No comment 7.

Ez az írása a budapesti Népszava mai (2012. február 28.) online-kiadásában jelent meg. Nincs mit hozzáfűznöm.

“Trón és oltár”

“Bár magam nem vagyok vallásos, egész életemben tiszteltem és elfogadtam mások belül megélt hitét. Engem inkább az egyház és a kereszténység, mint eszme számomra ellentmondásos viszonya foglalkoztatott. Kívülállóként, laikusként soha nem tudtam összeegyeztetni azt, amit a kereszténységről és amit az egyház politikai, gazdasági szerepéről tanultam, tapasztaltam. Különösen azt nem, amivel a saját hazámban találkoztam.

Bulányi György a pár éve elhunyt piarista szerzetes, az erőszakmentes Bokor-mozgalom gyakorlatilag minden rendszerben meghurcolt alapítója 85. születésnapja környékén, 2004-ben a Népszabadságnak azt nyilatkozta: “…Kevesen járnak templomba, kevesen kíváncsiak a papok szövegére, mert az Isten által megteremtett világban a mammon az úr. A pénz, a gazdagság. Akár tetszik, akár nem, az egyházak nem tudják befolyásolni a tényleges helyzetet. Miért? Az ok: a trón és az oltár, az állam és az egyház szövetsége…”.

Mi a helyzet most?
Van egy miniszterelnökünk, aki – mint arra Tamás Gáspár Miklós oly’ gyakran és helyesen felhívja a figyelmet – a vulgárpolitológusok felszínes elemzéseivel szemben már régen nem populista, hanem egyre inkább szélsőségesen elitista. Elitista az oktatásban, a szociálpolitikában, szinte minden társadalmi alrendszerrel kapcsolatban. Elitista még akkor is, amikor “rangrejtve”, bőrkabátban, kockás ingben és csizmában megjelenik egy hajléktalanszállón…
Van egy kormányzó pártszövetségünk, amelyiknek van egy nevében keresztény párt-szektája és amelyik teljes mellszélességgel támogatja az elitizmust. Azt, amit az én meggyőződésem szerint egy keresztény ember nem támogathat: a hatalmat és a pénzt, szemben azokkal, akik szükséget szenvednek. Ha valóban hisznek, akkor én a helyükben rettenetesen szoronganék.

Vigaszul álljon itt néhány sor az én imádságomból, amit József Attilának köszönhetünk: “…De erősebbek vagyunk gyönge életünknél, Mert a fűszálak sose csorbulnak ki, Csak a kardok, tornyok és ölő igék, Most mégis, megfáradván, Dicséreteddel keresünk új erőt S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván: Szabadíts meg a gonosztól. Akarom.”

Testvérek! Virrasszunk!

Három esztendővel ezelőtt néhány, önmagát “magyarnak” és éppen ezért “übermensch”-nek tekintő gyáva gyilkos éjszaka és lesből lemészárolt egy gyereket és annak apját! Nem ők voltak ezen elvetemült emberszabásúak egyetlen áldozatai, de e tettük volt a sorozatban elkövetett cigányvadászatuk legkirívóbb, legaljasabb momentuma.

A Magyar Evangéliumi Testvérközösség békásmegyeri “Megbékélés Háza” templomában vasárnap (2012. február 26.), közép-európai idő szerint délelőtt, 9 órakkor “Nappali Virrasztás“-ra gyűlnek össze azon jóérzésű emberek, akik meg kívánnak emlékezni a pusztán származásuk miatt legyilkoltakról.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közlöm Andrassew Iván “Nappali virrasztás” című jegyzetét, amely a budapesti Népszava mai számában jelent meg:

“Már nem csak Magyarországon emlékezünk meg arról, hogy három éve levadásztak egy kisfiút, csak azért, mert cigány volt, meg azért, mert az apja nem tudta a testével megvédeni, hiszen őt is agyonlőtték. Éppen úgy csaptak le rájuk, ahogy abban az évben oly sokszor a véletlenül kiválasztott cigányokra.

Vasárnap reggel kilencre nappali virrasztásra megyek a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Megbékélés Háza Templomába, Békásmegyerre.
Azért, mert három éve nem tud kiszakadni a fejemből Theodor W. Adorno Auschwitz-tétele: “nach Auschwitz ein Gedicht zu schreiben, ist barbarisch”. Vagyis: “Auschwitz után költeményt írni barbárság.”

Adorno később finomított a tézisén: “A végtelen szenvedésnek épp úgy joga van kifejeződnie, mint a kínzás áldozatának a sikolyhoz. E megfontolásból talán nem volt helyes azt írnom, hogy Auschwitz után nem lehet többé verset írni.”

Van, aki Adorno tépelődéseit úgy értelmezi, hogy mindazok, akik egy radikálisan bűnös és aljas kultúrát védelmeznek, cinkossá válnak.
Én meg úgy gondolom, hogy akik egy radikálisan bűnös és aljas kultúrát eltűrnek, azok is cinkosok. És végül áldozatok lesznek.

Lehet-e – pláne politikai számításból – ugyanúgy teli pofával cigányozni, mint Csorba Robika elpusztítása előtt?”

Andrassew Iván andrassewi@nepszava.hu /

Tisztában vagyok vele, hogy sok olyan tisztességes és becsületes EMBER van úgy Magyarországon, mint annak határain kívül, akik részt vennének e megemlékezésen, de a fizikai távolság ezt számukra nem teszi lehetővé. Ők emlékezzenek meg az ártatlan áldozatokról úgy, hogy ha tehetik, ugyanebben az időben gyújtsanak meg egy gyertyát, s csak egyetlen percig némán hajtsanak fejet!

… és ezt …

… szendamkéri!

Időt nyerni!

Most, hogy az EU – megúnva a sorozatos bunkóskodást – végre nekidurálta magát és kiosztotta az első tényleges valagba rúgást a Mindent Elkúrás Kormányának, olyan kommunikációs zűrzavar lépett fel Vitykuséknál, hogy csak na!

De ez csak látszat, mert igazából nagyon is pontos korreográfia szerint megy a nyilatkozgatás. Míg az egyik arról dumál, hogy ugyan minket billentettek farktövön, de azt igazából nem is nekünk szánták, addig a másik meg arról, hogy nem az elmúlt majd’ két esztendő unorthodoxiájának, hanem “…még mindig Őszöd árát fizetjük!“. S ha valakinek kétsége volna arról, mennyire igazságtalan velünk az Unió, hát a teljesen megsértődött Terpesz Sam, a Fidesz-törzs gazdasági varázslója is kiadott egy nyilatkozatot, hogy tavaly és az idén is teljesíteni fogjuk a 3 százalék alatti hiányt!

Bármilyen hihetetlen is, de most kénytelen lennék igazat adni Elkúrcsynak sőt, még a sértődést is jogosnak tekinteném … ha csakis és kizárólag az intézkedésre okot adó eljárást (“túlzott deficit”), illetve a költségvetési tényszámokat nézem 2005-től kezdve egészen 2011 végéig. Ugyanis való igaz, hogy a csatlakozás óta eltellt esztendőkben kizárólag a tavalyi volt az első, melyben az ország teljesíteni volt képes a brüsszeli hiány-előírásokat, s az idei lesz a második, amikor ez tényleg sikerül is. Na de hogyan és milyen áron?!

Olyan, csupán egyszer használható és csak rövid távon “ható” intézkedésekkel (Manyup-pénzek kizsarolása, majd részben ellopása, a legszegényebb társadalmi rétegek ismételt megsarcolása, szerzett jogok hatalmi szóval való megvonása, EU-normákat megsértő extraadók kivetése, visszamenőleges jogalkotás, stb.), melyekkel egyetlen, magára és a jogszerűségre valamit is adó kultúrállam sem élne!

Martin Schulz, az EP nemrégiben megválasztott elnöke még januárban nyilatkozta azt, hogy szerinte Orbán ugyan “…egy okos ember, de az EP-ben sem hülyék ülnek!“. Mert lehet ugyan az Állampárt által elfoglalt Központi Statisztikai Hivatal kreatívan szolgáltatott ( és kiemelt) adatait kreatívan összehasonlítgatni, s ezek alapján győzelmi jelentéseket kiadni …  de ezeket azonban csakis a belföldi szolgasajtó, meg az Állampárt egysejtű/egybites agyú csökött választó hiszik el. … s nem az EU!

No meg azt is csak az Egybitesek hiszik el, hogy a Magyar Közlönyben még kedden megjelent kormányrendelet senem ” a költségvetési törvény módosítása”, sem pedig “megszorítás” (utóbbi kifejezés a fideszes “Újbeszél” szótárából esztendők óta törölve!). Hiszen “csak” arról szól, hogy Terpesz Sam (NGM), meg a magát a totál műveletlen Kétharmadnyi Kertitörpe miniszterévé lealázó Réthelyi professzor (NEFMI) a hónap végéig ugyan találjon már ki valamit pl. a gyógyszertámogatások csökkentése érdekében, illetve az összes többi miniszter (Eltolcsy is!) annak érdekében, hogy mindenféle beszerzés leállításával összekaparjanak 100 milliárdot. Ha pedig mégis köllene nekik valami, akkor forduljanak bizalommal Varga(lázatos) Mihályhoz, aki így lett a Csúti Csipszar második jobbkeze!

Kedves (engem szerető, avagy útáló) Olvasóm! Szeretném, ha most – velem együtt – Magad elé képzelnéd a folyamatot:

Az egyik Főminisztériumban kifogy a budipapír. Megy a takarítónő (alaposan lekáderezve!) a Főtakarítónőhöz és jelenti, hogy nincs mivel törölni a kakis alfelet. A Főtakarítónő azonnal jelzi a problémát a raktárosnak, aki pedig ezen észrevételt nyomban továbbítja a Főraktárosnak. A Főraktáros feljegyzést ír az Alosztály Helyettes Vezetőjéhez, aki pedig ezt továbbítja az Alosztályvezetőhöz. Ő ezt tovább küldi az Osztályvezető-helyetteshez, aki pedig az Osztályvezetőhöz. A budipapír igénylése megy tovább: Helyettes Főosztályvezető; Főosztályvezető; Helyettes Államtitkár Titkárságvezető-helyettese; Titkárságvezető; Főtitkárságvezető; Helyettes Államtitkár Kabinetvezető-helyettese; Kabinetvezetője; Helyettes Államtitkár …. szóval nagynehezen a budipapír igénylése eljut a Miniszterig, aki azt még mindíg csak Varga Mihályon keresztül tudja benyújtani a Legfőbb Döntéshozói Testület Hímtagjához! (Aki most blaszfémiával akarna vádolni, hát szeretném vele közölni: a kormány a végrehajtói hatalom legfőbb döntéshozói testülete, ennek elsőszámú tagja Orbán Viktor Mihály és ő kétséget kizáróan hím!). Miután pedig az igénylés így beutazta a Föld-Hold távolságát (legalább is időben) még mindíg nem biztos, hogy lesz wc-papír … s helyette nem egy kormányrendelet, miszerint kormánytisztviselő munkahelyen nem szarhat! … Kétharmaddal!

De igazából nem is a takarékoskodási intézkedés a lényeg (ezt még dícsérném is), hanem az a már eddig is elképesztően szövevényes bürokrácia, mellyel A Mi Boldogságos Főkormányzó Urunk körül vette magát, s melyet még bonyolítja is Varga(lázatos) láncolatba való beiktatásáva! És mindezt KORMÁNYRENDELETBEN! … mert manapság egy a Költségvetési Törvényt módosító intézkedéshez ugye már országgyűlési jóváhagyás sem szükséges! … Csak utólag!

Mert ugye már ezt is szabad! Bajuszkirály szerint az maxi normál dolog, hogy Főnöke rendeletileg kormányoz, de az már mégis túlzás, hogy csak Csúfasznak és Shittnek (dr.?) van személyes testőrsége, Nekije pedig nincsen?! Hát ez tényleg borzalom. Bár ha belegondolunk, hogy a Főkormányzó Úr EGYEDÜL HÁRÍTOTTA EL AZ ELLENE IRÁNYULÓ PUCCSKÍSÉRLETET, akkor mi az ördögnek fizetünk tízmilliárdokat a TEK-hekusoknak?

Bajuszkirálynak is kell tehát egy saját pretoriánus gárda, amely az Ő parancsára bármikor kivezeti a “nem megfelelően” viselkedő képviselőket (kivéve a Jobbikosokat) az Ülésteremből. Akik időnként bírálni merészelik nem csak őt, hanem “ŐT“, szerelmetes Barátját is!

Idehaza megy már majd’ két esztendeje a Látszatkormányzás, a nemlétező gazdaságpolitika (matolcsyzmus) érvényesítése. Minden eddigi intézkedés lényege az időnyerés! Időt nyerni arra, hogy mielőtt bedőlne az államháztartás, mielőtt picsán rúgná a kabinetet az EU – immáron megvonni szándékozva a kohéziós pénzek egyrészét -, mielőtt egy éhséglázadás a Kormányra borítaná a tölgyfa-íróasztalt, kiépíteni és bebetonozni a Nullakarcsi(k) Hatalmát!

Ahogyan időhúzás és időnyerés volt az is, hogy (Lófa)Szócska államtitkár még decemberben egy újabb (nagyon komoly és végleges) ígérettel ideiglenesen elhárította az orvosok január elsejétől való tömeges felmondását. A kissé hülyőke Rezidens Szövetség pedig ebbe még bele is ment. Azóta eltellt majd’ két hónap! És hol az eredmény? … hát aztatat még nem nagyon tudni, de hátha az idő megoldja valahogy.

Időnyerésre való játszás az is, hogy a szintén kissé hülyőke Hallgatói Hálózat belement a Rózsikával való egyeztetésbe. Azzal a Rózsikával, aki még a saját fenekét sem törölheti ki miniszterelnöki engedély nélkül! És a Hallgatói Hálózatban nem volt egyetlen újságolvasó emberke sem, aki tudná: mindenről a Főnök dönt, famulusaival tárgyalásokra leállni merő időpocsékolás!

És akkor el ne felejtsem még azokat az egészen szemét, szintén időhúzásra bandzsító kormányzati húzásokat, mikoris szándékosan hamis fordításokat küldtek meg az EU illetékes testületeihez azokról az egészen szemét törvényeikről, melyeket az Ezerharmad Félbites Törvényhozói simán és gondolkodás nélkül megszavaztak!

No és ezek után merészeli Navracsics azt mondani, hogy “azemútnyócév” alatt Magyarország olyan hitelességi deficitet szenvedett el, hogy “…ha mondunk valamit, három biztosítékot kérnek rá, hogy elhiggyék“.

Hát Tibikém, totál igazad van! Tőletek még az írott ígéreteket is három hiteles fordítással és még ezek után is erős fenntartásokkal fogad el bárki – pláne az EU! Az a “Gyurcsányördög” viszont (tudod! az “Aki Lejáratta Az Országot“! … bár ez nem az a rohadék sajtó volt, amely miatt most és pont, “A Takarékosság Idején” újabb 1200 millót kell költeni a Főkormányzó Úr és Kormánya imázsplasztikázására?) alig három hét alatt egyezett meg az IMF-EU párossal egy 20 Mlrd. €-nyi hitelkeretről. … és nem kértek tőle “három biztosítékot“! Ti ugyanerről már negyedik hónapja tárgyaltok ugyanezen hitelnyújtókkal, ugyanennyi összegről. … és Ők hiába kérik a biztosítékokat, Ti nem adjátok! Mert Tőletek maximum annyi telik ki, hogy “ÁRULÓ”-nak nevezzétek azt a virtigli konzervatív közgazdászt (is), akinek elege lett a dilettantizmusból, az ebből fakadó ország-tönkretételből, meg az ehhez bólogató, MAGUKAT PROFESSZOROKNAK NEVEZNI MERÉSZELŐ SENKIHÁZIKBÓL!

Nem! Ti csak húzzátok az időt és vártok valamire! Pedig sem a testvéri Kína, sem Szaúd-Arábia, sem a Vatikán nem fog Titeket kisegíteni!

… ahogyan az IDŐ  és MI sem!

… és ezt …

… szendamondja!

Még, még! … Ennyi nem elég?

Kokik és sallerek, “baráti tarkónlegyintések” korszakát éljük manapság. Csakhogy MI kapjuk és MI fizetjük! … egy felfuvalkodott Senkiházi és Bandája, azaz “A Haza” helyett!

Ugye kezdődött az egész azzal, hogy a Népi Bölcsesség, a maga 2,7 milliónyi szavazatával hatalomra juttatott egy olyan társaságot, melynek Vezére nekik semmi mást nem ígért, mint hogy a választások másnapján “még a Nap is másként fog sütni!” (Ja. Őrá!). Osztán még aztatat is mondotta, hogy itt igazából semmiféle válság nincsen, csakis és kizárólag a balfasz ballib kormányzás csinálja itten a balhét: pusztán egy erős akarattal, meg némi összetartással minden gond szinte azonnal orvosolható!

Kicsi vagyok.
Kicsi vagyok …(*)

Mert ugye 2002 óta arról van itt nagyba’ szó, hogy a Felfuvalkodott Adó- és Államvagyon-csaló nyolc esztendőn keresztül minden nap arra volt kénytelen ébredni, hogy nem Ő áll a “Magyar Köztársaság” nevezetű hajó kapitányi hídján. Mindezért persze Ő nem lehetett hibás, hiszen azt megelőzően négy esztendőn keresztül BIZONYÍTOTTA, hogy Ő mennyire ALKALMAS és FELKÉSZÜLT a kormányzásra. Ámde ezt az a sok hülye bunkó, a nyuggerek és a panelprolik valahogy nemigazán akarták észre venni, így “A Haza” ellenzékbe került. Pedig ugye …!

Hát “ugye”, vagy nem “ugye”, de bizony “A Haza” ellenzékbe került, s ráadásul nyolc esztendőn át. No ezért “A Haza“, azaz a Csútról szalajtott félművelt Focista olyannyira megsértődött a baromállat “rá-nem-szavazók“-ra, hogy egészen 2005-ig gyakorlatilag be sem ment a “Hazának Házába” annak ellenére, hogy “a-rá-szavazók“, tehát “A Haza” Őt mégiscsak oda küldte, szalajtotta csakis azért, hogy ugye Ő “A Haza” érdekeit képviselje ottan, abban a Nagy Házban, melyben egy csomó senkiházi kommenista ücsörgött és gyakorolta a hatalmat.

Abba most ne menjünk már beléje, hogy “kommenisták“-ból nagyobb volt a kínálat már “A Haza” első országlása idején is, mint “Az Utódpárt” parlamenti frakciójában sőt, előző kormányában is! Meg abba se, hogy miért “nem-kommenista” a Tákolmányt koncepcionáló egykori MSZMP PB-tag, volt oktatási és kultuszminiszter, a Hazafias Népfront egykori elnöke … szóval ebbe most inkább ne menjünk beléje, mer “A Haza” ezt sem tudja megmagyarázni! … illetve “tudja” ugyan, de bár ne tenné!

Egyre feljebb furakodom
Jaj, de magas ez a torony. … (*)

No de hát hogyan is került “A Haza” kiszolgáló környezetébe az a sok-sok “most-már-nem-kommenista-kommenista“? Egyáltalán hogyan kerülhetett olyan helyzetbe “A Haza“, hogy ilyenek (“EZEK“!) szolgálataira szoruljon?

Hát úgy, hogy “egyre feljebb” akart furakodni, s közben baromira meg akart gazdagodni. No persze ezt nem a saját, éveken át napi minimum nyolc órában, hangyaszorgalommal végzett munkájával kívánta elérni! A Büdös Frászt! Hát van erre ideje “A Hazá“-nak?! No, ugye hogy nincsen! Pláne akkor, amikor Nekije ugye “Küldetése” vagyon … vagy mi a fene?!

Hát így aztán összedta Magát mindenféle Senkiházival (és Schenkhiházyval – pl. Schöppflin EU-képviselő úrral, meg a Vatikán obskúrus szervezetével, az “Opus Dei“-vel), meg a Valóban Senkikkel (Jobbik), csakhogy akár az Ország kárára is, de belőle Nagy Ember legyen!

“Ez a parancs
Érik a narancs…” (*)

És “Nagy Ember” lett a normál férfitermet KÉTHARMADÁBÓL! És ezt be is bizonyította mindenkinek, pl. azzal, hogy mindenkire ráerőltette akaratát: a leendő egyetemistákra a keretszámokat, minden magyar honpolgárra pedig az “Alaptörvény“-t! Közben pedig – csak úgy, mellékesen – sajtókomisszariátust hozott létre, akarata alá gyűrte az Alkotmánybíróságot (tagjainak passzív/?/ együttműködésével!), a bíróságokat (nyugdíjaztatással és Mamelukja Feleségének kinevezésével) és bűnözőkké fabrikálta azokat a hajléktalanokat is, akik éppen az Ő és Jobbkeze maga felé hajló “gazdaságpolitikája” következtében veszítették el mindenüket!

Ja, hogy ez az egész egy teljes idiotizmus? Hát persze! No, de érdekel ez valakit is? A magyar honpolgárok jó 80 százalékát kizsebelő (pl.: szja. tv.) intézkedések ellen voltak tömeges demonstrációk? És a hárommilliónyi Manyup-tag kifosztása miatt?

Na ugye, hogy nem! … csak akkor, amikor már késő volt! A “független hatalmi ágak” pedig szagolva a túlérett  és már évek óta rothadó(tehát büdös) narancsot, szakmányban hozzák a Hatalomnak tetsző ítéleteket. … “A Haza” által megalkotott elképesztően szemét törvények alapján! … lehet, hogy ha én lennék egymillás havi fizetéssel kibélelt huszonéves bíró, magam is vállat vonnék és zsebre tenném a “HARMINC EZÜSTÖMET”! … Csakhogy ezeknek a bírókáknak még családjuk sincs! Nem úgy, mint azoknak, akiket a milláért naponta elárulnak!

Repül a bálna
Repül a bálna
Mindenki álljon vigyázba
Repül a bálna
Repül a bálna
Bele köpök a nagy Dunába (*)

Igen, “A Haza” beleköpött a Dunába! Valahol még a Fekete-erdő tájékán, hogy csulája végigfolyjon egészen a Balkánig. Mert az le vagyon “Hazailag” szarva, hogy A NÉP még anno 2003. áprilisában megszavazta az EU-tagságot, s ezzel vállalta annak minden következményét is. No de “A Haza“? Őt megkérdezte erről bárki is? Biztosították Neki ezzel az Örök Hatalmat, az Omnipotenciát a maga kicsiny, mindössze 93 ezer négyzetkilométernyi Magánbirtokán?

Ugyan dehogy! Ezért aztán “A Haza” úgy döntött, hogy idehaza “mindenki álljon vigyázba”, s ha ebbe A NÉP által eldöntött EU-tagságunk okán maga az EU bele akar szólni! …. hát akkor grrrrr! … és akurvaanyádat! … meg kijafaszaza!

Persze a “lecsó”, az a pár rongyos euromilliárd azért köllene, mert kivonva magunkat az adózásból kissé nagyon elbasztuk az egész gazdaságot és most a tönk felé “araszol” az F1-es versenyautó sebességével a Magánbirtok. No de “A Haza” miként kényszeríthető arra, hogy a (“nem is kért”) kölcsön feltételeit teljesítse? Amikor “Mi egy olyan “büszke és rátarti” nép vagyunk, akik ugyan állják adott szavukat, de semmiféle parancsnak, kényszernek nem engednek! … s miért is tennénk, amikor “Erdélyi Fejedelemség” néven a törökök vazallusaként hősiesen védtük a keresztény Európát pl.1683-ban Bécsnek büszke várát Kara Mustafa Vezírrel együtt ostromolva!

Megtanultam, tudom a választ
Kicsi az ország nagy a bánat … (*)

Mert ugye itt mindenki csakis “A Hazá“-ra támad. Bel- és külföldről összeesküdve puccsot kíséreltek meg “A Haza” ellen … még a CNN-t is bevonták ebbe az alpári és nemtelen támadásba! No, de semmi baj, mert “A Haza” (Ő, Egyedül!) leleplezte és elhárította azt, s még a Sajátjai között is megtalálta a “vakondokokat“!

De köll is ám az éberség! Hiszen a túlnyomó részt jobboldali kormányok által vezetett EU-tagállamok (és pláne a kizárólag jobos kormányokkal rendelkező kelet-európai államok) közül csakis és kizárólag ezt az évszázadokon át török vazallusként a kereszténységet INGYÉ’ védelmező országot támadja az Unió balliberális “többsége”, meg a pénzpiaci spekulánsok (akiktől ugye 18 hónapon át vettünk fel kölcsönöket ötszörannyiért, mint a 2010-ben hősiesen kipaterolt IMF-től!). Ja, hogy fokozódik a nyomor “Nagyonnagyországban”? Hát ez ugye annak következménye, hogy “kicsi az ország”, s mindenki azt hisz, hogy azt tehet vele, amit akar.

“Repül a bálna
Megírta a Magyar Közlöny.” (*)

De ez ugye már nem igaz, hiszen 2010 óta egy Nagyonnemzeti Főkeresztény Kormány van hatalmon Abszurdisztánban, mely határozottan és komolyan kijelentette, hogy itten  nincsenek hajléktalanok (mármint az aluljárókban és a köztereken), itten nincsenek éhezők ( a budai luxusvillákban és egyéb “elit” lakóparkokban), teljesen szabad a sajtó (bár a saját nagycsöcsű nőcimet neveztem ki abszolut hatalommal a teljes média fölé), független a bíróság (melynek élén a Nagyasszony Barátnéja, illetve a bíróságokat kiherélő törvénytervezetek egyik megfogalmazója áll!) és fair a választási törvény (fideszre szabva fideszesek által!).

S aki ezt – akár az EU-ban – nem hiszi, hát olvassa csak el a mi törvényeinket és nyilatkozatainkat! Hát a jó édes kurtizán női felmenőjét annak, aki még ennek utána sem hajlandó elfogadni a tényt, hogy mi vagyunk a legdemokratábbak az egész Világon!

*****

Az Éhségmenet Budapestre megérkezett egyik szónoka kb. a következőt mondotta:

“…Le fogjuk törölni a gúnyos mosolyotokat a szátok széléről!”

… és ezt …

… (nem csak) szendamondja!

(*: az idézetek a Republic együttes “Repül a bálna” című szerzeményéből vétettek! Köszönet “Cipő“-nek és társainak!)

Durchmars és betli

Szerintem a világ egyik legjobb kártyajátéka az ulti. Nem csak azt szeretem benne, hogy viszonylag egyszerű, de szigorú szabályai ellenére rendkívül kombinatív – s éppen ezért nagyon élvezetes – , hanem azt, hogy az ember a maga javára fordíthatja benne a látszólag kedvezőtlen helyzetet is. Feltéve, ha jól taktikázik!

Boldogult ifjú koromban ezt a játékot egy nyugdíjas, özvegy és gyermektelen mesterember tanította meg nekem. Végtelen türelemmel, sok-sok elbukott parti során mutatta meg annak minden csínját-bínját, szépségét és árnyoldalait is. Ennek köszönhetem, hogy ma, életem delén az időnként összegyűlő kártyatársaságommal élvezetes órákat tölthetek el.

Göbös Lajos bácsi az ultit  csak “hazudós játék“-nak nevezte. A lapok kiosztása után ugyanis a játék első fázisában a résztvevők licitálni kötelesek, azaz bemondani: a számos és különböző pontértékű játékforma közül melyiket választják. Ezeket azonban bárki felülbírálhatja feltéve, ha egy magasabb pontértékűre tesz javaslatot. E bemondások természetesen lehetnek akár “hazugságok” is, ám a játékos ilyenkor azt kockáztatja, hogy ha az övét senki nem “übereli” a füllentés rajta ragad, s egy olyan játékot kénytelen végigjátszani, melyben ő nyertes nem lehet (ha ezt az ellene játszó, tehát bukásában érdekelt a partnerek észre veszik, “kontrázásokkal” alaposan megnövelhetik a “hazudós” játékos veszteségét).

Az ulti két legbonyolultabb játékformája a “durchmars” és a “betli“. Előbbiben a játékos azt vállalja, hogy valamennyi ütés az övé lesz, azaz elnyeri társai minden lapját. Utóbbi pedig ennek pont az ellenkezője: a játékos kijelenti, hogy a parti során egyetlen ütése sem lesz, tehát minden lapját elveszíti. A játék minden esetben az utolsó lapig tart (tehát a hívásokkal is lehet menet közben taktikázni), kivéve ezek legmagasabb pontértékű, úgynevezett “terített” változatában. Ekkor ugyanis a játék “tulajdonosa” az első hívás után köteles kiteríteni az asztalra lapjait, lehetővé téve így az ellene munkálkodó partnerei számára, hogy (ha tudják) kitatktikázhassák a játék megbuktatását.

Az ultiban tehát akár “rossz” lapokkal is nyerni lehet, ám van két dolog, ami lehetetlen. Nem lehet csalni (“renonsz”), mert az elkerülhetetlenül kiderül, s ez komoly büntetéssel, de akár kizárással is járhat, és nem lehet a parti végén azt mondani, hogy “igazából” nem is a játék elején bemondottat, hanem egy másik formát játszottuk, így faragva utólag győzelmet a tényszerű “buktá”-ból.

Magyarországon 1990 óta hat leosztás (választás), hat licit (kampányidőszak) és öt parti (kormányzás) zajlott le három “játéktulajdonos”-sal (MDF, MSZP, Fidesz). Eddig még mindegyik játékos (pártok, kormányok) úgy fogott bele a játszámájba, hogy a licit során rajta ragadt a hazugsága, s csupán egyszer fordult elő (2006 – MSZP), hogy ennek ellenére sikerült azt megnyerni, tehát az öt lejátszott partiból négy “buktá”-val végződött. A három licitnyertes közül kettő (MDF, MSZP – utóbbi kétszer is!) szó nélkül vette tudomásul a vereséget, míg a harmadik kétszer is “renosz”-ot kiáltott, csalásra hivatkozva (2002 és 2006 – Fidesz). Bár ezek a licitjeihez hasonlóan szintén hazugságok voltak, a játékost nem hogy nem zárták ki a többiek, de a legutóbbi leosztás-licit (2010) után most mindenki az ő partiját (ez a hatodik) kénytelen játszani.

S még ezt is hogyan, milyen módon? Kezdve azzal, hogy a licitnyertes az eredetileg bemondott “ulti” helyett már az első hívás után “durchmarsot” kezdett játszani, a szabályok önkényes átírásával kihuzigálva ellenfelei kezéből az értékesebb lapokat. Ennek ellenére minden hívását eddig elbukta, s most a parti felénél már látszik, hogy ez tulajdonképpen egy “betli”. Mégis minden elveszített hívás után egyre agresszívabban az asztalt csapkodva, mindinkább örjöngve állítja: a legújabb szabályok szerint a vereség tulajdonképpen győzelem.

A partnerek pedig még mindíg ott ülnek, bután bámulnak egymásra és továbbra is fogadják a hívásokat ahelyett, hogy bedobnák a lapokat, felborítanák az asztalt, a tolulásosan ordítozót pedig kihajítanák az ablakon keresztül … ahogy az jobb kocsmákban szokásos!

Itt nem csak Orbán nem tud ultizni. A parti végén pedig mi, “kibicek” fizetünk!

… és ezt …

… szendamondja!

Úri modor? Pfujj!

Február 10., pénteken ünnepelte kilencvenedik születésnapját Magyarország egyik polgára, Göncz Árpád. Voltak akik ünnepelték, voltak akik le se szarták, de olyanok is akadtak, akik bizony leszarták.

Hogy kicsoda Göncz Árpád, azt hitem szerint senkinek nem kell elmagyarázni. Egy pártközi (MDF-SZDSZ) megállapodás eredményeként 1990-től 2000-ig volt a harmadik Magyar Köztársaság első Elnöke. Az ország “Árpi bácsi“-ja olyan ember, akit ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember csak szeretni, de minimum tisztelni tud. Ők voltak azok, akik e pénteki alkalmat megragadva internetes és videoüzenetekben, újságcikkekben gratuláták meg Őt; akik ünnepi fogadást rendeztek tiszteletére; akik szerenádot adtak lakásának ablaka alatt.

Árpi bácsinál népszerűbb és köztiszteltebb politikus tényszerűen soha nem volt a hivatalosan 1989. október 23.-án született és 2011. december 31.-én elhalálozott Magyar Köztársaságban. Volt azonban egy olyan “hibája”, melyet a honi jobboldal egyre hangosabb, egyre agresszívabb és egyre orcátlanabb hangadói a mai napig nem voltak képesek megbocsájtani Neki: a liberálisok, azaz az SZDSZ táborából jött. A klerikális nacionalista (de a demokrácia és a jogállamiság alapvető szabályait akkor még betartó) kurzus első kormánya (Antall-kabinet) már 1992. október 23.-án – szégyenlősen bár, de – összekacsintó némasággal tűrte, hogy Árpi bácsi ünnepi beszédét a Kossuth téren szervezett, egyen-szabadidőruhába bújtatott hangoskodók füttyszóval zavarják meg, személyét pedig ezzel megalázzák (“büntit” ezért csak a Bánó András-féle “Egyenleg” kapott, mert híven beszámolt a korabeli hatalom által letagadni szándékozott eseményről!). Ahogyan aktív semlegességgel viszonyult Árpi bácsi ’56-os múltját bemocskolni szándékozó aljas, suttogó propagandához is (a híres “Patkány”-sztori).

A Göncz elleni nemtelen támadások azonban hivatali idejének letellte után lassan elenyésztek, mivel az akkor már Orbán által rányított populista-demagóg banda számára Ő már nem volt “tényező”. Olyannyira nem, hogy még kilencvenedik születésnapját is igyekeztek agyonhallgatni. Ahogyan Dési János írja a budapesti Népszavában tegnap (feb. 12.) megjelent, “Akik nem gratuláltak Göncznek” című jegyzetében:

“Természetesen nem kötelező Gönczöt szeretni, magánemberként bárki megteheti, hogy rá sem hederít a születésnapjára. Ámde mégiscsak léteznek udvariassági szabályok. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság egyik első vezetője, meghatározó szereplője volt. Az ily jeles napokon, ha az emberi jóérzés már nem is, mert az láthatóan kevés az urakban, de a protokoll minimum, azt követeli meg, hogy az ország mai vezetői köszöntik a köztársasági elnököt. Szóban, egy nyilatkozatban. Egy kézfogás erejéig. Talán még egy kitüntetést is átadnak neki- világi hívság, persze, de így szokás. Emberi gesztus.
De sem a Fidesz, sem a KDNP, sem a számtalan szóvivő, fő és alsajtós, sem a kormány, sem annak szóvivője nem mondta azt, hogy “Elnök úr, gratulálunk! Jó egészséget, sok boldogságot!”. Ennyi. Nem kell egyetérteni azzal, amit ő képvisel, csak civilizált lény módjára viselkedni.
Értem természetesen, hogy az orbáni totális állam nemzeti rendszerébe éppen az olyan emberek férnek bele a legkevésbé, mint Göncz Árpád, aki hosszú élete során mindig kiállt azokért az értékekért, amelyeknek egy jelentős részét éppen most tapossa sárba e kormány dr. Orbán parancsára. Ezzel együtt, viselkedhettek volna most úgy, mintha kultúremberek lettek volna.”

Désinek természetesen nincs igaza: dr. Orbán a maga mércéje szerint kifejezetten kultúremberként viselkedett. Hiszen akár azt is megtehette volna, hogy az ünnepi fogadásra, avagy a tisztelgő szerenádra “spontán ellentüntetőket” szerveztet, akik aztán alaposan “kifejezik a zemberek Göncz-cel kapcsolatos véleményét”. Nem tette, mint ahogyan azt sem adta ukázba a csahos pártsajtónak, hogy az Elnök születésnapját egy-egy szerkesztőségi véleménycikkel tegyék emlékezetessé.

Pedig “igény” azért lett volna rá, ugyanis a Csúti Maradona által tizennegyedik esztendeje instruált “polgári jobboldal” egyes tagjai még mindíg nem feledték el, hogy egykoron Göncz is “nemzetellenség” volt:

“A kitalált ember
12-02-10 2012. febr. 10. 18:42, b.istvan

Gönc Árpád 90. születésnapját ünnepli a ballibsi tarka sáskasereg.Rutinból ájultak be a népszabi, és fizetett körmösei.
Kedvenc renitensük TGM szuper giccs cikkben ömleng szószátyár stílusában Gönc apóról. Legyen itt egy mintapéldány veretes gusztustalan stílusának idézéseként:
„Csak a magatartásának a tanúságával vezetett, sokkal inkább, mint alig használt – amúgy is csekély – hatalmával.”
Ehhez képest durva beavatkozásai, a zsenge demokrácia kialakulását akadályozta máig tartó sebeket okozva, az nem alá írt igazságtételről szóló törvény, és hogy Göncz ellenállt Antall azon kérésének, hogy leváltsa a szerinte egyoldalúan baloldali irányt vett média elnökeit.
A NOLTV-n sürgősen közzétesznek egy legfeljebb két tucat ballibsi által a forgatókönyv szerint szervezett szerenádot ahol, néhány szedett-vedett némber kíséretében Máté Gábor és a régiségek nagy barátja közreműködésében. Az erre a társaságra jellemző érték nem becsülésnek megfelelően éppen Verdi Nabuccója szabadságkórusának dallamára verkli kísérettel dünnyögnek valamit, hogy lesz még köztársaság azaz ballibsi diktatúra, ahol újra szakíthatnak zsákmányt. A higgadtabb hangütés Révész Sanyi kapta feladatul. Majdnem sikerült igazat írnia :

” Göncz Árpádot arra predesztinálta a helyzete és a személyisége, hogy a demokrácia fölépítésében a közmegegyezés kimunkálásának kulcsembere legyen.”

Az alábbi fényképet is csatolták az írásához.
Nem gondolván, hogy a lényegre tapintanak rá a közléssel.
A kép 1990. augusztus 3-án készült, Göncz Árpád köztársasági elnök, mellette dr. Antall József.
Érdemes az arckifejezésekre figyelni. Antall József gondterhelt, Gönczpapa felszabadultan vicsorog, a később oly gyakran használt álca; az arcára fagyott kényszervigyorgás.
Ebből faragta a ballibssi sajtó a szeretett köztársasági elnök kényszeredett, izzadságszagú mítoszát. A szeretni való Árpi bácsit.
Antall József komoly arca mögött sokatmondó hallgatás figyelhető meg. Az elvégzett munka megkönnyebbülése, és a kamikáze harcra való készség komolysága.Ahogy Zeusz megteremtette az első nőt, Pandórát, úgy teremtette meg és küldte az emberek közé, dr. Antall József Göncz Árpádot a ballibsiknek imádható bálványként. Göncapó Pandóra azonban kinyitotta a dobozt, s így rászabadította az emberekre a ballibsi korrupt veszedelmet.
Göncz Árpád egyértelműen dr. Antal József teremtménye, és mint ilyen a kényszer szülte báb. Dr Antall József zsenialitása és államférfiui kompromisszumkeresése kellett ahhoz., hogy Göncz Árpád egyáltalán szóba jöhessen ebben a történelmi játszmában, ahol a kártyákat dr. Antall József osztogatta.
Akinek államférfit meghazudtoló képességei a választások előtt megmutatkoztak, azonban a szükséges irányt és az ide vezető lépések, csak a választást követően tervezte meg miután világossá vált, hogy az SZDSZ áruló viselkedése az Ellenzéki Kerekasztalnál, valamint populista, látszat kommunistaellenessége gyümölcseként létrejött választási eredmények miatt világossá vált, hogy a kommunista parlamenttől ránk maradt kétharmados törvények miatt nem lehet majd kormányozni.
Ezért fordult kompromisszummal az SZDSZ-hez hogy velük együtt egy egyszeri kétharmados többséget elérendő, amivel a nyugati demokráciákban szokásos mértékűre csökkenthesse a kétharmados törvények számát és ezzel kormányozhatóvá tegye az országot.
Dr. Antall József zsenialítását és bátorságát fedezhetjük fel abban, hogy ezeket a tárgyalásokat saját pártjának felhatalmazása nélkül folytatta le, amelyek végén meggyőzve a magyar demokratákat e lépésének helyességéről, sikerült egy kormányozhatósági stratégiát a teljes parlamenten keresztülvinni.
A paktum lényege az volt, hogy a választási eredményeket elismerve az SZDSZ tudomásul veszi, hogy az MDF- Kisgazda koalíció kormányoz, a parlament elnökét is ők adják. A köztársasági elnök legyen az SZDSZ-es Göncz Árpád. Az ő megválasztásának ellentételezésére az SZDSZ az első parlamenti ülések napirendjére vett alkotmánymódosítás során megszavazza az erősen csökkentett kétharmados törvények sorát.
A ballibsi utódok nem szívesen ismerik el dr. Antall Józsefnek ezt a zseniális diplomáciai huszárvágását, és megkezdték a hazugságok terjesztését és a tekintélyrombolást a mesterségesen terjesztett városi legendáról, a „titokzatos Rózsadombi paktumról” mindenféle titokzatos mitikus meséket ragasztva az itt történtekhez
Gondolom ő régóta ismerte Árpi bácsit Id. Antall József kisgazda kapcsolatai révén. Talán hallott valamit Gönc Árpád ’56 utáni évei során viselkedéséről.
1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti paktum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. Azonban mindezek ellenére az SZDSZ könnyen irányítható bábja maradt.
Elegendő gyáva kollaborációjára és becstelen szerepére gondolni, amit az SZDSZ szervezte un. „taxisblokád”idején tanúsított.
Az interneten felkutatható egy városi legenda, miszerint G. Á. Patkány fedőnéven beszervezett besúgó volt. A kutatók, újságírók stb., akik belépési engedélyt kaptak a Történeti Hivatalba, röhögve vagy szörnyülködve olvasgatják a jelentéseit.
Nekem nincs forrásom arról, hogy besúgó volt vagy sem. De érdemes azon elgondolkodni, hogy amikor akasztottak ő angolul tanulhatott a börtönben.
Nyilvános gyűléseken többször kifütyülték. Ezek közül a legismertebb az 1992. október 23-i füttykoncert a Kossuth téren.
“Árpi bácsit” egykori ötvenhatos társai fütyülték ki, akik akkor már árulónak tartották.
Árpi bácsi javára legyen mondva, hogy azért mégis csak ő fordította a Gyűrük Urát, de másért nem igen hiszem, hogy szeretni lehet

Vicsorgásra összehúzott gonosz szeme előbb emlékeztet ama rágcsálóra semmint az ország Árpi bácsijára.”

Ezt a förmedvényt a neten találtam. Az idézet szöveghű, linket azonban köztisztasági okokból nem adnék. Így is ékesen tanúskodik róla, hogyan hamisítják a történelmet, hogyan akasztják a ballib oldal nyakába egyes maguk által kitalált és terjesztett, karaktergyilkos pletykákat és hogyan képzelik az “úri modort” a “polgári” jobboldalon. Pfujj!

*****

Dési János a fentebb idézett írásában kifogásolja, hogy Árpi bácsi szülinapja alkalmából miért nem kapott egy kitüntetést. Dési megint téved! Attól a kormányzattól, melynek javaslatára (dr.?) Shitt érdemrendeket akaszt egy Stefka István (Magyar Hírlap) nevű újságíró-féleség, vagy egy Baldauf László (CBA) nevű udvari szatócs nyakába, Árpi bácsi aligha fogadott volna el bármiféle hivatalos elismerést!

… és ezt …

… szendamondja!

“Lábhoz!”-rendelték a Főbírókat! … mentek is!

Ha azt mondom, hogy hazudós pártkatonák ücsörögnek a magyar igazságszolgáltatás csúcsszervezetei élén, akkor ez jelent még bárki számára valamiféle nóvumot? Ha igen, akkor most egy rövid sajtószemle következik.

Azt írta a budapesti Népszava, a február 6.-án megjelen”Megjutalmazott bírók” című cikkének végén, hogy “Kúria” névre átkeresztelt ex-Legfelsőbb Bíróság elnöke, Darák Péter “nemrégiben” személyiségfejlesztő tréniget rendezett a balatonőszödi kormányüdülőben három leendő helyettesének, illetve a három kollégiumvezetőnek. Ennek során, avagy ezt követően a Főbíró Úr és hat társa találkozott a “véletlenül” szintén ott tartózkodó Répássy Róberttel, aki a lap forrásai szerint “estébe, éjszakába nyúló beszélgetésre”, egyesek szerint “fejtágítóra” invitálta a hatalomtól elvileg független igazságszolgáltatás már kinevezett, illetve arra váró leendő vezetőit. Répássy pedig – aki esetleg nem tudná – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) igazságügyért felelős államtitkára.

A Népszava által “titkosnak” minősített találkozót a KIM államtitkársága sajtóközleményében még aznap cáfolta kijelentvén: “…sem az igazságügyi államtitkár, sem pedig a minisztérium más munkatársa nem vett részt sem titkos találkozón, sem pedig személyiségfejlesztő tréningen Darák Péterrel, a Kúria elnökével, valamint a legfőbb bírói testület tagjaival közösen.“.

Ha pusztán szemantikailag elemezzük ezt a szöveget, arra a következtetésre juthatunk, hogy a KIM nem a találkozó tényét, hanem annak formáját (“személyiségfejlesztő tréning”), illetve annak minősítését (“titkos”) tagadta. Erre a napilap is rájött, így “melegen tartva” az ügyet, további kérdéseket intézett a minisztérium érintett államtitkárságához azt firtatván, hogy ugyan miről is tárgyalt “estébe, éjszakába nyúlóan” az igazságügyi államtitkár a legfőbb bírói testület vezetőivel? A válasz szinte rögvest meg is érkezett: “…a KIM Igazságügyért Felelős Államtitkárságának közleménye arról szól, hogy – a Népszava állításaival ellentétben – nem volt Répássy-Darák találkozó. Ennek fényében a további kérdések értelmüket vesztik.”

Nos, rögzítsük tehát a tényt, hogy – ismét csak szemantikailag elemezve – az államtitkárság szerint a balatonőszödi kormányüdülőben semmiféle találkozó nem történt Répássy Róbert és Darák Péter között. No de mi a helyzet a kollégiumvezetőkkel, illetve a kinevezésükre váró három elnökhelyettessel? Megint csak szemantikailag elemezve a KIM cáfolata rájuk már nem vonatkozik! Ezért aztán a lap tovább kérdezgetett, amelyekre csupán egy a lényeget alaposan kikerülő, de a szokásos “tagadom-is-meg-nem-is” jogászkodó válasz érkezett a minisztérium sajtósától: “…szabadidejével az államtitkár – mint mindenki más – maga rendelkezik, ezért arról nem áll módomban sem információt kérni, sem információt adni.“.

Ismételten “nos”, maradjunk csak a szemantikánál! Az adófizetők által fizetett minisztérium államtitkársága, illetve annak sajtóosztálya tucatnyi, drága munkaórát fordított arra, hogy jogilag támadhatatlan módon megfogalmazzon néhány sajtóközleményt, melyekben mondatok csűrésével-csavarásávál ködbe burkolja azt az igazából nem is tagadott tényt, hogy a Végrehajtói Hatalom egyik szekundánsa éjszakába nyúlóan csicskáztatta az elvileg a kormányzattól független Bírói Hatalmi Ág jelenlegi és leendő vezetőit a kormányzat saját üdülőjének falai mögött!

Ismételten “nos”, vegyük szemügyre, hogy mit állított ugyanerről a szintén érintett “Kúria“, melyet a Népszava még február 6.-án ugyancsak “megszólított”! Szűk három napnyi “kotlás” után a legfőbb bírói testület sajtóosztályának közleménye alapján a Népszava, a ma (feb. 9.) megjelent, “Mégis elismeri a bírók az őszödi ‘kiruccanást‘” című írásában a következőket írja:

Elismerte a “Kúria” sajtótitkársága, hogy a balatonőszödi kormányüdülőben vett részt vezetőképzésen Darák Péter főbíró, valamint a testület több vezetője. Közlésük szerint január 26. és 28. között a szervezeti hatékonyságot, valamint a személyi együttműködést fejlesztő intenzív vezetőképzésen vettek részt, melynek célja “a Kúriára háruló új feladatok, új munkamódszerek áttekintése volt.”
 A hivatalos közlés szerint a balatonőszödi üdülőben megtartott képzést egy akkreditált továbbképzési központ oktatója tartotta. A Kúria nem cáfolta, hogy a tréning egyik előadása után a helyszínen megjelent Répássy Róbert igazságügyi államtitkár, aki éjszakába nyúlóan beszélgetett Darák Péterrel, valamint a bírói testület több felsővezetőjével. Válaszukban mindössze annyi állt: “amint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkárságnak közleménye is tartalmazza, az államtitkár és a Kúria elnöke között hivatalos találkozóra  nem került sor.“

Már megint “nos”, mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy:

1. A nemrég “megválasztott” legfőbb bíró, Darák Péter január 26.-28. között a balatonőszödi kormányüdülőben háromnapos “csapatépítő”, avagy ha tetszik “személyiségfejlesztő” tréninget tartott jelenlegi kollégiumvezetőinek, illetve leendő helyetteseinek, melyet egy “akkreditált továbbképzési központ oktatója” (melyik az és ki volt az?) tartott.
2. Ennek során, avagy azt követően a “szabadidejével szabadon rendelkező” Répássy Róbert KIM-államtitkár “estébe, éjszakába nyúló” megbeszéléseket folytatott a kormányzattól független, de a kormányzat üdülőjében “tréningező” igazságszolgáltatás legfőbb vezetőivel.
3. Ezen találkozók nem voltak hivatalosak, csupán “informálisak”, ámde tény ami tény: megtörténtek.
4. Mind a “Kúria”, mind a KIM illetékes sajtóosztálya ezt a tényt sokórányi, közpénzből fizetett munkaidő felhasználásával körmönfontan megfogalmazott kiadványaikkal úgy próbálták letagadni, hogy igazából semmit nem cáfoltak, nehogy később rajtuk jogilag “fogást” lehessen találni.

Három nap “sajtóeseményét” írtam most itt le, melyből a világon semmi baj nem lett volna, ha az érintettek szimplán (és nem ilyen szemforgatva) elismerik, hogy a Népszava értesülése megfelel a valóságnak. De a mai magyar Hatalomnak valamilyen (közismert) oknál fogva a vérében van a hazudozás. Mert ugyan mi az ördög baj van azzal, ha egy igazságügyi államtitkár találkozik és hosszasan beszélget a legfőbb bírói kar képviselőivel? Miért kell ezt ilyen körmönfont módon letagadni?

Ismételten “nos”: azért, mert az Igazságszolgáltatás (bíróság) ma Magyarországon nyílvánvalóan nem független a Végrehajtói Hatalomtól (a kormányzat)! Előbbi “bűnben fogant” és most már világos, hogy “bűnben él”! Nem hiszem, hogy lenne bárki, aki ne tudná: hogyan és miként alakította át az Orbanista Diktatúra a bíróságokat. Törvényhozási többségével visszaélve:

• kirúgta a tapasztalt és nekik nem parirozó bírókat (nyugdíjkorhatár leszállítása), helyükre pedig “gyorstalpalón kiképzett” ifjoncokat állított (ezért kellett “fejleszteni” a főbírák “személyiségét”?);
• az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot “Országos Bírósági Hivatal“-lá átkeresztelve úgy rendelte alá a kormányzati hatalomnak, hogy annak élére az Orbán-család brátnéját, a fideszes Szájer József EP-képviselő (és iPodon “Alaptörvény”-t írogató) pasas feleségét, a semmiféle szakmai és erkölcsi szempontoknak meg nem felelő Handó Tündét nevezte ki s ez a nő ma, a törvények szerint ABSZOLUT HATALOMMAL rendelkezik a teljes bírói kar fölött!
• a Legfelsőbb Bíróságot “Kúria” névre átkeresztelve azt a Darák Pétert nevezte ki legfőbb bírónak (Handó de facto beosztottjának!), aki maga is aktívan részt vett a magyar igazságszolgáltatás hatalomfüggővé tételében!

Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy ezt a “soha-nem-is-volt” megbeszélést, “személyiségfejlesztő”, avagy “csapatépítő” tréninget miért nem tartották meg valamiféle hivatalos helyen, némi nyílvánossággal körítve? Sokkal kevésbbé lett volna feltűnő és sokkal egyszerűbben magyarázható, hogy azon (avagy azt követően) még ez a Répássy Lópikula is megjelenik, majd hosszasan elbeszélget az Igazságszolgáltatás jelenlegi és leendő vezetőivel. Még hazudozni … akarom mondani: mellébeszélni sem kellett volna!

De itt már megint belépett az Orbanista Állam Vezetőinek szokásos habitusa: a pökhendiséggel körített lustaság és a hazudozási hajlam! Répássy egyszerűen olyan nagy embernek képzeli magát (bizonyos szempontból joggal), hogy nem Ő megy a Főbírókhoz, hanem azokat rendeli magához! … a Kormányüdülőbe, mert Ő éppen OTT relaxál! 

Azok pedig  – szégyenszemre – mentek is!

… és ezt …

… szendamondja!

Lóféreg

A közismert mondás szerint “Minden rosszban van valami jó!”.

“Kutyahideg van ma is szomszéd.” – mondta nekem a minap Lajos bácsi. – “Még a ‘babgázt’ sem merem elengedni, nehogy jégcsap ‘jöjjön’ a kipufogómra. Márpedig amikor megemelem azt a hótol terhes lapátot, gyakran ki-kikívánkozik belőlem. De azért nincs is igazából ezzel semmi baj. Az a sok hó, amikor majd elolvad megöntözi a tavaszi földet, a két-három hetes kemény fagy pedig kiírtja a lóférget. Hát így lesz nekünk majd májustól ősz végéig szép kertünk és dús termésünk!”

A Wikipédia szerint: “A lótücsök vagy lótetű (Gryllotalpa gryllotalpa) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjéhez, ezen belül a lótücsökfélék (Gryllotalpidae) családjához tartozó faj.”

Ez lenne az a tudományos meghatározás, amely azt a rovarfajtát jelöli meg, mely (kertbarátok tapasztalatai szerint) elképesztő károkat tud okozni a veteményesben. Mivel a lótücsök – bár kiválóan tud repülni – főleg taljlakó, a földfelszín alatti rovarokkal, azok lárváival táplálkozik, de nagyon gyakran kívánja meg a növényi eleséget is. A kerti kultúrnövények föld alatti szárait, gyökereit elrágva egy-egy kolóniája röpke két-három hét alatt képes teljesen tönkre tenni egy közepes konyhakert teljes veteményét sőt, a fiatalabb gyümölcsfákat is! Kiterjedt földalatti járatokat váj magának átalakult és jólfejlett első lábpárjaival, melyekkel behálózza a kert szinte teljes területét.

Nősténye több ponton is saját váladékával megerősített költőkamrákat hoz létre, melyekben petéit nevelgeti, s azokat kikelésük és első átalakulásukig hűségesen őrizgeti is. Az átalakulás után azonban magukra hagyja őket, mivel azok onnantól kezdve már önálló életre képesek azaz, folytatják szülőik kertkárosító munkáját.

Hímje pedig gyönyörűen és messzhangzóan képes ciripelni – ezzel hívja magához a nőstényt. Ennek érdekében földalatti járatai egy-egy pontján akusztikusan tökéletes kialakítású üregeket, egyféle koncerttermeket hoz létre, melyek közepébe állva erőteljes ciripelése a felszínre kivájt szellőzőjáratokon keresztül akár másfél kilóméteres távolságig is elhallatszik.

Ez a rovar azonban csupán két-három esztendeig él, járatai legnagyobb mélysége pedig a 25-30 cm-t nem haladják meg. Így ha télen tartós és kemény fagy jelentkezik, mely a földet legalább ilyen mélységig keményre hűti, a lótetű-kolónia egyszerűen elpusztul. Mivel különösen ellenállóak a különböző rovarírtószerekkel szemben, tulajdonképpen ez az egyetlen hatásos védekezési lehetőség ellenük.

*****

Tapasztalataim szerint úgy 1993 óta számos lóféreg rágja már a magyar demokrácia veteményeskertjét. A legutóbbi választások (2010) során pedig már odáig jutottunk, hogy “Kertünk”-ben elképesztő mennyiségű (2/3) lóféreg szaporodott el, melyek ide-oda lerakták petéiket, azok pedig kikelve folytatták szüleik/megbízóik munkáját: együtt rágcsálva el a Köztársaság 20-21 esztendős hajtásait. A Vezérhím pedig “koncerttermeket” csináltatva magának, időnként messzehangzó ciripelésekre szánja el magát (évente egyszer bizonyosan “kertet értékel”!). Mivel kolóniájuk már teljesen eluralta a magyarországkertet, némi manipulációk okán pedig immunissá tették magukat a hagyományos rovarölőszerekkel szemben, így kipusztulásukra már csak egyetlen sansz van: a mindent és mélyen átható hideg.

Magyarországon egyre fagyosabb a hangulat!

… és ezt …

… szendamondja!

“Úrfelmutatás” – Orbán “értékelt”

A tegnapi (feb. 7.) volt már a tizennegyedik alkalom, hogy a Mi Fényességes Boldogságunk – ismételten engedve a “Magyar Polgári Együttműködési Egyesület” nevezetű talpnyaló társaság unszolásának – hajlandó volt megosztani véleményét a mögöttünk álló esztendőről, s a jövendőt érintő elképzeléseit a … kikkel is?

No ez az utóbbi kérdés az, amelyen már 1999. februárja óta rendszeresen fennakadok. Hogy igazából kiknek is tartja Orbán immáron tizennegyedik esztendeje ezeket az időnként elképesztően blőd, néha kifejezetten agresszív, de az esetek valamennyiében és általában csupán semmitmondó kinyilatkoztatásokat, üres fecsegéseket és közhelyeket, ügyetlen vicceket és erőltetetten ál-“népi bölcsességeket”, szégyentelen önfényezéseket és notorikus hazudozásokat tartalmazó beszédeit?

Netán az Egyesület tagjainak, avagy a gondosan kiválogatott, “egyéb”-kategóriás közönségnek? Aligha, hiszen közülük már bárki és bármikor képes lenne elmondani egy-egy ilyen beszédet a fideszes PR-guruk által az évek hosszú során át kiötlött mondatklisék tetszőleges sorrendű összeollózásával. E szempontból tehát az “országértékelések” fölöslegesek.

Netán a teremből kiszorult, de a RémHír TV közvetítését végig izguló hívőknek? Aligha, mert őket igazából nem is érdeklik (de nyílvánvalóan nem is képesek felfogni), hogy tartalmilag mi is hangzik el Hektor szájából: számukra az a fontos, hogy meghallják azt a néhány szót, azt a pár mondatot, melyekbe belekapaszkodva megerősíthetik hitüket. Ám mivel ezeket nap-napután megkapják a “polgári” és a “közszolgálati” (írott és elektronikus) sajtóorgánumoktól, ezek az “országértékelések” e szempontból is fölöslegesek.

Netán a közvéleménykutatók szerint “passzívak”, azaz szavazni senkire nem hajlandóak egyre népesebb (hónapok óta kb. 60%-os) táborának? Aligha, mert ők nem az Orbán-beszédek virtuális valósága, hanem a mindennapok tapasztalatai, azaz a Kormány kirívóan köznép-ellenes, a szegények zsírján gazdagokat hízlaló intézkedéseinek következményei (illetve az Ellenzék ostoba torzsalkodásai) alapján ítélnek. Nekik a Kétharmadnyi Bonaparte csupán egyetlen olyan beszédet tudna tartani, melyre ők ténylegesen és elismerően odafigyelnének:

“Mivel mindent elbasztam, a Tákolmánnyal együtt valamennyi törvényemet visszavonatom, majd ezek után ÖRÖKRE lemondok minden lehetséges közfunkcióról sőt, Bandámmal egyetemben még az országból, de még a Bolygóról is elköltözöm, s lopott százmilliárdjainkkal együtt magunkkal visszük az irígység, a butaság, az ostobaság, a kapariság, az egymásra uszulás, a rabszolgatartásra való hajlandóság, az egymáson erőből való átgázolás, a notorikus hazudozás és törvénykerülés, a pökhendiség általunk elterjesztett vírusát is!“

*****

Eredetileg itt szerettem volna befejezni ezt a posztot. Aztán megnéztem az “Úrfelmutatás“-ról készült sajtófotókat. Ezek tanúbizonysága szerint a (látható) közönség kisebb része ugyan a patologikus tekintélytisztelet minden, orcára kiülő tünetét mutatta, többsége azonban illedelmesen unatkozott. Mindezek alapján meg kell állapítsam, hogy ezek az “évértékelők” ma már csupán tisztes hagyománnyá kövültek. Értelmük pedig csak annyi, hogy Orbicsek ezeket az alkalmakat is megragadhassa arra, hogy nem csak a Múltat írja/értelmezze át, de az orwelli mintára készült fideszes “Újbeszél” szótárát is!

Az pedig különösen megragadta a figyelmemet, hogy tegnap igazából semmiféle nóvum nem volt sem a Kis Felkapaszkodott beszédének jó kétharmadában, sem pedig a díszletben (kivéve, hogy a nemzeti trikolor erdejét két oldalról egy-egy kék drapéria is övezte most, … persze az EU csillagkoszorúja nélkül … azt majd csak akkor, ha már kölcsönt adtak?!). A már 2010 óta ismert “Magyarország megújúl” feliratú táblácska mögül pedig ugyanaz az önimádatba, cím- és rangkórságba esett klinikai eset beszélt ugyanarról: “a-gyurcsánybajnaik-és-a-cocialisták-és-a-baloldal-a-hibás-mindenért!“, mint tavaly is, rátolva “azemútnyócév“-re minden felelősséget.

Viktor! Huszonkettedik hónapja TE KORMÁNYZOL! Ne mutogass vissza, mert ez kurvára unalmas már. Helyette egyszer, de csak egyetlen egyszer ebbe’ a büdös kurva életbe, vállald már a felelősséget! Állj ki A NÉP elé és hallgasd meg a mondandójukat! Mely úgy hangzik, hogy “Orbán takarodj!”.

… és ezt …

… szendamondja!

Árulók! Bérencek!

Ma (2012. február 6., hétfő) délután egy órakkor tartja első ülését a “Versenyszféra Konzultációs Fóruma” (VKF), az orbanista diktatúra legújabb kirakatszervezete. Forog a gyomor, s nő majd a nyomor!

Az alakuló ülését ma tartó testületnek három “oldala” lesz: a munkaadók, illetve a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei, valamint a Kormány. A két előbbi “oldalt” 3-3 szervezet, míg végrehajtói hatalmat a “foglalkoztatásért felelős miniszter“, azaz személyesen Matolcsy György fogja képviselni. Ha most valaki azt mondja, hogy Magyarországon már létezett egy ilyen tripartit konzultatív testület, akkor igaza van. Csakhogy vannak  ám különbségek az egykorvolt OÉT és a ma megalakuló VKF között!

A cél

Emlékszik még valaki az Országos Érdekegyeztető Tanácsra? Remélem igen, hiszen ezt a szervezetet az Ezerharmados Kormány még csupán alig egy esztendeje számolta fel! Az OÉT-nek is három oldala (munkaadók, munkavállalók, kormányzat) volt, a legteljesebb nyílvánosság előtt és folyamatosan ülésezett, s ahogyan arról a már megszűnt Szociális és Munkaügyi Minisztérium még mindíg létező honlapja beszámol, a testület legfőbb célja:

“…a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány érdekeinek, törekvéseinek feltárása, egyeztetése, megállapodások létrehozása, országos konfliktusok megelőzése, rendezése, információcsere, javaslatok, alternatívák vizsgálata.

Tevékenysége kiterjed a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskörre, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmeket befolyásoló, az adó- és járulékfizetéssel, valamint a költségvetéssel összefüggő témaköröket, jogszabály-tervezeteket is.“

“A munkavállalói tárgyalócsoportot

az alábbi országos érdekképviseleti szervezetek egy-egy képviselője alkotja:

1. Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ)
2. Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
3. Liga Szakszervezetek
4. Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)
5. Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ)
6. Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF)

A munkáltatói tárgyalócsoportot

az alábbi országos érdekképviseleti szervezetek egy-egy képviselője alkotja:

1. Agrár Munkaadói Szövetség
2. Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ)
3. Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ)
4. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ)
5. Magyar Iparszövetség (OKISZ)
6. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ)
7. Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ)
8. Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (STRATOSZ)
9. Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ)

A kormány tárgyalócsoportjában

a tárgyalt napirend függvényében kapnak képviseletet az egyes minisztériumok. A tárgyalócsoporton belül a kormány általános felhatalmazással rendelkező, állandó képviselője a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára.”

Ezzel szemben a VKF tagi összetétele jóval egyszerűbb:

A munkavállalókat képviselik:

• Liga Szakszervezetek
• Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)
• Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ)

A munkáltatókat képviselik:

• Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ)
• Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ)
• Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ)

A Kormányt képviseli:

• Matolcsy György, miniszter

A hozzáállás

Fogalmam nincs, hogy a munkaadói oldal korábban kilenc(!) tagú csoportja miért csökkent a harmadára(!). Vajon mi az ördögöt követhetett el a Koronázatlan Fő ellen mondjuk az IPOSZ, a KISOSZ, avagy például az OKISZ, illetve a STRATOSZ, mint munkáltatói szervezet, hogy bosszúból kiejtették őket? Azt azonban igen, hogy a munkavállalói oldal korábbi hat(!) szervezetéből miért csak a fentebb nevezett három(!) kerülhetett be e “jeles” testületbe. Tavaly ugyanis a szakszervezeti vezetők közül csak Gaskó István (Liga), Pataky Péter (MSZOSZ) és Palkovics Imre (Munkástanácsok) volt hajlandó aláírni a Kormánnyal azt a megállapodást, melynek örve alatt az Ezerharmad “megalkothatta” a munkavállalók és az érdekképviseleti szervezetek jogait súlyosan csorbító új Munka Törvénykönyvét (Mt.)!

Bár az új szervezet, a VKF alapszabálya szerint abba később más, “országos szintű szervezetek” is beléphetnek, ám ez azok számára csak akkor válik lehetővé, ha “ …a jelentkező részvétele ellen az alapítók egyik tagja sem emel kifogást“! No, de hogy az ördögbe ne emelne kifogást az alapítók akár egyetlenje is olyan érdekképviseleti szervezetek taggá válása ellen, amely (velük ellentétben!) már sokszorosan kinyilvánította, hogy nem kíván a Nemzeti Együttműködés Rendszerében részt venni azzal, hogy akadékoskodásaival pedig csupán gátjául szolgált a Nemzeti Ügyek Kormánya ország- és népboldogító törekvéseinek (lásd: “Új Mt.”!)?!

Az “elkötelezettség”

Márpedig a “vak is láthassa”, hogy a NER NÜK-jével együttműködni mindenki számára nem csak kötelesség de egyben dicsőség is. Hiszen amikor 2010 szeptemberében az Ország Legfőbb Kegyura, Legnagyobb Munkáltatója és Legelsőbb Munkavállalója végre hajlandó volt leereszkedni az “OÉT” nevű szájtépő testülethez schwarz-um-weiss kijelentette, hogy az mégiscsak abszurd dolog, hogy az egyik oldal képviseli a munkavállalókat, a másik a munkáltatókat, míg a harmadik a Kormányt, miközben ezen utóbbi (az Ő Kormánya) a választásokon felhatalmazást kapva képviseli “a magyar nemzet választópolgárait”, tehát Mindenkit – munkavállalót és munkaadót egyaránt!

No ezt az “axiómát” vette tudomásul az a kétszer három “érdekképviselet”, melyek meghívást kaptak a ma megalakuló új konzultatív testületbe. S hogy erről ők (pontosabban a vezetők és a hivatásos funkcionáriusok) soha meg ne feledkezzenek, a NER NÜK-jének döntése alapján évenkénti “megerősítést” fognak kapni: szervezetenként 100 MILLIÓ FORINTOT az egyébként minden lényeges dolog (oktatás, egészségügy, nyugdíjasok, rokkantak, gazdaság- és vállalkozásfejlesztés) számára üres államkasszából!

Hogy ez valóban így lesz-e, azt nem tudni, hiszen nem ez lenne az első ígéret, melyet az Orbán-kormány nem tart esetleg majd be. Azt azonban tudni lehet, hogy kifélék azok (Gaskó, Palkovics, Pataky és Tsai.), akik a megcsillantott, holnapi “Harminc Ezüstpénz” érdekében ma hajlandóak aláírni a VKF-sóhivatal alapító okmányát: ÁRULÓK, BÉRENCEK!

… és ezt (nem csak) …

… szendamondja!