Olimpia Budapesten? Jaj ne!

Csilivili számítások igyekszenek igazolni, milyen faszányosan jól járunk majd a 2024-es budapesti Olimpiával. Ámde a helyzet az, hogy úgy köll ez nekünk, “mint egy színpompás pattanás a seggünkre“, hiszen közismert csalók serege tüsténkedik máris az egész projekt körül, ráadásul az olimpiai falut (“véletlenül”) pont a Quaestor egyik csaló beruházása, a “Duna City” telkére húznák fel! … Az alábbiakban konkrét és megalapozott “elemzéseket” olvashatunk a 444.hu oldaláról!

Kiknek jó egy olimpia megrendezése?

Figyelem, nemzeti konzultáció indul!

Egyesek szerint az olimpia az ókori idők óta a népek közötti nemes versengés legszebb megnyilvánulása, a világ élsportolóinak négyévente megrendezett színpompás seregszemléje. Mások szerint az olimpia a korrupció melegágya, az értelmetlen, indokolhatatlan költekezés iskolapéldája, városokat a csőd szélére sodró, városrészeket lakatlan kísértettelepekké változtató rendezvény, amiből az utóbbi évtizedekben szinte senki nem jött ki jól, még a leggazdagabb városok sem.

Egyetért ön ezzel a kijelentéssel?

  1. Nagyon egyetértek.
  2. Úgy kell nekünk olimpia, mint egy színpompás pattanás a seggünkre.

Félre az unalmas demagógiát, a lélegeztetőgépet, a krétát, a vécépapírt meg az összes olyan területet, amire jó érzéssel, szívvel-lélekkel el lehetne ebben az országban költeni nemhogy ezermilliárdot, hanem annak a sokszorosát is. Most, hogy Tarlós István személyében Budapest is egyetért az olimpia hazai megrendezésével, két sokkal egyszerűbb érvet mondok az ellen, hogy Magyarország 2024-ben olimpiát rendezzen.

Az egyik az olimpia.

A másik Magyarország.

Egy olimpia megrendezése mellett a közmondásos sportszeretet mellett azt szokás felhozni, hogy élénkíti a rendező város gazdaságát, turistákat vonz, és munkahelyeket teremt, ami persze Magyarországra is ráférne. Ehhez képest sokszorosan bizonyított, jól dokumentált tény, hogy egy-egy olimpia megrendezésével rövid távon jelentkeznek ugyan ezek az előnyök, de ez a rövid táv legtöbbször arra a bő két hétre korlátozódik, ameddig az olimpia tart.

Aztán amint kialszik a közmondásos láng, és a sportolók nemzetközi (színpompás) serege kiteszi a lábát az olimpiai faluból, a szurkolók pedig kicsekkolnak a direkt nekik épített szállodákból, nem marad más utánuk, mint csődhalom, néhány gazos stadion, poshadt medence, penészes tatami, tócsa hányás, illetve pár helyi politikus és sportszakember (sportszakmai vezető), akinek időközben csodák csodájára bearanyozódott a mindaddig hamis Rolex Oyster Perpetualja.

Az olimpiák történetébe régóta belerondít a gátlástalan korrupció, a csalás és az értelmetlen túlköltekezés, ami rendszerint már a rendezés jogért folyó harcnál elkezdődik (lásd Salt Lake City, 2002), és rossz esetben évtizedekig tart. A kanadaiak máig nem tudják túltenni magukat a montréali olimpiai stadion építésének szégyenletes körülményein. A Big Owe-nak, nagy adósságnak csúfolt stadion másfél milliárd kanadai dollárból, mai árfolyamon 335 milliárd forintból jött ki, a város majdnem csődbe ment miatta, a hiteleket 30 éven át fizették. És aki még mindig azt hiszi, hogy a coubertini eszme győzedelmeskedhet a tolvajokon, olvassa el, mi történt Naganóban, Lake Placidben, Albertville-ben, Athénban, Pekingben vagy Londonban. Hogy Szocsiról már ne is beszéljünk, mert amit Szocsiban műveltek az oroszok olimpiarendezés címén, az már nemcsak az oroszoknak fájt, hanem az egész világnak.

Aki pedig erre azt mondja, hogy nem baj, ezek a kanadaiak, amerikaiak, japánok vagy angolok nem értenek hozzá, majd mi megrendezzük rendesen, tisztességesen, viszonylag olcsón és mégis színpompásan, ahogy Los Angeles vagy Barcelona tette, annak teljesen elment az esze.

Mi? Magyarországon? Magyarországon egy nyomorult, 15 négyzetméteres, dohos trafikot nem lehet úgy magára hagyni, hogy el ne lopná valaki, nemhogy egy olimpia megrendezéséhez szükséges közpénzt. Arról nem is beszélve, hogy feltehető: az olimpia megrendezése körül Orbán, Mészáros, Garancsi, Gyárfás (és Deutsch, remélem, hogy Deutsch!) és egyéb válogatott sportemberek mellett ott tüsténkedik maga Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Közügyi és társadalmi fejlődési bizottságának frissen megválasztott tagja, a nemzetközi szinten közismert csaló, aki köztársasági elnöknek nem volt elég becsületes, de arra például tökéletes lenne, hogy ezermilliárdok körül tüsténkedjen.

Chicago városa annak idején 100 millió dollárt költött a 2006-os olimpiai jelentkezésre, amit végül elbukott. 100 millió dollár, az 27 milliárd forint. Egy vesztes pályázatra. Simán kijönne belőle újabb 175 kilométernyi vasfüggöny, mondjuk az osztrák határra. Vagy két jó nagy stadion, csak úgy. Az is szégyen, de még mindig jobban járnánk vele, mint egy ezermilliárdokból megrendezett, szétlopott, az országot kilátástalan csődbe taszító olimpiával.

Ha vannak még kétségek arról, hogy itt tényleg nagyarányú lopás és mutyi készül (már megint), az olvassa csak el a 444 következő beszámolóját!

A Quaestor-telekre álmodják rá az Olimpiai Falut!

A “tanulmánykészítők egybehangzó véleménye szerint” a térképen narancssárga pacával jelölt helyre kell tenni az olimpiai falut a 2024-es Magyar Olimpián:

quaestor_telek

Ez nem más, mint a Nagyvásártelep körüli telek.

Az olimpiai tanulmány PWC-s szerzői tehát nem máshová álmodták meg az olimpiai falut, mint a Quaestor gigantikus kamuberuházásának, a Duna City-nek a telkére. Ez volt a magyar történelem legnagyobb csalójának, Tarsoly Csabának az a telke, amire alapozva a 300 milliárd forint jövőbeli értéket képzelt el cégbirodalmának, ámde a még a kétezres évek közepén meghirdetett beruházásból nem lett semmi. A magyar állam viszont – Magyar Levente külügyi államtitkár személyében – a Quaestor bedőlése előtt nem sokkal arab befektetőknek kínálgatta a területet.

A Quaestor annak idején így álmodta meg a nagy ingatlanfejlesztést (amiről egyébként szebbnél szebb látványterveket készítettek):

dunacity1

Erről a tanulmány is megemlékezik, a Quaestor nevének említését elegánsan elkerülve:

“A területet a városrendezési tervek vegyes területhasználatra, intenzív beépítésre jelölik (az ide vonatkozó fejlesztési elképzelés a Duna City projekt néven ismert).”

Annyira “revitalizálnák” ez a “barnamezős telket”, hogy egy 17 ezer fő kapacitású falut építenének ide. Utóhasznosításként elég elnagyolt ötleteket vezetnek elő:

“egy része piaci értékesítésre kerül lakóingatlanokként, egy másik része pedig közszolgálati pályakezdők és alkalmazottak kedvezményes lakhatását segíti elő lakóingatlanként – a közszolgálati életpálya modellek részeként – illetve kollégiumként való hasznosítás is szóba jöhet.”

Most egyébként így néz ki a terület:

nagyvásártelep

Nos, aki ezek után még mindig úgy gondolja, hogy ebből az olimpiából lesz valami (nem csak a pályázati költségek alapos ellopása), tisztességesen fogják a kivitelezését lebonyolítani, illetve jelentős gazdasági előnyöket hoz majd a nemzetgazdaságnak, az forduljon orvoshoz, vagy a legközelebbi fideszeshez!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

A kerítésen belül

Zárt osztály. … Komolyan az! … Én zártam be, hogy az a sok hülye kívülről be ne jöhessen.” – mondotta volt az áldott emlékű Hofi Géza, s körülbelül most pont ezt csinálja velünk Viktor bán is a botrányosan xenofób konzultációjával, óriásplakátjaival, meg a 22 milliárdba kerülő drótkerítésével. Igazából nem a menekülőket zárja ki, hanem minket és be. Be az irigykedő, minden ismeretlentől rettegő, gennyes kispolgári létbe. … No meg el az ország valódi problémáitól!

Szégyen és gyalázat! Az a kormány, amelyik a Lajtán inneni műszaki zár ’89-es elbontásával büszkélkedik a mai napig is (nem mint ha bármi közei is lett volna hozzá!), most ugyanilyet csináltat a magyar-szerb határra! Szégyen és gyalázat!” – fakadt ki tegnap délután kedvenc kocsmám nemfideszes törzsgárdájának egyik tagja azon hír hallatán, hogy a Maffiakabinet elrendelte déli mezsgyénk 175 kilométer hosszani elkerítését.

A felháborodással és a történelmi párhuzam felvázolásával egyetértek. Az az aljas és geci kampány, amit itt ez a qrmány már hetek óta művel, valóban vérforraló. Semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja az ócska erkölcsű, magát nemzetinek és kereszténynek hazudozó, talajlakó kispolgár gyűlöletigényét. Ezzel párhuzamosan pedig kielégíti a Maffiapárt népszerűségi igényeit, no meg csillapítja az immáron kizárólag Don Vittoriohoz (szorosan) kötődő “strómanoligarchia” pénzéhségét.

Hogy ez mennyire igaz, ölég csak megnéznünk a tényeket. Elébb kiszórtak az ablakon ezer milliót (“természetesen” a közkasszából) a “konzultációnak” hazudott Nemzeti Izére. Persze úgy, hogy már a fogalmazás pillanatában ismerték a “végeredményt“. Ugyanakkor ezen költség mindössze 0,3 százalékának felhasználásával pont ugyanezt “állította elő” a szakmailag “tökéletesen” kivitelezett közvéleménykutatásával a mindentől (de főleg a tényektől) független Nézőpont Intézet. (Vajh’ hová vándorolt a “különbözet”?) Továbbá plakátkampányba is kezdtek, mely tegezően és magyar nyelven hívja fel a figyelmét minden bevándorlónak/embercsempésznek arra: mi a “komilfó” itten, Setétségországban. Erre 300 millát költöttek (ugyancsak a közösből), de kevesebb helyet vásároltak, mint a Kétfarkú Kutya/Vastagbőr-koalíció ugyanezen összeg bő tizedéből! (Majd’ tízszeres túlárazás! Nem durva ez?). Most meg további 22 milliárdot húznak ki a zsebünkből egy négy méter magas és 175 kilométer hosszú drótkerítés kihúzására, persze csakis azér’ hogy (szokás szerint) megvédjenek minket.

Mindent egybevetve tehát eleddig 23 303 millió forint kiadásnál tartunk, aminek nem látni (dehogynem!) a valódi értelmét. Fel nem foghatjuk (dehogynem!), hogy miér’ fussa erre ennyi, ha a költségvetésből mindössze 15 000 milliót szánnak (mer’ ugyi “takarékoskodni köll”!) a szétbarmolt egészségügy nyomorgó dolgozóinak béremelésére. Fel nem fogható (dehogynem!), hogy ahol mindössze 60 000 millió jut a kórházi tartozások “rendezésére” (melyek ennek pont a dupláját teszik ki ugyan, de “csak ennyi van”!), ugyanennyit találnak nagyhirtelenjében sportra, külképviseletek nyitására, no meg a Ludovikára. Hát ki érti ezt?

Rugózunk a témán, de ezerrel. Pedig nem ez itthon a legfőbb gond. Igaz, pont ezt akarják!” – vélekedett a már említett asztaltársaság egy másik tagja. S ha egy kicsit, mindössze egyetlen minutára “vigyázó szemeinket” levesszük a habonyista propaganda gusztustalan kérdőívek és gyomorforgató plakátok formájában megtestesülő, alaposan túlárazott délibábjáról, rögvest rájövünk: sörbarátomnak igaza van!

Hiszen már szinte szó nincs az idei esztendő legnagyobb balhéjáról, a Quaestor-botrányról. Arról, hogy a “focialista kapitalizmus” egyik kiemelt tagja, nevezetesen Tarsoly Csaba az állam jótékony félrenézése mellett űzhette csaló tevékenységét. Egy olyan Pilótajátékot, melynek kicsúcsosodása (végső, kétségbeesett elszemtelenedése) 150 000 millió forintnyi kamukötvény eladása volt: a matolcsysta Jegybankba olvasztott pénzpiaci felügyelet orra előtt!!!

Egy olyan szélhámozásról:

  • amelynek részese volt maga a Maffiakormány is, minimum a KüKü-Minisztériumon keresztül, mint “finanszírozó”.
  • amely csalást (no meg a nyomok eltüntetését) ugyanezen jegybanki “szerv” azzal támogatta, hogy nem a “tetteshez” rendelt ki felügyeleti biztost, hagyta, hogy egy “josiptotot” ültessenek a “legforróbb cég” élére, illetve tűrte, hogy az majd’ egy hónapon belül háromszor is kamucsődöt jelentsen.
  • amely állam bűnüldözése hetekig hagyta szabadon mászkálni és tevékenykedni Tarsoly nertársat, igazságszolgáltatása pedig a mai napig nem tesz semmit!
  • amelynek ügyészsége, mely minden “szoclib”-ügyben hiperaktívnak és készséges információszolgáltatónak bizonyult, most úgy kussol és lapít, mint az a bizonyos emésztési végtermék a fűben.

Ez a díszesen aljas társaság eleddig még mindent megúszott. Bedöntötték a forint árfolyamát, lenyúlták a nyugdíj-megtakarításokat. Ellopták az Alkotmányt, a munkanélküliek és a rokkantak pénzét. Romba döntötték az egészségügyet és az oktatást. Meghekkelhették a választási szabályokat és milliárdokat öntöthettek a kamupártokba. Megúszták a netadót, az amerikai kitiltást, a trafikmutyit, a kaszinó-bizniszt. Szíves közreműködésünkkel lerabolhatták a közműszolgáltatókat (“Rezsicsökkentés“), közben pedig úgy 100 000 milliót vághattak zsebre az orosznál olcsóbb nyugat-európai gáz behozatalának állammaffiás monopolizálásával (“MET Energiakereskedő Zrt.“). Ezen kívül fényesre nyalatták velünk Putyin seggét (hatalmas botrány okozva), elárulatták velünk Ukrajnát, az EU-t, a NATO-t, minden szövetségesünket (mégnagyobb botrány!). Beleugrasztottak minket az évtizedekre titkosított Paks-II.-be (az unokáinkkal együtt), de soha semminek nem volt következménye. Olyan, amivel egy normális ország kormányának hasonló helyzetekben szembe köllött volna néznie!

Minden akadályon “kocc” nélkül hömpölyödtek át eleddig tehát. Ámde ezt a közpénzek törvénytelen “quaestorálását” valamilyen okból túlzottan veszélyesnek minősítették önmagukra nézvést. Valami volt/van ebben az ügyben, ami semmiképp nem derülhet ki. Amiről feltétlenül el köll terelni a figyelmet.

Valami olyasmiről, amiért megéri méglejjebb járatni a Párt, a Kormány, valamint az ezek élén álló Szeretett Vezető aligha megmaradt nemzetközi tekintélyét (nullából elvenni tényleg nem kár … már!). Valami olyasmi, ami azonnali akciót kívánt, szokás szerint nem törődve annak hosszútávú diplomáciai/gazdasági/társadalmi hatásaival/következményeivel. Valami olyasmi, amire nem kár hirtelen kidobni az ablakon azt az eleddig 22 303 millió forintot (bár a “járulékos haszon”, az immáron 70-90 százalékos “lenyúlási ráta” sem lebecsülendő!). Valami olyasmi, ami alapvetően veszélyezteti a hatalmi pozíciót, aminél pedig ugye nincs magasabbrendű szempont.

Bármi is az, az akció sikeres volt. Mindenki rágja a gumicsontot, mindenki arról beszél (már megint), amiről a Maffia szeretné, illetve senki nem azt nézi, amit köllene. … Kivéve az én sörbarátomat, no meg – ezek szerint – engem.

Gratulálok mindenkinek! Közpolgárnak, bloggernek, újságírónak, civil mozgalmárnak, … “politikusnak”.

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Andor Mihály a Gépnarancson tegnap megjelent rövid írásában a következőkre vár(na) választ:

“Most, hogy eldőlt, hogy Orbán Viktor, nevét megörökítendő, piramis helyett egy 175 kilométer hosszú és négy méter magas kerítést fog építtetni a szerb határon, fölmerül néhány kérdés.

  1. Mennyi pénzt fog költeni erre az emlékműre Orbán az adónkból?

  2. Ki fognak-e írni az évszázad építkezésére közbeszerzést?

  3. A pályázati feltételek között fog-e szerepelni, hogy a pályázó nevének Mészárossal vagy Tiborczcal kell kezdődnie, és Lőrinccel vagy Istvánnal kell végződnie?

  4. Meg fogjuk-e tudni valaha, hogy mennyibe került valójában a kerítés?”

No ezekre várnám én is Tisztelt Olvasóim válaszait itt alul, a komment-rubrikában! … A Kerítésen kívülről, avagy belülről … Nekem mindegy.

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Bourbon Viktor

Orbán Viktor, a “miniszterelnök” egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy nem felejt semmit, mert nem tanul semmiből. Ebből a szempontból ő a Bourbon-ház egyik leszármazottja. … Persze csak az “alcsúti ágból”.

Emlékszik még valaki arra a tavalyi, meglehetősen sírva kacagtató botrányra? Amikor kiderült, hogy a legutóbbi focivébé döntőjét a VIP-páholyból szemlélő állam- és kormányfők között feltűnt egy turultojás kakukktojás is?

Csak memória-frissítésül nézzük meg ezt a korabeli képet, s próbáljuk eldönteni, ki is az a komoly ifjonc, aki Joachim Gauck, német államelnök előtt, illetve a magyar “miniszterelnök” balján ül! Csak tán nem személyesen Orbán Gáspár, Nulladik Viktor király egyenesági örököse, a Csúti Herceg?

Kellemes kis botrány lett ebből a fotóból. Egyesek azon vigyorogtak, hogy ilyen újgazdag proccságot csak kevés “kormányfő” tud prezentálni. Mások azon szörnyülködtek, hogy ugyanezen “miniszterelnök” miből gondolta, hogy ezt megengedheti magának. Egy kisebb tábor meg fel volt háborodva. No nem magán a tényen és a mögötte megbúvó karakteren, hanem azon, hogy miér’ vannak egyesek ilyesmin felháborodva.

Hülye celebek, ostobán hazug szócipelők sírták tele a netet és a honi sajtót azon keseregve, hogy egy szegény(?) magyar fiatalembert, csak azér’ mer’ ő a “miniszterelnök” fia, aljas módon meghurcolnak. A sorba beállt maga Gáspár is, aki kijelentette, hogy ő “nem közszereplő”, ezér’ osztán haggyák őtetet békiben, vagy nagyon megharagszik.

A balhé úgy egy hét alatt lecsengett. Gazsi kilépett a Vidiből, majd elhúzott Afrikába “jótékonykodni”: aranyos kis néger gyerkőcöket tanított focizni. Ebből meg mindenki arra következtetett, hogy a Főnökség tanult az esetből, s többé ilyen nyilvánvaló ostobaságokat nem követnek el. … Kivéve a Miniszterelnökség környékén sertepertél ő Habonyárpádokat, akik továbbra is bíztak az össznépi ostobaság táplálta amnéziában.

Teltek múltak a hónapok, s beköszöntött 2015. Annak is a június hava, annak meg a hatodik napja, mikoris a focirajongók (feledve csapot-papot) a képernyőkre ragadtak. Ennek oka az, hogy ezen a napon zajlott le a Bajnokok Ligája döntő mérkőzése, melyet a Juventus és a Barcelona vívott meg egymással.

A meccs élvezetes volt. Még én(!) is megnéztem, s nem csodálkoztam rajta, hogy a focibolondok nyálcsorgatva figyelték az egészet. A “tao”-pénzekkel és stadionokkal merőben érdemtelenül kitömött honi “kínálathoz” képest egyenesen drámai volt a dolog: az akciódús, pörgős “birkózás” valóban emlékezetes marad.

Ámde nem csak a pályán, hanem a lelátón is akadtak “érdekességek”. No nem pont a jegyeket becsületesen megvásárló “plebszeknek” fenntartott széksorokban, hanem a “honoriusok” részére elkülönített részlegen. Mert ki is ücsörgött a berlini stadion VIP-páholyában? A francia kormányfő és a spanyol miniszterelnök-helyettes asszony mögött, illetve Nulladik Viktor jobbján? … Nini! Csak nem Orbán Gáspárt fotózta le már megint valaki?

Nem tudom lesz-e ebből bármiféle balhé. Valószínűleg nem sok, mert erre az ismételt pofátlanságra immáron csak rálegyint az ember: megszokott dolog, Orbán már megint megtette azt, amit ugyan lehet, de nem illik, nem “ügy”. Pedig az, s jó lenne, ha végre mindenből “ügyet” csinálnánk! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az eset is “csak” egy “jelenség”: a mögötte meghúzódó “miniszterelnöki karakter” egyik iskolapéldája! Az, hogy nem törődik a következményekkel, (pozitív értelemben) semmiből nem tanul: teszi azt, amire éppen kedve szottyan, vagy ami az érdekeit (látszik) szolgálni.

Nézzük csak meg, mi folyik ebben az országban már hetek óta! Nettó idegenellenes, rendkívül gusztustalan, közpénzből fizetett kampány. Ki indította el ezt? Természetesen a Miniszterelnökség sötét bugyrai mélyén megbúvó, sötét lelkű Habonyárpádok csapata, az ugyancsak pszicho- és szociopata orbánfő jóváhagyásával, aktív közreműködésével. Miért? Hogy erre és ne a Lényegre figyeljünk.

Ne vegyük észre, hogy a Maffia tízmilliárdokat vág zsebre a zömmel offshore cégeken keresztül forgalmazott, úgynevezett “letelepedési kötvények” bevételeiből (projectmanager: Rácsmögé Tóni, mint a gazdasági bizottság elnöke!). Ne arra, hogy a Bűnbanda nagyüzemi pénzmosodát csinál az országból. Ne arra, hogy a teljesen fölösleges és normál gazdaságossági szempontból abszolút megalapozatlan Paks-II.-projekt még a bevallott, egyébként is horribilis összegnél is jóval többe fog kerülni.

kép: facebook CS.T.

Ahogyan azt Vágó Gábor írja a blogjában: “Minden energia, amit arra fordítunk, hogy a kormány agresszív blöffjeire reagáljunk, az a kormányt erősíti. Hiszen a valódi problémákat könnyen elfedik ezekkel a trükkökkel. … Ameddig azt lessük, hogy hol vannak letépendő kék plakátok, addig a kék plakátokról fog beszélni mindenki“.

Milyen igaz, s ezt “csak” annyival lehet kiegészíteni, hogy amíg Viktor ezzel is a Jobbik vitorlájából igyekszik kifogni a szelet, nem tesz mást, mint hogy még dagadtabbra fújja (Zazrivecz hálásan mosolyog)! Következmények? Ugyan! Leszarja ő azokat, hiszen azt hiszi, hogy zsarolással kézben fogja tudni tartani Vonáékat. Pedig ha Orbán legalább kicsit ösmérné a históriát talán tudná: sokszor fordult már elő, hogy a Kreatúra a Kreátor fejére nőtt!

De Bourbon Viktor nem felejt, mert nem tanul semmiből! Mi meg csak felejtünk, s ezért nem tanulunk semmit!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Ösztönlények

Abszurdisztán “miniszterelnöke”, bizonyos Orbán Gespicli Viktor tegnap hivatalos, meleg baráti látogatásra a kies mintademokráciába, Kazahsztánba érkezett. Senki nem érti, miért pont most utazik és miért pont ő. Hiszen idehaza “ég a ház”! Csapkodnak a Quaestor-villámok! … Vagy talán éppen ezért?

Tegnap este, szokásos kocsmámban ücsörögve egyik sörtársam (már nem tudom milyen apropóból) megemlítette Gespicli aznapi, kazahsztáni látogatását. Kifejtette, hogy szerinte teljesen érthetetlen, miért pont az örökös MiniElnöknek köllött vezetnie ezt a delegációt. Hiszen a hivatalos programból kitűnik, ott semmi olyasmi nem fog történni, amihez a kormányfői jelenlét szükséges. Annál inkább idehaza, ahol “áll a bál“, a csapkodó “Quaestor-villámok” felgyújtották “a Maffia nerfedeles tákolmányát“, s most inkább tüzet kéne oltani, nem pedig “röpködni a semmibe a semmiért“. “Talán éppen ezért!” – vágtam rá szinte reflexből, osztán ezen egy kicsit magam is gondolkodni kezdtem.

Ma reggel rákattintottam a kormány.hu oldalára. Semmi mazochista hajlam! Csupán ellenőrizni akartam sörtársam tegnap esti kijelentését. Azt nevezetesen, hogy valóban olyan “üres”-e a kazahsztáni látogatás programja, mint ahogyan azt ő mondta. No lássuk csak: “Orbán Viktor a programja során megnyitja a kazah–magyar üzleti fórumot, megbeszélést folytat Nurszultan Nazarbajev köztársasági elnökkel és Karim Maszimov miniszterelnökkel, továbbá a kazah gazdasági és üzleti élet legfontosabb szereplőivel.“. … Hááát … ez tényleg nagyon “keskeny”. Az ilyesmit simán elintézhette volna valamelyik “szakminiszter” is. Vityu kán pedig maradhatott volna idehaza tüzet oltani, rendet csinálni. Vajon miért nem tette? … Ám mielőtt folytatnám, kíváncsi lennék Tisztelt Olvasóim véleményére:

Az egyik lehetséges magyarázat a Maffiapárttól megszokott “kommunikációs trükk” alkalmazása. Ennek lényege, hogy ha kitör egy olyan botrány, melyre a Főnök gondosan felépített személyes nimbusza esetlegesen rákozmálhatna, akkor sürgősen eldugják őt a “Führer-bunkerbe”. Az első sorokba pedig, mint golyófogókat, kiállítják az éppen aktuális, de csereszabatos szócipelőket, megmondóembereket. Ők osztán szorgalmasan hajtogatják a Habonyárpi által kitalált szövegpaneleket. Ha pedig valamire nem tudnak “válaszolni”, rögvest előkerül a “jolly joker”, azaz: “Ezt a miniszterelnök úrtól kellene megkérdezni!“. Ami meg ugyi lehetetlen, hiszen a “miniszterelnökúr” éppen elérhetetlen. (Erre olyan sok és ráadásul közismert a példa, hogy nem említenék egyet sem.)

A második variáns az ugyancsak szokásos “jogi-politikai trükk” alkalmazása. Amikor valami olyasmi történik – legyen az mondjuk egy “rázós” törvény megszavazása – , akkor Viki Mouse azonnal “eltűnik”. Nem nyom gombot, nem nyilatkozik, tehát hivatalosan nem foglal el álláspontot. Olyasmit, melyet utólag számon lehetne tőle kérni akár jogilag, akár politikailag. Az úgynevezett “Döntést” ugyanis ilyenkor “nem ő hozta meg”, hanem mondjuk a “miniszter”, vagy a “frakció” – utóbbi esetben és lényegében az “Országgyűlés”. Ennek is számos példája vagyon az utóbbi öt esztendőből (utána lehet nézni, mely szavazásoktól maradt távol a Szeretett Vezető!). De a felelősségelhárítás legszebb példája mégis a 2006. október 23.-i, gyújtogatásba, tömegoszlatásba fulladt “Asztóriás Nagygyűlés” eseményfolyama volt. Viktátor, miután elmondta hírhedt beszédét, azonnal fejest ugrott egy páncélozott BMW-be, majd napokig “ismeretlen helyen” tartózkodott. (Gondolom azt várta, hogy vagy a győztes “Forradalmárok” jelentkeznek nála a “Koronával”, vagy a rendőrök a bilinccsel. … Utóbbira volt “jogosultabb”, de Gyurcsányék ezt is elbalfaszkodták!)

Ízlelgettem egy darabig ezt a két variánst, de bevallom őszintén, egyik sem tudta teljes egészében “rezonanciába hozni” a bennem ösztönösen meglévő “igazságérzeti húrokat”. Nem állítom, hogy ne lehetne e “jelenségre” bármelyiket is joggal ráhúzni. De a helyzet az, hogy szerintem itt egy harmadik lehetőség merül fel inkább. Az nevezetesen, hogy Orbánban már annyira elhatalmasodott az elmekór, annyira megszokta már a “kisasszézást”, hogy ezt immáron nem tanácsok alapján teszi, hanem ösztönösen! Tehát a becsődölt, csetlés-botlásba fulladt “Pávatánc” után most a “Strucc-politika” következett.

A helyzet szerintem ugyanis az, hogy itt már Orbán (és vele együtt a Bűnszövetkezet) teljes széthullásáról van szó. Kivonni őt a Quaestor-botrány kommunikációs tűzvonalából? Ugyan minek? Hiszen ha ez lenne a cél, akkor azt már a hónap közepén megtették volna. Bár volt is erre látható kísérlet, a dolog végül nem így alakult. Orbán ugyanis azzal, hogy kijelentette: személyesen ő adott utasítást a tőkekivonásra, nem csak az “arcvonalba” került, de magára vette a jogi-politikai felelősséget is, tehát a második variáció sem igaz! Hiszen hogyan tudná most már lemosni magáról azt a nyilvánvaló tényt: bennfentes információk alapján intézkedett, szarban hagyva a “keményen dolgozó” zembereket! Rá is égett már a billog:

Innentől kezdve tehát csak egyetlen magyarázat lehetséges. Az, hogy Orbán elméje után a Maffia egysége is megbomlott. Mindenki tudja már, hogy a Főnök “bekattant”, de a Simicska kiszorítása után fellobbant “Osztozodási koncháború” újabb és újabb ütközetei miatt senki nem ér rá pórázon tartani őt, a “lelkére beszélni”. Így osztán már nem csak arról van szó, hogy a Führer engedelmeskedik a szimpla létfenntartás biológiai ösztöneinek, hanem a Vezérkar is. … “Emberi reakció“, illetve “egészséges életösztön” – ezzel kommentálta Orbán tőkekivonó intézkedését Dzsentri Dzsoni és a Girnyószász március 26.-án egy sajtótájékoztatón. … Hát igen, bár nevezhetjük ezt akár “atavizmusnak” is!

Ha lenne valódi, potens Ellenzék Magyarországon, Orbánnak már csak egy választása lehetne: menedékjogot kérni kollégájától, Nurszultan Nazarbajevtől!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Bicska a zsebben

Aszonta a Zorbán, hogy ha a kőgazdagok életvitele, vagyoni helyzete abból áll elő, hogy ellopják a “keményen dolgozó emberek” pénzét, akkor “kinyílik a zsebben a bicska“. Milyen igaza van! Kár, hogy példaként csak a “brókereket” hozta fel.

Bizony mondom, ha nem Magyarországon élnék, kitűnően szórakoznék a “miniszterelnök” rádiószózatain. De mivel Európa pont eme “szegletébe” pottyantott úgy majd’ ötven esztendővel ezelőtt a Sors akarata, semmi okom a viháncolásra. Sokkal inkább a dühöngésre, a fogaknak csikorgatására. Főleg ha az olyan Orbán-féle “igehirdetés” beszámolóját olvasom, mint a tegnapi (link a bevezetésben!).

A “miniszterelnök” régi taktikája már, hogy a különböző beszédeiben, nyilatkozataiban úgy állítsa be magát, mint ha maga is egy lenne a “hétköznapi kisemberekből”, azokból, akik ugyi “keményen dolgoznak”. Ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, ugyanazok a dolgok háborítják fel, véleménye is, szóhasználata is ugyanaz, ugyanolyan. Ő tehát egy közember, akit a választói akarat és a kiérdemelt bizalom magas polcra emelt, de ennek ellenére sem veszítette el kapcsolatát a mindennapokkal, azaz megőrizte “nép-szerűségét”.

Ez sokáig sikeres is volt. Nem csak az “egyháztagok” létszámát szaporította meg alaposan. “Plebejusságát” még azokkal az “alkalmi hívőkkel” is el tudta hitetni, akiknek “csupán” a “Zemútnyócév” gyakorta töklen kormányzásával volt tele a “hócipője”.

A “Falkaforradalom” után azonban “keményen dolgozni” kezdett. Nevezetesen a “Jó Kormányzáson“. Ámde erről meg lassan kiderült, nem mást jelent az, mint hogy a társadalom, az állam forrásaiból alaposan meggazdagítsa önmagát, meg az általa “elitnek” tekintett, velejéig romlott, gerinctelen társaságot. Sorjáztak is egymás után a hivatalos jövedelmekkel egyáltalán nem igazolható, feltűnően gyors “megtollasodások”, melyek forrása (ezek szerint) csakis az állami/törvényhozói szintre emelt Korrupció lehetett. Magáról Orbánról pedig már szinte köztudott: ő az ország leggazdagabb embere, krőzusi vagyonát azonban különböző strómanok mögé dugja el (neveket nem sorolnék – közismertek!).

Nem is beszélve az “egyebekről”! Amiket Orbán tegnap “a keményen dolgozó emberek pénzének ellopása”-ként titulált. Ezekből is olyan sok van, hogy ha mindent felsorolnám, “biblikus” méretűvé dagadna e posztom. Maradjunk ezért csak három jellemzőnél! A hírhedt “egykulcsosan igazságossal” megadóztatták a legkisebb jövedelmeket is, míg önmagukat gyakorlatilag “köztehermentesítették”. Ez vajon nem lopás? Vagy amikor egy haver kötvényforgalmazásnak álcázott pilótajátékát úgy kezdenek finanszírozni, hogy (törvénytelenül!) közpénzeket helyeznek el a cégnél. Osztán amikor összedől a pénzügyi tákolmány, hát sunyin kimentik a sajátjuknak tekintett költségvetési forintokat, mindenki mást meg cserben hagynak. Ez nem lopás, sőt, gazemberség? Amikor aláírták a “Pakstumot“, az minden ép erkölcsű ember számára azt jelentette, hogy az ország vezetőinek egy szűk köre, összejátszva egy idegen kormánnyal, saját anyagi érdekei oltárán feláldozta a társadalom pénzügyi és energetikai jövőjét, függetlenségét. Ez nem lopás, sőt, az a bizonyos “kereskedelmi tevékenység”, melyet nettó Hazaárulásnak szokás nevezni?

Ezek után még a Főmaffiózó beszél “bicskanyílásról”? Ezek után még a Maffiapárt ad ki olyan közleményt, melyben pofátlan módon kioktat mindenkit arról: kinek mi a “kötelessége” abban, hogy a Maffia a saját szarát eltakaríthassa! Avagy pontosabban: a Csomolungmára púposodott “szőnyeg” alá seperhesse. Hát kinek is a zsebében köllene kinyílnia annak a bizonyos “bugylinak”? Az övékben, vagy a miénkben?!

Természetesen a miénkben, s egyre nagyobb a többségünk. Orbánék isteni szerencséje(?), hogy a társadalom ezen része még diffúz. Nem találta meg azt a “gravitációs pontot” (pedig mindenki ismeri: élhető hétköznapok, normálisan működő állam!), ahol az indulatok összesűrűsödhetnek. Ez pedig bizony az “Ellenzék” hiábája, melynek civil része maga is szétszórt, a “hivatásost” pedig személyesen Orbán fizeti … önmagának a miénkből.

Attól tartok, néhány havi “jobbikos kísérlet” után itt a robbanás elkerülhetetlen lesz. Arra pedig nagyon ráfaragunk. Mindnyájan! Ha csak észhez nem térünk végre.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kabinet Kft.

Quaestor-ügyben a Maffiakormány már úgy belekeveredett a saját hazugságaiba, mint az a bizonyos macska a gombolyagba. A címben szereplő rövidítés így nem az ismert vállalkozási formát takarja, hanem azt, hogy “Korlátlanul felelőtlen társaság“.

“Csúcsra járatott” manapság a Maffiakormány közismert, múltátíró “homálygenerátora”. A Habony-féle “gépházból” azonban már csak a “fogaskerekek és áttételek” egyre hangosabb csikorgása hallatszik ki. A Quaestor-ügyben hangoztatott újabb és újabb hazugságok között mindössze annyi koherenciát lehet felfedezni, hogy a kabinet mindenképpen el akarja hárítani magától a felelősséget. Ámde ezzel párhuzamosan igyekszik magát mégis felelősnek, pontosabban a Köz pénzével és vagyonával ügyesen, gondosan, előrelátóan gazdálkodónak bemutatni. E két törekvés viszont üti egymást! Ennek köszönhető tehát, hogy az egyik cél elérése érdekében tett állítások ellentétben állnak a másik miatti kijelentésekkel, azaz beállt a teljes kommunikációs zűrzavar.

A Quaestor-botrány részleteivel nem terhelném Kedves Olvasóimat. Hemzsegnek az interneten az ezt taglaló elemzések, no meg éppen eleget írtam már róla magam is. Amiért most mégis szóvá teszem a dolgot, az a fentebb említett “Homálygenerátor” által egyre nagyobb mennyiségben előállított “ténypép”, melyből a Maffiakormány most igyekszik egy olyan “múltat” formálni, ami köszönőviszonyban sincs a történtekkel, azaz a valósággal.

A “melót” alaposan megnehezíti, hogy a kormányzatnak immáron nincs komoly médiabefolyása. Az Orbán-Simicska háború miatt kiesett a teljes kontroll alól (avagy ha tetszik a “papagálykórusból”) a “jobboldalon” legolvasottabb Magyar Nemzet, a legnézettebb Hír Tv, s a leghallgatottabb Lánchíd Rádió, no meg a Class FM. A “pótlásra” nagyhirtelenjében összetákolt “m1” a vicc-kategóriába tartozik, esetében egyszerűbb mérni a “nézetlenséget” (közel 100 százalék!), mint a “nézettséget”. A Liszkai által gründolandó “Új Magyarnemzet” (Napi Gazdaság) pedig még nem áll rendelkezésre … de nézve a “tévé” esetét, abból sem lesz sok köszönet. Ugyanakkor minden, az elmúlt öt esztendőben érvényesülő törekvés ellenére még mindig vannak független orgánumok. Ezek többsége ugyan internetes, “rendes jobber” számára pedig (még mindig) “elvi alapon látogathatatlan”, de az ilyen forrásokból táplálkozik a tavaly nyár óta “begorombult” Retektévé híradója. Az pedig bizony eljut a “vidéki egyháztagokhoz” is, jelentős léket ütve a kommunikáció “Habony Árpád” nevű zászlóshajóján.

Talán ennek volt köszönhető az a közel száz perces, kozma- és izzadságszagtól bűzlő, öncáfoló hazugságözön, amit tegnap Lázár János miniszterelnökségi miniszter és Giró-Szász András kormányszóvivő volt kénytelen bevállalni. Ennek során pedig úgy eláztatták a szervilis hajbókolás, a gerinctelen táskahordozás élő szobrát, a “szegény” Szíjjártó Péter “küküminisztert”, amire én még eddigi példát sem tudok felhozni. Csak ízelítőként néhány kijelentés:

  • A KüKüM szerint az ő háttérintézménye (Magyar Nemzeti Kereskedőház) államkötvények formájában tartotta pénzét a Quaestornál. Ehhöz képest a beismerés: az MNKH pénzben kapta vissza a “befektetését”.
  • Szíjjártó szerint az MNKH “önálló döntése” volt a tőkekivonás, “piaci információk” alapján. Ehhöz képest: az NGM (állítólagos) február végi felmérése okán személyesen a miniszterelnök döntött arról, hogy minden állami pénzt ki kell venni a brókercégek kezéből. (Közös pont: nem volt “bennfentes információ“, tehát nem történt bűncselekmény!)
  • A minisztérium szerint Szíjjártó “a csőd előtt” nem találkozott Tarsoly Csabával és semmiféle segélykérő, Orbánnak szóló levél nem létezik. Ehhöz képest a sajtótájékoztatón elhangzik: a cégvezér irományát “a miniszterelnök Varga Mihályra szignálta ki“. (Hadd jusson Misunak is a “jóból”, Viktor pedig moshassa kezeit!)

További “csemegék” a kínos, önellentmondó hazudozásokból:

  • Az Államháztartási törvény előírásai szerint közpénzt csakis a Magyar Államkincstárnál (MÁK), vagy egy pénzintézetnél lehet tartani. Hogyan került mégis az adófizetői forintok egy része egy pénzügyi szolgáltatóhoz? A válasz: egyedül a Quaestor vállalta a díjmentes számlavezetést, továbbá a MÁK is “pénzbe kerül”. Tehát az államnak nem éri meg önmagának fizetnie, inkább “takarékoskodik” úgy, hogy kiperkálja az állampapírok(?) piaci forgalmazásából származó 0,5-1,5 százalékos jutalékot a Szolgáltatónak.
  • Mivel a brókercég üzleti kapcsolatba került az állammal, az Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AH), tehát a “belső elhárításnak” alapvető kötelessége lett volna azon rajta tartani a szemét. Miért maradt el ez, illetve ha mégse, akkor a döntéshozók miért hagyták figyelmen kívül a “jelzéseket”? A válasz: a kormány nem kapott “értelmezhető jelzést” a Hivataltól annak tárgyában, hogy a pénzügyi rendszer instabillá vált. Tehát az AH vagy nem foglalkozott a Quaestor nyilvános mérlegadataival (amikből kiderül, hogy esztendők óta alacsony nyereséggel és iszonyúan magas költséggel “dolgozik”), vagy “valakik” egyszerűen “leállították” a Szervet, vagy pedig az a jelentéseit egy ideje “kódolva”, avagy inkább rovásírásban küldi meg az őt felügyelő Lázár Jánoshoz, amiket pedig Dzsentri Dzsoni nem tud “értelmezni” (utóbbi a leghihetőbb … ugyi?!)
  • Ha a kormány a február végi (állítólagos) NGM-jelentésből pontosan tudta, hogy be fog dőlni a Quaestor, akkor erről miért nem értesítette a polgárokat? Miért csak azzal foglalkozott, hogy kimentse onnan a költségvetési pénzeket? A válasz: a kabinet csakis nyilvános adatokból “dolgozott”, ebből következtetett arra, hogy baj lesz, szólni meg azért nem szólt, mert a “rémhírterjesztés bűncselekmény”. Tehát a mi dicsőséges kormányunk lényegében a sajátjának tekinti a mi adóforintjainkat, amivel azt csinálhat, amit akar. Például egy haver cégét támogatják belőle tranzakciós jutalék formájában (lásd fentebb!). Ámde amint dőlni kezd a kártyavár, akkor nem szól egy kukkot sem annak a kb. 30 ezernyi ügyfélnek, nem rendel ki azonnal rendőrököket, könyvizsgálókat és felügyeleti biztost, mert csak így tudja kimenti a “saját zsozsót” még idejében, azaz a pánik kirobbanása előtt!
  • Tarsoly Szíjjártó puszipajtása volt, így “kezelhette” cége az oda (törvénytelenül) bevitt állami pénzeket, lehetett “működtetője” a moszkvai és az isztambuli “kereskedőházaknak”. Ráadásul közös, oroszországi cége van Orbán közismert strómanjával, Mészáros Lőrinccel, a felcsúti Csodagázszerelővel. Vajon milyen magas (politikai) szintig vezethetnek a brókerbotrány szálai? A válasz: bizonyos csaló pénzemberek (pl.: bankárok, brókerek, uzsorások) mindent megtesznek azért, hogy “közel kerüljenek” a döntéseket hozó politikusokhoz, ámde ez nem azt jelenti, hogy utóbbiak bármelyikének is (legyen szó “akár ellenzékiről, akár kormánypártiról”) “köze lenne a lopáshoz”. Tehát Szíjjártó nem Tarsoly haverja, hanem becsapott áldozata volt, azaz lényegében “vétlenül” finanszírozta közpénzek rendelkezésére bocsájtásával a Quaestor nettó pilótajátékát. (Petyka így némi beszarozás után “fertőtlenítésben” is részesült!)

A 444.hu készített egy “idővonalat, melyre szépen feltűzte az események “stációit”, kezdve a “Fideszpilátus” elé hurcolt “Szocikrisztus” megvádolásával, befejezve Tarsoly Csaba “golgotájáig“. Tette mindezt azért, hogy el ne tévedjünk a maffiapárti szódzsungelben, s tisztán lássuk az elmúlt, alig több mint egy hónap eseményeit. Azt, hogy miként jutottunk el a “szocialista brókerbotránytól“, a mindenoldalon hótiszta kezű politikusokig. Azt, hogy lássuk: még a kezdetben szokás szerint bedobott “gyurcsányahibásozástól” is képesek voltak Maffiáék eljutni az ex-miniszterelnököt is felmentő dumáig, csak hogy kimászhassanak a saját maguk által kiásott és “teleprodukált” pöcegödörből. Tanulságos a dolog, érdemes elolvasni!

De ha már Gyurcsány! Lehet, hogy most sokaknál nem leszek túl népszerű, de muszáj párhuzamot vonnom. Gyurcsány kollektív döntéseket hozott, amelybe sajnos olyan “erős” pártembereket is bevont, akik nem a szocik érdekeit szolgálták. Orbán mindenben egyedül határoz, körülötte csakis neki kiszolgáltatott ektoparaziták, utasításvégrehajtó, egybites biodroidok vannak (lásd: Szíjjártó!). Gyurcsány mindig vállalta a felelősséget, s igaz, hogy némi hezitálás után, de vette a kalapját és felállt a székéből. Orbán ezzel szemben soha és semmiért nem vállal felelősséget, a legrázósabb törvények megszavazásától rendszeresen távol marad, székébe pedig tíz körömmel kapaszkodik. Gyurcsányt annó azzal vádolta a Fidesz, hogy úgy vezeti az országot, mint ha egy részvénytársaság lenne. Ezzel szemben Orbán úgy, mint egy kft.-t, ami sok pénzzel zsonglőrködik, de az ennek fedezetéül szolgáló alaptőkéje szinte semmi.

No ez az a bizonyos “Kabinet Kft.“. Azaz továbbra is aktuális az 1848-as követelés: “Felelős kormányt!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Bélaország

Sok tanulsága lehetne a magyar történelemnek, s közülük az egyik az, hogy az Urak újabb és újabb disznóságainak “számláit” újra és újra az a bizonyos “keményen dolgozó kisember” fizeti meg. Nem is csoda, hiszen “Bélaország” vagyunk: ígérgetésekkel, némi baksissal mindig ki lehetett szúrni a szemünket!

Március 16.-án, nyolc nappal az öncsőd bejelentése után Orgován Béla lett a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vezérigazgatója. E méltán közismeretlen “pénzügyi szakemberről” a 444.hu gyorsan kiderítette, hogy eddigi életének 38 esztendejét javarészt munkanélküliként, időnként közmunkásként (és börtöntöltelékként) tengette, s nem hogy szakirányú végzettsége, de talán még a nyolc elemije sincs meg. Ennek ellenére most csúcsvezetői beosztást kapott, no meg egy szürke Opelt, hogy azzal járjon be munkahelyére a Pest megyei Tápióságról.

A Quaestor tulajdonképpen egy cégbirodalom. Az anyavállalat (a fentebb nevezett tanácsadó zrt.) egy liechtensteini offshore-cég, az Insula Management Estabilishment tulajdonában állt, s ez birtokolta az összes vagyont. Ennek egyik “leágazása” volt a lényegében “nincstelen” Quaestor Financial Hurira Kft., amelynek egyetlen tevékenysége a Quaestor kötvényeinek hivatalos kibocsájtása. Mindezt pedig úgy, hogy  Hurira az “anyára” bízta a forgalmazást, az ebből származó bevételt pedig “kölcsön adta” neki. Az pedig ebből finanszírozta a befektetéseit, a haszonból pedig (ha lett volna) fizette a kötvénytulajdonosok lejáró követeléseit.

Mint kiderült, a Hurira által piacra dobott értékpapírok úgynevezett “junk bond“-ok voltak. Ezt a kifejezést Amerikában olyan, vállalati kötvényekre használják, melyek kipróbálatlan, nehezen megtérülő, tehát kockázatos befektetéseket finanszíroznak. Ilyesmiket csak olyanok vásárolnak fel, akiknek “könnyen jön” a pénz, tehát a szokásos piacinál jóval magasabb kamat érdekében nyugodtan bevállalják az esetleges bedőlés rizikóját. Következik ebből, hogy azok, akik életük megtakarítását akarják biztonságban tudni, illetve közpénzeket kezelnek (állami intézmények, cégek, önkormányzatok), az ilyesmiket messze elkerülik, s ha egy forgalmazó mégis bepróbálkozik náluk egy-egy “junk bonddal”, a felügyeleti szerv rögvest rákoppint az orrára. Már ha az a bizonyos “szerv” normálisan, tehát funkciójának megfelelően működik.

“Bélaország” azonban ezen a téren is alulteljesít. Minálunk oly’ alacsony a “keményen dolgozó kisember” pénzügyi műveltsége, hogy még csak meg se nézi, valójában mibe is feccöli a pénzét. Csak a kamat mértékét látja, s amikor aláírja a szerződést, el sem olvassa a “kockázatokat és mellékhatásokat” oldalakon át taglaló “apróbetűs részt”. Ugyanez történt a “devizaalapú hitelek” esetében is, no meg a most bedőlt Quaestor-kötvényekkel. Mivel az utóbbiakból származó bevételt nem olyanokba fektették be, melyek a lejárati időn belül kitermelik magukból a tőkét és a kamatot is, a cég újabb papírok kibocsájtásával fedezte a régiek kifizetéseit. Ez pedig nem más, mint egy szimpla “pilótajáték”: aki “felül” van az nyer és viszi a lóvét, aki meg “alul” … hát “sorry”.

Ez történt ebben az esetben is. Ami azonban meglepő, hogy az “odakozmáltak” között nem csak magánszemélyek, de még önkormányzatok is vannak. Fót fideszes polgármestere például egymilliárdnyi közpénzt “fialtatott” a szélhámos brókercégnél. Természetesen nem a sajátját, hanem a települését. Ugyanezt tette a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyik “háttérintézménye”, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. csekélyke 3,8 milliárd (köz)forint erejéig. Igaz, ez a cég megúszta a dolgot, az öncsőd bejelentése előtt három nappal (gondolom: “isteni sugallatra”) kivonta minden tőkéjét a Quaestorból.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miként árulhatott esztendőkön át “junk bond”-okat a Quaestor boldognak és (most már) boldogtalannak. Hogyan fordulhatott elő, hogy ebből önkormányzatok is vásárolhattak? Hogyan volt lehetséges, hogy (az államháztartási törvény megsértésével!) kormányzati szervezetek fektessenek be közpénzeket? Mi az ördögöt csinált a Felügyelet? Hogyhogy nem vette ezt észre? No meg azt sem, hogy a pilótajáték már odáig fajult, hogy a Quaestor az engedélyezett hatvannál 150 milliárddal több kötvényt dobott legutóbb piacra?

A válasz sajnos roppant egyszerű, s manapság “hétköznapi” is: Maffiaállam. Tarsoly Csaba, a Quaestor tulajdonosa és vezérigazgatója kitűnő kapcsolatokat ápolt (s ápol most is) a Maffiapárttal. Közös kereskedelmi vállalkozása van/volt a felcsúti Csodagázszerelővel, Mészáros Lőrinccel (a “miniszterelnök” közismert strómanjával) Oroszországban. Ugyancsak itt társtulajdonosa (a letartóztatott Kiss Szilárd “agrárdiplomata” orosz feleségével együtt) egy “vízumközpontnak” (Magyarország a schengeni csatlakozás óta 2 millió uniós vízumot adott ki, ebből 400 ezret Moszkvában!). A Quaestor volt a moszkvai és az isztambuli “kereskedőházak” üzemeltetője is. Győri illetőségűként jóban volt a mai “küküminiszterrel”, s mint focitulajdonos (Győri ETO), jól feküdt a futballmániás “miniszterelnöknél” is (lásd: a Mészárossal közös bizniszt!).

Hát ezért volt lehetséges az, hogy Tarsoly esztendőkön át simlizhetett a felügyelet félre/elnézésével! Ezért parkoltatott a KüKüM közpénzeket bóvlikategóriás vállalati részvényekben (bár ezt most igyekszenek elhazudni!). Ezért volt lehetséges az, hogy míg a “kicsiknek” simán beragadt a pénzük, addig az általuk fizetett állam idejében kifarolhatott az összerogyó kártyavárból (anélkül, hogy szólt volna bárkinek is!). Ezért lehetséges, hogy miközben ott ücsörög a jegybank által kirendelt felügyeleti biztos, a vagyontalan “tulajdon” kivásárolja a tulajdonost önmagából! Ezért nem foglalkozott a bűnüldözés érdemben sokáig az üggyel, s kaphatott Tarsoly Csaba heteket arra, hogy elébb a vagyont, osztán meg önmagát is kimentse a maga által teremtett szarból, a felelősséget meg egy “Bélára” tolja!

Mert “Béla” itten mindenki, aki közemberként “részese” ennek a Quaestor-disznóságnak … is! Hiszen itt a Maffia “Bélának” néz mindenkit. A kötvényvásárlók szemét kiszúrták egy kecsegtető ígérettel (magas kamat). Ennek az Orgovánnak, az új “vezérigazgatónak” meg pár fillérrel és egy szürke Opellel (bezzeg őt rögvest megtalálták a rendőrök!) cserébe a balhé “elviteléért”. A miénket (legalább is többségünkét) pedig még 2010-ben néhány semmire nem kötelező, hangzatosnak tetsző, ócska kampánydumával.

“Bélaországot” hagytunk csinálni a Magyar Köztársaságból! Ez a helyzet, s még vitatni is fölösleges.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

UPDATE!

 1.) Tarsoly időközben bejelentette, hogy állítólag visszaveszi Orgovántól a Quaestor igazgatását. … Hiszi a piszi! … A “Pünkösdi király” tápiósági udvarán pedig egy Audi A6 parkol!

2.) Orbán meg azt, hogy személyesen ő rendelte el az állami tőkekivételt még az öncsőd bejelentése előtt. … Ezt elhiszem, hiszen Don Vittorio engedélye nélkül ebben a maffiakormányban még fingani sem szabad!

Olvass tovább »