Ha valaki még ezt sem értené … !

Van ebben az Orbanisztánban egy dr. Feledy Botond, aki a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora (ő volt az orbanista MTI külpolitikai rovatszerkesztője 2012-ben!), ráadásul politológus és külpolitikai szakértő is. Ennek ellenére se nem orbanista, se nem klerikálfasiszta (a kettő egy és ugyanaz!). Elemzése ugyan már sokadnapi, de a szavatossága nem járt le!

Mi lesz most Magyarországgal?

Szeretnénk az ellenkezőjét hinni, de nincs olyan, ami ne történhetne meg. Egyszerű pszichológiai kényelem ez, útvonalfüggőségek mentén gondolkozunk. A nagy stratégák viszont fordulópontokat keresnek, ahol trendek homlokegyenest ellenkező irányokat vehetnek. Egy éve nem hittük volna, hogy nyugodtan nézegetjük az orosz katonák ukrán területen folyó háborújáról szóló videókat. Azt sem hittük volna, hogy Edward Snowden az elmúlt évtized amerikai jelentéseit ripsz-ropsz feltölti a netre. Ugyanígy most elképzelhetetlen, hogy Magyarország a NATO-védelmet kockáztassa, de alighanem éppen ez történik.

00000

A következőkben klasszikus külpolitikai forgatókönyveket ismertetünk, amelyek a magyar kormány alternatíváit vázolják fel a nyílt forrásokból származó ismeretek alapján.

Felszállt az amerikai sas

A State Department nem emberbaráti intézmény. Az amerikai érdekeket emberjogi ideológiával, a szabadkereskedelem támogatásával érvényesíti, és ez így rendben is van, bárki ezt tenné a helyükben. A magyarországi eseményeknél sem egy amerikai cég miatt hajoltak le Budapestig. Sikerült a transzatlanti szövetség érdekeibe tenyerelni.

A “kitiltási-botrány”, ami olajmutyi, áfamutyi vagy éppen CIA-összeesküvés néven fut a különböző pártállású lapokban, arról szól, hogy

  • az elmúlt években csúnyán passzivitásra kárhoztatott magyar külpolitika miatt nem vették észre az amerikai figyelmeztetéseket a kormányzati döntéshozók. Megrázta a kormány a pofonfát, mert nem hitték, hogy gond lehet ebből, hiszen a kétharmaddal annyi minden megoldódott már.
  • Az egész botrány kialakulásához elengedhetetlen volt, hogy a miniszterelnököt számos olyan közeli tanácsadó vegye körül az elmúlt években, akik számára a világpolitika egy hátrasorolt terület. Még ijesztőbb: olyanok, akik ezt az ismeretlen világot a véglegetekig leegyszerűsítették a maguk számára, jókra és rosszakra felosztva, mint a Gyűrűk urában.
  • Ugyanígy már csak hab a tortán, hogy az centralizált, személyközpontú Fidesz-stílus miatt valóban nem mentek fel a felsőbb szintekre az esetleges, néhai, ritkuló figyelmeztető jelzések, megjegyzések. Ez is klasszikus hatalomgyakorlási hiba, G. W. Bush ugyanúgy belesétált ebbe, mint sokan mások.

A kockázat

Mindezzel az a legnagyobb kockázat, hogy most Teleki Pál XXI. századra átírt dilemmája elé néz a miniszterelnök: az amerikaiak szorításának engedni, vagy a beígért orosz együttműködésünket végigvinni?

Az amerikaiak mindent tudnak. Nemcsak Merkel és az ENSZ főtitkár telefonját hallgatták le az elmúlt időkben, legyünk nyugodtak. A kétharmadban elkényelmesedett uralkodó elit erről hajlamos megfeledkezni, különösen, hogy amúgy sem kommunikál sokat a rossznak tekintett amerikai, nyugati körökkel; inkább csak frontálisan próbálta őket tájékoztatni – sikertelenül – saját álláspontjáról.

Washington a kiújult hidegháború – grúz és ukrán fegyveres konfliktus, proxy háborúk a Közel-Keleten – idején azt szeretné, ha Magyarország nem lenne rés a pajzson: orosz kémek bejárata a transzatlanti országok felé; állampolgársági szinttől az EP-képviselőkig. Emellett a gázárral és Pakssal gúzsba kötött magyar döntéshozók önmagában órási kockázat a transzatlanti szövetségen belül, hiszen a jövőben is kénytelenek lennének az orosz kéréseknek engedni. Moszkvának pedig addig értékes a magyar kapcsolat, amíg a transzatlanti kötelékekben marad Budapest, utána ugyanolyan értéktelen, mint bármelyik csatlós állam Oroszország peremén.

Nézzük meg tehát, hogy milyen forgatókönyvek jöhetnek szóba.

A) Az amerikaiak megegyeznek Orbánnal

  • A kormányfő és tanácsadói megértik, vagy meggyőzik őket arról, hogy az amerikaiak mindenről tudnak, és ha kell, holnap olyan korrupciós botrányokat szellőztetnek meg, amelybe belebukhat a NER. Már 2010-ben sokkal többet tudtak a magyar belpolitikáról – köszönhetően Snowdennek, erről írásos bizonyítékok vannak – mint amit jobban tájékozott belpolitikai szereplők tudhatnak saját magukról. Ez 2014-ben sem áll máshogy, korrupció márpedig van, ezzel pedig klasszikus zsarolási-tárgyalási lehetőség adódik.
  • A további botrányt és esetleges bukás lehetőségét elkerülendő, a kormányfő enged a washingtoni nyomásnak a hatalom megtartása érdekében: látványosan elhatárolódik Oroszországtól néhány akció keretében, illetve összebarátkozik az IMF-fel és társaival hosszútávon.
  • A megfelelő körleteket ellepik az “amerikai tanácsadók”, felfüggesztik Ukrajnában az állampolgárság kiadását. Határozottabb kérés esetén felmondják Paksot, elkenik a Déli-áramlat támogatását. Néhány fej a porba hull bűnbakként, egy atlantistát megtesznek új külügyminiszternek.
  • Az orosz reakció sem késlekedik erre: mivel látják, hogy Washington tudott nagyobbat húzni a magyarokat szorító satun, így a geopolitikailag elveszett rovatba húzzák be Budapestet, cserébe viszont minden pénzt megpróbálnak kisajtolni az elveszett lehetőségekből, hasonlóan Ukrajnához. A felmondott paksi szerződés ebben egy dolog, a gázáremelés pedig a másik – ez utóbbi a jövőre lejáró szerződéssel különösen erős kártya most Moszkva kezében.
  • A magyar politikai elit rádöbben, hogy francia vagy amerikai építésű atomerőművel és sokkal több megújuló energiával egyszerűbb lett volna az élet. Kis szerencsével nem csődöl be az ország, viszont évtizedekig köhögi az orosz harag árát. Némi kis IMF-kárpótlást talán kaphat a következő kormány.

B) Az amerikaiak nem tudnak megegyezni Orbánnal …

  • …és hoznak helyette mást. A megosztott fideszes gazdasági holdudvarok egy része, feltehetőleg a korrupcióban jobban érintett része, végrehajtja az amerikai kéréseket a büntetlenségéért és hatalomra segítésért cserébe. Nem mellesleg a holdudvar nagyobb fele érdekelt az uniós jó viszony fenntartásában gazdasági szempontból is, hiszen arrafelé kereskednek; illetve a vagyonuk befagyasztásának sem örülnének, nem szólva arról, hogy nem fizetné többet Brüsszel a vasút-, autópálya-építést, térkövezést és kilátóemelést sem. Ez a mozgás találkozhat a Fideszen belüli, atlantista vonal esetleges növekvő belső ellenállásával.
  • A hatalomváltás egy jól célzott, a nem-együttműködőket támadó lejáratókampány után következik be. Orbán megbukik, azonban a holdudvar egy új, visszafogottabb fideszest hoz miniszterelnöknek. Pártütőkről már a BBC is cikkezett. Ennyiben is remek választás volt Washington részéről a korrupcióval támadni, mivel így még nagyobb rés üthető feltehetőleg a belső gazdasági táborok között, és egy-két szövetségest biztos találnak. A belpolitikai felfordulás után az első forgatókönyvvel folyik tovább a történet.
  • …és nem sikerül Washingtonnak eltávolítani sem Orbán Viktort, sem a Fideszt a hatalomból. A reálpolitikai érzéküket elveszítő tanácsadók szabadságharcba hajszolják a kormányfőt, aki partvonalra szorítja a belső ellenállást és a lázadó oligarchákat. Politikailag ugyan ügyesen egybefogja táborát, de ez stratégiailag most nem hozhat eredményt: Washington megelégeli, hogy “az ötös cikkely pokróca alatt” nyugodtan alszik Budapest, míg a NATO-védelem árát nem fizeti meg, így egy trükkös jogi megoldással felfüggesztik Magyarország NATO-részvételét, legalábbis bizonytalanná téve az V. cikkely alkalmazását esetünkben. Az EU követné a reakciót, szélsőséges esetben valóban felfüggesztené Magyarország szavazati jogát. Egész biztosan kizárnák az országot a schengeni együttműködésből, ezzel újra Hegyeshalomnál állítanák meg az orosz kémeket, Budapest pedig a hidegháborús Berlinhez hasonlóan kémparadicsommá válik. Az oroszok szemében elveszik Magyarország jelentősége, megintcsak legjobb esetben pénztermelési lehetőséget látnak benne, az ország a csőd szélére kerül, teljesen kiszolgáltatva Moszkvának, azonban elveszítve minden tárgyalási mozgásterét és értékét. A befektetők és a tőke menekülőre fogja.
  • Ennek a verziónak létezik egy Budapestről kommunikált változata: Kövér László minapi gondolatához hasonlóan a kormány előre menekül és “ kihátrál szépen lassan” az Unióból, mintha nem éppen kiszorították volna amúgy is. Materiális eredmény szempontjából ugyanoda jut Magyarország: a periféria külső határára.

C) Az oroszok és az amerikaiak sem akarják elengedni a játékszerüket, Magyarországot.

  • Moszkva racionális külpolitikai játékosként felméri, hogy nem kötheti meg annyira Magyarországot, hogy kizárják a transzatlanti közösségekből, mert akkor elveszik az eddigi “befektetés”. Ezért elengedik Paksot, cserébe a Déli-áramlatot tovább erőltetik, hiszen amögött több európai ország is felsorakozott.
  • Washington is látja, hogy bár a magyar kormány szándéka már megszületett a kooperációra a washingtoni érdekek mentén, sem ez a kormány, sem más kormány nem szakíthat rövidtávon Moszkvával, mert az biztos bukás a gázáremelés miatt. Így hagynak egy rövid pórázt Budapestnek, viszont marginalizálják, valamely ürüggyel az EU is felfüggeszti Schengent az irányunkban – pl. közegészségügyi okokból, találnak majd itt-ott egy kezeletlen ebolás beteget.
  • Az ország két szék közt a pad alá esik, mivel Moszkva további potenciált nem lát, csak használja a meglevő csatornáit Magyarországon keresztül a Nyugat felé; Washington pedig elveszíti bizalmát, és szintén csak pufferzónaként kihasználja Budapestet. Perifériára jut az ország, csak látszólag a periféria határának belső oldaláról.

A sakk-matt akkor áll be igazán, ha az oroszok is szorgosan gyűjtögették például a ciprusi offshore lovagok bankszámlamozgásait, és nekik is van egy gyűjteményük arról, hogy ki hol fialtatja a kimenekített pénzét; vagy más súlyos ügyletekről, amelyeket Washington és/vagy Brüsszel azonnal kénytelen lenne elítélni. Ebben az esetben a kormány részére a kérdés az, hogy melyik nagyhatalom kezdi el exponálni az ügyleteket a magyar kormány megdöntése érdekében, és hogy a másik nagyhatalom vajon besegít-e az ellenpropagandában. Ilyen golyózápor esetén ember legyen majd a talpán, aki tisztán lát, hogy melyek a koncepciós vádak és melyek az igazak. Ez persze csak kommunikációs szintje a háborúnak, a materiális szint forgatókönyvei a fentiek maradnak.

*

Ez a “sakk-matt” gyakorlatilag beállt. A Tökéletes Miniszterelnök ugyanis (stratégia híján) eltaktikázta magát. Olyan zsákutcába vitte Korrupt Társaságát (meg az egész Országot is), amiből csakis úgy lehetne kihátrálni, hogy ez a Banda (Vele együtt) hatalom és orcavesztést “szenved el”. Ámde ilyesmi őnáluk lehetetlen! Hiszen az egész országot egyfajta ATM-masinának tekintik, amelyből az éppen aktuális érdekek szerint átírt “(Alap)Törvények” szerint vehet ki bárki bármekkora pénzt a Közkasszából. Feltéve, ha azt a Főkormányzó megengedi!

Avagy már ennek híján is, hiszen a Főkormányzó manapság azt se’ tudja, hogy mi a “Való Világ“!

… és ezt …

szendamondja!


Orbán Viktor felébred

Még a legelvetemültebb gazemberek pszichéjében is létezik egy morálisan jobbik én. Akármilyen mélykómában, de létezik. Bizony, még ORBÁN VIKTORban is! Játszunk el most a gondolattal, hogy az ORBÁN VIKTORban évtizedek óta eltemetett Orbán Viktor egy szép napon (no nem holnap, de a nem is túl távoli jövendőben) felébred!

Mivel ez az Orbán Viktor egy alapvetően tisztességes és jószándékú ember, ráadásul tehetséges államférfi is, legelébb is megvizsgálja a pillanatyni körülményeket. Ennek során megállapítja, hogy az ORBÁN VIKTOR által felépített és totálisan uralt(nak hitt) Állam körül elfogyott a levegő. Pontosabban levegő az van, de mivel az Állam mindenféle szempontból nagyon mélyre süllyedt, akkora nyomás nehezedik rá, hogy a légzési segédizmok már nem tudják azt kipréselni belőle. Ezért osztán az egyre csak puffad és puffad, s az adott állapot szerint már csak percek választják el a szétrobbanástól.

Ez a tehetséges, tisztességes és jószándékú Orbán Viktor természetesen legelébb is megpróbálja kideríteni, hogyan “sikerült” idáig jutni. Mivel a józanésznek nincs hiányában, ölég gyorsan eljut a következtetésre, hogy mindez (pszichés) elődje, ORBÁN VIKTOR alapvetően elhibázott, mindenféle stratégiát (tehát hosszabb távú kitekintést) nélkülöző, kizárólag a pillanatnyi érdekek diktálta taktikájának folyománya, amivel egy rosszul megválasztott Célt igyekezett elérni.

ORBÁN VIKTOR ugyanis egy tekintélyelvű, általa totálisan uralt Totális Államot akart létrehozni. Csak éppen azzal nem volt tisztában, hogy az ehhöz szükséges társadalmi, politikai és gazdasági feltételek egyszerűen nem adottak. Tévedésének meg az volt az oka, hogy rossz (sőt, elmeklinikai eseteknek számító) tanácsadókkal, ideológusokkal vette körül magát. Tellér nertárs szállította neki a fasiszta államelmélet “modernizáltnak” tűnő változatát. Azt, hogy a társadalmat hivatásrendi alapon köll összefogni (akolba terelni), abban nemzeti egységet teremteni, az Állam vezetésére (no meg annak “gondoskodására”) csak azok méltóak, akik kiveszik a részüket a “munkából” (lásd: meritokrácia – “unorthodox” értelemben!). Egy jólműködő egészségügyi rendszerben minimum “bogarasnak” számító Professzor pedig feltárta előtte a (szerinte) Való Világot. Ebben a fenekedő Háttérhatalom már teljesen eluralta a Nyugatot, eliminálta az államok önállóságait, s ha ORBÁN VIKTOR nem akar mindössze egy kis helytartócska lenni a “sajátjában”, hát sürgősen nyisson Kelet felé. Ezt az elméletet erősítette a saját, többévtizedes sikertelenségeibe és elismeretlenségébe teljesen belegárgyult Matolcsy György is. Szerinte egy jólszervezett Állam igenis képes az autarchiára, hiszen nem köll mást tennie, mint mindent a maga fennhatósága alá vonni, (vissza)élve a törvényhozói hatalommal alaposan meg(agyon)adóztatni a külföldi tulajdonú vállalatokat, a monetáris (jegybanki) politikát pedig eme törekvések kiszolgálójává tenni. Csatlakozott ehhöz Hegedüs Zsuzsa “szociológus” is, aki a Nyugaton (Franciaország) szerzett tapasztalatai szerint úgy véli, mindenféle nyomort meg lehet oldani azzal, hogy ázsiai mintára bevezetik a családok (háztáji) önellátását (kiscsirke, kiskacsa, malacka, pár marék gabona, osztán mindenki kezdjen ezzel, amit tud!).

ORBÁN VIKTOR mindezek alapján neki is állt a melónak. Kiépítette a Fasiszta Államot (legalább is “jogilag”), átalakította a szociális ellátórendszert “igazságossá” (tehát nyomorgenerálóvá), államosított mindent és agyonadóztatott mindenkit. A nyomorgókról pedig kijelentette: maguk tehetnek a sorsukról, s ha akarnak valamit hát vegyék fel azt a közmunkát, ami ugyan semmiféle hozzáadott értéket nem termel, de legalább az állami költségvetés fizeti. Egyébként meg gondozzák a háztájiukat, hogy Hegedüs úrasszonynak is legyen némi “sikerélménye”, no meg elkölthető, szintén az Államtól kapott, havonta milliós tanácsadói honoráriuma (lásd ismét: meritokrácia!). Közben pedig elindította a Keleti Nyitást annak érdekében, hogy a Háttérhatalom által uralt Nyugattól függetlenítse a Rezsi/Rezsimfinanszírozást, alternatív piacokat és államkötvény-felvásárlókat keresve … mindezt a Függetlenségért és az Államadósság ellen indított Harc jegyében!

Orbán Viktor azonban megállapította, hogy ORBÁN VIKTOR súlyosan tévedett.  Tellér nertárs ugyanis elfelejtette megmondani neki, hogy a mintául vett Rendszer minimum hetven éve (látványosan, fejjel lefelé lógatva) dugába dőlt. A “bogaras” Professzor pedig azt, hogy a Kelet is globalizálódott már, üzletet kötni legszívesebben a Nyugattal szokott, ráadásul ha hajlandó is finanszírozni egy “Független Államot”, azért minden esetben kér valamit (nem is egyszer) “cserébe”, ami pedig minden esetben odáig vezet, hogy “többe kerül a leves, mint a hús”. Matolcsy Főzseni meg csak annyit nem közölt Vele, hogy az agyonadóztatás miatt le fog állni a gazdaság, amely (bizonyos földrajzi adottságok miatt is) képtelen előállítani a működéséhez szükséges nyersanyagokat … no meg a tőkét is, amit meg az agyonadóztatott, a “szemétláda külföldiek” tulajdonában álló bankok nem lesznek képesek hitelezni (ezt ugyan megpróbálta “magyarrá” konvertálni, de ez a bakrendszer is csak állami pénzből működhet, így inkább vitte, mint hozta a lóvét … lásd: Közmunka/Közbank/Közgép/KözMűszolgáltató! … hehehe!).

Hogyan lehetne kihátrálni ebből a helyzetből? – tette fel ekkor a kérdés magának Orbán Viktor. Esetleg úgy, hogy bocsánatot kérünk a Nyugatiaktól és ígéretet teszünk arra, hogy többé rosszak nem leszünk. Ámde ki hinné el ezt Ott? Ki hinné el, hogy Orbán Viktor már nem ORBÁN VIKTOR, akit az árulásairól, a hit-, szabály- és szerződés-szegéseiről ismertek meg?! Ehhöz elébb fel kéne mondani a Keleti Szövetséget, ami meg azért lehetetlen, mert ORBÁN VIKTOR olyan szerződés(eket) írt alá Legújabb Régi Barátunkkal, ami csakis neki jó! Hát akkor miért hagyja Orbán Viktort kilépni az ORBÁN VIKTOR által aláírt Szerződés(ek)ből, pláne akkor, ha az egyoldalú bontás rögvest meg nem szolgált bevételt (nála), illetve azonnali államcsődöt eredményezne … nálunk (lásd: Pakstum!)! Így nincs más hátra, mint a Kiegyezés az Ellenzékkel. Ámde ennek ORBÁN VIKTOR által Kitenyészett, “jobboldali” része máris az Állam fejére nőtt, a Megvásárolt “baloldal”  pedig csupa idiótából áll. Akárcsak a Párt szinte minden rendű és rangú korifeusa, akikből szintén ORBÁN VIKTOR csinált “valakiket” … no meg egybites, hardveresen programozott biodroidokat, akik még a saját gondolataikat is Felülről várják, … közben pedig mást sem mantráznak, hogy “Te vagy a Tökéletes, szeretett Vezérünk!”. Ultima Rációként esetleg összetrombitálhatna egy Szakértői Kormányt, csupa olyan emberből (partvonalra állított és karaktergyilkolt politikusból), akik képesek még a Nyugat bizodalmát visszaszerezni, ámde itt meg az a helyzet, hogy egyrészt ezek a személyiségek nem fogják elhinni, hogy Orbán Viktor már nem ORBÁN VIKTOR, ráadásul a Szavazóbázisnak sem lehetne elmagyarázni, hogy ORBÁN VIKTOR helyett most Orbán Viktort köllene (vak)hithűen támogatniuk!

Orbán Viktor ekkor belenézett a történelemkönyvekbe. Annak megállapítása végett, hogy mit is tettek az orbánviktorok az ORBÁNVIKTOROK által előállított helyzetben. Lapozgatott, tanakodott, s végül rájött: nincs megoldás! Orbán Viktor ugyanis nem válthatja le ORBÁN VIKTORT, nem teheti jóvá, amit Elődje művelt, nem bújhat ki az ORBÁN VIKTOR-bőrből még akkor sem, ha ő már csak Orbán Viktor.

Végjáték a Duna (duma) mentén. Hamarosan kezdődik! … Bár sose köllött volna látnunk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Tüntetni kell(ene)!

Egyetértek! Tüntetni kell a Net-adó ellen, lévén ez nem más, mint a hatalmi önkény egyik legújabb megnyilvánulása. Dicséretes tehát ez a ma délutánra meghirdetett Orbán/kormány-ellenes demonstráció, de attól tartok: a tervezett “rúgás” nem a magáról megfeledkezett Hatalom legérzékenyebb “testtájékát” fogja érni. A “lágy altest” ugyanis nem itt van!

Mire ezen posztra Olvasóim többsége rákattint, jó közelítéssel meg lehet mondani, mekkorára hízott a Net-adó ellen tiltakozók létszáma. Ha csak az azt ígérők (kb. 35 ezer fő) fele megjelenik ezen, akkor is az elmúlt esztendők legnagyobb kormányellenes megmozdulásának lehetünk majd tanúi. Ami pedig már csak azért is dicséretes, mert így talán még érzékeltetni lehetne a maga korlátlannak (“némi” joggal) hitt hatalmába belekótyagosodott Kétharmaddal, hogy azért, minden ügyködésük ellenére, még mindig nem veszett ki teljesen az országból a civil kurázsi.

Egyetértek a céllal is. Hiszen ez az adó pénzügyi/gazdasági szempontból nem csak értelmetlen, de még kontraproduktív is. Ha ugyanis készpénznek vesszük a kormányzat (egyébként hazug) propagandáját, miszerint “Magyarország jobban teljesít!“, azaz hogy itt minden, de minden a legnagyobb rendben van (a gazdaság uniós viszonylatban kiugróan magasan prosperál, emelkedése nem csak kiszámítható pályán mozog, de fenntartható is; megszűnt az infláció, a költségvetés pedig teljes mértékben kiegyensúlyozott), akkor ugyan mi szüksége van a kormánynak egy újabb adónemre, egy újabb bevételi forrásra? Kontraproduktív pedig abból a szempontból, hogy ez lényegében ellene működik azon orbáni kijelentésnek, miszerint 2018-ra (két esztendővel az uniós határidő előtt) az ország minden településén elérhető lesz a szélessávú internet. Hiszen miként lehetséges ez, ha a szolgáltatókat a mindmáig fenntartott extraadókkal tántorítják el a fejlesztésektől, a reménybéli ügyfeleket/felhasználókat pedig a túlzottan magas díjakkal? (Persze ha azt a szokásos, jogásznyelvészkedős Fidesz-módszert tekintem, hogy az “elérhetőség” nem feltétlenül azonos az “igénybevétel”-lel, akkor tulajdonképpen nekik van igazuk!) Ráadásul ez alaposan alávág a magyarországi cégek versenyképességének: nem csak az IT-alapúaknak, hanem az összes többinek is. Hiszen a megnövekedett költség okán csakis drágábban tudnak majd termelni/szolgáltatni.

Nem marad más magyarázat tehát, hogy ezen sarc bevezetése (legyen az 150 Ft/GB, avagy limitált – magánfelhasználónál 700 Ft./hó, cégnél 5.000 Ft./hó *) kizárólag politikai és propaganda-célokat szolgál. Az előbbi mi más lenne, mint az, hogy így (és nem a kínai módra, azaz nyílt cenzúrával) próbálják korlátozni az egyéni felhasználók hozzáféréseit. Úgy, ahogyan azt a ravaszul kimódolt Médiatörvénnyel is tették: olyan “jogi környezetet” teremtettek, amelyben az újságíró/szerkesztőség önmagát korlátozza, lévén nem akar(nak) csimbókos büntiket fizetni az egyébként is szegényes kasszából. Hát most ugyanezt fogja majd tenni a Netpolgár is: a bevezetendő és (valódi “hungaricum“-ként!) az adatforgalomhoz kötődő adó okán – no meg, hogy a “jólteljesítő” gazdaság miatt soványodik a pénztárcája – százszor is meg fogja gondolni, hogy szabad-e nekije január 1.-től ugyanúgy szörfölgetnie a neten, oda bármit feltöltenie, mint tette azt még december 31.-én!

(*/: Ez az adatforgalomra, tehát a felhasználókra terhelődő Net-adó jelenlegi “kommunikációja” engem élénken emlékeztet arra, ahogyan Dicsőséges Kormányunk ránk verte a Telefonadót (is). Elébb kijöttek (a kormány, illetve annak “egyéni képviselő”-nek nevezett ölebe) egy baromian csimbókos számmal. Ettől mindenki megijedt és tiltakozni kezdett. Mire jött a Jóságos Fidesz és kegyeskedett “lealkudni” azt a saját kormányánál egy alacsonyabb (2 Ft./perc, ill. sms – ez most 3 forintra emelkedett!), de az alapelvek szerint továbbra is elfogadhatatlan mértékre. Ezért, no meg a korábban megemelt (lásd: áfa!) rezsi “csökkentéséért” cserébe, szépen bekasszírozták úgy kétmilliónyi idióta aktív, meg úgy hárommilliónyi valagonülő passzív szavazatát!)

A propaganda-cél is ölég nyilvánvaló! Amíg a Jónép, a Netpolgár (tehát a Zemberek) ezzel vagyonnak elfoglalva, addig sem törődnek azzal a világraszóló botránnyal, mely a napokban szabadult rá országunkra … az Orbán-kormány jóvoltából.

Igen, ippeg és punkt a Korrupciós Kitiltásra (lásd előző posztjaimat!) szeretnék itten és most emlékeztetni! Mindenkit, aki csak részt vesz majd a mai, Netadó-ellenes tüntetésen. Mint írtam, egyetértek a célkitűzéssel. Azzal hogy jó alaposan bele köll rúgni a magáról megfeledkezett és bármire képes Hatalomba. Csakhogy az a helyzet, hogy eme “rúgás” nem a megfelelő “testtájékot” fogja érni!

Ezt az országot (meg a demokrácia iránt érzett szeretetet) már 1990-től kezdve pusztítja a Korrupció “ebolája”. Ha akkor és azonnal (szégyenlősködés nélkül) megoldják a párt- és kampányfinanszírozás dolgát, ugyan lett volna korrupció, de korántsem ekkora. Akkora, amilyet a 2010-es Kétharmad előtt még soha nem tapasztalhattunk. A Kitiltási Botrány óta a környékemen lakó fideszesek közül csak a leghülyébbek gondolják úgy, hogy ez egy újabb támadás volt a Zország ellen. Már csak az ilyenek tudják azt mondani, hogy a “coclibek” idején lett “szétlopva”, meg “gyarmatosítva” Magyarország. Ők azok, akik még mindig nem értik és simán bekajálják azt az örjöngő “függetlenségi vágyat”, melyet a simicskás Rémhír TV műsorában prezentált Gajdics Ottó. A Lánchíd Rádió főszerkesztője betépve/bepörögve fröcsögött az Egyesült Államok, az áfacsalásokat leleplező Horváth András, illetve a “norvég pénzeket elosztó” Ökotárs Alapítványra, kikérve magának(!?) az Orbán-kormányt ért korrupciós vádakat. (Érdemes megnézni ezt a bő nyolc percnyi videót, abból ugyanis megítélhető, mennyire lett tökön rúgva úgy Orbán, mint az általa a mi pénzünkön kitenyésztett “elitje”!)

Manapság a KKK-szisztéma (Kormányzatilag Koordinált Korrupció) “működik” és pontosan ezért nem az egész ország! Ha ez nem létezne, nem is lenne szükség sem Net-adóra, sem Perc-adóra, sem pedig a csalások melegágyaként szolgáló (azt NAV-ilag és persze kormányzatilag eltűrő), 27 százalékos áfára (ami ugyancsak “hungaricum”!).

Egyetértek tehát a mai, Net-adó ellen tüntetőkkel. Ámde nem a megfelelő helyen és a megfelelő okból demonstrálnak. Valódi eredményt csak úgy érhetnének el, ha nem csak hasba, hanem inkább tökönrúgnák ezt a Társaságot, azt meg vagy úgy érhetnék el, hogy holnaptól csatlakoznak a (gyurcsanyista) DK NAV-tüntetéséhez, vagy már ma odasátoroznak a Kossuth térre az OGYM mellé!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A “Kalapos” mindent tud! (poszt-post)

Előző posztomban (posztjaimban) remélem meglehetős pontossággal vezettem le a magyar, gyakorlatilag állami szintre emelt korrupció okán kirobban “Kitiltási Botrány” hogyanjait és miértjeit. Szökésben van a NAV elnöke és annak helyettese (a “főosztályvezetőről” nincs még információ), ámde az Orbán-kormány, élén a MiniElnökkel és a “szakminiszterrel” nem tud semmit! Pedig csak olvasniuk köllene a “Kalapost”! Aki “mindent tud”!

A megadóztatandó Net-világban vagyon egy “szájt“, amelyik soha nem kanászosodik el a szenzációk okán. Csakis az Igazat írja le. Ráadásul mindezt kizárólag a “Tiszta Forrásból“, lévén olyan információs forrásai vannak, mint senki másnak: Titkosszolgálati, illetve Diplomáciai csatornák!

Ez a weboldal szinte azonnal kiderítette, mi is vagyon a Kitiltási (és Korrupciós) Botrány mögött: az USA, egészen pontosan pedig a CIA érdekeinek a magyar (viktoriánus) kormány által történt megsértése. Ez pedig nem maradhatott megtorlatlanul: a maximálisan tisztességes Orbán-kormány cserébe “nemtelen vádakat” kapott!

Lássuk csak az Írást! (link fentebb!)

Két független forrásunk is megerősítette: nem az állítólagos korrupciós botrány, hanem amerikai titkosszolgálati érdekek sérülése áll a magyar kormány megleckéztetése, azaz a hat kormányközeli tisztviselő az Egyesült Államokból való kitiltása mögött. A PestiSrácok.hu információja szerint az október eleji budapesti fajvédő konferencia felszámolásakor és a Norvég Alapból támogatott civilek adószámának felfüggesztésekor is CIA-s érdekekbe tenyerelt bele a kormány.

Információs elemzői és külpolitikai vonalon is arról értesült a PestiSrácok.hu, hogy van “hétköznapibb” magyarázata is a Magyarország és az USA között dúló diplomáciai konfliktusnak. Ezen érvelés szerint a Demokrata párti amerikai kurzusok és a magyar konzervatív oldal a rendszerváltás óta egyébként sem túl rózsás viszonyát valóban egyre több tényező terhelte meg a közelmúltban – Orbán Viktor tusnádi illiberalizmusos beszédétől az Obama-adminisztrációval parádés viszonyban álló sukorói befektetői kör megleckéztetésén át (Lauderék pert vesztettek nemrég az amerikai választott bíróság előtt) egészen a Clinton Alapítvány bűvkörébe tartozó magyar szervezetek egrecíroztatásáig, vagy az Oroszországgal szembeni embargó kikezdéséig – ám ez még mindig nem adhatott okot az USA kormányzatának egy ennyire durva lépésre. Forrásaink állítják: két konkrét ügyben az amerikai titkosszolgálati érdekek nem feltétlenül szándékos megsértése áll a szövetségesi viszonyban példátlan lépés mögött.

1. Az amcsi fajvédőnek más szerepet szántak

Az egyik ok, hogy az október elején Budapestre szervezett fajvédő konferenciára meggondolatlanul csaptak le a hatóságok és alighanem az amerikaiak “emberét” sikerült őrizetbe venniük Richard Bertrand Spencer személyében. Spencer a National Policy Institute tradicionalista-, fajvédő- és nacionalista eszmeiségű alapítvány prominens vezetője, ám úgy tűnik, sokkal több is ennél.

Már az egész fajvédő konferencia-ügy tálalása nagyon beszédes: idén júliusban a Kinja nevű blogrendszer amerikai tulajdonosának jóvoltából létező Cink.hu “vette észre” először, hogy fajvédő konferencia lesz. Egyenesen az amerikai fajvédők oldalán szúrta ki, mi készülődik Budapesten. (Sajnos a PestiSrácok.hu fényévekkel van lemaradva a gonzó sajtóműfaj baloldali képviselőitől, nekünk nem futja az időnkből nemzetközi szélsőséges szervezetek oldalainak folyamatos pásztázására – zárójel bezárva). A hír villámgyorsan terjedt az ellenzéki sajtóban. Aztán elkezdődött a kormány heccelése, hogy miért nem tesz semmit a konferencia ellehetetlenítésére, mígnem Orbán Viktor személyesen utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy “minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza meg a National Policy Institute október 3. és 5. közötti, Budapestre tervezett kongresszusát.”

Ezután vették őrizetbe Richard Spencert is egy budapesti sörözőben, arra hivatkozva, hogy nem voltak nála az okmányai. Sokat mondó az Obama-adminisztrációhoz közel álló Foreign Policy nevű külpolitikai szaklap október közepén megjelent cikke, amelyet a radikálisan baloldali Galamus.hu szó szerinti fordításban közölt. A Kétbalkezes budapesti bigottok címet viselő hosszú írás arról szól, hogy a fajvédő konferencia szervezői joggal számítottak arra, hogy  “Orbán Viktor,  azaz Európa jobboldali szupersztárja, elnéző vendéglátólesz. A cikkből kiderül, hogy a szerző, Paul Brian, vagy forrásai testközelből követték Spencer budapesti útját. És miért is lett a kormány kétbalkezes? Lássuk!

“A kocsmai razzia visszaütött, ha Orbán antifasiszta, „faji” gondolkodás-ellenes nacionalista oldalát akarta megmutatni a világnak. Valójában azzal, hogy bezárta a konferenciát, még mielőtt elkezdődhetett volna, és hogy egy montanai intézeti embert a nemzetbiztonságra veszélyesnek minősített, jó munkát végzett – a céllal ellentétes értelemben. Azzal, hogy véget vetett a gyülekezetnek, még néhány semleges és liberális magyar aktivista körében is rokonszenvet keltett az őrizetbe vett Spencer iránt, és a címoldalakra került világszerte az, ami e nélkül vélhetően nem lett volna hír.”

“Azokat, akik beszélni akartak volna, köztük Alekszandr Dugin orosz nacionalistát, a Putyin-kormány tanácsadóját, Markus Willinger befolyásos osztrák identitáriust, és Philippe Vardon francia iszlám-ellenes aktivistát tájékoztatták, hogy őrizetbe veszik őket, ha megpróbálnak részt venni a rendezvényen. Otthon maradtak.” – kesereg a szerző, miközben állítja: Orbán Viktor jó pontokat akart szerezni Nyugaton, miközben “maga a miniszterelnök közelebb állhat Spencerhez, mint amennyire ezt kényelmes beismerni.”

A Foreign Policy tudósítója ezután szinte szerelmes hangnemben ír az őrizetbe vett amerikai szélsőségesről:

“Spencer, az eset középpontjában álló, tanult, jó beszédkészségű fontos ember nem tudta, mihez kezdjen: telefonjában keresgélt, és hangosan fontolgatta, mi a teendő. Fekete kabátjában, elegáns csatos cipőjében és Mitt Romneyra emlékeztető frizurájával Spencer olyan előkelően beszél, mint egy egykori bennfentes újságíró, aki a fősodorhoz tartozó American Conservative-nak írt.” Majd megjegyzi, hogy a magyar kormány akciója és más okok miatt Spencer kénytelen volt lemondani kaukázusi útját is.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a “szervezők” először jelentős hisztériakeltéssel hívták fel a figyelmet a fajvédő konferenciára, amelynek ugyanakkor egyfajta mágnesszerepet is szántak, odavonzották volna a világ szélsőséges hangadóit, akik például a volt szovjet térség, vagy éppen Európa destabilizálásával végső soron jó szolgálatot tesznek az USÁ-nak. Ám a terv kisiklott, a talán túlságosan felheccelt magyar kormány határozott lépésekkel meggátolta a konferenciát. Ráadásul még Spencer úgymond felforgató körútja is elmaradt a putyini érdekszférában, azaz a Kaukázusban. A magyar hatóságok tehát elrontottak egy nem is olyan mesterien kimunkált játszmát. Ez persze csak a fentiekből levont következtetés,

a PestiSrácok.hu konkrét információja mindössze arról szól, hogy a fajvédő konferencia kezelésekor amerikai titkosszolgálati érdeket sértettünk.

2. A kormány amerikai kifizetőhelyeket lehetetlenített el

A HVG.hu ma vezető helyen tálalta a hírt, hogy miközben Szijjártó Pétert csupán külügyminiszter-helyettesi szinten fogadták Washingtonban, Móra Veronikát, a norvég pénzeket osztó Ökotárs Alapítvány vezetőjét maga Barack Obama amerikai elnök is fogadta szeptemberben. A beszédes aktus is alátámasztja a PestiSrácok.hu információját, miszerint az amerikai ellenlépést kiváltó másik közvetlen ok, hogy a norvég-közeli civilek elleni vizsgálattal a kormány messzebb ment, mint gondolta. Azon túl, hogy kiszúrták az Együtt-PM választási kampányában szerepet kapó civil és lobbista szervezetek vélhetően nem teljesen törvényes pénzelését, olyan szervezetekbe is belerúgtak, amelyek az amerikai kormányzat törekvéseit képviselték a közép-kelet-európai régióban. Információink szerint a négy felfüggesztett adószámú pénzosztó szervezet között akadt ilyen. Ez lehet az oka, hogy Vida Ildikót, a NAV elnökét is kitiltották az Egyesült Államokból.

Emlékezetes, hogy az Ökotárs mellett három másik norvégpénz-osztó alapítvány,  a DemNet, a Kárpátok és az Autonómia adószámát is felfüggesztették. Ezek a szervezetek a Magyarországgal szomszédos országokban és a Visegrádi Négyek országaiban fejtenek ki közéletformáló tevékenységet. Korábban a HetiVálasz írt oknyomozó cikket a Norvég Civil Támogatási Alap, a Clinton Alapítvány és a Soros-féle Open Society Foundation egész Kelet-Közép-Európát behálózó pénzosztó- és lobbihálózatáról.

A DemNet Alapítvány visegrádi partnereivel közös tavalyi, budapesti konferenciája

Mindezek az értesülések azt támasztják alá, hogy az ellenzéki ikonná nőtt Horváth András amúgy is gyanúsan ellentmondásos állításával szemben nincs olyan korrupciós ügy az amerikai ügyvivő kezében, ami az USA durva lépését kiválthatta volna. Ugyanakkor a magyar-amerikai viszony ismert elhidegülésén túl konkrét titkosszolgálati sérelmek váltották ki a hat kormányközeli személy kitiltását. E logika szerint tehát nem korrupcióval büntetőjogi tekintetben gyanúsítható emberek kerültek a tiltólistára, hanem olyanok, akikre amerikai érdekekkel ellentétes tevékenységük okán akasztottak címkét.

Heim nem tárgyalt a BUNGE-val

Ide kapcsolódik, hogy tegnap megírtuk: információink szerint Habony Árpád, a miniszterelnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója nincs a listán, miközben Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke csupán egy tárgyalódelegáció vezetése miatt kerülhetett az amerikaiak célkeresztjébe. Heim ugyanakkor a PestiSrácok.hu-nak küldött helyesbítési kérlmében külön nyomatékosította, hogy ő nem vett részt a BUNGE nevű amerikai tulajdonú élelmiszeripari céggel kapcsolatos tanácskozáson.

Alulírott Heim Péter nyomatékosan kijelentem, hogy sem a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnökeként, sem magánszemélyként semmilyen BUNGE-val kapcsolatos tárgyaláson sohasem vettem részt sem hivatalosan, sem pedig nem hivatalosan. Semmilyen amerikai vállalattal sem üzleti, sem egyéb kapcsolatban nem voltam. A főbb külföldi kapcsolataim öt éve Ázsiához és Oroszországhoz kötnek, és terveim szerint fognak kötni a jövőben is.
Továbbá tisztáznám, hogy a Századvég Gazdaságkutató Zrt-nek az elnöke és egyik tulajdonosa vagyok, nem pedig a cég operatív vezetője. Legjobb tudomásom szerint a Századvég Gazdaságkutató Zrt. semmilyen üzleti kapcsolatban nem állt, és ha jól tudom nem is szándékozott állni amerikai vállalatokkal.
Tisztelettel
Heim Péter
India, 2014. október 22.

***

Én egy hülye vagyok! Sőt, alapvetően rosszindulatú és még nemzetellenes is (továbbá ballibsibolsi is, de ezt most nem szeretném kifejteni)! Mentségemre legyen szólva, hogy én tényleg azt hittem: valóban létezik korrupció Orbánlandon és okadatoltan igaz, hogy ebben aktív közreműködők a NAV Amerikából (ezen okból) kitiltott Legfelsőbb Vezetői, akik meg mostanság felvették a nyúlcipőt és tömött bőröndökkel távoztak Schwechatról a Valahol-szigetekre. (Pedig ez csupán egy “véletlenül” egybe eső “nyaralás” … október végén – last minute, köll a takarékosság! – és pont a Botrány kellős közepén!)

Holott ugyi az az Igazság, amit ez a Huth Gergely nevű Főújságíró írt le, akinek csak egészen csekély köze van a Viktoriánus Korrupt-kormányhoz!

A Kalapos (Huth) tehát Mindent Tud! Akárcsak a Bujtor-féle filmben a “Purczi és Tsa“! A “szendamondja” pedig semmit, lévén ezen a honlapon nincsenek “nyilas” hirdetések és szendam sem kap milliókat az írásaiért! (Pedig talán megérdemelné!)

… és ezt is …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Orbán vastag orcabőre

Nem tehetek róla, de még mindig képes vagyok meglepődni azon, minő orcátlan szemtelenségekre képes Orbán és díszes kompániája. A MiniElnök ezúttal tegnap, Brüsszelben bizonyította be, milyen vastag az ő orcabőre.

Orbán végre megszólalt a Kitiltási Botrány ügyében! – adta hírül tegnap délután a honi sajtó. A miniszterelnök brüsszeli nyilatkozatában elismerte, hogy a kitiltottak listáján “magánszemélyek és a kormány alkalmazottai is rajta vannak“, így ez az amerikai intézkedés “részben magánügy, részben pedig közügy“. Utóbbi ellenére nem gondolja, hogy a kabinetnek bármiféle, konkrét tennivalója lenne. Igaz, hogy Magyarországon “zéró tolerancia” van érvényben a korrupciós ügyekkel kapcsolatosan, s ha a honi hatóságoknak ilyesmi a tudomásukra jut, kötelesek azonnal intézkedni. Ám amíg nem állnak rendelkezésre konkrét bizonyítékok, amíg azokat az Egyesült Államok nem adja át, avagy az érintett amerikai cégek nem tesznek feljelentést (ami egyébként a magyar törvények szerint kötelességük lenne!), addig pusztán sajtóhíresztelések vannak, melyekkel a hatóságok nem tudnak mit kezdeni. “Miután Magyarország jogállam, bizonyíték nélkül nem lehet eljárást indítani“, ez ugyanis azt jelentené(?), “hogy nem tudjuk megvédeni a saját állampolgárainkat“.

Remélem Orbán ezt a nyilatkozatát a szabad ég alatt tette, lévén szerintem még Brüsszelben sem képesek olyan födémet építeni, mely kibírta volna ezt az egészet omlás nélkül. Szózata ugyanis nem egyetlen, ráadásul ordas hazugságot tartalmazott.

Legelébb is nem igaz, hogy a Kitiltási Botrány alapjául szolgáló, a Nemzeti Adó és Vámhivatalt (NAV) érintő korrupciós ügyekről a magyar hatóságoknak nem áll rendelkezésükre konkrét információ. A magyar élelmiszer-kereskedelemben esztendők óta dúló, az államnak évente (becslések szerint) minimum ezer milliárd(!) forintos kárt okozó áfa-csalásokat leleplező, a NAV ezen ügyekben indított (ha indított) vizsgálatait a Hivatal legfelsőbb vezetése általi sorozatos leállításait bizonyító, Horváth András-féle “Zöld Dosszié“, legalább egy esztendeje az állami intézmények korrupciós ügyeit vizsgálni hivatott Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) birtokában van. Ehhöz képest a NAV vezetőit még mindig nem kérdezte meg senki, az NVSZ ráült az ügyre, a dossziéra pedig “rátették” a legsúlyosabb páncélszekrényüket. Ám most, hogy kirobbant a Korrupciós Botrány, mindössze annyi történt, hogy leporoltak egy nyolc hónappal(!) ezelőtti dossziét (a láncolat legalján lévő két, nyomorult kis cégecske 2 milliárdos ügyét), azt beállították “A Nagy Fogás“-nak, a NAV három, a korrupció miatti kitiltásban érintett felső vezetői közül pedig minimum kettő pedig tömött bőröndökkel felszerelkezve kereket oldott! (Felsőbb utasításra?)

Ugyancsak ordas hazugság, hogy Magyarország “jogállam” lenne, ahol a hatóságok kizárólag “konkrét bizonyítékok” és nem pedig “sajtóhíresztelések” alapján indítanak vizsgálatot. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor például a poltiánus ügyészség Fidesz-közeli sajtóorgánumok, tehát nettó pártlapok ellenőrizetlen pletykái alapján indítottak eljárásokat nemfideszes politikusok ellen (és vezetgették őket rabszáron a kamerák előtt!), illetve a Maffiapártnak nem tetsző szervezeteknél.

Kitűnő és jól dokumentált példája ennek az az émelyítően gusztustalan hadjárat, amit a Maffiakormány indított a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) pénzeit elosztó Ökotárs Alapítvány és társszervezeti ellen. Ennek kiindulási alapja ugyanis egy meglehetősen ügyetlenül összetákolt összeesküvés-elmélet volt, mely az ellenzékiséggel (no meg a szakmaisággal) meg nem vádolható “Heti Válasz” nevű orbánum orgánum online kiadásában jelent meg még tavaly júniusban.

A “nyálas.hu” által gründolt konteó szerint az EU egyik Biztosa (nevezetesen Viviane Reding, a “Háttérhatalom” által rendszeresen megszervezett “Bilderberg-konferencián“) vállalta, hogy minden lehetséges módon lejáratja az Orbán-kormányt. Ennek érdekében pedig “külföldről pénzelt magyarországi civil szervezeteket is bevetne“. A lap meg is nevezte az egyiket, a “Liberális Fiatalok Egyesületé“-t, amelyik “épp most áll nyerésre” az EGT/Norvég Civil Támogatási Alapnál, majd felsorolja azokat, “akik a pénzeket osztják“. Hónapokkal később, a törvényesített csalással megszerzett újabb Kétharmad birtokában a Maffiakormány meg is kezdte az NCTA, illetve annak pénzeit elosztó Konzorcium, így az Ökotárs Alapítvány kormányzati lejáratását, hatósági vegzálását, működésének ellehetetlenítését.

Színpadra lépett ugyanis Csepreghy Nándor, s ez az ifjonc, mint a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációjáért felelős államtitkára bejelentette: a kormány teljeskörű vizsgálat elindítására kérte fel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI), lévén a kabinetben “felmerült a gyanú“, hogy “a Norvég Alap hazai felhasználásakor áttételesen politikai szervezeteket, vagy hozzájuk szorosan kötődő civil szervezeteket támogattak“. Értelmezve a szöveget: itt tehát csak “gyanú” vagyon és semmi bizonyíték, ennek alapja a “Nyálas” konteója, a felkért szervezetnek (KEHI) pedig csak a jogalapja hiányzik! Lévén utóbbit egy 2010 június 30.-i kormányrendelet kivette annak feladatköréből, hiszen az NCTA pénzeit a nyerteseknek nem a magyar költségvetés fizeti ki, hanem közvetlenül az ezeket koordináló brüsszeli iroda, az FMO (“Financial Mechanism Office“). Erre hivatkozott az FMO által (pályázati úton) megbízott Konzorcium is, no meg maga a norvég kormány, ámde ez a Maffiapártállam “igazságkiderítő” indulatát nem mérsékelte: a vizsgálat (meg a karaktergyilkos sajtópropaganda – a KEHI által(!) kiszivárogtatott “értesülések” alapján!) gőzerővel folyt tovább, aminek kicsúcsosodása az a (szokás szerint) demonstratív mozzanat volt, mikoris rohamrendőrök kíséretében gyakorlatilag megszállták az Ökotárs irodáját, majd kamerák kereszttüzében rendőrautóba szállították az alapítvány vezetőjét. Ebből meg az egyszeri tévénéző arra következtethetett, hogy Móra Veronika le vagyon tartóztatva, lévén (norvég)bűnöző.

Ehhöz képest a nemrégiben kiadott vizsgálati anyag nem ezt bizonyítja. A KEHI “zárójelentésében” érdekes módon arra az álláspontra helyezkedik, hogy nekije tényleg nem volt joga vizsgálódnia. Ámde ezt a lehető legképmutatóbb módon! Arra hivatkozik ugyanis, hogy a támogatások kifizetése “az állami szervezetrendszer megkerülésével történt“, holott itt erről szó sincs, lévén erről a nemzetközi (Uniós) megállapodások rendelkeztek így. További sunyi hazugság a KEHI-jelentésben az, hogy emiatt “a magyar kormány nem tud eleget tenni az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a költséghatékonyság követelményének“. Tegye fel a kezét, aki ETTŐL a kormánytól és ETTŐL a KEHI-től az elmúlt négy esztendőben tapasztalt bármikor olyasmit, ami bizonyítaná az erre való törekvést! Továbbá jelentkezzen már itt, a szendamondján bárki, aki ezen kívül olvasott már bármikor egy nyilvános és részletes KEHI-jelentést! A szervezet ugyanis az elmúlt 22 esztendőben (amióta létezik) minden ilyesmitől annak okán zárkózott el, hogy azok “a megrendelő kormány számára benyújtott, döntést előkészítő dokumentumok“, tehát nem nyilvánosak. … Kivéve ezt az egyetlent, melynek mind a 38, aljas csúsztatásokkal megspékelt oldala ott vagyon a Hivatal honlapján! (Akinek van türelme és gyomra, kattintson ide!)

Magyarország jogállam, ahol senki ellen nem indul vizsgálat megalapozott bizonyítékok nélkül!” – mondotta volt a miniszterelnök tegnap, Brüsszelben. Aha! Hát ezt közölhette volna a KEHI-vel is, a kirendelt rohamrendőrökkel is, illetve a megfincogtatott “norvégbűnöző” civilekkel is! Akkor talán nem lett volna ok “félreértésekre”! … Hogyaza jóbüdös … !

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


’56 üzenete: “Több tisztelet a korrupciónak!”

Kibújt a jobbikos szög a fideszes zsákból! Hódmezőlázárhelyen Dzsentri Dzsoni követelt “több tiszteletet” a magyar korrupciónak, a Kövér Házmester pedig Budapesten fejtette ki nézeteit arról, hogy “az euroatlanti világ morális értelemben megrendült“. Mindezt az 1956-os Forradalom kitörésének ötvennyolcadik évfordulója alkalmából!

Csillagos ötösre vizsgázott tegnap Dzsentri Dzsoni! A honi, EU-pénzeken (is) dagadtra hízott Luxus-jobboldal eme emblematikus figurája az 1956-os magyar Forradalom emléknapján látogatást tett hűbérbirtokán, Hódmezőlázárhelyen. Ehelyütt pedig, ez a lassan mindenért felelős miniszterelnökségi főminiszter, logikai bakugrások tömkelegével jutott el a vérzivataros magyar Múlttól, a világraszóló korrupciós botrány jellemezte Jelenvalóig.

Luxusjános szerint a Világnak óriási adósságai vannak a magyarokkal szemben. Hiszen mi voltunk évszázadokon át “Európa és a nyugati értékek és érdekek védőbástyája“, mi ontottuk vérünket, áldoztuk fel vagyonunkat azokért, akiktől ezért cserébe csupán “megkésett, nagy szavakat” kaptunk a “várva várt segítség” helyett. Erről tanúskodik az elmúlt évszázad is. Ennek során a magyarság korábbi, hősies kiállásaiért cserébe Trianont kapott a beste Nyugattól, majd az országot “egy határrevíziót hazudó, gyilkos politika ölébe lökték” (gondolom itt nem Horthyról értekezett a szónok – lásd: Megszállottsági MűEmlék!), ezt pedig “40 évnyi kommunizmussal büntették“.

Ebbe a sorba illeszkedik az 1956-os magyar Forradalom nyugati elárulása is! Rádióbeszédében a szabadságharcos miniszterelnök hiába kért segítséget, azt csak a felkelők hallották meg. Amerikának és Nyugat-Európának fontosabbak voltak “a Szuezi válság miatt veszélybe került kereskedelmi érdekei… De még a hidegháborús világrend törékeny és igazságtalan egyensúlya is, mint a magyarok szabadsága, sőt élete“. Éppen ezért “Ha tehát október 23-a a magyarok dicsősége, akkor november 4-e a világ szégyene. Amerika és Nyugat-Európa szégyene“.

Hasonlóan keserű tapasztalatokat szerezhettünk 1990-től is. A magyarok hiába “szerezték vissza elvileg” a szabadságukat, európai jogaikat, azokkal nem élhettek, lévén a Nyugat és annak belföldi kiszolgálói, “a régi kommunisták“, az “elsikkasztott privatizáció felső tízezerje” (“Akik még mindig közöttünk élnek!“), a szorgalmasan belénk plántált kisebbségi komplexussal “rettegő kisdiákot” csináltak belőlünk, akiknek hol Washington, hol pedig Brüsszel mondta meg, “hogy mit, miért nem lehet“.

Ámde “az elszabotált rendszerváltás két évtizede” lejárt! Most, 2010 óta a Nyugat azzal szembesült, hogy a magyarok élni akarnak a jogaikkal és sem többet, sem kevesebbet nem kérnek, mint ami Európa bármelyik más népének kijár: tiszteletet és jólétet! Ezt azonban sem Amerika, se Európa még mindig nem hajlandó elfogadni. Azt hogy “felnőtt nép” lettünk, akik nem tűrik a gyámságot, s akik bár hű szövetségesek, de nem bólogatójánosok, akiknek csak a “csendőrpertu” jár. Éppen ezért nem Európa- és Amerika-ellenesség az, ha a magyarok – miután súlyos vádakkal illették őket – visszakérdeznek és bizonyítékokat kérnek.

A világ meg fogja érteni és lassan el fogja fogadni az új helyzetet, hogy egy évtizedekig álomba merült magyar nemzet végre felébredt. Öntudatára ébredt és nem kér többet, de nem is éri be kevesebbel, mint a többi, hozzá hasonló európai nemzet. Csak azt kérjük, ami megillet minket. Nem többet, de nem is kevesebbet! Tiszteletet a magyaroknak: tiszteletet 1956 nemzetének!

Hasonló húrokat pengetett tegnap Kövér László is. Ő úgy vélte leginkább megtiszteltnek az 1956-os Forradalom Emléknapját, hogy beült a Tahó Echo Tv budapesti stúdiójába, s ott történelmi elemzésnek vetette alá a Rendszerváltást, az ezt követően kialakult helyzetet, s közben egyetlen szót nem ejtett az ötvennyolc esztendővel ezelőtti Eseményekről! Nem is köll ezen különösebben csodálkozni, hiszen a Házmester sokkal idősebb, mint a Főminiszter. Ölég neki az a hercehurca, hogy mindennap kikászálódjon az ágyából (jaj a derekam!), nem hogy még azzal vegzálja a fáradt Szürkeállományát, hogy valamiféle parabolával kösse össze ’56-ot a Korrupciós Botránnyal!

Lackó alkirály szerint 1988. október 23.-án (ennyit az Ötvenhatos Emléknapról!) az erkölcsi/társadalmi/politikai értelemben amortizálódott MSZMP vezetése még nem tudta eldönteni, hogy hagyják-e kibontakozni a rendszerváltást, avagy inkább megálljanak-e a történelem útján. Ámde akkor már “kinyílt az időkapu“, s bár ő nem szeretné heroizálni a résztvevőket (bár fellépésük jelentős bátorságot követelt, hiszen még “azt sem tudhatták“, hogy esetleg nem köll-e “menekülniük az országból“), de a Fidesz megalakulásával kimondatott az Apokalipszis kezdete: “Megtörtént!“.

Akkor még sokminden nem volt világos. Például az, hogy lehet-e “semleges” országot csinálni a volt szovjet gyarmatból, meg hogy miként lehetne mihamarabb áthidalni “a nyugati és a keleti államok életminősége” közötti különbözőségeket. Osztán történt, ami történt, ezt pediglen úgy lehetne tömören összefoglalni, hogy mélységes csalódás!

Lászlónk szerint ugyanis akkoriban ők még felnéztek a Nyugatra, azt “jogi és erkölcsi” értelemben “példaképnek tartották“, lévén feltételezték, hogy “politikai kultúra is jár a demokráciához“. Ámde kiderült, hogy miután “a kommunista világrendszer fenyegetésként megszűnt, némely nyugati ország kormánya, informális pénzügyi-gazdasági hatalma, azt gondolja, bármit megtehet, naponta váltogathatja az aktuális értékeket és leckéztethet más államokat“. Illúzióikból pedig akkor józanodtak ki végleg, mikor kiderült, “hogy az a jogi szabályozás, amely mára szinte elviselhetetlenül bürokratikussá vált“, azért alakulhatott ki, mert a közös értékekhez „köze nincs a szabályoknak”.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Nyugat “morális értelemben megrendült“, hiszen a hírhedt, tavaly elfogadott Tavares-jelentés lényegében arról szól, hogy az “európai baloldal“, a megrendült és társadalmi támogatottságot nélkülöző hazaiak funkcióit akarja betölteni azzal, hogy “kívülről” tartsa fenn és “exportálja” az egyébként belföldön “mesterséges feszültségeket“.

Ebben az értelemben Brüsszel valóban Moszkvára emlékeztet és ha ez az Unió jövője, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan kellene ebből szép lassan, óvatosan kihátrálni!

Az elmúlt esztendőkben írott több száz posztjaim nem egyikében tettem már szóvá, hogy miféle aljas módszerekkel operál immáron évszázadok óta az a magát “keresztény-konzervatívnak” nevező, állítólagosan “nemzeti” Jobboldal. Praktikáik legelsőbb motívuma, hogy a Nemzeti Büszkeséget a Kisebbségi Komplexus aktív fenntartásával igyekeznek fenntartani, azt eszkalálni. Lényege a “Történelmi Viktimológia“, miszerint mi, “A Magyarok” mindenkoron csupán áldozatai voltunk a nálunknál erősebb nemzetek törekvéseinek és hiába tettünk meg értük mindent (lásd: “Védőbástya“!), cserébe soha semmit nem kaptunk. Illetve kaptunk, de azt nem köllene talán megköszönnünk, lévén “jogaink” és “uruszágunk” elvétele, a Horthy/Náci rezsim “ölébe lökése”, osztán meg a Szovjet Megszállás lett a jussunk. Később pedig, hogy végre kiverekedtük magunknak az “európai jogainkat” (1990), hát a Nyugat (a Belső Ellenséggel karöltve) azt is elvette mitőlünk.

Pedig mi annyira, de annyira törekedtünk! Arra, hogy megfeleljünk az Elvárásoknak! Amiket ugyan mi teljesítettünk is, de a “morális csődben” lévő Nyugat, a “Kommunizmus Fenyegetésének” (általunk történt!/?) megszűnése után “elszemtelenedő” Amerika és az EU már odáig vetemedett, hogy belepofázzon a Mi Belberki Környülállásainkba is! Abba, hogy mire is költjük az ezek szerint nem is létező Nyugati Pénzeket (mondja ezt az ezeket elosztó Luxusminiszter Hódmezőlázárhelyen – lásd fentebb!) és hogy miféle “Politikai Kultúrát” képviselünk mink (pontosabban Ők, tehát A Nemzet!). Amibe ugyi bőven belefér (lásd: “Történelmi Adósság”!), hogy simán ellopjuk a Támogatásokat (amik persze nem is léteznek!). Ha pedig ezt valakik szóvá merészelik tenni, hát rögvest előkerül Vitéz László és palacsintasütőjével alaposan főbe kongatja Amerikát, az EU-t, meg az onnan “importált” Baloldalt!

Idióták vagyunk, hogy ilyeneket tűrünk meg a hátunkon! Az olyanokat, akik négy esztendő alatt kifosztották az államkasszát és lejáratták a bő húsz esztendő alatt nagynehezen felépített renoménkat. Persze ennek elkerülése végett meg köllött vóna tanulnunk a Saját Történelmünket!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A NERmuda-háromszög

Orbanisztánnak van egy speciális területe, melyet nyugodtan nevezhetünk a “NERmuda-háromszög“-nek is. Ezen területen belül bármi és bármikor megtörténhet, így hamarost akár “hungaricum“-má is minősíthető!

Hol van “Orbanisztán”? Ezt a 93 ezer négyzetkilométeres területet ilyen néven a térképen (egyelőre még) nem lehet megtalálni. Jelenleg ugyanis “Magyarország“-nak neveztetik. Korábban, azaz “megpocsékolása” előtt, a “Magyar Köztársaság” névre hallgatott (illetve: hallgatott a fenét, különben nem lett volna belőle soha Orbanisztán!), osztán hogy “megesett” ami megesett, lött belőle az a bizonyos Orbanisztán.

Ez egy tüchtig kis Autokrácia, ahol a Jog Uralma addig érvényesül, amíg az Autokratának (meg a Parazitáinak) úgy tetszik, s ha már nem, hát átírják a Jogot … akár visszamenőlegesen is. Teszik pedig mindezt immáron ötödik esztendeje és nem csak az Ántikrisztusok által uralt Zemútnyócév törvényeivel, de a sajátjaikkal is!

Az úgynevezett “Alaptörvény“-üket például két esztendő alatt négyszer írták át (utóljára alfától ómegáig!), mert az ugyan “gránitba vésett” volt, ámde sajna (lévén kemény) törni kezdte a feneküket. Tehát a Tákolmányt ha nem is puhítani, de tapasztalati alapon (segg)reformálni köllött! Már csak azér’ is, hogy az egóban és korpuszban egyre terebélyesedő Uralkodó – aki a Felvilágosulatlan Abszolutizmus bölcsessége alapján vezeti Uruszágát … a Keleti Semmibe – mind bővebb alfelét ne bántsa az a sok, önmaga által is létrehozott Zavaró Körülmény.

Orbanisztán tehát az Ismert Világ egyik speciális területe. Bár “önmagát” részben “keresztényinek“, részben pedig “demokráciának” határozza meg, mégis az a helyzet, hogy a hivatalos Államvallás szerint nem A Teremtő, hanem annak (önkinevezett) Földi Helytartója a Legfőbb Abszolútum. Annak ellenére, hogy ez a Próféta önmagán kívül gyakorlatilag semmiféle istenségben, transzcendens igazságban nem hisz, kizárólag az ő fizikai létezésével egyenlő Akaratában. Mégis A Történelem Urára, A Tér és Idő Egyetlen Állandójára hivatkozik valahányszor, amikor csak Önérdeke okán kegyeskedik megpocsékolni a Legalapvetőbb Szabályokat (lásd pl.: Tízparancsolat! … “Ne ölj!“, “Ne kívánd!“, “Tiszteld!” … ésatöbbi).

Az pedig, hogy ez mennyire Demokrácia következik a fentiekből! Konkrétabban: a létező törvények szerint egy, a Nép Pénzéből aktivizált  Kisebbség vagyon kinevezve A Többségnek, a “Nép”-nek pedig ezek akaratát el köll fogadnia. Hiszen egy kereszténydemokrata jogász (bizonyos doktor Rubovszky György, Kádéjenpé) szerint a Demokrácia nem más, mint a Többség DIKTATÚRÁJA a Kisebbség fölött. Igaz ugyan, hogy a legutóbbi, tavasszal történt “választások” ösmételt Kétharmadot biztosítottak a Többségnek (kb. 23%), a Kisebbség (kb. 77%) fölött, de ez inkább az Unorthodox (Hatalmi) Matematika (no meg a “testre szabott” törvények) következménye volt. … Akárcsak Dancsó József nertárs kineveztetése a Magyar Államkincstár élére, amit ő ugyancsak az unorthodox, tehát “modern” és “ner-típusú” aritmetikai tudásának köszönhetett (Idézet tőle: “A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív!“)

Furcsa világ tehát ez az Orbanisztán. Itt általában minden dolog/elv pont az ellenkezője annak, amit a Józan Ész és az Ép Erkölcs (ezek szerint elavult) Parancsolatai diktálnának a józan ésszel és épp erkölccsel rendelkezőek. Az előbbieket manapság (Kétharmadosan) képviselők szerint az utóbbiakat képviselők miatt nem “versenyképes” ez az ország. Mer’ ugyi az utóbbit is Ők képviselik, ami pedig bele vagyon írva (többszörösen is) a Tákolmányba, amit pedig a Tákolmánybírák nem egyszer helyben is hagytak! … Miután a tákolmánybírákat a Kétharmad nevezte ki a Kétharmad elaljasult Brancsából, akiknek csupán egy dologra vagyon joguk: a talár és a plecsnin kívül a fizetés (“harminc ezüst”) felvételére. … No meg arra, hogy “ítéleteik” szerint:

Orbanisztán tehát egy roppant speciális térsége az Ismert Világnak, sőt (ha már “ismertnél” tartunk), magának a Világegyetemnek is. Hiszen itt minden teljesen másként működik, mint a megszokott (jóléti állam helyett úgynevezett “munkaalapú”, tehát rabszolgatartó … állami pénzből, hozzáadott érték előállítása nélküli, statisztika-kozmetikázó “foglalkoztatás”!), de érvényesülnek (időnként) bizonyos (időnként) érvényes szabályok!

Ennek leginkább kitűnő példája a “NERmuda-háromszög“!

Hol is vagyon ez a térség? Természetesen Orbanisztánon belül, annak jogi Fővárosától nyugatra. Egy bizonyos “Bicske“, “Alcsútdoboz” és “Felcsút” települések által határolt enklávéban, ahol nem csak Magyarország Alap-, de még a Fizika és a Filozófia Ok-okozati Törvényei is fel vagyonnak függesztve (a közgazdaságtanéról már ne is beszéljünk!) *. Egészen pontosan: mindezek akkor érvényesülhetnek, ha az ezen területen belül élők is megengedik, a Nekik ezt Megengedők pedig érdekeikkel azonosaknak tekintik azokat. …

*/: Ezek a Felfüggesztett Törvények a következők:

  • Hogyan lett mindössze három esztendőn belül (gyakorlatilag a semmiből) egy szimpla gázszerelő sokmilliárdos vagyon birtokosa, az Ország 88. leggazdagabb embere?

    Hogyan keletkezett az a minimum 4 milliárdos “adomány” (Nem közpénz! – Ugyi?) egy olyan fociakadémia számára, mely egy objektív felmérés szerint a legrosszabbul teljesít, csapata csupán kegyelemkenyér alapján maradhatott idén “Első Osztályú” a stadion pedig időnként úszómedencéhez hasonlít?

 

Hogyan lehetséges az, hogy egy “Natura 2000” védettsége alatt álló akácost úgy irthattak ki, hogy annak egyetlen tettese az “elszabadult” Traktor volt?

Hogyan lehetséges az, hogy a helyi (orbanista) polgármester riválisaként bejelentkezett Juhász (maradék) földjét egy szintén “magáról megfeledkezett” (tehát pilóta nélküli!) kombájn éppen pont akkor tarolja le, amikor a Juhász ringbe szállt a majori posztért?

Hogy kik is azok az “ezen területen belül élők”? Tanácsosabb lenne nem firtatni, lévén ebben az esetben fel köllene tenni bizonyos “kínos” kérdéseket (lásd fentebb!). No meg immáron azt is, hogy vajh’ honnan került elő az a bizonyos “osztrák rendszámú Mercedes”, amelyik (jelentős szolgálatokat téve a Milliárdos Gázszerelőnek, valamint az őt polgármesterként indító/pesztrálgató Pártnak) ippeg és punkt a (nekik) legmegfelelőbb pillanatban gázolta halálra a Lázadó Juhászt?!

(A rendőrség tájékoztatása szerint Váradi Andrást, a Juhászt, az E-PM polgármester-jelöltjét október 11., szombaton gázolta halálra egy osztrák rendszámú fekete Mercedes, melyet egy 84 esztendős, osztrák-magyar kettős állampolgár vezetett /neve nem került nyilvánosságra/. Az eljáró hatóság, lévén nem történt cserbenhagyás, nem vette őrizetbe az elkövetőt. … Néhány nappal később elterjedt a hír, miszerint az “osztrák” maga is meghalt. Újabb napokkal később pedig az, hogy az illető köszöni szépen, kitűnően érzi magát Bécsben! … A rendőrség “ismeretlen tettes” ellen folytatja az eljárást)

“Érdekes” hely ez a NERmuda-háromszög! Nemdebár? Időnként ez történik, időnként meg amaz. Hol egy erdőcskét tarolnak le, hol egy búzaföldet (néminemű, rendőrileg szintén kivizsgálhatatlan trágyalopással spékelve), hol meg annak tulajdonosát. Tettes pedig soha nincs, kivéve a “masinákat”, melyek ugyi “önállóan” tették amit tettek, motorjukat és kormányaikat vezérlő műveiket pedig a NER Szelleme a (gyurcsány)Ördög szállta meg! Következik ebből, hogy ezen ügyekhez nem rendőr/ügyész, hanem Okultista Szakértő, a Katolikus (K)Egyház egyik avatott Exorcistája köll!

Isten kegyelmezzen Váradi András gyilkosainak! Mi, ép erkölcsűek ugyanis nem fogunk! … Már csak ezért sem!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A “Piszkos Féltizenkettő”: A(z ártatlan) bárányok hallgatnak

Tulajdonképpen nevetséges az az igyekezet, ahogyan az Orbán-kormány takargatni igyekszik az Amerikából korrupció miatt kitiltottak kilétét. Többségük ugyanis a rendelkezésre álló nyílt információk alapján is azonosítható. A kérdés most már csak az, hogy miért hajlandó magából Orbán (is) majmot csinálni; Az “Ártatlan báránykák” miért hallgatnak; kikből áll az a bizonyos “Piszkos Féltizenkettő” és hová vezetnek a “Szálak“?

Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadónál lefagyott a Finkelsteintől vásárolt kormány-kommunikációs, azaz karaktergyilkolászós szoftver. Aki figyeli és szorosan nyomon követi a “7750-ügyet“, avagy ha tetszik, a “Kitiltási Botrányt“, meg az ehhöz kapcsolódó kozma- és izzadtságszagú maffiaállampárti magyarázkodásokat/vagdalkózásokat, az csakis erre a következtetésre juthat. A “lefagyás”, tehát az ügyetlenkedés oka nyilvánvaló: Habony mesternek ezúttal nem csak a buta (és valószínűleg részben megvásárolt) Ellenzékkel, meg a trehány magyar sajtóval vagyon dolga, hanem egy olyan (információs) Nagyágyúval, mint az Egyesült Államok.

Amikor kirobbant ez a botrány, a honi sajtóorgánumok ezzel foglalkozni hajlandó része arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt tulajdonképpen egy diplomáciai bosszúról vagyon szó, egy olyan tökönrúgásról, melyet Orbánék azért kaptak, mert Washingtonnak elege lett a diktatúraépítésükből, a civil szervezetek vegzálásából meg az egyre ájultabb Putyin-imádatból. Abból, hogy Budapest sorozatosan elárulja saját szövetségeseit (EU, USA) és a rezsimüzemeltetés okán gyakorlatilag Moszkva kottájából játszik.

Ezt a képet igyekezett erősíteni maga a kabinet is, megtoldva az egészet azzal, hogy a kormányközeli Századvég tulajdonában álló, valaha jobb napokat látott “Napi Gazdaság” című lappal még múlt csütörtökön leközöltetett egy cikket, miszerint az USA kormányzata a magyar adóhatóság egyes hivatalnokainak kitiltásával lényegében azt a vizsgálatot igyekszik megakadályozni, melyet a NAV indított bizonyos idehaza működő, amerikai tulajdonú vállalkozásokkal szemben. A “politikai bosszú” vonalát igyekezett erősíteni az a magát bevallottan kormányközelinek és az intézkedésben érintett “tízek”(!) egyikének nevező “üzletember”, aki alaposan megvezetve az “exkluzív információnak” bedőlő atv.hu-t, azt állította: Washington azért tette meg ezt a lépést, mert “túlreagálta” az Orbán-kormány egyes intézkedéseit, így például a “Keleti Nyitás” politikáját.

A Finkelstein-software tehát eddig tökéletesen működött. Az általa generált virtuális valóság a következő képet mutatta: miközben az USA kormányzata foggal-körömmel, még akár a legnemtelenebb intézkedések meghozatalával is, védi a Magyarországon megtelepedett, adócsaló cégeit (lásd: NAV-vizsgálat!), addig – jogtalanul beavatkozván a magyar belügyekbe – igyekszik megakadályozni a honi kormány azon legitim törekvését, mellyel az országot gazdaságilag több lábra igyekszik állítani, csökkentve annak kiszolgáltatottságát. Leegyszerűsítve: a jogtisztelő Szabadságharcos áll szemben a saját bűnözőit takargató Gyarmatosítóval.

Ámde terméskő méretű homokszemcse került az olajozottnak hitt propagandagépezet fogaskerekei közé. Ezt a zavaró tényezőt pedig úgy hívják, hogy André Goodfriend.

Az USA budapesti ügyvivője ugyanis pénteken a nyilvánosság elé állt, s tételesen cáfolta a megrendelésre működő Napi Gazdaság, meg a talmi exkluzivitástól begőzölt atv.hu “értesüléseit”. A diplomata kijelentette: semmiféle, Magyarországon megtelepedett amerikai céggel kapcsolatos NAV-vizsgálatról nem tudnak; a kitiltó intézkedés kevesebb mint tíz személyt érint; ezek mindegyike vagy “kormányzati tisztviselő”, vagy a budapesti adminisztrációhoz “közel álló üzletember”, kitiltásuk oka pedig az, hogy “korrupciós bűncslekményt” követtek el, illetve azok “haszonélvezői” voltak. A nevek és a bizonyítékok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban pedig azt mondta: az amerikai törvények ezt nem teszik lehetővé, de lényegében fölösleges is, hiszen “a magyar kormány minden információnak birtokában van“.

A Habony-masina azonban tovább működött. Igaz, hogy annak “üzemeltetőinek” kagylófüleit is egyre jobban sértette a “csikorgás”, ennek ellenére mégsem voltak hajlandóak “üzemmódot” váltani.  Továbbra is makacsul ragaszkodtak az egyre inkább tarthatatlan álláspontjukhoz: “Nincs és nem is lesz semmiféle vizsgálat mindaddig, amíg az Egyesült Államok kormánya nem működik együtt a magyarral és át nem adja a listát, valamint a bizonyítékait!” – hangoztatta uniszónóban Lázár János kancelláriaminiszter és Szíjjártó Péter főkülügyér (muhahaha!).

Ámde a Gépezet tegnap végképp bedöglött. Az igaz ugyan, hogy a magát “legnagyobbnak” és pláne “ellenzékinek” nevező párt korifeusa, a tavaszi kampány idején Rogán Tónit tízkörömmel védelmező Molnár (Szkinhed) Zsóti, mint elnök elvégezte a kötelező gyakorlatot és összehívta a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságát, de az ülés 120 percéből kilencvenben (pedig a Kétharmad okán csak 80 “illette” volna meg! – hehehe!) szabadon hagyta szónokolni Dzsentri Dzsonit, aki meg előadta a méltatlanul megtámadott “Ártatlan Bárányka” szerepét. … Ámde ez már hatástalan volt.

A “Sziklányi Homokszem“, azaz M. A. Goodfriend ugyanis nem volt rest még aznap a sajtó nyilvánossága elé lépni, s közölni: hat érintettről van szó, valamennyien a kormány tagjai (tisztviselői?/alkalmazottjai?), illetve az ahhoz közel álló üzletemberek; az információk az amerikai törvények szerint nem kiadhatók; a magyar kormány azonban mindezek birtokában van; az Egyesült Államok eddig is segítséget nyújtott például a korrupciós ügyek kivizsgálásában, de ezen a területen “Magyarországon folyamatosan romló trendet” tapasztalhatnak, így osztán ez “… elérhet egy olyan pontot, amikor már nem tudnak együtt dolgozni Magyarországgal, mint szövetségessel“. Goodfriend ezen kívül ismét megnevezett néhány konkrét, korrupciós esetet, így például a “Trafikmutyit“, illetve a NAV-ot érintő “Áfa-gate“-et. Utóbbit egy esztendővel ezelőtt, Horváth András egykori adóhivatalnok leplezte le, de azon kívül, hogy a NAV még őt jelentette fel, az ügyben előlépés nem történt. Joggal mondta hát az Ügyvivő, hogy ugyan “miként lehetne együttműködni egy olyan kormánnyal, amelyik a saját állampolgárainak bejelentéseit sem veszi komolyan?” majd kijelentette: a Kitiltottak Listája akár bővülhet is, lévén további ügyekről van tudomásuk, de szűkíthető is, feltéve, ha a rajta szereplők felülvizsgálatot kérnek … ilyet azonban az Érintettek egyike sem kísérelt meg eleddig! (Józan polgári ész szerint, ha valakit olyasmivel vádolnak meg, amit nem követett el, rögvest jogorvoslatért kiált. Kivéve ezt a “Piszkos Féltizenkettőt“! Érdekes. Nemde bár?)

Az eladdig trehány (de szakmailag még minősíthető) magyar sajtó ezek után beindult és Mr. Goodfriend útmutatásai alapján végre kezdte kideríteni a Dolgokat. Az Átlátszó blogja tegnap például beszámolt egy esetről, miszerint bizonyos “kormányközeli” valakik 2 milliárd (mond: KÉTMILLIÁRD!) forintnyi kenőpénzt kértek két, amerikai tulajdonban lévő vállalkozástól. A kifizetés módja úgy történt volna, hogy egy bizonyos “Alapítvány” valamiféle tanulmányt ír az érintetteknek. Cserébe adókedvezményt, áfakulcs-csökkentést ígértek, továbbá azt, hogy piaci versenytársaikat a NAV jelentős bírságok kiszabásával ellehetetleníti. Egy másik értesülés szerint a “Vénusz” és a “Floriol” márkanevű étolajokat gyártó, amerikai tulajdonú “Bunge” cégnek ajánlották fel bizonyos, ugyancsak kormányközeli “Valakik”, hogy egy hasonlóan “alapítványi köztességgel” átcsorgatott kenőpénzért cserébe “elintézik”, hogy a NAV “rászálljon” az üzletüket rontó, adócsaló vállalkozásokra.

Azt nem tudhatom, hogy eme két, említett eset netalán nem ugyanaz-e. Ámde tény, hogy miután a korrupcióra felkértek nem mentek bele a “Buliba“, rögvest rájuk (és nem az áfacsalókra!) szállt a NAV, az/azok pedig bejelentette/ék ezt az USA budapesti nagykövetségén, lévén erre őt/őket egy 1977-ben hozott amerikai törvény kötelezi. … És innentől kezd könnyen azonosíthatóvá válni azon “Piszkos Féltizenkettő” minimum fele és alaposan gyanúsíthatóvá úgy négy-öt nertárs, tehát a maradék “fele”!

A Horváth-féle áfacsalás-leleplezés egyik legfontosabb kitétele, hogy Orbanisztánban vannak bizonyos “érinthetetlen” cégek, melyek ellen ha indult is NAV-vizsgálat, azt “Felülről” (mégis mennyire “felülről”?!) leállították. Így Vida Ildikó elnök és a meg nem nevezett alelnök, valamint az ugyancsak anonim főosztályvezető érintettsége kétségtelen! (Hogy ki az az alelnök és az a bizonyos főosztályvezető, innentől fogva simán beazonosítható, ölég csak a a NAV honlapjára kattintani és megnézni az illetékességi köröket!)

Ugyancsak könnyű azonosítani azt a minimum egy kormánytagot, aki az áfa-síbolási ügyek ki nem vizsgálásában játszott/játszik aktív szerepet. Ő nem más, mint Tasnádi László belügyi államtitkár (a Fidesz által állítólag elítélt Kádár-rendszer titkosszolgálatának III/II-es ügyosztályán dolgozó tiszt), aki az államhivatalok korrupciós ügyeit vizsgálni hivatott Nemzeti Védelmi Szolgálat (ez a nyomozati szerv ül már legalább egy éve a Horváth-féle “Zöld Aktán“, de az államtitkár szerint egyelőre nincsenek konkrét információk!) irányítója, illetve az adóhatóság korábbi, “bűnügyi igazgatója”!

Szóba jöhet még Pintér Sándor belügyminiszter is. Ő nem csak arról hírhedt, hogy botrányos módon államtitkárt csinált ebből a Tasnádiból, de az elmúlt évtizedek sajtóinformációi szerint komolyan érintett különböző adócsalásokban és (legfőként!) alvilági, tehát maffiás kapcsolatokkal. Az egyik kitiltott tehát lehetne akár ő is, tekintettel elő- és utóéletére.

Szintén lehetséges Érintett maga Lázár János kancelláriaminiszter. Mivel Mr. Goodfriend megemlítette az úgynevezett “Trafikmutyit” is, másra aligha lehetne gondolni. Lévén Lázár volt az a miniszterelnökségi (akkor még csak) államtitkár, aki ezt a botrányos, az állam túlhatalmával alaposan visszaélő disznóságot kitalálta(?) és levezényelte.

Ámde melyik az a bizonyos “Alapítvány”, melyen keresztül azt a kétmilliárdot tanulmányírásért/elemzésért “cserébe” át köllött volna folyatni (hová is?!)? Itt csakis a “Századvég” kerülhet szóba. Eszerint vagy tényleg az ennek egyik klónját igazgató Heim Péter az érintett, vagy Mráz Ágoston Sámuel. Utóbbi azonban azért valószínűtlen, mert az csakis “közéleti és sajtóelemzésekkel” foglalkozik, míg az utóbbi bármikor felvállalhat (papíron) egy ilyen dolgozat elkészítését. (Őket az amerikai szlengben lehetne akár “üzletembernek” is nevezni, holott egyetlen tevékenységük az Államkassza fosztogatása … állami engedéllyel és “megrendelésekkel”!)

Attól tartok, hogy a teljes Listát soha nem fogjuk megismerni … akárcsak a majdani “bővülést” sem. A Piszkos Féltizenkettő ugyanúgy hallgat, mint az Ártatlan Bárányok. Igaz, utóbbiak valójában hangoskodnak, egyre jobban magukra húzva az egyébként jogos vádakat. Hogy miért teszik ezt? Nem nehéz kitalálni: nehogy a Féltucat bárányai elkezdjenek bégetni!

Minden esetre nekünk, akiknek homolkcsontja mögött még mindig a “szürkeállomány” és nem a “narancsgáz” vagyon meg köll állapítsuk, hogy “Nemzeti Kormányunk” jóvoltából olyan társaságba keveredtünk, amelyre csakis a Keleti Nyitás elméletével házalók lehetnek büszkék!

No dehát ezért is A Gyarmatosítók a hibásak! … Meg persze Agyurcsány!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Tényleg nem érthető?!

A hétvégén alkalmam volt “letesztelni” ismerőseim/szomszédaim körén belül azt a bizonyos “Átlagpolgárt” abból a szempontból, hogy vajh’ mit is fogott fel/értett meg azon tényből, hogy az Egyesült Államok nemrégiben mintegy tíz, az Orbán-kormánnyal minimum “szoros kapcsolatban” álló személyiségtől tagadta meg a beutazási lehetőséget. “Örömmel” jelenthetem: komoly kogníciós hiányosságokkal (is) találkoztam!

Az még “hagyján”, hogy a korrupciós váddal illetett Orbán-kormány és annak valamennyi slapaja egyszerűen nem akarja érteni, miről is vagyon itten nagyba’ szó. Ők már a legelső, “politikusként” eltöltött másodpercüktől kezdve nem csak simán leszarják, hogy mi is az Ország Érdeke, de korruptak is!

Ámde ez szerintük a legteljesebb képtelenség! Hogy miért is, az meg roppant egyszerű!

Az előbbi ugyanis (szerintük) egyenlő a sajátjukkal, az utóbbi pedig regnálásuk óta egyszerűen lehetetlen, hiszen a bűnös módon, tehát lefizetéssel/kenőpénzzel elért előnyszerzés (kedvező elbírálás) kizárólag a Zemútnyócévre volt jellemző. Ámde mióta Ők vagyonnak hatalmon, ilyesmi elő nem fordulhatott! Hiszen …  és lásd a fentebbi definíciót!

Még az is “hagyján”, hogy eme Nemzetes Urak/Hölgyek közül alig vagyon olyan, aki az igazolt, tehát törvényes jövedelmeivel tudná igazolni vagyonosodását. Ámde ezzel sincsen sömmi baj, lévén az ilyesmit bármikor hajlandó “verifikálni” az Országgyűlés illetékes bizottságának elnöke (doktor Rubovszky – Orcátlan, Közpénzeltartott Vénember), illetve a Maffiaállampárt által kinevezett (az amerikai tiltólistán szintén szereplő) NAV-elnök, az a bizonyos Vida asszonyság.

Ezért osztán simán (és marhára szemtelenül) nyilatkozhat olyasmiket az a bizonyos Rogán (akinek az ingatlanja “hőre táguló”!), hogy nem érti a kitiltós dolgot, s hasonlóan a Főnökével, ő is azon gondókodik, hogy ez most “vicc, vagy komoly“.

Pont ugyanezt aszonta a Harmincötesztendős Karrierdiplomata-Küküminiszter is, aki ugyancsak gondban van a saját jövedelem/vagyon-egyenlegével. Akárcsak a Főnöke, aki eleddig azér’ nem került hasonlóan nehezített magyarázkodási körbe, mert Bossányi Katalin még 1998-ban meghalt, Ferenczi Krisztinát pedig már senki nem vette (megélhetési és kinevezési okokból) komolyan. … Legalább is Idehaza és legfőképpen az Eltartottak!

Innentől kezdve egyáltalán nem csoda, hogy a Zátlagpógár még csak vállat sem von arra, hogy A Világ Legerősebb Állama, Katonai és Politikai Szövetségesünk  minap úgy döntött, hogy Magyarország A Világ Egyik Legkorruptabb Állama!

Miért is foglalkozna ezzel a TÉNNYEL? Amivel évek óta tisztában van! … De ennek ellenére esztendők (bő négy, de igazából majd’ HÚSZ!) óta hagyja EZEKET a Kassza, illetve a Saját a Leszármazottjai és a Felmenői további sorsának közelében.

Ugyan kit érdekel, hogy mit mond Amerika? Nekem ettől sem jobb, sem rosszabb nem lesz!” – ez volt az általános reakció a hétvégi “tesztemre”.

Hát az ők kedvükért idesmittelném Kerék-Bárczy Szabolcs vonatkozó írását, amely a “Galamus“-on jelent meg ma:

2004. január 12-én az Egyesült Államok elnöke határozatot fogadott el (Presidential Proclamation 7750), amely lehetővé teszi, hogy személyesen a külügyminiszter  – az elnök tájékoztatása mellett – megtagadja azon külföldi állampolgár beutazását az Egyesült Államokba, aki a) olyan korrupciós ügybe keveredett, amely b) az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságát veszélyezteti, és c) feltételezhető, hogy az illető személy ellen akkor sem indulna eljárás szülőhazájában, ha bűnösségére perdöntő bizonyítékok állnak rendelkezésre. A lépés kiterjed az érintett családtagjaira és üzletfeleire is, és jelentheti az illető amerikai vagyonának zárolását. Vagyis ezt az intézkedést csak önkényuralmak polgáraival szemben alkalmazzák, hiszen demokráciákban bizonyítékok alapján nyomozás indulna korrupcióval megalapozottan gyanúsítható emberek ellen. Az elmúlt tíz év során csak venezuelai állampolgárok ellen alkalmazták a rendeletet, így joggal állítható, hogy esetünkben példa nélküli, súlyos ügyről van szó, hiszen Magyarország NATO-tagállam, a transzatlanti szövetség része, tehát elvben osztozunk szövetségeseink értékeiben és alapvető érdekeiben.

A napokban bejelentett amerikai intézkedés az elmúlt huszonöt év legnagyobb botránya. Alapjaiban ássa alá hazánk presztízsét, és egyértelmű bizonyítékkal szolgál arra, hogy Magyarországot legfőbb szövetségesünk, az Egyesült Államok nem tekinti jogállamnak. Hat, Orbán Viktor környezetéhez tartozó állami tisztségviselő és tanácsadó érintett a korrupciós ügyben. A nevek egyelőre nem nyilvánosak, ahogy érintettségük részletei sem, de az biztos, hogy Washington jól dokumentálható bizonyítékok alapján hozta meg döntését, s minderről hónapokkal ezelőtt tájékoztatta a magyar kormányt. Minden ellenkező állítás hazugság. Nincs olyan jogi előírás, amely szerint az amerikaiak ne tárhatnák fel az ügy minden részletét, s feltételezhetjük, hogy ezt adott esetben meg is teszik. Sőt számíthatunk arra is, hogy csak a jéghegy aprócska csúcsát látjuk ebben a pillanatban, és sokkal többről van szó, mint ami eddig nyilvánosságra került. Minden demokrata érdekelt abban, hogy teljes nyilvánosságot kapjon a botrány összes momentuma.

A rendszerváltozáskor kinyilvánítottuk, hogy a nyugati liberális demokráciák családjához kívánunk csatlakozni. Egy évezred múltán lényegében Szent István álmának megvalósítására kaptunk esélyt. 2010-ig ezt a közösséget tekintettük stratégiai szövetségesünknek. A „stratégiai szövetség” azt jelenti, hogy a benne részt vevők értékei azonosak, és a legtöbb érdekük megegyezik egymással. A liberális demokráciák transzatlanti szövetsége a fékek-ellensúlyok rendszerére épülő közjogi berendezkedést tart fent, szabad piacgazdaságot épít, és megkérdőjelezhetetlennek tartja a személyes és állampolgári szabadságjogokat, az emberi méltóság tiszteletét. Ebből következően a transzatlanti közösség nem tekinti stratégiai szövetségesének az önkényuralmakat és nyílt diktatúrákat, bár ezek némelyikével is jó viszonyt ápol, ha gazdasági-kereskedelmi érdekei, a reálpolitikai szükségszerűsége úgy kívánja.

Az Egyesült Államok a 7750-es rendelet alkalmazásával most egyértelműen kinyilvánította, hogy bár bizonyítékai vannak a legmagasabb kormánykörökhöz tartozó személyek korrupcióban való érintettségéről, ezeket nem tudja érvényesíteni, mert nem reméli, hogy az illetők ellen eljárás indulna Magyarországon. Vagyis hazánkat nem tekinti demokráciának. Önmagában az a tény is hátborzongató lenne, hogy a miniszterelnök környezetében büntetlenül dolgozhatnak olyanok, akik lábbal tiporják a törvényeket, de az egyenesen félelmetes, hogy olyan rendszerben élünk, ahol a bűn a norma, a korrupció maga a kormányzás lényege. Itt nem kis halakról van szó, itt nem borítékok cserélnek gazdát, hanem a Fidesz egy oligarchikus, velejéig rothadt rendszert működtet, amely immár a nyugati értékek és érdekek alapjait ássa alá.

***

Szégyen és Gyalázat Miránk! Akik Tűrjük ezt a Bandát! Mert nem is akarjuk érteni a Jelenünket! Mert restek vagyunk tenni a Jövőnkért! … Gyermekeinkért! … Hogy az a Jóbüdös izéljen itt meg minden Trehány és Lusta “Polgártársamat”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


In memoriam Váradi András

Tegnap helyezték örök nyugalomra Váradi Andrást, az alcsúti juhászt, aki nem volt rest kiállni önmagáért és értünk sem! Isten nyugosztalja őt, s ne hagyjon nyugtot azoknak, akik halálát így, vagy úgy de előidézték!

Váradi emlékérebonhomme” Köztársunk versét szeretném utánközölni (remélem a Szerző engedélyével!):

Sohasem lesz olyan a Felcsúti Kanász,
mint volt életében az Alcsúti Juhász.
Egyenes, jellemes; igaz ügyért harcolt,
míg a másik rabolt, s egy országot sarcolt.

Váradi András, te szimbólummá váltál:
az volt a bűnöd, hogy jó oldalon álltál.
Téged – mint sokakat – többször meggyilkoltak,
mielőtt éjszaka végleg eltiportak.

Életed, halálod legyen nekünk példa:
ne féljünk magunkért kiállani még ma!
Csupán néhány bátor ember kell a gátra,
ki csak előre néz, nem pediglen hátra!

A mi társadalmunk lassú haldoklása
sziinte észrevétlen visz a pusztulásba.
Emberek, nem kéne már valamit tenni,
s amíg még nem késő, az utcára menni?

E sok tétlenségnek nagy lesz majd az ára!
Mért hajtjuk a vizet Vityu kán malmára?
A mi forradalmunk nagy-nagy ellensége
A kisemmizettek reménytelensége.

Ezen kell túllépnünk, megrázni magunkat,
és büszkén ég felé emelni arcunkat!
Megpökni munkától már kérges markunkat,
s egyre szívósabban folytatni harcunkat!

“Jobb állva meghalni, mint térdelve élni!”*
Jobb szabadnak lenni, mint örökké félni!
Meg kell már tanulnunk bízni és remélni,
mert tetteink után fog majd megítélni

minket az utókor, mely nem igazán érti,
ha Viktor s bandája olyannyira sérti
mindenki érdekét, mért nem állunk ellen?
Az ő fasizmusa csupa báj és kellem?

Vagy ellenkezőleg: egy rút atavizmus:
egy diktatórikus neokommunizmus…!
Hívd, ahogy akarod! Csak tegyél ellene!
Az országnak már rég harcolni kellene!

E modern Cipolla**, az Ország Hóhéra
jócskán megérett egy autodaféra.
A demagógia önjelölt mestere;
s te azon vacillálsz: harcolsz, vagy fekszel-e?

Október tizennyolc, Áldozatok Napja;
ideje, hogy Viktor pontosan azt kapja,
amire már régen rászolgált a beste!
Melyik nap lesz majd a BonsaiDuce veszte?

Tisztán katarzis lesz, semmi romantika:
szemétdombra kerül a ‘Csúti Bandita!
Kinek örömünnep, kinek sötét gyásznap;
ám az ország biztos fellélegzik másnap!

Sohasem lesz olyan a Felcsúti Kanász,
mint volt életében az Alcsúti Juhász.

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!