Elképesztő!
Feladta: 2014, november, 30 Kategória: Uncategorized | Tags: fidesz, frakció, ingatlan, közlemény, mutyi, Portik, Rogán 4 hozzászólásAki szorosan nyomon követi az orbanisztáni eseményeket, minden egyes stációnál azt hiszi, hogy ennél már nincs lejjebb. Osztán rendszeresen kiderül, hogy az a mocsár, melyet erősen túlzó eufemizmussal “magyar közélet”-nek nevezünk, feneketlen!
Tegnap kiderült, hogy a Rogán-féle ötödik kerületi önkormányzat még 2011-ben mélyen a piaci ár alatt adott el egy 212 négyzetméteres üzlethelyiséget. Az említett esztendő tavaszán ugyanis az egykori “Mednyánszky Terem” megüresedett, mivel a korábbi “lakó” (a “Képcsarnok“) nem volt hajlandó kifizetni az önkormányzat által szerinte irreálisan magasra emelt bérleti díjat. Rögvest akadt azonban új bérlő a Class Immo Kft. “személyében”, amely azonnal be is jelentette a vételi szándékát. A biznisz még ugyanazon esztendő novemberében nyélbe is üttetett: a kft. összesen 54,2 millió forintért (azaz négyzetméterenként 247 ezer forint leperkálása ellenében) birtokon belülre került.
Ugyancsak tegnap reagált a cikkre az érintett önkormányzat is. A sajtóreferens által kiadott közlemény szerint semmiféle törvénytelenség nem történt, lévén egy helyi rendelet minden bérlő számára lehetővé teszi, hogy a megállapított piaci ár 70 százalékán megvásárolhassa bérleményét. Igen ám, de a szakértői vélemény szerint egy ilyen üzlethelyiség piaci ára abban a kerületben négyzetméterenként 600 ezer forint körül alakul. Ha tehát a vételi szándékkal jelentkező bérlő igénybe is veheti a rendeletben foglalt 30 százalékos kedvezményt, még akkor is közel 90 milliót köllött volna fizetnie! Ehhöz képest a szintén megszólaló Rogán Antal (az egykori polgármester) azt állította, hogy 2012-ben neki is feltűnt az “értékaránytalanság”, le is folytatott egy belső vizsgálatot, s bár az törvénytelenséget valóban nem állapított meg, a bizniszt levezénylő jegyzőt “bizalomvesztés” okán menesztette.
A mutyi orrfacsaró bűzét azonban ennyivel sem sikerült elfedni. Ugyancsak hozzáértők szerint ugyanis az adás-vétel a szokásoshoz képest feltűnően rapid módon, mindössze fél esztendő alatt zajlott le. Ez pedig felveti azt a gyanút, hogy a Kerület korábban azért srófolta fel a bérleti díjat, hogy ezzel kiszekírozza a Képcsarnokot, s helyet teremtsen a Class Immo Kft-nek. Az pedig igaz ugyan, hogy Rogán kirúgta a jegyzőt, de helyére azt a Sélley Zoltánt rakta, aki a kerületi vagyonkezelő vezérigazgatójaként személyesen készítette elő és hagyta jóvá az inkriminált ügyletet.
Ezen kívül erősen bűzlik még maga a Vevő is. A nevezett kft. ugyanis Pápa Marianne tulajdona, aki pedig nem más, mint a “hírhedt” Portik Tamás élettársa. Utóbbi két ügyben került a sajtó reflektorfényébe. Először is ő az, aki Pisztrás József … khm … “vállalkozó” 1996-ban történt meggyilkolásának ügyében mint felbújtó, első fokon 11 év fegyházbüntetést kapott. Másrészt ő az a “maffiózó”, akit a korabeli, fideszes konteó szerint Szilvásy György, Gyurcsány Ferenc “titokminisztere”, Laborcz Sándor NBH-főigazgatón keresztül azzal “bízott meg”, hogy mint egyfajta agent provocateur, “hírbe hozza” az Orbánpárt egyes vezető személyiségeit. (Később persze kiderült, hogy a dolog pont fordítva történt: Portik jelentkezett be Laborcznál azzal, hogy bizonyos ellenszolgáltatás – mondjuk vádalku? – ellenében átadja azon információit, melyek a lehető legrosszabb fényben tűnteik fel a Maffiapárt legfőbb potentátjait.)
Ez volt az a pont, ahol elszakadt a Maffiaállampárt “cérnája”. Mivel A Főnök éppen Dél-Koreában haknizik (és sértegeti vendéglátóit a szokásos bunkóságaival – lásd előző posztomat itt!), Habony Árpád kommunikációs főzseni pedig csak az Isten tudja merre kószál, az így Ész és Értelem nélkül maradt Országgyűlési Frakció betöltötte a figyelemelterelős/karaktergyilkolászós propaganda-nehézágyút, s azt az alábbi Közlemény nyilvánosságra hozatalával el is sütötte:
“Cím: A Gyurcsány-kormány volt az, amely hatalma megtartása érdekében szövetkezett Portikkal
A Gyurcsány-kormány minden erkölcsi, jogállami és demokratikus határt átlépett hatalma megtartása érdekében, képes volt az alvilággal is lepaktálni. A Gyurcsány-kormányok idején a titkosszolgálatokat – akár az alvilággal karöltve is – politikai célokra használták. Gyurcsány titokminisztere, Szilvásy György maga volt az, aki megbízta Portik Tamást, hogy járasson le vezető fideszes politikusokat – köztük Rogán Antalt is. Szilvásy György tökéletesen tisztában volt azzal, ki Portik Tamás, hiszen titokminiszterként pontosan ez volt a dolga.
Ma ugyanazok és ugyanazokkal a módszerekkel próbálkoznak, de a magyar emberek idén háromszor is világosan kinyilvánították, hogy nem kérnek a hiteltelen, bukott maffiabaloldalból. Portik Tamás mint az alvilág feje a Gyurcsány-kormány idején büntetlenséget élvezett, a polgári kabinet volt az, amely büntetőeljárást indított ellene.
Aláírás: Fidesz-frakció”
Kétségtelen, hogy ez a szózagyvalék sokkal összeszedettebb, mint a Maffiaállampárt ügyvezető alelnökének híres fémkupakos nyilatkozata, de koránt sem olyan jól kivitelezett, mint az ugyancsak Kósa Lajos által prezentált rólingsztónszos/újzélandos Magyarázat (ld.: itt!). Ámde felvet néhány megkerülhetetlen kérdést is! Azt például, hogy:
- Mit érdemel az a politikai párt, amelyik már annyira sem tiszteli a saját választóit, hogy a fentinél legalább egy hangyányival hihetőbb, konteorista Közleménnyel álljon elő?
- Mit érdemel az a Hivatásos Ellenzék, amely mellett egy velejéig korrupt Kormánypárt bő négy esztendő alatt nem csak azt csinálhatott, amit akart, nem csak megnyerhette az összes választást (jó, “lejtett a pálya”, de talán akkor legalább ordítani köllött vóna és nem elhitetni mindenkivel, hogy “Van Esély“!), de már annyira ellustulhatott/elpofátlanadhatott, hogy ilyen (és ehhöz hasonló) Nyilatkozatokat tehessen közzé, mindenféle érdemi következmény nélkül?
Ha ép erkölcsű Társadalomban, tehát egy normális Országban élnénk, nem lenne szükség még arra se, hogy ilyen kérdéseket akár csak megfogalmazzunk is, lévén se ilyen Közlemények, se ilyen Kormánypárt, sem pedig ilyen Hivatásos Ellenzék nem is létez(het)ne. Ámde mivel Mi Itt vagyunk, Ahol, a még gondolkodni képesek, azaz az egyre elmagányosodóbb Demokraták nem tehetnek mást, mint hogy fejüket ingatva ismételten megállapítsák: “Elképesztő!“.
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Súlytalanság
Feladta: 2014, november, 29 Kategória: Uncategorized | Tags: CÖF, Csizmadia, Dél-Korea, Farkas Bertalan, külügy, látogatás, Litvánia, nyilatkozat, Orbán, Schmitt, Szíjjártó, tanácsadó 2 hozzászólásMiniszteri tanácsadónak kérte fel Farkas Bertalan magyar űrhajóst, űrkutatót és vadászpilótát Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – közölte a Külgazdasági és Külügyminisztérium az MTI-vel. … Hm, érdekes a hír. Érdemes rajta el is gondolkodni.
A fentebbi értesülés olvastán a bennem ösztönösen felmerülő első kérdés az volt, vajh’ mivel érdemelte ki e szíjjártói kegyet az 1997-ben (mindössze 48 esztendősen) nyugállományba vonult dandártábornok? Tudomásom szerint soha nem focizott a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatában, márpedig ez (a tapasztalatok szerint) egyik elsődleges feltétele annak, hogy egy egyébként nem túl hasznos illető az Apukámtólkaptam Villa Tulajdonosának jóvoltából gálánsan fizetett szinekúrához jusson (“Kiemelt Közmunkás“?). Ugyancsak a legjobb tudomásom szerint a Mi Bercink még a Nagycsapat (a Maffiapárt, ld. még: “Fidesz“!) cserepadján sem ült soha. Azér’ meg a mai Pártállam nem szokta osztogatni a kegyeit, hogy valaki idén áprilisban képviselőjelöltjéül szegődött az egyik, közel 150 milliós “állami támogatást” zsebre vágó kamupárnak (“Zöldek Pártja“). Azér’ sem, hogy ugyanez a valaki 2006-ban az MDF színeiben volt hasonlóra aspiráns. Azér’ se nagyon, hogy az illető 1996-97 között (Horn-kormány!) a washingtoni magyar nagykövetség légügyi attaséja volt, azér’ meg pláne nem, hogy őt 1980-ban, Kubaszov elvtárssal együtt, nyolc napra fellőtték az űrbe. (Mert volt kellő fizikai állóképessége, a korabeli propaganda-megfontolások szerint pedig “magyarabb” kinézete volt, mint az ugyancsak kiképzett Magyari Bélának?)
Hát akkor mi érdemesítette Bercit eme magas megbízatásra? Csak tán nem az, hogy a maximális műveltség legteljesebb hiányában szenvedő Küküminiszter véletlenül “Kubatov“-nak olvasta Farkas (nyá.) dandártábornok egykori űrhajóparancsnokának nevét, s ezért úgy gondolta, hogy a volt vadászpilóta egy “régi nertárs” még “Az Illegalitás” idejéből? … Attól tartok: valószínűleg soha nem fogjuk megtudni!
A másik jogos kérdés az, hogy vajh’ miben tud szolgálatára lenni a ma mindössze hatvanöt esztendős Dandártábornok (nyá.) a már a harminchetedik(!) esztendejét taposó, szupertehetséges Küküminiszternek? Azt a falmelléki szöveget, miszerint Farkas “… széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, így népszerűségével erősítheti Magyarország pozitív nemzetközi megítélését. Tudásának köszönhetően miniszteri tanácsadóként a magyar gazdasági érdekek külföldi érvényesítéséért fog fellépni, ezzel is erősítve hazánk nemzetközi politikai és gazdasági helyzetét.“, nyugodtan elengedhetjük a fülünk mellett.
Igaz ugyan, hogy Berci tavasszal azt állította, neki mai napig is élő kapcsolatai vannak úgy az orosz, mint az amerikai űrhajóskollégáival, de ettől még a republikánus szenátorrá avanzsált, egykori elnökjelölt John McCain nem fogja hamarost kijelenteni: “Azon korábbi állításomat, miszerint a magyar kormány azért közeledik Oroszországhoz, mert a putyini adminisztráció azt megfélemlítette, ezennel ünnepélyesen visszavonom. Tisztelt kollégám és abszolút megbízható barátom, a magyarországi viszonyokat még az Egyesült Államok kormányánál is jobban ismerő Mr. Bertalan Farkas ugyanis tájékoztatott arról, hogy a magyar Miniszterelnök bátor ember, soha semmitől és senkitől nem fél, és semmiféle külső (gazdasági és diplomáciai), avagy belső nyomás (több tízezres, állampolgári tüntetések) el nem tántoríthatja Őt az Ország és a Nemzet függetlenségét elérni akaró célkitűzésétől. Ezért minden amerikai cégnek javaslom: minél több dollárt fektessen be ezen országban!“. Az pedig ugyancsak elképzelhetetlen, hogy Bercink majd a Valeríj Kubaszovval (is?) ápolt barátsága útján fogja elérni, hogy a Kreml méginkább (EU/NATO-ból) “kiemelt” partnerként tekintsen Magyarországra, hiszen egyrészt ezt a Miniszterelnök, meg a Farkast most felkaroló Küküminiszter már régen elérte, Kubaszov pedig ugye halott!
Így nem marad más, mint a “tanácsadás”! Ámde kinek és miben? Esetleg …
- a Miniszterelnöknek azt, hogy nem illik hívatlanul betolakodni egyetlen államba sem, ott pedig végignézni egy katonai díszszemlét még akkor sem, ha erre elvileg joga volt?
- ugyancsak a Miniszterelnöknek azt, hogy ha már meghívták valahová, akkor legyen kedves a vendéglátóival szemben nem a Felcsút (és a Miniszterelnökség) környékén megszokott lekezelő/lealázó, pöffeszkedően döbrögis stílusával megnyilvánulni (“Hoztam nektek Hülye ‘Han/Hun’-ok öt minisztert, száz üzletembert, meg főleg Magamat! Tehát kezdjetek gyorsan befektetni Nálam, amíg tart a kegyes hangulatom!“), hanem tanúsítson tiszteletet (azt, amit az “ország” címkéje mögé bújva magának is követelt óriásplakátokon … is!), továbbá legyen minimálisan tisztában az illető ország történelmével! Avagy ha nem, akkor pedig legalább fogja már be a száját! (Tanulságos videó a link alatt!)
- Schmitt Pálnak azt, hogy ha már valaki csúfosan megbukott (Plagi a hamisítással, Berci pedig egy ehhöz képest pimfnek számító washingtoni ittas vezetéssel), akkor ezzel talán nem kéne még büszkélkedni is, s ahogy ő sem tekinti magát továbbra is légügyi attasénak az Egyesült Államokban, úgy Pál se mondja már magáról Budapesten, hogy ő változatlanul “doktor”, … mer’ ami “úgy” volt anno, az már “nem úgy” van most! (Talán még Berci ehhöz hozzá is tenné: saját bukása óta nem kapja az attaséi fizetést, nem úgy, mint Pali az “álamfőit”; A Nemzet (egyetlen) Űrhajósaként pedig nem jogosult további 500 ezerre havonta a Közkasszából, ellentétben A Nemzet Gojostolával, akit a Maradék Tizenegy – orbánseggnyalási szándéktól vezéreltetve – méltatlanul választott be a Tizenkettő közé!
- Csizmadia Lászlónak azt, hogy ha már a “komcsi” rendszerben mindenféle seggnyalásos próbálkozásai ellenére is alig-alig vitte valamire, (Berci bezzeg a “repülése” után századosból rögvest alezredes lett – igaz: utána sokáig köllött várnia az ezredesi rangra, s csupán a nyugdíjazása okán lehetett tábornok!) ámde a Legújabb Diktatúrában mint már Pénzosztó Békemenetes Főcivillé avanzsáltnak talán nem illik nettó bolsevista dumával leposztkomcsizni, leneomarxistázni, lehülyeinternetesezni az őt is (saját kérésre!) korrumpáló Korrupt Hatalom ellen lázadozókat. Majd ugyancsak “civilként” azzal fenyegetőzni, hogy ha a Lázadozók nem hajlandók elkushadni, hát lesz itten akkora Békemenet, amit a világ nem látott még … feltéve, ha azt a Kormányzat végre megengedi, a Miniszterelnök Úr pedig visszavonja azon “határozatát”, miszerint “Most béke van, így nem kell menetelni!“.
Ámde nem hiszem, hogy a fentebb megnevezettek (meg az ebből száz számra kifelejtett “Egyéb Illetők“) punkt ilyen tanácsokra vágynának Bercitől, s ha ő egyáltalán hajlandó lenne rá, hát akkor el is fogadnák tőle. Az ilyen Alakok ugyanis olyannyira bele vannak szeretve a saját, nemlétező (de annál jobban pöffeszkedő) személyiségükbe, az ugyancsak saját, de szintén nemlétező “sikereikbe”, hogy az úgynevezett tanácsadóiktól kizárólag olyan véleményeket várnak, miszerint “Te/Ti vagy/tok a Legtökéletesebb/ek! Csak így tovább, … no meg ‘a Fidesz’!“
Akkor mi is a dolga Bercinek a Nyikhaj mellett? A válasz roppant egyszerű!
“Hogyan lehet létezni a súlytalanságban”? Illetve: “Miként lehet ebben az állapotban azt a benyomást kelteni, miszerint külső behatásoktól mentesen, azaz teljes mértékben birtokában vagyunk a cselekvőképességünknek?!“
Hát ez az, amit (szerintem) Farkas Bertalan (nyá.) dandártábornoknak 2015. június 30.-ig meg köll tanítania Szíjjártónak, Orbánnak, az összes állammaffiózónak, illetve a T. Ellenzék jószerint valamennyi “politikusának”! … Rájuk is fér! (Szerintem)
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Fideszhit
Feladta: 2014, november, 28 Kategória: Uncategorized | Tags: 168 Óra, Ceglédi Zoltán, fidesz, hit, jegyzet 3 hozzászólásKözismert tény, hogy fideszesnek lenni vallási meggyőződés kérdése, tehát irracionális – különösen mostanság. Magam is többször próbáltam már ezt megfogalmazni, de soha nem sikeredett olyan tökéletesre, mint ahogyan az alább olvasható írás. Jó “szórakozást” kívánok! (Eredeti link: itt!)
Ceglédi Zoltán:
Te fideszes vagy…
…tehát abban bízol, hogy ha a Tescóban drágább is lesz minden, esetleg bezár, hát majd a CBA biztosan olcsóbban adja. Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy ha hét helyett csak hat napra kell eladó meg pénztáros meg biztonsági őr, akkor is mindenkinek megmarad a munkahelye, és ugyanannyi lesz a bére.
Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy kiderül, minden csak hazugság, amit a korrupt fideszesekről hallani, legyen az a legkisebb önkormányzati tűzőgépbeszerzés vagy az amerikai hírek. Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy egyszerre győzzük le Amerikát és Európa nyugati felét.
Te abban bízol, hogy Putyin nem kér semmit cserébe. Te abban bízol, hogy pont a te gyereked még bejut a középiskolába, megtanul angolul, felveszik az egyetemre, és ki tudod fizetni a tandíját. Te abban bízol, hogy nem a te gyerekednek ajánlgatják a közmunkát, az másnak szól. Te abban bízol, hogy nem omlik a fejünkre a szociális katasztrófa, nem lesznek éhséglázadások. Te abban bízol, hogy ha megszüntetjük a munkanélküli-segélyt, azzal megszűnik a munkanélküliség is.
Abban bízol, hogy ha nem veszünk tudomást a magyar cigányságról, majd ők se vesznek tudomást rólunk, megoldják valahogy nélkülünk. Abban bízol, hogy a te nagymamádnak még pont jut CT, csípőprotézis, kedves szó, mosléknál ehetőbb étel a kórházban, egyáltalán orvos. Abban bízol, hogy örökre letettek az internetadóról. Abban bízol, hogy a kultúra és a művészet számodra fontos szelete azért megmarad, nem jön egy fideszesre kimosakodott exkomcsi propagandista, hogy mostantól ez az ő lapjuk, az ő csatornájuk, az ő múzeumuk, az ő rádiójuk. Abban bízol, hogy pont előtted nem vágják ki a fákat; a te gyerekedet, a te kutyádat mindig le tudod vinni majd a közeli zöldbe. Abban bízol, hogy a valódi döntéshozók nem csak egy szülőgépet látnak a lányodban és nem csak egy ingyenélőt a rokkantnyugdíjas apádban. Abban bízol, hogy a szappanadó, az irodaipapír-adó meg a már az alkoholos italokra is kiterjesztett csipszadó volt az utolsó „átmeneti egyenlegjavító intézkedés”.
Bizakodsz, hogy a te vállalkozásodnál nem csenget majd a fideszes oligarcha szárnysegédje, hogy féláron átveszik, és maradhatsz tulajdonos helyett alkalmazott, különben hoznak egy törvényt vagy kapsz egy NAV-ellenőrzést, és tönkretesznek. Bizakodsz, hogy csak a trafik kellett nekik, meg az építőipar, meg a mezőgazdaság, meg a borászat, meg ez-az, de nem jutnak el hozzád. Bizakodsz, hogy a családban soha nem lesz meleg gyerek, aki az erkölcstanórától a semjéni napirend előtti felszólalásig azt hallgatja majd, hogy micsoda torz bűnöző. Bizakodsz, hogy most már befejezték a választási barkácsolást, és ha 2018-ban is kétharmadot szereznek, az nemcsak a Békemenet molinómarkoló első sorából jön majd, hanem valóban a szavazók többségétől. Bizakodsz, hogy kiderül, minden elégedetlen szó mögött csak a norvég mintás Soros György áll.
Te hiszel abban, hogy mindezek mögött van valami tiszta, erkölcsös, minden magyar érdekét szolgáló rendezőelv. Hogy téged nem érint a rossz, meg „tulajdonképpen jót akarnak”. De azért vagy rám dühös, mert kimondom, amit belül, mélyen magad is tudsz: a túrót.
Hagyd abba, Lajos!
Feladta: 2014, november, 26 Kategória: Uncategorized | Tags: Új-Zéland, Halász János, Hír24, interjú, Kósa, Rolling Stones, titkárnő, utazás 5 hozzászólásMég a legprofibbal is előfordul, hogy elfásul. Az, amit korábban oly’ nagy kedvvel és hozzáértéssel csinált unalmas, félvállról veendő napi rutinná laposodik el. A bölcsebbek tudják, hogy ilyenkor köll abbahagyni. … Sajnos Kósa Lajos nem tartozik közéjük.
A múlt héten a “Bors” című bulvárlap helyre kis botrányt kavart abból, hogy az egyik szemfüles riportere nyakon csípte Kósa Lajost, Debrecen volt(?) Döbrögijét, az ő titkárnőjét, valamint Halász Jánost (egykori aldöbrögi a Cívisvárosban) és a fiát a Lisztferihegyen, amint éppen egy Dubaiba tartó repülőre csekkolnak be. Később kiderült, hogy valódi uticéljuk az új-zélandi Auckland, ahol a Rolling Stones koncertjén akartak részt venni. A “Bors” rögvest ki is számolta: fejenként legalább egymillába, oda-vissza pedig legalább 40-48 órába került ez a kiruccanás. Újabb néhány nap elteltével az is kiderült, velük utazott a debreceni televízió forgatóstábja is, ismeretlen okból.
Hétfő délután, a Népszabadság tudósítója pedig azt tapasztalta döbbenten, hogy a világ túlsó féltekéjére elutazott két politikus már ott virít az Országgyűlésben. Meg is kérdezte a delikvenseket, hogy akkor most mi is van, de csak Kósa volt hajlandó szóba állni vele. Ő pedig – alaposan megsértődve – mindössze annyit közölt: általános hazudozás folyik az utazásukról, mert valójában ugyanis “minden teljesen másként” történt.
Kedden osztán végre kiderült, hogy ez a “minden” hogyan is volt “teljesen másként”. Lajos ugyanis interjút adott a “Hír24“-nek, melyben lerántotta a leplet az Utazási Titokról, no meg a bulvársajtó mesterkedéseiről is. A “valóság” ugyanis az, hogy:
“A Debreceni Városi Tévé és a Debreceni Mozgóképkultúráért Alapítvány 2006-tól kezdődően, folyamatosan, tehát már szocialista kormányok alatt is, több forrásból pályázati pénzt nyert arra, hogy filmet készítsen a szórványban élő diaszpóra magyarságról. A stáb eddig ötször járt az Egyesült Államokban, egyszer Dél-Amerikában, most pedig Ausztráliába és Új-Zélandra utazott. A filmeket az MTV és a Duna tévé is bemutatta. Az egész munka akkor kezdődött, amikor én polgármester voltam, Halász János pedig az alpolgármesterem, és még a legelején beszéltük, hogy egyszer elkísérjük a forgatócsoportot. Ezt a mostani, amúgy háromhetes utat ez év elején kezdték szervezni, terveztük, amellett, hogy részt veszünk a felvételeken, előadásokat tartunk, beszélgetünk a kintiekkel. Csakhogy kiderült, Halásznak és nekem vissza kell érnünk, így múlt kedd délután, a parlamenti szavazások után indultunk, megérkeztünk csütörtökön, vasárnap indultunk is vissza, és hétfő fél tizenkettő körül szállt le a gépünk.“
Továbbá az a helyzet, hogy az állítólagos “titkárnő” az ő kabinetfőnöke, aki nem Aucklandba, hanem “csak” az ausztráliai Perth-be utazott, meglátogatni a rokonát (“Auckland felé, félúton …” – ugyi?!). A milliósra kalkulált költség sem felel meg a valóságnak, hiszen a legolcsóbb repülőjegyet vették meg (mindössze 450 ezer fejenként, holott volt 1,5, sőt, 5 milliós ajánlat is!), szerény volt a szállásuk is (fejenként 30 ezer/éjszaka, holott volt 200 ezres is!) és az olcsó, de jóminőségű kikötői étteremben étkeztek. Így a teljes kiadása még a havi fizetésének kétharmadát sem érte el. Ezen kívül a Rolling Stones koncertre is csak “véletlenül” estek be. Már régen le volt beszélve az utazás, amikor Halász szólt neki, hogy éppen akkor Aucklandban turnézik Mick Jagger és együttese, így osztán ha már ott voltak, ugyan miért hagyták volna ki a lehetőséget (az interneten megrendelt jegy is a legolcsóbb volt és a legócskább helyre szólt!).
Ha készpénznek vesszük Kósa nyilatkozatát, akkor ebből az kerekedik ki, hogy pusztán egy már a körmükre égett ígéret teljesítése, no meg az új-zélandi diaszpóra iránti érdeklődésük okán vállalták az oda-vissza 40-48 órát igénylő, alaposan kimerítő utazást, holott idehaza számos, országépítő tevékenységük (költségvetési vita és szavazások) lettek vóna. Mindezt pedig a saját zsebükből fizették, s hogy ne legyen túl nagy a költség (a havi jövedelem “alig kétharmada”) tulajdonképpen végig fapadozták azt az új-zélandi, alig több, mint két napot. S miután teljesítették a Diaszpóra felé vállalt kötelezettségeiket is (néptáncbemutató, tiszteletbeli konzul meglátogatása, estébé), hát miért ne mentek volna el a Stones koncertjére (ócska helyre szóló, olcsó jeggyel), ha már Jagger és társulata éppen akkor, véletlenül szintén arra járt. “Baj, hogy ha már ott voltunk, elmentünk a koncertre?“
Nem baj, nem ez a baj, Lajos! Hanem az, hogy az elejétől a végéig hazudoztál. Ráadásul mindezt olyan ügyetlenül és átlátszóan (népnemzeti gúnyába öltöztetetten), hogy elvakult híved legyen a talpán, aki “bicskanyílás” nélkül volt képes elolvasni a “Hír24”-nek adott “igazoló jelentésedet”!
Ugyan ki a franc hisz el, hogy Kósa (meg a Halász) pont a parlamenti szavazások idején volt “kénytelen” Új-Zélandba utazni, mert a Debreceni Városi Televízió diaszpórista forgatóstábjának máskor nem volt alkalmas, nekik meg nincs elegendő befolyásuk eme “független és közszolgálati” lokális médiára ahhoz, hogy az időpont megváltoztatását elérjék? Ha csak a januári, parlamenti szünetben mentek volna el, akkor már egyetlen magyart sem találtak volna az “Örök Tavasz Szigetén“, mert azok a “Magyarország jobban teljesít!” hívószavára valamennyien visszatelepültek volna az Anyaföldre (közmunkásnak!)? Nem beszélve arról, hogy Halász 2006-10 között volt aldöbrögi Debrecenben, tehát az “ígéret” minimum bő négy esztendős! Ugyan miért pont most vált sürgetővé ennek teljesítése?
Ugyan ki a fene hiszi el, hogy ez az egész “váratlanul” derült ki, a Stones koncertje pedig csak amolyan (ugyancsak “váratlan”) plusbonus volt? Ha Jaggerék netán Budapesten rendezték volna az előadásukat, akkor már hónapokkal korábban sem lehetett volna jegyet kapni rá! Se személyesen, se interneten, se luxust, se fapadost, utóbbit is legfeljebb a környéken kószáló neppertől (húszszoros áron!).
De tegyük fel, hogy ez az egész már hónapokkal korábban le volt szervezve – pont november közepére! Hát ezek az urak annyit nem tudtak, hogy ebben az időszakban zajlanak a legfontosabb parlamenti szavazások (költségvetés, adótörvények), melyeken nekik kötelező a részvétel? Mindketten tapasztalt, régi motorosok már az Országgyűlésben (Kósa 1990-től, Halász ’98-tól képviselő)! Nem is beszélve arról, hogy a nemtitkárnő kabinetfőnöknek is pont ekkor köllött nővért látogatnia Perth-ben? Amikor Nagyüzem van a parlamentben és Kósának esetleg szüksége lehet rá? Osztán az se “sámli”, hogy mi az ördögöt keresett ott Halász fia? Ugye nem akarják nekem/nekünk bemagyarázni, hogy az ifjoncot annyira érdekelte az új-zélandi diaszpóra (meg a néptáncbemutató és az ottani, tiszteletbeli konzul), hogy ezért vállalta a kétnapos utazást (az apja meg az ő költségeit)? Osztán meg csak “úgy” ő is betévedt a Stones koncertjére … ha már.
Ugyan ki a fene hisz el, hogy ezt mi elhisszük?! Halászon és főleg Kósán kívül? Akik nyilvánvalóan már elöregedtek. Belefásultak az állandó hazudozásba. Már untatja őket a hatalomgyakorlás, a közszereplés, talán még a korrupció is. Napi rutinnak tekintik az egészet, s már arra sem vigyáznak, hogy legalább minimálisan hihető legyen, amit mondanak (igaz, erre a szavazótáboron belül látszólag nincs is igény, bár az Újpesten otthon maradó narancsosok példája mást mutat … már!).
Hagyd abba, Lajos! Nem megy ez már neked! Igaz, a Hír24-nek adott interjúd sokkal jobban sikeredett, mint az a hírhedt “fémkupakos” nyilatkozatod, ami egy teljesen szétesett ember elképesztően káoszos szózagyvalékát örökítette meg az utókor számára.
Hagyd abba, Lajos! Mindenkivel előfordulhat, hogy magánéleti problémái támadnak. Például úgy, hogy kiszeret belőle a felesége. Hrisztov Éva nem egy csúnya csaj így nem csoda, hogy megakadt rajta a feleséged szeme. Azon feleségedé, akivel közösen loptátok Debrecen és az Ország pénzét. Engedd el őt és hagyd élni a maga életét. A Közös Biznisz ettől még megmaradhat (mint már tudod!), az Asszony párválasztása okán pedig bizonnyal nem fogsz kellemetlen kérdéseket kapni a Pártod és annak Szövetségesei (KDNP, Jobbik) homofóbjaitól!
Hagyd abba, Lajos! Mert már elveszítetted a veszélyérzetedet. Lemondtál a biztos hátteredről (a debreceni döbrögiségről), s így a “tököd” kizárólag A Főnök kezébe került. Bár ezt a “Hódmezőlázárhelyi Recept” szerint tetted: a Papp nevezetű Pótkósa ugyanúgy szállítani fogja Neked a százalékokat és azt teszi majd, amit Te mondasz neki. Ámde meddig? Mikor fog megtörténni az, hogy a Főnök utasítására ez a Papp hátba szúr Téged? Mert meg fogja tenni, ha A Főnöktől kap egy jó ajánlatot, cserébe a fejedért!
Mert A Főnök kicsinyes. Mert A Főnök bosszúálló. Mert A Főnök bizantikus! Mert A Főnök nem felejt! Nem felejtette el, hogy Te 2002-ben (a Bukás után) lesámánoztad őt, s nem zártad ki a leváltását sem. Nem felejtette el a “fémkupakos” nyilatkozatodat sem, így majd lesz hivatkozási alapja, amikor lefejeztet Téged! … Meg fogja tenni, mert már túl régen vagy a környezetében! Az meg neki egyáltalán nem KÓSer!
Hagyd abba, Lajos! Amíg még önként teheted. Loptál már eleget, unokád is holta napjáig megélhetne belőle. Ne várd meg, amíg A Főnök mészárol le, avagy vele együtt Téged is a Tömeg!
Hagyd abba, Lajos!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Péterke nem érti
Feladta: 2014, november, 24 Kategória: Uncategorized | Tags: amerika, bizonyíték, Dunakeszi, futsal, jelentés, külügyminisztérium, kitiltás, korrupció, lex, manyup, nagykövetség, Szíjjártó, törvény 13 hozzászólásPéterke, úgy is mint újsütetű karrierdiplomata és külkereskedelmi üzletkötő, nem érti, hogy egyeseknek mostanában miért lett olyan fontos, hogy minisztériuma bizonyos alkalmazottjai a szabadidejükben milyen sporttevékenységgel foglalkoznak. Péterke azt sem érti, hogy miért fincogtatja Amerika a magyar kormányt különböző korrupciós vádakkal, amikor a dolgot a Bizonyítékok átadásával “az egészet rövidre lehetne zárni”, hiszen a kabinet már alig várja, hogy végre kivizsgálhasson. … Péterke ül a “KüKüMlő” partján és még a saját törvényeiket sem érti.
Szíjjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KüKüM) ifjú tárcavezetője egyszerűen nem érti, mostanság miért szúrja a szemét bizonyos sajtóorgánumoknak, meg egyes ellenzéki pártoknak (amelyek közül az egyik – a DK – “eszközökben nem válogatva, nyíltan a kormány megdöntésére törekszik“) az, hogy a minisztérium bizonyos munkatársai szabadidejükben milyen tevékenységet űznek. Szerinte ugyanis méltatlan dolog nepotizmust sejtetni azon tény mögött, hogy a tárca néhány beosztottja a futsalnak (teremfoci) hódol, s azt teljesen véletlenül ugyanazon csapatban (“Dunakeszi Kinizsi“) teszi, ahol maga a miniszter is szokta. (Hja, hogy most éppen a futsalcsapat kommunikációs munkatársát sikerült kinevezni az ausztráliai nagykövetségre? Na és?! Miféle alpári dolog feltételezni, hogy ha a Csajszi nertárső korábban kitűnően megállta/ülte a helyét Dunakeszin, akkor ugyanerre nem lesz képes Camberrában?!) Amíg ugyanis ezek az emberek tisztességgel és becsülettel, a minisztérium legteljesebb megelégedésére végzik munkájukat, addig senkinek semmi köze ahhoz, mi a hobbyjuk. Pláne nem a KüKüM-nek, ahol több, mint nyolcszázan dolgoznak, de a vezetés egyáltalán nem törődik azzal, hogy egyesek netán teniszeznek, bélyeget gyűjtenek, avagy esetleg szimboláznak. … Mert a magánélet, az kéremszépen szent dolog!
Kivéve akkor, ha a KüKüM (nyolcászegynehány) munkatársa szabadidőn kívül (hivatali tevékenység), avagy azon belül (pl.: tenisz, bélyeggyűjtés, avagy szimbolázás) véletlenül az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének bárminemű és -rangú beosztottjával találkozott. Akkor ugyanis részletes (igazoló/fel)jelentést köll írni, beszámolva arról, hogy mikor, hol, milyen körülmények között és miről folyt (ha folyt egyáltalán) közöttük a diskurzus. De ezzel sincsen semmi baj, hiszen erre nem a minisztérium kíváncsi, hanem a Miniszterelnökség! Hogy miért? Hát azt tessék megkérdezni tőlük!
Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helybenTárgy: jelentés kapcsolatfelvételrőlIgentisztelt Miniszter Úr!
Néhány nappal ezelőtt, az Országgyűlés épületén belül, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara (az EMCSEM) rendezvényén kapcsolatba kerültem András Gútfreddyvel, az USA nagykövetségének ügyvivőjével.
Ez úgy történt, hogy a talákozó végén már nagyon szorított a szükség, így elindultam az egyik férfivécé felé. Haladtamban már hallottam ugyan, hogy valaki szintén nagyon szaporázza a lépteit mögöttem, de mivel már nagyon sürgős volt a dolog, nem néztem hátra.Már majdnem a célomnál voltam, amikor a mögöttem lépkedő rámszólt: “Sorry Sir! Where is the toilet?“.Megfordultam és csak ekkor vettem észre, hogy engem a már nevezett Gútfreddy ügyvezető szólított meg. Mivel nem értettem a kérdését, tolmácsot kértem. Szerencsém volt, hiszen éppen arra járt egyik minisztériumi kolléganőm (Alsónekhersdhy Botorka), aki készséggel volt a segítségemre, s közölte, hogy az ügyvivő a vécé holléte iránt érdeklődik tőlem. Én udvariasan meg is mutattam neki (a Gútfreddynek), majd – miután tisztában vagyok a protokollal, a házigazda kötelességeivel (no meg már nagyon nehezen tudtam visszatartani) – rögvest előre is mentem.Odabent nem történt közöttünk semmiféle kapcsolatfelvétel, csak annyi, hogy az ügyvivő távoztában közölte velem: “Gudbáj“. Mivel ez a férfi vécé volt, így kolléganőm nem lehetett jelen, tehát nem volt ott senki, aki közölhette volna velem: mit is kérdezett tőlem ismét a Gútfreddy. Így csak egy ismételten udvarias, de határozottan néma(!) biccentéssel reagáltam!Ezen kívül másról beszámolni nem tudok. Jelentésem valódiságát a tolmács kolléganő igazolhatja!
Alázatos tisztelettel:Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpárhelyettes segédalállamtikár-helyettes (KüKüM, Amerikai Szekció)*
Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helybenTárgy: jelentés kapcsolatfelvételrőlMélységesen tisztelt Miniszter Úr!
Az AmCham múltheti, az Országgyűlés épületében rendezett konferenciája után a következő eseménynek voltam tanúja.
A rendezvény zártával a folyosón a kijárat felé haladtamban azt észleltem, hogy az utamba eső férfi W.C. előtt egyik hivatali kollégám (Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár, helyettes segédalállamtikár-helyettes, KüKüM, Amerikai Szekció) élénk eszmecserét folytat A. Gudfriend-del, az Egyesült Államok budapesti ügyvivőjével. Amikor a közelükbe értem, nevezett kollégám (erősen zavart arckifejezéssel) arra kért, fordítsam le az ügyvivő állítólagos kérdését. Utóbbinak borzalmas amerikai tájszólása van, de ennek ellenére mindössze két szóból (“where” és “tiolet”) azonnal arra következtettem, hogy a pasas a vécét keresi. Ezt le is fordítottam hivatali felettesemnek.Ezek után mindketten (elébb Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay, majd Gudfriend) beléptek az ajtón. Hogy ezt követően közöttük mi történt és mennyi időn át, arról beszámolni nem tudok, lévén oda én nem mehettem utánuk. Megjegyzem azonban, hogy hivatali felettesem feltűnően zavarban volt amikor meglátott, s azt a látszatot akarta bennem kelteni, hogy nem tud angolul, holott ő is az Amerikai Szekció munkatársa.Szerintem ez fölöttébb gyanús, de ezt persze a Mélyentisztelt Miniszter Úr elbírálására bízom!
Maradok a Miniszter Úr leghűségesebb munkatársa, a legalázatosabb tisztelettel:Alsónekheresdhy Botorka(beosztott alfőtolmács és fordító, KüKüm, Amerikai Szekció)
Szíjjártó Péter azt sem érti, miért “izmozik” Washington Budapesttel. Hiszen a magyar kormány a legelkötelezettebb és leghűségesebb szövetségese Amerikának! Csak azokról az orosz szankciókról ne lenne szó (amikkel “lábon lőttük magunkat“), meg Paksról, meg a “Déli Áramlatról“! A Szankció csak kárt okoz egész Európának! Há mijafaszér’ van erre szükség? Paks meg azér’ köll, hogy energiafüggetlenek lehessünk, ráadásul sokkal olcsóbban (egyelőre “alig” 3000 milliárd forint, meg a kamatok, meg a “szokásos”!), mint a “megújuló” források, csakis gazdag államok által finanszírozható “luxusa”. Az “Áramlat” meg azér’, hogy … ugyanezér’. Hiszen akkó’ már csakis a Gazprom zárhatja el a “Csapot” és nem az általunk egyébként hű szövetségesként (moszkvai utasításra nem)támogatott Ukrajna is! A vak is láthassa tehát, hogy minálunk fel sem merülhet az “árulás”. Csak arról van szó, hogy “megokosodott” állam lévén, mi is áttértünk az “értékelvű” külpolitikáról az “érdekelvűre”.
Korrupciós vádak? No, de kérem! Leghűbb Szövetségeséről Amerika igyekszik “inkorrekt módon azt a képzetet előteremteni, hogy valakiknek az alkalmatlansága miatt ide váratlanul beütött volna a krach“? Hol vannak a bizonyítékok? Amelyekre a budapesti kormány már tűkön ülve vár, s majd kivirágzik az izgalomtól, hogy egy gyümölcsöző együttműködés jegyében (a Kormányfő arca például, ahányszor csak ez a téma szóba kerül, szabályosan szederjessé válik!) végre kivizsgáltathassa Vida Ildikóval azt, hogy mijafasz baja van Amerikának például Vida Ildikóval!
Nem is beszélve arról, hogy itten, ebben a Csodaországban van ugyan némi korrupció, de az ellen ZÉRÓ a tolerancia. Misem bizonyítja ezt szebben, mint az az eljárás, melyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt korrupcióval megvádoló Horváth András ellen folytat az ország bűnüldöző hatósága! Mert Horváth már szolgáltatott bizonyítékokat … önmaga ellen. No de Amerika a Horváthot vádolókkal szemben? … No ugyi, hogy nem!
Pedig de!
Ha Szíjjártónak Bizonyítékokra van szüksége az Országot (a büdös francokat: a Maffiakormányt!) érintő korrupciós vádakra, akkor legyen csak kedves elolvasni az összes eddigi “LEX“-üket, kezdve azzal, hogy kiknek köll itt különböző címeken extraadókat kifizetni és kiknek nem! Avagy hogy miféle állampolgári, vagyonhoz fűződő jogok léteznek itten, amikor egy teljesíthetetlen feltételt szabó törvénnyel el lehet kommunizálni jobbkonzervativizálni/”megmenteni” (már megint!!!) a megmaradt Manyup-tagok 200 milliárdos vagyonát, tehát a saját maguk által összehordott, saját tulajdonú megtakarításait! Ha pedig már korrupció, pláne államilag/kormányzatilag menedzselt, akkor olvassa mán’ el azt a törvénymódosítást, miszerint január elsejétől kezdve a bármiféle állami támogatásokból nincsenek kirekesztve az ehhöz szükséges döntések előkészítői és meghozói sem! … Köllenek még újabb “Bizonyítékok”, Petyka?!
Ideje lenne már befejezni, lezárni ezt a Borzalmas Korszakot! Nem kéne hozzá semmi más, csak némi tömeges séta. Mondjuk Budapesten, ahol minimum 600 ezernyi “köztársasági” vagyon – állítólag. Nekik a “séta” helyben van … lenne … ha mennének … ha nem csak “anyáznának/szentségelnének”!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
“Mint az őrült, ki letépte láncát …”
Feladta: 2014, november, 22 Kategória: Uncategorized | Tags: Baden-Baden, előadás, gepnarancs.hu, Németország, Orbán Hozzászólás“… vágtatott Viktor Európán át!” – folytathatnám koszorús költőnk versének modernizált változatát. Majd úgy írnám tovább, hogy meg sem állt egészen a németországi Baden-Badenig, ahol osztán a “Családi Vállalkozásokért Alapítvány (“Stiftung Familienunternehmen“) rendezvényén félórás “előadást” tartott. Hogy mi az ördögöt keresett ott és ki volt az a hülye, aki meghívta, nem tudni. A lényeg: összehordott ott hetet és havat, s mint “Őspatkány“, terjesztette a xenofóbia, a russzofília, no meg az orbanizmus kórját!
Azt, hogy a Mi Gyönyörűséges Boldogságunk miket brekegett össze (meg vissza) Baden-Badenban, arról a sajtó híven beszámolt (ld.: itt!). Mindenkinek javaslom, hogy olvassa el, mert akkor megérti, miért is gondoltam úgy: mindenképpen utánközölném Gusztos István kollégám (elnézést, ha e minősítéssel megsértettem volna Őt!) írását, mely a “Gépnarancs“-on jelent meg még tegnap. (Ehol az eredeti linkje!)
A Néppárt meddig bájolog még vele?
Mármint Orbánia szemétdombjának, Hunnia úri trágyadombja nyomorult és elhibbant utódjának elborult elméjű Kiskakasával?
Időnként hosszabb-rövidebb időre el-eltűnik, de aztán pótolni akar mindent: bejárja birodalmát, sertés- meg marhatelepet avat, támogatva Orbánia családi gazdaságát – közpénzből, persze. Határon túli magyarokat igyekszik beoltani mindenféle ostobasággal, akár aljassággal is.
És mehet Nyugatra, mert még mindig van, ahol várják, s még több hely, ahol legalábbis megtűrik. Kimehet Németországba, ahol ismét előadhatja korszakos felismeréseit, a Ceausescu-házaspárt idéző magabiztossággal a maga bornírt rögeszméit. Ha éppen szerénykedik, nem mondja ki nyíltan, hogy Európának őt kellene követnie, csak ennyit: „A projekt, amit Európai Uniónak nevezünk, elakadt” – ezért a kormányfő megújult Európa-politikát tart szükségesnek, de úgy látja, „nincs, aki meghirdesse, nincs, aki megcsinálja”.
Úgy érti: kívüle… S hogy mindenki fölfogja, hozzáteszi: „erős politikai vezetésre van szükség”. Kétségtelen: Orbániában ma még erős a „politikai vezetésnek” álcázott maffia! Annyira erős, hogy a hazai viszonyok közepette megteheti, hogy 182 millió forintot „csoportosítson át” – no, vajon honnan? – a kimagasló sportteljesítmények jutalmazására… És csinálhatja, mert minden eddigi tapasztalat őt igazolja, legalábbis egyelőre: újra meg újra a leggyengébbeket, a legelesettebbeket lehet megalázni és megszomorítani, mégpedig politikai kockázat nélkül. Vagy csak arról volna szó, hogy Orbánia Jóságos Kiskakasa és kiváló szervezete nem értesült a helyzetről, „mert a Központi Statisztikai Hivatal idén – forráshiányra hivatkozva – nem publikálta a szegénység mértékét és mélységét európai összehasonlításban mérő mutatókat” ? Hát ha egyszer a források kellettek a „fellendülés mutatóinak” szinte naponkénti közléséhez…
Ó, szolidaritás: jöjjön el már végre a te országod! No meg a szabadságé (eső az mostanában van elég).
Már régóta nem érdemes figyelni azokra a hibbantságokra, amelyeket Orbánia Fölfuvalkodott Kiskakasa mindenhol elkukorékol, ahová beengedik: figyeljünk csak arra, hogyan adja elő magát. De azért egy visszatérő elemre muszáj rákérdeznünk: milyen dolog lehet Németországban – abban az országban, amelynek adófizetői tartják el – legalábbis igen jelentős részben – a Kiskakas birodalmát, s amely országnak munkakultúrája már-már vetekszik az Orbániáéval (…) –, német hallgatóságot arra figyelmeztetni vagy akár csak emlékeztetni is, hogy „előbb-utóbb minden elköltött euróért, forintért meg kell dolgozni”..?
Különben igaza van: a magyaroknak és az EU nettó befizetőinek is meg kell dolgozniuk azokért a közpénzekért, amelyekből dzsentroid magánpassziót kielégítve, stadionokat építenek; amelyekből például a visszataszító MMA-t finanszírozzák, megfojtandó a valódi kultúrát; amelyeket a „fogadott család” tagjainak gazdagodására fordítanak…
És kérdezzük meg magunktól: meddig még?
És az Európai Néppárttól: miféle valós érdekközösség lehet az akadálya annak, hogy a maffiapártot végre kizárják frakciójukból?
Egy dolog bizonyos: az az érdekközösség ellentétes az unió érdekeivel, és veszélyezteti annak jövőjét. A Néppártnak is meg kell értenie: Orbánia, Hunnia úri trágyadombjának groteszk-korcs utóda a demokratikus világnak nem közösse (ld. Ady: Rohanunk a forradalomba).
*
A fentebbi írás lényegében semmiféle kommentet nem igényel. Megjegyzést csak azért fűznék hozzá, mert (szerintem) néhány dolog kimaradt az “értékelésből”.
Így például az, hogy a Hibbant szerint az “alternatív energia finanszírozhatatlan“, azt csak a Németországhoz hasonlóan gazdag államok “engedhetik meg maguknak“. Ezért osztán a nukleárisról lemondani idiotizmus (ebben pedig “az oroszokra mindenképpen szükség van“), hiszen “energiaügyben az ár a legfontosabb kérdés, a klíma csak a második“.
Ebből meg ugyi az kerekedik ki, hogy az Elmebeteg szerint az a jövő, hogy fel köll élni a Jövőt. Nekünk ugyi most energiára van(?) szükségünk, minél olcsóbbra, és baromira le van szarva, hogy a mai fillérekért hány forintot fog fizetni az Utókor az elszennyezett környezet (azaz a “klíma”) okán. Ez pontosan ugyanaz, mint amikor az Orbanista Csodaállam a maga 2015-ös költségvetésében 24 százalékkal(!) csökkenti a gimnáziumi oktatás finanszírozását. Azért, mert az Aktuális Idiotizmus, illetve a Hazaárulás pillanatnyi árfolyama szerint az országnak (azaz Neki/k!) ippeg alúlművelt, igazából semmihez nem értő “beszélő szerszámokra”, azaz biodroidokra van szüksége. Azaz olcsón, a “Keletnek” eladható munkaerőre, meg ugyancsak olcsón megvásárolható szavazókra. (Ez előbbire persze nincs vevő, de az utóbbira annál inkább!)
A másik pedig az lenne, hogy szerinte az elmúlt egy esztendő “törekvéseinek vesztese” nem más, mint Ukrajna, valamint az Európai Unió és ezen belül maga Közép-Európa. Igaz ugyan, hogy “Oroszország is rossz bőrben van, komoly veszteségeik vannak, de ők nyertek is valamit, és azt most tartják. Ez a könyörtelen geopolitika. Nekünk csak veszteségeink vannak“. Ez pedig ugyan mi másról szólna, mint arról, hogy a magát (és az egész országot) pármilliónyi lenyúlható euróért(forintért) Putyinnak eladó Orbán arról szónokol, hogy Németország is cselekedjen hozzá hasonlóan! (Ha már a volt kancellárjuk is ezt tette, miért ne követhetné ezt a példát az egész Szövetségi Köztársaság is?!) Hiszen “megéri”, lévén ezek az oroszok “nyertek valamit” és még “tartják” is. (Sajna nem volt ott senki, aki megkérdezte volna, hogy ez a Putyinpincsi pontosan miről is beszél.)
Ebből pedig az kerekedik ki, hogy Őfőméltóságánál már teljesen “elmentek otthonról”. Se a korábbi grazi, sem pedig a legújabb, dél-angliai klinika nem tud segíteni rajta. A Tanácsadóiról pedig ne is beszéljünk: azok csak ugyanolyan beszélő szerszámok, seggnyaló és közpénzeltartott biodroidok immár, mint amilyenek a Vezér jelenlegi és főleg jövendőbeli Szavazóbázisát képezik (mínusz közpénzeltartás)! Ők azok az éceszgéberek, akik talán már felfogták, hogy a Kitiltással tulajdonképpen megjelent “Az írás a falon“, de mivel Paraziták, tehát képtelenek az önálló létfenntartásra, hát addig hagyják menni A Főnököt a zsákutcába, amíg pénzt tudnak keresni a belelovalós ánuszrózsa-karbantartásból. … Minél többet, még a Végfelszámolás előtt!
Remélem a mai pedagógus-tüntetésen nem csak pár száz, immáron nyugdíjas “tanerő” lesz, hanem szülők és nagyszülők tízezrei. Ez a Banda ugyanis csak az Erőből ért. Azt pedig némi “sétával” bármikor meg lehet nekik mutatni!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Ez már vérre megy!
Feladta: 2014, november, 18 Kategória: Uncategorized | Tags: csípőprotézis, egészségügy, finanszírozás, műtét, várólista, véradás 3 hozzászólásMiközben Dicsőséges Kormányunk fennen hangoztatva azzal “fényezi” erősen pöcsétes és messziről bűzlő “kabátját”, hogy “Magyarország jobban teljesít!“, bő négy esztendei uralkodása világra szóló csodát eredményezett, problémamegoldási módszerei pedig nem hogy kritikára, hanem elismerésre (“Több tiszteletetet!“) és követésre méltóak, odalent, “Mélymagyarországon” egyre nagyobb a nyomor és a reménytelenség.
Van énnékem egy ismerősöm, akivel ugyan nem állok szorosabb kapcsolatban, de havi egy-kétszeri találkozásaink alkalmával el-elbeszélgetünk pár percig egymással. Jó három esztendővel ezelőtt figyeltem fel arra, hogy ez az ötvenes éveinek elején járó asszonyság egyre nehezebben mozog. Különösebb jelentőséget ennek akkor nem tulajdonítottam, lévén Évike, a megelőző tíz-tizenkét év alatt szorgalmasan gyűjtögette magára a “kilókat”, a bő kilencvenet pedig nincs az a középkorú ízület, ami azt tartósan elbírná.
Tavaly előtt ősszel osztán Évike eltűnt, “kiesett a látókörömből”. Ennek sem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, hiszen bár viszonylag közel lakunk egymáshoz, szokásos napi útvonalaink ölég messze esnek egymástól. Ugyanakkor ilyesmi máskor is előfordult már. Évikének ugyanis van egy édesanyja, aki a városunkhoz közel lévő egyik kistelepülésen lakik, s bár több, mint hetven éves, sokkal “fittebb”, mint a leánya. Időnként azonban úgy dönt, hogy ő éppen halálos beteg. Akkor pedig Éva kénytelen néhány hétre kiköltözni hozzá, s mindaddig “ápolni”, mígnem a Mama egy napon úgy nem dönt: elege van a lányából és különben is gyógyult már. … A szokásos távollét azonban ezúttal hosszabb ideig tartott.
Évikével tavaly tél elején találkoztam össze ismét. Erősebben bicegett mint valaha, korábbi termetének a “romjaiban hevert” (minimum egy húszas lement róla!), mozgását pedig immáron egy bot is segítette. Természetes, hogy több, mint egy esztendő után (meg állapotja láttán) megkérdeztem tőle, hogy mi történt vele. Ő aztán el is mondta, hogy előző ősszel a fájdalmai már elérték azt a szintet, hogy naponta egy-két óránál többet aludni sem tudott. Betegállományba került, s elébb otthon kezelte a házi orvos, de végül kórházba vitték. Ott pedig gyorsan megállapították: jobb csípőízületének felületein grammnyi porc sem maradt már, elkoptak a csontok is és olyan masszív gyulladás alakult ki, amit műtét nélkül nem lehet orvosolni. Jelenleg ugyan a tüneteit elnyomják azok a bikaerős gyógyszerek, melyeket naponta szedni kénytelen (mellékhatások: hányás, hasmenés, étvágytalanság – nem csoda, hogy annyit fogyott!), de protézis beültetése nélkül hamarosan már ezek sem fognak hatni. “Miért hagytad, hogy eddig fajuljon a helyzet?” – kérdeztem tőle. “Minimálbér táppénzéből még a gyógyszereket sem tudtam volna kifizetni, nem hogy a rezsit, meg a létfenntartásomat!” – válaszolta ő. “És most tudod?” – kérdeztem vissza. “Miután leszázalékoltak és ‘közgyógyra’ vettek, már igen.“
Eltelt újabb két hónap és ismét összefutottam Évikével. Ekkor (2014. január!) elmondta nekem, hogy rászánta magát a műtétre és kapott is időpontot. … Az ESZTENDŐ VÉGÉRE, azaz december 15.-re! (Hogy is volt anno az a fideszes duma a Gyurcsány-kormány “embertelenül hosszú” várólistáiról? – álá Selmeczi Gabriella és Tsai.) Ámde Évának nem ez volt a legfőbb gondja. Hanem az, hogy ha őt majd (úgymond) meggyógyítják, akkor az orvosa szerint könnyen előfordulhat, hogy “kisebb százalékra” minősítik vissza, ezzel elveszíti a “közgyógyot”, arról meg nem is beszélve, hogy “… így egy olyan fokozatot kapok, ami után nekem ellátás nem jár, de munkahelyem sem lesz! Hiszen ki az, aki egy ötvennégy éves, bicegő nőnek munkát adna?!“. Éva ennek ellenére kijelentette: inkább a műtét és a nyomor, mint az a fájdalom, amit az erős gyógyszerek is csak egyre kevésbé képesek elnyomni.
Ezt követően ismét hónapokig nem találkoztunk. Néha-néha láttuk egymást (bicegett, mint korábban és tovább is fogyott), köszönésként oda-oda intettem neki, de “beszélgetési távolságba” nem kerültünk. … Egészen mostanáig.
Ma reggel, miután bekísértem ifjabbik gyermekeimet az orbanista “KLIK” által “működtetett”, fasiszta alattvalónevelő intézetbe (leánykori nevén: “általános iskola”), hazafelé bandukoltamban megláttam Évikét. Ült a buszmegálló padján (korábbi kövérségének romjaiban) és épp a receptjeit böngészgette. Amikor ráköszöntem, rögvest felderült az arca, majd mindenféle bevezető nélkül megkérdezte, hajlandó volnék-e vért adni. Amit ezt követően hallottam, attól nem csak majdnem “dobtam egy hátast”, de olyan düh fogott el, amit csakis a legkirívóbb orcátlanságok láttán/hallatán szoktam érezni. (Most következik a “poén”!)
Éva elmondta, hogy az előjegyzett műtétje december 15.-én ugyan meg fog történni, de csak akkor, ha talál három embert, akik legkésőbb december 10.-ig az ő nevére és “TAJ-számára”, a kijelölt helyek bármelyikén hajlandó leadni egy-egy adag vért. Ha azonban ez nem sikerül, a protézis beültetését ismeretlen időre elhalasztják, lévén a kórház vérkészletét csakis sürgősségi beavatkozásokra lehet felhasználni, minden más esetben pedig (a kormányzati “szerv”, a GYEMSZI? utasítása szerint) azt pótolni köll. Mivel ilyesmire az intézmény agyonfizetett (fideszes) főfőnöke, az agyonparaszolvált (ugyancsak fideszes) fősebésze nem hajlandó, az alulfizetett “segédszemélyzetnek” pedig már mindennel és mindenkivel “tele a töke”, hát nem marad más választás, mint segítséget kérni a jószándékú ismerősöktől.
Hát ez az a pont, ahonnan már semmit nem lehet mondani. Legfeljebb csak annyit, hogy “No comment!“, meg hogy “Orbán takarodj!“.
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Egy korrupt rendszer hazugsága
Feladta: 2014, november, 17 Kategória: Uncategorized | Tags: csökkentés, ellenzék, Közfelháborodás Napja, korrupció, Századvég, szociális kiadások, tüntetés 17 hozzászólásDicsőséges Kormányunk majdnem legfőbb csúcsvezetője, Dzsentri Dzsoni, ez a kedvesnek aligha nevezhető, antipatikus fiatalember megnevezte a Legújabb Célt: “Minél kevesebben éljenek az államból!“. Ezt pedig a társadalmi kiadások további mérséklésével köll elérni, hiszen a Diktatúra egyik alaphazugsága szerint az állam messze a lehetőségein túl költ szociális célokra. Pedig csak arról van szó, hogy Nekik még több köll!
Az előző rendszerben, amikor Orbán Viktort és díszes társaságát még hírből sem ismerhettük (illetve pontosabban: más néven!), az egyik alapvető hazugság a “Teljes Foglalkoztatottság” volt. Ezt a “kapun belüli munkanélküliséggel” érte el a manapság nosztalgikusan emlegetett uralmi rendszer, ami azt a tévképzetet keltette a társadalom elsöprő többségében, hogy itt “csak az nem dolgozik, aki nem akar”. (Ez pedig tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a Hatalom a “sokat ugráló” – értsd: aktív – ellenzékieket bebörtönzés nélkül különítse el embertársaitól. Hiszen elég volt csak feltenni őket a sehol nem alkalmazhatók listájára, s rögvest ki lettek közösítve, azaz nem számíthattak semmiféle szolidaritásra.) További, praktikus rendszerhazugság volt, hogy csakis a “valódi termelőmunkát” végző “munkásokat” és “parasztokat” nevezték “osztálynak” (a munkásokon belül a szolgáltatásokat végzők voltak a “határesetek”), míg az “értelmiséget” csupán egy “rétegnek”, melyet az osztályok “tartanak el”. Utóbbiak így a perifériára szorultak, tekintélyük (ezzel pedig a társadalomra gyakorolt hatásuk) elvileg alig volt több a nullánál.
Egy ilyen környezetbe robbant bele 2010-ben a kleptokratikus Új Diktatúra, amely a legbonyolultabb és legsúlyosabb problémákra is képes volt tőmondatos, “egybites” magyarázatokat adva, teljesen elvenni a társadalom maradék kis eszecskéjét. No meg lenullázni az egyébként is alig létező szolidaritását és a plusz végtelenig fokozva annak legrosszabb tulajdonságait/ösztöneit.
- “Magas a munkanélküliség?” – tették fel a kérdést. “Ez kérem azért van, mert a Bukott Baloldal eladósította és tönkre tette az országot!” – hangzott a válasz, majd rögvest jött az ígéret is: “Mi négy év alatt egymillió új munkahelyet teremtünk!“. “Hurrá! Tedd a dolgod Viktor és légy a mi igazságos királyunk!” – kiáltott fel akkor úgy 2,7 milliónyi Csodaváró, akik többségének osztán később már nem tűnt fel, hogy az a bizonyos “négy év” tízre növekedett, lévén megelégedtek a “magyarázattal”, miszerint a “válságot rosszul kezelő” Európa a hibás.
- “Tűrhetetlen, hogy ebben az országban százezrek élősködnek az adófizető társadalomból!” (később “a társadalom” át lett nevezve “Az Állam”-má) “Segély helyett munkát kell adni nekik, szolgálják csak meg a Zemberek (később a “Zállam”) által nekik nyújtott szolgáltatást!” – kurjantott fel ugyanezen Hatalom. “Igaza van!” – ordította vissza az egoizmusában felerősített, veszélyérzetében pedig eltompított Zemberek egy aktív kisebbsége. “Kaszát, kapát, ásót, lapátot és seprűt a kezükbe! Nekünk sem adják ingyé’ a fizetést, keményen megdolgozunk érte!“. … Közben pedig fel sem tűnt nekik, hogy az állatból emberré válás egyik legfontosabb “állomása” az volt, amikor a Közösség erősebb/potensebb tagjai gondoskodni kezdtek a gyengébbekről, a sérültekről, a magukat már önállóan létfentartani nem képes tagjairól, ennek megtagadása (pontosabban személyes teljesítményhez kötése) pedig sima visszafejlődés, antiszocializáció, az állati szintre való lesüllyedés.
Most ott tartunk, hogy a Dicsőséges Hiénakormányzat (Alcsúti alatti) Alcsúcsragadozója, az a bizonyos “Ántipatikus Fiatalember” ugyi bejelentette, hogy még mindig túl sokan élnek az Államból, s ezek létszámát csökkentendő úgy 100 milliárddal köllene megkurtítani jövőre a szociális (no meg az egészségügyi és az oktatási) kiadásokat. Ezért osztán lecsippentünk úgy 13 milliárdot az egyébként majd’ tíz esztendeje “helyben topizó” családi pótlékból, bő hatot a gyesből (nehogy mán túlszaporodjon a magyar! … jut eszembe: a szülesztőgörcsben szenvedő KDNP véleménye?!), lenullázzuk a munkanélküli segélyt, de 2018-ra bevezetjük a teljes foglalkoztatottságot, hiszen több pénzt adunk a Közmunka-programra. Kevesebbet azonban a “csak érettségit adó” gimnáziumoknak, valamivel többet a szakképzőknek (ahol nem azzal köll foglalkozni, hogy bepótolják azt az alapismeretet, melyet az általános iskolákban nem vertek bele a hülye kölkökbe!). A felsőoktatásról pedig ne is beszéljünk! Ott is bevezetik a “piaci igények” szerinti képzést (Parragh nertárs fogja ezt évente meghatározni), a pazarlást pedig megszüntetik az Állam által kinevezett kancellárok (kik közül legalább az egyik anno, még polgármesterként, simán tönkre vágta az általa mesterkedett település komplett pénzügyeit és vagyoni alapjait!)
Az eddig megszokott viharos tapséljenzés azonban mintha elmaradni látszana. Mert ölég nehézkes dolog megmagyarázni, hogy ha “Magyarország jobban teljesít!” és itt minden annyira “csudijó”, akkor mi az ördögért szükséges újabb adókat kivetni és csökkenteni a szociális kiadásokat (közben pedig az éves költségvetés 44 százaléka köré növelni az állami működés fedezetét)? Arról meg mán’ nem is beszélve, hogy ha ennyire takarékoskodni kell, akkor mijafaszér‘ nyüzsög annyi államtitkár, helyettes államtitkár, meg miniszteri/miniszterelnöki biztos a kormányzat háza táján, mint amennyi? Miért telik a “jobban teljesítő”, de mégis szűkölködő kasszából milliós fizetésekre és miért nem mondjuk a szociális dolgozók, meg a bölcsődei gondozók átlagos nettó bérének minimum havi 100 ezer forintra növelésére? Miért köll az adófizetőknek bő 200 milliárddal finanszírozniuk a matocsysta MNB Hülyealapítványait és miért csak 136 milliárd jut idén az egyetemi hallgató kölkeink képzésére? Miért van az, hogy a Nemzeti Kormány szerint bár fussa 160 milliárd az újabb stadionokra, de sokallja a segélyekre idén fordított usque 70 milliárdot? És miért van az, hogy miközben 10 milliárdot akar beszedni a dohánygyáraktól, további 2-3 milliárdot a reklámoztató médiáktól, 6-7 milliárdot az “élelmiszerláncos” multiktól, simán lemond a kaszinók (és az elektronikus szerencsejátékok) 8-10 milliárdos áfájáról, nem szedeti be az élelmiszeripari áfacsalások évi 900-1000 milliárdját, az ebben tehetlenkedő(?) adóhivatali Nertársnőt pedig simán a posztján hagyja? Nem köllene esetleg a Korrupción megtakarítani legalább annyit, hogy ne zuhanjon immáron a “középosztály” is a létminimum, sőt, a nyomorszint alá?
Nem tudhatom, hogy ma este, a “Közfelháborodás Napján“, valamint azt követően, miféle kérdések fognak felmerülni. Csak bízom benne, hogy ezek is, ráadásul heteken, hónapokon át. Ha mégsem, úgy nyugodtan lehúzhatjuk magunkat a vécén! … Az utolsó ne feledje eloltani a lámpát!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!