Boldogabb Új Esztendőt Kívánok!

Most, az esztendő utolsó napján két dolgot szokás csinálni: összefoglalni az elmúlt 365 napot, s jókívánságokat mondani az elkövetkezőre. Én most egyiket sem fogom tenni.

Mert miért is tenném? Mindaz, ami a most búcsúzó esztendőben történt, közismert. Csak összefoglalóként: tovább növekedett fölöttünk való hatalmuk azon agy-, gerinc-. erkölcs- és teljesítményhiányos, szellemi homeless csinovnyikoknak, akiket a minősített szocio- és pszichopátia tankönyvi példája, az önmaga vélt tökéletességétől eltellt, EQ-mínuszos miniszterelnök urunk ültetett a nyakunkra. Őt pedig tavaly előtt mintegy 2,7 milliónyi honfitársunk átmeneti(?) elmezavara, minden tapasztalatot és a józan eszet felülíró csodavárása.

Ettől az eltotyakosodott, az idült szenvedélybetegség nyílvánvaló jegyeit orcáján hordó köz- és alaptörvényes bűnözőtől az előttünk álló esztendőben bármi jót (megtérést, felvilágosodást, észhez térést) várni, nyílvánvalóan ostobaság.

                     orban-viktor

Hiszen nem tud mást adni, csak mi lényege. A tenyérbemászóan kivagyi hatalmaskodást, az idotisztikus, többszörösen lejárt szavatosságú szlogenek hangoztatását. A Köz pénzének, vagyonának hűtlen kezelését, eltulajdonítását (főleg, hogy márciusban az MNB élére ültetheti Terpesz Sam-et, s így ráteheti a mocskos mancsát az ott őrzött 35 milliárd eurónyi tartalékra), az értelmetlen pazarlást és a sehová nem (csak a nyomorba és a csődbe) vezető “nemmegszorítások”-at. Az így a lét szélére, avagy azon túl általa taszajtott polgártársai iránti legteljesebb részvétlenséget, érzéketlenséget és közönyt. … Folytassam még?
 
Persze legyünk csak optimisták! No, de hogyan, amikor egy olyan alagútban vagyunk, amelynek nem látjuk a végét? Hogyan, amikor semmiféle biztosítékunk nincs arra, hogy ezt a rettenetes korszakot, melyet Orbanizmusnak nevezünk, szépszerével, vér nélkül, a törvény adta rend útján mondjuk legkésőbb 2014 tavaszán lezárhassuk?! Hogyan, amikor a törvényt Ő maga írja, s éppen annak megfelelően, hogy mi az Ő és elvetemült társai pillanatnyi érdeke?! De még ha netalán sikerülne is, ugyan mennyi év szenvedésébe, nélkülözésébe és energiájába fog majd kerülni nekünk eltakarítani a romokat, s főleg kigyógyítani az egészségessé válni még csak nem is akaró társadalmat? Hány generáció fogja még nyögni majd mindezek súlyát? Egy, plusz néhány emberszabású állat mértéktelen pénz- és hatalomvágyát?
 
No, de hagyjuk most ezt! Mégis csak ez az esztendő utolsó napja, amikor elvileg vígadni szokás. Ámde ezt is hogyan? Nézzük a különböző tévécsatornák teljesen idióta műsorait, amelyek két kormánypropaganda között ostoba, egybites celebek, félperces “megasztárok” mórikálásait mutogatják? Na ne! Avagy üljünk le egymással és kezdjünk vicceket mesélni? Egyetlen percen belül már megint Orbánnál tartanánk! … Ennek így semmi értelme!
 
Én inkább azt javasolnám, hogy nyúljunk vissza a Múltba! No nem túl messzire, csak úgy kb. tucatesztendőre és találjuk meg Őt:
 
              Hofi Géza - archívum
 
Tegnap ugyanis találtam a “Youtube“-on egy remek, közel egyórás felvételtA Gézá”-tól. Igaz, hogy ez a kabaréja “életkorára” való tekintettel lassan már kinő az általánosiskolás-korból, de poénjai a mai napig is űlnek, mondanivalója pedig meg nem kopott. Én Vele fogom tölteni a Szilveszter egyetlen óráját, s javaslom mindenkinek: kattintson a megadott linkre, s szórakozzon nagyon jól!
 

Boldogabb Új Esztendőt Kívánok!

 
Mindenkit szeretettel üdvözöl:
szendam!

 


Kiskarácsony, nagykarácsony

Ma, Szenteste Napján eredetileg csak “Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!” akartam kívánni minden kedves Olvasómnak, aztán – hogy a fene enné meg! – már megint közbeszólt az a bizonyos nagyon selejtes honi Közélet.

Nem tudhatom, kinek hogy telik majd ez az ünnep. Feltételezve, hogy Olvasóim többé-kevésbbé “leképezik” Magyarország “egzisztenciális viszonyait”, felüknek szűkösen, harmaduknak (erőlködve bár, de) tisztesen, mintegy hatoduknak pedig sok ajándékkal, nagykanállal kiadagolt ünnepi vacsorával.

Bőséges és elégedett Karácsonya tehát nem sok familiának lehet mostanság, kivéve azoknak, akik erre az egész esztendőben végzett kemény munkájukkal rászolgáltak. Hiszen ne feledjük: 2010. májusa óta itten “jóléti” helyett ugye “munka-alapú” társadalomban élünk! … vagy mi az ördögben?!

Magyarország Legszentebb Családjában természetesen mától egészen szerdáig, mindenki csakis a keresztényi “szeretetre” fog koncentrálni. … 

… Amint azt apostoli királyunk, I. Viktor Mihály a tegnapi “Frizbi” című selejtes, miniszterelnöki píárműsorban, az őt váratlan kérdéseivel gyakorta zavarba ejtő riporternek elmondta: vasárnap haza rendeli a családot, ma pedig együtt készítik az ünnepi vacsorát. A hagyományoknak megfelelően ő készíti a húsokat (jé, nekik jutott?), Anikó asszony meg “körít”. Kedden aztán bevágják magukat az éjfekete Transporterbe, s szerény (mindössze kilométeres) TEK-konvoj kíséretében elébb az Alföldön, az Ötgyermekes Szűz szolnoki szüleinél, szerdán pedig a Dunántúlon, a Pater Patriae családjánál teszik tiszteletüket. Azt persze nem tudom, hogy Sarka Kata férjén kívűl ki a fene volt kíváncsi ezen “információkra”, (én biztosan nem), mint ahogyan azt sem, hogy Orbánéknál kinek mit hozott a Jézuska.

Kövéréknél ez nem képez szolgálati, avagy államtitkot, az tuti! Bajuszkirály például – az egyéb apróságok mellett – egy komplett kis magánhadsereget, a hivatalosan “Házőrség“-nek titulált pretoriánus gárdát kapta. Ezen janicsárok segítségével jövőre az ellenzéki képviselőket (no, nem mindegyiket!) már nem csak az orruknál fogva vezeti majd (az üléseket meg mégpökhendibben), hanem ki is! Mármint az Ülésteremből, ha Lackót (avagy bármelyik nertársat) valamelyikük, valamiféle ostoba, a NENYI szelleméhez nem méltó beszéddel fel merészelné rezzenteni békésen bóbiskoló álmodozásából. Kövérné Dr. Bekk Mária pedig Élete Nagy Lehetőségét kapta a Jézuskától! Hála annak Földi Helytartójának (nem a “római”-nak!) hamarosan már nem kell tökölnie egy pest megyei kisváros jegyzői feladatainak ellátásával, hanem a szigetszentmiklósi járás hivatalvezetőjeként bizonyíthatja képességeit (el tudom képzelni!). Bár igaz, hogy ezen ajándékokat ők csupán jelképesen tehetik be “A Fa” alá, hiszen Mariskát már december 17.-én kinevezte Navracsüccs miniszter, a Darabonciások pedig csak január elsejétől vágják magukat bokacsattogtatós haptákba a Házelnök láttán, de az örömük így is kétségtelenül meg van.

Akár csak a “Békemenet” szervezőinek, akik épp a minap kaptak egy szép bronzplakettet, meg kerek kétmillió forintot a Fidesz pártalapítványát vezető és képviselő Balog pátertől. …

               

… A Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma “…a polgári szerveződések összefogásáért, a hazai és határon túli honfitársak és a nemzetközi támogatók aktivizálásáért, a magyar polgári szerveződések megerősítéséért, a hazai, a határon túli magyarok és Magyarország külföldi barátainak összefogásáért, a nemzeti önrendelkezés és az emberi méltóság melletti kiállásért, Magyarország és a magyar kormány jó hírének védelmezéséért” találta méltónak e nemes díjazásra az Ügetőket.

Megjegyzem, ezt a 2005-ben alapított “Polgári Magyarországért Díj“-at eredetileg olyan embernek vagy közösségnek adományozzák minden évben, “…aki vagy amely tudományos, közéleti, művészeti, karitatív tevékenységével maradandó szellemi, emberi értékeket hozott létre. Olyan értéket, amellyel Magyarországot, a magyarságot, annak valamely közösségét gazdagította, megerősödését az európai közösségen belül hitelesen, szakszerűen és hatásosan elősegítette, valamint tevékenysége jól jellemzi a polgári-keresztény-nemzeti értékközösséget“. Hogy ezen kritériumoknak a Békemenet és annak illusztris Szervezői mennyiben felelnek meg, annak eldöntését Olvasóimra bízom (bizonyos kifejezéseket még egy privát blogban sem illik leírni!), de az kétségtelenül tökéletesen megfelel az igazságnak, hogy “tevékenysége jól jellemzi a polgári-keresztény-nemzeti értékközösséget”! (Nem röhög!!! Ez komoly!) Különösen az, hogy egy kitűntetett írónő (Jókai Anna) szerint “a Békementnek olyan volt az aurája, hogy meghatottság nélkül nem lehetett részt venni benne” (mindjárt sírok!), egy köztársasági elnöki özvegy pedig hajlnadó lepacsizin (mindjárt hányok!) egy olyan alakkal, …

              

… akit kultúrált körökben még a kertkapu közelébe is csak átmeneti figyelmetlenségből engednek. … Minden esetre remélem, ez a “mozgalom” hamarosan nevet cserél, s a magas elismerésre való tekintettel “Békemenet” helyett “KétMillá“-nak fogják hívni magukat! A pénzre utaló elnevezés ugyanis jóval közelebb áll céljaikhoz, beállítódottságukhoz, mint a “béke”.
 
A lázadó diákok mozgalmához azonban már nem volt ilyen nagyvonalú sem a Fidesz, sem a kormány. Ők az Embergazdálkodási Balog pátertől azt az ígéretet kapták szombaton, hogy lópikula és pacsirtafütty lesz itt, de nem engedmény, ámbátor erről egészen áprilisig hajlandóak eldiskurálgatni velük. A HÖOK-os főnökök pedig ebbe még bele is egyeztek ahelyett, hogy azonnal felálltak volna az asztaltól. Azt még nem tudni, hogy mindehhez mit szóltak azon tanulók, akiket ez a szervezet állítólag képvisel a tárgyalásokon, de az tuti, hogy az elnökség tagjai a simulékonyságukért cserébe már vasárnap kaptak egy orbáni jutalomcukrot (“Könnyen lehet, hogy a mostani diákmozgalmak felszínre dobnak olyan tehetséges embereket, akik majd (…) egyszer odakerülhetnek, hogy rájuk lehet bízni a nagyon fontos közös ügyeinkből nagy szeleteket, vagy akár az egészet“.)
 
No, innentől aztán már magyarázhatja Dávid (nem a Nagy-elnök, hanem a Kiss-alelnök), hogy nekik osztán soha nem volt semmi közük a Fideszhez (csak néha, egy kicsit, meg csupán egy-kettőjüknek! … ugyebár?!), semmi nem mossa le rólunk a tájékozott ember számára közismert tényt: ez a szervezet csupán fideszes kádertojások keltetője és nem diák-érdekképviseleti csoport! Mert ha nem így lenne, akkor már régen tenniük köllene a dolgukat, s nem csak muszájforradalmárként, kényszerből a tömeg élére ügyeskedni magukat. Akkor ragaszkodtak volna ahhoz, hogy a tárgyalásokon például a “Hallgatói Hálózat” (“HaHa“) igenis teljes joggal vegyen részt, ne csak néma megfigyelőként. Igaz, ez megzavarta volna a “Magas Körök” nertársi hangulatú megbeszéléseit, lévén a HaHa már nem csak azt jelentette ki a minap, hogy szerinte ez az egész, össze-vissza hazudozó Orbánbanda tulajdonképpen megbukott, de a szombati “megállapodásról” is azonnal kiadott egy karcos nyilatkozatot, majd felállította a be nem váltott ígéretek karácsonyfáját is a budapesti Kossuth téren.

***

Eh, de hagyjuk már ezt az egészet, kezdve az orbáni mocs(k)okkal, végezve a gumigerincű érdekvédőkkel! Inkább visszatérnék ahhoz, amiért e posztot eredetileg írni kezdtem. Ahhoz, hogy … 

minden kedves Olvasómnak és Köztársamnak a lehetőlegbékésebb, legboldogabb és legkellemesebb KarácsonyiÜnnepeket kívánok!

 
Szeretettel: szendam!

Pici a Viki!

Lassan harmadik hetébe fordul az a tiltakozási hullám, mely az államilag finanszírozott, felsőoktatási képzéshelyek önkényes és drasztikus, kormányzati megnyírbálása miatt robbant ki. A miniszterelnök a karácsonyi ünnepek beköszöntétől várja ezek lecsengését, azaz nyílvánvalóan időhúzásra játszik. Ámde mire számítanak a tüntetők? Látják-e az alagút végét?

Előbb-utóbb mindennek vége köll szakadnia egyszer. Előbb-utóbb minden konfliktusnak a megoldás, a kiegyezés nyugvópontjára szükséges jutnia. Vagy úgy, hogy az egyik fél kifárad és behódol (tehát győz az Erő), vagy úgy, hogy az ellenérdekeltek megtalálják a mindenki számára többé-kevésbé elfogadható kompromisszumot (tehát győz az Ész, a kölcsönös belátás). Az előbbi a nyers, avagy a körmönfont erőszak alkalmazása, amely természetesen nem old meg semmit, csupán az ellentéteket fedi el rövid időre úgy, hogy aztán azok később hatványozott erővel törjenek a felszínre. Az utóbbi pedig az idő- és energiaigényes, álláspontok és érdekek egyezetésére szolgáló tárgyalások. Ez az út azonban csakis azok számára áll nyitva, akik a.) ezt időben elkezdik, b.) partnernek tekintik egymást, c.) hajlandóak a megegyezésre és d.) elhiszik egymásról, hogy azt mindenki be is fogja tartani.

Időben kezdődtek-e az egyeztetések?

E kérdésre a válasz nyílvánvaló: nem! A köz- és felsőoktatással kapcsolatos kormányzati “elképzelések” jelentős része már majd’ másfél esztendeje ismerteknek kellett volna lennie mindazon érdekvédelmi szervezeteknek (hallagtói önkormányzatok, PSZ, PDSZ, MRK és a különböző pártok “ifjúsági klónjai”), melyeket ezek közvetlenül érintettek. Némi szemráncolós irgumburgumozáson túl azonban egyikük sem merészkedett, amelynek oka vagy az ellustulás, vagy az elgyávulás, vagy a klienssé válás, vagy az lehetett, hogy egyszerűen nem tudták komolyan venni, hogy ilyen ótvarkonzervatív és elitista nézetek a törvények erejére emelkedhetnek a XXI. századi, s ráadásul EU-tag Magyarországon.

Bár a HÖOK ugyan tavaly novemberben szervezett egy extralájtos tiltakozást a törvény ellen (nyílvánvalóan a “piacon” időközben megjelent “Hallgatói Hálózat“, a “HaHa” konkurenciájának lekűzdése érdekében), de mindössze egyetlen megmozdulás után beadta a derekát, elnöke pedig “zsiguli-kutyaként” bólogatta végig azt az államtitkári bejelentést, miszerint az inkriminált jogszábály-gyűjteménybe  “a hallgatók javaslatai is beépültek”.

Olyannyira, hogy az évek során felgyűlt tapasztalati tények alapján fideszes (és sajnos jobbikos) “Káderkeltető“-nek tekintett HOÖK még a rendkívül diszkrét szellentés hangját sem adta ki magából, amikor két hónappal később (idén januárban) a miniszterelnöki önkény a negyedével csökkentette az államilag finanszírozott képzéshelyek számát. Ezen némasághoz sajnos csatlakoztak a többiek is, így sikerült elérniük azt, hogy a Kormányzat a legteljesebb mértékben elszemtelenedjen.

Partnernek tekintik-e egymást a szemben álló felek?

E kérdésre is csupán egyetlen helyes válasz létezhet: nem! A jelenlegi kormányzat ugyanis egyetlen (elmebeteg) személyre, a miniszterelnökre épül. Valamennyi tervezete, törvényjavaslata, törvényei, rendeletei és intézkedései, akár naponta többször is változó véleményei, koncepciói egyedül és kizárólag Orbán Viktor közismerten kóros elmebéli és hangulati állapotán múlnak. A “szakminiszterek” és “szakállamtitkárok” (illetve a törvényhozói és végrehajtói hatalmi szervezeteket a “fékek és ellensúlyok”-elve alapján ellenőrző, független intézmények tagjai) egytől-egyig Orbán személyes kinevezettjei, hűbéresei, akik egyedül és kizárólag arra lettek kiválasztva, arra szocializálódtak, hogy a komoly pszichopatikus problémákkal küszködő, de betegségtudattal sajnos nem rendelkező miniszterelnök akaratát érvényesítsék Alkotmánybíróságtól falusi önkormányzatig, Nemesmedvestől Battonyáig.

Eme hardveresen programozott, a faék bonyolultságához hasonaltos problémamegoldó képességgel ugyan igen, de önálló akarattal, döntéshozói jogosítványokkal és saját gerinccel viszont nem rendelkező biodroidokat a hallgatók és a hozzájuk csatlakozottak semmiképpen nem tekinthetik tárgyaló partnernek, lévén mindaddig e készség a “Másik Oldal” részéről nem állhat fenn, amíg a miniszterelnök másként nem dönt.

Ez az “ember” pedig eleddig semmi másról nem döntött, mint hogy engedélyezte a HÖOK-vezetők Pártlap általi karaktergyilkolászását – van elég aktája róluk, tudja, mit állíttatt! Meg az általa ellenőrízetlen, ad-hoc tüntetést szervező diákegyletek rendőrségi megfélelmítéséről (a hóhér-pallosoknak hazudott bugylibicskák esete!).

Van-e megegyezési hajlandóság?

A Kormányzat részéről egyértelmű: nem! Az, hogy az akarat-mánia és az egyéb, rendkívül súlyos szocio- és pszichopatikus szindrómákban egyébként is szenvedő miniszterelnök odáig juthatott, hogy gyakorlatilag azt higyje: az ő szándéka okán kél fel még a Nap is, annak köszönhető, hogy a Társadalom “testében” maximálisan megszűnt az immunrendszer működése.

Nem hiszem, hogy sorolnom kéne azokat a tényeket és eseményeket, melyek ezen végstádiumig fajították Orbán kórját. A lényeg az, hogy eleddig ő csakis azt tapasztalhatta, hogy bármit megtehet. Székházmutyizástól kezdve Tákolmányozásig! Társadalmi ellenállás? Nulla, avagy még annál is kevesebb, lévén minden köztörvényes és alkotmányellenes bűncselekménye után csakis növekedett hívei tábora (eleddig!) és a személyes hatalma (eleddig?). Senki nem tudja/tudhatja: hol a határ és azt ki, avagy kik fogják meghatározni. Éppen ezért a tárgyalásra invitált diákokkal és egyéb érintettekkel szemben a megegyezés hajlandósága gyakorlatilag szintén nulla!

A jelenlegi felállás szerint a kompromisszum alapja a kormányzati szempontból az, hogy az ellenérdekeltek fogadják el kiindulási alapként az akár óránként többször is változó miniszterelnöki feltételeket. Az, hogy csakis ezek bevezetésének metodikájáról és ütemezéséről lehet csupán vitázni. És persze csakis utólag, meg csakis a mamelukokkal, kiknek pusztán az akaratkiszolgálásra van jogosítványuk, érvek és ellenérvek elfogadására, törvényekbe való beillesztésére azonban nem!

Van-e kölcsönös bizalom?

E kérdésre ugyanaz a válasz, mint az eddigiekre: nem! Bárki, aki nyomon követte a második Orbán-kormány eddigi működését, az tudja: ez a kabinet (azaz személyesen a miniszterelnök), ha érdekei (azaz a miniszterelnökéi, meg a vele szövetséges oligarchákéi) úgy diktálják, bármikor kész felrúgni bármiféle olyan megállapodást is, amelyet az Alaptörvényben, az eleddigi 35 darab “sarkalatos” jogszabályban, avagy egy Orbán Viktor által sajátkezűleg aláírt dokumentumban rögzítettek (lásd: pl. a Bankszövetséggel megkötöttet!).

Innentől fogva rögzítsenek bármiféle “istenbizonyos”, akármiféle többséghez kötött “törvényben” és személyesen a miniszterelnök által szignózott és szentesített kompromisszumot a tárgyalló felek, semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a túlzott mértékű hatalommal bíró és azzal szakmányban vissza is élő kormányzat azt legalább egyetlen óráig is betartsa.

Márpedig ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen dűlőre jutni. Egyszerűen képtelenség bármiféle normális, a “modus vivendi” alapján történő kiegyezést tető alá hozni! Hát akkor pedig még is meddig fog tartani ez az egész? Valakinek a kifulladásáig?

A “mexikói párbaj”

Úgy tűnik, itt csakis ez az opció az egyetlen lehetséges. Az, hogy az ellenérdekelt felek farkasszemet néznek egymással, s az veszít, aki hamarabb elpislantja magát. De kinek van itt ehhez kellő önuralma és ideje?

Az önuralom szempontjából Orbán máris vesztésre áll. Hiszen ő az, aki ráuszította a pártsajtót, a karaktergyilkos kampánygépezetet (meg a rendőrséget is) a diákokra. Akik pedig erre ugyanezzel, de sokkal hitelesebben válaszoltak. Csatlakozott utóbbiakhoz a Net-népe is, számolatlanul gyártott posztokkal és “meme”-kek tucatjaival. A hallagtók, s a hozzájuk csatlakozottak megsemmisítő gúnykacajjal röhögik körbe a “Pici Viki“-t és mameluk-hordáját.

Ami azonban az “időt” illeti, itt már a kormányellenesek állnak vesztésre. Mivel ebben az országban semmiféle viktori disznóság nem képes akkora tömegfelháborodást kiváltani, hogy Ocsmány Vitéz és Bandája vonyítva meneküljön ki az általuk köztársaságítlanott Magyarországból, a Szarháziak Társasága jelenleg biztos nyerőnek tűnik! Pláne, ha tényleg bejön a miniszterelnök “karácsonyi számítása”!

Kedves Diákok, Tüntetők!

Ne hagyjátok magatokat sem kifárasztani, sem megfélemlíteni! Amit most Veletek művel a Hatalom, az pusztán annak köszönhető, hogy a mamelukok nem akarják érezni, a Vezér pedig nem képes felfogni, mekkora darázsfészekbe lógatta bele a “szerszámát”. Ezek azt hiszik, hogy Veletek is bármit meg lehet tenni!

A lényeg, hogy tartsátok észben: “Pici a Viki!“, még akkor is, ha oroszlánt utánoz! Főleg pedig ne “pislogjatok”!

… és ezt …

szendamondja!


“Összefútta a szél a szemetet.”

Kedves Szomszéd! Ne vegye Magára! De itten már megint összefútta a szél a szemetet.” – mondta két esztendővel ezelőtt is Beke Józsi bácsi, utcámbéli öreg barátom …

… amikor a környék egyik legnépszerűbb, és már 1998 óta fideszes kocsmájában sokadjára lekomcsiztak, lezsidóztak minket csakis azért, mert nem üvöltöttük együtt (sőt!) a Falkával az “Orbán, a mi Istenünk!” akapelláját. … Tavaly temettük a sokadik infarktusa után, az a bizonyos kocsma pedig ma már abszolajte Jobbikos! Hát mi más is lehetne?!

Gondolom, hogy eleddig minden Kedves Olvasóm megállapíthatta rólam, hogy szeretem a társadalmi folyamatokat lélektani alapokon szemlélni. Azt, hogy egy önhibájából leamortizált, a saját történelmi bűneiből egyetlen bötűt meg nem tanuló, “magyar”-nak nevezett közösség azért lépked bele újra és újra ugyanabba a “folyóba”, mert mindíg sikerül megtalálnia egy rajta kívül álló “okot” (az odáig vezető folyamatok elhazudásával) a saját maga által elkövetett hibákért, és mindíg sikerül megtalálnia azokat az önérdek-vezérelte “politikusokat”, akik – a Hatalomért cserébe – hajlandóak ezt valamiféle “Külső Ellenség” (jelenleg: globalizmus, EU, IMF) aknamunkájával “megmagyarázni”.

Az, hogy egy vidéki kocsmában összegyűlt, alúlművelt és a körültekintő informáltságot maximálisan nélkülöző társaságban mindenféle zsidózás, kommunistázás és liberálbolsizás előfordulhat (mint a Probléma Oka és Megoldása), nem adhat okot a csodálkozásra. Ezen “vendéglátóipari alegységben” olyan munkanélküliek, döglődő vállalkozásokat “működtetőek” gyűlnek össze naponta, akik a saját megélhetés-hiányukat nem a jelenlegi Kormány abszolut idióta intézkedéseinek tudják be, hanem “A Zsidóknak“, az EU-nak, meg persze Az Ájemefnek. Aki pedig tényekkel, adatokkal kívánja ellenbizonyítani eme idióta elméleteiket, az senki más nem lehet, mint egy … szóval AZ!

Ámde mi a helyzet a Magyar Országgyűlésben? Mi a helyzet a Köz által befizetett pénzekből “működő”(?) Magyarország (mínusz “Köztársaság”!) Kormányában? A különböző minisztériumokban, egyéb Hivatalaiban? Ahol ugye nem a “romkocsmákban búslakodó” értelmiségiek darvadoznak, hanem ippeg pont az erre előzetesen kontraszelektált, majd a hírhedt “Felcsúti Casting”-on “lemeózott” Kiválasztottak? Kiknek “alkalmasságát” legfőképpen azon ismérv alapján határozták meg (A Vezér által és személyesen!), hogy van-e bármiféle képességük arra, hogy a Köz érdekét szolgálják. Ha igen, akkor az aspiráns ki lett rúgva … akárcsak az őt az aspirantúrára jelölő fideszes Gauleiter!

Ma ezek az “emberek” szavaznak meg mindent, amit – akár egytelen órával korábban is – az orruk alá dugnak. Ezek az “emberek” azok, akik az orruknál tovább nem is látnak. Ezek az “emberek” azok, akiknek nem hogy az Ország, de még a Saját Érdekükről sincs fogalmuk! Ezek az “emberek” azok akik ott, a magyar Országgyűlésben egybites, gombnyomogató-tásaikkal gerinctelenül kiszolgálják a mindenkit (őket is) csupán rabszolgáknak tekintő Oligarchiát, s mindezt pusztán az átmeneti megélhetésük okán!

A Józsi bácsival (anno) közösen látogatott “jobber-kocsmában” csak rosszul fizetett alkalmazottak, segélyezett rokkantak, a matolcsysta gazdaságpolitika által leamortizált, de mindezek ellenére hithű (ámbátor szakmányosan adócsaló) vállalkozók járnak. Ők teszik a dolgukat, s megpróbálnak életben maradni. … Személyes sikertelenségük, meg a Felkent Vezér meztelenségének felismerése(?) okán pedig gyűlölködnek! … Nem A Vezért, hanem azokat (pl. engem), akik erre felhívják a figyelmüket.

Akárcsak a törvényhozásra megválasztott “képviselőink”, akiknek jelszava ugyanaz, mint a hírhedt SS-é, azaz “Becsületünk a Hűség” … a Führerhez és nem az őket megválasztó, adóforintjaikkal fizető Néphez! Akiket (A Vezér) ugyanúgy csupán csereszabatos, egybites szavazó-droidoknak tekinti. Senkiházi, általa fizetett töltelék-emberkéknek, sakkfiguráknak azon hatvannégy mezőn, …

… melynek aljas és gusztustalan, mindenki mással fizettetett játszmája során például kipicsázta az egyik legnagyobb színházi rendezőnket (Alföldi Róbert) a Nemzeti Színház éléről … titkosíttatva a döntéshozók szavazatait (Törőcsik Mari pedig ezt simán leszarta! …gratula Neki!), gyerekeinktől pedig simán elvette a diplomaszerzés lehetőségét! Megszavazva minden létező disznóságot, ami csak a közpénztúró és röfögő orraik alá toltak a még náluknál is nagyobb Diszók!

A “józsibácsis”” kocsmában becsületesebb emberek ülnek, mint a parlamenti pardsorok (!) kétharmadában. Az ostoba és náci szövegelésért ezek legalább nem kapnak közpénzeket!

Sokkal több Szemetet “fútt össze a szél” az Országnak Házában, mint akármelyik kocsmában!

… és ezt …

szendamondja!


Tárgyalni? Ezekkel?!

Egy országot legelsősorban nem a különböző hatalmi ágak, nem az államapparátus működtet, hanem a Közbizalom. A társadalom minden tagjának szilárd hite abban, hogy az adott szó, az írott törvény általánosan kötelező érvényű szentség. Ahol ez nincs, avagy ingatag, ott nem működik semmi. Az az állam inkább hasonlít egy disznóólra, mint egy tiszta és rendes házra, … tehát olyan, mint a mai Magyarország!

Második hete tartanak Magyarországon az állami finanszírozású felsőoktatási képzéshelyek drasztikus megnyirbálása miatti diáktüntetések, melyek már nem csak az egyetemi és főiskolai hallgatókra, hanem a középiskolásokra és a pedagógusokra is kiterjedtek. Az államhatalom fura urai láthatóan nem tudnak mit kezdeni e helyzettel. A korábban már jól bevált eszközökkel – tehát a hazug és karaktergyilkos propagandával, ígérgetésekkel és fenyegetőzésekkel – igyekeznek rendet teremteni a maguk által okozott káoszban. Ámde minden ilyen próbálkozásuk nem csak köröhejbe fullad, hanem újabb és újabb hordónyi olajat önt az egyébként is magasan lobogó tűzre.

Több ezer esztendő tapasztalatát összegezte az a latin mondás, miszerint “Mundus vult decipi, ergo decipiatur.” (azaz: “A világ azt akarja, hogy becspják, tehát be lesz csapva.“). Nem hiszem, hogy a köztudomásúan hiányos műveltségű fideszes fővezérség és annak korábban profi módon működő kampánygépezete ismerte volna ezen antik mondást, de annak igazságtartalmát azonban bizonyára. Különösen azt, hogy ez fokozottan érvényes a magyar társadalomra. Én, akit az Isten nem csak a magyarnak születéssel és (már esztendők óta aggodalmas) hazaszeretettel, de a társadalom lelki betegségeinek felismerésének képességével is megvert, az elmúlt évek során elképedve szemléltem, hogyan menetelünk Mi, Mindahányan a körmönfontan megszerkesztett propagandának bedőlve egy köztörvényes bűnözők alkotta, politikai pártnak álcázott maffia, az újabb diktatúra halálos ölelésre kitárt karjaiba.

Az még nem okozott meglepetést, hogy műveletlen és polgári öntudatra sajnálatos módon soha nem nevelt emberek milliói gondolták úgy, hogy a legalapvetőbb közgazdasági és tapasztalati tényeket a megfelelő négyzetbe elhelyezett két tollvonással felül lehet írni (“fülkeforradalom”). Ámde azt már nem tudtam tolerálni, hogy elvileg magasan képzett, diplomás emberek százezrei is ugyanezen hibába estek. Hogy a történelem által évszazadok során feljegyzett evidenciák ellenére azt hitték, hogy a kétségtelenül létező szociális és ökonomiai problémákat nem a demokrácia időnként tényleg lassú, érdekegyeztető-alkukereső módszereivel, a Közösség nemzedékeken át nyúló civilségre nevelésével, hanem jogcsorbító, elitista (fél?)diktatúra bevezetésével, egy modernizált jozefinizmussal, illetve voluntarista és bezárkózó, autarchiát hírdető, a kátyúból önmagát Münchausen-módra, a saját hajánál fogva kiráncigáló gazdaságpolitikával lehet orvosolni. (Azokról a gusztustalan alakokról pedig szó se essék, akik ugyan egyetlen szót nem hittek el a fideszes propagandából, de önző, megélhetési érdekeik miatt képesek voltak beállni a kórusba, s az általuk csak egy felkapaszkodott senkiházinak, vidéki bunkónak tekintett Vezérrel együtt vonyítani az elképesztően hamis és gyakran rágalom-áriát!)

Éveken át folytattam meddő vitákat rokonaimmal, barátaimmal, ismerőseimmel. Esztendőkön át írtam a veszélyre felhívó olvasói leveleimet, kommentjeimet és posztjaimat annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal: amíg az események láncolata, az egyre romló helyzet el nem éri azt a bizonyos Pontot, nincs senki és semmi, ami kijózaníthatná a társadalmat a vezérelvűség, az akaratkultusz és az ígéretdömping mámorából. Azt az Eseményt, amelyből sokmilliónyi ember végre ráébred arra, hogy a “Nemzeti Együttműködés Rendszere” azt jelenti: csakis és kizárólag akkor lehet bárki is eme “nemzet” tagja, ha együttműködik egy kb. tucatnyi ember(?) urallta, párezernyi egyén által, néhány tízezernyi polgártársunk érdekében működtetett, velejéig aljas rendszerrel.

Vártam, sokáig vártam, hogy mikor érünk el idáig, ámde (csak hogy a jelentősebb disznóságokat említsem) sem a 3 millió embert érintő Manyup-ügy, sem az ugyanennyieket gyakorlatilag rabszolgaságra kárhoztató új Munka Törvénykönyve, sem a mindenki alapvető jogait súlyosan csorbító, többszörösen meghaladott elméleteket hírdető Alaptörvény 10 millió emberre való ráerőltetése nem hozta meg a kívánt hatást. Csak cseppek voltak az egyre telő pohárban, mely furcsa (de azért érthető) módon most talán éppen a felsőoktatási keretszámok, mindenféle előzetes figyelmeztetés, érdekegyeztetés, minimális konzultáció és hatásvizsgálat nélküli, drasztikus megnyírbálása miatt csurrant ki.

Fogalmam sincs, hogy ez a mostani tiltakozáshullám hová fog vezetni. Egyetlen percig nem gondolom, hogy ez majd kivált egy olyan “bársonyos” (avagy “smirglis”) forradalmat, ami el fogja söpörni ezt a Becsületmentes Társaságot, melyet a nyakunkra telepedni hagytunk. Arra azonban mindenképpen jó, hogy sok-sok embert ráébresszen: ezekkel az alakokkal teljesen fölösleges tárgyalni bármiről is, hiszen sem az adott szavukat, sem pedig a saját maguk által hozott törvényeket nem tisztelik, magát a “zembereket” pedig csupán megvezethető idiótáknak tekintik.

Mert mi is történt? Mivel a Csányidemjánsimicskáknak rohadtul köll a pénz, ámde az “okos”, matolcsysta unorthodoxia következtében állami forrás már nuku, az EU meg nem ad a túlzott deficit miatt (is), hát ott nyírbálják a költségvetés kiadási oldalát, ahol nekik az nem fáj. Így lett a NER egyik legújabb ethosza az “önfenntartó felsőoktatás“, amelytől jövőre 27+11 milliárdnyi forrást vonnak meg, 10.480-ra csökkentve az állami finanszírozású képzéshelyek számát. (Eközben persze két kézzel szórják a milliárdokat focira, erdélyi egyetemre, amerikás alapítványra, nyolcvanéves, meggárgyult vénember kultúrterrorjára stb.) Kitör a tiltakozás, mire ezek elébb úgy csinálnak, mintha nem is értenék az egészet. Orbán ír egy levélkét a korábban még nertársnak számító, de muszájforradalmárrá lett HÖOK-elnöknek, hogy szerinte itten semmi olyan nem történt, melyről ne egyeztettek volna előzetesen, de ha kérdése vóna, “forduljon bizalommal” Balog miniszterhez. Aktivizálja magát Kövér házelnök is, aki egy csütörtöki, sásdi vendégszereplésén kijelenti, hogy nem érti, miért tiltakoznak a mai egyetemisták, amikor ez az egész őket nem is érinti, aztán egy szombaton felvett (de csak tegnap sugárzott) tv-interjújában “fizetett forradalmároknak”, és “hisztériakeltőknek” nevezte a tüntető diákokat, akiket elébb “le kell csendesíteni” ahhoz, hogy tárgyalni lehessen (post factum! – ugye?). Belép a játszmába a 3 milliárdnyi közpénzzel kitömött Századvég-tulajdonos is. Girnyószász úgy próbálja karakterileg leamortizálni a HÖK-vezetőket, hogy megemlíti: közülük többen is már tucatesztendeje nem képesek elvégezni az egyetemet. Pár órával később már kint a neten Girnyó önéletrajza, melynek tanúbizonysága szerint valószínűleg önmagáról beszélt. Kozmaszag és közröhej terjeng a netsztrádán, de a gépezetet már leállítani nem lehet: a pártlap címoldalon hozza le a HÖK-elnökök tanulmányaira vonatkozó, tehát személyes adatait. Nem tétlenkedik az Istentől elrugaszkodott ref.lelkész, a Vezér érdekében minden aljasságra kész Balog miniszter sem. Vasárnap kamerák elé áll (a még mindíg égett szagot árasztó Girnyó társaságában), s hétfői konzultációra hívja a HÖOK megbízottjait annak okán, hogy a “két esztendeig készült”, de “három nap alatt” simán átírható felsőoktatási koncepció szerdai, kormányüléses tárgyalásán már “a hallgatók elképzelései is” szőnyegre kerüljenek. Ámde eközben a miniszter “úr” éjszakáig dolgoztatja az apparátusát azon módosító javaslaton, amelyet a költségvetési bizottságon keresztül nyujtottak be a parlamentnek tegnap, s amelyet a “Téház” még azon melegében el is fogadott. Ebből persze minden létező “hallgatói javaslat” kimaradt, s bár a miniszterelnöki ígéretnek megfelelően eltörölte a “keretszámokat”, de még(jog)bizonytalanabbá tette a leendő egyetemi polgárok jövőjét, azt egy kormányrendelettel kihírdethetővé téve, a miniszterelnöki önkénynek szolgáltatta ki. Míg úgy az Országban, mint az Országgyűlésben áll a bál, a roppant bátor miniszterelnök, “bonyolult fogműtét”-re hivatkozva délutáni szájzárat rendel el magának. Teszi mindezt annak ellenére, hogy aznap délelőtt(!), az Állampárt frakcióülésén még nyálasra ordította Ángyán József és Bencsik János orcáját, mivel azok nem csak arra vetemedtek, hogy a neki, meg a haverjainak sokkal fontosabb Földtörvényt módosító indítványok tucatjaival szétzilálják, az ellen már hónapok óta “hangulatot keltsenek”, de még arra sem hajlandóak, hogy a frakciófegyelemnek engedelmeskedve megigeneljék a “széthullás” okán azonnal lezárandó jogszabály ügyét. Később pedig a felsőoktatási botrány miatt a közpénzekből felhízlalt seggüket féltő memelukjait azzal nyugtatta, hogy Karácsonyig magától el fog ülni az egész tiltakozás, aztán meg majd megy minden, ahogy eddig (ezek szerint csak átmeneti volt a szájzár? … csodákra képes a közmilliárddal ismét kitömött házi fogorvos!).

Arról persze nem szólnak a hírek, hogy az állampárti képviselő-féleségek megnyugodtak-e a (valószínűleg pantomimben) előadott miniszterelnöki látomás következtében. Minden esetre lesz min elgondolkodniuk (már ha van még mivel) például ezen …

… egészen februárig. Mert addig teljes fizetéssel szabadon bocsájtották a Kondát, s ha közben nem dől össze az egész Orbáni Kártyavár, akkor olyan rendre és fegyelemre fognak visszatérni, melyet már régen látott a Világ. Közben ugyanis feláll Bajuszkirály Magánhadserege (a “Házőrség“), amely osztán Mátrai Márta Háznagyasszony közreműködésével úgy fogja kipicsázni a Lackónak nem tetsző képviselőket a Teremből, hogy csak úgy nyekkennek … nyílvánvalóan a Demokrácia és a Törvényhozás tekintélye érdekében!

Közben pedig odakint, a felhorgadt diákok, pedagógusok és szülők simán rájuk gyújtják az egész Kócerájt!

… és ezt …

szendamondja!


Egy kanálnyi vízben …

Fogalmam sincs mi a baja a magyar kormánnyal a “Tarancparency International“-nek (TI)? Hogy miért állítja azt: Magyarországon teljesen átláthatatlanok a döntéshozási mechanizmusok? Pedig annyira nyílvánvaló itt minden, annyira logikus, hogy azt még hasonlítani sincs mihez.

Nem, én egyáltalán nem akarom vitatni a TI azon megállapítását, hogy a második Orbán-kormánynak “hála”, idehaza állami sőt, törvényhozási szintre emelkedett a korrupció. Azt sem, hogy a töredékére zsugorodott azon lehetőségek száma, melyekkel a Köz ellenőrízhetné a végrehajtói hatalom tevékenységét. De azt már igen, hogy a hétköznapi polgár – feltéve, hogy hajlandó odafigyelni – ne tudná minden egyes kormányzati és törvényhozási intézkedésről pontosan megmondani: azok miért születtek meg, kiknek az érdekeit szolgálják. Mindezt annak ellenére, hogy az állampárti és pártállami kommunikáció továbbra is igyekszik mindent alantas karaktergyilkosságba, ígéretködbe és dumahomályba burkolni.

Alig néhány esztendővel ezelőtt még tiszteletteljes undorral figyeltük, milyen sikeresen működik a Fidesz vérprofi kampánygépezete, amelyet nem csak a legteljesebb fegyelem, de az orcátlanságig menő innovativitás is jellemzett. Ámde ami megy ellenzékből, az nem működik kormánypártként. Nem csak azért, mert propagandával egyszerűen nem lehet helyettesíteni az állam és a gazdaság igazgatásával, irányításával együtt járó napi aprómunkát, hanem azért sem, mert a hatalom birtoklása törvényszerűen ellustítja annak birtokosát és részeseit. A mohó zsebtömködés, a tapasztalati és a hangoztatott valóság között feszülő ellentétek újabb és újabb hazugságokkal való áthidalása (azok kiötlése) pedig elveszik az energiákat a mechanizmus tökéletes működtetésétől.

A korábbi hatásfokot pedig csupán tovább csökkenti az a tény, hogy ezt az egész, “politikai párt”-nak álcázott gazdasági vállalkozást – a folyamatos hazudozásokon kívül – egyetlen személy piedesztálra állítására és fényezésére alapozták. Ez a módszer tökéletes volt, hiszen harmonizált a magyar társadalom egy jelentős többségének beállítódottságával. Azzal, hogy sokukat már gyerekkoruktól kezdve a hatalom és a tekintély tiszteletére, a vezérelvűségre, az öntevékenység és az egymással való szolidaritás teljes hiányára idomították. Nekik nem is volt másra szükségük, mint egy “Jó Király“-ra, akitől úton-útfélen, a nap minden órájában a “Majd én elintézem helyettetek“-üzenetét hallhatták; azt, hogy az emberi törzsfejlődés csúcsa a szervilitás és a vakhit; azt, hogy minden probléma megoldásának alapja Az Akarat (a Vezéré és nem az alattvalóé!); azt, hogy egy így viselkedő társadalom, egy ilyen Nép minőségében messze megelőzi az összes többit (A “haldokló Nyugat” elmélete személyesen Orbán által felújítva).

Ámde mi van akkor, ha a Hatalomra Emelt Vezér teljesítménye messze elmarad a maga által generált várakozásoktól? Mi van akkor, ha kiderül: a Vezéri Akarat nem a Gondok Megoldása, hanem azok Bővített Újratermelése csupán? Az, hogy minden egyes ígérete gőz és füst, illanó szó csupán? Mi van akkor, ha kiderül a Jó Király dumaköntösbe burkolódzó meztelensége? Mi van akkor, ha az Omnipotens Galaktikus Lényről kiderül, hogy egy Csomolungmának hazudott vakondtúrásról rikácsoló, impotens Paprikajancsi csupán? Az, hogy Ő is csak egy ugyanolyan, magának kapari, az államhatalom csöcsén élősködni akaró és gyarló ember, mint mindenki más sőt, még azok közül is az egyik legrosszabb fajta? Mi van akkor, ha a tudományos pontossággal megszerkesztett kampánygépezetnek eladdig fegyelmezetten engedelmeskedő Vezér elméjének (belberki emberei által korábban is ismert) elborultsága elérei azt a szintet, hogy amit korábban csak cinikusan mosolyogva hagyott hírdettetni magáról, azt mostanság már Ő is oly’ meggyőződéssel kezdi hinni, mint a Világegyetem azon axiómáját, miszerint “1+1=2”?

No ekkor kezdi elnyomni az üres has korgása a maximumra csavart propaganda-hangszórók harsogását. No ekkor kezdi a Jónép inkább a kifizetetlen számlák miatt felszólításokat olvasni, mint a saját pénzén neki bedobált miniszterelnöki “konzultációs” és egyéb levélkéket. No ekkor kezdi az orbanista szülő inkább a gyereke lyukas cipőjét nézni, mint a sokmilliárdnyi közpénzzel kitömött “közszolgálati” tévé adásait. No ekkor kezd visszatérni az eladdig belesulykolt fideszes “Újbeszél”-ből, a megszokott “akurvaanyádozós” “Közbeszél”-be, s a tandíjat “tandíj”-nak, a megszorításokat “megszorítások”-nak, az adóemeléseket “adóemelések”-nek, a nemzethű és nagyonmagyar politikusokat pedig “szarházi gazemberek”-nek nevezni.

No ekkor teszi fel magának a kérdést, hogy ugyan mijafaszból telik itten számolatlanul öntögetni a milliárdokat például amerikás hülyealapítványokba, amikor már egyetlen milliárd sem telik a halállal küszködő rákos betegek elletására? Avagy egy nyolcvanéves, elaggott, minden diktatúrát hőnszeretettel kiszolgáló, xenofób belsőépítész-“akadémikus” alaptörvényes kultúrterrorjába, amikor itten színházakat és könyvtárakat zárnak be tucatszám forráshiányra hivatkozva? Avagy egy alig több, mint harminc esztendős, miskolci alpolgármester-képviselő magán-közútjára, amikor ő a saját utcájában vagy csülkig merül esős időben a sárba, vagy majd’ az autója tengelyét töri ki egy harckocsi lengéscsillapítóját is alapos próbának kitevő, kátyúkkal tűzdelt “szilárd útburkolaton”, melyet a helyi fideszes önkormányzat alig egy esztendővel azelőtt építtetett meg vele “önerősen”? Avagy mondjuk 300 milliónyi, EU-támogatott iskolafelújításba úgy, hogy miután azt (tanév kellős közepén, iskolai kényszerszünettel!) a helyi “közeli” vállalkozó pocsék minőségben, de kurvadrágán elvégezte, még a szülőket kérjék fel a tantermek kifestésére (plusbonus: az ehhez szükséges anyagokat és eszközöket is ők vegyék meg!)? Avagy mondjuk a miniszterelnök magán focibirodalmára, meg a futballmániájára akkor, amikor itten egyetemek kénytelenek szénszünetet tartani a vizsgaidőszak kellős közepén, s amíg az utóbbinak kötelessége “önfinanszírozóvá” válnia, addig az előbbibe bármelyik közpénzvállalkozó annyi, közkasszából elvont adóforintot önthet, amennyit csak tud, meg nem szégyel? Avagy azt – ha már a felsőoktatásnál tartunk – , hogy hogy az ördögbe telik a magyar költségvetésnek egyRomániában létesített (magyar) egyetemre, annak ingatlanvásárlásaira és tankönyvkiadásaira 42 milliárdot költeni úgy, hogy közben 27+11 milliárdot vonnak meg a hazaiaktól, s emiatt az ő kölke csak élethosszig tartó eladósodással kerülhet be a diplomások kategóriájába?

Egy kanálnyi víz! Mindössze ennyit ér Orbán és társasága valamennyi ígérete. Egy kanálnyi víz! Mindössze ennyivel mérhető az a tudás- és ismerethalmaz, mellyel ezt az országot vezetik … az orránál fogva. Egy kanálnyi víz! Mindössze ennyivel egyenlő az az akarat és az a diktatúra, melybe igyekszenek bennünket belefullasztani.

Egy kanálnyi víz! Melyet csak ki köllene öntenünk, hogy ismét levegőhöz juthassunk!

… és ezt …

szendamondja!


Egy megalapozott vélemény a HÖOK-ról

Úgy látszik, nem csak én vagyok olyan “elvetemült”, hogy a honi felsőoktatást (annak minőségét) szándékosan leamortizáló, azt egy köznapi polgár gyermeke számára elérhetetlenné tevő orbanista intézkedések okán kirobban tiltakozáshullám élére álló, Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját (HÖOK), illetve annak elnökét, Nagy Dávidot minimum neofitának, avagy ha tetszik, tök’ hiteltelen “kényszerforradalmárnak” tekintsem. Molnár Richárd (nepszava.hu) alábbi jegyzete még az én korábbi posztomnál is jobban megvilágítja a teljesítményhiányban és szervilizmusban szenvedő HÖOK, valamint annak elnöke “problémáját”.

Alku, vagy lázadás?

Nem fogom megvédeni a hallgatói önkormányzatokat a diáktüntetések szervezése nyomán rájuk zúduló, hazugságokkal és féligazságokkal telített kormányzati gyűlöletpropagandától. Nem fogom, mert nem értek egyet a működésükkel, sőt, megkérdőjelezem a létjogosultságukat. Nem működnek ugyanis hallgatói érdekképviseletként, mert a “rendszer részei”. Részvételük, támogatásuk nélkül ugyanis az egyetemek és főiskolák szenátusai, bizottságai nem hozhatnak meg olyan komoly személyi, szervezeti és pénzügyi döntéseket, amelyeknek a hallgatók életkörülményeihez, sikeres tanulmányaihoz semmi közük. A választott HÖK-képviselők valójában az egyetemek munkavállalói, fizetett “menedzserei”, akik felelősek bizonyos hallgatói szolgáltatások működtetéséért, juttatások kiosztásáért és programok szervezéséért. Ezt gyakran főállásban végzik, és sokszor azért nem diplomáznak le időben, hogy hallgatói jogviszonyukkal együtt megtarthassák állásukat.

Az egyetem érdekei azonban elméletileg nem mindig azonosak a hallgatókéval, ahogy a vállalat érdekei sem a dolgozókéval. Hogyan festene az, ha egy adott cég szakszervezeti vezetője egyben marketingigazgató is lenne, és nem a dolgozói tagdíjakból, hanem a cégtől kapná a fizetését? A HÖK és az egyetem vezetőinek folyamatos megegyezési kényszere álságos hatalmi, gazdasági háttéralkukhoz vezet, olyanokhoz, mint az országos diákvezetők tavalyi alkuja a kormánnyal.

Emlékszünk, amikor a felsőoktatási törvény tavalyi megszavazása előtt Orbán Viktor, Hoffmann Rózsa és Nagy Dávid HÖOK-elnök kéz a kézben, elégedetten jelentette be, hogy a hallgatói javaslatokat beépítették a törvénybe? És arra, hogy ehhez képest jött a röghöz kötés, az önköltségnek nevezett tandíj és a keretszámcsökkentés? Arra is, hogy ezután az idén decemberig a hallgatói önkormányzatok egyetlen diáktüntetést sem szerveztek, csak miután a Hallgatói Hálózat megszervezte a sajátját? Az akkori alku sem a diákokról szólt, hanem arról, hogy mégsem vonták meg a HÖK-ök döntési jogait az egyetemi szenátusokban, holott azt Hoffmann államtitkársága nagyon, de nagyon akarta.

A hallgatói önkormányzatiság egyetlen eredménye 2012-ig annyi volt, hogy lényegében megszakadt a közvetlen kapcsolat a hallgatókkal, akik nem szólhatnak bele az egyetemi döntésekbe, ezért a többséget nem is érdekelte, kik dönthetnek helyettük. Ezért tudtak egyes HÖK-vezetők – csupán a haverok szavazatával – hosszú évekig helyükön maradni. A diákok alig jártak voksolni, hiszen a sokszor egyedül induló jelölteket még fotón sem látták soha.

Nem véletlenül lett gyorsan népszerű a Hallgatói Hálózat, amelyet a HÖK-ösök nem győztek szidni, mert kiszabadította a palackból a közvetlen hallgatói döntés és cselekvés szellemét. Most már lelkesen szegődnek a HÖK-ök az önszervezedő diákcsoportosulások nyomába. Most már Nagy Dávid is nemet mer mondani a kormány tárgyalási ajánlatára, mert azt sem hiszi el, amit kérdeznek. Most már Nagy Dávid is ki meri kergetni az utcán tiltakozó diákok közül, a HÖK-ös körökben sajnos sűrűn előforduló neonácikat, akik hétfő este eltakart arccal a rendőrök megtámadására buzdítottak. Most már talán Nagy Dávid sem hisz többé a piszkos alkukban.


Rendkívüli felmondás

Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, akinek már teljesen elege van Orbánból és díszes társaságából. Sőt, amit érzek/érzünk, az már több is, mint az “elég”!

Rendkívüli felmondás

Alulírott Szendam, mint a Magyar Köztársaság polgára és mint Munkáltató, a mai napon (2012. december 15.) azonnali hatállyal és rendkívüli felmondással megszűntnek nyílvánítom Orbán Viktor Mihály (szül.: 1963, Székesfehérvár) KÖZ-alkalmazotti munkaviszonyát. Nevezett 24 órán belül köteles miniszterelknöki beosztásával kapcsolatosan, feladatai ellátása céljából neki átadott valamennyi eszközzel, vagyontárggyal, pénzügyi kerettel elszámolni, azokat a Munkáltató Megbízottjának átadni, az okozott károkat megtéríteni, illetve a munkavégzése helyéül kijelölt Magyar Köztársaság, mintegy 93 ezer négyzetkilométeres területét elhagyni. … K.m.f. … aláírás: Szendam sk., Munkáltató”

***

Kedves Viktor!

Veled ellentétben én nem vagyok jogász (még “jobb híján” sem), ennek ellenére tisztában vagyok azzal, hogy fentebb olvasható felmondólevelem formailag is szabálytalan. Nem tartalmaz ugyanis “Indoklás“-t, s bár eredeti elképzelésed szerint közszolgát kirúgni enélkül is lehetett volna (sokukkal meg is történt!), a jelenleg hatályos szabályok alapján azonban ezt kötelező megjelölni. Persze most megtehetném, hogy az Általad ránk erőltetett Munka Törvénykönyvét betartva pusztán “Bizalomvesztés“-re hivatkozzak, mégis veszem magamnak a fáradtságot, hogy a teljesség igénye nélkül felsoroljak Neked néhány alapos okot.

Kezdhetném a felsorolást akár a hivatalba lépésed napjától elkövetett tetteiddel is, de ha ezt tenném, jelen posztom biza’ biblikus méreteket öltene. (Ha esetleg még is kíváncsi lennél ezekre is, kattints rá blogger-kollégám, “Maria” egyik őszi posztjára, ott eléggé kimerítően foglalkozott már bűneiddel!) Ezért osztán csupán az elmúlt, mintegy egy hét eseményeivel szeretnék foglalkozni.

Viktorom!

Mivel Te is családapa vagy, valószínűleg tisztában lehetsz azzal, hogy felnőtt ember sokmindent eltűr, sokat hajlandó lenyelni, de azt már nem, hogy bárki is szórakozni kezdjen a gyerekeivel. Kezdve a fizikai inzultusoktól, folytatva a lelkiekkel, s bezárólag a jövőjükkel. Márpedig Te eddigi működésed során mindhármat megtetted, ami bőven elegendő lenne ahhoz, hogy a felhorgadt szülőtársaim a szaporítószerszámodnál fogva húzzanak fel Téged a legelső fára, ami az utukba akad. Te képes voltál börtönnel fenyegetni a kiskorú kölköket, az alap- és középfokú oktatást heti öt tornaórára, hit- vagy erkölcstanra, wassalbertokra nyírőjózsefekre meg tormaycécilekre lebutítani, 16 éves gyerekeket az iskolákból közmunkára kizavarni, az alacsony jövedelmű családok (az összes 90 százaléka, Viktor!!!) leszármazottjait pedig arra kényszeríteni, hogy vagy felejtsék el a diplomaszerzésre vonatkozó álmaikat, vagy az életük végéig tartó adósrabszolgaságot vegyék a nyakukba.

Már akkor szívesen picsán rúgtalak volna, amikor idén januárban, mindössze a felsőoktatási jelentkezés határideje előtt három héttel elővetted a pennádat és az elmebajos önkényed diktálta módon a negyedével vágtad vissza az állami finanszírozású képzéshelyeket. Persze igazából már a Felsőoktatási Törvény tavalyi áterőltetésekor seggbe kellett vona rúgni Téged … tudod, amikor kitaláltad azt a minden létező jogelvnek és nemzetközi szerződésnek gyökeresen ellent mondó Hallgatói Szerződést … is!

Jó, mondjuk ezeket még meg tudtad valahogy magyaráztatni. Fogyatkozó számú, elvakult, útszéli híveid hangoztatták is úton-útfélen … útszéli hangnemben. No de ezt a legutóbbi aljasságodat, hogy harminc-egynehányról tízezerre csökkenteni a keretet, azt már nem sikerült indokolni se Neked, se a tucat esztendeig ingyenegyetemekre járó Girnyószásznak, sem pedig a Rajtad kívül se Istent, se embert (pláne humánumot!) nem ismerő Balog páternak. Előbbiben legalább volt annyi “becsület”, hogy amikor belehazudozott a Nép orcájába, kozma- és ízzadságszagot árasztott magából. Ámde az utóbbi? …

… A szokásosan üdvözült mosollyal az arcán, mint egy jóllakott napközis igyekezte magyarázni a magyarázhatatlant. Azt, hogy amikor a Te kormányod egyik legelsőként meghírdetett alapelve az volt, hogy itten “1.)” tudás- és munkaalapú társadalmat köll teremteni, meg hogy “2.)” vége a hitelből való költekezésnek és csak azt a pénzt lehet elkölteni, amit megkerestünk, akkor mostan hogy az ördögbe merészeltek soktízezer gyereket kiszorítani a tudás megszerzésének lehetőségéből és hogy az ördögbe ajánlgathatjátok a “nem szerencsés születésűek”-nek az élethosszig való eladósodás lehetőségét?

Megjegyzem, Balog nem csak azért érett meg Veled együtt a virtuális (erkölcsi) akasztófára, mert vagy külföldre, vagy kilátástalan zsellérsorsra kényszerítené egyetemi diplomákra, avagy csak jól hasznosítható, középfokú szaktudásra áhítozó gyermekeinket. Hanem azért is, mert mindössze 1-2 milliárd forintnyi “megtakarítás” érdekében megvonná a gyógykezelést a rák végstádiumában vergődő embertársainktól azzal a jelszóval, hogy “Ugyan minek nekik már ez az egész, ha úgyis meg fognak halni!“. Miközben pedig sokennyit hajigáltok ki az ablakon a csakis Nektek kedvező “Egykulcsos“-sal (600 mlrd.), a Simicska-bizniszekkel (eleddig “csak” 400 mlrd.), a Minden Rendszer Seggnyalója (Fekete “fütyülök-az-alkotmányosságra” György) alaptörvényes kultúrdiktatúrájával (2,6 mlrd.), avagy a nemlétező amerikás magyarok alapítványával (“Friends of Hungary” – 3,2 mlrd. + “egyebek”). 

Persze tudom, hogy nem csak azért ítéltek Ti halára, meg jövőtlenségre embereket, mert egyszerűen tehetségtelenek vagytok, hanem azért is, mert a Csányidemjánsimicskáknak rohadtul köll a pénz. Azt is, hogy igazából nem Ti sakkozgattok velünk, hanem ők Veletek is! …

Alien Versus Predator: Kings of Pawnage
… Ámde azért, mert Titeket megvásároltak kilóra, még talán sem nekünk, sem a kölkeinknek, sem pedig haldokló szeretteinknek nem köllene figuráknak lennünk egy aljas játszma 64 mezején!
 
A rákosok sorsukra hagyása ugyanis már egy akkora aljasság, amire szavakat is alig lehet találni. Állítólag az embert többek között az is megkülönbözteti az állattól, hogy igyekszik gondoskodni a létfenntartásra képtelen betegeiről, azokat nem hagyja sorsukra. Nos, ezek szerint sem Te, sem Balog, sem pedig a Ti Díszes Kompániátok egyetlen tagja sem nevezhető embernek (de talán még állatnak is csak nehezen)! Kereszténynek/keresztyénnek meg pláne nem, mert ha ez a Jézusi Tanokon állítólag nevelkedett református (szégyenszemre!) lelkészed (aki semmivel nem jobb ezek szerint, mint ifj. Hegedüs) talált is a Bibliában egy olyan bekezdés, ami egy ilyesmire a “hívő embert” feljogosítja, akkor – mielőtt Isten őt szembe köpve a Poklora vetné – valamelyik hittudományi főbizottságnak sürősen vissza köllene vonnia a teológusi diplomáját, meg az érdemtelenül szerzett palástját is! … “Emberi Erőforrások Minisztériuma” – micsoda cinizmus, már az elnevezése is! Pfujj!

Tehát Viktor!

Szedd össze sürgősen a motyódat (elég lesz csupán az a néhány külföldi bankszámla száma is), aztán vasárnap éjfélig tűnj el innen, amíg még megteheted! Hétfőn reggel pedig azt szeretném majd olvasni a különböző netes hírportálokon, hogy főosztályvezetőig bezárólag emigrált a teljes magyar kormány. Mi pedig majd idehaza lassan helyre hozzuk azt, amit Ti tönkre tettetek, kifizetjük gyerekeink minőségi oktatását, elmúlásig ápolgatjuk Isten által halálra ítélt embertársainkat úgy, ahogy az Általatok teljesen ismeretlen Erkölcs parancsolja. Nektek meg búcsúzóul azt kívánjuk, hogy legyen részetek mindabban, amit nekünk okozni akartatok volna!

A soha viszont nem látásra!

szendam


Nem értem

Javítson ki bárki, ha szerinte tévedek, de véleményem szerint bármi, amit az Orbán-kormány tesz, az csupán a javaink és jogaink ellopását szolgálja, illetve azt, hogy erről eltereljék a figyelmünket.

Spontán demonstrációkba torkolló tiltakozási hullámot váltott ki tegnap (dec. 10.) az egyetemi hallgatók és oktatók körében az a kormányzat által el is fogadott szakminisztériumi tervezet, melynek értelmében 2013-ban az állami költségvetés mindössze 10.480 hallgató felsőoktatási képzését hajlandó 100 százalékban finanszírozni. Örültem annak, hogy e megmozdulások nem csak a fővárosra korlátozódtak, …

… de követőkre leltek Szegeden (video-linkkel!), Gödöllőn és Sopronban is. …

… Annak pedig kifejezetten örvendtem, hogy az ad-hoc szervezőkkel együtt a kormányzati seggek nyalásában eleddig világbajnok ad-HOÖK is ezen demonstrációk mai folytatását ígérte. Utóbbi ráadásul még egy nyílt levélben meg is hívta a mai, műegyetemi vitájára a Csúti Suttyót, aki persze ezen kb. akkora valószínűséggel fog részt venni, mint hogy a szaharai tevekaravánok közlekedését valaha is hótorlaszok fogják akadályozni. (A szokásosan bunkó stílusában már vissza is utasította a meghívást! – lásd az utóbbi link alatt!)

A hallgatói megmozdulásoknak nem csak azért örvendtem, mert ezzel egy újabb és jelentős társadalmi réteg fordult Ocsmány Vezér ellen, de azért is mert éppen az egyetemi ifjúságról sorakoznak már legalább 2008 óta azon aggasztó közvéleménykutatási adatok, miszerint harmaduk fideszes, harmaduk jobbikos, harmaduk meg egyszerűen szarik az egész világra. Most azonban úgy tűnik, hogy végre kinyílt a csipájuk, s rájöttek: ők is csupán fel- és beáldozható parasztok az orbánsimicska-féle, közpénzlenyúlási sakktáblán, hogy ezeket az emberszabású gazfickókat még annyira sem érdeklik az ő jövendőjük, mint engem az, hogy kipicsázásuk után mi lesz a sorsuk (… jó, mondjuk ez azért érdekel egy picit! … nagyon!).

Nem csodálkoztam azon, hogy a spontán hallgatói demonstrációkról szóló hírekhez hozzászólások tömkelegei érkeztek. A Fidesz-egyház hívői, szokásos (bér?)kommentesei természetesen lecsürhézték a tüntetőket, s a társadalmi igazságosságra hivatkozva felhívták a figyelmet arra, hogy szerintük a felsőoktatási képzés tulajdonképpen egy szolgáltatás, melyet azoknak köll kifizetniük, akik azt igénybe veszik. Természetesen ezeket simán körberöhögtem, lévén én még nem felejtkeztem el arról, hogy a 2008-as Hülyenép-szavazás kampányában úgy ők, mint Vallásuk Alapítója a mindenki számára teljesen ingyenes, azaz államilag (tehát össz-társadalmilag) finanszírozott felsőoktatás mellett kardoskodtak. De megmosolyogtam azokat a ballib kommenteseket is, akik e spontán megmozdulásokban máris a Nemszeretem Kormány hamarost való megbukását látták, s azért, mert legalább 2006 óta minden, racionális gondolkodásra képes ember számára nyílvánvaló lehet, hogy nagy tömegeket tartósan megmozgatni képes, kormányellenes demonstrációkat kizárólag sok-sok milliós költségkerettel kitömött vérprofik tudnak szervezni, nem pedig a felháborodásukban a szalmaláng tartósságával rendelkező amatőrök!

Nos, ez volt az a pont nálam, amikor az örömködő bloggert felváltotta bennem az analitikusan gondolkodó szendam. Ippeg ezért vettem magamnak a fáradtságot, s időrendben visszafelé haladva felgöngyölítettem azt az eseménysort, amely a tegnapi tüntetésekhez vezetett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy ezen “társadalmi rengés” epicentruma egy pár héttel ezelőtt, a “szakminisztériumból” kiszivárgott tervezet volt (lásd: fentebb!), amely a teljes mértékben állampárti ellenőrzés alatt álló MTI-nél landolt ! Minő furcsa véletlen! Nemde? Egy titkos pártállami dokumentum ippeg pont az állampárti hírügynökség kezébe jut, s az még közzé is merészeli tenni? Anélkül, hogy ezt előzetesen egyeztette volna a Főnökséggel? Csak úgy, közszolgálatilag? Ugyan ki az a naív hülye, aki ezt el is hiszi, s komolyan veszi a szőkenős viccek igazságtartalmát pusztán a létezésével is folyamatosan igazoló Selmeczi Gabcsika azon kijelentését, miszerint itt tényleg felelőtlen kiszivárogtatás történt, mellyel szemben a kormányzat kommunikációja egyszerűen “védtelen”?!

Még októberben, egy váratlanul nagy olvasottságnak örvendő posztomban azt írtam, hogy fideszéknél olyasmi, mint hogy “véletlen kiszivárogtatás” egyszerűen nem létezik. Ha ugyanis az Állampárt háza tájáról bármiféle ilyesmi érkezik (pláne az MTI-hez!!!), az csupán három célt szolgálhat: a várható társadalmi ellenállás felmérését, ennek “híradagolással” való csökkentését, illetve a figyelemelterelést valamelyik még nagyobb disznóságról. (Mikor is akart zsidó-listákat csináltatni a jobbikos állatka? Nem éppen a választói jogot súlyosan csorbító Regisztrációs Törvény elfogadásának napján? Sikerült is alaposan elterelni erről a figyelmet, hiszen csupán a náci majmok és nem az Antidemokrata Disznó ellen tüntetett a Jónép! Nemde?) Mivel tandíj-ügyben az első kettőről szó sem lehet, marad a harmadik variáns, tehát a figyelemelterelés. Igen ám, de valójában miről? Ez itten a nagy kérdés, s hiába böngésztem végig az elmúlt két hét hírtermését, nem tudom mire vélni a dolgot!

Mindenkinek javaslom, hogy miközben aktívan, avagy csupán passzívan támogatja a diáktüntetéseket, nagyon figyeljen oda a látszólag jelentéktelennek tűnő kormányzati hírecskékre, bejelentgetésekre is! Mert ott lesz a demokratikus, avagy a közpénz-kutya elásva!

… és ezt …

szendamondja!


Néhány röffenés az ól meleg mélyéről

Az egyik leggusztustalanabb magyar szokás a felfelé nyalás, lefelé meg rúgdosás. Az, hogy miközben naponta panaszkodunk arról, hogy az ippeg aktuális Nagyember (főnök, hivatalnok, politikus) úgy bánik velünk, mint a kapcarongyával, mi ugyanezt tesszük azokkal, akiket a társadalmi/vagyoni/jövedelmi ranglétrán nálunknál alábbvalóaknak gondolunk. Azt meg egyenesen émelyítőnek tartom, hogy erre a már évtizedek óta folyamatosan erősítgetett mentalitásra egyesek még politikai pártokat is alapozhattak, mindmáig a legteljesebb sikerrel.

A minap az Egyik Ilyen Pártunk (na, vajon melyik?) erős kényszer hatására eljutott odáig, hogy egy tüntetés résztvevőjeként, nyögvenyelősen körülírva határolódjék el a Másik Ilyen Pártunktól (na, vajon melyiktől?), mert annak egyik rosszul(?) beidomított képviselője már olyasmire buzdított a Magyar Törvényhozás falain belül egy bizonyos, a Krisztusi Szeretet Egyháza által egyébként majd’ kétezer esztendeje üldözött vallási kisebbség honi tagjaival kapcsolatosan, melyet ez az Egyik Párt már nem támogathatott tovább a szokásosan szemforgató mellédumálással.

Ám ez az elhatárolódás (nevezzük nagyvonalúan annak!) nem azért történt, mert az Egyik számára a Másik kijelentései, képviselt “eszmeisége” erkölcsi alapon volt vállalhatatlan vált. Ha ez így lenne, akkor nem működnének együtt már sok-sok esztendeje úgy a parlamentben, mint a különböző önkormányzatok képviselőtestületeiben is. Az ok ennél sokkal prózaibb és gusztustalanabb volt. A megtámadott vallási kisebbségnek ugyanis úgy az országon belül, mint (pláne) azon kívül olyan gazdag és roppant befolyásos tagjai is vannak, akik egy hét évtizeddel ezelőtti – nem csekély eufemizmussal “rossz”-nak nevezhető – tapasztalat alapján, pusztán lobby-erejük felhasználásával simán kitörték volna a nyakát az Egyik Párt Legfőbb Vezérének, ha az hagyta volna eszkalálódni ezt a listázási vehemenciát.

A Másik Párt azonban nem csak ezen vallási csoport ellenségként való beállítására alapozta politikai karrierjét, hanem egy annál jóval népesebb etnikai minoritással szemben már eleve is meglévő gyűlöletre, illetve annak minél feljebb tornászására is. Lévén a cigányoknak nincsenek gazdag és nemzetközi befolyással bíró tagjai, ezt a népcsoportot az egész világon jószerint senki nem hajlandó megvédelmezni. Beléjük miniszterelnöktől kezdve, miniszteren és kormánypárti díszromán át a legaljanépebb, büdös náciig, illetve a “hétköznapi erkölcsösséget” megtestesítő mezei polgárig, bárki törölheti a szaros csízmáját, ha ettől éppen akkor jobban érzi magát.

Jobban érzi magát, mert vagy levetkőzheti így magáról átmenetileg a tevékenysége következtében egyre fokozódó nyomor miatti felelősségét, avagy találhat magának egy még nálánál is alacsonyabb rangúnak tekintett, mégszámkivetettebb csoportot, melynek lenézésével kompenzálhatja kisebbségi komplexusát. Akikre a fűtött(?) szobájából, tele(?) hassal nyugodtan rákiabálhatja, hogy “ne segélyekből akarjanak itten egyesek megélni, hanem munkából!” (mondja ezt a közpénzekből megtollasodott politikus, meg a segélyezésből is kiútált “közmagyar”), meg hogy “csak az fagyoskodik, meg hal éhen, aki nem akar dolgozni!” (mondja ezt az a miniszterelnök, aki még életében nem dolgozott, meg a nyomorgó, éhező és fagyoskodó “közmagyar”).

Ámde a zsidóknál és a cigányoknál van ám Magyarországon egy még népesebb “kisebbség” is. Ők azon, becslések szerint 4 milliós tábort alkotó magyarok/cigányok/szerbek/románok és minden egyéb etnikumok, tehát magyar állampolgárok egyvelege, kiknek nyomora ugyan állítólag minden döntéshozónak és politikusnak rettenetesen fáj, de amikor tenni köllene értük valamit, akkor jobb esetben csupán egy vállvonogatás és IMF-re mutogatás, rosszabb esetben pedig nyálfröcsögtetős “emútnyócévezés” és gusztustalan hazudozás történik.

Amikor például Lukács Zoltán, szoci képviselő még november elején egy olyan javaslatot merészelt tenni, hogy a szénipari szerkezetátalakítás címén már tavaly óta beszedett, de EU-eljárás miatt ki nem fizethető 10 milliárdos alapot a kormányzat legyen oly’ kedves netalán a a téli fagyhalálok megakadályozására fordítani, akkor Soltész (szociális ügyekért felelős, kádéenpés!) államtitkár magából kikelve nevezte hazugnak a képviselőt (mivel szerinte idehaza fagyhalál az “emútkétévben” szinte egy se’ vót!), a Felsőpulpituson trónoló Főbajusz meg közölte a honatyával, hogy ha január elseje után akárcsak egyszer is ilyen felszólalással kísérletezik, nyomban kivezetteti az akkor már létező Házőrséggel!

No az csak az egyik dolog, hogy Lukács képviselő hivatalos adatokra hivatkozott, de azokat a fűtött minisztériumi szobákból simán le lehet tagadni, majd jóllakottan kirúgni az ezt közzé tévő kormányzati intézmény vezetőjét. Aztán lehet még olyat is csinálni, hogy az egyébként katasztrofálisan alkalmatlan, katasztrófa-főelhárító Bakondi Györgyöt (akinek hivatalban tartása ellen hivatásos tűzoltók százai tiltakoznak ma már!) télvízi kormánybiztossá nevezi ki a szintén katasztrofálisan alkalmatlan miniszterelnök. Csakhogy ettől még nem változik meg az időjárás, s az elmúlt három nap alatt mindenféle Bakondi meg Soltész ellenére azonnal produkált 13 kihűlt hullát! … Persze majd kiadnak egy nyilatkozatot arról, hogy ez az eggyel több, mint tucatnyi ember egytől egyig léha életet élő, közmunkakerülő alkoholisták voltak, akik a Gyurcsány-Bajnai propagandától félrevezettetvén, maguknak köszönhették sorsukat!

Mert ugye ez az egész orbanista Magyarország egyetlen “tündérmese” (© Elkúrcsy) csupán, melynek módszerei csakis példaképül szolgálhatnak minden, magára valamit is adó kultúrnemzetnek. A hétvégi, romániai választások során például maga a PP-vezérelt (Pénisz&Pénz) Tőkés expüspök és exférj is alaposan megaszonta az erdélyi magyaroknak, hogy nekik mostan nem arról köllene dönteniük, hogy legyen-é, avagy ne légyen magyar képviselő a román alsó- és felsőházban, hanem  “…a bukaresti kommunista visszarendeződés és a budapesti, Orbán Viktor nevével fémjelzett rendszerváltozás folytatása között kell választania“, s szerinte mindezt mérlegre téve nem is lehet vitás, hogy most “minden erdélyi magyarnak a budapesti mintát kell követnie, mert Európában a rendszerváltozás útja a jövő útja“.

Arról, hogy egészen pontosan mit is jelent ez a “budapesti minta” alapján történő “rendszerváltozás”, arról Németh Péter, a Népszava főszerkesztője egy tegnapi jegyzetében emígyen számol be:

“Négymillió magyar létminimum környékén és alatta, Európa-rekord infláció, 28 új adó, 27 százalékos áfa, Horthy-szobrok, Wass-Nyirő-Tormay az alaptantervben, Fekete György, mint kulturpápa, Kerényi Imre festményei, Tokody Ilona alázása, közös önkormányzati irányítás a Jobbikkal, József Attila és Károlyi Mihály eltávolítása, Kossuth tér 1944, újabb lejárató kampány Gyurcsány és Bajnai ellen, a Sukoró-botrány Gyurcsány hazug megvádolásával, Budai és Papcsák ámokfutása, a fideszesek elleni feljelentések polti visszaverése, Szájerné, Szalai Annamária kinevezése, hiába nyer frekvenciát a Klub Rádió, egypárti OVB, választási csalást előkészítő regisztráció, egypárti alaptörvény saját asztallal, CÖF és Békemenet rejtélyes százmilliókból, szétvert határon túli magyar pártok és szervezetek, teljes nemzetközi elszigeteltség, szabad a baltás gyilkos, cimborák, rokonok földhöz juttatása, törvények órák alatt, megsemmisített Alkotmánybíróság, az MNB elfoglalása, ellopott és felélt 3 ezer milliárdos magánnyugdíj, megbukott diplomácia, leállt magyar filmgyártás, alternatív színházak felszámolása, Dörner nyilas színháza, bóvli, majd bóvli alá, recesszió, zuhanó ipari termelés, brutális tandíj és egyetemi keretszámok, kivándorló fiatalok, növekvő műtéti várólisták (rákos betegeknél is!!), orvos- és nővérhiány, bezáró kórházak, szétzilált mentőszolgálat, komisszárok a közoktatásban, kötelező hit-vagy erkölcstan, értelmetlen és káros államosítás, bankadó, kivételezés a devizahitelesek között, stagnáló munkanélküliség, 47 ezerből meg lehet élni, 23 ezer a közmunkás bére, vegzált rokkantak, hajléktalanok, nyugdíjasok, visszamenőleges törvénykezés, uniós eljárások Magyarország ellen, milliárdok haveri kutatócégeknek, a kormányapparátus költségeinek növekedése, a bankok visszavágják a hitelezést, a sajtószabadság korlátozása, cenzúra és egyoldalú hírszolgáltatás a “köztévében és a közrádióban”, házi Videoton, milliárdok a futballba, miközben pár százan ülnek lelátókon, választási ígéretek teljes semmibevétele, Alföldi Róbert megtámadása, lex-haverok Vajnától, Járain át Borkaiig, eladósított önkormányzatok, ügynökakták zárolása, az ügynökök mentegetése, a tévés éhségsztrájkolók megtámadása, Matolcsy tündérmeséje, Orbán szabadságharca, fülkeforradalom, Nemzeti Együttműködés Rendszere.”

Elképesztően gusztustalan az, amikor az ól meleg mélyéről kiröfögve, túltáplált disznók adnak életviteli tanácsokat az odakint fagyoskodóknak, éhezők millióinak! Nemde?

Persze előbb-utóbb minden disznót le szoktak vágni!

… és ezt …

szendamondja!