A Bazári Pasa, a Káosz és a Nagy Semmi

Hát elmondta. Mármint Orbán a beszédét, ami még kongresszusi felszólalásnak is kevés lett volna, nem hogy “évértékelésnek”. Ki is adta az Ukázokat: nincs gondolkodás, nincs kritika, nincs béke, nincs henyélés … nincs semmiféle változás! Minden marad a régiben (csak mégúgyabb), mert Káosz vagyon körülöttünk, így a “keményen dolgozóknak” csak két választásuk lehet: Ő, a Bazári Pasa, vagy a Nagy Semmi!

Sokan és sokkal többet vártak Orbántól tegnap. Azt, hogy tesz valamilyen Nagy Bejelentést. Meghirdet valamit, ami mögé a foszladozó, fogyatkozó, hitehagyó szavazótábor végre beállhat, s így visszaszerzi a Navracsics szerint “elvesztett” Magyarországot. Talán arra, hogy egyfajta “Bástya elvtársként” az urizáló pártfőmuftikat “több szerénységre” utasítja. Avagy valami ehhöz hasonlót. Valami “Valamit”!

De nem. Nem és nem! Orbán tovább tolta a Maffiapárt szekerét bele a Nagy Semmibe, ahová az már esztendők óta tart – együtt az országgal. Pedig amikor a veszprémi Bukást “elemezte” még olyasmiket mondott, hogy talán “túl kevés” volt a vita, az egyezkedés és “túl sok” volt a cselekvés, az akciózgatás. Ezért pedig a választók “elbizonytalanodtak”, sőt, “elégedetlenek” lettek a párttal.

Feltételezem, ha a Bazárban nem csak a maffiapárt-arisztrokrácia ücsöröghetett volna, hanem néhány “közhívő” is, akkor e mondatok hallatán ők sűrűn bólogattak volna. Mert tényleg túl sok volt a cselekvés, az akciózás. Nem lehet éveken át fújni a harci kürtöket. Nem lehet esztendőkön keresztül mindenkit riadókészültségben tartani. Nem lehet huzamosabb ideig háborús pszichózist kelteni, “körkörös védelemre/támadásra” berendezkedni azzal, hogy a Vezérkar szerint hol elöl, hol hátul, hol balra, hol meg jobbra van az Ellenség. Ebbe előbb-utóbb mindenki belefárad, belefásul és akkor sem “ugrik” majd, amikor tényleg nagy a baj. Mert az ép pszichével rendelkező emberek alapvetően békére, nyugalomra, biztonságra vágynak, nem pedig a sáros lövészárkok mélyében eltöltendő nonstop őrszolgálatra.

Osztán azt se lehet sokáig csinálni, hogy egybites biodroidoknak tekintik a vidéki “közhívőket”. Azt, hogy ha a Maffiapártközpont, avagy ha tetszik, az Egyháztanács (Habony, Lázár, Rogán és az “evangéliumokat” megfogalmazó Tellér nertárs) kitalál valami Új Ideológiát, felleli az Új Ellenséget, a “Pápa” pedig rábólint, akkor is azt köteles hirdetni mindenki, ha a dolog antagonisztikus ellentétben áll a Tegnapi Igazsággal. Ugyanez a helyzet a “taktikával” is. “Odafent” kiötlik, de “odalent” már nem működik? Ennek ellenére követni köll?!

Amíg jönnek az eredmények, a sikerek. Amíg “működik” a szájába rágott “érvrendszer”. Amíg fölényesen nyerni tud egy “vitában”, addig a pártközmunkás még végrehajtja az utasításokat, mert látja, tapasztalja, hogy érdemes. Ámde amint kezdik körberöhögni őt, amit kezdenek elmaradni a sikerek, s jőnek a kudarcok, rögvest vakarni kezdi a fejét, s végső esetben a vidéki “talpas” otthon marad. … Hát valami ez történt Veszprémben is, s ha a “közhívő” ott lehetett vóna a Bazárban, hát megnyugodva helyesel a Főnöknek: “Lám, végre már Ő is belátja!“.

Ámde Orbán rögvest fordított a már-már “ön”-nek tetsző kritikán. Vissza azokra, akik a világon semmiről nem tehetnek. Azokra, akik csak az Utasításokat hajtották végre. Mert szerinte nem az ő “pápai enciklikái”, nem a klérus “előírásai” voltak a hibásak, hanem a “közép- és alsópapság” lustasága. Akik csak ültek a foteljükben, seggük alatt a babérral és nem mozgósították a híveket. Nem rágták bele a szájukba, hogy egy “kommunista milliárdos” nem emlegethet “urizálást”. Hogy nem kiálthat korrupciót az aki “2010 előtt szétlopta az országot”. Hogy senki nem veheti szájára az “arrogancia” kifejezését, aki “hazudott éjjel-nappal”. Hogy nem szólhat a szegénységről az, aki “elvette a 13. havi nyugdíjat”. Hogy nem pofázhat hibás gazdaságpolitikáról egy olyan alak aki “az országra engedte a devizahiteleket”. (Az persze nem zavarta, hogy ilyesmiket már nem csak a “kommunista, hazug milliárdosok”, hanem az egykorvolt szavazóik is mondják, s nem csak olykor-olykor, hanem nap nap után!)

Mert most egy Új Korszak kezdődik! Egy olyan Éra, amelyben mindent pont ugyanúgy (sőt, mégúgyabb!) köll csinálni, mint a megelőzőben. Áskálódhat az EU nyugodtan a rezsicsökkentésünk, meg az energiafüggetlenségünk (amit Putyin kezébe adtunk) ellen, aggodalmaskodjon csak a bankok elszámoltatása miatt. Mi akkor is megvédünk és elszámoltatunk! Körülöttünk, az egész világban, így Európában is ott a Káosz. Ott a szegénység. Hiszen a haldokló Nyugaton “egyre többet kell dolgozni egyre kevesebbért“. Bezzeg mi! Itt hamarosan a “keményen dolgozó” emberek is sokat fognak keresni. Mi vagyunk a nyugalom, a béke és a rendezettség, a gazdasági növekedés egyetlen szigete ebben a Zűrzavar-óceánban. Ahová nem lehet csak úgy, “megélhetésileg” bevándorolni, behozván a bűnt és elvevén a munkát. Ahol mindenki tudja, hogy a “liberális multikulturalizmus” egyszerűen nem működik, mert az csak arra jó, hogy lerombolódjék az “európai kultúra”. Akik szakítottuk a megszorításokkal, a neoliberális gazdaságpolitikával, no meg a “politikai korrektséggel” is!

Megjegyzem:

Ezt a mondatot még sokáig fogják Orbán orra alá dörgölni. Azt, hogy szerinte “a magyar ember természeténél fogva inkorrekt, politikai szempontból”. Természetesen lehet majd azt mondani, hogy ez tényleg jellemző Orbánra. Hiszen nem volt még olyan politikai és egyéb ígérete, melyet betartott volna. Hasonló a helyzet a nemzetközi szerződésekkel (pl.: EU, NATO), no meg a saját törvényeivel is. Ámde ez a kijelentés szerintem nem egy “credo”, egy önkéntelen elszólás volt, hanem a rá (és tanácsadóira, beszédíróira) olyannyira jellemző műveletlenség. A Naccságos Fjedelem ugyanis úgy folytatta: “… vagyis még nem veszítette el a józan eszét … nem a duma érdekli, hanem a tények”. Azaz: ne törődjünk mások érzékenységével, hanem mondjuk ki azt, amit gondolunk!

Ezt akarják kicsavarni a kezünkből azok a gazok, akik nemtelen vádakkal támadnak rá az országra, a nemzetre, s ezt méginkább fogják tenni az elkövetkezendő időszakban is. Rendes fideszes nem a kritikákon agyal, hanem élből visszautasítja azokat, s halad tovább azon az úton, amelyen egyelőre még mindenki szembe jön, de a “polgári Magyarországhoz” vezet, ami egy akkor is létező eszme, ha bizonyos “okoskodó elemzők” mást mondanak (Szegény Gépontfodorgábor csomagolhat és mehet Recskre?!). Ha ez a “rendes fideszes” az utóbbit teszi, akkor “pasák leszünk a saját országunkban” (kölcsönzött mondat a Török Példaképtől, dakota diktátort ugyanis még nem ismer az újfideszes történelem … hehehe!)). Ha azonban nem, akkor “mások fognak dönteni” róluk és el lehet felejteni a Szép Új Világot. Úgy járnak majd mint “Antallék 1994-ben” (meg ők 2002-ben!), azaz “visszajönnek a kommunisták”!

Közbevetve:

Ez a “polgári Magyarország”, meg annak felépülése engem élénken emlékeztet arra a bizonyos “Szocializmusra”. Azt is csak alapoztuk, építettük évtizedeken át, iszonyú pénzt és energiát ráfordítva, de a hivatalos ideológia szerint valahogy az istennek nem tudtunk a meló végére jutni. Ez meg pont olyan, mint az orbáni “évértékelő” helyszínéül szánt Várkert Bazár. Eredetileg 3 milliárdba került volna, ma 11-nél tartunk. Már kétszer átadták, de még mindig nincs kész. Sőt, egyes helyein már a vakolat is omlik!

Harcra fel! Győzni kell!” – ordította tegnap a Bazári Pasa, s meg köll állapítanom: nem az ő gyógyszere “gurult el”. Hanem azoké, akik még mindig tűrik őt, meg a beszédét a Bazárban hallgató, drága ruhákba öltözött, de olcsón megvehető, “keményen dolgozó” Bandáját! … Azaz a miénk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Magány és érinthetetlenség

Nagy napra virradtunk ma! Egy mindenkit átverő, amorális talpnyalókkal körül vett, de éppen ezért teljesen magányos, önmagát “miniszterelnöknek” képzelő alak fel fog állni egy pulpitusra, s onnan “évértékelő” beszédet mond majd az “Érinthetetlenek Kasztjának“. … Azaz “a társadalom legaljának“.

Tizenhetedik alkalommal áll majd ma esete Orbán Viktor a gondosan kiválogatott közönsége elé. Tizenhetedik alkalommal igyekszik majd úgy csinálni, mint ha a nettó lopásokon, a zsarolásokon és a korrupción alapuló Meggazdagodáson, meg a hazugságokkal és csalásokkal szerzett Hatalmon, illetve annak mindenáron való megtartásán kívül lenne bármiféle (értékelhető) Célja. … Pedig nincs!

Eleddig tizenhatszor abszolválta már ezt a Feladatot. Tizenhatszor volt képes elhitetni magáról, hogy ő egy Jelentős Valaki. Sőt, ő A Jelentős Valaki. Tizenhatszor tűzött már ki elérendő, megvalósítandó Célokat … s tizenötször felejtkezett el ezekről (törölte/töröltette ki a hívek fejéből) nagyvonalúan. Tizenhatszor jelölt már ki éppen aktuális Ellenségeket … s tizenötször változtatta meg a róluk alkotott véleményét, egyesekkel még “szoros és megbonthatatlan” barátságot is kötve. Azt hihetnék tehát, hogy neki ez a Tizenhetedik csupán ujjgyakorlat lesz. Azt hihetnénk, hogy könnyű dolga van. … Pedig dehogy is!

A kezdet kezdetén még ez volt a helyzet. Ügyesen, jól megszerkesztett beszédeit “itta” a szájtáti közönség. Hallatán sokan csettintettek elégedetten, sokan idézték ezek egyik-másik részleteit magánbeszélgetéseken is, mint “tökéletes meglátásokat”, illetve “abszolút igazságokat”. A Tábor számára ezek az 1999 februárja óta rendszeresen ismétlődő rendezvények régóta várt, hitüket újra és újra megerősítő eseményeknek, ha tetszik “istentiszteleteknek” számítottak. … Pedig csupán a soros “drogadagjukat” kapták meg tőle!

Ez a drog a “fülekre” hatott. Hogy az egyházzá formált “párt” hívei a táboruk mellé gondosan megásott, széles Szakadékon át ne hallják meg, amit a “túloldaliak” kiabálnak nekik. Azt, hogy egyetlen országban élünk mindnyájan! Hogy nem csak “Mi”, “Ti” is nyomorogtok! Hogy nem csak a Mi, hanem a Ti gyerekeitek is menekülnek innen a “haldokló” Nyugatra a jobb megélhetés lehetőségéért, a tisztesebb (normálisabb) körülmények közé! Azt, hogy ugyan forduljatok már meg, s nézzétek meg, valójában kik is uszítanak Benneteket Miellenünk! Hogy valójában kik is itt az igazi gazemberek, nemzetellenes hazaárulók?! … Nem hallották, nem látták, mert nem akarták!

Mert ez a drog a szemekre is hatott. Hogy a hívek ne csak süketek, de vakok, vagy minimum “gyengén látók” is legyenek. Hogy legelébb is elhiggyék, hogy az a bizonyos Szakadék tényleg létezik, s nem csupán egy hatalomtechnikusok által odavetített “fata morgana” (lásd még: G. Fodor Gábor “elmés” meghatározását a “polgári Magyarországról“, ami szerinte csupán “egy politikai termék“!). Hogy ne lássák meg, hogy a nemlétező szakadék túlpartján nem ördögtől való gonoszok, valódi sátánfajzatok rázzák öklüket feléjük vicsorogva, bosszút és halált követelve, hanem hozzájuk hasonló, hús-vér emberek integetnek nekik Kiegyezést és Normalitást kérve. … Nem akartak látni, s ha meg is fordultak, inkább behunyták a szemeiket.

Mert ez a drog a morálra is hatott. Mert ami a Túloldalon magától értetődő volt, az a Sajáton elébb elképzelhetetlen. Később pedig ami a Túloldalon “biblikus” méretűnek, sőt, “eredendőnek” tekintett Bűn volt, az a Sajáton “időnkét előfordulónak”, illetve “bocsánatosnak”, az “ilyesmi” (mármint a hatalombirtoklás) “természetes velejárójának”. Mégkésőbb osztán, amikor egyre-másra derült ki, hogy a lopás, a korrupció “biblikus méretei” sokkal inkább jellemzik a Saját Oldalt, egyre többen kezdtek “megfordulni”. Megfordulni és szemügyre venni: kik is ordítják bele a füleikbe az éppen aktuális “igazságokat”, kiknek az ujjai mutogatnak rá az éppen aktuális “ellenségekre” (hol erre, hol meg amarra), kiktől is kapják meg az éppen aktuális napi/heti/havi drogadagjukat “nemzeti és keresztény” feliratú kapszulákba csomagolva. … Mert a drog egyre kevésbé hatott!

Minden tudatmódosító szer természetes velejárója, hogy egyre több és nagyobb adag köll belőle. Ez a következménye a függőség kialakulásának. Az egyházzá alakított párt híveinek mind nagyobb dózisokban kellett beadni az egyre blődebb kampánydumákat (“politikai termék”!), hogy ne váljanak eretnekekké. A Kléruson pedig egyre inkább eluralkodott a Szerzés vágya, illetve a Következménynélküliség mámorító érzése – már nem azért loptak, mert szükségük volt rá, hanem mert megtehették! Maga az Egyházfő pedig a Hatalom Korlátlanságába bolondult bele. Kibocsátott “Enciklikái”, például a “szokásos” rádióinterjúi, a különböző nyilatkozatai, avagy a ma este előadandó “évértékelője”, azért vannak immáron tökéletesen elrugaszkodva a Valóságtól, mert nincs már a környezetében senki, aki a Realitás tükrét elé tarthatná (lásd pl. a “Századvég” azon nemzetközi “sajtóelemzését“, mellyel a tajtbunkó Kovács szóvivő dicsekedett el a minap!). Azért nincs, mert a Klérus már csupa-csupa bedrogozott alakból áll, akik a Szerzés és a Következménynélküliség kábszerét csakis úgy kaphatják meg, ha a “Pápa” maga is “be van gombázva”. … S hogy ez már milyen “méreteket” öltött, ahhoz még a mai “Évértékelőt” sem köll meghallgatnunk/elolvasnunk!

A drog egyre kevesebb hívőre hat. Egyre kevesebben vannak, akik még mindig nem látják/hallják a Túloldaliak szavát, integetéseit. Bár sokan még nem vették tudomásul, hogy az a bizonyos Szakadék tulajdonképpen egy délibáb, egy “politikai termék”, de már a Klérus, az Egyházfő “intelmeire” sem kíváncsiak. Ezt a tényt erősítette meg a múlt vasárnap Veszprémben lezajlott időközi választás is. A tavaly áprilisihoz képest távol maradók száma szinte pontosan megegyezett azzal, amennyivel kevesebb szavazatot kapott a mostani maffiajelölt a mandátumot szűk egy esztendeje megszerző Navracsicsnál. … Mert körükben is terjed az a nézet, melyet Bogárdi Szabó István, az immáron alig több, mint egymillió hívőt számláló magyar református egyház Zsinatának nemrég megválasztott lelkészi elnöke mondott a Népszabadságnak:

“Most inkább azzal foglalkoznék, hogy a keresztyén emberek mit várnak el a politikától. Ideje lenne megvitatni a témát, mert úgy látom, hogy – legalábbis Magyarországon – a politikusok kezdik az indiai értelemben vett érinthetetlenek kasztját alkotni. Tehát a társadalom legaljához tartoznak.”

Orbánnak tehát ma este valami “nagyon nagyot” köllene “bejelentenie”, avagy ha tetszik, hát “meghirdetnie”. Az eddig mantrázott “szabadságharc”, az országot a tokától bokáig hazug Putyinnak teljes mértékben kiszolgáltató “energiafüggetlenség” törekvése immáron rohadt kevés. A csengő-bongó korrupciós botrányok, meg a Simicska-féle “legecizés” után pedig már az eddig (legújabban) szajkózott “nem kérünk a megélhetési bevándorlókból!”- duma is kábé annyira lesz “tartalmas”, mint mondjuk a vöröshagymában a “proletár öntudat”. Valamit, amivel képes lesz “überelni” a hívekben lassan felhorgadó Valóságtudatot. Azt, amit a már idézett Bogárdi Szabó Zoltán (ugyancsak a Népszabadságnak) úgy fogalmazott meg, hogy …

“… a politika egy ország vagy helyi közösség életében óriási felelősséget hordoz. Legyintgetni mindenki tud, én is, nagyon sokat. Bármikor. Elhatárolódunk, és kikérjük magunknak, hogy mit akar tőlünk a politika. Helyette szerintem jó lenne újra arról beszélni Magyarországon, hogy mi a politika hivatása. (…) Közösen kellene az egész országnak megbeszélnie, mit kell teljesítenie egy politikusnak ahhoz, hogy politikusnak tekinthessük. Most fordítva van a dolog, arról folyik a disputa, mi az, amit ne csináljon, vagy rossz értelemben csináljon, hogy elmondhassuk: na, ilyenek a politikusok!”

Orbánnak tehát ki köll találnia valamit! Neki, vagy a Klérusnak (Habony, Lázár, Rogán, Szíjjártó és a “szavonarolaként” körülötte sertepertélő Tellér Gyulának). Ha nem teszi, mert se benne, se a Tanácsadókban nincs már ennyi “szufla”, akkor megállíthatatlanná válik a református püspök által javasolt “közösen megbeszélés” folyamata. Akkor pedig vége mindennek. A “Pápának” is, a “Klérusnak” is, meg az egész “Egyháznak” is.

A magányos Orbán ma szónokolni fog az “Érinthetetleneknek”, azaz “a társadalom legaljának”. Azoknak, akiknek ugyan duzzad a közpénzektől a bankszámlájuk, méregdrága kisestélyikbe és öltönyökbe burkolják olcsón eladó, silány énjüket, de már nem csak a Vezérben, hanem önmagukban sem hisznek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A Pokol tornácán

Az még körülbelül “rendben van”, hogy egy csicskás igyekszik megszolgálni a “bérét” és “ezerrel” nyalja ura seggét. De az már gyomorforgató, ha mindezt szükségtelenül túllihegi. Valami ilyesmit művelt tegnap Pokol Béla, az “alkotmánybíró”, aki ösmételten és sikeresen pöcsételte le az eredetileg tiszteletre méltónak szánt talárt.

Nyílt titok Magyarországon, hogy az “Alkotmánybíróságnak” (AB) nevezett, elvileg a törvényhozói és a végrehajtói hatalmi ágat ellenőrizni, illetve korlátozni hivatott testületben esztendők óta maffiaszolgálatos csinovnyikok ülnek. Létszámuk, pontosabban a grémiumon belüli arányuk hamarosan meghaladja majd a korlátlan döntéshozatalhoz szükséges mértéket, lévén néhány tagnak mostanság lejár a mandátuma (ők azok a “régiek”, kinek jóval rövidebb időre szólnak a megbízatásaik, mint az “újaknak”). Helyükre pedig a Maffia a szokásos “minőségű” alakokat fogja ültetni, a szokásos (“senkivel nem egyeztetünk”) módon. … Igaz, az ehhöz szükséges kényelmes, parlamenti szavazattöbbséget Kész Zoltán vasárnapi győzelme alaposan kikezdte, de Orbánéknak nem lesz skrupulusuk “kiegyezni” majd mondjuk a Jobbikkal a “Szent Ügy” érdekében (felkészül Morvay Krisztina? – nem röhög, ez komoly!).

Közbevetőleg:

Az Alkotmánybírósággal kapcsolatban létezik két “furcsaság”. Az egyik az, hogy a létrehozását (no meg a működését) előíró törvény szerint székhelye Esztergom. Ehhöz képest ez a testület még annyi időt sem töltött el a Duna-parti városban, mint én Kuvaitban, ahová sem ezelőtt, sem (valószínűleg) ezután soha nem fogom betenni a lábamat. A másik pedig az, hogy miután 2011. január 1.-től Magyarországon nemlétezik “Alkotmány”, csak “Alaptörvény”, akkor mégis “mijafasznak” a bírái is ők? Jellemző úgy a Hivatásos Ellenzékre, mint a trehány magyar sajtóra, hogy ezeket a kérdéseket soha, sehol és senki nem tette még fel!

Az AB már korábban is sok és igen jelentős “szolgálatot” tett a Maffiának. Ráadásul ezt még az “eredeti”, tehát a “szoclib-kivitelezésű” összetételében. Emlékezzünk csak vissza az úgynevezett “Szociális Népszavazás” ügyére! Arra, amikor az AB kitalálta, hogy bár ugyan tényleg nem lehet (adókról) állami bevételekről (nép)szavazni, de mivel a 300 forintos vizitdíj közvetlenül az adott orvos kasszájába jut ez nem számít ebbe a kategóriába. Osztán az sem volt semmi, amikor az állami tisztviselők korlátlan, mindössze “bizalomvesztéssel” indokolható kirugdosására vonatkozó paragrafust (2010) ugyanez a testület úgy semmisítette meg, hogy azért hagyott még a Maffiakormánynak fél esztendei haladékot a “meló” elvégzésére. Ámde amikor már a “pofátlan végkielégítések” (kivéve pl. Szász Károly!) 98 százalékos adóztatásáról volt szó, akkor már nem volt irgalom: azonnalra, sőt, visszamenőlegesre szólt törlés.

Erre volt a Maffia válasza az, hogy egyrészt korlátozták az AB hatáskörét (költségvetést érintő törvényekkel kapcsolatban kuss!; “akcio popularis”, tehát “korlátlan hozzáférés” nuku!; a korábbi döntéseket pedig, mint precedenst figyelembe venni nem szabad!). Osztán 15 főre emelték a létszámot, s az így létre jött helyekre pedig csupa pártszolgálatos, velejéig gerinctelen és alkalmatlan alakot toltak be.

Amit még most sem akarok megérteni, …

… az az, hogy a “valódi” alkotmánybírák ekkor miért nem álltak fel a székükből? Miért nem tépték le magukról a talárt, nyakukból pedig az aranyplecsnit? Miért nem volt annyi önbecsülésük, hogy ilyen körülmények (és “kollégák”) között a Maffiakormány/Maffiakétharmad “dugja fel” magának az egész cirkuszt, de ebben ők nem lesznek se porondmesterek, pláne nem bohócok?! Lelkük rajta és nagyon remélem, hogy valamennyiükbe szorult még annyi jóérzés, hogy ezen azóta is tanakodnak!

Ezek egyike Pokol Béla, akit egy sok évtizeddel ezelőtti “alma materi”/professzori tévedés jogi diplomával, illetve “alkotmányjogászi” szakvizsgával ajándékozott meg. Később pedig a Maffiahatalom szándékolt hibája okán méltatlan testére húzhatta a lila talárt, nyakába akaszthatta az aranyláncon függő “Rendszerszolga vagyok!“-billogot. Holott az alapjogokkal kapcsolatos “sajátos” nézetei már korábbról is közismertek voltak.

Ez a “kisgarázda“, avagy ha tetszik “ABarázdabillegető”, legelébb az 1998-2002 közötti parlament kisgazda képviselőjeként vetette magát észre. Azzal a feledhetetlen javaslatával, mellyel a Sajtótörvényt óhajtotta úgymond “megrendszabályozni”. Mégpedig úgy, hogy ha bármelyik lapban bárkiről olyan (akár egy interjúalanytól is származó) vélemény jelenik meg, amit az érintett kifogásol, akkor az adott orgánum köteles teljes terjedelemben leközölni a “sértett” önmaga által megfogalmazott “reflexióját”. Ez volt az a bizonyos “Válaszadási kötelezettségről” szóló törvénytervezet, amit osztán az akkori AB (elnök: Sólyom László) úgy vágott ki az ABlakon, mint “macskát szarni”. Anno még Fideszék is körberöhögték a pasit, de ez egyáltalán nem akadályozta meg őket abban, hogy később “saját” alkotmánybíró-jelöltet csináljanak belőle (kétszer is!).

Ami nem sikerült anno, az “bejött” 2011-ben. Ez a fogalmatlan és alkalmatlan alak azóta tagja az AB-nak. Azóta hozza meg “érdekes” ítéleteit, azóta fogalmazgatja meg szakmányban az egyre “mókásabb” párhuzamos indoklásait, illetve különvéleményeit. Legutóbb (tegnap) egy, a bevándorlókra vonatkozó, 2007-es törvény azon paragrafusát semmisítette meg az AB, miszerint csakis olyan “harmadik(?)” országból érkezett bevándorló esetében kezdhető meg a “hontalansági vizsgálat”, aki “jogszerűen tartózkodik” Magyarország területén. Ámde amíg az illető nem minősíthető “hontalannak”, addig a “jogszerű” tartózkodása sem állapítható meg. Ergo: a Tákolmány alapján ez úgy hülyeség, ahogy van … szólt a többségi verdikt.

Bezzeg Pokol másként gondolta. Ő, aki világ életében tiltakozott a “lopakodó alkotmányozás“, tehát az AB azon (hollói és sólyomi) gyakorlata ellen, hogy nem csak az írott passzusokat, hanem a “szellemiséget” is figyelembe veszik az ítélethozatalkor, most rögvest belekapaszkodott a maga különvéleménye “megalkotásakor” mindenbe, aminek persze köze nincs a Tákolmányban leírtakhoz.

Túllépve az általánosabb alkotmánytechnikai és érveléstechnikai kérdéseken, és közelebbről a jelen ügy tárgyát, a bevándorlást és ezzel összefüggésben a bevándorló hontalanok kérdését a középpontba emelve, szintén kritikával kell illetni a határozatot. Nem tudom támogatni a rendelkező részi megsemmisítést és az azt alátámasztó indokolást azért sem, mert a megsemmisítés Magyarország és Európa egyik legfontosabb sorskérdését illetően csökkenti a magyar nép (és rajtunk keresztül az európai népek) lehetőségeit az önvédelemre. Már napjainkban is – de a demográfiai tendenciából fakadóan főként a következő években, évtizedekben – a zsugorodó európai népesség közösségeit az Afrika felől érkező sok-sok milliós illegális bevándorlás és ennek következményei létükben veszélyeztetik.

Ez a rendszerszolga mindezzel nem csak Urai legújabb, ellenség-generáló kampányát akarta kiszolgálni (lásd: “megélhetési bevándorlók”). Nem csak a saját, korabeli “véleményét” köpte szembe azzal, hogy messze túlterjeszkedett a Tákolmány írott szövegén, de még annak “szellemiségén” is. Hanem a “taláros, aranyplecsnis tekintélyével” alátámasztani igyekezett azt a  saját idióta agymenését, melyet nemrég könyvben jelentetett meg az egyik kiadó, …

… s amelyet a “Libri” úgy aposztrofált, pontosabban ajánlott olvasóinak, hogyaszongya: “A szerző morálelméleti vizsgálódásai nyomán olyan kutatási területhez érkezett, amelynél aktuálisabbat elképzelni sem lehet.“. Nem olvastam az “opuszt”, nem is fogom, de már a fentebb idézett különvéleményből is meg lehet állapítani: ilyesmit tényleg “elképzelni sem lehet”, kivéve ha valaki egy rendszeres gyógyszerezés és orvosi felügyelet nélkül maradt pokolbéla! (A 444.hu-ra adott linken videó is taláható! Érdemes végigszenvedni azt a bő 17 percet!)

Itt áll/ül a Tákolmánybíróság a Pokol “tornácán”! Hallgatják, olvassák tűrik eme kisgarázda disznóságait, s együk pucájában sincs annyi vér, hogy Orbán fejéhez vágva az aranyplecsnit kijelentse: “Vagy én, vagy ez a manifeszt idióta!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egy “posztveszprém”-post

Se szeri, se száma” mostanság azoknak az “elemzéseknek”, melyek Kész Zoltán veszprémi győzelmét igyekeznek megmagyarázni. Például azt, hogy “ki győzött?”, illetve “ki veszített?”. Kinek/kiknek volt ez “dicsőség” és kinek/kiknek “kudarc”? … Pedig a “válasz” roppant egyszerű.

Egy bolond százat csinál! – álltja a mondás és igaza van (már megint). Előző posztomban (linket lásd az oldal tetején jobbra fent!) igyekeztem elkerülni a vasárnap Veszprémben tartott időközi, országgyűlési választás eredményének “elemezését” – ezt a csatolt “szavazásban” rábíztam Kedves Olvasóimra. Nem azért tettem ezt, mert nekem nincs véleményem, hanem azért, mert úgy éreztem: bármit írnék le, azt később az Idő (melynek “végtelensége” koránt sem annyira “bizonyított”, mint az Emberi Ostobaságé!) alaposan rám cáfol majd. Csupán “sejttettem” az álláspontomat, amit osztán a “szavazás” vissza is igazolt: az elsöprő többség szerint Veszprémben az “elégedetlenség” győzött, illetve a Maffiapárt veszített.

Ámde most, hogy sorjáznak, egymás seggébe érnek az okosabbnál okosabb “analízisek” (ez talán a legjobb közülük!). Ámde most, hogy a magukat “viktornak” tekintő baloldali pártok nem győznek hálelújázni, önfényezni. Ámde most, hogy a Maffiapárt nem győzi az egészet bagatellizálni (a 80 milliárdnyi közpénzzel kitömött pártszolgálati televízió hírműsorában tegnap csupán a 17. hír volt az ordasul nagy Bukás! – erről meg itt egy kitűnő video-meme!), nem tudtam megállni, hogy be ne álljak a “sorba”. … Mert véleményem az van. … De nagyon!

Ki győzött, kik győztek? Ez egyértelmű! Nem más, mint az “Elégedetlenség”, avagy ha tetszik, a “Csömör”. Az a levegő után kapkodás, melyet a Fuldokló csinál, ha húzza le az örvény. Minálunk ez nem más, mint a pártpropaganda. A mindenoldali “valóságtorzítás”. Az általános hazudozás, melytől öklendezünk és fuldoklunk már esztendők óta. Meg úgy általában és főleg az a … “valami”, amit idehaza “politikumnak”, vagy “közéletnek” szokás híni!

Veszített a Maffia? Igen, lényegében ez történt. Azért, mert ahogyan az előző posztomban linkelt adatok is mutatták, majdnem pont annyian maradtak otthon, tartották távol magukat az “urnáktól”, mint amennyi a tavaly áprilisi és a most vasárnapi voksoláson résztvevők közötti létszámkülönbség. Tették ezt pedig (valószínűleg) azért, mert az, amit a regnáló “kormány” képvisel, az egyszerűen vállalhatatlan, támogathatatlan, szerethetetlen. Mára egyszerűen “vérciki” lett “Ezek” mellett kiállni olyanoknak, akiknek még valamennyire ép az erkölcsi érzéke (a “maradékról” ne beszéljünk, normális embernél az ilyenek még a “térképen” sincsenek rajta!).

Mert már párt (Fidesz-Mizé) sem létezik. Csak annak ilyen-olyan tótumfaktumai (az egyik “kisizét” a minap csípték nyakon a rendőrök némi kergetőzés után a Keleti pályaudvaron mert hamis euróbankjegyeket próbált “elsütni”). Meg az erkölcstelen, közpénzeltartott, félbites biodroidok. Azaz a Frakció, amelynek tagjai minden lószart megszavaznak, amit csak eléjük tesznek (néha még enélkül is!). S bár tudják, hogy kárt okoznak, azaz ők tulajdonképpen “kártevők” (ha tetszik: élősködők), de a szaros kis egzisztenciájukat féltve ez nem érdekli őket. Nem is beszélve a “Kormányról”, ami már csakis “Suttyó, hataloméhes, harácsoló, erkölcsi gátlásoktól mentes, szakmailag és emberileg silány ‘politikusokból’” áll (idézet a fentebb linkelt, legjobbnak tekintett elemzésből!). Ahol már csakis a “hűség”, no meg főleg a lenyúlható (köz)pénz számít. Ahol már csakis amorális alakok juthatnak vezéri kegy alapján feljebb a ranglétrán … és lejjebb a morális pöcegödörben. Ezt támogatni, mellette szavazni tényleg lehetetlen. Tehát igaz a megállapítás: lényegében a kormány veszített Veszprémben!

Győzött az “Ellenzék”? Ugyan melyik? Netalán az (Jobbik), melynek jelöltje kevesebbet kapott százalékosan, mint tavaly tavasszal? Amelyik nem “elégeli”, hanem egyenesen kevesli a qrmány elképesztően hidegszívű és szűkmarkú szociálpolitikáját? A szörnyszülött oktatási elképzeléseit? Igaz, hogy most úgy csinál, mintha ehhöz “neki” semmi köze nem lenne, ámde ha valaki veszi magának a fáradtságot és összehasonlítja a 2010-es választási “programjukat” mindazzal, amit eddig a Maffiakormány és a Maffiakétharmad megvalósított, ugyancsak “érdekes”, de legfőképpen tanulságos megállapításokra juthat. Netalán a “Senkivel-össze-nem-fogok” (kivéve időnként a Jobbikkal, meg néha-néha a Fidesszel, utóbbival csakis “fű alatt”) Lömpikék? Akik szintén “alulmúlták” tavalyi önmagukat, a “Társelnök” meg abban a veszprémi kajáldába tért be stábostul és “véletlenül”, mely a Maffiapárt helyi főhadiszállása?

Netalán az MSZP? Amelyik a saját bűzlő mocskát tologatja át egyik sarokból a másikba? Söpri alá egyik szőnyeg alól a másik alá? Közben pedig a “megújulunk” és a “majd most/hamarosan” szövegével akarja “leparfűmözni” a penetráns szagot? Hallottam már tőlük egy-két gusztustalan nyilatkozatot, de az, amit Tóbi ejtett ki az orra alatt hordott ánuszrózsáján, miszerint a “veszprémi győzelem” csakis az ő pártja “szervezettsége” okán következhetett be! … Hát most mit is írjak le úgy, hogy azt elbírja az általános közízlés?

Netalán az “egyéb” Ellenzék? Annyiban tényleg tisztességesek voltak, hogy (ellentétben a szocikkal) még utólag sem próbáltak “rátelepedni” a veszprémi sikerre. Ámde ezeket a pártokat sem lehet Valódi Rezisztenciának tekinteni! Hiszen ott ücsörögnek az “Országgyűlés” nevű bábszínházban. Felveszik a “tiszteletdíjnak” nevezett, ámde a Maffiózó által kiutalt “kegydíjukat”. Bár ha pontosabb akarok lenni, akkor tekintettel a “bábszínházra” inkább a “haknipénz” megjelölését alkalmaznám! Ha lenne igazi elszántságuk, tehát “vér a pucájukban”, akkor be sem tennék a lábukat a parlamentbe, fel sem vennék a “Harminc Ezüstöt”. De bejárnak, felveszik, sőt, még fel is esküdtek arra, amire soha nem lett volna szabad (“Tákolmány”)!

A veszprémi győzelem tehát kizárólag Kész Zoltánnak, meg az őt önzetlenül támogató aktivistáinak volt köszönhető. No meg a “tömbben szavazó” dühös “balogoknak”, akik végre kaptak egy elfogadható Jelöltet. No meg a “tömbben” otthon maradó exfideszeseknek, akiknek ugyan a belük fordul már ki az Orbánlázárrogánésatöbbi bandától, de a “túloldalon” még mindig nem lát vállalható alternatívát.

Ergo igaza van Vágó Gábornak, a tavalyig lömpikés országgyűlési képviselőnek. Szerinte csakis a “civilek” lehetnek azok, akikből majd kifejlődnek azok az új mozgalmak (tudom, hogy ez most nem divatos, de “pártok”), melyek majd képesek lesznek betölteni a “Szalvátor” szerepét lerohasztott, elbutított, mocsárba süllyesztett Hazánkban.

Tapolcán, a következő “időközin” az Ellenzék közös jelöltje egy virtigli szoci. Nem jósolok neki nagy jövőt.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kész! Kész?

Várakozáson felüli, “könnyednek” is tekinthető győzelmet aratott tegnap Kész Zoltán, baloldali pártok által támogatott független jelölt a veszprémi, időközi országgyűlési választásokon. “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!” – ünnepelnek most sokan. De valóban így van-e?

Az eleddig “Szerencse Fiának” számító Orbánt mostanság az ág is húzza. Nem elég, hogy az úgynevezett “külpolitikájában” hibát hibára halmoz (Merkel elküldte a sunyiba, Putyin nyilvánosan demonstrálta, hogy Viktor Győzövics nem más, mint az ő lábtörlője, Eva Kopacz, a lengyel miniszterelnök asszony a lenyálazott kezével hozzá vágta a virágcsokrot, az eddig Legfőbb Imádónak számító Kaczinsky pedig “bemutatott” neki). Nem elég, hogy a kasszafeltöltő nagy igyekezetben egyre blődebb adónemeket találtat ki. Nem elég, hogy nyakra-főre derülnek ki a minimum gyanús meggazdagodások. Nem elég, hogy eddigi Barátja, A Párt “legokosabb” embere szanzsén legecizi, de már hónapok óta meredeken zuhan a Maffia népszerűsége.

Kopik az imázs, a nimbusszal együtt foszladozik a szavazóbázis, nincsenek “sikerek”: ősz óta mindössze egy nyamvadt helyi mandátumot sikerült megszerezni (tegnap Szatymazon). Ami “van”, az pedig a pökhendi, de kínosan átlátszó magyarázkodás, a nem megfelelő pozíciókba rakott alkalmatlan emberek “ötletelős” ostobaságai (pl.: vasárnapi zárva tartás). No meg az immáron kényszeressé vált zsarolás, korrupció, lopás (lásd még: “Folytatjuk!“).

Ilyen körülmények között a fuldoklónak szánt “oxigénsegéllyel” ért volna fel az, ha a Maffiának sikerül megőriznie a Navracsicska által “szabadon hagyott” veszprémi mandátumot egy meglehetősen tökölődve kiválasztott és nem túl “vonzó” jelölt segítségével (aki egyébként azt se tudta, mit csináljon azon kívül, hogy hallgat, mint a csuka, hiszen nem is volt miről beszélnie!). Nem is szólva arról, hogy ha ez sikerül, “házon belül” marad a minden disznóság szentesítésére alkalmas Kétharmad, azaz a mindenféle alkukényszer alóli mentesség öt esztendeje megszokott kéjes érzése.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Veszprémben tegnap lezajlott, időközi országgyűlési választásra bevetettek apait-anyait. Bár Orbán igyekezett bagatellizálni a “Dunántúli Tétet” (“Ebben a ciklusban már nem tudok olyan törvénytervezetről, melyhez szükségünk lenne a kétharmadra.“), ennek ellent mondott az, hogy elébb 800 milliót találtak nagyhirtelenjében a “sifonérban”, osztán beígértek még 4 milliárdot. No meg az, hogy Pintér “belügyminiszter” a helyi kampánylátogatása során elszólta magát (szerinte a BM “normális” működéséhez szükség van a parlamenti kétharmadra), mások meg azt “érzékeltették” az egyébként “hagyományosan jobbosnak” számító körzet voksolóival, hogy “mindenki jobban jár”, ha a veszprémi mandátumot egy kormánypárti nyeri el.

De nem csak a “nagyágyúk“, hanem az ifjú “aktivisták” is megjelentek a Királynék Városában. Ők azok, akik megalapozott “híresztelések” szerint óránként egy ezresért végeztek “közvéleménykutatást”, névvel címmel gondosan feljegyezve, hogy ki is a fideszes és ki nem. A választás napján még Mentoruk és Főnökük, Kubatov nertárs is feltűnt a “tetthelyen”. Ő azonban nem kommunikatívnak hanem konfrontatívnak bizonyult: amikor a Népszabadság munkatársai felfedezték őt, s interjút kértek tőle, rendőröket hívott rájuk, akik a “választási rend biztosítása” érdekében “kötelességtudóan” igazoltatták is a magukról megfeledkezett firkászokat (ebben személyesen vett részt Veszprém rendőrkapitánya!). Nem is beszélve arról, hogy az egyik szavazókör fidesznyik számlálóbiztosa a hivatalos névjegyzék alapján egy “magánlajstromon” pipálgatta ki a megjelenteket mindaddig, amíg a többiek le nem tiltották róla (ekkor nem jelent meg egyetlen rendőr sem, hogy “biztosítsa a választási rendet”).

Ehhöz képest mégis győzött a baloldali támogatottságú, de független (egykori fideszes!) Kész Zoltán. Ráadásul meggyőző fölénnyel (43%) és az “időközieknél” megszokott részvételt jóval meghaladó “látogatottság” (44%) mellett. Ő nem csak a “polgárosult” Veszprémben volt “győző”, de kiegyenlített küzdelmet folytatott a Maffiával és a Neonácikkal a “mindenképpen jobbosnak” elkönyvelt, “falusias” választókörökben is. Ráadásul összességében alaposan “rávert” mindenkire. Hogy miért? Nézzük csak!

Az egyik “oldal” most csak a vállát vonogatja, s mindössze annyit mond: Veszprém azt bizonyította, hogy “nem ülhetünk a babérjainkon“. A másik “oldal” viszont diadalittasan közli: “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!“. Ami pedig a legfurcsább, hogy lényegében mindkettőjüknek igazuk van!

A választás adatai ugyanis azt mutatják, hogy tényleg “dögleni” kezdett a Maffia. Sokkal rosszabbul áll, mint azt az országos felmérések mutatják. Nem csak a közismert mozgósítóképességével van már komoly baj, hanem az általános hangulattal, no meg a még 2012-ben “testre szabott” választási törvénnyel is. Utóbbi például most kifejezetten kontraproduktívnak bizonyult. Ha maradt volna a “régi”, most érvénytelen lenne az első forduló, s lenne egy második. Márpedig arra már bizonnyal össze lehetett volna kubatovolni annyi (Veszprémen kívüli) szavazót, hogy a tavaly áprilisihoz képest alig valamivel többen lévő, de rendkívül dühös és tömbben “fellépő” baloldaliakat le lehessen “nyomni”. Mivel ez a lehetőség már nem állt fenn, maradt az “osztozkodás”.

Veszprémben kiderült ugyanis, hogy a két “jobboldali” párt (Fidesz, Jobbik) hívei ugyan együtt többen lennének, mint a baloldaliak, de immáron egymás ellen dolgoznak. Holott a Jobbik eredetileg pont arra lett “kitalálva”, hogy a NER-be csatornázza a “radinacikat”. Ámde ez nem pont úgy sikerült, ahogy a “Giccsitáskás” elgondolta, hanem “túl jól”. Kitenyésztették a “sajátoldali ellenzéküket”, kihúzták a dugót a palackból és most nem tudják visszagyömöszölni. Mert a Jobbik néhány esztendeje “ráébredt” a saját erejére (alpári indulatok Fideszhez hasonló gerjesztése), s azóta nem csak “Jupiternek” képzeli magát a Dülledtszemű, de már Viktort is csak (a “saját gyermekeit” egyébként tényleg felfaló) “Saturnusnak“, a letűnő kor főistenének látja. Kit le akar győzni. Kinek helyét hamarost elfoglalhatná. “Saturnus” meg úgy segíti ebben “Jupitert”, hogy pánikjában és egyelőre még birtokolt hatalmával végrehajtja utóbbi szinte minden létező “Olymposi Programját“, kezdve a munkanélküliek rabszolgásításával, folytatva a szegregált oktatás bevezetésével, befejezve(?) a russzofil/xenofób dumák mérgező magjainak elhintésével!

Oka van “ünnepelni” most a Baloldalnak, de csak annyira mint a Jobboldalnak. Utóbbiak önmagukat győzték le, előbbiek pedig abban segítették “őket”, hogy végre nem csináltak semmit! A veszprémi mandátum ugyanis egyedül és kizárólag Kész Zoltán érdeme. Ő volt az, aki nem volt rest “terepen” lenni, hajlandó volt “leereszkedni” a Választóhoz, s ebben elkötelezett és önzetlen aktivisták segítették. Továbbá ő volt az, aki nem engedte, hogy a Hivatásos Ellenzék “személyiségek” és pártlogók formájában rátelepedjen. Tette a maga dolgát, köszönte szépen a segítséget, de egyébre nem tartott igényt, mert tudta: maga alatt vágná a fát. Hát nem is “vágta”, sőt, “növesztette” minden létező és szokásos karaktergyilkolászás és hatósági/bírósági “ellenszélben”. Példája azt bizonyítja, hogy ha ténylegesen lett volna nyerési szándék a tavaly áprilisi “Kormányváltókban“, akkor a célt simán elérhették vóna! De nem volt, inkább belemerültek az “én vagyok a hitelesebb/nagyobb” ostoba “fütyimutogató” játékába … talán nem véletlenül!

“Annyi” a Kétharmadnak? Igen is, meg nem is. Hiszen tényleg kevés olyan törvény van, amelyik az összes “képviselő” kétharmadával szavazható csak meg. Többségük ugyanis csak a “jelenlévők” minősített többségét követeli meg, azt meg ugyi nem nehéz elintézni, hogy az “ellenzék” egyes parlamenterei “véletlenül” pont akkor legyenek mondjuk “betegek”, amikor azt a vezéri igény megkívánja. Továbbá simán elképzelhető, hogy néhány jobbikos az elkövetkezendő hónapokban “rá fog döbbenni”, hogy pártja (jé!) bizony rasszista, amit meg ugyi ők “a továbbiakban nem vállalhatnak”. Mindez csak pénz, ígéret, tehát “meggyőzés” kérdése. Ahogyan az is, hogy egyik-másik ellenzékinek (mondjuk éppen pont Kész Zoltánnak) véletlenül “leeseik a létra az autója tetejéről” és ugyancsak véletlenül arra jár majd egy “kettős állampolgár” … avagy a mostani “kampány” szerint inkább egy “koszovói muzulmán megélhetési bevándorló”.

Nem lennék a tapolcai, ugyancsak időközi választás baloldali jelöltje. Immáron életveszélyes a dolog!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


“Hatalmas” recept balkáni diktátoroknak

Ezt az írást pedig még néhány nappal ezelőtt találtam a kitekinto.hu oldalán. Találóan tanulságos hétvégi olvasni valónak ajánlom mindenkinek, aki esetleg balkáni diktátor akar lenni, avagy egy ehhöz hasonló alak uralma alatt él!

Hasznos kisokos haladó balkánosoknak

Érdekes és egyben formabontó kísérletre vállalkozott Florian Bieber a London School of Economics and Political Science Délkelet-Európával foglalkozó blogjának hasábjain – számol be a BalkanInsight.com hírportál. A grazi politológus a történelmi fikciót is segítségül hívva Niccolo Machiavelli nevében tanácsokkal igyekszik ellátni napjaink balkáni „fejedelmeit”, meglátásai, jóslatai ugyanakkor nagyon is valóságosak, tűéles pontossággal rávilágítva ezzel a régiót mindmáig gyötrő legégetőbb problémákra.

Tíz pontból álló levelének különös aktualitást adhat a közelmúltban Macedóniában lezajlott belpolitikai botrány (bővebben itt olvashat róla), a klasszikus szempontok mellett azonban nem nélkülözi a modern hatalompolitika néhány alapvetően fontos aspektusát sem, amelyek nem csupán Európa déli és keleti végein, de a világ bármely pontján okulásként szolgálhatnak akár kormányzati pozíciókra törők, akár a mindenkori ellenzék számára egyaránt.

Urald a választásokat és tartsd féken a sajtót!

Az első két pont kiemelten fontos ugyan, de egyben a legnehezebb is elérni, mivel a külvilág felé mutatott „demokrata” és „reformer” álcának semmiképp sem szabad lehullania. A voksolásra nem mint megmérettetésre, hanem mint a további megerősödés legfőbb eszközére kell tekinteni. Habár a régi módszerek a külső legitimáció igénye miatt immáron nem minősülnek szalonképesnek, néhány kevésbé látványos, de annál hatásosabb módszer (szavazatvásárlás; ellenfelek bemocskolása) még beleférhet. A jó időzítés szintén kulcsfontosságúnak bizonyulhat, mivel egy előrehozott referendum felkészületlenül és váratlanul érheti az amúgy is alaposan meggyengített ellenzéket.

A külföldi, profitorientált médiabirodalmak, vagy kétes hírű, ezáltal könnyen zsarolható helyi üzletemberek kezében lévő sajtótermékek esetében különösen ügyelni kell a véleménypluralizmus látszatára, a különböző TV-adók és újságok úgyis egy idő után érdekes módon azonos, kormánybarát hangnemet fognak megütni, amelyre nagy hatással lehet az állami hirdetések esetleges visszavonásának meglebegtetése. A túlságosan kíváncsi zsurnaliszták esetében fokozatosan erősödő, de mindenképpen folyamatos nyomásgyakorlás kívánatos.

Európa és a reformok, de csak finoman és kételkedve!

Nem biztos, hogy mindenkit érdekel az európai integráció, csatlakozni ugyanakkor belpolitikai okokból egyszerűen szükségszerű, különben könnyen körön kívül lehet rekedni, amely az olyannyira áhított külföldi legitimáció elvesztésével is járhat. Ennek ellenére érdemes a sajtótájékoztatókon, közleményekben homályosan, kétségeket ébresztve fogalmazni, jobb tárgyalási pozíciókat kiharcolva ezáltal.

A korrupció elleni harc manapság az egyik leghálásabb, leginkább kifizetődő kampánytéma, amellyel könnyedén választást lehet nyerni, de a hatalom megtartásához kétségtelenül el kell tűrni valamennyire. A politikai ellenfelek megosztásához, bemocskolásához szintén igen kiváló fegyver lehet, a siker érdekében pedig hangsúlyozottan fontos a részeredmények (letartóztatások, perek) minél szélesebb megismertetése és jó kommunikációja, amely nem egyszer a saját sorokból is áldozatokat kíván.

Barátság otthon, a szomszédban, és külföldön

Az EU és a nemzetközi szervezetek szeretik az egykor (és manapság is) problémás térségekben egymással jól kijövő határos államokat, így egy udvariassági látogatás mindenképp megér egy utazást, amelyen nagyszabású regionális együttműködés és egy boldog, közös európai jövő víziója vázolható fel. A problémás szomszédokból belpolitikai szinten viszont szintén tőke kovácsolható, a történelmi sérelmek és az elszenvedett igazságtalanságok ugyanis a mai napig kiváló hívó szavak a legtöbb demonstráción, amelyek nemcsak a kormányzati hiúságot legyezhetik, de a népszerűségi indexekre is felettébb jótékony hatással vannak.

Habár Brüsszel számít a Balkán legnagyobb befektetőjének és donorjának, természetesen nem tilos más országok és nagyhatalmak felé sem közeledni, így az önállóság iránti elementáris igény kifejezése mellett az európai döntéshozók figyelme is könnyebben felkelthető, amelyből mindenki csak profitálhat hosszabb távon.

Klientúra-építés és sajátos joguralom

A lojális választópolgárok számára számtalan lehetőség kínálkozik a munkaerőpiacon, alapvető jelentőséggel bír tehát az összetartozás minél mélyebb tudatosítása az emberekben, amely érdekében az aktivisták hatalmas szolgálatot tehetnek. Az ellenfelek, másként gondolkodók viszont egyszerűen megszabadíthatóak egzisztenciájuktól a köz-, és a versenyszférában egyaránt, a kívánt hatás pedig legtöbbször csak családtagjaik vegzálásával érhető el teljes mértékben.

A „Rule of law” nagy jelentőséggel bír a modern európai alkotmányosság kifejlődésében, a törvényi háttér azonban pókhálóként olyan sűrűre és homályosra szőhető a jogalkotó által, hogy adott esetben a kívánalmak szerint bárki beleakadhasson.

Vigyázat, ideológiát és változást tartalmazhat!

Mindenfajta ideológia és eszmerendszer veszélyesnek bizonyulhat a hatalmi elit számára, a későbbiekben ugyanis olyan kötelezettségeket szülhet, amelyek akár az egész kormányt is magukkal ránthatják. Törekedni kell viszont a tágabb keretek, célkitűzések kijelölésére (például Európa, szabadság, progresszió), amely egy nagy európai pártcsaládhoz való csatlakozásban is testet ölthet.

A térség választói lélektanának megismerése élet-halál kérdés lehet a politikai túlélés szempontjából. A helyi emberek életük jelentős részében nélkülözni kényszerültek, így egy sokkal szebb, más irányba mutató jövőképre igencsak fogékonynak bizonyulhatnak. Ígéretekkel már tele a padlás, a változás viszont mindig bizonytalanságot hordoz magában, ezért mindenképpen elsődleges a nyugodt otthoni környezet megőrzése. A „permanens kampányidőszak” fenntartása ugyanakkor jól is elsülhet, mivel a vezetőből áradó energia ugyancsak imponáló lehet a lakosság számára, amelyet a kormány összetételének módosítása, egy éles politikai fordulat, vagy egy grandiózus terv bejelentése még tovább fokozhat.

A teljes, angol nyelvű blogbejegyzést itt olvashatja.

*

Hát nem rossz, s ráadásul milyen igaz! Különösen, hogy állítólag a Balkán Hegyeshalomnál kezdődik.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ecce “homo”!

Az alábbi mémet a gepnarancs.hu oldalán “lőttem” ma reggel. Gondoltam is rögvest, hogy megosztanám azon Olvasóimmal, akik nem szoktak “arra járni”.

orbanhakell_1364501367

Hát köll még ehhöz hozzáfűzni bármit is? Különösen, hogy a hozzá tartozó írás is jó?! Aligha!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 84 követőhöz