Etika

Visszavonta a Sándor Mária elleni etikai eljárásra vonatkozó kezdeményezését Balog Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. Pedig szükség lenne egy ilyesmire, csak nem a “Fekete Ruhás Ápolónő” esetében!

Még tavasszal történt, hogy a Reklámadó okán hirtelenjében már nem csak bulvár híradókat készíteni képes Retektévében megjelent egy interjú a fentebb nevezett ápolónővel. Ő pedig nem tett lakatot a szájára, és bizony elmondta: miféle viszonyok uralkodnak a magyar egészségügyben. A következmény: az egymást követő két, májusi tüntetésen mind többen vettek részt (már nem csak dolgozók, hanem “betegek” és “politikusok” is), az ezzel kapcsolatos Facebook-csoport pedig jelentős létszámúvá duzzadt.

Valós problémákat nyilvánosságra hozni idehaza, Abszurdisztánban nem kifejezetten ildomos. Legújabb Puha Diktatúránk ugyanis nem szereti az ilyesmit, hiszen az általa terjesztett propaganda szerint “Magyarország jobban teljesít“, illetve “A magyar reformok működnek“. Ha valaki ezzel ellentéteset merészelne állítani, pláne nyilvánosan, az esetleg kognitív disszonanciát okozhatna a kisebbségben lévő Szájtátiak között, illetve pofakinyitásra késztetné a többségi Beletörődőket. Mindkettő következménye pedig csakis az lehet(ne), hogy összedőlne a Kleptokrácia gondosan felépített, nettó hazugságokkal összeragasztott, papírmasé kirakata; megrendülne a “stabil kormányzás”-ba vetett hit; az Állammaffia köz- és EU-pénzeket alkalmas zsebekbe juttató csatornái eldugulnának, tehát: a hatalmat békés úton, a törvényesség látszatával megőrizni tovább nem lenne lehetséges.

Ilyenkor az a szokásos eljárásmód, hogy a Hőbörgőt elébb megkísérlik téglaként beépíteni a Hallgatás Falába úgy, hogy a kollaborációért cserébe több-kevesebb “hálapénzt” juttatnak neki valamilyen valós, avagy kamufunkció létesítésével. Az esetek nagy többségében ez sikerre is vezet, hiszen nem köll másra pillantanunk, mint a “Szakszervezeti Mozgalom” egyes tagjaira, azok vezető tisztviselőire, s hogy ki ne hagyjam őket a sorból, hát az úgynevezett Politikai Ellenzék jelentős részére.

Ezt próbálták meg Sándor Máriával is. A váratlanul nagy ismertségre és népszerűségre szert tett ápolónőt “megkínálták” azzal, hogy a “problémák feltárása és kezelése érdekében” legyen oly’ kedves úgymond “együtt dolgozni” a fentebb nevezett Kamarával (MESZK). Azzal, melynek vezetői finoman szólva nem ellenségei a kormányzatnak, azt komolyan soha nem zaklatják az általuk állítólag (hivatsárendileg?) képviselt ágazat mindennapos problémáival.

Teszik mindezt azért, mert ezek a nertársak rendelkeznek “globális kitekintéssel”, illetve kellő “nemzeti elkötelezettséggel”. Pontosan tudják, hogy amíg nem enyhül az a Válság, amit a matolcsysta módszerekkel egyébként már esztendőkkel ezelőtt “leküzdöttek” (lásd: a sok-sok száz milliós óriásragaszokat, egyéb hirdetéseket!), tehát amíg a Maffia minden régi és új tagja alaposan meg nem szedte magát, amíg nem csillapszik a (köz)pénzéhségük, addig az olyan periférikus területeknek, mint mondjuk az államilag (a polgárok jobbágyok befizetéseiből!) finanszírozott egészségügynek várnia köll … a sorára. (Az ilyen nertársaknak meg a pofabeért járó havi átutalásokra.)

Sándor Mária azonban nem lett “sortárs”. Folytatta jeane-d’arc-i hadjáratát az országot belülről megszálló Idegenek, Megélhetési Bevándorlók (ld.: pl. A. J. Vajna!) ellen, s a “megtisztelő felkérés” ellenére sem átallott tüntetni, illetve sorozatban olyan interjúkat adni, melyekben újra és újra elismételte “vádjait”.

Ez pedig már tényleg tűrhetetlen volt! “Ha ez a nő nem ért a jószóból, hát fog majd a rosszból!” – kiáltott fel valószínűleg magában a Nagytiszteletű Kormánybarát Kamara “méltósággal” maffiailag felkent Elnöke. Pennát ragadott, s a múlt hónapban írt egy gyönyörű feljelentést a Fekete Ruhás ellen. Mondván: a különböző “kommunikációs csatornákon tett nyilatkozataival” megsértette a MESZK etikai szabályzatát, hiszen olyan kijelentéseket fogalmazott meg, melyeket e szervezet nem hagyhat szó nélkül.

Fúrta oldalamat a kíváncsiság, vajon mi is volt az a “kijelentés”, mely ennyire kiverte a biztosítékot Balog “doktor” (kormányhű) etikával telített agyacskájában. Némi kutakodás után rá is találtam egy Sándor Máriával készült interjúra, mely május végén jelent meg a hvg.hu oldalán. Ebben az általános állapotokat illetően a következőket mondta a bátor ápolónő:

“Egy ápolóra ma annyi beteg jut, hogy egyiket sem tudja becsületesen ellátni. Egy felnőtt osztályon hogyan lehet tisztességgel gondozni 40-50 beteget? … az osztályunkon mi töröljük le az éjjeli szekrényeket, mi hajtogatjuk a pelenkákat, mi mossuk ki a gyerekkádat, hisz erre nincs egy utánunk futkosó szakszemélyzet. De nem a munkával van a baj, hanem a mennyiségével. … A felnőtt egészségügy sajnos kevésbé működik, mint a gyerekegészségügy: előbbiben gyakoribb, hogy a hozzátartozótól kérik a gyógyszert, hőmérőt, sőt volt, hogy a műtéthez a varrófonalat is.“

Ez lett volna a baj, vagy az, amit a Maffiakormány kedvenc szakszervezetiséről, (Fel)Cser Ágnesről és “Csapatáról“, az EDDSZ-ről mondott?

“Cser Ágnes önmagának mond ellent, amikor azt mondja: mi vagyunk a kerékkötők, és már rég megegyeztek volna. De miről? Az ötvenszázalékos alapbéremelés, amit mi kérünk, még csak szóba sem került. Cser csak arról akar egyezkedni, ami eleve járna nekünk, hogy emeljék a 2012-es minimálbérhez most hozzá a fizetésünket, és fizessék csak ki a ledolgozott órákat. … Most azért ült le vele a kormány, mert mi kimentünk az utcára. Ő pedig ezek után arra büszke, hogy a kormány tárgyalópartnernek tekinti. Az Emmi előtt tüntető tizenkétezer ember egyként fordított neki hátat, épp azért, mert 2004 óta nem csinált semmit. Ezért is jött létre 2011-ben a Független Egészségügyi Szakszervezet …“

Lehet, hogy ez is “húsba vágó” volt, de az igazi “rúgás”, a feljelentéshez vezető vélemény inkább ez volt:

” … a kórházigazgatás folyamatosan azt próbálja felfelé bizonygatni: megy ez még, ennyi nővérrel és orvossal is elműködik a rendszer. Pedig ez már rég nem igaz. Az biztos, hogy sem az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetében (EDDSZ), sem a MESZK-ben nem az ágy mellett dolgozók vannak jelen. Nem tudják, mivel jár, hogy egy nővérre egyre több beteg jut. Nem tudják, hogy itt már nem ápolás folyik, hanem tűzoltás: oda futok, ahol nagyobb a baj. A tb-t fizető, egész életüket végigdolgozó állampolgárok egyszerűen nem ezt érdemlik!“

No, itt vagyon a kutya eltemetve! Ott, hogy az ilyen típusú “szakmai” szervezetek vezetői már régóta nem tekinthetők orvosoknak (ha azok voltak egyáltalán), hanem egyszerű bürokratáknak. Olyanoknak, akik a karrierjüket nem a gyógyító tevékenységüknek, hanem a törtetésüknek köszönhetik, jelenlegi pozíciójukat pedig az elvtelen és (igen!) etikátlan seggnyalásnak, kussolásnak. Hát persze, hogy fogalmuk nincs arról, mi is folyik az “ágyak mellett”, vagy ha igen, hát inkább letagadják, csak hogy a párnázott székük, meg a kiemelt fizetésük megmaradjon.

Balog “doktor” tegnap visszavonta feljelentését. Azt, amit ő “nem politikai megrendelésre” írt. Azt, amit “pártpolitikai csihi-puhi nélkül”, amúgy házon belül szerezett volna elintézni. Visszavonta, mert őt “olyan támadások” érték, melyek “komoly fenyegetettséget” jelentettek a számára.

Nevetséges az “indoklás”? Aligha! Ez az, amit én az egész ügyből Balognak elhiszek. Azt, hogy nem “megrendelésre” jelentgetett fel, hanem “önszorgalomból”. Hiszen ez a szemétdomb reá vagyon bízva, s ha nem képes elhallgattatni a hangoskodókat, akkor ő (szerinte) nagyon megütheti a bokáját. Ámde a szorgos mameluk elszámította magát! Kezdeményezése ismét “Témává” tette (volna) az egészségügyet, pedig most, a sikeres Gyűlöletkampány végre háttérbe szorította azt (is). Hát persze, hogy “komoly fenyegetéseket” kapott … Odafentről! Olyasmit, hogy “Bazmegajóédest, te barom! Nem tudtál volna még várni? Viktor is, Árpi is szomorú.“

Az eset tökéletesen megvilágítja a Rendszer működését: “személyes védettség” az államtitkártól, az izmozó/túlbuzgó fidesznyik leállítása (beszaratása), az “Etikai Kódexek” valódi értelme. … Pedagógusok, készüljetek!

… és ezt …

… szendamondja!