Egy egyenes beszéd

Megdöbbentően jó beszédet tartott tegnap a Budapest Pride fesztivál megnyitóján Alföldi Róbert színész-rendező. Megdöbbentően jót, mert akinek egy bitnél több nyüzsög az agyában, aki képes még a humánus és demokratikus gondolkodás minimumára, az (talán) elgondolkodhatott rajta.

“Kedves Te, aki nem tudom, itt vagy-e!”

Nem vagyok büszke rá, hogy meleg vagyok.

És nem szégyellem, hogy meleg vagyok.

Számomra normális, természetes állapot. Ugyanúgy, mint ahogy normális és természetes állapot számomra, ha valaki heteroszexuális, ha valaki transzszexuális, vagy aszexuális. Ugyanúgy, ahogy normális számomra mindenfajta szerelem. Normális és természetes, ha fiatal szeret öreget, ha kövér szeret soványt, ha egy nem roma magyar ember szeret egy roma magyar embert, vagy ha egy zsidót szeret egy keresztény, ha egy bevándorló esik szerelembe a kerítésen át egy itt lakó, magyar emberrel, ha fehér szeret afroamerikait, ha muszlim szeret keresztényt, ha barna hajú szeret szőkét és folytathatnám a sort.

Nem foglalkozom azzal, hogy ki kit és hogyan szeret, legfeljebb irigylem az összetartozást, a szenvedélyt, a két ember között létrejövő összhangot, a messziről sugárzó erőt és a szeretetet. 

Igen, a szeretetet. Az európai kultúra alapköveként emlegetett Biblia, semmi másról nem beszél, mint a szeretetről. Arról a szeretetről, ami nehéz. Nem arról, ami könnyű, amikor a szeretet tárgya úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik,  azt mondja, amit én akarok, hogy mondjon, úgy szeret, ahogy nekem tetszik. Így könnyű szeretni, hiszen a szeretet nem a másikról szól, hanem rólam, akinek elvárásai vannak, hogy miként és hogyan kell működnie a másiknak, hogy az normális legyen.

 Számomra az a szeretet, ami két felnőtt ember egymás iránti elkötelezettségére épül, normális. Bármilyen is legyen a nemi összetétel.

Nincs jelentősége. Mert a lényeg ettől még megszületik és a lényeg, a szeretet, az, ami valóban fontos és emberi, nem változik. Érdekes, és némi ellentmondást magában hordozó az a tény, hogy ez nem magától értetődő, és nem természetes magatartás egy olyan országban, ami sokszor és sokfelé deklarálta magáról, hogy keresztény ország. És ez a mondatom nem tartalmaz semmiféle negatív felhangot senkinek a hitéről vagy vallási, filozófiai meggyőződéséről. Éppen ellenkezőleg.

 Én a szeretetet veszem észre a világból, nem pedig azt, hogy kik és hogyan szeretik egymást. És én örülök a szeretetnek.

Nem foglalkozom azzal, hogy ki meleg, ki hetero, kinek van barna haja, kinek van szőke haja vagy fehér bőre.

És éppen ezért nagyon nem értem, hogy azok, akiknek az lenne az egyik legfontosabb feladatuk, és ezt úton – útfélen hangoztatják is, hogy oly módon változtassák meg a világot, ezt az országot, hogy az a szeretet felé tartson, miért akarják meghatározni, hogy mi a jó szeretet, hogyan merik kijelenti, hogy mi igazi és mi hamis.

 Honnan veszik a bátorságot, hogy liberális hóbortnak nevezzenek nem heteroszexuális kapcsolatokat.

 Budapest világváros, és a hivatalos álláspont ellenében, hál Istennek,  még multikulturális világváros. Ennek a városnak a vezetője nem nevezhet semmilyen kisebbségi rendezvényt „nem természetesnek és visszataszítónak”.

Mert ez a kijelentése nem kultúremberhez méltó. Nem méltó egy valóban igaz értékekben hívő, keresztény, konzervatív kultúremberhez. Lásd Európa.  És ez a kijelentés egy főpolgármester szájából soha nem magánvéleményként hangzik el.

Félreértés ne essék, a főpolgármester úrnak lehetnek félelmei, lehet zavarban attól, ha két férfi egy pár, vagy két nő egy pár, még akár rossz érzései is lehetnek, idegenkedhet ettől, de vagy nem kell egy világváros vezetését elvállalni, vagy pedig az a dolga, hogy változtasson  ezen az idegenkedésen. Akarja, hogy ne így legyen, hogy megértse embertársait, hogy ne ítélkezzen, hanem kérdezzen, hogy ne felsőbbrendűen véleményezzen, hanem vizsgálódjon, nyissa ki szívét, lelkét, és merengjen el azon, hogy vajon, mi az, amitől ennyire retteg ettől a témától.

Ez a dolga, azért, mert ő a mi vezetőnk. Mindannyiunk vezetője, az enyém is, kell, hogy engem is szeressen, mert én is Budapesten élek és ide tartozom.  Engem is képvisel. És minden ilyen kijelentésével azt az amúgy is egyre  inkább uralkodóvá váló  eszmét erősíti, hogy vannak felsőbbrendű magyarok és vannak alsóbbrendű magyarok. Pedig elárulom, nincsenek. Csak magyarok vannak.

Neki, mint politikusnak, mint a köz szolgálójának, ezen,  nagyon keményen dolgoznia kell, és akkor nem fog szinte elájulni a rettegéstől, ha kezet kell velem fogni bemutatkozásnál, és nem fogja azt gondolni,hogy a melegfelvonulás megrontja a gyerekeket, és nem fogja azt gondolni, hogy a melegek visszataszítóak. Nem mondom, hogy könnyű út. De ez a dolga. Mert ezt vállalta.

 Azon kell dolgozni, – persze nemcsak neki, de hát közvetlenül mégiscsak ő az én apukám -,  hogy ne egy olyan társadalomban éljünk, ahol a legdurvább szitok szó az, hogy buzi. Buzi, aki nem ad elsőbbséget, buzi, aki elém áll a boltban, buzi, aki más véleményen van mint én és buzi mindenki. Persze csak én nem.

Nem lehet senkinek a szexuális beállítottsága utolsó, mindent eldöntő  negatív érv egy konfliktusban. Nem lehet értékmérő valakinek a szexuális preferenciája. Nem lehet egy társadalmi, politikai, gazdasági, családi, vagy személyes vitában érv, senkinek a szexuális beállítottsága. Soha!

Még akkor sem, ha az a másik fél, az amerikai egyneműek házasságát engedélyező döntés után, ormótlanságokat követ el. Még akkor sem. Mert ugyanolyan ormótlanság bíróságon bizonygatni valakinek a szexuális beállítottságát, mint homofób megjegyzéseket tenni, és ugyanúgy azt a bizonyos harcot erősíti, ami számomra teljesen abszurd és elkeserítő.

 Nem harcolhatunk, mert nem lehet háború! Mert az semmi másról nem szól, mint a hatalomról. És az erő, az nem a hatalom, még ha 20 esztendő is. Az erő a belső bizonyosság, az erő az önazonosság, az erő a nyitottság, az erő az odafigyelés, az erő az érvek rendszere, az erő a megértés, az erő a bátorság, az erő a türelem, erő a figyelem, az erő kitartás. Tudom, hogy nehezebb, rögösebb és hosszabb út, mint a hatalom. De a hatalom elmúlik, elporlik, elveszik, és a múlt homályába vész. A hatalom nem tudja az emberek gondolkodását megváltoztatni, legfeljebb csak időlegesen, és azt is csak a félelem miatt.

 Az erő hosszútávon és alaposan tudja megváltoztatni a világot.

Mi sem bizonyítja  ezt jobban, mint hogy itt vagyunk és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy én itt állok, hogy merek itt állni, hogy nincs félelmem  attól, hogy itt állok és vállalni tudom azt aki vagyok, azt ami vagyok.

Kedves heteroszexuális, és homoszexuális és transzszexuális és aszexuális megjelentek!

 Végezetül egy nagyon személyes, mondhatni már intim gondolat azoknak, akik még mindig nem értik, hogy miért is vagyunk egyformák, annak ellenére, hogy máshogyan és másként szeretünk.

 És kedves Te, aki nem tudom, hogy itt vagy – e.

Amikor reggel  felébredek és amikor este lefekszem, a világ omlik rám, attól, hogy máshol vagy.

Az elhagyottság, a kudarc fájdalma nagyon mély.

És nem számít, hogy Te, milyen nemű vagy.

 Kedves Mindenki, ugye pontosan érthető és átélhető mindenki számára, hogy milyen  a fájdalom, ha az egyetlen másik, már nincs.

 Na, ezt vegyük alapul!

Ezt a közös ismerős érzést. És a másik felét  a világnak, azt,  amikor ott van mellettünk. És boldogok vagyunk!

Éljen a szabadság a fájdalomra és éljen a  szabadság a szerelemre!

 Konklúzió: éljen a szabadság!

Köszönöm.

*

Én is köszönöm.

… és ezt …

szendamondja!


Töketlenek

Se szeri, se száma nincs a világtörténelemben azon politikusoknak, akik ugyan a bátor és rettenthetetlen hős szerepében tetszelegtek, ám amikor komoly döntést kellett volna hozni, gyáván kitértek a felelősség alól, s azt az általuk állítólag híven szolgált népre tolták. … Példák a közelmúltból.

Arnold Schwarzenegger, az osztrák származású színész-politikus kétszer is volt az USA egyik leggazdagabb állama, Kalifornia kormányzója. Mindkétszer az ott konzervatívnak számító Republikánus Párt színeiben. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság minapi, a melegházasságokat engedélyező határozatát védelmébe vegye, sőt, kijelentse: “Nagyon boldog vagyok, hogy ez a döntés megszületett“. Véleménye szerint ugyanis: “Mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg. Ez a helyes út, és úgy gondolom, ez egész Amerika számára ünneplésre ad okot“. Azokat, akik ezen véleményét az FB-oldalán kifogásolták, egyszerűen elküldte a francba, a méltatlankodó közéleti “személyiségekről” meg a következő szavakkal emlékezett meg: “Azt kell mondjam, hogy az igazságszolgáltatás néha jobb döntéseket hoz, mint a politikusok“, lévén utóbbiak “… néha nem elég tökösek ahhoz, hogy együttműködjenek ilyen ügyekben“.

Tökösen megfogalmazott álláspont! Kíváncsi lennék rá, mit szólnának ehhöz a honi “konzervatívok”, élükön a “miniszterelnökkel”, az ő “helyettesével”, avagy Tarlós főpolgármesterrel. Azok a közpénzeltartott xeno- és “buzofóbok”, akikből egy, a világ normális részén immáron automatikusan elfogadott “melegfelvonulás” vagy ízléstelen viccelődéseket, vagy zsigerien középkori öklendezéseket hoz ki. Gondolom, ezek az alakok most sem azt állapították meg, hogy a Világ ment el mellettük, hanem pont fordítva. Azt, hogy “hanyatlik a Nyugat”, hogy “a Kelet a jövő ígérete” (csak még soha nem váltotta be, de majmos’! … hehehe!), no meg hogy azon a bizonyos “autópályán” mindenki “szembe jön”. (A fentebbi Arnold-Viktor fotó pedig törlődik a “megfelelő” FB-oldalról!)

Alexisz Ciprasz görög kormányfő “buziügyi” állásfoglalását ugyan nem ismerem, de nem csodálkoznék rajta, ha fentebb említett “Hungaricumokhoz” hasonlóan vélekedne. Reá ugyanis szintén vonatkozik a schwarzeneggeri megállapítás, azaz bátorsága addig tart, míg a viccbéli, a körmét reszelgető nyuszinak: amint megjön az “oroszlán”, rögvest visszavonja “bátor” kijelentéseit, majd remegve kijelenti: “hülyeségeket beszélek”.

Görögország 2009-óta vegetál az EU-IMF pénzügyi infúzióján. Oka ennek az, hogy Hellászban már az eurozónába való belépést megelőző esztendők óta is minden pénzügyminiszter, illetve statisztikai hivatalnok alkalmazásának elsődleges kritériuma a mérleghamisítási képesség volt. Össze is gereblyéztek egy akkora adóssághalmot, amiből önerőből kimászni képtelenek voltak. A korábbi görög kormányok ugyan sok mindent megtettek a hitelezői igények teljesítése érdekében (évek óta szufficites költségvetések készültek és valósultak meg – adósságszolgálat nélkül szemlélve!), de valódi reformok híján a gazdaság nem indulhatott be. Miért nem? Mert a “Nagygörögök” a hatalom bűvöletében elsősorban a “székbe kapaszkodást” tartották szem előtt, s mindig csak annyit tettek, ami a további hitelek lehívásához még éppen elegendőnek bizonyult. (Közben pedig a Csodát várták, persze az ilyenkor szokásos “eredménnyel”.)

Ez meg nem tetszett a “Kisgörögöknek“, akik csak azt látták: a korábban krőzusi juttatásaik eltűntek, adóik emelkedtek, munkahelyeik megszűntek, javulás meg nem történik. Ezér’ osztán többségük úgy döntött, hogy kormányozza csak most mán’ az országot az a szélbal-széljobb koalíció, melynek miniszterelnök-jelöltje, a nevezett Ciprasz, ugyancsak a hatalom megszerzése érdekében, fűt és fát, tücsköt meg bogarat megígért mindenkinek. Legfőképpen azt, hogy felmondják a 2009-es hitelmegállapodást, kirúgják az EU-t és az IMF-et, szakítanak a “megszorítások politikájával”. Tehát a Kisgörög visszakapja tőlük az addig megszokott életmódját, azaz pont azt, ami a Csődig vezetett. (Engem ez élénken emlékeztet a 2010-es magyarországi választási kampányára. Persze lehet, hogy csak én tévedek.)

Mintegy öt havi tárgyalások, no meg a törlesztésfizetés okán bekövetkezett “padláslesöprések” után bekövetkezett az Igazság Pillanata, s hiába volt a handabandázás, az Unió pénzügyminiszterei kitették a zsebre baszott vágott kezű (ez is emlékeztet “Valakire“!) görög “szaktárcás” szűrét a szombati megbeszélésről. Akik meg bent maradtak, simán megüzenték a Kintmaradt által képviselt társaságnak: betartjátok az Egyezséget, vagy mehettek a levesbe!

Mire a “bátor” görög kormány válasza: jaj, csak addig tessen már pénzt adni nekünk, amíg lemegy az a jövő vasárnapi népszavazás! Az, amit pont egy nappal korábban jelentettek be és írtak ki. Egy olyan népszavazást, ami a görög alkotmány szerint lehetetlen, s mire az első hellén odahúzza az “ikszét” a megfelelő rubrikába, már értelmetlen is! Nem csak mert addigra megszűnik a tárgyát képező Szerződés, de azért is, mert az EU-IMF ugyan miért hinné el, hogy a “nemet” javasló, és pont ezzel hatalomra jutó Sziriza majd éppen ennek hatására fogja betartani azt, amit egyébként a kötelessége lenne.

Mi ebben a “töketlenség”? Szerintem világos. Ciprasz “nyuszi” addig várta az “oroszlánt”, hivatkozva a népi felhatalmazására, amíg az “állatok királya” valóban meg is érkezett. Kitátott, agyarakkal bőven “felszerelt” szájába tekintve, az eladdig marhára bátor Görög Tapsifüles pedig mit is csinált? No nem azt, hogy bevállalván  a “politikai pofavesztést” elismerje, hogy abszolúte megalapozatlan és elképesztően populista ígérgetésekkel jutott hatalomra, de ezeket beváltani nem tudta. Azt sem, hogy néhány havi regnálása után végre először tényleg az ország érdekében cselekedjen, azaz a Valóságot a kisgörögök elé terjesztve elmondja: nincs más választás, mint az a Megszorítás, ami ugyan pár hónappal ezelőtt még nem lett volna ennyire kellemetlen, csakhogy mi, a Nagygörög Pöffeszkedésünkkel, meg a zsarolgatásainkkal elbasztuk még azt is, amire akkor még lehetőségünk lett volna. Ehelyett a Nép Szavára állandóan hivatkozó, s az eddigi “döntéseit” erre “alapozó” töketlen Ciprasz a népszavazással a népre hárítja azt a felelősséget, melyet ugyanezen néptől kapott! … Gratulálok!

Visszatérve a Töketlen Magyarbátrakra, egyszerűen nem tudom megállni, hogy párhuzamot ne vonjak közöttük, meg a “Nagybüdös Szükség” idején szintén picurkáknak bizonyult Nagygörögök között.

Tény és való, hogy országunkba elképesztően sok menekült érkezik – pláne, mióta bejelentette a “Népnemzeti Qrmány” a kerítésépítés “okos” ötletét. Tény és való, hogy ez a migrációs nyomás kezdi szétfeszíteni a magyar közigazgatás és idegenrendészet rendelkezésre álló anyagi és személyi, valamint elhelyezési kereteit.

Ámde miért is van ez? Netalán azér’ mert a jelenlegi kormány (is) egyszerűen nem törődött a határőrizettel. Netalán azért, mert a jelenlegi kormány egyszerűen képtelen volt felmérni a közel-keleti háborúk, illetve az egyes balkáni államok összeomlásának következményeit. Netalán azért, mert felmérés és körültekintés helyett azt a “szinte semmit” (© Kósa Lajos), amit az ilyen helyzetekre az EU-tól kapunk, javarészt ellopják a “Közeliek”.

Osztán amikor már a nemtörődömségük miatt körmükre égett az egész, akkor bemenekülnek a Nép mögé: egy teljes milliárdot fordítva egy … aljas Konzultációra, további bő 300 milliót a szintén elképesztően embertelen, a legalpáribb ösztönök felszínre hozására szánt plakát- és reklámkampányra. Amennyiből jódarabig úri módon tarthatnánk az ideérkező menekülteket!

Nemzeti katasztrófát vizionál, majd tegnap hajnalban a Szeretett Vezető, némi további (és ellopható) brüsszeli pénzek ígérvénye okán hirtelen megváltoztatja az álláspontját? Kerítést építtet magyar területen úgy 20 milliárdért? Amelynek rácsához a migránsnak ölég csak hozzáérnie, s máris be köll őt fogadnunk, lévén nem/igen (megfelelő válasz nap, illetve mostanság már óra/perc szerint választható!) tartjuk be az erre vonatkozó európai szabályokat? Azokat, melyek regulálták volna a menekültek/bevándorlók uniós “szétosztását”, de a nemzeti érdekre hivatkozva a Főnök egyszerűen elutasította? Fel sem mérve annak lehetőségét, hogy ezek után itt is maradhat akár az összes is?

Mindezek után töketlennek nevezi az alpári antimigráns-kampányt mélyen elítélő libalosokat (például őt!), illetve tökösnek a “győztes” Viktort egy olyan Blogger, aki egyébként tökéletesen tisztában van a Rendszer alapvetően aljas, hazug mivoltával (szerinte tényleg ilyen, de kivéve most – naneee!). … Hát nem is tudom, mit mondjak!

Pedig csak egy kicsit olvasnunk kéne. Egy kicsit körülnéznünk és tájékozottságot töltenünk a tökfejünkbe. Már csak azér’ is, hogy ne töketlen közpénzlenyúlók uralják itten a közbeszédet, meg a tökfilkók tök’egyszerű, tökösnek vélt közgondolkodását!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Ima Luciferhez

Ebben az egyre abszurdabb, mind korruptabb és maffiásabb Nerisztánban szinte bármi megtörténhet. A minap például az, hogy egy közpénzlenyúló fidesznyik a közpénzlenyúló fidesznyikek tevékenysége okán igazságért kiált a Közpénzlenyúló Fidesznyikhez! … Mint ha a Kisördög imádkozna Luciferhez!

Tiffán Zsolt egy igazi “karrierfideszes“. Életrajza szerint 1998-ban érte őt az első revelációja, akkor lépett be A Pártba. Az pediglen nem is lett hálátlan neki, hiszen hat esztendővel később már megyei elnök, 2010-től pedig országgyűlési képviselő is lehetett. Ezzel párhuzamosan pedig (míg azt a Führer be nem tiltotta) a Baranya Megyei Önkormányzat elnöke is.

Zsoltnak tehát szép jövedelme volt, de nem elegendő. Ahhoz semmiképpen nem, hogy az apjával közös, még 2012. májusában bejegyzett borászati kft.-jét a cég által kiérdemelt üzleti/anyagi pozícióba juttassa. Erre csak 2013-ban nyílt lehetősége, mikor is egy 16,5 milliárd forintos keretű, “Üzleti célú szálláshelyek fejlesztése” című uniós pályázatra oly’ sikeres projektet terjesztett be a Colchicum Szolgáltató Kft. (Tiffánék cége), hogy azzal összesen 107.928.877,- Ft támogatást nyert el.

Zsoltot az nem zavarta, hogy a családi vállalkozásnak akkor még egyáltalán nem voltak “üzleti célú szálláshelyei”. De megoldotta a problémát azzal, hogy (gondolom) a pénz feléből elébb megteremtette ezeket, majd a másikból pedig továbbfejlesztette. Egyébként sem volt különösebb oka a lelkiismeret-furdalásra, hiszen a pályázat nyertesei között voltak autókereskedők, műanyagflakon-gyártók, de ott virított maga Lázár Vilmos, a hírhedt CBA résztulajdonosa is, akiknek szintén nem volt (akkor még) mit “fejleszteniük”.

Zsoltnak később azzal sem volt gondja, hogy a törvényi tilalom ellenére két helyről húzott fizetséget. Miután ugyanis 2014-ben választania köllött a képviselői mandátum és az önkormányzati pozíció között (az előbbi mellett döntött), alaposan megcsappant a jövedelme, ám ezt a Jóságos Keresztapa, avagy valamelyik consiglierie egy miniszteri biztosi állással kompenzálta. A “polgári erkölcs” szerint ugyi ez totál rendben van, de Tiffánt a dolog egyébként azért sem zavarta különösebben, mert ezt az illetékes minisztérium alaposan “megmagyarázta“.

Zsolt tehát nyugodtan élte a fidesznyikek hétköznapjait. Híven szolgálta a Pártot, a Kormányt, valamint az ezek élén álló Szeretett Vezetőt, nyalintotta fel a neki ezért cserébe juttatott közpénzeket, s a fentebb említett EU-stiklin kívül komolyabb “dolgai” nem voltak. Na jó, ott volt még az a “Kisbusz-ügy” is, de az csak annak volt köszönhető, hogy Tiffán, mint a körzet képviselője nem akarta megsérteni a harkányiakat (ha mán annyira erőtették a dógot … ugyi?).

Ámde Zsoltban a minap valami megszakadt. Tegnap előtti (jún. 24.) fészbúkos bejegyzésében magából kikelve kiáltott igazságért. Nem máshoz, mint a Szeretett Vezetőhöz, az Egyetlenhez, aki szerinte a párton belül még mindig azt teszi, melyre ő maga is felesküdött: harcol a magyarságért! Mert a “miniszterelnök” az, aki Tiffán szerint “… ha kell, a világgal szembeszáll a magyarok védelmében. Egyszerűen, tisztán, mégis (!!!??? – kiemelés: szendam) érthetően beszél. Hogyan harcoljon ő, ha Dél-Dunántúl semmit sem tesz a saját boldogulása érdekében?“.

Juhéj, itt valami nagy baj van! De mi is lehet az? Lássuk csak Zsolt bejegyzésének egyes részleteit:

  • Mert nem tűröm el, hogy engem és társaimat – akik a szívünket kitettük az Ős-Dráva program sikere érdekében – nap mint nap megalázzanak! Többek között olyan politikai szereplők, akik a közéleti kurválkodáson kívül semmihez sem értenek, és semmit nem tettek még le az asztalra. Az Ormánság asztalára. Büntetett előéletű firkászok faggatnak a hülye és aljas kérdéseikkel naponta. Ha pedig megrendelés érkezik ezekhez a bűzlő médiumokhoz – sajnos sokszor kormánypárti oldalról -, ők rögtön ugranak, s ordas hazugságokat terjesztenek rólunk. (Amúgy tudjuk, kik osztják az észt a megyében közülünk. Összesen két emberről van szó…Pedig nem egy pártban vannak, mégis ők osztják le a lóvét… Ha kell, a sajátjaikra törnek, csak azért, hogy mások semmit se tehessenek …
  • Néha tényleg úgy érzem, kitinpáncélt kell növesztenünk, hogy elviseljük mindazt a gyalázatot, amit ezek a gazemberek ránk ragasztanak. Teljes skizofrénia, hogy (pártfüggetlenül) nyalják a seggét politikai hobbitoknak egy – egyébként dicséretes – rendezvény miatt, mindeközben a megvalósult projekt elindítói a XXI. század verbális máglyáin végzik.Helyosztás zajlik: egyszer ez, egyszer az az erős ember. Ha valaki persona non grata, akkor társai az ellenzéki sajtó segítségével próbálják lejáratni …
  • Táskahordozók világa lettünk, amelyben „polkorrekt” fiúk utasítanak rendre az ilyen írások miatt. Magára hagytuk a derék polgári köröket. A régi tagok hátán feláll a szőr a sikamlós dumák miatt. Egyszerűen elegük van abból, hogy a kormánypárt mindenre barátkozós szöveget lök …
  • Azért van ez, mert nem jó a személyzeti politikánk. Nem is volt jó soha
  • Tudományos munkatársainkat használják fel mikrofonhordozónak, hogy kommunista, jópofizó uzsorásoknak – köztük ormánsági polgármestereknek – adják kezébe a távbeszélőt. Szemkilövetők tetszelegnek a hatalom árnyékában, lökve a szokásos szöveget, amit mindannyian ismerünk: “Tudod, én mindig rátok szavaztam…” …
  • Ó, és az árulók! Akik hazudtak, akik megvezettek minket, akik a tehetségteleneket használják fel hatalmuk érdekében, akik a maguk hatalmáért olyanokat emelnek hatalomba, akik a torkukat elharapták volna másfél évtizeddel ezelőtt. (Ez mán’ kicsit necces. A Vezér esetleg magára veheti! – szendam)

Zsolt osztán az istenhez kiált igazságért. Azt írja, hogy “Viktor! Vedd már észre!!!Ezek maffiózók!!!“. Leírja, hogy a “2018-as nagy harc” előtt a Pártnak magába köll néznie, mert ha nem így lesz, “ránk telepszik anyilasávós” söpredék, akinek pojácái hetente tolják a képünkbe a politika totális gátlástalanságát és sunyiságát!“. Azt, hogy ismét aktivizálni kell a polgári köröket, mielőtt azokat a Jobbik, “a maga álszentségével elviszi őket“. Majd hogy szavainak még nagyobb súlyt adjon, egy fidesznyiktől merőben szokatlan módon önkritikát gyakorol: “Elkeserítő a helyzet. Én is hibás vagyok. Azt hittem, egy jó ügyért csak ki kell állni, aztán minden megy magától. Hát nem így van…“. Majd ezt az egész tirádát az alábbi fotóval illusztrálta:

Tiffán Zsolt fényképe.

Halovány sejtelmem sincs, mi vezette e poszt megírására Tiffán Zsoltot. Ezt döntsék el Tisztelt Olvasóim a fentebb felkínált szavazáson. Az azonban mindenképpen biztos: meglehetősen … khm … furcsa, amikor egy közpénzlenyúló fidesznyik a közpénzlenyúló fidesznyikek miatt igazságért kiált a Közpénzlenyúló Fidesznyikhez! … Csak szentet ne csináljunk belőle … is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Debileknek áll a világ!

Az egyik budapesti kerületi ügyészség szerint nem követi el a költségvetési csalás bűncselekményét az, aki vagyonnyilatkozatából kihagy néhány olyan elemet, melyről elfelejtkezett, illetve amely a “tudatában nem saját jövedelemként jelenik meg”. … Hurrá! Magyarországon ezek szerint felmentő körülmény a tudatlanság, a feledékenység, a debilitás. Ezt jól jegyezze meg minden keményen megadóztatott kisember!

Van a Btk.-nak egy paragrafusa, nevezetesen a 396., melynek első bekezdése “a” pontja szerint “az követi el költségvetési csalás bűncselekményét, aki a költségvetésbe való befizetési kötelezettségét, avagy a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja“. Ebből egyenesen következik, hogy az, aki a neki kötelességként előírt vagyonnyilatkozatát úgy teszi meg, hogy abból egyes elemeket (pl. megszerzett, számára kiutalt jövedelmeket) kihagy, az költségvetési csaló, tehát bűnelkövető.

Egy másik törvény szerint bizonyos közszereplők (képviselőktől kezdve, kormánytagokon és polgármestereken át a vezető tisztviselőkig) kötelesek minden esztendőben vagyonnyilatkozatot beadni, melyben fel kell tüntessék valamennyi, a tárgyévben szerzett vagyontárgyaikat és jövedelmeiket. Ha valaki ennek nem, avagy nem teljes körűen tesz eleget, azaz a dokumentumokból “kifelejt” ezt-azt, az nem csak ezt a jogszabályt sérti meg, de értelem szerűen az előző bekezdésben ismertetettet is. Ergó: az illető bűncselekmény elkövetője!

Még áprilisban történt, hogy a tavalyi nyilatkozatokat böngészve kiderült: a Magyar Nemzeti Bank egyes vezetői, pontosabban Matolcsy György elnök és Gerhardt Ferenc alelnök, nem csak a gazdaságpolitikát, a Jegybank szerepét és jogköreit, de a vagyonbevallási kötelezettséget is “unorthodoxan” értelmezik.

Mint ismeretes, az MNB nemrégiben több százmillió forintnyi “nyereség” felhasználásával számos alapítványt hozott létre annak céljából, hogy azok terjesszék és népszerűsítsék Gyurci gazdaságpolitikai tévelygéseit, nettó őrültségeit (a nagyobb gyalázat kedvéért ezek mindegyikét a bölcsesség görög istennőjéről Pallas Athénéről nevezték el). Ezen fundációk vezető testületeibe osztán beültették a Bank matolcsyánus főkádereit, akik az egyébként is nagyvonalú, jegybanki jövedelmük mellett, további apanázsokat húzhattak ezekből is. Györgyünk például két helyről havi 1,2 milliót, Feri pedig (ugyancsak két kasszából) egy teljes millát.

Ezeket azonban egyikük sem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában, s amikor ez kiderült, mindketten meglehetősen “unorthodox”, tehát reájuk jellemző magyarázattal éltek. Györgyünk szerint neki azért nem volt ezen pénzzel kapcsolatban elszámolási kötelezettsége, mert azt az utolsó fillérig jótékony célra fordította. Ebből pedig következik (szerinte), hogy az alapítványi kifizetésekből neki semmiféle “elkölthető jövedelme nem származott“. Hasonló módon érvelt Ferenc is. Ő szintén jótékonykodásra hivatkozott, s mivel így nem került “fizikai kapcsolatba” ezen jövedelmével, hát egyszerűen “megfeledkezett” róla.

Sánta az érvelés ugye mondanom sem köll. Hiszen az agyarországi előírások szerint mindenkinek minden kifizetőhelyről meg kell kapnia a jövedelemigazolásokat (nem összesítve, hanem darabonként!) legkésőbb az év januárjának végéig, amelyek alapján köteles megtennie a jövedelem-, illetve a vagyonnyilatkozatát. Ezek átvételét pediglen aláírásával köll igazolnia. Innentől kezdve tehát a “feledékenység”, mint magyarázat kihullik az orthodox logika rostáján. Hasonló a helyzet az “el nem költhető” jövedelemre való hivatkozással. Ha ugyanis bárki (akár egyszeri, akár visszavonásig érvényes) megbízást ad bankjának arra, hogy számlájáról az oda beérkezett pénzének egy meghatározott részét átutalja egy másik kontóra, akkor azt a pénzt elköltötte!

Ez az egyszerű ok-okozati összefüggés volt az, amely arra sarkallta Varjú Lászlót, a DK politikusát, hogy vagyonnyilatkozati kötelezettség megszegése, illetve költségvetési csalás bűncselekménye gyanújával feljelentse Matolcsyt és Gerhardtot. Az illetékes ügyészség nem is habozott megindítani a vizsgálatot, majd két hónap múlva (tehát a tények alapos áttekintése, illetve hosszas mérlegelés után!) meg is hozta verdiktjét.

A tegnap nyilvánosságra került, de még június 19.-én kelt határozat szerint az igaz ugyan, hogy “az alapítványoktól származó jövedelem adóköteles jövedelem, ekként pedig a vagyonnyilatkozatban feltüntetendő, így a bűncselekmény objektív tényállási elemei, elkövetési magatartás, elkövetési tárgy megállapíthatóak, a feljelentett cselekmény tényállásszerű“. Ámde az a helyzet, hogy “a feljelentésből kitűnik, hogy a feljelentett személyek a tiszteletdíjjal közvetlen kapcsolatba nem kerültek, az összegek a tudatukban saját jövedelemként nem jelentek meg. Így arra következtetni, hogy a valótlan adatok szolgáltatását tudatuk átfogta volna nem lehet. A szándékosság hiányában pedig a cselekmény nem bűncselekmény“.

Juhéj! Meg van oldva minden adócsaló gondja! Az ügyészségi határozat alapján mostantól bárki hivatkozhat arra (hogy ha az adóhivatal nyakon csípi némi eltitkolt/bevallatlan jövedelemmel), hogy ő csupán egy debil, akinek halovány fogalma sem vót arról, mit is kéne ráírnia a “söralátétre”. Mivel pedig ez nem volt “szándékos”, hát az egész nem tekinthető semmiféle szabály-, avagy törvénysértésnek, horribile dictu bűncselekménynek. Ezt pedig úgy a NAV, mint az esetlegesen eljáró vádhatóságnak is kötelessége lesz elfogadnia, hiszen ha Matolcsy és alelnöke ugyanezen indoklás szerint bűntelen, akkor ő is az!

Tegyük fel azonban, hogy az ügyészségnek igaza van! Azt tehát, hogy Gyuri és Feri egyszerűen hülye, valóban nem volt halovány sejtelmük sem arról (nem a fenéket!), hogy mit (nem) cselekszenek. Ámde akkor még nagyobb a baj, hiszen ezek szerint az ország monetáris politikája, készpénzkibocsátása manifeszt elmebetegek, saját tetteik súlyát és következményeit felmérni képtelen alakok kezében van, akik fölött nincs semmiféle törvényes kontroll!

Több mint egy esztendeje nincs a Jegybanknak felügyelőbizottsága! Az “Egyetlen Felettes Szerv” pedig “mentális kihívásokkal” küszködik. Nincs is tehát min csodálkozni!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Olimpia Budapesten? Jaj ne!

Csilivili számítások igyekszenek igazolni, milyen faszányosan jól járunk majd a 2024-es budapesti Olimpiával. Ámde a helyzet az, hogy úgy köll ez nekünk, “mint egy színpompás pattanás a seggünkre“, hiszen közismert csalók serege tüsténkedik máris az egész projekt körül, ráadásul az olimpiai falut (“véletlenül”) pont a Quaestor egyik csaló beruházása, a “Duna City” telkére húznák fel! … Az alábbiakban konkrét és megalapozott “elemzéseket” olvashatunk a 444.hu oldaláról!

Kiknek jó egy olimpia megrendezése?

Figyelem, nemzeti konzultáció indul!

Egyesek szerint az olimpia az ókori idők óta a népek közötti nemes versengés legszebb megnyilvánulása, a világ élsportolóinak négyévente megrendezett színpompás seregszemléje. Mások szerint az olimpia a korrupció melegágya, az értelmetlen, indokolhatatlan költekezés iskolapéldája, városokat a csőd szélére sodró, városrészeket lakatlan kísértettelepekké változtató rendezvény, amiből az utóbbi évtizedekben szinte senki nem jött ki jól, még a leggazdagabb városok sem.

Egyetért ön ezzel a kijelentéssel?

  1. Nagyon egyetértek.
  2. Úgy kell nekünk olimpia, mint egy színpompás pattanás a seggünkre.

Félre az unalmas demagógiát, a lélegeztetőgépet, a krétát, a vécépapírt meg az összes olyan területet, amire jó érzéssel, szívvel-lélekkel el lehetne ebben az országban költeni nemhogy ezermilliárdot, hanem annak a sokszorosát is. Most, hogy Tarlós István személyében Budapest is egyetért az olimpia hazai megrendezésével, két sokkal egyszerűbb érvet mondok az ellen, hogy Magyarország 2024-ben olimpiát rendezzen.

Az egyik az olimpia.

A másik Magyarország.

Egy olimpia megrendezése mellett a közmondásos sportszeretet mellett azt szokás felhozni, hogy élénkíti a rendező város gazdaságát, turistákat vonz, és munkahelyeket teremt, ami persze Magyarországra is ráférne. Ehhez képest sokszorosan bizonyított, jól dokumentált tény, hogy egy-egy olimpia megrendezésével rövid távon jelentkeznek ugyan ezek az előnyök, de ez a rövid táv legtöbbször arra a bő két hétre korlátozódik, ameddig az olimpia tart.

Aztán amint kialszik a közmondásos láng, és a sportolók nemzetközi (színpompás) serege kiteszi a lábát az olimpiai faluból, a szurkolók pedig kicsekkolnak a direkt nekik épített szállodákból, nem marad más utánuk, mint csődhalom, néhány gazos stadion, poshadt medence, penészes tatami, tócsa hányás, illetve pár helyi politikus és sportszakember (sportszakmai vezető), akinek időközben csodák csodájára bearanyozódott a mindaddig hamis Rolex Oyster Perpetualja.

Az olimpiák történetébe régóta belerondít a gátlástalan korrupció, a csalás és az értelmetlen túlköltekezés, ami rendszerint már a rendezés jogért folyó harcnál elkezdődik (lásd Salt Lake City, 2002), és rossz esetben évtizedekig tart. A kanadaiak máig nem tudják túltenni magukat a montréali olimpiai stadion építésének szégyenletes körülményein. A Big Owe-nak, nagy adósságnak csúfolt stadion másfél milliárd kanadai dollárból, mai árfolyamon 335 milliárd forintból jött ki, a város majdnem csődbe ment miatta, a hiteleket 30 éven át fizették. És aki még mindig azt hiszi, hogy a coubertini eszme győzedelmeskedhet a tolvajokon, olvassa el, mi történt Naganóban, Lake Placidben, Albertville-ben, Athénban, Pekingben vagy Londonban. Hogy Szocsiról már ne is beszéljünk, mert amit Szocsiban műveltek az oroszok olimpiarendezés címén, az már nemcsak az oroszoknak fájt, hanem az egész világnak.

Aki pedig erre azt mondja, hogy nem baj, ezek a kanadaiak, amerikaiak, japánok vagy angolok nem értenek hozzá, majd mi megrendezzük rendesen, tisztességesen, viszonylag olcsón és mégis színpompásan, ahogy Los Angeles vagy Barcelona tette, annak teljesen elment az esze.

Mi? Magyarországon? Magyarországon egy nyomorult, 15 négyzetméteres, dohos trafikot nem lehet úgy magára hagyni, hogy el ne lopná valaki, nemhogy egy olimpia megrendezéséhez szükséges közpénzt. Arról nem is beszélve, hogy feltehető: az olimpia megrendezése körül Orbán, Mészáros, Garancsi, Gyárfás (és Deutsch, remélem, hogy Deutsch!) és egyéb válogatott sportemberek mellett ott tüsténkedik maga Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Közügyi és társadalmi fejlődési bizottságának frissen megválasztott tagja, a nemzetközi szinten közismert csaló, aki köztársasági elnöknek nem volt elég becsületes, de arra például tökéletes lenne, hogy ezermilliárdok körül tüsténkedjen.

Chicago városa annak idején 100 millió dollárt költött a 2006-os olimpiai jelentkezésre, amit végül elbukott. 100 millió dollár, az 27 milliárd forint. Egy vesztes pályázatra. Simán kijönne belőle újabb 175 kilométernyi vasfüggöny, mondjuk az osztrák határra. Vagy két jó nagy stadion, csak úgy. Az is szégyen, de még mindig jobban járnánk vele, mint egy ezermilliárdokból megrendezett, szétlopott, az országot kilátástalan csődbe taszító olimpiával.

Ha vannak még kétségek arról, hogy itt tényleg nagyarányú lopás és mutyi készül (már megint), az olvassa csak el a 444 következő beszámolóját!

A Quaestor-telekre álmodják rá az Olimpiai Falut!

A “tanulmánykészítők egybehangzó véleménye szerint” a térképen narancssárga pacával jelölt helyre kell tenni az olimpiai falut a 2024-es Magyar Olimpián:

quaestor_telek

Ez nem más, mint a Nagyvásártelep körüli telek.

Az olimpiai tanulmány PWC-s szerzői tehát nem máshová álmodták meg az olimpiai falut, mint a Quaestor gigantikus kamuberuházásának, a Duna City-nek a telkére. Ez volt a magyar történelem legnagyobb csalójának, Tarsoly Csabának az a telke, amire alapozva a 300 milliárd forint jövőbeli értéket képzelt el cégbirodalmának, ámde a még a kétezres évek közepén meghirdetett beruházásból nem lett semmi. A magyar állam viszont – Magyar Levente külügyi államtitkár személyében – a Quaestor bedőlése előtt nem sokkal arab befektetőknek kínálgatta a területet.

A Quaestor annak idején így álmodta meg a nagy ingatlanfejlesztést (amiről egyébként szebbnél szebb látványterveket készítettek):

dunacity1

Erről a tanulmány is megemlékezik, a Quaestor nevének említését elegánsan elkerülve:

“A területet a városrendezési tervek vegyes területhasználatra, intenzív beépítésre jelölik (az ide vonatkozó fejlesztési elképzelés a Duna City projekt néven ismert).”

Annyira “revitalizálnák” ez a “barnamezős telket”, hogy egy 17 ezer fő kapacitású falut építenének ide. Utóhasznosításként elég elnagyolt ötleteket vezetnek elő:

“egy része piaci értékesítésre kerül lakóingatlanokként, egy másik része pedig közszolgálati pályakezdők és alkalmazottak kedvezményes lakhatását segíti elő lakóingatlanként – a közszolgálati életpálya modellek részeként – illetve kollégiumként való hasznosítás is szóba jöhet.”

Most egyébként így néz ki a terület:

nagyvásártelep

Nos, aki ezek után még mindig úgy gondolja, hogy ebből az olimpiából lesz valami (nem csak a pályázati költségek alapos ellopása), tisztességesen fogják a kivitelezését lebonyolítani, illetve jelentős gazdasági előnyöket hoz majd a nemzetgazdaságnak, az forduljon orvoshoz, vagy a legközelebbi fideszeshez!

… és ezt …

szendamondja!


PAKSaméta

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője tegnap három dokumentumot tett közzé blogján. Ezekből kiderül, hogy Paks-II tavaly májusi megvalósíthatósági tanulmánya részben elavult, részben légből kapott adatokon alapul, soha a büdös életben meg nem térül, üzembe helyezése súlyosan veszélyezteti a Duna élővilágát, illetve lehetetlenné teszi önmaga, és a már meglévő négy blokk (Paks-I) gazdaságos üzemeltetését. Ámde a szendamondja megszerzett egy olyan titkos, belső iratot, mely arról tanúskodik: Paks-II megépítése igenis az ország érdeke! … Feltéve, ha alkalmazzuk a szokásos “maffiaegyenletet”, miszerint “Ország“=”Orbán“.

Főméltóságú Miniszterelnök Úr, Szeretett Vezetőm, Jóságos Keresztapa!

Feltételezhetően a Te tudtoddal és beleegyezéseddel consiglierid, Don János a minap azzal a feladattal bízott meg, hogy tekintsem át az Általad Putyinnal még az elmúlt hónapban (2014. január) megkötött Szerződés gazdaságossági számításait abból a szempontból, hogy ez mennyire szolgálja a MI érdekeinket.

Kötelezettségemnek híven eleget tettem. Átnéztem a szerződést, ennek alapján elvégeztem a kalkulációkat, s utóbbiak során természetesen nem(!) a néphülyítésre kitalált, alaposan elmebeteg matolcsysta módszereket alkalmaztam.

Mindezek alapján azt kell mondanom, hogy ez a Ravasz Ruszki bizony alaposan átvert bennünket! A kontraktus ugyan egy összességében és jelenlegi árakon kalkulálva 3.875 milliárdos beruházásról szól, amelyből az előzetes vélekedések szerint MI körülbelül 20 százalékot, azaz mintegy 800 milliárd forintot vághatunk zsebre.

Ámde a helyzet az, hogy a keret 80 százaléka, az a bizonyos 10 milliárd eurós orosz kölcsön számunkra egyszerűen hozzáférhetetlen. Ezt a mai árakon számolva 3.100 milliárdot az utolsó vasig a ruszkik fogják ellopni, lévén a Szerződés arról szól: Putyin kölcsönt ad a saját cégének, amit meg nekünk (illetve pontosabban fogalmazva: a Zembereknek) kell kamatostul visszafizetnünk.

Ebből egyenesen következik, hogy a jelen helyzet szerint MI (és természetesen főként Te) a magyar “önrész” mintegy 775 milliárdjával “gazdálkodhatunk”, amiből pedig 100, legfeljebb 150 milliárdot téríthetünk el a saját (és természetesen a Te) bankszámlánkra. Ez pedig, tekintettel a beruházás tíz esztendei futamidejére, bizony elég “karcsú”, hiszen az éves bevétel legfeljebb 15 milliárdra taksálható.

Természetesen ez sem kis összeg, de ha azt nézem, hogy a MET Zrt. 150 milliárdos gázimport-bulijából összesen 75 milliárdot kaszáltunk (a pénz másik fele Hernádihoz, illetve Csányihoz került – javaslom, hogy a jövőben csökkenjenek az ilyen részesedések!), akkor az éves profit 25 milliárd volt.

Mielőtt azonban jogos haragod okán parancsot adnál a paksi üzlet kiagyalóinak megérdemelt likvidálására, szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a Szerződés korántsem annyira előnytelen az ország számára, mint az az első olvasatra látszik! Ez ugyanis számos, további lehetőségeket rejt magában, amikből jelentősen növelhetjük a Család bevételeit.

A Megállapodás ugyanis kizárólag az úgynevezett “kerítésen belüli” beruházásra vonatkozik. Azaz csakis azon gépekre, berendezésekre és épületekre, melyek a két új reaktorblokkot és annak közvetlen kiszolgáló egységeit jelentik. Egyetlen szó sincs azonban a kiegészítő, tehát a “kerítésen kívüli” létesítményekről! Ezek szerint tehát mindezek megvalósítása a MI feladatunk, azokat a saját belátásunk szerint oszthatjuk ki a Család cégei között!

Konzultálva néhány megbízható szakértőnkkel arra jutottam, hogy ezen létesítmények bekerülési ára mintegy 2.000 milliárd forintra tehető. Ha ezek esetében még a megszokottnál is szerényebb “közbeszerzéssel” élünk (azaz mindössze 100%-os túlárazással számolunk), további 2.000 milliárd forintot kereshetünk az egészen, azaz az éves profitunk a teljes futamidő alatt 210-215 milliárd forint is lehet! Ez pedig már Számodra is jelentős összeg, így a megvalósítást mindenképpen javaslom.

Ugyanakkor felmerülhet két probléma is. Az egyik a finanszírozhatóságé, a másik pedig a kommunikálhatóságé. Az tehát, hogy honnan teremtjük elő azt a további 4.000 milliárdot, illetve miként cumiztatjuk be a Zemberekkel a túlköltést. Ezek ugyan roppant fontos szempontok, de én, a Te hűséges szolgád gondoskodtam róla, hogy ilyesmivel ne kelljen foglalkoznod.

Legelébb is konzultáltam Don Mihállyal, aki megnyugtatott: egy évtized alatt esztendőnként 400 milliárdnyi plusszkiadás költségvetési beállítása nem jelent problémát, különös tekintettel az ország érdekeire. Misu szerint simán be lehet vezetni néhány pluszadót anélkül is, hogy azt bárki észre venné. A finanszírozás tehát megoldott!

Ezt követően felkerestem Don Árpádot azt firtatván tőle, hogy a Paks-II emígyen bő duplájára emelkedő költségét miként lehet majd úgy “lekommunikálni” úgy, hogy abból még mi jöjjünk ki nyertesen, azaz mint olyanok, akik a lehető legfelelősebben bánnak a közpénzekkel. Ő ugyancsak megnyugtatott kijelentvén: a túlköltést majd az Európai Unió életszerűtlen és bürokratikus előírásaira fogjuk, később pedig Nemzeti Konzultációt kezdeményezünk arról, hogy az ilyesmik is nemzetállami hatáskörökbe kerüljenek (utóbbin további egymilliárdot kereshetünk!).

Főméltóságú Miniszterelnök Úr, Szeretett Vezérem, Jóságos Keresztapa!

Mint láthatod, a Paks-II. problematikáját alaposan felderítettem. Rátaláltam a Család érdekeit és jövedelmeit legjobban szolgáló megoldásokra, gondoskodtam a megfelelő finanszírozásról és a kommunikációról is.

Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy van itt még egy kockázati tényező!

Az nevezetesen, hogy egy ekkora kaliberű pénzszerzést nagyon nehéz olyanokkal precízen menedzseltetni, mint Don Gyurcy, avagy Misu, illetve Árpi. Nem is beszélve a többiekről! Olyanokról, mint például Don Tónió, avagy Don Péter, akik még arra sem voltak képesek, hogy (ellentétben Veled!) véka alá rejtsék a vagyonosodásaikat.

Megfontolásra javasolnám ezért, hogy az Üzlet lebonyolításába, mint “ügyvezetőt”, vond be Don Lajost is! Tudom, hogy mostanában feszült a viszonyotok, de egy ekkora méretű közbe’szerzés véleményem szerint feltétlenül igényli az ő szervezői képességeit, az ebben szerzett több, mint két évtizedes gyakorlatát!

Maradok tiszteletteljes Híved és hűséges Keresztfiad:

Dr. Lenyúl Béla Bódog, elnök-vezérigazgató,

O.V. Tanácsadó Zrt.

Budapest, 2014. február 15.

*

Miniszterelnöki széljegyzet:

János!

A fentiek alapján az alábbi utasításokat adom:

  1. Misu azonnal gondoskodjon a finanszírozás forrásairól!
  2. Árpi kezdje kidolgozni a kommunikációs paneleket, illetve megfogalmazni a konzultációs kérdőívet!
  3. Sándor azonnal gondoskodjon arról, hogy Lenyúl Bélát, mint lajosista elhajlót, egyszer és mindenkorra eltávolítsák a Párt és a Kormány közeléből!

Budapest, 2014. február 16.

*

Újsághír:

Tegnap este halálos közúti balesetet szenvedett Dr. Lenyúl Béla Bódog, az O.V.T. Zrt. elnök-vezérigazgatója. Miközben az autója tetőcsomagtartójáról leesett laptopja után az úttesten kivilágítatlanul visszagyalogolt, a vele szemben Velorexével szabályosan közlekedő, 113 esztendős Neker Esd, magyar-tonga kettős állampolgár halálra gázolta őt. Az ügyben a rendőrség a halált okozó közúti balesetben ismeretlen tettes ellen indított eljárását mintegy 10 perc múlva megszüntette!

Budapest, 2014. február 17.

*

Aki ezt az egészet nem hiszi, hát járjon utána!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Hungaricum(?)

Egy korabeli vicc szerint L. I. Brezsnyev sürgősséggel összehívja a Politbürót s kiadja az ukázt: azonnal kezdeményezni kell az ENSZ-nél az időzónák eltörlését, s ezzel az egységes számítás bevezetését. Próbálják neki elmagyarázni, hogy ez nem lehetséges, de ő köti az ebet a karóhoz: “Az időzónákból komoly diplomáciai kellemetlenségek fakadnak. Legutóbb táviratot küldtem II. János Pálnak, melyben sajnálatomat fejeztem ki az ellene elkövetett merénylet kapcsán, s kiderült: még meg sem történt!” … No valami hasonló “magaslatokra” kezd süllyedni a mi provinciális, háztáji diktatúránk is.

Nem tudom, hungaricum-e az a tény, hogy előbb-utóbb minden diktatúra elslamposodik, trehánnyá válik. (A vicc szerint ugyan nem, de tartok tőle, hogy ezt is idehaza agyalták ki.) A kezdeti “kemény”, az elnyomást roppant kreatívan (de bunkó módra is) művelő szakaszból (Rákosi) néhány esztendő múlva fokozatosan kialakul egy lazább, a részletekre egyre kevésbé odafigyelő, inkább a bürokráciára és az ezzel szorosan együtt járó korrupcióra, sem mint a terrorra koncentráló változat (Kádár).

Körülbelül ezt figyelhettük meg az Orbán-rendszer 2010 óta tartó pályafutásában is. Az első két esztendőben még szorosan tartották magukat a nyolc évnyi ellenzékiség ideje alatt gondosan kiagyalt forgatókönyvükhöz. Elébb jött a sunyi propaganda (esetenként “nemzeti konzultációkkal” fűszerezve), amellyel megteremtették a “társadalmi igényt”. Osztán következett a jogászkodás, tehát a szabadságjogokat alaposan megkurtító törvények “megalkotása”, végül pedig a “cselekvés”. Ugyanez vonatkozott a korrupcióra is: elébb törvényesítették a mutyizást, s csak azután következett az effektív lenyúlás.

Igaz, már akkor is voltak trehányságra utaló jelek. Mivel a törvények megszövegezése “kiszerveződött” a köz- és államigazgatáshoz (akkor még) értő minisztériumi alkalmazottak kezéből (őket meg a minisztériumok szervezték ki az apparátusból), s azt a különböző “baráti” ügyvédi irodák vették át, nem csak helyesírási hibák hemzsegtek a ripsz-ropsz elfogadott javaslatokban, de alapos koherenciazavarok is felléptek: az egyik “Lex Haverok” ütötte a másikat. Emiatt osztán azokat gyakorta köllött “fésülgetni”, szinte rögvest módosítani, azaz végrehajthatókká tenni.

Mi volt ennek az oka? Máig nem tudnám pontosan megindokolni. Hiszen a felkészülés nyolc esztendeje nem csak a hatalomátvétel forgatókönyvének megírására lett volna elegendő, de az ezeket lehetővé tévő jogszabályokét is. Az Orbán és Tsai Kft. ügyvezetésének alaposan kidolgozott, egymással szorosan illeszkedő, tehát harmonizáló törvényjavaslatok százaival a hónuk alatt köllött volna bemasíroznia a hatalomba. De vagy ezen utóbbiak nem léteztek (miért nem?), vagy a korlátlanná váló lehetőség (kétharmad) vette el az eszüket, vagy az Orbánra rendkívül jellemző, “cserélgetős” káderpolitika okán olyan “újéhes” bűnözők kerültek a hatalom bástyái mögé, akiknek nem volt türelmük kivárni azt, hogy a gondos munka meghozza a gyümölcsét.

Az első kirívó eset már 2012-ben történt. Ez volt az a hírhedt ügy, amikor kiderült: a Trafikmutyit megalapozó törvény tervezetét Dzsentri Dzsoni (akkor még csak frakcióvezető) hódmezőlázárhelyi dohányos haverjának gépén írták meg. Azt is szarul, mert a 2013-as hatályba lépésig még legalább négyszer módosítani köllött. Mi volt ennek az oka? Valószínűleg az, hogy elmaradt az a bizonyos “társadalmi vita”, ami Maffiáék esetében azt jelenti, hogy nem mérték fel teljes körűen az igényeket. De még ezt követően is farigcsálták a dolgot (persze a rájuk jellemző módon, tehát baltával). Tavaly a benzinkutakról és a hipermarketekből tiltották ki a trafikokat (úgy látszik a Continental rossz üzlethelyiségeket mazsolázott ki magának, pedig 500-ra! volt opciója – ölég hülyén néz ki, hogy egy dohányos cég vezére ennyire tehetségtelen!), később meg azér’ kellett módosítani, hogy szegény Mészáros Lőri néhány árudát megőrizhessen a nagyforgalmú üzletek tövében (nem az épületen belül, hanem a “raktár” sarkán engedélyezték a trafikok működését). Most meg, hogy a lázárhelyi cég főnöke még mindig kevesellte a “bagólét”, hát kitalálták neki a nagyker-monopóliumot, amit “furcsa mód” pont az ő egyik cége kapott meg bagóért – idén mindössze 10 millát köll kifizetnie a koncesszióért.

Ennél sokkal mulatságosabb és jóval jelentéktelenebb eset volt az, amit Fazekas földmaffiaügyi miniszter produkált még tavaly. A Maffiakormány háza táján valósággal hemzsegnek a különböző miniszterelnöki és miniszteri megbízottak. Ezek egyike Karcag ex-polgármestere jóvoltából jutott a stallumához. Neve és feladata lényegtelen (akit izgat a dolog kezdje gyötörni a kedvenc keresőjét!). Ami fontos, hogy a pasas gőzerővel látott neki a feladatának: “járta a vidéket”, hozta-vitte őt a szolgálati kocsi, vette fel a fizuját … Csakhogy legyecske pottyant a jól kifőzött “Fazekas-levesbe”: az esztendő elején kiderült, hogy a miniszter “úr” egyszerűen elfelejtette kinevezni a pacákot! Ráadásul nem is egyszer! Egy miniszteri biztos mandátuma fél évre szól, de korlátlanul hosszabbítható. Hősünk 15 hónapja akciózott már, mire valakinek leesett a tantusz, azaz Fazekas összesen háromszor bizonyult trehánynak. (Na ja! Mit várjunk egy olyantól, aki még az ennél sokkal fontosabb Földmutyit sem tudta tisztességesen, tehát bakizás nélkül levezényelni?!)

Mostanság, mióta a tavalyi “győzelemtől” kezdve az Orbán-Simicska belharc okán gyakorlatilag az országban megszűnt az effektív kormányzás, se szeri, se száma az ilyen slampos trehányságnak. Nem is érdemes valamennyit felsorolni, de van egy, amelyet a múlt hónapban kegyeskedett elkövetnie a Bűnbandának. Ez pedig – annak valamennyi stációjával együtt – híven jellemzi azt, amiről e poszt szólni igyekszik.

Még áprilisban történt, hogy a mexikói Guadalajara városa úgy döntött, hogy mivel a 2017-es “vizesvébé” 100 millió dollárra (kb. 27 mlrd. Ft.) kalkulát rendezési költségéhez egyetlen centnyi állami támogatást nem kap, inkább lemond a megtiszteltetésről. Megjegyzem, a közpénzekkel való felelős bánásmódra vall, hogy az illetékes “mexikói panchók” erre a következtetésre jutottak.

Ámde a felcsúti “Pancho Aréna” tulajdonosa már korántsem bizonyult ennyire szűkmarkúnak (Naná, nem a sajátját költi!). Ezér’ osztán Gyárfás Tamás, a honi úszószövetség elnöke diadalittasan jelentette be: Magyarország átveszi a rendezés jogát. Az elnök akkor még 25 milliárd forint környékére “lőtte be” a költségeket, de alig néhány nap múlva kiderült: valamelyik trehány maffiózó elfelejtette közölni Gyárfással a “tényleges” számot. Azt nevezetesen, hogy a vébé színhelyéül szánt “Dagály” átépítésére és fejlesztésére kijelölt állami megrendelő, az MNV (“Magyar Nemzeti Vagyonkezelő“) a teljes összeget 49 milliárd forintra taksálta. … De ez még mind semmi ahhoz képest, ami ezután következett!

Az MNV május 11.-én(!) egy “előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség miatt hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzéssel” sikeresen megtalálta az egész beruházás főkivitelezőjét a Market Építő Zrt. “személyében”. A hivatalos közlemény szerint ugyanis ez a vállalkozás adta be a legolcsóbb ajánlatot, lévén az MNV által kalkulált eredeti költséghez képest (nota bene: 49 mlrd. forint!) “mindössze” 48,72 milliárdot kért (0,28 milliárd “megtakarítás”! – Hurrá! Szép munka volt fiúk!).

Mosolygós alapkőletétel. Tarlós István budapesti főpolgármester, Julio C. Maglione, a Nemzetközi Úszó Szövetség elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök

Rögvest meg is kötötték a szerződést, majd május 18.-án (tehát egy héttel később), mint azt a fentebbi fotó is bizonyítja, Nulladik Viktor király a nemzetközi úszó szövetség elnöke és Tarlós “főpolgármester” társaságában lerakta a létesítmény alapkövét (ezt híjják “fángli-barátságnak“?)

Minden tisztának és világosnak tűnik? Hol van ebben a bakizás, a trehányság? Nos ott, hogy ez az “ünnepség” mindössze nyolc(!), a szerződés megkötése pedig csupán tizenöt(!) nappal korábban történt meg, mint hogy az ezekre lehetőséget adó, a kihirdetés napjától érvényes kormányrendelet a május 26.-i Magyar Közlönyben megjelent! … Hol vannak már a régi, szép és daliás idők, amikor a Maffia még visszamenőlegesen törvénykezett!

Ehhöz képest bagatell már, hogy egy nappal korábban (május 25.) arra a kérdésre, hogy mitől dagályosodott 25-ről 49 milliárdra a Vizesvébé költségvetése, két, egymástól gyökeresen eltérő választ kaptak az érdeklődők. Dzsentri Dzsoni szerint azér’, mer’ 2022-ig előre ki köllött fizetni a nemzetközi szövetségnek a koncessziós díjat. Girnyó-Szász szerint azonban az az ok, hogy “kibővült a beruházás”.

Valószínűleg az utóbbi mondott “igazat”, hiszen az a 48,72 milliárd a kivitelezésre megy el nem pedig a koncesszióra, ami ezek szerint további közpénzeket fog felemészteni! Ámde a poszt szempontjából nem ez, hanem az ebben is jelentkező slamposodás és trehányság a lényeg. A két pasi ugyanis manapság minden csütörtökön ott ácsorog egymás mellett (mint Hacsek és Sajó) az Orbángyűlés erre kijelölt termében, s akár órákon át is hajlandó (szimultán) félretájékoztatni a tisztelt magyar újságírókat, rajtuk keresztül meg a t. m. Választót, azaz a Zembereket. Mánpedig ebben az esetben (is) minimum elvárható lenne, hogy legalább egyeztessenek, mielőtt hazudoznak.

De nem teszik, mert fölösleges. Trehány, tesze-fosza, impotens Ellenzék mellett a Maffiakormány annyit bakizhat, amennyit csak akar!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 98 követőhöz