Névértékelő

A Kedves Vezető, egy “civil szervezet” – nevezetesen a Maffia pártalapítványa – felkérésére ma ösmételten értékelni fogja önnön, öt esztendőnyi tevékenységét. … Én meg elképzeltem, milyen beszédet tartana, ha véletlenül meginná azt a bizonyos “igazságszérumot”.

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Ma azért gyűltünk itt össze, mert egy civil szervezet felkért engem arra, hogy értékeljem az elmúlt öt esztendei kormányzásomat. Mint mindenki tudja, én az ilyen kéréseket soha nem szoktam visszautasítani. Kivéve akkor, ha egy valóban civil szervezet, avagy egy valóban ellenzéki párt, netalán a sajtó számomra nem megfelelő része szólít fel erre.

Tudom, most sokan azt várják tőlem, hogy repedező pártomat, rogyadozó népszarúságomat … izé … népszerűségemet megerősítve egy olyan beszédet mondjak el önöknek, mely a nyáj egyben tartását szolgálja azáltal, hogy önmagamat tökéletesnek és erősnek tüntessem fel. Akik erre számítanak csalódni fognak, mert itt és most az Igazság Órája következik.

Kezdjük azzal, hogy az engem felkérő szervezet annyira civil, mint egy felfegyverzett, hivatásos katona. Nem más ez, mint az én pártnak álcázott bűnszövetkezetem alapítványa. Közpénzből működik, vezetője pedig az egyik miniszterem.

Az a miniszterem, aki ugyan letette esküjét a Krisztusi Hit hirdetésére és képviseletére, de annyi emberség sem szorult belé, mint egy meztelen csigába. Ennek ellenére ő az emberi erőforrások tárcájának birtokosa (ez is bizonyítja mérhetetlen cinizmusunkat!), s dönthet egészségügyről, oktatásról, szociális ellátásokról úgy, ahogyan az ő kedve tartja … meg ahogyan azt én mondom neki bizonyos tanácsadóimra hallgatva.

Mert tanácsadóm, fullajtárom, csicskásom és szolgám annyi van, hogy már a számát sem tudom. Néhányuk valójában ártalmatlan. Parancsaimat lesve csak azt nézik, hogy miként lehetne a maguk zsebébe kanyarintani az adófizetők pénzét és az állam vagyonát. Nem szólok rájuk, hiszen magam és családom is ezt tesszük nap nap után. Többségük pedig simán gazember, akik annyira korruptak, hogy a saját anyjukat is megpocsékolnák, ha ez lenne a tízmilliós csúszópénz ára.

Ámde van közöttük néhány kifejezetten gonosz alak is. Olyan pszicho- és szociopata, mint én is vagyok. Az általam hivatalosan nem ismert Habony Árpád például azt tanítja nekem napi 24 órában, hogy miként köll a lehető legaljasabbul és legcinikusabban hazudozni, hangulatot kelteni, kihozni a zemberekből a legalantasabb ösztöneiket. Rajta is túltesz azonban Tellér nertárs és Hegedüs nertársnő. Ők azok a galád emberek, akiknek elképzeléseit követve nyomorba döntöttem az egész országot. … Ezt nem azért mondom, mert bármit is megbántam volna. Csak hát ha már aszondtam, hogy ez lészen most itt az Igazság Órája, akkor legalább ezt az egyetlen ígéretemet tartsam be végre.

Mert ez az ország az én uralkodásom alatt nyomorba dőlt. Kifosztottunk és elloptunk mindent, amit csak lehetett. … Meg azt is, amit nem. Tettük mindezt azért, mert valójában tehetségtelen emberek vagyunk. Olyanok, akik a maguk erejéből még egy garázsbétét sem tudnának működtetni. Olyanok, akik jellemüknél fogva egy normális országban még az iskolaszéki tagságig sem jutottak volna el, nem hogy különböző állami hivatalokba, miniszteri, sőt, a miniszterelnöki székbe. Mi ilyenek vagyunk, vegyük ezt tudomásul!

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Tudjuk, hogy a magyar ember politikailag inkorrekt és nem szereti a mellébeszélést. Kimondja azt, amit gondol, s nem foglalkozik a következményekkel. Márpedig én most végre és először – mármint nyilvánosan – magyar embernek érezhetem magam, tehát kimondom azt, ami a szívemen fekszik!

Ez pedig az, hogy ha székely módra röviden és tömören kellene értékelnem eddigi kormányzásomat, nem mondhatnék mást, mint hogy ELKÉPESZTŐ!

A párt, a kormány, az én és családtagjaim nevei mára a korrupció és az önkényeskedés szinonimái lettek. Minden eddigi tevékenységünk, gazdaság-, bel- és külpolitikánk kizárólag a mi érdekeinket szolgálta. Ennek következtében a magyar név ismét tré lett. Méltó régi nagy híréhez, s mit rákentek a századok, mi fokoztuk a gyalázatot.

Sikerült összevesznünk azon államokkal, melyek támogattak bennünket. Ezek anyagi segítségét lopjuk ebben a pillanatban is. Sikerült ugyanakkor összebarátkoznunk olyanokkal, akik meg csakis rosszat akarnak nekünk. Ezek meg úgy nyújtottak nekünk anyagi és egyéb segítséget, hogy közben minket fosztanak ki. Paks-II-ből például meggazdagodni akartam/akartunk. Ámde Vologya barátom ügyesebbnek és ravaszabbnak bizonyult: az egész bizniszt úgy írtam alá, hogy abból csakis neki lett haszna.

Miért volt ez lehetséges? Jogos a kérdés és nem is maradok adós a válasszal. Azért, mert a párt és az állam apparátusa csupa hozzám hasonló tehetségtelen és korrupt idiótákkal van már csak kitömve. Az innovatív, pláne a felelős gondolkodást mi úgy kerüljük, mint dakota macska a székely kását. … Ellentétben a húsosfazékkal!

Maga például, aki most ott feszeng az első sor jobb szélén! Magából miként is lehetett köztársasági elnök?! Azér’ mer én kineveztem magát, holott egy igazi senkiházi, egy virtigli talpnyaló, aki világ életében az utca napos oldalán közlekedett, s miután nem tudta megállni, hát doktori címet vásárolt magának. Most meg ott él a teljes állami apanázsban, amit vagyonos ember létére, jellemtelen módon nem utasított vissza.

Igaz, jelenlegi utódja sem sokkal jobb magánál, de legalább két “l”-el írja le az államelnök szót és időnként úgy csinál, mint ha a szar törvényeink aláírása előtt mérlegelne is.

Avagy nézzük csak a középen ülő illetőt. Én csináltam belőle miniszterelnökségi minisztert. Most azt hiszi, hogy ravasz ördög, de valójában maradt ami volt: sima táskacipelő! Még ahhoz sem volt tehetsége, hogy diszkréten intézze a luxusvadászatait és a dugásait. Az elbaszott trafikozásáról már ne is beszéljünk! Maguk tényleg ebben a figurában látják az én jövendő utódomat?! Aki majd a maguk közpénzektől elhájasult seggeit átcipeli az utánam következő korszakba?!

Hát előre szólok: tévednek! Mert itt csak két lehetőség van: velem, vagy sehogy! Én vagyok az, aki ezt az egész, elképesztően randa és gusztustalan bagázst irányítom, istápolom, fizetem. Ha én már nem leszek, nem csak az ország, de maguk is mennek a levesbe. Gondoskodtam róla, hogy így legyen, s ezt az egyet legalább elhihetik nekem. Hiába dörgölőznek bárkihez. Az csupán egy senki, akit én találtam ki. Azt hiszik, hogy hatalma és befolyása van? Meddig tartott kinyírnom Lajost? He?! … No ezen gondolkodjon el itten mindenki, feltéve ha van még mivel!

Hölgyeim és U … illetve dehogyis:

A társadalmon élősködő Piócák, az előttem csúszómászó gerinctelen Alakok!

Látom most a szemetekben a rémületet. Mivel tudjátok, hogy ezt a beszédemet (melyet soha nem mondtam volna el, ha az orvosom nem téveszti el a gyógyszeremet – sebaj, még ma este az ő autójáról is le fog esni a létra!) az általunk közszolgálatinak hazudozott tévé élő egyenesben közvetíti, azt hiszitek, hogy mire innen kimentek, az utcán pogromra hajló, dühös tömegek fogadnak.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ennek esélye sincs. Az úgynevezett közszolgálatit – mióta átalakítottam – szinte senki nem nézi. Az a kábé százezernyi, aki mégis, annyira hülye, hogy bármikor elhiszi, akár egy óra múlva is, hogy semmi ilyesmit nem mondtam. … Majd ez az elvetemült Girnyószász beveteti velük a cumit! Az úgynevezett Ellenzéket meg szintén én fizetem: hónapokra előre le van egyeztetve, hogy mikor és mi ellen fognak tiltakozni.

Ezért aztán teljesen felesleges bepánikolni, mint örmény katona az azeri baltástól! Én kézben tartok mindent! Akárcsak a ti pöcsötöket is, tehát aki most azon kezdett gondolkodni, hogy miféle vádalkut köthetne a jövendőben, az feleslegesen gyötri a picinyke agycsökevényét. A következő miniszterelnök, azaz Vona Gábor ugyanúgy a zsebemben van, mint ti! … Vegye ezt mindenki tudomásul!

Köszönöm a figyelmet!

Hajrá Agyarország! Hajrá Agyarok!

No meg haj rám is, mert már rohadtul unom a zselét!

(A mai, “miniszterelnöki” értékelő beszéd eredeti szövegét lejegyezte: frater Sendamus)

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

A Holt Kerényiek Társasága

Mióta Lajos legespiclizte Viktort, az előbbi tulajdonában álló, “Magyar Nemzet” címen  placcokra kerülő nyomdaipari termék szerkesztőségében terjedni kezdett az “RTL-vírus“. Azaz: időnként már újságot is írnak! … Dicsérném is őket, ha lenne amnéziám.

Megdöbbentően jó, alapos és tényfeltáró írás jelent meg tegnap a Simicska-tulajdonú Magyar Nemzet online oldalán. A téma az úgynevezett “Nemzeti Könyvtár” kiadványsorozata, illetve annak gondozója, Kerényi Imre nertárs volt.

Kerényi egy határozottan “ügyes” ember. Valahogy mindig sikerül megtalálnia “az utca napos oldalát”. Rendszerfüggetlenül áll rendelkezésére minden Rendszernek, s ebből a szempontból élénken emlékeztet engem (nemdoktor) Schmitt Pálra, illetve Fekete György “akadémikusra”. A ’80-as években “kommunista” párttitkárként még kultúrális napokat rendezett a (manapság ismét) testvéri Moszkvában. A ’90-es esztendők elején már a Demokratikus Charta rendezvényein sürgölődve védte a “jobboldallal” szemben a liberális demokráciát. Pár év teltével pedig hol vekkerórás, hol teniszlabdás tüntetést szervezett, melyekkel immáron a liberális baloldallal szemben védte a “népnemzeti demokráciát”.

Mostanság, tehát a zemútötévben egyfajta kultúrpápaként tevékenykedik az illiberális demokrácia jegyében. A “miniszterelnök” felkérésére vállalta a tanácsadó szerepét (punktos megnevezése szerint: “A tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” – hehehe!), valamint azt is, hogy megszerkeszti és előállíttatja a Nemzeti Könyvtár összesen száz(!) darabos kötetválogatását. Ehhöz a 2018-ban lezáruló herkulesi munkához kapott cuzámen 600 millió forintot, ami fillérre azonos a tízezer címet(!) tartalmazó magyar könyvkiadás állami támogatásával. (A “Magyar Krónika” című, senki által soha nem olvasott pitypangos periodikájával együtt a nertárs agyömlése eleddig mindössze 1,5 milliárdunkba került. Tehát szó nem lehet “aránytalanságról”! – mint azt “hősünk” kegyeskedett meg is jegyezni.)

Mi a Nemzeti Könyvtár feladata? Kerényi plasztikus parabolája szerint az, hogy ha Noé esetleg ismét a bárkájára kényszerülne, akkor csupán annyi dóga lenne, hogy összenyalábolja ezt a száz kötetet, s a magyar irodalmat rögvest átmentené az Utókor számára.

Kik válogatják össze a Könyvtárt? Kezdetben még Kerényinek csak az olyan közismert, irodalomkultúrális héroszok álltak a rendelkezésére, mint például Bencsik Gábor, avagy Szigethy Gábor (előbbi nacionáléjával tisztában vagyok, de hogy ki az utóbbi, hát fogggalmam nincsen!). Ámde azóta kibővült e “grémium” különböző politikusokkal, egyházfiakkal, a köz- és a kultúrális élet szereplőivel (Jesszusom!)

Milyen szempontok alapján történik a szelekció? Kerényi nem titkolja, hogy “Nem vagyunk nagyon intoleránsak, de a mieinket természetesen betettük, ugyanakkor nem zárkózunk el a másik oldaltól sem“. Ez pediglen azt jelenti, hogy a Könyvtár ugyan “a nemzeti-konzervatív oldal ízlését követő kánon“, így természetes, hogy benne van Tormay Cécile (akit gondolom zongorán kísér Cziffra György), de ettől még vállaltan balosok (pl.: Illyés Gyula) és zsidók (pl. Zsolt Béla) is teret kapnak benne. Igaz, az “ilyeneknél” némi bevezetővel kívánják helyreigazítani az Olvasó gondolkodását. (“Dum spiro non Spiró?” – hehehe!)

Mire elég a 600 millió? Hát arra bizonnyal nem, hogy kifizessék belőle mondjuk a szerzői jogdíjakat. Ilyen bagatell ostobaságokkal a Holt Kerényiek Társasága nem foglalkozik, hiszen nekijük ugyi küldetésük vagyon. Arra sem, hogy igényes kiadásokat produkáljanak. A szakma véleménye szerint a ráfordítás harmadából azoknál sokkal jobb minőséget is lehetett volna produkálni. Ez meg nekem azt jelenti, hogy a “küldetés” leginkább a pénz kétharmadának ellopására vonatkozott. (Kerényi őszinteségi rohama: “Mindenki adót csal, ahol csak lehet. Ha még nem, csupán azért, mert nincs rá módja. … Az emberek természetesen próbálják az adót elkerülni, a közlekedési szabályokat megszegni, és a többi. Így kell nézni az embereket.“)

Folytathatnám még ezt a “szemlét”, de nem teszem. Aki tovább akar elképedni és hüledezni, az olvassa csak el nyugodtan a “nemzetes” cikket! Ígérem, semmi baja nem lesz tőle, maximum a vérnyomása mászik fel úgy a Csomolungma környékére. Mert pontos képet nyerhet arról, miféle “erkölcsök” mozgatják a pillanatnyilag nyertes nertársakat!

Kerényinek kijárna már egy elismerő okirat! … Megrovásírással! … Tőlem akár felfüggesztve is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Az Altus másfélmilliárdja

Hisztériás rohamot kapott a Maffiapárt amiatt, hogy Gyurcsány Ferenc cége, az Altus ZRt. egy uniós pályázatot megnyerve nem csak ahhoz a lehetőséghez jutott hozzá, hogy betekintsen a Cosa Nostra pénztárkönyveibe, de még anyagi forráshoz is, melyből a Demokratikus Koalíció működést finanszírozhatják. … Mondanom sem köll talán: ebből egy szó nem igaz. … Szokás szerint.

Skandallumnak nevezte a “miniszterelnök” azt a tényt, hogy a Gyurcsány-féle Altus egy nyílt, uniós pályázaton “jogot nyert ahhoz”, hogy “ellenőrizze” az EU-támogatások magyarországi felhasználását. A botrány oka szerinte az, hogy ezáltal az Unió egy magyar ellenzéki párt elnökét hozta olyan helyzetbe, hogy az saját, nyilvánvalóan elfogult véleménye alapján mondhasson hivatalos ítéletet a támogatások honi felhasználásáról. Mindezt a Szeretett Vezető még múlt héten, az emlékezetes strassbourgi, halábüntis/migránsozós vendégszereplése során kegyeskedett kiböfögni magából – tokaszalonna- és mutyiszagot árasztva, disznószaros (gucci?)gumicsizmáját Európa kultúrnemzeteinek fehér abrosszal terített asztalára feltéve.

A “botrány” emlegetése persze már korábban elkezdődött. Két hónappal ezelőtt – pont akkor, amikor kezdett rábüdösödni a Maffiára a Quaestorbán-ügy – személyesen A Párt egyik leghitelesebb embere, a szégyenszemre tíz esztendeje EP-képviselő Deutsch Tamás állt elő a farbával. Ő hozta nyilvánosságra a még tavaly októberben(!) megkötött szerződés tényét, majd azt alaposan félremagyarázva (pénztárkönyvbe való betekintés lehetősége, 1,5 milliárd forint ezért Fletó cégének! – Pfuj!) követelni kezdte: az Európai Bizottság (EB) rögvest intézkedjen eme felháborító állapot megszüntetéséről.

Ekkor Dobrev Klára, mint az Altus vezetője (civilben ő az Ahibás hites társa – mint tuggyuk!) kiállt az ojságírók elé, s megpróbálta türelmesen elmagyarázni a következőeket:

  1. Az EB pályázatán három nemzetközi konzorcium nyert, s ezek közül csupán az egyik az, melyet az Altus vezet. Ebben pedig tizenegy cég vesz részt.
  2. A megbízás nem a támogatási pénzek felhasználása ellenőrzésére, hanem a tervezési dokumentumok vizsgálatára vonatkozik. A kontroll pedig arra, hogy a különböző tagállamok miként tudják alkalmazni az EU nemrégiben megváltozott szabályait.
  3. Az Altus nem fog Magyarországgal foglalkozni. Ezt a feladatot egy osztrák, avagy német cég kapja.
  4. Az emlegetett 1,5 milliárd forint egy keretösszeg, melyet négy esztendő alatt fog (talán nem is egészében) az EB kiutalni a már említett három konzorcium között az elvégzett munka függvényében.
  5. Mivel az Altus vezette csoport tizenegy tagú, a magyar cég bevétele a legjobb esetben sem fogja elérni az emlegetett 1500 millió forintot. Az várhatóan “néhány tízmillió” lehet csupán.

A tények azonban itt, Abszurdisztánban csak nagyon keveseket érdekelnek. Nem tartoznak közéjük a Maffiapárt hangadói, no meg azok a “szavazók”, akik ugyi “népben és nemzetben” gondolkodnak(?). Ezér’ osztán tovább folyt a habverés.

A Napi Gazdaság címen megjelenő nyomdaipari hulladék, mint a simcskátlanítás után használatos Pótmagyarnemzet közzé tette a hírt: a funkciótlan Fidesz-frakció a Gyurcsány-féle DK évi 132 millió forintra rúgó állami támogatásának befagyasztását javasolja. Az ok: Ahibás az elmúlt esztendőben több, mint 16 millió forinttal támogatta az általa elnökölt pártot. (Ez maffiáéknál merőben szokatlan, hiszen amíg közzé tették a magánadományozók listáját, azon soha nem szerepelt Orbán Viktor! – “Szerénység! Ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység!” – no persze!) Ez a pénz pedig csakis az Altus bevételeiből származhatott. Azon cégből, melyet 1,5 milliárd forinttal tömött ki az EU. Ebből pedig “logikusan” következik, hogy itten egy tiltott pártfinanszírozás fennforgásának esete vagyon, ami pedig a honi előírások szerint (is) törvénybe ütköző. Ergo: a qrmány vizsgálja ki a dolgot, de azonnal, addig pedig függessze fel a DK 132 millió forintnyi éves támogatásának kifizetését.

Aki most ezen jót röhögne, az a vihorászást megelőzően legyen kedves elolvasni Gulyás Gergely nertárs, az Orbángyűlés egyik alelnökének tegnapi nyilatkozatát. Ez olyan “aranyos”, hogy kénytelen vagyok a közleményt szó szerint idézni:

“Kormányzati vizsgálatot kér a Fidesz az Altus Zrt. uniós megbízása ügyében: a kormánypárt egyebek mellett az összeférhetetlenségi előírások esetleges változtatásának, valamint az Altus és az Európai Bizottság között kötendő szerződés jogszerűségének áttekintését javasolja a kabinetnek.

Ezt Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselő közölte keddi budapesti sajtótájékoztatóján, amelyen elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy pártelnök tulajdonában álló gazdasági társaság hatáskört kapjon EU-s pénzek, projektek ellenőrzésére. Ez a hatáskör az Európai Bizottságot illeti meg – hangsúlyozta.
A Fidesz mindezek miatt arra kéri a kormányt, vizsgálja meg, összeférhetetlenség tekintetében kell-e törvényalkotást kezdeményezni, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő. Arra is kérik a kabinetet, vizsgálja meg, hogy az Európai Bizottság az átruházott hatásköröknek megfelelően jár-e el, valamint azt is, hogy jogszerű-e az a szerződés, amelyet a brüsszeli testület az Altus Zrt.-vel készül kötni – közölte Gulyás Gergely.” (forrás: nepszava.hu)

Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy (és most tessenek nagyon kapaszkodni!):

  1. Az Európai Bizottság jogtalanul ruházta át saját hatáskörét egy magyarországi párt elnökére.
  2. A nevezett pártelnök szempontjából ez felveti az összeférhetetlenséget.
  3. A nevezett pártelnök nevezett pártja a magyar törvények szerint is tiltott külföldi, konkrétan EU-támogatásban részesül.
  4. Az EB törvénytelen eljárását a magyar kormány köteles kivizsgálni …
  5. … illetve törvényalkotást kezdeményezni azon szempontból, hogy ilyesmi a jövőben elő ne ferdülhessen.
  6. A magyar törvény legyen előírás az Európai Unió összes tagállamára, illetve magára az EB-re is!
  7. Anyám, borogass!

Ugye nem nagyon köll ecsetelnem ezen “nyilatkozat” (és szándék?) teljes abszurditását. Egy tagállam vizsgálná ki az EB működésének szabályszerűségét? Egy tagállam írná elő az egész Uniónak, hogy mit tehet? Hogy kik nyerhetnek, sőt, indulhatnak egy nyílt pályázaton? Azaz hogy Brüsszel honosítsa a budapesti szokásokat, sőt, minden ilyesmit elébb véleményeztessen a Duna-parti maffiával? (A “Fejlesztési Kabinet“, élén a Führerrel majd szépen összeül és …) És ez a Gulyás nertárs az orbángyűlés “Törvényelőkészítő Bizottságának” elnöke! Tehát (elvileg) jogvézett ember(?), aki ebből a szempontból (is/talán) tudja, mit beszél.

Hát a nagy büdös frászt! Ha mán’ annyira kutakodni való kedve vagyon neki is, meg az Egybites Maffiafrakciónak is, akkó vóna néhány ötletem. Nem sok, csupán kettő. Nehogy leterheljem a hardveresen programozott “abált kuszukat“.

Ki lehetne vizsgáltatni mondjuk azt, hogy:

  1. Hogy a szagos pacipéniszben lehet az, hogy egy Senkiházi simán lopkodhassa, avagy pontosabban: a saját zsebébe kerítse a mozgássérült sportolóknak szánt állami és magánpénzeket? (Társtettes: az Altus-“ügyet” legelőször felplankoló, roppant erkölcsös Deutsch Tamás, mint alelnök!)
  2. Ki volt az a “megfontoltan elvetemült”, aki annak ellenére állított be 110 milliárd közforintot az M4 autópályára, hogy már hónapok óta tudott arról: az EU ezt nem fogja támogatni? Majd ezt követően ki is volt az Felelőtlen Gazember, aki elébb lemondatta Brüsszelnél ugyanezen pályázat finanszírozási kérelmét, majd további 52 milliárddal toldotta meg a sztráda költségvetését. Azon sztrádáét, melynek torzója évekig fog ott vigyorogni az Alföldön, a reá eleddig költött 60 milliárd meg elfüstölt a semmibe?

Szóval lenne itt mit kivizsgálni! Nem csak az Altus (nemlétező) másfél milliárdját. Persze erre várhatunk, míg a néger kifehéredik. … Igaz, ez Michael Jacksonnak sikerült!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Ezek tényleg nem értik?

Budapesten oszlóban, a kisebb településeken szinte alig-alig, a falvakban pedig már egyáltalán nem létezik a Magyar Szocialista Párt (MSZP). Vajon miért?! … Hát ez az, amit nem értenek a Pártszakik, s csak csinálják ugyanazt, ami idáig vezetett: ötletbörze, légvárépítés, bizottságozdizás.

A mai Népszava pártrovatában olvasom, hogy hetek óta forr a cefre az MSZP ilyen-olyan vidéki és fővárosi szervezetein belül. Az ok: a párt egyszerűen “nem látszik”. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a Főnökség egyszerűen nem csinál semmit. Nincsenek “markáns üzenetek”, nem gondozzák a különböző alapszervezeteket (az egykor erős Fővárosban a párt “porlik, mint a szikla”, vidéken már csak nyomokban, a falvakban pedig egyáltalán nem “léteznek”). Nincsenek programok, megfelelő szakpolitikusok, amik/akik “megfelelő választékot” kínálnának a Fidesszel szemben. Ebből pedig az lészen (a párttagok szerint), hogy hamarosan már a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is meg fogja őket előzni, az MSZP pedig 2018-ra a bejutási küszöb környékére zuhan.

Feltóra” persze sokan haragszanak. Állítólag ő volt az, aki távozásával “alapszervezeteket szakított ketté”, azaz tovább gyöngítette az egyébként is megroggyant “Baloldalt”. Azt, amelyiknek most azt köllene csinálnia, hogy “középre húzva” megfogják a még mindig aktív párttagok kezeit. Úgy például, hogy “centrista, szociáldemokrata” programot hirdetnek meg, nem szidják nyilvánosan a DK-t, közben pedig (helyi “szinten”) segítséget nyújtanak (pl.: ingyenes nyelvi korrepetálás, jogsegély) a rászoruló zembereknek. Ezen kívül folytatni köllene a Deák Ferenc Kör munkáját, mely konferenciákat rendez, vitairatokat készít.

Ami a Főnökséget illeti, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint Tóbiás József megfelelő pártelnök, lévén öléggé “integratív személyiség”. Józan és higgadt politizálásra képes. Ugyanakkor nem eléggé akcióképes, viszonylag ritka a nyilvános “fellépése”. Ezér’ osztán néhányan Mesterházy Attilát látnák a legszívesebben a frakció élén. Mások viszont elzavarnák az egész Garnitúrát az egyetlen, Gőgös Zoltán kivételével.

Mi is látszik ebből a “purparléból”? Számomra az, hogy Szociéknak egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mi a baj velük. Hatodik esztendeje ücsörögnek az elhervadt babérjaikon (meg az egyre büdösebb árnyékszékükön), s ahelyett, hogy végre csinálnának valamit csak “gondolkodnak”. No meg elméleteket, konferenciákat és vitairatokat gyártanak (Szekeres Imrével? Jesszusom!). Közben pedig simán szétvernek mindenféle “ellenzéki összefogást” arra hivatkozván, hogy ők a “legnagyobbak” (mán’ nem sokáig!), ezér’ nekik ez, meg amaz is “Jár“.

Járt például tavaly Mesterházynak a közös miniszterelnök-jelöltség. Mert ugyi ő volt az, aki – a Vasárnapi Hírek korabeli leleplező cikke szerint – egyedül volt képes szót érteni a Maffiapárt Elintéző Emberével (rendszeres találkozók Habony nertárssal). Ebből a szempontból ő tényleg “integratívabb”, mint Tóbiás, a jelenlegi elnök. Ő “csak” a közös, budapesti főpolgármester-jelöltet nem óhajtotta “megismerni”. Továbbá Nyíregyházára bejelentett érdi(!) lakosként nyalintotta fel a maffiaállami költségtérítést … a Közösből esztendőkön át, mer’ az nekije ilyen szempontból szintén járt! (“Lószart, papa!” – ha szabad egy Klasszikust félreidéznem.)

Ami pedig az “akciókat” illeti, hát itt sem különösebben nagy az érdem. Amikor a Bűnbanda éppen tákolmányos jog-, illetve manyupos vagyonfosztást követett el, akkor a Szocifőnökség tüntetések helyett “Rész-országgyűléseket” szervezett. Amikor a tavalyi kampány idején egyre-másra derültek ki például a pasaparki Rácsmögé Tóni “ingatlantágulásai”, személyesen Török (Szkinhed) Zsóti, budapesti főszoci volt az, aki a kampányfőnöksége okán letiltatta többek között ezen “magaslabda” lecsapását is.

Közbevetve:

Egyes sajtóhíresztelések szerint Dzsentri Dzsoni azonnal lemondana posztjáról, ha Rogán Tóniból miniszterelnöki kabinetfőnök lesz. Ezen kérdésben indítanék most egy “Köztársi Konzultációt“:

Ezek a “labdák” pedig azóta is röpködnek! Ámde az “ütőt” a Szocifőnökség általában otthon hagyja. Quaestorbán-ügyben például három hétig vártak az azonnal szükséges tüntetéssel. Miért? Há’ ez nagyon jó kérdés, s ha próbálnám is megválaszolni, bizonnyal lenne egy olyan hithű szoci, aki konteógyártással vádolna meg. Én meg úgy vélem, helyes a mondás, miszerint “De gustibus non est disputandum“.

Mindezek után joggal merül fel a kérdés: Ezek tényleg nem értik? Nem értik, hogy mi a baj velük? Hogy miért fordulnak el tőlük egyre többen?! Hogy miért tendálnak lassan a Bejutási Küszöb alá? És ezt még a minden disznóságuk ellenére mellettük híven kitartó Szavazóik sem értik?

Pedig a Válasz roppant egyszerű:Cuius regio eius religio“! Márpedig a “regio” a Maffiapárté. Az fizeti az “Ellenzéket” is, így a “religio” is a Pénzhívő Álkeresztényeké! A hivatásos balosok, libsik és radinacik pedig csak az “alsópapságot” képviselik ebben az Orbán-féle teokratikus maffiaállamban.

Ámde az ország nagy bajban van! Ezt még azok az Opponisták is tuggyák, akik ugyan nincsenek a Főnökségben, de (fidesznyikek módjára) csökönyösen kitartanak A Párt mellett. Tudják, hogy itten valamit nagyon másként kéne csinálni és nagyon gyorsan. Ugyanakkor (talán) konformizmusuk, avagy kognitív disszonanciájuk okán nem akarnak eljutni a kézenfekvő végkövetkeztetésre. … Arra, amire Paul Lendvai, az Ausztriában élő magyar kolumnista jutott néhány héttel ezelőtt az ATV “Egyenes beszéd” című műsorában:

Magyarországon nincs sem baloldali, sem liberális ellenzék. Az egész szocialista vezetést “korkedvezményes nyugdíjba” kellene küldeni. Akkor talán valakikből, az egyetemistákból kialakulna valami.

… és ezt nem csak …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Elitcsere

Néha minden szörnyűsége ellenére is kifejezetten szórakoztató az, amit az Örökös MiniElnök Emberei mondanak. Persze csakis azok számára, akik kedvelik az abszurd (fekete) humort. … Most éppen Szalay-Bobrovniczky Kristóf írta be magát emlékezetembe a Mandineren tegnap megjelent, elitcserés interjújával.

Öreg könnyeket csöpögtettem, amikor elolvastam ezt a mandineres írást. Nem azért, mert Szalay dagadtra verte a saját és “konzorciális” lobbitársa nyeszlett mellét, az egyébként teljesen elcseszett amerikai “meghallgatás” okán. Szerinte ugyanis az történelmi áttörés volt. Az első olyan, melyen Magyarországot illetően végre kiegyensúlyozott vita folyt az Egyesült Államokban. Ahol végre elhangzott az is, hogy az Orbán-kormánnyal szemben az USA adminisztrációja kettős mércét használ és a politikai nyomásgyakorlás eszközével él. Ahol végre a helyzetet jól ismerő képviselők is szóhoz juthattak (Ted Poe texasi, republikánus képviselő szerint a magyar Alaptörvény kezdő mondata: “God bless the Hungarians!“, azaz “Isten áldd meg a magyart!“).

Nem azért nevettem, mert Szalay a továbbiakban ezt a “sikert” a lobbitárs Connie Macknek tulajdonítja. Azért sem, mert simán letagadta, hogy a Meghallgatást vezető elnök, Dana Rohrbacher Putyin-hívő, holott azt maga az érintett is beismeri (sőt, hangoztatta!). Miért is tettem volna, hiszen mint tudjuk, minden kupec a maga lovát dicséri. Ráadásul nekünk (magyar adófizetőknek) ez a két “paci” 1,4 milliárd forintunkba került.

Azon sem kezdtem vihorászni, amikor Szalay “a világ egyik legjobbjának” nevezte Arthur Finkelsteint, a karaktergyilkos propaganda csúcsra juttatóját. Holott lobbista társa, Mr. Mack Floridában éppen az ő kampánytanácsai következtében kegyeskedett jó alaposan elhasalni az ottani választásokon.

Még az se nagyon vette igénybe arcizmaimat, amikor Lánczi Tamást, a Századvég alkalmazottját (aki időközben a Londonban bejegyzett Finkelstein-Habony-cég ügyvezetőjévé avanzsált), kimagaslóan tehetségesnek nevezte. Hiszen mit is mondjon az egyik közpénzzel kitömött, nullum cum laudés rendszerszolga, a másik, ugyancsak közpénzekkel alaposan kitömött, nullum cum laudés rendszerszolgáról?

Mosolyogni akkor kezdtem, amikor Szalay “kreatívan” meghatározta a gyakorlatilag nem is létező, tehát csupán optikai csalódásnak számító Habonyt a saját szempontjából. Áh, dehogyis van vele neki és az Századvégnek bármiféle hivatalos kapcsolata. Áh, dehogyis állnak ők munkatársi, avagy baráti viszonyban. Árpi csupán egy “Bajtárs“, aki ugyanannak az Ügynek az elkötelezett harcosa, melynek maga Szalay is.

Mi is ez az “Ügy”? … No ekkor kezdtek potyogni szemeiből azok a bizonyos “öreg könnycseppek”. Nem azért mert a tartalmán mulattam. Az egyenesen rettenetes volt! Hanem azon kínkeservesen megfogalmazott, magasztosnak szánt, önheroizáló meghatározáson, mellyel Szalay operálni kezdett.

Az Ügy nem más, mint az Elitcsere!

Szalay azzal kezdett dicsekedni, hogy ő már legalább évtizede “dolgozik” (a Heti Választól kezdve a Századvégen át “különböző szervezetekig”) azon, hogy létre jöjjön az a bizonyos Centrális Erőtér. Ami nem más, mint a “jobbközép intézményrendszer” kiépítése, mellyel ő aktív résztvevője annak az elitcserének, ami “jelenleg is folyamatban van”. Melyik az az “elit” amit éppen most “cserélnek le”? Természetesen a “Posztkommunista“, melynek jellemzője az, hogy az “elmúlt húsz évben a nemzetközi liberális értékrenddel és politikával kötött laza szövetséget és kialakított egy intézmény- és befolyásrendszert“. A Jelenlegi Elit (tehát Ő is!) most abban érdekelt, hogy az utóbbiak “hegemóniáját csökkentse”, s ez már oly’ sikeres, hogy a posztkomcsik (a “liberális dzsihadisták” – anyám, borogass!) “vesztésre állnak”.

Mindez tiszta és világos. Az a bizonyos Új Elit nem más, mint az általa is képviselt, Közpénzeltartott Banda, mely a honi Költségvetés és az Uniós Támogatások fosztogatásával vált ölég gyorsan “polgárrá”, tehát (az ilyenek “olvasatában”) módos, sőt, gazdag emberré. Ők azok, akik ideológiai(?) alapon(?) állnak szemben a lecserélendő Régivel. Ők azok, akik megteremtik az Új Magyarországot.

Ámde van egy kis gond. Egy olyan kis gondocska, mely kicsalta szemeimből azokat a bizonyos öreg könnyeket. Az nevezetesen, hogy Szalay nertárs kifejezetten adós maradt az Új Elit eszmei és politikai meghatározásával. Azt ugyan megmondta, hogy a Régiek a posztkomcsik, de azt már nem, hogy kik is lennének Ők! Azt, hogy ez a Társaság vajh’ miben is különbözik lényegében a Régitől. Mondjuk abban, hogy nem kötnek laza szövetséget a liberálisokkal? Akkor milyet? Szorosat, avagy semmilyet? Ha nem a liberálisokkal, akkor kikkel? Önmagukkal? Netán a széljobbal? És az mennyire laza, avagy szoros?

Szalay nertárs/bajtárs ilyesmikkel nem törődött. Nem is tehette, lévén ennek a Bandának nem hogy a szó klasszikus értelmében vett Ideológiája nincs, de Elveik sem. Minden, amit “tudnak” és vallanak, az nem más, mint a Lenyúlás. Az, hogy Nekik egyszerűen “jár” mindaz, amihez önmaguk hatalomba emelése következtében hozzájuthatnak. Hogy minden az övék (mi, mindnyájan is!), s immáron az az Alapelv, hogy ők nyerjék a legtöbbet. Egészen pontosan: Mindent!

Ámde itt megint van egy gondocska. Az, amit az elmúlt hónapokban mindenki nyomon követhetett, aki csak egy kicsit is értően, no meg minimális szorgalommal figyeli Maffiaország történéseit.

Mi lenne ez? Nos, nem más, mint hogy nagyon úgy néz ki, az Új Elitet éppen most cseréli le a Legújabb Elit. A Bábmester, Bizánc Örököse, most véli jónak, hogy a szokásos megosztós-megversenyeztetős módszerével Dzsentri Dzsoni Főminiszter nyakába ültesse legfőbb riválisát, Rácsmögé Tónit. Úgy is mint a Miniszterelnök Személye Körüli Legfőbb Minisztert, aki egyfajta portás lesz a Zakkant és a Lázár között.

No, akkor most mi van? Posztkomcsinak minősül immár a Miniszterelnökséget vezető miniszter is? Az, akire a Hibbant az elmúlt egy esztendőben még a budiülőke beszerzését ráruházta! Az, aki mostanáig élet és halál ura volt a “kormányon” belül?!

Ezt a kérdést ugyan nem tette fel az interjút készítő Stumpf Bandi nertárs Szalay nertársnak, de nem is csoda. Hiszen arra pont olyan adekvátan tudott volna válaszolni, mint arra, hogy most, amikor nyilvánvalóan gőzerővel zajlik az Oligarchaváltás, akkor immár Simicska Lajos is “posztkomcsinak” számít?

Ez volt az, ami még Szalay nertárs hazudozásra, talpnyalásra és közpénzlopásra hardveresen programozott, egybites agyát is lefagyasztotta. Mer’ ugyi ha aszongya, hogy “igen”, akkor mi is a helyzet azzal az elsősorban Orbán által képviselt Új Elittel? Miként tűrhetett meg több, mint három évtizedig maga mellett a Nagy Rendszerváltó egy ilyen Alakot, illetve miként bízhatta rá a Nagy Rendszerváltó Párt finanszírozását? Ha meg “nem” a helyes válasz, akkor meg miért is köll most Luigit lecserélni különböző garamiakra és hernádiakra?

Szalay azonban nem volt rest. Némi gondolkodás után kisütötte magából a hónalj- és kozmaszagú választ: “Nem vagyok én kis állat- és növényhatározó“. (Ami meg az én olvasatomban azt jelenti: Lajosunk vagy egy pi(a)óca, vagy egy patkány, vagy egy tarack, vagy egy parlagfű – tőlem szabadon választható, egyikkel sem fogok vitatkozni!)) Majd megtoldotta az egészet azzal, hogy “Tartalmi értelemben annak van jelentősége, hogy van egy ilyen elitváltás“.

Aha! Hát én szívesen szemlélgetném ezt a Gegnszterváltást, mert a magamfajta bloggernek kimeríthetetlen kincsesbányát jelent. Ugyanakkor sajna szenvedő alanya is vagyok ennek abból a szempontból, hogy az én bőrömre (is) megy a Kisszerű Nagyfiúk játszadozása!

Nem csak Simicskát kéne már innen egészen a Holdig rúgni!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Az elnök szponzorai

Napok óta követem nyomon a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének (és elnökségének) “bajosan ügyes” dolgait. Gondoltam: írni kéne erről egy posztot, de Megyesi Gusztáv a nol.hu-n megelőzött. … Jól tette, hiszen én a nyomába se érhetnék.

A szponzor elnézést kér

Felhívtak a Coca-Cola magyarországi vezérigazgatóságától, hogy feltétlenül találkozni szeretnének velem. Egy feltűnően csinos hölgy kért randevút az egyik előkelő szálloda bárjába, s miután kipróbáltuk a kóla különféle változatait alkohollal kombinálva, bizalmasan hozzám fordult. Elmondta, hogy úgy hallották, adósságaim vannak, és ők ki akarják fizetni helyettem a tartozásaimat, adjam is meg a szükséges adatokat.

Először nem értettem, miről van szó, aztán a hölgy elmondta, hogy a Coca-Cola a Magyar Paralimpiai Bizottság bronz fokozatú támogatója, a sportszervezet honlapján látható is a logójuk Testébresztő Coca-Cola felirattal. Nem, ne értsem félre, adósságom törlesztésének fejében nem kérnek tőlem semmit, nem kell reklámcikket írnom, de még Coca-Cola feliratú sapkát sem viselnem, egyszerűen lelkifurdalásuk van. Amint a sajtóból nyilván már értesültem róla, a paralimpiai bizottság alelnökének, Deutsch képviselőnek a tanácsára Gömöri, a sportszervezet elnöke hárommillió forintot vett fel devizahitele végtörlesztésére, s még további három vezető kapott vissza nem térítendő, illetve kedvezményes kamatú hitelt, mégpedig az alelnöki közlés szerint a mozgássérült sportolók támogatására szánt szponzori pénzekből, ráadásul még új autókat is vásároltak.

A cég tehát az akarata és a tudomása ellenére nem a mozgássérült sportolókat támogatta, akikről pedig épp az elnök nyilatkozta nemrég, hogy világklasszis paralimpikonok a napi megélhetéssel küszködnek, a legtöbben három műszakban dolgoznak, és csak az edzőtáborokban tudnak megfelelően enni. Ami hagyján, de a szponzori támogatást azután sem állították le, hogy Gömöri és a vezetőség a paralimpikonok kifejezett kérésére sem mondott le, igaz, ha egyszer majd lemondanak, azt is csak felsőbb nyomásra teszik, nem lelkiismereti okból.

Minthogy a világon köztudottan tán a magyar lakosság viseli el legkevésbé a vezetői gátlástalanságot, nem csoda, hogy a Coca-Cola fogyasztása a felére esett vissza. A cég nem szeretné, ha a nagyközönség azt hinné, hogy csak a vezetőket támogatja, ezért szeretettel várja az anyagilag megszorult civilek jelentkezését, hogy rajtuk is segítsen, s még alelnöki ajánlást se kell hozni, elég a havi fizetőrészlet csekkjeit bemutatni. A paralimpiai bizottságnak azonban nem csak bronz fokozatú támogatói vannak. Ismerősöm mondja, hogy őt az arany fokozatú Tesco vezetői ráncigálták be az áruházba, hogy tetszés szerint válasszon a kínálatból, vegye ezt bónusznak a devizahitele végtörlesztése mellé, mert sajnos a botrány kipattanása után ők is elmulasztottak ultimátumot adni a paralimpiai bizottság vezetőinek, hogy csak a lemondásuk esetén hajlandók továbbra is folyósítani a pénzt. Az ezüst fokozatú egri Park Hotel szintén ingyenes hétvégét nyújt a térség civil adósainak, a K&H és az Allianz biztosító kedvezményes pénzügyi konstrukcióit már nem is említjük.

Mint látható, mindegyik szponzor szégyelli magát, hogy így átverték. Valamennyien közölték, hogy tanultak az esetből, s mert a hitelességük, a komolyságuk és a politikamentességük forog kockán, ezután nemcsak megnézik, hogy kit támogatnak, hanem rendszeresen követni fogják a pénzük útját is. Különösen olyan kluboknál, sport- és kulturális szervezeteknél, melyeknek az elnökségében politikus ül, az általa favorizált elnök pedig luxuskocsival furikázik, és a szervezet nevében a saját cégével köt szerződést.

Nem tudni, hogy így lesz-e, mindenesetre a Pepsi-Cola már a fa mögül figyel.

*

Ebből a szemtelen Gömöriből (no meg a társaiból) sem ártana “mozgáskorlátozottat” csinálni. Négy fal, néhány négyzetméter és rács az ablakon … is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Átirat

A Galaktikus Géniusz mostanság nem veszi be a gyógyszerét (elgurult?). Tegnap Debrecenben ugyanis sikerült egy újabb aljasságot kiböfögnie az orra alatt hordott ánuszrózsáján keresztül. Ezúttal nem “űrgyűrűfüttyének” Kritikája, hanem annak Átirata következik.

Nemorbán Antiviktor:

Nem akarunk több megélhetési politikust!

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim és Köztársaim!

Nem szeretném különösebb, szóvirágos bevezetővel kezdeni beszédemet, mert erre nincs idő. A helyzet ugyanis az, hogy Országunk és Társadalmunk nagy bajban, sőt, végveszélyben van!

Ma egy olyan Bűnbanda bitorolja a Főhatalmat, melynek semmi nem elég Drága, semmi nem elég Olcsó, semmi sem Érinthetetlen és Tisztelhető. Értem ezt a Közbe’szerzéseikre, a Propagandájukra, az alapvető Tisztességre és persze Mireánk.

Mindezt persze Magunknak köszönhetjük. Hiszen Mi voltunk azok, akik hagytuk elpazaroltatni gazdasági erőforrásainkat, ellopni vagyonunkat, kisemmizni minket saját jogainkból, majd (egyeseket) kiüldözni a szülőhazájából. Tettük ezt önként és úgy, hogy egy rémesen ostoba és alpári ösztönökkel rendelkező, de rendkívül aktív és agresszív, szubhumán kisebbség kezébe adtuk át fokozatosan a döntéshozás jogát.

Több, mint fél évezred függősége után 1990-ben megkaptuk a Lehetőséget arra, hogy végre a saját kezünkbe vegyük a Sorsunkat, rendet tegyünk a házunk táján és csatlakozhassunk a Kontinens és a Világ legjobban működő, leggazdagabb Közösségéhez. Azokhoz, akik már a kezdetektől fogva nem csak jóindulatukkal, barátságukkal, de konkrét anyagi támogatással is szolgáltak nekünk.

Ámde Mi már a Legelső Lépést is elvétettük! Hiszen akkor egy olyan társaság, a “Nyugodt Erő” kezébe adtuk az országos ügyintézés jogát, mely bársonyos átmenetet és könnyű álmot ígért nekünk az egyik, immáron leszerepelt társadalmi/gazdasági rendszerből a másikba. Igaz, volt egy olyan Alakulat is, mely az Igazságot tárta elénk, s azt ígérte, hogy a csonkolással is együtt járó plasztikai műtétet a lehető leggyorsabban végezné el (“Szabad élet, szabad madár“), de Mi inkább azt választottuk, hogy lassan nyiszálják le Rólunk azt, ami Reánk nőtt. Ebből meg az lett, hogy a mandula-műtétet a végbelünkön keresztül végezték el, annak minden következményével együtt.

Később ide-oda kapkodtunk, majd öt esztendővel ezelőtt sikerült egy még ennél is alkalmatlanabb, de sokkal aljasabb Bandát a nyakunkra ültetni!

Ők is azt ígérték, hogy kolbászból lesz a kerítés, toronyórát lánccal, meg hogy “másnap még a Nap is másként fog sütni”. Osztán kiderült, hogy az a bizonyos “Nap” csak reájuk küld több, melengető sugarat, nekünk meg állandósult a napfogyatkozás. Az is, hogy csakis az Ők kerítései lesznek kolbászból, a toronyóra meg a lánc pedig csakis az az Ők jussai.

Ők ugyanis egy erős nemzetállamot, egy klasszikus demokráciát ígértek felépíteni. Ebből meg ugyi az lett, hogy Ők az erősek, meg a nemzet, meg az állam is. Nekik klassz ez a demokrácia. Nekünk meg kuss!

Amikor megkérdeztük Tőlük, hogy ez miért is vagyon így, hát Ők belevigyorogtak a képünkbe. Aszondták Nekünk, hogy egyrészt ez egy unorthodox rendszer – minden szempontból! – , másrészt Nekijük erre Felhatalmazásuk vagyon. Hogy kitől? Hát Tőlünk! Így osztán fogjuk csak be a pofánkat, engedjük kizsarolni Tőlünk a nyugdíj-megtakarításainkat (cserébe kaptunk egy kis baksist, hogy ne mondjuk ki, mit is műveltek Ők valójában!), az úgynevezett kommunista alkotmány újjáírásával elvenni a legalapvetőbb jogainkat.

No meg tűrni!

Tűrni azt, hogy a Fazékból immáron merőkanállal zabáljanak azok, akiknek a Felhatalmazott felhatalmazást ad. Hogy közben jó négymilliónyinknak már mokkáskanál sem juthat. Tűrni azt, hogy miközben 300 ezer gyerek éhezik Országunkban, pazari stadionok épüljenek … többek közt a “miniszterelnök” falusi pottyantós budija mellé.

Tűrni azt, hogy egy bivalybasznádi Gázszerelő hirtelenjében sokszoros milliárdos lett a Közösből kimarkolt pénzből. Tűrni azt, hogy egy Kis Senki küküminiszter legyen és egy 167 milliós, parasztbarokk, apukámtólkaptam villát birtokoljon. Tűrni azt, hogy egy Szemtelen Gazember luxusvadászatokat fizessen, 2 milliót pazaroljon a szupertitkos dugásaira/bevásárlásaira, meg vegyen egy 70 milliós lakást a tízesztendős kölke nevére. Tűrni azt, hogy a Frakcióvezetőnek hőre táguló ingatlanja vagyon, osztán még ő perelje be azokat, akik meg merészelték kérdezni: mibű’ vagyon ez a Vagyon?!

Tűrni azt, hogy egy Felfuvalkodott Hólyag, egy magát plebejusnak maszkírozó, csüngőhasú Százmilliárdos, egy tokaszalonna-szagú Vidéki Bunkó felrakhassa disznószaros gumicsizmába bújtatott lábait Európa kultúrnemzeteinek fehér abrosszal terített asztalára, s az alpári szövegeivel, meg a lenyúlós cigány-tempójával (elnézést roma honfitársaimtól!) lejárasson Minket.

Igen, Minket! Hiszen Mi voltunk azok, akik talán passzívan, de hozzásegítettük ezt az Alakot a második hatalmához is. Hiszen Mi voltunk/vagyunk azok, akik ebben még most is megtűrjük. Mi vagyunk azok, akik köldöknézésünk közepette várjuk a “deus ex machinát”! Azaz egy olyan Ellenzéket, egy olyan politikai mozgalmat, melyet nem az Állammaffia fizet. … Zsebből!

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, Köztársaim!

Nézzünk szembe a Tényekkel! Majd vegyük tudomásul, hogy ez a jelenlegi kormány nem más, mint egy Menekülttábor, egy megélhetési bevándorlók által eluralt Láger!

Ebben a Brancsban kisebb létszámban az Előző Rendszer átmenetileg letűnt Eltartottjai, azaz elaggot, vén, de még hasznosítható (Hasznosítható? De mégis mire?) Vén Idióták egzisztálnak és húzzák ki a zsebünkből a közpénzt. Olyanok, mint például Pozsgai nertárs (volt elvtárs), avagy Fekete Belsőépítész Akadémikus nertárs (szintén volt elvtárs!). Előbbi ugyan csak keveset húz a Közösből, beéri egy köztelnöki vacsival is. Ámde utóbbinak már milliárdok és krőzusi vagyonokra van szüksége elferdült mániáinak kiéléséhez.

De ők csak a kisebbik rosszak!

A nagyobbik (és időnként Jobbik!) azok, akik megélhetési bevándorlókként ücsörögnek a Qrmányban, az Orbángyűlésben és azoknak mindenféle csatolt és háttérintézményeiben. Olyanok, akik egy polgári értelemben felfogott munkahelyen soha nem dolgoztak. Olyanok, akik képtelenek lennének önállóan dolgozni (sőt, dolgozni is!). Olyanok, akik egy picnyke garázsbétét sem lennének elketyegtetni a saját (egyébként nem is létező) tehetségükből.

Éppen ezért én aszondom, hogy ezt a menekült/bevándorló-tábort egyszerűen zárjuk be! A Qrmány ugyan ma azt akarja, hogy jöjjenek csak minél többen, s aki itt van, hát maradjon minél tovább. De mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, s akik már itt vannak, azok menjenek a Büdös Francba! Vissza oda, ahonnan előbújtak, magukkal vivén a Pöcegögör félreismerhetetlen bűzét!

Mert az, amit Ezek csinálnak ötödik esztendeje az nem országvezetés, hanem délutáni mutyizsúr!

Egy olyan, ahol kettő, avagy négy ember összehajol (állandó szereplő a Minielnök, meg az ő Nagyorrú Famulusa!) és ennyien döntik el, hogy egymilliárd forint fölött kik kaphatnak UNIÓS PÉNZEKET! Abból a Lóvéból, melyet azok fizetnek be a Maffiának, melyekkel szemben ugyanez a társaság a lehető legorcátlanabbul viselkedik. Szabadságharcol és Halált kiált!

Tehát én aszondom: zárjuk be mihamarabb ezt a menekült/bevándorló-tábort, azaz ne hagyjuk továbbfejleszteni! Így is rohadt sokba’ van már nekünk, tán’ nem kéne tovább növelnünk a mindenféle kárunkat. MERT NINCS SZÜKSÉGÜNK MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOKRA! VONAtkozik ez pedig azokra, akik a világon semmit nem hajlandóak tenni azért a Közpénzért, melyeket (alkalmazottjainként!) Tőlünk kapnak.

Persze ehhöz még meg köll vívnunk néhány csatát Budapesttel, de mindenkoron azt tartsuk szemünk előtt, hogy “Mi nem akarunk együtt élni ezzel a problémával“!

(A “beszéd” szövegét “átírta”: frater Sendanmus)

*

Ahogyan az egyik kedvenc filmem főszereplője, Godefroy de Papincourt, Montmirail grófja mondotta volt: “Harcra fel, győzni kell! Isten óvjon, s halál reám, ha ezt hagynám!“.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!