A Nemzeti Á(t)kos

Előre bocsánatot kérek mindenkitől, akik posztjaimban megszokták a linkelést. Most nem fogok hivatkozásokat csatolni (ahogy szoktam), de “linkelni” sem. … Ahogy szoktam.

Bizonyára mindenkinek sikerült már elolvasnia azon nyilatkozatokat, melyeket a “nagyonkereszténykonzervativ” és pláne “néppárt”, valamint annak egyes (két!) meghatározó “embere” böfögött ki magából vasárnap. Azon a “tisztújító kongresszuson”, mely abszolajte bolondbiztos volt, hiszen nem létezett ottan olyan Küldött, aki az egyetlen jelöltből eltéveszthette vóna a szerinte “megfelelőt”!

Ezen a múlt vasárnapi miacsodán, egy bizonyos  Kövérlászló nevezetű Házmester kegyeskedett elnyilatkoznia saját magát. Ő, aki nem csak a levesből hamarább evő bajsza miatt gusztustalan. Ő, aki nem csak azért teljesen alkalmatlan a jelenleg hatodik esztendeje betöltött funkciójára, mert képtelen rangot/általános megbecsülést adni annak a Törvényhozásnak, melyet állítólag elnököl. Ő, aki folyvást “tiszteletet” követel az Alpáriak által eluralt Orbángyűlésnek, s mindezt úgy, hogy az ippeg aktuális Karámszabályt az ágyékába nyúlvást rántja elő, majd lengeti meg a nemkormánypárti képviselőtársak/társnők orra előtt. … A sorból persze ki nem maradhat a Sajtó egyes, magukról (szerinte) megfeledkezett képviselői sem.

Szóval ez exemeszempés Dagilaci valami olyasmit fingott ki a nyírandó, sokesztendős ételmaradéktól mocskos bajusza alatt hordott ánuszrózsáján át azon a bizonyos kongresszusnak nevezett Miacsodán, miszerint “Ők“, azaz az elaggott Fiatal Demokraták ma mán’ attól is magömlést kapnának, ha a leánykáik/menyecskéik azt tekintenék legfőbb önmegvalósításuknak, ha “unokákat szülnének nekünk“.

Megjegyzem:

Dagi ezt az igényét talán bejelenthette volna a ma már huszonkettedik esztendős, Csenge nevezetű leánykájának is! Ámde a beste kölök ezek szerint erre nem hajlandó (még), mert valamiféle karriert akar építgetni a Papa által keresett pénzből és a Fater biztosította összeköttetésekből. Ugyanakkor Zsírbajusz netalán szólhatott volna a Főnökének is. Ráchel nevezetű leánykája lagziját egy komplett ország fizette ki (útfelújítással egyetemben), ellopott mobilját a legkompetensebb(?) nyomozó osztag próbálta előkeríteni (sikertelenül), esztendők óta áll ő (és férje) a “saját lábán”, de Viktor még most sem nagyapa! … No, hogy is vagyon ez?

Később gyött az Énekes! A középszerű, ámde országszerte világhírű, Kossuth-díjjal kitömött Dalos Pacsirta, érzékelvén a Hatalom Hangulatát, belenyilatkozott/nyalatkozott a Tahótévébe, Kifejtvén azon álláspontját, miszerint a csajoknak egyáltalán ne az a dóguk, hogy a fijjuggal versenyezzenek a munkaerőpiacon (pláne nem, hogy ugyanazér’ a melóért ugyanannyit – horribile dictu: többet! – keressenek). Sokkal inkább az, hogy “tartozzanak valakihez”, illetve hogy “gyerekeket szüljenek” annak a Valakinek. Aki – gondolom én – kizárólag többet kereső hímnemű lehet.

Ez a kiböfögés, mármint a Kovács Ákos-féle osztán nagyon kiverte a biztosítékot ölég sokaknál. Miér’ pont az övé? Mer’ az ilyen agyalágyult, alpári és középkori baromságokat már mindenki megszokta a Házmestertől. Ámde egy viszonylag népszerű (köz)énekestől, akinek rajongói között szép számmal lehetnek azon nem képviselői is, akiket ő – zsebre vágva a tőlük származó koncert- és lemez-bevételeit, valamint a Kossuth-díját – simán elküldött a háló- és szülőszobába, valamint a konyhába is. Körülbelül azzal a dumával, hogy: “Anyuskáim! Há’ el né képzejjétek mán, hogy velünk, fijjuggal egyenlőek vagytok! Végzettségetek, tehetségetek, munkabírásotok leszarva. Dógotok mindössze annyi, hogy főzzétek a kávét nekünk, végezzétek el a munkát helyettünk. Mindezt pedig félpénzen, s ha mi az akarjuk/erre vagyon kedvünk, hát tegyétek szét a lábatokat, osztán meg pottyantsátok ki az általunk kívánt mennyiségű kölköt a szülőcsatornátokon keresztül! Nem olyan nagy dolog. Mi is megtehetnénk, ha ráérnénk!

No ettől a szövegtől besokallt az MTelekom. Az a német tulajdonban lévő cég, amelyik ezt a középszerű, sőt, aljanépe Dumákost 50 millió forinttal szponzorálta (többek között a női előfizetők pénzéből is!). Két nappal az ostobaságai, aljasságai kifejtése után meg is vonták tőle a támogatást, ami meg akkora hullámokat gerjesztett, hogy a szerdai kormányülésen nem az összeomlott egészségüggyel, oktatással, szociális ellátással, meg az összes többi, a kabinet körmére égett dologgal foglalkozott A Felkentek Testülete, hanem ippeg és punkt ezzel a mindennél fontosabb helyzettel! Ebből pediglen Határozat is született.

A Qrmányzat szerint egyszerűen megengedhetetlen, hogy egyes cégek azt hiszik magukról, hogy “ízlésterrort” gyakoroljanak azon “művészekre”, akikkel szponzorációs szerződéseket kötöttek. Lehet, hogy ez Németországban lehetséges, de idehaza, Orbánlandban elképzelhetetlen. Itten kéremszépen tiszteletben vagyon tartva mindenféle véleményszabadság, s mivel ezt a német cég megsértette a Mi Ákosunk rovására, há’ mi meg szerződést bontunk velük! … Hogyazajóbüdösmultianyádat … grrrr!

Mi köze van Magyarország kormányának Kovács Ákos dalszerzőhöz? – tette fel a kérdést Kálmán Olga csütörtök este az ATV-ben Rétvári Bence államtitkárnak. Mire ez a Kispöcs, ez a mindössze 36 esztendős, államtitkárnak kimázolt Kissenki, össze-vissza kezdett magyarázni arról, hogy Azákos nem is azt mondta. Hanem aszonta, hogy a szarszemét libsik nézik le a keveset kereső nőket. De ez nem baj, mer’ mi kereszténypolgáriak vagyunk és mi meg nagyon tisztejjük a csajokat. Aki pedig A Zákostól ezt a véleményét meg meri tagadni, sőt, retorzionálni, há’ az egy szarszemét, akiket a qrmány teljes felhatalmazással véd és védhet meg (nem akartam linket adni, de ez a Rétvári-interjú annyira tenyérbe mászó volt, hogy kénytelen vagyok! … Ilyen pofátlanul letagadni a nyilvánvalót szerintem azt jelzi: az a szülő, aki elvetemült gazembert akar faragtatni a kölkéből, simán írassa be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre! A többi megy magától!)

Igazán nem(?) szeretnék vitába keveredni Orbánland Kancelláriájával, de ha már vélemény- és ízlésterrorról van szó, cégek visszaéléseiről, no meg bizonyos Ákosokról, akkor nagyon szeretnék megemlíteni néhány dógot. Azt például, hogy:

  • Ki a jóbüdös lófasz űzte Kanadáig Kertész Ákost csakis azért, mert úgy általában a magyarokat tekintette “genetikusan alattvalóknak”, s emiatt egyesek még az összes kitüntetését is vissza akarták vonni tőle?
  • Miért nem védte meg a német tulajdonú M. Telekom önkényétől az annak tulajdonában álló Origo főszerkesztőjét (Sáling Gergő), illetve a teljes grémiumát ez a Qrmány, azon belül pedig maga Rétvári akkor, amikor kirúgta őket Vaszily nertárs, mint cégvezető csakis azért, mert Lázár nertárs “szomorú lett”? (Vaszily most a “közszolgálati” egyik lótuszkaktusza!)
  • A Fideszre még most is szavazni hajlandó nőnemű honfitársaim valóban akkora bunkók, birkák és bőgő tehenek lennének, hogy önmagukat (pusztán a hímsovén pártvezetésük utasításának engedelmeskedve) egy “punci köré épült szülőgépeknek” tekintsék csupán?

Végtelenül boldog lennék, ha ez a megveszekedetten önsorsrontó társadalom/ország végre egyszer a büdös életben eljutna a XV. századból a XXI.-be! … Illetve mit is beszélek?! A XIX.-be. Ennél többet manapság tőlük elvárni lehetetlen!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Fogadás

A minap tisztességtelen fogadást kötöttem egy tisztességes hölggyel az újlipóciai “Bolondok Klubjá“-ban. Az “esemény”: jövő március 31.-ig lesz legalább egyetlen pedagógus-sztrájk; a “tét” pedig 10 ezer forint. … Szerintem nem, tehát zsebemben a pénz!

Vasárnap este kezdetben még arról szólt a “paláver”, hogy Don Vittorio vajon fasiszta-e, avagy náci. Némi konverzió után arra a következtetésre jutottunk, hogy Adolfhoz ugyan semmi képen, de Benitohoz azonban már jobban hasonlítható. Utóbbihoz is csupán azzal a megszorítással, hogy míg a Duce rendelkezett némi határozott ideológiával, s következetesen harcolt a Maffia ellen, addig ugyanez a mi Csúti Chávezünkről el nem mondható. Már csak azért sem, mert Mussolini nem volt futballbolond és esze ágában sem volt közpénzből TAO-forrásból stadiont építtetni a falusi telkén lévő pottyantós budija tőszomszédságába.

Később arra terelődött a szó, hogy ki és mit kezdene az ilyen TAO-pénzekkel. Voltak számos ötletek. Egyikünk például a tekét szereti, így egy komplett és nagy kiterjedésű bowling termet építtetne, majd e mellé tenné a pottyantós vécéjét. A másik, lévén imádja Párizst, az Eiffel-tornyot vásároltatná meg (Matolcsy hathatós társfinanszírozásával), majd ennek tetejére rakatná fel a légkondicionált, légyriasztós a kerti budit (melyben Hajdú tábornok a “szagelhárítási” felelős).

Voltak még további ötletek is. Egyik karikírozottabb volt a másiknál. Jókat is röhécseltünk rajtuk, kinevetvén ezt a teljesen idióta rendszert. Azt amelyben “mérnök úr” (pláne főpolgármester) lehet egy tarlóspista, börtöntöltelék helyett kabinetminiszter egy rogántóni, miniszterelnöki miniszter egy táskacipelésből “diplomázott” (abból viszont PhD!) lázárjános, házelnök egy elbutult és önkényeskedő kövérlászló, köztársasági elnök egy, még a gerinchúrt is nélkülöző, éppen ezért minden rendszerben fényesen megélő schmittplagi, miniszterelnök lehet egy szocio- és pszichopata mucsai macho orbánviktor.

Ámde ekkor megszólalt A Hölgy! Ő azt mondta: adják neki oda az összes TAO-pénzt és abból Ő olyan kitűnő tankönyveket állítana elő, amilyeneket a Világ (pláne Orbanoabszurdisztán) még nem látott. Mert szerinte vannak idehaza nagyon sokan, akik erre és a jövendő nemzedék kiképzésére lennének alkalmasak, csak sem az ehhöz szükséges anyagiakat, sem pedig a lehetőséget erre nem kapják meg. Márpedig ez semmi más, mint az ország jövendőjének tudatos elpazarlása, felszámolása.

Tökéletesen igaza volt, de nem átallottam megkérdezni: ha Ő ilyen pontosan látja a helyzetet, akkor miért nem tesz semmit ennek érdekében. Mire a válasz: “Én már számtalan tüntetésen vettem részt. Néha megfagytam, néha megfőttem, néha eláztam“. Ámde semmiféle előre haladást ezzel el nem ért. Ennek ellenére állította: legkésőbb jövő év március 31.-ig általános pedagógus-sztrájk lesz “Magyarországon”.

Megkérdeztem tőle, ugyan miből gondolja ezt. Nos Ő abból, hogy számos pedagógust ismer. Azok pedig mértéken felül elégedetlenek nem csak az anyagi helyzetükkel, de a munkahelyi körülményeikkel, a (fasiszta módon) bevezetett fegyelmi rendszerükkel is. Arról nem is beszélve, hogy a még a vécére menést is szabályozó államhivatal (igen, AZ!) arra már nem hajlandó, hogy – az írott törvény ellenére – biztosítsa számukra a feladatellátás minimális hátterét, de még a jövedelmük szerződés szerinti kifizetését sem. “Ebből pedig semmi más nem következhet, mint hogy negyed éven belül sztrájk lesz!

No ebből ”jött” a Fogadás! Az, hogy valamelyikünk tízezret veszít a matolcsysta, értéktelen bankpapírjából, ha a másikunk tippje jön be. Az egyiket már ismertettem. A másik volt az enyém. Ami szerint itt, ebben a megveszekedettül köldöknéző és ostoba uruszágban nem hogy jövő március 31.-ig nem lesz pedagógus-sztrájk, de soha sem!

Miért? Mert “tanaraink” (tisztelet a ritka Kivételnek!) évek óta nézik tétlenül, hogy ez a qrmányzat (is!) miket művel velük és a reájuk bízott gyerekekkel. Kezdték azzal, hogy kifejezetten örültek a 16 esztendős korig leszállított tankötelezettségnek. Tették ezt azért, mert így “nem kellett bajlódni az antiszociális és idióta” tanulókkal, azokat simán ki lehetett rúgni az oskolából, tehát “le lehetett vetkőzni” azt a bizonyos “magyarbálinti átkot“, azt a bizonyos “liberális modellt“, amelyben “a pedagógus elveszítette minden tekintélyét“.

Miért? Mert egyesek szerint a “szöveges értékelés“, illetve a kezdeti “buktathatatlanság“, a felsőbb osztályokból való “kirúghatatlanság” úgymond kivette a kezükből a “megfegyelmezhetőséget“.

Így osztán hálás örömmel vették tudomásul az orbáni ígéretet, amely arról szólt: a tanarak legelsőbb kötelezettsége a tekintély visszaszerzése, melyhöz a 2010-ben győzedelmeskedő Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány minden segítséget megad. Cserébe a szavazatokért.

De mi is lett ennek a vége? Mi is lett az államilag megtámogatott “pedagógusi tekintély” ára?

Mondjuk az, hogy ki lehet rugdosni immáron a “taníthatatlanokat”, de nem lehet tanítani a “taníthatókat”. Azért nem, mert néhány elvetemült, hobbykeresztény barom megírt egy olyan Nemzeti Alaptantervet, amelyiknek annyi köze van a Valósághoz, a Pedagógushoz, no és legfőképpen A Diákhoz (a MI GYEREKEINKHEZ!), mint Kádár elvtársnak és Orbán nertásnak a liberális, azaz a valódi Demokráciához! Ez az egész nem szólt másról, mint hogy a Hatalom megmoggya a kölköknek, hogy nekikjük mit is köll tudniuk, illetve gondolniuk arról, amit a Hatalom a még csak lágyporcos orruk és a kifejletlen személyiségük elé tálal.

A Cél pedig nem más, mint a tudatlan alattvalók kinevelése, melyben aktív segítséget nyújtanak azok a “Tanarak“, akik kifejezetten örültek/nek a modern módszerek elvetésének. A “szoclib”, mégförtelmesebben “magyarbálinti” elképzelések “kitörvénytelenítéseinek”. Azoknak tehát, amelyek a tanuló ifjoncot nem idomítandóaknak, hanem közös együttműködéssel és felfedezéssel járó, kinevelendő tehetségnek/egyéniségnek tekintik. A tanári tekintélyt pedig kizárólag teljesítménnyel és személyiséggel megszerzendőnek, nem pedig a poroszosan korbácsos “felnőttől” való félelemmel!

Hát ezt vezette vissza a Zorbán-qurmány! Még anno 2011 környékén, a hoffmannrózsás korszakkal, meg az annak következményeként beköszöntő Klikk-érával. Ami az újdonsült Czunyiné közreműködésével továbbra is fenn áll. Ugyanúgy, vagy mégúgyabb, mint eddig. Most már nem csak az oktatáshoz (pláne a modernhez) elengedhetetlen eszközök/kellékek beszerezhetetlenek, nem csak az intézmények közüzemi számlái befizetetlenek, de már a “tanarak” havi járandóságaival is alapos csúszások vannak!

És mi erre a “szakszervezetek” válasza? A korábbi fideszkedvenc “PDSZ“, (alapítója Pokorny Zolltán) ma már nem Kerpen Gábor, hanem Mendrei László irányítása alatt áll. Rendszerkritikusságban és érdekképviseletben velük felvenni a versenyt lehetetlen. Ők azonban a kisebbek, mert “A Nagy” a PSZ, Galló Istvánné vezetésével gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy az alúlműveltek orbanista hatalma érdekében bármit megtegyen. Most a PSZ az Elvetemültek kedvence, lévén semmiféle akciót nem szervez az oktatás ügyének teljes elfelejtése (finanszírozásának állandósult csökkentése) ellen. Minden tevékenységük kimerül az újabb és újabb “egyeztetések” kezdeményezésében, azaz az újabb és újabb sóhivatalok “üzemeltetésében”.

Közben pedig minden megy tovább! Szó nélkül volt eltűrve a KLIKK létrehozása, pöffeszkedése, garázdálkodása. Ezen belül és pontosabban a Miniszterelnöki Önkény eltűrése. A szamarak “tanarak” oktatási autonómiájának felszámolása (szakszervezeti eltűrése). A pedagógusi “életpálya-modell” és a fizetési tábla megaláztatása “portfolio” írásával, illetve a növelt óraszámmal egyetemben (szakszervezeti  majdnem-némasággal!). Ezen közben pedig végig nézése a köz- (és) felsőoktatás anyagi//szellemi/minőségi leépítésének.

Volt itten bármiféle akció? Erőt felmutató általános sztrájk? Ugyan dehogy! Még akkor sem, amikor kiderült: nem csak az óraadóknak, de a teljes állásúaknak is adós maradt fizetésükkel a Csodaállam! … “Én megkaptam és szeretném meg is kapni, nem pedig elveszíteni … az állásomat!” – mondta az a peidagogosz, aki ugyanolyan szarban, húgyban és lealáztatásban van, mint kollégája. Az, aki még a fizuját sem kapta meg. Csak előbbi abban bízik, hogy egy darabig még megkapja! Az utóbbi meg abban, hogy talán és utólag.

Normális országban normális munkavállalók ilyen helyzetben mit is csinálnak? Hát nem beletörődnek és kivárnak a Hatalom Kegyére! Hanem beszüntetik a munkát, egymással szolidarizálva, s mindaddig fel sem veszik, míg legalább ki nem fizetik az elmaradt járandóságokat. Azokat, amik őket a munkaszerződés és a törvény szerint megillet(ne).

Ehelyett mi is van idehaza? Be köll tartani azt a sztrájktörvényt, ami arról szól, hogy közszolga/közalkalmazott (de még a maszek munkavállalója) sem tiltakozhat munkabeszüntetéssel, csak ha abba az alkalmazója, azaz a jogait megsértő állam bele egyezik. Ez a szarszemét állam pedig mikor fog bele egyezni? … No? … He?!

Tisztességtelen fogadást kötöttem tehát vasárnap este. Se akarat, se jogi lehetőség nincs arra, hogy A Hölgy nyerjen. … Ahogy nekünk se arra, hogy normális országunk legyen!

… és ezt …

szendamondja!


Merénylet Bástya nertás ellen – Esettanulmány

Unalom, pontosabban dögunalom! – emígyen ecsetelte egyik ismerősöm az immáron ösmét “Hanyatló Nyugat” hétköznapi és közéletében általa ötödik esztendeje tapasztaltakat. Igaza van, hiszen csakis diktatúrákban lehet “szórakoztatóan” élni. … Esettanulmány következik, kronológiai sorrendben.

Bő egy héttel ezelőtt a Terror Elhárítási Központ (TEK) “munkatársai” nyakon csíptek összesen hat fickót két autóban. Az egyik kocsiban két, meglett korú faszi ücsörgött, néhány működőképes ismétlőfegyver, a hozzájuk tartozó tárak és lőszerek “társaságában”. A másikban négy ifjonc volt, akik járművük csomagtartójában “robbanóanyagot” szállítottak.

A hét keddjén az MTI közhírré kiáltotta, hogy a hétvégi, “tekes” elfogások “a november 13.-i, párizsi merényletek” okán bevezetett “fokozott felderítő tevékenység” eredményei, amelyek pediglen az általuk “kiemelten védett személyek biztonsága érdekében bevezetett operatív intézkedések” egyenes következményei. A bíróság két személy előzetes letartóztatását rendelte el, a többiek esetében később várható intézkedés.

Ugyanezen napon Hajdú János, a TEK főigazgatója, az M1-nek, illetve az ATV-nek azt mondta, hogy ugyan két különböző akcióról volt szó, de mindegyik egy-egy “füles” alapján. Továbbá azt is, hogy az elfogottak “szélsőséges nézeteket vallottak”, s bár részleteket nem akart elárulni, de azt közölte: “nemzetközi szálai” is vannak a dolognak. Információszolgáltatás szempontjából abban már nem volt fukar, hogy elmondja: a házkutatás során “bombalabort” is felfedeztek, amely szerkezeteket a letartóztatottak vagy “megrendelésre”, vagy pedig “saját használatra” gyártottak.

Szerdán, ugyanez a Hajdú tábornok az Orbángyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságát hasonló hangnemben és hasonlókról “tájékoztatta” mondván: “nemzetközi, fajsúlyos ügyről” van szó, azaz nem oszlatta el annak, az előző napi bejelentéséből egyenesen következő vélelmét, miszerint a TEK egy dzsihadista merényletkísérletet hiúsított meg. A bizottság elnöke, (a maszopos) Molnár “Szkinhed” Zsóti ugyan kétkedéssel fogadta a dolgot, de az alelnök, a roma származású pénzbehajtó verőlegényre magát dizájnoló, orbánpárti Németh “Rezsibiztos” Szilárd hálás köszönetét fejezte ki a vezérőrnagy úr korrekt tájékoztatásáért, illetve a tökéletesen elvégzett munkájáért.

Ezen nap estéjén azonban felrobban a fehér abrosszal terített (tekített!) migráncs-terrorista bizonyítékasztal közepére elhelyezett, hazugsággal tele tömött bűzbomba! A sajtó “nemzetellenes” része ugyanis kideríti: az egyik “csapat”, akiknél sorozatlövőket találtak, mindössze két, hatvan év fölötti elmebetegből áll, akik még 2007-ben hoztak létre egy “hadsereget” (a bíróság által felmentett Budaházy, illetve bizonyos hülyék által polgármesterré választott Toroczkai vezetésével!), de közülük legalább az egyik kénytelen volt hét és fél esztendőn át az “állami vendégszeretet” élvezni valamelyik börtönben, bizonyos “fegyverrel és lőszerrel való visszaélés” okán. Náluk találták meg a TEK-huszárok azokat a bizonyos működőképes, sorozatlövő Skoda,  illetve Skorpio típusú géppisztolyokat.

A másik “csapat” pedig négy ifjoncból állt. A náluk talált “instabil” robbanóanyagok pedig nem mások, mint a veszprémi erdőből, fémkereső segítségével kiásott, második világháborús, rozsdás relikviák. Négyükből kettő pedig szlovákiai állampolgár, tehát csakis ebből lehetett hajdúilag következtetni a “nemzetközi összefüggésre”.

Csütörtökön volt a Rohadt Nagy Csönd. Gondolom azért, mert a Habony Művek némi időt igényelt ahhoz, hogy a hajdúi nagyotmondást (hazudozást), meg az ezt alátámasztó (megdicsérő) qrmánypárti nyilatkozatokat egy “másik dimenzióba” helyezhesse. Dermedtség és várakozás az össznépi idült ostobaságot/tájékozatlanságot esztendők óta meglovagló Maffiapárt oldaláról, hangos hahota az mostanság még normálisan működő médiát olvasók részéről.

Pénteken osztán elindult a gőzhenger. A kifejezetten nem a feddhetetlen múltjáról ösmért Pintér rendőr-tábornok (nyugdíjas, belügyminiszter) teljes tekintélyével(?) kiállt Hajdú rendőr-tábornok mellett, pedig állítólag legalább annyira szeretik egymást, mint én, a FAFEJ-t. Dietmar Clodo (bombagyáros) egykori “nemismerőse” kijelentette: a TEK tökéletesen látta el feladatát, s akik annak munkatársait most igyekeznek lejáratni, azok csupán a közbizalmat ássák alá, rombolva ezáltal a közbiztonságot. Itten ugyanis “két különböző ügyről” van szó, amelyet egyesek igyekeznek “összemosni”. Jobbkézi helyettese, államtitkára, az ugyancsak “pöttyös múltú” Tasnádi László pedig bejelentette: kiemelten védett “kormánytagot akart kivégezni” a Hajdú Banda által nyakon csípett, majd előzetesbe helyezett két … terrorista? … szélsőséges!

Még ugyanezen nap, hogy szem ne maradjon szárazon, meg a morzsányira aszalt fideszagy narancsköd nélkül, hát rögvest ki is “szivárogtatták” az elrettentő infót: személyesen a Nemzet Örökös MiniElnöke, a Mi Boldogságunk és Szeretett Vezetőnk volt A CÉLPONT!

No akkor most rendezzük sorainkat! Megpróbálom úgy levezetni az események egymás utániságát, hogy azt még egy orbanista is fel tudja fogni! (Nem fűzök ehhöz nagy reményeket, de ha meg sem kísérlem, akkor soha nem foghatom másra a kudarcot! … hehehe!)

  1. Múlt pénteken a TEK elkap két vén hülyét, akiknél működőképes fegyverek vannak, s egy “Hadsereg” tagjaiként kivégeznék a teljes magyar politikai garnitúrát. (A pasmagok már régóta a TEK “látókörében” vannak.)
  2. Szombaton ugyanezen TEK elkap négy ifjoncot, akik két nappal korábban a veszprémi erő talajából előástak néhány világháborús relikviát. Ezek mindegyike hét évtizede rozsdásodik a föld alatt, ezért osztán tényleg lehetnek akár veszélyesek is. (Róluk a TEK “fülest” kapott.)
  3. A következő hét keddjén a duhaj Hajdú “tábornok” gyönyörűen összemossa a két ügyet, ebből “nemzetközi” terrorizmus-veszélyt habar ki. Ezzel pedig lényegében közveszéllyel fenyegeti a társadalmat, illetve alaposan félretájékoztatja a parlamenti bizottságot.
  4. Némi szünet (“gondolkodási idő”) után pénteken jön Pintér béminiszter, és Hajdú dumálása okán lebaszarintja az azt (a hazudozást!) híven közlő magyar sajtót mondván: az idézett bolondságok (előre megfontolt ostobaságok?) terjesztése okán a média a hibás (… no meg Agyurcsány, csak a “lányos zavar” miatt ez valahogy kimaradt a dörgedelemből)
  5. A béemes (harikettes) államtitkár szerint a TEK egy “kormánytag” elleni merényletet hiúsított meg, tehát mindenki hüjje, kivéve a Hajdúteket!
  6. Néhány órával később kiderül (“kiszivárog”), az a bizonyos kormánytag maga Orbán Viktor!

Nem vagyok biztos benne, hogy most minden Olvasóm látja az összefüggést. Ámde vagyok olyan óvatlan, hogy ezt feltételezzem Róluk (fidesznyikek kivéve, és feléjük bocsánat is!). Azt nevezetesen, hogy ez a túlmozgásos, megfelelési kényszertől, valamint alapos Rambó-koplexustól szenvedő “csinált” tábornok (aki e rangját azzal nyerte el, hogy évekig ült az Orbánt szállító autó anyósülésén), ez az agyalágyult idióta nem bírt a szájára ráülni. Bolhából puffasztott elefántot (a Gazda kedvét keresve!), s amikor ez kiderült, a teljes joggal kiérdemelt körberöhögéstől, a maga által halbatyolással tetremtett duma/hazugság-mocsárból különböző, hozzá hasonló, gazdikegy-kereső balfaszok/senkik igyekeztek őt kimenteni. Mondjuk úgy, hogy a “tábornokúr” marhaságait híven közvetítő sajtót és annak munkatársait, valamint a TEK-főnök eleddigi tevékenységét alaposan kifogásoló politikusokat/újságírókat nevezték terrorista-bérenceknek (is)!

Ámde a legfontosabb tanulsága a egésznek az, hogy miként tudja elterelni a figyelmet a habonyfinkis fidesznyik Propagandagépezet a Lényegről! Arról, hogy itten minket egy kétcsillagossá csinált rendőrtábornok közveszéllyel riogatott, ugyanez megvezette a parlamenti bizottságot is, s miután kiderült a dolog, saját (hasonlóan méltatlan) főnökei igyekeztek őt kimenteni abból a jogi kakiból, amiért egy “közember” sokesztendei büntit kapna, … miután a tekesek leteperték.

Működik az Agytalanítás! Úgy a Sajtóban, mint a Társadalomban is. Hiszen egy-két nap múlva ugyan ki beszél majd a “Gyűjtögetőkről”? Azokról, akik tényleg nem tettek semmit, csak ástak. Illetve hány nyilatkozatot/közleményt fogunk olvasni/hallani/látni még Bástya nertárs reménybéli meggyilkolóiról?

Hetekig lesz még ez a Vezértéma! Háttérbe szorítva mindent, ami itten a Lényeg! Ez a Vezér-téma pedig az, hogy “Migráns, dzsihadista ballibek merényletet kíséreltek meg OrBástya nertás ellen! … Ámde …!” Egy aktív kisebbségünk zabálni fogja!

… és ezt …

szendamondja!


Levél Káeurópába

Ma reggel tanulságos levél jutott a szendamondja birtokába. Feladója egy német adófizető polgár, címzettje pedig nem más, mint maga a FAFEJ (“Felkapaszkodott Alcsúti Fejedelem“), azaz személyesen Orbán Viktor!

Sehrgeeherter Herr Orban!

Mostanában kénytelen vagyok egyre gyakrabban szembesülni az Ön kijelentéseivel és politikájával. Nem is lenne ezzel semmiféle gondom, ha Ön, hasonlatosan számos jobb- és baloldali elődjével (Antall, Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) Magyarország érdekeit és jövőjét az Európai Unióval, ezen belül pedig a Német Szövetségi Köztársasággal való minél szorosabb együttműködésben látná. Továbbá – ugyancsak a már nevezett elődeihez méltóan – nem csak a Magyarország által az Unióval megkötött (majd népszavazással megerősített) Csatlakozási Szerződést, de az Önhöz hasonló beosztásban lévő tagállami vezetőket/tisztviselőket is tiszteletben tartaná.

Ámde Ön erre nyilvánvalóan képtelen!

Egyes magyarországi vélemények szerint ez annak “köszönhető”, hogy Ön egy “vidéki suttyó”, egy FAFEJ. Egy csakis önérdek vezérelte, kizárólag hatalmaskodni és meggazdagodni akaró, s ennek oltárán bármit feláldozni hajlandó Kerl csupán. Mindezt súlyosbítja szocio- és pszichopátiája, amit egyrészt a “vert gyerek” napi/heti traumáival, a (fő)városiakhoz képesti kulturális/műveltségi hiányosságaival szembesülő “falusi kölök” kisebbségi komplexusával, illetve annak túlkompenzálásával lehet magyarázni.

Lehet ugyan, de mindarra, amit Ön művel az irányítása(?) alatt álló országgal, annak népével, meg az egész Európai Unióval, a benne élőkkel, nem lehet indok az Ön “nehéz gyerekkora”!

Magam a CDU elkötelezett szavazója vagyok. Mélységesen tisztelem a Bundeskanzlerint. Frau Merkel, mint Ön is tudja, egy “Osszi“, azaz a volt NDK-ból származik. Nekünk, “Vesszik“-nek ugyan szörnyűséges tapasztalataink voltak/vannak az Újraegyesítés miatt ismét nemzettársainkká váló Keletiekkel, de a Kancellár Asszony messze magasan fölöttük áll. De még fölöttünk is: tisztességből, elkötelezettségből és becsületből sokkal többet “mutatott”, mint a bajor, tehát születetten “vesszi” Seehofer! Az a bajor miniszterelnök, aki pillanatnyilag Önt, és az Ön által képviselt Elvetemültséget használja amolyan faltörő kosként a Bundesrepublik belső, pártpolitikai/hatalmi harcaiban.

Herr Premierminister!

Ön képes volt “belegyalogolni” a Bundeskanzlerinbe. Pont Ön, aki ugyan szintén osszi, de nem egy lutheránus lelkész atomfizikus gyermeke. Hanem egy falusi kőbányász komcsijának elmebeteggé vert kölke, illetve az összeköttetései általa az Ön országának akkori, legelietebb egyetemére benyomott ifjabb fiacskája. Egy első generációs értelmiségi, aki mindezt, a “pártvonalas protekcióját” úgy állította be, mint hogy “nem volt más választásom“, no meg úgy, hogy mindez “jobb híján” történt (lásd: itt!). Mindezek után volt bőr a képén összehasonlítani magát Frau Merkellel?! Azon az alapon, hogy Önnel szemben Ő nem képes felfogni a diktatúrából szabadult népek pszichés beállítódottságát a “külső diktátumokkal” kapcsolatban?!

Ön csupán egy mások hátán felkapaszkodott (lásd pl.: a manapság Önnél közellenségnek számító Herr Soros alapítványát!), a társadalom jog- és kifosztásából érvényesült Senki csupán, akinek akkor van joga a szájára venni Frau Merkelt, amikor egy tanyasi kakas képes lesz levezetni az einsteini egyenleteket!

Herr Orbán!

Ön szerint újra kéne tárgyalni az EU Alapszerződését. Egyetértek Önnel, tényleg szükséges lenne! Igaz, nem úgy, ahogyan Ön ezt elképzeli. Az Ön egyik végtelenül korrupt és buta famulusa szerint pedig Angela Merkelnek (és J. C. Junkernek) le kellene mondania. Ezzel is egyetértek Önnel, bár lennének némi hozzáfűzni valóim is.

  1. Az én pártomat úgy hívják, hogy “Christlich Demokratische Union Deutschlands“, azaz nem az Ön által magyarnak nevezett (nemköztársaság) ország állítólagos kereszténydemokratáit, hanem a németekét egyesíti!
  2. Az Önt elvtelenül és (belföldi) politikai érdekből egyenlőre(!) “támogató”, tehát ezek szerint elvetemül E. Seehofer és pártja (Christlich-Soziale Union in Bayern e.V., CSU) soha és semmikor nem fogja megkockáztatni, hogy az Ön idiotizmusa érdekében valaha is kockáztassa a németországi befolyását!
  3. A Bundesrepublik leggazdagabb “országa” a CDU által uralt Bayern (névhasonlóság ellenére nem Bayer Zsolt, az “Ötös-Számú Fidesznyik” skríbler országa!). Ennek ellenére ott is szükség van “migráncsokra”, akik pl. kikakizzák a született bajor (nagy)mamát, … mondjuk éppen Frau Seehofert!
  4. Amikor Ön az EU Alapszerződésének újratárgyalását/megváltoztatását javasolja én, mint német adófizető, ezzel tökéletesen egyetértek ezzel, ugyanis baromira elegem van abból, hogy Ön és (tolvaj társai) az általam befizetett adókból legyenek milliárdosok!
  5. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ha Ön a “Nemzetek Európáját” kívánja, akkor legyen olyan szíves saját (“nemzeti”) forrásaiból finanszírozni a saját, nemzeti, azaz balkáni maffiáját, ne pedig az én adómból!

Herr Orbán!

Én elhiszem Önnek, hogy Kumpel Seehofer most Önnek tapsol és tolja Ön alá a meg nem érdemelt tekintélyt. Azt is elhiszem, hogy Ön azt hiszi: segge alatt Európa Trónja, csak meg kell várni, míg valaki (mondjuk Seehofer haver) azt kiharcolja Önnek. Ámde az a helyzet, hogy ha Ön nem hajlandó szolidarizálni Velünk, Európa többi lakóival, ha azt állítja, hogy mindent nemzetállami szinten kell megoldani, akkor MUTASSON PÉLDÁT!

Azzal mondjuk, hogy javasolja: egyetlen közös szabály legyen! Az pediglen nem más, mint a kereskedelmi vámmentesség. Esetleg még azt is, hogy közös anyagi erőből (kivéve “bizonyos” országokat!) oldjuk meg a külső (vám)határok védelmét. Ámde mindezeken felül mindenki úgy oldja meg a maga gazdaságának működtetését/finanszírozását, ahogy akarja/tudja. (“Magyarország jobban teljesít! – Ugye?!)

Nos, ekkor lehetne kijelenteni azt, amit Ön évek óta mond! Azt, hogy “Nem engedjük senkinek a belügyeinkbe való beleszólást!” Ekkor lehetne azt mondani, hogy Magyarország “független nemzetállam“! Csakis ekkor lehetne “tisztességes” módon, azaz saját forrásból fedezni az Ön “közvilágító” vejének “felvilágosítását”, az Ön strohmannjának, Mészáros Lőrincnek, a mindenhez értő vállalkozó/polgármesternek a meggazdagodását, Herr Rogán lakásbővülését, az Aussenministerium ananász-frizurájú urának milliós öltönyzakóját (és kétszázmilliós villáját), …. Meg úgy általában mindent!

Herr Orbán!

Mint adófizető német polgárnak elegem van az Ön és Bandájának eltartásából. Módosíttatni óhajtja az EU Alapszerződését? Nosza! Ámde ennek során legyen szíves a saját lábára állni, a kissé rondácska leányáét, meg az egész balkáni állammaffiájáét pedig az enyémről leszállítani! … Az Ön buta népével meg azt csinál, amit akar: a használhatóbbja úgy is hozzánk jött/jön!

Schöne grüsse:

Viktor Unbekannte

Nirgendwodorf, Deutschland

Kíváncsi vagyok, vajon hányan értik meg eme levél alapvető mondanivalóját? Most nem feltétlenül a szendamondja olvasóira gondolok, hanem azokra, akiknek Ceglédi Zoltán három nappal ezelőtt 25 megválaszolhatatlan kérdést tett fel (érdemes a kommenteket is elolvasni! … borzalom!).

Az még kábé “rendben”, hogy “Ezek” nem értik még a kérdéseket sem. De hogy nekünk, republikánus demokratáknak sincsenek “válaszaink” (kint az utcán, tömegesen!), az egyenesen Gyalázat!

… és ezt …

szendamondja!


A meleg víz felfedezése

A több, mint öt esztendeje egyre fokozódóbb központosítás több kárt okozott a magyar oktatásnak, mint amennyi hasznot hajtott. A működésképtelen, inkább a hatalomgyakorlásra, mint a szakmaiságra bandzsító, alapvetően bürokratikus és megfélemlítésre alapozott rendszer kialakulásában pedig vastagon benne van a magyar pedagógusi kar tehetetlensége, gyávasága is. Ezt állapította meg egy tegnapi konferencia. … Hurrá! Sikerült ösmét felfedezni a meleg vizet!

Mindent központosítani, mindent ellenőrizni! – a tanácskozás résztvevői szerint ez a cél vezérli az oktatásban (is) a 2010 óta regnáló, önmagát kormányzatnak nevező Kleptokráciát, amely a reá bízott közvagyont a mai napig hűtlenül kezeli, az annak működtetéséből származó jövedelmeket, valamint az “egyéb bevételeket” (pl.: EU-támogatások) pedig szimplán elsikkasztja. Azért, hogy ez az amorális, új értéket létrehozni képtelen, mindenre piócaként rátelepedő rendszer a funkcionalitás látszatát kelthesse; azért, hogy a köztulajdont magánvagyonná konvertáló szisztéma működését minél tovább finanszírozhassa, elképesztő összegeket vont ki (többek között) az oktatásból is.

Ennek érdekében elébb létre hozott egy olyan, velejéig bürokratikus intézményt, a “KLIK“-et, amely ugyan már létezésének első esztendejében is diszfunkcionálisnak bizonyult, de szinte valamennyi, eladdig “közösségi” (azaz “önkormányzati”) általános és középiskolánkat a Központi Akarat irányítása alá vont. A hivatalos indoklás – miszerint így “egységes” kritériumok alapján mindenütt “azonos feltételek” teremtődnek – azonban igazzá vált: manapság alig-alig található az országban olyan skóla, amelyben ne jelentenének napi gondokat a tanításhoz szükséges legalapvetőbb “kellékek” beszerzése, a tanárok béreinek korrekt folyósítása.

Ugyancsak ekkor a Hatalom létre hozott egy olyan hierarchiát, melyben már nem az adott intézmény (sokszor pártkinevezett) igazgatója az ott dolgozó tanárok munkáltatója, hanem a KLIK, illetve az az alá tartozó Tankerület. A “diri” minden feladata/jogköre kimerült abban, hogy összegyűjtse (alantas) kollégái “infrastruktúrális” igényeit (kréta, fénymásolópapír, festékkazetta a nyomtatóba, stb.), azokat minden hét keddjén és csütörtökjén (nem máskor!) továbbítsa a Tankerületnek (az meg péntekenként a KLIK-nek tovább), illetve minden hónap utolsó péntekjén jelentést írjon ugyancsak a Tankerületnek arról: melyik tanár és hányszor sértette meg a központilag előírt munkaügyi szabályokat.

Mert voltak Új Szabályok is! Például az, hogy napi óraszámtól függetlenül mindenki köteles fél nyolctól fél kettőig az iskolában tartózkodni. Pontosan köll vezetni a Jelenléti Ívet, de abban csakis annyi teljesített óra szerepelhet, amennyit az Új Köznevelési Törvény előír – ha valakinek netán túlórája keletkezett, azt nem hogy ki nem fizették, de még büntit is kapott érte!

Mert lett itt “Életpálya-modell” is! Aminek első lépése az volt, hogy függetlenül a végzettségtől és a szolgálati esztendőktől, mindenkit(!) a “Pedagógus I.” fizetési kategóriába soroltak. Ennek ugyan voltak haszonélvezői is, azok, akik nem különösebben törekedtek a maguk továbbképzésére, de még több kárvallottja, azok, akik sem lustáknak, sem trehányaknak nem bizonyultak, azaz maguk (és a diákjaik) érdekében hajlandóak voltak továbbtanulni.

További rendszeraljasság, hogy a “Péegyből” kizárólag úgy lehetett átlépni a jóval magasabb fizetést ígérő “Pékettőbe“, ha a törekvő tanerő hajlandó eladdigi (akár több évtizedes!) szakmai tevékenységéről egy “Portfolio” nevezetű, rendkívül terjedelmes és bonyolult “Igazoló Jelentésben” beszámolni, amit osztán a gyakorlatilag a semmiből keletkezett “Mestertanárok” bíráltak el. Ugyanakkor szabályos “iparág” keletkezett az ilyen “dolgozatok” összeállítására, lévén a “követelmények” olyannyira átláthatatlanok, hogy ehhöz egy (két, több) diploma nagyon kevés.

Közbevetőleg:

“Érdekessége” a dolognak, hogy a törvény szerint Mestertanár csak az lehet, aki már a Pékettőbe került. De mivel ez és így csakis a jelenlegi kormányzat által gyakorta használt “fluxuskondenzátorral“, tehát az “időutazással” lehetséges, nem lehetetlen a feltételezés, miszerint Orbán egyik elmebeteg kedvencének, Jobbszéles Gábor médiamogulnak és oligarchának tényleg sikerült valamelyik elképzel(g)ését megvalósítania!

*

Később jött az NPK, azaz a Nemzeti Pedagókus Kar, amelynek a valahonnan előkapart, valakik által állítólag megválasztott, (de)generált vezetői összebarkácsoltak egy Etikai Kódexet, melyhez ugyan lehet hozzászólni (ez fakultatív), de betartani meg muszáj. Igaz, hogy ez nem törvény, nem jogszabály, de aki ezt selejtes és maximálisan alattvalóvá tévő Izét megszegi, hát “…míg élek én, nem lesz tanár e Földtekén!“.

Erre halmozódott a PÖCS, a Pedagógusok Önértékelő Csoportja, amely semmi más, mint a Rákosi-féle rendszer önkriticista termelői/brigádgyűlései, ahol egymást és önmagukat jelenthetik fel a a Nemzet Szamarai Tanarai. Ráadásul örök életükre, lévén ezen “önértékelések” adatai úgy kerülnek be egy központi adatbázisba, hogy sem annak kezeléséről, sem megtekintési lehetőségéről semmiféle jogszabály nem rendelkezik!

Nos ezt a “meleg vizet” fedezték fel a tegnapi konferencia résztvevői. Továbbá azt is, hogy ez az egész fasiszta, hivatásrendi, velejéig bürokratikus, ostoba rendszer semmi máshoz nem vezetett, mint az oktatás leépüléséhez. A károk pedig legalább egy-másfél évtizeden keresztül akkor jelentkezni fognak, ha már holnap kormány- és szemléletváltás következne be.

Ámde a legfontosabb megállapítás Osztolykán Ágnes nevéhez fűződik. A szakpolitikus véleményét kissé vulgarizálva:

Ez a ‘műsor’ nem jöhetett volna létre, ha van pedagógusi öntudat, méltóság, hivatásbéli elkötelezettség, illetve ha nincs emberi gyávaság, silányság, hitványság!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.:

  1. A konferencia egyik “felsőoktatási” résztvevője arról panaszkodott, hogy őket is üti a kormány, illetve hogy nincs szolidaritás az egyes intézmények között. Ámde az, hogy ilyen pedagógusokat termel ki magából az universitas, olyanokat, akik nem hogy egymásra, de még a gyerekekre sincsenek tekintettel (így a sajátjaikra sem!), az mindent elmond a honi Felső(?)oktatás minőségéről úgy szakmailag, mint emberileg, etikailag!
  2. Előbbiből következik, hogy amikor a Qrmány 16 esztendős korra szállította le a tankötelezettséget, számos középiskolai pedagógus ismerősöm nem győzött hová lenni a boldogságtól. Hiszen így majd nem köll bajmolódniuk az “alapfok” és a “szülők” által reájuk zúdított “selejtes”, kezelhetetlen, buta és antiszociális diákokkal (n.b.: ugyanilyen “politikusok” okozták nekik a talmi örömüket!). Még csak eszükbe sem jutott, hogy ezt a problémát az állam megfelelő szociális gondoskodásával, kiképzett iskolai pszichológusokkal, megfizetett felzárkóztató tanárokkal, no meg az (anyagi) helyzetükkel is megelégedett, társadalmilag megbecsült, hivatásuknak elkötelezett pedagógusokkal köllene megoldani … miközben ők is azt szajkózták, hogy “A Jövőbe való legprofitábilisabb befektetés az Oktatás!“. Azaz nem egy részvétlen, elvetemült, hangulatkeltő, súlyos rendszerhibákra “könnyű” válaszokat adni képes kormányzat lustasággal/gyávasággal való hatalomra emelésével, abban való megtartásával, hanem a felelős állam/politikai rendszer létrehozásával, kikényszerítésével!
  3. Éppen ezért úgy gondolom, hogy most tartsunk egy “Szendami Konzultációt“! Azaz:

Az évszázad médiahekkje!

Óriási szenzáció és hatalmas ötlet! A Magyar Kétfarkú Kutya Párt tízezernyi ingyenes példányban meghekkelte a sokunk által méltán szeretett “Magyar Hírlap” címen megjelenő nyomdaipari selejtet. … Pör lesz belőle, de ez sem tudja feledtetni majd azt a taknyosan könnyes röhögést, amit az MKKP eme hatalmas (és ismételt) gegje okozott!

Ma este akadtam rá a hírre, miszerint a hamarosan a gravitációt is felfüggeszteni képes Jobbszéles Gábor tulajdonolta nyomdaipari selejtet, azt a bizonyos Magyar Hírlapot a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyszerűen meghekkelte. Tízezer ingyenes példányban került ki ma az utcákra az “eredetire” kísértetiesen hasonló replika.

10271079_4fbc657eeb079495e2004856f1a9dacf_o.png

A Magyar Hírlap Kiadói Kft. álláspontja szerint senkinek nincs joga ahhoz, hogy még humorosnak szánt formában is lemásolja más “szellemi termékét“. Továbbá a Kiadó felteszi a kérdést: vajon miből telt eme, csupán 2015. júliusában bejegyzett, “tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező” pártnak egy ilyen példányszámú kiadvány finanszírozására. (“Herr Orbansturmführer! A Sorosok már a spájzban vannak!” – ugyi? … hehehe! … röhögnék, ha lenne min!)

10271081_6616b3c0ace4eb147a9524693946f5da_o-2.jpg

Én meg azt kérdezném meg az MHK Kft.-től, illetve annak Tulajdonosától, hogy neki vajh miből is vagyon finanszíroznia egy olyan napilapot, melyet gyakorlatilag senki nem olvas. Vajon akkor is ezt tenné-e, ha egy számára nem szimpatikus kormányzat, avagy egy az ő “politikai beállítódottságával” nem egyező fővárosi önkormányzat regnálna, amelyektől semmiféle állami/önkormányzati megrendelésekhez, számolatlan közmilliárdokhoz nem jutna?

Ami pedig a “szellemi terméket” illeti: hát itt egy eredeti, emitt meg a hekkelt (ez pdf.-ben vagyon, de érdemes letölteni, no meg főleg olvasni is!). A kettőt összehasonlítva pediglen mindenki döntse el, melyik a “fogyaszthatóbb”, illetve melyikért adnának önszántukból magán-, illetve (maffia)állami diktátum alapján közpénzt!

Néhány nappal ezelőtt egy ifjú, alig több, mint húsz esztendős hölgy azt mondta nekem, hogy ő még vár. Pontosabban kivár egészen 2018.-ig. Ha akkor sem kerül hatalomra “egy normális társaság“, hát ő is kivándorol.

Az ifjú női személy egyébként kitűnően képzett és kreatív informatikus, akit talán MI, azaz Abszurdisztán lakói is tudnánk a magunk javára alkalmazni. No de itten ugyi nem az a FŐGOND, hogy félmilliónyian vándoroltak KI ebből a megveszekedetten ostoba uruszágból, hanem az, hogy úgy 300 ezernyien ÁT! (Erre kőtöttünk úgy 60 milliárdot, az itthon tartásra meg a nagy semmit! … Nemde? Kedves megveszekedett fidesznyikek és vonaisták!)

Megkérdeztem tőle, hogy melyik pártra szavazna a legszívesebben. Mire a válasz: “A Kétfarkúra. Tudom, hogy ez csak egy amolyan viccpárt, de itt rajtuk kívül már senkinek nincs még egy maréknyi esze, pláne tisztessége sem!“.

Egyetértek!

… és ezt …

szendamondja!

A Kétfarkú által kiadott “Magyar Hírlap” utolsó oldalán a következő közlemény olvasható:

Kedves olvasóink!

Sajnálattal közöljük, hogy ez nem az igazi Magyar Hírlap, hanem annak egy ideális változata, olyan hírekkel, amilyeneket szeretnénk. Elnézést kérünk mindenkitől, akit összezavartunk azzal, hogy akár ilyen jó hely is lehetne a világ és benne Magyarország (…)

Kellemes (sírva)röhögést a letöltött pdf.-hez! Ebből talán rájövünk, hogy mik is “vogymuk mik“, illetve hogyan köllene legyőzni ezt az ellenzékestül együtt elvetemült MAFFIAÁLLAMOT!

… és ezt is …

szendamondja!


A siker titka

Hiánypótló és a helyzetet tökéletesen elemző írás jelent meg tegnap a 168 Óra online oldalán. Még az ugyancsak tegnapi görög botorságra/bátorságra(?) is magyarázatot ad. Amivel azonban a szerző nem boldogul: a populizmus vírusa tenyészti ki az idiotizmust, avagy az idiotizmus vírusa a populistákat.

Mátyás Győző:

Lehatárolva

A bevándorlók nem dolgoznak és elveszik előlünk a munkát!” Talán ez a legszellemesebb a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog ellenplakát- akciójának közadakozásból készült darabjai közül, már csak azért is, mert kell azért egy kis idő, míg az ember „leveszi” a paradoxon mögött megbúvó utalás mélyebb értelmét. Azt, hogy ez a deiktikus „kiszólás” bizonyos értelmében frappírozza a kormány hecckampányának logikátlansági struktúráját.

Csak éppen különösebb hatása nem lesz.

És nem pusztán azért, mert itt néhány tucat plakát áll szemben a kormány teljes propagandagépezetével. Hanem azért, mert ez a kormány által szított bevándorlóellenes hisztéria szinte mintapéldája annak a stratégiának, amivel a Fidesz eddig komoly „indoktrinációs” sikereket ért el a zemberek körében. (S amely álságos és hazug stratégiát a ballib oldalon is kifejezett irigységgel szemlélik némelyek, éppen vitathatatlan eredményessége miatt.)

Ennek a stratégiának az egyik fundamentuma a szüntelen ellenségkeresés, illetve bizonyos emberek, csoportok, adott esetben intézmények megbélyegzése ellenségként, (ami amúgy egyenlő a társadalomból való kirekesztéssel), akik ellen a kormánynak meg kell védenie a zembereket.

Lehetnek ezek a hajléktalanok, akik veszélyt jelentenek a társadalmi higiénére vagy a kommunisták, akik meg a nemzet ideológiai egységére nézve. De a legjobban az olyan fantomszerű képzelményekkel lehet ijesztgetni, akikről, amikről a lakosságnak csak ködös fogalmai lehetnek, mint például a Jetinél is ijesztőbbre markírozott Brüsszel. Végtére is magyar átlagember soha életében brüsszeli bürokratával nem találkozik, fogalma sincs, hogy az mi fán terem, így készséggel elhiszi, hogy a brüsszelita az egy gyarmatosíthatnékjával nem bíró, a magyarok vérét csapoló szörny, aki ellen élet-halál szabadságharcot vív a magyar kormány.

Így világlik ki a stratégia másik igen fontos eleme, a harc.

Az tehát, hogy a Fidesz-kormány állandó harcban áll a magyarságot végromlásba/rabigába dönteni, vagy még inkább azt megsemmisíteni/a föld színéről eltörölni akaró ellenség ellen. (Tessék csak figyelemmel kísérni a magyarság legfőbb védőszentjének és első számú hadvezérének szóhasználatát: ő mindig csatába indul, harcot vív. Legutóbb épp a bevándorlótéma kapcsán nyilatkozott ekként: „megvédjük Magyarországot, megvédjük az Európai Uniót is.”)

Így természetesen a harmadik fontos eleme ennek a stratégiának az a sugallat, hogy – legalábbis a propaganda szintjén – a zemberek csak a kormánytól remélhetnek védelmet az ezer alakban reájuk leselkedő veszélyek ellen. Csak ettől a kormánytól remélhetik, hogy megvédi biztonságukat és egzisztenciájukat.

Az igazán ártalmas ebben az ideológiai tákolmányban az, hogy csak úgy tud működni, ha a lakosság legrosszabb ösztöneire, atavisztikus félelmeire, irracionális indulataira épít. Ha arra kondicionálja az embereket, hogy ne bízzanak a másikban, hogy ellenséget lássanak a szomszédban, hogy vezérelvük kizárólag a gyanakvás legyen. Vagyis a működő polgári demokráciák talán két legfontosabb alkotó elemét, a bizalmat és a szolidaritást akarja kiirtani a társadalomból.

Hát ezért pusztítóan veszélyes ez a stratégia. És sajnos ugyanezért sikeres.

Mert a magyar társadalomban régóta meglévő ösztönökre és beidegződésekre alapoz.

A „zsákutcás fejlődés”, a torz történelmi genezis következtében már-már zsigerileg beleplántált gyanakvásra, bizalmatlanságra, a kizárólag magadra számíthatsz elvére. A Fidesz-hatalom pontosan ezekre a rossz beidegződésekre épít, ezeket használja. Mondom ismét: számottevő politikai sikert aratva ezzel. Egyúttal nap mint nap tovább roncsolva a társadalom amúgy is beteg szöveteit.

S a Fidesz-hatalom érzékelhetően tudatosan ennek az ellenségkereső stratégiának a hatványra emeléseként indította el a bevándorlóellenes hecckampányt is. (Miközben a migráció valóban súlyos probléma, csak éppen ezekkel az alantas eszközökkel legfeljebb rontani lehet rajta.)

Szép dolog, hogy mi majd megvédjük az Európai Uniót, (lásd mint fent), de azért kellene valaki végre, aki megvéd minket saját magunktól.

*

Az írás maga tökéletes. Sebészi pontossággal írja le az Orbanizmus lényegét és metodikáját. Ámde ezt a jelenséget éppen most tapasztalhattuk Görögországban is! Ez pedig felveti a kérdést: ez fertőzte meg (többek között) Hellászt is, avagy az Orbanizmus csupán “terméke” az Európai Unió “töketlenkedéseinek” (netalán “gyarmatosítási vágyainak” – lásd még: “Békemenet” és a Sziriza hasonszőrű szövegeit!), ami meg abból következik, hogy ezt az egész Közösséget az “Északiak” megrögzött tisztességességére “találták ki”?

A magam részéről a másodikat választanám. “Félázsiaknak”, balkániaknak “nem jön be” a Szabályok betartásából, a Demokrácia tiszteletéből szinte automatikusan következő Jólét! Helyette: “Éljen a Nyomorba oltott Nemzeti Büszkeség!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!