Éhbéresek

A Zorbán szerint az Európai Unióban “munkaalapú társadalmakra” van szükség ahhoz, hogy a Közösség fel tudja venni a versenyt a Kelettel. Jogos a kérdés: lehet-e minimum Magyarországon úgy dolgoztatni embereket, ahogyan azt például Kínában teszik? A válasz: természetesen! Csak ki kell alakítani a “megfelelő” körülményeket.

Még az esztendő elején találkoztam egy ismerősömmel. A fiatal férfi tervező grafikusként dolgozik egy Magyarországon működő, de külföldi tulajdonú cégnek, amely zömmel kínai vállalatokkal tart fenn üzleti kapcsolatokat. Ennek okán főnökei gyakorta utaznak Kínába, de nem ám a turisták elé tárt “Mennyei Birodalomba”, hanem a Létezőbe, a hétköznapi poklok bugyraiba. Az egyik frissen felvett cégvezér emígyen mesélte el ismerősömnek első kínai útjának “élményeit”:

Képzeld el a Semmit! A szó szerinti Kietlen Pusztaságot úgy, hogy legalább száz kilométeres körzetben nincs lakott település! Nos, ennek kellős közepén áll egy hatalmas gyár. Belső kialakítása abszolút “célszerű”, pontosabban fogalmazva “minimalista”. Ez azt jelenti, hogy még a minimális munkavédelmi előírások sem érvényesülnek, minden csakis a célt, azaz a minél olcsóbb termelést szolgálja. Tőszomszédságában ott áll egy “falu”. Csupa ócska viskó a legelemibb higiénés és létfeltételek nélkül. Ezekben laknak a gyár “munkásai”, akik hétfőtől vasárnapig, kétszer tizenkét órás műszakban dolgoznak. Keresetük napi két dollárnak megfelelő jüan, azaz körülbelül havi 16 ezer forint.

A napokban olvastam (sajnos a forrásra már nem emlékszem – bocsika!), hogy az egyik norvég napilap kiküldött három fiatal bloggert Kambodzsába annak “megtapasztalására”, hogy milyen körülmények között készülnek ott azok a ruhák, melyeket ők mindennap hordanak. Vezetőjük egy fiatal, helyi leány volt, aki egy a kínaihoz hasonló nyomortanya néhány négyzetméteres “szobájában” él, ahol az “illemhely” csupán egy földbe vájt lyuk. Ennek használatáért kifizeti a havi 90 dolláros (kb. 25 ezer forint) “jövedelmének” negyedét, amit napi tizenkét, tehát heti 84 órában keres meg (a “vasárnapi zárva tartás” itt is ismeretlen fogalom) a varrodában.

Ez lenne az az “ázsiai versenyképesség”, melyet Orbán ajánlgatott többek között a tavaly nyári, posványosi beszédében? Ez lenne az a “munkaalapú” társadalom, melyet az EU tagállamainak köllene szerinte bevezetniük, lévén a “jólétit” a nemrég kitüntetett Tellér “Raszputyin” Gyula hagymázas elmélete “halottnak” tekint? Ez lenne az, amit nekünk, Abszurdisztán lakóinak szán? A válasz sajnos: “Igen!“.

Mint láthatjuk, ezek a “példakép államok”, azok vállalatai gyakorlatilag abból élnek, hogy a sajátjuknak tekintett “humán erőforrásaikat”, azaz a rabszolgáikat bérbe adják különböző európai és amerikai cégeknek. Olyanoknak, amelyek nem különösebben finnyásak, nem azt nézik, hogy honnan és miként jön a profit, csak magát a hasznot (és annak mértékét). Ennek volt köszönhető, hogy a főleg kevés hozzáadott értéket termelő ruházati és cipőipar nyugati vállalkozásai elébb Kelet-Európába telepítették a gyártóbázist, majd hogy ott növekedni kezdtek a bérköltségek (no meg a munkavállalói jogok is), lassan elhúztak Ázsiába. Visszacsalogatni ezeket pedig csak úgy lehetne, ha az előállított termék “fajlagos költsége” ugyanannyi lenne Magyarországon is, mint Ázsiában. Igaz ugyan, hogy idehaza a minimálbér kb. 270 dollár (nettó), de a beteg agyban megfogalmazódott ötlet szerint még így is elképzelhető a versenyképesség.

Ha ugyanis ezen fajlagos költségekből levonjuk az Ázsiából Európába való szállítás árát, máris közelebb vagyunk a “nyereségességhez”. További kitűnő lehetőségek vannak a “versenyképessé” formált magyar munkajogi szabályokban (dolgozói jogok gyakorlatilag évek óta megszüntetve!). Nem is beszélve arról, hogy minálunk nincs az a hatóság, mely skrupulózusan ellenőrizné ezek betartását, tehát minden munkaadó gyakorlatilag azt csinálhat, amit akar és/vagy amit nem szégyell.

Azt például, hogy munkaerő-kölcsönzőtől “vesszük meg” a melósainkat. Ha ezt tesszük, a csak részlegesen leírható munkabér teljes egészében érvényesíthető szolgáltatási költséggé válik. Mi kifizetünk a Kölcsönzőnek annyit, amennyiben megalkudtunk, az meg azt a bért adja a saját embereinek, amit azok elfogadnak. Valami ilyesmit csinált a tiszaújvárosi elektronikai összeszerelő üzem, a “Javir“. Nokia márkájú telefonokat szereltetett össze a hivatalosan a finn cégnek “kölcsönzött” munkásaival. Azokkal, akikkel havi szerződéseket irattatott alá (elkerülvén a “rendszeres” foglalkoztatás fokozottabb adóterheit), fizetett nekik annyit, amennyit, a Nokától kapott pénz jelentős részét lenyúlva.

Avagy azt például, hogy a melóst darabra, azaz teljesítményre fizetjük. Nincs más dolgunk ekkor, mint olyan normát megállapítani, amit nyolc órában teljesíteni lehetetlen. Ahhoz legalább tíz köll, de a bér persze a nyolcórás. Valami ilyesmit művel információim szerint a debreceni FAG csapágygyár, amely pedig az ugyancsak debreceni Humánszolgáltató Kft.-től (“Dehusz“) “kapja” a dolgozóit. A Dehusz pedig mivel is foglalkozik? Közmunkásokat alkalmaz, s ezek szerint ad “kölcsön”! (Megjegyzem: lakóvárosom közelében számos olyan kisebb település vagyon, melynek polgármesteri hivatalában nem köztisztviselők, hanem közmunkások látják el a hivatalnoki teendőket. Mert így “ócsóbb”!)

Innentől pedig tiszta és világos az Orbán-Tellér-féle koncepció lényege. Egyszerűen kereskednek velünk! Avagy pontosabban kereskednének. Ezért van itten “Emberminisztérium” és ezért a “Külügy” legfőbb feladata az üzletkötés akárkivel! Bárkivel, akinek éhbéres, tehát “ócsó” melós köll, no meg főleg kifizeti a Maffiapártállamnak a “jattot”.

Így lészen Magyarországból “Kis Kína“, avagy “európai Kambodzsa“! Aki pedig azt hiszi, hogy mindez csak egy általam gyártott “konteó”, az nézzen utána a dolgoknak, illessze össze a mozaikdarabkákat! Meg fog döbbenni a látott képen.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Gábor, a “cuki”

Vona Gábor, a magyar neonácik vezére már karnyújtásnyi távolságban érzi magától a miniszterelnöki széket. Mivel tudja, hogy idehaza a “középre húzódás” látszatával lehet csak (elvileg) választást nyerni, hát csúcsra járatná a tavaly elkezdett “Cukisági Programot“. … Azaz “bűzzáró díszcsomagolásban” eladni ugyanazt. … Tehát egy fenékkel legalább két lovat megülni.

Azt írja Lengyel László a “Vasárnapi Hírek” legutóbbi számában, hogy Európa szélsőséges és/vagy unióellenes pártjai “lélegzetvisszafojtva szemlélték” az új görög kormány és az EU közötti kötélhúzást. A görög választók számára nem volt ijesztő a brutális államcsőddel való fenyegetés, az európai vezetők (elsősorban Merkel) pedig nem ijedtek meg Kilépés zsarolásától. Így Görögországban győzött a “Sziriza“, mely a “nemzeti függetlenség” visszaállításával, a “külföldről diktált megszorítások” eltörlésével kampányolt. (Ugye milyen ismerős ez “valahonnan”?!)

De kormányra jutva hamar szembe találta magát a Tényekkel. Azzal, hogy a korabeli adó- és járulékcsalások, az ezt elnéző, korrupt és költségvetési mérlegeket meghamisító, éppen ezek miatt az államot tokától bokáig eladósító athéni kormányzatok jóvoltából ma Hellász Brüsszel (illetve főleg Berlin) “kegyelemkenyerén” él. Márpedig nincs az a kormány, mely meg tudná győzni a szorgalmasan dolgozó és tisztességgel adózó polgárait arról, hogy akkor is érdemes az ő euróikat belezúdítani a “hellén zsákba”, ha az “lyukas”. Tehát a visszafizetésre nincs semmiféle garancia, az egészet tekintsék egyfajta szociális segélynek, mely azt szolgálja, hogy a görögök továbbra is azt tehessék amit eddig, az új kormányuk meg hatalmon maradhasson. Ez ugyanis alapvetően kérdőjelezné meg a “megszorításokat” eddig híven végrehajtó országlakosok erőfeszítéseinek értelmét (“Ha a görögöknek szabad, akkor nekünk miért nem volt az?“), ezzel pedig felforgatná Európa alapvető pártstruktúráját.

A jelenlegi helyzet szerint az EU áll “nyerésre”. Cipriani miniszterelnök “izmozhat” akármennyit Brüsszellel, de ha onnan nem jön a “lóvé”, mert nem tartják be a Megállapodást, akkor néhány hónapon belül annyi pénzük sem lesz, hogy a kormánytagokat kifizessék. Akkor pedig temetkezhetnek maguk is Görögország romjai alá, s elsöpri őket is a népharag. Ámde a mérsékelt és taktikus Unió pontosan tudja: győzelmét nem szabad “totálissá” tenni. Az eleddig modortalanul és nagyhangon kardoskodó, de most meghunyászkodásra kényszerült ellenfélnek meg kell hagyni a menekülés lehetőségét, azaz a teljes arcvesztés elkerülését. (Már a Sziriza ellen is volt tüntetés Athénban!)

No ezt a “játszmát” nézte végig remegő izgalommal többek között a Jobbik is. Azt nevezetesen, hogy egy “üzemelő” radikál-nacionalista (de nem feltétlenül náci) kormány miként tud “boldogulni” Brüsszellel. Utóbbi hol jelöli ki azt a határt, ahonnan “non plus ultra“? Különösen azért, mert azt csak a választóikkal igyekeznek (nem kevés sikerrel) elhitetni, hogy Magyarország önállóan is képes működtetni a gazdaságát, s ebből mindenki számára elegendő munkahelyet és tisztes megélhetést biztosítani. Ők maguk nem ennyire hülyék, s azzal is tisztában vannak, ha elapad az Unió pénzforrása, azt sem Moszkva, sem Ankara (sem pedig Teherán!) nem lesz képes, de hajlandó sem pótolni.

Az “empirikus hatás” megdöbbentő volt számukra. Az nevezetesen, hogy rá köllött döbbenniük (pont arra, amire Orbánéknak is), hogy nem lehet egy seggel két lovat megülni, tehát nincs más hátra: egy seggel két lovat kell megülniük. Nem csak bel- hanem külföldön is:

  1. Meg kell nyerniük a hazai választásokat, ami azonban csak úgy lehetséges, ha bővítik a szavazótáborukat. Ez meg nem megy másként, csak úgy, ha “középre húzódnak“, tehát folytatják a tavaly elkezdett “Cukisági Kampányukat“, s ezzel elérhetnek olyan szavazókat is, akik ódzkodnak a túlzott radikalizmustól. Ugyanakkor meg köll őrizniük az ilyesmire kifejezetten áhítozó, jelenlegi bázisukat is, ami meg csak úgy lehetséges, hogy ha a “Cukiálarc” mögül időnként feléjük villantják a farkasvigyort. (“Programunkat megőrizzük, de azt úgy akarjuk bemutatni, hogy az a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek is szimpatikus legyen.” – tehát a Dülledszemű “bűzzáró” díszcsomagolásba akarja burkolni azt, ami a viszonylag józan többség számára egyszerűen elfogadhatatlan.)
  2. Ki kell egyezni Brüsszellel és Washingtonnal, de meg kell őrizni Putyin és Erdogan barátságát is. (“Magyarországnak egy német-orosz-török háromszögben kell érvényesítenie az érdekeit.” – mondta Zazrivecz führer, ami pedig azt jelenti, hogy Orbán-modra önmagával és pártjával azonosítja az országot!). A Sziriza példája ugyanis azt mutatja: az EU és az USA hajlandó eltűrni bizonyos kül- és belföldi “dolgokat”, ha az adott kormány betartja a legalapvetőbb szabályokat. Tehát: Cukiálarc Nyugat felé, “farkasvigyor” Kelet és Dél irányába. (eddigi idézetek innen!)

Nincs könnyű dolga tehát Vona Nemzetvezető Testvérnek. Egyszerre kellene européernek és euroszkeptikusnak mutatkoznia, valamint radikálnáciank és mérsékelt jobbernek. Az utóbbit talán sikerül elhitetni az egyébként is bávatag, a pillangó emlékezőtehetségével bíró honi választók megfelelő mennyiségével. No de hogy akarja ugyanezt megtenni a tőle már eleve távolságot tartó (sőt, undorodó) Nyugattal? Azzal a nemzetközi közösséggel, melynek szélsőséges pártjai sem hajlandóak már szóba állni vele, illetve pontosabban a párt euroképviselőivel? Fantasztikus “tornamutatvány” lenne, de nagy összegbe merek fogadni, hogy nem sikerül majd.

Nem is beszélve a “programról“! Aki akarja, hát rágja magát végig ezen a bő nyolcvan oldalnyi hülyeségen. De akinek nincs kedve, elégedjen meg néhány általam (“szövegkörnyezetéből alattomosan”) kiemelt résszel:

  • Saját lábra kell állítani az országot, mert annak gazdasági függetlensége mindig akkor erősödött, amikor a világban válság volt.
  • Ezt úgy köll csinálni, hogy újra felépítjük a bezárt iparvállalatokat, visszaállítjuk a mezőgazdasági szövetkezeteket, megnyitjuk a bezárt bányáinkat.
  • Ezzel megteremtjük a teljes foglalkoztatottságot, valamint az ország energiafüggetlenségét.
  • Mindezt a szenes erőművek fejlesztésével, Paks kibővítésével (Pazsaluszta, gaszpagyin Putyin!), illetve vízierőművek létesítésével érhetjük el. (Hogy mit kezdünk ennyi árammal, arról egyetlen kukk nem sok, annyi nincs a “Hét Vezér programban“!)
  • Utóbbit úgy, hogy duzzasztóműveket hozunk létre a Duna és a Tisza medrében, mellettük pedig óriási víztározókat, amiből nem csak az “árvizek után szokásos aszályt” tudjuk ellensúlyozni, de megakadályozni azt is, hogy “évente 5 köbkilométerrel több víz folyjon ki Magyarországról, mint amennyi oda beérkezik“! (Ez a megállapítás egyébként a “kedvencem”. Ugyanis itt vagy az anyagmegmaradás törvénye van nettó cáfolva, vagy a szokásos, széljobber konteó megerősítve, miszerint a Tuggyukik hatalmas mennyiségű vizet szippantanak ki Árpád Népe Megszentelt Földje alól, majd szállítják el Tuggyukhová, hogy ott ne csak ártatlan palesztin testvéreink vére öntözze a Negev-sivatag ültetvényeit.)

Vona szerint ez az egész katyvasz (megcukizva) mindenképpen végrehajtható. Ehhöz ugyanis neki vannak szakemberei: “… nagyon sok tehetséges fiatalunk van, több tapasztalt vén rókánk, aki megőrizte a tisztességét, végül az államigazgatásban is nagyon sok az olyan szakember, aki nem mondta még el, hogy jobbikos, de ha kormányra kerülünk, számíthatunk rá.“. Előbbiek létezésében ugyan kételkedem, hiszen ennyi hülyeséget bő nyolcvan oldalon át csakis elmegyengék írhatnak le (lásd még: “Lipótmező” és az “elgurult gyógyszer”!), de az utóbbiakban már nem. Hiszen negyed százada vagyunk tanúi a fantasztikus “pálfordulásoknak”, no meg az időnként (főleg kormányváltásokkor) felduzzadó (kör)forgalomnak, a “Damaszkuszi úton”.

Ennek ellenére ma úgy látom: polgártársaink egy aktív kisebbsége ki fogja próbáltatni velünk még ezt is. Ami nem is baj, hiszen a méregpoharat ajánlatos fenékig kiüríteni. Utána meg hátha jön a “reinkarnáció”.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Bicska a zsebben

Aszonta a Zorbán, hogy ha a kőgazdagok életvitele, vagyoni helyzete abból áll elő, hogy ellopják a “keményen dolgozó emberek” pénzét, akkor “kinyílik a zsebben a bicska“. Milyen igaza van! Kár, hogy példaként csak a “brókereket” hozta fel.

Bizony mondom, ha nem Magyarországon élnék, kitűnően szórakoznék a “miniszterelnök” rádiószózatain. De mivel Európa pont eme “szegletébe” pottyantott úgy majd’ ötven esztendővel ezelőtt a Sors akarata, semmi okom a viháncolásra. Sokkal inkább a dühöngésre, a fogaknak csikorgatására. Főleg ha az olyan Orbán-féle “igehirdetés” beszámolóját olvasom, mint a tegnapi (link a bevezetésben!).

A “miniszterelnök” régi taktikája már, hogy a különböző beszédeiben, nyilatkozataiban úgy állítsa be magát, mint ha maga is egy lenne a “hétköznapi kisemberekből”, azokból, akik ugyi “keményen dolgoznak”. Ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, ugyanazok a dolgok háborítják fel, véleménye is, szóhasználata is ugyanaz, ugyanolyan. Ő tehát egy közember, akit a választói akarat és a kiérdemelt bizalom magas polcra emelt, de ennek ellenére sem veszítette el kapcsolatát a mindennapokkal, azaz megőrizte “nép-szerűségét”.

Ez sokáig sikeres is volt. Nem csak az “egyháztagok” létszámát szaporította meg alaposan. “Plebejusságát” még azokkal az “alkalmi hívőkkel” is el tudta hitetni, akiknek “csupán” a “Zemútnyócév” gyakorta töklen kormányzásával volt tele a “hócipője”.

A “Falkaforradalom” után azonban “keményen dolgozni” kezdett. Nevezetesen a “Jó Kormányzáson“. Ámde erről meg lassan kiderült, nem mást jelent az, mint hogy a társadalom, az állam forrásaiból alaposan meggazdagítsa önmagát, meg az általa “elitnek” tekintett, velejéig romlott, gerinctelen társaságot. Sorjáztak is egymás után a hivatalos jövedelmekkel egyáltalán nem igazolható, feltűnően gyors “megtollasodások”, melyek forrása (ezek szerint) csakis az állami/törvényhozói szintre emelt Korrupció lehetett. Magáról Orbánról pedig már szinte köztudott: ő az ország leggazdagabb embere, krőzusi vagyonát azonban különböző strómanok mögé dugja el (neveket nem sorolnék – közismertek!).

Nem is beszélve az “egyebekről”! Amiket Orbán tegnap “a keményen dolgozó emberek pénzének ellopása”-ként titulált. Ezekből is olyan sok van, hogy ha mindent felsorolnám, “biblikus” méretűvé dagadna e posztom. Maradjunk ezért csak három jellemzőnél! A hírhedt “egykulcsosan igazságossal” megadóztatták a legkisebb jövedelmeket is, míg önmagukat gyakorlatilag “köztehermentesítették”. Ez vajon nem lopás? Vagy amikor egy haver kötvényforgalmazásnak álcázott pilótajátékát úgy kezdenek finanszírozni, hogy (törvénytelenül!) közpénzeket helyeznek el a cégnél. Osztán amikor összedől a pénzügyi tákolmány, hát sunyin kimentik a sajátjuknak tekintett költségvetési forintokat, mindenki mást meg cserben hagynak. Ez nem lopás, sőt, gazemberség? Amikor aláírták a “Pakstumot“, az minden ép erkölcsű ember számára azt jelentette, hogy az ország vezetőinek egy szűk köre, összejátszva egy idegen kormánnyal, saját anyagi érdekei oltárán feláldozta a társadalom pénzügyi és energetikai jövőjét, függetlenségét. Ez nem lopás, sőt, az a bizonyos “kereskedelmi tevékenység”, melyet nettó Hazaárulásnak szokás nevezni?

Ezek után még a Főmaffiózó beszél “bicskanyílásról”? Ezek után még a Maffiapárt ad ki olyan közleményt, melyben pofátlan módon kioktat mindenkit arról: kinek mi a “kötelessége” abban, hogy a Maffia a saját szarát eltakaríthassa! Avagy pontosabban: a Csomolungmára púposodott “szőnyeg” alá seperhesse. Hát kinek is a zsebében köllene kinyílnia annak a bizonyos “bugylinak”? Az övékben, vagy a miénkben?!

Természetesen a miénkben, s egyre nagyobb a többségünk. Orbánék isteni szerencséje(?), hogy a társadalom ezen része még diffúz. Nem találta meg azt a “gravitációs pontot” (pedig mindenki ismeri: élhető hétköznapok, normálisan működő állam!), ahol az indulatok összesűrűsödhetnek. Ez pedig bizony az “Ellenzék” hiábája, melynek civil része maga is szétszórt, a “hivatásost” pedig személyesen Orbán fizeti … önmagának a miénkből.

Attól tartok, néhány havi “jobbikos kísérlet” után itt a robbanás elkerülhetetlen lesz. Arra pedig nagyon ráfaragunk. Mindnyájan! Ha csak észhez nem térünk végre.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kabinet Kft.

Quaestor-ügyben a Maffiakormány már úgy belekeveredett a saját hazugságaiba, mint az a bizonyos macska a gombolyagba. A címben szereplő rövidítés így nem az ismert vállalkozási formát takarja, hanem azt, hogy “Korlátlanul felelőtlen társaság“.

“Csúcsra járatott” manapság a Maffiakormány közismert, múltátíró “homálygenerátora”. A Habony-féle “gépházból” azonban már csak a “fogaskerekek és áttételek” egyre hangosabb csikorgása hallatszik ki. A Quaestor-ügyben hangoztatott újabb és újabb hazugságok között mindössze annyi koherenciát lehet felfedezni, hogy a kabinet mindenképpen el akarja hárítani magától a felelősséget. Ámde ezzel párhuzamosan igyekszik magát mégis felelősnek, pontosabban a Köz pénzével és vagyonával ügyesen, gondosan, előrelátóan gazdálkodónak bemutatni. E két törekvés viszont üti egymást! Ennek köszönhető tehát, hogy az egyik cél elérése érdekében tett állítások ellentétben állnak a másik miatti kijelentésekkel, azaz beállt a teljes kommunikációs zűrzavar.

A Quaestor-botrány részleteivel nem terhelném Kedves Olvasóimat. Hemzsegnek az interneten az ezt taglaló elemzések, no meg éppen eleget írtam már róla magam is. Amiért most mégis szóvá teszem a dolgot, az a fentebb említett “Homálygenerátor” által egyre nagyobb mennyiségben előállított “ténypép”, melyből a Maffiakormány most igyekszik egy olyan “múltat” formálni, ami köszönőviszonyban sincs a történtekkel, azaz a valósággal.

A “melót” alaposan megnehezíti, hogy a kormányzatnak immáron nincs komoly médiabefolyása. Az Orbán-Simicska háború miatt kiesett a teljes kontroll alól (avagy ha tetszik a “papagálykórusból”) a “jobboldalon” legolvasottabb Magyar Nemzet, a legnézettebb Hír Tv, s a leghallgatottabb Lánchíd Rádió, no meg a Class FM. A “pótlásra” nagyhirtelenjében összetákolt “m1” a vicc-kategóriába tartozik, esetében egyszerűbb mérni a “nézetlenséget” (közel 100 százalék!), mint a “nézettséget”. A Liszkai által gründolandó “Új Magyarnemzet” (Napi Gazdaság) pedig még nem áll rendelkezésre … de nézve a “tévé” esetét, abból sem lesz sok köszönet. Ugyanakkor minden, az elmúlt öt esztendőben érvényesülő törekvés ellenére még mindig vannak független orgánumok. Ezek többsége ugyan internetes, “rendes jobber” számára pedig (még mindig) “elvi alapon látogathatatlan”, de az ilyen forrásokból táplálkozik a tavaly nyár óta “begorombult” Retektévé híradója. Az pedig bizony eljut a “vidéki egyháztagokhoz” is, jelentős léket ütve a kommunikáció “Habony Árpád” nevű zászlóshajóján.

Talán ennek volt köszönhető az a közel száz perces, kozma- és izzadságszagtól bűzlő, öncáfoló hazugságözön, amit tegnap Lázár János miniszterelnökségi miniszter és Giró-Szász András kormányszóvivő volt kénytelen bevállalni. Ennek során pedig úgy eláztatták a szervilis hajbókolás, a gerinctelen táskahordozás élő szobrát, a “szegény” Szíjjártó Péter “küküminisztert”, amire én még eddigi példát sem tudok felhozni. Csak ízelítőként néhány kijelentés:

  • A KüKüM szerint az ő háttérintézménye (Magyar Nemzeti Kereskedőház) államkötvények formájában tartotta pénzét a Quaestornál. Ehhöz képest a beismerés: az MNKH pénzben kapta vissza a “befektetését”.
  • Szíjjártó szerint az MNKH “önálló döntése” volt a tőkekivonás, “piaci információk” alapján. Ehhöz képest: az NGM (állítólagos) február végi felmérése okán személyesen a miniszterelnök döntött arról, hogy minden állami pénzt ki kell venni a brókercégek kezéből. (Közös pont: nem volt “bennfentes információ“, tehát nem történt bűncselekmény!)
  • A minisztérium szerint Szíjjártó “a csőd előtt” nem találkozott Tarsoly Csabával és semmiféle segélykérő, Orbánnak szóló levél nem létezik. Ehhöz képest a sajtótájékoztatón elhangzik: a cégvezér irományát “a miniszterelnök Varga Mihályra szignálta ki“. (Hadd jusson Misunak is a “jóból”, Viktor pedig moshassa kezeit!)

További “csemegék” a kínos, önellentmondó hazudozásokból:

  • Az Államháztartási törvény előírásai szerint közpénzt csakis a Magyar Államkincstárnál (MÁK), vagy egy pénzintézetnél lehet tartani. Hogyan került mégis az adófizetői forintok egy része egy pénzügyi szolgáltatóhoz? A válasz: egyedül a Quaestor vállalta a díjmentes számlavezetést, továbbá a MÁK is “pénzbe kerül”. Tehát az államnak nem éri meg önmagának fizetnie, inkább “takarékoskodik” úgy, hogy kiperkálja az állampapírok(?) piaci forgalmazásából származó 0,5-1,5 százalékos jutalékot a Szolgáltatónak.
  • Mivel a brókercég üzleti kapcsolatba került az állammal, az Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AH), tehát a “belső elhárításnak” alapvető kötelessége lett volna azon rajta tartani a szemét. Miért maradt el ez, illetve ha mégse, akkor a döntéshozók miért hagyták figyelmen kívül a “jelzéseket”? A válasz: a kormány nem kapott “értelmezhető jelzést” a Hivataltól annak tárgyában, hogy a pénzügyi rendszer instabillá vált. Tehát az AH vagy nem foglalkozott a Quaestor nyilvános mérlegadataival (amikből kiderül, hogy esztendők óta alacsony nyereséggel és iszonyúan magas költséggel “dolgozik”), vagy “valakik” egyszerűen “leállították” a Szervet, vagy pedig az a jelentéseit egy ideje “kódolva”, avagy inkább rovásírásban küldi meg az őt felügyelő Lázár Jánoshoz, amiket pedig Dzsentri Dzsoni nem tud “értelmezni” (utóbbi a leghihetőbb … ugyi?!)
  • Ha a kormány a február végi (állítólagos) NGM-jelentésből pontosan tudta, hogy be fog dőlni a Quaestor, akkor erről miért nem értesítette a polgárokat? Miért csak azzal foglalkozott, hogy kimentse onnan a költségvetési pénzeket? A válasz: a kabinet csakis nyilvános adatokból “dolgozott”, ebből következtetett arra, hogy baj lesz, szólni meg azért nem szólt, mert a “rémhírterjesztés bűncselekmény”. Tehát a mi dicsőséges kormányunk lényegében a sajátjának tekinti a mi adóforintjainkat, amivel azt csinálhat, amit akar. Például egy haver cégét támogatják belőle tranzakciós jutalék formájában (lásd fentebb!). Ámde amint dőlni kezd a kártyavár, akkor nem szól egy kukkot sem annak a kb. 30 ezernyi ügyfélnek, nem rendel ki azonnal rendőrököket, könyvizsgálókat és felügyeleti biztost, mert csak így tudja kimenti a “saját zsozsót” még idejében, azaz a pánik kirobbanása előtt!
  • Tarsoly Szíjjártó puszipajtása volt, így “kezelhette” cége az oda (törvénytelenül) bevitt állami pénzeket, lehetett “működtetője” a moszkvai és az isztambuli “kereskedőházaknak”. Ráadásul közös, oroszországi cége van Orbán közismert strómanjával, Mészáros Lőrinccel, a felcsúti Csodagázszerelővel. Vajon milyen magas (politikai) szintig vezethetnek a brókerbotrány szálai? A válasz: bizonyos csaló pénzemberek (pl.: bankárok, brókerek, uzsorások) mindent megtesznek azért, hogy “közel kerüljenek” a döntéseket hozó politikusokhoz, ámde ez nem azt jelenti, hogy utóbbiak bármelyikének is (legyen szó “akár ellenzékiről, akár kormánypártiról”) “köze lenne a lopáshoz”. Tehát Szíjjártó nem Tarsoly haverja, hanem becsapott áldozata volt, azaz lényegében “vétlenül” finanszírozta közpénzek rendelkezésére bocsájtásával a Quaestor nettó pilótajátékát. (Petyka így némi beszarozás után “fertőtlenítésben” is részesült!)

A 444.hu készített egy “idővonalat, melyre szépen feltűzte az események “stációit”, kezdve a “Fideszpilátus” elé hurcolt “Szocikrisztus” megvádolásával, befejezve Tarsoly Csaba “golgotájáig“. Tette mindezt azért, hogy el ne tévedjünk a maffiapárti szódzsungelben, s tisztán lássuk az elmúlt, alig több mint egy hónap eseményeit. Azt, hogy miként jutottunk el a “szocialista brókerbotránytól“, a mindenoldalon hótiszta kezű politikusokig. Azt, hogy lássuk: még a kezdetben szokás szerint bedobott “gyurcsányahibásozástól” is képesek voltak Maffiáék eljutni az ex-miniszterelnököt is felmentő dumáig, csak hogy kimászhassanak a saját maguk által kiásott és “teleprodukált” pöcegödörből. Tanulságos a dolog, érdemes elolvasni!

De ha már Gyurcsány! Lehet, hogy most sokaknál nem leszek túl népszerű, de muszáj párhuzamot vonnom. Gyurcsány kollektív döntéseket hozott, amelybe sajnos olyan “erős” pártembereket is bevont, akik nem a szocik érdekeit szolgálták. Orbán mindenben egyedül határoz, körülötte csakis neki kiszolgáltatott ektoparaziták, utasításvégrehajtó, egybites biodroidok vannak (lásd: Szíjjártó!). Gyurcsány mindig vállalta a felelősséget, s igaz, hogy némi hezitálás után, de vette a kalapját és felállt a székéből. Orbán ezzel szemben soha és semmiért nem vállal felelősséget, a legrázósabb törvények megszavazásától rendszeresen távol marad, székébe pedig tíz körömmel kapaszkodik. Gyurcsányt annó azzal vádolta a Fidesz, hogy úgy vezeti az országot, mint ha egy részvénytársaság lenne. Ezzel szemben Orbán úgy, mint egy kft.-t, ami sok pénzzel zsonglőrködik, de az ennek fedezetéül szolgáló alaptőkéje szinte semmi.

No ez az a bizonyos “Kabinet Kft.“. Azaz továbbra is aktuális az 1848-as követelés: “Felelős kormányt!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Rendőrvicc

Nem, most nem egy a rend derék őrein élcelődő anekdota következik. Ezt a “viccet” személyesen egy rendőr, sőt, főtanácsos találta ki, s öntötte azt hivatalos irat formájába. “Kreatív jogértelmezésének” hamarost követője is akadt.

Bucsek Gábor rendőrségi főtanácsos bizonyára kitűnő munkaerő. Fizetését a Köztől többek között azért kapja, hogy elbírálja: az adott helyszínen és időpontban meg lehet-e tartani egy demonstrációt. Természetesen mindezt úgy, hogy csakis és kizárólag a Gyülekezési törvény előírásait veszi figyelembe, amelyek kimondják: tüntetni bármi ellen (vagy -ért) alapjog, amely csak abban az esetben korlátozható, ha az sérti mások hasonló alapjogainak gyakorlását. Ha ez a helyzet nem áll fenn, a rendőrség egyetlen dolga, hogy tudomásul veszi a bejelentést.

A derék főtanácsos asztalára a minap egy ilyen dokumentum került. Ebben az állt, hogy a Büki Zoltán vezette “Demokratikus Magyarországért Civil Társaság” március 23.-án, hétfőn, este 7 órától, mintegy tucatnyi résztvevővel tüntetést kíván tartani a budapesti XII. kerületben (azon belül is a Cinege utcában!), így tiltakozván többek között “a demokrácia leépítése” ellen.

Büki és Társasága nemrégiben feltűnt “szereplője” a hazai “demonstrációs iparnak”. Róluk akkor hallhattunk először, amikor (egyébként nagyon helyesen!) blokádot szerveztek az útdíjfizetési kötelezettség kiterjesztése ellen. Később, pontosan egy héttel ezelőtt a Lánchidat “zárták el” tizenhat autóval, kifejezvén ezzel azon akaratukat, hogy az országban álljon vissza az alkotmányos rend, az Alkotmánybíróság váljon ismét függetlenné, azaz abból hívják vissza a pártkatonákat (egyetértek!). Legutóbb éppen tegnap tartottak egy “flashmob”-ot a “vasárnapi zárva tartás” ellen, tizenegy gépkocsival “eltorlaszolva” a Szabadság hidat alig egy órán át (igazuk volt!).

Ezért osztán rögvest meg is kapták a magukét. A “kivert biztosítékú” Maffiapárt dühös közleményt adott ki. Ebben kijelentik, hogy újra “baloldali provokátorok” forgatják fel Budapest életét, “tízezrek estéjét megkeserítve” semmi más nem számít nekik, csak hogy “balhézzanak“. De az elmúlt években tapasztalt “sorozatos törvénytelen és erőszakos” akciókból/provokációkból már “sokaknak elegük van“, lévén “senkinek nincs joga ahhoz, hogy mások mindennapjait elrontva próbálja elmondani politikai véleményét“.

De térjünk csak vissza a Főtanácsoshoz! Miután elolvasta a Társaság bejelentését elébb csak vállat vont. Demonstrálni a demokrácia leépítése ellen? Marhaság ugyan, de Magyarországon minden futóbolondnak joga van tüntetnie azért, amiért csak akar. Osztán egy kicsit jobban ránézett az iratra, s akkor döbbenten állapította meg, hogy a tervezett megmozdulás a “Miniszterelnök Úrrezidenciája szerény hajléka előtt lenne! De hiszen az egész környék lakóövezet! Tehát egy olyan közterület, amelynek “nincs emblematikus kommunikatív funkciója“, ahol nem található a “közélet szempontjából releváns közintézmény“. Annál több lakóház, amelynek kertjeibe, az ablakokon keresztül pedig a lakásokba az ott hemzsegő (mintegy 20-25 főnyi) résztvevők “elkerülhetetlenül rálátást, illetve belátást kapnak“. Ez pedig “köztudomásúan azzal jár együtt, hogy a ház lakói nem élvezhetik otthoni pihenésüket“, amiből meg egyenesen következik, hogy “az érintett személyek családi és magánélethez fűződő joga aránytalan korlátozást szenvedne a gyülekezési jog bejelentés szerinti gyakorlásával szemben“, lévén “a rendezvénytartás miatt a házak tulajdonosai, birtokosai akadályozva lesznek az ingatlanaik szabad birtoklásában“.

Nem is beszélve az “egyéb” alapjogok tűrhetetlen sérüléséről! Arról például, hogy a Cinege utcai arisztokratáknak majd “nem áll módjukban kitérni a rendezvényen elhangzó közlések elől“. Márpedig az mégis csak megengedhetetlen, hogy a Maffiapárt Kedvezményezettjei, akik a NER Napja alatt sütkéreznek, s tapasztalják már esztendők óta, hogy “Magyarország jobban teljesít“, ezzel ellentétes véleményekkel szembesüljenek, ráadásul közvetlenül! Ebből még kognitív disszonancia lehet! Abból meg szorongásos depresszió: “Hát ezek tényleg nem értik, hogy csakis az ő érdekükben luxusolunk mink itt, a Miniszterelnök Úr (tő)szomszédságában?!“.

És mi van a gyerekekkel?! Az egészséges testi és szellemi fejlődésükhöz való jogukkal? Hiszen a demonstráció helyszínéhez közel van egy iskola is! Ahol meg este hatig szakköri foglalkozásokat tartanak. Az ezekről haza tartó diákok pedig “arra kényszerülhetnek, hogy a rendezvénnyel érintett területen keresztül közelítsék meg otthonukat“, s ennek során a tüntetők részéről olyan véleménnyel is szembesülhetnek, amely “alkalmas lehet arra, hogy a gyerekekben félelmet, szorongást keltsen“.

Sajnálom! – csóválta meg a fejét a Főtanácsos. “Ilyen körülmények között a rendezvényt nem engedélyezhetem.“. Majd vérző szívvel bár, de írásba foglalta véleményét, s az elutasító határozatot megküldte a Társaságnak. Azzal a kitétellel, hogy ez ellen “fellebbezésnek helye van“.

Nem kétséges, hogy ha ez a “Rendőrvicc” egy tisztességes, tehát szakmájához értő, hivatásához és esküjéhez hű bíró elé kerül, akkor e “kreatív jogértelmezés” olvasatán elébb a hasát fogja a nevetéstől, majd az egészet úgy vágja ki az ablakon, mint macskát a “dolgát” végezni. Ámde mi van akkor, hogy ha az “ügy” Dr. Dudás Dóra Virág elé kerül? A Fővárosi Törvényszék bírája ugyanis legalább akkora tehetséggel rendelkezik a “kreatív jogértelmezés” terén, mint Bucsek Gábor rendőr-főtanácsos.

Mint ismeretes, a budapesti Kossuth téren immáron nyolcadik hónapja tartja sátoros demonstrációját az Ország Gyűlése Mozgalom. Céljuk a demokrácia, a köztársaság, az alkotmányosság helyreállítása. Ezért én őket a magam szerény eszközeivel az első pillanattól fogva támogatom azzal, hogy minden posztom végére odarakom a “Tuareg” blogjára mutató linket. Ezen időszak alatt soha senkinek a jogait nem korlátozták (csupán éltek a sajátjukkal – már amikor hagyták nekik), káoszt, felfordulást, szemetet, rendetlenséget nem csináltak. (Kivéve március 15.-én a Múzeumkertben, ahol pont azt tették, amit a többi “ellenzékinek” köllött volna!)

Állandósult jelenlétük azonban és mostanában kezdte “csípni” a korrupció és az “urizálás” okán egyre gyengébb lábakon álló Maffiahatalom “szemét. A közeli ingatlan Tulajdonosa/Házmestere meg is üzente nekik már, hogy elege van belőlük, lévén egyrészt akadályozzák őt a tulajdonának “szabad birtoklásában”, az oda betérő “lakók” (no meg A Lakó!) egy részének pedig “nem áll módjukban kitérni” a demonstráció által képviselt vélemény elől. Nem is beszélve arról, hogy az egész “csúnya”, sőt, egyenesen méltatlan a megújult és “megszépült”(?!) Kossuth térhez is.

Némi tökölődés és pár “harmatos” próbálkozás után a BRFK végre a sarkára állt. Teljesítvén a házmesteri parancsot egy olyan határozatot hozott, miszerint idén május elsejétől a Mozgalom nem folytathatja demonstrációját (indokokat lásd fentebb!). Az OGYM természetesen fellebbezett, s mivel már többször járt sikerrel a bíróságon, most sem volt hiú a remény az újabb győzelemre. Ámde az “ügy” most már egy “megfelelő” bíró elé került!

Dr. Dudás Dóra Virág bírónő ugyan nem állította, hogy az OGYM demonstrációja eleddig bárkit is korlátozott volna a mozgás- és a vélemény-nyilvánítás szabadságában, de úgy vélte, hogy ez esetleg és a jövendőben előfordulhat! Ezért osztán, mint hithű “narancsnyik”, helyben hagyta a BRFK betiltó határozatát. Indoklásában pedig (nevetséges módon) még azt is megemlítette, hogy az OGYM legutóbbi TEK-es “kényszerköltöztetése” során a pretoriánus gárda olyan, a (Maffiaállam által kősivataggá tett) Kossuth tér “világörökségi” státusához “méltatlan” dolgokat is talált a sátrakban, mint például játékkártya, vagy teamécses. (Irgalom Atyja, ne hagyj el!)

Ami ebből az egészből teljesen világos (sőt, vakító!), hogy a nertársak egyszerűen be vannak szarva, a “kormányzásuk” eddigi öt esztendeje során összehordott trágyahalom pedig a nyakukba dőlt (például ezzel!). Akkora már bennük a kognitív disszonancia, hogy azt csakis az ellenkező véleményektől, azaz a Valóságtól való teljes, “jogi úton megvalósított” elzárkózással tudják feloldani. Ebből pedig következik, hogy beérett az “elmebomlás virága“. Tehát hatalmukat, immáron nem képesek megőrizni a modern diktatúra kifinomult eszközeivel (ezt érdemes elolvasni!). Azaz áttérnek a “hagyományos módszerekre“, tehát az egyre nyíltabb erőszak alkalmazására.

Newton törvénye szerint az “akció” mindig hasonló mértékű “reakciót” vált ki. Tehát: “Sic transit gloria Orbanmundi“!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Bélaország

Sok tanulsága lehetne a magyar történelemnek, s közülük az egyik az, hogy az Urak újabb és újabb disznóságainak “számláit” újra és újra az a bizonyos “keményen dolgozó kisember” fizeti meg. Nem is csoda, hiszen “Bélaország” vagyunk: ígérgetésekkel, némi baksissal mindig ki lehetett szúrni a szemünket!

Március 16.-án, nyolc nappal az öncsőd bejelentése után Orgován Béla lett a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vezérigazgatója. E méltán közismeretlen “pénzügyi szakemberről” a 444.hu gyorsan kiderítette, hogy eddigi életének 38 esztendejét javarészt munkanélküliként, időnként közmunkásként (és börtöntöltelékként) tengette, s nem hogy szakirányú végzettsége, de talán még a nyolc elemije sincs meg. Ennek ellenére most csúcsvezetői beosztást kapott, no meg egy szürke Opelt, hogy azzal járjon be munkahelyére a Pest megyei Tápióságról.

A Quaestor tulajdonképpen egy cégbirodalom. Az anyavállalat (a fentebb nevezett tanácsadó zrt.) egy liechtensteini offshore-cég, az Insula Management Estabilishment tulajdonában állt, s ez birtokolta az összes vagyont. Ennek egyik “leágazása” volt a lényegében “nincstelen” Quaestor Financial Hurira Kft., amelynek egyetlen tevékenysége a Quaestor kötvényeinek hivatalos kibocsájtása. Mindezt pedig úgy, hogy  Hurira az “anyára” bízta a forgalmazást, az ebből származó bevételt pedig “kölcsön adta” neki. Az pedig ebből finanszírozta a befektetéseit, a haszonból pedig (ha lett volna) fizette a kötvénytulajdonosok lejáró követeléseit.

Mint kiderült, a Hurira által piacra dobott értékpapírok úgynevezett “junk bond“-ok voltak. Ezt a kifejezést Amerikában olyan, vállalati kötvényekre használják, melyek kipróbálatlan, nehezen megtérülő, tehát kockázatos befektetéseket finanszíroznak. Ilyesmiket csak olyanok vásárolnak fel, akiknek “könnyen jön” a pénz, tehát a szokásos piacinál jóval magasabb kamat érdekében nyugodtan bevállalják az esetleges bedőlés rizikóját. Következik ebből, hogy azok, akik életük megtakarítását akarják biztonságban tudni, illetve közpénzeket kezelnek (állami intézmények, cégek, önkormányzatok), az ilyesmiket messze elkerülik, s ha egy forgalmazó mégis bepróbálkozik náluk egy-egy “junk bonddal”, a felügyeleti szerv rögvest rákoppint az orrára. Már ha az a bizonyos “szerv” normálisan, tehát funkciójának megfelelően működik.

“Bélaország” azonban ezen a téren is alulteljesít. Minálunk oly’ alacsony a “keményen dolgozó kisember” pénzügyi műveltsége, hogy még csak meg se nézi, valójában mibe is feccöli a pénzét. Csak a kamat mértékét látja, s amikor aláírja a szerződést, el sem olvassa a “kockázatokat és mellékhatásokat” oldalakon át taglaló “apróbetűs részt”. Ugyanez történt a “devizaalapú hitelek” esetében is, no meg a most bedőlt Quaestor-kötvényekkel. Mivel az utóbbiakból származó bevételt nem olyanokba fektették be, melyek a lejárati időn belül kitermelik magukból a tőkét és a kamatot is, a cég újabb papírok kibocsájtásával fedezte a régiek kifizetéseit. Ez pedig nem más, mint egy szimpla “pilótajáték”: aki “felül” van az nyer és viszi a lóvét, aki meg “alul” … hát “sorry”.

Ez történt ebben az esetben is. Ami azonban meglepő, hogy az “odakozmáltak” között nem csak magánszemélyek, de még önkormányzatok is vannak. Fót fideszes polgármestere például egymilliárdnyi közpénzt “fialtatott” a szélhámos brókercégnél. Természetesen nem a sajátját, hanem a települését. Ugyanezt tette a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyik “háttérintézménye”, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. csekélyke 3,8 milliárd (köz)forint erejéig. Igaz, ez a cég megúszta a dolgot, az öncsőd bejelentése előtt három nappal (gondolom: “isteni sugallatra”) kivonta minden tőkéjét a Quaestorból.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miként árulhatott esztendőkön át “junk bond”-okat a Quaestor boldognak és (most már) boldogtalannak. Hogyan fordulhatott elő, hogy ebből önkormányzatok is vásárolhattak? Hogyan volt lehetséges, hogy (az államháztartási törvény megsértésével!) kormányzati szervezetek fektessenek be közpénzeket? Mi az ördögöt csinált a Felügyelet? Hogyhogy nem vette ezt észre? No meg azt sem, hogy a pilótajáték már odáig fajult, hogy a Quaestor az engedélyezett hatvannál 150 milliárddal több kötvényt dobott legutóbb piacra?

A válasz sajnos roppant egyszerű, s manapság “hétköznapi” is: Maffiaállam. Tarsoly Csaba, a Quaestor tulajdonosa és vezérigazgatója kitűnő kapcsolatokat ápolt (s ápol most is) a Maffiapárttal. Közös kereskedelmi vállalkozása van/volt a felcsúti Csodagázszerelővel, Mészáros Lőrinccel (a “miniszterelnök” közismert strómanjával) Oroszországban. Ugyancsak itt társtulajdonosa (a letartóztatott Kiss Szilárd “agrárdiplomata” orosz feleségével együtt) egy “vízumközpontnak” (Magyarország a schengeni csatlakozás óta 2 millió uniós vízumot adott ki, ebből 400 ezret Moszkvában!). A Quaestor volt a moszkvai és az isztambuli “kereskedőházak” üzemeltetője is. Győri illetőségűként jóban volt a mai “küküminiszterrel”, s mint focitulajdonos (Győri ETO), jól feküdt a futballmániás “miniszterelnöknél” is (lásd: a Mészárossal közös bizniszt!).

Hát ezért volt lehetséges az, hogy Tarsoly esztendőkön át simlizhetett a felügyelet félre/elnézésével! Ezért parkoltatott a KüKüM közpénzeket bóvlikategóriás vállalati részvényekben (bár ezt most igyekszenek elhazudni!). Ezért volt lehetséges az, hogy míg a “kicsiknek” simán beragadt a pénzük, addig az általuk fizetett állam idejében kifarolhatott az összerogyó kártyavárból (anélkül, hogy szólt volna bárkinek is!). Ezért lehetséges, hogy miközben ott ücsörög a jegybank által kirendelt felügyeleti biztos, a vagyontalan “tulajdon” kivásárolja a tulajdonost önmagából! Ezért nem foglalkozott a bűnüldözés érdemben sokáig az üggyel, s kaphatott Tarsoly Csaba heteket arra, hogy elébb a vagyont, osztán meg önmagát is kimentse a maga által teremtett szarból, a felelősséget meg egy “Bélára” tolja!

Mert “Béla” itten mindenki, aki közemberként “részese” ennek a Quaestor-disznóságnak … is! Hiszen itt a Maffia “Bélának” néz mindenkit. A kötvényvásárlók szemét kiszúrták egy kecsegtető ígérettel (magas kamat). Ennek az Orgovánnak, az új “vezérigazgatónak” meg pár fillérrel és egy szürke Opellel (bezzeg őt rögvest megtalálták a rendőrök!) cserébe a balhé “elviteléért”. A miénket (legalább is többségünkét) pedig még 2010-ben néhány semmire nem kötelező, hangzatosnak tetsző, ócska kampánydumával.

“Bélaországot” hagytunk csinálni a Magyar Köztársaságból! Ez a helyzet, s még vitatni is fölösleges.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

UPDATE!

 1.) Tarsoly időközben bejelentette, hogy állítólag visszaveszi Orgovántól a Quaestor igazgatását. … Hiszi a piszi! … A “Pünkösdi király” tápiósági udvarán pedig egy Audi A6 parkol!

2.) Orbán meg azt, hogy személyesen ő rendelte el az állami tőkekivételt még az öncsőd bejelentése előtt. … Ezt elhiszem, hiszen Don Vittorio engedélye nélkül ebben a maffiakormányban még fingani sem szabad!

Olvass tovább »


Bilderberg-klub – magyar módra

Egy esztendő, s a Maffiapárt kénytelen lesz visszavonni a ránk erőltetett vasárnapi zárva tartás törvényét! Ez hangzott el egy hétvégi, tatai konferencián Dzsentri Dzsoni szájából azzal a kitétellel, hogy “ha lesz népszavazás“. … Már most mondom: nem lesz.

A hír szerint, már 2004 óta létezik Abszurdisztánban egy, a híres “Bilderberg-csoporthoz” hasonlatos egylet. A “Szeretem Magyarországot Klub” annyiban hasonlít az említett grémiumhoz, hogy fórumain politikusok, közéleti személyiségek vesznek részt, s az adott témáról/témákról bárki szabadon beszélhet, tarthat előadást. Cserébe ezért mindenki titoktartási kötelezettséget vállal: ami ott elhangzott azt nyilvánosságra nem hozhatja. (Némi párhuzamot vélek felfedezni az ugyancsak közismert “Kéri-klub“-bal.)

Ez a magyar “bilderberg-egyesület” a hétvégén Tatán tartott egy megbeszélést. A mintegy száz főnyi résztvevő között ott volt Lovászi László, az MTA elnöke és maga Lázár “Dzsentri Dzsoni” János főminiszter is. Utóbbi beszélt a március 15.-től hatályos, még tavaly megszavazott, kötelező vasárnapi zárva tartásról szóló törvény esetleges hatásairól, illetve jövendőjéről. Ennek során állítólag kijelentette: a Maffiakormány tisztában van az intézkedés népszerűtlenségével. Hiszen a mostani közvélemény-kutatások egyértelműen bizonyítják, a törvénnyel a megkérdezettek jó kétharmada elégedetlen, ami pedig azt jelenti, hogy még a saját szavazótáboruk jelentős része is ellenzi ennek bevezetését. Ebből pedig egyenesen következik, hogy “ha lesz erről népszavazás“, azt a Maffiabanda mindenképpen el fogja bukni.

Aki ebben az “Országizében élte le az elmúlt, legalább tizenhét esztendőt, az tudja, hogy Maffiáéknál a hatalom megszerzésén, annak minden áron való megtartásán, valamint az ennek eszközeivel eltulajdonított közvagyonból történő minél gyorsabb meggazdagodáson kívül csakis a Népszerűség számít. Ezt meg a “nép-szerűség” látszanának megteremtésével és fenntartásával érték el (eleddig). Ennek eszköze pedig a “plebejusság” imázsának megteremtése volt azzal, hogy a lehető legcinikusabb módon mindig és mindenről azt mondták (leegyszerűsített tőmondatokban bonyolult problémákról), amit és ahol a Zemberek hallani akartak. Azaz nettó populizmussal, következményekre rá se hederítő néptribunsággal. (Csoda, hogy a fejükre nőtt a Jobbik? … No meg a miénkre is!)

Kitűnő példa erre mondjuk a Tákolmány, melynek ránk erőltetését azzal “magyarázták”, hogy a káközép-európai rendszerváltozások után már csakis a miénk az egyetlen “kommunista alkotmány“. Vagy például a Manyup-vagyon kifosztását azzal, hogy a pénztárak “eltőzsdézték a zemberek pénzét”. Avagy ki ne felejtsem a segélycsökkentés és a közmunka bevezetésének indokait sem! Nem idézném, mindenki tudja és azt is, hogy mennyire “rezonált” ez a “Homo Kadaricus“-ból (mesterségesen)kifejlesztett “Fideszpolgár” mélyen gyökeredző irigységével, szolidaritás-hiányával, egyéb, alantas ösztöneivel.

Ámde ez az oktrojált “zárvatartási törvény” egyáltalán nem illeszkedik az eddigi sorozatba. Legalább 2011 óta tudják, hogy már maga az ötlet is népszerűtlen (az pedig, hogy még nemzetgazdaságilag is káros, nem érdekes – ilyesmi náluk soha nem volt szempont!). Négy esztendővel ezelőtt ki is faroltak belőle, maga a Fővezér meg kijelentette: amíg idehaza nem lehet heti öt nap munkájából megélni, addig az ilyesmi szóba sem jöhet. Igaz, hogy most ezt az egészet letagadják, a korábbi visszautasítást meg a szokásos “zemútnyócévezéssel” igyekeznek “megmagyarázni”, osztán még azt is kijelentik, hogy ebből senkinek semmi kára, kellemetlensége nem származhat. De a tények, no meg a tapasztalatok ennek pont az ellenkezőjét mutatják. S hogy ezzel maguk is tisztában vannak, arról ékesen bizonykodik Dzsentri Dzsoni tatai mondandója!

Hát akkor miért? Miért köllött ehhöz tűzön-vízen át annyira ragaszkodni, hogy még a várható bukást, a szégyenteljes, későbbi retirációt is bevállalták érte? Azt ne  mondja nekem senki, hogy most a Tömjén-féle Törpepárt annyira fontossá vált, hogy bármiféle ostobaságának teret köll engedni. Bár ez is egy lehetséges magyarázat, pláne a Kétharmad veszprémi elbuktázása után, de hogy nem elfogadható, az tuti. Ezek a politikai kurtizánok, közpénzből fizetett “keresztény” prostik akkor se mernének ellenkezni a Kitartójukkal, ha lenne bármiféle politikai meggyőződésük, ideológiájuk (nincs!). A “technikai kétharmad” meg egy-két “képviselő” lefizetésével/megzsarolásával is biztosítható a Bábszínházban, tehát egy ilyen népszerűtlen dolgot bevállalni tök’ fölösleges volt.

A lehetséges magyarázatok egyike, hogy ez az egész csupán a szokásos figyelemelterelés. Egy ellenbotrány indítása annak érdekében, hogy továbbra is ők uralják a “kommunikációs teret”. Azaz mindenki arról beszéljen, amit a “Habony Művek” ad a szájukba, ne pedig az “egyéb” disznóságaikról. Hiszen a “plebejusság” imázsa régen megkopott. Mióta a “Retektévé” begorombult, s valódi híradókat készít, a “széles tömegek” tisztában vannak az elképesztő korrupcióval, no meg az ebből származó hirtelen, a hivatalos jövedelmekkel meg nem magyarázható vagyonosodásokkal. (“Tudod, honnan volt ennyi pénze az apjának?” – tette fel a kérdést kedvenc kocsmámban az egyik volt fideszes választó a Szíjjártó-palota ügyével kapcsolatosan. Majd rögvest megválaszolva önmagát: “Onnan, hogy a fater is tőlünk lopott!“) Amíg a vasárnapok miatt anyázik a Jónép, addig sem a lenyúlásokról megy a sörmelléki paláver!

A másik elmélet szerint mindössze annyiról van szó, hogy a Mi Boldogságunk egyszerűen “begombázott”. Az ötödik esztendeje egyre korlátlanabbul gyakorolt hatalom, az, hogy az Ország Betege, az ő egyébként is károsult elméje, folyamatos megerősítéseket kapott arról, miszerint minden ötlete egyszerűen zseniális, s csak akarat, illetve “kemény munka” kérdése azok megvalósítása, hát komolyan elhiszi: a voluntarizmus minden gond megoldása. Következmények, népszerűségvesztés? Nem számít, ha meg lehet mutatni: ki is a Kokas ezen a Szemétdombon! A rajta (tehát vele együtt rajtunk) élősködő, folyamatosan cserélgetett ektoparazitái pedig inkább nem szólnak egy szót sem, mert akkor se kiemelt jövedelem, se harácsolható vagyon, s mehetnek vissza oda, ahová valóak: a maguk által létrehozott közmunkási gárdába! (Jó példa erre az “m1” Orbán által kierőszakolt vicckategóriás, közröhejbe fulladt “arculatváltása”!)

Én nem tudom, mi is az igazság. Ezt döntsék el Kedves Olvasóim a fentebb felkínált szavazással”! Mindenesetre biztos, hogy Orbánék a Zembereknél közel sem húzták ki annyira a “gyufát” ezzel a hülye vasárnapozással, mint sokan gondolnák. Morgás ugyan van, lesz is még, de valódi “akció” soha. Annak ellenére sem, hogy a világon senki nem hiszi el az intézkedés magyarázatát, azaz hogy ezzel csupán biztosítani akartak mindenkinek hetente legalább egy pihenőnapot. Még azok sem, akik talán nem ismerik a dolgozói jogokat alaposan megnyirbáló Új Munkatörvénykönyv paragrafusait. Még azok sem, akik nem tudják: maga Lázár (bizonnyal a Nagyfőnök beleegyezésével) rendelt el a Miniszterelnökségen napi tíz órás szolgálati időt, plusbonus hétvégi ügyelet hónapokkal ezelőtt.

Ha lesz népszavazás erről a vasárnapi ostobaságról, azt a Fidesz el fogja bukni. Mint említettem volt, ezt mondta/ismerte el Lázár ezen a tatai “hunagorbilderberg”-konferencián. A “kockázatokkal és mellékhatásokkal” tehát tisztában vannak. Csakhogy valóban léteznek-e ilyesmik? A kulcsszó ugyanis az a bizonyos “ha”. Mert, hogy népszavazás ilyesmiről valószínűleg soha nem lesz e honban, az szinte tuti!

Két biztosítékuk is van erre az Urizáló Uraknak. Az egyik a fizetett politikai trolljukként működő Szepessy Zsolt, aki a tavalyi “választások” idején több tízmilliót nyúlhatott le a maga kamupártjával (“Összefogás Párt“). Elszámolni a “zséről” ugyan nem tudott, de nem is keresi rajta komolyan egyetlen államhivatal sem. Ő nemrég adott be egy a vasárnapi témáról szóló népszavazási kezdeményezést, csakhogy “meghekkelje” a Demokratikus Koalíció hasonló indítványát (Tapolcán is ott nyüzsög a pasas!). Most az előbbin ücsörög a hivatalos szerv, s lefogadható: sokára fog kiderülni, hogy azt elutasítja. Csak ezután kerülhet a szőnyegre a DK kezdeményezése, amit meg ugyancsak hosszas “megfontolás” után, ugyancsak el fognak vetni. … Mert ez a Második Biztosíték! A mindenhová beültetett fideszes csinovnyikok közhivatalnoki bandája!

Sokáig fogunk mi még “anyázni” eme “Vasárnapi Erőszak” miatt! Minden kézzel fogható eredmény nélkül. … Ahogy szoktuk.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 85 követőhöz