Csilivili számítások igyekszenek igazolni, milyen faszányosan jól járunk majd a 2024-es budapesti Olimpiával. Ámde a helyzet az, hogy úgy köll ez nekünk, “mint egy színpompás pattanás a seggünkre“, hiszen közismert csalók serege tüsténkedik máris az egész projekt körül, ráadásul az olimpiai falut (“véletlenül”) pont a Quaestor egyik csaló beruházása, a “Duna City” telkére húznák fel! … Az alábbiakban konkrét és megalapozott “elemzéseket” olvashatunk a 444.hu oldaláról!
Kiknek jó egy olimpia megrendezése?
Figyelem, nemzeti konzultáció indul!
Egyesek szerint az olimpia az ókori idők óta a népek közötti nemes versengés legszebb megnyilvánulása, a világ élsportolóinak négyévente megrendezett színpompás seregszemléje. Mások szerint az olimpia a korrupció melegágya, az értelmetlen, indokolhatatlan költekezés iskolapéldája, városokat a csőd szélére sodró, városrészeket lakatlan kísértettelepekké változtató rendezvény, amiből az utóbbi évtizedekben szinte senki nem jött ki jól, még a leggazdagabb városok sem.
Egyetért ön ezzel a kijelentéssel?
Nagyon egyetértek.
Úgy kell nekünk olimpia, mint egy színpompás pattanás a seggünkre.
Félre az unalmas demagógiát, a lélegeztetőgépet, a krétát, a vécépapírt meg az összes olyan területet, amire jó érzéssel, szívvel-lélekkel el lehetne ebben az országban költeni nemhogy ezermilliárdot, hanem annak a sokszorosát is. Most, hogy Tarlós István személyében Budapest is egyetért az olimpia hazai megrendezésével, két sokkal egyszerűbb érvet mondok az ellen, hogy Magyarország 2024-ben olimpiát rendezzen.
Az egyik az olimpia.
A másik Magyarország.
Egy olimpia megrendezése mellett a közmondásos sportszeretet mellett azt szokás felhozni, hogy élénkíti a rendező város gazdaságát, turistákat vonz, és munkahelyeket teremt, ami persze Magyarországra is ráférne. Ehhez képest sokszorosan bizonyított, jól dokumentált tény, hogy egy-egy olimpia megrendezésével rövid távon jelentkeznek ugyan ezek az előnyök, de ez a rövid táv legtöbbször arra a bő két hétre korlátozódik, ameddig az olimpia tart.
Aztán amint kialszik a közmondásos láng, és a sportolók nemzetközi (színpompás) serege kiteszi a lábát az olimpiai faluból, a szurkolók pedig kicsekkolnak a direkt nekik épített szállodákból, nem marad más utánuk, mint csődhalom, néhány gazos stadion, poshadt medence, penészes tatami, tócsa hányás, illetve pár helyi politikus és sportszakember (sportszakmai vezető), akinek időközben csodák csodájára bearanyozódott a mindaddig hamis Rolex Oyster Perpetualja.
Az olimpiák történetébe régóta belerondít a gátlástalan korrupció, a csalás és az értelmetlen túlköltekezés, ami rendszerint már a rendezés jogért folyó harcnál elkezdődik (lásd Salt Lake City, 2002), és rossz esetben évtizedekig tart. A kanadaiak máig nem tudják túltenni magukat a montréali olimpiai stadion építésének szégyenletes körülményein. A Big Owe-nak, nagy adósságnak csúfolt stadion másfél milliárd kanadai dollárból, mai árfolyamon 335 milliárd forintból jött ki, a város majdnem csődbe ment miatta, a hiteleket 30 éven át fizették. És aki még mindig azt hiszi, hogy a coubertini eszme győzedelmeskedhet a tolvajokon, olvassa el, mi történt Naganóban, Lake Placidben, Albertville-ben, Athénban, Pekingben vagy Londonban. Hogy Szocsiról már ne is beszéljünk, mert amit Szocsiban műveltek az oroszok olimpiarendezés címén, az már nemcsak az oroszoknak fájt, hanem az egész világnak.
Aki pedig erre azt mondja, hogy nem baj, ezek a kanadaiak, amerikaiak, japánok vagy angolok nem értenek hozzá, majd mi megrendezzük rendesen, tisztességesen, viszonylag olcsón és mégis színpompásan, ahogy Los Angeles vagy Barcelona tette, annak teljesen elment az esze.
Mi? Magyarországon? Magyarországon egy nyomorult, 15 négyzetméteres, dohos trafikot nem lehet úgy magára hagyni, hogy el ne lopná valaki, nemhogy egy olimpia megrendezéséhez szükséges közpénzt. Arról nem is beszélve, hogy feltehető: az olimpia megrendezése körül Orbán, Mészáros, Garancsi, Gyárfás (és Deutsch, remélem, hogy Deutsch!) és egyéb válogatott sportemberek mellett ott tüsténkedik maga Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Közügyi és társadalmi fejlődési bizottságának frissen megválasztott tagja, a nemzetközi szinten közismert csaló, aki köztársasági elnöknek nem volt elég becsületes, de arra például tökéletes lenne, hogy ezermilliárdok körül tüsténkedjen.
Chicago városa annak idején 100 millió dollárt költött a 2006-os olimpiai jelentkezésre, amit végül elbukott. 100 millió dollár, az 27 milliárd forint. Egy vesztes pályázatra. Simán kijönne belőle újabb 175 kilométernyi vasfüggöny, mondjuk az osztrák határra. Vagy két jó nagy stadion, csak úgy. Az is szégyen, de még mindig jobban járnánk vele, mint egy ezermilliárdokból megrendezett, szétlopott, az országot kilátástalan csődbe taszító olimpiával.
Ha vannak még kétségek arról, hogy itt tényleg nagyarányú lopás és mutyi készül (már megint), az olvassa csak el a 444 következő beszámolóját!
A Quaestor-telekre álmodják rá az Olimpiai Falut!
A “tanulmánykészítők egybehangzó véleménye szerint” a térképen narancssárga pacával jelölt helyre kell tenni az olimpiai falut a 2024-es Magyar Olimpián:
A Quaestor annak idején így álmodta meg a nagy ingatlanfejlesztést (amiről egyébként szebbnél szebb látványterveket készítettek):
Erről a tanulmány is megemlékezik, a Quaestor nevének említését elegánsan elkerülve:
“A területet a városrendezési tervek vegyes területhasználatra, intenzív beépítésre jelölik (az ide vonatkozó fejlesztési elképzelés a Duna City projekt néven ismert).”
Annyira “revitalizálnák” ez a “barnamezős telket”, hogy egy 17 ezer fő kapacitású falut építenének ide. Utóhasznosításként elég elnagyolt ötleteket vezetnek elő:
“egy része piaci értékesítésre kerül lakóingatlanokként, egy másik része pedig közszolgálati pályakezdők és alkalmazottak kedvezményes lakhatását segíti elő lakóingatlanként – a közszolgálati életpálya modellek részeként – illetve kollégiumként való hasznosítás is szóba jöhet.”
Most egyébként így néz ki a terület:
Nos, aki ezek után még mindig úgy gondolja, hogy ebből az olimpiából lesz valami (nem csak a pályázati költségek alapos ellopása), tisztességesen fogják a kivitelezését lebonyolítani, illetve jelentős gazdasági előnyöket hoz majd a nemzetgazdaságnak, az forduljon orvoshoz, vagy a legközelebbi fideszeshez!
Tegnap Budapesten mintegy ötezer egészségügyi dolgozó tüntetett a “kormány” munka- és életkörülményeiket ellehetetlenítő “politikája” ellen. Az ellen, hogy évről-évre egyre kevesebbet kapnak a költségvetésből, hogy hegyekben tornyosulnak a kifizetetlen számlák és a túlórák. A hivatalos válasz erre mindig az, hogy “Nincs pénz!“. … Nincs, a fenéket nincsen!
Esztendők óta érik már a Maffiaqurmány “sárkányfog-vetése”. Bő öt esztendei uralkodás után Hüvelyk Mutyi már nem tud rámutatni egyetlen olyan foglalkozási ágra, avagy társadalmi csoportra/rétegre, melybe ne rúgott volna bele, ne fosztotta volna meg jogaiktól, vagyonuktól, megélhetésüktől. Egyetlen olyanra sem, melynek meg ne csikordulna dühében a foga, ha csak egy villanásnyi időre is Rá gondol.
Nem vigasztaló, de tény, hogy immáron a Saját Bandájában is vannak Haragosai. Olyanok (ugye nem köll neveket említenem!), akiket az Újkegyencek (ugye mindenki tudja, kikről van szó!) érdekében igyekszik Őtehetségtelensége kifosztani, elvenni tőlük azt, amit még korábban Ő “adott” nekik … a Miénkből. “Isten adta, Isten elvette” – mondhatnák a Kegyvesztettek, de a helyzet az, hogy ők is tudják: a legújabb kedvezményezettek elsöprő többsége csak stróman. Olyan áltulajdonos, aki a “miniszterelnök” (hasával együtt) dagadó vagyonkáját rejtegeti. (Szegény Mészáros Lőri, az ország legtehetségesebb gázszerelője, amikor rajtakapták egy “elfelejtett milliárdon“, bizonnyal a földhöz csapott otthon valamit, mondván: “Vazze! Hát ez is az én nevemen van?!“)
Nincs pénz! Körülbelül ezt mondta az illetékes szakállamtitkár is, amikor tegnap a tüntető egészségügyisek elé állt, hozzátéve azt is, hogy szerinte a tiltakozóknak mindenben igazuk van, átérzi a problémáikat. Osztán még azt is megígérte, hogy megtesz mindent, amit csak lehet. De mi is az az “amit lehet”? Az, ami eddig? Hogy álegyeztetéseket tartanak az érdekképviseletekkel és nem történik semmi? Hogy mindössze 60 milliárdot “adnak” az ennek pont a dupláját kitevő kórházi tartozások kiegyenlítésére? Amely Tartozások egyébként pont az Alulfinanszírozás, meg az elképesztő Bürokrácia és a Korrupció következtében keletkeztek?
Egyébként le a kalappalZombor Gábor előtt! Ő legalább hajlandó volt szóba állni az egyébként kormányzatilag jobbágynak tekintett Tömeggel. Nem úgy mint a Közvetlen és a KözvetettFőnöke, akik az ilyesmit kórosan kerülik. Csakhogy az a helyzet, hogy Zombor tucatnyi ápolónő fizetéséért teszi ezt a semmit nem eredményező “amit lehet”-et, s ha annyira tisztában van a tiltakozás jogosságával, akkor miért nem mond le?! … Például tiltakozásul és szolidaritásból! … Hja! Nem akar visszamenni a lerohasztott egészségügybe. Kórházigazgatónak. Szarérhúgyér’. Ugyi?!
Nincs pénz, mert a források köllenek a halaszthatatlanul szükséges beruházásokra, fejlesztésekre. Azokra, amiknek köszönhetően “dübörög” a gazdaság, növekedése pedig Azunió élbolyába tartozik. Aha. Az Abony és Fegyvernek közötti M4-esre eleddig bő 60 milliárdot lapátoltak ki a mi zsebünkből Simicskáéba azzal a jelszóval, hogy lehet előlegezni “saját” forrásból is, mert Brüsszel azt majd úgyis kifizeti.
Osztán meg kiderült, hogy mégse, s ezért felmondták a Szerződést. Pedig akkor is tudták, hogy az EU-tól erre egy centet sem fognak kapni, amikor a kontraktust aláírták. Ki is fizették vóna a maradék hatvanat is, mi meg sose’ tudjuk meg, hogy ezt nem a brüsszeli bürokraták állták, ha ki nem tör a Haragszomrád, a “gespiclizős” Orbán-Simicska belháború. Most ott ázik-mállik a Torzó az Alföldön, naponta(!) másfél milliót romlik az állaga, de nem baj, mert sikerült bosszút állni az Újgyurcsányon. Pedig abból, amit erre eddig kifizettek, rendezhették vóna a kórházak tartozásait, avagy béreket, avagy a túlórákat. Ugyi?! (Semmi baj, majd a Beteg paraszolvál, a Maffia meg megint megúszta a dolgot kiadás nélkül. Ahogyan azt a “quaestorosokkal“, meg a devizahitelesekkel is tették. – Utóbbiakról itten vagyon egy nagyon, de nagyon megalapozott poszt!)
Nincs pénz? Az országban már alig találni olyan lukat, melyet ne a “miniszterelnök” veje közvilágítana be. Pécs például egymilliárdos önrész-hitelt vett fel (a “kormány” kegyes engedélyével!), hogy a Fatolvaj beledezhesse a közterületeit (a költségek 85 százalékát az EU fizeti!). Miért jó ez az ottaniaknak? Mer’ ezzel mintegy kétharmados “rezsicsökkentést” lehet elérni, lévén ennyivel kevesebb lesz az áramigény.
Ámde Wittinghof Tamás, Budaörs kreatív polgármestere gyönyörűen bebizonyította, hogy ezt az egészet mindenféle EU-támogatás és hitelfelvétel nélkül is meg lehet oldani. Ő egy olyan szerződést kötött a “ledezésre”, hogy a kivitelező(!) vesz fel hitelt, a város pedig a megtakarításból származó pénzzel fizet. Ergó egyetlen vasnyi hitel-, avagy brüsszel-pénz sincs az egészben, semmivel nem növekednek a település kiadásai, mégis mindenki jól jár! Kivéve az orbánvejkó “Elios” nevű cégét, mivel nem az a kivitelező!
Jogos a Kérdés: az ifjú Tiborcz nertársnak (no meg a tőle kórosan megrendelgető önkormányzatoknak) miért nem jutott eszébe ugyanez a konstrukció? S amennyire “jogos” ez, olyan egyszerű a Válasz is: Pista és Rasi nem ér rá hosszútávon gondolkodni, nekik most köll a pénz, mert nekik most köll “a saját lábukon állni”! Ugyi?!
Ugyancsak jogos azt is felvetni, hogy ha Budaörs-módra is működik ez a dolog, akkor az így felszabaduló, tehát szükségtelen forrásokat (kamatfizetés+a szokásos “túlszámlázás”) nem lehetne netalán a köz- helyett az emberfők “világítására” fordítani? Mert itt az Oktatás sem kap már semmit! Mert itt ezeknek a Közpénzhörcsögöknek a százegyedik milliárdért is le köll hajolni! Mert Ezek már’ ott tartanak, hogy nem csak egymást, de a Koldust is kizsebelik!
Avagy azt megkérdezni, hogy miért is köll korszerűsíteni a közvilágítást? Jó, tudom: kétharmadnyi áramigény-csökkenés jön így létre. Ámde ha ez így van és ez jó, akkor mijafaszér’ köll ide Paks-II.-t építeni, ha egyébként mindent elkövetnek (ezek szerint!) az energiamegtakarítás érdekében? … No erre kössön gombot egy kormányzati Szócipelő, avagy maga a Habonyárpi! Tán még tenni is lenne kénytelen, ha lenne legalább egy talpraesett újságíró, netalán egy tényleg ellenzéki politikus, akinek eddig terjedne a Bátorsága(?), avagy inkább az Ötletessége … mégavagyabb a Felelősségérzete. Ugyi?!
Nincs pénz? A fenéket nincsen! … Quod erat demonstrandum.
A Vasárnapi Hírek legfrissebb számában megjelent egy kitűnő elemző interjú. Ezt szeretném most megosztani Tisztelt Olvasóimmal. … Ugyanis ezek is tények, melyekkel szembe kell néznünk!
Orbán Viktor fogságában
Egy éve, április 6-án választott Magyarország: kétharmados többséggel a Fidesz–KDNP maradt kormányon. Akkor azt kérdeztük Varga Kristóftól, mi a Fidesz sikerének titka. A pszichológus-közpolitikai elemző azt válaszolta: az, hogy a köz problémáit magáénak érző vezető szerepében tetszeleg, biztonságot nyújt (lélektani értelemben), illetve cselekszik. Mára úgy tűnik, mindebből szinte semmi sem igaz, a párt támogatottsága csökken. Így most azt kérdeztük Varga Kristóftól: hol rontotta el a Fidesz?
– Azt mondják, a Fidesz jól felépített, egységes, erős párt. Hogyan borulhatott fel 365 nap alatt a belső egyensúlya?
– Az ilyen egységek rendkívül sérülékenyek – mintha üvegből lennének. A Fidesz tulajdonképpen saját súlya alatt omlik össze. Nem hiszem, hogy olyan jól építette fel magát, mint inkább olyan autoritást tudott mutatni az embereknek, amire komoly igény volt. Úgy tűnt, a Fideszben van meg az az erő, amire rá lehetett bízni az életünket befolyásoló döntéseket. Ebben elsősorban Orbán Viktor volt nagyon jó.
– Egy külföldi tanulmányban új típusú autokráciának nevezték hazánkat, s diktátornak Orbánt. Tényleg itt tartunk?
– Elég erősen épül ki egy új autokrata rendszer, de még nem értünk a végére. A tanulmány szerint egyébként ezek az új típusú autokráciák nem az erőszakra támaszkodnak, hanem elsősorban kommunikációs eszközökkel tartják kontroll alatt a lakosságot. Ezzel vitatkozom: elég megnézni, mit csinál most Putyin Ukrajnában, vagy hány tüntetővel végeztek a rendőrök Erdogan Törökországában. A kérdés az, mekkora a kockázata ennek idehaza. Az ügyészség hajlandó mondvacsinált indokokkal embereket megvádolni, a rendőrség nem nagyon mer ellentartani a felülről érkező nyomásnak. Felállt a TEK, ami elvileg a Magyarországon nem is létező terrorizmust hárítja el nagy erőkkel: gyakorlatilag egy Orbán-gárda, amiben – úgy hírlik – már a köztársasági elnök sem bízik. Vagyis kiépült egy rendszer. Amikor a tüntetők megdobálták a Fideszszékházat, és Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója odarendelte a Fradi-szurkolókat, vagyis büntetett előéletű ultrákkal kezdték vegzálni a diákokat, akkor a rezsim az autoriter típusú erőszakot próbálgatta. És ha nem lesz nagyon más lehetősége, akkor nem habozik használni.
– Mármint ha úgy érzik, veszélyben a Fidesz hatalma?
– Persze.
– De hogyan veszett el a Fidesz-varázs?
– Az autoriter rendszerek azért sérülékenyebbek, mint a demokratikus rendszerek, mert egyszerűen nincs joguk tévedni. Ahhoz, hogy valaki betöltse az autoriter funkciót, néhány dolgot nem szabad csinálni. Tilos gyengének, tehetetlennek mutatkozni. Amikor Orbán Viktor miniszterei egymással veszekszenek, amikor nem tud rendet tartani a saját háza táján, amikor Simicska Lajos legecizi – na, az már baj.
– Mit rontott még el a hatalom?
– Az autoriter imázs mellett a kormánynak kompetensnek kell lennie, cselekvőképesnek. Furcsa módon nem az a fontos, hogy mi a cselekedet, hanem az, hogy megtegye. A trafikügy jó példa: azt mondták, hogy „nem baj, ha ez sokaknak rossz lesz, megcsináljuk”. És megcsinálták. Ez megy öt éve: a kormány műcselekvéssel próbálja fenntartani a potens homlokzatot. Szép példája ennek a vasárnapi boltbezárás. Felmutatják a cselekvőképességüket, csak egyre értelmetlenebb dolgokban. Közben viszont már látszik, hogy az igazán fontos kérdésekben egyáltalán nem értek el eredményt. Nem oldották meg az egészségügy gondjait, egyre rosszabb állapotban van az oktatás, a közlekedés, megállt a lakossági hitelezés, nő a szegénység. A rendszer problémája az, hogy már látszanak a hiányosságai.
– Még mindig van kétmillió ember, aki hisz Orbánban. Miért?
– Ők egy régi mechanizmus foglyai. Bár jó részük már látja, hogy becsapták, de még nem tud ezzel szembenézni. Elsősorban azért nem, mert nem talál magának másik fogódzót, nem tud kihez szaladni.
– Úgy tűnik, amit a Fidesz elveszít, azt a Jobbik nyeri meg.
– Ez is csak azt jelzi: a választók új autoritás után kutatnak. És annyira üres a jobbos térfél, hogy sokaknak már az is elég lehet, ha a Jobbik mímelni tudja a vezetőképességet.
– Hol léphetne be a képbe az ellenzék?
– Ők évek óta két üggyel vannak elfoglalva: hogyan tudják egymás között felosztani a megmaradt terepet, illetve miként tudják kritizálni a kormányt. Erre az emberek nem vevők.
– És mire lennének vevők?
– Fontos ügy lehetne például a társadalmi különbségek igazságtalan volta vagy a sikerhez való jog. Most úgy érezhetik az emberek, hogy aki nem gazember, az nem is lehet sikeres – ez elfogadhatatlan. De akik hihetetlen vagyont halmoznak fel, azok ragaszkodni is fognak hozzá, dinasztiák épülnek erre. Képzeljük el, milyen lesz az, ha már rég nincs Fidesz, de az ország bizonyos területein még mindig Mészáros Lőrincek uralkodnak. Az egy nagyon fontos erkölcsi és közpolitikai kérdés, hogy az örökösödési adót felhasználjuk-e eszközként ennek kiküszöbölésére. Ezzel az üggyel például lehetne kezdeni valamit.
– Vagy ülni és várni, ahogyan a Jobbik teszi.
– Hát, nekik valóban nincs ügyük. Megpróbálják kihasználni a társadalomban meglévő rasszizmust, de erre talán nem lehet várat építeni.
– Úgy tűnhet, mintha a Fidesz is csak kivárna. Lehetséges, hogy 2018-ra hozzászokunk ahhoz, hogy vasárnap nem lehet vásárolni, és senki nem emlékszik majd a 2015 tavaszán kitört korrupciós botrányra?
– Azt viszont nehéz lesz megszokni, hogy a hónap vége előtt egy héttel elfogy a pénz. Különösen akkor nem, ha közben azt látom, hogy a Fideszben meg urizálnak. Nem maga a korrupció a választók igazi problémája, hanem az, hogy látják az eredményét: a karórákat, a drága táskákat. Ezek a visszásságok úgy rakódnak le, mint a por, és egyre vastagszik az elégedetlenség.
– Azért, amikor nagy a felháborodás, mondjuk a netadó vagy a kitiltási botrány miatt, a Fidesz – figyelemelterelésként – továbbra is elkezd valami teljesen másról beszélni. Működik ez a taktika?
– Egy ideig. Olyan ez, mint a csélcsap férfi, aki megcsalja a párját. Először óriási a botrány, de jön a megbánás, és visszafogadják. A második alkalommal még mindig nagy a veszekedés, harmadjára szinte át is siklanak felette. Viszont a hatodik alkalommal az asszony végleg elküldi az urát a francba. A hazudozás, a mellébeszélés egy idő után kiüresedik.
– Mit tehetne a Fidesz?
– Sokat gondolkodtam, hogy mit tanácsolnék Orbán Viktornak. A 2014-es győzelem után azt mondtam volna, hogy konszolidáljon, tegyen engedményeket, és finoman adagolja az autoritást. Tegye élhetővé ezt az ellenségeinek, mert akkor hatalmon maradhat. Ám ő erre képtelen: lelki alkatából és a felépített rendszer logikájából következően egyaránt.
– Tehát a rendszer omlasztja össze saját magát?
– Igen, ez például a gazdasági holdudvar zavarából látszik. Ez egy hűbéri rendszer: ha beállsz hozzánk, kapsz üzletet. Egy darabig jól működött a szisztéma, fel is szívta az erre erkölcsileg és képességeikben alkalmas embereket. De már nincs tovább: Orbán csak akkor tud adni a Mészáros Lőrincnek, ha a Simicskától elvesz. Vannak új oligarchák, de jólétükhöz a régieket ki kell csinálni, és ez ellenségeket teremt. Ráadásul az országnak ez egy katasztrófa, hiszen ahelyett, hogy az oligarchák a gazdasági növekedésre, a torta nagyobbítására koncentrálnának, arra figyelnek, hogy a meglévő szeleteket miképp tudják egymástól elcibálni.
– Nem lenne elég a „visszaépüléshez” a már kínosnak számító alakokat (mondjuk Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Vida Ildikó) egyszerűen eltüntetni?
– Az a gyengeség jele lenne. Orbán nem küldheti el őket – az ő emberei. Alapvetően az az elv mozgatja a rendszert, hogy Orbánnak mindig igaza van. Ha elkezdené beismerni a tévedéseit, a lényegét adná fel. Nyugtalanítaná azokat, akik még kitartanak mellette, mert gyengének, zavartnak látnák a vezért. Az ellenfeleinek pedig már kevés lesz a visszalépés egy-két dologban, ahhoz, hogy partnernek fogadják el. Csak még hangosabban zúgnák, amit már ma is hallani: Orbán, takarodj!
– És mi lesz így, ha egyszer Orbán Viktor nyugdíjba megy?
– Azt a Fidesz nem éli túl. Az olyan, mintha a The Beatles John Lennon nélkül akarna zenélni.
Aszonta a Zorbán, hogy ha a kőgazdagok életvitele, vagyoni helyzete abból áll elő, hogy ellopják a “keményen dolgozó emberek” pénzét, akkor “kinyílik a zsebben a bicska“. Milyen igaza van! Kár, hogy példaként csak a “brókereket” hozta fel.
Bizony mondom, ha nem Magyarországon élnék, kitűnően szórakoznék a “miniszterelnök” rádiószózatain. De mivel Európa pont eme “szegletébe” pottyantott úgy majd’ ötven esztendővel ezelőtt a Sors akarata, semmi okom a viháncolásra. Sokkal inkább a dühöngésre, a fogaknak csikorgatására. Főleg ha az olyan Orbán-féle “igehirdetés” beszámolóját olvasom, mint a tegnapi (link a bevezetésben!).
A “miniszterelnök” régi taktikája már, hogy a különböző beszédeiben, nyilatkozataiban úgy állítsa be magát, mint ha maga is egy lenne a “hétköznapi kisemberekből”, azokból, akik ugyi “keményen dolgoznak”. Ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, ugyanazok a dolgok háborítják fel, véleménye is, szóhasználata is ugyanaz, ugyanolyan. Ő tehát egy közember, akit a választói akarat és a kiérdemelt bizalom magas polcra emelt, de ennek ellenére sem veszítette el kapcsolatát a mindennapokkal, azaz megőrizte “nép-szerűségét”.
Ez sokáig sikeres is volt. Nem csak az “egyháztagok” létszámát szaporította meg alaposan. “Plebejusságát” még azokkal az “alkalmi hívőkkel” is el tudta hitetni, akiknek “csupán” a “Zemútnyócév” gyakorta töklen kormányzásával volt tele a “hócipője”.
A “Falkaforradalom” után azonban “keményen dolgozni” kezdett. Nevezetesen a “Jó Kormányzáson“. Ámde erről meg lassan kiderült, nem mást jelent az, mint hogy a társadalom, az állam forrásaiból alaposan meggazdagítsa önmagát, meg az általa “elitnek” tekintett, velejéig romlott, gerinctelen társaságot. Sorjáztak is egymás után a hivatalos jövedelmekkel egyáltalán nem igazolható, feltűnően gyors “megtollasodások”, melyek forrása (ezek szerint) csakis az állami/törvényhozói szintre emelt Korrupció lehetett. Magáról Orbánról pedig már szinte köztudott: ő az ország leggazdagabb embere, krőzusi vagyonát azonban különböző strómanok mögé dugja el (neveket nem sorolnék – közismertek!).
Nem is beszélve az “egyebekről”! Amiket Orbán tegnap “a keményen dolgozó emberek pénzének ellopása”-ként titulált. Ezekből is olyan sok van, hogy ha mindent felsorolnám, “biblikus” méretűvé dagadna e posztom. Maradjunk ezért csak három jellemzőnél! A hírhedt “egykulcsosan igazságossal” megadóztatták a legkisebb jövedelmeket is, míg önmagukat gyakorlatilag “köztehermentesítették”. Ez vajon nem lopás? Vagy amikor egy haver kötvényforgalmazásnak álcázott pilótajátékát úgy kezdenek finanszírozni, hogy (törvénytelenül!) közpénzeket helyeznek el a cégnél. Osztán amikor összedől a pénzügyi tákolmány, hát sunyin kimentik a sajátjuknak tekintett költségvetési forintokat, mindenki mást meg cserben hagynak. Ez nem lopás, sőt, gazemberség? Amikor aláírták a “Pakstumot“, az minden ép erkölcsű ember számára azt jelentette, hogy az ország vezetőinek egy szűk köre, összejátszva egy idegen kormánnyal, saját anyagi érdekei oltárán feláldozta a társadalom pénzügyi és energetikai jövőjét, függetlenségét. Ez nem lopás, sőt, az a bizonyos “kereskedelmi tevékenység”, melyet nettó Hazaárulásnak szokás nevezni?
Ezek után még a Főmaffiózó beszél “bicskanyílásról”? Ezek után még a Maffiapárt ad ki olyan közleményt, melyben pofátlan módon kioktat mindenkit arról: kinek mi a “kötelessége” abban, hogy a Maffia a saját szarát eltakaríthassa! Avagy pontosabban: a Csomolungmára púposodott “szőnyeg” alá seperhesse. Hát kinek is a zsebében köllene kinyílnia annak a bizonyos “bugylinak”? Az övékben, vagy a miénkben?!
Természetesen a miénkben, s egyre nagyobb a többségünk. Orbánék isteni szerencséje(?), hogy a társadalom ezen része még diffúz. Nem találta meg azt a “gravitációs pontot” (pedig mindenki ismeri: élhető hétköznapok, normálisan működő állam!), ahol az indulatok összesűrűsödhetnek. Ez pedig bizony az “Ellenzék” hiábája, melynek civil része maga is szétszórt, a “hivatásost” pedig személyesen Orbán fizeti … önmagának a miénkből.
Attól tartok, néhány havi “jobbikos kísérlet” után itt a robbanás elkerülhetetlen lesz. Arra pedig nagyon ráfaragunk. Mindnyájan! Ha csak észhez nem térünk végre.
A magyar társadalom egyik “öröklött betegsége”, hogy mindenféle “fölényben” tudjuk magunkat a bennünket körülvevő, többségükben szláv népekhez képest. Különösen igaz ez a mélyen lenézett “oláhokkal”, azaz a románokkal kapcsolatban. … Pedig és bezzeg!
Mindig lenyűgözött a Tudatlanok “nemzettudata”. Megfordultam már néhány, általában jobbikosok és fideszesek által uralt úgynevezett “néptánc” körben. Az elmúlt néhány óévbúcsúztatót egy-egy ilyen társaságban voltam kénytelen elszenvedni. No meg azt is, hogy az éjféli Himnusz után az a bizonyos “maroknyi székely” belebőgte a világba, hogy “sziklik mint a porla“ “porlik mint a szikla“. Utána meg egymás vállát veregetve jelentették ki: Európa legfaszányosabb nemzete vagyunk, messze fölötte mindenki másnak (mi nyaltuk hegyesre az egyiptomi piramisokat is! … hehehe!), mert … és itt most egy önfényező, áltörténelmi előadás következhetne, ha hajlandó lennék ilyesmit leírni.
Általában az a szokásom, hogy itt a “szendamondján” kizárólag jegyzeteket, blogposztokat közlök után, változtatás nélkül. Néha azonban “előferdült”, hogy komplett újságcikkeket is. Ezen esetekben ugyanis úgy véltem: a “jelenség” feltárása, az ebből következő “mondandó” sokkal fontosabb, mint az én … khm … “blogger-munkásságom”.
Hát most egy ilyesmi következik: teljes utánközlése egy újságcikknek, melynek “eredetie” a címre kattintva érhető el!
Feltartóztathatatlannak tűnik Romániában a korrupcióellenes harc. A két friss „áldozat” a pénzügyminiszter, illetve egy korrupcióellenes szerv, a feddhetetlenségi ügynökség vezetője. Többen „ügyészállamtól” tartanak, ám a Népszabadságnak nyilatkozó szakértő szerint jogos a törekvés, hogy az ország kilábaljon „a mindent átitató korrupció ingoványából”.
Romániában átmenetileg Victor Ponta miniszterelnök látja el a pénzügyminiszteri teendőket, miután a korrupcióellenes ügyészség (DNA) hivatali visszaélés gyanújával kezdeményezte az eddigi tárcavezető előzetes letartóztatását. Darius Valcov az ügyészség szerint még Slatina város polgármestereként kétmillió euró kenőpénzt fogadott el egy üzletembertől előnyös önkormányzati szerződésekért cserébe.
A miniszter már a vizsgálat kezdetekor benyújtotta lemondását, de Ponta „félretette” az aktát azzal, hogy Valcov nem kormánytagként követte el az állítólagos bűncselekményeket. Miután a letartóztatás is felmerült, Ponta beadta a derekát, és menesztette pénzügyminiszterét, aki éppen az új adótörvénykönyvet véglegesítette. A szociáldemokrata kormányfő hivatalba lépése óta eltelt három évben a most felmentett pénzügyminiszterrel együtt tizenhárom kormánytagnak gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással.
Egyesek közülük már a büntetésüket töltik. Ugyanakkor tucatjával indult vizsgálat, valamint született bírósági ítélet parlamenti képviselők és magas rangú állami tisztségviselők ellen is. A DNA trófeái közé a héten felkerült a politikusok vagyonosodását vizsgáló Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vezetője, Horia Georgescu is, akit hivatali viszszaélés gyanújával őrizetbe is vettek. Georgescut azzal gyanúsítják, hogy az Ingatlan Vagyon Visszaszolgáltatási Ügynökségnél (ANRP) működő kártérítési bizottság tagjaként tudatosan a piaci értéknél nagyobb kárpótlást ítélt meg a kommunizmus idején államosított ingatlanokért, 75 millió eurós kárt okozva az államnak.
Az ügyben 2014 őszén vizsgálat indult Alina Bica, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) volt vezetője ellen, aki azóta előzetesben várja az ítéletet. Az ANI egyike a Nyugat által következetesen támogatott romániai intézményeknek. Noha a vizsgálat Georgescu korábbi posztjával függ össze, ő benyújtotta lemondását, „nehogy az ügynökségen folt essen”. A gesztus azonban elkésett.
A közvéleményt meglepte, hogy az ANI vezetőjét kommandósok kísérték az ügyészségre, Alina Mungiu-Pippidi professzor, a berlini Hertie School of Governance korrupciós ügyekkel foglalkozó szakértője szerint Georgescu problémás múltja ismert volt, ezért „támogatói – Joe Biden amerikai alelnöktől az Európai Bizottságig – osztoznak vele a hitelvesztésben”.
Miközben Bukarestben egyre többen „ügyészállamtól” tartanak – és nem csupán a nyomozások érintettjei –, az Egyesült Államok dicséri Romániát a „korrupcióellenes ütem fokozásáért”. Dean Thompson bukaresti ügyvivő a Romania libera jobboldali lapnak adott interjúban aláhúzta: Románia az elmúlt három évben nagy utat tett meg a korrupció elleni fellépés és az igazságszolgáltatás függetlensége terén.
Alina Mungiu-Pippidi úgy véli, nem véletlenül ítélik meg Washingtonban teljesen másként Magyarországot és Romániát. Miközben az Orbán-kormány egyetlen tagját sem háborgatják ügyészek, Románia megpróbál „kilábalni a mindent átitató korrupció ingoványából, és új vezetőket keres magának”. – Abban, hogy Washingtonban másként ítélik meg Romániát, benne van, hogy Bukarest barátságos az USA-hoz, Orbán Viktor viszont Vlagyimir Putyinnal „haverkodik”. Emellett Romániában korlátlan szólásszabadság is van – mutatott rá a professzor.
*
Tehát ki is van itten mindenféle “kultúr-” és egyéb “fölényben”? … Attól tartok, hogy azok a bizonyos “oláhok”!
Esetünkben ez a bizonyos “Káeurópa” nem egy kontinens része, hanem fertőző betegség. Különlegessége, hogy nem csak személyeket, hanem cégeket is megtámad, s kizárólag az erkölcsi érzéket, a morális tartást rombolja le.
Még tavaly mondta nekem egy kedves ismerősöm, hogy néhány nappal korábban nem csak az édesanyját, de a saját múltját is eltemette. Másfél évtizede élt akkor már Európa egyik “hanyatló”, tehát “jóléti” és nem “munkaalapú” országában/társadalmában, s lehet, hogy ezért néhányan elítélik, de baromi jól érzi ott magát. Nem azért, mert az a társadalom őt teljes mértékben befogadta (az “aboriginek” szemében ő mindig is “auslander” marad), hanem mert elismerik a teljesítményét, hagyják élni úgy, ahogy ő akar … emberhez méltóan. Nem követeli meg senki tőle, hogy vallja magát “igazi hazafinak”, ehhöz vagy ahhoz az egyházhoz tartozónak, ilyen vagy olyan “oldalinak”. Csak azt, hogy legyen tisztességes. És ez nagyon jó érzés.
Ismerősöm minden esztendőben három havi rendszerességgel járt “haza”. Kezdetben azért is, mert volt benne honvágy. Újra és újra látni a megszokott környezetet, találkozni a régi barátokkal, ismerősökkel. Később, úgy két-három esztendő után pedig már csak azért, hogy látogassa, segítse az idehagyott édesanyját. Ahogy mondta is: “Kezdtem magam kívülállónak érezni. Egy szimpla látogatónak, aki idegenvezető és szervezett kirándulás nélkül, tehát csak úgy, önállóan szemlélgeti a magyar tájat és az embereket. Az utolsó öt esztendőben pedig már sokkal inkább voltam ‘katasztrófaturista’, mint hazatérő, külhoni magyar“.
Az “elidegenedés” folyamata 2009 telén zárult le benne. Azt vette észre magán, hogy immáron teljes mértékben érti, de semmiféleképpen meg nem érti azt, ami Magyarországon történik. Azt, amit a társadalmunk művel önmagával. Azt, hogy itt minden és mindenki alulteljesít. Azért, mert minden és mindenki megköti a maga kis hétköznapi alkuját. Félelemből, irigységből, a könnyen megszerezhető pénzért, bizonyos (többek között a hatalom által biztosított) “előnyökért” cserébe. Ezért van az, hogy mindent áthat a korrupció, a tisztességtelenség, no meg az embertelenség is. Ennek egyenes következményei pedig az emberhez méltatlan körülmények létrejötte, a csak papíron (és “politikusi” beszédekben) létező “nemzeti büszkeség”, a “polgári öntudat” teljes feladása, az erkölcs feledése, a morális tartás totális elvesztése. (“Itt már 1990 óta olyan pártokra szavaz a ‘polgár’, amelyik a legszebb képet adó görbetükröt tartja elé. Ennek pedig egyenes következménye, hogy most Európa egyik legkorruptabb, legaljasabb, legembertelenebb társasága gyakorolhat egy szinte korlátlan hatalmat az alaposan elbutult/lebutított társadalom fölött!“)
Milyen igaza volt, s erre egyre több a bizonyíték is! Hiszen nézzük csak meg, hogy egyes, a saját hazájukban (többé-kevésbé) becsületesen és tisztességesen működő vállalkozások miket képesek művelni Magyarországon! Az osztrák Swietelsky odahaza (talán) soha nem merne kartellezni, no meg “összebútorozni” egy nyilvánvalóan maffiacéggel (a “gespiclizés” miatt manapság idehaza szinte “nemzeti hősnek” számító Simicska tulajdonolta Közgéppel). De itt ezt megteszi, mert itt “így működnek a dolgok”, s a profit érdekében még azt is “elnézi”, hogy a magyarországi “leány” ügyvezető igazgatója öt mutyitrafikot kapjon a maffiakormánytól.
Elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy a renoméjára nagyon kényes Deutsche Telekom odahaza hajlandó lenne kirúgni a tulajdonában álló internetes hírportál főszerkesztőjét csak azért, mert Merkel kancellár asszony “szomorú”. Szomorú amiatt, hogy az a bizonyos redaktor (meg a csapata) az ő gyanús hotelszámlái után érdeklődött. (Egyébként azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy Merkelnek lennének ilyen “ügyei”!) De itt ezt megtette (Origo) egy “belengetett”, 1 milliárd eurós bizniszért cserébe és csak csekélyke elégtétel, hogy a kirobbant (és nemzetközivé dagadt) botrány okán a DT végre “lapátra tette” azokat, akik Lázár János kancelláriaminiszter “hangulatfelelőseiként” ugyanezt tették Sáling Gergővel.
Nem kevésbé lehetetlen, hogy az ugyancsak német “ProSiebenSatEin” médiavállalkozás odahaza valaha is engedte volna egy nyíltan pártelkötelezett riport közzétételét. Ráadásul pont egy választási kampány kellős közepén. Valószínűleg a cég tulajdonosainak is vannak politikai vonzalmaik. Valószínűleg ezt nem is titkolják el. (Miért is tennék?) De csakis magánemberként, a szavazatokat összegyűjtő urnák mellett! Nem pedig a saját tévéjükben leközölt műsorral. De itt ezt megtették azzal az egészen gusztustalan, 2009-es “Hátizsákos riporttal”, mellyel az időközben maffiatulajdonba került TV2 “szolgált” a szájtáti Nézőknek. (Hogy miért is? “A választ csak a szél ismeri”.)
Hasonló képtelenség, hogy a nagyhatalmú Bertelsmann AG. különalkuba bocsátkozna a német kormánnyal egy egészen elképesztő, velejéig pofátlan, kizárólag a cég ottani médiavállalkozásának kinyírása érdekében hozott reklámadó-törvény okán. Nem csak azért, mert Berlinben ilyesmi senkinek eszébe nem jutna. Hanem azért sem, mert ha mégis, akkor “bertelsmannék” pontosan tudják, hogy ezt az Európai Bizottság illetékes szerve úgyis el fogja “meszelni”. De itt ezt ennek ellenére megtették! Ráadásul “kegyajándékként” átadták a Maffiakormánynak a magyar “leányt” tizennégy esztendeje igazgató, s annak érdekeiért karakánul kiálló helyi főnök “fejét” is. (Fogalmam nincs, hogy Dirk Gerkens méltatlan körülmények közötti menesztése annak köszönhető-e, hogy maga a vezérigazgató vált-e “káeurópaivá”, tehát elveszítve “neutralitását” egyszerűen “mellre szívta” a Maffiakormány pofátlankodásait, avagy az “RTL-Group” regionális főnökét, Andreas Rudast kapta-e el ez a “betegség”. Mindenesetre ha volt is “alku”, hát az teljesen fölöslegesnek, ráadásul gusztustalan is bizonyult!)
“Idegenné váltam a saját hazámban, mert európai lettem!” – mondta ismerősöm tavaly. “Úgy gondolom, hogy miután néhány napja eltemettem anyámat, vele együtt a múltamat is. Nincs itt már se helyem, se keresni valóm. Csak az a bizonyos ‘Káeurópa-kór‘, amely ragályos betegségként megtöri a morális gerincet, kikezdi az erkölcsöt, megszünteti a tisztességet, büszke emberből szolgalelkű jobbágyot csinál. … Soha többé ide be nem teszem a lábam, s mindenkinek azt javaslom: vagy meneküljön innen, vagy messze kerülje el ezt a beteg országot, ezt a kóros társadalmat!“
Ismerősöm azóta nem látogatott “haza”. Vele Magyarország ismét elveszített egy értékes embert, s tovább süllyedt abba a bizonyos “Káeurópa-kór“-ba!
Mint a címből is látható, sikerült egy új fogalmat “alkotnom”. Mit értek ez alatt? Ha egy politikai csoportosulás képtelen a normális kormányzásra, hisztériakeltéssel igyekszik elterelni erről a közfigyelmet. … Márpedig Orbánék nem tudnak kormányozni.
Orbán úgy került hatalomra a Fideszben, s tette azt a “saját tulajdonú” pártjává, hogy elébb két táborra osztotta a társaságot, majd a céljait nem támogatókat kiszorította onnan (“fodoristák”). Tette mindezt azért, mert a kétségtelenül létező, no nem politikai, inkább taktikai zsenialitásával felfedezte: a közélet “jobboldalán” rés keletkezett, melyen keresztül beágálhatja magát a miniszterelnöki székbe. Az “ideológiai váltáshoz” azonban nincs szükség elvhű, tehát gerinces emberekre. Csakis vezérhitű, jellemtelen, pénz- és hataloméhes alakokra, fullajtárokra, lakájokra, ispánokra és jobbágyokra.
Orbán úgy került hatalomra legelőször az országban (1998), hogy teleordította a Tiszteltválasztó kagylófülét a vélt és valós visszaélésekkel (“Tocsik-ügy“), a szerinte szükségtelenül népsanyargató megszorítások életben tartásával (“Bokros-csomag“). Azzal, hogy itten “utódpárti” kormányzás folyik (MSZP=MSZMP), de majd jönnek ők, a “tiszta múltú fiatalok” és mindent, de mindent rendbe tesznek, helyrehoznak. No meg azzal, hogy “felviláginak” egyáltalán nem nevezhető “kapcsolataival” igazi (Aranykéz utca) és robbantásos álmerényleteket (Szájer, Torgyán) szerveztetett. No meg azzal, hogy kihasználta Horn Gyula taktikai hibáját: a miniszterelnök, “okos” tanácsadóira hallgatva nekiment a szövetségesének, amely osztán a választásokon olyannyira meggyöngült, hogy “ereje” már kevés volt egy új koalícióhoz, parlamenti többséghez.
Közbevetve:
Orbán a csekély társadalmi “beágyazódottságát” azzal próbálta erősíteni, hogy rögvest a miniszterelnöki szék elfoglalása után nyilvánosan kijelentette, pártját és annak egyes személyiségeit “az előző kormány idején törvénytelen, titkosszolgálati eszközökkel megfigyelték”. Ez ugyan később hazugságnak bizonyult (tehát papírja van róla, hogy akkor sem mondott igazat, amikor azt állította “Én még soha nem hazudtam az embereknek.”!), de ez első “szárnypróbálgatása” és jó példája volt annak a karaktergyilkosságoknak, melyekkel 2002 után a Maffiapárt rendszeresen élt. No meg az “ellenbotrány” indítására is, lévén a “Megfigyelési ügy” csupán az akkoriban napvilágot látott Kaya Ibrahim-Josip Tot-féle “cégfelvásárlások” elleplezésére, túlharsogására szolgált. Ez a módszer dívik a mai napig is, mint látni fogjuk!
Orbán úgy került hatalomra második alkalommal is (2010), hogy nyolc esztendő kitartó munkájával immáron az egész társadalmat osztotta két, egymással antagonisztikus ellentétben álló táborra. A “sajátjainak” zárt közösségeket (“polgári körök”) szervezett, s így az akólmeleg érzését adta nekik. Ezekből a “körökből” pedig gyakorlatilag “egyházi felekezeteket” gyártott, melyekben a hívek kizárólag az egymástól semmiben el nem térő “véleményeiket” oszthatták meg egymással. Ezek az álláspontok pedig tökéletesen azonosak voltak azokkal az “enciklikákkal”, melyeket az “Egyházfő” bocsájtott ki a “saját” média, valamint az országos, a megyei, illetve helyi “lelkész/igehirdető/hittérítő” útján. Ezekben a “leiratokban” pedig mindig az állt: az országban dühöng a korrupció (részben igaz volt!), a regnáló többség pedig képtelen a kormányzásra. Igaz, az előbbi “zsírosbödönjéből” maguk is kanalaztak jócskán (és már korábban is!). Az utóbbit pedig éppen maguk idézték elő elébb a különböző népszavazási kezdeményezésekkel. Ezekben partnerek voltak a mára “érdemeik elismerése nélkül” lapátra tett alkotmánybírák. Később a parlamenti kivonulgatásokkal, no meg – nevezzük csak nevén a “gyereket”! – a 2006-os puccskísérlettel. Ebben pedig a később szintén lapátra tett köztársasági elnök (Sólyom László), meg a kormánypárton belüli, talán még fel is bérelt “aknászok” (Szili, Szanyi, Szekeres, Puch és tsai.), akik teszefosza “béna kacsát” csináltak az egyébként agilis, kifejezetten jó kezdeményezéseket tevő, de a “káderkiválasztásban” tehetségtelennek bizonyult Gyurcsány kabinetjéből.
Megjegyzem,…
… a “hiba” elsősorban az MSZP-n belül volt. Ott pedig “Fletó” kizárólag “hozott anyagból” dolgozhatott! Ennek ellenére persze megtehette volna, hogy az Őszödi Beszédet nem zárt körben és káromkodva, hanem a televíziós kamerák elé ülve, “miniszterelnöki bejelentésként” a teljes nyilvánosság előtt mondja el őszintén, de “irodalmi” szóhasználattal!
Orbán úgy került hatalomra az országban harmadjára is (2014), hogy immáron az ellenzékét is megosztotta, egymással békülni, az ország érdekében ki- és megegyezni nem (kifejezetten) hajlandó táborokra. Olyan csoportokra, amelyek legelsősorban azzal voltak elfoglalva, hogy ki is a “hitelesebb”, ki bírja leginkább a szavazók támogatását. Utóbbit “alkalmasan” kreált közvéleménykutatásokkal támasztotta alá az a Vezető Erő, melynek akkori vezetőit (és talán maiakat is) személyesen a Maffiapárt, tehát Don Vittorio fizetett (lásd a “Vasárnapi Hírek” korabeli értesülését itt!). Össze is állt tehát egy életképtelen “összefogás”, amelnyek egyetlen célja a Vezető Erő vezető kádereinek parlamentbe juttatása, illetve a “partnerszervezetek” önálló frakcióalakításának megakadályozása (a gyurcsanyista “DK” esetében immáron másodjára!). Ehhöz képest már csupán “habfixáló” volt a “tortán” a választási törvények 2012-es meghekkelése, azaz a Csalás kodifikálása, legalizálása. A “kampány”, tehát a “nyerési szándék” látszatát(!) még azok sem vették be, akik egyébként még az alkalmatlan, zsúrfiú Mesterházyt is szívesebben látták volna a miniszterelnöki székben, mint a csüngőhasú Felfuvalkodott Alcsútit.
“Folytatjuk!“ – hangzott a Maffiapárt egyszavas választási “ígérete” még tavaly. Hogy ez pontosan mit is jelentett, azt csak azok tudták(?), akik nem A Párt, illetve annak helyi Jelöltje “karikájába” húzták az “ikszet”, vagy egyszerűen csak a “lábukkal szavaztak” (utóbbiak esetében erről azért nem vagyok meggyőződve). A Többiek, az a kétmillió-kétszázezer Fogalmatlan (Felelőtlen, avagy Hívő? – most már mindegy!) pedig még ha bele is gondolt az egészbe, hát nem kifejezetten érdeklődött sem a Múlt, sem pedig (és pláne) a Jövendő iránt. Nem vezette le azt egyszerű logikai összefüggést, hogy a “Folytatjuk!” tulajdonképpen a Múlt “áthelyezése” a Jövőbe, azaz a Célok, az Eszközök és a Módszerek változatlansága. Azok prolongálása, melyeket egy korabeli kutatás szerint még a fideszes szavazók többsége is helytelennek, az országra nézvést kontraproduktívnak tartott.
Mit is tapasztalhattunk mostanság? Folytatjuk például a törvények lábbal tiprását – a budapesti Kossuth téren bő fél esztendeje, állandó engedéllyel sátrazó/tüntető Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) sátrait kedden (persze ismét éjszaka) megint rendőrök bontották el, ezúttal a grúz miniszterelnök baromira fontos látogatása okán! Folytatjuk továbbá a korrupciót, no meg az “urizálást”. A semmiféle legális jövedelemmel alá nem támasztható vagyonok további duzzasztását, amit az Országgyűlés erre hivatott bizottságának (természetesen kormánypárti és “érintett”) vezetője kivizsgálni feleslegesnek tart. Az ezek alapjául szolgáló helyi és országos ingatlanmutyikat, a korrupciót, amit meg azér’ felesleges az erre hivatott állami szervnél kivizsgálás céljából bejelenteni, mert az úgy sem tesz semmit (lásd a “Polt Művek” működését itt!). Sőt, rosszabb esetben a Bejelentőből fabrikál Bűnözőt (ide már nem adok linket, hiszen mindenki tudja mit művelt a NAV Horváthtal!).
Amikor meg kiderül, hogy az Adóhivatal tulajdonképpen nem más, mint az Adóelkerülők “inkubátora”, s emiatt az USA “kitiltott” a területéről néhány hivatalnokot, akkor rögvest ellenbotrányt indítanak a “norvégbűnöző” civilek, a “külföldről fizetett politikai aktivisták” (no meg a “fecniket” lobogtató és nem kellően “férfias” André Goodfriend ellen – utóbbi hiányozni fog nekünk!) ellen. Rájuk uszítva elébb a kormányzat ellenőrzési hivatalát, osztán meg az ügyészség felügyelte rohamrendőröket. Később, hogy kiderült, mindez törvénytelen volt, akkor meg tenyérbe mászó stílusban arról pofázgat a Második Főkorrupt, hogy itten kéremszépen arról vagyon nagyba’ szó, hogy bizonyos civil szervezetek “eltávolodtak a társadalomtól“, a törvényeket nem tekintik magukra vonatkozónak, pénzügyi alapjaikat pedig “… nagy jóindulattal sem lehet egészséges alulról jövő, civil adományokon alapuló finanszírozásnak nevezni“. Természetesen itt és most Dzsentri Dzsoni még véletlenül sem a hótiszta, finanszírozását tekintve teljesen átlátható (pontosabban: átlátszó), önmagát közhasznúnak nevező CÖF/CÖKA-társaságról beszélt. Hanem azokról, akik “… nem az igazukat próbálják bizonyítani, hanem a legkülönbözőbb vádakkal illetik mind a magyar kormányt, mind pedig az attól függetlenül munkájukat végző hatóságokat“.
Ámde a korrupcióról csak nem sikerült elterelni a figyelmet. Így osztán Habony nertárs, a párizsi Charlie Hebdo-mészárlás apropóján belenyúlt az Ötletes Zsákjába, s előkotorta onnan a legújabb gumicsontot: “mellbevágóan magas” az országba illegálisan bevándorlók száma, ezek “megélhetési menekültek“, akiknek az ország “munkát adni nem tud” (pedig ugyi “jobban teljesít”?!), ezér’ osztán az ország kapuit “be kell reteszelni” előttük. Mivel pedig “kényszerhezetben vagyunk“, így nem maradt más választása a qurmánynak, hogy “nemzeti konzultációt” kezdeményezzen a “túlzottan laza” menekültügyi eljárások honi szigorítása érdekében.
Természetesen ebből egy szó nem sok, annyi sem igaz. Nem más ez, mint egy rendkívül aljas indokból, a hivatali hatalommal visszaélve elkövetett népuszítás, ami csakis arra jó, hogy megvesse a manapság “középre” helyezkedőVona Gábor és díszes társulata baldahinos hatalmi ágyát … legkésőbb 2018-ra!
Hát így köll/lehet egy kleptokratikus maffiaállamból elébb “hiszteriokráciát” csinálni, osztán meg neonáci diktatúrát. Mindezt tehetségtelenségből, önérdekből. … Isten irgalmazzon a Vétleneknek, de verje a Bűnösöket! … Lehetőleg ne csak “bottal”!
A Mi Fényességes Boldogságunk tegnap interjút adott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Talán észre sem vette, de egy rakás dolgot beismert benne. … Néhányan a vezérkarból hamarosan a börtönbe fognak vonulni?
Amikor a Maffiapárt hazudozásait hallgatom, gyakorta nem tudom eldönteni: tényleg ennyire cinikusak volnának, avagy valóban el is hiszik, amit az orcánkba zúdítanak. A helyes válasz valószínűleg az “is-is”. A “Gang” felső vezetői lenéző cinizmusból, érdekvezérelten hazudoznak. Lehetőleg minél nagyobbat, mert tudják, ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember egyszerűen “lefagy” az ilyen mértékű orcátlansággal szembesülve. A többiek, a “talpasok”, a csereszabatos “végrehajtók” meg “őszinteségből”, hiszen ők meg komolyan elhiszik azokat a valótlanságokat, melyeket a nagyfőnökök tolnak bele a köztudatba.
A “kicsik” tehát el vannak zárva a külvilágtól és talán még egymástól is. Utóbbi abban nyilvánul meg, hogy ha vannak is valódi “tapasztalataik”, s van is merszük hozzá, hogy magukban azt összevessék a “hivatalos” (megjegyzem: állandóan változó!) állásponttal, akkor azt egészen biztosan nem merik megosztani a másik “kicsivel”. Hogy miért? Mert pontosan tudják, ebben a brancsban a “tagság” feltétele a hűség, a feltétlen végrehajtás, a kussolás. A ranglétrán felemelkedni csakis ezzel, no meg a gazemberkedéssel, az egymáson való átgázolással, egymás letaposásával lehet. Többek között úgy, hogy “feljelenti” az “aggályoskodó”, tehát “megbízhatatlan” kollégáját. Aki pedig így kipottyan a “fészekből”, rá a rideg valóság fagyos talajára, azzal szembesül, hogy (amint azt a képviselői létszámcsökkentés esetleges következményeit még tavaly előtt kommentálta az egyik fideszes “honatya”) “… akkor most mehetek vissza tanárnak, havi szaros 150 ezerért?“.
Az ilyen zárt közösségekben elébb utóbb nem csak a morálisan génhibás “beltenyészet” alakul ki, hanem a hamis “elit-tudat”, a torz valóságérzékelés is. A “nagyok” karanténba kényszerítik a “kicsiket”, gondoskodnak róla, hogy ne csak a külvilágtól, de egymástól is el legyenek zárva, s közben rettegjenek a szaros kis egzisztenciájukért.
Kitűnő példája ennek a kormánypárt Mezőkövesdre kihelyezett frakcióülése. Ahogyan azt a 444.hu riportere megfigyelte, a kizárólag a Fidesznek kibérelt, négycsillagos Balneo Hotelbe kívülálló be nem tehette a lábát. Még a “közeli” újságíróknak is egy másik szállodában köllött várakozniuk arra, hogy végre felszálljon a “fehér füst”, s jöjjön az egyik megmondó ember, aki osztán kegyeskedik megosztani velük a szomszédban született “bölcs döntéseket”. … Ámde nem csak a plebsznek volt tilos a belépés. Hanem az “elitnek” is a “kijárat”! Mi ki, ők meg be voltak zárva! Ahogyan az úgy általában lenni szokott. Azaz nem csak Mezőkövesden.
Ilyen körülmények között egyáltalán nem csoda, hogy olyan őrült döntések születnek, mint hogy bő 10 milliárd forint elpazarlásával épüljön Budapesten egy új kórház. Ugyan minek? Ugyan mi az ördögből fogják ezt finanszírozni? Amikor az “elitnek” szánt Honvéd Kórház is csak az adóssággyarapításban jeleskedik, mert erre sem ad a “Nemzeti Ügyek Kormánya” elég pénzt? Egyáltalán: azok, a frakciótagok, akik erre “felkérést és meghatalmazást” adtak a kabinetnek, tisztában vannak ezzel a ténnyel? Aligha, s ha még is, hát befogták a pofájukat, s a “mikor lesz már vége” érzésével tekingettek ki a luxus-zártosztály tisztára sikált ablakain arra a világra, melyről tényleges információik talán nincsenek is.
Közbevetve:
Engem ez a kórház-ötlet élénken emlékeztet a tavalyi tanévtől bevezetett mindennapos testnevelés elképesztően hülye intézkedésére. Legidősebb fiam gimnáziumában 24 osztály van és csak egyetlen tornaterem. Rossz idő esetén így a három szaktanár napi három műszakban tudná csak teljesíteni az előírást úgy, hogy az első foglalkozás 0 óra 00.-kor kezdődik, az utolsó pedig 23 órától! Teljes mértékben ki van zárva, hogy azok, akik ezt kitalálták, meg azok, akik ezt meg is szavazták, tisztában lettek volna a valósággal! Mert ez a helyzet nem csak az említett gimi “egyéni sajátossága”.
Hasonló látszatot keltett az tegnap megjelent interjú is, melyet Orbán adott a német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Akinek van türelme hozzá, az a fentebb megadott linkre kattintva elolvashatja az egészet. Ámde szerintem éppen elegendő annyi, amennyit a 444.hu bányászott ki ebből a miniszterelnöki hadovahalmazból (lásd itt!). Mintha csakis a német riporter lett volna az, aki pontosan tudta, hogy miről és mit beszél (kérdez). Mintha Orbán már teljesen el lenne szakadva a valóságtól. Mintha egy teljesen másik Magyarországban élne (csinálna úgy, mint ha kormányozna). Mintha egy teljesen másik Merkel járt volna itt hétfőn. Mintha a nevezetes sajtótájékoztatón egy teljesen másik Orbán hallgatta volna végig “kővé meredt arccal” a kancellár asszony egészen konkrét, neki szóló és ráadásul nyilvánosan elhangzó bírálatát (“… ha a kancellár asszony mondani akar valamit, akkor elmondja, és sértő lenne, ha feltételezném róla, hogy csak utalásokat tesz.”). Mintha ebben az alternatív Magyarországban csak azért vált ki megbotránkozást a kormánypárti politikusok megtollasodása, mert a nép és annak “vezető ereje”, azaz A Párt alapvetően “plebejus”, nem pedig azért, mert a vagyonnövekmények köszönőviszonyban sincsenek a bevallott jövedelmekkel (“Magyarország “egyedülálló” az átláthatósági szabályaival, amelyek jóval szigorúbbak a német szabályoknál.”). Mintha ebben a másik Magyarországban olyan jó lenne a “korrupciós helyzet”, mint mondjuk a szinte teljesen “tiszta” Norvégiában (“…nem meglepő, hogy a kevésbé korrupt országok közé tartozunk.”).
Ami különösen “megragadott” ebből a hazugsághalmazból, az az igazságszolgáltatás utasíthatóságára, illetve a civil szervezetek erőszakos vegzálására vonatkozó kijelentés volt (ha már az előbbi bekezdés végén egyébként is Norvégiánál tartottam). Arra a kérdésre, hogy vajon a magyar ügyészség követ-e politikai utasításokat Orbán azt válaszolta, hogy az minálunk “szigorúan tilos és bűncselekmény ilyen utasítást adni és elfogadni“. Amikor pedig a civil szervezetek hatósági zaklatásáról eset szó, a Felfuvalkodott kijelentette: “Ezt most hallom először!“. … Mintha a múlt nyáron, az elhíresült, általános botrányt kiváltó Posványosi Beszédében nem ő maga nevezte volna a rendszerkritikus, pártokon kívüli egyesületek tagjait “külföldről fizetett politikai aktivisták“-nak. Mintha nem ő uszította volna rá jogalap nélkül az Ökotárs Alapítványra elébb a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, később meg ugyanerre (valamint a “norvégbűnöző” társszervezetekre) az Ügyészség irányította rohamrendőrséget (az utóbbi akciót a bíróság nemrégiben törvénytelennek nyilvánította!).
Közbevetve:
Természetesen sem a KEHI-t, sem pedig az Ügyészséget nem személyesen Orbán utasította/utasítja. Vannak neki erre közpénzből (túl)fizetett csatlósai, mint például Dzsentri Dzsoni (anyakönyv és bérlista szerint: “Lázár János”). Ők azok, akik elvégzik a Főnök helyett a “piszkos munkát”, a “kicsik”, tehát a “talpasok” pedig megszavazzák azokat a bizonyos, erősen bűzlő “lex”-eket, államközi szerződéseket (pl.: Paks 2) … Azokat, amelyeknek parlamenti elfogadásain Orbán rendszeresen és halált megvető bátorsággal nem vesz részt! Ebből pedig következik, hogy ha majd “eljő az Idő”, nem ő fog a kóterba vonulni, hanem a “végrehajtók”. … Csodálom, hogy erre a maffialogikára eleddig még egyikük sem jött rá. Különösen a “csúcsragadozók”! Polt és Lázár például már kezdhetik kinézni maguknak a megfelelő fekvésű cellát. Hiszen ha igaz az az orbáni mondat, miszerint bűncselekmény utasítani az ügyészséget és ugyanannak minősül az elfogadása is, akkor ez lesz a sorsuk! “Jogállam”-ban élünk, még ha “unorthodoxban” is! Nemde bár?! … A “kicsik”-nek meg, mint anno a “kisnyilasoknak” talán van még esélyük a “megúszásra”. “Őszinte és feltáró” tanúvallomás, no meg az “engem megtévesztettek”, illetve az “én belülről akartam megjobbítani/bomlasztani a rendszert” dumája esetén.
Beismerés volt ez a néhány nap mindenki részéről. A Maffiafrakció tagjai (minimum) Mezőkövesden, a “kijárási tilalom”, no meg a “kórház-határozat” elfogadásával azt, hogy néhány rongyos közpénz-ezresért (jó, húszezresért) beletörődtek a zártakólos birkanyáj-létbe, s fogalmuk nincs a Valóságról. Orbán az FAZ-interjúval azt, hogy gátlástalanul hazudozik, de azt is, hogy mivel már csak a “Te vagy a Tökéletes!“-halelujakórusával van körülvéve, neki sincs fogalma arról, ami “Odakint” történik. Mi pedig azzal, hogy immáron esztendők óta tűrjük “ezeket” a hátunkon azt, hogy magatehetetlen csecsemők és nem felnőtt emberek, ostoba alattvalók és nem pedig “büszke nemzet” vagyunk!
Ahogyan azt Zsebesi Zsolt, a Gépnarancson megjelent, a Merkel-látogatás kapcsán írt cikkének címében is ajánlotta: “ … emeljük meg végre mi is a seggünk!“. Ennél jobbat, többet, megfogadandóbbat én sem tudnék javasolni.
A MiniElnök úgy döntött, bearanyozandó az Ünnepet a Rideg Valóság csomagját helyezi el az ország Karácsonyfája alá: “Kommunikációs és diplomáciai csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van!” … S.O.S. Magyarország! Süllyedünk!
Mielőtt belefognék, szeretnék minden kedves Olvasómnak, Köztársamnak nagyon kellemes Karácsonyt kívánni. Teszem mindezt annak ellenére, hogy tudom, felelősen gondolkodó embernek ma Magyarországon nincs lehetősége nyugodtan ünnepelni. Abszurdisztán “Titanic“-jának őrült kapitánya tegnap este a sokadik parancsot adta ki: “Fordulat Kelet felé és teljes gőzzel ismét neki a jéghegynek!“
Halovány fogalmam nincs, mire is volt jó a pártszolgálati tévé által tegnap este, felvételről sugárzott miniszterelnöki interjú (az összefoglalót lásd itt!). Ha ezt az egészet a felborzolódott kedélyállapotok csitításának szánta, hát ordas nagyot tévedett. Ha “erőfelmutatásnak”, akkor meg pláne.
Hiszen az Egyesült Államoknak küldött, kvázi “hidegháborús hadüzenete” csakis arra jó, hogy még jobban felhergelje a szemtelenkedései, sorozatos árulásai/hitszegései miatt rá már egyébként is haragos Szuperhatalmat, aminek következménye meg kizárólag csak azt lehet, hogy azt a bizonyos (egyébként nem is létező!) “befolyásszerző titkosszolgálati akciót” Washington immáron tényleg el is indítsa! Mondjuk pont a Korrupció kitálalásával, mely hamarost már nem csak “fedőtörténet” lesz, hanem a dokumentáltan szomorú valóság!
Ha az amerikai ügyvivő,Goodfriend (a profi diplomata, aki mosolyogva csinált nem is egyszer majmot a Nagyemberből, meg annak kertitörpényi csinovnyikjaiból) esetleges kitiltásával kapcsolatos megjegyzésével “tekintélyt” akart sugározni, akkor azzal csak annyit ért el, hogy már ne csak körberöhögjék, de hamarost meg is rázzák, mint “Krisztus a vargát”.
Ha a Világpolitika “laposztogatós” értelmezésével, miszerint ennek következményei a hazai, szerinte “ordenáré stílusú”, majd’ két hónapja tartó sorozatos tüntetések, azt akarta érzékeltetni, hogy “a kormány a helyén van” és tudja a dógát, akkor meg ösmét csak a hergelést sikerült elérnie.
Ha a szerinte nem is létező Szegénység “leküzdésére” tett ígéreteivel azt akarta elérni, hogy az Éhséglázadás kitörését legalább még egy-két esztendőig késleltesse, hát megint csak mellényúlt. Hiszen csak a leghülyébbek nem tudják: tízmilliárdok vannak az államkasszában a gyakorlatilag nulla fős látogatottságú stadionokra, de nincs annak még ezrede sem a téli szünet gyermekéhezésének megoldására. Mert ezt a Nerezerharmad szanzsén leszavazta!
Ha a Maffiapárton belül kirobbant “Urizálós Balhét“ azzal próbálta bagatellizálni, hogy nincsen itt kérem semmiféle látni való (csupán jelentéktelen “generációs különbségek“), ámde támogatni köll a “tehetséges és munkabíró” fiatalokat (kiknek vagyonosodása aligha magyarázható a közkasszából hivatalosan húzott jövedelmeikkel – lásd még: a “korrupció” mint a CIA “fedőtörténete”!), akkor meg csak a “Veteránokat” (is) haragította magára.
*
Ami ebből a miniszterelnöki(?) interjúból kiderült, az nem más, mint hogy a legalizált csalással ösmét kétharmadot szerzett kormány és annak Legfőbb Hímtagja immáron teljes mértékben elveszítette a realitásérzékét. Az Orbánfőnek leghaloványabb fogalma nincs arról, hogy Odakint és Idebent “mi merre hány méter”. Lila gőze sincs arról, hogy igazából mi is történik a Világban, mi a helyzet Idehaza.
Napi 24 órában kizárólag az általa kiválasztott (pontosabban kontraszelektált) “tehetséges és munkabíró” fiatalokkal (meg a “kissé” idősebbekkel) vagyon körülvéve, kiktől csakis a magasztalásokat, a kozmetikázott hangulatjelentéseket hallhatja. No meg azt, hogy a hivatalosan ki sem adott utasításait (az úgynevezett és hírhedt “Elejtett Megjegyzések“) kik és hogyan valósították meg … illetve teljesítették túl.
Ebből pedig egyenesen következik, hogy a kormánnyal együtt immáron a Maffiapárt is szét vagyon hullva. Az egyenlőre még koronázatlan Lófő, kinek minden létező rendű és rangú pereputtya/haverja alól kilométer hosszan lóg ki a Korrupció, a Társadalmon való élősködés(!) szőrösen büdös “Lólába”, immáron komolyan elhiszi azt, hogy az a Valóság amit Mond és nem az, amit Csinál(nak, manapság már csak a Famulusai az Ő nevében)! Pontosabban az a helyzet, hogy már nem is Ő mondja a sajátját. Azt évek/hónapok óta csakis a szájába adják (a Banda legfőbb Raszputyinja écái alapján), hogy azt csócsálja és ne csak a saját nyelvét (lásd még: túlgyógyszerezés!), no meg az állítólagosan még mindig létező omni(in)potenciáját!
*
Eközben Odakünn, az utcákon fokozódik a Harag és a “Tömegszám”. Ami a Vezér (és tanácsadói, raszputyinjai) szerint jelentéktelen, hiszen még azt sem érzékeli, hogy az általa kinevezett/eltartott Műellenzék sem tudja már ezt kontrollálni/becsatornázni. És miért nem? Mert a Tüntetők szemeiben ők is csupán rendszerszolgák, függetlenül attól, hogy az “ellenzék” titulus mellé még miféle “kiegészítőt” biggyesztettek magukra.
De miért is van ez? Hát talán azér’, mer’ a T. Ellenzék minden rendű és rangú, a parlamentbe bejutott képviselője kegyeskedett letenni a Nagyesükt arra a galád Tákolmányra, amelyről a Nerharmad soha senkit meg nem kérdezett (őket sem!), soha senkivel nem egyeztetett, csak megszavazta, majd aláíratta A Nemzet Gojostolával, aki A Buktája után, az Életfogytig Járó Haszonélvezeti Jogon felül még további 500 ezres havi apanázshoz jutott annak jóvoltából, hogy “A Nemzet Sportolói” némi nemű és nemcsekélyke Vezérseggnyalással maguk közé “választották” (pl. a nálánál sokkalta méltóbb és sokkalta rászorultabb Gedó György helyett! … Shame on You!).
Mivel így az “Ellenzék” gyakorlatilag a Maffia-NER részesévé vált, talán nem csoda, hogy az egész Köztársaságot renoválni, avagy inkább és pontosabban MEGTEREMTENI akarók még a környékükön sem akarnak látni sem országgyűlési képviselőket, sem pedig a hozzájuk kötődő “Pártokat”, azok jelképeit. Olyanokat, akik Orbán kegyéből veszik fel a képviselői “tiszteletdíjukat” (meg a pártalapítványoknak “járó” közpénzt!), miknek ellentételezéseiként biodíszletnek állnak be a Műköztársaság Műparlamentjének Műpártjai közé.
Holott az lett vóna a kötelességük – feltéve, ha tényleg Demokraták és Republikánusok – , hogy azon nyomban vegyék a kalapjukat és ne esküdjenek fel a Párttákolmányra. Az lett volna a legelemibb kötelességük, hogy ha már bent maradtak a manapság már majomketrecnek tekinthető “T. Házban“, akkor legalább a képviselői fizetésüket ne vegyék fel, lévén azt ők sem A Nép szolgálatáért kapják. (Ahogyan azt Vörös Imre jogászprofesszor, egykori – nem fidesznyik! – alkotmánybíró is szóvá tette a 168ora.hu-nak adott nyilatkozatában!)
Most meg az lenne a kötelességük, hogy a fentebb linkelt miniszterelnöki interjú után kezdeményezzék az Örökös MiniElnök elmegyógyászati felülvizsgálatát, s azt lehetőleg egy “nem magyar” konzílium által! A Felkapaszkodott Alcsúti ugyanis ennek alapján már mindenféle ön-, kormány- és pártkontrollját elveszítette. Már azt sem tudja mit beszél és ennek mi lesz a következménye!
A Propagandista azzal tüzeli tovább a Nincstelenek (kb. az ország 40 százaléka) haragját, hogy Fatolvajné Orbán Ráhel szájába ad egy olyan nyilatkozatot, miszerint nekije “saját családja” vagyon és így a “saját lábukon” állnak (No persze! Csakhogy a “talaj” és a “lábuk” között ott vagyon az állami költségvetés … de vastagon!). A garázdaságért felfüggesztett (nem úgy! … sajna!) büntetésre ítélt, adóügyi és munkajogi, valamint nemzetbiztonsági(!) szempontból idehaza sehol és soha nem létezett Éceszgéber pedig feljelentéssel fenyegeti azokat, akik a hivatalosan nem is létező jövedelmét (meg az abból generálódott Guccsiját is) kétségbe mernék vonni!
Szóval arról vagyon itten nagyba’ szó, hogy nagyon nagy “gáz” van! Nem arról a légnemű tüzelőanyagról tennék említést, melyet Viktor Győzövics vesz meg ismeretlen feltételekkel (“Gaszpagyin Viktor! Időnként majd kérünk magától valamit.“) Putyin ezredestől, hanem arról a Bűzről, ami itten terjeng már nagyon régóta. És aminek szagát már a Zemberek sem bírják manapság. Arról, hogy a Zellenzék sem tűnik jobbnak, mint az (Orbán)Deákné vászna. Arról, hogy itten már szinte semmi olyan “intézmény” nincs (legyen az államigazgatási, avagy politikai), mely ellátná a funkcióját. Ezt pedig lassan már a leghívebb pártszavazó is észre veszi!
Azt, hogy “S.O.S. Magyarország!“. Azt, hogy “Süllyedünk!“. … Együtt az “Elit”-tel!
Egy amerikainak tulajdonított mondás szerint: “Ha sokan mondják neked, hogy részeg vagy, menj haza és feküdj le!” … Úgy tűnik nem én rúgtam be!
Még tegnap, azaz vasárnap történt, hogy a “Vasárnapi Hírek” oldalára kattintva rábukkantam egy roppant tanulságos cikkre. Az eredetit itt, az utánközlést pedig alantabb lehet olvasni!
Lakner Zoltán:
Pattog a zománc
„Nem helyeslem ezt a modern mániát, hogy a rossz emberekből egy perc alatt jó embert csináljunk.” – írta egykor Oscar Wilde. Az „urizálást” kifogásoló Pokorni Zoltán nyilván vállal valamekkora kockázatot botrányokba keveredett párttársai bírálatával. Nehéz azonban elképzelni, hogy csak most szembesült volna azzal, mi folyik körülötte. Pokorni nem az omertát törte meg. Megszólalása elsősorban a pragmatizmuson alapul: szerinte az a baj, hogy a képlékennyé vált politikai helyzetben az ügyek látszanak, és emiatt a rendszer haszonélvezői mind bajba kerülhetnek.
Amitől tehát fontossá váltak Pokorni szavai, az nem az erkölcsi magaslat, amelyen ő nem áll. Még akkor sem, ha, ránézésre, sokak bűnei alighanem számosabbak. Az adja a Fidesz-alelnök véleményének fontosságát, hogy egyedül nála szólalt meg a veszélyérzet, ami mégiscsak valamiféle realitásérzékre utal. Azt vetette fel, hogy ami történik, az talán mégsem a „külföldi érdekek” magyarországi szálláscsinálóinak aknamunkájából fakad, hanem van benne saját hiba is. Tényleg tiltakoznak ellenük. És ha az amerikaiak éppen korrupciós ügyben gyakorolnak nyomást a kormányra, meg ugyanezen ügyek miatt tüntetnek Budapesten, akkor talán nem kellene olajat önteni a tűzre.Ezzel a helyzetértékeléssel immár el lehet „nyerni” a belső ellenség pozíciót az Orbán-rendszerben. A hatalmi párt némi hezitálás után úgy döntött, hogy nem korrigál, hanem bekeményít: a „drogos újságírók” bemérésére meg a külföldi pénzből tevékenykedő civilek regisztrációjára készül. Közben minden diplomáciai normát áthágó hangnemben bírálja a kritikát megfogalmazó szövetséges kormányokat. Az „ostromlott erőd” szindróma tudatos előállítása közepette Orbán és köre egyre inkább azonosul a maga által költött történettel. Ezt az önfeledt konfabulálást zavarta meg Pokorni, és néha Kövér László egy-egy befelé szóló kritikájának disszonáns hangja. Lázár János ezért üzent vissza durván, leveteránozva és veszélyforrásnak minősítve a bírálókat.
„Hogy van az, hogy egyik marxista lövi a másik marxistát?” – vetette fel Hofi Géza még az 1980-as években. Az anyósa tudta: „Lakva ismerik meg egymást az emberek.” Nincs ez másképp a Fideszben sem. Pontosabban, igaza van Lengyel Lászlónak abban, hogy nincs is Fidesz. Hiszen tényleg az okozza a közvélemény mostani általános meglepetését, hogy mégis miként kerülnek ezek a viták elénk? Hogyan lehet ez az egész, Simicskától Pokorniig? A szakadt függönyt hónapok óta nem tudják összehúzni. Valószínűleg az történt, hogy mivel tényleg nincs párt, így mostanra végképp megszűnt a belső véleménycserék lehetősége. Belül már nem lehet üzenni. Nincs érdekbeszámítás, nincs „pártélet”. A rendszer teljesen hierarchikussá vált: a bármilyen rájuk bízott piszkos munkát elvégző politikai idiótákat egy szűk vezérkar mozgatja, felettük pedig kizárólag Orbán áll. A „veteránok” is a pálya szélére szorultak, miközben a rendszer kiépülésében játszott szerepük miatt nekik is érdekük, hogy a rendszer ne omoljon össze.
Közbevetve:
A Lakner által citált Hofi-féle “beköpés” ugyan találó, de nem pontos! A “történelmi helyzet” szerint a Szovjetunió által támogatott, tehát elvileg marxista irányítás alatt álló Jemeni Demokratikus Népköztársaságban (Észak-Jemen) szabályos törzsi háború tört ki a ’80-as évek közepe tájékán. Az erről szóló hírt olvasván kérdezte meg “Anyósát” A Géza: “Mama! Hát hogy van az, hogy az egyik marcista lövi a másik marcistát?!“. Mire az Anyós: “Tudod Géza, lakva ismeri meg az ember a másikat!” … Lakner ifjabb, mint én, így e “tévedést” “megbocsájtom” neki. Különösen, hogy ez semmit nem ront a cikk minőségén! – szendam
A vezérpárt hívei éppenséggel szerethetik, ha a vezér erős, ha jól odaszól. Ám a „veteránok” leckéztetése még tovább szűkíti a vezetői kört, és tovább csökkenti a vezérlő csillag pályamódosításának lehetőségét. A krakéler Lázár asszózott már befolyásos személyekkel, pajzsot tartva Orbánnak. Nehéz elképzelni, hogy Lázár a legbefolyásosabb miniszterként a miniszterelnök tudta nélkül menne neki kormánypárti alelnöktársának. Lázár a nyilvános belső kritikára válaszul vehemens ellennyilatkozatában kijelölte a támadhatatlanok körét. Tette ezt azért, mert a nevezett személyek, Lázár maga, valamint Rogán és Habony többé már nem támadhatatlanok. Tűz alatt vannak. Csakhogy a NER-ben mindenkit Orbán tett arra a helyre, ahol éppen van. Az emberei őt képviselik, az ő nevében járnak el. Aki kritizálja őket, az végső soron Orbánt, az ő választásait marasztalja el. Ezért fontos neki, hogy megálljt parancsoljon a bírálatnak, megvédje kiválasztottjait, engedje, hogy azok önmagukat és a vezért is védve ellentámadásba menjenek át. E logika szerint a rendszer erózióját kell megakadályozni a rendcsinálással.
Ám ez most nem elég. A rendszer baja ugyanis nagyobb: az Orbán-varázs nem működik. A miniszterelnök két hónapja nem tud rendet tenni. Megszólalásai nem hatnak. A támogatók nem visszajönnek a szavára, hanem távolodnak. Kopik a patina, pattog a zománc. A csillag kihunyóban van. Orbán ezzel együtt még sok bajt okozhat. A rendszer nem létezik Orbán nélkül, a funkcionáriusok – újdonászok és veteránok – nincsenek rendszer nélkül, a rendszer pedig egyre rugalmatlanabb és beszűkültebb. Csak azt tudja fokozni, amiért egyre többen utálják. Sajnos ebből logikusan következik, hogy Orbán és emberei egyre agresszívabbá válnak, még több ellenséget jelölnek ki, egyszóval a NER elnyomó jellege fog erősödni. De ezzel már nem tudnak támogatót szerezni, csak ellenségeket.
Lehet, hogy még nagyon hosszú lesz ez a rendszervég. Mégis, egyre kevésbé elméleti a kérdés, hogy mi jön utána.
Kiemelt idéztek:
“Mi, akik már lassan a párt veteránjainak számítunk, megtanultuk, csatározás közben sem szabad elfelejtenünk, hogy milyen módon kötünk majd békét.” – Pokorni Zoltán
“Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki.” – Lázár János
*
Amiért utánközöltem Lakner írását az az, hogy részben megállapítsam (itt következik az önfényezés!), hogy a témával kapcsolatban már korábban írt két posztom (lásd itt és itt!) pontosan ugyanezt tette szóvá. Ergo: nem (én) vagyok részeg! A másik ok pedig az, hogy a politológus (szerintem) a lehető legtökéletesebben találta el azt a bizonyos “Céltáblát”. Ez pedig ugyi arról tanúskodik, hogy tehetséges, jó szakember.
Ennek alapján viszont nem értem, miért pazarolja “mannáit” egy rendszerszolga párt kamuintézetének vezetésére. A Valódi Ellenzéknek, például a Kossuth téren, meg az Országnak sokkal nagyobb szüksége lenne rá!
Mielőtt belefognék, szeretnék minden kedves Olvasómnak, Köztársamnak nagyon kellemes Karácsonyt kívánni. Teszem mindezt annak ellenére, hogy tudom, felelősen gondolkodó embernek ma Magyarországon nincs lehetősége nyugodtan ünnepelni. Abszurdisztán “Titanic“-jának őrült kapitánya tegnap este a sokadik parancsot adta ki: “Fordulat Kelet felé és teljes gőzzel ismét neki a jéghegynek!“
Halovány fogalmam nincs, mire is volt jó a pártszolgálati tévé által tegnap este, felvételről sugárzott miniszterelnöki interjú (az összefoglalót lásd 
szendamondja 
