A “Káeurópa-kór”

Esetünkben ez a bizonyos “Káeurópa” nem egy kontinens része, hanem fertőző betegség. Különlegessége, hogy nem csak személyeket, hanem cégeket is megtámad, s kizárólag az erkölcsi érzéket, a morális tartást rombolja le.

Még tavaly mondta nekem egy kedves ismerősöm, hogy néhány nappal korábban nem csak az édesanyját, de a saját múltját is eltemette. Másfél évtizede élt akkor már Európa egyik “hanyatló”, tehát “jóléti” és nem “munkaalapú” országában/társadalmában, s lehet, hogy ezért néhányan elítélik, de baromi jól érzi ott magát. Nem azért, mert az a társadalom őt teljes mértékben befogadta (az “aboriginek” szemében ő mindig is “auslander” marad), hanem mert elismerik a teljesítményét, hagyják élni úgy, ahogy ő akar … emberhez méltóan. Nem követeli meg senki tőle, hogy vallja magát “igazi hazafinak”, ehhöz vagy ahhoz az egyházhoz tartozónak, ilyen vagy olyan “oldalinak”. Csak azt, hogy legyen tisztességes. És ez nagyon jó érzés.

Ismerősöm minden esztendőben három havi rendszerességgel járt “haza”. Kezdetben azért is, mert volt benne honvágy. Újra és újra látni a megszokott környezetet, találkozni a régi barátokkal, ismerősökkel. Később, úgy két-három esztendő után pedig már csak azért, hogy látogassa, segítse az idehagyott édesanyját. Ahogy mondta is: “Kezdtem magam kívülállónak érezni. Egy szimpla látogatónak, aki idegenvezető és szervezett kirándulás nélkül, tehát csak úgy, önállóan szemlélgeti a magyar tájat és az embereket. Az utolsó öt esztendőben pedig már sokkal inkább voltam ‘katasztrófaturista’, mint hazatérő, külhoni magyar“.

Az “elidegenedés” folyamata 2009 telén zárult le benne. Azt vette észre magán, hogy immáron teljes mértékben érti, de semmiféleképpen meg nem érti azt, ami Magyarországon történik. Azt, amit a társadalmunk művel önmagával. Azt, hogy itt minden és mindenki alulteljesít. Azért, mert minden és mindenki megköti a maga kis hétköznapi alkuját. Félelemből, irigységből, a könnyen megszerezhető pénzért, bizonyos (többek között a hatalom által biztosított) “előnyökért” cserébe. Ezért van az, hogy mindent áthat a korrupció, a tisztességtelenség, no meg az embertelenség is. Ennek egyenes következményei pedig az emberhez méltatlan körülmények létrejötte, a csak papíron (és “politikusi” beszédekben) létező “nemzeti büszkeség”, a “polgári öntudat” teljes feladása, az erkölcs feledése, a morális tartás totális elvesztése. (“Itt már 1990 óta olyan pártokra szavaz a ‘polgár’, amelyik a legszebb képet adó görbetükröt tartja elé. Ennek pedig egyenes következménye, hogy most Európa egyik legkorruptabb, legaljasabb, legembertelenebb társasága gyakorolhat egy szinte korlátlan hatalmat az alaposan elbutult/lebutított társadalom fölött!“)

Milyen igaza volt, s erre egyre több a bizonyíték is! Hiszen nézzük csak meg, hogy egyes, a saját hazájukban (többé-kevésbé) becsületesen és tisztességesen működő vállalkozások miket képesek művelni Magyarországon! Az osztrák Swietelsky odahaza (talán) soha nem merne kartellezni, no meg “összebútorozni” egy nyilvánvalóan maffiacéggel (a “gespiclizés” miatt manapság idehaza szinte “nemzeti hősnek” számító Simicska tulajdonolta Közgéppel). De itt ezt megteszi, mert itt “így működnek a dolgok”, s a profit érdekében még azt is “elnézi”, hogy a magyarországi “leány” ügyvezető igazgatója öt mutyitrafikot kapjon a maffiakormánytól.

Elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy a renoméjára nagyon kényes Deutsche Telekom odahaza hajlandó lenne kirúgni a tulajdonában álló internetes hírportál főszerkesztőjét csak azért, mert Merkel kancellár asszony “szomorú”. Szomorú amiatt, hogy az a bizonyos redaktor (meg a csapata) az ő gyanús hotelszámlái után érdeklődött. (Egyébként azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy Merkelnek lennének ilyen “ügyei”!) De itt ezt megtette (Origo) egy “belengetett”, 1 milliárd eurós bizniszért cserébe és csak csekélyke elégtétel, hogy a kirobbant (és nemzetközivé dagadt) botrány okán a DT végre “lapátra tette” azokat, akik Lázár János kancelláriaminiszter “hangulatfelelőseiként” ugyanezt tették Sáling Gergővel.

Nem kevésbé lehetetlen, hogy az ugyancsak német “ProSiebenSatEin” médiavállalkozás odahaza valaha is engedte volna egy nyíltan pártelkötelezett riport közzétételét. Ráadásul pont egy választási kampány kellős közepén. Valószínűleg a cég tulajdonosainak is vannak politikai vonzalmaik. Valószínűleg ezt nem is titkolják el. (Miért is tennék?) De csakis magánemberként, a szavazatokat összegyűjtő urnák mellett! Nem pedig a saját tévéjükben leközölt műsorral. De itt ezt megtették azzal az egészen gusztustalan, 2009-es “Hátizsákos riporttal”, mellyel az időközben maffiatulajdonba került TV2 “szolgált” a szájtáti Nézőknek. (Hogy miért is? “A választ csak a szél ismeri”.)

Hasonló képtelenség, hogy a nagyhatalmú Bertelsmann AG. különalkuba bocsátkozna a német kormánnyal egy egészen elképesztő, velejéig pofátlan, kizárólag a cég ottani médiavállalkozásának kinyírása érdekében hozott reklámadó-törvény okán. Nem csak azért, mert Berlinben ilyesmi senkinek eszébe nem jutna. Hanem azért sem, mert ha mégis, akkor “bertelsmannék” pontosan tudják, hogy ezt az Európai Bizottság illetékes szerve úgyis el fogja “meszelni”. De itt ezt ennek ellenére megtették! Ráadásul “kegyajándékként” átadták a Maffiakormánynak a magyar “leányt” tizennégy esztendeje igazgató, s annak érdekeiért karakánul kiálló helyi főnök “fejét” is. (Fogalmam nincs, hogy Dirk Gerkens méltatlan körülmények közötti menesztése annak köszönhető-e, hogy maga a vezérigazgató vált-e “káeurópaivá”, tehát elveszítve “neutralitását” egyszerűen “mellre szívta” a Maffiakormány pofátlankodásait, avagy az “RTL-Group” regionális főnökét, Andreas Rudast kapta-e el ez a “betegség”. Mindenesetre ha volt is “alku”, hát az teljesen fölöslegesnek, ráadásul gusztustalan is bizonyult!)

Idegenné váltam a saját hazámban, mert európai lettem!” – mondta ismerősöm tavaly. “Úgy gondolom, hogy miután néhány napja eltemettem anyámat, vele együtt a múltamat is. Nincs itt már se helyem, se keresni valóm. Csak az a bizonyos ‘Káeurópa-kór‘, amely ragályos betegségként megtöri a morális gerincet, kikezdi az erkölcsöt, megszünteti a tisztességet, büszke emberből szolgalelkű jobbágyot csinál. … Soha többé ide be nem teszem a lábam, s mindenkinek azt javaslom: vagy meneküljön innen, vagy messze kerülje el ezt a beteg országot, ezt a kóros társadalmat!

Ismerősöm azóta nem látogatott “haza”. Vele Magyarország ismét elveszített egy értékes embert, s tovább süllyedt abba a bizonyos “Káeurópa-kór“-ba!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

Disznókkal egy gyékényen

Aki disznókkal árul egy gyékényen, az rághatja a kefét!” – jó, tudom, hogy ilyen mondás nem létezik. De aki elolvassa az alábbiakat rájön, hogy ez a szózagyválmány nem is akkora ostobaság.

Előző posztomban a Fideszen belül dúló “palotaháborúval” foglalkoztam. Azzal, hogy nyilvánvalóan hatalmi harc dúl a párt két meghatározó szárnya (“Politikaiak” és “Gazdaságiak“), illetve egyes személyek között. Akkor részletesebben csak a Lázár-Rogán ütközettel foglalkoztam, pedig megérne egy misét  a másik is. Hiszen az nem másról szól, mint hogy az Államba beköltözött Politikai Maffiózók úgy döntöttek: elegendő, ráadásul megkérdőjelezhetetlen hatalmuk van immáron ahhoz, hogy uralmuk alá hajtsák a Gazdaságiakat, akik bár megőrizhetik a “Brancsbeliség” egyes kiváltságait, de a döntéshozatalba bele nem szólhatnak.

Nem én vagyok az egyetlen, aki a kormányon belüli hatáskör-átrendeződéseket, azaz a Miniszterelnökség túlsúlyossá válását, egyes személyeknek a kabinetből való ki-, másoknak pedig az abba való bekerüléseit eme háború egyes ütközeteiként interpretálják. Mint ahogyan a “Reklámadó” bevezetésének szándékát is, mely mögött a Politikaik hármas szándéka látszik kibontakozni: az általuk birtokolt sajtóorgánumok megfincogtatásával adnak egy kokit a Gazdaságiaknak, kap egy szép nagy sallert a sajtószabadság is, no meg csak úgy, de egyáltalán nem mellékesen, elébb-utóbb bekebelezhető válik az RTL Klubot tulajdonló M-RTL Zrt.

Fenntartva korábbi véleményemet, tehát hogy a Sarc ötletének bedobása és erőltetése egyfajta figyelemelterelő kommunikációs trükk, kétségtelen hogy a fentebbi magyarázat is létjogosult. Az a tény, hogy az adó elleni, illetve az azzal legfőként megtámadott RTL Klub melletti tiltakozásba teljes mellszélességgel szállt be az Agyar Nemzet és a Hörrtévé is, erősíti ezt a véleményt. Az említett két orgánum ugyanis a Gazdaságiak irányítása alatt áll (a kizárólag politikai felügyelet alatt álló “közszolgálatiak” meg se mukkantak!), s eleddig sem arról voltak híresek, hogy bármikor is féltették volna a kormánytól a Sajtószabadságot, avagy bírálni merészelték volna a Führert!.

Hiszen nem szóltak semmit a Médiatörvény ellen, a “Ne zavarj! Lopok!” nicknevű jogszabály (az úgynevezett “visszaélés-szerű adatigénylések” korlátozása) meghozatalakor sem, ezért aztán most kifejezetten orrfacsaró odőrje van a felhorgadt “szakmaiságuknak”. Ezt pedig valóban nem lehet másként magyarázni, mint hogy a Gazdaságiak saját érdekeik védelmezésére használják fel a mára túlnyomóvá vált média-fennhatóságukat. Teszik pediglen mindezt úgy, hogy valószínűleg kezdenek már elgondolkodni azon: érdemes volt-e kitenyészteniük és a saját fejükre növeszteniük a Politikaiak Klánját, akik most pont úgy bánnak el velük, mint az addigi “nemszeretem” csoportokkal, cégekkel.

Talán elgondolkodnak azon, hogy úgy három esztendővel ezelőtt köllött volna csinálniuk valamit. Akkor, amikor elkezdődött a leszalámizásuk. Amikor például mindenféle adókkal és végtörlesztésekkel tönkre vágták az OTP-t. Nem szóltak, mert Csányi is csak vállat vont: vagyonát átmentette a mezőgazdaságba és az élelmiszeriparba, a bankigazgatóságért is szép pénz jár, s mindezért csekély(?) ár, hogy időnként mosolyogva köll tűrnie, hogy a Csúti Gnóm nyálas szotyihéjjal köpködje tele a drága cipőjét. Nem szóltak akkor sem, amikor Demján került a puskacső végére. Építkezési vállalkozásainak tönkretétele jó volt Simicskának (Közgép), a “takszövök” feletti uralmának eliminálása pedig Spédernek (FHB) kedvezett. No de most, hogy már “meg van minden” élvezni is kéne a harácsolt vagyont, az pedig nem megy “Béke” nélkül. Az meg azért nem lehetséges, mert a Vezér (a Politikaiak) minden rimánkodás ellenére kijelentette: “Folytatjuk!“. Csak azt már nem tette hozzá nyíltan, hogy “Veletek!“. Most persze “rághatják a kefét“, s nem csak azon tanakodhatnak, hogy hol rontották el, hanem azon is, mennyivel elégíthető ki a Hatalmi Étvágy. … Megsúgom: Semennyivel! Orbánnál nincs mérték!

Ahogy tanakodhat most az RTL is. Azon, hogy holt tévesztett utat, mivel és hogyan hívta ki maga ellen a Feneséges Haragot. Hiszen az első pillanattól kezdve “semleges” magatartást tanúsított. Hírműsorai a végletekig neutralizáltak voltak, még csak kísérletet sem tettek arra, hogy egy-egy, a Maffia-pártnak kínos ügy napirendre tűzésével (oknyomozás) keresztezzék Don Vittorio útját. Igaz, nem süllyedtek olyan mélyre, mint a TV2 (lásd a hírhedt “hátizsákos riportot” a 2010-es kampány idején!). Ők csak a maguk bizniszével törődtek, nem ártottak senkinek(?). Hát akkor most miért köll a “Csigatévé” sorsára jutniuk?!

Nos, a helyzet az, hogy nem csak aktívan, de passzívan is lehet kollaborálni, azaz “egy gyékényen árulni a Disznókkal“. A Retektévé azzal, hogy soha senkit semmiről nem informált és kizárólag szemetet árult, hozzájárult a Maffia néphülyítési szándékainak megvalósításához. Az meg elvezetett a Kétharmadhoz, amely pedig korlátlan hatalmat adott egy mértéktelen, fékezhetetlen, pszicho- és szociopatának. … Megérte, kedves Retektévé? No ugyi, hogy nem!

Vakarhatja majd a fejét az M-Telekom, meg rajta keresztül a Deutsche Telekom is. Amiatt, hogy vajon érdemes volt-e kormányzati megrendelésre végrehajtani az “Origo“-n belüli vérengzést. A DT ugyan azzal védekezik, hogy neki semmi köze a dologhoz, az MT önálló menedzsmenttel működik (az MT meg az Origo Zrt.-re tolta az ügyet). Csakhát van egy kis “bibi”! Az, hogy a DT volt az, amelyik a Leányka nyakába ültette az Elintéző Asszonyságot. Azt a Kerstin Günthert, akinek feladata az MT és a kabinet közötti ellentétek “elsimítása” volt, s aki ebben már 1997-2001 között szerzett nagy tapasztalatot (no, kik is voltak akkor kormányon?!). Az Origo kizárólagos tulajdonosa pedig ugyi az MT, s innentől ez a magyarázkodás röhejesen átlátszó.

Most ugyan felháborodott kommentesek gyakorlatilag széttrollkodták a két cég honlapját (jutott belőlük Merkel kancellár Facebook-oldalára is!), de láthatóan ez nem zavarja őket. Vélem úgy gondolják, “Minden csoda három napig tart“, ráadásul ez és pár internetes sajtóskríbler legyilkolása csekély(?) ár azért a 300 milliárdos megrendelésért, melyet Lázár főminiszter, közvetlenül a “Hosszú kések reggele” után oly’ indiszkréten nyilvánosságra is hozott (megjegyzem: jó nagy adag mutyiszart kenve az egyébként is kínos helyzetben lévő cégekre!).

De van ám itten is némi bibi! Legfőként az, hogy sem Lázárnak, sem a mögötte vigyorgó Orbánnak nem köllött soha a szomszédba mennie egy-egy ígérgetős hazudozásért. Én nem tudhatom, hogy ez a biznisz egyelőre csak ígéret-e, avagy aláírt szerződés. Bármelyik legyen is, Orbánék nem arról híresek, hogy ha érdekeik úgy diktálják, hát le ne szarnák az ilyesmiket. Akkor meg ott áll a DT és az MT, mint szamár a hegyen, s hiába fognak majd jogszerűség után iázni, egyrészt kenhetik a hajukra az egészet, másrészt mindig lesz valaki, aki ujjal fog mutogatni az Origo újságíróinak rajtuk száradt vérére, meg a “szívesség” mutyiszaros bűzlő foltjára! … Kedves DT és MT! Komolyan megérte foltot ejteni a mundéron azzal, hogy közismerten megbízhatatlan alakokkal, hazug disznókkal egy gyékényen árultak(nak), (a német cégnek) rongyos egy milliárd euróért, pontosabban annak ígéretéért cserébe?! … Majd látni fogják, hogy nem!

Kedves Olvasó! Most már tetszen érteni a poszt elején közölt közmondás-zagyválmányomat? Aki bármi módon eleddig még összeszűrte a levet Orbánnal és bandájával (“Disznókat engedni a házba”), az abból “jól” még soha nem “jött ki”. Sorsa mindig az lett, hogy elébb ígérgetéssel és pár garassal kiszúrták a szemét, osztán vastagon bekenték szarral, végül kidobták a szemétbe! Utána meg csak dühönghetett, azaz “rághatta a kefét”. Ez pedig ugyanúgy vonatkozik a cégekre, mint az “üzletemberekre”, no meg a választópolgárokra is. És ez nem a Zemútnégyév, hanem a Zemúthuszonnégy tanulsága!

Hogyan lehetne kimászni a pöcegödörből? Nos a Züzletembereknek úgy, hogy felmondják az egyébként is felmondott Együttműködést (lásd: “NER“!) és csatába indulnak. Van pénzük a “hadfelszerelésre”, hiszen kerestek már rajtunk ippeg eleget. A Retektévé befejezi a szar(és haza)árulást, feladja a csakis a szakadékba vezető neutralitását, s nekiáll keményen ellenzéki, jól szerkesztett műsorokat készíteni (azaz végre teszi a szakmai kötelességét!). Elég csak kettőt: egyiket a “Barátok közt” elé, a másikat meg utána tenni! Elveszítik a hirdetőik jelentős részét? Egyrészt ha a züzletemberek is harcolnak, akkor nem nagyon, ha meg még sem, hát kerestek annyit 17 esztendő alatt ők is, hogy kibírják. Ordítani fog Lázár és Orbán?! Leszarni! A legnézettebb adóként jóval messzebb hangzik a hangjuk, mint a “Közönségtelen Közszolgálatin” dühösen röfögő, hájas disznóké. A DT “szóljon rá” az MT-re, állítsák helyre az Origonál az “eredeti állapotot”, majd adjanak ki egy közös nyilatkozatot, hogy “Bocsika, hibáztunk! Felmondjuk az alkut és a jövőben sem fogunk mutyizgatni egy ilyen, Európában egyébként közmegvetett társasággal!” (Kerstint pedig dugják el valahová! Mondjuk az “Albán Telekom” élére, ahol tovább kamatoztathatja balkáni ismereteit.) Mi meg, választók, némi “tienanmenezés“, avagy “majdanozás” után szépen elzavarjuk ezt a díszes társaságot valamelyik Legújabb Barátunkhoz (Moszkva, Baku, Aszmara?)!

Már megint hülyeségeket írok? Nem köllene “annyit” innom? Lehet, de a helyzet az, hogy a Maffia-pártállam minden hatalma a vele barátságos, semleges, vagy csak enyhén ellenzéki sajtón keresztül terjesztett néphülyítő, hazug propagandán (“kommunikáció”), illetve a lekenyerezett (korrupció) és/vagy a megfélemlített (legalizált zsarolás), ezért pedig parírozó üzletembereken/cégeken alapszik. Bármelyik gólyaláb ha kitörik alóla, dűl-borul az egész!

Most úgy tűnik, a Mértéktelenség, a Mohóság, az elhatalmasodó Elmebaj okán mindkettő recsegni kezdett! Csak meg ne támassza valaki, mert bár békés ember vagyok, de személyesen pofozom fel! Persze csak az után, hogy kiástuk a romok alól … pár esztendő múlva!

… és ezt …

szendamondja!


Sajtó és Szabadság

Érdekes, hogy milyen sok bölcs közmondásunk van. Például: “Olcsó húsnak híg a leve“. Az is nagyon érdekes, hogy ezek közül egynek a tanulságát sem “alkalmazzuk” a mindennapi életünkben.

Az alábbi mémek ugyan némileg csatlakoznak a poszt tartalmához, de valójában a Magyar Telekom, illetve a mögötte álló Deutsche Telekom Origo-ügyi magatartása elleni tiltakozás okán másoltam be írásomba. Tudom, hogy nem egy kül-, avagy belföldi magánvállalkozás dolga megvédeni a magyar sajtószabadságot, de az a sunyi és gyáva magatartás, melyet e két cég tanúsított, egyenesen felháborító! … és ezt szendamondja!

A fenti mondás szerintem azt jelenti, hogy az “olcsónak” általában a minősége is olyan. De azt is, hogy ha valaminek nem vagyunk hajlandóak megfizetni a tisztességes árát, akkor arra inkább előbb, mint utóbb, de nagyon ráfaragunk. Egyik ismerősömnél elromlott a mosógép. Több szerelővel is beszélt, mire kiválasztotta közülük azt, aki a legalacsonyabb árat mondta. Egy hónappal később romokban hevert a masina, kijavítása pedig négyszer annyiba került, mint ha korábban a legdrágább ajánlatot tévő emberrel szerződött volna le. Egy  másik komám tavaly nyáron mindössze kétezer forintért látott egy pár edzőcipőt. Gondolta: jó lesz az neki elmolyolgatni a kertjében. Két hét múlva dobhatta a kukába, mert a lábbeli felső és alsó része úgy döntött, hogy beadják egymással szemben a “válókeresetet”.

Takarékoskodni tehát helyes dolog, de ezt a célt nem minden esetben a legkisebb, azonnali kiadással érhetjük el. Cipős komám például, ha kéthetente vásárolgatta volna meg az újabb és újabb selejteket, körülbelül négy hónap után már akkora összeg szerepelt volna a kiadási oldalon, amiből már egy rendes termékre is futná, olyanra, amelyik évekig bírja a strapát. Nemde?

Hasonló a helyzet a Sajtóval is. Egy bármiféle ilyen termék (legyen az “print”, avagy elektronikus) előállítása pénzt igényel. Szükség van ugye emberekre, akiknek fizetést köll adni (utánuk meg befizetni a sarcokat). Szükség van eszközökre, melyek beszerzéséhez szintén pénz köll, ahogy ahhoz is, hogy ezeket fogyásuk/amortizációjuk okán periodikusan pótolják. Szükség van valamiféle helységre is, ami ugyancsak pénzt igényel (pl.: bérleti díj, rezsi). Nem szaporítván a szót a további “egyebek” felsorolásával, a lényeg az: ezeknek a költségeit valakiknek meg kell fizetniük. Ez pedig többféle módon történhet meg.

Az első, hogy a teljes költséget az adott orgánum olvasója (“médiafogyasztója”) fizeti, tehát mi, a polgárok. Ennek az lenne a következménye, hogy az adott kiadó kizárólag az olvasóitól függene, csakis azok kegyeit keresné. De az is, hogy a print-kiadások jelenlegi árai minimum megháromszorozódnának és megszűnnének az ingyenes online-hozzáférések. Ez a variáns, a megrokkant honi vásárlóerő okán, nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, hiszen olyan országban, ahol immáron a családok negyven százalékának okoz gondot pusztán a létfenntartás finanszírozása, ott elképzelhetetlen, hogy még a Sajtó is emígyen legyen eltartva. (Hogy fel volt háborodva Balog páter, amikor miniszterjelölti “meghallgatásán” a fejére olvasták az országban egyre nagyobb méreteket öltő szegénységet!)

A második a “co-payment”, azaz a sajtótermék előállítási költségeit részben az olvasók, részben pedig a hirdető cégek állják. Ennek a következménye az, hogy a Tulajdonos az olvasó-hirdető befizetése arányában kezdi keresni azokat a bizonyos kegyeket. Ebből pedig következik, hogy a lapban megjelenő “információk” bizonyos része majd nem az olvasó érdekeit, tehát a köztájékoztatást szolgálják, hanem a reklámoztatókét. Ezek pedig nem minden esetben azonosak a Társadaloméival. Ugyanakkor érvényesül itt egyfajta kiegyensúlyozó hatás is. Hiszen ha az olvasó azt tapasztalja, hogy értéktelen, szir-szar reklám-cikkekel tömik a fejét, elpártol a laptól, a hirdető pedig nem fog pénzt feccölni egy olyan orgánumba, amelyet a kutya sem olvas. Jelenleg a magyarországi, nyomtatott sajtópiacon ez a legelterjedtebb variáns.

A harmadik az “ingyenesség”, amikor a teljes cechet a hirdetők vagy/és a Tulajdonos állja – utóbbi a más területen folytatott tevékenységének bevételeiből. Az előbbi esetben még valamennyire létezik az a bizonyos, fentebb említett “moderációs hatás”, de az utóbbiban már nem. Itt ugyanis a tartalmat kizárólag a Kiadó gazdasági (és “egyéb”) érdekei határozzák meg (“vegyes” megoldás esetén pedig “befizetés-arányosan”). A csak hirdetői finanszírozásra a legjobb példa a “Metropol“, a “vegyes”-re jószerint az összes online hírportál, a “kizárólagos”-ra pedig a különböző önkormányzatok által fizetett periodikák, vagy mondjuk a “Helyi Téma” klónjai. Bárhogyan is történjen a finanszírozás, az ilyen orgánumok többségétől (különösen a kiadóiaktól) az olvasó semmiféle közérdekű információszolgáltatásra nem számíthat, már ami a közéletben való tájékozódáshoz szükséges értesüléseket illeti.

Szabad sajtó Lázár János utca.jpg

Mindebből látszik, hogy az olvasó/”médiafogyasztó”, tehát a Köz érdekét csakis és kizárólag az első variáns lenne képes szolgálni. Erre azonban minálunk, “Agyarországon” nincs esély, lévén a Társadalom jelentős része nem csak “öntudatlan”, de elszegényedett is (bár valójában az előbbi okozta az utóbbit!). Ámde a második variációtól is csak ugyanazt várhatjuk, mint a harmadiktól. Ennek oka meg az, hogy minálunk olyan helyzet alakult ki, hogy a gazdasági élet legfőbb szereplője maga az Állam, “ő” a legnagyobb hirdető is, míg az egyéb reklámoztatók, illetve a médiatulajdonosok szinte kizárólag csak “tőle” függenek (lásd: a különböző orgánumoknak jutó, illetve nem jutó hirdetéseket, avagy magát az “Origo”-ügyet!). Az Állam pedig legkésőbb 2010 óta függetlenítette “magát” a polgáraitól, tehát önálló életre kélt (lásd: Tákolmány és Tsai!), valamennyi “eszköze” (pl. jogalkotási, jogkikényszerítési és pénzügyi) pedig egy az “őt” elfoglaló hatalmi-üzleti csoport érdekeit szolgálja kizárólagosan. Az utóbbiakat módszereik miatt joggal nevezhetjük “Maffiának“, az előbbit pedig, az utóbbiak okán, “Maffia-államnak“!

Az, hogy ma szinte nem létezik független sajtó hazánkban a fentebb említett okok következményei. Ámde hogy ezek az okok “okozódhattak”, az már kizárólag a Társadalom hibája, mert akkor (a ’90-es évek elején) sem volt hajlandó finanszírozni ezt, amikor még volt ehhez gazdasági ereje. Mert nem érezte át a szükségességét, mert “takarékoskodni” akart, mert inkább az (egyre dráguló) “olcsót” vette és nem a minőséget.

  • Minálunk (meg gondolom másutt is) 1990-ig az volt a “regionális sajtóhelyzet”, hogy egyetlen napilap uralta a “piacot”. Ez természetesen az MSZMP megyei bizottságának kiadványa volt, s ugyancsak “természetesen”, a “széljárás” megfordultával a Szerkesztőség csuklás nélkül váltott át … egy másik pártra (elébb MDF, utána meg Fidesz). Informativitását jól jellemzi, hogy anno ezt az újságot “naponta megjelenő hetilap”-nak aposztrofálták. Nos ennek okán néhány bátor ember úgy döntött, hogy alternatív napilapot indít el, melynek első példánya 1990 augusztusában jelent meg. Az alacsony példányszám (12 ezer, szemben a “megyei” 96 ezrével!), valamint az ismeretlenség okán alig akadt hirdetőjük. Ezzel persze ők is számoltak, s ezért elsősorban az olvasótábor toborzására fektették a hangsúlyt. Maga a lap egészen fantasztikus volt – persze főként a “konkurenshez” képest. Friss, valóban informatív, lényeglátó, független, kitűnően szerkesztett és tördelt azaz: olvasmányos. Csak olvasója nem nagyon akadt. Lévén majd’ háromszor annyiba (29 forint) került, mint a “megyei” (9 forint 60 fillér), a Jónép inkább az unalmas pártközlöny mellett maradt, mer’ ugye igaz, hogy az új jobb, de régi “ócsóbb”. … A kezdeményezés 1991 januárjában hamvába holt, a próbálkozók még egy évig fizették az adósságaikat, a “megyei” pedig maradt a kellemesen langyos pocsétájában.

Ami végtelenül röhögtető az egészben, hogy az “olcsóra”, illetve az “ingyenesre” ácsingózók lényegében sokkal többet fizetnek ki ezekért a “kiadványokért”. Hiszen a hirdetőként/megrendelőként a piacon megjelenő Állam a befizetett adóforintokból finanszírozza ezeket az orgánumokat, melyek pedig az Államot, az meg a Maffiát szolgálja. A Maffia pedig ugye a Zemberekből él, rajtuk piócáskodik, s hogy ezt tehesse, ugyancsak a Zemberek pénzéből zárja el a Zembereket a valós információktól!

Origo, impresszum.

Független sajtó nélkül nincs Szabadság! – tudom, ez is egy közmondás, s talán elcsépelt is. Ám igazságtartalma ettől még örök, amint azt a magunk bőrén is tapasztal(hat)juk. Ha ugyanis nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű és minőségű értesülés, az elvileg négy esztendőnként rendelkezésünkre álló lehetőséggel (választások) nem hogy felelősen, de élni sem tudunk. Ha a Demokrácia portáján nincs egy Őrkutya, akkor oda bárki bemehet és bármit ellophat. Ha a különböző érdekcsoportok (különösen a mostani!) hazudozásai úgy jutnak el hozzánk, hogy nincs senki, aki ezt összevetné a valósággal, akkor olyan helyzet alakul ki, mint most: egy félretájékoztatott, elvakult ámde aktív kisebbség ráerőlteti nem csak az akaratát, hanem még egy elképesztően elvetemült társaságot is a “félaktív”, avagy a passzív többségre, s ezzel káoszba, katasztrófába dönt egy egész országot. És miért? Mert Magyarország portáján nem ugat az a bizonyos “Őrkutya”, amelyik pedig még is, annak nincs elég ereje harapni is.

Lázárkom Egyik “kedvenc” demagógiám, mellyel minimum bő évtizede él a Populizmus az, hogy csökkenteni köll a parlament létszámát, mert így lesz “olcsóbb” a dolog. Nos, a Demokrácia soha nem volt olcsó, ha a közvetlen ráfordítást számoljuk. De soha nem is okozott katasztrófát, míg a Diktatúra már rövid távon is általános elszegényedést (lásd csak a saját esetünket!), hosszabb idő alatt pedig teljes összeomlást (lásd a történelem tanúbizonyságát). Ennek árát, mely sokszorosa a demokrácia “működési költségének”, nekünk köll megfizetnünk, mint ahogy a Katasztrófához vezető út (bürokrácia és korrupció) “viteldíját” is. Szerintem teljesen mindegy, hogy 199, esetleg 386, avagy akár 1500 országgyűlési képviselőnk is van, s leszarom még azt is, ha fejenként és havonta mondjuk 10 milliót keresnek. De azok mindegyike MINŐSÉGI legyen, akiket valóban Mi és nem “Valaki Más” (mondjuk egy érdekcsoport) fizet meg.

De mi ezt nem voltunk hajlandóak megfizetni! Így osztán a törvényhozásunk tele lett vakkomondoros zsírparasztokkal (Balogh József), neveletlen vidéki dzsentrikkel (Lázár János) és felkapaszkodott szocio-pszichopatákkal (Orbán Viktor), akiket az Oligarchák, no meg az általuk létre hozott Maffia-állam fizet meg, s akik fölött így elveszítettük a rendelkezési jogunkat … akárcsak a saját tulajdonú országunk fölött is! … Mindezt azér’, mer’ nekünk minden ócsón, sőt, ha lehet ingyé’ köll. … Hát tessék: itt van!

Van egy másik közmondás is, ami erről az egészről eszembe jutott: “Az rendeli a zenét, aki a cigányt fizeti!“. … Ideje lenne már ezt nem csak tudomásul venni, de megszívlelni is!

… és ezt …

szendamondja!


Itt valami bűzlik!

Aki értő szemmel figyelte az ötödik esztendeje hatalmon lévő Orbanizmust, meg annak évtizedes előkészületeit, az tudja: a Maffia-párt egyik elsőszámú “fegyvere” az a bizonyos “Kommunikáció“. Ennek eszközei pediglen nem csak a Karaktergyilkosság, a Lejáratás, az egymással köszönőviszonyban is alig álló dolgok egyetlen masszába dagasztása, de a Figyelemelterelés is!

Tudom, hogy most talán “offolok”. Hiszen elvileg azzal köllene foglalkoznom, hogy milyen átlátszó hazudozással “indokolta meg” a Deutsche Telekom tulajdonában álló Origo Zrt. Sáling Gergő főszerkesztő kirúgását. Szerintük ugyanis a “megváltozott médiafogyasztási szokások” az okok, ami egyébként igaz is lenne, ha hozzá tették volna: “… az Orbán Viktor nevével fémjelzett Maffia-kormány média-elfogyasztási szokásainak megváltozásáról” vagyon konkrétan szó!

Osztán nem hagyhatnám szó nélkül azt sem, hogy az az Orcátlan és Gátlástalan Gazember, az az Erkölcs-evolúciós Zsákutca, aki a Miniszterelnökség (jelenleg még) kijelölt minisztere odáig vetemedett, hogy az általa kinyírt Főszerkesztőt szólítja fel(!) a Tisztesség és a Becsület nevében(!) arra, hogy ha nem tudja bizonyítani, hogy személyesen Ő, ez a Szubhumán Proteinzacskó “intézte el” a kirúgását, akkor kérjen nyilvánosan tőle bocsánatot! Ezt természetesen nem lehet okadatolni, lévén ez a Morál-genetikai Csődtömeg, aki huszonmilliós fácánlövöldözéseket fizet saját(?) zsebből felkapaszkodott parvenüként az “Arisztrokráciának”, világos, hogy nem személyesen, hanem “informális úton” üzente meg igényét a gerinctelenül gyáva Origo Zrt. vezetésének (amiből György Péter esztéta ma reggel dicséretesen ki is lépett!). Ámde ezek után, ennek a … szóval Izékének, aki világ életében seggnyalásból és a Társadalom eltartottjaként élt (“épített” magának karriert!), aki még az utóbbi számára soha egyetlen másodpercnyi hasznos tevékenységet nem végzett (akár csak a Főnöke!), odáig vetemedjen, hogy Áldozatába beletörli a mutyiszaros luxus-gumicsízmáját is, az már tényleg elképesztő és felháborító! … Körülbelül olyan, mint ha az erőszakos úton Kielégült, tette után még kártérítési pert indítana a Megpocsékolt ellen azzal a hivatkozással, hogy számára a koitusz nem volt megfelelő!

Osztán meg kezdhetném dicsérgetni azt a Média-összefogást, mely “pártfüggetlenül” kezd kibontakozni a hírhedt Reklámadó-törvénnyel szemben. Azt, hogy az ezzel nyilvánvalóan kipécézett RTL Klubbal szolidaritást vállal a versenytárs, a TV2, mindketten 15 percre elsötétítik a képernyőket, s ehhöz valószínűleg még a Hír TV is csatlakozik! Mindezeken túl pedig az egymással egyébként antagóniában álló Magyar Nemzet és a Népszava is, karöltve vonulnak fel a kormányzati szándék ellen … előbbi címlapos vezércikket jelentetett meg, melyben a Reklámadót a Sajtószabadság elleni merényletnek nevezi!

És most itt álljunk mán’ meg egy picit! Ez az egész Nagy és Közös Felhorgadás innentől kezdett nekem nagyon bűzleni! Mert ugyan lehet ezt a Nagy Összefogást azzal magyarázni (lásd Sebes György jegyzete a Népszavában!), hogy itten kéremszépen a Maffia-párton belüli frakciók gazdasági érdekharca dúl. No de látott már valaki olyan “nemzetest”, “tévékettőst”, avagy “hírtévést”, aki valaha bármiben is szembe mert menetelni a Mi Führerünk szent akaratával? Mert ha ez valóban Unser Vezér valódi szándéka, akkor a jobber orgánumokban Apologetikák(!) jelennének meg és nem pedig Kritikák! Ugyanakkor, ha ez tényleg és komoly lenne, akkor nem egy Elsimonnal terjesztetik be az “egyénit“, hanem egy nálánál jóval “fajsúlyosabb” Erkölcsi Mikrogrammal, mint például Rogán, avagy Kósa, ráadásul Azonnalian és Kivételesen Sürgős Eljárással (tehát tegnapelőttre) és nem pedig úgy, hogy “őszig ennek le kell zárulnia“! Arról már nem is beszélve, hogy ez a javaslat közvetlenül az önkormányzati csalások legalizálását célzó “Budapest-törvény” után látott napvilágot, annak “szigorítása” (a “Google-YouTube-Facebook“-triumvirátusra való kiterjesztés szándéka) meg pont azon a napon, melyen tömegtüntetés volt az Origo-botrány ügyében.

Az Illuzionisták abból élnek, hogy elterelik nézőik figyelmét, elhitetik velük, hogy EZT és nem AZT látják. Esztendőkön át, napi több órás munkával gyakorolják be ezeket a trükköket/fogásokat. Ugyanezt teszi Viktor Varázsló is: egyik kezével felenged egy lufit, s miközben azt figyeljük, a másikkal könyékig kotorászik hol a pénztárcánkban, hol pedig a szabadságjogaink (mára gyakorlatilag kiürült) szelencéjében! (lásd: “Kommunikáció“!)

Köztudomású rólam (soha nem is tagadtam!), hogy a Maffia-állampártnak nincs olyan megmozdulása, amelyet én ne a minimális jóindulat legteljesebb hiányával szemlélnék. Esztendők során rászoktam arra, hogy ha ők felfelé mutatnak én azonnal lefelé nézzek. Arra is, hogy ha Ők csupán a “babfogyasztás” biokémiai parancsának engedelmeskedve elengednek egy “galambot” én a mögött is a Hátsószándékot keressem. Az esetek többségében ez be is szokott “jönni”.

Lehet, hogy sokak szerint most is csak egy konteót gyártok, de nekem akkor is az a véleményem: “Itt valami nagyon bűzlik”! Márpedig ahol Szar van, ott Szag is!

… és ezt …

szendamondja!


Ácsi!

Azt hiszem itt az ideje, hogy az Ellenzék végre felemelje a seggét és azt mondja, kiáltsa, hogy “Ácsi! Ez itt nyílt diktatúra, s csupán egyetlen lépésre vagyunk a Pártállamtól! Ebben pedig mi nem veszünk részt, mostantól nincs kiegyezés, nincs alku! Semmiben!

A Magyar Telekom tegnap egyik pillanatról a másikra kirúgta a tulajdonában álló “Origo” című hírportál főszerkesztőjét. Sáling Gergő lapátra tételének több oka is volt. Többek között az, hogy a “Választások” idején szolidaritást vállalt azon orgánumokkal, melyeket a Maffia-párt kitiltott a kampányrendezvényeiről. Az utolsó csepp a pohárban azonban az a cikksorozat volt, melyben a portál nyilvánosságra hozta Lázár János miniszterelnökségi államtitkár luxusutazásait, melyek során másodmagával, összesen hét szállodai éjszakára két millió forintot költött el a közkassza rovására. Ez a média-akció Lázárnak két millájába került(?), Sálingnak meg a fejébe!

Egyetlen percig nem kétséges, hogy a Telekom Lázár nyomására tette utcára az Origonál már tucatesztendeje dolgozó és két éve kinevezett főszerkesztőt. Az sem kétséges, hogy az emiatt holnapra meghirdetett tüntetés semmiféle érdemi befolyást nem fog gyakorolni Sálingra nézvést, hiszen a döntést a Telekom menedzsmentje arcvesztés nélkül vissza nem vonhatja. Ippeg ezért azt sem tartom elképzelhetőnek, hogy majd a német tulajdonos, a Deutsche Telekom fog “rászólni” magyar leányára (egy határozottan rosszalló megjegyzést azért elvárnék tőlük!). Ami azonban elengedhetetlen, hogy ezen a holnapi megmozduláson a magát demokratikusnak nevező Ellenzék valamennyi vezetője és parlamenti képviselője jelen legyen!

Az Origo-ügy ugyanis messzemenő következményekkel fog járni arra a rokkant, csontsovány, de még valamennyire élő/vegetáló valamire, amit Magyar Sajtószabadságnak nevezünk. Köztudomású, hogy a honi médiában már esztendők óta érvényesül az Öncenzúra. A közszolgálati és a nagyobb kereskedelmi orgánumok már a Zemútnyócév szoci korszakában sem mertek nagyobb kaliberű fideszes ügyeket nyilvánosságra hozni. A “Bátorság“, tehát a Szakmaiság az internetre, azon belül is pedig a független hírportálokra szorult vissza, melyek egyike az Origo volt. Tegnap óta azonban ez az “önkontroll” csak tovább fokozódik, hiszen valamennyi főszerkesztő lelki szemei előtt ott fog lebegni Sáling lázárlándzsára tűzött feje, valahányszor egyik-másik munkatársa az orra elé tesz egy olyan értesülést, oknyomozó riportot, mely valamelyik Hatalmasság tyúkszemére lép. Ekkor pedig inkább a kukába fogja dobni az anyagot, hiszen a Sáling-ügy azt is bizonyítja: a Tulajdonos akkor sem védi majd meg őt a nagyemberi haragtól és bosszútól, ha a mögött egy olyan külföldi Óriás áll, mint a Deutsche Telekom.

Ezért köll ott lennie a teljes Ellenzéknek a holnapi tüntetésen. Előtte azonban a Szocik kövessék meg nyilvánosan az “Egyenlítő blogot“, lévén az ők budapesti nagyembere pont ilyen hatalmi presszióval fojtotta bele a szót a portálba, amikor az a hírhedt Rogán-féle “ingatlantágulási egyenletet” igyekezte kiszámolni! És ha már ott vannak, egyúttal hangosan tiltakozzanak a Reklámadó ellen is, melynek nyilvánvaló célpontja az egyelőre még nem kézivezérelt RTL Klub. Nem azért, mert ez az orgánum oly’ fénylő csillag lenne a magyar sajtószakma égboltján – aki látott már retektévés híradót az tudja, milyen kínosan kerülik még a látszatát is annak, hogy akár egyetlen pislantást is vetni akarnának a közéleti események kulisszái mögé! Nem is azért, mert lenne e médiumnak egyetlen, megőrzésre méltóan értékes műsora – többségük gyomorforgató, vagy émelyítően cukros, a maradék meg semmitmondó. Hanem azért, mert az RTL-ben, ugyan látens módon és csakis elméletileg, de benne van a valódi függetlenség lehetősége, s a hatalmi önkény ezt a hangyafasznyi opciót sem tűri. Hoz egy törvényt, mellyel nettó veszteségbe hajszolja a “Retektévét”, megvárja, amíg a tulajdonosok megunják a dolgot, aztán felvásároltatják valamelyik strómanjukkal (lásd a “TV2-recept“-et!).

Maga az RTL pedig gondolkodjon el arról, mire is ment ezzel a közéleti-politikai eunuchságával, s mostantól kezdjen keményen ellenzéki lenni! Fölösleges a további óvatoskodás, most már úgy is mindegy. Fejük ott van a hatalom célkeresztjében, a “kakas” lecsapott, a golyó kirepült, s csak idő kérdése, mikor csapódik be a célba! Ha már halni köll, hát tegyék azt becsülettel, egyenesen állva és nem kegyelemért könyörögve, a földön fetrengve! Ez a hatalom senkinek nem kegyelmez. Aki megalkuszik vele azt lassan öli meg (lásd: Szocik!). Mint a kínai hóhér: egymás után vagdossa le róla a tagjait! Akkor már jobb túlesni a dolgon azonnal. Később pedig elmondhatják: valamit azért még is tettünk a magyar demokráciáért!

Magyar Demokrácia“?! Röhögnöm köll! Hol van itt már ilyen? Az egész csak Látszat, papírmasé színfalak, Patyomkin-falu, ócska Csinn-bumm Cirkusz, melyben a Pofozható Bohóc szerepét az Ellenzék alakítja. Az EP-választások eredményei szerint elhódítható számukra Budapest, a Főpolgármester pozíciója, mely így hatalmi ellenpont lehet az elnyomó kormányzattal szemben? Nosza, egy szempillantás alatt az egész törvényt átírják úgy, hogy akkor is ők nyernek, ha veszítenek. Kilenc kerület polgármesterségét szerezhetné meg az Ellenzék gond nélkül? Ezeket majd “kompenzálják” az ott vesztes kilenc fidesznyikkel, s akkor a Főpolgármesterükkel együtt tízen állhatnak majd huszonhárom “Magunkfajtával” szemben. Magát az önkormányzatot meg egyszerűen kiherélik.

Merem feltételezni, hogy ezzel a T. Ellenzék is tisztában van. Hát akkor mi az ördögért köll részt venni ebben a kutyakomédiában?! Álljanak fel, mondják azt, hogy “Ácsi!” és ne indítsanak egyetlen nyamvadt jelöltet sem Budapesten, sem Alsó-Bivalybasznádon, híveiket pedig szólítsák fel a távolmaradásra! És tegyék ugyanezt a parlamentben is! Egyszerűen vonuljanak ki, hagyjanak ott csapot-papot, jelentsék ki: “Nem leszünk a prosztó gazda rozzant viskójának hátsó udvarán kukorékolgató kiskakasok!“! Persze ez sokuknak egzisztenciális kockázatot jelent, lévén többségük már legalább évtizede a politikából él. No de ha egyszer már bejelentkeztek az ország ügyeinek intézésére, a nép érdekeinek képviseletére, akkor tegyék is a dolgukat! S ez most ippeg és punkt ez lenne!

A mondás szerint “A hídon akkor kell átmenni, ha odaérünk!“. Odaértek!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ma reggel eszembe jutott az a “mérsékelt” fideszes ismerősöm, aki nem sokkal április hatodika után azzal nyugtatgatott, hogy nem lesz baj az ismételt Kétharmadból, mert ezek után csakis egy nyugodtabb kormányzás, a konszolidáció következhet. Legszívesebben írnék neki egy mailt, hogy “Nesze neked nyugodtabb stílus és konszolidáció! A Pakstum vita nélkül, erőből átnyomva. A Házszabály hasonló módon testre szabva. Következik a Budapest-törvény, aztán a Reklámadó. Orbán zsarol és hepciáskodik Brüsszelben, holnap pedig idehaza egy tömeggyilkos kazah diktátor aranyerét fogják véresre nyalni, kiárusítva az ország maradék becsületét pár fityingért cserébe! És mindezt úgy, hogy a parlament még egy hónapja sem alakult meg, az új kormány pedig hivatalba sem lépett!