Boldog? Új? Évet!

Telik-múlik az az Idő, melynek “végtelensége” Albert Einstein zseniálisan találó megjegyzése szerint annyira “még nem bizonyított”, mint az “emberi ostobaságé” … ami különösen vonatkozik a magyar zemberek elmebéli képességeire! Az Új Esztendő, minden létező nyugati és keleti asztrológia, no meg a honi, politikai Csillagjósdák szerint Új Korszakot nyit majd. … Valóban?

A következő esztendő január hónapjának harmincegyedik napja lesz az a határ, amikor átlépünk a “” évébe, s azon belül is az úgynevezett “Tűzló” esztendejébe. A Ló, különösen annak tűzrőlpattant változata, arról híres, hogy mindent felforgat, s az e jegy által uralt 365,25 napot az “akarat“, a “szenvedély” és a “lelkesedés” fogja jellemezni. A japán és a nyugat-európai asztrológia ezen elnevezéssel ugyan nem ért egyet, de a kínaiakkal egybehangzóan állítják: a 2014-es esztendő konfliktusokkal terhes időszak lesz, amelyben bármi (szociális feszültségek és gazdasági nehézségek eszkalálódása, de akár még egy háború kirobbanása is) elképzelhető. Ámde ez csupán május-júniusig fog tartani, utána ugyanis már az Emberiség mellé szegődik a Szerencse, s következik a Konszolidáció időszaka.

Ezen megállapításoknak kénytelen vagyok igazat adni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem hiszek az asztrológiában, a horoszkópok alapján történő jövendölésben sőt, magában a Jóslásban sem, bár az utóbbi esetében azért nem vagyok teljesen biztos a maximális elutasítás létjogosultságában. Az ugyanis tényleg hülyeség, hogy egy ember teljes életpályáját fel lehetne vázolni pusztán abból a tényből kiindulva, hogy egy adott év hónapjának bizonyos napján, azon belül pedig egy meghatározott óra percében született. Aki legalább minimális szinten tisztában van a Valószínűségszámítással, pontosan tudja: a Jövőt még az olyan csekély jelentőségű momentumok is befolyásolni képesek, hogy valaki, egy bizonyos napon eléri-e mondjuk a vonatot, avagy lekési.

Vannak azonban bizonyos Elemi Összefüggések, bizonyos megváltoztathatatlan Ok-okozati Láncolatok, melyeknek folyományait a legteljesebb biztonsággal fel lehet vázolni. Ilyen például az, hogy aki megszületett, az elébb-utóbb el is fog halálozni. Avagy mondjuk az, hogy ha valaki úgy üzemeltet egy Családot, avagy egy Vállalkozást, hogy azzal nem törődik, annak valamennyi bevételét például piálásra, avagy ehhöz hasonlatos ostobaságokra költi, akkor úgy a Család, mint a Cég hamarosan tönkre fog menni, maga az Illető pedig Körön Kívül, avagy a Híd Alatt fogja tölteni hátra lévő mindennapjait.

Ami azonban igaz egy Vállalkozásra, egy Családra, az igaz egy Országra is! Hiszen utóbbi esetében “csak” méretbeli különbözőségek vannak, a Rosszulvezetettség, a Nemtörődömség, a Trehányság és a Felelőtlenség Törvényei, Következményei ott is ugyanúgy hatnak. Egy ilyen módon irányított Ország/Állam jogi, gazdasági és közszolgáltatási szempontból akkor is tönkre fog menni, ha abban egyetlen érintett (Alattvalóktól a Hatalombirtokosokig) sem érdekelt.

Márpedig itten és jelenleg, a Mi Kis Kilencevháromezer Négyzetkilométerünkön ippeg és punkt ez a helyzet! A Hatalom Jelenlegi Birtokosai, meg az alattvalókká silányult Polgárok egyike sem szeretné a teljes összeomlást, de ennek ellenére mindent megtesznek e Nemkívánt Cél elérésére! Az előbbiek azzal, hogy már nyílvánvalóan a Központi Akarat sem tudja/akarja visszafogni a Mértéktelen Bír- és Szerzésvágyat (kezdve Önmagán, folytatva Az Egyetlen Bizalmas Cégügyintézőn, a Családba Beházasodó Fatolvajokon át, egészen a Trafikmutyira is lesilányodott Gyülevészek Csahos-Komondoros Hadaiig … a Nemzeti Bank élére minden józan ész ellenére emelt, a Melegig (főleg önmagának) Benyaló Elmebeteg “tenyésztéséről” nem is beszélve!), ami egyre gyorsulóbb iramban vezeti le az Országot, tehát a Hatalmasok és Azok Kapcsolt Részei megélhetési alapjául szolgáló “Céget” a Szakadékba. (Persze lehet most itten a hurráoptimista gazdasági jelentéseket sorolni, miszerint idén már majd’ 1 százalékos a GDP-emelkedés, de a tavalyi utolsó negyedév mínusz 2,4%-ához képest ez csupán egy visszakapaszkodás, de nem “fejlődés”! … Hogyan is mondotta volt A Géza: “Kibontakozni egy szerelmes ölelésből szokás. Abból, amiben mi vagyunk, viszont kimászni!“)

Tegyük fel azonban, hogy az asztrológusoknak igazuk van! Tételezzük fel, hogy tényleg jön az a bizonyos Tűzló és elébb szétrúg mindent, majd az esztendő második felétől következik a Szerencse és a Konszolidáció korszaka.

Nos, én nem akarom lelombozni az Optimistákat, de szerintem az lesz a Szerencse, ha lesz egyáltalán Konszolidáció, s ha ez az utóbbi, nem a Beletörődés “megnyugvása” lesz! Ugyanis azt még el tudom képzelni – minden murphysta alapképzettségem és tapasztalataim ellenére – , hogy tavasszal “Magyarország Jobban Teljesít“, azaz a Választási Törvénybe meg a Kettősállampolgárosdiba jogilag beültetett Csalások ellenére is (az Ellenzék töketlenkedéseiről most nem emlékeznék meg, lévén a Hülyeség kijavítására van még idejük!) a Többség meneszti az Orbán-kormányt. Ámde azt már nem, hogy az általam indokolatlanul optimista elképzelésem megvalósulása után bekövetkezne a békés hatalomváltás!

Hogy miért nem? Nos, aki ebben az országban szenvedte végig a Zemútnyócév utáni Zemútháromésfelet, az tudja: úgy akkoriban, mint pláne mostanság, olyan dolgok történtek, amelyek az Orbán-maffiának lehetetlenné tették a tisztességes visszavonulást. Teljes, magukra szabandó jogalkotásuk másról sem szólt, mint a “Mindent vagy Semmit”-ről! Aki tavasszal nyer, az mindent visz, aki meg veszít, az mindenről lemarad. Kezeket a szívekre: megengedheti magának az Orbán-KKt. a csakis maximális, a maguk által kitermelt lehetőség esetleges elveszejtését? Megengedheti magának ez a Banda azt a luxust, hogy miután a Teljes Slepp egzisztenciáját a korlátlan, Kétharmados Hatalomra alapozta, elveszítse ezt a lehetőséget, s ha igen akkor arról békésen le is mondjon? … Aligha!

Tegyük fel, hogy az a Tűzló áprilisban tényleg szétrúg mindent! Tegyük fel továbbá, hogy a minden asztrológus szerinti konfliktusok nem azok lesznek, hogy a minden csalás ellenére hatalmát vesztő Orbán-Simicska Állammaffia (a 2006-os mintát messze felülmúlva) polgárháborúba dönti Magyarországot! Ez ugyanis simán elképzelhető, lévén semmiféle “Aranyhidat” maguknak nem biztosítottak a Visszavonulásra (ld.: az előző bekezdés!). Azt ugyan nem feltételezem, hogy majd az orbánhű Juliska bácsi és Jancsi néni fog rezsicsökkentett számlákat és adómentes házipálinkákba beáztatott sodrófákkal hadonászva nemzetellenes, ballib(ás) eubérenceket akasztgatni. Ámde azt, hogy a Mi Pénzünkön Stadiontulajdonossá tett Széljobb, élén a Kubatov-féle Sittesgyilkossal és hasonszőrű társaival dűteni-borogatni, gyújtogatni és akasztgatni kezdenek … minden további nélkül!

Hülye vagyok és még ráadásul rosszindulatú is? Lehet, de a 2006 őszi tapasztalataim erre engednek következtetni. Ráadásul AZ A PUCCSKÍSÉRLET még csak nem is a elvesztendő hatalmat és ezzel a nélkülözendő Állami Csöcs visszaszerzését, hanem a megszerzését célozta! No, akkor mire lesz képes ez a Felcsúti Kertitörpe által megjelenített Banda a vesztés esetén?! … Belegondolt már ebbe bárki is?

Én már igen. Egyszer, még tavaly és akkor nagyon jóindulatú voltam! Ámde ezt az “elegáns megoldást” ugyan még mindíg feltételezni vagyok képes, … de a Puccskísérletet is! … Azt, hogy Nekik és Itten már semmi nem számít és semmi sem drága! Ugyan miért lenne az, ha a Zemútháromésfélévben szakmányban sértették meg úgy az EU-s, mint az egyéb, nemzetközi szerződéseket, meg a legalapvetőbb jogelveket is?!

Ámde még egyszer: tételezzük fel, hogy a Tűzló tényleg felrúg mindent, némi aljasul aktív választási kampány után kipicsázza az Orbán-féle Köz(gép)kereseti Társaságot és mondjuk a Mai Ellenzék alapíthat kormányt! … Akkor mi is lesz?! … Akkor megoldódik minden problémánk?!

Sokszor leírtam már: az Orbán-banda nem Oka, hanem Okozata a Magyar Társadalom évtizedek (sőt, századok!) óta létező szociálpszichológiai Betegségének. Ez pediglen nem más mint a Történelmi Bűnök el nem ismerése, másokra fogása; a Vezérelvűségre alapozott Csodavárás; az ájultnak mímelt, de bármikor a (megélhetésünket már biztosítani nem képes) “Gazdi” kezébe/seggébe beleharapó Tekintélytisztelet; az a Jogalapú Rendpártiság, ami notorikusan a Jog- és Rendkerülésben, azaz a Korrupcióban és az Adókerülésben nyílvánul meg! … Továbbá a mindezek ellenére való, elvárt Állami Gondoskodás! … Attól az Államtól, amelyikben SENKI NEM BÍZIK!

Tehát és még egyszer: Orbánt és Bandáját tavasszal simán alfaron billentheti a Tűzló, ámde akkor és azonnal semmit nem lehet kezdeni azzal, AMI Orbánt és Bandáját hatalomra juttatta! Az a Valami akkor is hatalmon fog maradni, ha Unser Führer és Közgépes Genosséjának már csupán a férgek rágják csontjait!

No meg a Mieinkét is, meg a Gyermekeinkét is! … Szép Új Világ!

… és ezt …

szendamondja!


Évvégi önfényezés … szerényen(?)!

Mátyás Győző már régóta a Kedvenceim egyike s ezért nem is egyszer fordult már elő, hogy az “ABCÚG“-márkanéven megjelent írásait utánközöltem. A mostanit azonban csakis azért (? … fenéket!) teszem ki a blogomra mert ez azt bizonyítja, hogy a “szendamondja” nem csak a “Goldenblog“-ra (“Közélet“) tudta magát “beverekedni”, de már a Nemzetellenes Ballib Sajtó egyik Legelitebb Orgánumára, a 168ora.hu-ra is!

ABCÚG

Évbúcsúztató

Szép évünk volt.

Persze sokan a beteg lelkük rosszindulatú kipárolgásával akarják elvenni a virágba boruló új rend felett érzett örömünket. Azok, akik a bankok oldalára álltak, hogy a brüsszelita globálimperialista gyarmatosítókat kiszolgálva eltöröljék a rezsicsökkentést.

Ezek itt most mindenféle államosítási lázról hablatyolnak, meg arról, hogy előbb rátesszük a kezünket mindenre, aztán szépen leosztjuk magunknak a cuccot.

Forrás: szendamondja.wordpress.com

De hazudnak, mert az a lételemük.

A trafikkoncesszió az előremutató törekvések mezején is ékesszólóan fejezte ki az új idők szavát. Végre a magyar ember a finom, illatos szivarkáját a nemzeti dohány árudában szerezheti be, és így elejét lehet venni annak a nemzetromboló folyamatnak, hogy a multik kisíbolják a profitot az országból, amelyre magyar emberek céltudatos megmérgezése árán tettek szert. A szellemi kútmérgezők persze mindenféle mutyizásról ajvékolnak, és van pofájuk azt állítani, hogy itt más emberektől elvették a megélhetésüket, és tönkre tették őket. Hát talán a pályázat NERrtesei nem igaz magyar emberek, az ő családjuk megélhetése nem bír talán a fontosság erejével? Meg hogy a pártirodáinkban döntöttünk a győztesek kilétéről. Hát hol kellett volna, talán mégis mi tudjuk azt legjobban, hogy ki az, aki kiérdemli a rátermettséget, hogy portájára „nem leszünk gyarmat” táblát kiakaszt, tüntetésen gágogó libát bérhizlal, valaki fontos embernek a sógora stb.

Ebben az évben végre megvédtük a magyar földet is a liberbolsi nemzetárulók ellenében. Mert azok mindenféle vörös báróknak, meg zsebszerződések ármányával belopózott hiénakülföldieknek játszanák át az anyaföldet, pedig ezeknek még a közelségétől is terméketlen szíkké változik a zsíros magyar föld. Csak az ilyen liberbolsi gazembereknek nem tetszik, hogy a mi megbízható NERteseink rokonsága meg a barátai is magyar birtokossá válnak. És képesek azt a hazugságot terjeszteni, hogy a régi gazdák elől elmutyizzuk az utolsó rögöt is. Miközben mi csak megvédjük az édes magyar anyaföldet a globáltőke telhetetlensége ellen. Hát kinek a földjén zöldellene jobban az EU-támogatás, mint jófajta NER-polgármester bérletén.

És most már végre nem a bankok fognak diktálni. Megmondta a legfőbb nemzeti bankos, hogy ő a saját unortodox kezével veri itten ki a négy nagy kufár bankokat, amelyik piócaként szívja ki a magyarok pénzét. Helyettük most majd a pióca is magyar lesz. Ezért aztán megvédtük a takarékszövetkezeteket. Hogy mitől azt pontosan nem tudni, de ha fent azt mondták, hogy megvédés volt és nem einstandolás, akkor úgy van. És majd pályázati úton adjuk oda a mieinknek. Na persze a liberbolsi hazaárulók már pattognak, hogy csak a NERtes neve nincs benne a pályázatban. Na és ugyan kinek kéne kapni a bankot? Talán a Redingnek? Vagy egyenesen a Cohn-Benditnek, mi? Hogy tovább folytathassák a magyar nép kizsákmányolásának szipolyozását. Igenis legyen csak a tulaj megbízható, NER-pecsétes egyed.

A kaszinótörvénybe ezt már bele is írtuk nagyon helyesen. Hogy csak megbízható valaki kaphatja a félkarú rablás jogát. Pályáztatás nélkül akár. Mert hát azt megint csak mi tudjuk, ki az, aki a megbízhatósági rostán átmegy. Akitől kérhetünk majd valamit. Illetve valamennyit. Mert azt csak a liberbolsi hazaárulók akarják, hogy itt mindenféle gyanús hátterű bűnözőszerűek sukorózzák el a nemzet biztonságát is. De ennek vége. Mostantól a mieinkre ragyog a szerencse(játék biznisz).

És ki más érdemelné meg mindezt, mint az, akiben még lakozik az együttérzés. Hiszen micsoda felemelő példája az emberségnek, hogy éhező gyerekeket látnak vendégül a Hiltonban. A Hiltonban! Ráadásul a miniszter úr részvétele világítja meg az est fényét. Hát eszébe jutna-e ilyesmi az érzéketlen bolsiknak. Ez József Attila álma! Ugyan ő is bolsi volt, de libasültet akart kajálni, és tessék, mit ehettek a szegény gyerekek? Csirkemellfilét calvadossal ízesített gombamártással. És még ajándékot is kaptak mellé: Nyilas Misi-pakkot. Hát, nemhiába lelkész a mi miniszterünk, csak az tudja így kisugározni a jó ízlésbe csomagolt szeretet együttérzését.

Ez tényleg felejthetetlen este volt mindenkinek. Ebben az eseményben úgyszólván minden jellegzetessége megnyilvánulást nyert a mi nagyszerű rendszerünknek.

Szép év volt!

Mátyás Győző

PS.: Szeretném azonban megjegyezni, a tisztesség okán, hogy én ezt a meme-képet nem magam alkottam! Azt Föld S. PéterMost&Itt” című blogjából vettem át! … Ennyit a “teljesítményemről”! … Egyébként pedig BÚÉK!Mindenkinek! … Ezzel összefüggő, holnapi jegyzetemet mindenki figyelmébe ajánlom!


Igyí Szudán!

Ez már tiszta középkor!” – fogalmazott Pásztor Eszter a bódvalenkei “Freskófalu Szociális Szövetkezet” vezetője, érzékeltetve azokat az állam által generált állapotokat, melyek e borsodi falu mindennapjait jellemzik, hála a “jobban teljesítő” Magyarország kitűnően munkálkodó kormányának és hivatalainak, melyek közül az előbbi nem, az utóbbi pedig csak látszat szerint működik … mindkettő pedig csakis és kizárólag a Szegények kárára!

Bódvalenke egy borsodi falucska, közel a szlovák határhoz. Itten mindössze hatvan (többségében cigány) család él(?), kik közül mindössze húsz kap rendszeres jövedelmet, lévén azokban nyugdíjasok is élnek. A többiek szoc-segélyen és közmunkás “fizetésből” kísérlik meg a létfenntartást. No ezt a helyzetet próbálta megoldani/megjavítani a “Freskófalu Szociális Szövetkezet” úgy, hogy a település mellett lévő erdőt olymódon “hasznosítják”, hogy – annak karbantartása mellett –  az erdészetileg értéktelen fahulladékot hőerőművek számára dolgozzák fel.

Ámde miért is hívják ezt a települést “Freskófalu”-nak? Nos azért, mert az ott élő cigány családok a saját, többé-kevésbé omladozó házuk oldalára meglehetősen szép képeket festettek.

Többek között ilyet …

… meg ilyet is!

Mivel pediglen ott megélhetési, azaz munkalehetőség nem létezik, ámde vagyon dolgozni és megélni vágyók garmadája, hát ez a Pásztor Eszter (kit a Jóisten tartson meg minden létező Jóban!) úgy döntött, hogy a nyakába veszi egy helyi, szociális szövetkezet megalapítását és vezetését is, majd a Jóságos NER-Állam által meghírdetett, de a Gonosz EU által finanszírozott pályázatra benevezi ezt a társulást. Merészelt is kérni összesen 50 millió forintot arra, hogy a fapelleteket előállító gépet, meg az ahhoz szükséges “egyebeket” (bakancs, munkaruha, etc.) megvásárolhassák, s így kb. 25 családot havonta és rendszeresen mintegy 100 ezer forintos nettó jövedelemhez segítsék … szemben a 22.500 forintos szoctámmal meg a nemlétező közmunkák (nagyon jó esetben) folyósított havi 49 ezrével szemben.

Ámde a Naccságos Állam, meg annak “Nemzeti Fejlesztési Ügynökség” nevezetű Sóhivatala úgy döntött, hogy a tavasszal, a lehető legelső napon beadott pályázatot még decemberben sem hajlandó elbírálni annak ellenére sem, hogy a GonoszEu, az ippeg és punkt ilyesmire fordítandó (a Gyarmatosítást szolgáló!) pénzét vissza fogja vonni, ha annak naccságosállami kifizetése januárig meg nem történik!

Miközben az Egyik hivatal tétlenkedik, a Másik beveti magát a “sűrűjébe”, kikövetelve a “jogszbály szerinti működést“! A hírhedt NAV (“Nemzeti Adó- és Vámhivatal“) ugyanis “rászállt” eme szociális szövetkezetre, lévén annak vezetője, a fentebb már említett Pásztor Eszter (akit a Jóisten tartson meg minden Szépben és Jóban!) a tavasszal megígért pénzre alapozva úgy döntött, hogy a bódvalenkei melósok novemberi és decemberi fizetését a saját és innen-onnan összekoldult pénzéből fizeti ki.

ÁMDE, a Dicsőséges Adóhivatal szerint ennek során Pásztor Eszter (akit a Jóisten tartson meg minden Szépben és Jóban!) “elfelejtette” befizetni a munkabérek után járó közterheket (adók, járulékok), ezért osztán inkasszóval terhelte meg a Szövetkezet bankszámláját … azt, amire az NFÜ még most sem fizette be a meghírdetett, de máig el nem bírált pályázatából származó pénzt! … Ugyi, hogy milyen “aranyos” ez az egész?!

Nekem azzal a világon semmi bajom nincs, ha az erre szakosodott és tartott (adófizetők által finanszírozott) Hivatal úgymond “teszi a dolgát”. Ha bárhol azt “észleli”, hogy az állami közszolgáltatásokért cserébe járó, különböző fizetnivalókat valakik igyekszenek elcsalni – legyen az akár egy cég, avagy egy szociális szövetkezet! – , azokat igenis hajtsák be és igenis büntessék a (szándékos, avagy a véletlen) trehányságokat!

Ámde mi van akkor, ha ippeg és punkt az Állam, illetve az erre szakosodott Hivatala jóvoltából nem folyik be a törvényes adó és járulék? Egy normálisan működő adminisztráció ilyenkor nekiáll kivizsgálnia önmagát, majd a legnagyobb adócsalókon kezdi a pótlólagos behajtást! … Nemde?

Mivel azonban mi itt Abszurdoidiosztánban “élünk”, a “normál eljárás” szerint a saját zsebből melósokat fizetőket, meg az ezermilliárdos adócsalókat leleplezőket pécézzük ki és büntetjük meg, nem pediglen a NERTÁRSAKAT! … No meg a Kegytársakat, akik az Ezerharmad, azaz Az Ő AkaratábólBevett Egyházak“-ként úgy vágnak zsebre sok-sok milliárdokat, hogy közben a Társadalom még csak a létezésüket sem nagyon kívánja!

Hát ezek ménnek itten mostanában (is). Mi meg, a Kitömött Lófaszok Uralmát zokszó nélkül tűrő Birkák, némán vesszük tudomásul, hogy egy magyarországi településen (Bódvalenke) egy csecsemő azért éhezik, mert az anyja is éhezik … közben meg szörnyülködünk azon ami pl. Szudánban történik! … az MTI szerint is!

Igyí Szudán!

… és ezt …

szendamondja!


Hülyék

Az Orbán-rendszer egyik legkirívóbb aljassága, hogy egy teljesen normál adásvételi ügyletet elébb a pártszolgálatos sajtójának tolla hegyibe tűzet, osztán a “megszokott minőségű” szócipelőikkel kisajtótájékoztatja, majd a szokásos módon (tehát 72 órán belül) törvénykezik is róla. … Sajna az Ellenzékben is vagyonnak eme módszer eltanult követői, bár ők még nem képesek a fentebb említett, rapidtörvénykezésre!

Tulajdonost váltott a magyarországi “TV2“. A korábbi birtokos, a “ProSiebenSat1” eleddig ismeretlen összegért a “TV-HU1 Kft.“-nek és a “TV-CEE1 Kft.“-nek értékesítette a TV2-t is üzemeltető MTM-SBS Zrt.-t. A két “vevő”: Simon Zsolt vezérigazgató, illetve Yvonne Dederick, gazdasági igazgató, kik közül az előző még csak nem is tagadta, hogy ők pusztán strómanok, a valódi vevők pediglen bizonyos “magyar magánszemélyek, illetve cégek“. Tette mindezt pediglen még jóval a Karácsony előtt (a linket ld. itt!)!

Karácsony után a Téellenzék is hajlandó volt felébredni a “Bejglikómából” és nagynehezen leesett náluk az a bizonyos “tantusz“. A magyarországi Népszava ma, 14:24-es tudósítása szerint ugyanis az EmeszpéPM két avatott szócipelője, Braun Róbert és Szigetvári Viktor urak közös közleményt intéztek az eladó német cég vezérigazgatójához, Thomas Ebelinghez azt firtatván, hogy vajon e német úr tisztában vagyon-e a valódi vevő(k) kilétével, akik a gyanújuk szerint nem mások, mint bizonyos “Fidesz-közeli gazdasági érdekcsoportok“.

No itt jön az, amit nem értek … illetve dehogynem!

  1. Ugyan mijafasz köze van Braun és Szigetvári uraknak, meg az általuk “megjelenített” pártoknak ahhoz, hogy egy német cég kiknek, mikor és hogyan adja el a magyarországi érdekeltségét? Az igaz ugyan, hogy “mindenki tudhassa” a Valódi Vevő illetőségét, no meg a Pártállam-maffiás “irányultságát”, de akkor tessenek az Illetékes Hivatalhoz fordulni és nem az Eladótól bármit is számon kérni!
  2. Ugyan mijafaszér olyan fontos (lett hírtelen) a TV2 eladása egy SimicskaNyerges érdekeltségnek, amikor ez az adó bizonyítottan sokkal kormánypártibb és fideszesebb, mint maga a Királyi Tévé? Az Orbánpárt nem csak sokkal felülreprezentáltabb mindenféle műsorban, mint az Ellenzék, de ezt már a Szoclib-kormányzás idején is lehetett tapasztalni, például a hírhedt “Orbános-Hátizsákos“, mélyen a melegig benyalós “riport”-tal! (Ennél gusztustalanabbat még a TahóTV sem csinált a Felkapaszkodott Felcsútival!) Hát tényleg olyan nagy baj, hogy a Nemzetes Nertársak immáron a saját (azaz a MI) pénzükből csinálják maguknak a saját tévéjüket és nem a német tulaj kontójára? Ráadásul ugyanazt! … Csak “jobban”!
  3. Ha Braun úrnak akkora problémája vagyon egy (nem is létező)  független kereskedelmi tévéadó hírszerkesztési metódusával (mely esetben egy a Hír TV-től “áthozott” politikai gauleiterrel lett “megerősítve”, illetve szupervizálva), akkor talán megkérdezhetné a korabeli, döntéshozói jogköröket birtokló párttársait (pl. Puchpithecust), hogy ugyan anno miért lett győztes az MTM-SBS, meg az RTL Klub, a Baló-Palmer-féle “TV3” helyett? Ha akkor nem az Oligarchák döntenek, ma is lenne(?) talán még egy Valóban Közszolgálati, de kereskedelmi csatorna! … Igaz, azt meg 2010-től az Állampárt simán megfojtotta volna! … No de legalább addig!

Összefoglalva tehát: a Két Szócipelő ne a német tulajdonoson keresse a Valódi Tulajdonosnak való eladás Felelősségét, hanem Az Alapvető Hibát sokkal korábban elkövető, korabeli párttársaikon! Meg azt, ahogyan akkor meg eddig is a Saját Sajtójukkal bántak!

Komolyan érdekelne, hogy a Ballib Oldal kormányon miért nem volt képes a maga Oligarcháival ugyanazt a Médiabirodalmat kitenyészteni, mint a Jobbkonz Oldal ellenzékből? Ennyire hülyék lennének?! … Igen!

… és ezt …

szendamondja!


Pótkarácsonyra Pótjézuska

Miután én, “A Közkedvelt Blogger” egész Karácsonyra pusztán két Honlappal és egy Szavazással voltam képes megajándékozni Kedves Olvasóimat, úgy döntöttem, hogy némileg pótolom elmaradásaimat, egybe kapcsolva a Karácsonyt megelőző témák ki nem posztolásaival! … Így osztán itt a szendamondja Pótkarácsonyának Pótjézuskás “Ajándékai”!

Balog páter Calvados-szal etetit a “szegényeket” … a Hiltonban. No, meg némi hülyebszéddel is, amiből a Felnövekvő nemzedék megtudhatta, hogy ők igazából le vagyonnak szarva, de alaposan és NER-ileg. Igaz, a Hitehagyott Páter ezt persze nem pontosan így böffentette ki a bajusza alatt hordott, vízszintes ánuszgyűrűn keresztül áramoltatva, de a Hírcsárda szerint ez volt a Lényeg:

Balog Zoltán mélygazdagságban élőknek adott vacsorát a Hiltonban

Ismét tévedés történt. A Kárpátia együttest el is felejtették meghívni.

balog faszfej.jpg

Balog Zoltán adminisztrációs hiba folytán mélygazdagságban élőknek adott vacsorát a Hiltonban. Eredetileg mélyszegénységben élő gyerekeket szeretett volna megalázni a sajtó előtt ezzel a gesztussal, de megint homokbányák kerültek a fogaskerekek közé. Bár keveset tudunk róluk, a mélygazdagok itt élnek közöttünk. Ők azok, akik a piros lámpáknál áldogálnak naphosszat és a megálló autósoknak pénzt osztanak, de találkozhatunk velük az aluljárókban is, ahol nem Fedél nélkült, hanem Szép Házakat árulnak, a buszokon pedig mindenki elkerüli őket a messziről érezhető Gucci Eau de Toilettejük miatt.

A baki ellenére az olajvállalat vezetők, bankárok, pornóoldal-tulajdonosok és Közgép-dolgozók jól szórakoztak az este folyamán, és jó ízűen fogyasztották el a gyerkeknek szánt csirkemellfilét Calvadossal, amiből a mélygazdagok többsége csak a Calvadost kérte, és mellé kurvákat. …

(…A memegyártó “szarvas” szerint pedig így!)

***

Közben pedig Mici mackó is ajándékot ad:

… valószínűleg Malackának, Nyuszinak, Róbert gidának és Tigrisnek is. Ámde a kiadványból többen is kaphattak, mert “szarvas” szerint például a kissé haja-, de mindenképpen hitehagyott, “Keresztényjobboldalikonzervatívexliberális” Karácsonyfája alatt ebből többszáz példány hevert:

… amikből kiderült hogy “Agyurcsány” (Akiahibás! … A Zemútnyócévért!, meg a Zasztkövető Háromésfélévért! … meg úgy általában Mindenért! … ugyi, kedves mégvéletlenülsemfideszes-belbudipesti-doktríner!, liberális?, állítólagos Köztársaim!) már nem csak a spejzban van, hanem “A konyhában” is! Ezért osztán, mint “Bátor Népvezér” … izé … tehát “A Szeretett Vezető“, aki mindíg és csakis magára … izé … tehát a Znemzetére, meg a Zmagyarságra gondol, a saját testi épsége megőrzése érdekében Legkisebb Leányára (valamelyik Jövendőbeli Fa- és Közpénztolvaj Jövendőbeliére) bízta a megsemmisítést.

S miközben itt a Zarisztokrácia bontogatja a maga jézuskás, azaz orbános (hiszen a Felcsúti nem más, mint PénzIsten kissé bunkó Zmagyarföldreszállt ZÉdesfia! … mikor is lesz majdan Ő feláldozva az Züdvözülés érdekében?!) erősen matolcsyszagú Varga-csomagjait – a Gazdagok az Egykulcsosegyszámjegyűt, a Szegények meg a Gazdagok érdekében hozandó Harmadik Rezsicsökkentést – a rettenetesen Tuskó Tarlós Hopkins (bocsánat az “eredeti” Hopkinstól, ő ugyanis nem csak intelligens volt – a fejlövése ellenére – de még “szociálisan érzékeny” is!) által betiltott, a NER-féle KSH szerint nem is létező Nincstelenek Kisebb Csoportja …

… ismételten sorban állt némi ingyenkajáért (nem Kayáért! … azért még 1993-ban “állt sorba” a mai “Arisztokrácia”! … “Tot“-ot is kapott melléje, … bár kissé Schlecht volt!), teljes mértékben leszarva azt a TÉNYT, hogy A Haza számos és rendkívül hiteles politikusai (Balogh&Co. … mondor) közül KETTŐ szerint is …

Magyarország Jobban Teljesít, lévén ők is élő példáik annak, miként “védte meg” a NER őket(!) az “uzsorás” Kerbankok devizaalapú hitelezéseitől (az ezeknek igazat adó és ezért a Znemzetet eláruló, egyébként nerkurvák által uralt “Kúriától“), illetve a Rezsidémontól!

Aki nem hiszi, az vagy kutasson jobban a Karácsonyfája alatt, vagy faggassa ki a Gugliját!

… és ezt …

szendamondja!

PS: Aki a neten tud találni olyan, valóban rászorulóknak meghírdetett étel- és ajándék osztást, amelyet a NER által engedélyezett, valamelyik Kegyház kegyeskedett elvégezni, ráadásul valamelyik nertárs “aktív részvétele” nélkül, az legyen oly’ szíves a kommentoldalon linkelni a Bizonyítékot! … A Jobbik hol osztott VALÓDI rászorulóknak VALÓDI ételt, … kedves “skulo”?!


És még is melyiket válasszam?

Vagyon itten két honlap.

Tartalma egymástól nem sokban különbözik.

Kivitelezése azonban igen!

Itten az Egyik

és …

… itten a Másik!

A két honlapot különösen ajánlom az Elempés, azaz/illetve a Gyurcsányahibás és a Pfujjbajnaialibás, magukat az én köztársaimnak (no meg magukat “polgárok”-nak) képzelők figyelmébe!

Kíváncsi lennék, Olvasóim szerint melyik a jobb (Jobb/Bal)?

Alant várom a válaszokat!

… és ezt …

szendamkérdi!


Habemus papam!

Az Év Embere” lett az alig kilencedik hónapja “uralkodó” Ferenc pápa. “Habemus papam!” kiálthatna fel minden tisztességes, bár a katolikus vallást talán csak “örökségként” gyakorló ember, de a fejéhez kapva igyekezne eligazodni a Megváltozott Világban a Hivatásos, Államilag Dotált Keresztény, mindezt pedig a szokásos, a Valóságot kizáró, vakhites módján!

Bár Ferenc pápa még csupán kilencedik hónapja ül Szent Péter trónján, máris “Az Év Emberé“-vé választotta az amerikai “Time” magazin. A Szerkesztőség mindezt azzal indokolta, hogy az Egyházfőnek, rövid ideje tartó tevékenységével sikerült visszaszereznie a Római Katolikus Egyház azon hitelességét (különösen a fiatalok, tehát a felnövekvő nemzedék körében), melyet számos elődje a maga takargató, halogató, belső kiegyezésekre törekvő taktikájával elvesztegetett. A pápa, ezen szűk háromnegyed esztendő alatt tabuk garmadáit döntötte a porba, szeretetteljes, szerény és közvetlen magatartásával pedig minden bizonnyal sikerült kivívnia az egyház konzervatívjainak rosszallását, s talán még a pánikjukat is.

Mindennek semmi jele a római katolicizmus magyarországi fiókintézményénél. A Klérus, mely pénzért és kiváltságokért a csakis a pénzre és a kiváltságokra hajtó, magát “keresztény-konzervatív jobboldal”-nak hazudozó Dzsentrista Maffia szolgálatába állt, pápai nyilatkozatok ügyében nem (sem) nyilatkozik. Nem is csoda, hiszen a mostani Egyházfő olyan dolgokat tesz és mond, amelyek szöges ellentétben állnak Esztergom és kapcsolt részei elsöprő többségének eddigi (s ez utáni) magtartásával, a vallási és a világi ügyekhez való hozzáállásával.

A pápa nem hajlandó eleve bűnösöknek nevezni a homoszexuálisokat (bár ezt nem tekinti követendő magatartásnak és helyteleníti az e mellett való “kampányolást”), hiszen “Ki vagyok én, hogy ítélkezzem a melegek fölött? Ha egy ember meleg, keresi Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?“. Eközben Idehaza, a Hivatalos Kereszténység nem csak bűnnek, de egyenesen betegségnek tekinti a homoszexualitást, amit különböző Alap- és egyéb törvényekkel kvázi ki is mondatnak, megtagadva ezen embertársainktól úgy a jogilag elismert házastársi közösséget, mint a gyermeknevelés lehetőségét is (lévén egyes idióták szerint ez a nemi vonzalom “eltanulás útján” is “fertőző” lehet!), függetlenül attól, hogy az “ilyenek” esetleges “emberi minősége” akár messze meg is haladhatja a róluk szigorúan törvénykező “normálisokét” (lásd: Balogh & Co. …mondor!).

A pápa változtatni akar az egyház nőkkel kapcsolatos, hagyományos hozzáállásán. Pappá szentelésüktől ugyan elzárkózik (egyelőre?), de mindenképpen nagyobb szerepet akar szánni nekik az Eklézsián belül, lévén: “A nőknek missziója van, és elsőszámú tanúi annak, hogy Jézus él“. Eközben Idehaza, a vallási és közéleti Hivatásos Keresztények, az előbbiek által diktált és az utóbbiak által készséggel, valamint egyetértően kodifikált Családjogi Törvény szerinti szemléletmódjuk simán beleragadt a “Kinder, Kirche, Küche“-szetháromságába, az egyik “szuperkan” törvényhozó sorozatosan és simán lekisanyámozhatja képviselőtársát csak azért, mert az nő (no meg olyasmiket mond, ami nem tetszik neki), egy másik kijelentheti, hogy ha a Zasszony nem akarja, hogy agyba-főbe verje rendszeresen a Zura, akkor álljon neki szorgosan és futószalagon szülni (ezért “kapott” akkorákat és annyit “Terike” is?), a Zállamtitkár meg simán leostobázhatja a képviselőnőt (közben kinyílvánítva kritikátlan, latens férfiszerelmét A Miniszterelnök iránt … bár ebben messze elmaradt az ezen “intakt homoszexualitásban” sokkal nagyobbakat “alkotó” Házelnöktől!), mert az az egyszer már “kipróbált”, ciános technológiával újraindítandó, verespataki aranybánya ügyében tett miniszterelnöki lépéseket kevesebbre tartotta, mint “Mackó sajt”-ban a brummogást. … És a két képviselő még mindíg képviselő, közülük az egyik újrázhat is (Tasó László szuperbunkó kéri a nemzetileg elkötelezett és a hagyományos, keresztényi családmodellt pártoló debreceni úrhölgyek szavazatait 2014-ben! … Mert, ha nem, akkor …!), az államtitkár pedig még mindíg államtitkár, lévén megúszhatta a dolgot egy “négyszemközti”, elektronikus bocsikával (amit osztán még meg is ideologizált).

Ferenc pápa többször is felszólalt a Kapzsiság és a Pénz Uralma ellen, szívén viseli a szegények, elesettek, munkanélküliek sorsát. Az Egyházfő rendszeresen beszél a “Pénzkirályról“, vagy a “pénznek nevezett bálványról“, valamint arról, hogy “munka nélkül nincs emberi méltóság“, ezért tenni kell a munkanélküliség, különösen a fiatalok munkanélkülisége ellen. A pápa a katolikus egyházat a “szegények egyházává” kívánja tenni, és szokásává vált a pénzosztás is: megválasztása óta már közel egymillió eurót osztatott szét a rászorulók között Főalamizsnásával, de állítólag titokban éjszakánként ő maga is ki akar menni a szegények közé alamizsnát osztani. Eközben Idehaza más sincsen, csak a Pénz Uralma, dívik a Kapzsiság Kultusza, a szegények, az elesettek és a munkanélküliek előtt pedig sorra zárulnak be úgy az Állam, mint a magyarországi Katolikus Egyház (meg az összes többi “bevett”, azaz Állami Kegyházak) alamizsnaosztó kapui. Minálunk úgy “adják vissza” az emberi méltóságot, hogy a rászorulókat megalázó és értelmetlen, kizárólag statisztikajavító közmunkákra (meg ostoba tanfolyamokra) kényszerítik a jogosultsági segélyért “cserébe”, amelynek automatizmusából pedig “ügyesen” megszerkesztett törvényekkel tagadnak ki tíz- és százezreket. Minálunk agyonadóztatják a szegényeket, kiknek “kiolvasztott zsírján” gazdagokat hízlalnak, majd ugyanezzel a lendülettel betiltanak minden olyan felekezetet, amelyik valóban az elesettek istápolásával foglalkozik (pl.: Iványi testvérünk Magyar Evangelikus Testvérközössége). Közben pedig, az általános elszegényedés ellenére, a “bevett” Egyházak (élükön a katolikus!) minden létező, a Hatalom által meghírdetett Válsággal és Takarékoskodással szemben, csuklás nélkül vágják zsebre az újabb és újabb közmilliárdokat, s veszik tudomásul, hogy nekik osztán egyáltalán nem kötelességük kivenni részüket az általános nemmegszorításokból, de joguk van a soha és senkik által fel nem ajánlott “adóegyszázalékokra”, meg a senki által soha nem kért kötelező hittant oktató “tanárok” állami javadalmazására (miközben az “egyéb” tanerők sem kapják meg, ami a törvény szerint megilletné őket!)! És bár lehet, hogy az az elmúlt nyolc hónap alatt alamizsnaként kiosztott egymillió euró szinte semmi a Vatikán krőzusi gazdagságához képest, de szeretném látni azt a kimutatást, ami arról tanúskodik, hogy ugyanennyi idő alatt az Állami Kegyházak legalább ugyanennyit (cca. 300 millió forint) adakoztak a rászorulóknak! Ehelyett az egyik püspök megtíltja az adomáyosztást templomai előtt, a másik meg a saját, egyházi cégének igyekszik kilobbizni egy hárommilliárdos, állami stadionberuházás kivitelezői megbízását.

Ám ha már a Vatikán pénzügyeinél tartunk! Ferenc pápa egyértelműen elrendelte a Pápai Állam és annak Bankjának pénzügyi, korrupciós ügyeinek kivizsgálását, azt egy független auditáló cégre bízva. Eközben Idehaza állami segédlettel folyik a perselyfosztogatók ügyeinek elsikálása ugyanúgy, mint az Állampártot (is) finanszírozó, évente 1000-1700 milliárd forintos áfacsalási kárt okozó, “kiemelt” cégek simlizéseinek szőnyeg alá söprése. Ennek okán egyelőre egy feljelentés és két bírság született: az előbbit az ügyet feltáró, egykori adóellenőrrel szemben, az utóbbikat pediglen az emiatt tiltakozó ellenzéki képviselők kapták … mindannyian az érintett “Intézmények” jóhíre, illetve tekintélye megsértése okán!

El tudom képzelni, hogy Ferenc megválasztásakor mennyire örültek Idehaza a Hivatásos és Hivatalos Keresztények. A pápa ugyanis jezsuita szerzetes, akiről ilyeténként a honi Műveletlenek, a Hobbykeresztény-ateisták, akik mellett úgy szálltak el az évszázadok, hogy még csak észre sem vették, feltételezték: ugyanannak a Jézus Társaságnak a tagja, amelyiket 1540-ben, a Reformáció visszaszorítása érdekében Loyolai Ignác alapított III. Pál pápa jóváhagyásával. Nos, ezek a Hivatásosok, a Keresztény-materialisták megfeledkeztek arról, hogy a Jezsuita Rendet, az abszolutikus uralkodók (főleg a Bourbonok) követelésére XIV. Kelemen pápa, az 1773-ban kelt “Dominus ac Redemptor” kezdetű bullájával egyszer már betiltott. Újraalapításukról pedig 1814-ben, VII. Pius pápa gondoskodott, de akkor már teljesen más előírásokkal. Azóta ez a Rend “a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség“, továbbá “a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása” érdekében tevékenykedik. Ez pedig, különösen egy Dél-Amerikában szolgált püspöktől, messze nem fér bele a Honi Keresztények dzsentrista-elitista elképzeléseibe!

Úgy mentek el az évszázadok és az egész Világ Magyarország, az afölött kisebb-nagyobb megszakításokkal uralkodó feudális, klerikális Dzsentri Banda mellett, mint ha a Mi Országunk egy másik Bolygón lenne, egy teljesen másik Univerzumban. Mi a Mohács-Március 15.-Trianon háromszög oldalait érintő kör mentén mozgunk már évszázadok óta, belefeledkezve önnön ostobaságunk másokra fogott elsiratásába. Még arra sem volt bátorságunk, hogy ezen Triangulum köré írható ciklusba merészkedjünk ki, mert akkor talán a történelmi tények hűvös evidenciái megfázatnák velünk a nagyra becsült Nemzeti Vesénket, s bár ott is csak a magunk farkába harapnánk.

De legalább kívül lennénk az eddigi “körön”! Azon a Körön kívül, ahol a valójában a “Szürke” különböző árnyalatait mutató Világ vagyon és nem pedig a Két Véglet, azaz A Csakis Fekete és A Csakis Fehér hazája! Ahol mindíg és mindenkor az a Fekete, avagy a Fehér, amit az ippeg aktuális érdekeik szerint nekünk, a magukat annak, a mi hallgatásunkkal is kinevező “Fehérek” mutatnak (pl.: “Mindíg a másik párt kommunistája a büdös!” – © Hofi Géza).

Sikerült magunknak megteremtenünk/megteremtetnünk egy Bolodbiztos Bináris Valóságot! Odakint vannak a Feketék (néhány “Fehérrel”), Idebent meg a Fehérek (néhány, nemzetáruló “Feketével”). Nekik,  “A Rosszabbul Teljesítőknek” van egy I. (Egyedik) Ferencük, nekünk meg,  “A Jobban Teljesítőknek” egy O. (Nulladik) Viktorunk! … Gratulálok!

… és ezt …

szendamondja!


Interjú a helyettes államtitkárral

Az alábbi írást az “Örülünk, Vincent?“-en publikáló “jotunder” kolléga “követte el”  ma hajnalban. A poszt oly’ tökéletesen fintoros karikatúrája a mai magyar hétköznapoknak, melyet mindenképpen rögzíteni akartam elektronikus naplómban. Jó “szórakozást” mindenkinek!

Államosítják a színházba járást?

Több internetes portálon megjelent a hír: a kormány államosítani kívánja a színházba járást. Megkerestük a Nemzeti Fejlesztésügyi Minisztérium színház- és kohóügyi helyettes államtitkárát dr. Krepp Vazult, aki részletes választ adott kérdéseinkre.

Vincent: Valóban államosítani akarják a színházba járást? Ezentúl csak egymillió forint kaució lefizetése és a színház látogatási akkreditáció megszerzése után ülhetünk le a nézőtérre?

dr. Krepp Vazul:  A törvény szövegéből világosan következik, hogy  erről szó sincsen. Az ún. magánnézőkre nem vonatkozik a  jogszabály.

Vincent:  A 34.§ (2) d. bekezdés kimondja: “… a törvény hatálya jogi személyekre,  társasnézőkre illetve magánnézőkre terjed ki“.

dr. Krepp Vazul:  A következő bekezdés  világossá teszi, hogy a magánnéző alatt nem a magánnézőt értjük. Akkor az lenne odaírva, nem?

Vincent: A  34.§ (2) e. bekezdés:  “A Közgép mentesül az ÁFA befizetés alól, ezt majd jól betesszük a színházipari törvénybe, kutya nem veszi észre, Tóni” – erre gondolt? Bocsánat, látom, a 34.§ (2) f. bekezdés: “… magánnéző az, akit anya szült

dr. Krepp Vazul: Fenntartom a véleményem, számomra  ez nem egyértelmű, de rendben van, engedjük meg, hogy államosítják a színházba járást, miért is olyan nagy baj ez? Ausztriában is államosítva van a színházba járás.

Vincent: Dehát nincs is államosítva!!!

dr. Krepp Vazul:  De majdnem.  A színházba járás állami feladat, természetes, hogy nem engedhetünk be akárkit a salakozóba, ahol ezerkétszáz fok is lehet az öntvények hőmérséklete.

Vincent: Salakozó?

dr. Krepp Vazul:  Ne vesszünk el a részletekben. Itt van például a Nemzeti Erényszínház új előadása, a “Bajnai Gordon bliccelt a Vágy villamosán“. Gondolja, hogy a tanfolyam elvégzése nélkül is megértheti a magánnéző a mű szarkalitását?

Vincent: Szakralitását.

dr. Krepp Vazul: Azt is. Vidnyánszky úrelvtárs nem azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy jöjjön egy felelőlen magánnéző és félreértelmezze az előadást. A színházipar nem lengyel csalamádékonzerv, elég egy apró hiba, és….

Vincent: És?

dr. Krepp Vazul: És. Egyetért ugye azzal, hogy nincsenek magánszínházak.

Vincent: Vannak.

dr. Krepp Vazul: Ernőketitkár!!!!!  (Ernőketitkár bejön, tizenhárom éves, de nagyon tehetséges)  Van magánszínház? Hmm. Iktassa kérem két példányban. Kedves nagybátyjának pedig adja át  jókívánságaim.  Tudja Vincent, szerintem elég ha egy országban két színház van, vagy esetleg csak egy, és a kerületi úrelvtársak eldönthetik, hogy melyikbe lesz a vezénylés. A magánnézőnek egységes értelmezési keretben, minisztériumi irányítás alatt kell elvégeznie a nézői feladatokat. Miért, csülkös babot lehet szakképesítés nélkül enni? Na, ugye.

Vincent: Tehát, akkor….

dr. Krepp Vazul: Tehát. Akkor. Az a fontos, hogy kérdezzenek, bátran kérdezzenek. Szélesítenünk kell a demokráciát, magasítanunk kell a demokrácia várának falait, lőrés, fal, lőrés, fal, és így tovább, nem az, hogy lőrés, lőrés, mert akkor ugye ki tetszik esni a demokrácia várából. Szabályoznunk kell a globoszférát, blofoszgérát, miegymást. Nem kell államosítani persze a magánglobokat, az egyéni globokat, mint Ausztriában, de azért határt kell szabni a felelőtlenségnek, viszontlátásra a tanfolyamon, kedves Vincent.


Dr. Diplománia

Mióta Orbán (már megint … ugyi, hüjjenép?!) hatalmon van, kis túlzással, de nem múlik el úgy egy hónap, hogy ki ne derülne valamelyik Kegyencéről: idegen sőt, lopott tollakkal ékeskedik. … Hm. Jellemző, ezekre a dzsentrista parvenükre: gerinctelen talpnyalásukat, pártkinevezettségüket és inkompetenciájukat hamisított papírok mögé igyekeznek elrejteni. De miért, amikor a hasonló Kinevezőjük még csak hasonlóra sem törekszik?

Mikszáth Kálmán valószínűleg csak vállat vonna, ha elé tennék az elmúlt néhány esztendő különböző “végzettség”-botrányairól szóló híradásait, Schmitt Páltól kezdve, Nyelvvizsga-ügyön át egészen Tolnainé Szatmári Katalinig: ugyan mi ebben a nóvum, hiszen pont ilyesmikről írt ő bő száz esztendővel ezelőtt is. Mert a Parvenü és/vagy a Dzsentri mindíg is úgy próbálta megszerezni magának azt a képességei és habitusa okán elérhetetlennek látszó Tekintélyt, hogy kutyabőrt, címeket, rangot, stallumokat igyekezet hamisítani, megvásárolni és/avagy kinyalni. De mivel Odabent, Legbelül pontosan tisztában volt a maga “személyiségének” művi voltával, hát a kisebbségi komplexusát barokkosan túlzó pöffeszkedéssel, meg a maga altestének, a hozzá hasonlók, a hasonló módon feltörekvők nyalintatásával igyekezett kompenzálni.

Igazából nem is tudnám megmondani, hogy ezeknek a Törtetőknek (mert végső soron azok!) mi is jár a fejükben. Az kétségtelen, hogy valamennyiüknek a kívánsága: vagyonban és pozícióban felemelkedni, ezzel pedig a Társadalomban Tekintélyt szerezni (mert valójában ez a Végső Cél!). Ámde a Vagyon nem föltétlenül eredményez Pozíciót, a Pozíció pedig Vagyont, e kettőből pedig nem minden esetben következik a Tekintély sem, mint ahogyan a Tekintélynek sem föltétlen vonzata a stallum és a gazdagság.

Az én családomban két, valóban tekintélyes ember volt, a két nagyapám. Az apai egy somogyi zsákfalu parasztgazdája volt, aki soha nem számított különösebben vagyonosnak még a legszűkebb környezetében sem. Ennek ellenére bölcs humánuma és maga szerezte műveltségével elérte azt, hogy ha a falujában valakik összevesztek, azok még az 1970-es években sem a tanács-, avagy a téeszelnökhöz, a pártitkárhoz, netalán a bírósághoz rohantak igazságért, hanem kikérték az Öreg véleményét, s abba általában bele is nyugodtak. Ezért pedig soha nem pénzzel, áruval, terménnyel, avagy valamiféle választott stallummal, hanem egyre növekvő tekintéllyel, Tisztelettel fizettek neki. Amit ő vagyonban az I. Világháborút követő három évtizedben elért, azt kizárólag a maga gazdálkodási tehetségének köszönhette. Ő tehát úgy szerzett magának Tiszteletet, Közösségi Elismertséget, hogy abból neki semmiféle vagyonnövekménye nem származott. Az anyai nagyapám egy, szinte a koldusbotig elszegényedett, felvidéki, nemesi családból származott. Orvosi diplomáját csak úgy tudta megszerezni, hogy tanulmányi szerződést kötött a Monarchia hadseregével. Az I. Világháborút követően átköltözött Ungvárra, ahol azonban “jöttment”-ként nem számíthatott semmiféle automatikus elismertségre. Ezt, a Tekintélyt és a Tiszteletet a gyógyító tevékenységével szerezte meg, ami pedig egyre nagyobb Jövedelmet, s ezzel Vagyont eredményezett neki. Bár a szovjet rendszer szinte mindenéből kiforgatta, társadalmi pozícióját haláláig meg tudta őrizni.

No, de mire gondolhatnak a Törtetők, hogyan képzelik elérni Céljukat? Erre okadatolt választ adni nem tudok, s az “archétípusaikat” sem tudnám alfától ómegáig felsorolni, pusztán csak néhány közismert példát.

Schmitt Pál szerintem a “Mindenre Tehetségtelen és Nem Ravasz ” törtető típusa. Ő úgy akart magának elsősorban Tekintélyt, hogy türelmesen és kitartóan törekedett előre a Ranglétrán … gyakorta hatalmas ugrásokkal. Ám ezt nem úgy valósította meg, hogy volt ehhöz kellő tehetsége, az ilyesmit még csak fel sem tételezte magáról! Hanem úgy, hogy mindíg megtalálta az “utca napos oldalát“, amelyet nem a Nap, hanem egy-egy soron következő és éppen kinyalandó Segg “világított meg” neki, s miután végigápolta az összes Alfelet, végül már “Csak Egy Maradt” (a Felcsúti Meklód), amelyik akkor is fölötte terebélyesedett, ha ő elvileg a “Legfőbb Közjogi Méltóság” szintjére jutott. A törtetése során (és ippeg punkt ebből) szerzett Vagyon már csak a “kapcsolt”, de általa egyáltalán nem elhanyagolható és megvetendő “áru” volt, amit fényesen bizonyít az, hogy számos, jelentős értéket képviselő, fővárosi ingatlanja dacára, volt képe elfogadni a reá írt törvény alapján neki “járó” további, a Társadalomtól “kapott” vagyontárgyait. Ámde a hírhedt “doktorija” (a valószínűleg hasonszőrű “diplomájáról” eleddig még nem volt szó … minek?!), amire igazából semmi szüksége nem volt a “karrierje” szempontjából, már csak a Mohóság, az a bizonyos “No még ezt is!“-típusú, cím- és rangkórságos ostobaságának, felkapaszkodott újgazdagságának és mélységes kisebbségi komplexusának jele volt, amit ha a HVG nem derít ki, még ma is Ő lehetne az “Álamelnök”. Ugye?

Tolnainé Szatmári Katalin ezzel szemben a “Félig Tehetséges de Nem Eléggé Ravasz” törtető eklatáns példája. Mint “Tüzépes Kati” ugyan kellően invenciózusan vezette vállalkozásait, azaz … hogyan is írjam le ezt úgy, hogy kellően megsértsem? … nettó adócsalásokkal szerzett egy nem is csekély Vagyont, ámde ezzel nem sikerült magának elérnie a vágyott társadalmi pozíciót, az elismertséget, tehát a Tekintélyt. Megpróbálkozott ugyan ezzel az egykorvolt SZDSZ-en belül, de onnan gyorsan elhajtották. Ezért osztán igazi parvenüként, ebül szerzett pénzét arra fordította, hogy egy másik Parvenünél, Pénzéhes Újgazdagnál bevásárolja magát egy Stallumba (ahol aztán ebként köllött tevékenykednie), nevezetesen az Országos (miért nem “Nemzeti”?) Környzetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főigazgatói posztjára. Nyílvánvalóan volt ehhöz elegendő Vagyona, mert ez sikerült is neki! Ámde valamilyen oknál fogva, a “sikeres vállalkozó” címe mellé hiányzott neki egy diploma sőt, egy doktori cím is. Ez előbbiért kizavarta valamelyik famulusát a Józsefvárosi Piacra (kezdem érteni, miért tartják a fidesznyikek sürgősen bezáratni valónak ezt az “Intézményt”!), ahol az ügyetlen ügyintéző csak egy, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (ma: “Óbudai Egyetem“) soha nem volt karának soha nem létezett szakja oklevelét tudta kiállíttatni Főnökasszonya részére. Ámde még ezzel sem lett volna baj, ha Tolnainé Nertársnő nem óhajt újabb, a vagyonából bőven finanszírozható doktori címhez is jutni, amit úgy intézett el, hogy rákattintott a netre, s egy amerikai (egy hardrock-termékeket árusító bodega címére bejegyzett) “Lovagrendtől”, azt átutalásos módon megvásárolta. No ezen bukott le a Hülyéje, ami osztán a “Dominó-effektus” alapján elvezetett a schmittpálos diplomáig! … Ha a “dr.” elöljárót soha nem akarta volna a nevéhez biggyeszteni, még ma is Főigazgató lehetne (akárcsak a Mi Plagink, mint köztelnök!), adhatná ki az Orbánsimicskás Vállalkozásoknak az engedélyeket számolatlanul és kaphatná az állami fizetést, jutalmat és prémiumot … meg az “egyéb juttatásokat” … ugyancsak számolatlanul!

De ha már Orbánnál tartunk, ő a “Félig Tehetséges de Teljesen Ravasz” törtető példája! Ő ugyan teljesen tehetségtelen az önálló, tehát a piaci alapon (akár adócsalásokkal is tarkított) vagyonszerzéshez, de rendkívül invenciózusan tudta kihasználni a Parvenü Oligarchákat (legyenek ezek akár felkent Egyházfiak is!), a Stallumokra Ácsingózó Dzsentriket (legyenek ezek akár papok is), meg a csodákra váró, szájtáti, egy Mindent Megmagyarázó és Elintéző Vezérre áhítozó, (elvileg) tekintélytisztelő társadalom-rész vágyakozásait. Viktor úgy lett a Szeretett Vezető, hogy simán átvert mindenkit, azaz úgy, mint az “Egy magyar nábob” című Jókai-regényben szereplő Kis Mihály:

Kárpáthy János úr birtokán épp a hagyományos pünkösdi király választás folyik. Hat évig Márton volt a cím birtokosa és élvezte az ezzel járó kiváltságokat, de osztán egy új csikós tűnik fel a pusztán Nádudvarról és elragadja tőle a győzelmet. János úr titokban megegyezik az új győztessel: Kis Miskával, hogy adja ki magát tehetős földesúrnak, járjon vele mindenűvé, ad neki pénzt, kártyázzon, verekedjen, csábítsa el a nőket, ha hagyják magukat. Majd egy év múlva, mikor lejár a pünkösdi királyság leveti a szép ruhát, beáll hozzá egyszerű hajdúnak, hogy szégyenkezzen a sok nép aki addig igyekezett minél közelebb kerülni hozzá és akiket János úr mélyen lenéz. Miska kezet ad rá, de végül ő szedi rá a nagyurat. A csikósból lett kalandor egy év alatt annyi pénzt tesz félre (amit kártyán nyer), hogy nemesi címet vásárol gyűrűvel, birtokkal, címerrel, és az év végén egyenrangú felekként állnak szemben.

Hogy ebben a huszonnegyedik esztendeje tartó Újmagyar Rémregényben ki is a “Kis Miska”, azt már leírtam. Hogy kik a “kárpáthyjánosok”, akiknek a fejére nőtt ez a Lócsiszár, az meg kitalálható: a “Kerjobbkonz” Úri Réteg, meg a mindenkori Állam által alaposan felhízlalt Oligarchák. Az előbbiek a pajzsukra emelték Őt, akit meg az utóbbiak finanszíroztak az előbbiek eluralása érdekében. A vége meg az lett, hogy Viktor ma A Führer, a Legkerjobbkonzabb Politikus és a Leggazdagabb, Legbefolyásosabb Oligarcha ezen a 93 ezer négyzetkilométernyi Latifundumon, ami meg ugyi a Sajátja! Nem is csoda, hogy mélységesen lenézi a diplomásokat, a különböző tudományos fokozatokat megszerző “doktorokat” (hiszen egy átabotában elvégzett jogi tanulmányokkal ő is az lett … gyakorlatilag nem is használja a “dr.” címét!), s ezt az úgynevezett “oktatási” és “kultúr”-politikájával rendszeresen ki is nyílvánítja!

Ámde ha a Főnök ennyire utálja a diplomásokat és a doktorokat, akkor A Slepp, akik szintén mélyen lenézik az Értelmiséget, ugyan miért akarnak annak címeire szert tenni és annak társadalmi rétegébe olyannyira betörleszkedni, hogy akár még a legnyílvánvalóbb csalásokat is megkockáztatják? Miért van bennük ez az ellenállhatatlan “Dr. Diplománia“? … Mert Tekintélyt és Tiszteletet akarnak maguknak annak ellenére, hogy sem a habitusuk, sem a tehetségük erre nem predesztinálja őket, s minél inkább törtetnek a Végső Cél felé, annál kevésbé van rá esélyük! … No de ennek felismeréséhez legelébb is alapvető Tisztességre, mélyen gyökeredző Humanizmusra és Intelligenciára lenne szükségük, amiket meg ugyi sem vagyonnal, sem stallummal megszerezni nem lehet!

Említett két Nagyapám hasonló történelmi kor szülöttje volt, ugyanazt élték át és alig néhány esztendő különbségével, ugyanakkor haltak meg. Bár lehet, hogy volt életüknek egy-két olyan mozzanata, amikre nem voltak büszkék, mégis nyugodt lélekkel hagyták el földi porhüvelyüket! Mert ugyan törekedtek valamire, de nem voltak Törtetők!

Ha igaz a keresztény egyházak “Mennyország-Pokol”-tanítása, amúgy Dante-módra, akkor ezeknek a Törtetőknek a sírjába hárfa helyett poroltót, háromnegyedes fehér lepel helyett pedig azbesztruhát köll majd tenni! … Érti, aki érti.

… és ezt …

szendamondja!


Cöcöcöcö! Nahát-nahát! Ejnye-bejnye!

A Nagyfőnöknek milliók, a Melósnak meg jó, ha pár ezer – így osztják a jutalmakat, prémiumokat az állami cégek (is) manapság (is). Viktor meg fel vagyon háborodva … akárcsak a magánvállalatok tulajdonosai a minimálbér miatt.

Az esztendők óta megszokott “menetrend” szerint, így, az év végén “csarnok elsőre” beérkezett a szokásos állami jutalom/prémiumosztogatás, az ezzel kapcsolatos sajtóbotrány, no meg Unser Victor unásig ismert “felháborodása”. Ilyenkor a különböző orgánumok (Blikktől kezdve Népszaván át … mondjuk … Origóig) arról szoktak cikkezni, hogy az általában nem a profitabilitásukról közismert állami vállalatoknál, meg a kizárólag közpénzekből “működő” és nem a skrupulózusan körültekintően tisztességes gazdálkodásukról híres intézményeknél (a “Klik” pl. alig egy év alatt 20 milliárdos adósságot gyűjtött össze … Nekünk, meg a Kölkeinknek!), függetlenül az adott szerv és annak vezetőinek teljesítményétől, röpködnek (ki az ablakon) a súlyos milliók a Karácsonyfa alá. A “Jézuska” persze elsősorban nem a melósoknak hordja a pénzt (ők általában akkor kapnak, ha marad … a veszteségből!), hanem a “menedzsmentnek” (Költségtakarékossági okokból Melós ment, “Menedzsjött! … megfordítva A GÉZA poénját!). A soros botrány idén például arról (is) szólt, hogy míg Dávid nertársnő, a MÁV vezérigazgatója 20 milla környékén részesülhetett az “elismerésben”, a mezei “sínbohócnak” jó, ha átlag 25 ezer jutott. … De, mint már írtam volt, ez megyen itt már sok-sok esztendők óta.

A 2010-es Fülkforr előtti utolsó ilyen botrány 2009-ben robbant ki, tartalma hasonló volt. Akkor még, azokban a Daliás Időkben, nem csak a “szokásos” Szargyártó, de maga A Vezér is kiállt a kamerák és mikrofonok elé (akkoriban még odafért a hasa a szabvány méretű pulpitushoz és az orcája sem lógott ki egy normál, ötvenkét centis képernyőről), osztán zengzetesen elkezdett “Pofátlanság“-ról szónokolni és bejelenteni, a “Namajdmi“-t.

A Fülkforr után azonban beköszöntöttek a hatalomgyakorlás és a kormányzás szürke hétköznapjai, a “Namajdmi” pedig kissé átlényegült. Egymás után köllött kinevezni a Kipróbált Nertársakat a különböző, állami szinekúrákba, amelyeknél ugyan bevezették a kétmilliós jövedelem-maximumot, de mintha elfeledkeztek(?) volna ugyanezt a jutalmakra és a prémiumokra is alkalmazni. Ki is tört hát a soros botrány 2010-ben, amit azonban nem lehetett a szokásos kommunistázással, meg pofátlanságozással elintézni, hiszen addigra már az összes érintett Macskajuliskát és Macskajancsit személyesen Ő, a Szeretett Vezető kötözte fel az Uborkafára.

Ezért osztán a Führer azt a taktikát választotta, hogy ő biza’ most nagyon, de nagyon meg van lepődve és felháborodva … “Cöcöcöcö, nahát-nahát, ejnye-bejnye!” …, a felelősséget simán rátolta az ilyen cégeket közvetlenül felügyelő “szak”tárcára (NFM – miniszter: Fellegi), s míg Szóvivője (hogy melyik? … hát az Ippeg Aktuális! … kijafasz tudja megjegyezni őket?! … különben is: érdemes?) útján megizente a Zembereknek, hogy a polgárilag helyes magatartás szerint “A teljesítményt el kell ismerni!” (hiszen ezér’ lett ugyi bevezetve az Egykulcsos!), közben meg szépen, csöndben bevezette A Szabályt, miszerint minden ilyen kifizetést a Miniszterelnökségnek, tehát személyesen Neki köll engedélyeztetésre benyújtani!

Ámde O. (Nulladik) Viktor minden istenkirályi igyekezete ellenére (pl.: “Médiatörvény” és  “-hatóság“) ezek a kifizetési sajtóbotrányok csak nem akartak elmaradni. Ezért osztán 2012-ben az volt a szöveg, hogy irgum-burgum, “Veszteséges országban nem lehet prémium!“, hiszen a GDP akkor éves átlagban 1,7, az utolsó negyedévben meg 2,4 százalékos “negatív növekedést” mutatott, majd kiröffentette magából, hogy “Mindenki fizessen vissza mindent, avagy ajánlja fel jótékony célra!” (gondolom a felcsúti Puskás-akadémia az “Elfogadható”-kategóriába tartozott!), ám ha ezt nem teszi, “… a lemondás is lehet alternatíva!“.

Most meg, hogy ismét kitört az a bizonyos “prémium-buzgár” (pedig “Dunaparte Napoleon” ugyi ezt a “gátat” is személyesen igyekezet ellenőrizni!), már csak annyi a miniszterelnöki szöveg, hogy “vizsgálatot követek” és “mindenki fizesse vissza” … a kétmilliós plafon fölötti részt. … A teljes visszapengetésről ugyi azért nem lehet szó, mert a GDP első (+0,9%), illetve a második negyedéves (+1,2%) adataiból “sikerült” levezetni azt az axiómát, hogy “… a kormányzat helyes gazdaságpolitikája következtében töretlen a fejlődés“, a felelősök megnevezéséről pedig azért nem, mert ugyi már két éve a Miniszterelnök(ség) a közvetlen engedélyező! … Hehehe! … “Ügyes”, nemde?!

Miközben fecseg az Állami Felszín, hallgat a Mély, azaz az úgynevezett “VersenyszféraMélymocsara! Márpedig az igazán csimbókos premizálások (ha nem is közvetlenül, tehát cash-ben) itten is gyakoriak, arról meg nem is beszélve, hogy a “svarcosan” minimálbéres foglalkoztatás elsősorban erre a gazdasági szegmensre a rendkívül jellemző. Nem tudom, kinek milyen tapasztalatai vannak, de magam voltam tanúja annak az alig egy hónappal ezelőtti esetnek, amikor a közel hárommilliárdos cégtulajdonos a társaság pénzéből frissen megvásárolt (de nem magyar rendszámot viselő … az vót rajta, hogy “FL … számszámszám”), cirka 50 milliós luxuskocsijából (a hűtőn a “Háromágú Csillag“, hátul meg az “500SEL” felirat!) kihajolva nyálasra ordította a nyolcadik esztendeje minimálbéren tartott alkalmazottját azért, mert az gyerekszületés okán némi béremelésért volt bátor folyamodni: “Majd ha kitermeled bazdmeg! Akkor bazdmeg! Ha nincs pénzed, akkor meg ne bazdmeg! … Meg ne halljak többet tőled ilyesmit bazdmeg, mert kirúglak bazdmeg és huszat találok a helyedre bazdmeg!“.

Ez a jelenet azért jutott eszembe, mert a nemrég az egyik vidéki napilap online oldalán olvastam egy cikket (elnézést, hogy nem tudom linkelni, de a kósalandi szerver nemigazán működik, én meg nem tölteném ezzel az időmet!), amelyben a minimálbér január elseji “emeléséről” és az erről alkotott vállalkozói véleményekről volt szó. A “Helyi Diurnus” ugyanis elolvasta a Policy Agenda (“PA“) azon felmérését, miszerint 2010 óta ugyan “dinamikusan emelkedik” a minimálbér bruttója (cca. 70 ezerről a mostani 101.500-ra), de a “kézhez kapott” összeg ugyanezen időszak alatt 60.236 forintról mindössze 66.482-re, azaz a teljes “plusz” adó után alig több, mint hatezer forint, miközben az adózás előttié bő harmincezerre rúg (ötszörös a szorzó!) … megjegyzem, ezt a PA nélkül is lehet tudni! Ennek kapcsán megkérdezett néhány “Helyi Nagyvállalkozót” (“HNV“), akik “jelentős számban foglalkoztatnak minimálbéreseket” aziránt érdeklődve, hogy mi erről a véleményük.

Nos, ezek a “HNV“-k azon véleményüknek adtak hangot, hogy “…a minimálbér emelésének együtt kellene járnia az elvárások növekedésével, hiszen itt munkabérről és nem pedig valamiféle szociális juttatásról van szó” (miközben ugyanezen HNV-k csuklás nélkül vesznek “kölcsön” alkalmazottakat a helyi, valójában Kósa-tulajdonú közmunkás-foglalkozatótól, ahol meg ugyi szociális segélyért cserébe munkát köll végezniük a rászorultaknak!). Mánpedig ez a legkisebb garantált bér sokkal inkább az utóbbit, mint az előbbit szolgálja, ráadásul még “bérfeszültséget is okoz“, hiszen míg a teljesítménybéreseknek senki és semmiféle garanciát nem nyújt (?! … ez nem a Munkaadó dóga lenne?), addig a “minimálosok” pusztán kormánydöntéssel juthatnak “évről évre magasabb jövedelmekhez” (a PA-felmérésből láthatjuk, hogy mennyi is ez a “növekmény”)! Az igaz ugyan, hogy a minimálbér intézményére valamilyen formában szükség van, hiszen “az embereknek élniük kell valamiből“, de ezt nem a “valódi munkát végzők terhére és felbosszantásával” kéne megoldani. … És mi ebből a “legaranyosabb”? Hogy ezeket a nyilatkozatokat a HNV egyike sem merte névvel vállalni! No nem azért, mert a cikket olvasván az így lepiszkolt alkalmazottjaik talán rájuk borítanák a cégszékházat. Ugyan, dehogy! … Hanem hogy meg ne sértsék a Méltóságos Hatalmat, aminek mindenféle teljesítmény-elvárás és annak növekménye nélkül fizetik be az időnként bejelentett melósaik után járó egyre magasabb sarcot, meg a “Demokratikus Járulékot“! … Ugyi?!

Egy minapi hír szerint a “Gyarmatosítótól” (EU) lenyúlt újabb 24 milliárd forintból az “Ellátásból” már kiesett, tartósan (tehát több, mint három hónapja) munka nélkül lévő közmunkások mintegy százezrének az óvodások szintjére “belőtt”, többhónapos “kompetencia-fejlesztő” tanfolyamokat szerveztek. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen közmelós és közmelós között számos különbség akadhat, s elképzelhető, hogy bizonyos minimális tudás híján azért nem jutnak ahhoz a beígért Egymillió Munkahely részarányos valamelyikéhez, mert mondjuk nem tudnak köszönni, avagy fényképről felismerni a különböző betegségeket.

Ámde mi lenne, ha egy újabb 24 milliárdból a Munkáltatóknak is meghírdetnének egy Kompetenciafejlesztő Tanfolyamot, amit legelőször személyesen A Mi Boldogságos Fényességünk próbálna ki ippeg punkt a Választásokig terjedően  (ha mulaszt, ki van rúgva!)? … Há’ miér’ ne?

Kőtöttünk Mi, meg az EU ennél sokkal nagyobb (magyarországi) hülyeségekre sokkal többet is! Ennek meg talán még haszna is lenne! Bár ahogy ezt a honi társaságot ismerem: pénz a Zsebben, tudás meg az Agyon kívül! … Ahogy szokás.

… és ezt …

szendamondja!