Gucci-kalucsni

Két végtelen van a Világegyetemben: az Idő és az Emberi Ostobaság! … Habár ez az Időről még nem bizonyított.” – mondotta volt egykoron a Nagy Albert tökéletes precizitással, pedig ő akkor még csak nem is ismerhette sem Orbánt, sem pedig azt az emberszabású állatfajtát, melyet manapság “fideszes“-nek nevezünk. Ha ismerte volna, akkor valószínűleg nem az emberi Ostobaságról, hanem a Silányságról értekezik hasonló módon.

Igen, tudom! Az “illem” azt diktálná, hogy az alábbiakban egy alaposan karcos posztot tegyek közzé a Fidesz hétvégi kongresszusával kapcsolatosan. … De nem teszem! … Azért nem, mert … és most tegyük a kezünket a szívünkre: történt ott valami, bármi, ami meglepő, ami váratlan volt? Aligha!

Lehet, hogy tévedek, de szerintem semmi meglepő nem volt abban, hogy a Führert 99,999 százalékos többséggel Orbánviktorrá választották. Abban sem, hogy a manus ezek után dagadtra verte a saját vállát, majd azt mondta, hogy ha jövőre elveszítik a választásokat, az nem az ő selejtes, ócska és tenyérbemászó kormányzásának lesz a következménye, hanem a lébecoló párttagok lustaságáé. … Nincs ebben semmi nóvum, ezt mondta már 2002-ben is, igaz: csak a Bukta után.

Esetleg írjak arról, hogy Viktátor szerint a “komcsi” akkor is csak komcsi marad, ha “a pufajkáját öltönyre cseréli“? Mondjuk ebben tényleg igaza volt, s nem is meglepő, hogy ilyen helyes következtetésre jutott. Hiszen elegendő csak körülnéznie a saját háza táján, s máris láthatja a “felhozatalt” Pintértől Pozsgayig, Matolcsytól Martonyiig … hogy az MTVA élére pottyantott Böröcz Besúgónertársról már ne is beszéljek. Nem is forgott volna a gyomrom, ha netán hozzáteszi, hogy a műveletlen bunkó meg akkor is csak egy suttyó paraszt marad, ha a disznószaros gumicsízmájára Gucci-kalucsnit húz. … Ebben sem volt semmi nóvum, hiszen Kövér nertárs már évekkel korábban tett egy ehhöz hasonló megállapítást, amikor ő (az ex-MSZMP-s, a Párt Társadalompolitikai Intézetének egykori munkatársa!) kijelentette: “Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!“.

De ha már Kövérnél tartunk, kezdjek arról értekezni, hogy a fidesznyikek legfőbb dolga ma az, hogy ne hagyják “… hogy az ország haramiák prédájává váljon!“? Írjam le azt, hogy a Házmester nyugodtan beszélhetett volna akár múltidőben is, hiszen mindez ippeg pont az Orbánpárt hatalomra jutásával történt meg? Hogy ippeg pont ők maguk, a simicskák, a nyergesek, a mészárosok, a tiborczok … meg a kövérek, az orbánok, a rogánok és a lázárok azok a bizonyos Haramiák? … Fölösleges, hiszen maga Bajuszkirály állított ki végtelenül lesújtó bizonyítványt a saját rendszerükről akkor, amikor ugyanott megjegyezte: “A kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik“!

Írjak netán arról, hogy immáron Ellenség az Egész Világ? Hogy a “Szokásosokon” (EU, IMF, multik, bankok) kívül immáron a Rezsidémon a legfőbb ellenség és nem az a bizonyos “Államdósság“, amely ellen (Elkúrcsy szíves közlése szerint) az “utolsó töltényig és forintig” vívott “szabadságharcunkat” szokás szerint voltak szívesek alaposan elveszíteni? Hogy ippeg ezért lett 2014. a “gyarapodás” helyett a “rezsiharc” éve? Hogy mindez nyílt beismerése a totális csődnek, hogy ez az egész a logikai sorrend legprimitívebb és legátlátszóbb megfordítása, azaz hogy nem a költségeink túlzottan magasak, hanem a mindössze másfél esztendő alatt teljesen szétvert és lerohasztott gazdaság miatt a jövedelmeink elképesztően alacsonyak? Ellentétben a nemáthárított extra-adókkal és a nemtandíjakkal? … Ugyan minek? Hiszen az előbbiről Bod Péter már szombaton közzé tett egy kitűnő és alapos elemzést (érdemes elolvasni!), amit mi, (a Nácibarbie szíves közlése szerint) a “Magukfajták” úgy is tudunk, az utóbbit meg a Vakhitű Vezérimádók annak ellenére sem hisznek el, hogy elsöprő többségük pont úgy nyomorog, mint bárki más!

Netalán arról kezdjek értekezni, hogy a handabandázás, az ököl- és rongyrázás ellenére mennyire konfliktuskerülő és bolondbiztos volt az egész kongresszus? Hogy mennyire nem bízik a pártvezetés még a gondosan és személyesen kiválogatott küldöttekben sem? Hogy csak kijelölt rétorok juthattak szóhoz, s az érdemi vitának még a látszatát is kerülni igyekeztek? Hogy még annyi demokratikus köntörrel sem falazták körbe a pártban is dúló totális diktatúrát, hogy legalább egyetlen vezetői posztra is kettős-jelöléssel éljenek? Hogy ennek ellenére akadt 236 sötétben bújkáló fülke-ellenforradalmár, aki nem volt hajlandó megszavazni az emberi silányság, a magánakkapari bunkóság, a felkapaszkodott seggnyalás és seggetnyalatás legemblematikusabb figuráját, Lázár Jánost, aki mindezt olyan pofával vette tudomásul, mintha egy csupor szart köllött volna lenyelnie? … Nincs értelme, hiszen ez folyik már esztendők óta a Maffiapárton belül, a Lázárhoz hasonló férgeknek meg ugyi természetes közegük a fekália: az élteti, s hízlalja őket Kövérré!

Avagy mondjuk írjak arról, hogy micsoda sztálinista hangulata volt az egész kongresszusnak? Hogy a küldöttek nem csak eltűrték, de örömmel tapsikolva vették tudomásul, hogy mindössze biodíszletek ők és nem pedig a párt belső viszonyainak, vezetőinek meghatározására tagságilag felhatalmazott döntéshozók? Hogy micsoda gerinctelen emberek ezek, akik talán még meg is köszönték, hogy a Vezér és Bandája nem csak leköpte őket, de még beléjük is törölte a mutyiszaros cipőjét? … Fölösleges ezzel fárasztanom magam, lévén ezt a nálam sokkal jobb tollal rendelkező Molnár Richárd már leírta a nepszava.hu mai kiadásában:

Magyarországon a Fidesz-párttagság ma az elvtelen törtetés és a bigott, büszke ostobaság szinonímája a köznyelvben. Furcsa madárnak tartjuk azt, aki fekete “szolgálati” Audi helyett képes mondjuk a saját pénzén elmenni biodíszletnek egy pártrendezvényre, elvekről és ideológiákról hadoválni a munkahelyén, sőt, még be is fizetni a pártkasszába azért, hogy a Nagy Család tagja legyen, ezáltal fontosnak és jelentőségteljesnek érezze hitvány hétköznapjait. Ha az illető nem vágyik politikai karrierre, úgy tekintünk rá, mint a kedves szektás nénire, aki legalább elfoglalja magát a világvége-várással és a szórólapozással. Az, hogy ma az amatőr és a profi politizálás sem sikk, hanem a többség szemében visszataszító, alantas foglalkozás, nem csak a politikai elit bűne. Ha nem bűn gátlástalan törtetőkre és egybites idiótákra szűkíteni azok körét, akikből kiválaszthatjuk a demokrácia Grál-lovagjait, akkor nem tudom, mi az.

A Fidesz, mint pártszerű képződmény, tökéletes példája az emberi lealjasodásnak, a méltóság önkéntes feladásának. Mert nem az a felháborító, hogy a liberális kollégista srácok klubjából egyszemélyes, machiavellista tömegpárt lett, ahová beléphet, és vállvetve csinálhat karriert minden fél-analfabéta, munkaundorban szenvedő újnáci vagy exkommunista. Az igazán felháborító a buta talpasok közössége, akik elnézik az egyenes arányban pocakosodó és hülyülő kolesz-brigádnak az összes hazugságot, és azok ellenkezőjét is. Mert amikor Orbán azt mondja ennek a pártkongresszuson összegyűlt, magukat minden bizonnyal politikai tényezőnek tartó nyomorultaknak, hogy ha 25 év harc után 2014-ben újra veszítünk, és a Ti hibátok lesz (márpedig kinek a hibája lenne?), jöttök nekem még 25 évvel. És akkor nem áll fel egyik sem, aki megszédült az ingyensörtől, és nem vágja az arcába a szavazólapot, hanem néz maga elé értetlenül, aztán újra megválasztja pártelnöknek.

És ezek tényleg elhiszik, hogy nem Orbán tehet majd a vereségről, hanem ők. Pedig csak a töredéküknek jutott trafik, állás, megrendelés. Pedig nekik tartozik majd Orbán az újabb kudarcért. Az országnak pedig a négyévnyi rablásért.

Nos, hát ezért nem írok én semmit a Fidesz-MPSZ XXV. Kongresszusáról! Legfeljebb csak annyit, hogy ezeknek az Evolúciós Zsákutcáknak, akik ott ünnepelték a Semmit, akik ott ünnepeltették önnön silányságukat a még náluknál is selejtesebbekkel, azoknak a Nagy Albert nem a nyelvét öltötte volna ki!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Orbán Viktorrá választására pont annyi (1240) szavazat érkezett, mint amennyit egy földmutyistának köll fizetnie évente egy aranykoronányi terület bérletéért, meg a bő 60 ezer forintos állami támogatásért cserébe. Tudom, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, de azért érdekes a párhuzam. Nemde?


Államfocializmus

Olvastam valamit. Ezúttal a Vasárnapi Hírek online kiadásában, melyet annyira találónak érzek A Párt XXV. Kongresszusának kommentálására, hogy teljes egészében itten és mostan közzé is tennék. Jó szórakozást minden Kedves Köztársamnak!

Gerlóczy Márton:

Futballcivilizáció

Akik látták az uralkodót a futball körül tevékenykedni, sokan mondták akkoriban, hogy ennek az embernek az UEFA-nál kéne dolgoznia, mert semmi más nem érdekli, csak a futball, és még ért is hozzá, szóval, ha majd nem lesz uralkodó, akkor ott fog dolgozni, és az teljesen helyénvaló lesz, mert a szenvedélye, szaktudása, kapcsolati tőkéje és a szervezőkészsége vitathatatlan, és az európai futballnak éppen ilyen emberekre van szüksége.

Mivel azonban az uralkodó nagyon szeretett uralkodni, és esze ágában sem volt holmi főfoglalkozásként űzni hobbiját, inkább úgy döntött, hogy e számára oly kedves hobbi terepévé változtatja át az országot. Így kezdődött meg az első európai futballcivilizáció hőskora, amit a kutatók az időszámításunk szerinti 2010-es évekre tesznek.

A futballcivilizáció a várak építésével kezdődött. A városokat ettől kezdve úgy nevezték: stadionosok. Székesfehérvár új neve Székesfehérstadion lett. Az első várak az akkori demokráciában ciklusnak nevezett bevezető időszak alatt épültek, és a második ciklus idején az európai áramlatokról leváló futballcivilizációban folytatódtak. Épült vár ekkor sok stadionosban, Miskolcon, Tatabányán, Egerben és Vácott, sőt még a Kossuth- díj helyét felváltó Aranylabda-díjjal kitüntetett Nemcsák Károly szülőpályáján, Mocsolyástelepen is. E picinyke falut később Mocsolyásöltözővé nevezték át, hasonlóan valamennyi, ötszáz főnél kevesebb lélekszámú településhez. A magyar emberek élete gyökeres fordulatot vett. Senkit nem hagytak a pálya szélén, az átképzőtáborokban együtt énekelte az ország himnuszát, az Egyszerűen senkik vagytok, hej, hejt a volt gyógyszerész, matematikus, vízilabdázó. Boldogan és izgatottan várták, hogy a szakemberek segítségével legtöbbet hozhassák ki régi szakmájukból az új közös cél érdekében. Az asztalosokból, sportújságírókból, gyúrókból, bírókból, bőrdíszművesekből, kertészekből, edzőkből, tornatanárokból, sportmenedzserekből álló új középosztály és a vádlik megerősödésével stabil gazdasági környezetben fejlődött a futballcivilizáció. Egy korabeli beszámoló szerint a magyar emberek úgy tartották: a labda gömbölyű s lövésből lesz a gól.

A stadionokban élők jól szervezett közösséget alkottak, a stadionnagy az épületekről, a biztonsági őr a védelemről gondoskodott, a gyepmester a pályára, a büfés az ételre, italra felügyelt. I. Viktor, a nagy Vezetőedző felköltözött a Budai Stadionba és VIP-páholyának fényűző pompája közt élvezte a futballisták, a nép szeretetét. Úgy tűnt, semmi sem zavarhatja meg a futballcivilizáció békéjét és fejlődését. Ám ekkor egy napon, az 1465. bajnoki forduló napján, a messzi Békés Stadionmegyében rajtakaptak egy fiút, ahogy a stadion körül sétált egy tollaslabdával a kezében. A helyszínre siető bírók azon nyomban elvitették, hogy meggyúrják odabent a Központi Öltözőben. Az anyja hiába sírt-rítt, hogy bolond szegény gyermek, a bírók hajthatatlanok voltak. Úgy meggyúrták szerencsétlent, hogy belehalt sérüléseibe. A fiú testvére, egy egykori asztalos bosszút fogadott és felment a Budai Stadionba. Ott megállt a stadionosháza ablaka alatt, kabátja alól tollasütőt vett elő és elkiáltotta magát: gyere ki, Vezetőedző, adogatni jöttem! Az őrség rögvest ott termett, ám amikor meglátták a fiú kezében a tollasütőt, földbe gyökerezett a lábuk és nem mertek közelebb menni hozzá. I. Viktor ekkor megjelent a stadionosháza erkélyén és azt kérdezte, mi az a kezedben, futballista? A nevem Novák Sanyi, idősebb Novák Sándor Békés megyei asztalitenisz-bajnok fia Gyopárosfürdőről. Egy boldogtalan háziasszony fia. Egy kétlábú kutya gazdája. Egy meggyilkolt tollaslabdázó testvére. Ez pedig itt a kezemben egy tollaslabdaütő. És bosszút állok, ebben a félidőben vagy a másodikban.

I. Viktor levegőt nem kapott a felháborodottságtól. Parancsba adta, hogy azon nyomban tegyék Novák Sanyit a kispadra, ám az őrség nem mozdult. A fiú magasba emelte tollasütőjét. Néma csend szállt a Budai Stadion utcáira. Ekkor az odasereglett tömegből kilépett egy fiú. A bokájához nyúlt és az erkély alatti macskakőre hajította stopliját. Én is tollaslabdázó vagyok, kiáltotta. I. Viktor őrjöngött. Vigyétek a szemem elől ezeket a falábúakat, őrség, vigyétek innen őket, üvöltözött fékevesztetten, de a tömeg ekkor már egyre csak azt skandálta: Mi is tollaslabdázók vagyunk.

Még aznap este kitört a tollaslabda-forradalom. A felkelők megrohamozták a stadionokat, áttörték a kerítéseket, végigsöpörtek a parkolókon, megmászták a tribünöket és elfoglalták a stadionokat. Megerőszakolták a vécésnéniket, lekaszabolták tollasütőikkel a pályán dekázgató futballistákat, kirámolták a büféket, majd felgyújtották az épületeket. I. Viktor az UEFA-hoz menekült. Ott állítólag szükség is volt rá.


“Enyém a Vár …”

… tiéd meg a Lekvár!” – ez volt az egyik kedvenc játékom még annak a bizonyos poros, alföldi kisváros óvodájában, ahová kiskölök koromban a szüleim beadtak. Ma ugyanezen játékot űzik velünk a Hatalmasok, mi meg úgy csinálunk, mint az óvodások! Pedig mindnyájan tudjuk(?), hogy Szarból sem várat építeni, sem lekvárt főzni nem … lehet, de nem érdemes!

Ha csak egyetlen rothadt gyümölcs is kerül a lekvárnak való közé, a gondos háziasszony az egészet kidobja. A takarékos kisvállalkozó azonban inkább mérlegel: egy-két darab talán még nem érződik. A gyárak azonban bármikor hajlandóak kockáztatni, hiszen a félreismerhetetlen “ízt” különböző “javítókkal”, “aroma-anyagokkal”, illetve színezékekkel és “állománydúsítókkal” bármikor “esztétikussá” lehet tenni … mindezt pediglen “ócsón”, annak meg nagyon örül a Rezsicsökkentésnek is sorozatosan bedőlő Jónép.

Többségük ugyanis nem az “áru” tartalmát, hanem annak vélelmezett ár-érték arányát nézi, s eszerint választ a”polcról”. Teszik mindezt annak ellenére, hogy (elvileg) tudják: nem mindíg az a “jó”, ami olcsó, s nem is az, ami ezt fennen hírdeti magáról. Valószínűleg nem a legszebb színű és első blikkre legszebb állagú termék az, amelyik megállja a próbát … mondjuk négy esztendő múltán is!

Ámde ki az, aki valójában el is gondolkodik/elgondolkodott ezen, ippeg pont akkor, amikor letette voksát a csilivili, ámde becsapós márka mellett?

A gond akkor merül fel igazából, amikor a Zemberek a következő vásárlás alkalmából ismét döntéshozási helyzetbe kerülnek. Ha a kecsegtető ígéretek és az “Amnézia amnesztia” okán ismét ugyanazt a pudvás árut választják, az az ő bajuk. Ha a polcon egy  másik után nyúlnak, az meg a “gyártóé”.

De vajon mi van akkor, ha nincs választék? Avagy mindegyiknek alaposan lejárt már a szavatossága … mondjuk 2014 tavaszáig?

Fellázadunk? Elsöpörjük a gyalázatos “termékeket” a szánkba tukmálni igyekvő “gyárakat”? … Ez nem jellemző ránk, lévén nem vagyunk “tudatos fogyasztók”. Így e gondolat – bár felmerül bennünk – gyorsan felejtődik, majd a belénk (propagandailag) táplált reflexek okán választunk a polcról egy olyat, melyet “kevésbé rossznak” vélünk.

Otthon meg szemlesütve esszük azt, amit ebből főztünk … magunknak, meg a gyermekeinknek is!

… és ezt …

szendamondja!


Tiborc panasza

Mielőtt még bárki elkattintana, szeretném megjegyezni, hogy ez a bizonyos “Tiborc” nem cézével írja a nevét és semmi köze nincs az Orbán családba beházasodott, állami pénzekkel alaposan kitömött,  birtokegyesítő famíliához. … Sőt!

Ez a bizonyos “Tiborc egy régi ismerősöm, kire az Isten hosszan tartó és nehezen viselhető betegséget rótt ki, hogy cipelgesse azt, amíg bírja. Ebben nagy segítségére lehetne egy jól szervezett egészségügyi rendszer, ámde ilyesmi gyakorlatilag soha nem volt kies Hazánkban. A mostansági (a Führer által a napokban letagadott) Falka/Fülkeforradalom Abszurdisztánjában pedig végképp nem!

Hogy lássuk, kikkel és mikkel, valamint miként vagyon körülvéve egy ma 74 esztendős, a betegségét közel harminc esztendeje “böcsülettel cipelő” honfitársunk, közzé tenném e-mailjét, melyet tegnap este küldött nekem:

“Sajnos beteges vagyok. Jó harminc esztendeje állandó “vendége” a kórházaknak, orvosi rendelőknek. Három havonta járok kontrollra, ami manapság valóságos téboly. Hónapra, napra pontosan be vagyok osztva immáron évtizedek óta, de manapság – úgy harmadik esztendeje – mégsem fogadnak akkor, amikor kellene. Hiába van az orvossal egyeztetett előjegyzésem, az illetékes kórháznak és rendelőintézetnek ez nem jelent semmit, mert ők más ‘szabályokat’ alkalmaznak. Az orvos által leegyeztetett időpontot ők semmibe veszik, így nekem kell újabbat kérnem, amivel így további három-négy héttel tolódik ki az a vizsgálat, melyet három havonta kéne elvégezni rajtam. Havonta van szükségem vérvételre, de erre négy héttel korábban kell időpontot kérnem attól a rendelőintézettől, amelyben manapság már csak lézengenek a betegek. De az orvosok is! Nemrég voltan tanúja annak az esetnek, hogy egy ‘időpontos kezelésre’ érkező sorstársam azért nem kapta meg az ellátását, mert az egész intézetben nem akadt egyetlen szakorvos sem, aki azt elvégezni lett volna képes? … elvileg hivatott! A recepción, hosszas fejvakarás után adtak a betegnek egy újabb időpontot … két hónappal későbbre! … mert addigra TALÁN sikerül pótolni a szakorvos hiányát!
Nekem igazából ‘szerencsém’ van. A belgyógyászati és szemészeti szakrendelésen csak három-négy beteg szokta várni a ‘behívóparancsot’. Így aztán nem is kell sokáig ücsörögnöm ahhoz, hogy én is sorra kerüljek.

Én még a nyolcvanas években megszoktam, hogy a kórházakban és a rendelőkben vannak bizonyos VIP-paciensek. Ezek többsége az akkori korszak jelentősebb művészeiből, illetve kisebb jelentőségű, azaz helyi párttitkáraiból álltak.
Ámde most?!
A lányom a Honvédkórházban dolgozik. Azt mondja, hogy tele vannak ‘Fejesekkel’, akiknek minden soron kívül jár: külön orvos, négyfogásos, fatányéros, kórházi koszt. Az egyszemélyes szobáikban lapostévé és légkondi is jár, olyan vízágyakon pihenik ki a matyóhímzéses sebvarrataikat, hogy én erről még álmodni sem merek. A nővérkék jégkockával hűtött vízzel adják be nekik a napi gyógyszereiket!

A lányom szerint 2009-ben még csak 175 fő volt jogosult erre a luxusra. Ezek száma idénre már 311-re dagadt, kikhez még hozzá kell számlálni a családtagokat is! A “szegények pártján” álló Orbán-ormány ezekért az emberekért – függetlenül, hogy kezelésben részesültek-e, avagy sem – évi 10 milliót fizet a kórháznak! Annak, ami ugye már megint a csőd szélén áll! … Tavaly 235-en, idén, eleddig meg 400-an részesültek már ilyen ellátásban … persze soron kívül!

Ezek az Elitbetegek mágneskártyákat kapnak a kórháztól, hogy azonosíthatóak és azonnaliak lehessenek. Mondanom sem kell: közöttük egyetlen ‘baloldali’ sincs!

Beteg és beteg között is van jobboldali és baloldali az új egészségügyi törvény szerint?

S ha netán a ‘baloldalinak’ elhúzódna az operációja, mert (neki!) nincsen orvos, akkor neki ott a ‘nemzeti temetés’? És ezzel minden meg van oldva?”

Igen! Szerintük igen!

… és ezt …

szendamondja!


Szeptember 29.: A Döntés Napja!

Az Amerikai Népszavából átvéve, magam is közzé tenném az alábbi felhívást (változatlanul, szöveghűen!).

Vasárnap délután ledöntik Orbán szobrát

Budapest – Tüntetéssel ünnepli második születésnapját a Szolidaritás Mozgalom. Kónya Péter, a szervezet elnöke a budapesti Clark Ádám térre hívja vasárnap délután az embereket. A programról sok részletet nem árult el, csupán jelezte, hogy mozgalmuk nem csak beszédekkel, de látványos akciókkal is várja a szimpatizálókat. Ezúttal is így lesz, Kónya ígérete szerint senki sem fog unatkozni.

Már csak azért sem, mert ledöntik egy nagy ember szobrát, vasárnap. Valószínűleg egy erre a célra megalkotott Orbán Viktort ábrázoló kompozícióról lehet szó. Hogy a ledöntött szoborral mi történik, azt nem tudni. Talán az, mint egykor Sztálin emlékművével 1956-ban: aki akart és hozzáfért, hazavihetett belőle egy darabkát.

Lehet az is, hogy a Szoborparkba kerül az Orbánt ábrázoló szobor. Még az is lehet, hogy sokan belépnek Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházba, és kényszerűségből metodisták lesznek.

A különös egyházügyi törvény miatt van erre szükség. Az új szabályozás ugyanis azt a célt szolgálja, hogy Semjén Zsoltékat és a több más, ugyancsak megélhetési egyházat helyzetbe hozzon, miközben másokat, mint például a MET-et ellehetetlenítse. Mostantól tízezer tag szükséges az egyházi bejegyzéshez. Iványi Gáboréknak, akik a krisnások mellett szinte egyedüliként veszik fel a harcot a szegénység és a kirekesztettség ellen, a hónap végéig kell tízezer tagot produkálniuk.

Bár a feladat teljesíthetetlennek látszik, ahogyan mondani szokták, a remény hal meg utoljára. Aki teheti, menjen el vasárnap délután a Szolidaritás a tüntetésére, döntse le Orbán Viktor szobrát és lépjen be az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi testvérközösségbe.

Aki nem tud személyesen megjelenni a tüntetésen, az itt letölthető adatlap kitöltésével is beléphet a MET-be.

*

Aki tud: menjen! Aki nem tud: támogasson! … Aki tudna, de nem megy, illetve nem tud, de nem is támogat, az meg kapja össze magát, a félrenevelt gyerekeit és Viktorral együtt azonnal emigráljon!

… és ezt …

szendamondja!


A sittes Szőke marad!

A Fradi Nemzeti Kincs!” – állítják az FTC “szurkolói”. Azok, akik eleddig minden olyan befektetőt kiútáltak még a klub környékéről is, akik megpróbálták volna üzleti alapra helyezni és gatyába rázni az elkurvult csapat tagjait (profi “labdarúgókkal” és “edzőkkel” egyetemben). Azok, akik eleddig a legtöbb kárt okozták “Kedvencüknek” a lelátókon (is) tanúsított ordenáré magatartásukkal. … Hát most Kubatov “Listás” Gábor be fog nekik “keményíteni”(?)!

Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott tegnap a Ferencvárosi TC., melynek témája “az elmúlt időszak szurkolói megnyílvánulásai” volt. A Puskás-stadionban rendezett, MTK elleni mérkőzésen “A Fanatikusok“, a háborús bűnökkel (joggal) megvádolt, kutyakorbácsos kassai gettóparancsnok, az időközben az Evilági Igazságszolgáltatástól az Égi Törvényszék elé menekült Csatáry Lászlóra emlékező molinót feszítettek ki. Emiatt a Csányi-féle MLSZ ugyan 800 ezer (! … huhh!) forintra büntette a klubot, de a rendőrségi vizsgálatot sikerült megúszniuk, lévén a Pintér caporegime irányítása alatt álló testület szerint egy megdöglött vérnáci poszt-tőzeg dicsőítése nem képezi bűncselekmény “tárgyát” (hehehe- röhögnék, ha lenne min!).

Ámde a 2006-os, egy hónapon belül kétszer is megkísérelt Puccs Elkövetői, sajnos nem fértek a bőrükbe, így a múlt vasárnapi mérkőzést követően a pályára rohantak, s ezzel újabb, 2 millió forintos MLSZ-bírságot okoztak az Egyesületnek, melyet ezen “Szurkolók” (a pénzük kivételével) minden “tehetségükkel” támogatnak (pl.: ordítás, náculás, garázdaság, stb.).

Listagábor klubelnök a sajtótájékoztatón elmondta, hogy ők már korábban is “nagyon szépen kérték” a Szurkoló “Urakat” arra, hogy jelentkezzenek közülük azok, akik e fentebbi disznóságot (mely az állami százmilliókkal szinte “alig” kitömött csapatnak összességében 2,8 millió forint kárt okozott) elkövették, de sajna, mindössze egyetlen, gerincesen böcsületes rendbontó vállalta a személyes felelősségét, további hetet a Fradi vezetősége volt kénytelen azonosítani. Ezért osztán az Elnökség tegnap úgy döntött, hogy ezt a Bűnbánót hat hónapra kitíltja a Fradi valamennyi mérkőzéséről, de a büntetést egy esztendőre felfüggeszti, míg a többi hét ugyanezt “letöltendőre” kapja! Az Elnök Nertárs ezen kívül kijelentette még, hogy előtte a Dortmund példája lebeg, miszerint “Kemény emberek a lelátón, fantasztikus hangulat, de rendbontás nélkül.“.

Ezzel igazából még vitatkozni sem lehetne, ha a Német Szövetségi Köztársaságban élnénk, ahol a “Fanatikusokat” a Köztársaság rendőrsége nem az itthon szokásos, félrenézős, maximum ejnye-bejnyezős “ellátásban” részesítené, hanem abban, amit megérdemelnek: könnygáz és a mamikáik puncijába való visszagumibotozásban (az illetékes, pláne “Párt”-Ügyész meg nem a rendőrök ellen kezdeményez vizsgálatot)! Arról már nem is beszélve, hogy a német (profi) klubcsapatok vezetői, edzői és játékosai nem adócsaló, álprofi szélhámosok, hanem teljesítményorientált, s ennek megfelelően fizetett (avagy kirúgott) szakemberek, akik nem engedhetik meg maguknak azt, amit a magyarországi FTC, meg az összes többi klubcsapat: kívánatosan eltűrt tilitoli a pályán, hallgatólagosan elvárt garázdaság a lelátón. A Szövetségi Köztársaság kormánya pedig nem engedheti meg magának, hogy Németországot annak tekintse, mint aminek a mi Vezérünk és Kancellárunk a Magánbirodalmát …

Merkel asszony, mint kormányfő pedig még álmában sem jutna arra a következtetésre, hogy mivel neki törvényhozási többsége van, hát megengedheti magának azt, hogy az Államkasszából eltérített (TAO) pénzeken, magánstadiont építtessen a falusi háza tőszomszédságában!

… Ha pedig ilyesmi mégis, akár csak egy percre is az esze ágába is jutna, hát a saját pártjának emberei gondoskodnának arról, hogy AZONNAL azt a munkát végezhesse, melyre Mi, a magyar választók abszolute normális részei, jövőre (talán) a nyakunkba ült Führert szeretnénk alkalmazni:

Ámde visszatérve Listagábor váratlan szigorára: én úgy tudom, hogy a Klubnak van egy havi 400 ezer forinttal fizetett “szurkolói koordinátora” is …

… az a bizonyos Szabó “Szőke” Feri, akinek a feladata az lenne, hogy kordában tartsa a magukról gyakorta megfeledkező, teljesen elnácult, a lelátókon pedig gyakorta drogot is áruló drukkereket. Pont olyan eréllyel és fizikai erőfeszítéssel, ahogyan azt idén a Fidesz-székházat “lerohanó”, usque majdnem 50 kilós egyetemista leányokkal is tette …

… persze önként, “elkötelezettségből” és nem pedig az őt alkalmazó pártigazgató Klubelnök felhívására!

Talán őt (is) és nem pedig azt az 1+7, hátsó lábukra időnként felágaskodó emberszabásút kéne eltíltani évekre az FTC közeléből, lévén A Szőke volt az, aki nem tudta őket kordában tartani, tehát a (tőlünk kapott) 400 ezrét tulajdonképpen meg sem kísérelte megszolgálni! … Igaz, korábban és másutt már ezt talán megtette.

… és ezt …

szendamonda!


Panácea

A “panácea” az ókori és a középkori felfogás szerint az a csodálatos gyógyszer/gyógyfű, amely minden betegséget meggyógyít. Idehaza Nulladik Viktor Őfőméltóságának is van egy ilyen Csodaszere, amely az Államosítás és a Bürokrácia alkalmas arányú és Propagandában oldott elegyéből áll. … Bárhol bármivel gond van, ezt veszi elő.

Tizenkilencedik napját számláljuk ma a 2013/14-es tanévnek, s az alap-, meg a középfokú oktatásban is akkora a káosz, mint talán az Univerzumban volt egykoron, még az Ősrobbanás előtt. A különbség mindössze annyi, hogy itten az elaggott, többszörösen meghaladott nevelési Elméletek és az azokat repatriálni igyekvő, elmeszesedett Elmék ősrobbanása okozta a teljes zűrzavart. … No meg azon, “modern” felfogás, miszerint nem a Stadionoknak, hanem a Stúdiumoknak köll önfenntartóaknak lenniök!

Általános- és középiskoláinkban ma meg van minden, ami a poroszosan klerikális légkör megteremtéséhez szükséges (pl.: katonás fegyelemnek kikiáltott, túlcentralizált, de mégis diffúz bürokrácia; ostoba hit-, illetve erkölcstani nyomtatványok; hétköznap délután négy óra előtt az utcákon tartózkodó gyermekeinket zaklatható rendőrség), ám hiányoznak azon “apróságok”, mint például (itt-ott) az előre kifizettetett tankönyvek egy része, tornatermek a mindennapos testnevelésekhez, pedagógus és értelmes elfoglaltság (no meg ellátás) a kölkök egész napos iskolai tartózkodásához, kinevezett igazgató, tantárgyfelosztás … és még sorolhatnám.

Köszönhető mindez annak, hogy idén január elseje óta (az alapítványiakat és az egyháziakat kivéve) valamennyi alap- és középfokú iskolánk a “Klebelsberg Intézményfenntartó Központ” (“KLIK“) nevű, állami szuperorganizmus, illetve annak területi szervei, az ún. tankerületi felügyelőségek igazgatása alá került. Ennek/ezeknek feladata elvileg az lenne, hogy “egységes elvek és módszerek” szerint intézze/intézzék az egyes iskolák valamennyi oktatási, munkaügyi és beszerzési ügyeit, azaz “Rendet teremtsenek” az “Emútnyócév-húszév” alatt kialakult, “balliberális” Káoszból.

A hétköznapok gyakorlatában ez úgy történ(ne)ik, hogy ha egy pedagógusnak mondjuk szüksége lenne egy készlet táblakrétára (horribile dictu: színes!), az jelzi az igényét az igazgatónak (már ha van). Ez – mivel semmiféle jogköre nincs! – , a felügyelőség által meghatározott napon továbbítja a papírt a Tankerülethez, ahol az igénylés néhány napra megpihen az illetékes bürokrata asztalán. Ő osztán összesíti ezen folyamodványokat, s a dossziéba fűzött papírokat (a központilag meghatározott időpontban) tovább küldi a KLIK-hez, ahol azok, még nagyobb aktává dagadva, ismét megpihennek picinyt az ottani Illetékes Nertárs asztalán. Ő még egy darabig nézegeti a kupacot, majd a szintén pontosan meghatározott napon végre felemeli a seggét, meg az aktákat és engedélyeztetés végett beviszi azokat az Illetékes Főnertárshoz aki, ha úgy érzi, hogy nekije van ehhöz kellő felhatalmazása, meg a kipárnázott sejhaját alátámasztó székét sem kockáztatja ezzel, alákanyarintja a nevét, s osztán ez az egész folyamat megindul visszafelé a maga inverzitásával: a Nagyakta kisebbé bomlik, elemei szétterülnek a városokban, megyékben, ott papírszeletekké válnak, eljutnak az iskolák igazgatóihoz, tőlük az egyes tanárokhoz, s röpke néhány hét alatt már a pedagógus kezében is van … no nem a táblakréta-készlet (amelyet a tanerő időközben már régen megvásárolt a saját pénzéből, lévén teljesíteni köteles az ugyancsak központilag előírt tantervet!), hanem a beszerzési engedély.

Ámde mi van akkor, ha az Illetékes Főnertárs (Marekné, Pintér Aranka, KLIK-elnök) úgy érzi, hogy az igénylések aláírásával megsérti a “Takarékos Gazdálkodás”-ra vonatkozó Központi Elvárást? No, ekkor sincsen komoly gond (meg táblakréta-készlet sem!), mert a bürokratikus rendszerek immáron évszázadok óta úgy vannak kitalálva, hogy annak egyetlen elemének/tagjának se kölljön igazából dolgoznia: személyes felelősségét “Lefelé“, a döntéshozással kapcsolatos kockázati tényezőket pedig “Felfelé” tudja passzolni.

Következik tehát ebből, hogy ha az Illetékes Főnertársnak kétségei támadnak (biztos, ami biztos: szinte mindíg!), akkor az aktakupac ismét vándorútra kél, beteszik a “liftbe”, s továbbítják az Illetékesebb Főnertárshoz

… (Sipos Imre, helyettes államtitkár). Aki pedig – biztos, ami biztos – ezt továbbítja a Mégilletékesebb Főnertárshoz

… (Hoffmann Rózsa, államtitkár), az a Nagyonilletékes Főbbnertársoz

… (Balog Zoltán, miniszter), az meg persze a Legfőbbenilletékes Legfőbbnertárshoz

… (Lázár János, miniszterelnökségi államtitkár), ő pedig magához, az Omni(in)potens Szuperhipernertárshoz …

… (Orbán Viktor, miniszterelnök) … aki osztán ha, … akkor … s a többit lásd fentebb!

Megy minden tehát a maga pontosan meghatározott útján, rend vagyon és fegyelem … csak éppen közben eltelik pár hét/hónap, s így az egész szisztéma nyílvánvalóan működésképtelen! Látszólag erre jött rá Őomni(in)potenciája, a Szuperhipernertárs is, aki (mivel napi negyvennyolc órában az Ország Ütőerein tartja piócaajkakkal gazdagon ellátott ujjait) érzékelvén a problémát, nyomban intézkedni kezdett. Persze nem az elavult, mindenütt másutt ilyenkor alkalmazandó, orthodox módszerekkel (bürokráciacsökkentés) élt, hanem a (fülke)forradalmian modern, politikai és államigazgatási homeopátia eljárásával! Legelébb is föltette magában a kérdést: “Mi is lehet a betegség oka?“. Szinte azonnal rá is jött a válaszra: “A túlzott bürokrácia!“. “Mi tehát ilyenkor a homeopatikus gyógymód?” – kérdezte meg önmagától, majd rögtön rá is vágta a választ: “Tovább fokozni a hivatalnoki káoszt!“.

Benyúlt hát titkos rekeszébe, onnan elővette a fentebb már ismertetett összetételű Csodagyógyszerét, s azt rögvest belé is fecskendezte a szétbarmolt oktatási rendszer kollabált keringési rendszerébe. Tette mindezt úgy, hogy az Illetékes Főnertárs (a KLIK-elnök) nyakába, de az Illetékesebb Főnertás (a helyettes államtitkár) alá, a hasonszenvűség (avagy hasonszőrűség?) jegyében beillesztett egy miniszteri biztost Szabó Balázs személyében, akinek feladata állítólag “a köznevelési intézmények informatikai rendszerével kapcsolatos fejlesztési javaslatok kidolgozása“. Az igaz ugyan, hogy ezzel a világon semmi nem egyszerűsödik le, válik működőképessé ebben az egész Augiász Istállójában, lévén a pasmag ehhöz egyáltalán nem ért (2009-11. között a Magyar Közút Zrt. informatikai igazgatója volt!), de legalább alkalom nyílik arra, hogy a szokásos módon lebonyolított Közbe’szerzéssel, valamelyik haveri/közeli cégecske rásózzon a közoktatásra pár ezer darab, teljesen használhatatlan számítógépet. … Közben pedig el lehet hitetni a Zemberekkel, hogy a közoktatás rendszerében eddig tapasztalt anomáliák (“elszigetelt jelenségek”?) pusztán a teljesen buta kádéjenpéseknek voltak köszönhetőek, de mostantól kezdve ottan vagyon már A Főnök Szeme, Keze és Füle, ami ugyi garancia arra, hogy hamarost minden rendbe gyün.

Egyetlen percig nem kétlem, hogy van itthon, Abszurdisztánban legalább egymilliónyi Bal(jobb)fék, aki komolyan elhiszi, hogy ez az egész közoktatási mizéria egyes egyedül a teljesen hüjje és kádéjenpés Hoffmannak köszönhető. Azt sem kétlem, hogy ugyanezek tényleg elhiszik, hogy az Orbán által személyesen kinevezett miniszteri biztos majd mindent és gyorsan rendbe hoz, hiszen “Ahol a Vezér, ott a Mindenhatóság is!“. Ámde azon már csodálkozni(?) fogok, ha ugyenezen Birkák még csak fel sem teszik maguknak a kérdést: ugyan ki is nevezte ki és tűrte el eleddig ezt a Hoffmannt és az ő díszes társaságát? Miért nem tett eddig semmit az egyébként fideszes(!) miniszter, s ha ő már néma maradt, miért nem intézkedett már sokkal korábban maga a miniszterelnök? Ha az Orbánegyház hívei igaznak tekintik azt a hitelvi alaptételüket, miszerint itthon semmi nem történhet meg a Felcsúti Pontifex Maximus tudta és jóváhagyása nélkül, akkor nem eretnekség most azt vallaniuk, hogy ez az egész közoktatási káosz pusztán a semlyegő “kereskedelmi démonkraták” hülyeségeinek köszönhető? … Persze már megint túlzott elvárásaim vannak az orbanistákkal szemben!

A homeopátiát én mindíg is elképesztő butaságnak, illetve szélhámosságnak tartottam. Ennek ellenére nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy egyes esetekben akár eredményes is lehet. A Hit ugyanis csodákra képes. … Hogy mást ne említsek: minálunk egy orbánviktorból miniszterelnököt csinált!

… és ezt …

szendamondja!