“I”, mint Idióta

Valamilyen oknál fogva (2010-ben “elkövetett” 2,7 milliónyi szavazat) el köll viseljük, hogy egy pszicho- és szociopata Pióca (általános viselkedése szempontjából pedig Atavisztikus Véglény) uralkodjék fölöttünk és különösebb népfelháborodás nélkül kiszívja a vérünket (is) … pontosabban a pénzt a bukszáinkból. Ámde muszáj elviselnünk azt is, hogy egy Nyílvánvaló Idióta irányíthassa a Magyar Nemzeti Bankot, nyilatkozzon mindenféle ostobaságot … mert Őt Ő nevezte ki?!

Különösebben most nem szeretnék eufemizálni. Azért nem, mert már nem csak Gyurcyból

… hanem a Főnökéből is …

… ippeg úgy vagyon elegem, mint az Általuk létrehozott Országból!

A Két Pasmag között azonban van némi különbözőség is! Az igaz, hogy mindketten Elmegyógyászati Esetek, kikből számos rezidens-orvos írhatna PhD.-t, de talán ezt a doktorit még sem az egész ország rovására köllene összeskribálni, hanem valamiféle zártintézetes, EU-támogatott pályázatból, amit … ha lehetne! … ne a Közgép nyerjen meg. … Viktorunk “esete” egyébként roppant egyszerű (mint Ő is, … hasonlatosan a faékhez!), lévén tényleg azt és elhiszi, hogy Ő valamiféle Istenkirály lenne …

… aki szabadon rendelkezhet a 93 ezer négyzetkilométernyi Birtokai felett, akár még úgy is, hogy egy Nyílvánvaló Idiótát nevez ki a Jegybank élére!

Aki pedig ennek okán odáig vetemedik, hogy a teljesen nyílvánvalóan elbaszarintott, az ő nevével “fémjelzett” gazdaságpolitkát, mint “független jegybankelnök” nem csak hogy megvédje (ez még “érthető” is lenne … itten, az EU-tag Észak-Balkánon), de vagyon pofája még ahhoz is, hogy: a.) elküldje a francba a neki nem tetsző Olie Rehnt, mint az egész EU gazdaságpolitikájának abszolajte “elbaszóját” … utódjának meg a saját módszereinek eleddig “Közismert Követőjét” javasolja (gondolom, a jelölt monogramja “M. Gy.“, mint a Közgazdaságtan Eleddig Fel- és El Nem Ismert Zsenije); b.) a honi “eredmények” alapján különböző “javaslatokat” is tenni a “Rosszul Teljesítő Európának“; c.) a hitelminősítőknek pedig egy vele való konzultációt, … azzal a Pasmaggal, akivel a Világon Senki nem áll szóba, még azok a japánok sem, akiknek seggpöttyeit

… ugyan nem átallott reklámozni (mint hungaro-népnemzeti nippon-extrát), de lealázta őket (mint nem követendő példát) az évtizedes deflációjuk okán!

Gondolom ezt a “japcsik” pont olyan udvarias hallgatással vették tudomásul, mint a “Tenno” azt, hogy egy Felkapaszkodott Felcsúti Újgazdag a kigombolt (Boss-)zakója mögül kivirította a sportosan elhízott pocakját!

És mindezt csakis és kizárólag azért, hogy néhány(milliónyi) Agyalágyult Idióta, aki képes még azt is komolyan elhinni, hogy Matolcsy György nem csak nemzetgazdasági miniszternek és jegybankelnöknek alkalmas, de úgy és általában gazdasági szakértőnek is, de minden hülyeséget, győzelmi jelentést (Rezsirizsa és Tsai) is komolyan vegyen!

Ez pediglen csakis azért lesz(?) majd lehetséges, mert a Zembereknek nincsen már semmiféle hírforrásuk, avagy valamiféle clown-juk, bohócuk, mint például Hofi Géza, aki (ha élne) az ilyen “Magyarország jobban teljesít!” című, parasztvakítós, kizárólag idiótáknak kitalált, ótvarosan lábszagú kampányszöveget a következő módon kommentált volna:

Ha “A Géza” még élne, már régen nem “Orbán Viktor“-nak hívnák a miniszterelnököt, hanem úgy hogy “Takarodj!“.

… és ezt …

szendamondja!


“F”, mint Fordítva

Egyre jobban el vagyok képedve azon, hogy Idehaza, azaz Abszurdisztánban milyen természetesnek veszi szinte mindenki azt, hogy itten minden létező dolog pont fordítva működik, mint azt a Józan Ész diktálná (… az Írott Törvényekről nem beszélnék, lévén azoknak semmi közük sem az előbb említett kritériumhoz, sem pedig a legalapvetőbb jogi normákhoz!).

A hétköznapi, tehát a normális módon működő szerepek felcserélődésére, több évtizeddel ezelőtt írt egy tökéletes versikét A Rímhányó Romhányi. Emígyen hangzott:

A macskafogó egér
(Műfordítás)
Egy jókora macskát
fogott az egérke,
Nagy munka, nem mondom,
de mégis megérte.
– Engedj el – könyörgött
a macska riadtan –
szegény jó szüleim
aggódnak miattam!
És bár a cirmosnak
a könnye is megeredt,
nem tudta meghatni
A kevély egeret.
– Bekaplak! – ugrott rá
az egér ordítva…
(eredetiből fordítva).

Ez a romhányis szösszenet azért jutott most az eszembe, mert ebben az egyre abszurdabbá váló országban annyira felcserélődtek a megszokott szerepek, hogy manapság(?) már ott tartunk, hogy köztörvényes bűnözők írják a törvényeket (önmagukra), egyeseknek szabad az, ami egyébként senkinek (másnak) nem szabad, működtetni hazudják azt, ami nem működik, a beosztottal találtatja ki a főnöke, hogy miként és mennyire zsákmányolja ki és az “ellenzéki” politikus (aki szerint “lehet más…“) együtt mutyizik a mutyizás miatt állítólag leváltani szándékozott kormánnyal! … Aki nem hiszi, hát olvassa el az alábbi, végtelenül tömöríteni szándékozott példácskáimat!

Amikor a “Szakszervezet” képviseli a Munkaadó érdekeit

Talán még emlékszik rá valaki, hogy anno, még “Azemútnyócév” vége felé a jelenlegi kormánypárt többek között azzal nyerte el számos pedagógus szavazatát, hogy az iskolákban Rendet és Fegyelmet, a tanároknak pediglen “Életpályamodellt” ígért. Az előbbi aztatat jelentette (vóna), hogy a tanárnak lesznek “eszközei” a renitens, azaz az antiszociális diákok megfékezésére, az utóbbi pediglen azt, hogy a “Nemzet Napszámosai” végre és valahára tisztességes fizetést fognak kapni azért a melóért, hogy “kitermeljék” nekünk, a Társadalomnak a “Kiművelt Emberfőket“.

Nos ebből mindössze annyi valósult meg, hogy a renitens, antiszociális diák még mindíg bent “csinálhatja a feszkót” az iskolákban (igaz, csak 16 esztendős koráig), de rend vagyon és már fegyelem is, hiszen a munkáltatói jogok gyakorlójából egyszerű üzenetrögzítővé degradált iskolaigazgatók minden hónap utolsó keddjén kötelesek az Állami Szuperhivatalnak (“Klik“) jelentéseket tenni arról, hogy egykorvolt beosztottjaik, mai kollégáik mikor, hányszor és miként sértették meg az Állami Előírást! Az Életpályamodell “jelentős fizetésemelése” pediglen úgy “valósult meg”, hogy “átlagosan” ugyan meg lett a beígért béremelés fele(?), de elvettek minden pótlékot (szakmait és túlórait is), cserébe szeptember 1.-től 26-ról 32 órára emelték a heti, iskolában töltendő munkaidőt, mindezt pedig úgy, hogy se egyéni, sem pedig kollektív szerződés.

A tanárokat elvileg képviselni hivatott szakszervezetekből a Nagyobbik Sza(r)kszervezet simán beleegyezett minden ilyesmibe, “előremutatónak” nevezte azt a tegnap előtti “ágazati szerződést”, amiben továbbra sincsenek garantálva a munkavállalói jogok, simán eltekintett a meg nem valósult munkáltatói ígéretek mellet, de úgy most, mint korábban sem, “nem érti”, miért köllene itten és emiatt bármelyik pedagógusnak is sztrájkolnia … azaz a munkáltatótól ezen módon kikényszerítenie a jogait és az ígéreteket. … A Sza(r)kszervezet ezek szerint a Munkáltató érdekeit képviseli a Munkavállaló felé és ez ugyan nem különösebben tekintendő furcsának, ámde az talán igen, hogy az Államot hűen kiszolgáló szervezet (PSZ) állítólag a mai ellenzék legnagyobb pártjához vagyon “bedrótozva”, míg az azt elutasító kisebbik meg eredetileg a mai Kormánypárt “Kapcsolt Része” volt. … Megfordult a Világ és vele együtt az Érdekek is! … Ugyi?!

Amikor a munkavállaló törvényesen piálhat

Általános előírás minden munkavállalónak, hogy ittasan nem jelenhet meg a munkahelyén, ott alkoholt nem fogyaszthat, munkáját, feladatait szeszes befolyásoltság alatt nem végezheti. Ez szerintem egy teljesen normális kritérium, ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Ámde vannak egyes “munkavállalók”, akiknek a “munkáltatója” az ilyesmit simán elnézi, azt egy magától értetődő “hagyománynak” tekinti, s így semmiféle módon korlátozni nem akarja.

Az már egy nagyon régi, paraszti hagyomány, hogy minden béresnek, minden reggel, minden munkakezdés előtt egyszerűen “kijár” a szinapszis-gerjesztő, napkezdő “Feles“. Ezt óhajtották még egy, a korabeli, “Moszkvai Divat” alapján megtörni az “Emútharmincév” akkori politikusai azzal, hogy reggel kilenc óra előtt mindenkinek(?) megtiltották a szeszesital fogyasztását. Ezen nem köll csodálkozni, hiszen akkor még ugye “Gyarmat” vótunk.

Most meg ugyi már nem vagyunk azok, főleg 2010 (… ’11, ’12, ’13) óta, amióta az Országgyűlést elárasztották a Béresek, meg a Zsíros (Kövér) Parasztok, akik osztán eme “Nemes Hagyományt” megtörni még a napi gyakorlatukban sem akarják … mivel az a “sajátjuk”, illetve “sajátosságuk”! Annak ellenére sem, hogy egy, magát kádéenre piált Képviselőtárs már nem egyszer okozott botrányt az Ülésteremben, s ezért az Országgyűlés Büféjében egyesek javasolni voltak bátrak a szeszesitalok forgalmazásának betiltását.

Nos, mivel az illető, Kádéenpiás Képviselgő Úr nem a szexista, csupán a szeszista megnyílvánulásairól híres (bár azt tudni köll, hogy ő ugyi tán ivott, tán’torogott, de emiatt őtet megszólni csakis per terhe alatt szabadott!), ezért osztán a Házbizottság elé kerülhetett azon tíltó határozati javaslat, miszerint a parlamentben piát árulni (fogyasztani?) nem szabad, lévén az egy olyan munkahely, ahol a Köz által fizetett közszolgák dolgoz(ná)nak.

A Főméltóságú Házbigottság azonban úgy döntött, hogy az időnkénti, orvosi lelettel nem bizonyított, csakis és kizárólag ellenzéki szemmel annak látható kilengések (billegések) nem indokolják, hogy eme speciális munkahelyen ugyanazon előírások vonatkozzanak a munkavégzőkre, mint a hétköznapi életben. Ezért osztán a jövendőben is lehet akár rommá is piálniuk magukat azon KÖZalkalmazottaknak, a KÖZpénzéből kapott fizetésükből, akik csupán olyan csekélységekkel vagyonnak megbízva, mint példának okáért a törvények “megalkotása”. … Megfordult a Világ, hiszen ezek szerint az árokpartot kapirgáló Közmelós sokkal felelősségteljesebb munkát végez, mint a Marhagyűlés … izé … az Országgyűlés padsoraiban bőgő … izé … szónokoló Képviselő, lévén az előbbit rendszeresen megszondázzák, az utóbbit pedig legfeljebb ha a Szondaipszosz vonja kérdőre. (Megjegyzem, ismerek egy-két Közmelóst, akit én sokkal alkalmasabbnak vélek a törvényhozási munkára, mint Pálffyt, avagy Orbánt az árokkaparásra … szondáztatás után is!)

Amikor a házmestert kötelező feljelenteni

Abszurdisztánnak voltak olyan történelmi korszakai, amikor a Házmesternek kötelessége volt megfigyelnie, illetve feljelentenie a T. Lakóközösség azon tagjait, akik nem a kellő lojalitással viseltettek az ippeg aktuális Rendszer iránt. Az ilyen üldözendő magatartás időnként zsidóbújtatásokban, időnként meg a Szabad Európa, illetve az Amerika Hangja hallagtásában (utóbbiakat könnyű volt leleplezni, lévén a gangig harsogott ki a “bííííp-zrrrr-csrrrr-dúúúdúúú“), avagy a Szabad Nép szemétbe dobásával (“Kukavizit“) nyílvánultak meg.

Osztán teltek-múltak az évek és a házmestereket mentesítették eme törvényes kötelezettségeik alól (onnantól csakis a Hatóság háláját eredményező “önszorgalomból” tehették, amit tettek). Osztán mégtovább teltek az esztendők, lett itten valamiféle “Rendszerváltás” és a házmesterből “Közös Képviselő” lett, akinek legfőbb dolga a kasszírozás, azaz bevételeztetni a Közös Rezsit (meg “lebarnítani” az antiszociálisan viselkedő lakótársakat).

Újabb néhány esztendő múltával, egy bizonyos “Második Orbán-kormány” hatalomra jutásának negyedik esztendejében, ezek az ex-hausmeisterek újabb kihívás elé voltak kénytelen nézni. Egy bizonyos, meglehetősen gyanús körülmények között alaposan megtollasodott, csepeli bürgermeister, mint országgyűlési képviselő és Rezsicsökkentési Hatalom-megbízott azzal a törvényjavaslattal örvendeztette meg az egész országot, hogy a társasházak közös költségeire is kiterjesztett állami diktátum jótékony hatásairól minden közös képviselőnek havonta kötelessége tájékoztatni a T. Lakóközösséget. De nem ám csak úgy, ahogy ez a hauszmájszter a maga, valószínűleg selejtes ízlése alapján gondolja! Hanem pontos előírások szerint: jól látható helyen, nagy formátumban, kizárólag “Arial” betűtípussal és minden egyes fizetési ciklusban.

Hogy ezzel mért is Fordult meg a Világ? Hát azért, mert ha néhány közös képviselő arra vetemedne, hogy rezisztensnek bizonyulna a RezsIsten Hitével szemben és nem hajlandó, avagy trehány az előírtak szerint fennen hírdetni Tökéletes Kormányunk Tökéletlen Intézkedésének Evangéliumát, akkor a T. Lakóközösség bármelyik tagja feljelentheti őt! … A Fordított Szereposztás szerint tehát mostantól nem a T. Lakónak köll keresnie a Házmester kegyeit, hanem fordítva, amivel nekem nem is lenne különösebb bajom, hiszen ez lenne a normális, … csakhogy talán nem így!

Fordítva működik tehát itt minden, ebben a Fordított Demokráciában: a rabló kiált tolvajt, a prosti csinál úgy, mint ha apáca lenne (az meg prostiként viselkedik), a befőtt teszi el a nagymamát és a szar húzza le a vécét!

… és ezt …

szendamondja!


“H”, mint Hitványság

Néhány esztendővel (bő négy!) ezelőtt a kék mezőben, csillag-koszorúba fogott “H” jelzés Európa államvezetői számára (is) azt jelentette, hogy “Hát igen! Így köllene nekünk is csinálni!“. Osztán eltellt az a bizonyos “bő(ven szűk) négy” esztendő, és manapság a rendszámtábláinkon az a bizonyos “H” azt jelenti, hogy “Hitványság“! … Köszönjük Viktor!

A hitványságnak számos változatát különböztethetjük meg: van politikai és van polgári, van ünnepi és van hétköznapi, van egyházi és van világi, van egyéni és van csoportos is. Mindegyikre számos példát találhatunk kies Hazánkban, de valamennyi egylényegű: az Aljasság és a Silányság, a Részvétlenség és a Jóra Való Restség édestestvérei, illetve a Nyomor és a Szenvedés, a Kirekesztettség és a Kifosztottság, a Depresszív Reménytelenség és a Már Csak Az Elmúlást Váró Beletörődés nemzői. Mindezek azok, melyekkel köznapi létezésünk során egyre tömegesebben találkozhatunk a média-közvetítette politikai “Reality Show“-ban, utcáinkon és köztereinken, a hivatalokban, a munkahelyeinken, családi és baráti köreinkben.

Nem annyira rossz a helyzet, mint ahogyan azt Te látod! – mondta tegnap egyik ismerősöm, aki a majd’ hat évtizednyi nagykorúsága során megszerzett tapasztalatai ellenére is javíthatatlanul optimista. “Minden tiszteletem a Tiéd, drága Barátom és irígylem is Tőled az optimizmusodat, de ha Te komolyan gondolod amit mondtál, akkor vakon jársz a világban!” – válaszoltam neki keserűen és kezdtem sorolni csak a közelmúlt példáit.

Kizuhan egy meztelen férfi az egyik budapesti szálloda erkélyéről. A Balha Lujza tér aszfaltján pillanatokon belül százak gyűlnek össze, de nem azért, hogy segítséget nyújtsanak (erre mindössze egyetlen ember volt hajlandó), hanem hogy szemtanúi legyenek az “eseménynek”. Rögvest elő is kerülnek a mobiltelefonok, de nem azért, hogy hívják a mentőket, hanem hogy a beépített kamerákkal hitvány módon megörökítsék azokat a perceket, amelyek során az áldozat lassan elveszíti kűzdelmét a Halállal. Osztán amikor az utóbbi lett a “győztes”, néhány hitvány ember még arra is vetemedett, hogy kiröhögje az egyetlen segítségnyújtót, mondván: “Minek erőlködtél, hiszen úgy is kiszenvedett a csóka?!“. … Hát köll ezen csodálkozni egy olyan országban, ahol egy hitvány kormányzat, több mint negyedezernyi képviselő igenlő szavazatával képes meghozatni egy olyan hitvány törvényt, amelyik köztörvényes bűncselekménynek nyílvánítja az utcákon megnyílvánuló nyomort, nincstelenséget, elesettséget, hajláktalanságot? Ahol hitvány önkormányzatok százai használják ki hitványul ezt a “lehetőséget”, helyi rendeleteket hitványul “megalkotva”?

A Hitványpárt ügyvezető alelnöke által polgármesterkedett Debrecenben ugyan ilyen rendeletet még nem szavaztattak meg, de mindez csak idő kérdése, hiszen a Cívisváros “vezetőségétől” sem idegen a hitványkodás. Ha a hitvány módon Közellenségnek kikiáltott Európai Unió adott rá hitványul elkölthető pénzt, akkor fel is újítottak néhány közoktatási intézményt. Ezek udvarán ugyan ma ott virít a műfű, várva az ifjú labdarúgókat, de ahová nem sikerült a Gyarmatosítóktól pénzt szerezni, ott meg omlik a vakolat, dőlnek ki az ablakok, a kezekben maradnak a harminc éves pozdorja-ajtók kilincsei, a szétnyűtt padokra csorog a felsőbb szintek karbantartás híján eltömődött-eltört vezetékeiből a szennylevek, termenként hat, őskövület armatúrából négy-öt neoncső igyekszik bepislákolni a 18°C-ra leszabályozott fűtésű helységekben fagyoskodók mindennapjait. … “Hja, kérem! Takarékoskodni köll!” – vonták meg hitvány módon vállukat a helyi Döntéshozók, majd sürgősen felszálltak arra a gépre, amelyik a novemberi, hideg hétköznapok, szürke debreceni valóságából átröpítette őket a napfényesen trópusi Floridába, persze hitvány módon, közpénzen! … Arra a hitványkodó magyarázkodásukra, miszerint … az aligátornézős, pecázós, koktélozós weekendjükre csakis “költségmegtakarítási” okokoból volt szükség (így? lett olcsóbb a repjegy!), meg hogy ez egy távfűtéses (Floridában szerintem éghajlati okokból sem fűtenek gyakrabban, mint évszázadonként egy-két alkalommal, akkor sem “táv”!), szakmai kiküldetés volt, a maszek hétvége meg azért szerepelt egyetlen számlán, mert a szegedi utazásszervező faszkalap módon nem volt képes megosztott számlát kiállítani, de mi majd ezt külön befizetjük, … nem vesztegetnék bővebben szót. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a “zsé” befizetése és az ennek alapján történő bizonylat kiállítása nem sajtó jelenlétében fog megtörténni (meg fog történni?), s azon nem lesz jelen a HírTV sem.

Mert ez a HitványTV úgyanúgy “kényes” a sajtóetikára, mint a tájékoztatási kötelezettségére is. Ha köll, akkor nyíltan, közvetítőkocsikkal felvonulva, hitvány módon forradalmi eseményeknek kommentálja azt, hogy egy hitvány emberek által felbérelt, hitvány csőcselék 2006. szeptemberében lerohanja a hitványul felszerelt rendőröket és elfoglalva felgyújtja a ma már csakis hitvány műsorokat gyártó MTV (akkori) épületét. Ámde, ha az köll, akkor meg rejtett(!) kamerával svenkeli végig egy nyílvános rendezvény, a Hét Olajfa Egyesület egyik minapi pódiumbeszélgetésén megjelenteket. … Azt a hitvány magyarázkodást, miszerint ők azért folyamodtak ehhöz a módszerhez, mert “nem akarták zavarni” a rendezvényt, simán elengedhetjük a fülünk mellett, hiszen ott rajtuk kívül számos stáb forgatott még (nyíltan)! Ezért én inkább azon vélemény mellett tenném le a voksomat, miszerint a közönségről ezen hitvány módon elkészített videófelvételek pusztán annak a hitvány Listának kiegészítésére, avagy frissítésére szolgáltak, amelynek hitvány névadója (a Hitványpárt és a Hitványfocicsapat igazgatója) a minap azzal a hitvány magyarázattal tagadta meg a hitvány módon megszerzett bajai győzelemmel kapcsolatos költségelszámolás közzétételét, hogy “Megkeresésük kapcsán tájékoztatom, hogy a joggyakorlatnak megfelelően a pártok (…) nem minősülnek sem állami feladatot, sem pedig közfeladatot ellátó szervnek, és ebből kifolyólag esetükben nem alkalmazandóak a közérdekű adatok igénylésére vonatkozó szabályok sem.

Mert itten az a “közérdekű”, amit a Nemzeti Köz(g)ép Kormánya a maga hitvány módján annak minősít. Az nem közérdekű, hogy a Mi Fényességes Boldogságunk, ugyan mijafaszér’ lett mán’ megint díszdoktor (most éppen) a japán “Jóskaegyetemen“, csak az, hogy eztetet megkapta. Az sem közérdekű, hogy ezt ki és miért cserébe gründolta ki nekije, csak az, hogy az egyébként még magyarul is alig tudó, Hitvány Pacák a pálcikabetűs oklevelét kibiggyesztheti a hitvány módon szerzett egyik ingatlanja falára. Azt persze (most már) mindenki tudhatja, hogy ez a felkapaszkodott, Hitvány Parvenü, aki hitvány módon szerezte meg egy, az általa létrehozottnál valószínűleg kevésbé hitvány rendszertől a hitvány, az “Oszt’ jónapot!“-ig terjedő jogtudományi ismereteit, egyszerűen képtelen végig”szolgálni” egyetlen olyan miniszterelnöki ciklusát sem, amelyben nem kap valahonnan egy, maximum a makulatúrával megegyező értékű “diplomát” (2002-ben például egy kisrepcsit köllöt bérelnünk nekije azért, hogy a sehol nem jegyzett, amerikai Tufts Egyetem hasonlóan “dörzsölős” papírját a szalonnazsíros kezei közé kaparinthassa!). … És Ő, ez a Hitványul Kétszeres Díszdoktor az, aki a tavalyi 7,2 milliárdos elvonás után, újabb négymilliárdos “zárolással” kényszeríti ismételt “szénszünetre” az egyetemeinket! Azt a hitvány magyarázatot pediglen, melyet a hitvány miniszter hitvány tárcája hitvány módon közzé mert tenni, engedjük csak el nyugodtan a füleink mellett, hiszen az uniós túlzottdeficit-eljárásnak már régen vége(?), így ez a kasszírozás semmi másról nem szól, miszerint a Hitvány Rendszernek nem köllenek az értelmiségiek!

Mert ebben a Hitvány Rendszerben hitványságnak számít értelmiséginek lenni! Pontosan erről értekezett egy tegnapi interjújában G. Fodor Gábor, a sok-sok állami milliárddal kitömött “Századvég” nevű “kutatóközpont” igazgatója, aki nem volt rest kifejteni azt a hitvány véleményét (érdemes a linkelt cikket elolvasni!), miszerint a liberálisok igazából kirekesztők, független szakértők nem léteznek (ő sem az!), az “értelmiségi” (ő nem az!) csupán egy csalás és itten csak a “politikához értők” léteznek (mint ő, meg azok a “politikusok”, akinek a seggeit ő hitványul kinyalja), az elemzőknek (mint ő) pedig az a kötelezettségük, hogy hitvány módon a kormány szempontjából világítsák meg a kormány tevékenységét úgy a kormánynak, mint az alattvalóknak … a polgároknak! … Lehet, hogy hitványság a részemről, hogy a Hitványpista korabeli kiszólására (“A szakértelem bolsevista trükk!“) kezdtem rögtön asszociálni, de a helyzet az, hogy az Értelmiséget hitvány módon Nemlétezőnek sőt, Ellenségnek (a liberálisokat meg kirekesztőknek) kikiáltani egy bizonyos, nem ippeg és punkt “polgári-keresztényi-jobboldali” éra sajátossága volt, amivel ez a 2003-ban doktorált, osztán éveken át havi 700 ezerért a Hitványpártnak szakértő “nemértelmiségi, elkötelezetten jobboldali politikatudós”, aki manapság egy olyan cég igazgatója (meg a lerohasztott ELTE oktatója!), aki a mi milliárdjainkból nézi hitványul a saját (zsebét), meg a kormányzat (zsebe) szempontjából a szerinte/ük Létező Valóságot, az valószínűleg nincsen tisztában … Hiszen nem értelmiségi, így történelem-(pláne felelősség-)tudata nem is létezhet! Ámde, hogy a Hitványságot, mint Alapvető Erkölcsi Normát beállítani, erre még büszkének is lenni, az ezt tagadókat pedig gyakorlatilag hitványaknak nevezni … hát az HITVÁNYSÁG!

“No látod, kedves Barátom! Itten a Morál az Amoralitás, megkövetelt Norma a Hitványság! Lehet ezen ugyan vitatkozni, csak nem érdemes!” – …

… és ezt …

szendamondta!


Egy kis kuncogni való …

Egyik minapi posztomban azt találtam írni, hogy a humor visszavonult az internet sáncai mögé. Nos, most e mögül bányásztam ki néhány poént. Kellemes röhögést mindenkinek … már aki még képes erre!

1.) Deutsch Tompy sajtótájékoztatót tart (forrás: “szarvas“):

2.) Újabb fantasztikus ötlet a kormánytól (forrás: Hírcsárda):

Felfújható stadiont rendel a kormány

A mobilgát után újabb könnyen szállítható és installálható magyar találmány rázza meg a világot.

dzsudzsi.jpg

Mivel néhány stadion építése a vártnál lassabban zajlik, a kormány közbeszerzést ír ki egy darab felfújható stadionra. A tenderen részt vehet minden olyan magyar (érzelmű) cég, amelynek még nincs trafikja, de ismeri Lázár Jánost. A stadion legyen alkalmas 3000 néző befogadására, és legfeljebb 3 nap alatt fel lehessen fújni. A kormány azért csak egy stadiont rendel, mert a statisztikák javításához épp elég ennyi. Ha ugyanis háromszor egymás után felfújják, az már három stadionépítésnek számít.

A felfújható stadion mellett szól az is, hogy ha a magyar válogatott hazai pályán jelentősebb vereséget szenved, akkor könnyen el lehet tüntetni a nyomokat. A gumistadion továbbá vandálbiztos, hiszen akárhány ütést kibír. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a futball-huligánok be fogják szerezni az állagrontáshoz szükséges tűsarkú cipőket az erre alkalmas női divatáru-boltokból.

3.) Orbán Japánban (1.) (forrás: “szarvas“):

4.) Orbán Japánban (2.) (forrás: “szarvas“):
Japán
5.) Orbán Japánban (3.) (forrás: MTI és szendam):
(Akihito: “Orban san! A kigombolt zakója mögött csak a hasát látom. Vannak önnek is ‘japán seggpöttyei’?“)
6.) Az itthon hagyott Matolcsy egykor … (f.: “Varánusz“)
7.) … és most (f.: “Varánusz“):
Ennyit mostanra. Később – ígérem – folytatjuk!
… és ezt …
szendamondja!

Új magyar dzsentri-világ

Az alábbi jegyzetet még tegnap olvastam a nepszava.hu-n, de különböző okoknál fogva csak most tudtam ideschmittelni. A pénteki dátum azonban semmit nem von le az értékéből, mert – attól tartok – tartalma még hosszú ideig meg fogja őrizni a “szavatosságát”.

Új nemesség, új jobbágyság?

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején nagyon sok magyar nemes megváltoztatta a nevét, eltüntették a nevükből is azokat a jelképeket, szimbólumokat, amelyek az ő kiváltságos helyzetükre utaltak, ugyanis ezek az emberek valóban demokraták voltak. Lemondtak előjogaikról, beálltak harcolni Kossuth zászlaja alá és jelképeikben is ki akarták fejezni, hogy szakítottak a feudális értékrenddel. Elhagyták a nemesi előneveket és letették az ipszilont. Így lett Görgeyből csak Görgei, Jókayból Jókai.

Még néhány éve is joggal hihettük, hogy a dzsentri osztályt, szokásaival, értékrendjével, elfogultságaival és kapcsolati hálójával együtt örökre a történelem lomtárába száműzte a fejlődés. Talán volt itt értékveszteség is, hiszen a dzsentrit jellemezte némi idealizmus is, és ha nem is voltak túlzottan műveltek, de legalábbis a férfiak iskolázott emberek voltak. Ha mérleget akarnánk készíteni, mégis azt látnánk, hogy jogosan tűnt el a nemesi osztály, ez a rendies képződmény a süllyesztőben. Volt egy nagy korszaka – a reformkor -, amikor legjobbjai valóban a demokráciáért, a polgári átalakulásért, hazánk függetlenségéért küzdöttek, de legkésőbb a kiegyezéstől kezdve a nemesi osztály egyre inkább önmaga karikatúrájává vált. Voltak olyan nemesi családok, amelyek fel tudtak zárkózni a modern korhoz, a jogállamhoz, a piacgazdasághoz, túlléptek előítéleteiken szociológiai és vallási téren is, polgári származásúakkal kötöttek barátságot és sokan házasságot is.

Német, zsidó, horvát vagy román asszonyt vettek feleségük a férfiak, nem nemes férfiakhoz mentek férjhez a nők, barátaikat és üzletfeleiket már nem rendi szempontok szerint válogatták.Tehát volt ilyen is, talán kicsit fájdalmas kimondani, de a többség sajnos nem értette meg az idők szavát. És egyre hangosabban, egyre melldöngetőbb módon hirdették származási előkelőségüket, különböző kiváltságokat, előnyöket követelve maguknak. Ismerjük a történelmet, tudjuk, hová vezetett mindez, miképp vált végül Horthy országában a magyar dzsentri maradéka a legszörnyűbb bűnök társtettesévé.

Nyomatékosan hangsúlyozom: nem minden nemesi származású ember viselkedett így. Sőt, sokan beilleszkedve a polgári létbe értékteremtő, tisztelete méltó életet éltek, de sajnos, nem ők határozták meg a korban a dzsentri karakterét. Azok határozták meg, akik zsidózva, svábozva, cigányozva követelték az “ősi magyar nemzetfenntartó osztály” jogait, értsd: akik felléptek minden társadalmi reform ellen, legyen szó akár földosztásról, akár az egyenlő és titkos választójog bevezetéséről, a nők jogairól vagy a munkásság önszerveződésének engedélyezéséről.

Nem akarok ennél sokáig időzni. Ez az osztály, amely a Horthy-rendszer fő politikai bázisát képezte, szemben állt mindazzal, ami a szabad világot olyan sikeressé tette. Szemben állt az emberi jogok maradéktalan érvényesítésével, a más kultúrák tiszteletével, az együttélés igényével, és természetesen a legvadabbul szemben állt a szabad piaccal, amelyik a tehetségnek nyit utat és a teljesítményt díjazza. És minden erővel arra törekedtek, hogy kiváltságaikat törvényileg is körülbástyázzák, a reménytelen versenyképtelenségbe taszítva ezzel Magyarországot. Ha nem lett volna bűnrészes a Horthy-rendszer a holokausztban és a háborús kalandban, akkor is el kellett volna tűnnie, mert elavult rendszer volt, és kimondhatjuk: értékrendje, lényegét tekintve ezért magyarellenes volt. Most ez az értékrend kezd újraéledni?

Terjed a háromnevűség divatja. Ez teljesen egyértelműen dzsentri-nosztalgia. Ez a szemlélet összhangban áll az oktatásügy centralizálásával, az egy-tantervűség, egy-tankönyvűség bevezetésével. Ez a szemlélet összhangban áll az állami vagyon piaci szempontból irracionális, értelmetlen növelésével, azzal a gazdaságpolitikával, amelyik ahelyett, hogy hagyná a nemzeti bevételeket a nemzetet alkotó emberekhez eljutni, adócsökkentés vagy fizetésemelés formájában, állami vagyont vásárol óriási tételben, ahol az ő háromnevű garnitúrája jut vezető beosztáshoz.

Ez a szemlélet összhangban áll a politikai ellenfelek elleni karaktergyilkos, pocskondiázó, sárdobáló támadásokkal, amelyek nem a másik politikus politikájával foglalkoznak, azt bírálják vagy vitatják, hanem személyét gyanúsítgatják, egyébként a tapasztalat szerint olyan bűnökkel, amelyeket az érintettek egyáltalán nem követtek el. A háromnevűség divatja nagyon is harmonizál a bírói függetlenség elleni meg-megújuló támadásokkal, a közmédia elfoglalásával és kormánypropaganda szócsővé silányításával, a szabad sajtó törvényi szorongatásával.

Összhangban áll a Brüsszel elleni szabadságharcnak feltüntetett, az emberi jogok érvényesülésére alapozott világ elleni bizalmatlansággal és gyanakvással. Úton-útfélen, már-már nevetségesen Trianonozunk – ahelyett, hogy szembenéznénk azokkal a korabeli szűklátókörűségekkel és nemzeti elfogultságokkal, amelyek Trianonhoz vezettek. Hagyjuk a kirekesztő propagandát elszabadulni és őrültségeket művelni, legfeljebb képmutató módon arra célozgatunk, hogy ez az új nemesség mégis mennyivel konszolidáltabb, mint az útszéli jobboldal (amelyik tulajonképpen kimondja, amit a konszolidáltak csak gondolnak.)

De ugye, minden botnak két vége van. Ha létrejön az új nemesség, az új jobbágyságnak is létre kell jönnie. Kikből fog állni ez az új jobbágyság, barátaim? Másból aligha állhat, mint belőlünk, akik úgy látszik, korszerűtlen módon, ragaszkodunk a polgári nevünkhöz.

Szunyogh Szabolcs, újságíró


Amikor a Hivatal kiszolgál …

Kartellezés miatt összesen 9,5 milliárd forintnyi bírságot lesz kénytelen kifizetni a magyar bankszektor forgalmának 90 százalékát adó 11 hazai pénzintézet. Ez a “megállapítás” lett a vége annak a két esztendeje(!) folyó versenyhivatali vizsgálatnak, amelyet a GVH Rogán Antal fideszes frakcióvezető bejelentésére kezdeményezett. Ugyanekkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) mindössze két nap(!) alatt lezárta azt a vizsgálatot, mely az állítólag már esztendők óta tartó, évente 1000-1700 milliárd forintos kárt okozó, szervezett áfa-csalás ügyében indított azt követően, hogy egyik volt munkatársa erről nyílvános bejelentést tett. … Jogos a kérdés: kit, kiket szolgálnak ezek a hivatalok?

Vajúdtak a ‘hegyek’ és szültek egy elefántnyi egeret! – nagyjából így lehet kommentálni azt a határozatot, mellyel a Gazdasági Versenyhivatal összesen majd’ 9,5 milliárd forintos gigabírságot szabott ki a magyar bankszektor forgalmának 90 százalékát adó 11 pénzintézetre. Az eljárás két esztendőn át tartott (Rogán Antal, vezető fideszes politikus megrendelésére … bejelentésére), amelynek során a GVH igazolta azt a gyanút, hogy az egyes deviza-alapú(!) hitelek hírhedt, “rögzített árfolyamú, egyösszegű végtörlesztését” eme bűnös bankok úgy akarták “korlátozni”, hogy a végtörlesztési időszakban, illetve azt közvetlenül megelőzően egységesen, egymással üzleti titkokat is megosztó egyeztetést – azaz kartellezést – követően, jelentősen megemelték a forinthitelek(!) kamatait.

Jogos a kérdés, hogy vajon mi köze van a forintos hitelek kamatainak a deviza-alapúak egyösszegű végtörlesztéséhez. Nos a kormányzat eme nyílvánvalóan politikai indíttatású, és egy jól meghatározható kört előnyben részesíteni szándékozó “akcióját” összesen 161 ezer érintett használta ki, kiknek mintegy harmada ezt forinthitel felvételével abszolválta. A GVH szerint a kérdéses időszakban (2011. szeptember – 2012. január) azzal, hogy a vétkesnek talált bankok egységesen, tehát kartellezve megemelték a forint-kölcsönök kamatait, a végtörlesztés ezen módjával élni kívánó ügyfeleket igyekezték megengedhetetlen eszközökkel eltéríteni szándékuktól. Ez pediglen olymérvű jogsértés, amit a GVH fennállásának legnagyobb összegű bírságával szükséges “honorálni”.

Az ügyben nyilatkozni hajlandó szakemberek egyöntetűen állítják: a vád és a bírság összege elképesztő, a határozat és annak indoklása pedig egyszerűen nevetséges. Az ugyanis, hogy pénzpiaci kockázatelemzők rendszeresen véleményeket és információkat cserélnek egymással, majd ezek alapján autonóm döntéseket hoznak, a napi gyakorlat része és nem csak 2011. szeptemberétől, hanem már azóta, amióta Magyarországon kétszintű bankrendszer létezik. Különösen indokolt eme információáramlás fenntartása akkor, ha a hitelintézetek egy olyan ellenséges politikai, illetve kiszámíthatatlan jogi és gazdasági környezetben működnek, mint a honiak immáron 2010 óta. Azt sem lehet bűnként felróni e bankoknak, hogy amikor egyébként is évi 130 milliárd forintos extraadót kénytelenek rendszeresen befizetni a Költségvetésnek, akkor minden rendelkezésükre álló módon mérsékelni igyekeztek azt a 370 milliárd forintos kárt, amit a kormányzat által rájuk oktrojált és a devizahitelesek csak egy nagyon szűk körének előnyszerzését szolgáló intézkedés okozott. Mindezt kartellezésnek minősíteni egyszerűen blőd, a GVH “szakembereiről” pedig mindezek alapján azt lehet megállapítani: a döntésben nem szakmai indokok játszottak szerepet, hanem – bár független intézményként kellene működnie – a kormányzati szándékok kritikátlan kiszolgálásának szándéka! S hogy miért húzódott ez a “vizsgálat” két esztendőn át és miért éppen most került pont a GVH-vizsgálat végére? Nos, a válasz roppant egyszerű! A 2011 óta hat-nyolc heti rendszerességgel összeomló Költségvetésnek mindíg jól jön egy-egy extrabevétel, az újraválasztásáért kűzdő kormányzatnak pedig az, hogy ezzel ismét felkorbácsolva a bankellenes közhangulatot, elterelhesse a figyelmet a devizahitelek problémakörében (is) tanúsított legteljesebb impotenciájáról! … Aki netán vitatná ezen megállapításomat, az kérem vegye figyelembe, hogy hosszú évek tapasztalatai szerint, “Fideszéknél” minden baj egyetlen “orvossága” az Erőszak és a Propaganda! Itten most annak lehetünk szemtanúi, ahogy ez a kettő együttesen érvényesül egy “független, szakmai intézmény” hathatós közreműködésével!

Ugyanezt a módszert tapasztalhattuk meg a NAV esetében is! Mint ismeretes, Horváth András, az Adóhivatal munkatársa, a napokban azzal a bejelentéssel állt a nyílvánosság elé, hogy az úgynevezett “Kiemelt Adózók” körébe tartozó cégek már esztendők óta, szakmányban folytatják azt az ipari méretű áfa-csalási tevékenységüket, melyekkel minden évben 1000-1700 milliárd forint környéki kárt okoznak az Államkasszának. Teszik pedig mindezt az adóhatóság (melynek vezető beosztásaiban állítólag már hosszú ideje ezen simlizős cégek “lobbystái” ücsörögnek) és a kormányzat (melynek pártjait és politikusait ezek a vállalkozások “finanszírozzák” és rángatják “dróton”) időnként aktív, néha pedig “csak” passzív közreműködésével.

Normális országokban egy ilyen roppant súlyos, a teljes államigazgatásra és a politikumra alaposan ráterhelődő vádat úgy szokás elintézni, hogy elébb indítanak egy “mindenre kiterjedőnek” mondott, legalább hat hónapig tartó vizsgálatot, majd az időközben az érintett vállalkozásokkal kötött háttér-megállapodás alapján kiszabatnak egy akkora bírságot rájuk, amellyel visszaveszik az addig elsíbolt pénzek 15-20 százalékát (ennyit azok biztosan elő tudnak teremteni egy év alatt a különböző offshore-számláikról), néhány esztendőre visszafogatják az elszabadult “agarakat” (“önkorlátozás”), az egész disznóságra fényt derítő hivatalnokot meg szépen megdícsérik (osztán meg egy “kevésbé veszélyes” területre helyezik át).

Ámde Magyarország sajnos már nagyon régóta nem mondhatja el magáról, hogy “normális” volna, ráadásul a simlizésben minimum érdekelteknek – lévén közelegnek a választások – nincs sem idejük, sem hajlandóságuk (pláne “kultúrájuk”) a “megnyugtató”, okosan és megfontoltan a problémát elaltató, azt szőnyeg alá seprő megoldásokra. Ezért osztán ahhoz a módszerhez folyamodtak, hogy a nettó korrupció és közpénztolvajlás kilométer hosszan kilógó, szőrösen büdös “lólábát” egy mindössze két (azaz KETTŐ! – elegancia? … Ezektől?) nap alatt lezavart adóhatósági vizsgálattal igyekezzenek “parfümös lepellel” beborítani, majd ennek alapján kijelenteni, hogy “Itten kéremszépen minden a legnagyobb rendben vagyon! Nincsen semmiféle látnivaló! Tessenek tovább haladni!“. A bejelentő hivatalnokot pedig lehordták, mindenféle feltűnősködő, izgága pasasnak nevezték, aki nem tartotta be a szolgálati utat (nem igaz!), ráadásul még a NAV “jóhírét” is bemocskolta (fel is jelentették – őt!).

Egyetlen percig nem kétlem, hogy van Magyarországon legalább másfél milliónyi olyan vakhitű, aki még arra is képes, hogy bevegye: a NAV mindössze 48 óra alatt képes volt alaposan, esztendőkre visszamenően átnézni több, mint ezer(!) vállalkozás “előéletét”, s mindezek alapján okadatoltan állítani, hogy semmiféle felderítetlen adóvisszaélés nem történt. Miért is lennének ilyen kétségeim egy olyan országban, ahol sokmilliónyian azt is hajlandóak voltak elhinni, hogy mivel a Magyar Narancs anno hibásan állította, hogy az inkriminált miniszterelnöki mondat (“Ne mi nyerjük a legtöbbet!“) egy formális taggyűlésen és nem egy informális “tagok gyűlésén” hangzott el, már rögtön azt is jelenti, hogy magát e kiszólást is a lap hamisította ( … azt a kérdést pediglen, hogy akkor “Hogy az ördögbe is keletkezett az a bizonyos jegyzőkönyv?“, még csak fel sem tették maguknak!). Így afelől sincs bennem semmiféle bizonytalanság, hogy ezt az országos botrányt is sikerül majd a szokásos módon, az immáron minimum hat kilométer magasra púposodó szőnyeg alá söpörni. Feltételezem még továbbá azt is, hogy ha a volt adórevizor tovább fog kűzdeni az igazáért, hamarosan megjelenik róla egy leleplező cikk valamelyik “közeli” orgánumban, mely “bebizonyítja”: Horváth a botránykavarásával csupán a balliberális ellenzék választási érdekeit szolgálja, amelynek legfőbb bizonyítéka az lesz, hogy találnak majd egy olyan (név nélkül nyilatkozó) forrást, aki szemtanúja volt annak, amikor az exrevizor 65 esztendős szomszédjának anyai nagyanyja (szül.: Goldberger Sára) 1913 nyarán egy villamoson utazott Kun (Kohn) Bélával!

Amit azonban fel nem foghatok (dehogy nem!), az az, hogy e szőnyeg alá söprésben miért partner az Ellenzék Legnagyobb Pártja? Azt tudjuk, hogy e honban még nem volt olyan parlamenti vizsgálóbizottság, amelyik tisztességesen végezte (végezhette!) volna a munkáját, s az ilyen grémiumok felállítása általában csakis az “elkenést” szolgálták. Ha ebben az ügyben is felállhatott volna egy ilyen testület, az pontosan ugyanezt az “eredményt” produkálta volna, így az, hogy az MSZP az aláírás megtagadásával keresztbe tett a törekvésnek, sikerült önmagára húznia úgy az összejátszás (egyáltalán nem indokolatlan) gyanúját, meg az állítólag legyőzendő ellenfelére háruló gyalázatot is. Én, a magam részéről baromira gyenge érvnek tartom azt a magyarázatot, hogy ők – úgymond a “demokratikus elkötelezettségük” okán – nem voltak hajlandóak egy gyékényen árulni a nácikkal. Ha ez volt a valódi indok, akkor azt részben megértéssel tudom fogadni. De a helyzet az, hogy vannak bizonyos szituációk, amikor az állam és a közélet tisztaságának igénye, a társadalom érdekei megelőzik (az évenkénti károkozásra vonatkozó becslés felső határa /1700 Mlrd./ szinte fillérre megegyezik a legrosszabbul keresők, tehát az adózók 50(!) százalékának éves jövedelmével /1602 Mlrd./!), felülírják a Politikai Pedigré Alapszabályait. Márpedig szerintem ez most ippeg és punkt ez a helyzet … volt! …, amikor (saját pártfinanszírozási érdekeik megsértése nélkül!) nyugodtan hagyhatták volna ráégni ezt az egészet az egyébként nyílvánvalóan korrupt Orbánra és Bandájára!

Nem tették, s innentől fogva soha többet nem sértődhetnek meg azon őszintén, ha majd valaki (mondjuk éppen a Jobbik) fogja egy kalap alá venni őket a jelenlegi hatalommal, mondván: a magát baloldalinak hazudó párt épp úgy kiszolgálója a közpénztolvaj oligarchiának, mint a Fidesz, annak kormánya és valamennyi hivatala!

… és ezt …

szendamondja!


Levél a Patrubanyához

Patrubány Miklós … István … Ádám,  … továbbá Árpád, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm a minap úgy gondolta, hogy ő egy “Valaki”. A “Magyarok Világszövetsége” (MVSZ) nevezetű, Elaggott Idióták és nemannyira elaggott, de mindenképpen közpénznyelő Elmebetegek (tehát Idióták) általában Gerontokrikus Gittegylete “élén” álló Kitömött Lófasz az elmebaja okán immáron volt szíves odáig vetemedni, hogy önmagát autentikus történésznek képzelje! … Szakavatott orvos pedig nem volt még a környéken sem!

Miklóskám (illetve a Satöbbi)!

Én nem tudhatom, hogy te valaha is nézted-e a magyar televízió egyik, korabeli, legnépszerűbb sorozatát, a “Família Kft.“-t. Ebben az egyik főszereplő, Esztergályos Cili (a Mami) kegyes volt minket, nézőket megajándékozni egy azóta közkeletű kiszólással és gesztussal: Cilike a jobbkezét elébb a mellkasa, aztán a torka, mégosztánabb pediglen a homloka előtt vízszintesen, egy roppant határozott mozdulattal elhúzva kijelentette, hogy “Eddig-eddig-eddig vagyok!“.

Gondolom, hogy ezt a korabeli tévésorozatot te nem is nézhetted, lévén el voltál foglalva a saját dolgaiddal, amit leginkább úgy lehetne meghatározni, hogy az önmagad (magyarországi közpénzekre és külhoni adományokra épített) karrierje kiépítése és az ebből, tényleges munkavégzés nélküli fizetésed, életszínvonalad mindenféle elszámoltatás nélküli biztosítása.

Ennek érdekében te gyakorlatilag mindent megtettél, kezdve a többszörösen is törvénytelen megválasztatásodtól, az adományoknak a “magadcsatornáiba” való befolyatásáig. Az előbbi azért érdekes szerintem, mert te általában a “keresztény jogrendet”, meg a “tisztességet” szoktad volt a zászlódra tűzögetni és teszed mindezt annak ellenére, hogy ugyanezen kritériumokat te magadra nézvést nyílvánvalóan nem tartod kötelezőnek.

Ahogyan azt sem, hogy erdélyi (tehát román) állampolgárként esetleg és netalántán megtisztelnéd az Anyaországot azzal, hogy annak Közkasszájába magad is befizetnél némi hozzájárulást … ahhoz a pínzhöz, amit ugyanebből a Kasszából te és a Bandád Tőlünk (idehaza valóban adót fizetőktől) kaptok, … annak ellenére, hogy Bennünket erről senki soha meg nem kérdezett, ergo nem is olyan nagyon biztos, hogy szeretnénk azt nektek kifizetni.

Persze abban tényleg igazad van, kedves “Miklós…etc.”, hogy te és ti sokkal kevesebb magyarországi közpénzt kaptok, mint a többszörösen is elbukott ex-polgármester, az a bizonyos Szász Jenci …

… aki ma egy, a Közkasszából származó sokmilliárddal kitömött, “Nemzetstratégiai Kutatóintézet” élén “áll” … és amelynek rajta és a dugott titkárnőjén kívül (álá Tökös Laci bácsi az EU parlamentjében!) egyetlen alkalmazottja sincs, az intézet főigazgatója még csak nem is Magyarországon adózik, valódi munkát pedig nem is végez!

És mindezt ezt a Jenci csakis azért teheti, mert ő a FőKövér Nertárs lieblingje, ellentétben veled, aki még egy, a Falkaforradalmi Főállampárt Főseggnyalójáig is eljutva sem voltál képes felismerni az Idők Szavát, azaz azt, hogy az Állam-maffia által gründolt “Jobbik” nevezetű “párt”, azaz az elnácult széljobb egyazászló és egyatáborba való beterelésére “csinált” mozgalma kizárólag arra jó, hogy a a hozzád hasonló Elmebeteg Idiótákat is az Oligarchia akójába tereljék, ahol osztán a Közös Bűzt szagolgatva együttbégessenek!, avagy bőgjenek:

Te azonban, a tapasztalataidat (leszart téged a Nemeti Ezerharmad … valld be őszintén!), meg a Jobbik nyílvánvaló “genezisét” figyelmen kívül hagyva, a Világ magyarjainak “nevével” visszaélve, simán “autentikus történésznek” állítod be magad, “aki” ugye “mindent tud”. Például azt, hogy “vitéz Kőbányai Homályos” (© Hofi Géza), a “huszadikszázadlegkiemelkedőbbállamférfiavolt” és mindenki “teljessenhüjjje”, aki mást állít. De nem csak “teljessenhüjjje”, hanem még “silány történelmi ismerettel” is rendelkezik, ugyanis “Horthynak voltak ugyan hibái, de ezekkel együtt is a XX. századi Magyarország legnagyobb államférfija volt, és semmiképp nem említhető egy lapon Kádár Jánossal.

Miklóskám (és etc.)!

Ebben neked teljesen igazad van, ugyanis a Főkormányzó Úr “csinált” idehaza úgy 300 ezernyi, minimum passzív, de leginkább aktív antiszemita Dzsentrit, minimum 400 ezernyi (egyetlen is sok lenne!), egy idegen állam törvényeinek (az idehaza, a nemzeti-kersztény-konzervativizmus alapján már 1920-tól meghozott Zsidótörvények alapján) kiszolgáltatott és azzal el is pusztíttatott páriát, “csinált” legalább 3 milliónyi nincstelent … no meg pár százezernyi honvédhullát (sokuk “fagyasztott változatban” :-/ ), úgy 700 ezernyi polgári “áldozatot”, meg egy totális Romhalmazt!

Ugye Miklóskám (és etc.)??

No ehhöz képest roppant érdekes, hogy kinevezed magad autentikus, sőt, megcáfolhatatlan történésznek és kijelented, hogy a “Bécsi Döntések” okán visszakapott területeinket a Lovastengerész, a virtigli antiszemita és Kőbunkó személyes államfői és politikusi “nagysága” idézte elő és nem B. Mussolini és A. Hitler későbbiekben megfizetni kért “szívessége”! … Amiben benne volt a 2. Hadsereg kétszázezer, abszolute hiányosan felszerelt katonája jelentős részének legyilkoltatása (a “Turán Visszaszerzése”), a “nemkívánatos” (unerwünschte) egyének, a fegyvertelen “munkaszolgálatra” (meg Kamenyec-Podolkszban való halomralövése) úgymond “késztetése”, osztán meg a “Kiugrást” elszaboltáló, a Főkormányzó Urat netto eláruló!!!, úri, keresztényi és konzervatív, középosztályos (intelligencia szempontjából is!) Tiszti Kar, akik osztán nem csak a senkiházi(y?) Szálasi seggét voltak hajlandóak alaposan és a melegig kinyalni, de még egy idegen állam, azaz a Harmadik Birodalom toborzott, harci alakulataiba, a Waffen-SS “Hunyadi”-ba is hajlandóak voltak beállni!

Miklóskám (és etc.)!

Komolyan van bőr a pofádon “hangoskodóknak” és “silány történelem-ismeretűeknek” minősíteni a Kőbunkó hat évvel ezelőtt már “megalkotott” szobrát öt további méterrel előrébb tolását a – csakis általad, meg a … bocsika, de  … Fajtestvéreid, a Legbüdösebb Pöcében Legfelül Csúszók-mászók által – rendkívül fontos és nemzetmegtartró eseménynek titulált Gyalázat ellen tiltakozókat?! És van vastagbőr a pofádon “hiányos”-nak nevezni az ugyanezen ellen tiltakozó ZSIDÓ egyházat?! … Mert ugyi ezek a “komcsilibsizsidrákok” honnan is tudhatnák, hogy miért is gyilkolták le a felmenőiket, honnan is tudhatnák, hogy a Lovastengerész tényleg leállíttatta a “begyűjtést” (amit kb. 300 SS-tiszt és kisegítő személyzet végzett el három hónap alatt 300 ezernyi magyar csendőr és köztisztviselő aktív és önfeledt segítségével!), mert beszart attól az Üzenettől, amit Odakintről kapott, hogy netalán-tán megúszhatja a neki igazából joggal kijáró AKASZTÁST, ha megpróbál végre rendesen, azaz Államfőhöz Méltóan viselkedni! A Kőbunkó valamennyire meg is próbálta (személyes meggyőződése szerint: “Pfujj! Rohadt zsidók!”), de nem sikerült! Kinyíratta például a teljesen utánozhatatlan és utána soha nem volt Rejtő Jenőt, később Szerb Antalt, Radnóti Miklóst (az Ő könyveit ippeg a minap égették el a Testvéreid! … Bazkikám, hogy a Jóanyád és Apád nem tanított téged tisztességre, meg arra, hogy a Menetelő Barmok csakis addig menetelnek – letaposva minden tisztességet, jólétet – amíg csak égetik a könyveket és nem olvassák!), elüldözték a Honból az összes Nobel-díjasunkat (kivéve Szentgyrörgyi), meg a kimagasló művészeinket (pl.: Bartók Béla, avagy Kabos Gyula).

Szóval Miklóskám (és etc.)!

Elmész te a Búsba! Takarodj el és soha ne gyere vissza! Az összes “Fajtanemesített Turáni Testvéreddel” egyetemben, akiket a Kultúrált Humanizmus, a Művelt Világ szerencsés Polgárai, akiket én is (az észak-balkáni Maffia-állammá degradált, egykorvolt Magyar Köztársaság valahavolt polgára), meg az Ipari Méretű Emberírtást véletlenül túlélők leszármazottjai is egyszerűen csak Szubhumán Véglényeknek,  túlzottan nagy méretű, az önálló gondolkodás képességével meg nem vert “Proteinzacskóknak” tekintenek!

… és ezt …

szendamondja … neked!