Olimpia Budapesten? Jaj ne!

Csilivili számítások igyekszenek igazolni, milyen faszányosan jól járunk majd a 2024-es budapesti Olimpiával. Ámde a helyzet az, hogy úgy köll ez nekünk, “mint egy színpompás pattanás a seggünkre“, hiszen közismert csalók serege tüsténkedik máris az egész projekt körül, ráadásul az olimpiai falut (“véletlenül”) pont a Quaestor egyik csaló beruházása, a “Duna City” telkére húznák fel! … Az alábbiakban konkrét és megalapozott “elemzéseket” olvashatunk a 444.hu oldaláról!

Kiknek jó egy olimpia megrendezése?

Figyelem, nemzeti konzultáció indul!

Egyesek szerint az olimpia az ókori idők óta a népek közötti nemes versengés legszebb megnyilvánulása, a világ élsportolóinak négyévente megrendezett színpompás seregszemléje. Mások szerint az olimpia a korrupció melegágya, az értelmetlen, indokolhatatlan költekezés iskolapéldája, városokat a csőd szélére sodró, városrészeket lakatlan kísértettelepekké változtató rendezvény, amiből az utóbbi évtizedekben szinte senki nem jött ki jól, még a leggazdagabb városok sem.

Egyetért ön ezzel a kijelentéssel?

  1. Nagyon egyetértek.
  2. Úgy kell nekünk olimpia, mint egy színpompás pattanás a seggünkre.

Félre az unalmas demagógiát, a lélegeztetőgépet, a krétát, a vécépapírt meg az összes olyan területet, amire jó érzéssel, szívvel-lélekkel el lehetne ebben az országban költeni nemhogy ezermilliárdot, hanem annak a sokszorosát is. Most, hogy Tarlós István személyében Budapest is egyetért az olimpia hazai megrendezésével, két sokkal egyszerűbb érvet mondok az ellen, hogy Magyarország 2024-ben olimpiát rendezzen.

Az egyik az olimpia.

A másik Magyarország.

Egy olimpia megrendezése mellett a közmondásos sportszeretet mellett azt szokás felhozni, hogy élénkíti a rendező város gazdaságát, turistákat vonz, és munkahelyeket teremt, ami persze Magyarországra is ráférne. Ehhez képest sokszorosan bizonyított, jól dokumentált tény, hogy egy-egy olimpia megrendezésével rövid távon jelentkeznek ugyan ezek az előnyök, de ez a rövid táv legtöbbször arra a bő két hétre korlátozódik, ameddig az olimpia tart.

Aztán amint kialszik a közmondásos láng, és a sportolók nemzetközi (színpompás) serege kiteszi a lábát az olimpiai faluból, a szurkolók pedig kicsekkolnak a direkt nekik épített szállodákból, nem marad más utánuk, mint csődhalom, néhány gazos stadion, poshadt medence, penészes tatami, tócsa hányás, illetve pár helyi politikus és sportszakember (sportszakmai vezető), akinek időközben csodák csodájára bearanyozódott a mindaddig hamis Rolex Oyster Perpetualja.

Az olimpiák történetébe régóta belerondít a gátlástalan korrupció, a csalás és az értelmetlen túlköltekezés, ami rendszerint már a rendezés jogért folyó harcnál elkezdődik (lásd Salt Lake City, 2002), és rossz esetben évtizedekig tart. A kanadaiak máig nem tudják túltenni magukat a montréali olimpiai stadion építésének szégyenletes körülményein. A Big Owe-nak, nagy adósságnak csúfolt stadion másfél milliárd kanadai dollárból, mai árfolyamon 335 milliárd forintból jött ki, a város majdnem csődbe ment miatta, a hiteleket 30 éven át fizették. És aki még mindig azt hiszi, hogy a coubertini eszme győzedelmeskedhet a tolvajokon, olvassa el, mi történt Naganóban, Lake Placidben, Albertville-ben, Athénban, Pekingben vagy Londonban. Hogy Szocsiról már ne is beszéljünk, mert amit Szocsiban műveltek az oroszok olimpiarendezés címén, az már nemcsak az oroszoknak fájt, hanem az egész világnak.

Aki pedig erre azt mondja, hogy nem baj, ezek a kanadaiak, amerikaiak, japánok vagy angolok nem értenek hozzá, majd mi megrendezzük rendesen, tisztességesen, viszonylag olcsón és mégis színpompásan, ahogy Los Angeles vagy Barcelona tette, annak teljesen elment az esze.

Mi? Magyarországon? Magyarországon egy nyomorult, 15 négyzetméteres, dohos trafikot nem lehet úgy magára hagyni, hogy el ne lopná valaki, nemhogy egy olimpia megrendezéséhez szükséges közpénzt. Arról nem is beszélve, hogy feltehető: az olimpia megrendezése körül Orbán, Mészáros, Garancsi, Gyárfás (és Deutsch, remélem, hogy Deutsch!) és egyéb válogatott sportemberek mellett ott tüsténkedik maga Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Közügyi és társadalmi fejlődési bizottságának frissen megválasztott tagja, a nemzetközi szinten közismert csaló, aki köztársasági elnöknek nem volt elég becsületes, de arra például tökéletes lenne, hogy ezermilliárdok körül tüsténkedjen.

Chicago városa annak idején 100 millió dollárt költött a 2006-os olimpiai jelentkezésre, amit végül elbukott. 100 millió dollár, az 27 milliárd forint. Egy vesztes pályázatra. Simán kijönne belőle újabb 175 kilométernyi vasfüggöny, mondjuk az osztrák határra. Vagy két jó nagy stadion, csak úgy. Az is szégyen, de még mindig jobban járnánk vele, mint egy ezermilliárdokból megrendezett, szétlopott, az országot kilátástalan csődbe taszító olimpiával.

Ha vannak még kétségek arról, hogy itt tényleg nagyarányú lopás és mutyi készül (már megint), az olvassa csak el a 444 következő beszámolóját!

A Quaestor-telekre álmodják rá az Olimpiai Falut!

A “tanulmánykészítők egybehangzó véleménye szerint” a térképen narancssárga pacával jelölt helyre kell tenni az olimpiai falut a 2024-es Magyar Olimpián:

quaestor_telek

Ez nem más, mint a Nagyvásártelep körüli telek.

Az olimpiai tanulmány PWC-s szerzői tehát nem máshová álmodták meg az olimpiai falut, mint a Quaestor gigantikus kamuberuházásának, a Duna City-nek a telkére. Ez volt a magyar történelem legnagyobb csalójának, Tarsoly Csabának az a telke, amire alapozva a 300 milliárd forint jövőbeli értéket képzelt el cégbirodalmának, ámde a még a kétezres évek közepén meghirdetett beruházásból nem lett semmi. A magyar állam viszont – Magyar Levente külügyi államtitkár személyében – a Quaestor bedőlése előtt nem sokkal arab befektetőknek kínálgatta a területet.

A Quaestor annak idején így álmodta meg a nagy ingatlanfejlesztést (amiről egyébként szebbnél szebb látványterveket készítettek):

dunacity1

Erről a tanulmány is megemlékezik, a Quaestor nevének említését elegánsan elkerülve:

“A területet a városrendezési tervek vegyes területhasználatra, intenzív beépítésre jelölik (az ide vonatkozó fejlesztési elképzelés a Duna City projekt néven ismert).”

Annyira “revitalizálnák” ez a “barnamezős telket”, hogy egy 17 ezer fő kapacitású falut építenének ide. Utóhasznosításként elég elnagyolt ötleteket vezetnek elő:

“egy része piaci értékesítésre kerül lakóingatlanokként, egy másik része pedig közszolgálati pályakezdők és alkalmazottak kedvezményes lakhatását segíti elő lakóingatlanként – a közszolgálati életpálya modellek részeként – illetve kollégiumként való hasznosítás is szóba jöhet.”

Most egyébként így néz ki a terület:

nagyvásártelep

Nos, aki ezek után még mindig úgy gondolja, hogy ebből az olimpiából lesz valami (nem csak a pályázati költségek alapos ellopása), tisztességesen fogják a kivitelezését lebonyolítani, illetve jelentős gazdasági előnyöket hoz majd a nemzetgazdaságnak, az forduljon orvoshoz, vagy a legközelebbi fideszeshez!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

7 hozzászólás on “Olimpia Budapesten? Jaj ne!”

  1. sharapova2008 szerint:

    Nem kell izgulni,mert a jelenlegi öt jelentkező közül Budapest esélye a nullával egyenlő,ennek ezeregy oka van,de ebből egy is elég,hogy röptessék Tarlósékat és Orbánt!
    Az egy pedig a magyar kormány ABSZOLÚT HITELTELENSÉGE,FOLYAMATOS HAZUDOZÁSA és az TÉVHIT,HOGY A KALANDOT JÓRÉSZT AZ EU FOGJA FINANSZÍROZNI…A többi? Lényeges,de csak ezután következik (pl.neonácizmus,xenofóbia,rasszizmus,korrupció,stb.,)

    • szendam szerint:

      Kedves Köztársam!
      Én egyetlen percig nem hiszem, hogy az elkövetkezendő 100 esztendő bármelyikében is olimpia lenne Agyarországon. … Pláne addig, amíg agyarország!
      Ugyanakkor azt elhiszem, hogy a “nevezés” címszó alatt elkönyvelt kb. 20-27 milliárd forintot az utolsó vasig el fogják lopni.
      Kiegészítő “beruházás” meg:
      – esetleg egy újabb aláírásgyűjtés (jó sok kubatovadattal!)
      – újabb “Nemzeti Konzultáció”, ezúttal már 2 milliárdos költséggel (plusbonus óriás falragaszok, melyek egyikének felirata: “Ha Magyarországra jössz, támogatnod kell a budapesti olimpiát!”))
      Szóval nem az olimpia megrendezésétől féltem én ezt a … khm … országot, hanem a Bukás előzményeitől!
      Üdvözlettel:
      szendam

  2. bonhomme szerint:

    Kedves szendam!

    Ez még a “kerítésen belüli” cikkedhez íródott, de mire letisztáztam, többszörösen túlhaladta a valóság! (mármint folyton történnek dolgok Orbánisztánban) Azért itt is, ott is megosztottam.

    Vasfüggöny revisited

    Túlságosan nyíltak voltunk,
    hát húztunk egy kerítést;
    úgy éreztük, okolhatjuk
    emiatt is Ferit… És?

    Százhetvenöt kilométer
    s négyméteres: jujj, de szép!
    Áldjuk érte mindenható
    diktátorunk tyúkeszét!

    Ámulatba ejtettük az
    egész művelt világot;
    Szolzsenyicinnek is tetszik:
    ő már látott Gulágot.

    E vasfüggöny mögé zárva
    immár szabadok vagyunk;
    nem jöhet be közénk senki:
    elvagyunk itt mi magunk.

    Űzhetjük a rovásírást,
    nyereg alatt puhítást,
    s hallgathatjuk Ducénktól a
    mindennapos uszítást.

    Hátrafelé nyilazhatunk
    és jurtában lakhatunk;
    a világ előre halad,
    s hátrafelé baktatunk.

    Talán még embert is eszünk,
    bár a húsa édeskés;
    de finom lesz, csak legyen majd
    mindünknél egy éles kés.

    Ha ezt tovább folytatjuk,
    a kőkorba is elérünk;
    visszamászunk majd a fára,
    ahol vígan elélünk.

  3. emigrant szerint:

    Igen kedves Köztársam!
    Ez igen fáintos kis írás, gratula, gratula, gratula! A két döntő érven percekig röhögtem. Egyébként rájöttem valamire. Állandóan arról beszélünk, hogy az újabb botrányok miatt nem beszélünk az előzőről, a másik mindig arra való, hogy elfordítsa a közbeszédet és a közgondolkodást az egyikről. De nem erről van szó, nem ez a valóság. A valóság az, hogy itten csak egy botrány van, maga a NER-nek is csúfolt orbánkormányzás. Ez maga a botrány, úgy, ahogy van. Amiket mi újabb és újabb botrányoknak látunk, azok csak tünetek, hullámfodrok, elmosódott árnyak a barlangunk falán. Ezen események információtartalma, ha úgy tetszik üzenete nem más (a címzettek mi vagyunk, az egész világ összes teremtménye), hogy ők mindent megtehetnek, bármiféle következmény nélkül. Az ún. botrányok, valójában tehát üzenetek célja pontosan az, hogy ezt a képet megerősítse a tudatunkban. Enélkül a NER célját és értelmét vesztené. Mert minek a gazdagság, ha senki se tud róla? Minek a hatalom, ha közben másokat nem lehet megkínozni, tönkretenni, elsöpörni a föld színéről? Konszolidált orbanizmus tehát nem létezik, ne is számítsunk rá, idegen a természetétől. Ez lesz tehát a jövőben is, csak egyre súlyosabb, mert egyre magasabb ingerküszöböt kell átugrani, hogy még odafigyeljen valaki. Drótkerítés, aztán aknazár, majd tűzparancs. Most Dublin, holnap az Unió. Úgyhogy egy darabig még
    maradok: emigrant

    • szendam szerint:

      Kedves Barátom és Köztársam!
      Minden szavaddal egyetértek, illetve szeretném megjegyezni, hogy szép volt ez a platonista parabola! Grata!
      Üdv!

      • emigrant szerint:

        Köszi! Hát igyekszik az ember… Látnál, amikor egész nap harminc kilós ládákat pakolok! Azt jobban is fizetik. Vigyázzatok magatokra, amikor ledől a NER, nehogy éppen alatta tartózkodjatok! Talán Varbócon át lehet vészelni…

      • szendam szerint:

        Varbócon? A “Remete” mellett?!
        De hiszen ő is Abszurdomaffiaisztánban lakik!
        Megjegyzem: akinek esze van (még), az az Omlással tisztában van. A vita mindössze a bekövetkezés időpontjáról folyik, no meg arról, hogy “kiket” fog maga alá temetni.
        Osztán majd később, a törmelékhelom alatt arról fognak vitatkozni, hogy kinek is volt igaza.
        Ugye?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s