Amatőrök!

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy kevés interjúinak egyikében mit is mondott Wermer András, a Fidesz 1998-as kampányguruja: “Egy politikai párt is csak olyan, mint a mosópor: mindkettőt el kell tudni adni!“. (Kuncze Gábor reakciója: “Akkor már értem, miért habzik a szájuk!“) Az egykori tanácsadó bonmotja talán kissé durva, de fedi a valóságot. Nem értem, hogy erre a mai Demokratikus Ellenzék még miért nem jött rá?

Anno nekem sem tetszett ez a wermeri mondat, de ha kibontjuk a mögöttes tartalmát, megállapíthatjuk: a pasinak igaza volt. Egy választási kampányban az adott politikai párt üzeneteit pont úgy köll belesújkolni a köztudatba, mint egy a piacra frissen bevezetett termék nevét; kapcsolni kell hozzá egy rendkívül lényegretörő, pár szavas jelmondatot, s azt minden létező csatornán át, napi 24 órában árasztani szükséges. Ez lenne az “alaptétel”, melyet aztán a helyi sajátosságokhoz alkalmaztatott “kiegészítők”-kel kell még megspékelni. Utóbbi a magyar közélet esetében az, hogy az átlagos honi választó bizony “irígy”, “államhitű”, “tekintélytisztelő” de mégis “kuruckodó”, s mindezeken túl bizony még “xenofób” is, amely még a saját, határokon túl élő nemzettestvéreivel szemben is gyakorta megnyílvánul, feltéve ha azok át merészelnek települni (veszélyeztetve a munkahelyeket), avagy odakint maradva a honi államkasszába akarnának belenyúlni (szociális-, oktatási és egyéb támogatások). Annak legelső bizonyítéka pediglen, hogy mindezeket sikerrel lehet alkalmazni minálunk, nem más mint az Orbánpárt 1998-as győzelme, bár ez ugyan kissé necces volt, hiszen csupán paraszt(kisgazda)hajszálon múlott a kormányalakítás.

Wermer ugyan már halott, de megüresedett állását sikerrel töltötte be a közkeletűen csak “Habonyárpi” néven ismert pasas, aki további eszközökkel gyarapította a wermeri hagyatékot. Ez a nóvum az eladdig nem, avagy csak alig alkalmazott “karaktergyilkosság” volt. Hogy ez miként működött, azt mindnyájan tapasztalhattuk: a Fidesz összefogdosta a ballib kormánypártok minden létező “szúnyogját“, azt rákötötte a propaganda-pumpára, s hatalmas “botrányelefánttá” puffasztva azt éjjel-nappal, minden mikrofont és diktafont azonnal megtaláló “szóvivők” tucatjai (“Papagájkommandó” – ©: ismételten Kuncze Gábor) útján szajkózták orrvérzésig. A siker nem hogy nem maradt el, de jóval nagyobb is lett a vártnál (meg a kívánatosnál).

A mai, Demokratikus Ellenzék azonban nyílvánvalóan képtelen arra, hogy a pártpropagandás “kommunikáció” terén felvegye a tempót az általa állítólag legyőzni akart mai kormánypárttal. Nem azt mondom, hogy nekik is minden szúnyogból elefántot köllene csinálniuk, de ha ebben a “Közélet” nevezetű langyosan bűzlő mocsárban elúszik mellettük a maffiaállam legújabb (törvényesített) bűncselekményeinek egy-egy olajtankernyi bálnája (farkával alaposan kupán legyintve úgy őket, mint a társadalmat – a demokratikus és alkotmányos jogállamról már nem is beszélve!), akkor azt talán észre vetethetnék egy-egy fűrészfogúra kifent egyszerű és lényegretörő nyilatkozattal, melyet osztán napokon át, minden lehetséges fórumon tucatnyian hangoztatnának (egyetlen bötű eltérés nélkül)! Ahelyett, hogy trafik-, föld- és egyéb mutyik ügyében azt kiabálnák szét, hogy “Kéremszépen, ezek itten lopnak és százezreket juttatnak koldusbotra tíz-húsz csókos meggazdagítása kedvéért!” (ld.: Gyurcsány legutóbbi beszéde!), azt halljuk, hogy “Ejnye!“, meg “Bejnye!“, s aztán nevek(!) helyett (ami érdekelné “Mari bácsit“) adatokat(!) kezdenek sorolni (ami nem érdekli “Józsi nénit“). Ennél már csak az a rosszabb, ha egy ügyben nem a lényegről beszélnek, vagy egyáltalán említést sem tesznek róla. Álljon itten két, eklatáns példa!

“Spontán” tiltakozás Kolozsvárott

Azt írja az újság, hogy egy Sorbán Attila Örs nevű pasi (aki állítólag az “Erdélyi Magyar Ifjak“, az EMI elnöke – a szervezet “diszkrét átmenetet” képez a honi Magyar Gárda és a Jobbik között! – szendam), pénteken azzal zavarta meg Bajnai Gordon kolozsvári látogatását, hogy egy “Túrista vagyok, nem magyar!” feliratú pólót “ajándékozott” neki. Sorbán (az “s” híján jó lenne a név!) nyilatkozatában azt mondta, hogy az akcióval afölötti felháborodásukat akarták kifejezni, hogy a volt miniszterelnök miként “viszonyul a határon kívüli magyarokhoz“, hiszen míg kormányfő volt egyszer sem látogatott Erdélybe, de bezzeg most, a választások előtti évben “szavazatokért kuncsorogni jött ide“. Erre Bajnaitól mindössze annyi tellett ki, hogy az “ajándékozást” a “modern politika” egyik elfogadható eszközének tekinti, megsértődni nem fog, bár ő Erdélyben is magyarnak érzi magát, s a jövőben úgy kíván kormányozni, hogy azzal az erdélyiek is elégedettek legyenek.

Nos, ha én lettem volna Bajnai helyében, akkor egy (pláne!) erdélyi látogatás előtt felkészíttetem magamat a nyílvánvalóan elkerülhetetlen, közvetve avagy közvetlenül Fidesz-inicializálta provokációra. S amikor ez bekövetkezik, előveszem a szürkeállományomban tárolt mondatkliséket, s azokat az alkalomhoz illő körítéssel folyékonyan, dadogás nélkül, malíciózus mosollyal a szájam szögletében elmondom. Valahogy így:

“Megtisztelőnek tartom, hogy az ‘Erdélyi Magyar Ifjak’ olyannyira fontosnak tartják személyemet, hogy már napok óta készülődnek kolozsvári látogatásomra. Hiszen ahhoz, hogy ezen akciójuk az igényeikhez képest kellően hatásosra sikeredjen, több napnyi gondolkodásra, tervezésre volt szükségük – akárcsak az ‘ajándék’ legyártatásához. Remélem, hogy az utóbbi bekerülési költségét az Orbán Viktor és üzlettársai által teljes mértékben felügyelt, s a magyarországi adófizetők pénzéből működő ‘Bethlen Gábor Alapítvány’ az utolsó lejig megtéríti! Ami a szavazatokért való ‘kuncsorgást’ illeti megjegyezném: Orbán Viktor, a magyar kormány miniszterelnöke az, aki olvadozó, honi szavazógárdáját igyekszik határokon kívüli ‘vendégmunkásokkal’ megerősíteni, s ezen magyarországi, hatalmi céljai érdekében több esetben sem átallotta súlyosan kockáztatni az erdélyi magyarság romániai, politikai képviseletét azzal, hogy magyarországi adófizetők pénzein két, Fidesz-klón pártot is létre hozott. Előbb a Szász Jenő-féle MPP-t, majd annak sikertelensége után a Tőkés László-féle EMNP-t. Nem Orbán Viktoron, nem Szász Jenőn, nem Tőkés Lászlón és nem az itt megjelent Sorbán elnök úron múlott, hogy az erdélyi magyarságnak ennek ellenére és még mindíg befolyásos politikai képviselete van úgy a magyarlakta megyékben, mint a bukaresti törvényhozásban. Kolozsvári látogatásomról pedig csupán annyit: annak célja – ellentétben Orbán Viktorral – nem a szavazatszerzés. Természetesen alázattal fogom megköszönni voksát minden olyan erdélyinek, aki bizalmára fog méltatni, de legfőbb célom most megtudni, hogy miután a Demokratikus Ellenzék eltakarította a magyar törvényhozás és a kormányzat éléről az összmagyarság jövőjével bárkivel, még egy azeri diktátorral is gátlástalanul üzletelő, Orbán Viktor nevével fémjelzett maffiát, az új magyar kormány milyen intézkedéseket és politikai lépéseket tegyen az erdélyi magyarság érdekében?!”

Ennyi! Slussz és passz! … Bár lehet, hogy én vagyok tévedésben. … Szokás szerint!

A kübekházi példa

De most induljunk vissza Erdélyből, s átlépve a magyar határt, álljunk meg egy pillanatra Kübekházán! Ez a határszéli falu ugyanis az egyik legszebb példája: hogyan bánik a Maffia-adminisztráció a számára gazdaságilag és politikailag haszontalannak ítélt kistelepülésekkel, illetve milyen impotens a Demokratikus Ellenzék a sorozatosan érkező és a sztratoszférig emelt “magaslabdák” lecsapkodásában!

Azt írja az újság, hogy a kübekházi önkormányzat képviselőtestülete a minap, az anyagi ellehetetlenülés miatti végső kétségbeesésében kénytelen volt visszautalni a Magyar Államkincstárnak az az által, a település működési költségeinek támogatására kifizetett összeget. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha egy falu ekkora anyagi kakiban van, akkor miért adja vissza az állam által folyósított pénzt? Nos azért, mert az inkriminált összeg – mely oly’ kitűnően példázza az orbáni Maffia-állam nagyvonalúságát – egészen pontosan 3.478 (mondd: háromezer-négyszázhetvennyolc!) pengő magyar forintra rúgott! Egy teljes hónapra, s azok után, hogy idén volt két olyan hónapjuk is (április és május), amikor mégy ennyit sem kaptak – egészen pontosan 0, azaz nulla forintot! Történt mindez azért, mert miután a hitelképesség szempontjából háromszoros “bóvli”-ban lévő Orbállam úgymond “átvállalta” a települések adósságállományainak egy részét, a közigazgatási feladatok úgy 10 százalékát pedig (“könnyítésként”) a csókosok államilag finanszírozott szinekúrához juttatása érdekében gründolt járásokhoz tette át, rögtön be is hajtotta ezen községeken/falvakon a “szívesség” ellenértékét – többszörösen! Kübekháza esetében például kirepült az ablakon az szja. helyben maradó részének 30, a gépjárműadó 60, a helyi iparűzési adó 20 százaléka, azaz évi 32 millió forint (hogy mennyi volt az átvállat adósság, arról nem tudni). Ugyanakkor a településnek kell finanszíroznia a napi 6 órás (32 fő!) közmunkás fizetésének 30 százalékát, miközben a közeli Hódmezőlázárhelyen 300 közmelós, 8 órás fizetését úgy vállata 100 százalékban az állam, hogy az adósságátvállalás mértéke és mennyisége nagyságrendileg volt nagyobb, mint Kübekházán! … És mi volt erre az irgalmatlanul magas labdára a t. Demokratikus Ellenzék reakciója (két nap után)? Pont annyi, mint Kübekháza április-májusi, állami támogatása, azaz Nulla! Pedig akár kiadhattak volna egy közleményt is. Valahogy így:

“Az Orbán Viktor és üzlettársai által vezérelt Maffia-állam ismét megmutatta valódi arcát! A tavalyi esztendőben rászoruló polgártársainknak meg kellett barátkozniuk a gondoltattal, hogy jogosultságuk ellenére kizárólag közmunkáért kaphatják meg támogatásaikat, s ez az összeg napi nyolc óra után mindössze 47 ezer forint. A vagyongyarapodásáról elszámolni képtelen, miskolci Zsiga Marcell orbánpárti képviselőtől, akinek háza előtt a helyi önkormányzat ingyen aszfaltoztatott, aki ugyanezen várostól hónapokig vett fel jogtalanul több százezer forintnyi költségtérítést, aki fiatal kora (és mindössze pár esztendei, templomi kórista-múltja) ellenére közel milliós havi jövedelemben részesül, ugyanezek a többségükben idős polgártársaink megtudhatták, hogy szerinte ennyi is elegendő a megélhetéshez. Az Orbán Viktor által vezetett Maffia-kormány belügyminisztere, a közel kétszázezres nyugdíja mellett még milliós miniszteri fizetést és gyanúsan szerzett cégeiből sok százmilliós jövedelmet húzó Pintér Sándortól pedig ugyanezen, éhbéren tartott polgártársaink azt tudhatták meg, hogy ha van egy kecskéjük, akkor szerinte már minden megélhetési problémájuk meg van oldva. Idén ezen rászorulók, tartósan munkanélküliek azt hallhatták ugyanezen, Orbán Viktor által vezetett Maffia-kormánytól, hogy már csupán havi 36 ezer forint is elegendő a megélhetésükhöz, lévén ennyit szán az Orbán Viktor-féle Nemzeti Együttműködés Rendszere egyetlen emberre! Olyanokra, akiktől 2010-ben még a szavazataikat kérte a felemelkedés érdekében. Most kiderült, hogy az emberek még ennél is kevesebbet érnek az Orbán Viktor vezette Maffia-kormánynak! Miközben a fideszes irányítású Győrben 4 milliárd forintért építhet az Orbán Viktor miniszterelnök üzlettársa, Simicska Lajos által birtokolt cég egy háromszintes mélygarázst, addig a magyar-román határ mentén lévő Kübekháza működésre az Orbán Viktor-féle állam mindössze havi 3.478 forintot szán úgy, hogy áprilisban és májusban még ezt az összeget sem volt hajlandó a településnek átutalni! Eközben – bár a kormány közfeladatainak 10 százalékát a saját kitartottjai számára, tehát teljesen fölöslegesen létre hozott járáshoz telepítette – elvonta annak bevételei felét, úgy hogy Kübekházát közben arra kötelezte: közmunkásai fizetésének 30 százalékát maga fedezze. Havi 3.478 forintból? Harminckét embert?! … Ugyanakkor a közeli Hódmezővásárhelyen  –  amelyet Lázár János, Orbán Viktor miniszterelnök államtitkára, volt helyi polgármester és az Országgyűlés fideszes frakciójának egykori vezetője  –  sok tízmillárdos adósságba hajszolt, teljes az állami finanszírozás, teljes az állami adósságátvállalás és nincsenek kormányzati elvonások. Meddig tűrjük még ezt?! Meddig tűri még a vidék Magyarországa, annak lakói, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök és maffiózó üzlettársai által irányított állam az ő bőrükön, az ők elszegényítése árán gazdagítson még tovább néhány milliárdos vállalkozót, trafikosok tízezreinek, földművesek százezreinek koldusbotra juttatásával adjon néhány száz bűntársának sokmilliós jövedelmeket?!”

Ennyi! Cakli-pakli és semmi több, ámde ezt naponta minimum húsz alkalommal, az összes mikrofon, diktafon és kamera előtt elmondva, egységesen!

Persze tudom: én tévedek!

… és ezt …

szendamondja!

 

Reklámok

Nulláder

Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam …” – volt olvasható Ferenc József 1914-es uralkodói közleményében, melyben bejelentette a hadiállapotot Szerbiával. … Mi lett belőle? “Alapos megfontolás után …” – volt olvasható Nulláder “elnök” 2013-as államfői közleményében, melyben megindokolta a Földmutyi törvény aláírását. … Mi lesz belőle?

Még most is a röhögés környékez, ha visszaemlékszem arra, micsoda hallelujázás robbant ki a ballib politikusok, sajtósok, bloggerek és kommentesek körében, amikor Nulláder “elnök” először nem írt alá valamit. Akkor valami olyasmiről volt nagyba’ szó, hogy Nulláder “felnőtt a hivatalához“, meg, hogy “brááávóóó!” és egyéb, ehhöz hasonlatos, fullnaiv szövegek hemzsegték tele az elektronikus világhálót (gondolom Viktorék fetrengtek a a hahotától!). Ezek szerzői között pediglen számosan voltak, akik a 2010-es voksolásaikért azzal barnították le a T. Választókat, hogy maximum egy tyúkéval felérő emlékezetük van: feledve Viktor első országlásának tapasztalati tényeit (netto bűncselekmények elkövetései), bedőltek az ócskán falmelléki kampánydumáknak és “Amnézia Amnesztiá“-ban részesítették őt. “És ti?” – tettem fel akkor magamban a kérdést.

Már előző posztomban is megállapítottam, hogy a Ballib oldalon (is) hemzsegnek azok a doktrínerek, akik önfelkent váteszekként/éceszgéberekként/igazlátókként osztogatják azt az észt, ami olykor számukra sem áll kellő mennyiségben rendelkezésre, s nagyvonalúan hülyézik le a “Zembereket” pont olyan hibákért, melyekben maguk is gyakorta jeleskednek. Csak míg az előbbieknek ők felróják a “tojómemóriát”, addig ugyanezen adottságukról önmaguk esetében már (a tisztánlátás jegyében … ugyi?!) gyakorta elfeledkeznek sőt, időnként még erénynek is beállítják.

Amikor Nulláder először nem írt alá, az egyik hírportál kommentoldalán emiatt kitört általános hejehuját azzal próbáltam hűteni (én marha!), hogy azért tartsanak mán egy kicsiny mértéket is, s a pasingert kezeljék annak, ami: “Antidemokratának” és “Rendszerszolgának“! Emlékeztettem őket arra, hogy Nulláder volt az, aki az Első Viktoriánus Korszakban, mint Házelnök “három hetenként“-nek olvasta a Házszabály “hetenként” szavát, ő volt az, aki azt a bizonyos “rövid, de tartalmas” beszélgetést folytatta le Györgyi Kálmán, akkori legfőbb ügyésszel (aki ezt követően azonnal lemondott, s így helyet csinált Poltpettingnek!). Ugyancsak ez a manus volt az, aki 2005-ben, mint orbánpárti frakcióvezető a köztársasági elnök parlamenti megválasztása során személyesen keresett “vakondok“-at, melynek érdekében szorosan ellenőrizte(!) leadás előtt a “titkos” szavazatokat, ócska politcirkusszá degradálva ezt az aktust (is). Szintén ez az alak volt (immáron EP-képviselőként) az, aki “kidolgozta” a demokratizmus minimumfeltételeit is alaposan megcsúfoló Választójogi Törvényt, benne a hírhedt “Regisztráció“-val, s még ahhoz is eléggé vastag volt a pofalemeze, hogy mindezt csuklás nélkül megmagyarázza. Ippeg ezért, s ennek okán, felkértem az akkor ájuldozókat, hogy élesítsék ki a memóriájukat (ha másként nem megy, hát használják a “Guglit”!), s mindezek alapján vegyék tudomásul: nem történt itten semmi különös, csak a szokásos, habonyárpis parasztvakítás, melynek célja ezúttal nem a “karaktergyilkosság”, hanem pont anak ellenkezője volt.

Szólj igazat, s betörik a fejed! – tartja a mondás, melynek tökéletes igazságtartalmát akkor magam is megtapasztalhattam. Amit én, a “ballib” blogger akkor, ezen “verbálisan elkövetett amnéziaellenes kezelésem”-ért kaptam a többségükben szintén ballib kommentesektől, azt nem szívesen tenném ki az ablakba. Finomítva a lényeget, a nekem kimért kokik és sallerok arról szóltak, hogy én egy alapvetően rosszindulatú ember vagyok, aki megtagadja Nulládertől a személyiségfejlődés lehetőségét (melynek szerintük az akkori alá nem írás volt a “legszebb példája”), a múltbéli hibák kötözködősen notorikus felemlegetésével pediglen azt akadályozom meg, hogy valaki jó útra térhessen.

Hiába próbáltam azzal érvelni, hogy pont ugyanezen érvekkel “bocsájtott meg” Orbánnak, majd tette őt (maffia)Vezérévé a klerikálfasiszta, reakciós jobboldal, hogy így lehetett “nemkomcsi” és pl. tákolmánykoncepcionáló (Pozsgai), “derék magyar ember” egy rakás neofita emeszempésből, az általános hangulat olyannyira ellenem fordult, hogy inkább feladtam a vitát, meg a küzdelmet is az eluralkodott kognitív disszonancia ellen. Néhány hónappal később, amikor ugyanezen hírportálon, szinte ugyanezen kommentesek simán letrógerezték és lerendszerszolgázták ugyanezen Nulládert, mert az “hivatali kötelességé”-nek tekintette a súlyosan jogcsorbító (ráadásul Tákolmányellenes!) Negyedik Tákolmánymódosítás aláírását, már inkább nem írtam semmit. Minek? Én sem szeretem, ha a pofámba hajítják múltbéli hülyeségeimet, hiszen magam is csak “emberből” vagyok.

Ma már azon is csak kuncogni tudok, ahogyan Nulláder leanyázása mellett egyesek feldícsérik a Magyar Neonácik és Nyilasok Megélhetési Közösségét (hivatalos nevén: “Jobbik“) azért, mert azok “hősiesen kiálltak” a Földmutyi Törvény ellen, s annak megszavaztatását “fizikailag is” megpróbálták megakadályozni. Nem akarom őket egy közvetlen kommenttel azzal megsérteni, hogy miközben most az egekig dícsérgedik a ki tudja hogyan és kik által finanszírozgatott Vona-gárdát: a pillanat hevületében némileg elfeldkezni (“tojómemória”?) látszanak arról: ez a párt a Fidesz (pontosabban Orbán személyes) kreálmánya, mindíg is Őfelsége Ellenzéke volt, helyi és országos képviselői személyes haszonélvező a fideszes mutyiknak, ótvarosan elképesztő oktatási, kultúrális és szociális elképzeléseik szervesen beépültek az orbanista törvényekbe, kiknek tiltakozásait soha nem hallottuk akkor, amikor éppen a gyerekeinket tiltották ki vagyoni cenzus alapján a felsőoktatásból, szüleinket és bennünket a tisztes orvosi ellátásból, megrokkant és munkanélküliekké vált polgártársainak a szociális ellátórendszerből, a segélyre jogosultakat pediglen rabszolgamunkára kényszerítették, kiszolgáltatva a hivatali és a “kápói” önkénynek (“Érpataki Modell“!). /Aki ezt nem hiszi, kérem a kommentoldalra linkelje mán be a Jobbik ezeket elítélő nyilatkozatait, avagy észrevételeit pl. Trafikmutyi-ügyben!/. Azon már röhögni sem tudtam, hogy pl. a devizahitelesek mizériái miatt rendezett minapi tüntetésnek (Budapest) is ippeg pont az a Jobbik volt a haszonélvezője, melynek valamennyi országgyűlési képviselője simán megszavazta az egyösszegű végtörlesztést, önkényesen megállapított CHF-árfolyamon, s bár ebből a “mezei devizás” egy kummányi könnyítést nem élvezett, a Jobbik honanyái/atyái sokmilliós, személyes hasznot zsebelhettek be, együtt szinte az ÖSSZES parlamenti képviselővel – oldalfüggetlenül (aki nem hiszi, ennek is nézzen utána!). Arról pedig mán nem is beszélve, hogy hányszor nyújtott ez a “párt” PR-segítséget az Orbán-maffiának. Tavaly decemberben Gyöngyösi Izéke ippegpunkt akkor akarta kilistáztatni a kormány zsidajait, amikor a Választójogi Törvény újabb, mégpenetránsabb módosításáról zenghetett volna a közélet hangja. Most pediglen, a saját reklámjuk okán óvatlanul kikért névszerinti szavazást is csak úgy tudhatták megakadályozni, ha még azt megelőzően botányt csinálnak az Ülésteremben! Lehetett volna utána is, de (gondolom) miután kiderült, hogy Nulladik Viktor (és Bajuszkirály, és Tömjén) nem óhajt dokumentált bizonyítékot maga után hagyni ezen Ótvartörvény elfogadása ügyében, hát nem maradt más menekülési útvonal, ami ráadásul a “Közös Hasznot” is meghozta! Lehet, hogy egyesek szerint én csak konteókat gyártok, de azért gondoljuk már kicsinyt végig az események láncoltatát: hiszen így a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt! Nemde?! Én pediglen már régóta megszoktam, hogy se Vonának, se Orbánnak ne higyjek el semmit, ne azt a kirakatot bámuljam, amit a pofám elé tolnak, hanem inkább nézzek csak a hátuk mögé! Mánpediglen ottan én ezt látom! Sorry, ha később megint igazam lenne! /Jut eszembe! Ezen országgyűlési rendbontás idején mit csinált a Kövér-gárda, azaz a “Házőrség”?! A röhejes uniformisát suvickolta? Hogyhogy nem vonult be azonnal rendet csinálni?! Nem kapott parancsot? Miért nem?! … No? … No! … Leesett?!/

De inkább hagyjuk! Ahogy azt is, hogy az Ellenzék végre eljutott a következtetésig: “Áderrel nekünk tovább nincs dolgunk!“. Miért, eddig volt? A tök’ fölösleges nulláderezés helyett ideje lenne végre a Jövőre koncentrálni! Nem pediglen a műfelháborodásokra, … meg a szokásos gyurcsányozásra!

… és ezt …

szendamondja!


Öt

Bár önmagamat liberálisnak sőt, időnként még értelmiséginek is merészelem tekinteni/nevezni, gyakran csuklik meg bennem ez a talán téves elképzelés. Különösen, ha (az önkinevezett) “liberális értelmiségiek” (éceszgéberek, morálfilozófusok) szövegeit hallom/olvasom.

Ezek az emberkék pont olyan heveny öntudattal dumálgatnak egy Nemlétező Magyarországról, mint Napoleon Dunaparte, s mindössze annyi közöttük a különbség, hogy az előbbiek pusztán “öntévedésben” vannak, az utóbbi pedig “üzletszerűen elkövetett” hazudozással él … naponta többször is! További hasonlatosság közöttük, az önimádat, a tévedhetetlenség hite s az, hogy mindegyik a másik tevékenységét tekinti Önmagára (és az Országra – ki mit azonosít azzal!) nézvést veszélyesnek. Bár semmiféle közös nyelvet nem beszélnek egymással, abban teljes mértékben megegyeznek, hogy ezen “Kockázati Tényező” legfőképpen a mai Ellenzékben testesül meg.

Amikor azt olvasom kedvenc bloggerkollégám, Fabius oldalán, hogy szerinte továbbra sem a Farkasházy Tivadar-féle szárszói talákozóról pikírt és ostoba “riportot” közlő sajtóskríblerek voltak a hülyék, hanem “Teddy“, aki a “retyózsurnalizmus” eme … díszpéldányait kihajította a saját telkéről (a második dilinyós “beszámoló” után!), akkor komolyan az az érzésem, hogy nekem ment el az eszem. Azért, mert ugyan magam is gyakran írok “Fabius”-hoz hasonló, karcos posztokat, de én (meg ő is) csupán bloggerek vagyunk, akik ezt megtehetik. Ámde az index.hu két balfékje, szakmai niemandja mégis csak hivatásos (azaz: fizetett) zsurnaliszta, akiktől még a saját benyomásokat is tartalmazható “riport” műfajában is elvárható (nem föltétlenül csak a mértéktartás, de az mindenképpen) hogy legalább tisztában legyenek azon személyek kilétével (neveivel), akikről írsogálnak! /Engem úgy bő húsz esztendővel ezelőtt Falus Gábor, a Népszabadság rovatvezetője azért baszarintott le ordítva, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a “Budapesti Taxis Kamará”-nak van “országos főtitkára” is! … volt!/ Arról már nem is beszélnék, hogy az egész “riportjuk” hemzsegett a szubjektumtól és valami egészen baromi módon hiányolta az objektumot, azaz a tényeket, a tudósítást. Így osztán a firkálmányaik inkább hasonlítottak egy matolcsysta költségvetési törvényre, mint egy valódi tudósításra/riportra.

Ámde mit kezdjek azzal, ha már a sajtószakma olyan “nagy öreg“-je is képtelen helyén kezelni a dolgokat, értelmezni az elhangzottakat, majd mindezek alapján (elfogultságon alapuló prekoncepció szerint) olyan jegyzeteket ír, mint Tóta W.? Amikor az általam nem különösebben kedvelt MSZP nem kifejezetten kedvelt mai elnöke, Mesterházy Attila azon, szárszói mondatát, hogy “…innentől kritizálni csak négyszemközt lehet!“, úgy fordítja/magyarja, hogy “… kendtek feltalálták a Fideszt!“. Holott állítólag ő is részt vett (megfigyelőként) a szárszói dzsemborin, így tudnia köllene, hogy M.A. milyen előzmények után és pontosan kinek szánta ezt a kitételét. Egyáltalán nem a párttagoknak, a leendő szavazóknak (ahogyan azt Tóta W. tótavére ferdíti), hanem Bajnai Gordonnak! Egy ilyesmit, egy ilyen felkészült és jótollú újságírónak észre nem venni, az vagy ordas szakmai hiba, avagy … de ebbe már (főleg Tóta esetében) bele sem merek gondolni!

Persze Tóta W.-nek sokban igaza van! Például abban, hogy itten a szavazókorúak/jogosultak jelentős része egyáltalán nem a “2010-es állapotok”, tehát a pártpénztárnokok és oligarchák békés egymás mellett élésének állapotját sírja vissza. Már csupán azért sem, mert ez a “harmónia” már legalább 2006 óta megbomlott, s különböző bomlott elméjű emberek (politikusok és oligarchák) esküdtek össze a Köztársaság és annak Alkotmányos Rendjének megdöntésére! Ez pediglen 2010-ben azért sikeredett nekik, mert a Zemberek egy aktív kisebbsége egyszerűen leszarta az “ingyen kapott“! (©  Heller Ágnes – Szárszó, 2013.) Demokráciát, egy nagy és passzív többsége pedig veszni hagyta! Innentől, ezen tényből kiindulva pediglen beszéhet/írhat akármelyik liberális-doktríner Tótavé arról, hogy mánpediglen csakis a Tiszta Értelem, az Észérvek és az Őszinteség alapján lehet itten kampányolni és baromira kerülni köll a mindenféle Populizmust; meg hogy egy szabadelvű és demokratikus pártszövetségben nem szabad tiltani (még a szavak szintjén sem) a “kibeszélést”, azaz az egyéni vélemények korlátlan kikiabálását, az egyszerűen figyelmen kívül hagyja a Tényeket!

Mán pediglen a Tények azok, hogy az orbanista diktatúrát NEM a többek között fülöpházáról származó, komondoros polgármester/képviselők rittyentették nekünk ide! Nem a Holdból pottyantak pont erre a 93 ezer négyzetkilométerre és még csak nem is az Epsilon Eridani ufonautái szállították ide őket, hanem MI, aktívan avagy passzívan választottuk meg őket, illetve hagytuk, hogy egyáltalán a választhatóság (nem jogához, hanem a) lehetőségéhez jussanak! … Ezek az alakok! Ezek a kitömött pacipéniszek, akik egy normális országban, többségükben normális választók esetén még egy iskolaszéki tagságig sem jutottak volna el (hasonlatosan a Vezérürü/leak-ükhöz) nem hogy futószalagon törvényhozókig, akik havi 400-500 ezer forintért cserébe bármikor elárulják még a saját gyerekeiket is (mert annyira ostobák, hogy nem tudják: a mostani “elit” jogait bármikor meg lehet vonni vezérileg a mostani “elit” által megszavazott törvények alapján!).

Ezek az alakok egy fortélyosan kimódolt és nagyon lebutított kampányszövegek által juthattak hatalomhoz, s mindez azért, mert a Jónép (a Zemberek) erre fogékonyak voltak! Azt a Harmincegynehány Százalékot, akik a Führerre szavaztak, ez a populista szöveg érintette meg, s terelte (az országgal együtt!) tévútra! Majdenm ugyanennyien voltak, akik nem voltak vevők erre az egész turhahegyre s voltak hajlandóak szavazni a Ballib oldalra, de mégtöbben voltak azok, akik inkább otthon maradtak, s burkolództak hallgatásba, mert az a bizonyos Ballib oldal össze-vissza beszélt és egyszerűen szégyelte hangoztatni a kétségtelen eredményeit! … Bezzeg a “Jobbkonz”! … a Semmivel is Sikerpropagandát folytat és nem is sikertelenül! EZEKNEK a választóknak köllene (Tótavé szerint) “őszinte” és “össze-vissza beszélő” Kampányt rendezni? Télleg? Az önfelkent és prekoncepciózus “liberális” szerint EZ lenne a MEGOLDÁS, s ha az a Ballib oldalnak nem megy, akkor inkább még négy(?) év Orbanizmus, tehát Netto Maffiaállam?! Na ne és Jesszusom! Ez az egész hozzáállás már annyira ostoba, hogy a zsenialitás határát súrolja!

A jelenlegi választók (arra hajlandók) egy jelentős része olyan emberke (fehérjehalmaz), akiknek én még választójogot sem adnék (ők meg nekem, lévén nem azonos a “polgári” öntudatunk). Ők azok, akik 1990-2002 között általában mély hallgatásba és passzivitásba burkolództak. Most ők a hangadók, az “aktív kisebbség”! Mi, a korabeli (2010-ig) “aktívak” pedig a mai passzívak azok, akik a közvéleménykutatók szerint “nem tudja/nem válaszol“! És miért? Mert nem lát egy egységes, összetömörült, ugyanarról beszélő, ugyanarra ujjal mutogató, tömbösödött Ellenzéket (monolit kormánypártal szemben?!), amelyet hatalomra juttatva ismét és már megint ingyé’ kaphatná vissza a Demokráciát!

És hogy ez mennyire igaz: nézze meg mindenki (Fabius kolléga és Tóta W. is) ezt a cikket, meg ennek fotóit!
Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria     Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria

ÖTEN TÜNTETTEK MINDÖSSZE A MAFFIA-DIKTATÚRA ELLEN! Ha Tóta W., Fabius kolléga és a két indexes is ott lett volna, már KILENC főre növekedik a Polgári Öntudat képviseletének netto száma.

Ezek a “választók” meg a “polgári öntudat”?! Amit az önfelkent Ballib Pápák prédikálnak úgy, hogy miközben nem csak a Helyzettel, de még a Saját Szakmájuk csínyjával-bínyjával sincsenek tisztában?!

Maradjunk csak a jól bevált “Populizmus“-nál! Ha ez az ára, hogy Tóta W. tovább fikázhassa (szabadon) a ballibeket, akkor legyen!

… és ezt …

szendamondja!

PS: Aki pediglen elfelejtette volna: a Tákolmány (már négyszer módosítva!) oktrojálásának napján Hatalmas Tüntetés volt az Operaház (katt a linkre!- megéri!) előtt, ahová a fociöltözős komondorosok nem a kultúrát, nem a tákolmányosságot gyűltek össze megünnepelni … HANEM ÖNMAGUKAT! EZT AKARJUK?!


Olvastam valamit …

… ezúttal is az egyik kedvencemtől, Ráth-Végh Istvántól! Hogy miért és ippeg-punkt ezen anekdotáját osztom meg Kedves Olvasóimmal, tehát Köztársaimmal és Barátaimmal, azt próbálják meg kideríteni az elébb említettek! Súlyosan csalódnék bennük, ha nem AZONNAL (cca. 5 secundum “türelmi idő” után) jönnének rá a posztom “talányára”!

Ráth-Végh István:

Az elárverezett világbirodalom

A butaság ranglétrájának mely fokára kell állítani azt a férfiút, aki árverésen megvette a római világbirodalmat és azt hitte, jó vásárt csapott vele?

A párját ritkító eset valóban megtörtént!

Nyolcvanhat napig uralkodott mindössze Pertinax, a becstelen emlékű Commodus utóda. Bölcs, tiszta jellemű férfiú volt. A Commodus alatt keletkezett erkölcsi mocsarat igyekezett lecsapolni; ki akarta irtani a közéletből a rothadást; könnyített az agyonsanyargatott nép adóterhein.

Az ilyesmit a mocsár lakói nem szeretik.

A praetoriánus gárda rádöbbent arra, hogy hatalmát veszély fenyegeti. Néhány mindenre elszánt nagyszájú kiadta a jelszót, hogy a császárral végezni kell. A tisztek gyáván visszavonultak; várták, merre dől el a kocka. Háromszáz gárdista felvonult a császári palota ellen. Az ősz császár fegyvertelenül, csak a császári tekintély fényétől övezetten állt eléjük. Hivatkozott hűségesküjükre. Egy percig úgy látszott, mintha észbe kaptak volna, de egy megvadult idegen zsoldos a császár felé sujtott, arra a többi is rátámadt és Róma egyik legderekabb férfiát halálra kaszabolták.

Nem hiszem, hogy a világtörténetnek lett volna még egy ilyen napja, amelyiken annyi becstelenség sűrűsödött volna össze, mint ezen a március 28-án, időszámításunk 193. esztendejében.

A mozgolódás első hírére Sulpicianus, Róma kormányzója és Pertinax apósa, a praetoriánusok táborába sietett. Tárgyalni kezdett a józanabbakkal, hogyan lehetne a forrongást lecsillapítani. Közben megérkeztek nagy diadalmi zajjal a háromszázak, egyikük lándzsán hordozta a császár levágott fejét. A józanabb elemek jónak látták, hogy egyelőre eltűnjenek a színtérről. Sulpicianus pedig – ahogy mondani szokás – a helyzet magaslatára emelkedett, s még ott a helyszínen, a véres fő látványától egy cseppet sem rettenve vissza, immár veje gyilkosaival kezdett tárgyalni, ki legyen az új imperátor. Elsősorban saját magát javasolta. A gyilkos banda összedugta a fejét. Rövid tanácskozás után meghozták a döntést: azé lesz a trón aki a legtöbbet ad érte. Egyik katona felugrott a sánc tetejére és hangos szóval hírdette ki, hogy a római világbirodalom nyílvános árverésen eladó!

Róma polgárságán a szégyenteljes megalázás fájdalma nyilallott keresztül. De élt akkor egy dúsgazdag szenátor, Didius Julianus nevű. A vén bolondot megrohanták a hírrel tányérnyalói, csatlakozott hozzájuk felesége és leánya, s elébe tárták a páratlan alkalmat, melyet botorság lenne elszalasztani. A hiú vén ember engedett. Lóhalálában sietett ki a táborba, megállott a sánc tövében és bejelentette, hogy árverezni kíván. A gárdisták nagy örömmel üdvözölték az új igénylőt s megkezdődött az árverés. Megbízott katonák vették át az ajánlatokat, s közölték a másik féllel. Egyik a másikra ígért, s verték fel a római birodalom árát. Sulpicianus már ott tartott, hogy minden egyes praetoriánusnak ötezer drachmát, vagyis Gibbon számításai szerint 160 font sterlinget ígért. A másik megijedt, hogy még el találják ütni a kezéről a trónt, s egyszeriben felszöktette ajánlatát 6250 drachmára, azaz körülbelül 200 font sterlingre. Sulpicianus abbahagyta a küzdelmet, a gárdisták kitárták a tábor kapuit, kikiáltották Didius Julianust császárnak, s nyomban letették a közismert értékű hűségesküt.

Egymillió fontra szokták becsülni a vételárat, amelyet Julianusnak ki kellett izzadnia. De ha hitelesnek fogadjuk el a megajánlott 200 fontokat, a végső összeg okvetlenül többre rúgott. Vitellius óta a praetoriánus gárdának 16.000 tagja volt, tehát a vételár meghaladta a hárommillió fontot.

A történet többi része már csak a teljesség kedvéért kívánkozik ide. Septimus Severus, a pannoniai légiók parancsnoka értesült a császárválasztás részleletiről, s ugyancsak a helyzet magaslatára emelkedett: 400 fontnyi összeget ígért fejenként a katonáinak; mégegyszer annyit, amennyiért Didius Julianus a birodalmat megszerezte. A seregében felléngolt a római erkölcs: lelkesülten vállalkozott, hogy felvonul a gárda ellen és a gyalázatos vásárt megsemmisíti. A légiók gyors menetben Róma alatt teremtek, a gárda meghódolt, a szenátus kikiáltotta Septimus Severust császárnak, s további hűségeskük következtek. Julianust betessékelték a palota fürdőszobájába, s ott lefejezték, mint egy közönséges gonosztevőt.

Hatvanhat napig uralkodott.

Nem érte meg a pénzt.

Szóval mi is a párhuzam az Ó-, illetve a Legújabb (Viktoriánus) Kor között? Aki nem érti, azt joggal nevezhetjük “Ostobán Idiótá“-nak, azaz fideszes/jobbikos szavazónak!

… és ezt …

szendamondja!


Mitisír a hogyishíjják?!

Az, hogy a Magyar Sajtó és a Magyar Újságírás, meg persze a “Magyar” “Újságírók” általános és átlagos színvonala valahol a Bányászbéka Segge alatti öt(ölt)-hat(olt) fényévnyi távolságban vagyon, az nem is lehet okadatolt vita tárgya! Természetesen vannak üdítő kivételek (lásd előző posztomat!), de úgy tűnik: nem csak a Pártszolgálati, de az úgynevezett “független” és az “ellenzéki” szerkesztőségekben is nyüzsögnek az “önkinevezett zsenik”, akik jobb esetben csak a saját talpjukat nyalják!

Az egyik Hogyishíjják azt skribálta (eztetet mostan inkább nem linkelném, lévén kényes vagyok a blogom köztisztaságára!) még úgy egy héttel ezelőtt, hogy az a bizonyos Főboszorkány, akit a NER tüzén kéne navracsicsilag megégettetni, szóval az a nagyoncsúnya Reding Nőszemély a Guldenburg … ja, ez egy sorozat volt! … szóval a “Bilderberg konferencián”  olyasmiket merészelt kijelenteni sőt, megígérni hogy ő a Bajnailibásgordnonnal karöltve el fogja intézni: hiteltelenítsék a 2014. évi magyar, országgyűlési választásokat (azok eredményeit), lévén előre tudható, hogy a köztudomásúan “rejtett fülkefigyelő kamerák” okán a Zemberek majd nem merészelik kiikszelni a saját és tőrölmetszetten őszinte véleményüket. No az, hogy ez a Hogyishíjják ilyesmiket leír egy “neve elhallgatását kérő olasz informátor“-ra hivatkozva (miért pont olasz? … miért nem azeri?! … ja, mert az a Keleti Szél tagállama, mellyel tavaly óta 100 százalékkal emelkedett a Balta-kereskedelmünk, meg a WizzAir fapados légijáratának száma – bérletes utas ezen: Szíjjártó Főkülkereskedő és Offshoreszámla-generátor!), azon a “Magukfajták” (© A Náci Barbie) egyáltalán nem csodálkoztak, a “Magunkfajták” (úgy talajmentén csúszók és mászók … egészen az Állami Földbérlésig, meg a Trafikig!) pedig egyszerűen vedelték, a habonyárpilag kivizelt propagandanedűt (bár ez már nekik is “kissé” karbolosan szaftos volt … tehát büdös!). Majd ebből az egész összehordott turha-halomból kihegyezi a Lényeget: “mánmegintbánccsákazországotnemzetetmegazorbánviktornyiminiszterelnökurat“!

No, ez még rendjénvaló is lenne(?), tekintettel arra, hogy ez a Hogyishíjják nem föltétlenül és elsősorban az objektív hírszolgáltatásairól híres. Inkább arról, hogy ha a tényektől merőben független “újságíróitól” a jelenlegi kormányhoz pusztán havi néhány közpénzmilliárddal kötődő nemoligarcha tulajdonos véletlenül (naponta akár többször is) megrendelne egy-egy cikkecskét, esetleg tudósításocskát, avagy véleményecskét, akkor ezek rögtön képesek szállítani a “saját tapasztalataikat”, illetve a “megbízható forrásokból származó értesüléseiket”. A megrendelést a szövegszerkesztőjén legyártó Izéke pediglen talán tényleg úgy érzi: “Na mostan tettem valami egészen nagyot (magamnak is félre!) Azországért és Anemzetért! … Lévén kinyaltam…!“.

No, még az is rendjénvalónak tűnik, a manapság szinte teljesen szokásossá vált NER-etika szerint (valami ilyesmit fognak majd “tanítgatni” lelkileg és tapasztalatilag felkészületlen gyermekeinknek hit/erkölcstan címén!), hogy mindezen “hír”-re hivatkozva a mindenféle morál és hit (mínusz Vezérseggnyalás-etika/credo), valamint törvényes bírósági bejegyzést nélkülöző, ámbátor buszos és egyéb “reklámok” finanszírozását nem hiányoló szervezetek ezt a RondaRedinget lemondásra szólítsák fel, hiszen ők ugyi azok, akik a Szellemtől (azaz az Önálló Gondolkodástól) óhajtják megvédelmezni A Hazát (azaz a Felkapaszkodott Alcsútit). Ámde az már egyáltalán nem rendjénvaló, hogy egy ellenzéki lap minderről úgy tegyen közzé tudósítást, hogy a cikkben mégcsak meg sem karcolja kellő gúnnyal a Nemlétező Szervezet baromira létező és közpénzzel fizetett, Szervilis Idiotizmusát!

No, ha nagyon akarom és nagyon megengedő vagyok, akkor ez még simán belefér a kánikula okán fellépett szerkesztői agyvíztúlnyomásnak (plusbonus: túladagolt hidegsör némi “feleselések”-kel! – utóbbi nem a Hatalom, illetve a Főszerkesztő ellenében). Még egy nagymúltú lapnál is előfordulhat, hogy egyeseknek kihagy a Szakmai Öntudatuk!

Ámde az egyszerűen már magyarázhatatlan (az pediglen egészen elképesztő, hogy ezt még meg is próbálták! – egy a Pártállami Diktatúra által a sajtó megregulázására szánt Hivatal hírdetése alatt!!! – ilyesmit miért is nem láthatunk mondjuk a nepszava.hu, avagy a nepszava.com oldalain?), hogy egy magára büszke, mert nagy olvasottságnak örvendő hírportál (index.hu) egy bizonyos (közéleti) szempontból rendkívül? jelentős találkozóra (Szárszó) kiküld két olyan pasmagot, akik még csak nem is szégyenlik, hogy bedrogozva/bepiálva és hívatlanul jelentek meg ott, azt sem tudják, hogy igazából ki és kicsoda, körülnézve azonban csakis “komcsikat” látnak (“Volga”, ill. “Audi” nélkül), meg “Teddy” (miért is szólíthatják Őt így?!) vécéjét, majd az egészen útszéli hangnemben leadott “riportjuk” (amelyben nekik “feltartotta a sort” Paul Lendvai, a hozzájuk képest csomolungmányi Heller Ágnesről pedig “alig tudtak jó fotót készíteni“! … és még folytathatnám a két kitömött piciny pacipénisz tudatlan inszinuációit!) utána a Házigazda (Farkasházy és másnap) kihajítja őket oda, ahová még valók sem lennének: a Balaton partjára az egyébként megérdemelt szakmai (és emberi) Pöcegödör helyet, kellően intenzív farbarúgással!

Szóval arról van itten nagyba’ szó, hogy a Magyar Újságírás (csakúgy, mint a Magyar Polgári – muhaha! – Öntudat) egynehány ritka és persze mélyen alulfizetett kivételétől eltekintve bizony “jobban teljesít“!

… és ezt …

szendamondja!


Ecetfa

Az alábbi írás iskolapéldája annak, hogyan is lehet (sőt, köll!) megfogalmazni egy tárcát/glosszát:  elgondolkodtatóan komoly tartalom, szükségesen karcos (fekete)humor, jó nyelvezet. Ha ezt kinyomtatva és név nélkül az orrom alá teszik, azt gondoltam volna, hogy emigrant Köztársunk volt az “elkövető”. Ámde nem! Ez ugyanis a nepszava.hu oldalán jelent meg ma Veress Jenő tollából.

Álmodtam egy ecetfáról

Az ecetfa köztudomásúlag egy kártékonyan terjeszkedő, minden biológiai energiát kiszívó, hatalmas dudva. A kultúrnövényzet gyilkosa. Alkalmas tehát arra, hogy a kormányzat szimbóluma lehessen.

Az ecetfa gyökérzete közvetlenül a talaj felszíne alatt nagy felületet képes behálózni, így gyakran a kert távolabbi részén is megjelennek sarjai. Virágzata bugás. (A népszótár szerint a bugázás piaci lopást, csomaglopást jelent.) A növény levele és termése mérgező. Agresszív terjedése okozhat gondokat.
A minap nyilatkozott egy filmes szakember, aki arról beszélt, hogy Andy Vajna amerikai származású magyar producer, aki Hollywoodból miniszterelnöki biztosi csődvédelembe menekült, tönkrevágta a magyar filmgyártást. Vajna a magyar ecet kertvégi sarja.
A (kulturális) kormányzat pedig a buja, lombos ecetfa maga. De gyökérnek is bízvást nevezhetjük.

Sosem kérdeznék rá Orbán Viktornál egy opera harmadik felvonására, hiszen köreiben ez első szünetben szokott lenni a legnagyobb tülekedés a ruhatárban. Hogy ő – szavai szerint – Eszterházára szeretne járni jó operát nézni, azt annyira vegyük komolyan, mintha azt állítaná, hogy Abádszalókon a legjobb a vattacukor.
De sokkal aggasztóbb, hogy a kulturálatlanság (mások ezt tahóságnak neveznék) oltárán áldozva politikája fűnyíróelven tipor végig a műveltség minden letéteményesén. A filozófusokon, a pedagógusokon, a művészeken, az újságírókon – lehetőleg kijátszva őket egymás ellen is. Az iskoláskor 16 évre szorításával, a Klinghammer államtitkárral kimondatott orbáni igazsággal – ami gyönyörködtet, szép, boldogságot hoz: az haszontalan. Tandíjjal, röghöz kötéssel, megszüntetett egyetemi szakokkal, álszent hittanoktatással, satöbbivel (rabótájet, bitte!).

A filozófusok, művészek, pedagógusok ugyan – igaz, sokan éhen – jórészt túlélik a bunkóság most épülő kultuszát, de mi lesz egy emberöltőnyi gyerekkel? Ki tanítja, neveli majd az Orbánisztánt túlélő nemzedéket – ne mondjam, a jövő parlamenti képviselőit? (Ki mutat fényt az éjszakában? Ha senki, az jó?)
Az Orbán-rezsim világnagy inasiskolává kívánja tenni a boldog emlékezetű Magyar Köztársaságot.

Egy Hír tévés – más nem is fér Orbán közelébe – azért rákérdezhetne például, hogy milyen könyvet olvasott legutóbb, mi volt szép színházi élménye, melyik balett tetszett neki a legjobban… Annyira szívesen hallanám a válaszokat! Vagy látott valaki olyan filmhíradót mostanában, hogy a kultuszminiszter (nem ám a miniszterelnök!) egy komoly kulturális rendezvényen vett részt? Színházban járt, könyvhéten vásárolt, koncertet hallgatott…?
De ma ott tartunk, hogy Magyarország egyetlen kultúrnövénye a szotyola, ami a stadionokban terem, zacskóban.

Persze a kultúra megközelítés kérdése is. “Egy érdekes kulturális jelenségnek lehettünk tanúi a parlamentben”- fogalmazott sajtótájékoztatóján Orbán Viktor, a Jobbik pénteki performansza kapcsán. Nos, aki a szélsőjobb – amúgy ezúttal vitathatatlanul jogos – tiltakozását nevezi kultúrának, tényleg jobb, ha kerüli a valódi művészet világát. Beszennyezné.
A mérges ecetfát viszont a Jobbikkal együtt locsolgatja. Nő is szépen, lehet alatta táncolni…


Horn

Tegnap, hat évi szenvedés után, életének 81. esztendejében meghalt Horn Gyula, a rendszerváltást követő harmadik miniszterelnök. Tisztelet az emlékének, s béke poraira!

Horn egyike volt azon kevés magyar politikusoknak, akik kiérdemelték az “államférfi” titulust, s nem csak a magyar, de a világ történelmébe is sikerült beírniuk magukat – pozitív előjellel! Ismerői szerint szerény, visszahúzódó sőt, egyenesen zárkózott ember volt, melyet a miniszterelnöki szék megszerzése (1994) csak tovább fokozott. Kétségtelen hibái és emberi gyöngeségei mellett erényei voltak számosabbak, s így bátran állíthatom: egykori pártját ma vezető, illetve a miniszterelnöki székben ma pöffeszkedő, jelenlegi, hivatali utódaihoz képest csakis jószívvel emlékezhetünk majd vissza rá.

Erényei közé tartozott (s talán ez a legfőbb), hogy az őt megelőző és az őt követő vezetők többségéhez képest jobban tudta felismerni az ország érdekeit, s ezekért tenni is. Huszonnégy esztendővel ezelőtt tudatában volt annak, hogy Magyarország jövőjét nem az szolgálja, ha hűségesen kiáll a haldokló szovjet világbirodalom, meg annak egyik elaggot és ótvaros fiókállama (NDK) mellett, hanem az, hogy egy huszáros “vágással” (“Vasfüggöny”) arra a vágányra löki az ország vagonját, mely az EU- és a NATO-tagsághoz vezetett. Erénye volt hatalmas munkabírása is. Csakis tiszteletet érdemlő volt az, ahogy 1994-ben (“megkoronázva”) …

… végigkampányolta az országot, majd hatalmas győzelmet (a szavazatok 54%-a!) aratott, s bár pártja egyedül is kormányt alakíthatott volna, az ország jobb “imidzse” érdekében koalíciót kötött a 20 százalékos eredményt elért liberálisokkal (SZDSZ). Ugyancsak erénye, hogy soha nem élt vissza ezzel az óriási (72%!) törvényhozási többségével, s a legalapvetőbb ügyek eldöntésében (alkotmányozás) jogokat biztosított az akkor valóban “törpe minoritás”-nak számító ellenzékének. Erőből mindössze a választójogi (ezt egyszerűsíttette) és a népszavazásokra (ezt könnyíttette) vonatkozó törvényeket vitette át a parlamenten. Erénye, hogy képes volt felismerni az ország gazdasági összeomlásának veszélyét, s ezért személyes, politikai kockázatot is vállalva rábólintott, majd következetesen végig is vitte a Bokros-csomagot (1995). Javára írható az is, hogy az előbbivel (azzal szoros összefüggésben) együtt járó népszerűségvesztést is bevállata azzal, hogy beindította a privatizációt is. Bár kétségtelen, hogy ezt a folyamatot lehetett volna körültekintőbben is igazgatni, de a korabeli, szorítóan kényszeres szükséghelyzet nem adott időt az alaposabb munkára, tehát a szabályozórendszer finomhangolására. Javára írható az is, hogy úgy külügyminiszteri, mint későbben miniszterelnöki tevékenységével óriási tekintélyt, nemzetközi elismertséget vívott ki az országnak akkorát, melynek ma csupán a tizedével is boldogak lehetnénk (nem vagyunk azok!). És biza igen jelentős politikusi, államférfiúi erényt mutatott 1998-ban is, amikor elveszítve a választásokat nem kezdett választási csalásokról hőbörögni, nem saját párttársait kezdte okolni (bár tehette volna és joggal!), hanem tudván a kötelességét (tehát ahogy illik!) vette a kapját, s lemondott pártelnöki posztjáról.

Hibái, emberi gyöngeségei közé tartozik azonban az, hogy hatalmas törvényhozási többsége birtokában, az őt övező általános közbizalom ellenére sem volt hajlandó időben meglépni a gazdasági rendszert korrigáló intézkedéseket. Ebben szerepet játszott az ezen döntéseket már 1994 júniusában is sürgető első pénzügyminisztere, Békesi Lászlóval szemben érzett személyes ellenszenve, valamit az is, hogy az önkormányzati választásokra kacsintgatva ki akarta elégíteni a párt “erős emberei”-nek (a “Megyei Elnökök Klánja“) helyi, hatalmi igényeit. Az 1994-es önkormányzati választásokat ugyan sikerült fölényesen megnyerni (“vörösbe borult” az ország megyetérképe), de a kilenc havi tesze-foszaság okán a “csomag” durvábbra sikeredett, s mire annak eredményei végre kézzel foghatókká váltak volna az életszínvonal emelkedésében is, az 1998-as országgyűlési választásokat sikerült – ha paraszthajszállal is, de – elbuktázni. Ebben a vereségben közrejátszott az is, hogy vagy személyes indíttatásból, vagy a pártján belüli frakciók kezdeményezésére …

… karaktergyilkolászós ellenkampányba fogott ippeg pont 1994-ben saját belügyminisztere, Kuncze Gáborral, s ezáltal koalíciós partnere, az SZDSZ-szel szemben. Utóbbi ezzel majd’ kétszerannyi szavazatot veszített, mint amennyi Horn számára a második mandátum elnyeréséhez lett volna szükséges! Ebben persze szerepet játszot az is, hogy Horn egyszerűen nem volt hajlandó megreformálni a pártfinanszírozást. Bár tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a pártok működtetése pénzt igényel, s ha ezt nem a választók (törvényesen, a maguk hasznára) finanszírozzák, akkor majd megteszik azt mások (törvénytelenül, a választók sőt, az ország kárára). Így joggal állíthatom, hogy Horn személyes hibája az, hogy a demokráciát elébb a pártpénztárnokok, majd az oligarchák korrupt uralma váltotta fel, s juttatta az országot mostanságra oda, ahol van! Ugyancsak Horn ebből eredő, s máig érvényesülő/ható hibája, hogy sikeresen hagyta kitenyésztődni a törvények felett álló, az államon élősködő “vállalkozói kör”-t. Az ő uralma alatt lettek “valakik”, a háttérben megbúvó, de fokozatosan megkerülhetetlen döntéshozók azok a milliárdosok (Csányi, Demján, Széles, Leisztinger és még sokan mások), kiknek többsége osztán a “Közös Bűn” mocsarában dagonyázva, tokkal-vonóval és kilóra vásárolták fel elébb az Orbán-pártot, majd a komplett országot is. Maga a volt miniszterelnök sem volt teljesen mentes a korrupciótól, s bár lehet, hogy ezért Princz Gábor tőle semmilyen, közvetlen baksist cserébe nem kapott, de tény: Horn budapesti lakását ugyanaz a postabankos cég vásárolta meg messze a piaci ár fölött, mint amelyik felépíttette a mniszterelnöki villát – mélyen a piaci ár alatt! Ezek a dolgok, meg a mutyizgatás (milyen nevetséges ma már a Tocsik-féle 800 millió! – ugye?) vezetett el osztán a tulajdonképpen meg nem érdemelt bukáshoz, meg ahhoz is, hogy ma egy velejéig elmebeteg, korrupt és cinikus vidéki suttyót (meg annak kompletten díszes társaságát – olyanokat, akik még 10 esztendővel ezelőtt sem rúghattak volna labdába a közéleti focipályán!) vagyunk kénytelenek elviselni a nyakunkon.

Mindezek ellenére Horn kimagasló személyiség volt, akinek még a bokájáig sem ért fel sok-sok elődje, illetve utódja. Ez persze csak az én véleményem, s hogy megismerhessük másokét is, hát elindítok egy újabb szavazást:

Bármi is legyen majd ezen fenti szavazás végeredménye, az teljességgel bizonyos: Horn bebizonyította, hogy az alacsony származást és termetet lehet emberi nagysággal is kompenzálni! … Nem pediglen csakis cezaromániával!

… és ezt …

szendamondja!