Nőt akarok, de azonnal!

Nem, most nem F. Fellini híres filmjének fára kapaszkodó elmebetegjét idéztem. Hanem azt az Igényt és Lehetőséget, melyet a Maffiapárt teremtett meg önnön, immáron korlátozatlan idiotizmusa következtében. Sokadjára. … Persze ehhöz kéne egy nemelmebeteg Ellenzék is!

Számtalanszor leírtam már, hogy hány “magas labdát” kínált fel a “kormányzónak” titulált Tolvajpárt az állítólagos Ellenzékének. Számtalanszor leírtam már, hogy ezek csakis azér’ nem lettek “lecsapottak”, mert az úgynevezett Kontrákat is az Orbánpárt, tehát a Bűnözők fizetik (ergo: a tétlen/korrumpált “Ellenzék” nem más, mint tettestárs gyermekeink és unokáink, valamint azok leszármazottjai Jövendőének nettó és aljas indokból történő elpazarlásában, megsemmisítésében!).

Azt is leírtam már számtalanszor, hogy az orbáni hatalom tevékenysége soha, tehát egyetlen egyszer sem az Ország, avagy ha tetszik, hát a Nemzet érdekeinek érvényesítéséről szólt. Azt, hogy ez tény és való, minden olyan magyar honfitársam meg tudná állapítani, akiknek agyát/tudatát nem szennyezte tele A Propaganda. Az, amelyet részben egy “Ilyen Nevű Embert Nem Ismerek“, egy Kétes Egzisztencia, egy ránézvésre is elmealkalmatlan Pasas generál immáron esztendők óta. (Bármikor bele bámulva minden létező állami titkunkba. Azokba, melyekhez Nekünk, az Államot eltartóknak az ilyen alakok szerint közünk nem lehet!) …

… Ennek pediglen alapvető lényege: a “hitre” alapozott, azaz irracionális elméletekre, alpári indulatokra alapozva megosztani nem csak a társadalmat, de még a családokat is. Apa forduljon Fia ellen, Férj a Feleség ellen, bomoljanak meg Családok, régi barátságok. Illetve felejtsük csak el, hogy itt ki kinek az eltartottja, ki kinek is tartozik elszámolással, esetleg köszönettel.

Elképesztő az, amit ez az Ócska-Alpári Társaság művel(hetett) velünk és a Jövendőnkkel immáron bő évtizede. Ennek lényegét az előző bekezdésben már leírtam, de azért lennének itten néhány “toldalékaim” is. Mondjuk az, hogy …

  • a Manyup-pénzeket miért nem tekintette az ebben érintettek 90 százaléka a sajátjának, s miért gondolta úgy, hogy ezt is, meg a szintén maga által fizetett (központi) járandóságát is az Állam csak úgy, ukmukfuk megvonhatja?
  • a Tákolmány ellen miért nem köll tiltakoznia, holott az semmi másról nem szólt (és szól egyre inkább ma is), mint hogy csakis neki, az adófizető polgárnak van kötelezettsége az általa tartott Állammal szemben, míg fordítva ilyesmi nem létezik?
  • a Választási Törvény meghekkelésével a jelenlegi Banda gondoskodott arról, hogy a reá, egy erős kisebbségtől kapott szavazatok többet érjenek, mint azoké, akik már rohadtul unták a kizsebelésüket, a hülyéknek nézésüket?

Elképesztő az is, hogy ennek a “választásoknak” és “parlamentarizmusnak” nevezett színjátékban oly’ gyakorlottan, tehát alattvalói módon vettünk részt. Néhányunk még mai napig is hajlandó megsüvegelni azt a (tisztelet a kivételnek!) Senkiházit, aki mondjuk a távolmaradásunk okán lehetett országgyűlési képviselő, települési polgármester, netalán a helyi grémium egyik döntéshozója (érdemes a neten utána nézni, miféle alakok kaphattak erre felhatalmazást … így, vagy úgy, de tőlünk!). Pedig már akkor is tudtuk (amikor “ikszeltünk”, avagy otthon maradtunk), hogy ezektől annyi érdekképviseletet sem kaphatunk, mint tigristől a vegetárius-konferencián.

Jó, rendben! Benyeltük ezt is. Szokásunkhoz híven leszartuk saját magunk becsületét és leszármazottjaink sorsát. Mindezt pedig a Hatalmasok(nak véltek) segge kinyalásáért. Amiért meg cserébe (állítólag) egzisztenciális biztonságot, azaz garantált nyomort kapunk (ahogy szoktuk!).

Igaz, a Kiváltságosok most is, meg mindenkoron is bőven kenhették a szegények hájából kiolvasztott zsírt a tőlük elvett kenyérre. No de ez kit is érdekel? A Szegények közül? Senkit! Egy mai pedagógus kussolva húzza az igát, s arra számít, hogy valaha majd “csúcsfizetéssel” lehet “mestertanár” (tüntetés/sztrájk helyett írja a “portfóliót” – a Birkája!). Egy mai orvos legfeljebb az “okosfonján” csatlakozik egy Facebook-kezdeményezéshez, egyébként, meg azt lesi (ugyanezen), hogy hol lehetne kevesebb munkáért és jobb feltételek közepette minimum ötszörös fizetést húzni. Vagy azt, hogy mikor kerülhet már be végre abba “a feudalisztikus rendszerbe” (azaz maga is kaphat “jattot”), amelyet a jelenlegi “hálámtitkár” titulált a fentebbieken kívűl úgy, hogy “az utolsó szocialista csökevény“. … Mint ha nem pont ő és az egész szaros kormánya lenne az, avagy ehhöz kísértetiesen hasonló.

Számos disznósága és elvetemültsége vagyon ezen “Nemzeti Együttműködés“-nek hazudozott rendszernek. Annak, amelyik még “alaptörvényesen” is megtagadta a Köz Társaságát, meghatározva azt, hogy mi a “kötelessége” annak a bizonyos “polgárnak”, s ezért cserébe mindössze mire köll “törekednie” (semmi kötelezettségvállalás!) az általa fizetett/eltartott Államnak, amelyet ugyi annak Élcsapata vezet, melynek egyes tagjai “szülői támogatással” szereztek akár még hőre táguló ingatlanokat is. Különböző, kerti budi mellé épített luxus-stadionkoról, meg csoda módon felépült favakról, bizonyos polgármesterekről már nem is beszélve.

Nemzetünk/Társadalmunk egy aktív kisebbsége ezt készséggel volt hajlandó elhinni Nekik. Ezen csoportba (1,8-2 millió “választó”) kb. ugyanannyian tartoztak nők és férfiak, mint ahogyan azt a népesség összetétele prezentálja. Azaz úgy 52% a jányok rovására. Ebből pedig következik (következhetne), hogy a Maffiapárti szavazóknak ugyancsak a hölgyek képviselik a szűk többségét.

Nos utóbbiakat sikerült alaposan megsértenie ennek az agyalágyult és csakis pénz/hatalommániás Bandának (nem is először!). Akkor, amikor úgy és általában semmit nem tettek azért, hogy azonos melóért ugyanannyi fizut kapjanak a csajok. Akkor, amikor hímsovinisztákként alaposan leszarták őket. Osztán meg Zsírlaci nyomta beléjük a hervadt (egó)péniszét. Osztán meg, hogy egy komplett államapparátust indítottak be a hasonlóan hímsovén Nemzeti Ákos érdekeinek megvédelmezéséért. A mindenféle szempontból messze az “Úszószövetség” minden vezetője fölé emelkedő Hosszú Katinka pedig a jogos kritikájára azt kapja a Nemzet Gnómjától, hogy “Ússz!” (itt a link! – tessenek hozzá megfelelő kommenteket biggyeszteni, feltéve, ha hagyják!).

A Hímsovén Párt szerint tehát a nők le vannak szarva! Nem mások ők, mint “puncik köré épített szülőgépek“, akik mindössze arra alkalmasak, hogy hímnemű Uraik a kedvüket élhessék ki rajtuk/velük. Hogy utódokat pottyantsak ki a Nervilágra azér’, hogy az Apjok valakit csináltathasson a Trónörökösből. Az Öreg meg “valakinek” érezhösse magát … legalább így és ekkor!

És mindez a Hímsovén Párt női szavazói/tagjai szerint rendben vagyon? Tényleg? Tényleg csak ennyinek, férjeik/pasiaik lábtörlőjének, egy ilyen “eszmét” kritikátlanul kiszolgáló, szülő/szavazógépeknek tekintik önmagukat? Azt, hogy “önbecsülés”, hallották már valahol/valamikor? Nem? Értelmező Kéziszótár? Önbecsülés? … Valami hasonló?

Nem hiszem, hogy manapság a nők többsége ennyire birkatürelmű és rabszolga-hajlamú lenne! Szeretném hinni, hogy az úgynevezett “Jobboldal” feminim szavazói között is az önérzetesek vannak többségben. Ámde akkor jogos a kérdés: mijafaszér’ ikszelnek erre a tajtbunkó társaságra? Mijafaszér’ szolgálják ki ezeket a mocskos, kanszagú, a semmire büszke senkiket? … Pénzért? … Csakis? … Azt viszont úgy híjják, hogy “prostitúció“! … Ugye, jobbos Hölgyeim?

Ha én Kövérlászló/kovácsákos, avagy bármelyik fidesznyik fasz neje/élettársa lennék, hát már hetek óta kitagadtam vóna ezeket a kanmestereket a hitvesi/élettársi ágyból. Ha ennyire nincs (illetve csak ennyire van) szükségük a nőkre, akkor béranyákkal hordassák ki a kölkeiket, az ahhoz szükséges spermiumot meg verjék ki magukból a kedvencebbik kezükkel (alternatív megoldás: államilag fizetett titkár! … nő nem lehet, mert az “értéktelen”!). Háztartás vezetése, satöbbiek? Oldják meg! Hiszen ők az Orbánteremtés Csúcsai? Ugyi?

Ha én Ellenzék lennék, most jó alaposan teleordítanám nemzetünk leányai/asszonyai kagylófüleit azzal, amit a NER róluk állítani merészel(t). Osztán fognám magam és gyorsan, de nagyon gyorsan keresnék EGY NŐT! Egy olyan Hölgyet, aki úgy negyven-ötven közötti (akihez képest az ötven fölötti “fiatal demokraták” mind vénemberek!), van legalább két gyereke, kellő megfontoltsága, végzettsége és vitakészsége is. Akinek van annyi esze és svádája, hogy bármikor lealázza az ordítozó Viki Mouse-t (és felkészületlen, hasonlóan szocio- és pszichopata famulusait), de van annyi “anyai ösztöne”, hogy igyekezze megbékíteni a néhány pénzéhes, vidéki bunkó által ketté szaggatott társadalmat.

Nőt akarok, de azonnal! EGY NŐT! Aki Hiteles, Megbízható! Aki képes lesz átlábalni az általunk teremtett Mocsáron!

… és ezt …

szendamondja!


Boldog Új Esztendőt! – Ahogy szoktuk …

Azt ígérte Édesanyám fényes szép napokat érek, sej de olyan a világ mindig szomorúbbat élek.” – énekelte Bródy János, az István a király Regöse. Milyen igaza volt! Ebben az országban minden olyan kezdeményezés szakmányban megbukik, ami az általános, tehát a társadalmi érdekeket szolgálná. … Az érintettek aktív/passzív közreműködésével!

Azt olvasom a mai Népszava online oldalán, hogy vasárnaptól gyakorlatilag megszűnt az a mozgalom, mely a Facebookon önmagát az “1001 orvos a hálapénz ellen” nevezte meg. Az egész még Karácsony előtt indult el, célja pedig az volt, hogy a megfelelő egészségügyi ellátás anyagi és tárgyi feltételeinek biztosításában érdekeltek valamennyiét bevonva, a “tömeg erejével” kényszerítsék ki a túladóztató, mindent maga alá gyűrni igyekvő Orbállamtól azt, ami a saját törvényei szerint is a legalapvetőbb feladata.

Azt tehát, amit ez az országvezetésre és közigazgatásra (megalakulása óta!) teljesen alkalmatlan adminisztráció esztendők óta az Ellátottak és az Ellátók nyakába sóz. Az előbbi (ki nem mondott) “kötelessége”, hogy önforrásból gondoskodjék a saját maga egészségügyi ellátásának anyagi (“hálapénz”, amely a törvény szerint “legális”, ha azt az intézmény vezetője engedélyezi … de egyébként meg pfuj!) és eszközi (gyógyszer, kötszer, ágynemű, ruházat) feltételeiről. Az utóbbi pedig annak ellenére is lássa el az orvosi esküjének megfelelő feladatait, hogy közben a “Munkáltatójától” ehhöz szinte semmit nem kap. (A Gumicsizmás Budamucsai Arisztokrácia szerint: “Oldd meg Bazkikám! Hisz’ azér’ vagy a mi kegyelmünkből orvos!“)

Hasonló mozgalmak már korábban is elindultak ebben a hazánknak hazudozott Abszurdisztánban. Például az úgynevezett Netadó okán, avagy a tönkretételre kijelölt felső- és közoktatás érdekében. Ezekből csupán egyetlen volt eredményes. Nevezetesen a legelőbbi, ugyanis az extra-sarcot és a netkorlátozást még azon Ifjoncok sem voltak hajlandóak elviselni, akik egyébként a Maffia-, illetőleg a Náci Párthoz húznak (“genetikusan”, avagy csak a szar egyetemeinken, többségükben Nullakarcsi oktatóiktól kapott “képzésük” okán? – döntse ezt majd el a posztorbáni elemző/kárfelmérő “műhelyek” valamelyike!)
Ezek egyike volt az alap- és középfokú oktatást teljesen ellehetetlenítő állami intézmény, a KLIK létrehozása. Valamint a tankötelezettség 18-ról 16 éves korra való leszállítása.
A minimális józan ész, illetve a gyerekeinkkel (tehát A Jövendővel) és úgy általában a társadalommal/ “A Nemzettel” kapcsolatos, alapfokú felelősségérzet alapján ezen intézkedés hatalmas tiltakozást köllött vóna kiváltania. Ámde mi is lett? Lényegében a Nagybüdös Semmi! Az általános iskolákból “nulla” minőségben “kapott”, zömmel roma, kisebb részt lecsúszott “magyar” családokból a szakközépiskolákba és szakképzőkbe “érkező”, motiválatlan és “törvényileg megfegyelmezhetetlen” tanulók korai kirúghatóságát örömmel üdvözölték az ott tanító “Tanarak”. Azok, akik maguk is alulképzettek, motiválatlanok  és (szerintük) eszköztelenek voltak (sem ők, sem pedig az intézményeik nem kaptak megfelelő fejlesztőpedagógusi, illetve iskolapszichológusi támogatást!). Mindez ugyan tényleg Az Állam hibája volt, de semmiképpen Azemútnyócévé, bár utóbbi valóban feltételezte a pedagógusokról, hogy még a szar fizetés ellenére is van bennünk annyi szakmai elkötelezettség, hogy kihasználják a felkínált Lehetőségeket. Azokat, amelyekkel önállóan és a saját tehetségükkel oktathatták volna a reájuk bízott ifjoncokat.

Ámde a Lustaság/Szervilitás nagyon nagy úr! “Egyetemeinken” alulképzett és motiválatlan “tanaraink” többsége számára ez a nemzetinek, de főleg közoktatásinak hazudott, az általános elbutítást és szolgasorba döntést eredményező törvény csak akkor jelentett “kényelmetlenséget”, amikor már a saját (tisztelet a kivételnek!) alacsony színvonalú “pedagógiájukhoz” sem kapták meg az alapfokú eszközöket sem. Bedöglik a számítógép, lerohad a projektor? Semmi baj, de legalább az “antiszociális” (annak vélt…?…!) tanulót úgy lehet kirúgni 16 esztendős korától az “intézményből”, hogy a lába se érje a földet és … és nem köll “fölösleges csevejbe” bonyolódni az illetékes Jegyzői Hivatallal. A korabeli adminisztratív feladatok “kiváltását” bőven megéri az, hogy a “tanaraknak” köll megvenniük a saját munkájuk ellátásához szükséges eszközöket is … a saját pénzükből, amit időnként (? … a lópikulát: általában!) a Nagyközpont ki sem fizet ki. … Hasonlatosan a bérükhöz!

Volt két pedagógus-szakszervezet. Az egyik a “hagyományos”, tehát a PSZ, amely Gallóné “vezetésével” (a Maffiapárt szerint) “gyönyörűen kiszolgálta” azt a bizonyos szoclib Zemútnyócév mindent tönkre tevő oktatáspolitikáját. Ezzel szemben van viszont a Pokorny nertárs által is alapított, később Kerpen Gábor elnökölte PDSZ, amely ebben a bizonyos zemútnyócévben, mint ellenzéki, híven kiállt a “szoclib oktatáspolitika magyarbálintos/’pisás’ rombolásával szemben”.

Most megint van kettő. Az egyik látszólagosan ellenzi, de híven kiáll a Zemútötév mindent lerohasztó oktatáspolitikája mellett. Azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy semmiféle pedagógusi összefogás, közös érdekkikényszerítés ne legyen. Ezen látszategyeztetéseket, áldemonstrációkat és -sztrájkbizottságokat szervező “érdekképviselet” elnöke nem más, mint a korábban “szocinak” elkönyvelt Gallóné. A valódi ellenállást pedig továbbra is a PDSZ képviseli. Igaz, ennek már nem az államtitkárrá kinevezett kerpengábor az elnöke, hanem Mendrei László. … Ami maradt a két szervezetből: Gallóné továbbra is kormány/hatalompárti, a PDSZ pedig ellenzéki. A következmény pedig az, hogy az előbbi nem tesz semmit, s ehhöz meg van a “tanarak” (ebben aktív) többségének támogatása, a másik meg tenne, de ebben csak a “tanarak” (ebben inaktív/passzív) többségének rokonszenvére számíthat.

Mi ennek a következménye? Hát az, amit tanulóként/szülőként/tanárként a különböző, időnként fűtetlenség miatt bezáró “intézményekben” tapasztalhatunk két beázás és fekáliaömléses csőtörés között. Avagy az, amit a lerohasztott, primitív, koszos, fertőző kórházainkban mint (halálra ítélt) betegek/(alulfizetés miatt külföldre zavart) orvosok, ápolók élünk meg nap nap után.

Utóbbit akarta volna “orvosolni” a már említett facebook-mozgalom. Úgy, hogy összetrombitálnak legalább ezeregy dokit, akik kurvára rühellik már ezt az egész “államilag dotált” hálapénzes rendszert, osztán meg rákényszerítik a Nerisztán idiótát, amorális döntéshozót arra, hogy legalább azon kötelezettségeiket teljesítsék, amelyeket az átabotában összegereblézett törvényeikben magukra vállaltak.

A siker persze elmaradt! Ahogyan a felsőoktatás (mára elhalt) autonómiáját, a diplomához jutás egyenlő esélyeit védeni óhajtott HaHa is hamvába halt az első (de persze soha be nem tartott) kormányzati ígérvény után, úgy döglött meg ez a “doktori kezdeményezés” is. Igaz, itt már ígéret sem volt, hanem csak a szokásos, hatalmi kivárás a szokásosan rövid ideig tartó, szalmalángos “kitartásra”.

Egy rosszmájú ismerősöm anno azt állította, hogy “Ezt a Mozgalmat orvos csak két szempontból támogathatja. Az egyik, hogy már annyira ‘jól teljesít’ ez az ország, hogy már hálapénzre sem telik. A másik pedig az lehet, hogy olyanok indították el, aki egyébként sem kapnak!“.

Teljes erőmből igyekeztem ellenállni a sugalmazásának. Egészen pontosan annak, amit a feltételezése képviselt. Annak, hogy itten tényleg mindenki önként le vagyon szarva, no meg a vagyonából önként kifosztva. Az még kábé “elfogadható”, hogy a hajléktalanságot, a különböző okokból bekövetkezendő (négymilliós!) nincstelenséget annak ellenére sem tekinti ez a társadalom magára való szégyennek, hogy úgy kétmilliónyian hiszik el: “Magyarország jobban teljesít“. Még azt is elhiszem, hogy az elmúlt évtizedek tanulsága ellenére is tovább folytatott, a hatalom elvetemültségével kapcsolatos struccpolitika sokak szerint “eredményes” lesz. Ámde nem jogos a kérdés, hogy ugyan miből gondolják ezt azok, akik ezt hiszik? Azt, hogy “majd csak lesz valahogy“, azt, hogy “előbb-utóbb ez a rendszer is elmúlik“.

Oké, elhiszem! De hogyan múlik el? Minden eddigi, 2010 óta létre jött, a “Demokratikus Önkény” elleni Mozgalom  a hamvába holt. A poszt elején említett (és linkelt) Doktorbanda (saját bevallása szerint) például pontosan azon “hasalt el”, amin az én “rosszindulatú ösmérősöm” előre jelzett. Azon hogy a feudalisztikus és alulfinanszírozott, megalázóan “mianmari” körülményeket a “jattos szakmában” dolgozó dokik minden további nélkül elviselik. Mert abban bíznak: hamarosan rájuk kerül a sor! … A “dinoszauruszok kipusztulása” után. … Hja, hogy így ők lesznek az ifjú kollégákkal a melót elvégeztető, de a jattot a maguk zsebeibe tömködő “Dínók“? Az nem baj, hiszen a kipusztulásuk után őket ez mán’ nem/sem érdeklik. … Ahogyan az általuk elpusztított (de előtte alaposan kizsebelt)  betegek sorsai sem.

Jó hónapja tehát elindult egy tisztességes célokat megfogalmazó Mozgalom. Nem először. Hasonlatosan a többihez, ez is a Közérdeket szolgálta volna. De belebukott az Egyéni Érdekek naponta változó legalitásainak akadályaiba. … Törvény szerint. … Ráadásul még hagyták is. … Mer’ ezt tanulták.

Leendő orvosaink, a “rezidensek” vasárnap Boldog Új Évet kívántak. Nekünk. Közben pedig “szerencsés túlélést”. Maguknak is. Mert szerintük ők mindössze ennyivel képesek hozzá járulni ahhoz, amihöz mi még ennyivel, sőt, SEMMIVEL sem!

… és ezt …

szendamondja!


“Átirat” – Karácsonyra!

Nem csak a Gumicsizmás Kandúr örvendeztette meg népét, tehát a Zembereket egy karácsonyi, az összefüggéstelen halandzsákat öblösen gargarizáló nagyinterjúval, hanem a házmesteri posztot betöltő Kacor Király is. Utóbbi “átiratát” szeretném ma ajándékként Olvasóim karácsonyfája alá elhelyezni. Amolyan “emlékeztető ajándék”-ként! … Egyébként kellemes Karácsonyt kívánok mindenkinek!

A “Kalapos” (Huth) Gergely a minap úgy gondolta, hogy bizonyítékaként (közeltartott) blogjának (bal)pártsemlegességét, interjút “készítsen” Kövér Lászlóval, az Orbángyűlés meglehetősen öntörvényű és önkényeskedő Házmesterével. Bár még csak Karácsony van és nem Szilveszter, mégis most tenném közzé eme (elmebetegesen) veretes “beszélgetés” “őszintére” átírt változatát! (Szeretném megjegyezni, hogy nem csak a “komoly dolgokat feszegető kérdések” feltevésében, hanem a riport megírásában is alapos szakmai segítséget nyújtott a mi Gergőnknek Stefka Pista, aki Pozsgayval együtt szíveskedett megdönteni a “kommunizmust” – mint tuggyuk!)

Idén nyáron egy kicsit szkeptikusan kérdeztünk vissza, amikor a népvándorlás valódi okait feszegetve összeesküvésszerű magyarázatot adott, kitérve a nagyhatalmak játszmáira és a terrorveszélyre, amely a „rettegés korszakát hozhatja el”.  Azóta szinte minden szava beigazolódott. Tudja esetleg emelni is a tétet?

– Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy már semmi sem a régi, hiszen már egy rendes összeesküvés-elméletet sem tudunk felvázolni, mert annak az lenne a sava-borsa, mint egy jó kriminek, hogy a végén kiderül: ki a gyilkos. Itt azonban hiába keressük a tettest, mivel jó néhány egymástól látszólag különálló érdekünk mozgatja a dolgokat. Vegyük például a kormányt! Az egyik oldalon megpróbálnak megfelelni az EU szabályainak. Ugyanakkor a Finkelstein/Habony-konszern elnöke nemrég világossá is tette: a szavazati növekedés fenntartásához szükségük van a migránsokra, hogy valahogy ellensúlyozzuk az ország egzisztenciális és emigrációs katasztrófájának következményeit. Persze a migráció társadalmi költségeit nem ez a nagyipar, avagy a kormány fizeti majd meg, így nekik/nekünk az is megfelelő, ha a százezernyi bevándorlóból tízre képes vagyunk ráerőltetni a terrorista-imázst. A többit majd szépen tovább tolják a bekajáltatott az adófizetők. És itt jön a csavar: a migráns tömeg nem csak olcsó propaganda, hanem egyben a kormány környezetében lévő korrupt és üzleti “jobboldal” számára a túlélést jelentő szavazóbázis is. A jobboldal lételeme ugyanis a permanens szabadságharc. Mindig újabb és újabb tömegeket, csoportokat szuggerálnak bele ezen, igazából elnyomotti, pária státusba általunk szánt szavazókba, hogy ismét kialakíthassuk a “megtámadottság/felszabadítás” kényszerképzetét. Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de az ilyen szempontból “ellenséges tömeget” tekintve a mi szemünkben nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.

Irtózatosan farizeusnak tűnik a világ meghatározó hatalmainak úgymond közös erőfeszítése a szíriai, közel-keleti békéért. Van rá reális esély, hogy ebből a sokféle érdekből egyszer valóban a migránshullámot megállítani képes egység és stabilitás legyen?

– Ne lépjünk tovább az előző felvetésen, hiszen a kormány és az ahhoz “közel álló” vállalkozók mellett a migrációs kampányból sokan mások is profitálnak! Ott van az Iszlám Állam, amelynek elemi érdeke, hogy a mi elmebeteg/idióta szövegeinket idézgesve még több elmegyenge hülyét találjon magának, s így még sokáig exportálhassa terroristáit Európába. Osztán ott van még Törökország is, amely most ugyan azt teszi (és majdnem pont úgy), amit mi, magyarok helyesnek vélünk a nemzetellenes ellenzékkel. A török Zemberek felhatalmazásával kedvére támaszthat feltételeket nem csak a Zembereknek, de a világnak is. Ott van maga Görögország, amely – úgy érezheti – páratlan zsarolási pozícióba jutott annak érdekében, hogy ne kelljen megvásárolnia tőlünk a márianosztrai “közmunkásaink” által előállított gyodáinkat. Se szeri, se száma tehát a potenciális elmebetegeknek, korrupt gazembereknek, így ténylegesen azt láthatja a magyarember, hogy az országa kifordult önmagából, és a felelős posztokon lévő emberek (péládául én és a Főnök) teljesen elvesztették a józan eszüket. Annyiban persze kapcsolódik mindez a második kérdéshez, hogy mindez nem jött volna létre, ha Habonyék, meg a hozzám minimálisan hasonló módon idióta Bogárék nem bombázzák szét a kétségkívül nem túl elegáns, de mostaninál jóval működőképesebb Köztársaságot. Tehát mindez nem jött volna létre, ha érvényesül a hagyományos polgári mentalitás legfontosabb alapja, a közéleti szereplők disznóságaira/idióta nyilatkozataira való aktív reagálások fenntartása. Persze ehhöz az is köllött volna, hogy a Nyugat nem hagyja belebonyolódni a kalandor magyar kormányt a különböző lenyúlós akcióba, s hogy demokráciagyilkos rezsimnek tekintvén a Főnök rendszerét helyén kezelje a dolgainkat. Megakadályozandó azt, hogy még több demográfiai és egzisztenciális áldozatot követelő káoszt hozzunk az általuk felszabadítottakra. Mindazonáltal nem hinném, hogy túl sok fejfájást okoz az Egyesült Államoknak a tény, hogy Magyarország már rég volt ilyen gyenge, korrupt és visszahúzó.  Alig lábalt ki a Bajnai-kormány a világgazdasági válságból, amelyet nota bene megint csak Mi, a polgári kabinet fokoztunk tovább, és már itt is van a másik megoldhatatlannak mondott, általunk generált propaganda-válság, az úgynevezett népvándorlás.

Ferenc pápa a népvándorlás okairól azt mondta, hogy ez már a harmadik világháború. Ön is így látja?

– Mintha a második világháború le nem játszott küzdelmei folytatnánk. Hiába hitték sokan, hogy 1989 után, amikor az USA legyűrte a Szovjetuniót, beköszönt a liberális világbéke, azaz a Pax Americana, nem ez történt. Újabb és újabb ellenségekre, konfliktusokra és műbalhékra van szükség a magyar nemzeti jobboldalnak ahhoz, hogy a hadigépezet mozgásban tudjon maradni. A mi általunk teremtett “magyar valóság”, az állandó nyilatkozat- és diplomáciai hidegháborúinkat is ideértve, sosem volt ekkora bizonytalanságban. Korábban még legalább világosak voltak a frontvonalak, de most, idehaza sem tudjuk, ki kivel van! Meg tudja mondani bárki is, hogy a Simicska Lajos elleni hadjáratban melyik félnek pontosan mi a célja? Ebben a sakkjátszmában a magyarországi cégek és magánszemélyek a gyalog szerepét töltik be, bár szerencsés, hogy még most sem képesek felismerni a saját érdekeiket. Mindez Káin és Ábel történetével kezdődött, s mindig az tölti be Káin szerepét, akinél a legnagyobb hatalom van. Mert még nagyobb hatalmat akar. Hatalomra jutásunk után legalább egy esztendővel minden épeszű ember látta, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogy addig csináltuk; hogy meg kellene próbálnunk azokat a veszélyeket beazonosítani, amelyek az egész társadalom, tehát a gyermekeink, unokáink puszta létét fenyegetik. Az állami jogterror és a különböző, a propagandánk által gerjesztett (pl.: migrációs) válság árnyékában szinte elsikkadó az a probléma , amit az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a kultúra általunk történt teljes lerohasztása jelent. Az, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy itten senki ne gondoljon arra a teljesen normális ötletre, megoldási javaslatra, hogy meg kéne próbálni egy másfajta gazdasági és politikai országrendet felépíteni. Nem pedig új ellenségeket keresni ott, ahol 1945-ben, vagy 1989-ben, vagy a faszsetudja mikor, de már lezártak egy-egy konfliktust.

Ha jól sejtjük, Ön szerint az igazi vétkest az Atlanti-óceán túlpartján kell keresni…

– Magyar politikusként, döntéshozóként apránként, de annál jobban meglepődve szembesültem avval, hogy a köztársaságtalanított Magyarországnak szüksége van első számú közellenségre. Mivel az MSZP összeomlott (ráadásul mi fizetjük!), az ellenséget máshol kellett megtalálni. Kézen fekvő volt így valami “Külső”, így mondjuk az USA is. Most azt szajkózzunk, hogy “Volt idő, amikor az orosz ajkú szervezett alvilág – például Szemjon Mogiljevics – ellen kellett az USA oldalán mindenkinek küzdenie. Aztán jött egy hatásosabb főgonosz, Oszama Bin Laden személyében, majd némi zavar után ismét Oroszország képében sikerült a birodalmat összetartó közös ellenséget azonosítani, kiprovokálva egy elhúzódó konfliktust Ukrajnában, ami – mintegy mellékesen – meg is osztja Európát. Aztán arc nélküli főellenségként megjelent a korrupció démona, ami az USA nemzetbiztonságát Alaszkától Patagóniáig, Grönlandtól az Antarktiszig mindenütt fenyegeti…”. Persze ebből egyetlen megveszekedett szó sem igaz, de arra tökéletesen alkalmas, hogy elbolondítsuk azokat a “választókat”, akikből önök (Huth és Stefka nertársak), valamint mi és a “kapcsolt részeink” is fényesen megélünk. Annak ellenére hogy én annyira vagyok alkalmas a házelnöki pozíció betöltésére, a Főnök pedig a miniszterelnökire, mint amennyire önöket (Huth és Stefka nertársak) újságíróknak tekintenének egy szabályosan működő sajtóban!

Apropó, mit érzett, amikor nemrég Colleen Bell nagykövet asszony azt tanácsolta Önöknek, hogy vegyenek példát Romániáról a korrupcióellenes küzdelemben?

– Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, hiszen mindezt egy olyan ország nagykövete mondta, amelyikben az adócsalás és a korrupció büntetési tétele felér az emberölésével. Később úgy döntöttem, hogy nevetek, lévén ilyesmi minálunk elő nem fordulhat mindaddig, amíg a Mi, azaz a Magyar Zemberek törvénykeznek és Polt Péter a Legfőbb Ügyész. Persze az általunk teljesen elbutított … khm … választóknak azt mondjuk, hogy Mrs. Bell csupán kampánypénz gyűjtő politikai szolgálatainak béreként kapta ezt a kellemes magyarországi kiküldetést, de a helyzet valójában az, hogy ő a világ kétségtelenül leghatalmasabb államának véleményét képviseli. És ez még akkor is igaz, ha a Főnök nyelvét időnként alig lehet kicibálni Putyin seggéből! Szóval hagyjuk a gyermekmeséket! A nemzetközi szempontból a hazai politikai/diplomáciai diskurzus színvonala olyan mélyre süllyedt, hogy mondjuk egy európai embernek alig van kedve, akár egy magyar nagykövet (pláne a Küküminiszter, a Főnök, avagy az Én) kijelentéseire is reagálni. De hibának tartanám, ha túl sokat moralizálnánk a magyar politika elvtelenségén, mert van ennek elvi alapja is: a magyar kormány mögött álló üzleti érdekek könyörtelen képviselete. Az honi politikáról pedig egy finn népi bölcsesség jut eszembe: a hülyét a templomban is megverik. Kivéve a magyarországiakban. Mert ott a mi propagandistáink a prédikátorok! … Hehehe!

A Fidesz-kongresszuson elmondott szavai nyomán valóságos genderlázadás tört ki a baloldali-liberális véleményformálók körében. Ön szerint sikeres lehet a próbálkozás, hogy egy újabb „köteles beszédet” varrjanak a nyakába, azt sugallva, hogy ön és a pártja nem tiszteli az egyenjogúságot és beavatkozik mások magánéletébe?

– Ha lehetne értelmes vitákat folytatni Magyarországon, akkor nagyon messziről kéne kezdeni az okfejtést, például a közösség és az egyén egymáshoz fűződő viszonyától, a jogok és kötelességek egyensúlyától. Aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit önmaga és a jövendő generációk szabadságáért, jólétéért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?  Konkrétan pedig az állítólag általa megválasztott Orbángyűléstől és az annak állítólagosan felelős Kormánytól? Persze valószínűleg nem vár el semmit, mert kizárólag a mában képes gondolkodni, és fel sem merül benne, hogy mi lesz vele 30 év múlva. Így osztán már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy egyesek szerint senki ne szóljon bele a másik életébe.  Ámde miről szólnak a társadalmi együttélés jogi és – egyre fogyatkozó erejű – erkölcsi szabályai, ha nem arról, hogy a közösség, a társadalom, a “magyarok” (tehát a választott Kormány!) „beleszól” tagjainak életébe. Előírja például, hogy aki motorkerékpárra ül, annak bukósisakot kell viselnie. Aki adófizetőként azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának kormányzati hangsúlyozása, sőt, törvényi kötelezetté tétele már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben! Mert ők a Mi hatalmunkat igyekeznek aláásni. Anyagilag is! Hja, hogy még nekünk, Felkent Népvezéreknek sincsenek kellő mennyiségű unokáink? Nos, fiaink/leányaink még nem állnak eléggé “a saját lábukon”, mi, szüleik pedig nem fogunk kérni tőlük semmit sem. … Megülünk majd a saját tolószékeinkben is. … Mondjuk Svájcban.

A Fidesz kongresszusán visszatérő elem volt a beszédekben, hogy komoly ellenfél híján egyre inkább előkerülnek a belső viták, feszültségek. Mi kívülről úgy látjuk: az egyik legfontosabb polémiájuk, hogy az őszinte, vagy a profi, de propagandisztikus politizálás visz-e előrébb? Könnyű kitalálni, hogy Ön melyik álláspontot osztja, de azt már annál nehezebb, hogy melyik irányba mozdul el a kormánypárt.

– Ez a vita nem köztünk, hanem a Főnök ippeg aktuális “kedvencei” között zajlik. Egyébként Viktoron kívül mindenkiben, tehát A Párt “öregjeiben” felmerül ez a kérdés. Ámde tudomásul vettük, hogy a megélhetésünket biztosító tömegdemokrácia és az ezt támogató tömegkommunikáció szükségszerű velejárója, hogy rendkívül silány és egyszerű beszédmód alakult ki a köreinkben. Tőmondatok, egyszavas üzenetek, amit lehetőség szerint sulykolni is kell. Ez a politikai kommunikáció mai stílusa, amitől elég nehéz függetlenedni. Pláne, hogy máshoz (legfőképpen az ország irányításához) nem is értünk. Ölég csak rám és a Főnökre tekinteni!

Az elmúlt 25 évben a kampányokban kipróbálták ezt is, meg azt is. Egyetért vele, hogy akkor arattak győzelmet, amikor nem taktikázták túl az üzeneteket?

– Nem gondolom, hogy néha kilógnák a sorból a magam keresetlen megfogalmazásaival. Hiszen akkor azzal is csak jót teszek a Fidesznek, mint ahogy azt sem gondolom, hogy mindig jó, ha kommunikációs szakemberek tudományos hevülettel kimatekozzák: milyen stílusban kell szólni, hogy megnyerjük a többség támogatását. A két nézet talán nem is áll annyira ellentmondásban, mint ahogy a kérdés sugallja. A vonaista, jobbikos, abszolajte buta embereket “valóságosan” érdeklő, vagy még nem érdeklő, de a jövőben az életüket bizonyosan befolyásoló dolgokról (melyeket a mi kommunikációs szakemberein annak állítanak be!) kell őszintén beszélni. Úgy, hogy az üzenet, az amit Mi kommunikálunk, minden ostoba, alulművelt, közszolgálatilag alaposan félretájékoztatott “magyarhoz” eljusson, és az mindenkit állásfoglalásra késztessen. Nem akarunk visszatérni a kilencvenes évek elejének spontán stílusához, hogy „hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”. Ide tartozik, hogy ha az őszinteséget kérik számon rajtunk, azt nem lehet úgy tenni, hogy a felelősségi körből a politikai kommunikáció feltételrendszerét meghatározó véleményformálók és megmondó emberek táborát kifelejtjük. Hiszen soha nem állítottuk, hogy a mi véleményformálóink és megmondó embereink őszinték lennének. Hogy is tehetnék, amikor mi fizetjük őket a Zemberek milliárdjaiból?!

A kormány a népességfogyás ellen küzdve minden eddiginél nagyobb lehetőséghez juttatja a legalább három gyermeket vállaló családokat. A nyugati világnak, és benne a multicégeknek ez valamiért nagyon nincs az ínyére. Akár az Ön, vagy a Kovács Ákos előadóművész elleni hecckampányt nézve is felvetődik a kérdés, véget ér-e valaha a magyar belpolitikát érő példa nélküli presszió?

– Sajnos – ismét csak némi iróniával – azt kell mondanom, hogy nem példátlan a beavatkozás, hanem évszázadok óta folyamatos. Ami példátlan, az a velőtrázóan cinikus képmutatás. Orwellt idézve, kialakítottunk egy „újbeszél” nyelvet. Amiben a szabadság rabság, a tolerancia mérhetetlen intolerancia, a demokrácia egy nagyon is szűk kisebbség kifinomult manipulációja, az egyenjogúság pedig azt jelenti, hogy az általunk történészeknek kinevezett tudományos senkik  lediktálhatják a „közös értékeket”, megmondhatják, hogy melyik önkényuralmat kell elítélni és melyiket relativizálni, satöbbi. Az egészet pedig úgy kell elviselnie a magyar választónak, hogy közben ostobának tetteti önmagát. Utoljára a nyolcvanas évek közepén érezhették ők magukat ennyire rosszul, amit persze csakis nekünk, az általuk megválasztottaknak köszönhetnek. Az a bizonyos Zember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ül egy olyan csónakban, ahol körülötte mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát. Hiába kiabál, ordítozik, hogy talán nem össze-vissza kéne az evezőkkel csapkodni, hanem egy irányba húzni, s talán abba az irányba kéne haladni, ahol a part látszik és nem az ellenkezőbe, úgy tűnik, ez senkit nem érdekel. Főleg bennünket nem, mert nekünk, (pl. Angela Merkellel szemben) vannak vízióink is. … Néha az orvosnál, néha meg a 80 milliárdos közszolgálati “telében” is.

Azért csak van derűsebb opció is! Nem sikerülhet megtalálni a csónakban a kapitányt?

– Egyszer egy lengyel szerzetes – még a hadiállapot idején, 1987-ben – arra a kérdésemre: vajon Jaruzelsky miért döntött úgy, hogy beengedi az országba a lengyel pápát, hogy a milliós tömegek előtt misézhessen, óriási lelki-erkölcsi erőt adva nekik az ellenálláshoz, azt válaszolta: „tudja, a kommunisták nem hisznek az örökkévalóságban”. Mi azonban igen, így a mostani pápát mi úgy tartjuk távol (Szűz Mária Országától), hogy az általunk fizetett és kézben tartott katolikus klérussal mindent elkövettetünk annak érdekében, hogy az egyházfő minél jobban megundorodjon még a magyarországi látogatásának gondolatától is. (Megjegyzem: a pápa nem csak tevékenységében nagyon gyanús nekünk, de névválasztásában is! “Ferenc“? – Ez is csak egy gyurcsanyista!). Az Európa és a világ sorsát meghatározó politikusok nagy része – úgy tűnik – e tekintetben nem különb náluk. Igaz, egyelőre még kisebbségben vannak, de már ők sem hisznek az örökkévalóságban. Akik hisznek benne, azoknak iránytűjük és Kapitányuk (mint mondjuk ez a Merkel) is van – az a kérdés, teszik-e a dolgukat? Ellentétben velünk, akik most és azonnal (Vezérünkkel az élen) szerezünk nagy vagyonokat, komoly pozíciókat, és verjük szét a jobbra érdemes, előre mutató közösségeket: kezdve a helyi társadalomtól, végezve az Európai Unióval! … Mert itten semmi nem maradhat általunk lerombolatlan!

Ezzel az “átirattal kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyt. Némi gondolkodni valót berakva “a fa” alá. Mert gondolkodni még ilyenkor is köllene!

… és ezt …

szendamondja!


A Nemzeti Á(t)kos

Előre bocsánatot kérek mindenkitől, akik posztjaimban megszokták a linkelést. Most nem fogok hivatkozásokat csatolni (ahogy szoktam), de “linkelni” sem. … Ahogy szoktam.

Bizonyára mindenkinek sikerült már elolvasnia azon nyilatkozatokat, melyeket a “nagyonkereszténykonzervativ” és pláne “néppárt”, valamint annak egyes (két!) meghatározó “embere” böfögött ki magából vasárnap. Azon a “tisztújító kongresszuson”, mely abszolajte bolondbiztos volt, hiszen nem létezett ottan olyan Küldött, aki az egyetlen jelöltből eltéveszthette vóna a szerinte “megfelelőt”!

Ezen a múlt vasárnapi miacsodán, egy bizonyos  Kövérlászló nevezetű Házmester kegyeskedett elnyilatkoznia saját magát. Ő, aki nem csak a levesből hamarább evő bajsza miatt gusztustalan. Ő, aki nem csak azért teljesen alkalmatlan a jelenleg hatodik esztendeje betöltött funkciójára, mert képtelen rangot/általános megbecsülést adni annak a Törvényhozásnak, melyet állítólag elnököl. Ő, aki folyvást “tiszteletet” követel az Alpáriak által eluralt Orbángyűlésnek, s mindezt úgy, hogy az ippeg aktuális Karámszabályt az ágyékába nyúlvást rántja elő, majd lengeti meg a nemkormánypárti képviselőtársak/társnők orra előtt. … A sorból persze ki nem maradhat a Sajtó egyes, magukról (szerinte) megfeledkezett képviselői sem.

Szóval ez exemeszempés Dagilaci valami olyasmit fingott ki a nyírandó, sokesztendős ételmaradéktól mocskos bajusza alatt hordott ánuszrózsáján át azon a bizonyos kongresszusnak nevezett Miacsodán, miszerint “Ők“, azaz az elaggott Fiatal Demokraták ma mán’ attól is magömlést kapnának, ha a leánykáik/menyecskéik azt tekintenék legfőbb önmegvalósításuknak, ha “unokákat szülnének nekünk“.

Megjegyzem:

Dagi ezt az igényét talán bejelenthette volna a ma már huszonkettedik esztendős, Csenge nevezetű leánykájának is! Ámde a beste kölök ezek szerint erre nem hajlandó (még), mert valamiféle karriert akar építgetni a Papa által keresett pénzből és a Fater biztosította összeköttetésekből. Ugyanakkor Zsírbajusz netalán szólhatott volna a Főnökének is. Ráchel nevezetű leánykája lagziját egy komplett ország fizette ki (útfelújítással egyetemben), ellopott mobilját a legkompetensebb(?) nyomozó osztag próbálta előkeríteni (sikertelenül), esztendők óta áll ő (és férje) a “saját lábán”, de Viktor még most sem nagyapa! … No, hogy is vagyon ez?

Később gyött az Énekes! A középszerű, ámde országszerte világhírű, Kossuth-díjjal kitömött Dalos Pacsirta, érzékelvén a Hatalom Hangulatát, belenyilatkozott/nyalatkozott a Tahótévébe, Kifejtvén azon álláspontját, miszerint a csajoknak egyáltalán ne az a dóguk, hogy a fijjuggal versenyezzenek a munkaerőpiacon (pláne nem, hogy ugyanazér’ a melóért ugyanannyit – horribile dictu: többet! – keressenek). Sokkal inkább az, hogy “tartozzanak valakihez”, illetve hogy “gyerekeket szüljenek” annak a Valakinek. Aki – gondolom én – kizárólag többet kereső hímnemű lehet.

Ez a kiböfögés, mármint a Kovács Ákos-féle osztán nagyon kiverte a biztosítékot ölég sokaknál. Miér’ pont az övé? Mer’ az ilyen agyalágyult, alpári és középkori baromságokat már mindenki megszokta a Házmestertől. Ámde egy viszonylag népszerű (köz)énekestől, akinek rajongói között szép számmal lehetnek azon nem képviselői is, akiket ő – zsebre vágva a tőlük származó koncert- és lemez-bevételeit, valamint a Kossuth-díját – simán elküldött a háló- és szülőszobába, valamint a konyhába is. Körülbelül azzal a dumával, hogy: “Anyuskáim! Há’ el né képzejjétek mán, hogy velünk, fijjuggal egyenlőek vagytok! Végzettségetek, tehetségetek, munkabírásotok leszarva. Dógotok mindössze annyi, hogy főzzétek a kávét nekünk, végezzétek el a munkát helyettünk. Mindezt pedig félpénzen, s ha mi az akarjuk/erre vagyon kedvünk, hát tegyétek szét a lábatokat, osztán meg pottyantsátok ki az általunk kívánt mennyiségű kölköt a szülőcsatornátokon keresztül! Nem olyan nagy dolog. Mi is megtehetnénk, ha ráérnénk!

No ettől a szövegtől besokallt az MTelekom. Az a német tulajdonban lévő cég, amelyik ezt a középszerű, sőt, aljanépe Dumákost 50 millió forinttal szponzorálta (többek között a női előfizetők pénzéből is!). Két nappal az ostobaságai, aljasságai kifejtése után meg is vonták tőle a támogatást, ami meg akkora hullámokat gerjesztett, hogy a szerdai kormányülésen nem az összeomlott egészségüggyel, oktatással, szociális ellátással, meg az összes többi, a kabinet körmére égett dologgal foglalkozott A Felkentek Testülete, hanem ippeg és punkt ezzel a mindennél fontosabb helyzettel! Ebből pediglen Határozat is született.

A Qrmányzat szerint egyszerűen megengedhetetlen, hogy egyes cégek azt hiszik magukról, hogy “ízlésterrort” gyakoroljanak azon “művészekre”, akikkel szponzorációs szerződéseket kötöttek. Lehet, hogy ez Németországban lehetséges, de idehaza, Orbánlandban elképzelhetetlen. Itten kéremszépen tiszteletben vagyon tartva mindenféle véleményszabadság, s mivel ezt a német cég megsértette a Mi Ákosunk rovására, há’ mi meg szerződést bontunk velük! … Hogyazajóbüdösmultianyádat … grrrr!

Mi köze van Magyarország kormányának Kovács Ákos dalszerzőhöz? – tette fel a kérdést Kálmán Olga csütörtök este az ATV-ben Rétvári Bence államtitkárnak. Mire ez a Kispöcs, ez a mindössze 36 esztendős, államtitkárnak kimázolt Kissenki, össze-vissza kezdett magyarázni arról, hogy Azákos nem is azt mondta. Hanem aszonta, hogy a szarszemét libsik nézik le a keveset kereső nőket. De ez nem baj, mer’ mi kereszténypolgáriak vagyunk és mi meg nagyon tisztejjük a csajokat. Aki pedig A Zákostól ezt a véleményét meg meri tagadni, sőt, retorzionálni, há’ az egy szarszemét, akiket a qrmány teljes felhatalmazással véd és védhet meg (nem akartam linket adni, de ez a Rétvári-interjú annyira tenyérbe mászó volt, hogy kénytelen vagyok! … Ilyen pofátlanul letagadni a nyilvánvalót szerintem azt jelzi: az a szülő, aki elvetemült gazembert akar faragtatni a kölkéből, simán írassa be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre! A többi megy magától!)

Igazán nem(?) szeretnék vitába keveredni Orbánland Kancelláriájával, de ha már vélemény- és ízlésterrorról van szó, cégek visszaéléseiről, no meg bizonyos Ákosokról, akkor nagyon szeretnék megemlíteni néhány dógot. Azt például, hogy:

  • Ki a jóbüdös lófasz űzte Kanadáig Kertész Ákost csakis azért, mert úgy általában a magyarokat tekintette “genetikusan alattvalóknak”, s emiatt egyesek még az összes kitüntetését is vissza akarták vonni tőle?
  • Miért nem védte meg a német tulajdonú M. Telekom önkényétől az annak tulajdonában álló Origo főszerkesztőjét (Sáling Gergő), illetve a teljes grémiumát ez a Qrmány, azon belül pedig maga Rétvári akkor, amikor kirúgta őket Vaszily nertárs, mint cégvezető csakis azért, mert Lázár nertárs “szomorú lett”? (Vaszily most a “közszolgálati” egyik lótuszkaktusza!)
  • A Fideszre még most is szavazni hajlandó nőnemű honfitársaim valóban akkora bunkók, birkák és bőgő tehenek lennének, hogy önmagukat (pusztán a hímsovén pártvezetésük utasításának engedelmeskedve) egy “punci köré épült szülőgépeknek” tekintsék csupán?

Végtelenül boldog lennék, ha ez a megveszekedetten önsorsrontó társadalom/ország végre egyszer a büdös életben eljutna a XV. századból a XXI.-be! … Illetve mit is beszélek?! A XIX.-be. Ennél többet manapság tőlük elvárni lehetetlen!

… és ezt …

szendamondja!


Fogadás

A minap tisztességtelen fogadást kötöttem egy tisztességes hölggyel az újlipóciai “Bolondok Klubjá“-ban. Az “esemény”: jövő március 31.-ig lesz legalább egyetlen pedagógus-sztrájk; a “tét” pedig 10 ezer forint. … Szerintem nem, tehát zsebemben a pénz!

Vasárnap este kezdetben még arról szólt a “paláver”, hogy Don Vittorio vajon fasiszta-e, avagy náci. Némi konverzió után arra a következtetésre jutottunk, hogy Adolfhoz ugyan semmi képen, de Benitohoz azonban már jobban hasonlítható. Utóbbihoz is csupán azzal a megszorítással, hogy míg a Duce rendelkezett némi határozott ideológiával, s következetesen harcolt a Maffia ellen, addig ugyanez a mi Csúti Chávezünkről el nem mondható. Már csak azért sem, mert Mussolini nem volt futballbolond és esze ágában sem volt közpénzből TAO-forrásból stadiont építtetni a falusi telkén lévő pottyantós budija tőszomszédságába.

Később arra terelődött a szó, hogy ki és mit kezdene az ilyen TAO-pénzekkel. Voltak számos ötletek. Egyikünk például a tekét szereti, így egy komplett és nagy kiterjedésű bowling termet építtetne, majd e mellé tenné a pottyantós vécéjét. A másik, lévén imádja Párizst, az Eiffel-tornyot vásároltatná meg (Matolcsy hathatós társfinanszírozásával), majd ennek tetejére rakatná fel a légkondicionált, légyriasztós a kerti budit (melyben Hajdú tábornok a “szagelhárítási” felelős).

Voltak még további ötletek is. Egyik karikírozottabb volt a másiknál. Jókat is röhécseltünk rajtuk, kinevetvén ezt a teljesen idióta rendszert. Azt amelyben “mérnök úr” (pláne főpolgármester) lehet egy tarlóspista, börtöntöltelék helyett kabinetminiszter egy rogántóni, miniszterelnöki miniszter egy táskacipelésből “diplomázott” (abból viszont PhD!) lázárjános, házelnök egy elbutult és önkényeskedő kövérlászló, köztársasági elnök egy, még a gerinchúrt is nélkülöző, éppen ezért minden rendszerben fényesen megélő schmittplagi, miniszterelnök lehet egy szocio- és pszichopata mucsai macho orbánviktor.

Ámde ekkor megszólalt A Hölgy! Ő azt mondta: adják neki oda az összes TAO-pénzt és abból Ő olyan kitűnő tankönyveket állítana elő, amilyeneket a Világ (pláne Orbanoabszurdisztán) még nem látott. Mert szerinte vannak idehaza nagyon sokan, akik erre és a jövendő nemzedék kiképzésére lennének alkalmasak, csak sem az ehhöz szükséges anyagiakat, sem pedig a lehetőséget erre nem kapják meg. Márpedig ez semmi más, mint az ország jövendőjének tudatos elpazarlása, felszámolása.

Tökéletesen igaza volt, de nem átallottam megkérdezni: ha Ő ilyen pontosan látja a helyzetet, akkor miért nem tesz semmit ennek érdekében. Mire a válasz: “Én már számtalan tüntetésen vettem részt. Néha megfagytam, néha megfőttem, néha eláztam“. Ámde semmiféle előre haladást ezzel el nem ért. Ennek ellenére állította: legkésőbb jövő év március 31.-ig általános pedagógus-sztrájk lesz “Magyarországon”.

Megkérdeztem tőle, ugyan miből gondolja ezt. Nos Ő abból, hogy számos pedagógust ismer. Azok pedig mértéken felül elégedetlenek nem csak az anyagi helyzetükkel, de a munkahelyi körülményeikkel, a (fasiszta módon) bevezetett fegyelmi rendszerükkel is. Arról nem is beszélve, hogy a még a vécére menést is szabályozó államhivatal (igen, AZ!) arra már nem hajlandó, hogy – az írott törvény ellenére – biztosítsa számukra a feladatellátás minimális hátterét, de még a jövedelmük szerződés szerinti kifizetését sem. “Ebből pedig semmi más nem következhet, mint hogy negyed éven belül sztrájk lesz!

No ebből ”jött” a Fogadás! Az, hogy valamelyikünk tízezret veszít a matolcsysta, értéktelen bankpapírjából, ha a másikunk tippje jön be. Az egyiket már ismertettem. A másik volt az enyém. Ami szerint itt, ebben a megveszekedettül köldöknéző és ostoba uruszágban nem hogy jövő március 31.-ig nem lesz pedagógus-sztrájk, de soha sem!

Miért? Mert “tanaraink” (tisztelet a ritka Kivételnek!) évek óta nézik tétlenül, hogy ez a qrmányzat (is!) miket művel velük és a reájuk bízott gyerekekkel. Kezdték azzal, hogy kifejezetten örültek a 16 esztendős korig leszállított tankötelezettségnek. Tették ezt azért, mert így “nem kellett bajlódni az antiszociális és idióta” tanulókkal, azokat simán ki lehetett rúgni az oskolából, tehát “le lehetett vetkőzni” azt a bizonyos “magyarbálinti átkot“, azt a bizonyos “liberális modellt“, amelyben “a pedagógus elveszítette minden tekintélyét“.

Miért? Mert egyesek szerint a “szöveges értékelés“, illetve a kezdeti “buktathatatlanság“, a felsőbb osztályokból való “kirúghatatlanság” úgymond kivette a kezükből a “megfegyelmezhetőséget“.

Így osztán hálás örömmel vették tudomásul az orbáni ígéretet, amely arról szólt: a tanarak legelsőbb kötelezettsége a tekintély visszaszerzése, melyhöz a 2010-ben győzedelmeskedő Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány minden segítséget megad. Cserébe a szavazatokért.

De mi is lett ennek a vége? Mi is lett az államilag megtámogatott “pedagógusi tekintély” ára?

Mondjuk az, hogy ki lehet rugdosni immáron a “taníthatatlanokat”, de nem lehet tanítani a “taníthatókat”. Azért nem, mert néhány elvetemült, hobbykeresztény barom megírt egy olyan Nemzeti Alaptantervet, amelyiknek annyi köze van a Valósághoz, a Pedagógushoz, no és legfőképpen A Diákhoz (a MI GYEREKEINKHEZ!), mint Kádár elvtársnak és Orbán nertásnak a liberális, azaz a valódi Demokráciához! Ez az egész nem szólt másról, mint hogy a Hatalom megmoggya a kölköknek, hogy nekikjük mit is köll tudniuk, illetve gondolniuk arról, amit a Hatalom a még csak lágyporcos orruk és a kifejletlen személyiségük elé tálal.

A Cél pedig nem más, mint a tudatlan alattvalók kinevelése, melyben aktív segítséget nyújtanak azok a “Tanarak“, akik kifejezetten örültek/nek a modern módszerek elvetésének. A “szoclib”, mégförtelmesebben “magyarbálinti” elképzelések “kitörvénytelenítéseinek”. Azoknak tehát, amelyek a tanuló ifjoncot nem idomítandóaknak, hanem közös együttműködéssel és felfedezéssel járó, kinevelendő tehetségnek/egyéniségnek tekintik. A tanári tekintélyt pedig kizárólag teljesítménnyel és személyiséggel megszerzendőnek, nem pedig a poroszosan korbácsos “felnőttől” való félelemmel!

Hát ezt vezette vissza a Zorbán-qurmány! Még anno 2011 környékén, a hoffmannrózsás korszakkal, meg az annak következményeként beköszöntő Klikk-érával. Ami az újdonsült Czunyiné közreműködésével továbbra is fenn áll. Ugyanúgy, vagy mégúgyabb, mint eddig. Most már nem csak az oktatáshoz (pláne a modernhez) elengedhetetlen eszközök/kellékek beszerezhetetlenek, nem csak az intézmények közüzemi számlái befizetetlenek, de már a “tanarak” havi járandóságaival is alapos csúszások vannak!

És mi erre a “szakszervezetek” válasza? A korábbi fideszkedvenc “PDSZ“, (alapítója Pokorny Zolltán) ma már nem Kerpen Gábor, hanem Mendrei László irányítása alatt áll. Rendszerkritikusságban és érdekképviseletben velük felvenni a versenyt lehetetlen. Ők azonban a kisebbek, mert “A Nagy” a PSZ, Galló Istvánné vezetésével gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy az alúlműveltek orbanista hatalma érdekében bármit megtegyen. Most a PSZ az Elvetemültek kedvence, lévén semmiféle akciót nem szervez az oktatás ügyének teljes elfelejtése (finanszírozásának állandósult csökkentése) ellen. Minden tevékenységük kimerül az újabb és újabb “egyeztetések” kezdeményezésében, azaz az újabb és újabb sóhivatalok “üzemeltetésében”.

Közben pedig minden megy tovább! Szó nélkül volt eltűrve a KLIKK létrehozása, pöffeszkedése, garázdálkodása. Ezen belül és pontosabban a Miniszterelnöki Önkény eltűrése. A szamarak “tanarak” oktatási autonómiájának felszámolása (szakszervezeti eltűrése). A pedagógusi “életpálya-modell” és a fizetési tábla megaláztatása “portfolio” írásával, illetve a növelt óraszámmal egyetemben (szakszervezeti  majdnem-némasággal!). Ezen közben pedig végig nézése a köz- (és) felsőoktatás anyagi//szellemi/minőségi leépítésének.

Volt itten bármiféle akció? Erőt felmutató általános sztrájk? Ugyan dehogy! Még akkor sem, amikor kiderült: nem csak az óraadóknak, de a teljes állásúaknak is adós maradt fizetésükkel a Csodaállam! … “Én megkaptam és szeretném meg is kapni, nem pedig elveszíteni … az állásomat!” – mondta az a peidagogosz, aki ugyanolyan szarban, húgyban és lealáztatásban van, mint kollégája. Az, aki még a fizuját sem kapta meg. Csak előbbi abban bízik, hogy egy darabig még megkapja! Az utóbbi meg abban, hogy talán és utólag.

Normális országban normális munkavállalók ilyen helyzetben mit is csinálnak? Hát nem beletörődnek és kivárnak a Hatalom Kegyére! Hanem beszüntetik a munkát, egymással szolidarizálva, s mindaddig fel sem veszik, míg legalább ki nem fizetik az elmaradt járandóságokat. Azokat, amik őket a munkaszerződés és a törvény szerint megillet(ne).

Ehelyett mi is van idehaza? Be köll tartani azt a sztrájktörvényt, ami arról szól, hogy közszolga/közalkalmazott (de még a maszek munkavállalója) sem tiltakozhat munkabeszüntetéssel, csak ha abba az alkalmazója, azaz a jogait megsértő állam bele egyezik. Ez a szarszemét állam pedig mikor fog bele egyezni? … No? … He?!

Tisztességtelen fogadást kötöttem tehát vasárnap este. Se akarat, se jogi lehetőség nincs arra, hogy A Hölgy nyerjen. … Ahogy nekünk se arra, hogy normális országunk legyen!

… és ezt …

szendamondja!


Sic transit .. minálunk is?

Alig két órával ezelőtt az egyik “kedvenc ismerősöm” az index.hu ma megjelent cikkére hívta fel a figyelmemet. Az írás a venezuelai, magát “baloldalinak” nevező, populista Chávez-rendszer vasárnapi megbuktatásáról, illetve annak okairól szól. Ismerősöm szerint: “Így múlik el majd az Orbanizmus is!” … Én nem vagyok ennyire optimista.

Az Index értékelése szerint a vasárnap óriási részvétellel (majd’ 75%!) lebonyolított választásokon az összetételére, politikai irányultságára nézvést meglehetősen heterogén Ellenzék azért győzhetett, mert Venezuela gazdaságilag lényegében összeomlott. Ez pedig egyenes következménye az országban tizenhat esztendeje dúló “chávizmusnak“.

Hugo Chávez 1999-ben, választások útján lett Venezuela elnöke. Mandátumát legelső sorban annak köszönhette, hogy (mint minden populista) azt mondta a Népnek, amit az hallani akart. Mik voltak ezek? Természetesen a mértéken felül megnövelt szociális juttatásokkal bevezetendő általános társadalmi jólét, a Venezuelát (egyébként tényleg) kiszipolyozó multicégek “megrendszabályozása”, valamint így és ennek általa a hatalmas természeti kincsből származó bevételek “társadalmiasítása”. A dél-amerikai ország ugyanis a térség első, világszinten pedig a tizenegyedik olajexportőre, azaz volt alapja a chávezi ígéreteknek.

Ámde egyetlen lábon állni csak addig lehet, amíg a föld meg nem rendül alattunk. Azaz pontosabban: amíg a kőolaj ára kellően magas, így a bevételből finanszírozható az egyébként agyament rendszer. Az a chávezi rendszer, amely idülten befektetőellenes volt, amelyik notóriusan államosított, mindenféle ellátást a “Központból” akart irányítani/meghatározni, a politikai ellenzéket pedig amolyan “nemzetellenesnek” kikiáltva kommunikációs karanténba, annak aktívabb tagjait pedig börtönbe zárta.

Chávez elnököt 2013-ban elvitte az ördög. Hiába kezeltette magát Fidel Castro egyik kubai, luxus-szanatóriumában (megjegyzem: a szigetállam híresen jó ebből a szempontból!), a carcinosis erősebbnek bizonyult nála. Posztjára egy erősen meghekkelt választásoknak köszönhetően, mindössze egyetlen százalékos “többséggel” korábbi alelnöke, Nicolás Manduro került. Az egykori buszsofőr azonban koránt sem rendelkezett azzal a népvezéri karizmával, mint elődje. Ráadásul a bezuhant olajár miatt az egész rendszer finanszírozhatatlanná vált, az eszement államosítások és központosítások okán a legalapvetőbb élelmiszerellátás is becsődölt. Ehhöz párosult még az ottani jegybank mereven chávezista magatartásából eredő folyamatos árfolyamzuhanás, no meg a három számjegyű infláció, az ordasra nőtt munkanélküliség és a szegénység is.

A vasárnapi választások eredménye így az lett, hogy a heterogén ellenzék most kétharmados többséget ért el. Ennek alapján pedig nem csak a chávezista tisztviselőket (pl.: az ottani tákolmánybíróság tagjait) tudják lapátra tenni, de magát a Buszsofőrt is, no meg a chávezista alkotmányt.

Kedves Barátom! Ugye Te is látod a párhuzamot?! – írta az Ismerős. Majd rögvest hozzá is tette: “Hát nem pont így és éppen ezért fog elmúlni majd az Orbán-rendszer is?!“.

Ösmérősöm szerint ugyanis idehaza pont ugyanaz a helyzet, mint Venezuelában. Van egy mértéktelenül populista, kizárólag a pillanatnyi érdekeit néző, s ennek érdekében bármit elkövetni hajlandó “kormány”. Ez akármit és akármikor hajlandó államosítani, majd azt rögvest “privatizálni” is, tehát a “csókos strómanok” kezébe adni. Ez akármikor kész feláldozni nem csak az ország tekintélyét, de még az uniós (schengeni?) státuszát is mondjuk azzal, hogy az erre kapható “zemberek” alantas ösztöneit felhorgasztva, azokat “gondolkodásmentes masszív szavazói táborrá téve”, tőlük – a “saját pénzünkből” sok-sok milliárdot felemésztő ócska, alpári propagandával – erre “felhatalmazást”, vagy legalább is “hivatkozási alapot” kapjon.

Ámde ennek “kártyavári mivolta” már most is látható! Az egész ország gazdasága olyan, mint egy gólya: “egyetlen lábon áll a mocsárban” és “az uniós támogatás békájára les” (lévén “nekünk még olajunk sincs, csak a külföldre és a bérrabszolgaságra alapított ‘iparunk’!”). Ha ez nincs, “mert mondjuk a ‘Béka’ megunta a dolgot”, akkor “a Gólya, azaz az egész ország” egyszerűen éhen pusztul. Nem lesz semmije! Sem a NER-nek, hogy “a hazugságait finanszírozza”, sem pedig “a nertársaknak, hogy ezeket elhiggyék”. Akkor pedig “következik az általános éhséglázadás”, majd ezzel párhuzamosan/ezt követően “a rendszer össznépi elsöprése, egy ‘Rendszerváltó Koalíció‘ hatalomra emelése”, amolyan “forradalmi alapon”.

*

Teljesen egyetértek az Ösmérőssel! Ez a rendszer, a NER, csakúgy, mint az összes eddigi, alapvetően diktatúrára, korrupcióra, néphülyítésre, elnyomásra, kizsigerelésre és bürokráciára alapozta magát. Az államigazgatási és -vezetési tehetség (meg az erre való akarat/törekvés) oly’ messze áll tőlük, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. Ilyesmi, egy ilyen “állam” SOHA ÉS SEHOL nem volt működőképes.

KIVÉVE az olyan félbalkáni, félázsiai, a hétköznapi korrupciókra bármikor összekacsintó, a hatalombirtokosok visszaéléseit pedig vállrándítással tudomásul vevő országokban, mint amilyen a mi passzív közreműködésünkkel (Schmitplagiilag aláírt) megszüntetett Köztársaságunkban! Az igaz ugyan, hogy ha az Unió tényleg és végkép megunja a társadalmilag alaposan támogatott Állammaffia lenyúlásait, s elzárja a pénzcsapot, akkor valóban megdöglik az egész ország. Orbán szemétkedései, a Putyin (pénzosztó?) kezére játszó, Merkelt és magát az EU-t aláásni kívánó törekvései ezt elkerülhetetlenné teszik. Ámde tartok tőle, hogy amikor bekövetkezik az, aminek elejét vehettük volna, még mindig lesz legalább 1,5 millió bőgő barom (“Maroknyi métely sziklik mint a porla …“, illetve tapsikolva/kezet is csókolva: “Viktor! Viktor!“) és minimum 4 milliónyi néma birka, akik még ezt is, a országnak felkínált újabb történelmi lehetőséget is veszni hagyják/hagyták. Akik persze rögvest meg tudják ezt magyarázni. Az egyik úgy, hogy “Na ugye!“, a másik meg úgy, hogy “Hát ahogy szoktuk!” … Előre vivő álláspont mindkettő. Ugye?! … Ráadásul évszázadok óta. Ugye?!

A venezuelai párhuzam azért sem/nem “stimmol”, mert ott egy olyan ellenzék fogott össze A Cél érdekében, amely ezen kívül semmiben nem ért egyet. Minálunk pedig még A Célban sem. Ott a Chávez-féle poulista diktatúra börtönbe dugta az ellenzéki politikusokat. Minálunk a Csúti Chávez egyszerűen lefizeti!

… és ezt …

szendamondja!


Mégis meddig még?

Orbán Viktor, közjogilag miniszterelnök, (orvosilag meg egészen más) ma egészen elképesztően messze vetette a sulykot. Mégis meddig teheti még?! Mégis meddig tűrjük még, hogy usque 1,5-2 millió fogalmatlan idióta kedvéért legyen lejáratva és tönkre téve úgy 8 millió (az előbbiekkel egyetemben!)?

Néhány nappal ezelőtt az Európai Unió kötött egy olyan megállapodást Törökországgal, miszerint az efendik kapnak két év alatt 3 milliárd eurót, vízummentességet és gyorsított csatlakozást az EU-hoz, cserébe tartsák a saját területükön a “migráncsokat“. Az ekkor senkit nem zavart, hogy egy olyan áldemokráciával kötötték meg ezt az alkut, ami még az orbáninál is orrfacsaróbb (egyelőre!).

Ezt a kontraktust a Mi Boldogságunk (akkor még) úgy interpretálta, miszerint “győzött a magyar álláspont”, azaz nem köll egyetlen “migráncsot” sem befogadnunk. “Kultúrális és nemzeti homogenitásunk” így meg lészen őröztetve, amiért pedig csekély az a 18 millió eurónyi ellenérték, melyet ennek érdekében a kormány kifizetni köteles.

Megjegyzem:

A “kommunikáció” szerint “Mi, Magyarok” nem akarunk egyetlen bevándorlót sem “betelepíttetni” hagyni a saját nemzetállamunk területére. Ezek a migránsok ugyanis nem csak a fentebb említett “homogenitásunkat” tennék tönkre, de elvennék a magyarok munkahelyeit is, tartásuk pedig “nagyon sokba” kerülne. Ehhöz képest már legalább 6 milliárd forintot sikerült a “magyar kormánynak” elköltenie a “gyodára”, több, mint 1,7 milliárdja volt a menekültellenes kampányra, továbbá most vállalt kötelezettséget további 5,5 milliárd forintra (18 millió euró) a “helyben tartásra”. Az a kabinet, amelyiknek nincs 3 milliárdja a gyermekéhezés felszámolására, ugyanennyije a pedagógusok kifizetésére, s mindössze 5 milliárdja a gyalázatosan alulfizetett szociális munkások béremelésére!

*

Idehaza ehhöz képest szinte senkit nem zavart, hogy a FAFEJ (“Felkapaszkodott Alcsúti Fejedelem“) győzelmi jelentésével ellentétben az ingatlanmutyizásairól (is) elhíresült Dr. Ötker, volt pémester és frakcióvezető, jelenlegi Propagandaminiszter (ld.: Dr. Göbbels!) már hétfőn azt kurjongatta az Orbángyűlésben, hogy továbbra is veszélyben a haza! Azér’ mer’ itten “kötelező betelepítési kvóták” vannak, be köll fogadnunk legalább “15 ezer”” migráncsot (korbábban még “Szegednyi”, azaz 165 ezerről volt szó!), így jogos a további aláírásgyűjtés, valamint a kormányt parlamentileg kötelező, srtassbourgi perindítás.

Akkor még azt gondoltam, hogy ezek az elvetemült, politikusoknak látszó, szubhumán, parazita egyedek egyszerűen csak “elfelejtettek egyeztetni” egymással. De ma rá köllött jönnöm: szó sincs ilyesmiről! Ezek nem ösztönös gonoszságból, genetikus amoralitásból (is) követik el a disznóságaikat, hanem előre megfontolt szándékkal, továbbá aljas indokból és üzletszerűen, valamint csoportosan!

Még 2011-ben az álnemzeti Qrmány  létre hozott egy propaganda-fűszerezett sóhivatalt, melynek neve: “Magyar Diaszpóra Tanács“. Ennek “hivatása” a szöveg szerint nem más, mint hogy “az egységes magyar nemzet részeként fejtse ki véleményét, tegyen javaslatokat és hozza meg döntéseit a magyar–magyar kapcsolatok előmozdítása, a magyar nemzeti közösségek gyarapodása érdekében“. Mindezt a különböző egyházakkal, civil és cserkész szervezetekkel karöltve. Legutóbbi, negyedik ülésükön pl. éppen azért aggódtak, hogy “nemzetközi támadások” érik a Szeretett Hazát … azaz és pontosabban a Kedves Vezetőt.

Nos ezen “Tanács” mai ülésén nem csak a köznevetség méltó tárgyát/alanyát képviselő Semjén Zsolt (miniszterelnök-helyettes és fővadász) jelent meg, hanem Az is, akit ő (állítólag) helyettesíteni szokott.

Nem szeretném most itt az időt és energiát arra pazarolni, hogy részletesen ismertessem A Nemzet Elmebetege felszólalását. Akit érdekel (remélem sokan lesznek!), az itt olvashatja! Ámde mindenképpen szeretném feltenni a kérdést, hogy:

Tudomásom szerint mintegy 8 milliónyi választásra jogosult honfitársam él ebben a tényszerűen hanyatló és szegényedő Hazában. A véleménykutatások alapján közülük kb. 1,5-1,8 milliónyian hajlandóak még mindig erre az Elmebetegre és az általa létrehozott Maffiaállam további fennmaradására szavazni, akár annak ellenére is, hogy ez a Kleptokrácia már megint személyre szabott törvényt hozott ippeg tegnap! Rendben van. Ám tegyék. De!

Mégis meddig még? Meddig tűrjük az Elmebeteg és az Elvetemültek Uralmát?! Mégis meddig hagyjunk felettünk uralkodni egy Mocsári Kisebbséget?! Akiknek se istenük, se hazájuk. Akiknek egy Agyalágyult a prófétájuk, kultúrát egy Feketegyörgy, véleményt pedig egy Bayerzsolt szállít?

Ők a hangosabbak, de Mi vagyunk többségben. Ők vannak hatalmon, de Mi vagyunk az erősebbek. Ideje lenne végre rájönni erre, osztán tenni a dógunkat! Amíg nem késő.

… és ezt …

szendamondja!


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 112 követőhöz