“Odaát” sem mindenki hülye!

Nem csak “Ideát“, a republikánus ballib oldalon látják azt pontosan, amit Vityu kán művel az országgal, tehát velünk, mindnyájunkkal. “Odaát” is vannak valódi “jobboldaliak”, igazi “konzervatívok”, csak őket azért nem “látjuk”, mert a Bábmester kitiltotta őket a bábszínházból. Ezek egyike az az alábbi cikk szerzője. (Az eredeti linkje a közölt cikk címe alatt vagyon!)

Solymosi Frigyes:

A konzervatív értelmiség felelősségéről

Az elmúlt hónapokban drámai eseményeknek lehettünk tanúi. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kétharmados többség megszerzésének veszélyei is vannak. A hatalomban lévő politikusok hajlamosak arra, hogy az intézkedések garmadát hozzák létre, anélkül hogy azokat előtte megtárgyalnák az érintett társadalmi rétegekkel. Úgy tűnik, hogy Habony Árpád, aki állítólag társadalmi munkában végzi tanácsadói feladatát – aki szinte egy személyben átvette a korábbi „Vének Tanácsának”, a Szövetség a Nemzetért és a Nemzeti Kör szerepét –, nem tud megbirkózni feladatával.

1. A kormány közelmúltban hozott sajátságos, át nem gondolt intézkedései hatalmas társadalmi felzúdulást váltottak ki. Mindezt „színesítették” az adóhivatallal és vezetőjével kapcsolatos jelenségek és néhány kormánypolitikus szemet szúró költekezése. Örülhetünk annak, ha kivételes helyzetben lévő politikusaink és tehetséges vállalkozó barátaik gyarapodnak. Alapvető és megbocsáthatatlan hiba viszont, ha képtelenek számot adni hirtelen gazdagodásuk rejtelmeiről, ha teljesen hülyének tekintik a társadalmat. A hatalomban lévőknek még a látszatát is el kell kerülniük, hogy visszaélnének lehetőségeikkel. Nálunk összehasonlíthatatlanul fejlettebb országok társadalma sem tolerálja a politikusok túlzó, fényűző életvitelét.

2. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az események egyelőre nem igazolják a kormányfő tusnádfürdői beszédének elemeit a hanyatló Nyugatról és a gazdasági fejlődést mutató keleti példaképeinkről. Néhány új történés: Törökországban a különleges demokrácia keretében harminc újságírót tartóztattak le és elfogatási parancsot adtak ki az államfő riválisa ellen; drámai gazdasági visszaesést vizionálnak Kínában; régi-új barátunk, Oroszország, a paksi erőmű fejlesztője pedig a gazdasági összeomlás szélén áll. Szakmájából kifolyólag a „hanyatló” nyugati és az „erőtől duzzadó” keleti országokban sokat járt kutatóként egyelőre nem ajánlom a fiataloknak, hogy ezekben az országokban keressék boldogulásukat.

Tagadhatatlan, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz a hazai pártcsatározásokban kiemelkedő sikereket ért el. Az „egy a zászló, egy a tábor” program keretében beolvasztotta vagy eltüntette a rendszerváltozás után alakult és a politikában jelentős szerepet játszó jobboldali pártokat, és – különböző tényezőknek köszönhetően – már másodízben kétharmados többséggel alakított kormányt. A sikeres politizálás azonban nem csak a belső ellenfelek legyőzéséből, a kormányrúd megszerzéséből, megtartásából áll. Ami számomra rendkívül aggasztó, az a külpolitika, pontosabban a demokratikus országok véleménye hazánk kormányzásáról. Kevés ország dicsekedhet azzal, hogy az Egyesült Államok régi és új elnöke, a Republikánus Párt vezető szenátora, korábban pedig az EU-bizottság számos vezető politikusa kemény bírálatot fogalmazott meg a kormány politikájával kapcsolatban, nem beszélve az amerikai és európai sajtónak politikánkat elmarasztaló töméntelen írásáról. Be kell vallanunk, hogy hazánk, pontosabban a kormányunk nemzetközi reputációja olyan szintre süllyedt, amivel a kelet-európai országok egyike sem büszkélkedhet. Nyugaton már alig állnak velünk szóba, kénytelenek vagyunk Kelet felé kapcsolatot keresni. Az ember csak abban bízik, hogy ennek a programnak a keretében nem vonulunk vissza az őshazába.

Sajnos egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány meg kívánná vagy meg tudná állítani ezt a trendet, nem beszélve a megfordításáról. Azt aligha tekintjük elégségesnek, hogy a kormányfő megbízta a külügyek kezelésével a labdarúgójátékokat szintén kedvelő, de külügyekben tapasztalatlan fiatal párttársát, aki első lépésként drámai személyi változásokat hajtott végre minisztériumában, és menesztette csaknem hetven százalékát a külképviseletek vezetőinek. Mintha ők lennének a felelősök a jelenlegi helyzetért. Annak sincs és nem lesz pozitív hozadéka, ha maradék erőnket és a kormányközeli médiát bevetve próbáljuk a hazai közvéleményt meggyőzni, milyen borzasztó ország is az Egyesült Államok, élén a mindenkori elnökkel. McCain szenátorról, a miniszterelnökről tagadhatatlanul szörnyű kijelentést tevő republikánus politikusról pedig – többek között –„kiderítjük”, hogy ’45-ben „ott somolygott az Enola Gray fedélzetén Hirosima felett, amikor kioltották az atombombát”. Az teljesen lényegtelen momentum, hogy McCain 1936-ban született.

3. A jelenlegi elszomorító helyzet létrejöttében azonban nemcsak a kormánypártoknak, hanem a konzervatív értelmiségnek is felelőssége van. A pártok holdvarától ugyanis joggal elvárható, hogy ne csak tapsoljon, dicsérje támogatott politikai mozgalmát, hanem amikor észleli a rendellenességeket, adjon hangot véleményének. Ehelyett az elmúlt öt évben a kényelmesebb és számára biztonságosabb utat, a hallgatást választotta.

(…)

*

A teljes írás ugyan a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható, de szerintem már ennyi is bőven elég!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Aszongya a Zorbán …

Adóssághegy alatt fuldokolnak az állami intézmények. A felügyelet nélkül maradt Matolcsy meg szórja a pénzt, ki az ablakon, szívlapáttal. Ámde mégis: aszongya a Zorbán, hogy itten minden a legnagyobb rendben vagyon.

Aszongya a Zorbán a Kossuth Rádió péntek reggeli (magán) műsorában, hogy itten kéremszépen a világon semmi gond nincs a német-magyar kapcsolatokkal, az együttműködéssel. Bezzeg Európában! Ottan hemzsegnek az ilyesmik. Ezér’ osztán nem is számít lebaszásra a “Kedves Angélától“, amikor arra a pár órára Budapestre gyün.

És milyen igaza van! Mindenki láthatta, hogy a Charlie Hebdo-mészérlás elleni tüntetésre Párizsba érkező állam- és kormányfőket hogyan fogadta Hollande elnök az Élysée-palota udvarán: mosolygós praclizások mindenkinek a lépcső tetején, Merkel még ölelést is kapott, Darth Victoriusnak meg gyors és rövid kézfogás, lehetőleg azelőtt még, hogy “egy szintre” jutott volna a köztársasági elnökkel. … Bámult is a Csúti Chavez rendesen. (Sokkal butábban, mint a hírhedt Juncker-féle “kézfogó” alkalmából.)

Aszongya a Zorbán, hogy a magyar gazdaság, no meg a zemberek háztartásának energiaellátása még egyáltalán nem biztosított. Nekije most “ezen kell dolgoznia”. Ezér’ jön Budapestre Putyin cár is, nem pedig azér’ hogy “Viktória” immáron honi területen és házon belül “térdeljen elé”.

És milyen igaza van! Hiszen az idén lejáró, másfél évtizedes (megjegyzem: pont Általa és elképesztően rossz feltételekkel megkötött!) gázszállítási szerződés alapján, még mindig van bő 6 milliárd köbméternyi kifizetett, de át nem vett földgázunk Legújabb Régi Jóbarátunk saját állami tulajdonú cégénél, miáltal most már tényleg “Mi vagyunk a Gazprom legvidámabb barakkja“. Ami meg azér’ halmozódott fel, mert a Tiszteltlakosság és a Tiszteltgazdaság energiaigénye az elmúlt esztendőkben “kissé” csökkent. Megéri tehát térdre ereszkedve “oboázni”, ennek okán pedig összeveszni mindenkivel (lásd még: kitűnőek a német-magyar kapcsolatok!).

Aszongya a Zorbán, hogy Magyarország már olyan jól teljesít, hogy “kezdhetünk beszélni” a különadók “európai szintre” való mérsékléséről. Mondjuk a bankok esetében is, meg az egyéb vállalkozásoknál is.

És milyen igaza van! Ezek a “beszélgetések” mánis elkezdődtek (lásd előző posztomat!). No igaz, hogy egyelőre még csak a reklámadó ügyében, s mindössze csak egyetlen “érintettel”. Az is igaz, hogy “kissé különös” ez, no de egy unorthodox jogállamban ez így szokás kéremszépen hölgyeimésuraim, különösen, hogy azér’ ennek “ára” is vagyon (“Ingyé’? Ezeknek? Még Nektek sem!“). Ezt tessenek tudomásul venni, no meg tessenek örülni annak, hogy legalább már beindult a folyamat! (A Méltatlankodókra pedig a “Klasszikus Demokrácia” szabályai vonatkoznak: a Hatalomnak “klassz“, az ágálóknak meg “kus(s)“!)

Aszongya a Zorbán, hogy a magyaroknak “jogos igényük tudni“, hogy mi folyik a Magyar Nemzeti Bank falain belül. Különös tekintettel arra, hogy egyre több hazai pénzintézet válik az MNB jóvoltából “magyarrá”, meg egyre több “alapítvány” jön létre “osztódva szaporodva” ugyancsak az említett intézmény “áldásos tevékenysége” következtében. (Kár, hogy ezt az elképzelését, miszerint “jogos igényük tudni”, nem osztotta meg az éceszgéber Jegybankárral. Akkor talán nem perelte volna be a “Figyelő“-t és hajlandó lenne infókat is kiadni a tevékenységéről!)

És milyen igaza van! Ám ehhöz képest a Jegybank tavaly április óta kegyeskedik mindenféle felügyelőbizottság nélkül működni. Az előzőnek ugyanis lejárt a szavatossága mandátuma, a következőt meg azér’ nem lehet megválasztani, mert egy 2011-es módosítás szerint a négy helyből három “jár” a (lényegében egyfrakciós) kormánypártoknak, egy pedig a (háromfrakciós) ellenzéknek. Ügyes a dolog, nem is tudnak hárman megosztozni az egyetlenen, így Gyurcy bácsi szívlapáttal szórja ki a (szerinte) “nemközpénzt” az MNB ablakán, az eddigi 240 milliárdot újabb 3 milliárddal (lásd itt!) megszaporítva. (Megjegyzem: anno, ha Járay nertársnak, mint FB-elnöknek, nem tetszett az MNB gemkapocs-beszerzése – szerinte kettővel többet vettek a kelleténél – tűzhányó-szerű szókészlettel felszerelkezve minősítette a Jegybank gazdálkodását. De akkor még volt FB és akkor még az offsóros Simor volt a matolcsy! … Wo sind die schönen alten Zeiten?!)

Aszongya tehát a Zorbán, hogy itten minden a legnagyobb rendben (csak éppen reá néznek Európa politikusai úgy, mint egy darab szarra!), meg hogy “Magyarország jobban teljesít!” (csak éppen az állami intézmények fuldokolnak az adósságokban – tavaly összesen 101 milliárd forint, évtizedes rekord!). Minden tehát “verihepi”.

Ideje lenne már nekünk is mondanunk Neki(k)! Merkeltől ilyesmit ne várjunk, hiszen nem az a dolga.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A Nagy Alku

A Népszava szerint tegnap Berlinben megköttetett a Nagy Alku a Maffia-kormány és az RTL Group között … “érdekes” körülmények közepette, érdekes mellékzöngékkel és tanulságokkal.

Napok óta kering a hír, hogy az Orbán-kormány nagyon szeretne kiegyezni az általa alaposan megsarcolt, s ezért (bosszúból) tavaly nyár óta valódi hírműsorokat készítő RTL Klub-bal. A kabinet részéről személyesen Dzsentri Dzsoni a főtárgyaló, s az egyeztetések nem a tévétársaság magyarországi, hanem annak német-luxemburgi tulajdonosaival folynak. Az előbbi által felajánlott alku pedig az, hogy a durván magas, ötven százalékos reklámadó (melynek összbevétele 90 százalékát a piac 15 százalékát birtokló RTL fizeti!) legkésőbb jövőre öt százalékra mérséklődik, a cég megkaphatja a kábeltévés társaságoktól a mintegy 6-8 milliárdos sugárzási díját, cserébe leállítják a “túlzottan közéleti”, s az Állampárt/Pártállam népszerűségét alaposan kikezdő hírműsorok gyártását, valamint menesztik Dirk Gerkhenst, a magyarországi vezérigazgatót. Mindezt pedig a lehető legsürgősebben, még Angela Merkel német kancellár február másodikai, budapesti látogatása előtt.

Ezt az értesülést a 444.hu “röppentette fel” hétfőn, s akkor még sokan csak a vállukat vonogatták. Szele Tamás például, a gepnarancs.hu oldalán tegnap megjelent jegyzetében is még úgy vélekedett: az alku valószínűleg soha nem fog megköttetni. Egyrészt azért, mert a kormánynak igazából nincs mit felajánlania, az “ügy” csakis nekik kínos, számukra sürgető, hiszen Merkel asszony cipősarkainak kopogása már a folyosóról hallatszanak. Másrészt azért, mert az RTL van “nyeregben”: a reklámadó miatti keresete hamarosan az Európai Bíróság elé kerül, elég gazdag ahhoz, hogy kivárja a számára kétségtelenül kedvező döntést; “újtípusú” híradójának jelentős nézettségemelkedést köszönhet, míg a “visszabulvárosítás” ugyanennek csökkenését és jelentős arculat-, valamint hitelvesztést eredményezne.

Ezek az érvek logikusak, tehát méltányolandóak voltak: igazaknak tűntek. Már csak azért is, mert a “háborút” még tavaly meghirdető magyarországi vezérigazgató (Gerkhens) és az anyavállalat regionális alelnöke (Andreas Rudas) kórusban állították: semmiféle alku nem lehetséges a magyar kormánnyal, csakis a teljes visszavonulás, tehát a reklámadó eltörlése a számukra egyetlen elfogadható végeredmény. Rudas akkor még azt is hozzátette, hogy az RTL Groupnak számos, “Magyarországhoz hasonló” államban vannak befektetései, s ha itt, ebben a kérdésben egyetlen millimétert is engednek, az annyi lenne, hogy kitették magukra a feliratot: “Zsarolhatóak vagyunk!“. … Nos, úgy tűnik: mégis csak azok! Ha nem is maga az RTL Group, de Rudas mindenképpen.

A Népszava ugyanis a ma megjelent írásában (linket lásd a poszt legelején!) nem csak arról számolt be, hogy a Nagy Alku tegnap Berlinben, a 444.hu által közölt feltételek alapján végül megköttetett, de arról is, hogy (állítólag) miért:

Forrásaink szerint Lázár – aki hétfőn érkezett Berlinbe, s szerdán kötött egyezséget – sikerrel járt, noha ehhez kifejezetten “orbáni” eszközöket kellett bevetnie. Információink szerint ugyanis a kancelláriaminiszter egy Rudas személyes üzleti tevékenységét kényesen érintő dokumentumcsomaggal érkezett berlini tárgyalásaira, amivel komoly nyomás alá helyezte az üzletembert.

Előfordult már, hogy ez a nagymúltú, “szociáldemokrata napilap” az értesüléseivel “vakra futott”. Nem tudom eldönteni, hogy ez történt-e most is, de a hír fentebb idézett része lényegében hihető. Hihető azért, mert az állítólag(?) alkalmazott “alkumódszer” teljes mértékben ráillik a mi dicsőséges kormányzatunk általános “jellemzőire”. Ez pedig nem más, mint az államhatalom bástyái mögé húzódó, az ott található valamennyi “nehézfegyverzetet” felvonultató/bevető, nettó maffiás zsarolás. Ugyan miért ne lehetne elképzelhető, hogy A. Rudas regionális alelnök füle mögött volt némi (megavasodott) vaj, amit a Dzsentri, az általa felügyelt külhoni hírszerzés “segítségével” kiderített, majd a bizonyítékokat (melyek ezúttal nem csak “fecnik” voltak!) az RTL Group vezető tisztviselője orra alá tolta? Mint amolyan “ultima rációt”.

Van itt azonban egy másik fontos kérdés is. Kizárólag Rudas volt a zsarolható, vagy esetleg rajta keresztül maga a cég is? Mert ha az előbbi az igaz, akkor az RTL-nek, a csúcsvezetésnek immáron egyetlen lehetősége van: útilaput kötni az alelnök talpára és fityiszt mutatni a magát most roppant ügyesnek képzelő Lázár által képviselt maffiának. De ha az utóbbi a helyzet és muszáj betartani az Alkut, hát akkor is ugyanoda lukadunk ki: kitehetik magukra azt a feliratot, melyet még anno, az akkor még tántoríthatatlan, de most “kiegyező” alelnök említett: “ZSAROLHATÓAK VAGYUNK!”

Ezen kívül van egy újabb szempont is. Az nevezetesen, hogy az Orbán-banda egyáltalán nem arról híres, hogy szavatartó lenne. Ha már elérték céljukat, megszerezték amit akartak, akkor nem hogy szóbeli ígéret, de aláírt szerződés, megszavazott és hatályos törvény, sőt, Alaptörvény sem számít. Nem hiszem el, hogy ezzel pont az RTL Group ne lenne tisztában és ennek ellenére bevállalná, be is tartaná az Alkut. (A “nem”-hez azért ne fűzzünk túlzott reményeket! Hiszen volt már rá példa, hogy egy tekintélyes német óriásvállalat, a Deutsche Telekom simán lefeküdt a magyar kormányzati maffiának! – lásd az “Origo” esetét. … Igaz, utána volt egy “részleges korrekció”, de az “eredeti állapotot” már senki nem állította helyre. Igény, erkölcsi vonatkozásban is, lett volna rá, de szándék már nem.)

A feltett kérdéseimre persze majd az élet, a jövendő fogja megadni a választ. Mondjuk úgy, hogy a “Retektévé” egyre népszerűbb híradóiban az eleddig három-négy “hetimészároslőrinc/rogánantaléstsai”, egy-kettőre csökken. Az/azok pedig némileg megváltoztatott stílusban. Van is erre egy szemléletes gondolatkísérletem!

Tegyük fel, hogy mondjuk a 444.hu oldalán megjelenik a következő hír:

Rogán Antal, az V. kerületi ingatlanbizniszeiről, valamint jövedelmeivel nem igazolható vagyonnövekményeiről elhíresült fideszes frakcióvezető Pasa parki lakása újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb. A politikus nem volt hajlandó válaszolni az ezt firtató kérdésekre mondván, ‘ez csak a szokásos, lejárató kampány, melyet bizonyos körök ellene és az ország ellen folytatnak’. A párt szerint sincs semmi, ami bármiféle vizsgálatra szorulna.

Ha az RTL nem tartja az Alkut, akkor ezt a híradójukban a következő módon közlik le:

Sajtóértesülések szerint újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb Rogán Antal, a kormánypárt frakcióvezetőjének Pasa parki lakása. A jövedelmeivel nem indokolható vagyonnövekménnyel rendelkező, V. kerületi polgármestersége idején gyanús ingatlanügyletekbe keveredett fideszes politikus nem volt hajlandó érdemben válaszolni a legújabb információkra. Szerinte ez csupán része az őt és az országot ‘bizonyos körök’ által lejáratni szándékozó kampánynak. A Fidesz szerint sincs mit vizsgálni az újabb botrányban.

Ha tartják a Megállapodást, akkor pedig:

Bizonyos sajtóhíresztelések szerint újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb Rogán Antal Pasa parki, családjával közösen birtokolt lakása. A Fidesz frakcióvezetőjét korábban már többször megvádolták azzal, hogy polgármestersége idején a budapesti V. kerületben úgymond ‘gyanús ingatlaneladások’ történtek, illetve, hogy családi vagyonának növekedését nem indokolják az eddig, törvényesen szerzett jövedelmei. A politikus szerint ez az újabb pletyka csupán az ő személyes lejáratását eddig is szolgáló híresztelések egyike, melyekkel az a cél, hogy rossz hírét keltsék az országnak. A Fidesz szerint sincs mit kivizsgálni.

Mindkét hír lényegében “azonos” tartalmú. Csak “másként” elmondva! A “tálaláson” is sok múlik. Az pedig meg a “szakácson” áll.

Hát fogjuk látni/hallani, amit látni/hallani fogunk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Így lobbiznak ők

Kedden este Lánczi András bebizonyította: a Fidesznek halvány sejtelme sincs Amerikáról, az ottani politikáról, közgondolkodásról. Lánczi annak a “Századvég“-nek a stratégiai igazgatója, amely tavaly 1,3 milliárd közpénzt “nyert el” amerikai lobbizásra.

Még tavaly novemberben derült ki, hogy a “kormányzati agytrösztnek” számító Századvég Intézet vezette “konzorcium” 1 milliárd 300 millió forintnyi közpénzt nyelt nyert el egy olyan pályázattal, melynek mindössze egyetlen oldala tartalmazott szakmai vállalásokat. Ennek java része is csupán lózungokat tartalmazott, a többi pedig hablatyolást, szamárságokat. A pénzt ez a “konzorcium” arra kapta, hogy politikai lobbitevékenységet folytasson az Egyesült Államokban. Amikor pedig a sajtó – különös tekintettel a kamuból megírt pályázat tartalmára – kifejezte furcsálkodását, Lánczi András, az intézet stratégiai igazgatója azt találta mondani, hogy “Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában“. (A “Prezi” vezetőjét már fogadta Obama elnök, Lánczi pedig még a Fehér Ház kerítéséig sem jutott el soha!)

Ezen sikeres profizmusnak lehetett tanúja az, aki kedden este a budapesti “Centrál“-ba tévedt. Itt ugyanis egy amerikai-magyar szervezet (a Common Sense Society) rendezésében amolyan kávéházi beszélgetést hallgathatott végig a “hírhedt” André Goodfriend és a már említett Lánczi András között. A harmadik szereplő a házigazda CSS vezetője, Marion Smith volt.

Lánczi helyenként zavaros és összefüggéstelen, de legalább jó bő lére eresztett fejtegetéseit részletesebben nem ismertetném. Ezt megtette már a 444.hu, melynek írását az előző bekezdés elején linkeltem. Ennek lényege az volt, hogy a stratégiai igazgató antagóniába állította a “toleranciát” a “mértékletességgel“. Szerinte az utóbbi a helyesebb magatartás, lévén az az ő “olvasatában” azt jelenti, hogy “bár lehetőségem van rá, mégsem teszek meg mindent” (ez az “ősök javaslata” szerinte). Az előbbi meg ezzel szemben azt, hogy “bárki megtehet bármit, amit akar” (ez a “modernek javaslata” szerinte), de osztán “jönnek a következmények“.

Vajh’ mire gondolhatott ez a “prezi-kategóriás” … khm … “tudós“? Nem köllött sokáig várni, hogy kiderüljön! Példaként ugyanis a két héttel ezelőtti Charlie Hebdo-mészárlást hozta fel, amely ezek szerint mindössze két fél tényleges “bűne”: a vicclap (agyonlőtt) szerkesztői nem gyakoroltak kellő mértékletességet a gúnyolódásban, a francia állam pedig túlzott toleranciát tanúsított a beilleszkedésre képtelen, egyébként megélhetési menekültekkel szemben. (Az, hogy az Iszlámot megcsúfoló, véres kezű iszlamista gyilkosok nem estek-e véletlenül hasonló bűnbe – mértéktelenül tolerálták a “hitüket” alaposan kiforgató álimámok tanításait! – arról nem esett szó, ilyesmivel a stratégiai igazgató úr nem foglalkozott. Azzal sem, hogy a merénylők mindegyike “született” francia állampolgár volt, nem pedig “megélhetési”, avagy “egyéb” kategóriás “menekült”.)

Láczi, tovább tolva szekerét a hithű konzervativizmus felé, ennek apropóján arról kezdett értekezni, hogy szerinte “aggasztó, hogy egyre több társadalmi csoport számára kell egyre több jogot biztosítani“. Természetesen itt a stratégiai igazgató úr, a “prezi-kategóriás tudós”, nem azokra a területi és kultúrális autónómia-követelésekre célzott, melyekkel a budapesti kormány lép fel Ukrajnával és Romániával szemben, a területükön élő magyar kisebbségek nevében. Nem, itt a “meleg-házasságokról” van szó, amelyek nem csak a Család “ősöktől megörökölt intézményét” ásnák alá, de ellentétesek a természet törvényeivel is – szerinte.

Folytathatnám még a kivesézést, de nem teszem. Ennyi is bőven elég ahhoz, hogy megállapíthassuk: a kormányzati “agytrösztnek” és így magának a szuperzseniális, kolbásztöltő miniszterelnöknek sincs még halványlila fogalma sem az őket (minket) körülvevő Világról. Fingjuk nincs arról, mi valójában Amerika “baja” velük. Avagy pontosabban(?) fogalmazva: egyszerűen nem akarják tudni, tudomásul venni.

Komolyan azt hiszik, hogy ha beleburkolóznak az egyre csökkenő képességű, giccsitáskás Habony által kitalált legújabb csodafegyver nemzet- és Európa-megmentő leplébe (“Menekültcsökkentés” – hehehe!), akkor idehaza elterelődik a figyelem az ipari méretű lopkodásaikról? Lehetséges, sőt, ismerve társadalmunkat, ez még sikerre is vezethet.

Komolyan azt hiszik, hogy ha a magát a miniszterelnöki székbe beágáló Gumicsízmás Kandúr, a bőgatyás Felcsúti Sármőr a tokaszalonna-szagú, szőrös nyelvével ujjhegytől vállcsúcsig végig nyalintja az új, budapesti nagykövet asszony karját, akkor onnantól kezdve Coleen Bell nem az Obama-kormány véleményét fogja képviselni a magyar fővárosban, hanem a Maffiakormányét Washingtonban? Ez teljességgel ki van zárva, bár ismerve a “kormányzatunkat”, elhiszem, hogy ezt hiszik.

Komolyan elhiszik, hogy Amerikának igazából az új Maffia-alkotmánnyal, az úgynevezett “Alaptörvénnyel” van baja, mint ahogyan azt a teremfoci-tárca bársonyszékének luxusvillás tulajdonosa is “vélte” (lásd itt!)? Bár a korábbi külügyminiszter, Mrs. Clinton ezt anno alaposan kifogásolta a “huzatos fülű” magyar kabinetnél, de akkor már 2011-ben robban ki a “balhé” és nem 2014 végén … az Államadósságkezelő Központ legújabb főnöke által főszerkesztett, kormánypárti napilap áldásosan “okos” tevékenysége folytán. Ismerve a társaságot, elhiszem, hogy ezt akarják velünk elhitetni és elterelni figyelmünket a mindent átszövő, államilag irányított korrupcióról, tehát a “balhé” valódi okáról.

Ezek komolyan elhiszik, hogy ha Lánczi nertárs (a “prezi-kategóriás tudós”) homofóbiailag nekidörgölődzik az amerikai Republikánusokhoz, azok konzervatív szárnyához (Marion Smith, a CSS vezetője, mint a “Heritage Foundation” munkatársa, ide tartozik!), akkor azok majd 2016-tól, vélelmezett hatalomra jutásuktól kezdve elnézőbbek, sőt, “barátibbak” lesznek a mindenkivel alpári módon viselkedő Orbán-kormánnyal? Cserébe ezért az oroszokat tulajdonképpen “legyőző” Reagan-Bush-kormányzat “örökösei” el fogják felejteni nekik a tudatlanság veszélyérzet nélküli felfuvalkodottsága, a korrupcióra való hajlamosság szülte “Putyin-love“-ot? Ismerve őket én elhiszem, hogy ezt próbálják önmagukkal, no meg velünk is, elhitetni … fejüket/fejünket a maguk által összehordott, “homoknak” tekintett szarkupacba dugva.

Ha pedig ez igaz, már pedig az, akkor megállapíthatjuk, az a bizonyos amerikai lobbipénz 1,3 milliárdja ismét kártékony, fogalmatlan idióták már eleve méltatlanul túltömött pénztárcáiba került.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


DEKA a hurrikánban

Tegnap délelőtt megtartotta első plenáris ülését a Wesley János Lelkészképző Főiskola Dankó utcai épületében a nemrég megalakult Demokratikus Kerekasztal (“DEKA“), a jószándékú emberek nemes gyülekezete. Kérdés azonban: meddig juthatnak el a hurrikán erejű ellenszélben?

Egyes tudósítások szerint kissé kaotikusan indult a DEKA első plenáris tanácskozása tegnap délelőtt Budapesten. Ha az ember az előbb megadott link alatt található cikket olvassa, akkor valóban ez lehet a benyomása. Sőt, ha pedig azt, ami az index.hu oldalán jelent meg (lásd itt!), akkor meg az, hogy ez az egész egyenesen nevetséges volt. Blogger kollégám (katt ide!) amatőrök megmosolyogható gyülekezetének tekintette a megalakult kört, s ha csak az ő posztját olvastuk, igazat is köllene adnunk neki. Ám ha ezek után és ellenére például a gepnarancs.hu oldalára tévedünk, az ott közölt írás már egy teljesen más portrét vázol fel előttünk a DEKÁ-ról, annak alapítóiról, a tanácskozás résztvevőiről, az ott elhangzottakról.

Vajon kinek van igaza? Vajon minek köszönhetőek ezek az egymástól gyökeresen eltérő tudósítások, vélemények? Az egyik fumigál, a másik reménykedik. Az egyik gúnyolódik, a másik dicsér. Vajon miért van az, hogy míg a magát ellenzékinek nevező, hivatásos pártok egyike még csak nem is reagált a meghívásra (LMP), addig a másik kettő csak “megfigyelőt” küldött (MSZP, Együtt), további kettő pedig teljes mellszélességgel beállt a kezdeményezés mögé (DK, PM)?

Bizonyára nem az alapítókkal lehet a “gond”. Ferge Zsuzsát és Iványi Gábort (gondolom) senkinek nem köll bemutatnom. Humánumokhoz, tisztességükhöz csak azok fűzhetnek bármiféle kétséget, akiknek közük sincs a humánumhoz és a tisztességhez. Netán Horváth Andrással van “baj”, aki a híres “Zöld Dossziéjával” kirobbantotta még tavaly előtt az áfacsalási botrányt és leleplezte a maffia által irányított Nemzeti Adó- és Vámhivatal korrupt mivoltát? Esetleg Lovas Zoltánnal, a rendszerváltás idejének emblematikus skandalumát, a “Megfigyelési és Iratmegsemmisítési Ügyet” nyilvánosságra hozó újságíróval, aki egyik élharcosa és szónoka volt a “Megszállottsági Emlékmű” történelemhamisítása elleni tüntetéseknek? … Aligha!

A “gond” itt inkább másutt keresendő! Abban, amit a tegnapi tanácskozás egyik felszólalója, Majtényi László (volt ombudsman, az ORTT egykori elnöke), az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője oly’ plasztikusan megfogalmazott:

Az ellenzék a Nemzeti Együttműködési Rendszerben NEM NYERHET választást. Nem a választások megnyeréséről kell fantáziálni, hanem szabad választásokat kell követelni! Ahol az egyik szavazópolgár voksa hatszor annyit ér, mint a másiké, ott nincs szabad választás.
(…)
Az Alkotmány több, mint egy szöveg. Ha azt mondom, hogy alkotmány és azt mondom, hogy szabadság, akkor szinonímát mondok. Szabadság kizárólag a szabadságból születik.
Az ellenzéki erőknek el kell dönteniük, hogy a NER-en belül akarnak-e működni. Itt nincs mese: vagy, vagy. Vagy rendszerkritika vagy a rendszeren belüli vegetálás.
(…)
A baloldali ellenzéki pártok az elmúlt évben kockázatkerülő magatartást folytattak. Akik változást akarnak, azoknak kockázatkereső magatartást kell keresniük.
(…)
Helyreállító alkotmányozásra van szükség. Igazságot kell adni a szegényeknek és a romáknak. Az alkotmány asztalánál ennek a követelésnek ott kell lenni. A másik fontos kérdés: a korrupciót megszüntetni nem lehet. Szorítsuk Magyarországon a korrupciót a skandináv országok szintjére.”

Valahol itt lehet “a kutya eltemetve”! A “baloldali” és “ellenzéki” pártok valamennyien a “rendszer részei”. A Maffiapárt kegyéből létezhetnek, a Főmaffiózó kezéből kapják a “működésükhöz” és a személyes létfenntartásukhoz szükséges apanázst. De ez inkább baksis, megvesztegetési pénz, fellépti díj, gázsi, amit azért juttat nekik a Bábmester, mert aktív szereplői, “választási haknizói” a Demokrácia Bábszínházának és mert igazából gazsulálnak Neki.

Ha nem így lenne, akkor nem hogy fel sem esküdtek volna (“képviselőkként”) a Tákolmányra, arra a szózagyvalékra, mely semmi másról nem szól, mint hogy “A Polgár” mivel is tartozik “Az Államnak” (az meg vicaverza mindenre csak “törekszik”)! Ha nem így lenne, akkor be sem járnának az “Országgyűlés” nevezetű patyomkin-palotába! Ha nem így lenne, akkor fel sem vennék a “tiszteletdíjaikat”, a “költségtérítéseiket”, a pártalapítványaiknak “járó” juttatásokat. (Vörös Károly, egykori alkotmánybíró találó megállapítása!)

Ha nem így lenne, akkor elébb vastagon tiltakoztak volna az “új”, velejéig csaló Választási Törvény ellen. Akkor már 2012-ben szervezkedni (igen: Összefogni!) kezdtek volna és nem az utolsó pillanatban egymással veszekedni a megszerezhető stallumok “elosztásán”. Akkor igenis megnyerni igyekeztek volna a tavalyi, országgyűlési választásokat, kiaknázva a Maffiapárt belső ellentétei, hatalmi harcai okán nyilvánosságra került, ordas nagy visszaéléseket, korrupciókat. Akkor igenis “alternatívát”, pontosan megfogalmazott javaslatokat kínáltak volna a Tisztelt Választóknak, és nem csak azt, hogy a Maffiapárthoz hasonlóan ők is csak “Folytatjuk!“.

Folytatjuk az eddig Nagy Semmit, a Lapítást, a Megalkuvást, a Konfliktuskerülést! Azokkal, akiknek sikerült Európa legszarabb államát “felépíteniük”! Ahol már nincs semmi, csak Általános Nyomor, Általános Korrupció, Általános Ostobaság és Általános Menekülés!

No meg a Rendszer ellen fellépő mindenféle mozgalom kiröhögtetését, sárba taposását, negligálását, azaz a Rendszer kiszolgálását, “passzívan aktív” fenntartását! Ahogy szokták. Ahogy az érdekeik, no meg a köldöknéző (“Elébb-utóbb miránk kerül a sor, és akkor majd megmutatjuk!” … lásd Zugló esetét az előző posztomban!) lustaságuk, konformizmusuk diktálja nekik … meg nekünk is!

Hurrikánhoz hasonló ellenszélben fog működni a DEKA. Már most is ezt teszi. Mi meg hagyjuk. Ahogy szoktuk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ezért nem lehet!

Karácsony Gergely, a “Párbeszéd Magyarországért” társelnöke most kezdi megtapasztalni azon bölcs mondás igazságát, miszerint “Szarból nem lehet várat építeni!“. Elébb a civileknél verte ki a “biztosítékot”, most a szociktól kapja az “ívet”. Sajnálom őt, mert alapvetően tisztességes, jószándékú embernek néz ki Zugló új polgármestere.

Zuglóban már megint áll a bál. Közvetlenül a képviselő testület őszi megalakulása után az volt a “gond”, hogy a PM-es polgármester, Karácsony Gergely javaslatára “túl sok” bizottsági hely jött létre, illetve ezek és a közgyűlés tagjai pedig az országos átlaghoz képest “kiugróan magas” javadalmazásban részesültek. Ennek okán akkor Karácsony a “civilektől” kapta az “ívet”.

Karácsony szerint a fideszes alpolgármester munkába állása anem befolyásolja az együttműködést az MSZP-vel

Most az a “baj”, hogy ugyancsak Karácsony javaslatára, a három alpolgármesteri posztból a “költségvetésért felelőset” az a fideszes Rozgonyi Zoltán kapta meg, aki az előző érában az emblematikus Papcsák Ferenc helyettese (ergo: “bűntársa” – hangzik a vád), illetve Karácsony választási ellenfele volt. A helyi szocik szerint ez nem más, mint “a baloldali emberek arculcsapása“, illetve az, hogy “az érdekek felülírták az elveket“. A “civilek” (pontosabban Várnai László) szerint pedig ezzel az a gond, hogy Karácsony így egy fenékkel két lovat akar megülni. Egyrészt függetlenedik ugyan a szociktól, de egyúttal lehetetlenné is teszi a Papcsák-korszak visszaéléseinek kivizsgálását.

Régóta mondom már, hogy az ország egyik rákfenéje, ha tetszik áfiuma az az álszenteskedő, farizeus pártfinanszírozási rendszer, ami lényegében a mai napig is “működik”. Márpedig mindenki (legyen az “civil”, avagy “pártos”) tisztában lehetne azzal, hogy “Az rendeli a zenét, aki a cigányt fizeti!“! Ha a Társadalom nem hajlandó kiemelkedően honorálni az ügyeiben eljáró/intézkedő választott és egyéb tisztviselőit, azok szervezeteit (pártok), akkor azt más fogja megtenni. (Lásd még: “Kereslet és Kínálat“!) Innentől kezdve azonban az illető kép- és tisztviselő (ill. szervezet) már nem a Köz, hanem a Finanszírozójának “embere” (pártja), aki “időnként kér valamit“. Ezt nevezzük eufemisztikusan “lobbyzásnak”, durvábban és közérthetőbben pedig “korrupciónak“.

Pontosan ezért tart itt a honi közélet, illetve az egész ország, ahol! Pontosan ez az az egyik probléma, melynek megoldásával végre kiszállhatnánk abból a mókuskerékből, melyet huszonötödik esztendeje pörgetünk serényen és egyre fáradtabban, apatikusabban. Amikor tehát Karácsony ősszel úgy döntött, hogy az adott kereteken belül a maximálisra emeli a kerület választott tisztviselőinek javadalmazását, akkor ugyan növelte a Köz kiadásait, de egyúttal csökkentette az ennél sokkal több pénzt felemésztő “Korrupciós Kockázatot”, pontosabban az erre való csábulás esélyét. … No igaz, ő is csak “hozott anyagból” dolgozhat, azaz környezetében sok olyan figura található, akik a korrumpált pártok langyos mocsárkáiból másztak elő.

Ezek egyike és legszembeötlőbb példája maga a zuglói Főszoci. Tóth Csaba (közismertebben: “TóCsa“) nacionáléjával mindenki tisztában lehet, aki nem csak odafigyelni, de nagyjából emlékezni is tud a hírekre. A pasas azzal tűnt fel először a magyar politikum (mély)horizontján, hogy évekkel ezelőtt fantom-alapszervezeteket gründolt magának Vas megyében, majd ezek “elektoraival” csináltatott magából megyei pártelnököt. Márpedig a Magyar Szocialista Pártban ez egy nagyon komoly és jelentős hatalommal járó funkció: nem csak tagjává válik így a párt legfőbb, döntéshozó testületének, de automatikusan “kijár” neki a stabilan “befutó”, listás képviselői hely is. A dologból persze botrány lett, meg némi tagrevízió, de TóCsa segge (meg az alatta lévő “szék”) érintetlen maradt. Később hasonló praktikákkal fúrta be magát a zuglói funkciójába (noná, hiszen Mesterházy feleségével közös cégük van!), s oszthatja most ott nem csak az észt, de a stallumokat is … a saját, hozzá erősen hasonlatos emberkéinek.

A kerület városgazdálkodási cége élére TóCsa kineveztette Baracskai Gábort, akiről meg (utóbb) kiderült, hogy nem más, mint a szoci alpolgármester, Hajdu Flórián sógora. Erre a funkcióra eredetileg nem Baracskai, hanem Feigli Ferenc volt szocilag “kitalálva”, ámde mivel őt korábban “alkalmatlanság” okán menesztették a Fővárosi Közterület-fentartó Zrt.-től, Karácsony megvétózta a dolgot. De, mint tudjuk, “Káder nem vész el, csak átalakul“, ezért Baracskai, amint hivatalba került, rögvest Feiglit nevezte ki helyettesének. No ezek, meg a kerületi pártelnök előélete ismeretében alaposan megmosolyogtató, hogy pont a “TóCsa népe” kiabál olyasmiket, hogy “a baloldali emberek arculcsapása”, meg hogy “az érdekek felülírták az elveket”.

Ami pedig a fideszes Rozgonyit illeti. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mint ha pont ő lett volna az a “papcsákista” alpolgármester, akitől az állami százmilliókat kaszálgató, hivatali aranybudival felszerelt ügyvéd, miután nem tudta leváltatni, megvont minden jogkört. De még ha tévednék is: mi mást tehetett volna Karácsony, mint hogy jelenkori “deákferencként” tető alá hozza a kerületi “Kiegyezést“?

A “választói bölcsesség” ugyanis úgy döntött, legyen Karácsony a polgármester, de a közgyűlésben már nem adta meg neki ehhöz a kellő többséget. Ha ő és társai bármiféle döntést meg akartak volna szavaztatni, ahhoz három további voksra lett vóna szükségük: az egyszem LMP-sé, az ugyancsak egyetlen jobbikosé és a civil Várnai Lászlóéra. Ők vajh’ miért nem voltak erre hajlandóak? Úgy gondolták, hogy valósuljon meg a kerületben is az “Esztergomi Helyzet“? Csak azért, hogy TóCsa Népéé lehessen a “vár”, az orbanistáké pedig a “lekvár”? Ha létrejön ez a stádium, akkor vajon mint mondana Karácsonyra mindenki? … Balosok, jobbosok, civilek – kórusban!

Zugló polgármestere olyan, mint a “méretes szabó”: hozott anyagból dolgozik. Egyetlen megbízható alpolgármestere van, a szintén PM-es Szabó Rebeka és talán egyetlen megbízható “embere” (a kvázi sajátjain kívül), a civil Várnai. Mindenki más “alku tárgya”, olyanok, akik ugyan “híven utálják egymást” a nyilvánosság előtt (MSZP, Fidesz), de a háttérben vígan el vannak egymással.

Ez az ATV minapi, “Doku” című műsorából elég alapossággal kiderült. A videó első részében az erősebb idegzetűek azt láthatják/hallhatják, hogy az ingatlanmutyizás miatt három évig “kaptárban” tartott Hunvald György milyen körülményesen kezeli az ő “tevékenységéhez” képest sokkal inkább bűnözőnek tekinthető, “ötkeres” Rogán Antal egyre nyilvánvalóbb ügyeit. A második részben pedig azt, hogy a Belvárosi Főszoci (Steiner Pál) milyen éneklősen nyögve-nyelve magyarázza el a műsorvezetőnek azt: miért nem ő, hanem az “Együtt“-től érkezett Juhász Péter képviselő volt az, aki alaposan kiborította a kerület ingatlanmutyista bilijét (no meg azt is, hogy miért ő az, aki ebben “jobban teljesített”, s ezek után már csak “hab a tortán” Böröcz László fidesznyik alpolgármester dumája!). Amikor pedig megkapja a kérdést Juhásztól, hogy Steiner ugyan monggya mán’ meg, hogy az ő polgármestersége idején is (összesen húsz kemény esztendeje!), ki volt a vagyongazdálkodási bizottság elnöke, akkor végkép lefagy az avatott politikus “szervere”.

Mert az a nagy helyzet, hogy az elv- és nertársak vidáman el vannak egymással, intézve egymás között a “mutyinak” nevezett korrupcióikat. Amikor pedig a napfényre kerülve olvadni kezd a fülük mögötti “vaj”, akkor elébb egymásra mutogatnak. S ha az sem megy, hát azokra, akik e tényre felhívják az egyébként mindenre süket/vak Köz figyelmét!

Hát ezért van igazuk a “civileknek”, a tüntetőknek. Ezért nem lehet a Régi Pártok régi/új embereivel visszaállítani a Köztársaságot, újrateremteni a Jogállamiságot!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Sértődős sértegetők

Van nékem egy ismerősöm, aki köreinkben arról híres, hogy roppant könnyű kézzel osztogatja a kritikáit. Bármikor és bárkibe hajlandó beletaposni, megválogatatlan szavaival vérig sérteni. Amikor pedig ezt az éppen érintett kikéri magának és elküldi oda, ahová való, még ő van megsértődve. … Mondanom sem köll: ő a környékünk Elsőszámú Fideszese.

Gyakorlatilag futószalagon gyártja feljelentéseit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). A nevezett büró, funkciója ellenére ezt mostanság nem az adó- és vámcsalók ellen teszi, hanem olyan magánszemélyek és civil szervezetek vegzálására, melyek jogos kritikával illetik a NAV egyes csúcs- és egyéb vezetőinek tevékenységét. Akik/amelyek azt állítják: a Hivatal irányítói nem hogy passzív szemlélői, de egyenesen aktív résztvevői, sőt, haszonélvezői az adóelkerüléseknek, ezek eltusolásának.

Egyikük, Horváth András, a “hírhedt” “Zöld Dossziés Ember” valószínűleg ismét bíróság elé állhat, lévén a NAV jogásza úgy véli: egyes nyilatkozataival megsértette a Hivatal “jó hírnévhez” való jogát és nagy nyilvánosság előtt belegázolt a büró egyes vezetőinek becsületébe. Hogy egészen pontosan kik is ezek a főhivatalnokok, s pontosan miért/hogyan is lettek meggyalázva, azt a jogász úr már “elfelejtette” részletezni, így a bíróság (tisztelet “neki”!) vissza is dobta a keresetet. Horváth “bűne” egyébként az volt, hogy részletesen dokumentálva tudta bizonyítani: egyes magyarországi cégek egyszerűen “érinthetetlenek” (ha vizsgálatot is indít ellenük valamelyik “navjobbágy”, hát azt “Odafentről” rögvest leállítják), mások meg “képtelenek” megfelelni a NAV “elvárásainak”, azokat rendszeresen vegzálják, sőt, kifejezetten “csapdákat” állítanak nekik,

Hasonló “bűnbe” esett Jávor István, az ELTE szervezetszociológus docense is. Ő korrupciókutatással foglalkozik, s tavaly nyáron (szerzőtársával együtt) még díjat is nyert az amerikai Administration & Society című lapban megjelent írásáért. Ennek okán tavaly október óta, azt követően, hogy a kormánypárti(!) sajtótermék (“Napi Gazdaság“) oly’ ügyesen kirobbantotta a Korrupciós Kitiltási Botrányt, több szerkesztőségbe is behívták (pl.: ATV, vagy Klubrádió), mint szakértőt. Ezek során azon véleményének adott hangot, hogy “… a magyar hatóságok több esetben segítik az áfacsaló cégeket, a NAV-nál konkrét utasításokra állítanak le vizsgálatokat és hagynak figyelmen kívül jogszabályokat“, illetve “… a NAV gyakorlatilag megrendelésre cégeket fojt meg, felszámolókkal, a rendőrséggel és az igazságszolgáltatással közreműködve állítanak csapdákat a vállalkozásoknak“. Mindezt tudományos alapossággal, a rendelkezésére álló hivatalos iratok elemzésével! … Meg is lett ennek a következménye: január 21.-én a Hivatal pert akasztott Jávor nyakába.

A 444.hu által megszerzett (és alaposan kivesézett), logikai bakugrások tömkelegével “felszerelt” “vádirat” szerint: nem az a baj, hogy Magyarországon léteznek adócsalások, nem az a baj, hogy ebben a Hivatal egyes alkalmazottjai is érintettek (haszonélvezők!). Hanem az, hogy ezt pont egy, az egyetemi oktató tekintélyével felruházott tudós/kutató állítja. Ez meg nem csak azért tűrhetetlen, mert az oktató diákjai (“eltanulván” tőle helytelen álláspontját) esetleg téves következtetésekre juthatnak, de a társadalomban is megrendülhet a Hivatal iránti közbizalom. Ez meg odáig vezethet, hogy “jelentős mértékben növekedhet az adóelkerülés veszélye“, illetve “csökkenhet az adófizetési hajlandóság“.

A bíróság ezt a keresetet is visszadobta (tisztelet “neki”!). Bár a NAV-nak ugyan van fellebbezési lehetősége (biztos vagyok benne, hogy élni is fog vele!), de nagy jövőt ennek az indítványnak nem jósolok. Azért nem, mert akkor konkrétan meg köllene nevezni, hogy Horváth és Jávor pontosan kiket és mivel “sértett meg”. Márpedig ez roppant kínos következményekkel járna (kerülik is ezt, mint macska a forró kását! – egyik érintett navnertárs sem akarta még megkockáztatni a 7750-es proklamáció alapján történt, amerikai kitiltásának valódi okait megtudni egy vízumigényléssel!). Például azzal, hogy egy ilyen per során “Be lehet idéztetni tanúkat, akiket igazmondási kötelezettség terhel. A NAV egyes vezetőit is, az eddig a nyilvánosság elé állt volt adóhivatali dolgozókat is. A tanúkat szembesíteni is lehet egymással. Lehetőség nyílik arra, hogy ne lehessen továbbra is a szőnyeg alá söpörni az ügyet.” – Vágó Gábor, volt LMP-s országgyűlési képviselő találó megjegyzése.

A NAV-keresetekből azonban megállapítható, hogy “Magyarországon nem a korrupciót elkövetők, hanem a korrupcióról hírt adók kerülnek a bíróság elé” (ugyancsak Vágó Gábor megállapítása). A korrupt államhatalom pedig rendszeresen ráuszítja az ugyancsak korrupt hivatalait azokra a magánszemélyekre, civil szervezetekre, akik/amelyek az ilyesmiket felderíteni akarják (pl.: atlatszo.hu, avagy a fentebb említettek), illetve a Központi Akarat által nem eléggé ellenőrizhetőekre, kézben tarthatóakra (pl.: a “norvégbűnöző” Ökotárs Alapítvány).

Ebből pedig egyenesen következik, hogy egyáltalán nem volt indokolatlan az a Meghallgatás, melyet az Európai ParlamentLIBE“-bizottsága tartott tegnap a magyarországi emberi jogi helyzetről. Ezt ugyan bojkottálta az ottani Fidesz-delegáció, no meg (szégyen szemre!) a Maffiapártot is a soraiban tudó “EPP” képviselői. Ezt az egészet ugyan minősíthette “szappanoperának”, az “illetékesekkel jogilag lezárt” vitáknak a kormány külügyi szóvivője (Kovács Zoltán volt az egyetlen, aki ott magyar nyelven szólalt fel!), de ennek csak az lett a következménye, hogy “darabokra szedték” őt is, meg a díszes Orbán-brancsot is. Ahogyan az egyik felháborodott képviselő megjegyezte (a svéd liberális Cecilia Wikström), az Orbán-kormány “nagyon sokat tesz azért“, hogy Magyarország “állandó téma” legyen az EP-n belül, figyelmeztette Kovácsot, hogy gondolja át jobban a cinikus minősítéseit, majd feltette a kérdést: “Az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság mind azt mondja, hogy gond van az emberi jogokkal Magyarországon. Akkor mi mind hazudunk?“.

Az én pikírt, pökhendi, bunkó ismerősömet a kocsmában időnként rendre szokták utasítani. Előfordult már nem egyszer, hogy pofán is verték. Ámde sem Európa, sem a diplomácia világa nem egy söntés. Ott is elcsattannak pofonok, de az általában egy egész társadalmat érintenek, nem pedig csakis és kizárólag a pikírt, pökhendi bunkó “politikusokat”, nem csakis és kizárólag az ilyen faragatlan “proteinzacskókat” hithűen támogató, “antropomorf” választókat.

Nem ismerhetem az összes Vezérpárt-hívőt, de “Madarat tolláról, embert barátjáról!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!