2016. március 15.

Két nagyon fontos beszéd hangzott el ma, az 1848-as forradalom 168. évfordulóján. Az egyikből nincs mit idézni, lévén a szokásos volt: aljas. A másikból sem sokat, mert csupán egyetlen mondat volt a lényeg.

Kitűnő elemzés jelent meg néhány órával ezelőtt az Örökös MiniElnök március 15.-i … khm … ünnepség-féleségéről. Nem kifejezetten szokásom, de ezt most szó szerint fogom ideplagizálni:

Március 15-i ünnepségre járni általában hülyeség, főleg arra, amelyiken a miniszterelnök mondja a beszédet. Kivéve akkor, ha esik az eső. Ilyenkor ugyanis nyilván csak a miniszterelnök-osztályfőnök legesleglelkesebb rajongói, a szuperstréberek mennek el a Nemzeti Múzeumhoz meghallgatni az ofőt. Én pedig kiváncsi voltam, kik is igazából ezek a jótanulók és mit szólnak a kedvencük szövegeihez.

A rendőrségi lezárások miatt a Rákóczi úton kellett leszállnom le a motorról, amit végül nem is bántam, mert így megérthettem végre, a rendőrség miért zárta le a Rákóczit az Astoria és a Blaha között, jóllehet erre a környékre nem szerveztek semmiféle programot és egyik menet elvonulása sem volt erre várható.
Az utat azért zárták le, hogy időlegesen létrehozhassák Közép-Európa legnagyobb fideszes szabadtéri parkolóját, ami talán valami bizarr Guinness-rekordkísérlet része volt. Ide parkírozták le ugyanis az Orbán-rajongókat szervezetten szállító buszokat.
Az utat azért zárták le, hogy időlegesen létrehozhassák Közép-Európa legnagyobb fideszes szabadtéri parkolóját, ami talán valami bizarr Guinness-rekordkísérlet része volt. Ide parkírozták le ugyanis az Orbán-rajongókat szervezetten szállító buszokat.

Az Astoriánál balra fordultam, a Múzeum körúton emberfeletti erővel elszakítottam magam Kálmán Olga hirdetőszlopról rám meredő vizsla tekintetetétől, majd egy véletlenszerű ponton behatoltam az egyáltalán nem sűrű tömegbe – ilyen kevesen március 15-i Orbán beszéden még sosem voltak – előrementem egy kicsit, aztán megállapodtam az Ofő rajongóinak gyűrűjében.

Alig tudtam megállni, hogy azonnal hátba ne vágjam a tőlem eggyel balra ausztrál bőr cowboy-kalapot és álcamintás katonai gyakorlónadrágot viselő, a kezében ötméteres, zöld teleszkópos Silstar pecabotra kötött magyar zászlót lengető horgásztársamat, vele ugyanis eddig minden olyan Fidesz-megmozduláson találkoztam, amiről csak tudósítottam.

Nyilván a kegyetlen időjárásnak volt köszönhető, hogy a Nemzeti Outdoor mozgalom a valós számarányánál sokkal erősebben képviseltette magát a tömegben. Azok a tájékozatlanabb lengyel vendégdiákok, akik nagy számban jöttek el meghallgatni Orbán tanár urat, simán hihették azt, hogy a magyar szabadságharc két kulcsszereplője Bem apó és hű szárnysegédje, Helly Hansen voltak.

A polgári-szabadidős hangulatot kellemesen színezte, hogy a környékemen rövid egymásutánban feltűnt előbb egy marcona vármegyei hajdú, majd II. Miklós orosz cár teljes tengerésztitszti egyenruhában.

A tömeg várakozó volt, csendes, az eső ellenére is elszánt és látszatra totálisan gyengeelméjű. Két perc után ugyanis az a meggyőződés ébredt bennem, hogy a magyar szabadságnak a Brüsszeli Tudodkiknél is sokkal nagyobb ellenségei a Tömegben Nyitott Ernyővel Mozgó Fideszesek.

“MIÉRT?” – sikoltotta bennem a racionális én maradéka – “MIÉRT, ha egyszer minden lépésre két kiszúrt fideszes szem jut? Nem volt elég a gyurcsányi terorr-rendőrség szemkilövő osztaga?”

Hát marhára nem! Ahogy teltek a percek, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Fidesz-szavazók kedvenc időtöltése nem a lopás, a törvények szájuk íze szerinti átirogatása vagy a szomszédos stadionépítkezés tetőfedő anyagainak a privát kúria felújítására való átszállítása, hanem a függőleges, előretartott esernyővel való tolakodás a tömeg közepén.

Herpeszállás? Bruhahahaha!

A körülöttem álló stréberek pont úgy kezdték az ünnepséget, mint annyi meg annyi magyar iskolai osztály a történelemben. Újra a Práter utcai általános első céjében éreztem magam, amikor a színpadon a díszszázadot vezénylő parancsnok azt kiáltotta, hogy

terpeszállás,

mire a hátam mögül azt hallom félhangosan, hogy

micsoda, herpeszállás?

Hátrapillantottam, hát nem egy, a mellén akkora kokárdát viselő családanya volt a tettes, mint Tarlós István feje?

Ekkor olyan jelenet következett, aminél fideszesebbet én még életemben nem láttam.

Műsorvezető: Kérem, énekeljük el együtt a Himnuszt!
Előttem Álló Orbánista Muki: (az esernyőjét a “Himnusz” szó hallatán úgy csukja össze lendületből, hogy egyszerre szúrja tarkón az előtte álló és karmolja halántékon a mellette toporgó fideszest.)
Tarkón Szúrt Fideszes: (Hátrafordul, hogy mondjon valamit, levegőt vesz és nagyra tátja a száját.)
Előttem Álló Orbánista Muki: ISTEN.

Egy igazi iskolai ünnepséghez mindig is hozzátartozott, hogy az ember az elején vidáman dúdolgassa, hogy

Vakpali, vakpali mindent lát, szemüvegen át, kutya valagát.

Itt a tömeg a következő műsorszámot, a Tavaszi szél vizet áraszt-ot dúdolgathatta volna az előénekessel, csakhogy a dalt az eredeti, kicsit megcifrázott népi dallammal adták elő, így pár próbálkozás után seki sem tudta követni.

Ezen a ponton vettem észre a Végtelenül Derűs Nagyapót, aki az unokáját hozta el magával, aki viszont nem a csajával vagy egy haverjával, hanem egy doboz Kőbányai Világossal érkezett az ünnepségre.

“Táncolnak?” – kérdezte a Végtelenül Derűs Nagyapó.
“Állítólag” – felelte a Kőbányais Kisunoka.

Erre a bácsi megkért, hogy nézzem meg, táncolnak-e. Lábujjhegyen kilestem az esernyők között. Igen, egy tucatnyi, a távolból Tiborcz Istvánra hajazó öltönyös fiatalember “tendert nyertem, nem is volt más ajánlattevő”-arccal ugrándozott éppen a Múzeum lépcsőin.

Ekkor szólalt meg mögöttem egy Citromba Harapott Arcú Úriasszony, miszerint

Szerintem a lengyelek miatt nincs hely!

Végre jött az első beszéd Tarlós István tanár úrtól, a városi közlekedés ismert oktatójától. Tarlós azt a jellegzetes pedagógustípust személyesítette meg, aki a beszédében végig az Igazgatónak nyal és az ember nem tudja eldönteni, hogy azért mond-e olyanokat, hogy a hely és az iram olyanok, mint a nehéz kő a sodrásban, mert becsípett a tanáriban, vagy mert izgul, ha harmincnál több ember előtt kell beszélnie.

Tarlós tanár úr a végén bebizonyította, hogy az alternatív történelem oktatásában is nagy jövője lenne, vésztjóslóan megjegyezte ugyanis, hogy egyes március 15-éken itt a Múzeumnál előfordult már fegyverropogás is, például 1956-ban, amikor a forradalmárok megostromolták a Magyar Rádiót. Mit tesz isten, egyetlen körülöttem álló stréber sem vette észre Tarlós fantasztikus történelmi felfedezését 1956 eddig elhallgatott forradalmi tavaszáról.

Azt annál inkább észrevették, hogy a hivatalos program szervezője ezután minden dal közül éppen a Varga Miklós-féle Európát adatta elő. Nem lehettt hirtelen érteni, hogy ez szabotázs-e vagy valami duplafenekű fideszese vicc. A hithű közönség mindenestre néma döbbenettel hallgatta a dalt az Új Hivatalos Gyűlölt Ellenségről, szegények láthatólag nem értették, hogy itt énekelni kéne vagy gúnyosan fütyülni, így inkább megkukultak. Szegény Silstar botos nemzeti pecás barátom szabályosan lefagyott a túlzott és tök eredménytelen agyfacsarástól.

A tömeg ezután olyan lelkesedéssel zúgta a Nemzeti dal refrénjét, hogy attól féltem, menten megrohamozzák a színpadot , míg le nem esett, hogy ők ugyan tényleg nem lesznek rabok, de aki mégis rabbá akarná tenni őket, az maga Brüsszel, az Antikrisztus.

Sztálinról itt senki sem hallott

És akkor végre színpadra lépett az Ofő. Világosan érződött, hogy a Hű Stéberek mély lelki szükséglete időről időre hallani Őt és megnyugodni a Tanár úr biztonságot nyújtó ölében. Az is kiderült viszont egész hamar, hogy az Osztály minden rajongása ellenére hanyagolja a kötelező olvasmányokat, ezért nem érti az Ofő célzásait. Amikor Orbán egy 56-os párhuzam kifejtése közben megdicsérte a budapestieket, hogy annak idején milyen ügyesen kirántották a csizmájából a nagy szovjet generalisszimuszt a körülöttem állók egyike sem értette, miről beszél, sőt el is kezdték pusmogva kérdezgetni egymást, hogy ezt hogy értette.

Kiderült ezután, hogy nemcsak Tarlós, hanem Orbán tanár úr is alternatív történelmet oktat, 1956-ot ugyanis 48-cal együtt a magyar történelemnek a Fidesz uralmát megelőlegező, jobbos vonulatához sorolta. Majd, a nemzetrontó baloldali élősködők szörnyű hagyományáról mesélve a Tudjukkik komcsi-internacionalista őseiként a magyar jakobinusokat nevezte meg. Felelős beosztású magyar osztályfőnök így még sosem látott át Gróf Sigray Jakabon és komcsi összeesküvő társain! Kár, hogy nem árulta el azt is, hogy Sigray Jakabot valójában Kornis Mihály mutatta be Martinovics Ignácnak Bitó Lászlóék szalonjában.

Végre megjöttek a férgek!

A tömeg mindaddig visszafogottan hallgatta az Ofőt, míg az végre a kedvükre nem tett és el nem kezdte a leglogikusabb március 15-i tevékenységet, vagyis elkezdett férges-élősködős hasonlatokkal kommunistázni és ellenzékezni.

Lehetett ezt fokozni? Igen, amikor felvázolta a Brüsszelből a magyarok iirtására törő Tudjukkik által irányított összeesküvést, amine az célja, hogy vagy konkrétan kipusztítsa vagy szolgává tegye a magyarokat és a helyükre burnuszosokat ültessen.

Orbán tanár urat szerette ugyan az Osztálya, de fura módon nem értették meg a vicceit. Óriási tréfát sütött el például akkor, amikor Brüsszelnek üzenve az első igazi közös örömordítást kiváltva előbb visszautasította a melegházasságot, hogy utána pár mondattal azt süvöltse, hogy

nem fogunk homofóbiát importálni

mármint azzal, hogy beengedünk szemét buziellenes muszlim menekülteket.

És erre senki sem kacagott!

De akkor sem nevettek, amikor Orbán Brüsszel terrorját és aljas cenzúráját leleplezve egy hosszú beszédszakaszt épített egy felsorolásra, aminek minden eleme azzal kezdődött, hogy

ÉS TILOS KIMONDANI AZT IS, HOGY

majd minden pontban kimondta, mit kimondta, kikiabálta, sőt kiordította azt, amit a féreg Brüsszelmoszkva állítólag kimondani sem enged.

Végre eldurrant egy szépen kidolgozott, jól felvezetett, ismétléses poén, erre ezen sem nevetett senki!

A beszéd vége már a nyílt háborús készülődés jegyében telt, miután az Ofő konrétan hadba hívott minket. Kár, hogy nem mondta meg, ki az ellenség. Bár a fene tudja, így legalább mindegyikünk mást tudott az Arctalan Világerők helyébe képzelni, akik addig tudvalevőleg nem nyugszanak, amíg nem arabok fognak kétpúpú pulin lovagolni Körmöcbányától Budapesten át a Kincses Kolozsvárig.

A beszéd után felmentem a Várba, mert állítólag ott folytatódott a Fidesz-buli. Itt bebizonyosodott, hogy még a viktorizmusnak is vannak határai csapóesőben. Miután nagy elégtétellel figyeltem, ahogyan halálra fagy egy tökipomposos, észrevettem 3 teljes díszben belovagló huszárt, akiket a huszártörténelemben először egy darab gyerek sem követett, mire megéreztem, hogy mindennek van határa, és hazamentem.

*

A másik pedig Pukli Istváné volt. Pontosabban nem is az ő sztrájkbejelentése, sokkal inkább az, ami azt követően volt hallható. Ez pediglen emígyen hangzott:

“Nincs hatalmad felettünk!”

Viktor! Neked véged.

… és ezt …

szendamondja!


Fantasztikus!

Egyszerűen fantasztikus, miket képzel (be) magáról a Felkapaszkodott Alcsúti, azaz hazánk Szeretett Vezetője. Egyszerűen fantasztikus, hogy Vityu kán alvezérei milyen mélyre képesek merülni az amoralitás mocsarába. Egyszerűen fantasztikus, hogy mindezt mi el is tűrjük. Sőt, néhányunk még aktívan támogatja is!

Aszondta A Mi Vezérünk ma az Orbángyűlésben, hogy ez a rozzant tákolmány, ami egy “közmentesített” magántársaság, ez a bizonyos alkotmánybírósággal ugyan igen, de alkotmánnyal nem rendelkező államféleség, ez a “Kis Izé” (a Vezérrel együtt!) olyan kibaszottul jobban teljesít mindenhez és mindenkihez képest, hogy (szövegszerű idézet következik – előtte Daedelon bevétele szükséges!):

Magyarország ma Európa legstabilabb állama, az európaiak nem értik, miért nincs olyan kormányuk, mint a magyaroknak.

Hát nem fantasztikus ez a meglátás? Ez a szinte(?) tökéletes helyzetértékelés? Nem is beszélve arról, hogy mennyire kibukik ebből a Született Államférfihoz abszolajte méltó Szerénység? Amivel valójában főt hajt a Saját Népe nagyszarúsága nagyszerűsége előtt, felmagasztalva annak teljesítményét?

Érdemes idézni az Orbánfőt! Azon mondatait, miszerint itten már minden gond meg vagyon oldva. Már “csupán” 76 százalékos a GDP-arányos államadósság a tavaly szilveszteri adatok szerint. Csökken a munkanélküliség (több, mint 4 millióan “dolgoznak” e honban!), a sertésáfa, a személyi jövedelemadó. növekszik a külkereskedelmi mérleg és a csalások családok támogatása. Így osztán már tökéletesen érthető, sőt, felfogható az is, hogy:

A cél 2016-ban a polgári berendezkedés felépítése.

Kizárólag a nemzetellenesek mondhatnak olyanokat, hogy a fentebbiek egyenlőek a nettó hazugságokkal. Ócska bolsevista trükk azt állítani, hogy az államadósság (statisztikai) csökkentése esztendők óta úgy történik, hogy Szilveszter napján visszavásárolnak egy rakás kötvényt, amit osztán Újév napján ösmételten eladnak (lévén a december 31.-i állapot szerintük a “mérvadó”!). Az is hazugság, hogy honunkban nem csökken a munkanélküliség. Hiszen nem számít itten már munkanélkülinek sem az éhbéren és rabszolga sorban tartott Közmunkás, sem pedig a Nyugatra “kitántorgott” (igen!) Migráns. Ez a két csoport hivatalosan úgy 600 ezerrel, gyakorlatilag pedig legalább 1,5 millióval csökkentik azok létszámát, akikről (hivatalosan) nem köll “gondoskodnia” a “családbarát” qurmánynak.

Mert a Család a legfontosabb! A saját lábainkon álló Orbán Rasi egyik résztvevője volt azon értekezletnek, melyet Rácsmögé Tóni expolgármester, exfrkacióvezető, pasaparki pasas és kabinetminiszter tartott a minap az “idegenforgalmi ágazat legfontosabb szereplőinek”. A téma “természetesen” a turizmus “nemzeti” kézbe adása, így osztán egy percig sem volt kétséges, hogy ezen részt köllött vennie a Corvinuson idegenforgalmi diplomát szerzett Mrs. Fatolvajésközvilágító őnagyságának is, lévén komoly svájci kiképezettsége is vagyon ezen a területen, s ha ezt valaki nem hinné, hát kérdezze meg az Apukáját.

(Megjegyzem: Tóni ezek után kegyeskedett részt venni az ország egyik leggusztustalanabb fogadásán is. Amelyen kegyeskedett megjelenni a jelenlegi, tehát leggusztustalanabb ország jelenleg leggusztustalanabb arisztokráciája. Itt a link, érdemes rákattintani!)

Nem csoda hát, hogy Apuka mélységesen meg vagyon sértődve az Ő(méltatlanságá)t és tevékenységét bármiféle kritikával illetőekre. Mondjuk például a túlfizetett egészségügyiket, meg a túl sokat akaró, de dolgozni igazából nem akaró “tanarakat”. Mindkét társaság képes volt múlt szombaton (is) fellázadni a Gazdi ellen, sőt, még bele is harapni az Ő jóságosan osztogató kezeibe! Ugyanis szerinte ez a Jobban Teljesítő Ország a különböző béremelésekkel “elment a határokig, ennél többet sem az oktatásban, sem az egészségügyben senki nem kaphat“, kivéve a kormányhivatalnokokat, akik 30 százalékra számíthatnak.

Magyarember legyen a talpán, aki ezt megérti! Azt, hogy a szombaton a Kossuth téren tüntető tanárok eleve “okafogyottan” áztak-fáztak a frissen a nyakukba kinevezett, fékgyáros államtitkár szerint (Palkovics). Ma meg a MiniElnöktől tudhatták meg, hogy egyébként lószerszám a popsijukba, mert csak 2018 után lesz “megvizsgálva” a legfőképpen kritizált Klikk működése. Azon intézményé, mely a legtöbb gondot okozza az egész rendszerben. Abban, amelyben igazából semmi helye nincs. Abban, amiben pusztán a létezése okozza a legfőbb problémát, s amelyet a fogalmatlan, korrupt, senkiházi és gonosz idiótákból álló állami adminisztráció (élén a sátánhívővé vált református lelkésszel!) csak tovább fokoz.

Normális pedagógus ezzel tisztában van. Tanítson bár alap-, közép, avagy felsőfokon, ha tartja magát a szakmája/hivatása által megkövetelt, le sem írt etikai kódex követelményeihez (a Gonoszok által Talpnyalókból összegründolt Nemzeti Pedagógus Kar által kiagyaltakat most hagyjuk figyelmen kívül, ahogy etikus emberekhez illik!), nem tehetett mást, mint hogy múlt szombaton ott ázott a budapesti Kossuth téren (aki nem volt ott, azt felmentem a kötelezettsége alól, ám aki nem írt alá, mert mondjuk a seggét féltette – leszarva diákjait és a saját gyerekeit is! – pöcegödörbe való aljanépségnek, orbánbérenc, egocentrikus senkiknek tekintem!). Nem csak tapsolni, ovációzni, hanem azt a bizonyos utolsó, Sándor Mária a “fekete ruhás nővér” által javasolt öt percet némán végig állni! Ezzel pedig megmutatni mindenkinek, hogy mekkora erő és elszántság van ebben a társaságban.

Ámde vannak abnormis “pedagógusok” is! Olyanok például, akik nem látnak tovább a bankszámlájuknál meg a párthívőségüknél. Olyanok, akik mondjuk egyetemi oktatóknak nevezhetik magukat, de valójában szarral töltik tele gyermekeink tudatát és elárulják saját kollégáikat is. Mindezt pedig pénzért vett hűségért, a lophatóvá tett uniós és állam források részleges hozzáféréséért.

A fentebb látható Izéke szerint a  szombaton (is) tüntető pedagógusok “pofátlanok“, mert “bérrendezés zajlik most és ehhez képest most még plusz újabb 18 százalékot követelnek“. Ugyanezt mondta Főnöke, pontosabban Morálgazdája abban a bizonyos Orbángyűlésben is ma. Utóbbi esetében szinte semmi baj nincs, hiszen soha nem volt pedagógus, csupán egy törtető, cím- és rangkórságban szenvedő nacsalnyik. Pont annyira, ahogy a “jobb híján jogász“, kőbölcsőben ringatott, korrupt, hatalommániás, szocio- és pszichopata államférfi sem … csak egy Soros György és a Köz pénzén felkapaszkodott Nullakarcsi, avagy ha tetszik, hát a be nem fagyott Duna jegén megmicisapkázott Nulladik Viktor király. Ámde Pósán László, aki állítólag (itt a link!) egy “tanár”?! És erre még büszke is. Gondolom a debreceni kollégái (kivéve a nőneműeket, mert ők fideszkádéjempéileg, így pósánilag is le vagyonnak szarva – szüljenek meg szavazzanak a Kanokra!) örömmel értesültek arról, hogy a szar körülmények miatt nem tiltakozók “a pofások”.

A szombati tanártüntetés elején, úgy délelőtt 10 óra tájban tanúja voltam egy “eszmecserének”. A Szent István körút egyik kocsmájában az eső elöl behúzódó, kb. 190 centis tanárt megszólította egy a “marokkutyáját” vakargató, helybéli “tésasszon”. Következő volt a szöveg: “Maguk mijafaszér’ tüntetnek? Kaptak már elég pénzt. Nemde! Akkor meg miér’ nem mennek inkább dolgozni?!”. … A választ inkább nem írnám le. Okadatolt és jogos volt ugyan, de még az én “szabadszájú” blogomon sem idézhető!

Ha csak az elmúlt napok történéseit/nyilatkozatait vesszük figyelembe, akkor is igaza van Orbánnak! Európa tényleg “nem érti”, hogy lehet ILYEN kormánya (az állítólag szabadságszerető) Magyarországnak. Szerintük is fantasztikus, mit meg nem engedünk az általun eltartottaknak!

… és ezt …

szendamondja!


Nőt akarok, de azonnal!

Nem, most nem F. Fellini híres filmjének fára kapaszkodó elmebetegjét idéztem. Hanem azt az Igényt és Lehetőséget, melyet a Maffiapárt teremtett meg önnön, immáron korlátozatlan idiotizmusa következtében. Sokadjára. … Persze ehhöz kéne egy nemelmebeteg Ellenzék is!

Számtalanszor leírtam már, hogy hány “magas labdát” kínált fel a “kormányzónak” titulált Tolvajpárt az állítólagos Ellenzékének. Számtalanszor leírtam már, hogy ezek csakis azér’ nem lettek “lecsapottak”, mert az úgynevezett Kontrákat is az Orbánpárt, tehát a Bűnözők fizetik (ergo: a tétlen/korrumpált “Ellenzék” nem más, mint tettestárs gyermekeink és unokáink, valamint azok leszármazottjai Jövendőének nettó és aljas indokból történő elpazarlásában, megsemmisítésében!).

Azt is leírtam már számtalanszor, hogy az orbáni hatalom tevékenysége soha, tehát egyetlen egyszer sem az Ország, avagy ha tetszik, hát a Nemzet érdekeinek érvényesítéséről szólt. Azt, hogy ez tény és való, minden olyan magyar honfitársam meg tudná állapítani, akiknek agyát/tudatát nem szennyezte tele A Propaganda. Az, amelyet részben egy “Ilyen Nevű Embert Nem Ismerek“, egy Kétes Egzisztencia, egy ránézvésre is elmealkalmatlan Pasas generál immáron esztendők óta. (Bármikor bele bámulva minden létező állami titkunkba. Azokba, melyekhez Nekünk, az Államot eltartóknak az ilyen alakok szerint közünk nem lehet!) …

… Ennek pediglen alapvető lényege: a “hitre” alapozott, azaz irracionális elméletekre, alpári indulatokra alapozva megosztani nem csak a társadalmat, de még a családokat is. Apa forduljon Fia ellen, Férj a Feleség ellen, bomoljanak meg Családok, régi barátságok. Illetve felejtsük csak el, hogy itt ki kinek az eltartottja, ki kinek is tartozik elszámolással, esetleg köszönettel.

Elképesztő az, amit ez az Ócska-Alpári Társaság művel(hetett) velünk és a Jövendőnkkel immáron bő évtizede. Ennek lényegét az előző bekezdésben már leírtam, de azért lennének itten néhány “toldalékaim” is. Mondjuk az, hogy …

  • a Manyup-pénzeket miért nem tekintette az ebben érintettek 90 százaléka a sajátjának, s miért gondolta úgy, hogy ezt is, meg a szintén maga által fizetett (központi) járandóságát is az Állam csak úgy, ukmukfuk megvonhatja?
  • a Tákolmány ellen miért nem köll tiltakoznia, holott az semmi másról nem szólt (és szól egyre inkább ma is), mint hogy csakis neki, az adófizető polgárnak van kötelezettsége az általa tartott Állammal szemben, míg fordítva ilyesmi nem létezik?
  • a Választási Törvény meghekkelésével a jelenlegi Banda gondoskodott arról, hogy a reá, egy erős kisebbségtől kapott szavazatok többet érjenek, mint azoké, akik már rohadtul unták a kizsebelésüket, a hülyéknek nézésüket?

Elképesztő az is, hogy ennek a “választásoknak” és “parlamentarizmusnak” nevezett színjátékban oly’ gyakorlottan, tehát alattvalói módon vettünk részt. Néhányunk még mai napig is hajlandó megsüvegelni azt a (tisztelet a kivételnek!) Senkiházit, aki mondjuk a távolmaradásunk okán lehetett országgyűlési képviselő, települési polgármester, netalán a helyi grémium egyik döntéshozója (érdemes a neten utána nézni, miféle alakok kaphattak erre felhatalmazást … így, vagy úgy, de tőlünk!). Pedig már akkor is tudtuk (amikor “ikszeltünk”, avagy otthon maradtunk), hogy ezektől annyi érdekképviseletet sem kaphatunk, mint tigristől a vegetárius-konferencián.

Jó, rendben! Benyeltük ezt is. Szokásunkhoz híven leszartuk saját magunk becsületét és leszármazottjaink sorsát. Mindezt pedig a Hatalmasok(nak véltek) segge kinyalásáért. Amiért meg cserébe (állítólag) egzisztenciális biztonságot, azaz garantált nyomort kapunk (ahogy szoktuk!).

Igaz, a Kiváltságosok most is, meg mindenkoron is bőven kenhették a szegények hájából kiolvasztott zsírt a tőlük elvett kenyérre. No de ez kit is érdekel? A Szegények közül? Senkit! Egy mai pedagógus kussolva húzza az igát, s arra számít, hogy valaha majd “csúcsfizetéssel” lehet “mestertanár” (tüntetés/sztrájk helyett írja a “portfóliót” – a Birkája!). Egy mai orvos legfeljebb az “okosfonján” csatlakozik egy Facebook-kezdeményezéshez, egyébként, meg azt lesi (ugyanezen), hogy hol lehetne kevesebb munkáért és jobb feltételek közepette minimum ötszörös fizetést húzni. Vagy azt, hogy mikor kerülhet már be végre abba “a feudalisztikus rendszerbe” (azaz maga is kaphat “jattot”), amelyet a jelenlegi “hálámtitkár” titulált a fentebbieken kívűl úgy, hogy “az utolsó szocialista csökevény“. … Mint ha nem pont ő és az egész szaros kormánya lenne az, avagy ehhöz kísértetiesen hasonló.

Számos disznósága és elvetemültsége vagyon ezen “Nemzeti Együttműködés“-nek hazudozott rendszernek. Annak, amelyik még “alaptörvényesen” is megtagadta a Köz Társaságát, meghatározva azt, hogy mi a “kötelessége” annak a bizonyos “polgárnak”, s ezért cserébe mindössze mire köll “törekednie” (semmi kötelezettségvállalás!) az általa fizetett/eltartott Államnak, amelyet ugyi annak Élcsapata vezet, melynek egyes tagjai “szülői támogatással” szereztek akár még hőre táguló ingatlanokat is. Különböző, kerti budi mellé épített luxus-stadionkoról, meg csoda módon felépült favakról, bizonyos polgármesterekről már nem is beszélve.

Nemzetünk/Társadalmunk egy aktív kisebbsége ezt készséggel volt hajlandó elhinni Nekik. Ezen csoportba (1,8-2 millió “választó”) kb. ugyanannyian tartoztak nők és férfiak, mint ahogyan azt a népesség összetétele prezentálja. Azaz úgy 52% a jányok rovására. Ebből pedig következik (következhetne), hogy a Maffiapárti szavazóknak ugyancsak a hölgyek képviselik a szűk többségét.

Nos utóbbiakat sikerült alaposan megsértenie ennek az agyalágyult és csakis pénz/hatalommániás Bandának (nem is először!). Akkor, amikor úgy és általában semmit nem tettek azért, hogy azonos melóért ugyanannyi fizut kapjanak a csajok. Akkor, amikor hímsovinisztákként alaposan leszarták őket. Osztán meg Zsírlaci nyomta beléjük a hervadt (egó)péniszét. Osztán meg, hogy egy komplett államapparátust indítottak be a hasonlóan hímsovén Nemzeti Ákos érdekeinek megvédelmezéséért. A mindenféle szempontból messze az “Úszószövetség” minden vezetője fölé emelkedő Hosszú Katinka pedig a jogos kritikájára azt kapja a Nemzet Gnómjától, hogy “Ússz!” (itt a link! – tessenek hozzá megfelelő kommenteket biggyeszteni, feltéve, ha hagyják!).

A Hímsovén Párt szerint tehát a nők le vannak szarva! Nem mások ők, mint “puncik köré épített szülőgépek“, akik mindössze arra alkalmasak, hogy hímnemű Uraik a kedvüket élhessék ki rajtuk/velük. Hogy utódokat pottyantsak ki a Nervilágra azér’, hogy az Apjok valakit csináltathasson a Trónörökösből. Az Öreg meg “valakinek” érezhösse magát … legalább így és ekkor!

És mindez a Hímsovén Párt női szavazói/tagjai szerint rendben vagyon? Tényleg? Tényleg csak ennyinek, férjeik/pasiaik lábtörlőjének, egy ilyen “eszmét” kritikátlanul kiszolgáló, szülő/szavazógépeknek tekintik önmagukat? Azt, hogy “önbecsülés”, hallották már valahol/valamikor? Nem? Értelmező Kéziszótár? Önbecsülés? … Valami hasonló?

Nem hiszem, hogy manapság a nők többsége ennyire birkatürelmű és rabszolga-hajlamú lenne! Szeretném hinni, hogy az úgynevezett “Jobboldal” feminim szavazói között is az önérzetesek vannak többségben. Ámde akkor jogos a kérdés: mijafaszér’ ikszelnek erre a tajtbunkó társaságra? Mijafaszér’ szolgálják ki ezeket a mocskos, kanszagú, a semmire büszke senkiket? … Pénzért? … Csakis? … Azt viszont úgy híjják, hogy “prostitúció“! … Ugye, jobbos Hölgyeim?

Ha én Kövérlászló/kovácsákos, avagy bármelyik fidesznyik fasz neje/élettársa lennék, hát már hetek óta kitagadtam vóna ezeket a kanmestereket a hitvesi/élettársi ágyból. Ha ennyire nincs (illetve csak ennyire van) szükségük a nőkre, akkor béranyákkal hordassák ki a kölkeiket, az ahhoz szükséges spermiumot meg verjék ki magukból a kedvencebbik kezükkel (alternatív megoldás: államilag fizetett titkár! … nő nem lehet, mert az “értéktelen”!). Háztartás vezetése, satöbbiek? Oldják meg! Hiszen ők az Orbánteremtés Csúcsai? Ugyi?

Ha én Ellenzék lennék, most jó alaposan teleordítanám nemzetünk leányai/asszonyai kagylófüleit azzal, amit a NER róluk állítani merészel(t). Osztán fognám magam és gyorsan, de nagyon gyorsan keresnék EGY NŐT! Egy olyan Hölgyet, aki úgy negyven-ötven közötti (akihez képest az ötven fölötti “fiatal demokraták” mind vénemberek!), van legalább két gyereke, kellő megfontoltsága, végzettsége és vitakészsége is. Akinek van annyi esze és svádája, hogy bármikor lealázza az ordítozó Viki Mouse-t (és felkészületlen, hasonlóan szocio- és pszichopata famulusait), de van annyi “anyai ösztöne”, hogy igyekezze megbékíteni a néhány pénzéhes, vidéki bunkó által ketté szaggatott társadalmat.

Nőt akarok, de azonnal! EGY NŐT! Aki Hiteles, Megbízható! Aki képes lesz átlábalni az általunk teremtett Mocsáron!

… és ezt …

szendamondja!


Boldog Új Esztendőt! – Ahogy szoktuk …

Azt ígérte Édesanyám fényes szép napokat érek, sej de olyan a világ mindig szomorúbbat élek.” – énekelte Bródy János, az István a király Regöse. Milyen igaza volt! Ebben az országban minden olyan kezdeményezés szakmányban megbukik, ami az általános, tehát a társadalmi érdekeket szolgálná. … Az érintettek aktív/passzív közreműködésével!

Azt olvasom a mai Népszava online oldalán, hogy vasárnaptól gyakorlatilag megszűnt az a mozgalom, mely a Facebookon önmagát az “1001 orvos a hálapénz ellen” nevezte meg. Az egész még Karácsony előtt indult el, célja pedig az volt, hogy a megfelelő egészségügyi ellátás anyagi és tárgyi feltételeinek biztosításában érdekeltek valamennyiét bevonva, a “tömeg erejével” kényszerítsék ki a túladóztató, mindent maga alá gyűrni igyekvő Orbállamtól azt, ami a saját törvényei szerint is a legalapvetőbb feladata.

Azt tehát, amit ez az országvezetésre és közigazgatásra (megalakulása óta!) teljesen alkalmatlan adminisztráció esztendők óta az Ellátottak és az Ellátók nyakába sóz. Az előbbi (ki nem mondott) “kötelessége”, hogy önforrásból gondoskodjék a saját maga egészségügyi ellátásának anyagi (“hálapénz”, amely a törvény szerint “legális”, ha azt az intézmény vezetője engedélyezi … de egyébként meg pfuj!) és eszközi (gyógyszer, kötszer, ágynemű, ruházat) feltételeiről. Az utóbbi pedig annak ellenére is lássa el az orvosi esküjének megfelelő feladatait, hogy közben a “Munkáltatójától” ehhöz szinte semmit nem kap. (A Gumicsizmás Budamucsai Arisztokrácia szerint: “Oldd meg Bazkikám! Hisz’ azér’ vagy a mi kegyelmünkből orvos!“)

Hasonló mozgalmak már korábban is elindultak ebben a hazánknak hazudozott Abszurdisztánban. Például az úgynevezett Netadó okán, avagy a tönkretételre kijelölt felső- és közoktatás érdekében. Ezekből csupán egyetlen volt eredményes. Nevezetesen a legelőbbi, ugyanis az extra-sarcot és a netkorlátozást még azon Ifjoncok sem voltak hajlandóak elviselni, akik egyébként a Maffia-, illetőleg a Náci Párthoz húznak (“genetikusan”, avagy csak a szar egyetemeinken, többségükben Nullakarcsi oktatóiktól kapott “képzésük” okán? – döntse ezt majd el a posztorbáni elemző/kárfelmérő “műhelyek” valamelyike!)
Ezek egyike volt az alap- és középfokú oktatást teljesen ellehetetlenítő állami intézmény, a KLIK létrehozása. Valamint a tankötelezettség 18-ról 16 éves korra való leszállítása.
A minimális józan ész, illetve a gyerekeinkkel (tehát A Jövendővel) és úgy általában a társadalommal/ “A Nemzettel” kapcsolatos, alapfokú felelősségérzet alapján ezen intézkedés hatalmas tiltakozást köllött vóna kiváltania. Ámde mi is lett? Lényegében a Nagybüdös Semmi! Az általános iskolákból “nulla” minőségben “kapott”, zömmel roma, kisebb részt lecsúszott “magyar” családokból a szakközépiskolákba és szakképzőkbe “érkező”, motiválatlan és “törvényileg megfegyelmezhetetlen” tanulók korai kirúghatóságát örömmel üdvözölték az ott tanító “Tanarak”. Azok, akik maguk is alulképzettek, motiválatlanok  és (szerintük) eszköztelenek voltak (sem ők, sem pedig az intézményeik nem kaptak megfelelő fejlesztőpedagógusi, illetve iskolapszichológusi támogatást!). Mindez ugyan tényleg Az Állam hibája volt, de semmiképpen Azemútnyócévé, bár utóbbi valóban feltételezte a pedagógusokról, hogy még a szar fizetés ellenére is van bennünk annyi szakmai elkötelezettség, hogy kihasználják a felkínált Lehetőségeket. Azokat, amelyekkel önállóan és a saját tehetségükkel oktathatták volna a reájuk bízott ifjoncokat.

Ámde a Lustaság/Szervilitás nagyon nagy úr! “Egyetemeinken” alulképzett és motiválatlan “tanaraink” többsége számára ez a nemzetinek, de főleg közoktatásinak hazudott, az általános elbutítást és szolgasorba döntést eredményező törvény csak akkor jelentett “kényelmetlenséget”, amikor már a saját (tisztelet a kivételnek!) alacsony színvonalú “pedagógiájukhoz” sem kapták meg az alapfokú eszközöket sem. Bedöglik a számítógép, lerohad a projektor? Semmi baj, de legalább az “antiszociális” (annak vélt…?…!) tanulót úgy lehet kirúgni 16 esztendős korától az “intézményből”, hogy a lába se érje a földet és … és nem köll “fölösleges csevejbe” bonyolódni az illetékes Jegyzői Hivatallal. A korabeli adminisztratív feladatok “kiváltását” bőven megéri az, hogy a “tanaraknak” köll megvenniük a saját munkájuk ellátásához szükséges eszközöket is … a saját pénzükből, amit időnként (? … a lópikulát: általában!) a Nagyközpont ki sem fizet ki. … Hasonlatosan a bérükhöz!

Volt két pedagógus-szakszervezet. Az egyik a “hagyományos”, tehát a PSZ, amely Gallóné “vezetésével” (a Maffiapárt szerint) “gyönyörűen kiszolgálta” azt a bizonyos szoclib Zemútnyócév mindent tönkre tevő oktatáspolitikáját. Ezzel szemben van viszont a Pokorny nertárs által is alapított, később Kerpen Gábor elnökölte PDSZ, amely ebben a bizonyos zemútnyócévben, mint ellenzéki, híven kiállt a “szoclib oktatáspolitika magyarbálintos/’pisás’ rombolásával szemben”.

Most megint van kettő. Az egyik látszólagosan ellenzi, de híven kiáll a Zemútötév mindent lerohasztó oktatáspolitikája mellett. Azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy semmiféle pedagógusi összefogás, közös érdekkikényszerítés ne legyen. Ezen látszategyeztetéseket, áldemonstrációkat és -sztrájkbizottságokat szervező “érdekképviselet” elnöke nem más, mint a korábban “szocinak” elkönyvelt Gallóné. A valódi ellenállást pedig továbbra is a PDSZ képviseli. Igaz, ennek már nem az államtitkárrá kinevezett kerpengábor az elnöke, hanem Mendrei László. … Ami maradt a két szervezetből: Gallóné továbbra is kormány/hatalompárti, a PDSZ pedig ellenzéki. A következmény pedig az, hogy az előbbi nem tesz semmit, s ehhöz meg van a “tanarak” (ebben aktív) többségének támogatása, a másik meg tenne, de ebben csak a “tanarak” (ebben inaktív/passzív) többségének rokonszenvére számíthat.

Mi ennek a következménye? Hát az, amit tanulóként/szülőként/tanárként a különböző, időnként fűtetlenség miatt bezáró “intézményekben” tapasztalhatunk két beázás és fekáliaömléses csőtörés között. Avagy az, amit a lerohasztott, primitív, koszos, fertőző kórházainkban mint (halálra ítélt) betegek/(alulfizetés miatt külföldre zavart) orvosok, ápolók élünk meg nap nap után.

Utóbbit akarta volna “orvosolni” a már említett facebook-mozgalom. Úgy, hogy összetrombitálnak legalább ezeregy dokit, akik kurvára rühellik már ezt az egész “államilag dotált” hálapénzes rendszert, osztán meg rákényszerítik a Nerisztán idiótát, amorális döntéshozót arra, hogy legalább azon kötelezettségeiket teljesítsék, amelyeket az átabotában összegereblézett törvényeikben magukra vállaltak.

A siker persze elmaradt! Ahogyan a felsőoktatás (mára elhalt) autonómiáját, a diplomához jutás egyenlő esélyeit védeni óhajtott HaHa is hamvába halt az első (de persze soha be nem tartott) kormányzati ígérvény után, úgy döglött meg ez a “doktori kezdeményezés” is. Igaz, itt már ígéret sem volt, hanem csak a szokásos, hatalmi kivárás a szokásosan rövid ideig tartó, szalmalángos “kitartásra”.

Egy rosszmájú ismerősöm anno azt állította, hogy “Ezt a Mozgalmat orvos csak két szempontból támogathatja. Az egyik, hogy már annyira ‘jól teljesít’ ez az ország, hogy már hálapénzre sem telik. A másik pedig az lehet, hogy olyanok indították el, aki egyébként sem kapnak!“.

Teljes erőmből igyekeztem ellenállni a sugalmazásának. Egészen pontosan annak, amit a feltételezése képviselt. Annak, hogy itten tényleg mindenki önként le vagyon szarva, no meg a vagyonából önként kifosztva. Az még kábé “elfogadható”, hogy a hajléktalanságot, a különböző okokból bekövetkezendő (négymilliós!) nincstelenséget annak ellenére sem tekinti ez a társadalom magára való szégyennek, hogy úgy kétmilliónyian hiszik el: “Magyarország jobban teljesít“. Még azt is elhiszem, hogy az elmúlt évtizedek tanulsága ellenére is tovább folytatott, a hatalom elvetemültségével kapcsolatos struccpolitika sokak szerint “eredményes” lesz. Ámde nem jogos a kérdés, hogy ugyan miből gondolják ezt azok, akik ezt hiszik? Azt, hogy “majd csak lesz valahogy“, azt, hogy “előbb-utóbb ez a rendszer is elmúlik“.

Oké, elhiszem! De hogyan múlik el? Minden eddigi, 2010 óta létre jött, a “Demokratikus Önkény” elleni Mozgalom  a hamvába holt. A poszt elején említett (és linkelt) Doktorbanda (saját bevallása szerint) például pontosan azon “hasalt el”, amin az én “rosszindulatú ösmérősöm” előre jelzett. Azon hogy a feudalisztikus és alulfinanszírozott, megalázóan “mianmari” körülményeket a “jattos szakmában” dolgozó dokik minden további nélkül elviselik. Mert abban bíznak: hamarosan rájuk kerül a sor! … A “dinoszauruszok kipusztulása” után. … Hja, hogy így ők lesznek az ifjú kollégákkal a melót elvégeztető, de a jattot a maguk zsebeibe tömködő “Dínók“? Az nem baj, hiszen a kipusztulásuk után őket ez mán’ nem/sem érdeklik. … Ahogyan az általuk elpusztított (de előtte alaposan kizsebelt)  betegek sorsai sem.

Jó hónapja tehát elindult egy tisztességes célokat megfogalmazó Mozgalom. Nem először. Hasonlatosan a többihez, ez is a Közérdeket szolgálta volna. De belebukott az Egyéni Érdekek naponta változó legalitásainak akadályaiba. … Törvény szerint. … Ráadásul még hagyták is. … Mer’ ezt tanulták.

Leendő orvosaink, a “rezidensek” vasárnap Boldog Új Évet kívántak. Nekünk. Közben pedig “szerencsés túlélést”. Maguknak is. Mert szerintük ők mindössze ennyivel képesek hozzá járulni ahhoz, amihöz mi még ennyivel, sőt, SEMMIVEL sem!

… és ezt …

szendamondja!


“Átirat” – Karácsonyra!

Nem csak a Gumicsizmás Kandúr örvendeztette meg népét, tehát a Zembereket egy karácsonyi, az összefüggéstelen halandzsákat öblösen gargarizáló nagyinterjúval, hanem a házmesteri posztot betöltő Kacor Király is. Utóbbi “átiratát” szeretném ma ajándékként Olvasóim karácsonyfája alá elhelyezni. Amolyan “emlékeztető ajándék”-ként! … Egyébként kellemes Karácsonyt kívánok mindenkinek!

A “Kalapos” (Huth) Gergely a minap úgy gondolta, hogy bizonyítékaként (közeltartott) blogjának (bal)pártsemlegességét, interjút “készítsen” Kövér Lászlóval, az Orbángyűlés meglehetősen öntörvényű és önkényeskedő Házmesterével. Bár még csak Karácsony van és nem Szilveszter, mégis most tenném közzé eme (elmebetegesen) veretes “beszélgetés” “őszintére” átírt változatát! (Szeretném megjegyezni, hogy nem csak a “komoly dolgokat feszegető kérdések” feltevésében, hanem a riport megírásában is alapos szakmai segítséget nyújtott a mi Gergőnknek Stefka Pista, aki Pozsgayval együtt szíveskedett megdönteni a “kommunizmust” – mint tuggyuk!)

Idén nyáron egy kicsit szkeptikusan kérdeztünk vissza, amikor a népvándorlás valódi okait feszegetve összeesküvésszerű magyarázatot adott, kitérve a nagyhatalmak játszmáira és a terrorveszélyre, amely a „rettegés korszakát hozhatja el”.  Azóta szinte minden szava beigazolódott. Tudja esetleg emelni is a tétet?

– Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy már semmi sem a régi, hiszen már egy rendes összeesküvés-elméletet sem tudunk felvázolni, mert annak az lenne a sava-borsa, mint egy jó kriminek, hogy a végén kiderül: ki a gyilkos. Itt azonban hiába keressük a tettest, mivel jó néhány egymástól látszólag különálló érdekünk mozgatja a dolgokat. Vegyük például a kormányt! Az egyik oldalon megpróbálnak megfelelni az EU szabályainak. Ugyanakkor a Finkelstein/Habony-konszern elnöke nemrég világossá is tette: a szavazati növekedés fenntartásához szükségük van a migránsokra, hogy valahogy ellensúlyozzuk az ország egzisztenciális és emigrációs katasztrófájának következményeit. Persze a migráció társadalmi költségeit nem ez a nagyipar, avagy a kormány fizeti majd meg, így nekik/nekünk az is megfelelő, ha a százezernyi bevándorlóból tízre képes vagyunk ráerőltetni a terrorista-imázst. A többit majd szépen tovább tolják a bekajáltatott az adófizetők. És itt jön a csavar: a migráns tömeg nem csak olcsó propaganda, hanem egyben a kormány környezetében lévő korrupt és üzleti “jobboldal” számára a túlélést jelentő szavazóbázis is. A jobboldal lételeme ugyanis a permanens szabadságharc. Mindig újabb és újabb tömegeket, csoportokat szuggerálnak bele ezen, igazából elnyomotti, pária státusba általunk szánt szavazókba, hogy ismét kialakíthassuk a “megtámadottság/felszabadítás” kényszerképzetét. Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de az ilyen szempontból “ellenséges tömeget” tekintve a mi szemünkben nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.

Irtózatosan farizeusnak tűnik a világ meghatározó hatalmainak úgymond közös erőfeszítése a szíriai, közel-keleti békéért. Van rá reális esély, hogy ebből a sokféle érdekből egyszer valóban a migránshullámot megállítani képes egység és stabilitás legyen?

– Ne lépjünk tovább az előző felvetésen, hiszen a kormány és az ahhoz “közel álló” vállalkozók mellett a migrációs kampányból sokan mások is profitálnak! Ott van az Iszlám Állam, amelynek elemi érdeke, hogy a mi elmebeteg/idióta szövegeinket idézgesve még több elmegyenge hülyét találjon magának, s így még sokáig exportálhassa terroristáit Európába. Osztán ott van még Törökország is, amely most ugyan azt teszi (és majdnem pont úgy), amit mi, magyarok helyesnek vélünk a nemzetellenes ellenzékkel. A török Zemberek felhatalmazásával kedvére támaszthat feltételeket nem csak a Zembereknek, de a világnak is. Ott van maga Görögország, amely – úgy érezheti – páratlan zsarolási pozícióba jutott annak érdekében, hogy ne kelljen megvásárolnia tőlünk a márianosztrai “közmunkásaink” által előállított gyodáinkat. Se szeri, se száma tehát a potenciális elmebetegeknek, korrupt gazembereknek, így ténylegesen azt láthatja a magyarember, hogy az országa kifordult önmagából, és a felelős posztokon lévő emberek (péládául én és a Főnök) teljesen elvesztették a józan eszüket. Annyiban persze kapcsolódik mindez a második kérdéshez, hogy mindez nem jött volna létre, ha Habonyék, meg a hozzám minimálisan hasonló módon idióta Bogárék nem bombázzák szét a kétségkívül nem túl elegáns, de mostaninál jóval működőképesebb Köztársaságot. Tehát mindez nem jött volna létre, ha érvényesül a hagyományos polgári mentalitás legfontosabb alapja, a közéleti szereplők disznóságaira/idióta nyilatkozataira való aktív reagálások fenntartása. Persze ehhöz az is köllött volna, hogy a Nyugat nem hagyja belebonyolódni a kalandor magyar kormányt a különböző lenyúlós akcióba, s hogy demokráciagyilkos rezsimnek tekintvén a Főnök rendszerét helyén kezelje a dolgainkat. Megakadályozandó azt, hogy még több demográfiai és egzisztenciális áldozatot követelő káoszt hozzunk az általuk felszabadítottakra. Mindazonáltal nem hinném, hogy túl sok fejfájást okoz az Egyesült Államoknak a tény, hogy Magyarország már rég volt ilyen gyenge, korrupt és visszahúzó.  Alig lábalt ki a Bajnai-kormány a világgazdasági válságból, amelyet nota bene megint csak Mi, a polgári kabinet fokoztunk tovább, és már itt is van a másik megoldhatatlannak mondott, általunk generált propaganda-válság, az úgynevezett népvándorlás.

Ferenc pápa a népvándorlás okairól azt mondta, hogy ez már a harmadik világháború. Ön is így látja?

– Mintha a második világháború le nem játszott küzdelmei folytatnánk. Hiába hitték sokan, hogy 1989 után, amikor az USA legyűrte a Szovjetuniót, beköszönt a liberális világbéke, azaz a Pax Americana, nem ez történt. Újabb és újabb ellenségekre, konfliktusokra és műbalhékra van szükség a magyar nemzeti jobboldalnak ahhoz, hogy a hadigépezet mozgásban tudjon maradni. A mi általunk teremtett “magyar valóság”, az állandó nyilatkozat- és diplomáciai hidegháborúinkat is ideértve, sosem volt ekkora bizonytalanságban. Korábban még legalább világosak voltak a frontvonalak, de most, idehaza sem tudjuk, ki kivel van! Meg tudja mondani bárki is, hogy a Simicska Lajos elleni hadjáratban melyik félnek pontosan mi a célja? Ebben a sakkjátszmában a magyarországi cégek és magánszemélyek a gyalog szerepét töltik be, bár szerencsés, hogy még most sem képesek felismerni a saját érdekeiket. Mindez Káin és Ábel történetével kezdődött, s mindig az tölti be Káin szerepét, akinél a legnagyobb hatalom van. Mert még nagyobb hatalmat akar. Hatalomra jutásunk után legalább egy esztendővel minden épeszű ember látta, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogy addig csináltuk; hogy meg kellene próbálnunk azokat a veszélyeket beazonosítani, amelyek az egész társadalom, tehát a gyermekeink, unokáink puszta létét fenyegetik. Az állami jogterror és a különböző, a propagandánk által gerjesztett (pl.: migrációs) válság árnyékában szinte elsikkadó az a probléma , amit az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a kultúra általunk történt teljes lerohasztása jelent. Az, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy itten senki ne gondoljon arra a teljesen normális ötletre, megoldási javaslatra, hogy meg kéne próbálni egy másfajta gazdasági és politikai országrendet felépíteni. Nem pedig új ellenségeket keresni ott, ahol 1945-ben, vagy 1989-ben, vagy a faszsetudja mikor, de már lezártak egy-egy konfliktust.

Ha jól sejtjük, Ön szerint az igazi vétkest az Atlanti-óceán túlpartján kell keresni…

– Magyar politikusként, döntéshozóként apránként, de annál jobban meglepődve szembesültem avval, hogy a köztársaságtalanított Magyarországnak szüksége van első számú közellenségre. Mivel az MSZP összeomlott (ráadásul mi fizetjük!), az ellenséget máshol kellett megtalálni. Kézen fekvő volt így valami “Külső”, így mondjuk az USA is. Most azt szajkózzunk, hogy “Volt idő, amikor az orosz ajkú szervezett alvilág – például Szemjon Mogiljevics – ellen kellett az USA oldalán mindenkinek küzdenie. Aztán jött egy hatásosabb főgonosz, Oszama Bin Laden személyében, majd némi zavar után ismét Oroszország képében sikerült a birodalmat összetartó közös ellenséget azonosítani, kiprovokálva egy elhúzódó konfliktust Ukrajnában, ami – mintegy mellékesen – meg is osztja Európát. Aztán arc nélküli főellenségként megjelent a korrupció démona, ami az USA nemzetbiztonságát Alaszkától Patagóniáig, Grönlandtól az Antarktiszig mindenütt fenyegeti…”. Persze ebből egyetlen megveszekedett szó sem igaz, de arra tökéletesen alkalmas, hogy elbolondítsuk azokat a “választókat”, akikből önök (Huth és Stefka nertársak), valamint mi és a “kapcsolt részeink” is fényesen megélünk. Annak ellenére hogy én annyira vagyok alkalmas a házelnöki pozíció betöltésére, a Főnök pedig a miniszterelnökire, mint amennyire önöket (Huth és Stefka nertársak) újságíróknak tekintenének egy szabályosan működő sajtóban!

Apropó, mit érzett, amikor nemrég Colleen Bell nagykövet asszony azt tanácsolta Önöknek, hogy vegyenek példát Romániáról a korrupcióellenes küzdelemben?

– Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, hiszen mindezt egy olyan ország nagykövete mondta, amelyikben az adócsalás és a korrupció büntetési tétele felér az emberölésével. Később úgy döntöttem, hogy nevetek, lévén ilyesmi minálunk elő nem fordulhat mindaddig, amíg a Mi, azaz a Magyar Zemberek törvénykeznek és Polt Péter a Legfőbb Ügyész. Persze az általunk teljesen elbutított … khm … választóknak azt mondjuk, hogy Mrs. Bell csupán kampánypénz gyűjtő politikai szolgálatainak béreként kapta ezt a kellemes magyarországi kiküldetést, de a helyzet valójában az, hogy ő a világ kétségtelenül leghatalmasabb államának véleményét képviseli. És ez még akkor is igaz, ha a Főnök nyelvét időnként alig lehet kicibálni Putyin seggéből! Szóval hagyjuk a gyermekmeséket! A nemzetközi szempontból a hazai politikai/diplomáciai diskurzus színvonala olyan mélyre süllyedt, hogy mondjuk egy európai embernek alig van kedve, akár egy magyar nagykövet (pláne a Küküminiszter, a Főnök, avagy az Én) kijelentéseire is reagálni. De hibának tartanám, ha túl sokat moralizálnánk a magyar politika elvtelenségén, mert van ennek elvi alapja is: a magyar kormány mögött álló üzleti érdekek könyörtelen képviselete. Az honi politikáról pedig egy finn népi bölcsesség jut eszembe: a hülyét a templomban is megverik. Kivéve a magyarországiakban. Mert ott a mi propagandistáink a prédikátorok! … Hehehe!

A Fidesz-kongresszuson elmondott szavai nyomán valóságos genderlázadás tört ki a baloldali-liberális véleményformálók körében. Ön szerint sikeres lehet a próbálkozás, hogy egy újabb „köteles beszédet” varrjanak a nyakába, azt sugallva, hogy ön és a pártja nem tiszteli az egyenjogúságot és beavatkozik mások magánéletébe?

– Ha lehetne értelmes vitákat folytatni Magyarországon, akkor nagyon messziről kéne kezdeni az okfejtést, például a közösség és az egyén egymáshoz fűződő viszonyától, a jogok és kötelességek egyensúlyától. Aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit önmaga és a jövendő generációk szabadságáért, jólétéért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?  Konkrétan pedig az állítólag általa megválasztott Orbángyűléstől és az annak állítólagosan felelős Kormánytól? Persze valószínűleg nem vár el semmit, mert kizárólag a mában képes gondolkodni, és fel sem merül benne, hogy mi lesz vele 30 év múlva. Így osztán már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy egyesek szerint senki ne szóljon bele a másik életébe.  Ámde miről szólnak a társadalmi együttélés jogi és – egyre fogyatkozó erejű – erkölcsi szabályai, ha nem arról, hogy a közösség, a társadalom, a “magyarok” (tehát a választott Kormány!) „beleszól” tagjainak életébe. Előírja például, hogy aki motorkerékpárra ül, annak bukósisakot kell viselnie. Aki adófizetőként azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának kormányzati hangsúlyozása, sőt, törvényi kötelezetté tétele már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben! Mert ők a Mi hatalmunkat igyekeznek aláásni. Anyagilag is! Hja, hogy még nekünk, Felkent Népvezéreknek sincsenek kellő mennyiségű unokáink? Nos, fiaink/leányaink még nem állnak eléggé “a saját lábukon”, mi, szüleik pedig nem fogunk kérni tőlük semmit sem. … Megülünk majd a saját tolószékeinkben is. … Mondjuk Svájcban.

A Fidesz kongresszusán visszatérő elem volt a beszédekben, hogy komoly ellenfél híján egyre inkább előkerülnek a belső viták, feszültségek. Mi kívülről úgy látjuk: az egyik legfontosabb polémiájuk, hogy az őszinte, vagy a profi, de propagandisztikus politizálás visz-e előrébb? Könnyű kitalálni, hogy Ön melyik álláspontot osztja, de azt már annál nehezebb, hogy melyik irányba mozdul el a kormánypárt.

– Ez a vita nem köztünk, hanem a Főnök ippeg aktuális “kedvencei” között zajlik. Egyébként Viktoron kívül mindenkiben, tehát A Párt “öregjeiben” felmerül ez a kérdés. Ámde tudomásul vettük, hogy a megélhetésünket biztosító tömegdemokrácia és az ezt támogató tömegkommunikáció szükségszerű velejárója, hogy rendkívül silány és egyszerű beszédmód alakult ki a köreinkben. Tőmondatok, egyszavas üzenetek, amit lehetőség szerint sulykolni is kell. Ez a politikai kommunikáció mai stílusa, amitől elég nehéz függetlenedni. Pláne, hogy máshoz (legfőképpen az ország irányításához) nem is értünk. Ölég csak rám és a Főnökre tekinteni!

Az elmúlt 25 évben a kampányokban kipróbálták ezt is, meg azt is. Egyetért vele, hogy akkor arattak győzelmet, amikor nem taktikázták túl az üzeneteket?

– Nem gondolom, hogy néha kilógnák a sorból a magam keresetlen megfogalmazásaival. Hiszen akkor azzal is csak jót teszek a Fidesznek, mint ahogy azt sem gondolom, hogy mindig jó, ha kommunikációs szakemberek tudományos hevülettel kimatekozzák: milyen stílusban kell szólni, hogy megnyerjük a többség támogatását. A két nézet talán nem is áll annyira ellentmondásban, mint ahogy a kérdés sugallja. A vonaista, jobbikos, abszolajte buta embereket “valóságosan” érdeklő, vagy még nem érdeklő, de a jövőben az életüket bizonyosan befolyásoló dolgokról (melyeket a mi kommunikációs szakemberein annak állítanak be!) kell őszintén beszélni. Úgy, hogy az üzenet, az amit Mi kommunikálunk, minden ostoba, alulművelt, közszolgálatilag alaposan félretájékoztatott “magyarhoz” eljusson, és az mindenkit állásfoglalásra késztessen. Nem akarunk visszatérni a kilencvenes évek elejének spontán stílusához, hogy „hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”. Ide tartozik, hogy ha az őszinteséget kérik számon rajtunk, azt nem lehet úgy tenni, hogy a felelősségi körből a politikai kommunikáció feltételrendszerét meghatározó véleményformálók és megmondó emberek táborát kifelejtjük. Hiszen soha nem állítottuk, hogy a mi véleményformálóink és megmondó embereink őszinték lennének. Hogy is tehetnék, amikor mi fizetjük őket a Zemberek milliárdjaiból?!

A kormány a népességfogyás ellen küzdve minden eddiginél nagyobb lehetőséghez juttatja a legalább három gyermeket vállaló családokat. A nyugati világnak, és benne a multicégeknek ez valamiért nagyon nincs az ínyére. Akár az Ön, vagy a Kovács Ákos előadóművész elleni hecckampányt nézve is felvetődik a kérdés, véget ér-e valaha a magyar belpolitikát érő példa nélküli presszió?

– Sajnos – ismét csak némi iróniával – azt kell mondanom, hogy nem példátlan a beavatkozás, hanem évszázadok óta folyamatos. Ami példátlan, az a velőtrázóan cinikus képmutatás. Orwellt idézve, kialakítottunk egy „újbeszél” nyelvet. Amiben a szabadság rabság, a tolerancia mérhetetlen intolerancia, a demokrácia egy nagyon is szűk kisebbség kifinomult manipulációja, az egyenjogúság pedig azt jelenti, hogy az általunk történészeknek kinevezett tudományos senkik  lediktálhatják a „közös értékeket”, megmondhatják, hogy melyik önkényuralmat kell elítélni és melyiket relativizálni, satöbbi. Az egészet pedig úgy kell elviselnie a magyar választónak, hogy közben ostobának tetteti önmagát. Utoljára a nyolcvanas évek közepén érezhették ők magukat ennyire rosszul, amit persze csakis nekünk, az általuk megválasztottaknak köszönhetnek. Az a bizonyos Zember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ül egy olyan csónakban, ahol körülötte mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát. Hiába kiabál, ordítozik, hogy talán nem össze-vissza kéne az evezőkkel csapkodni, hanem egy irányba húzni, s talán abba az irányba kéne haladni, ahol a part látszik és nem az ellenkezőbe, úgy tűnik, ez senkit nem érdekel. Főleg bennünket nem, mert nekünk, (pl. Angela Merkellel szemben) vannak vízióink is. … Néha az orvosnál, néha meg a 80 milliárdos közszolgálati “telében” is.

Azért csak van derűsebb opció is! Nem sikerülhet megtalálni a csónakban a kapitányt?

– Egyszer egy lengyel szerzetes – még a hadiállapot idején, 1987-ben – arra a kérdésemre: vajon Jaruzelsky miért döntött úgy, hogy beengedi az országba a lengyel pápát, hogy a milliós tömegek előtt misézhessen, óriási lelki-erkölcsi erőt adva nekik az ellenálláshoz, azt válaszolta: „tudja, a kommunisták nem hisznek az örökkévalóságban”. Mi azonban igen, így a mostani pápát mi úgy tartjuk távol (Szűz Mária Országától), hogy az általunk fizetett és kézben tartott katolikus klérussal mindent elkövettetünk annak érdekében, hogy az egyházfő minél jobban megundorodjon még a magyarországi látogatásának gondolatától is. (Megjegyzem: a pápa nem csak tevékenységében nagyon gyanús nekünk, de névválasztásában is! “Ferenc“? – Ez is csak egy gyurcsanyista!). Az Európa és a világ sorsát meghatározó politikusok nagy része – úgy tűnik – e tekintetben nem különb náluk. Igaz, egyelőre még kisebbségben vannak, de már ők sem hisznek az örökkévalóságban. Akik hisznek benne, azoknak iránytűjük és Kapitányuk (mint mondjuk ez a Merkel) is van – az a kérdés, teszik-e a dolgukat? Ellentétben velünk, akik most és azonnal (Vezérünkkel az élen) szerezünk nagy vagyonokat, komoly pozíciókat, és verjük szét a jobbra érdemes, előre mutató közösségeket: kezdve a helyi társadalomtól, végezve az Európai Unióval! … Mert itten semmi nem maradhat általunk lerombolatlan!

Ezzel az “átirattal kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyt. Némi gondolkodni valót berakva “a fa” alá. Mert gondolkodni még ilyenkor is köllene!

… és ezt …

szendamondja!


A Nemzeti Á(t)kos

Előre bocsánatot kérek mindenkitől, akik posztjaimban megszokták a linkelést. Most nem fogok hivatkozásokat csatolni (ahogy szoktam), de “linkelni” sem. … Ahogy szoktam.

Bizonyára mindenkinek sikerült már elolvasnia azon nyilatkozatokat, melyeket a “nagyonkereszténykonzervativ” és pláne “néppárt”, valamint annak egyes (két!) meghatározó “embere” böfögött ki magából vasárnap. Azon a “tisztújító kongresszuson”, mely abszolajte bolondbiztos volt, hiszen nem létezett ottan olyan Küldött, aki az egyetlen jelöltből eltéveszthette vóna a szerinte “megfelelőt”!

Ezen a múlt vasárnapi miacsodán, egy bizonyos  Kövérlászló nevezetű Házmester kegyeskedett elnyilatkoznia saját magát. Ő, aki nem csak a levesből hamarább evő bajsza miatt gusztustalan. Ő, aki nem csak azért teljesen alkalmatlan a jelenleg hatodik esztendeje betöltött funkciójára, mert képtelen rangot/általános megbecsülést adni annak a Törvényhozásnak, melyet állítólag elnököl. Ő, aki folyvást “tiszteletet” követel az Alpáriak által eluralt Orbángyűlésnek, s mindezt úgy, hogy az ippeg aktuális Karámszabályt az ágyékába nyúlvást rántja elő, majd lengeti meg a nemkormánypárti képviselőtársak/társnők orra előtt. … A sorból persze ki nem maradhat a Sajtó egyes, magukról (szerinte) megfeledkezett képviselői sem.

Szóval ez exemeszempés Dagilaci valami olyasmit fingott ki a nyírandó, sokesztendős ételmaradéktól mocskos bajusza alatt hordott ánuszrózsáján át azon a bizonyos kongresszusnak nevezett Miacsodán, miszerint “Ők“, azaz az elaggott Fiatal Demokraták ma mán’ attól is magömlést kapnának, ha a leánykáik/menyecskéik azt tekintenék legfőbb önmegvalósításuknak, ha “unokákat szülnének nekünk“.

Megjegyzem:

Dagi ezt az igényét talán bejelenthette volna a ma már huszonkettedik esztendős, Csenge nevezetű leánykájának is! Ámde a beste kölök ezek szerint erre nem hajlandó (még), mert valamiféle karriert akar építgetni a Papa által keresett pénzből és a Fater biztosította összeköttetésekből. Ugyanakkor Zsírbajusz netalán szólhatott volna a Főnökének is. Ráchel nevezetű leánykája lagziját egy komplett ország fizette ki (útfelújítással egyetemben), ellopott mobilját a legkompetensebb(?) nyomozó osztag próbálta előkeríteni (sikertelenül), esztendők óta áll ő (és férje) a “saját lábán”, de Viktor még most sem nagyapa! … No, hogy is vagyon ez?

Később gyött az Énekes! A középszerű, ámde országszerte világhírű, Kossuth-díjjal kitömött Dalos Pacsirta, érzékelvén a Hatalom Hangulatát, belenyilatkozott/nyalatkozott a Tahótévébe, Kifejtvén azon álláspontját, miszerint a csajoknak egyáltalán ne az a dóguk, hogy a fijjuggal versenyezzenek a munkaerőpiacon (pláne nem, hogy ugyanazér’ a melóért ugyanannyit – horribile dictu: többet! – keressenek). Sokkal inkább az, hogy “tartozzanak valakihez”, illetve hogy “gyerekeket szüljenek” annak a Valakinek. Aki – gondolom én – kizárólag többet kereső hímnemű lehet.

Ez a kiböfögés, mármint a Kovács Ákos-féle osztán nagyon kiverte a biztosítékot ölég sokaknál. Miér’ pont az övé? Mer’ az ilyen agyalágyult, alpári és középkori baromságokat már mindenki megszokta a Házmestertől. Ámde egy viszonylag népszerű (köz)énekestől, akinek rajongói között szép számmal lehetnek azon nem képviselői is, akiket ő – zsebre vágva a tőlük származó koncert- és lemez-bevételeit, valamint a Kossuth-díját – simán elküldött a háló- és szülőszobába, valamint a konyhába is. Körülbelül azzal a dumával, hogy: “Anyuskáim! Há’ el né képzejjétek mán, hogy velünk, fijjuggal egyenlőek vagytok! Végzettségetek, tehetségetek, munkabírásotok leszarva. Dógotok mindössze annyi, hogy főzzétek a kávét nekünk, végezzétek el a munkát helyettünk. Mindezt pedig félpénzen, s ha mi az akarjuk/erre vagyon kedvünk, hát tegyétek szét a lábatokat, osztán meg pottyantsátok ki az általunk kívánt mennyiségű kölköt a szülőcsatornátokon keresztül! Nem olyan nagy dolog. Mi is megtehetnénk, ha ráérnénk!

No ettől a szövegtől besokallt az MTelekom. Az a német tulajdonban lévő cég, amelyik ezt a középszerű, sőt, aljanépe Dumákost 50 millió forinttal szponzorálta (többek között a női előfizetők pénzéből is!). Két nappal az ostobaságai, aljasságai kifejtése után meg is vonták tőle a támogatást, ami meg akkora hullámokat gerjesztett, hogy a szerdai kormányülésen nem az összeomlott egészségüggyel, oktatással, szociális ellátással, meg az összes többi, a kabinet körmére égett dologgal foglalkozott A Felkentek Testülete, hanem ippeg és punkt ezzel a mindennél fontosabb helyzettel! Ebből pediglen Határozat is született.

A Qrmányzat szerint egyszerűen megengedhetetlen, hogy egyes cégek azt hiszik magukról, hogy “ízlésterrort” gyakoroljanak azon “művészekre”, akikkel szponzorációs szerződéseket kötöttek. Lehet, hogy ez Németországban lehetséges, de idehaza, Orbánlandban elképzelhetetlen. Itten kéremszépen tiszteletben vagyon tartva mindenféle véleményszabadság, s mivel ezt a német cég megsértette a Mi Ákosunk rovására, há’ mi meg szerződést bontunk velük! … Hogyazajóbüdösmultianyádat … grrrr!

Mi köze van Magyarország kormányának Kovács Ákos dalszerzőhöz? – tette fel a kérdést Kálmán Olga csütörtök este az ATV-ben Rétvári Bence államtitkárnak. Mire ez a Kispöcs, ez a mindössze 36 esztendős, államtitkárnak kimázolt Kissenki, össze-vissza kezdett magyarázni arról, hogy Azákos nem is azt mondta. Hanem aszonta, hogy a szarszemét libsik nézik le a keveset kereső nőket. De ez nem baj, mer’ mi kereszténypolgáriak vagyunk és mi meg nagyon tisztejjük a csajokat. Aki pedig A Zákostól ezt a véleményét meg meri tagadni, sőt, retorzionálni, há’ az egy szarszemét, akiket a qrmány teljes felhatalmazással véd és védhet meg (nem akartam linket adni, de ez a Rétvári-interjú annyira tenyérbe mászó volt, hogy kénytelen vagyok! … Ilyen pofátlanul letagadni a nyilvánvalót szerintem azt jelzi: az a szülő, aki elvetemült gazembert akar faragtatni a kölkéből, simán írassa be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre! A többi megy magától!)

Igazán nem(?) szeretnék vitába keveredni Orbánland Kancelláriájával, de ha már vélemény- és ízlésterrorról van szó, cégek visszaéléseiről, no meg bizonyos Ákosokról, akkor nagyon szeretnék megemlíteni néhány dógot. Azt például, hogy:

  • Ki a jóbüdös lófasz űzte Kanadáig Kertész Ákost csakis azért, mert úgy általában a magyarokat tekintette “genetikusan alattvalóknak”, s emiatt egyesek még az összes kitüntetését is vissza akarták vonni tőle?
  • Miért nem védte meg a német tulajdonú M. Telekom önkényétől az annak tulajdonában álló Origo főszerkesztőjét (Sáling Gergő), illetve a teljes grémiumát ez a Qrmány, azon belül pedig maga Rétvári akkor, amikor kirúgta őket Vaszily nertárs, mint cégvezető csakis azért, mert Lázár nertárs “szomorú lett”? (Vaszily most a “közszolgálati” egyik lótuszkaktusza!)
  • A Fideszre még most is szavazni hajlandó nőnemű honfitársaim valóban akkora bunkók, birkák és bőgő tehenek lennének, hogy önmagukat (pusztán a hímsovén pártvezetésük utasításának engedelmeskedve) egy “punci köré épült szülőgépeknek” tekintsék csupán?

Végtelenül boldog lennék, ha ez a megveszekedetten önsorsrontó társadalom/ország végre egyszer a büdös életben eljutna a XV. századból a XXI.-be! … Illetve mit is beszélek?! A XIX.-be. Ennél többet manapság tőlük elvárni lehetetlen!

… és ezt …

szendamondja!


Fogadás

A minap tisztességtelen fogadást kötöttem egy tisztességes hölggyel az újlipóciai “Bolondok Klubjá“-ban. Az “esemény”: jövő március 31.-ig lesz legalább egyetlen pedagógus-sztrájk; a “tét” pedig 10 ezer forint. … Szerintem nem, tehát zsebemben a pénz!

Vasárnap este kezdetben még arról szólt a “paláver”, hogy Don Vittorio vajon fasiszta-e, avagy náci. Némi konverzió után arra a következtetésre jutottunk, hogy Adolfhoz ugyan semmi képen, de Benitohoz azonban már jobban hasonlítható. Utóbbihoz is csupán azzal a megszorítással, hogy míg a Duce rendelkezett némi határozott ideológiával, s következetesen harcolt a Maffia ellen, addig ugyanez a mi Csúti Chávezünkről el nem mondható. Már csak azért sem, mert Mussolini nem volt futballbolond és esze ágában sem volt közpénzből TAO-forrásból stadiont építtetni a falusi telkén lévő pottyantós budija tőszomszédságába.

Később arra terelődött a szó, hogy ki és mit kezdene az ilyen TAO-pénzekkel. Voltak számos ötletek. Egyikünk például a tekét szereti, így egy komplett és nagy kiterjedésű bowling termet építtetne, majd e mellé tenné a pottyantós vécéjét. A másik, lévén imádja Párizst, az Eiffel-tornyot vásároltatná meg (Matolcsy hathatós társfinanszírozásával), majd ennek tetejére rakatná fel a légkondicionált, légyriasztós a kerti budit (melyben Hajdú tábornok a “szagelhárítási” felelős).

Voltak még további ötletek is. Egyik karikírozottabb volt a másiknál. Jókat is röhécseltünk rajtuk, kinevetvén ezt a teljesen idióta rendszert. Azt amelyben “mérnök úr” (pláne főpolgármester) lehet egy tarlóspista, börtöntöltelék helyett kabinetminiszter egy rogántóni, miniszterelnöki miniszter egy táskacipelésből “diplomázott” (abból viszont PhD!) lázárjános, házelnök egy elbutult és önkényeskedő kövérlászló, köztársasági elnök egy, még a gerinchúrt is nélkülöző, éppen ezért minden rendszerben fényesen megélő schmittplagi, miniszterelnök lehet egy szocio- és pszichopata mucsai macho orbánviktor.

Ámde ekkor megszólalt A Hölgy! Ő azt mondta: adják neki oda az összes TAO-pénzt és abból Ő olyan kitűnő tankönyveket állítana elő, amilyeneket a Világ (pláne Orbanoabszurdisztán) még nem látott. Mert szerinte vannak idehaza nagyon sokan, akik erre és a jövendő nemzedék kiképzésére lennének alkalmasak, csak sem az ehhöz szükséges anyagiakat, sem pedig a lehetőséget erre nem kapják meg. Márpedig ez semmi más, mint az ország jövendőjének tudatos elpazarlása, felszámolása.

Tökéletesen igaza volt, de nem átallottam megkérdezni: ha Ő ilyen pontosan látja a helyzetet, akkor miért nem tesz semmit ennek érdekében. Mire a válasz: “Én már számtalan tüntetésen vettem részt. Néha megfagytam, néha megfőttem, néha eláztam“. Ámde semmiféle előre haladást ezzel el nem ért. Ennek ellenére állította: legkésőbb jövő év március 31.-ig általános pedagógus-sztrájk lesz “Magyarországon”.

Megkérdeztem tőle, ugyan miből gondolja ezt. Nos Ő abból, hogy számos pedagógust ismer. Azok pedig mértéken felül elégedetlenek nem csak az anyagi helyzetükkel, de a munkahelyi körülményeikkel, a (fasiszta módon) bevezetett fegyelmi rendszerükkel is. Arról nem is beszélve, hogy a még a vécére menést is szabályozó államhivatal (igen, AZ!) arra már nem hajlandó, hogy – az írott törvény ellenére – biztosítsa számukra a feladatellátás minimális hátterét, de még a jövedelmük szerződés szerinti kifizetését sem. “Ebből pedig semmi más nem következhet, mint hogy negyed éven belül sztrájk lesz!

No ebből ”jött” a Fogadás! Az, hogy valamelyikünk tízezret veszít a matolcsysta, értéktelen bankpapírjából, ha a másikunk tippje jön be. Az egyiket már ismertettem. A másik volt az enyém. Ami szerint itt, ebben a megveszekedettül köldöknéző és ostoba uruszágban nem hogy jövő március 31.-ig nem lesz pedagógus-sztrájk, de soha sem!

Miért? Mert “tanaraink” (tisztelet a ritka Kivételnek!) évek óta nézik tétlenül, hogy ez a qrmányzat (is!) miket művel velük és a reájuk bízott gyerekekkel. Kezdték azzal, hogy kifejezetten örültek a 16 esztendős korig leszállított tankötelezettségnek. Tették ezt azért, mert így “nem kellett bajlódni az antiszociális és idióta” tanulókkal, azokat simán ki lehetett rúgni az oskolából, tehát “le lehetett vetkőzni” azt a bizonyos “magyarbálinti átkot“, azt a bizonyos “liberális modellt“, amelyben “a pedagógus elveszítette minden tekintélyét“.

Miért? Mert egyesek szerint a “szöveges értékelés“, illetve a kezdeti “buktathatatlanság“, a felsőbb osztályokból való “kirúghatatlanság” úgymond kivette a kezükből a “megfegyelmezhetőséget“.

Így osztán hálás örömmel vették tudomásul az orbáni ígéretet, amely arról szólt: a tanarak legelsőbb kötelezettsége a tekintély visszaszerzése, melyhöz a 2010-ben győzedelmeskedő Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány minden segítséget megad. Cserébe a szavazatokért.

De mi is lett ennek a vége? Mi is lett az államilag megtámogatott “pedagógusi tekintély” ára?

Mondjuk az, hogy ki lehet rugdosni immáron a “taníthatatlanokat”, de nem lehet tanítani a “taníthatókat”. Azért nem, mert néhány elvetemült, hobbykeresztény barom megírt egy olyan Nemzeti Alaptantervet, amelyiknek annyi köze van a Valósághoz, a Pedagógushoz, no és legfőképpen A Diákhoz (a MI GYEREKEINKHEZ!), mint Kádár elvtársnak és Orbán nertásnak a liberális, azaz a valódi Demokráciához! Ez az egész nem szólt másról, mint hogy a Hatalom megmoggya a kölköknek, hogy nekikjük mit is köll tudniuk, illetve gondolniuk arról, amit a Hatalom a még csak lágyporcos orruk és a kifejletlen személyiségük elé tálal.

A Cél pedig nem más, mint a tudatlan alattvalók kinevelése, melyben aktív segítséget nyújtanak azok a “Tanarak“, akik kifejezetten örültek/nek a modern módszerek elvetésének. A “szoclib”, mégförtelmesebben “magyarbálinti” elképzelések “kitörvénytelenítéseinek”. Azoknak tehát, amelyek a tanuló ifjoncot nem idomítandóaknak, hanem közös együttműködéssel és felfedezéssel járó, kinevelendő tehetségnek/egyéniségnek tekintik. A tanári tekintélyt pedig kizárólag teljesítménnyel és személyiséggel megszerzendőnek, nem pedig a poroszosan korbácsos “felnőttől” való félelemmel!

Hát ezt vezette vissza a Zorbán-qurmány! Még anno 2011 környékén, a hoffmannrózsás korszakkal, meg az annak következményeként beköszöntő Klikk-érával. Ami az újdonsült Czunyiné közreműködésével továbbra is fenn áll. Ugyanúgy, vagy mégúgyabb, mint eddig. Most már nem csak az oktatáshoz (pláne a modernhez) elengedhetetlen eszközök/kellékek beszerezhetetlenek, nem csak az intézmények közüzemi számlái befizetetlenek, de már a “tanarak” havi járandóságaival is alapos csúszások vannak!

És mi erre a “szakszervezetek” válasza? A korábbi fideszkedvenc “PDSZ“, (alapítója Pokorny Zolltán) ma már nem Kerpen Gábor, hanem Mendrei László irányítása alatt áll. Rendszerkritikusságban és érdekképviseletben velük felvenni a versenyt lehetetlen. Ők azonban a kisebbek, mert “A Nagy” a PSZ, Galló Istvánné vezetésével gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy az alúlműveltek orbanista hatalma érdekében bármit megtegyen. Most a PSZ az Elvetemültek kedvence, lévén semmiféle akciót nem szervez az oktatás ügyének teljes elfelejtése (finanszírozásának állandósult csökkentése) ellen. Minden tevékenységük kimerül az újabb és újabb “egyeztetések” kezdeményezésében, azaz az újabb és újabb sóhivatalok “üzemeltetésében”.

Közben pedig minden megy tovább! Szó nélkül volt eltűrve a KLIKK létrehozása, pöffeszkedése, garázdálkodása. Ezen belül és pontosabban a Miniszterelnöki Önkény eltűrése. A szamarak “tanarak” oktatási autonómiájának felszámolása (szakszervezeti eltűrése). A pedagógusi “életpálya-modell” és a fizetési tábla megaláztatása “portfolio” írásával, illetve a növelt óraszámmal egyetemben (szakszervezeti  majdnem-némasággal!). Ezen közben pedig végig nézése a köz- (és) felsőoktatás anyagi//szellemi/minőségi leépítésének.

Volt itten bármiféle akció? Erőt felmutató általános sztrájk? Ugyan dehogy! Még akkor sem, amikor kiderült: nem csak az óraadóknak, de a teljes állásúaknak is adós maradt fizetésükkel a Csodaállam! … “Én megkaptam és szeretném meg is kapni, nem pedig elveszíteni … az állásomat!” – mondta az a peidagogosz, aki ugyanolyan szarban, húgyban és lealáztatásban van, mint kollégája. Az, aki még a fizuját sem kapta meg. Csak előbbi abban bízik, hogy egy darabig még megkapja! Az utóbbi meg abban, hogy talán és utólag.

Normális országban normális munkavállalók ilyen helyzetben mit is csinálnak? Hát nem beletörődnek és kivárnak a Hatalom Kegyére! Hanem beszüntetik a munkát, egymással szolidarizálva, s mindaddig fel sem veszik, míg legalább ki nem fizetik az elmaradt járandóságokat. Azokat, amik őket a munkaszerződés és a törvény szerint megillet(ne).

Ehelyett mi is van idehaza? Be köll tartani azt a sztrájktörvényt, ami arról szól, hogy közszolga/közalkalmazott (de még a maszek munkavállalója) sem tiltakozhat munkabeszüntetéssel, csak ha abba az alkalmazója, azaz a jogait megsértő állam bele egyezik. Ez a szarszemét állam pedig mikor fog bele egyezni? … No? … He?!

Tisztességtelen fogadást kötöttem tehát vasárnap este. Se akarat, se jogi lehetőség nincs arra, hogy A Hölgy nyerjen. … Ahogy nekünk se arra, hogy normális országunk legyen!

… és ezt …

szendamondja!


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 114 követőhöz