Elképesztő!

Aki szorosan nyomon követi az orbanisztáni eseményeket, minden egyes stációnál azt hiszi, hogy ennél már nincs lejjebb. Osztán rendszeresen kiderül, hogy az a mocsár, melyet erősen túlzó eufemizmussal “magyar közélet”-nek nevezünk, feneketlen!

Tegnap kiderült, hogy a Rogán-féle ötödik kerületi önkormányzat még 2011-ben mélyen a piaci ár alatt adott el egy 212 négyzetméteres üzlethelyiséget. Az említett esztendő tavaszán ugyanis az egykori “Mednyánszky Terem” megüresedett, mivel a korábbi “lakó” (a “Képcsarnok“) nem volt hajlandó kifizetni az önkormányzat által szerinte irreálisan magasra emelt bérleti díjat. Rögvest akadt azonban új bérlő a Class Immo Kft. “személyében”, amely azonnal be is jelentette a vételi szándékát. A biznisz még ugyanazon esztendő novemberében nyélbe is üttetett: a kft. összesen 54,2 millió forintért (azaz négyzetméterenként 247 ezer forint leperkálása ellenében) birtokon belülre került.

Ugyancsak tegnap reagált a cikkre az érintett önkormányzat is. A sajtóreferens által kiadott közlemény szerint semmiféle törvénytelenség nem történt, lévén egy helyi rendelet minden bérlő számára lehetővé teszi, hogy a megállapított piaci ár 70 százalékán megvásárolhassa bérleményét. Igen ám, de a szakértői vélemény szerint egy ilyen üzlethelyiség piaci ára abban a kerületben négyzetméterenként 600 ezer forint körül alakul. Ha tehát a vételi szándékkal jelentkező bérlő igénybe is veheti a rendeletben foglalt 30 százalékos kedvezményt, még akkor is közel 90 milliót köllött volna fizetnie! Ehhöz képest a szintén megszólaló Rogán Antal (az egykori polgármester) azt állította, hogy 2012-ben neki is feltűnt az “értékaránytalanság”, le is folytatott egy belső vizsgálatot, s bár az törvénytelenséget valóban nem állapított meg, a bizniszt levezénylő jegyzőt “bizalomvesztés” okán menesztette.

A mutyi orrfacsaró bűzét azonban ennyivel sem sikerült elfedni. Ugyancsak hozzáértők szerint ugyanis az adás-vétel a szokásoshoz képest feltűnően rapid módon, mindössze fél esztendő alatt zajlott le. Ez pedig felveti azt a gyanút, hogy a Kerület korábban azért srófolta fel a bérleti díjat, hogy ezzel kiszekírozza a Képcsarnokot, s helyet teremtsen a Class Immo Kft-nek. Az pedig igaz ugyan, hogy Rogán kirúgta a jegyzőt, de helyére azt a Sélley Zoltánt rakta, aki a kerületi vagyonkezelő vezérigazgatójaként személyesen készítette elő és hagyta jóvá az inkriminált ügyletet.

Ezen kívül erősen bűzlik még maga a Vevő is. A nevezett kft. ugyanis Pápa Marianne tulajdona, aki pedig nem más, mint a “hírhedt” Portik Tamás élettársa. Utóbbi két ügyben került a sajtó reflektorfényébe. Először is ő az, aki Pisztrás József … khm … “vállalkozó” 1996-ban történt meggyilkolásának ügyében mint felbújtó, első fokon 11 év fegyházbüntetést kapott. Másrészt ő az a “maffiózó”, akit a korabeli, fideszes konteó szerint Szilvásy György, Gyurcsány Ferenc “titokminisztere”, Laborcz Sándor NBH-főigazgatón keresztül azzal “bízott meg”, hogy mint egyfajta agent provocateur, “hírbe hozza” az Orbánpárt egyes vezető személyiségeit. (Később persze kiderült, hogy a dolog pont fordítva történt: Portik jelentkezett be Laborcznál azzal, hogy bizonyos ellenszolgáltatás – mondjuk vádalku? – ellenében átadja azon információit, melyek a lehető legrosszabb fényben tűnteik fel a Maffiapárt legfőbb potentátjait.)

Ez volt az a pont, ahol elszakadt a Maffiaállampárt “cérnája”. Mivel A Főnök éppen Dél-Koreában haknizik (és sértegeti vendéglátóit a szokásos bunkóságaival – lásd előző posztomat itt!), Habony Árpád kommunikációs főzseni pedig csak az Isten tudja merre kószál, az így Ész és Értelem nélkül maradt Országgyűlési Frakció betöltötte a figyelemelterelős/karaktergyilkolászós propaganda-nehézágyút, s azt az alábbi Közlemény nyilvánosságra hozatalával el is sütötte:

“Cím: A Gyurcsány-kormány volt az, amely hatalma megtartása érdekében szövetkezett Portikkal
A Gyurcsány-kormány minden erkölcsi, jogállami és demokratikus határt átlépett hatalma megtartása érdekében, képes volt az alvilággal is lepaktálni. A Gyurcsány-kormányok idején a titkosszolgálatokat – akár az alvilággal karöltve is – politikai célokra használták. Gyurcsány titokminisztere, Szilvásy György maga volt az, aki megbízta Portik Tamást, hogy járasson le vezető fideszes politikusokat – köztük Rogán Antalt is. Szilvásy György tökéletesen tisztában volt azzal, ki Portik Tamás, hiszen titokminiszterként pontosan ez volt a dolga.
Ma ugyanazok és ugyanazokkal a módszerekkel próbálkoznak, de a magyar emberek idén háromszor is világosan kinyilvánították, hogy nem kérnek a hiteltelen, bukott maffiabaloldalból. Portik Tamás mint az alvilág feje a Gyurcsány-kormány idején büntetlenséget élvezett, a polgári kabinet volt az, amely büntetőeljárást indított ellene.
Aláírás: Fidesz-frakció”

Kétségtelen, hogy ez a szózagyvalék sokkal összeszedettebb, mint a Maffiaállampárt ügyvezető alelnökének híres fémkupakos nyilatkozata, de koránt sem olyan jól kivitelezett, mint az ugyancsak Kósa Lajos által prezentált rólingsztónszos/újzélandos Magyarázat (ld.: itt!). Ámde felvet néhány megkerülhetetlen kérdést is! Azt például, hogy:

  • Mit érdemel az a politikai párt, amelyik már annyira sem tiszteli a saját választóit, hogy a fentinél legalább egy hangyányival hihetőbb, konteorista Közleménnyel álljon elő?
  • Mit érdemel az a Hivatásos Ellenzék, amely mellett egy velejéig korrupt Kormánypárt bő négy esztendő alatt nem csak azt csinálhatott, amit akart, nem csak megnyerhette az összes választást (jó, “lejtett a pálya”, de talán akkor legalább ordítani köllött vóna és nem elhitetni mindenkivel, hogy “Van Esély“!), de már annyira ellustulhatott/elpofátlanadhatott, hogy ilyen (és ehhöz hasonló) Nyilatkozatokat tehessen közzé, mindenféle érdemi következmény nélkül?

Ha ép erkölcsű Társadalomban, tehát egy normális Országban élnénk, nem lenne szükség még arra se, hogy ilyen kérdéseket akár csak megfogalmazzunk is, lévén se ilyen Közlemények, se ilyen Kormánypárt, sem pedig ilyen Hivatásos Ellenzék nem is létez(het)ne. Ámde mivel Mi Itt vagyunk, Ahol, a még gondolkodni képesek, azaz az egyre elmagányosodóbb Demokraták nem tehetnek mást, mint hogy fejüket ingatva ismételten megállapítsák: “Elképesztő!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

Súlytalanság

Miniszteri tanácsadónak kérte fel Farkas Bertalan magyar űrhajóst, űrkutatót és vadászpilótát Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – közölte a Külgazdasági és Külügyminisztérium az MTI-vel. … Hm, érdekes a hír. Érdemes rajta el is gondolkodni.

A fentebbi értesülés olvastán a bennem ösztönösen felmerülő első kérdés az volt, vajh’ mivel érdemelte ki e szíjjártói kegyet az 1997-ben (mindössze 48 esztendősen) nyugállományba vonult dandártábornok? Tudomásom szerint soha nem focizott a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatában, márpedig ez (a tapasztalatok szerint) egyik elsődleges feltétele annak, hogy egy egyébként nem túl hasznos illető az Apukámtólkaptam Villa Tulajdonosának jóvoltából gálánsan fizetett szinekúrához jusson (“Kiemelt Közmunkás“?). Ugyancsak a legjobb tudomásom szerint a Mi Bercink még a Nagycsapat (a Maffiapárt, ld. még: “Fidesz“!) cserepadján sem ült soha. Azér’ meg a mai Pártállam nem szokta osztogatni a kegyeit, hogy valaki idén áprilisban képviselőjelöltjéül szegődött az egyik, közel 150 milliós “állami támogatást” zsebre vágó kamupárnak (“Zöldek Pártja“). Azér’ sem, hogy ugyanez a valaki 2006-ban az MDF színeiben volt hasonlóra aspiráns. Azér’ se nagyon, hogy az illető 1996-97 között (Horn-kormány!) a washingtoni magyar nagykövetség légügyi attaséja volt, azér’ meg pláne nem, hogy őt 1980-ban, Kubaszov elvtárssal együtt, nyolc napra fellőtték az űrbe. (Mert volt kellő fizikai állóképessége, a korabeli propaganda-megfontolások szerint pedig “magyarabb” kinézete volt, mint az ugyancsak kiképzett Magyari Bélának?)

Hát akkor mi érdemesítette Bercit eme magas megbízatásra? Csak tán nem az, hogy a maximális műveltség legteljesebb hiányában szenvedő Küküminiszter véletlenül “Kubatov“-nak olvasta Farkas (nyá.) dandártábornok egykori űrhajóparancsnokának nevét, s ezért úgy gondolta, hogy a volt vadászpilóta egy “régi nertárs” még “Az Illegalitás” idejéből? … Attól tartok: valószínűleg soha nem fogjuk megtudni!

A másik jogos kérdés az, hogy vajh’ miben tud szolgálatára lenni a ma mindössze hatvanöt esztendős Dandártábornok (nyá.) a már a harminchetedik(!) esztendejét taposó, szupertehetséges Küküminiszternek? Azt a falmelléki szöveget, miszerint Farkas “… széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, így népszerűségével erősítheti Magyarország pozitív nemzetközi megítélését. Tudásának köszönhetően miniszteri tanácsadóként a magyar gazdasági érdekek külföldi érvényesítéséért fog fellépni, ezzel is erősítve hazánk nemzetközi politikai és gazdasági helyzetét.“, nyugodtan elengedhetjük a fülünk mellett.

Igaz ugyan, hogy Berci tavasszal azt állította, neki mai napig is élő kapcsolatai vannak úgy az orosz, mint az amerikai űrhajóskollégáival, de ettől még a republikánus szenátorrá avanzsált, egykori elnökjelölt John McCain nem fogja hamarost kijelenteni: “Azon korábbi állításomat, miszerint a magyar kormány azért közeledik Oroszországhoz, mert a putyini adminisztráció azt megfélemlítette, ezennel ünnepélyesen visszavonom. Tisztelt kollégám és abszolút megbízható barátom, a magyarországi viszonyokat még az Egyesült Államok kormányánál is jobban ismerő Mr. Bertalan Farkas ugyanis tájékoztatott arról, hogy a magyar Miniszterelnök bátor ember, soha semmitől és senkitől nem fél, és semmiféle külső (gazdasági és diplomáciai), avagy belső nyomás (több tízezres, állampolgári tüntetések) el nem tántoríthatja Őt az Ország és a Nemzet függetlenségét elérni akaró célkitűzésétől. Ezért minden amerikai cégnek javaslom: minél több dollárt fektessen be ezen országban!“. Az pedig ugyancsak elképzelhetetlen, hogy Bercink majd a Valeríj Kubaszovval (is?) ápolt barátsága útján fogja elérni, hogy a Kreml méginkább (EU/NATO-ból) “kiemelt” partnerként tekintsen Magyarországra, hiszen egyrészt ezt a Miniszterelnök, meg a Farkast most felkaroló Küküminiszter már régen elérte, Kubaszov pedig ugye halott!

Így nem marad más, mint a “tanácsadás”! Ámde kinek és miben? Esetleg …

  • a Miniszterelnöknek azt, hogy nem illik hívatlanul betolakodni egyetlen államba sem, ott pedig végignézni egy katonai díszszemlét még akkor sem, ha erre elvileg joga volt?
  • ugyancsak a Miniszterelnöknek azt, hogy ha már meghívták valahová, akkor legyen kedves a vendéglátóival szemben nem a Felcsút (és a Miniszterelnökség) környékén megszokott lekezelő/lealázó, pöffeszkedően döbrögis stílusával megnyilvánulni (“Hoztam nektek Hülye ‘Han/Hun’-ok öt minisztert, száz üzletembert, meg főleg Magamat! Tehát kezdjetek gyorsan befektetni Nálam, amíg tart a kegyes hangulatom!“), hanem tanúsítson tiszteletet (azt, amit az “ország” címkéje mögé bújva magának is követelt óriásplakátokon … is!), továbbá legyen minimálisan tisztában az illető ország történelmével! Avagy ha nem, akkor pedig legalább fogja már be a száját! (Tanulságos videó a link alatt!)
  • Schmitt Pálnak azt, hogy ha már valaki csúfosan megbukott (Plagi a hamisítással, Berci pedig egy ehhöz képest pimfnek számító washingtoni ittas vezetéssel), akkor ezzel talán nem kéne még büszkélkedni is, s ahogy ő sem tekinti magát továbbra is légügyi attasénak az Egyesült Államokban, úgy Pál se mondja már magáról Budapesten, hogy ő változatlanul “doktor”, … mer’ ami “úgy” volt anno, az már “nem úgy” van most! (Talán még Berci ehhöz hozzá is tenné: saját bukása óta nem kapja az attaséi fizetést, nem úgy, mint Pali az “álamfőit”; A Nemzet (egyetlen) Űrhajósaként pedig nem jogosult további 500 ezerre havonta a Közkasszából, ellentétben A Nemzet Gojostolával, akit a Maradék Tizenegy – orbánseggnyalási szándéktól vezéreltetve – méltatlanul választott be a Tizenkettő közé!
  • Csizmadia Lászlónak azt, hogy ha már a “komcsi” rendszerben mindenféle seggnyalásos próbálkozásai ellenére is alig-alig vitte valamire, (Berci bezzeg a “repülése” után századosból rögvest alezredes lett – igaz: utána sokáig köllött várnia az ezredesi rangra, s csupán a nyugdíjazása okán lehetett tábornok!) ámde a Legújabb Diktatúrában mint már Pénzosztó Békemenetes Főcivillé avanzsáltnak talán nem illik nettó bolsevista dumával leposztkomcsizni, leneomarxistázni, lehülyeinternetesezni az őt is (saját kérésre!) korrumpáló Korrupt Hatalom ellen lázadozókat. Majd ugyancsak “civilként” azzal fenyegetőzni, hogy ha a Lázadozók nem hajlandók elkushadni, hát lesz itten akkora Békemenet, amit a világ nem látott még … feltéve, ha azt a Kormányzat végre megengedi, a Miniszterelnök Úr pedig visszavonja azon “határozatát”, miszerint “Most béke van, így nem kell menetelni!“.

Ámde nem hiszem, hogy a fentebb megnevezettek (meg az ebből száz számra kifelejtett “Egyéb Illetők“) punkt ilyen tanácsokra vágynának Bercitől, s ha ő egyáltalán hajlandó lenne rá, hát akkor el is fogadnák tőle. Az ilyen Alakok ugyanis olyannyira bele vannak szeretve a saját, nemlétező (de annál jobban pöffeszkedő) személyiségükbe, az ugyancsak saját, de szintén nemlétező “sikereikbe”, hogy az úgynevezett tanácsadóiktól kizárólag olyan véleményeket várnak, miszerint “Te/Ti vagy/tok a Legtökéletesebb/ek! Csak így tovább, … no meg ‘a Fidesz’!

Akkor mi is a dolga Bercinek a Nyikhaj mellett? A válasz roppant egyszerű!

Hogyan lehet létezni a súlytalanságban”? Illetve: “Miként lehet ebben az állapotban azt a benyomást kelteni, miszerint külső behatásoktól mentesen, azaz teljes mértékben birtokában vagyunk a cselekvőképességünknek?!

Hát ez az, amit (szerintem) Farkas Bertalan (nyá.) dandártábornoknak 2015. június 30.-ig meg köll tanítania Szíjjártónak, Orbánnak, az összes állammaffiózónak, illetve a T. Ellenzék jószerint valamennyi “politikusának”! … Rájuk is fér! (Szerintem)

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Fideszhit

Közismert tény, hogy fideszesnek lenni vallási meggyőződés kérdése, tehát irracionális – különösen mostanság. Magam is többször próbáltam már ezt megfogalmazni, de soha nem sikeredett olyan tökéletesre, mint ahogyan az alább olvasható írás. Jó “szórakozást” kívánok! (Eredeti link: itt!)

Ceglédi Zoltán:

Te fideszes vagy…

…tehát abban bízol, hogy ha a Tescóban drágább is lesz minden, esetleg bezár, hát majd a CBA biztosan olcsóbban adja. Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy ha hét helyett csak hat napra kell eladó meg pénztáros meg biztonsági őr, akkor is mindenkinek megmarad a munkahelye, és ugyanannyi lesz a bére.

Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy kiderül, minden csak hazugság, amit a korrupt fideszesekről hallani, legyen az a legkisebb önkormányzati tűzőgépbeszerzés vagy az amerikai hírek. Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy egyszerre győzzük le Amerikát és Európa nyugati felét.

Te abban bízol, hogy Putyin nem kér semmit cserébe. Te abban bízol, hogy pont a te gyereked még bejut a középiskolába, megtanul angolul, felveszik az egyetemre, és ki tudod fizetni a tandíját. Te abban bízol, hogy nem a te gyerekednek ajánlgatják a közmunkát, az másnak szól. Te abban bízol, hogy nem omlik a fejünkre a szociális katasztrófa, nem lesznek éhséglázadások. Te abban bízol, hogy ha megszüntetjük a munkanélküli-segélyt, azzal megszűnik a munkanélküliség is.

Abban bízol, hogy ha nem veszünk tudomást a magyar cigányságról, majd ők se vesznek tudomást rólunk, megoldják valahogy nélkülünk. Abban bízol, hogy a te nagymamádnak még pont jut CT, csípőprotézis, kedves szó, mosléknál ehetőbb étel a kórházban, egyáltalán orvos. Abban bízol, hogy örökre letettek az internetadóról. Abban bízol, hogy a kultúra és a művészet számodra fontos szelete azért megmarad, nem jön egy fideszesre kimosakodott exkomcsi propagandista, hogy mostantól ez az ő lapjuk, az ő csatornájuk, az ő múzeumuk, az ő rádiójuk. Abban bízol, hogy pont előtted nem vágják ki a fákat; a te gyerekedet, a te kutyádat mindig le tudod vinni majd a közeli zöldbe. Abban bízol, hogy a valódi döntéshozók nem csak egy szülőgépet látnak a lányodban és nem csak egy ingyenélőt a rokkantnyugdíjas apádban. Abban bízol, hogy a szappanadó, az irodaipapír-adó meg a már az alkoholos italokra is kiterjesztett csipszadó volt az utolsó „átmeneti egyenlegjavító intézkedés”.

Bizakodsz, hogy a te vállalkozásodnál nem csenget majd a fideszes oligarcha szárnysegédje, hogy féláron átveszik, és maradhatsz tulajdonos helyett alkalmazott, különben hoznak egy törvényt vagy kapsz egy NAV-ellenőrzést, és tönkretesznek. Bizakodsz, hogy csak a trafik kellett nekik, meg az építőipar, meg a mezőgazdaság, meg a borászat, meg ez-az, de nem jutnak el hozzád. Bizakodsz, hogy a családban soha nem lesz meleg gyerek, aki az erkölcstanórától a semjéni napirend előtti felszólalásig azt hallgatja majd, hogy micsoda torz bűnöző. Bizakodsz, hogy most már befejezték a választási barkácsolást, és ha 2018-ban is kétharmadot szereznek, az nemcsak a Békemenet molinómarkoló első sorából jön majd, hanem valóban a szavazók többségétől. Bizakodsz, hogy kiderül, minden elégedetlen szó mögött csak a norvég mintás Soros György áll.

Te hiszel abban, hogy mindezek mögött van valami tiszta, erkölcsös, minden magyar érdekét szolgáló rendezőelv. Hogy téged nem érint a rossz, meg „tulajdonképpen jót akarnak”. De azért vagy rám dühös, mert kimondom, amit belül, mélyen magad is tudsz: a túrót.

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hagyd abba, Lajos!

Még a legprofibbal is előfordul, hogy elfásul. Az, amit korábban oly’ nagy kedvvel és hozzáértéssel csinált unalmas, félvállról veendő napi rutinná laposodik el. A bölcsebbek tudják, hogy ilyenkor köll abbahagyni. … Sajnos Kósa Lajos nem tartozik közéjük.

A múlt héten a “Bors” című bulvárlap helyre kis botrányt kavart abból, hogy az egyik szemfüles riportere nyakon csípte Kósa Lajost, Debrecen volt(?) Döbrögijét, az ő titkárnőjét, valamint Halász Jánost (egykori aldöbrögi a Cívisvárosban) és a fiát a Lisztferihegyen, amint éppen egy Dubaiba tartó repülőre csekkolnak be. Később kiderült, hogy valódi uticéljuk az új-zélandi Auckland, ahol a Rolling Stones koncertjén akartak részt venni. A “Bors” rögvest ki is számolta: fejenként legalább egymillába, oda-vissza pedig legalább 40-48 órába került ez a kiruccanás. Újabb néhány nap elteltével az is kiderült, velük utazott a debreceni televízió forgatóstábja is, ismeretlen okból.

Hétfő délután, a Népszabadság tudósítója pedig azt tapasztalta döbbenten, hogy a világ túlsó féltekéjére elutazott két politikus már ott virít az Országgyűlésben. Meg is kérdezte a delikvenseket, hogy akkor most mi is van, de csak Kósa volt hajlandó szóba állni vele. Ő pedig – alaposan megsértődve – mindössze annyit közölt: általános hazudozás folyik az utazásukról, mert valójában ugyanis “minden teljesen másként” történt.

Kedden osztán végre kiderült, hogy ez a “minden” hogyan is volt “teljesen másként”. Lajos ugyanis interjút adott a “Hír24“-nek, melyben lerántotta a leplet az Utazási Titokról, no meg a bulvársajtó mesterkedéseiről is. A “valóság” ugyanis az, hogy:

A Debreceni Városi Tévé és a Debreceni Mozgóképkultúráért Alapítvány 2006-tól kezdődően, folyamatosan, tehát már szocialista kormányok alatt is, több forrásból pályázati pénzt nyert arra, hogy filmet készítsen a szórványban élő diaszpóra magyarságról. A stáb eddig ötször járt az Egyesült Államokban, egyszer Dél-Amerikában, most pedig Ausztráliába és Új-Zélandra utazott. A filmeket az MTV és a Duna tévé is bemutatta. Az egész munka akkor kezdődött, amikor én polgármester voltam, Halász János pedig az alpolgármesterem, és még a legelején beszéltük, hogy egyszer elkísérjük a forgatócsoportot. Ezt a mostani, amúgy háromhetes utat ez év elején kezdték szervezni, terveztük, amellett, hogy részt veszünk a felvételeken, előadásokat tartunk, beszélgetünk a kintiekkel. Csakhogy kiderült, Halásznak és nekem vissza kell érnünk, így múlt kedd délután, a parlamenti szavazások után indultunk, megérkeztünk csütörtökön, vasárnap indultunk is vissza, és hétfő fél tizenkettő körül szállt le a gépünk.

Továbbá az a helyzet, hogy az állítólagos “titkárnő” az ő kabinetfőnöke, aki nem Aucklandba, hanem “csak” az ausztráliai Perth-be utazott, meglátogatni a rokonát (“Auckland felé, félúton …” – ugyi?!). A milliósra kalkulált költség sem felel meg a valóságnak, hiszen a legolcsóbb repülőjegyet vették meg (mindössze 450 ezer fejenként, holott volt 1,5, sőt, 5 milliós ajánlat is!), szerény volt a szállásuk is (fejenként 30 ezer/éjszaka, holott volt 200 ezres is!) és az olcsó, de jóminőségű kikötői étteremben étkeztek. Így a teljes kiadása még a havi fizetésének kétharmadát sem érte el. Ezen kívül a Rolling Stones koncertre is csak “véletlenül” estek be. Már régen le volt beszélve az utazás, amikor Halász szólt neki, hogy éppen akkor Aucklandban turnézik Mick Jagger és együttese, így osztán ha már ott voltak, ugyan miért hagyták volna ki a lehetőséget (az interneten megrendelt jegy is a legolcsóbb volt és a legócskább helyre szólt!).

Ha készpénznek vesszük Kósa nyilatkozatát, akkor ebből az kerekedik ki, hogy pusztán egy már a körmükre égett ígéret teljesítése, no meg az új-zélandi diaszpóra iránti érdeklődésük okán vállalták az oda-vissza 40-48 órát igénylő, alaposan kimerítő utazást, holott idehaza számos, országépítő tevékenységük (költségvetési vita és szavazások) lettek vóna. Mindezt pedig a saját zsebükből fizették, s hogy ne legyen túl nagy a költség (a havi jövedelem “alig kétharmada”) tulajdonképpen végig fapadozták azt az új-zélandi, alig több, mint két napot. S miután teljesítették a Diaszpóra felé vállalt kötelezettségeiket is (néptáncbemutató, tiszteletbeli konzul meglátogatása, estébé), hát miért ne mentek volna el a Stones koncertjére (ócska helyre szóló, olcsó jeggyel), ha már Jagger és társulata éppen akkor, véletlenül szintén arra járt. “Baj, hogy ha már ott voltunk, elmentünk a koncertre?

Nem baj, nem ez a baj, Lajos! Hanem az, hogy az elejétől a végéig hazudoztál. Ráadásul mindezt olyan ügyetlenül és átlátszóan (népnemzeti gúnyába öltöztetetten), hogy elvakult híved legyen a talpán, aki “bicskanyílás” nélkül volt képes elolvasni a “Hír24”-nek adott “igazoló jelentésedet”!

https://i1.wp.com/img.444.hu/KosaRosszkifogas.png

Ugyan ki a franc hisz el, hogy Kósa (meg a Halász) pont a parlamenti szavazások idején volt “kénytelen” Új-Zélandba utazni, mert a Debreceni Városi Televízió diaszpórista forgatóstábjának máskor nem volt alkalmas, nekik meg nincs elegendő befolyásuk eme “független és közszolgálati” lokális médiára ahhoz, hogy az időpont megváltoztatását elérjék? Ha csak a januári, parlamenti szünetben mentek volna el, akkor már egyetlen magyart sem találtak volna az “Örök Tavasz Szigetén“, mert azok a “Magyarország jobban teljesít!” hívószavára valamennyien visszatelepültek volna az Anyaföldre (közmunkásnak!)? Nem beszélve arról, hogy Halász 2006-10 között volt aldöbrögi Debrecenben, tehát az “ígéret” minimum bő négy esztendős! Ugyan miért pont most vált sürgetővé ennek teljesítése?

Ugyan ki a fene hiszi el, hogy ez az egész “váratlanul” derült ki, a Stones koncertje pedig csak amolyan (ugyancsak “váratlan”) plusbonus volt? Ha Jaggerék netán Budapesten rendezték volna az előadásukat, akkor már hónapokkal korábban sem lehetett volna jegyet kapni rá! Se személyesen, se interneten, se luxust, se fapadost, utóbbit is legfeljebb a környéken kószáló neppertől (húszszoros áron!).

De tegyük fel, hogy ez az egész már hónapokkal korábban le volt szervezve – pont november közepére! Hát ezek az urak annyit nem tudtak, hogy ebben az időszakban zajlanak a legfontosabb parlamenti szavazások (költségvetés, adótörvények), melyeken nekik kötelező a részvétel? Mindketten tapasztalt, régi motorosok már az Országgyűlésben (Kósa 1990-től, Halász ’98-tól képviselő)! Nem is beszélve arról, hogy a nemtitkárnő kabinetfőnöknek is pont ekkor köllött nővért látogatnia Perth-ben? Amikor Nagyüzem van a parlamentben és Kósának esetleg szüksége lehet rá? Osztán az se “sámli”, hogy mi az ördögöt keresett ott Halász fia? Ugye nem akarják nekem/nekünk bemagyarázni, hogy az ifjoncot annyira érdekelte az új-zélandi diaszpóra (meg a néptáncbemutató és az ottani, tiszteletbeli konzul), hogy ezért vállalta a kétnapos utazást (az apja meg az ő költségeit)? Osztán meg csak “úgy” ő is betévedt a Stones koncertjére … ha már.

Ugyan ki a fene hisz el, hogy ezt mi elhisszük?! Halászon és főleg Kósán kívül? Akik nyilvánvalóan már elöregedtek. Belefásultak az állandó hazudozásba. Már untatja őket a hatalomgyakorlás, a közszereplés, talán még a korrupció is. Napi rutinnak tekintik az egészet, s már arra sem vigyáznak, hogy legalább minimálisan hihető legyen, amit mondanak (igaz, erre a szavazótáboron belül látszólag nincs is igény, bár az Újpesten otthon maradó narancsosok példája mást mutat … már!).

Hagyd abba, Lajos! Nem megy ez már neked! Igaz, a Hír24-nek adott interjúd sokkal jobban sikeredett, mint az a hírhedt “fémkupakos” nyilatkozatod, ami egy teljesen szétesett ember elképesztően káoszos szózagyvalékát örökítette meg az utókor számára.

Hagyd abba, Lajos! Mindenkivel előfordulhat, hogy magánéleti problémái támadnak. Például úgy, hogy kiszeret belőle a felesége. Hrisztov Éva nem egy csúnya csaj így nem csoda, hogy megakadt rajta a feleséged szeme. Azon feleségedé, akivel közösen loptátok Debrecen és az Ország pénzét. Engedd el őt és hagyd élni a maga életét. A Közös Biznisz ettől még megmaradhat (mint már tudod!), az Asszony párválasztása okán pedig bizonnyal nem fogsz kellemetlen kérdéseket kapni a Pártod és annak Szövetségesei (KDNP, Jobbik) homofóbjaitól!

Hagyd abba, Lajos! Mert már elveszítetted a veszélyérzetedet. Lemondtál a biztos hátteredről (a debreceni döbrögiségről), s így a “tököd” kizárólag A Főnök kezébe került. Bár ezt a “Hódmezőlázárhelyi Recept” szerint tetted: a Papp nevezetű Pótkósa ugyanúgy szállítani fogja Neked a százalékokat és azt teszi majd, amit Te mondasz neki. Ámde meddig? Mikor fog megtörténni az, hogy a Főnök utasítására ez a Papp hátba szúr Téged? Mert meg fogja tenni, ha A Főnöktől kap egy jó ajánlatot, cserébe a fejedért!

Mert A Főnök kicsinyes. Mert A Főnök bosszúálló. Mert A Főnök bizantikus! Mert A Főnök nem felejt! Nem felejtette el, hogy Te 2002-ben (a Bukás után) lesámánoztad őt, s nem zártad ki a leváltását sem. Nem felejtette el a “fémkupakos” nyilatkozatodat sem, így majd lesz hivatkozási alapja, amikor lefejeztet Téged! … Meg fogja tenni, mert már túl régen vagy a környezetében! Az meg neki egyáltalán nem KÓSer!

Hagyd abba, Lajos! Amíg még önként teheted. Loptál már eleget, unokád is holta napjáig megélhetne belőle. Ne várd meg, amíg A Főnök mészárol le, avagy vele együtt Téged is a Tömeg!

Hagyd abba, Lajos!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Magyarország: két szék között

Végső soron nem volt ostoba ötlet a “Keleti Nyitás“. Csak hát ahhoz ahhoz a “páva táncrendjét” alaposan ismerő és azt körülményesen be is tartó, vérprofi diplomatákra lett volna szükség és nem pedig a “Dunakeszi Kinizsi” futsal-csapatárá. No meg nem az ilyen alakokat a külügy falain belül eltűrő Elefántra, amelyik akkor is dűt-borít a “porcelánboltban”, ha éppen a legnagyobb óvatossággal lábujjhegyen tipeg.

Jó két esztendővel ezelőtt, amikor a Cinege utca felől először lehetett hallani a “nyitnikék“-et, magam is elszörnyedtem: obskúrus, keleti diktatúrákkal üzletelni! Osztán egy kicsit jobban belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne. Miért ne lehetne csökkenteni kicsit a Nyugat-Európától, pontosabban az EU-tól való külkereskedelmi függőséget? Miért ne részesülhetnék kissé nagyobb arányban az ázsiai olaj- és gázdiktatúrák bevételeiből, vagy a dinamikusan növekvő Kína jövedelmeiből? A kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésében még a legszőrszálhasogatóbb brüsszeliánus sem találhat kifogásolni valót, feltéve, ha az a “klubtagsággal” együtt járó írott és íratlan szabályok betartásával történik (ahogyan azt uniós tagtársaink többsége csinálja).

Ámde a helyzet az, hogy a magyar külügyeket (a diplomáciát) már akkor sem a Martonyi-féle félprofi társaság irányította, amely azért igyekezett nem túl gyakran rálépni szerződött szövetségeseink (páva)tyúkszemére, hanem a Miniszterelnökség elefántcsordája, élükön a Vezérhímmel. Az utóbbiba ugyanis – hiányos neveltetése és szocializációja okán – annyi elegancia szorult, mint a tütüben piruettező vízilóba: hetekig kerülgeti a szóbeli tiltakozójegyzéket átadni akaró, korábban lesmárolt kezű amerikai nagykövetasszonyt, születésnapi videóköszöntőjében “Kedves Angélá“-nak szólítja a német kancellárt, “pávatáncnak” nevezi a diplomáciai egyensúlyozást és még folytathatnám. Ezt ugyan igyekezett kompenzálni a szakminisztérium (Martonyi úgy a tavalyi esztendőig viszonylag tárgylóképesnek számított Nyugaton), de a Miniszterelnökség külügyi túlhatalmával (amelyet már akkor is az Ananászfejű Nyikhaj, a Dunakeszi Futsalbajnok képviselt) megmérkőzni nem tudott.

A “Keleti Nyitás” ugyanis a Miniszterelnökség olvasatában egyáltalán nem az új piacok megnyitását, a külkereskedelem bővítését jelentette! Hanem olyan, a fasisztoid diktatúrát felépíteni kívánó Rezsim finanszírozását vállalni hajlandó Alternatívát, amelyik nem kérdez semmit, nincsenek kifogásai a “demokráciadeficit” miatt (nem avatkozik a belügyeinkbe, nem csorbítja az ország “nemzeti függetlenségét”), csak kereskedni akar, illetve a kölcsöneiért cserébe kizárólag a tőke visszafizetését és az egyéb lehetőségekhez képest csimbókosan magas kamatokat kéri.

A Miniszterelnökség Ifjú Titánja, az akkor még csak államtitkárként fungáló Szíjjártó Péter (jelenlegi kükü-miniszter) rögvest meg is mutatta oroszlánkörmeit. Elébb összehozta nekünk a hatalmas diplomáciai botrányt kiváltó, azeri “Baltás-bizniszt“, aminek az lett a következménye, hogy ugyan sikerült eltőzsdézni az ország tekintélyét a “Bakui Becsületbörzén“, de a ravasz Alijev barátunk már nem volt hajlandó teljesíteni a kontraktus reá eső részét: a beígért, euromilliárdos államkötvény azeri lejegyzése elmaradt. (Ehhöz képest Szíjjártó nemrég hajlandó volt politikai nekrofiliát tanúsítva fejet hajtani Alijev Papa sírjánál, a korábban őket átverő Fiacska seggét meg “ezerrel” nyalogatta Budapesten a Mi TökéletesMiniszterelnökünk! – gyomortartalomról ne essék szólván!). Osztán megpróbálkoztak még Kínával is (a tibeti függetlenségért tüntetőket úgy takarították el a Pintérhuszárok, mint ha esztendőkkel korábban ennek legfőbb, hazai szószólói nem maguk a fideszesek lettek vóna!), de onnan csupán két dolgot tudtak kasszírozni: egy címkézett kölcsön a BorsodChem-nek (tulajdonosa kínai!), meg egy, a MÁV-val aláirattatott szerződés a valójában nem túl szükséges (azaz tök’ fölösleges) tehervasúti szárnyvonal megépítéséről (“V0”).

A kitartó próbálkozás azonban elébb-utóbb Sikerre vezet! Ez a mi esetünkben nem más, mint “visszatérés a kályhához”, azaz Oroszországhoz. Legújabb Régi Jóbarátunk, Vlagyimir Iljics Vlagyimírovics, minden oroszok örökös cárja ugyanis készséggel(?) volt hajlandó kisegíteni(?) magyarországi tanoncát, Viktor Győzövicset a maga által teremtett pöcegödörből. “Kedves Viktor Viktorovics! Maguknak pénz kell? Hát miért nem szóltak korábban?! Adunk mi, amennyi csak kell, hisz’ majd’ belefulladunk!” – üzente meg még tavaly Budapestre a Moszkvai Cézár. A Miénk meg nem győzött hova lenni a csodálkozástól, hiszen Ő volt az aki a “Moszkvázásért” Brüsszeltől Washingtonig mindenütt feljelentette az Zemútnyócévet, hátsó lábaira ágaskodva azt ordította, hogy “Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja!” ráadásul az anyázásig menő purparléba keveredett az akkori orosz nagykövettel. Nem is beszélve arról, hogy azzal a jelszóval, miszerint “Az oroszok már a spájzban vannak!“, s így “nem biztosított az ellátási függetlenségünk“, hatalmi szóval vásárolta ki a MOL-ból a “Szurgutnyeftegaz” nevű céget (igaz, ezért bőkezűen fizetett – persze nem a sajátjából!).

Ámde a Kremlből megnyugtatták őt, hogy az Igaz Barát akkor segít, amikor köll és nem emlegeti fel a korábbi, nem is túl jelentős nézeteltéréseket. Amikor pedig azt hallotta, hogy ellentétben Brüsszellel semmiféle, az ostobán megfogalmazott, a nemzeti függetlenséget elimináló Csatlakozási Szerződésben foglalt demokratikus alapjogokat nem fognak rajta számon kérni (csak időnként és akkori is csupán néhány, jelentéktelen “szívességet”), hát Viki Mouse-nak már fülig ért a szája. Hiszen a “szívességek” tulajdonképpen annyiak voltak, hogy belülről bomlasztani köll a Viktorisztán számára is ellenséges EU egységét, illetve átadni azokat a belső információkat, melyekre a Főkormányzó Úr az Európai Tanácsban tesz szert.

Rögvest el is készült hát a Viktor Szíjjártovics-féle “Nemzeti Függetlenségi Koncepció“. Megfelelő viselkedés esetén az oroszoktól kapjuk az olcsó földgázt, amiből finanszírozni tudjuk a “Rezsicsökkentés” nevű, parasztvakítós akciónkat. A politikai haszon mellé azonban nem ártana némi “forintos” is, így az eleve agyonadóztatott és tönkre tett E-ON-t kivásároljuk a nagykereskedelemből (gavallérosan nagy pénzért, hogy a német befogja a pofáját!). Az EU-tól pedig kapjuk a támogatásokat, amire ugyan a szabályszegéseink miatt méltatlanok vagyunk, de annyi hülye van az Európai Néppártban (pl. Seehoffer, a jelenlegi és Stoiber, a volt bajor kancellár), hogy azok, már csak a presztízsveszteség elkerülése okán is, el fognak viselni bennünket.

Ezér’ osztán Viktor tette a dolgát, s amikor idén januárban Vlagyimír füttyentett neki (“Itt egy 10 milliárd eurós kölcsön Paksra! El tudod képzelni, mennyit lehet ebből lopni?! Ha igen, akkor gyere gyorsan aláírni a Szerződést!“), akkor Viktor rohant, mint az eszement – lába is “kipörgött” így égett gumi/mutyiszag terjengett körülötte (megjegyzem: ösmét!). Miközben pedig rohant, szeme előtt ott lebegtek a milliárdok. … A magyar önrésszel együtt 3.750 milliárd forint a beruházás, melynek 40 százaléka a magyar kivitelezőket illeti. Ez közel ezer milliárd, amit a szokásos (túlszámlázós, meg al-al-alvállalkozós) módon, tehát úgy hatvan százalékban le lehet nyúlni. A Hitelt meg úgyis a Hülyék fizetik vissza, tehát a bolondnak is megéri aláírni a szerződést.

Alá is írta, de előtte nem olvasta el. Ahogyan a sokközpénzért fizetett, állítólagos Tanácsadói (valójában parazita Seggnyalói) sem. Így osztán csak utóbb derült fény arra, hogy itt valójában egy olyan hitelről vagyon szó, melyet az orosz állam adott a saját tulajdonú vállalatának (Rossatom), azt meg nekünk köll visszafizetni (kedvezőtlen kamatozással!). Amit pedig ténylegesen el lehet lopni, az csakis a magyar államkasszából jöhet. Hiszen a Kontraktus szerint a Rossatom számláz (gyakorlatilag önmagának, nekünk meg, a “mi” hitelkeretünkből pedig “túl”), ehhöz hozzá köll tenni a magyar önrészt minden esetben, a kölcsöntörlesztést pedig már idén muszáj elkezdeni (holott egy nyomorult kapavágás nem sok, annyi sem történt még), különben ki köll fizetnünk az egészet egyben, ráadásul kamatostul! … Azt, amit igazából meg sem kaptunk! (Erről egyébként itt olvasható egy meglehetősen okadatolt elemzés!)

Közben pedig jöttek a szívességkérések! Putyin barátunk kegyeskedett kirobbantani az Ukrán Háborút. Emiatt Szankciókat kapott az Egyesült Államoktól és az EU-tól. Viktor dolga lenne az, hogy ezeket megfúrja. Ő azonban csak annyit tehet (nehogy kicsöppenjen az EU-finanszírozás piksziséből), hogy hangosan ágál ezek ellen (“Lábon lőttük magunkat!“), de a tagállami vétó eszközével élni nem mer. Közben azért ravaszul megszavaztatja az Egybites Kétharmaddal az uniós tiltás alatt álló Déli Áramlat magyarországi kivitelezését. (Minek, ha a bolgárok ettől már elálltak? A földgáz majd átugorja a szerbekig tartó néhány száz kilométert?! Lajtos kocsikban és vödrökben fogják átmerni?! – Idióták!!!)

Ezért és Paksért, no meg az Unión belüli “rendbontásért”, a “túlzott oroszbarátságért” pedig megkapják a fenyítésüket az Egyesült Államoktól is. Mint “orosz lobbysta latorállam“, azaz a magyar kormány komoly figyelmeztetést kap az USÁ-tól. Elébb csak a Volt és a Jelenlegi Elnök “dícséri meg” az Orbán-kormányt, melyekre a magyar “futsal-profi” és elefánt-típusú diplomácia az elnökök lehülyézésével válaszol. Nemsokkal később újabb figyelmeztetés érkezik Washingtonból:  “Mindent tudunk a disznóságaitokról!” (ld.: Korrupciós Kitiltási Botrány!). Erre meg az a válasz, hogy leanyázzák a budapesti Ügyvivőt, majd a már esztendőkkel korábban benyújtott Bizonyítékokat követelik. (Ezeket ismételten megkapva, “csak egy fecni“-nek minősítik, az Ügyvivőt – tehát “Washington Hangját” – pedig hiteltelennek … az ingatlan-növekményeivel, meg a jövedelmeivel elszámolni nem tudó Rogán Antal “személyében”!)

Most ott tartunk, hogy megy az “Állóháború”. A kormányzat szerint a Nyugat (az Ellenzék? kottájából játszva) hangulatot kelt a Kétharmados Felhatalmazottsággal szemben, annak megdöntésére törekszik (pl. a gyurcsanyista DK, ráadásul bevallottan! – pfúj!). a kifogásolt dolgokat pedig nem hogy egyelőre “pihentetnék”, hanem éppen ellenkezőleg: fokozzák! További, csakis külföldi tulajdonú cégeket érintő extraadók, a maradék Manyup-pénzek elkonfiskálása, a diktatórikus elnyomás és a nyomor további eszkalálása, kikényszerített államosítások.

Avagy a legújabb! Az, hogy az orbansta vezérlet alatt álló MOL és az MVM éppen most akarja megvásárolni a szlovák (Uniós!) energiapiac 80 százalékát! Mindezt strómanként, ugyanis a Valódi Vevő székhelye nem a Duna, hanem a Moszkva folyó partján van! Akárcsak a horvát (szintén EU-tagállam!) INA felének valószínűleg orosz kézbe való átjátszása! Ha bármelyiket megteszik, onnantól … hát, további Kitiltási Listákat olvashatunk, illetve azt, hogy alkalmazandónak vélte Brüsszel azt a bizonyos “7. cikkely“-t. … De meg fogják tenni, ezért olvasni is fogjuk, meg alkalmazni is fogják! Akkor pedig már Moszkvát sem fogjuk érdekelni, azaz “Két szék között” … a Pöcegödörbe csüccsenhetünk!

Ennek a Társaságnak ugyanis már teljesen elment a maradék esze is. “Vabankra“, Végelszámolásra játszanak. Akárcsak XV. Lajos: “Utánam a Vízözön!“. Mi meg fulladjunk bele! … Meg is érdemeljük, ha ilyen sokáig tűrjük/tűrtünk ilyeneket a hátunkon.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Péterke nem érti

Péterke, úgy is mint újsütetű karrierdiplomata és külkereskedelmi üzletkötő, nem érti, hogy egyeseknek mostanában miért lett olyan fontos, hogy minisztériuma bizonyos alkalmazottjai a szabadidejükben milyen sporttevékenységgel foglalkoznak. Péterke azt sem érti, hogy miért fincogtatja Amerika a magyar kormányt különböző korrupciós vádakkal, amikor a dolgot a Bizonyítékok átadásával “az egészet rövidre lehetne zárni”, hiszen a kabinet már alig várja, hogy végre kivizsgálhasson. … Péterke ül a “KüKüMlő” partján és még a saját törvényeiket sem érti.

Szíjjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KüKüM) ifjú tárcavezetője egyszerűen nem érti, mostanság miért szúrja a szemét bizonyos sajtóorgánumoknak, meg egyes ellenzéki pártoknak (amelyek közül az egyik – a DK – “eszközökben nem válogatva, nyíltan a kormány megdöntésére törekszik“) az, hogy a minisztérium bizonyos munkatársai szabadidejükben milyen tevékenységet űznek. Szerinte ugyanis méltatlan dolog nepotizmust sejtetni azon tény mögött, hogy a tárca néhány beosztottja a futsalnak (teremfoci) hódol, s azt teljesen véletlenül ugyanazon csapatban (“Dunakeszi Kinizsi“) teszi, ahol maga a miniszter is szokta. (Hja, hogy most éppen a futsalcsapat kommunikációs munkatársát sikerült kinevezni az ausztráliai nagykövetségre? Na és?! Miféle alpári dolog feltételezni, hogy ha a Csajszi nertárső korábban kitűnően megállta/ülte a helyét Dunakeszin, akkor ugyanerre nem lesz képes Camberrában?!) Amíg ugyanis ezek az emberek tisztességgel és becsülettel, a minisztérium legteljesebb megelégedésére végzik munkájukat, addig senkinek semmi köze ahhoz, mi a hobbyjuk. Pláne nem a KüKüM-nek, ahol több, mint nyolcszázan dolgoznak, de a vezetés egyáltalán nem törődik azzal, hogy egyesek netán teniszeznek, bélyeget gyűjtenek, avagy esetleg szimboláznak. … Mert a magánélet, az kéremszépen szent dolog!

Kivéve akkor, ha a KüKüM (nyolcászegynehány) munkatársa szabadidőn kívül (hivatali tevékenység), avagy azon belül (pl.: tenisz, bélyeggyűjtés, avagy szimbolázás) véletlenül az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének bárminemű és -rangú beosztottjával találkozott. Akkor ugyanis részletes (igazoló/fel)jelentést köll írni, beszámolva arról, hogy mikor, hol, milyen körülmények között és miről folyt (ha folyt egyáltalán) közöttük a diskurzus. De ezzel sincsen semmi baj, hiszen erre nem a minisztérium kíváncsi, hanem a Miniszterelnökség! Hogy miért? Hát azt tessék megkérdezni tőlük!

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben
Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Igentisztelt Miniszter Úr!

Néhány nappal ezelőtt, az Országgyűlés épületén belül, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara (az EMCSEM) rendezvényén kapcsolatba kerültem András Gútfreddyvel, az USA nagykövetségének ügyvivőjével.

Ez úgy történt, hogy a talákozó végén már nagyon szorított a szükség, így elindultam az egyik férfivécé felé. Haladtamban már hallottam ugyan, hogy valaki szintén nagyon szaporázza a lépteit mögöttem, de mivel már nagyon sürgős volt a dolog, nem néztem hátra.
Már majdnem a célomnál voltam, amikor a mögöttem lépkedő rámszólt: “Sorry Sir! Where is the toilet?“.
Megfordultam és csak ekkor vettem észre, hogy engem a már nevezett Gútfreddy ügyvezető szólított meg. Mivel nem értettem a kérdését, tolmácsot kértem. Szerencsém volt, hiszen éppen arra járt egyik minisztériumi kolléganőm (Alsónekhersdhy Botorka), aki készséggel volt a segítségemre, s közölte, hogy az ügyvivő a vécé holléte iránt érdeklődik tőlem. Én udvariasan meg is mutattam neki (a Gútfreddynek), majd – miután tisztában vagyok a protokollal, a házigazda kötelességeivel (no meg már nagyon nehezen tudtam visszatartani) – rögvest előre is mentem.
Odabent nem történt közöttünk semmiféle kapcsolatfelvétel, csak annyi, hogy az ügyvivő távoztában közölte velem: “Gudbáj“. Mivel ez a férfi vécé volt, így kolléganőm nem lehetett jelen, tehát nem volt ott senki, aki közölhette volna velem: mit is kérdezett tőlem ismét a Gútfreddy. Így csak egy ismételten udvarias, de határozottan néma(!) biccentéssel reagáltam!

Ezen kívül másról beszámolni nem tudok. Jelentésem valódiságát a tolmács kolléganő igazolhatja!

Alázatos tisztelettel:
Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár
helyettes segédalállamtikár-helyettes (KüKüM, Amerikai Szekció)

*

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben
Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Mélységesen tisztelt Miniszter Úr!

Az AmCham múltheti, az Országgyűlés épületében rendezett konferenciája után a következő eseménynek voltam tanúja.

A rendezvény zártával a folyosón a kijárat felé haladtamban azt észleltem, hogy az utamba eső férfi W.C. előtt egyik hivatali kollégám (Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár, helyettes segédalállamtikár-helyettes, KüKüM, Amerikai Szekció) élénk eszmecserét folytat A. Gudfriend-del, az Egyesült Államok budapesti ügyvivőjével. Amikor a közelükbe értem, nevezett kollégám (erősen zavart arckifejezéssel) arra kért, fordítsam le az ügyvivő állítólagos kérdését. Utóbbinak borzalmas amerikai tájszólása van, de ennek ellenére mindössze két szóból (“where” és “tiolet”) azonnal arra következtettem, hogy a pasas a vécét keresi. Ezt le is fordítottam hivatali felettesemnek.
Ezek után mindketten (elébb Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay, majd Gudfriend) beléptek az ajtón. Hogy ezt követően közöttük mi történt és mennyi időn át, arról beszámolni nem tudok, lévén oda én nem mehettem utánuk. Megjegyzem azonban, hogy hivatali felettesem feltűnően zavarban volt amikor meglátott, s azt a látszatot akarta bennem kelteni, hogy nem tud angolul, holott ő is az Amerikai Szekció munkatársa.

Szerintem ez fölöttébb gyanús, de ezt persze a Mélyentisztelt Miniszter Úr elbírálására bízom!

Maradok a Miniszter Úr leghűségesebb munkatársa, a legalázatosabb tisztelettel:
Alsónekheresdhy Botorka
(beosztott alfőtolmács és fordító, KüKüm, Amerikai Szekció)

Szíjjártó Péter azt sem érti, miért “izmozik” Washington Budapesttel. Hiszen a magyar kormány a legelkötelezettebb és leghűségesebb szövetségese Amerikának! Csak azokról az orosz szankciókról ne lenne szó (amikkel “lábon lőttük magunkat“), meg Paksról, meg a “Déli Áramlatról“! A Szankció csak kárt okoz egész Európának! Há mijafaszér’ van erre szükség? Paks meg azér’ köll, hogy energiafüggetlenek lehessünk, ráadásul sokkal olcsóbban (egyelőre “alig” 3000 milliárd forint, meg a kamatok, meg a “szokásos”!), mint a “megújuló” források, csakis gazdag államok által finanszírozható “luxusa”. Az “Áramlat” meg azér’, hogy … ugyanezér’. Hiszen akkó’ már csakis a Gazprom zárhatja el a “Csapot” és nem az általunk egyébként hű szövetségesként (moszkvai utasításra nem)támogatott Ukrajna is! A vak is láthassa tehát, hogy minálunk fel sem merülhet az “árulás”. Csak arról van szó, hogy “megokosodott” állam lévén, mi is áttértünk az “értékelvű” külpolitikáról az “érdekelvűre”.

Korrupciós vádak? No, de kérem! Leghűbb Szövetségeséről Amerika igyekszik “inkorrekt módon azt a képzetet előteremteni, hogy valakiknek az alkalmatlansága miatt ide váratlanul beütött volna a krach“? Hol vannak a bizonyítékok? Amelyekre a budapesti kormány már tűkön ülve vár, s majd kivirágzik az izgalomtól, hogy egy gyümölcsöző együttműködés jegyében (a Kormányfő arca például, ahányszor csak ez a téma szóba kerül, szabályosan szederjessé válik!) végre kivizsgáltathassa Vida Ildikóval azt, hogy mijafasz baja van Amerikának például Vida Ildikóval!

Nem is beszélve arról, hogy itten, ebben a Csodaországban van ugyan némi korrupció, de az ellen ZÉRÓ a tolerancia. Misem bizonyítja ezt szebben, mint az az eljárás, melyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt korrupcióval megvádoló Horváth András ellen folytat az ország bűnüldöző hatósága! Mert Horváth már szolgáltatott bizonyítékokat … önmaga ellen. No de Amerika a Horváthot vádolókkal szemben? … No ugyi, hogy nem!

Pedig de!

Ha Szíjjártónak Bizonyítékokra van szüksége az Országot (a büdös francokat: a Maffiakormányt!) érintő korrupciós vádakra, akkor legyen csak kedves elolvasni az összes eddigi “LEX“-üket, kezdve azzal, hogy kiknek köll itt különböző címeken extraadókat kifizetni és kiknek nem! Avagy hogy miféle állampolgári, vagyonhoz fűződő jogok léteznek itten, amikor egy teljesíthetetlen feltételt szabó törvénnyel el lehet kommunizálni jobbkonzervativizálni/”megmenteni” (már megint!!!) a megmaradt Manyup-tagok 200 milliárdos vagyonát, tehát a saját maguk által összehordott, saját tulajdonú megtakarításait! Ha pedig már korrupció, pláne államilag/kormányzatilag menedzselt, akkor olvassa mán’ el azt a törvénymódosítást, miszerint január elsejétől kezdve a bármiféle állami támogatásokból nincsenek kirekesztve az ehhöz szükséges döntések előkészítői és meghozói sem! … Köllenek még újabb “Bizonyítékok”, Petyka?!

Ideje lenne már befejezni, lezárni ezt a Borzalmas Korszakot! Nem kéne hozzá semmi más, csak némi tömeges séta. Mondjuk Budapesten, ahol minimum 600 ezernyi “köztársasági” vagyon – állítólag. Nekik a “séta” helyben van … lenne … ha mennének … ha nem csak “anyáznának/szentségelnének”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


“Mint az őrült, ki letépte láncát …”

… vágtatott Viktor Európán át!” – folytathatnám koszorús költőnk versének modernizált változatát. Majd úgy írnám tovább, hogy meg sem állt egészen a németországi Baden-Badenig, ahol osztán a “Családi Vállalkozásokért Alapítvány (“Stiftung Familienunternehmen“) rendezvényén félórás “előadást” tartott. Hogy mi az ördögöt keresett ott és ki volt az a hülye, aki meghívta, nem tudni. A lényeg: összehordott ott hetet és havat, s mint “Őspatkány“, terjesztette a xenofóbia, a russzofília, no meg az orbanizmus kórját!

Azt, hogy a Mi Gyönyörűséges Boldogságunk miket brekegett össze (meg vissza) Baden-Badenban, arról a sajtó híven beszámolt (ld.: itt!). Mindenkinek javaslom, hogy olvassa el, mert akkor megérti, miért is gondoltam úgy: mindenképpen utánközölném Gusztos István kollégám (elnézést, ha e minősítéssel megsértettem volna Őt!) írását, mely a “Gépnarancs“-on jelent meg még tegnap. (Ehol az eredeti linkje!)

A Néppárt meddig bájolog még vele?

Mármint Orbánia szemétdombjának, Hunnia úri trágyadombja nyomorult és elhibbant utódjának elborult elméjű Kiskakasával?

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök felszólal a Családi Vállalkozásokért Alapítvány (Stiftung Familienunternehmen) rendezvényén, mintegy 150 német vállalattulajdonos előtt a németországi Baden-Badenben 2014. november 21-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Burger Barna

Időnként hosszabb-rövidebb időre el-eltűnik, de aztán pótolni akar mindent: bejárja birodalmát, sertés- meg marhatelepet avat, támogatva Orbánia családi gazdaságát – közpénzből, persze. Határon túli magyarokat igyekszik beoltani mindenféle ostobasággal, akár aljassággal is.

És mehet Nyugatra, mert még mindig van, ahol várják, s még több hely, ahol legalábbis megtűrik. Kimehet Németországba, ahol ismét előadhatja korszakos felismeréseit, a Ceausescu-házaspárt idéző magabiztossággal a maga bornírt rögeszméit. Ha éppen szerénykedik, nem mondja ki nyíltan, hogy Európának őt kellene követnie, csak ennyit: „A projekt, amit Európai Uniónak nevezünk, elakadt” –  ezért a kormányfő megújult Európa-politikát tart szükségesnek, de úgy látja, „nincs, aki meghirdesse, nincs, aki megcsinálja”.

Úgy érti: kívüle… S hogy mindenki fölfogja, hozzáteszi: „erős politikai vezetésre van szükség”. Kétségtelen: Orbániában ma még erős a „politikai vezetésnek” álcázott maffia! Annyira erős, hogy a hazai viszonyok közepette megteheti, hogy 182 millió forintot „csoportosítson át” – no, vajon honnan? – a kimagasló sportteljesítmények jutalmazására… És csinálhatja, mert minden eddigi tapasztalat őt igazolja, legalábbis egyelőre: újra meg újra a leggyengébbeket, a legelesettebbeket lehet megalázni és megszomorítani, mégpedig politikai kockázat nélkül. Vagy csak arról volna szó, hogy Orbánia Jóságos Kiskakasa és kiváló szervezete nem értesült a helyzetről, „mert a Központi Statisztikai Hivatal idén – forráshiányra hivatkozva – nem publikálta a szegénység mértékét és mélységét európai összehasonlításban mérő mutatókat” ? Hát ha egyszer a források kellettek a „fellendülés mutatóinak” szinte naponkénti közléséhez…

Ó, szolidaritás: jöjjön el már végre a te országod! No meg a szabadságé (eső az mostanában van elég).

Már régóta nem érdemes figyelni azokra a hibbantságokra, amelyeket Orbánia Fölfuvalkodott Kiskakasa mindenhol elkukorékol, ahová beengedik: figyeljünk csak arra, hogyan adja elő magát. De azért egy visszatérő elemre muszáj rákérdeznünk: milyen dolog lehet Németországban – abban az országban, amelynek adófizetői tartják el – legalábbis igen jelentős részben – a Kiskakas birodalmát, s amely országnak munkakultúrája már-már vetekszik az Orbániáéval (…) –, német hallgatóságot arra figyelmeztetni vagy akár csak emlékeztetni is, hogy „előbb-utóbb minden elköltött euróért, forintért meg kell dolgozni”..?

Különben igaza van: a magyaroknak és az EU nettó befizetőinek is meg kell dolgozniuk azokért a közpénzekért, amelyekből dzsentroid magánpassziót kielégítve, stadionokat építenek; amelyekből például a visszataszító MMA-t finanszírozzák, megfojtandó a valódi kultúrát; amelyeket a „fogadott család” tagjainak gazdagodására fordítanak…

És kérdezzük meg magunktól: meddig még?

És az Európai Néppárttól: miféle valós érdekközösség lehet az akadálya annak, hogy a maffiapártot végre kizárják frakciójukból?

Egy dolog bizonyos: az az érdekközösség ellentétes az unió érdekeivel, és veszélyezteti annak jövőjét. A Néppártnak is meg kell értenie: Orbánia, Hunnia úri trágyadombjának groteszk-korcs utóda a demokratikus világnak nem közösse (ld. Ady: Rohanunk a forradalomba).

*

A fentebbi írás lényegében semmiféle kommentet nem igényel. Megjegyzést csak azért fűznék hozzá, mert (szerintem) néhány dolog kimaradt az “értékelésből”.

Így például az, hogy a Hibbant szerint az “alternatív energia finanszírozhatatlan“, azt csak a Németországhoz hasonlóan gazdag államok “engedhetik meg maguknak“. Ezért osztán a nukleárisról lemondani idiotizmus (ebben pedig “az oroszokra mindenképpen szükség van“), hiszen “energiaügyben az ár a legfontosabb kérdés, a klíma csak a második“.

Ebből meg ugyi az kerekedik ki, hogy az Elmebeteg szerint az a jövő, hogy fel köll élni a Jövőt. Nekünk ugyi most energiára van(?) szükségünk, minél olcsóbbra, és baromira le van szarva, hogy a mai fillérekért hány forintot fog fizetni az Utókor az elszennyezett környezet (azaz a “klíma”) okán. Ez pontosan ugyanaz, mint amikor az Orbanista Csodaállam a maga 2015-ös költségvetésében 24 százalékkal(!) csökkenti a gimnáziumi oktatás finanszírozását. Azért, mert az Aktuális Idiotizmus, illetve a Hazaárulás pillanatnyi árfolyama szerint az országnak (azaz Neki/k!) ippeg alúlművelt, igazából semmihez nem értő “beszélő szerszámokra”, azaz biodroidokra van szüksége. Azaz olcsón, a “Keletnek” eladható munkaerőre, meg ugyancsak olcsón megvásárolható szavazókra. (Ez előbbire persze nincs vevő, de az utóbbira annál inkább!)

A másik pedig az lenne, hogy szerinte az elmúlt egy esztendő “törekvéseinek vesztese” nem más, mint Ukrajna, valamint az Európai Unió és ezen belül maga Közép-Európa. Igaz ugyan, hogy “Oroszország is rossz bőrben van, komoly veszteségeik vannak, de ők nyertek is valamit, és azt most tartják. Ez a könyörtelen geopolitika. Nekünk csak veszteségeink vannak“. Ez pedig ugyan mi másról szólna, mint arról, hogy a magát (és az egész országot) pármilliónyi lenyúlható euróért(forintért) Putyinnak eladó Orbán arról szónokol, hogy Németország is cselekedjen hozzá hasonlóan! (Ha már a volt kancellárjuk is ezt tette, miért ne követhetné ezt a példát az egész Szövetségi Köztársaság is?!) Hiszen “megéri”, lévén ezek az oroszok “nyertek valamit” és még “tartják” is. (Sajna nem volt ott senki, aki megkérdezte volna, hogy ez a Putyinpincsi pontosan miről is beszél.)

Ebből pedig az kerekedik ki, hogy Őfőméltóságánál már teljesen “elmentek otthonról”. Se a korábbi grazi, sem pedig a legújabb, dél-angliai klinika nem tud segíteni rajta. A Tanácsadóiról pedig ne is beszéljünk: azok csak ugyanolyan beszélő szerszámok, seggnyaló és közpénzeltartott biodroidok immár, mint amilyenek a Vezér jelenlegi és főleg jövendőbeli Szavazóbázisát képezik (mínusz közpénzeltartás)! Ők azok az éceszgéberek, akik talán már felfogták, hogy a Kitiltással tulajdonképpen megjelent “Az írás a falon“, de mivel Paraziták, tehát képtelenek az önálló létfenntartásra, hát addig hagyják menni A Főnököt a zsákutcába, amíg pénzt tudnak keresni a belelovalós ánuszrózsa-karbantartásból. … Minél többet, még a Végfelszámolás előtt!

Remélem a mai pedagógus-tüntetésen nem csak pár száz, immáron nyugdíjas “tanerő” lesz, hanem szülők és nagyszülők tízezrei. Ez a Banda ugyanis csak az Erőből ért. Azt pedig némi “sétával” bármikor meg lehet nekik mutatni!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!