A “Káeurópa-kór”

Esetünkben ez a bizonyos “Káeurópa” nem egy kontinens része, hanem fertőző betegség. Különlegessége, hogy nem csak személyeket, hanem cégeket is megtámad, s kizárólag az erkölcsi érzéket, a morális tartást rombolja le.

Még tavaly mondta nekem egy kedves ismerősöm, hogy néhány nappal korábban nem csak az édesanyját, de a saját múltját is eltemette. Másfél évtizede élt akkor már Európa egyik “hanyatló”, tehát “jóléti” és nem “munkaalapú” országában/társadalmában, s lehet, hogy ezért néhányan elítélik, de baromi jól érzi ott magát. Nem azért, mert az a társadalom őt teljes mértékben befogadta (az “aboriginek” szemében ő mindig is “auslander” marad), hanem mert elismerik a teljesítményét, hagyják élni úgy, ahogy ő akar … emberhez méltóan. Nem követeli meg senki tőle, hogy vallja magát “igazi hazafinak”, ehhöz vagy ahhoz az egyházhoz tartozónak, ilyen vagy olyan “oldalinak”. Csak azt, hogy legyen tisztességes. És ez nagyon jó érzés.

Ismerősöm minden esztendőben három havi rendszerességgel járt “haza”. Kezdetben azért is, mert volt benne honvágy. Újra és újra látni a megszokott környezetet, találkozni a régi barátokkal, ismerősökkel. Később, úgy két-három esztendő után pedig már csak azért, hogy látogassa, segítse az idehagyott édesanyját. Ahogy mondta is: “Kezdtem magam kívülállónak érezni. Egy szimpla látogatónak, aki idegenvezető és szervezett kirándulás nélkül, tehát csak úgy, önállóan szemlélgeti a magyar tájat és az embereket. Az utolsó öt esztendőben pedig már sokkal inkább voltam ‘katasztrófaturista’, mint hazatérő, külhoni magyar“.

Az “elidegenedés” folyamata 2009 telén zárult le benne. Azt vette észre magán, hogy immáron teljes mértékben érti, de semmiféleképpen meg nem érti azt, ami Magyarországon történik. Azt, amit a társadalmunk művel önmagával. Azt, hogy itt minden és mindenki alulteljesít. Azért, mert minden és mindenki megköti a maga kis hétköznapi alkuját. Félelemből, irigységből, a könnyen megszerezhető pénzért, bizonyos (többek között a hatalom által biztosított) “előnyökért” cserébe. Ezért van az, hogy mindent áthat a korrupció, a tisztességtelenség, no meg az embertelenség is. Ennek egyenes következményei pedig az emberhez méltatlan körülmények létrejötte, a csak papíron (és “politikusi” beszédekben) létező “nemzeti büszkeség”, a “polgári öntudat” teljes feladása, az erkölcs feledése, a morális tartás totális elvesztése. (“Itt már 1990 óta olyan pártokra szavaz a ‘polgár’, amelyik a legszebb képet adó görbetükröt tartja elé. Ennek pedig egyenes következménye, hogy most Európa egyik legkorruptabb, legaljasabb, legembertelenebb társasága gyakorolhat egy szinte korlátlan hatalmat az alaposan elbutult/lebutított társadalom fölött!“)

Milyen igaza volt, s erre egyre több a bizonyíték is! Hiszen nézzük csak meg, hogy egyes, a saját hazájukban (többé-kevésbé) becsületesen és tisztességesen működő vállalkozások miket képesek művelni Magyarországon! Az osztrák Swietelsky odahaza (talán) soha nem merne kartellezni, no meg “összebútorozni” egy nyilvánvalóan maffiacéggel (a “gespiclizés” miatt manapság idehaza szinte “nemzeti hősnek” számító Simicska tulajdonolta Közgéppel). De itt ezt megteszi, mert itt “így működnek a dolgok”, s a profit érdekében még azt is “elnézi”, hogy a magyarországi “leány” ügyvezető igazgatója öt mutyitrafikot kapjon a maffiakormánytól.

Elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy a renoméjára nagyon kényes Deutsche Telekom odahaza hajlandó lenne kirúgni a tulajdonában álló internetes hírportál főszerkesztőjét csak azért, mert Merkel kancellár asszony “szomorú”. Szomorú amiatt, hogy az a bizonyos redaktor (meg a csapata) az ő gyanús hotelszámlái után érdeklődött. (Egyébként azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy Merkelnek lennének ilyen “ügyei”!) De itt ezt megtette (Origo) egy “belengetett”, 1 milliárd eurós bizniszért cserébe és csak csekélyke elégtétel, hogy a kirobbant (és nemzetközivé dagadt) botrány okán a DT végre “lapátra tette” azokat, akik Lázár János kancelláriaminiszter “hangulatfelelőseiként” ugyanezt tették Sáling Gergővel.

Nem kevésbé lehetetlen, hogy az ugyancsak német “ProSiebenSatEin” médiavállalkozás odahaza valaha is engedte volna egy nyíltan pártelkötelezett riport közzétételét. Ráadásul pont egy választási kampány kellős közepén. Valószínűleg a cég tulajdonosainak is vannak politikai vonzalmaik. Valószínűleg ezt nem is titkolják el. (Miért is tennék?) De csakis magánemberként, a szavazatokat összegyűjtő urnák mellett! Nem pedig a saját tévéjükben leközölt műsorral. De itt ezt megtették azzal az egészen gusztustalan, 2009-es “Hátizsákos riporttal”, mellyel az időközben maffiatulajdonba került TV2 “szolgált” a szájtáti Nézőknek. (Hogy miért is? “A választ csak a szél ismeri”.)

Hasonló képtelenség, hogy a nagyhatalmú Bertelsmann AG. különalkuba bocsátkozna a német kormánnyal egy egészen elképesztő, velejéig pofátlan, kizárólag a cég ottani médiavállalkozásának kinyírása érdekében hozott reklámadó-törvény okán. Nem csak azért, mert Berlinben ilyesmi senkinek eszébe nem jutna. Hanem azért sem, mert ha mégis, akkor “bertelsmannék” pontosan tudják, hogy ezt az Európai Bizottság illetékes szerve úgyis el fogja “meszelni”. De itt ezt ennek ellenére megtették! Ráadásul “kegyajándékként” átadták a Maffiakormánynak a magyar “leányt” tizennégy esztendeje igazgató, s annak érdekeiért karakánul kiálló helyi főnök “fejét” is. (Fogalmam nincs, hogy Dirk Gerkens méltatlan körülmények közötti menesztése annak köszönhető-e, hogy maga a vezérigazgató vált-e “káeurópaivá”, tehát elveszítve “neutralitását” egyszerűen “mellre szívta” a Maffiakormány pofátlankodásait, avagy az “RTL-Group” regionális főnökét, Andreas Rudast kapta-e el ez a “betegség”. Mindenesetre ha volt is “alku”, hát az teljesen fölöslegesnek, ráadásul gusztustalan is bizonyult!)

Idegenné váltam a saját hazámban, mert európai lettem!” – mondta ismerősöm tavaly. “Úgy gondolom, hogy miután néhány napja eltemettem anyámat, vele együtt a múltamat is. Nincs itt már se helyem, se keresni valóm. Csak az a bizonyos ‘Káeurópa-kór‘, amely ragályos betegségként megtöri a morális gerincet, kikezdi az erkölcsöt, megszünteti a tisztességet, büszke emberből szolgalelkű jobbágyot csinál. … Soha többé ide be nem teszem a lábam, s mindenkinek azt javaslom: vagy meneküljön innen, vagy messze kerülje el ezt a beteg országot, ezt a kóros társadalmat!

Ismerősöm azóta nem látogatott “haza”. Vele Magyarország ismét elveszített egy értékes embert, s tovább süllyedt abba a bizonyos “Káeurópa-kór“-ba!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Le a kalappal!

Akármilyen pocsékul is működik ez az ország, azért akad itten olyasmi is, ami tényleg “jobban teljesít“. … Hol egy cég-, hol egy miniszterelnök-féleség, kinek tevékenysége előtt (bizonyos szempontból) “le a kalappal“!

Az elmúlt bő egy hónapban alig múlt el úgy egyetlen hét, hogy legalább kétszer ne lehetett volna olvasni a feltörekvő(?) félben lévő új, nemzeti(?) légitársaságról(?). Arról fogalmam nincs, hogy ezt a céget miért pont “Sólyom Airlines“-nak híjják, amikor e madár honi neve külföldön egyszerűen kiejthetetlen. Ráadásul (és állítólag) a társaság főleg arab tőkéből szerveződik (gondolom azt, hogy az első gép neve “Álmos” legyen, személyesen az egyik olajemír találta ki … a hetedik masina meg majd a “Töhötöm” feliratot viseli a pilótafülkéje alatt!), így osztán az 1950-es évek “vegyesvállalatának” mintájára, választhatták volna inkább a “Marablet” (“Magyar-arab Légitársaság“) nevet is, jelképül pedig – ennek analógiájára – a Marabut (“Magyar-arab business“). Utóbbit már csak azért is, mert eme gólyával rokon madár, táplálkozási szokásai okán pont úgy bűzlik, mint ez az egész ügylet.

Hogy miért is szaglik nekem ez az egész röpködés, azt itt és most inkább nem fejteném ki. Aki olvasta az erről szóló különböző tudósításokat, és szakértői elemzéseket, pontosan tudja, miről van szó. Egészen pontosan és summázva arról, hogy ez az újmagyar légitársaság a talajszintnél magasabban ugyan a büdös életben nem fog repülni, de hogy a “kommunikációja” egyszerűen zseniális, hát az tagadhatatlan. A cég szócipelését is vállaló manus (neve felejtésre érdemes) még a nyári uborkaszezon előtt volt szíves belengetni a Nagy Semmit a honi sajtó tisztelt béresei előtt. Osztán hallgatott egy picinyt, majd időnként a “Nem nyilatkozom!” felkiáltással belekommunikálta a Nagymagyar Sajtósötétség Éterébe, hogy micsoda faszányos, “prémium kategóriás” légtársaság szerveződik itten, ami hamarost a Világ valamennyi fővárosát a légifölénye alá fogja vonni (ilyenkor némi nagymellényes felsorolás is következni szokott … Antarktisz kifelejtve, lévén annak nincs fővárosa!), s röpke két-három év múlva nagyobb árbevételt fog produkálni, mint a maffiaállamilag bedöntött Malév a legszebb időszakában.

Nos, arra még nem jöttem rá, hogy ez a Nemzeti Légikamuflázs pontosan kiknek, miként és hogyan szolgálja az érdekeit (tartok tőle: mindnyájan “hülyén halunk meg”), de az tagadhatatlan tény, hogy a honi cégtörténelem elmúlt, jó harminc esztendejében még nem volt olyan vállalkozás, amelyik ilyen gyakorisággal és ekkora példányszámban hírdethette volna önmagát … ingyen! Ezért osztán: “Le a kalappal!“. … /Cégről és hírdetésről jutott az eszembe: Korombéli, bő negyvenesek és az idősebbek talán még emlékeznek arra a híres reklámra, melyet az MTV-ben láthattunk az 1980-as esztendők közepén. Egy szakállas mandró lassan a kamera felé fordult, s ujjaival csettintve közölte, hogy “Müszi!“. Hónapokig találgatta mindenki, hogy vajon mi a fenéről lehet szó, mígnem kiderült, hogy valami “Mezőgazdasági Ügyvitel-szervezési” izét reklámoztak ezzel. Ámde addigra ez a “Müszi!”, a csettintéssel együtt össznépi kiszólás lett! … Azóta sem találkoztam ennyire ötletes és tökéletesen kivitelezett promócióval! Úgyhogy a kiagyalója előtt is “Le a kalappal!” … még ha “poszt tőzeg” is./

*

Nemzetünk Örökös MiniElnöke tegnap (júl. 26., péntek), több heti hallgatás után végre ismét talált egy üres órácskát arra, hogy a pártközszolgálati MR1 mikrofonja elé ülve megossza gondolatait és terveit a saját tulajdonú országának lakosaival. Ennek során elébb leközepesezte az ippeg pont általa jóváhagyott pontrendszer alapján egyetemi hallgatókká vált gyerekeinket, majd “Európa legigazságosabb adórendszeré“-nek “mégigazságosabbá” tétele céljából megpendítette a “luxusadó” bevezetését.

Nem is lenne ezzel semmi bajom, ha ez úgy működne, ahogyan normális országokban szokásos, azaz: az átlagosnál nagyobb vagyonokat, vagyontárgyakat felhalmozókat fokozottabban vonná be a közteherviselésbe –  különös tekintettel arra, hogy a 2011 óta bevezetett “Egységes és Igazságos, Egykulcsos” okán pont ez a réteg vonhatta ki magát az adókötelezettség jelentős része alól. Igaz ugyan, hogy erre az Emútnyócév Antikrisztusai (Gyurcsány és Bajnai) tettek már egy gyenge (a szocik által a fidesznyikekkel karöltve kiherélt) kísérletet, s ezt ippeg pont Vikimouse kormánya vonta vissza, rögtön a hatalomra jutása után (aki azt addig befizette, az “úgy” járt – bocsika! – , aki meg nem, hát az “mégúgyabb” … köszi Viktor!). Ámde kiderült, hogy a viktoriánus elképzelés még nyomokban sem akar közösködni a 2010 előtti Ántivilággal, s nem a már megszerzett, hanem a jövőben megvásárlandó luxust óhajtja megsarcolni, ráadásul azt is csak akkor, ha a beszerzés forrása a Vezér saját tulajdonú országán belüli. Ennek módja pediglen az lenne, hogy a Nép Egyszerű Fia és Vezére által “luxuscikk”-nek tekintett dolgokra 30, avagy inkább 35 százalékos áfát vetnének ki.

A “bajom” ezzel mindössze annyi, hogy ez az “Igazságosság” jegyében megfogant adóötletből hamarost a szokásos módon (tehát mérlegelés és ész nélkül) megszavazandó törvény alól, ippegpont azok tudnak majd kibújni, akikre azt a szokásosan kancsal és hazug propaganda szerint kivetni igyekszenek! Új motorcsónak köll (mondjuk Kósahúszszázaléknak)? Megvesszük majd az Adria partján – a frissen EU-tag Horvátország köszöni szépen a magyar forrásból származó adóbevételt! Luxusautóra van szükség (mondjuk Hódmezőlázárhely Örökös Urának)? Máris leadjuk a megrendelést a pozsonyi-kassai kereskedőnél – Szlovákia köszöni szépen a magyar forrásból származó adóbevételt! Egyedi stílbútorra van szükség (mondjuk a pacsirtavadász Tömjén Excellenciásnak)? Unghureanu, az erdélyi magyar kettősállampolgár már pácolja is a fát – Románia köszöni szépen a magyar forrásból származó adóbevételt!

Persze tudom, a fentiek leírásával én csupán azt bizonyítottam be magamról, hogy nem csak nemzetellenes és populista, de még xenofób is vagyok. Nemzetellenes azért, mert nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy Magyarország már olyan jól teljesít, hogy bőven van ereje támogatni a környező országok iparát és kereskedőit. Populista azért vagyok, mert a magyar új- és régi gazdagok már meglévő vagyonát adóztatnám meg, idegengyűlölő pedig azért, mert azt a pár nyomorult euromilliót sajnálom a Magyar Korona Egykori Országaitól! … Hát, ha valaki így akarja magyarázni a posztomban eddig leírtakat, elismerem vétkemet … mea culpa!

Ezért osztán revideálva magamat kijelentem: “Le a kalappal Orbán Viktor előtt!“. Nem volt Magyarországon olyan miniszterelnök még, aki annyit tett volna az Elszakított Országrészek gazdasági felemelkedéséért, mint Ő, nem sajnálva az “Anyaország” erőforrásait! Amikor a Vezér és Kancellár a Manyupok után nekirontott a hazai bankoknak különadókkal és egyéb sarcokkal, az ország polgárainak és cégeinek ezrei “rándultak át” a magyar-szlovák EU-határon a Felvidéken számlát nyitni (a tótok ezt még csak meg sem köszönték nekije!). De nem csak bankszámlát nyitottak ottan, hanem még cégeket is alapítottak, hogy az “SK” rendszámú autóikat olcsóbban vásárolhassák meg és tarthassák fenn (ld.: Bayer Zs., dunajská sredái “vállalkozását”, mely a “Magyar Hírlap“-tól szerzett jövedelmének adóját a Fico/Slota-féle magyarelnyomóknak fizeti be szorgalmasan és már esztendők óta!). Most pediglen majd az lesz, hogy a kecskeméti Mercedeseket ugyanezen figurák majd például Révkomáromban, Kassán, Rozsnyóban, avagy Pozsonyban fogják megvásárolni – Tótország köszöni majd szépen a magyarországi forrásokból származó adóbevételt!

Ugye, hogy milyen jól teljesít a magyar sajtó és a kormány? … Le a kalappal!

… és ezt …

szendamondja!