Ostobaság, “LMP” a neved!

Feladta: 2012, január, 30 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 8 hozzászólás

Pártkongresszusok hétvégéjét élte meg a napokban Magyarország. Ülésezett az MSZP és a DK, gyűl(ölköd)tek a nácik és tanácskozott az LMP is. Utóbbiak küldöttei azonban mintha nem is Magyarországon élnének!

Politológus legyen a talpán, aki képes megmondani: tulajdonképpen miféle párt is az LMP. A sajtó leginkább “zöld-“, illetve “ökopárt” néven szereti emlegetni, de egy “lájtos” atomerőmű-ellenességen, meg a “plázastop”-poláson (utóbbit a CBA hálásan köszöni!) kívül ilyesminek a jeleit nemigen lehet náluk tapasztalni. Nem lehet “baloldalinak”, nem lehet “jobboldalinak” és nem lehet “liberálisnak” sem nevezni. “Centrista”? De mihez, kikhez képest áll “középen”? Nos, az LMP hétvégi (zárt ajtók mögött!) tartott tanácskozásán kiderült, hogy ez a párt a magyar “belgák” mozgalma … vagy mi a fene?!

A Döntés

Már maga a hétvégi kongresszus is furcsán indult. A Népszava ezen eseményről szóló tudósításában többek között arról cikkezett, hogy a küldöttgyűlésre az állampárti MTI fotoriporterén kívül egyetlen sajtóorgánum fényképészét sem engedték be, holott a szerkesztőségeknek küldött meghívóban ennek ellenkezője szerepelt! További (inkább megmosolyogtató) furcsaság volt, hogy a résztvevők “LMP-peták“-okat kaptak, melyekkel darabonként egy percnyi felszólalást vásárolhattak maguknak. Arról pedig, hogy a kétnapos rendezvényen miféle határozatok fognak születni, következtetni lehetett abból, hogy többen “Tisztán, egyedül” feliratú pólókban érkeztek. De melyek is voltak ezen határozatok?

Nos, született ott egynehány (ki legyen a lemondott Schiffer utódja a parlamenti frakció élén? – Jávor Benedek! … na, ez ki?; Szél Bernadett ül be a lemondott Kaufer Virág helyébe), de a legfontosabb az, hogy mivel a párt “…programját azokkal a szervezettekkel, parlamenten kívüli mozgalmakkal, pártokkal kívánja megvitatni, amelyek maguk is tiszta lappal igyekeznek hozzájárulni az ország megújulásához“, az LMP önállóan kíván majd elindulni a 2014-es parlamenti választásokon, s így nem kíván részt venni a hamarosan megalakuló Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) munkájában!

“Sinn Féin”

Amikor ezt a határozatot olvastam, nem akartam hinni a szememnek. Hogy a Jóistenbe’ képzeli ez az IZÉ Párt magáról, hogy majd egyedül (tehát “Mi magunk“, azaz “Sinn Féin”) le tudja váltani a 2010 óta regnáló Új Állampártot? Egyik “politikusuk”, Vágó Gábor szerint úgy, hogy “…kinn legyünk az utcán, kinn legyünk a terepen, rengeteg emberrel találkozzunk, lefagyjon a fülünk az utcán állva, hogy kávét izzadjunk és minél több embernek elmondjuk a mi alternatívánkat.“. Ezzel pedig szerintük (Jávor Benedek nyilatkozata) meg fogják tudni szólítani nem csak a Fideszről leszakadt 1,5 milliónyi szavazót, de azokat is (összességében bő 4 milliónyi honpolgárt), akik már 2010 óta nem találnak maguknak olyan politikai szerveződést, melyre nyugodt lelkiismerettel adhatnák voksaikat. Maga a párt pedig így képes lesz arra, hogy megmutassa “markánsabb, más lesz a lehet más a politika” (a budapesti II. kerületben tavaly lebonyolított időközi képviselőválasztás során a “Seggszáj” minősítést teljes joggal kiérdemlő Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes véleménye).

“Splendid isolation”

De vajon miért is döntött a teljes magány mellett az IZÉ Párt? Miért is hírdette meg a maga “Splendid Isolation“-elméletét? Mert szerintük ők és csakis ők az egyetlen olyan párt, mozgalom, mely tiszta lappal, az elmúlt majd’ 22 esztendő szennyétől be nem piszkolódva építhetik majd fel azt az országot, melyre reményeik szerint 2014-től lehetőségük nyílik. Úgy vélik, hogy “A parlament jelenlegi pártjai között nem látunk olyan partnert, akivel a ciklus hátralevő részében rendszeresen egyeztetett ellenzéki együttműködésnek értelme lenne.“, közülük is kiemelkedik pedig az az MSZP, amely “…sem a korrupciós ügyekben, sem a lényegi társadalompolitikai kérdésekben nem gyakorolt önkritikát.”

***

(Itt szeretném megjegyezni, hogy azért az LMP sem annyira “tiszta”, mint hírdeti magáról. A mai napig nem tisztázott az a “csoda”, hogy a párt a 2010-es választások cédulagyűjtő hajrájában ugyan miképpen jutott hozzá az utolsó pillanatban, mindössze 24 óra alatt azon több ezernyi ajánlószelvényhez, melyek az országos lista állítását, s ezáltal a Parlamentbe való bekerülést tették lehetővé számára? Ha már annyira moralizálnak, esetleg erre a teljesen jogos kérdésre is adhatnának egy őszinte választ!)

***

Nos, ezen utóbbi mágállapításukkal még egyet is értenék. Az ellen sincs kifogásom, hogy nem tekintik partnerüknek a jogállamiságot, az alkotmányosságot és úgy általában a demokráciát rohamtempóban lebontó Fidesz-KDNP-t sem. Tökéletesen egyetértek azzal is, hogy nem akarnak közösködni azzal a náci párttal, melynek vezetője a szintén a hétvégén megtartott kongresszusán elmondott, castroi időtartamú (másfél órás!) beszédében nem csak azt jelentette ki, hogy “Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk!“, de azt is, hogy “…a nyugati világot és Magyarország többi politikai erejét is átható materialista, ultraliberális eszmeiséggel szemben tűzzel-vassal tiltani fogjuk az elhajlást és az ellenségeinkkel való megalkuvást!” (Vona Gábor egyéb kijelentéseit a 168 Óra fentebbi linkben megadott cikkében olvashatja bárki, akinek elég erős a gyomra hozzá!). De mi az ördög baja van a Demokratikus Koalícióval azon kívül, hogy az “Gyurcsány pártja“? És hogy a Jóistenbe’ akar együttműködni a parlamenten kívüli egyéb szervezetekkel (pl. “4K“, “Milla“, “Szolidaritás“), ha nem hajlandó azokat követni a DEKA szervezetébe?

Kognitív disszonancia?

“Kognitív disszonanciá“-nak nevezi a szociálpszichológia azt a szorongásos állapotot, amikor egyének, avagy azok csoportja olyan tapasztalati tényekkel szembesül, melyek ellent mondanak elképzeléseiknek, hitüknek. Az elméletet 1957-ben felállító Leon Festinger szerint ilyenkor az egyén, avagy a csoport a feszültséget keltő állapotot csökkentendő igyekszik valahogyan összhangba hozni a két ellentmondó tudattartalmat. Ennek egyik módszere az, hogy az egyén, avagy a csoport egyszerűen nem vesz tudomást a valóságról, azt kizárva beletemetkezik a saját belső világába (lásd: a Fidesz mellett mindmáig makacsul kitartók táborát!).

Nem feltételezem a Legbeképzeltebb Moralisták Pártjáról, hogy ne lennének tisztában azzal: az Új Állampárt parlamentáris diktatúrája mivé alakította át a választójogi törvényt, s hogyan szabta át (testre) a szavazókerületeket. Nem feltételezem, hogy ne ismernék azt a modellszámítást, miszerint 2014-ben már akár az összes leadott szavazatok 28%-ával is 70%-os törvényhozási többség érhető el. Azt sem feltételezem, hogy ne tudnák: az országra oktrojált választási szisztémában csakis és kizárólag az egyetlen szervezetbe tömörülő mozgalmak juthatnak be az Országgyűlésbe, csakis és kizárólag egy ilyen választási párt válthatja le az Orbánpártot, csakis és kizárólag az egységesen fellépő ellenzék képes esetlegesen olymérvű többséghez jutni, hogy az Országot közjogilag visszaterelje a demokratizmus, a jogállamiság útjára.

Mivel mindezeket nem feltételezem az LMP-ről, de kénytelen vagyok azt tapasztalni, hogy a hétvégén ezen elháríthatatlan és múlhatatlanul szükséges összefogás ellen kormányozták a maguk hajóját nem tehetek mást, mint hogy feltételezzem: vagy a kognitív disszonancia szindrómájába estek, avagy tényleg igazak azon baloldali vádak, miszerint ez a párt igazából Orbán álellenzéke! Utóbbit erősíti meg a kongresszus egyik résztvevőjének azon kijelentése, miszerint “Egyértelművé kell tenni minden szavazó számára, hogy mi olyan ajánlatot teszünk, ami nem fogja rehabilitálni a 2010 előtti állapotokat!“.

Hát tegyétek csak nyugodtan egyértelművé! Maradjatok csak ki nyugodtan az ellenzéki összefogásból! Toljátok ezzel csak nyugodtan tovább az Ország szekerét az újabb diktatúra szakadékéba, s támogassátok csak továbbra is az orbáni autokráciát!

Legfeljebb majd nem szavazunk rátok!

… és ezt …

… szendamondja!

Erkölcstan álá Fidesz

Feladta: 2012, január, 28 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 10 hozzászólás

Azt olvasom az eduline.hu weboldalon, hogy a roppant erkölcsös (és persze keresztényi) Hatalom a következő tanévtől kezdve – hivatalos tananyagként! – morált oktatna az általános és középiskolásoknak.

Hemperegnék a görcsös röhögéstől, ha ez az egész nem lenne olyan végtelenül szomorú. Mert azért gondoljunk már bele kicsinyt, hogy mégis hogyan működne ez az egész? Végtelenül gyakorlatias, pedagógus feleségem ugyanis azonnal feltette az alapkérdést: ugyan kik oktatnának erkölcsöt az alap- és középfokú iskolákban, amikor erre kiképzett, “morálszakos” tanárok egyáltalán nem léteznek Magyarországon?! “Majd csak szereznek ilyeneket a Fidesz Pártközponttól.” – válaszoltam neki amúgy viccnek szánva … aztán ráébredtem arra, hogy ez bizony egyáltalán nem vicc: tényleg az Új Állampárt fog erkölcstanászokat rászabadítani gyermekeinkre!

No, azonnal be is indult a “vezérhangya” az általában minden diktatúrát (és diktátort) vehemensen utáló elmémben, s sorra vettem: a Kétharmadnyi Napoleon Bandájából ugyan kik jöhetnek szóba, mint erkölcstanászok? Sok név jutott az eszembe, de közülük csupán néhány díszpintyet fogok most felsorolni. Legyen az első mondjuk …

(Dr.?) Schmitt Pál

Mivel úgy is van már gyakorlata az óralátogatásokban, így nem fog neki különösebb nehézséget okozni az, hogy közvetlen és keresetlen szavakkal fényt gyújtson a gyermeki agyakban arra nézvést: miféle erkölcsi paracsolatokat köll követniük ahhoz, hogy közülük valaki egyszer majd (köztársasági) Elnök lehessen? Ezek közül az első és legfontosabb, hogy hangyaszorgalommal és következetesen kell kiszolgálni az éppen aktuális hatalmat – függetlenül annak ideológiai és pártirányultságától! A kitartó talp/seggnyalás pedig elnyeri majd méltó jutalmát, hiszen így lehet valaki elébb ingyenélő szállodaigazgató, aztán intézményvezető, utána egy hazai és egy nemzetközi szervezet első embereinek egyike, nagykövet, mégutána EP-képviselő, majd Ház-, s végül “Álamelnök“. Ha pedig valaki végre-valahára elérte a Legfőbb Közjogi Méltóság szintjét, már csak annyi a dolga, hogy leszarva a funkciójából eredő törvényes kötelezettségeit, a magasabb erkölcsiség szempontját követve “nem fékje, hanem motorja” legyen a végrehajtó hatalom valamennyi törekvésének.

Mert következő erkölcstanászunk …

Oroján Sándor

… szerint Köztársasági Elnökként mérlegelés nélkül aláírni bármit, amit a Kormány az orrunk alá tol (még talán a szaros budipapírt is), oly’ hatalmas erkölcsiségről tanúskodik, mely méltán állítható példaként az eljövendő nemzedék elé. A mindössze 26 esztendős miniszterelnökségi főtanácsadó majd szépen elmagyarázza a diákoknak, hogy igazából semmi baj nincs azzal, ha dolgozatíráskor puskáznak, tanórán papírrepülőt hajtogatnak, a napköziben pedig leköpőcsövezik a tanítónénit, akit aztán még nyugodtan ki is nevethetnek! A “Next Generation” szülei vagyoni helyzete alapján alaposan megszűrt egyetemi hallgatói pedig ne gondolják azt, hogy foltot ejt a becsületükön az, ha diplomamunkájuk, avagy doktori disszertációik anyagait másoktól lopták, avagy netalán az egészet mással íratták meg. Ettől ugyanis ők még nyugodtan lehetnek példaképei akár az egész társadalomnak is!

A saját magunk által hozott törvények betartásához kapcsolódó erkölcsiségről kitűnő előadásokat tarthatna mondjuk …

Szalai Annamária

… az NMHH kilenc esztendőre kinevezett fideszes elnöke. Ő például elmagyarázhatná, hogy melyek azok a Magasabb Erkölcsi Szempontok, melyek alapján ugyan visszamenőlegesen megbírságolunk egy tévéadót (RTL Klub), de fülünk botját sem mozgatjuk akkor, amikor az adófizetők pénzéből finanszírozott “köz(párt)televízió” mondjuk riportot hamisít (Daniel Cohn-Bendit sajtótájékoztatója), tüntetésekkel kapcsolatosan félretájékoztat (a jan. 2.-i “Alternatív Operabál“), avagy beszámolójából kiretusáltatja egy valakik számára nemkívánatos személyt (Lomniczi volt főbíró). De azt is elmondhatná, hogy miért etikus az, ha ravasz jogászkodásokkal kigolyózzuk az ország egyetlen ellenzéki rádióját (Klubrádió). Tesszük pedig mindezt úgy, hogy előbb a tender visszamenőleges érvénytelenítésével elvesszük tőle a már törvény szerint elnyert alternatív frekvenciáját (92.9 MHz), majd a jelenlegire (93.5 MHz) olyan pályázati feltételeket írunk ki (pl.: főleg zenét sugározzon, s mindezt megduplázott havi díj ellenében), melyeken az biztosan elhasal, aztán győztesnek hírdetjük meg azt – a haverjaink által a kiírás után hat nappal gründolt – a kamucéget (Autórádió Kft.), amely nem csak, hogy nyílvánvalóan komolytalan díjajánlatott tett, de még a saját székhelyén sem lelhető fel! Amikor pedig kitör és nemzetközivé dagad emiatt a botrány, elébb szemünket forgatva “abszolut törvényesnek” nevezzük az eljárást, majd szólunk a havernak, hogy ugyan dobja már piacra a cégecskéjét csekélyke 200 milláért (“Há’ mé’nem veszi meg az Arató, ha má’ annyira köll nekije az a frekvencíjja?!“)!

Végül meg ne feledkezzünk a magyar közélet egyik legerkölcsösebb szereplőjéről sem!

Lázár János

… például részletesen elmagyarázhatná, hogy miként minősül tök’ erkölcsösnek az, hogy valaki képviselőként 18 milliós költségtérítést nyalint fel a köz pénzéből bemondásra?; mely etikai normák szerint minősül teljesen elfogadhatónak az, hogy emberek “értékét” a vagyoni helyzetük alapján határozzuk meg (“…kinek mennyie van, az annyit is ér!“)?; milyen alapon kifogásolhatatlan, hogy polgármesterként a tokától bokáig eladósított városommal fizettetem ki a luxuskocsim havi bérleti díját?; mimódon lehet követendő példának tekinteni azt, hogy nem a viselkedésünket, törvényhozói tevékenységünket igazítjuk a szabályokhoz, hanem az utóbbiakat az előbbiekhez? … hogy csak a legismertebbeket említsem! A frakcióvezető “úr” természetesen majd azt is megindokolja, hogy melyek azok a viselkedésetikai normák, melyek kötelezően írják elő egy önmagát hatalmasnak tekintő politikus számára azt, hogy a jó édes anyukájába küldje el azt az internetes hírportált, mely kellemetlen kérdésekkel merészelte őt bokros teendői közepette megzavarni?

Hát, úgy nagyjából ennyi jutott az eszembe. Tudom: napestig sorolhatnám még a példákat (pl. Matolcsy papa, aki szerint “…havi 47 ezer forintból ma nagyon jól meg lehet élni Magyarországon.“) de hát én csak egy posztot írok és nem a Bibliát! Az azonban tény, hogy mégkutyább világ következik majd itt, ha gyermekeinket egy erkölcstelen hatalom fogja etikára oktatni!

… és ezt …

…szendamondja! 

Kik, kikért?

Feladta: 2012, január, 25 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | Hozzászólás

Múlt szombaton (jan. 21.) mintegy 150 ezer ember tüntetett Budapesten megköszönendő az Orbanizmus “áldásait”, illetve tiltakozandó az Európai Unió (és az IMF és “Amerika”) “diktátumai” ellen. Ámde kik és mit is köszönhetnek? És kiknek?

Nem akarok belemenni sem a “Békemenet“-tel kapcsolatos számháborúba (csontig lerágott a téma), sem pedig a felvonulók életkori (az ellenzéki megmozdulásokon is sok az idős ember) és állampolgársági összetételét (tény, hogy jelentős számú, Erdélyből és a Felvidékről importált tüntető volt jelen) firtató internetes pengeváltásokba. Mindezek nem is kifejezetten érdekesek, hiszen akkor és ott az volt a cél (ami ugye “szentesíti az eszközt!“), hogy a lehető legnagyobb (ennyire tellett!) tömeget hozzák össze bizonyítandó: a Mi Fényességes Boldogságunknak “hatalmas” a társadalmi támogatottsága. Hogy ezt  a Bel- avagy a Külföldnek óhajtották-e prezentálni szintén nem kétséges: Orbánék a keddi (jan. 24.), brüsszeli rapport előtt biztosítani akarták magukat a “Berlusconi-effektus“-sal szemben.

Az ilyen-olyan módszerekkel összeboronált tüntetők által hurcibált, szakiparilag tökéletesen kivitelezett és inkább nevetséges, mint felháborító transzparensek közül az egyik különösen megragadta a figyelmemet. Ezen az Orbán-kabinet tagjainak színes fotói szerepeltek, valamint egy felirat, miszerint: “Ő Értünk! Mi Értük!“. Ez volt az, ami elindította azt a gondolatmenetemet, hogy akkor most “kik is vannak kikért?”, illetve “kik és kiknek mit is köszönhetnek“?

A tüntetés szervezői nyílvánvalóan a megélhetésüket (a szélsőjobbos “Magyar Hírlap“, az “Echo Tv“, a “Demokrata” “újságírói”), a kiemelt társadalmi státuszukat (Széles Gábor, “nemzeti milliárdos”), a jelentős összeggel is járó és érdemtelenül kapott állami kitüntetésüket (Stefka István, “főszerkesztő” – érintett az első pontban is!), illetve a devizahiteleik hatalmas anyagi megtakarítással járó végtörlesztési lehetőségét (Pataki Attila “nemzeti énekes és zálogház-lánc tulajdonos” – érintett a fentebb sorolt szempontok szinte valamennyiében!).

De vajon mit köszönhettek meg pl. a felvonuló aktív korú átlagpolgárok? Netalán azt, hogy átlagos fizetésük és az “egységes, arányos és igazságos” egykulcsos szja. miatt a tavalyi után idén februárban is jelentős netto jövedelemveszteséget kénytelenek elszenvedni? Azt netalán, hogy csökkentett fizetésükből extra-magas energia- és élelmiszerárakat kell kigazdálkodniuk, mindezt pedig a matolcsysta “unorthodox gazdaságpolitika”  okán bevezetett elképesztően magas adók (27%-os áfa!) miatt? Azt netalán, hogy a túladóztatás és az elkerülhetetlen recesszió miatt elveszíthetik munkahelyeiket, s beállhatnak a lecsúszottak, a nyomorgók és éppen ezért a hatalom által a “normális polgárok” köréből kitaszítottak mind népesebb táborába?

Mit köszönhettek meg a felvonuló közalkalmazottak? Azt netalán, hogy a jogállamiság újabb dicsőségére már tavaly óta bármikor kirúghatóak, s erre mindössze a “bizalomvesztés” gumiindoka is alap lehet? Avagy azt, hogy Orbán a tavalyi esztendő végén hetvenezrüknek (61 milliós költséggel!) kiküldött levelével sokukat úgy verte át a palánkon, hogy most komoly anyagi és vagyonveszteséget kénytelenk elszenvedni, s a szokásos letagadós hazudozás után csak egy újabb “töröld-vele-a-segged!”-típusú és persze ismét sok költségvetési forintba kerülő kormányfői üzenetre számíthatnak?

Vajon mi az ördögöt köszönhettek meg a felvonuló diákok? Esetleg azt, hogy a még 2008-ban a Fidesz által népileg leszavaztatott felsőoktatási tandíjat – “önköltség“-nek nevezve – most ismét törvénybe állították, s melynek jövendő összege 3-4-szerese lesz a mai “költségtérítés“-nek? Azt netalán, hogy a Kormány (pontosabban: személyesen az Univerzális Poliészter) a hasára csapva “határozta meg” (szűk négy hónappal a felvételi vizsgák megkezdése előtt!!!) az állami képzésesek keretszámát (azt 54 ezerről 30 ezerre csökkentve), s írta elő, hogy jogászból pl. csak 100 (azaz SZÁZ! – amikor ennek kilencszerese csupán az állam, hétszerese pedig a magánszektor éves igénye!) képezhető (azok is csak az ELTE /50 fő/, illetve a PPKE /50 fő/ falain belül! – a vidéki egyetemek pedig számolják fel magukat?), közgazdászból pedig összesen 250 (azaz KÉTSZÁZÖTVEN!). Utóbbiak létszámcsökkentésére pedig egy Dux László nevezetű gerinchúros, kitömött lófasz, aki oktatási ügyekért felelős helyettes államtitkárként élősködik a köz pénzéből, azt a frappáns indokot találta felhozni az MTV hétfő esti műsorában, hogyaszongya: “A közgazdászképzésben megtanítják a diákokat az adóelkerülési technikára (…) Ha ő (azaz a hallgató) elmegy egy olyan céghez, amely kihasználja ezeket a kiskapukat, az egyáltalán nem logikus, hogy azt miért kellene az adófizetőknek finanszírozni.” (Hát mit lehet erre mondani: “Lacikám, menj a hoffmannrózsika valagába dugasznak!”?) Az állami finanszírozásba pedig nagy nehezen beférőek netalán azt köszönték meg, hogy diplomaszerzésük után akár tizenkét esztendeig is röghöz lesznek kötve, mert ha esetleg a jobb megélhetés okán külföldön merészelnének (bármilyen!) munkát vállalni, akkor a kegyes Állam közteherként rajtuk, avagy itthon maradt hozzátartozóikon veri le a képzés díját?

És vajon mit köszönhettek meg a felvonuló nyugdíjasok? Azt netalán, hogy Orbán és Bandája fölösleges kenyérpusztítóknak, passzív euthanáziára sőt, prokrusztikára “érettek”-nek tekinti őket már évtizedek óta, listagyártó Nullakarcsijuk (a derék főfradista Kubatov) pedig egyszerűen “lenyuggerezte” őket? Azt, hogy a Fidesz már az Antall-kormány idején is felszólalt a “túlzott nyugdíjemelések” ellen (csak egyszer, mert a bekövetkező meredek népszerűség-zuhanásuk miatt ilyet többet nem mondtak … csak tették!), vagy azt, hogy első országlása első esztendejében a jog szerint járó emelés megtagadásával súlyos anyagi károkat okozott nekik? Avagy azt, hogy az idén nyártól bevezetendő (kelet)svéd-rendszerrel végleg kirúgják alóluk a sámlit?

És akkor most nézzük csak meg: kiknek és még ugyan mi az ördögöt köszöntek meg a felvonulók? Vegyünk csupán két példát, s azokat sem az “élvonal”-ból!

Az egyik Hidas János, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat egykori, fideszes alelnökét, akit jósorsa (valamint ügyesen nedves nyelve és flexibilis gerince) a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyik háttérintézményének, a “Wekerle Sándor Alapkezelő“-nek a főigazgatói székébe katapultált. A hapsi azzal látta jónak igazolni feltétlen hűségét Vezére iránt, hogy hétfőn (jan 23.) körlevelet intézett az alapkezelő 323 munkatársához. Ebben a Húsvéti Tákolmány olvasására és megismerésére búzdítván őket felajánlotta mindnyájuknak, hogy az igénylők számára az intézmény ingyenes példányokat rendel. Ehhez pedig mindössze arra van szükség, hogy a dolgozók a saját nevükre kitöltött igénylőlapot visszajuttassák a vezetőséghez. Ja, hogy így pontosan beazonosíthatóak lesznek azon “érdektelenek”, akik ezzel is bizonyítják a Nemzeti Együttműködésre való hajlandótlanságukat, s ezzel a kirúgandók listájára kerülhetnek? Mindez pusztán aljas híresztelés. Ugyebár?

A másik Oroján Sándor, a Fidelitas operativ alelnöke, miniszterelnökségi főtanácsadó, aki mindössze 26 esztendős kora ellenére máris jelentős múlttal büszkélkedhet. Már az önéletrajza is (amely saját blogján olvasható) felér egy tanulmánnyal, melyből kitűnő PhD-dolgozatot írhat majd a jövő egyik szociológusa, avagy politológusa arra nézvést, hogy ugyan kikből lehetett főkáder az orbáni Fideszben? Nos ez a díszpéldány egyik blogbejegyzésében nem csak azt írja le halált megvető bátorsággal Schmitt Pálról, hogy “…nem ismerek senkit, aki alkalmasabb köztársasági elnök lenne nála“, de a kisdoktori dolgozat “palizálása” okán teljes joggal támadott Legfőbb Közjogi Senkiházit emígyen veszi védelmébe: “…olyan nagy bűn, ha egy sporttörténetből húsz éve írt kisdoktori akár nagyban megegyezik egy korábban, más nyelven írt tanulmánnyal?” Írja pedig ezt egy olyan pasas, aki állítólag maga is doktorandusz, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének PhD-hallgatója (illetve a nemzetközi hírnévnek joggal örvendő “Open University of Malaysia” MBA-hallgatója is)! A pasi a fentebb linkelt blogjában tesz még egynehány egészen elképesztő megállapítást, amelyekkel azonban inkább nem szennyezném a posztomat. Javaslom minden erős idegzetűnek, hogy kattintson rá és olvassa el tanulságul: ilyen alakokra számíthatunk majd, amikor be fog “érni” a Fidesz következő nemzedéke! Magam ehhez mindössze egy Hofi-idézetet szeretnék még hozzáfűzni: “Ime jövőnk záloga! Hát franc, aki kiváltja!”

… és ezzel …

… szendam egyetért!

Tavaszi szél Orbánt áraszt…

Feladta: 2012, január, 19 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 2 hozzászólás

Miközben a Nemzeti Együttműködés Rendszergazdája az Európai Parlamentben mosatta unorthodoxiától bűzlő fejét, odahaza gőzerővel dolgozott a minimum “sajátos“-nak nevezhető magyar demokrácia államhatalmi gépezete, hogy újabb jogoktól fossza meg ellenzékét.

Az EP tegnapi (2012. január 18.) “magyar ügyekkel” foglalkozó ülésén (az elhangzottakról kitűnő összeállítást közölt a 168 ÓRA online-kiadása!) többek között azzal indokolta Párt-tákolmányának Magyarországra kényszerítését, hogy a tavaly december 31.-ig érvényes Alkotmány úgymond “…nem védte meg az ország vagyonát, a versenyt, a környezetet és a polgári szabadságokat“. Szerinte az idén január 1.-től hatályos “Alaptörvény” azonban “orvosolja” ezt, s a helyenként egészen blőd és bornírt kitételeket tartalmazó szájeri fogalmazványt “nagyon értékes dokumentum“-nak nevezte, mely szerinte “megfontolásra érdemes lehet bármely országnak“! (Elfelejtette ehhez hozzá tenni, hogy “negatív példaként“!) Amikor pedig a politikai ellenzék jogfosztásáról szóló abszolute jogos vádakra kellett válaszolnia, volt elég vastag felhámréteg az orcáján azt állítani, hogy: “Ha van Európában csak egy ember is, aki a politikai verseny barátja, az én vagyok!”

Miközben ezen veretes mondatok kiszüremkedtek a Fényességes Nemzetvezető Testvér orra alatti vízszintes nyíláson, az ő hátra hagyott Magyarhonában diszkrét levelezgetés folyt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Fővárosi Önkormányzat “Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága” között. A Népszava cikke szerint az igazságügyi tárca egyik főosztályvezető-helyettese, Deutsch-Für Ágnes (igen! a fideszes EP-képviselő, “Tweety Tompika” legutóbbi ex-felesége!) “nemzeti megemlékezés megtartása” céljából közterület foglalási igényt jelentett be az említett bizottság elnökénél, a fideszes Ughy Attilánál. Az igény többek között a következő városrészeket, területeket érint: a Széchenyi rakpart, a Kossuth tér és a környező utcák, a Múzeum körút  és környéke, a Kálvin tér és környéke, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Ferenciek tere, a Szabad sajtó út, a teljes Erzsébet híd, a Döbrentei tér és a Horváth kert teljes területe, a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotájának környéke. A Népszava fentebb linkelt cikke szerint ugyan az igénybejelentésben egyetlen szó sem említi azt, hogy a kormányzat miféle programokat óhajt a megjelölt hatalmas méretű közterületeken megrendezni, az illetékes bizottság valamennyi fideszes tagja azt készségesen megszavazta.

De ha már a magyar szabadság-eszme ezen egyik történelmi szempontból is kiemelkedő megnyílvánulását (1848. március 15.) ünnepeljük, akkor abból ki nem maradhat a szintén fideszes többségű Fővárosi Önkormányzat sem! A budapesti Új Színházat trükkös pályázati elbírálással hazai neonácik kezére adó Főpolgármesteri Hivatal maga is közterület foglalást jelentett be többek között az Erzsébet híd teljes területére (így a Szabad sajtó út, a Pesti alsó rakpartra), s többek között a Blaha Lujza térre is. 

Nos, ámen! Ha a (fideszes) kormányzat, meg a (fideszes) Fővárosi Önkormányzat ennyire meg akarja ünnepelni az 1848. március 15.-i forradalom 164. évforulóját, ám tegyék! Csakhogy ezen foglalások miatt gyakorlatilag nincs olyan közterület, melyen a Hatalomtól független, avagy (horribile dictu!) annak ellenzékeként működő szervezetek/mozgalmak Budapesten március 15.-i megemlékezést/megmozdulást tarthatnának saját híveik számára!

Az egészen kitűnő “Örülünk, Vincent?”  blogger-közösség egyik kiváló tagja (“kettes“) tegnapi, “A Fidesz és a gyülekezési jog” c. posztjában részletes térképeket közölt arról, hogy a kormányzat és a (nácikat támogató) Tarlós-féle fideszes önkormányzat milyen “közterületi” helyzetet hozott létre!

De igazából mi is a problémám? Miért is koptatom a számítógépem klaviatúráját?

Nos az, hogy létezik Magyarországon egy a “Facebook“-on immáron harmadik esztendeje szerveződő “Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért” (EMS, avagy “Milla“) nevezetű mozgalom, mely tavaly már két (2011. márc. 15. és 2011. okt. 23.), nagy tömegeket (30, illetve 100 ezer fő) megmozdító kormányellenes tüntetést volt képes összetoborozni. Mindkét rendezvény helyszíne a Szabad sajtó útja volt! Ugyanezen helyszínen lett volna a “Milla” idén március 15.-re szervezendő, szintén kormányellenes tüntetésének is, melynek során még “alternatív köztársasági elnököt” is választottak volna. A fideszes kormányzat és a fideszes önkormányzat ezzel a jogi trükkel ezt az újabb demonstrációt akarja megakadályozni. Ráadásul sikerrel, mert a két bejelentés miatt a “Milla” tervezett tüntetését a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) nem vehette tudomásul, mivel – ahogyan a Népszava fentebbi cikkében írta – “…arra az időre – egy nehezen értelmezhető, a fővárosi önkormányzat és a főpolgármesteri hivatal közötti közterület-használati szerződés miatt – magánterületnek minősül“, ezért a BRFK szerint azon “gyülekezési jog nem gyakorolható“!

A jogállamot jogászkodással felszámoló Jogászkormány, illetve annak tagjai és haszonélvezői gondolom most elégedetten veregetik egymás vállát és baromi büszkék magukra: a politikai ellenzéket sikerült kiszorítani a Főváros valamennyi közterületéről!

Bár vétettek egy kisebb hibát! A “vincentek” már fentebb idézett “kettes” nevű bloggere ugyanis megtalálta azt az egyetlen térséget, melyet a Hatalom elfelejtett magának bebiztosítani: a Szabadság híd pesti hídfőjénél maradt egy max. ötezer embert befogadni képest terület!

Nahát, nahát! Ezt a trehányságot! Nem lesz ebből még Deutsch-Für Ágnesnek, Ughy Attilának, illetve Tarlós Istvánnak valami baja? A két előbbinek biztosan nem, mivel a minisztériumi kérelembe Ágika bele fogalmazta, hogy: “A nemzeti rendezvények sajátossága, hogy minden évben ugyanabban az időben kerülnek megrendezésre, ezért kérjük, hogy amennyiben lehetséges, a 2013. és 2014. évre is tekintsék őket irányadónak!”

Ez pedig ugye “schwarz-um-weiss” azt jelent, hogy Budapest teljes területén március 15-i kormányellenes tüntetést legközelebb 2015.-ben lehet majd jogszerűen tartani!

Hogyan is mondta Hektor tegnap az Európai Parlamentben? Idézem (még egyszer): “Ha van Európában csak egy ember is, aki a politikai verseny barátja, az én vagyok!”

Na ja!

… és ezen …

… szendamröhög(ne)!

Jézus Orbánt szolgálja?

Feladta: 2012, január, 17 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 5 hozzászólás

Nem vagyok hívő abban az értelemben, hogy nem tekintem magam egyetlen egyház, vallási közösség tagjának sem. Azonban ateista sem vagyok, mert hiszem: létezik a Világegyetemben egy mindent átfogó Értelem. De vajon létezik-e egyáltalán bármiféle értelem a Magyarországra rátelepedett Hatalom berkein belül? Aligha!

Az Orbanista Hatalom, regnálásának bő 20 hónapja alatt számos egészen elképesztően orcátlan törvényt volt képes meghozattatni azon szavazódroidokkal, akiket közjogilag “országgyűlési képviselők“-nek vagyunk kénytelenek nevezni. Ezek egyike az egyházakról szól “2011. évi C. törvény“, amely 14 vallási közösséget automatikusan “egyháznak” – azaz állami támogatásra méltónak – nyílvánított, míg a többieket (a körön kívül maradtakat) arra kötelezte, hogy a már korábban elnyert státusukat megőrzendő pitizzenek a Hatalomnak.

Ez a “pitizés” az előírások szerint úgy történt volna, hogy a státusra (és az Állam kegyes támogatására) igényt tartó felekezetek tiszteletteljes kérelmet nyújtanak be al- és felcsúti Orbán Viktor Mihály Őfőméltósága illetékes minisztériumához. Ennek fura ura ha arra kegyesen rábólintott, akkor a papír az Országgyűlés szakbizottsága elé kerül, s ha még itt sem találtak hibát a pedigrében, akkor már csak a törvényhozók kétharmadának kegyeit köllött elnyerni, s már is jöhetett a hivatalos cím és az azzal járó költségvetési apanázs.

A nevezett törvényre a magyar Fasiszta Állam hivatalos propagandája szerint azért volt szükség, hogy ezzel a vallási közösségek közül kiszűrhessék a “business-egyházakat“, tehát azokat, melyek ugyan semmiféle hitéletet nem folytatnak, de státusuk okán az adófizetőkön piócáskodhatnak. A háromlépcsős elbírálás – melynek minden fokán olyan vallási szaktekintélyek állnak, mint az általános jogelveket már évek óta magasról leszaró jogász (a miniszter), a világ egyik legnagyobb “business-egyházához” alaposan bedrótozott politikus (a parlamenti szakbizottság KDNP-s elnöke), illetve a gerinctelenségük mértéke alapján gondosan kiválogatott törvényhozók (országgyűlési kétharmad) – pedig ezen elv érvényesülésének konkrét garanciája.

Mindenki számára teljesen váratlanul azonban a pártszolgálatosokkal alaposan kitömött Alkotmánybíróság 2011. december 20.-i hatállyal megsemmisítette ezt a törvényt. Mielőtt azonban még bárki túlzottan megsüvegelné ezért az AB-t, szeretném közölni: a testület nem azért tette meg e lépését, mert a vitatott jogszabály a bíróságok helyett a törvényhozási többség önkényének kezébe adta az “elismerés” jogát, illetve 14 felekezetet mindenféle vizsgálat nélkül máris e körbe sorolt, s így az eljárás mélyen sérti úgy a “régi”, mint az “új” alkotmányt! Nem, az AB (szokás szerint gyáván) “közjogi érvénytelenségre” hivatkozott azaz arra, hogy az inkriminált törvény szabályellenesen született meg.

Így aztán nem is akadályozta meg semmi Orbán Senkijeit abban, hogy 2011. december 30.-án sebtiben összetákolják a “2011. évi CCVI. törvény“-t, mely még szemetebbre sikeredett, mint megsemmisített elődje. Megmaradt a pitizési kényszer, az állami és törvényhozói önkény hármas lépcsőfoka, de a folyamatba (tudományos fügefa levéllel eltakarandó a kilógó szőrös lófütyit) beillesztették még a Magyar Tudományos Akadémia elnökét is, aki egy általa összetrombitált tanácsadó testület véleménye alapján tesz javaslatot az Országgyűlés felé annak ügyében, hogy a kérelmezők megfelelnek-e a parlament által hozott törvény előírásainak!

Normális országban a törvényeknek való megfelelést nem az adott állam tudományos akadémiája, hanem az ilyen célokra is rendszeresített bíróságok szokták ítélethozatal formájában kimondani. Ha esetleg mégis felmerülne egy ilyen ötlet, akkor egy normális tudományos akadémia épeszű elnöke, ha tudósnak tartja magát és nem egy egyszerű pártnyaloncnak el sem vállalja a felkérést! … Dr. Pálinkás József, az Akadémia elnöke azonban vállalta.

Tegnap (2012. január 16.) tartotta meg első ülését az elnök által felkért eseti bizottság, melynek működése annyira titkos, hogy egyetlen tagja sem tehet arról semmilyen nyilatkozatot, Dr. Pálinkás pedig kijelentette, hogy a törvényben rögzített február 3.-i határidőig maga sem hajlandó semmilyen e tárgyaban feltett kérdésre válaszolni.

Márpedig kérdések vannak ám, s ráadásul indokoltak is. Ezek egyike pl. az, hogy ugyan miféle szakavatott véleményt tud adni az atomfizikus Pálinkásnak az a “Vallástörténeti és Egyházi Elnöki Bizottság“, melynek vezetője (Dr. Hámori József) agykutató, tagjai között pedig egy fizikuson, egy biológuson és egy római jog-szakértőn kívül mindössze három keresztény (katolikus, református és evangélikus) teológus ücsörög? (A témával kapcsolatosan egy kiválóan szarkasztikus humorral megfogalmazott nyílt levelet adott ki, az “ANKH az Örök Élet Egyháza“, mely január 15.-én jelent meg az Amerikai Népszavában.) Nos, erre a kérdésre biztosan soha nem kapunk majd választ.

Mint ahogyan arra sem, hogy a magyar Országgyűlés hogyan tudta mindenféle “tudományos szakvélemény” nélkül eldönteni azt, hogy az országban működő összes vallási csoportosulás közül 14 egészen biztosan megfelel a törvény előírásainak? Hogyan tudta eldönteni, hogy e körbe nem tartozik bele automatikusan pl. az elesetteket istápoló, Iványi Gábor-féle  Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET), avagy a szegényeknek rendszeresen meleg ételt osztogató Krisnások, de bele tartozik a templomaik ajtajait télvíz idején a hajléktalanok előtt bezáró katolikus, avagy a nyíltan náci lelkészeket (pl.: ifj. Hegedűs Lóránt) a kebelén melengető reformátusok?

De nincs is itt szükség semmiféle konkrét feleletre: az vastagon benne van magában a törvényben! Az, hogy Magyarországon minden, így a vallási felekezetek is az Orbanista Fasiszta Állam kegyétől függjenek, s ha majd (mondjuk választások idején) “kérnek tőlük valamit”, akkor azok azt készségesen teljesítsék is (pl. alkalmasan megfogalmazott prédikációk formájában). Erre kitűnő példa az a január 12.-én, a “Magyar Kurír” című “katolikus hírportál“-on megjelent írás, melyet Székely János, esztergom-budapesti segédpüspök jegyzett. Ebben a derék egyházfi oly’ ügybuzgalommal nyalintotta fényesre a Szeretett Vezető és az ő Rablóhordájának alsó fertályát, amelyhez hasonlatosat csak ünnepnapokon lehet tapasztalni a “polgári napilap“-ban.

De míg a perselyfosztogatóit és pedofiljait mindenféle igazságszolgáltatás elől gondosan rejtegető katolikusokat nem zavarja, hogy a legalapvetőbb erkölcsi elveket (meg az összes vallást) magasról leszaró Orbán szolgájává tegyék már magát Jézust is, vannak olyan istenszolgák, akik ezt nem tűrik szótlanul. Így pl. Dr. Majsai Tamás a MET lelkészképző főiskolájának dékánja tegnap (jan. 16.) a Népszavában megjelent és Navracsics Tibor igazságügyi miniszternek címzett dörgedelmes nyílt levelében szólította fel a Hatalmat saját törvényeinek betartására, illetve a kipécézett vallási közösségeknek már-már a Kádár-rendszerhez hasonlatos üldözésének befejezésére.

Lesz-e bármiféle foganatja a derék lelkész felszólításának? Aligha. Az önmagába beleszeretett Hatalomnak, annak elmeháborodott Birtokosának csak szolgák kellenek: kézből etehtető, bűnben fetrengő, s ezért zsarolható “politikusokra”, “egyházakra”, s a vallás útján is elámított, becsapott, kihasználható alattvalókra!

… és ezt …

… szendamondja!

A NÁCIK szerint …

Feladta: 2012, január, 15 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 1 hozzászólás

Tegnap (jan.14., szombat) délután a magyar neonácik “visszavették az utcát” a balliberális – terminus technikusuk szerint: “nemzetellenes-erőktől” … alig kétezer “nemzeti” szimpatizánssal! Gartulálok!

A “magyarokat“, a “magyar függetlenséget” és a Viktoriánus Államot megvédeni hivatott tüntetésen Vona Gábor, az “ellenzéki” Jobbik pártelnök-frakcióvezetője (mindkét funkcióból köll a pénz!) kezdeményezte Magyarország kiléptetését az Európai Unióból.

Tette mindezt annak okán, hogy szerinte J.M. Barroso szerdai (jan. 11.), Orbán Viktorhoz intézett levelével “hadat üzent” Magyarországnak (mellyel “egy földön fekvő országba rúgott bele” – miért is “fekszik a földön” ez az ország? … He?!), megsértve függetlenségét azzal, hogy három törvény ( a jegybankról, a  bíróságokról és az adózásról szólókat) visszavonását, illetve egy új költségvetés megszavaztatását kérte. Jelentette mindezt ki egy közjogilag “ellenzéki”-nek számító párt elnöke, egy a kormányt messzemenőleg támogató rendezvényén.

Vona Gábor – hátsó lábaira ágaskodva – nem vonakodott kijelenteni azt sem, hogy “sem a függetlenségünkből, sem a hazánkból, sem a földünkből többet nektek nem adunk!“, s ha Barroso be merészelné tenni lábát Szittyaidiotisztánba, akkor „megtekerik az orrát és karikás ostorral fogják kizavarni”.

Az Orbanista Kormányt megtámogatandó “ellenzéki” rendezvény végén előbb Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselő azt merészelte mondani, hogy (1) “Magyarországot megszállták“, illteve azt (2), hogy  “…az Európai Unió vagy az IMF nem megszorítani, hanem megfojtani akarja az országot!”

Mivel náci tüntetések gyújtogatások nélkül elképzelhetetlenek, így Novák Előd egy Murányi Levente nevezetű “56-os hős”-nek jogalap nélkül kinevezett senkiházival egyetemben elégették az EU zászlaját.

***

Nos, aki olvasta már posztjaimat tudhatja: nem lehet engem meggyanúsítani sem Orbán sem pedig Vona Pártja imádatával. Éppen ezért feltennék néhány (nem kifejezetten barátságos és érdeklődő) kérdést:

1) Kijafasz “szállta meg” az országot és vette el annak “függetlenségét” Rajtatok kívül?

2) Kijafasz egészen ostoba gazdaságpolitikája (“Matolcsyzmus”) miatt lett kiszolgáltatva az ország mindenféle tőzsdespekulánsnak?

3) Kijafasz volt az a kormánypárti többség az Országgyűlés Üléstermében, mely visszamenőlegesen törvénykezett, keddről szerdára írta át nem csak a “régi”, de az “új” alkotmányt is?

4) Kijafasz volt az az “ellenzéki” párt, mely a “melegig benyalva” szavazott meg minden orbanista, országot pártkinevezettek útján megszálló törvényt?

5) Kijafasz volt az, aki notorikusan sértette meg a Magyarország által vállalt nemzetközi szerződéseket? … mely jog- és szerződés-sértés okán a Te Párod (kedves Gabikám!) még nem csak, hogy nincs betiltva Magyarországon, de EP-képviselőid is lehetnek!

***

Amikor Novák Előd (remélem nem lesz utódja!) az ál-ötvenhatossal együtt meggyújtotta az EU kék zászlaját, eszembe jutott valami: … ha ez az EU szerintük annyira káros, hogy abból most és azonnal ki köll lépni, akkor az “égetés” miért csak egy nylon-zászlót érintett?

A legutóbbi magyar EP-választások során az “össznépi bölcsesség” négy jobbikos senkiházit juttatott be az Európai Parlamentbe. Ez “A NÉGY IZÉKE” azóta havi 6.200€ javadalmazásban részesül. Számításaim szerint ez “A NÉGY náci IZÉKE” eddig közel NYOLCSZÁZ-EZER EURO fizetést/jövedelmet nyalintott fel azon Európai Unió Pralamentjének nemzeti képviselőiként, mely Unióból ugyanezek szerint “nemzeti érdek” a kilépés!

Nos: én el tudom képzelni, hogy egynehány Agyalágyult Idióta szerint Magyarországnak kifejezetten káros az EU-tagság s úgy vélik, hogy jobb a nemzetközi tőzsdespekulánsoknak kiszolgáltatni az országlakosok megélhetését, mint egy pontosan meghatározott szabályok szerint működő Államegyesüléssel aláírt szerződés alapján lemondani szuverenitásunk egynehány jelentéktelenebb részéről!

Mindezt én tényleg hajlandó is vagyok megérteni. De akkor ez a négy Díszpinty EU-képviselő miért nem állt fel a színpadra, miért nem dobta össze egyetlen kupacba azt a kb. 800 ezer €-t, azt miért nem terítette le mindnégyük euro-képviselői megbízólevelével, annak tetejére pedig a zászlót, s csak ez után gyújtottak volna alá az egésznek? Sokkal hitelesebb lett vona az egész “performance”! 

Nácikáim, hát ennyire kell a ZSÉ, hogy még TI IS hajlandóak vagytok feladni érte a “hiteteket”?

… és ezt …

… szendamkérdezi(?)!

Én vagyok a hibás!

Feladta: 2012, január, 14 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 4 hozzászólás

Postokat én úgy szoktam írni, hogy a véleményemet és az állításaimat linkekkel okadatolom. A minap meg is kaptam ennek kritikáját: “Te nem egy sima blogger, hanem igazából publicista vagy!”

Bevallom őszintén: tényleg van e kritikában valami (oh!, milyen szerénytelen vagyok!), bár én semmilyen módon nem érek fel olyan, ténylegesen publicisztikát “megvalósító” bloggerekkel, mint pl. “maroz” az “Örülünk, Vincent!“-ről! … wazze! … már megint linkeltem!

De amiért most írni kezdtem, az a magam felelősségének kényszerű elismerése! Mert bizony nincs más választásom, mint töredelmesen bevallani, hogy “Én vagyok a hibás!” Én vagyok a hibás mindenért, ami 1990(?) óta a mai napig, ebben az “Erkölcs“-ből és “Józan Ész“-ből (már évszázadokon át) kivetkőzött országban megtörténhetett.

Én és személy szerint azért vagyok hibás, mert bár 1989-90-es “Daliás Idők“-ben  – alig több, mint 20 esztendős fiatal “felnőtt”-ként – nem győztem eleget tüntetni, “alternatív mozgalmat” (azaz ellenzéki pártot) alapítani, osztán még (ifjoncként) önkormányzati képviselő (s szinte ezzel párhuzamosan “hivatásos” újságíró) is lenni, s még sem értem el semmit!

Semmit, az eredetileg kitűzött Célokból! … melyek nem volt azonosak sem a Zárosztály-szökevény Kétharmad-Napoleon személyes elkötelezettségeivel, sem pedig az “anno” mellettem (tisztelet a kivételnek!) ülő SZDSZ-es, MDF-es és MSZP-s és főleg Fideszes képviselő társaim többségének “távlati tervei”-vel. Utóbbiak közül ma sokan módos emberek, önkormányzati megrendelésekkel kitömött vállalkozások tulajdonosai, illetve önkormányzati cégek topmanager-fizetéssel járó vezető tisztviselői annak ellenére, hogy egyikük közokirathamisítás, másikuk pedig hűtlen kezelés miatt volt kénytelen végig hallgatni a bírói ítélethozatalt.

Én vagyok a hibás, mert amikor még szólnom lehetett volna csak keveset hangoskodtam … ilyen-olyan okoknál fogva ezt-azt elhallgattam, a szőnyeg alá söpörtem (nem anyagi indíttatásból!). Amikor pedig már “jártatni kezdtem a pofámat”, már szinte teljesen mindegy volt. Addigra már úton voltunk a szakadékba, s nem csak helyileg, de országos viszonylatban is.

Történt, ami történt … évtizedeken át. Most ott tartunk, ahol “a part szakad”. Mindez pedig úgy “sikerült” mindnyájunknak, hogy 2010-ben Agyalágyult Idióták kezébe adta a törvényhozás maximális jogosultságát (2/3-ad!) néhány – 2 millió 700 ezernyi – agyalágyult idióta.

Most ott tartunk, hogy egy az elmeosztály kezeléseire joggal és tényszerűen rászoruló, “takarékoskodás” címén a megszorultaktól vesz el százmilliárdokat, s mindezt csakis azért, hogy a rá nem szorulók (pl. maga a kormányfő!) hatalmas állami támogatásokban részesüljenek.

Most ott tartunk, hogy alig másfél esztendő alatt egy “irányított demokrácia”, azaz “alkotmányos diktatúra” telepedett rá az országlakosok nyakára.

Most ott tartunk, hogy szeretett hazánknak egyszerűen nincsenek már sem támogatói, sem pedig szövetségesei, s mindez annak ellenére, hogy elvileg tagjai vagyunk a legerősebb katonai (NATO) és az egyik legerősebb gazdasági/jogi szövetségnek (EU).

Most ott tarunk, hogy ezen “klubokból” éppen ki akarnak bennünket tiltani, mert egy netto elmebeteg 2010-ben kormányt, illetve személyes igényekre szabott “Alaptörvény”-t alakíthatott.

Most ott tartunk, hogy mindezen diktatúrát célzó ámokfutást, állampolgárok jog- és tulajdonfosztását vétkes tétlenséggel nézte végig egy olyan testület (Alkotmánybíróság), melynek feladata éppen ennek megakadályozása lett volna!

Most ott tartunk … ahol a Második Világháború befejezése után: épületeink ugyan nincsenek romokban, de gazdaságunk és elsősorban TÁRSADALMUNK, annak ÖSSZEKÖTŐ SZÖVETEI azonban igen!

Mindez pedig csakis azért, mert amikor kellett és lehetett volna ÉN nem nyitottam ki kellően a pofámat!

Húsz esztendőmet hagytam ellopni! Meg a fiaim jövőjét is!

Ezért pedig Én vagyok a hibás! … s rajtam kívül még jónéhányan!

… és ezt …

… szendamondja!

Viktorék “fütyörésznek”

Feladta: 2012, január, 13 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 5 hozzászólás

Túlzás nélkül állíthatom, hogy Orbán Viktor –  a személyes hatalma és meggazdagodása céljából – közpénzen és korrupcióból üzemeltetett, zsarolással és zsarnoksággal működtetett, politikai pártnak álcázott magánvállalkozása esztendőkön át uralta a magyar főváros utcáit. Ámde mostanában …

Erős kezdés után …

A miniszterelnöki pozíció elvesztése (2002) és újbóli megszerzése (2010) közötti időszakban szinte egymást érték az ilyen-olyan, hajuknál fogva előcibált indokok alapján megrendezett, általában népszavazásokkal, azok kezdeményezésével, illetve aláírásgyűjtésekkel egybekötött tömegrendezvények. A “révbe érés” (2010) után azonban e sorozat úgy szakadt meg, mint ha soha nem is lett volna. Az utolsó nagy szabadtéri rendezvény, melyen Őfőméltósága is hajlandó volt részt venni 2011 március 15.-én történt, melyben a legújabb Magyar Szabadságharc Zászlósura elmondta azon híres beszédét, melyben csuklás nélkül vont párhuzamot a Habsburg Birodalom, a Szovjetúnió, illetve az Európai Unió között.

***

Kisebb foltot ejtett az egyébként is erősen pecsétes “ruhán”, hogy a zártosztály-szökevény Kétharmadnyi Napóleon akkor már fizetett tapsoncokkal vetette körül magát. Ennek indokát máig nem érti senki, hiszen Viktátor népszerűsége akkor még csupán csekély korrózión esett át. Mindenesetre a korabeli sajtó ezt a húzást nem csak kiderítette, de alaposan ki is vesézte – az “Origo” elébb megadott linkjén még a statisztákkal készült videó is megtekinthető a bizonnyal kételkedő jobberek kedvéért!

… gyenge folytatás

A következő, s mindmáig utolsó próbálkozás egy nagygyűlés összerántására tavaly októberben történt, de ez már bizonnyal valamiféle kényszer hatása alatt, melynek két tényezője volt. Az egyik a Fidesz pártaktivistáinak jogos és sűrűsödő kifogásai (“Viktor megfeledkezett rólunk, már nem is kellünk neki?!“), illetve az elkötelezettség nemzeti akkumulátorát akólmeleggel feltöltő, az önálló gondolkodást maximálisan helyettesítő tömegrendezvények hiánya miatti elvonási tünetek. A másik pedig a Facebook-on szerveződő “Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért” mozgalom (“EMS“, avagy “Milla“) ugyancsak október 23.-ra, de még 2011. júliusában bejelentett, várhatóan nagylétszámú kormányellenes tüntetésével szembeni erődemonstráció.

A “jogos és méltányolható” igények ellenére azonban ez a rendezvény már elmaradt (a miértekről és hogyanokról részletesen beszámoltam “Légy Orbán levesében” c. posztomban), a “Milla” örülhetett a maga kb. 60 ezres tömegének, a kormánypártiak kaparhatták a falat “elvonási tüneteik” miatt (ezt az online hírportálok topicjait “kommentelve” jól le is verték a “szoclibsiken“), a pártvezetőség tanácstalankodott és persze mellébeszélt, Orbán pedig jobb híjján ehette a sűrűre főzött nyaklevest az Európai Tanács brüsszeli “menzáján”, amit persze szokás szerint önmagának és “unorthodox” demokrácia-felfogásának köszönhetett.

De nem csak a fizetett statisztéria miatt össznépi röhögésbe torkollott márciusi, illetve a besült októberi “megemlékezés” között (a híres “Bohócforradalom“), de azt követően is számos ellenzéki megmozdulás történt. Így például az LMP által kezdeményezett (2011. dec. 23.) “láncos tüntetés” – melynek során Orbán rendőrsége mentelmi joggal rendelkező képviselőket vett őrizetbe, mert azok úgymond “megsértették” a kormánypárti szavazódroidok gépkocsiainak “szabadságjogait”! – , az orbanista sajtótörvény betartását követelő tévéseknek a Parlament előtti tömegtüntetésbe (2011. dec. 31.) torkolló éhségsztrájkja, illetve a Húsvéti Tákolmány elleni százezres tiltakozó megmozdulás (2012. jan. 2.) egyértelműen jelezte: míg a Hatalom mindinkább falak közé (Országgyűlés, Opera) szorul, az Ellenállás eluralja az utcákat.

“Csengenek a telefonok”

Nem is maradt el a viktoriánus Állampárt reakciója. Az alig harminc esztendősen a magyar milliárdosok sorába “beilleszkedő” Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivő egy elképesztően pofátlan nyilatkozattal kommentelte az Új Magyar Burzsoázia Operaházból való földalatti kimenekülését, a tüntetés által “érintett” kerület fideszes polgármestere (Dr. Horváth József) pedig újságírói kérdésre válaszolva azt találta mondani, hogy “bent (Operaház – szendam) többen voltunk, mint azok odakint“.

Ezen nyilatkozgatások azonban koránt sem nyugtatták meg azt a kb. egymilliós, Darth Victorius tanait vallásos hittel elfogadó tábort, mely még minden tapasztalati tények ellenére is kitart az Orbán Pártja és annak (közpénzből fizetett) Pártszolgálati Sajtója által generált virtuális valósága mellett. A Népszabadság múltheti értesülése szerint “szinte megállás nélkül csengenek a telefonok” a Fidesz pártközpontjában, s a hívók(hívők) követelik egy a január 2.-i méretű, de kormánypárti megmozdulás szervezését.

Össze is dugta a fejét a szakmányban elkövetett korrupción felnevelkedett és meggazdagodott “Elnökség”, s bár többek szerint “igenis szükséges” egy ilyen tüntetés megszervezése, az általában realista (de persze műveletlen és ezért gyakran “bunkó”) Kósa “Húsz-százalék” Lajos leintette őket mondván: télen hideg van, nem lehet összehozni egy nagyobb tömeget!

Ezt a viktoriánus tömeget azonban mindenképpen össze kellene szervezni – mondták az “Elnökség” egyéb tagja -, mert így elkerülhető lenne …

… a “Berlusconi-effektus”

Ez pedig azt jelenti, hogy az Európai Unió ne lépje meg azt, amit a küszöbön álló olasz államcsőd miatt kénytelen volt: a jelentős anyagi segítségért cserébe a törvényhozás (kormánypárti)többségével lecseréltette a teljesen szavahihetetlennek bizonyult miniszterelnököt (Berlusconi) egy az EU által megbízhatónak ítélt technokratára. A Kormánypárti Tömegjelenetre (melyet a “közszolgálai média” majd alkalmas kamerabeállítással és szokásos hamisításaival minimum milliósra dúzzaszt – ellentétben a jan. 2.-i “tudósításával”) pedig azért lenne szükség, hogy bebizonyítsa: Magyarországon nincs lehetőség az “olasz recept” megvalósítására. A Népszabadság szerint:

Reszkess Európa!

“Több fideszes politikus is azt mondta munkatársunknak: azt kísérlik meg elmagyarázni a külföldi országok diplomatáinak, hogy “komolyan veendő az Orbán Viktor mögötti kétharmad”. Ez szinte lehetetlenné teszi, hogy esetleg “kívülről”, az EU részéről akár informálisan kísérletet tegyenek az elmozdítására. Ha felerősödnének ezek a hangok, a jobboldal bizonyosan utcai tüntetéseket szervezne a miniszterelnök mellett. ‘Százezrek mozdulnának meg. Azok is, akik már lekalibrálták Orbán Viktort, vagy éppen Jobbik-szimpatizánsok. Hát kellene ez ?‘ – vetette fel a Fidesz-elnökség egyik lapunknak nyilatkozó tagja.”

… aha! … Tehát magyarra fordítva: “EU, wazze! Ha nem vagy hajlandó eltűrni, hogy Mi ugyan kegyesen elfogadnánk a pénzedet, de a magunk – néha keddről szerdára átírt “szabályaink” és “jogrendünk” – szabta keretek között akarunk élni, akkor Mi, az országlakosok alig 10%-a, a kleptokratikus autokrácia kedvezményezettjei (a többiek le vannak szarva!) kijelentjük, hogy ha ki meritek kényszeríteni a NEKÜNK IS lopó tolvaly miniszterelnökün leváltását,  hát akkor Mi olyan hacacárét és olyan polgárháborút csinálunk Nektek itt Magyarországon, hogy arrólkoldultok!” (lásd: a “Bayer Zsolt” nevű “publicista” mellső lábai által számítógép klaviatúráján elkövetett “jegyzet”-féleségét!)

“Fogjuk meg és vigyétek!”

Az első felhorgadás után azonban az Állampárt (Fidesz) realistább tagjai, meg az abszolute gyáva, felelősséget semmiért nem vállaló “kormányfő” úgy döntött, hogy ugyan köllene egy “össznépi demonstráció”, de ha az nem a “kellő létszámot” eredményezi, azt ne lehessen az ő orrukra húzni.

Éppen ezért a január 21.-re meghírdetett kormánypárti tüntetés (“Békemenet“! – hahaha!) megszervezését kiadták “albérletbe”. Mint a hírforrások jelentették: “a jobboldalhoz kötődő ‘SZEMÉLYISÉGEK'” ( “orgoványi” Bayer Zsolt, Bencsik “Mindígpártrovat” András, Pataky “Zaci” Attila, Bíró “Aczéllédi” Ilona, Pozsonyi “Újságírókszégyene” Ádám & Tsai.), a “Magyar Hírlap” néven forgalmazott nyomdaipari termék alkalmazottjai és tulajdonosa (Széles “Ikarus-elprédáló” Gábor) úgy döntöttek, hogy “egy teamécses és egy kis nemzetiszín zászlóval” a kezükben 2012. jan 21.-én vonuljanak az Országgyűlés épülete elé (kordonok addigra, ideiglenesen el lesznek bontva?) mindazok, akik “elkötelezettek a polgári DEMOKRÁCIA (!!! -hahaha!) az egymás tisztelete (MICSODAAAA?! – hihihi!) és a nemzeti függetlenség (no persze!) mellett! Ezen felhívás után szinte azonnal közleményt adott ki “Mr. Twentyprocent“, miszerint “a Fidesz március 15.-én “SZOKOTT” nagy-gyűlést tartani!

… aha! … Tehát ha náciék nem tudnak összehozni egy elfogadható létszámú “tömeget”, akkor ahhoz a Fidesznek semmi köze. Ha még is, akkor pedig lehet mondani az EU-nek: “nos, nekünk ekkora a támogatottságunk!”

***

 “Fütyörészik a sötétben” – ezt mondják arra, aki ugyan rettenetesen be van rezelve – keze remeg, homlokát kiveri a jeges veríték, de próbálja magát rendkívül magabiztosnak mutatni. No ezt teszi ma Magyarországon az Orbanista Hatalom.

… és ezt …

… szendamondja!

Keresztneve? Takarodj!

Feladta: 2012, január, 6 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 4 hozzászólás

Valamikor, a nem is túl távoli jövendőben elhalálozik egy korszakosan jelentős közép-kelet-európai politikus.

Bár ő ehhez árnyékvilági pályafutása során nem szokott hozzá, de mint minden léleknek, neki is kötelessége az Isteni Ítélőszék elé járulnia. Tiltakoznia ez ellen már csak azért sem lenne illendő, mivel ő Odalent nem csak a “nemzeti” és a “konzervatív“, de a “keresztény” jelzőket is magára aggatta, de fölösleges is, mivel Odafent az idők kezdete óta meghatározott rend és fegyelem van. Ennek értelmében az elbírálásra váró lélek első kötelezettsége adatfelvétel céljából bejelentkezni a Odafenti Recepciónál:

Recepciós: Vezetékneve?

Lélek: Orbán.

R: Kersztneve?

L: Takarodj!

R: Na ne izéljen már itt nekem! Ilyen keresztnév nincs a regisztratúrámban!

L: Ezt a zemberek … akarom mondani: a népem keresztény- és nemzetellenes rétegei akasztották rám. Eredetileg a Viktor Mihály nevet kaptam.

R: A Szent Keresztségben?

L: Hát … izé … szóval az a helyzet, hogy amikor én megszülettem, súlyoskezű kőbányász és párttitkár apukám még keményen ateista és kommunista volt. De aztán fordultak az idők és most már egész családom hithű ref…, akarom mondani katoli… szóval Istenhívő.

R: Tehát nincs megkeresztelkedve?

L: De igen … izé … csakhogy … szóval nem tudom számít-e ez, de …

R: Mit nyög nekem itt? Igen, vagy nem?

L: Szóval az a helyzet, hogy öt kölköm közül az első kettőt, meg a nejemmel kötött házasságunkat is egy metodista lelkész áldotta meg.

R: És?

L: Hát nem tudom, számít-e ez valamit is, mivel a katolikus klérus kívánságára miniszterelnökként betilttattam az említett lelkész egyházát! … de a nejem kikérte tőlük nem csak a kölkeinket, de a házasságunkat is!

R: A többiek?

L: Hát hol így, hol úgy … ahogyan a politikai kényszer diktálta nekünk.

R: Politikai kényszer? Keresztelés esetén?! Na ne hülyüljön már!

L: Tudja az volt a kényszer, hogy melyik egyház tolja jobban a szekeremet a hatalomba. De a lényeg az, hogy némi kitérők után azért a római katolikusoknál kötöttem ki … adózás ás állami apanázs szempontjából is. Még a klérus pártját is bevettem a kormányomba! Igaz, hogy csak pár milliárd felett rendelkezhettek, de nekik adtam az összes iskolát, meg a teljes köznevelést is!

R: No, ezt egyőle hagyjuk, bár ez lehet egy újabb vádpont! Inkább azt mondja már meg, hogy miért kapta a “Takarodj” nevet?

L: Mert mint már modtam, Odalent vannak nemzet- és keresztényellenes összeesküvők aki …

R: Állj! Most nem Odalent van! Csak az igazat mondja!

L: Mert tettem néhány dolgot, ami egyeseknek nem tetszett.

R: Miket?

L: Hááát … legelébb is visszamenőlegesen törvénykeztem.

R: Mi?!

L: Ühüm. Aztán elloptam 3 millió ember úgy 3 ezer milliárd forintját.

R: Micsodaaa?!

L: Meg a teljes alkotmányosságot, a jogbiztonságot, a megélhetést és a komplett köztársaságot.

R: Mihihihi?!

L: De azért adtam is!

R: Kiknek és mit?

L: Háááát … általában magunknak, tehát a gazdagoknak. Például gyakorlatilag adómentességet, törvényeken felüliséget, de azért mindezeket nem ingyen.

R: Nem ingyen? Ez mit jelent?

L: Hááát … a magunknak adottakat kifizettettem.

R: Kikkel?!

L: Hááát … a “nem-magunkkal“.

R: Kik azok?

L: Akik nem részei a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.

R: Tehát kik azok?!

L: Nos … a keresztény-nemzeti-polgári erők, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének árulói, a balliberális…

R: Állj! Mondtam már, hogy nem Odalent van! Szóval kik?!!!

L: A szegények.

R: Maga képes volt kizsigerelni a szegényeket, hogy az ő zsírjukon gazdagokat hízlaljon?

L: Nos, ez a megfogalmazás így egy kissé drasztikus, lévén a nemzeti középosztály hordja a …

R: Kussoljon! Mondtam, hogy ezidő szerint már nem Odalent van!

L: …de tulajdonképpen fedi a valóságot.

R: Hát, nem adok magának valami sok esélyt a Trónus előtt. Ezzel a földi léttel?! Örüljön, ha csak egymilliós purgatóriumra ítélik!

L: Ki tudom fizetni!! A liechteinsteini bankszámlámon …

R: Kuss! Az egymillió az nem pénzben, hanem esztendőben értendő! A purgatórium pedig a Tisztító Tűz, maga szerencsétlen Agyhalott!

L: Dehát az is vagyok. Halott!

R: De maga már azelőtt is az volt! Agyhalott! … No, indíts a Trónus elé!

L: Most az Úr elé fogok kerülni, Aki Az Aranytrónuson ül?

R: Nos, ezzel az aranytrónussal vannak kisebb problémáink.

L: Mármint?

R: Hát a helyzet az, hogy úgy két esztendővel ezt megelőzően – de mit számít ez az Örökkévalóság szempontjából?! – néhány elvetemült pokolbéli pszichedelikus szereket kevert bele a Mannába, így a legutóbbi Mennyei Szavazás alkalmával a Mindenszentek harmada megszavazta, hogy az Úr helyett Lucifer legyen az Égi Trónus birtokosa …

L: És?!

R: Mivel a mi mennyei szavazási matematikánk szerint a résztvevők aránya számít … egy jelentős többség pedig még szavazásra sem méltatta ezt a bornírt hülyeséget, némelyeknek pedig elegük volt Isten ókonzervativ mennyigazgatási módszereiből … hát Lucifer ült bele az Égi Trónusba.

L: És?!

R: Lucifer legelébb is Gábriel és a többiek helyébe kinevezte arkangyalnak Asmodeust és társait, aztán Alapszabályként bevezette a Sátánimádást, az angyalokat és a szenteket pedig kötelezték az ördögök seggének nyalására.

L: Ééés?!

R: A Mennyek Országa azonban észhez tért és nehéz, de kitartó munkával kipicsázta Lucifert és bandáját az Isteni Ítélőszékből (ezt ők “Istenkikúráló Kúriá“-nak nevezték át), illetve annak Aranycsarnokából. Csakhogy addigra, a Pokolba (bár egy hasonnevű Mennybírójuk szerint a Mennyország igazából a Pokol és viszont) visszaűzött Lucifer és Társai minden aranyat elloptak. Így aztán most egy ideig szegény Gábriel arkangyal kénytelen minden nap a sárgaréz Trónust csiszatolni, hogy az aranynak látszódjék.

L: Hát akkor nem sok a különbség Odalent és Odefent között, s ez számomra pozitív!

R: Na ne nagyon élje bele magát! Mint már mondtam: az Úr és Angyalai visszavették a Hatalmat. Magának tehát Idefent semmi esélye! … Lucifernél azonban talán … áh, de mégse!

L: Ott se?! Miért?

R: Lucifer sem tűri a neki ellent mondókat és kifejezetten útálja, ha a beosztott ördögök tüzelőt és lelkeket akarnak lopni!

A Mennyországi Recepción elhangzottakat lejegyezte:

… szendam (bocsesz Viki!)

Úton a szakadékba 3.

Feladta: 2012, január, 4 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | 5 hozzászólás

Poszt-sorozatom előző részében eljutottam az állammal szorosan összefonódó korrupció, a “hagyományos nemzeti oligarchia” regnálásának végnapjaihoz. Most az Orbanizmust, azaz a szimpla kleptokrácia, illetve ennek autokratikus változatának kiépítéséig vezető folyamatot veszem szemügyre, melynek végén ott, a ma elkerülhetetlennek látszó “SZAKADÉK”!

Pünkösti Árpád, a Fideszről szóló “Szeplőtlen fogantatás” c. könyvében többek között azt írja, hogy Orbán (és a Fidesz) már a kezdet kezdetén is hajlamos volt “a törvény szélén” járni. Ez a magatartás a rendszerváltás előtt és annak kezdetén még lehetett ugyan szimpatikus, kurucosan ellenzéki magatartás, de a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság intézményeinek és törvényhálójának kiépülése után ugyanez már nem volt más, mint szimpla törvénysértés, “kiskapuzás” és bizony netto adócsalás!

Hogy pontosan meg tudjam világítani az Orbanizmus lényegét, annak párton belüli kialakulását, illetve az azon kívüli “szárnypróbálgatásait” ismertetnem kell az előzményeket is. Ennek érdekében pedig tennem szükséges néhány “kitérőt” a szakadékhoz vezető út leírásában!

*****

Első kitérő: “szárnypróbálgatások”

Miközben a magát radikálisan liberális, nemzedéki pártnak beállító Fidesz (emlékszik még valaki e névrövidítés eredetiére? – “Fiatal Demokraták Szövetsége”!) az Országgyűlés falain belül fennhangon szidalmazta az 1990-ben hatalomra került Antall-kormányt annak gazdasági téren tanúsított tesze-foszasága okán (joggal), illetve közjogi klerikalizmusa miatt (joggal), “odakint” simán üzletet kötött vele. Ez volt az a híres “MDF-Fidesz székház-ügy“, melynek lényege: az MDF pártpénztárnoka (Gansperger Gyula – utóbb fideszes cégek, így pl. Bajnai Gordon korábbi munkahelye, a Wallis Rt. főnöke lett!) és a Fidesz pártkasszása (Simicska Lajos – köllene róla bármiféle ismertetőt leírnom?) megegyzetek egymással abban, hogy pártjaik finanszírozása érdekében az Antall-kormány rendeletileg kiutalja a két szervezetnek “pártszékház” címén a pesti “Tiszti Kaszinó” épületét. A rendeletre még pecsét és aláírás sem került, amikor az épület már el lett adva cca. 2 milliárd Ft.-ért!

Hogy ezen a pénzen a két párt miként osztozott meg, nem érdekes(?!). Az sem(?!), hogy az MDF mire fordította a maga részét. A Fidesz azonban ezzel alapozta meg cégbirodalmát: a befolyó összegből jutott Orbán apjának és testvérének kőbányászati cége feltőkésítésére, illetve azon 13 pártvállalkozás megalapítására is, melyek hat esztendővel később, jelentős köztartozások hátra hagyásával a németországi török “Kaya Ibrahim“, illetve a szerbiai “Josip Tot” neveire szóló útleveleknek a simlis Fidesz, a simlis Schlecht Csaba közreműködésével és egy simlis ügyvéd segítségével eladott – egyetlen nap alatt!

*****

Ezen székház-ügy napvilágra kerülése (1992. végén) szakadást eredményezett a Fideszben, a párton belül már addig is létező törésvonalak felszínre kerültek. A “populista és alapvetően kleptokratikus” Orbán-frakció nyílt összeütközésbe került az “eredeti elveket” valló “Fodor-féle szárny“-nyal. Az 1993-ban, Debrecenben tartott küldöttgyűlésen azonban Orbán győzött, megvásárolva magának az eredetileg “fodorista” Kósa Lajost (“Mintaváros” későbbi polgármesterét, aki aztán a “Mr. Twentyprocent“-ig aljasította le magát) is. Innen kezdődött a Fidesz “jobbra-igazolása“, illetve “szolnoki-budapesti” business-párttá válása.

*****

A “Kaya Ibrahim-Josip Tot“-ügyet 1998-ban a Népszabadság kitűnő újságírója, Bossányi Katalin derítette fel és tűzte tolla hegyére. Bossányi  azonban hamarosan meghalt, s a lap – ők tudják miért – az egészet ad acta tette, átadva azt a feledés jótékony homályának. Volt azonban  egyetlen ember, aki ezt nem átallotta időnként felemlegetni. Az utánozhatatlan humorú Kuncze Gábor egyik parlamenti felszólalásában azt mondta: “Szegény Josip Tot és Kaya Ibrahim, azon a nyári napon nem tudott úgy végig menni Budapest egyetlen utcáján sem, hogy minden saroknál ne talákozott volna szembe Schlecht Csabával, aki újra és újra rájuk sózott egy-egy két-háromszáz milliós adó- és járuléktartozással terhelt Fidesz-céget!” … az ügy szépen elaludt ( bár a 168 Óra még évekig közölte minden lapszámának belső oldalán azt, hogy már hány “napja nem tudjuk” ki volt a két “vásárló”), a pénzt pedig zsebre vágták! … az OrbánSimicskák! … akiknek aztán volt pofájuk magukat az “erkölcs bajnokainak” beállítani (a híres orbáni bonmot: “Én még soha nem hazudtam.“)

Második kitérő: az első Orbán-kormány

Poszt-sorozatom első részében leírtam azt a folyamatot, ahogyan a klasszikus bürokrácia korrumpálhatósága ősszenőtt a politikai korrupcióval, s ez volt az egyik első “nóvum” a rendszerváltás utáni Magyarországon. Az ilyen szempontból rendkívül innovatív Orbán (szándékosan nem a Fideszt említem, mivel az úgy 2002 óta már csak Orbán Pártja, saját magánvállalkozása – állami pénzen!) megvalósította a második nóvumot: a klasszikus korrupciót ötvözte a kleptokrácia elemeivel!

Ahogyan azt Debreczeni József  “A politika fertője” c. könyvében is leírta: az első Orbán-kormány bár főleg még a klasszikus korrupcióval (magán- és pártkasszák feltöltése a privát szférán keresztül megutaztatott állami pénzekkel) operált, de már kipróbálta a kleptokrácia módszereit is (nem ismertetném ezeket részletesen, aki akar nézzen utána – pl. az “ÉS” cikksorozata a “nemtaggyűlés-taggyűlés“-sel kapcsolatosan!) hiszen már akkor is (1998-2002) számos esetben előfordult, hogy a parlament orbanista többsége kifejezetten Orbán, az ő családja, illetve “A Család” barátai kedvéért módosított a jogszabályokon!

*****

Ez pedig nem más, mint …

Tizedik lépés: A “kleptokrácia”

 A klasszikus meghatározás szerint “Kleptokrácia” az az uralmi rendszer, amelyben a “tolvajok uralkodnak“. Pontosabb definíció szerint: a döntéshozói hatalom birtokába jutott szűk csoport a maga és “kapcsolt részei” meggazdagodása, az általános jog előírásain felül emelése érdekében felhasználja a törvényhozói, a végrehajtói és az igazságszolgáltatási hatalmi ágak valamennyi eszközét. Ez pedig annyit tesz, hogy akár előzetesen, akár visszamenőlegesen a Hatalom úgy módosítja az előírásokat, hogy azokkal “törvényesítse” a lopást, avagy a törvénytelenséget.

A legújabb fideszes kormányzás bő másfél esztendő alatt ennek sok példáját adta. Nem csak a törvényeket, de még az Alkotmányt is képesek voltak akár 48 óra alatt személyre, avagy személyek egy szűk csoportjára szabottan módosítani. Ismét nem sorolnék példákat, hiszen ezeket már összegyűjtötte az “Örülünk, Vincent?” blogoldala “Lex haverok” címen – érdemes ezeket végigolvasni, rendkívül tanulságosak … és elképesztőek! Ugyancsak ide tartozik a visszamenőleges adóztatás (a híres “98%” – illetve annak “kivételei“; lásd: “Zsuzsika” c. posztomat!), az állammal szerződést kötött rendvédelmisek nyugdíjaztatási módják, avagy a Munka Törvénykönyvének (három áruló szakszervezetissel – Gaskó, Palkovics, Pataky – legitimáltatott) önkényes módosítása, illetve a magán-nyugdíjpénztárak, pontosabban annak tagjainak kifosztása, s ki ne felejtsem a “Húsvéti Tákolmány“-t! – hogy csak a legismertebbeket említsem.

*****

Az ilyen törvények meghozatalához azonban “megfelelő személyzetre” is szükség van, s Orbán meg is találta őket. Gondolom mindenki emlékszik még a 2010 eleji, hírhedt “Felcsúti Képviselő Casting“-ra, melynek során A Vezér személyesen válogatta ki azokat, akiket “méltónak talált” pártja jelöltjeiként indulni a választásokon. Ennek következtében ülhetnek ma az Országgyűlés Fidesz-KDNP-frakciójában azok az egészen elképesztően agyhalott és amorális alakok, akik bármit, még a saját képviselői mandátumaik jogfosztását is gondolkodás nélkül megszavazták!

Hasonlóan díszes példányok kerülhettek be így a kormányba is. Közülük az egyik legszebb maga a belügyminiszter. Normális jogállamban a pasi már évek óta a börtönben ülne és nem a miniszteri bársonyszékben, mint Magyarország egyik leggazdagabb embere! Róla a “Privát Kopó” című internetes bűnügyi magazin közölt egy rendkívül tanulságos összeállítást!

Tizenegyedik lépés: autokrácia

 Tulajdonképpen máig nem értem, hogy Orbán miként tudta elatatni az Oligarchia gyanakvását. Nem gondolták végig, mi történik, ha a Vezér személyes kinevezettjei útján alkotmányozó többségbe kerül (erre mutatott rá minden korabeli elemzés, még a legóvatosabb is!), s így az Oligarchák elvesztik a Törvényhozás feletti kontrolljukat? Bíztak abban, hogy a majd’ két  évtizedes korrupció okán kezükben tartják a miniszterelnök gyeplőjét, holott a kiszolgáltatottság kölcsönös (lásd: poszt-sorozatom első részét!), és még ez is csak addig, amíg létezik olyan hatalmi centrum, mely fel tud lépni Orbánnal szemben? Esetleg hittek Orbánnak, akiről pedig tudható volt, hogy nem csak notorikus hazudozó, de szakmányban szegi meg ígéreteit? Avagy akkor már késő volt?

Ezen kérdésekre jelenleg nincsenek válaszok. A lényeg azonban az, hogy Orbán a csakis általa ellenőrzött törvényhozási túlhatalom segítségével nagyon rövid idő alatt elfoglalta a köztársaság valamennyi hatalmi ágát, azokba személyes kinevezettjeit, mamelukjait ültetve. Így pedig egyszerűen megszűnt az az alkukényszer is, mely közte és a “Nemzeti Nagytőke” között fenn állt, akik így maguk is kiszolgáltatottakká váltak! Innentől pedig semmi nem akadályozhatta meg az autokrácia kiépítését és bebetonozását, s bár Demján Sándor ugyan már nyílvánosan is morgolódni kezdett, szava és hatalma már neki sem lehet.

Utolsó lépés: A Szakadék

Orbánról már első országlása idején kiderült, hogy teljesen hülye a gazdasághoz – ezen kérdésekhez még “mikro”-szinten sem ért (lásd megvagyonosodását, amely nem egy jó üzleti terv, egy ügyesen és hozzá értően vezetett vállalkozás felfutásának, hanem a korrupciónak, a notorikus törvénysértéseknek, a közpénzek szakmányban történő eltulajdonításának volt köszönhető!), nemhogy képes lenne átlátni egy teljes ország ökonómiájának összefüggéseit. Körülötte (és bizony akkor még fölötte is) azonban ott álltak a nagytőkések, akik rászorították őt a racionális gazdaságpolitikára. No nem az ország érdekében – ezek a kérdések a Nemzeti Nagytőkét soha nem foglalkoztatták! Itt csupán pucér egyéni érdekek játszottak szerepet: ha jó a kormány politikája pörög a gazdaság; ha az pörög, több lesz az állami adóbevétel, amelyből több közbeszerzést lehet lebonyolítani. Ergo: minél több az állami megrendelés, annál gazdagabbak az oligarchák!

Ezért aztán az első Orbán-kabinet egészen a 2001 január 1.-én hatályba lépett (“két éves“) költségvetési törvényig szorosan követte a Bokros-féle gazdaságpolitikát sőt, egyes esetekben (pl.: családi pótlék befagyasztása) annál még drasztikusabb is volt. Csak ezt követően indult be az osztogatás, amelyet akkor még a soron következő választások érdekében bedobott szokásos kampányfogásnak tudta be mindenki. A megugró eladósodás sem igazán izgatott senkit, hiszen az akkori pénzpiacok hitelkínálati dömpingje olcsón finanszírozhatóvá tette a költekezést, ráadásul ömlött Magyarországra a befektetési lehetőséget kereső szabad (főleg külföldi) tőke.

Csakhogy ezek az idők mára elmúltak! A külföldi tőkebeáramlás egyszerűen leállt, aminek oka elsősorban nem csak a borzalmasan ostoba Matolcsysta gazdaságpolitika, hanem az a jogbizonytalanság, melyet Orbán az ötletszerű, önérdek hajtotta, nem egy esetben magánjogi szerződésekbe bele nyúló és sokszor visszamenőleges törvénykezési módszerei okoztak – a különböző ígéretek és megállapodások sorozatos felrúgásairól már ne is beszéljünk!

Az országot azonban finanszírozni kell! Ami pénz azonban van még a szabadpiacon (spekulánstőke), azt Orbán Magyarországa így csak vállalhatatlanul magas kamatokkal kaphatja meg. Ami pedig olcsó lenne (IMF, EU), annak gazdasági és politikai feltételeit meg Orbán nem hajlandó vállalni!

Marad tehát a Nemzeti Bank  kb. 36 Mlrd. €-nyi (cca. 12.000 Mlrd. Ft.) devizatartaléka, melyből elvileg bő fél esztendőn át lehetne állni a költségeket. Csakhogy amint Orbán ehhez hozzá nyúl (meg fogja tenni, efelől kétségek ne legyenek!), felfüggesztődik EU-tagságunk, az államkötvény-tulajdonosok között pánik tör ki, amelyek pedig az azonnali államcsődöt eredményezik!

Jogos tehát …

A Kérdés: “Orbán miért nem alkuszik?”

A válasz abban a zsákutcában rejtezik, melybe Orbán torzult személyisége, beteg elméje vezette be úgy önmagát (ez a fenét nem érdekelné), mint az országot. Ha kiegyezne az IMF-EU párossal, fel kellene adnia az eddig felépített teljes autokráciáját. Ez azonban őt magát tenné kiszolgáltatott helyzetbe, mivel vissza kellene térnie a 2010-et megelőző viszonyokhoz, melyek között az ő és bandájának egzisztenciáját sőt, személyes szabadságát is csak és kizárólag a tőle független hatalmi ágak, az Oligarchia és … igen! most már ÉS! … az EU szavatolhatná. Hektor azonban már mindenkit magára haragított: ki ezért, ki pedig azért orrolt meg rá, s a saját bandáján, agyhalott és amorális mamelukjain kívül (ezért sincs lehetőség semmiféle “palotaforradalom-ra!) már nincs senki, aki vele képzelne el egy bármiféle (pozitív) jövőt! Márpedig a Szeretett Vezető, Orbahnführer Hitlerre hajazó bunkermentalitása szerint:”… ha nekem buknom kell, bukjon velem MINDENKI!”

*****

Zuhanunk tehát a szakadékba. Amit most érzünk, az még csak a “szabadesés”!

Még pár hét, és jön a “puffanás”!

… és ezt …

… szendamondja! (sajnálkozva)