Amnézia-amnesztia

A megtért bűnösnek megbocsájtani erény. A vétkét be nem ismerőt felmenteni ostobaság. Nem is tudom, melyik jellemzőbb ránk, magyarokra. Talán az utóbbi. Ezért is vagyunk olyanok, mint a Bourbonok: nem tanulunk és nem felejtünk. … Bár felejtve bármikor megbocsájtunk. … Ez az a bizonyos “Amnézia-amnesztia“!

Ha napokig is tartana, akkor sem lehetne összeszámlálni, hányszor röhögtük körbe mi, “Ballibek” a Maffiapárt “irányvonalával” együtt ingadozó, de magukat egyfolytában elvhűeknek tekintő, vezérhitű polgártársainkat.

Ennek talán legjobban dokumentált, manapság is naponta “tapasztalható” példája az, hogy miként fordult át  a Hithű Jobboldali orosz-iszonya, bensőséges viszonnyá. Amikor még Gyurcsány próbált bizniszelni Putyinnal, azt nem “Keleti Nyitás“-nak, hanem az “Euroatlanti Eszme” elárulásának, az “ország számára káros orientációnak” nevezték ugyanazok, akik a múlt évtized második harmadában még késhegyre menő (már-már anyázós) vitába bonyolódtak a budapesti orosz nagykövettel.

Ma ugyanez megy, de immáron az amerikai ügyvivővel, a nemzeti szuverenitást és függetlenséget pedig Washingtontól és Brüsszeltől féltik, nem pedig Moszkvától. “Nem akarunk a ‘Gazprom’ legvidámabb barakkja lenni!” – üvöltötte anno az a Politikus, aki a minap ugyanezen orosz cég nagyfőnökének egyetlen füttyentésére leállíttatta a gázszállítást annak az Ukrajnának, mely a nemzeti szuverenitásáért, függetlenségéért és területi integritásáért harcol hónapok óta a nálánál katonailag jóval erősebb Szomszédjával.

Közbevetve:

Ismerem és hallom én naponta a közelkörnyezetem Hithű Jobbereit! Néhány esztendeje még börtönt, sőt, halált követeltek az 1956-os Forradalmat szovjet/orosz tankok behívásával letiportató, “moszkvabérenc Pufajkásokra”. És most mi is a “véleményük” Ukrajnáról? “Maguknak keresték a bajt! Minek ugráltak?! Komolyan azt hitték, hogy Putyin majd szó nélkül tűri, hogy a küszöbére tolják a NATO-t és az EU-t?”. (Sajnos pont ilyeneket köll időnkét olvasnom az egyébként szeretett és tisztelt “Pupu” kollégámtól is!) Ha pedig ilyenkor felteszi a kérdést az ember, hogy ugyan mondják már meg, az ukrán nemzetiségű embertársainkat miért nem illeti meg az a jog, hogy eldöntsék, melyik politikai-gazdasági-katonai szövetséghez tartozzanak, s ezt egy idegen állam milyen alapon tagadja meg tőlük, kényszerítvén őket a saját akaratára egy alig burkolt háborúval, akkor érdemi választ nem kapunk. Ahogy arra a reflexióra sem, miszerint ha van még nép Kelet-Közép-Európában, amelynek történelmi kutyakötelessége támogatni egy másik náció függetlenségi törekvéseit, hát az pont a magyar. (No, meg a lengyel! Nem is véletlenül “szerettek ki” Orbánból az őt még budapesti “importtüntetőkként” is imádó, kaczinskysták.)

Folytathatnám még ezt a sort akár az Ítélet Napjáig is. Mondjuk azzal, hogy manapság, ugyanabból, a Rendszer/Gengszterváltás előtti “merítésből”, ki is számít “böcsületes magyar embernek” és ki “utódpárti hazaárulónak”. Hogy annak alapján történik a különbségtétel: melyik volt MSZMP/KISZ-tag állt be a Sorba (kiszolgálni az Újemeszempé Újdiktatúráját) és melyik nem. Ámde nem teszem, lévén jó két évtizeddel ezelőtt az örök emlékű Hofi Géza már pontosan definiálta ezt is: “Mindig a másik párt volt komcsija a büdös!“.

Dőljünk csak hátra most mi, Ballibek egy pár pillanatra, s röhögjük ki nyugodtan a Jobbereinket! Ámde utána szedjük össze magunkat, s vegyük elő azt a csak a “Mi Oldalunknak” tulajdonított magatartásunkat, miszerint képesek vagyunk (állítólag) az objektív és (ön)kriticista szemléletre! Ha sikerült, akkor bizony meg köll állapítanunk: közülünk is sokakra jellemző az az egzaltáltság (az “Amnézia-amnesztia”), mellyel egyetlen pillanat alatt vagyunk képesek átértékelni bizonyos személyiségeket annak alapján, hogy mi a jelenlegi “pozíciójuk”. És annak ellenére, hogy korábban mit követtek el ellenünk és a demokratikus, alkotmányos, jogállami Köztársaság felszámolása érdekében!

Kezdjük mondjuk Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökével! Hogy szidtuk annak idején (őt is!), amikor a még nem is maffiatöbbségű Testület simán átengedte a valójában alkotmányellenes “Szociális Népszavazást” egy elképesztően átlátszó indoklással. Most istenítjük, mivel a “Harminc Ezüst” helyett csak “Obulust” kapott cserébe. Ugyanez a helyzet Sólyom Lászlóval is. Egy jogtalan parlamenti szavazással “elnyert” államelnöki funkcióját arra használta fel, hogy nyíltan pátyolgassa a Maffiapártot (annak Fővezérét!) és ugyanilyen leplezetlenül negligálja a törvényes kormányt. Még abba is belement, hogy a 2006-os Puccskísérlet után is a puccsistákkal szimpatizáljon. Szidtuk őt is, mint a bokrot, de csak addig, amíg maga is meg nem kapta az “Obulusát” (no meg az életfogytig tartó “Haszonélvezeti Jogát” – Orbántól … együtt A Nemdoktor Nemzet Sportolójával – “bízom benne”, hogy Laci bácsi jól érzi magát ebben az “illusztris körben”!). Ezt követően, lévén sértettsége okán bírálni kezdte (végre) a Diktátort és a Diktatúrát, rögvest a kebelünkre emeltük … feledve minden korábbi bűnét!

Folytathatnám a sort még mondjuk Ángyán Józseffel. Belőle azért csináltunk szentet, mert “besokallt” a maffiapárti Födmutyiktól és azóta terjedelmes dokumentumokkal leplezi le azt, amit már akkor is tudott mindenki, aki egy kicsit odafigyelt, no meg aki ennek kárvallottja volt. Cserébe elfeledtük neki, hogy simán (zokszó és csuklás nélkül) szavazta meg például a jogfosztó Tákolmányt és eszébe nem jutott azonnal (harsogó közlemény kiadása mellett) kilépni a Maffiapárt frakciófikciójából.

Hasonló a helyzet Bencsik Jánossal, Tatabánya egykori (fideszes) polgármesterével, akit most azért tekintünk piedesztálra állítandó “Példaképnek”, mert 300 ezer forintos büntit kapott a sorozatos kiszavazásai miatt attól a Maffia-frakciótól, melynek a MAI NAPIG IS TAGJA, sőt, tavasszal újraválasztási lehetőséget kapott (sikerrel!) a Vezértől annak ellenére, hogy már az előző ciklusban is hasonlókra “vetemedett”! Tessenek már a fenti link alatt elolvasni, mit és miért nem szavazott meg! … Osztán meg arra gondolni, mit és vajh’ miért igenelt (Ő sem kifogásolta pl. a Tákolmányt, vagy mondjuk a Manyup-fosztogatást! Ugyi?!)

Ne feledjük Legújabb Ikonunkat sem! Pokorni Zoltán, a Maffiapárt egykori képviselője (és “Veteránja“), jelenleg “csak” a budapesti XII. kerület “örökös” polgármestere. Őt először azért emeltük pajzsunkra, mert nem bírta elviselni azt a fasiszta/klerikális idiotizmust, melyet Főnöke (Hoffmann Rózsa álnéven) nyújtott be “Közoktatási Törvény” címén az “Országgyűlés”-nek nevezett, idomított Majomhordának. A pasas “ellenállt és harcolt”, de eszibe nem jutott volna az, ami a fentebb említett párttársainak sem: A Kilépés! (Hát persze, hogy nem, hiszen akkor nem lehetett vóna pémester a “Tizenkettőben”, megszokott életszínvonalát pedig eredeti foglalkozása nem biztosította volna!). Most pediglen, hogy végre “beszólt” az “urizáló” Harmincas/Negyveneseknek, s emiatt rögvest megkapta a “selyemzsinórt” a Patkányképű, Szemtelen Főminisztertől, azon nyomban szentet csináltunk belőle is! Feledvén azt a korabeli tényt például, hogy minden létező módon igyekezett megerőszakolni minden létező törvényt és előírást (“háTurul“) a “saját” kerületében felállított emlék-emlékmű érdekében, ami a honi Neonácik egyik azóta is felkapott Találkahelye! Erről pedig még külön “Lex“-et is “csinált” (vele együtt) a Falkaforradalmi Horda! … Így történt, ugyi?! … Mit ahogyan az is, hogy Pokorni nertársnak sem volt különösebb kifogása a jogfosztó törvénykezésekkel kapcsolatosan! … Ugyi?!

Tehát az a nagy büdös helyzet, hogy Mi sem sokban különbözünk az (Orbán)Deákné Vásznánál! Ugyanazt tesszük, mint ők: nem az előéletük, hanem a pillanatnyi állapotuk (no meg a pillanatnyi hangulatunk!) alapján ítéljük meg az úgynevezett “közszereplőinket”. … Hisztérikusan és egzaltáltan, holott “Mi” arra vagyunk büszkék, hogy mindenkoron a “helyén tudjuk kezelni” az egyes eseményeket és személyiségeket. (Kivéve Agyurcsányahibást, akinek semmilyen módon és ma sem vagyunk hajlandóak megbocsájtani, holott neki kábé annyi a köze a Maffia-ezerharmadhoz, mint Hunyadi Mátyásnak a Mohácsi Csatavesztéshez! – van összefüggés, de nem “úgy”!)

Ideje lenne már elgondolkodnunk és nagyon komolyan! Azon, például, hogy miként lehetett egy Senkiből Valaki. Úgy Náluk, mint Nálunk … eltérő okoknál fogva. Például Vitézy Dávid, a korábbi “Orrtúró Rudi“, a Tapasztalatlan Nyikhaj, mint “Balkézi Unokaöcs“, a diplomaajándékként rögvest Vezérigazgatóvá avanzsált VEKE-ke, most azonnal “for prezident” lett, amint a Családbarát Maffiakormány Hímtagja fontosabbnak ítélte Tarlós nertársat, mint őt! … Feledve a korábbi (jogos!) kritikákat, csakis azért, mert most Áldozattá vált!

És a többi Áldozat? Őket nem kéne esetleg elsiratni?! Mondjuk a Volt trafikosokat ugyanúgy, ahogyan most a Sajtó kegyeskedik siránkozni a Jelenlegiek sanyarú sorsa okán. Előbbiektől az Utóbbiak nyúlták le (A Hatalom törvényes erőszakjára támaszkodva) a megélhetésüket, s a jelenlegi helyzetet most (ugyanezen Hatalom megváltozott “szempontjai” okán) a mutyista Utóbbiak kénytelenek “elszenvedni”. És nekünk kéne még Ezekkel és Ezért “szolidarizálnunk”? Mondjuk Schlachter Kornéliával, aki a Swietelsky Magyarország Kft. ügyvezetőjeként öt dohányárudát kapott egyszerre … mint … na hagyjuk!

Nem vagyunk jobbak a Jobbereknél Mi sem! Mindaddig nem is leszünk, míg mindent és mindenkit a Tapasztalati Tények alapján (lásd még “Empiriokriticizmus“!) a megfelelő módon nem kezelünk! … Magunkat is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

10 hozzászólás on “Amnézia-amnesztia”

  1. anonymand szerint:

    Kedves Köztárs!

    Minden szavaddal egyetértek, csak annyit fűznék hozzá, hogy régóta mondom (de hiába) a Bourbonokat inni köll, nem utánozni…

  2. bonhomme szerint:

    Kedves szendam!
    Igazságod vagyon, viszont az is kérdés, mennyire komoly, iletve tartós az illető NER-társ megtérése!
    Lásd még Pál utcai fiúk:
    “- Mégiscsak derék fiú vagy te, Geréb! …
    …Richter mellé vagy beosztva, egyelőre mint közlegény. Majd meglátom, hogy viseled magad a csata napján, és akkor viszakaphatod a rangodat”

    • anonymand szerint:

      …”viszont az is kérdés, mennyire komoly, iletve tartós az illető NER-társ megtérése!” – már hol lenne kérdés?
      Föl sem merülhet kérdés!
      Mutass egy olyan “megtérő” NER-társat, aki az eltelt időszakban (mióta NER-társ) nem ugyanazt a tüzet szította, amelyiket Bonsai Duce!
      Csak egyet.
      Kérlek!
      Nincs ezeknek meggyőződésük, véleményük, a szó tiszta értemében vett hitük.
      Egy Istent ismernek és hisznek, akinek neve pedig MAMMON:
      Nem kiabáltam, csak ők így imádják.
      Az olyan, emberhez hasonlatos, távolról embernek tűnő, megszólalásig emberszerű alakok, akik a NER-t alkották, nem tértek meg soha, nem térnek meg, és nem is fognak megtérni soha!
      6. Lenin után szabadon.

      Köztársi üdvrivalgással:
      én

    • bonhomme szerint:

      kedves anonymand!

      Megértem az indulaodat, viszont te is gondolkodj el azon, hogy 2002 óta van ez így, mióta a BonsaiDuce kivitte az utcára a politikát, illetve pontosabban bevitte a családokba, a munkahelyekre, az iskolákba, a templomokba, kettészakítva az országot és egymás ellen fordítva annak két felét. Hová fog ez vezetni?

      Valahol el kell kezdeni megtalálni a közös hangot a normálisabbjával, mert nem fajulhatnak polgárháborúvá a mesterségesen felszított ellentétek.

      Annak idején Kádár is megfordította Rákosi mondását: aki nincs ellenünk, az velünk van.
      Vagy ott van Stallone zárszava a Pusztító c. filmből:
      – Ti legyetek egy kicsivel tisztábbak! – mondja a törvényen- és városon kívülieknek.
      – Ti meg – mondja a városiaknak -, egy kicsivel koszosabbak! A többit meg majd menet közben kitaláljátok.

      Én úgy gondolom, hogy a kérlelhetetlenség nem vezet sehová. A kompromisszumkészség viszont igen. Nyilván vannak dolgok, amikből egy demokrata nem engedhet – lásd pl. az OGYM demokrata minimumát -, viszont kevéssé sarkalatos kérdésekben lehet közelítani az álláspontokat. Egy Ángyán József vagy egy Mellár tamás azért nem teljesen senki, csak másik párt mellett tette le a garast, aztán rá kellett jöjjön, hogy tévedett.
      Nekem is vannak egyébként teljesen normális ismerőseim, akik különben fideszesek. Időnként jókat vitatkozom velük és van, amiben egyet is értünk, de az alapállása mindkét félnek megingathatatlan.

      • anonymand szerint:

        Na látod!

        Tudtál két olyant mutatni, akikről én is feltételezem, hogy jó szándékkal álltak be közéjük, észre nem véve, hogy korpa közé keveredtek.
        Vegyük úgy, hogy te nyertél, hisz énnékem eszembe se jutottak.

        “Én úgy gondolom, hogy a kérlelhetetlenség nem vezet sehová.” – én meg úgy vélem, hogy esete válogatja. Aktuális példa a korrupció ellen elvárom a kérlelhetetlenséget.
        (rácsaptam mint tyúk a takonyra!)
        “A kompromisszumkészség viszont igen.” – viszont ezzel egyetértek.
        Mint örök optimista és túlzottan idealista, én a 2010-es választások után arra számítottam, hogy “na, most jött el az ideje az ésszerű kompromisszumoknak!”
        Az egyezkedéshez, a megegyezésekhez (nem mutyira gondolok) soha nincs késő. Az elszalasztott lehetőségek vissza nem térnek, ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetünk.

        Ha azonban nem a perifériáról veszed a személyeket, hanem a magból, közvetlen környezetből, akkor szerintem be kell látnod, hogy nem sok olyan akad, akinek esetleges “megtérését” Te is őszintének hihetnéd (lásd Navracsics). A közvetlen környezetet mondjuk miniszterhelyettes, államtitkár(helyettes) szintig értem (még olyan, általam valamikor tisztelt figurát is beleértve, mint Gulyás Gergely).

        Üdvözlettel:
        én, a 67 éves NERetlen

      • bonhomme szerint:

        Kedves anonymand,
        bocsánat, hogy félreérthetően fogalmaztam: a kompromisszumkészséget a diskurzusunk kapcsán én is az ilyen úgymond megtértekre értetem, mint Ángyán és Mellár, illetőleg a mezei fidesz-hívekre, akik nyilván számosan vannak a te ismeretségi körödben is.
        A kemény mag esete egészen más: pontosan Navracsics esete világított rá, hogyan próbálta azon az ominózus meghallgatáson magyarázni a magyarázhatatlant. Kamu kéró, mondhatnám.
        A korrupciós esetekben meg aztán végképp nincs pardon.

  3. anonymand szerint:

    Egyetértünk.
    Pedig de jó lett volna vitatkozni! 🙂

    • bonhomme szerint:

      Vita helyett egy újabb vers a miniszterelnök-aspiránsról:

      A Patkányképű

      Patkányképű Lázár János
      hazaárulásban sáros!
      Van még egyéb bűne számos!
      Tudja azt jól a főváros!

      Mit követett el a pribék?
      Tudja város, tudja vidék!
      és bár félti rongy életét,
      megkapja majd ítéletét!

      Mind ott ülnek szépen sorban
      bíróságon és kóterban.
      Vádpontokban sem lesz hiány:
      bőven sáros minden zsivány!

      Tudod, János, az lesz a szép,
      mikor végül ítél a nép!
      Véget ér a diktatúa,
      s kezdődik a Csillag-túra*!

      * enyhe célzás a szegedi Csillag-börtönre

      • anonymand szerint:

        Köszi!
        Ha a felkészülésben segítségre lenne szükségük, én szívesen állok rendelkezésükre.
        Egy jó tanácsot előre: terhességi tesztcsíkot vigyen mind, mert nyilván megpróbálják majd anyává tenni őket…

  4. […] az önfényezés!), hogy a témával kapcsolatban már korábban írt két posztom (lásd itt és itt!) pontosan ugyanezt tette szóvá. Ergo: nem (én) vagyok részeg! A másik ok pedig az, hogy a […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s