Nincs pénz?

Tegnap Budapesten mintegy ötezer egészségügyi dolgozó tüntetett a “kormány” munka- és életkörülményeiket ellehetetlenítő “politikája” ellen. Az ellen, hogy évről-évre egyre kevesebbet kapnak a költségvetésből, hogy hegyekben tornyosulnak a kifizetetlen számlák és a túlórák. A hivatalos válasz erre mindig az, hogy “Nincs pénz!“. … Nincs, a fenéket nincsen!

Esztendők óta érik már a Maffiaqurmány “sárkányfog-vetése”. Bő öt esztendei uralkodás után Hüvelyk Mutyi már nem tud rámutatni egyetlen olyan foglalkozási ágra, avagy társadalmi csoportra/rétegre, melybe ne rúgott volna bele, ne fosztotta volna meg jogaiktól, vagyonuktól, megélhetésüktől. Egyetlen olyanra sem, melynek meg ne csikordulna dühében a foga, ha csak egy villanásnyi időre is Rá gondol.

Nem vigasztaló, de tény, hogy immáron a Saját Bandájában is vannak Haragosai. Olyanok (ugye nem köll neveket említenem!), akiket az Újkegyencek (ugye mindenki tudja, kikről van szó!) érdekében igyekszik Őtehetségtelensége kifosztani, elvenni tőlük azt, amit még korábban Ő “adott” nekik … a Miénkből. “Isten adta, Isten elvette” – mondhatnák a Kegyvesztettek, de a helyzet az, hogy ők is tudják: a legújabb kedvezményezettek elsöprő többsége csak stróman. Olyan áltulajdonos, aki a “miniszterelnök” (hasával együtt) dagadó vagyonkáját rejtegeti. (Szegény Mészáros Lőri, az ország legtehetségesebb gázszerelője, amikor rajtakapták egy “elfelejtett milliárdon“, bizonnyal a földhöz csapott otthon valamit, mondván: “Vazze! Hát ez is az én nevemen van?!“)

Nincs pénz! Körülbelül ezt mondta az illetékes szakállamtitkár is, amikor tegnap a tüntető egészségügyisek elé állt, hozzátéve azt is, hogy szerinte a tiltakozóknak mindenben igazuk van, átérzi a problémáikat. Osztán még azt is megígérte, hogy megtesz mindent, amit csak lehet. De mi is az az “amit lehet”? Az, ami eddig? Hogy álegyeztetéseket tartanak az érdekképviseletekkel és nem történik semmi? Hogy mindössze 60 milliárdot “adnak” az ennek pont a dupláját kitevő kórházi tartozások kiegyenlítésére? Amely Tartozások egyébként pont az Alulfinanszírozás, meg az elképesztő Bürokrácia és a Korrupció következtében keletkeztek?

Egyébként le a kalappal Zombor Gábor előtt! Ő legalább hajlandó volt szóba állni az egyébként kormányzatilag jobbágynak tekintett Tömeggel. Nem úgy mint a Közvetlen és a Közvetett Főnöke, akik az ilyesmit kórosan kerülik. Csakhogy az a helyzet, hogy Zombor tucatnyi ápolónő fizetéséért teszi ezt a semmit nem eredményező “amit lehet”-et, s ha annyira tisztában van a tiltakozás jogosságával, akkor miért nem mond le?! … Például tiltakozásul és szolidaritásból! … Hja! Nem akar visszamenni a lerohasztott egészségügybe. Kórházigazgatónak. Szarérhúgyér’. Ugyi?!

Nincs pénz, mert a források köllenek a halaszthatatlanul szükséges beruházásokra, fejlesztésekre. Azokra, amiknek köszönhetően “dübörög” a gazdaság, növekedése pedig Azunió élbolyába tartozik. Aha. Az Abony és Fegyvernek közötti M4-esre eleddig bő 60 milliárdot lapátoltak ki a mi zsebünkből Simicskáéba azzal a jelszóval, hogy lehet előlegezni “saját” forrásból is, mert Brüsszel azt majd úgyis kifizeti.

Osztán meg kiderült, hogy mégse, s ezért felmondták a Szerződést. Pedig akkor is tudták, hogy az EU-tól erre egy centet sem fognak kapni, amikor a kontraktust aláírták. Ki is fizették vóna a maradék hatvanat is, mi meg sose’ tudjuk meg, hogy ezt nem a brüsszeli bürokraták állták, ha ki nem tör a Haragszomrád, a “gespiclizős” Orbán-Simicska belháború. Most ott ázik-mállik a Torzó az Alföldön, naponta(!) másfél milliót romlik az állaga, de nem baj, mert sikerült bosszút állni az Újgyurcsányon. Pedig abból, amit erre eddig kifizettek, rendezhették vóna a kórházak tartozásait, avagy béreket, avagy a túlórákat. Ugyi?! (Semmi baj, majd a Beteg paraszolvál, a Maffia meg megint megúszta a dolgot kiadás nélkül. Ahogyan azt a “quaestorosokkal“, meg a devizahitelesekkel is tették. – Utóbbiakról itten vagyon egy nagyon, de nagyon megalapozott poszt!)

Nincs pénz? Az országban már alig találni olyan lukat, melyet ne a “miniszterelnök” veje közvilágítana be. Pécs például egymilliárdos önrész-hitelt vett fel (a “kormány” kegyes engedélyével!), hogy a Fatolvaj beledezhesse a közterületeit (a költségek 85 százalékát az EU fizeti!). Miért jó ez az ottaniaknak? Mer’ ezzel mintegy kétharmados “rezsicsökkentést” lehet elérni, lévén ennyivel kevesebb lesz az áramigény.

Ámde Wittinghof Tamás, Budaörs kreatív polgármestere gyönyörűen bebizonyította, hogy ezt az egészet mindenféle EU-támogatás és hitelfelvétel nélkül is meg lehet oldani. Ő egy olyan szerződést kötött a “ledezésre”, hogy a kivitelező(!) vesz fel hitelt, a város pedig a megtakarításból származó pénzzel fizet. Ergó egyetlen vasnyi hitel-, avagy brüsszel-pénz sincs az egészben, semmivel nem növekednek a település kiadásai, mégis mindenki jól jár! Kivéve az orbánvejkó “Elios” nevű cégét, mivel nem az a kivitelező!

Jogos a Kérdés: az ifjú Tiborcz nertársnak (no meg a tőle kórosan megrendelgető önkormányzatoknak) miért nem jutott eszébe ugyanez a konstrukció? S amennyire “jogos” ez, olyan egyszerű a Válasz is: Pista és Rasi nem ér rá hosszútávon gondolkodni, nekik most köll a pénz, mert nekik most köll “a saját lábukon állni”! Ugyi?!

Ugyancsak jogos azt is felvetni, hogy ha Budaörs-módra is működik ez a dolog, akkor az így felszabaduló, tehát szükségtelen forrásokat (kamatfizetés+a szokásos “túlszámlázás”) nem lehetne netalán a köz- helyett az emberfők “világítására” fordítani? Mert itt az Oktatás sem kap már semmit! Mert itt ezeknek a Közpénzhörcsögöknek a százegyedik milliárdért is le köll hajolni! Mert Ezek már’ ott tartanak, hogy nem csak egymást, de a Koldust is kizsebelik!

Avagy azt megkérdezni, hogy miért is köll korszerűsíteni a közvilágítást? Jó, tudom: kétharmadnyi áramigény-csökkenés jön így létre. Ámde ha ez így van és ez jó, akkor mijafaszér’ köll ide Paks-II.-t építeni, ha egyébként mindent elkövetnek (ezek szerint!) az energiamegtakarítás érdekében? … No erre kössön gombot egy kormányzati Szócipelő, avagy maga a Habonyárpi! Tán még tenni is lenne kénytelen, ha lenne legalább egy talpraesett újságíró, netalán egy tényleg ellenzéki politikus, akinek eddig terjedne a Bátorsága(?), avagy inkább az Ötletessége … mégavagyabb a Felelősségérzete. Ugyi?!

Nincs pénz? A fenéket nincsen! … Quod erat demonstrandum.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Zabszem és Virtus

Míg “Odafent“, Budapesten, az “Orbáni Bérencz-bérceken” csücsülő bürokraták annyira félnek már a Hatalomtól, hogy egyeseknek a zabszem is alig férne be az alfelükbe, “Odalent“, “Vidékmagyarország Mélyföldjén” akadnak még (már?) szép számmal olyanok, akik máig nem felejtették el, hogy mi is az a virtus!

Vasárnap történt, hogy szűk baráti körben esmét sikerült megünnepelnem éppen soros születésnapomat. Amolyan tisztes, polgári iszogatás mellett szó esett közöttünk erről is, arról is, no meg amarról is, de elég gyorsan sikerült visszatalálnunk a Szokásos Témához, azaz: “dicsértük” Viktort és szidtuk a Birkanyájat. Ennek során alkalmam nyílott meghallgatni két történetet, mely arra szolgált tanulságul, hogy bizony fordított arányosság mutatkozik a Döntéshozótól, azaz a Hatalom Birtokosától való távolság és a gyávaság között.

A Zabszem

– Mint tudjátok, a fiam nem sokkal fiatalabb, mint a mi Ünnepelt Barátunk – kezdte történetét a Tanár úr felém biccentve. – Jófejű közgazdász, a Nemzeti Bankban dolgozik. … Mielőtt azonban bármelyiktek most ferde szemmel kezdene nézni, megjegyezném: ő nem a Matolcsy import-sleppjével érkezett a Jegybankba, hanem még Simor vette fel. … Hogy ennek ellenére miért nem rúgták még mindíg ki, azt nem tudom. A Fiú szerint a “fűnyírót” osztályvezetői szintig állították “csak” be, s mivel ő ez alatt volt/van, hát elkerülte a kés. Meg valószínűleg azért is, mert ő sem egy különösebben vitatkozós fajta, de nem is nagyon nyílt alkalma rá, hogy összeakassza a bajuszt a Pártkáderekkel. Márpedig az MNB-ben mostanság ez számít a legnagyobb bűnnek. … No, de visszatérve a témára: nyár eleje óta nem láttuk már őt, de a múlt hét végén csak rászánta magát arra a két-három órás utazásra, ami elvezette hozzánk, öreg szüleihez. A Srác rettentően nézett ki. Pár hónappal korábbi önmagához képest most nyúzott, ideges, kedvetlen sőt, kifejezetten depressziós volt. Miután feloldódott kicsit a körünkben, no meg “megkóstolt” egy-két … na jó, három kupicányit a “háziból”, végre kezdte magát kipanaszkodni. … A legfőbb baja szegénynek az, hogy iszonyúan szégyelli a munkahelyét, de leginkább önmagát, s komolyan gondolkodik azon, hogy külföldre távozik még akkor is, ha az itthoni szaktudásával odakint legfeljebb csak mosogató lehet. Szerinte Matolcsy, meg a sleppje akkora sudribunkók, akiket a Föld nem hordott még a hátán. Amióta betették a lábukat a Jegybankba, ott teljesen megszűnt az a Simor idején még megszokott nyílt, szakmai és kollegiális légkör, ami lehetővé tette a normális munkavégzést. Ma már síri csend van az épületben, s semmi más nem hallatszik, mint a lapítók rettegésének fogvacogása, a Slepp seggét nyaló nyelvek sűrű csattogása, meg az agyalágyult idióta Elnök melldöngetése. … Azt mondta, nála akkor szakadt el végleg a cérna, amikor kénytelen volt végighallgatni Elkúrcsy legutóbbi sajtótájékoztatóját, amikor a Bunkó szégyenszemre nem átallotta a maga “fiskális politikáját” az EU figyelmébe ajánlani, lemondásra felszólítani a “megbukott” Olie Rehnt, a hitelmnősítőkkel meg közölni: ideje lenne már végre szakmai alapon működniük és megkezdeni a tárgyalásokat az ország felminősítéséről. “Édesapám! – mondta a Srác. – Hát mondja már meg nekem, hogy mit képzel magáról ez a Fasz?! Hát hogyan merészeli venni magának a bátorságot, hogy a saját homokozójának tekintse azt a Jegybankot, amelynek szakmai megbízhatósága az egyik legfőbb alapja annak, hogy ne omoljon össze a forint árfolyama és ezzel együtt az egész gazdaság?! … És nincs senki, aki rászólna, aki megállíthatná! Az elmebetegek konokságával megy előre, mint egy hülye tank, dűt és borít, és nem hajlandó észre venni, hogy azon a bizonyos autópályán mindenki szembe jön! … A sajtótájékoztatón meg nem volt egyetlen tökös újságíró sem, aki néhány jól elhelyezett kérdéssel alaposan körberöhögte volna Öfelkentségét, s erre még az sem magyarázat, hogy az ilyen eseményeken Matolcsytól kérdezni tilos. … Mert miért is tilos?! Mert ő aszonta? És? Ki nem szarja le?! … Elegem van ebből az egész beszari országból! … Magamból is!“. … Szegény gyereket nagyon sajnáltam, de igazából nem tudtam vigasztalni semmivel. Azért nem, mert igaza van. Ez az egész lipótmezei maffia mindaddig hatalmon fog maradni, amíg én, a fiam, meg mindenki más csakis azt méregeti, hogy vajon a zabszem belefér-e még a seggünkbe ahelyett, hogy kinyitnánk a szánkat és elküldenénk őket sunyiba!

A Virtus

– Én egy picivel idősebb vagyok, mint a Te fiad, kedves Tanár úr, bőven elmúltam már ötven – kezdte a mondókáját az Erdész. – Jó három évtizede járom már az erdőt, s ezalatt megtapasztaltam két rendszert és sok főnököt. Utóbbiak közül persze a legelsőre emlékszem igen élénken. A pasi amolyan igazi, régi vágású MSZMP-káder volt, akiről senki még csak fel sem foghatta, hogyan kerülhetett az erdészet élére. Ő is közgazda volt, de akárhány tantárgyból is vizsgázhatott le a Közgázon, igazából csak három dologhoz értett, de azokhoz kitűnően. … Hogy mik voltak azok? Hát a marxizmus, a bürokrácia, meg a korrupció! … Ne röhögjetek, ez tényleg így volt! … Megjegyzem, a manus, bár az IQ-bajnokságon soha nem indulhatott volna még az utolsó helyezés esélyével sem, azért némileg fejlődőképes volt, hiszen öt esztendei igazgatóság után már ölég jó közelítéssel meg tudta különböztetni a fenyőt a tölgytől, … persze csak “lábon”. De ez az én volt főnököm még így is messze jobb és szakértőbb volt, mint az a garnitúra, amit a mostani Hatalom ültetett a nyakunkba. Ezek egyszerűen pocsékok sőt, rongy emberek. Az egójuk olyan magasan van, hogy addig a sas sem tud felszállni, a szaktudásuk, a humánusságuk, az intelligenciájuk pedig olyan mélyen, hogy odáig a legjobban kiképzett vakondok sem tudna leásni. … No, de térjek csak vissza a történetre! … Néhány nappal ezelőtt kénytelen voltam részt venni egy az erdővédelmi szakhatósági tevékenységgel kapcsolatos konferencián. Voltunk a teremben vagy negyvenen, többségükben a magamfajta, tapasztalt, öreg szaki. Az előadás-sorozatot természetesen a Karcagi Korleóne egyik kinevezett nyikhaja kezdte meg. … Hogy ki az a “Karcagi Korleóne”? Hát a mi szeretve tisztelt “szakminiszter” urunk, aki míg a bársonyszékbe nem tehette a valagát, karcagi polgármester volt, a minisztériumban pedig mást sem csinál, mint a Nyerges-féle Szolnoki Agrár-maffia szekerét tolja, de ezerrel … és persze nem ingyé’! … Szóval nekiáll lökni a rizsát ez a nyikhaj, s közben dagadtra püföli a maga, meg a kormányzata nyiszlett mellkasát az “elért eredmények” okán. Aszondta, hogy ők milyen tyühdefaszák, hiszen az erdővédelmi szakhatóság eljárásaival kapcsolatban sikerült kivenniük az országot az uniós kötelezettségszegési eljárás alól, meg hogy milyen jól el tudták intézni a falopások visszaszorítását. No erre még talán oda sem figyelt volna különösebben senki, ámde amikor a Natura 2000-es programban, a közösségi szempontból kiemelten fontos természeti élőhelyek védelmében elért óriási eredményeikről kezdett szónokolni, hát kitört a gyalázat! … Aki volt már konferencián, az tudja, a teremnek mindíg van egy alapzaja: köhécselés, harákolás, papírzörgés, sutyorgó magánbeszélgetések diszkrét zsongása tölti be ilyenkor a teret. Ámde amikor a faszikám kiejtette a száján a “Natura 2000”-et, még az az egy-két, a hideget valahogyan túlélő légy is abbahagyta a zümmögést! Olyan csönd lett, hogy azt még a szónok is észre vette, s tanácstalanul felfüggesztette a hurrájelentés felolvasását. A széksorokban a többség elébb üvegesen gúvadt szemmel meredt a nyikhajra, aztán egyre többen hajtották le a fejüket, s látszott rajtuk, hogy veresedő füllel igyekeznek elfojtani a nevetésüket. Ámde volt közöttünk néhány fegyelmezetlenebb alak is, akik az előadás előtt bizony alaposan felderítették a környék kocsma-felhozatalát (“minőségi vizsgálattal” egyetemben), s bennük biza’ már nem volt meg a kellő önfegyelem, ezért ki is böffent belőlük a röhögés. Nem telt bele öt másodperc és a teremben harsogott a hahota. … Hogy miért? Talán még mindenki emlékszik arra az esetre, amikor az év elején az Orbán lányát feleségül vevő Tiborcz gyerkőc, meg annak egész díszes famíliája, a papa és a leányka államtól bérelt “parcellácskája” közé beékelődött, alig hektáros erdőt, a tulajdonosok tudta nélkül egyszerűen letaroltatták, a kitermelt fát meg simán ellopták. Lett ugyan belőle feljelentés, de tisztelt Hatóság (az összes!) úgy tologatták egymás felé a vizsgálati aktát, mint kezdő apák a szarospelenkát asszonykáiknak szokták, lévén a tett ugyan tagadhatatlan volt, de eljárni, azaz a dógukat végezni meg nem merték. Így osztán az egésznek az lett a vége, hogy a lopás ügyében ugyan megszüntették az eljárást (bezzeg, ha egy fagyoskodó cigány kitol az ócska biciklijén három vastag ágat az erdőből, azt rögtön sittre vágják!), de a tulajdonosokat … tehát a károsultakat! … rögvest kötelezték az újratelepítésre, lévén az az akácos “Natura 2000”-es védelem alá esett! … Hogy mi történt ezután? A röhögés ugyan egy-két perc alatt elcsitult, de a szónokló nyikhaj (akinek végre “leesett”) úgy megsértődött, hogy dühödten kivonult a teremből. Mi meg egy pár másodpercig ezt bár riadtan néztük, de a “kocsmafelderítők” ezt sem bírták csöndben tudomásul venni, s az újabb vihogás megint szétáradt közöttünk. … De amiért ezt a sztorit elmeséltem, az az, hogy ebből nekem az “jött le”: idelent “Vidékmagyarország Mélyföldjén” valami megváltozott. Két esztendővel ezelőtt egy hasonló konferencián, egy ugyanilyen ostoba és hazug szónoklatot még a legrészegebbünk is csöndben hallgatott volna végig. Az akkor folyó tisztogatások miatt akkora volt a “beszarábia”, hogy senki nem mert volna nyíltan beleröhögni az illetékes nertárs pofájába. De most? Nyílvánvalóan mindenki megunta már ezeket és egyre kevesebben félnek tőlük.

Az “Erdész”-nek legyen igaza!

… és ezt …

szendamondja!


Káderek, temetők

Ha valaki a saját cége élére nem a szakértelem, hanem “egyéb” szempontok alapján nevez ki egy agyalágyult idiótát, ahhoz senkinek semmi köze: övé a vállalkozás, azt csinál vele, amit akar. Magánügy. Ám ha egy ilyen emberből, hasonló módszerek alapján valaki egy közhivatal vezetőjét csinál, az már nem az ő dolga. Közügy!

Fantasztikus, de hazánk jelenére roppant jellemző hírecskét olvastam ma a 168ora.hu-ban. A beszámoló szerint Érpatak mélán elhíresült polgármestere, Orosz Mihály Zoltán ügyfélszolgálati csoportvezetőt, saját megfogalmazása szerint “kvázi-aljegyzőt” keres maga mellé. Elősegítendő “a gyümölcsöző és hosszú távú közös munka megalapozását szolgáló helyes és adekvát döntésünk meghozatalát″, a jelentkezőnek – nem kötelező jelleggel – néhány roppant egyszerű kérdésre köll csupán megválaszolnia. A polgármester kíváncsi például arra, hogy az aspiránsnak mi a személyes véleménye mondjuk “a média tudatformáló tevékenységéről“, a “szólásszabadságról“, az “Ombudsman-ok” (sic!), illetve a jogvédő szervezetek hazai tevékenységéről, Gáspár Győzőről, Stohl Andrásról, Alföldi Róbertről, Kálmán Olgáról, Horthy Miklósról és Budaházy Györgyről, a “meleg büszkeségről” … és így tovább egészen 191 ponton keresztül!

Akit érdekelnek a helyesírási hibáktól hemzsegő kérdések, innen linkelve elolvashatja, de szerintem ennyi is bőven elég ahhoz, hogy megállapíthassuk: az időnként terepfoltos egyenruhában és rohamsisakban páváskodó érpataki “pémester” egyáltalán nem “kvázi-aljegyzőt” keres magának, hanem egy hozzá hasonlóan agyalágyult idiótát, akivel majd együtt játszadozhat. Nem is lenne ezzel nekem semmi bajom, hogy ha ezt a maga által létrehozott és finanszírozott klubban művelné – a legszentebb magánügye! – , de a leendő “ügyfélszolgálati csoportvezető” bizony abból az önkormányzati kasszából fogja kapni majd a fizetését, melyből például a helyi cigányok csak akkor részesedhetnek (rászorultsági alapon járó segélyek formájában), ha teljesítik az Orosz által a “takarékosság” és egyéb, “népnemzeti” alapelvek szerint felállított kritériumokat.

Hát most őszintén: nem “aranyos” ez az egész? Még tán szörnyülködhetnénk is rajta, ha ilyesmi csakis Érpatakon fordulna elő, de nem így van! Jelenleg, az egész, Orbán által eluralt országban szinte nem találni már egyetlen olyan közhivatalt sem, melynek élén nem a miniszterelnök egyik “játszótársa” ücsörögne. Nem csak iszonyú fizetésért, de ráadásul még úgy is, hogy az illetőre tulajdonképpen semmi szükség, mert eredeti jogköreinek elsöprő többségét, azok leglényegesebb részeit már régen megvonta tőle a saját Kinevezője, azaz a pasas lényegében egy olyan eunuch, akit a Főnöke (személyes juttatásként) évekre előre befizetett a kuplerájba … cserébe a kiherélésért!

Az egyik ilyen “Papírcsődőr“, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke, Juhász Miklós is. A manus már több, mint három esztendeje vezeti azt a hivatalt, melynek legszentebb és törvényes kötelezettsége, hogy megakadályozza a piaci versenyt korlátozó kartellezést, illetve bizonyos cégfúziók megtiltásával a monopóliumok kialakulását. Tennie köll pedig mindezt azért, hogy a maga eszközeivel garantálja a “fogyasztói jólétet”. Ámde nemrégiben az Ezerharmad (tehát a miniszterelnök, valamint az ő üzlettársai és barátai) úgy döntött, hogy bizonyos esetekben igenis engedélyezhetőek a monopóliumok kialakulásai, azaz a “közérdek” és a “versenyképesség” érdekében korlátozható a közérdek és a versenyképesség (Fura, nem? De nincs min csodálkozni, így működik a Fidesztől már megszokott inverz logika!). Ezért osztán gyorsan össze is tákoltattak egy olyan törvényförmedvényt, miszerint a GVH a jövőben bizonyos cégfúziókat (ha azok “nemzetstratégiai jelentőségűek“) már nem akadályozhat meg, azok engedélyezése kizárólagos kormányzati hatáskör. Elkerülendő az ilyenkor elvileg kötelező “társadalmi vitát” és “hatásvizsgálatot”, a Pártállam a megszokott eszközéhez nyúlt: a jogszabályt egyéni képviselői indítvány formájában terjesztette az Országgyűlés elé, a zabigyerek “apaságát” pedig nemzetünk egyik nagyja, a mandátumának prolongálására ácsingózó Koszorús László képviselő “úr” vállalta magára. Hogy a pasasnak mennyire köze nincs a “saját” törvényjavaslatához, kitűnően példázza az, hogy amikor az újságírók a változtatás indoklását kérték tőle, az némi vállvonogatás után a Fidesz sajtóosztályához utasította őket! Igaz, okadatolni és érvelni még akkor sem tudott volna, ha tudná, mi is szerepel valójában az “önálló” indítványában, ugyanis az egésznek sem a jog, sem pedig az eddigi tapasztalat alapján semmi értelme. A GVH elnöke ugyanis nem adott okot erre a kiherélésre, több mint három esztendeje anyatigrisként védi a házi oligarchák jólétét a Fogyasztói Jóléttel szemben, tehát jó káder, megbízható nertárs (olyannyira, hogy még csak nem is sírt elveszített heregolyói után!).

Ugyanilyen kitűnő káder és megbízható nertárs Kövesdi Zoltán, a focirajongó szombathelyi ügyvéd, a Közbeszerzési Döntőbizottság (KD) elnöke is, aki harmadik esztendeje ül a posztján, s egyelőre még megőrízhette hatásköri “férfiasságát”. Mindezt annak köszönhette, hogy hol egy szerződés megkötésének engedélyezésével, hol pediglen annak megtíltásával egyengette a miniszterelnöki vejkó, Tiborcz István családjának vállalkozását, pontosabban a cég “közbe’ szerzését”.

A 2009-ben megalakult Tiborcz-cég az elmúlt esztendőkben hatalmas karriert futott be: két esztendő alatt háromszázszorosára(!), összesen 3 milliárd forintra növelve árbevételét több, mint 200 millió forint osztalékot fizetett ki gazdáinak! A közvilágításban, illetve napkollektorok/erőművek létesítésében piacvezetővé vált cég az utolsó fillérig mindent közbeszerzéseken kasszírozott, fantasztikus pályafutását pedig a méltán híres “Közgép” védnöksége (résztulajdonlása) alatt Hódmezővásárhelyen kezdte, ahol sikerült megnyernie a város közvilágításának modernizálására kiírt, összességében 590 milliósra “becsült”, végül 750 millióra “hízott” pályázatot. Eme szerencséjét annak köszönhette, hogy az akkor már tokától bokáig eladósodott (20 milliárd forint!) város polgármestere (na, ki?!) olyan “ügyesen” szerkesztette meg a tender pontozását (a közzététel fantasztikusan “kreatív” időpontjának megválasztásáról már ne is beszéljünk!), hogy abban a “szubjektív rész” sokkal nagyobb súllyal esett a latba, mint az objektív (pl.: cégmúlt, referenciák … nem ismerős ez valahonnan?!). Így osztán az akkor még mindössze pár hetes vállalkozás (5 milliós alaptőke és 1, azaz egy! alkalmazott) simán elvitte a megbízást a nálánál sokkal nagyobb és ehhöz minden létező háttérrel rendelkező “Tungsram-Schréder” nevű cég elől. Utóbbi ugyan elébb pereskedni akart, de osztán jobb belátásra tért: beállt alvállalkozónak a “győztes” E-OS Innovatív (később “E-OS Holding“, ma pedig már “Elios“) Zrt. mögé, s azóta is annak elégedett partnere.

Innentől kezdve megállíthatatlan volt a Tiborcz-cég felemelkedése, amelyből a Közgép éppen az idén nyáron, nem sokkal a Bazinagy Kormánylagzi előtt “szállt ki”. Nyakra-főre nyerte el a különböző pályázatokat. Tavaly például Siófok gondolta úgy, hogy nekije korszerűsítenie köll a közvilágítását közel 300 milláért (itt zökkenő nélkül a Tiborcz-cég nyert), aztán következett Paks (itt volt egy kis “bibi”, nem az E-OS lett az első, de a KD “besegített”), majd az újszilvási naperőmű (itt a jogorvoslati eljárás ellenére a KD engedélyezte a szerződéskötést, s így az E-OS lett a kivitelező), majd a Szegedi Tudományegyetem hasonló projektje (ahol meg a jogorvoslati eljárásra hivatkozva a KD nem engedélyezte az eredeti győztessel való aláírást, s így lett az E-OS a kivitelező! … Hát, nem mindegy, hogy honnan is fütyül az a bizonyos “rigó”. Ugyi?).

Az utóbbiban történt ugyan még egy kisebb baki, ugyanis az 500 milliós projekt tényleges kivitelezőjét Tiborczék elfelejtették kifizetni, s az kénytelen volt perre menni az elmaradt 200 millájáért, no de az ilyesmi nem rengeti meg egy olyan család “nerpolgári öntudatát”, amelyik nem csak a közbeszerzésekből, de az állami földbérletekből is dögre kereste már magát, ám ennek ellenére képes a más (“Natura 2000”-es) erdejéből fát lopni (olyan ügyetlenül, hogy a “bűnöző traktort” még a helyszínen is felejtik!), s magától érthetődőnek tekinti, hogy a “szerény tanyájukra” vezető, évtizede elhanyagolt magánútjukat 1,7 millió forintnyi közpénzből újítja fel az erre szakosodott állami vállalat, néhány nappal a Jelentős Esemény, azaz a Kézfogó előtt, rohamtempóban. Mindez nem számít, csak az, hogy egy ilyen família ilyen kölkében látja a legmegfelelőbb férjet a Miniszterelnök Úr a legidősebb leánya számára, illetve a legmegfelelőbb apát, leendő unokái felnevelésére (… a Nererkölcs jegyében! Ugyi?).

Hát ilyen “káderek” temetőjévé és “nemzetes urak” dagonyázó helyévé vált ez a mi Szerelmetes Országunk, ahol a címek és rangok adományozásának alapja a gerinctelen csúszás-mászás, a vagyonjuttatásé pedig a legteljesebb orcátlanság és gátlástalanság! Ámde biztonságban azért egyikük se érezze magát, még az se, aki különösebb zokszó nélkül eltűri a nyílvános eunuch-há tételét. A fideszes szétalkotmányozás, illetve az AB kiherélésével szemben csupán csekélyke ellenállást kifejtő Paczolay Péter például “bizalomvesztés” okán nem lehetett a Velencei Bizottság ország-delegált tagja, míg a budapesti XVIII. kerülethez tartozó “Cséry-telepen” három esztendő alatt minimum 9 ezer tonnányi(!) veszélyes hulladékot elásató, s ezzel a környék vízbázisát teljesen tönkre tevő Wohner Zsolt meg börtöntöltelék helyett a Fővárosi Vízművek agyonfizetett, vezető beosztású munkatársa!

Mottó: “Nermagyarországon nem elég gazembernek látszani, hanem annak is köll lenni!

… és ezt …

szendamondja!


A Bajai Csata

Míg az elmúlt napokban elektronikus szempontból “nomád”, tehát “nettelen” életmódot folytattam, sok minden történt kicsiny hazánkban, Abszurdisztánban. Csak néhány példát kiragadva: Baján felvonult az Ellenzék nehéztüzérsége, de végül csak bakot lőtt; az Orbán Család fájának legfrissebb, (Tiborcz-féle) hajtásáról pedig kiderült: nem csak tolvaj, s olykor pitiáner, de ráadásul még ügyetlen is.

Hatalmas ütközet zajlott le Baja városában az elmúlt hetek során. A tét látszólag az volt, hogy melyik pártalakulat képes megszerezni egy megüresedett, önkormányzati képviselői helyet, de valójában az egész arról szólt, hogy melyik, egymással antagonisztikus ellentétben álló Gyülekezet tudja bebizonyítani a maga Igazát: az Orbán Egyház azt, hogy a Többség az ő tanait követi, azaz Pápája  tévedhetetlen, s így leválthatatlan is, avagy az Ellenzéki Eklézsia azt, hogy ugyanezen Többség igenis Reformációt kíván, s Pápamentes életet akar élni.

Kétségtelen, hogy ezúttal is az Ellenzéknek volt nehezebb dolga. Baja ugyanis nem csak a halászlé, de (a rendszerváltás óta) a mára Maffia-párttá “szelídült” Klerikális Reakció (FideSS-Kádéjenpé) egyik fővárosa is. Ezért osztán most igyekeztek nem elbénázni a dolgot, s nem csak egy meglehetőst szemrevaló jelöltet sikerült állítaniuk, …

… de még arra is képesek voltak, hogy eme “bács-kiskuni Jean d’Arc” mögött felsorakoztassák a gyakorta egymással is kisebb ütközeteket vívó tartományi csapatokat (MSZP, E-PM, DK). A hadakat vezénylő Tábornokoknak így már komoly esélyük volt a győzelemre, különös tekintettel arra, hogy nagyon komoly segítségeket is kaptak az ellenfelüktől! A Pápista Hadsereg Hátországa ugyanis egyre-másra adta fel azt a bizonyos “magaslabdát”, amit a “Reformátusoknak” csak le köllött csapkodniuk, s tisztesség ne essék szólván: meg is tették serényen, csak olyan kevés volt ezekben az erő, hogy a lasztikat sajnos nem sikerült a Közöny Hálóján (avagy Ingerküszöbén) túlra juttatniuk.

Kezdődött az egész azzal, hogy az ország egyik legharapósabb “Őrkutyája” (“Watchdog“), az oknyomozó újságírás példaképe, Ferenczi Krisztina a nol.hu oldalán bebizonyította, hogy az elhíresült Felcsúti Falopás tettese bizony-bizony az a família volt, amely István nevű gyermekén keresztül nemrég beházasodott a Pápai Családba.

Az ügy lényege az, hogy még az esztendő elején hírek kezdtek szállingózni arról, hogy a Pisti nővérkéje, Tiborcz Eszterke által sikeresen megpályázott, 157 hektárnyi állami szánó két tagját egymástól elválasztó, 1,6 hektáros területen “valakik” illegális fakitermelést folytatnak, amiről nem csak az illetékes hatóság, de még maguk a tulajdonosok sem tudnak! Nosza ki is szállt oda Krisztina, s megállapította, hogy a “Natura 2000“-es, tehát védett! erdő csúnyán le vagyon tarolva, ráadásul a helyszínen megtalálta azt a “Massey Fergusson” traktort is, amely a kitermelt akácrönköket (ismeretlen helyre) elszállította. A vontató szélvédője mögött csálén díszlő rendszámtábla alapján pedig nem volt nehéz kideríteni, hogy a gép bizony a Tiborcz család birtokában álló “ES Hungary Kft.” tulajdona! …

Persze innentől minden ment a maga “szokásos” módján: a területileg illetékes kormányhivatal megállapította a kárt, majd leállította a vizsgálatot; a területileg ugyancsak illetékes bűnüldöző szervek (megyei és városi rendőrkapitányságok) egymásnak lökdösték az oligarcha-kakival teli fapelenkát. … Az ő igyekezetüket teljes mértékben megértem, hiszen ki az a hülye aki ne tudná: széllel szemben nem érdemes. Ámde azt már egyáltalán nem értem, hogy miért lop/lopat fát egy olyan család, amelyik mindössze két esztendő alatt az ország legnagyobb földbirtokosainak egyikévé vált, s az így megszerezhető EU- és állami támogatásokból évente több százmillió forintos jövedelemre tesz szert; amely család cége mindössze három esztendő alatt 3,2 milliárdos állami megrendeléseket kapott? Egyáltalán: mi szüksége lehet egy ilyen családnak bő ezer köbméternyi akácfára (ők fogják gyártani a “szociális” temetések “nemzeti fejfáit”? – Tiborcz apuka egyébként korábban temetkezési vállalkozó is volt! – hehehe! … röhögnék, ha lenne min!), s ha már igen, akkor miért pont egy védett területről szerzik azt be? Nincs elég pénzük (ahogyan a magánútjuk felújítására se volt), másutt nincs legálisan kivágható akácos? …

Kattintson a bezáráshoz!

… És ha már valaki lop, akkor hogy lehet olyan hülye, hogy a “corpus delicti“-t, azaz a traktort “ottfelejti” a tett színhelyén, … ha már ottfelejti, akkor miért hagyja benne a rendszámtáblát is és ha már benne felejtette, akkor hogy lehet valaki akkora barom, hogy ugyanezen traktoron fotóztatja magát az Ifiasszonnyal, s a felvételt még köznyilvánossá is teteti egy olyan pletykamagazin (“Story“) által, amelynek tulajdonosával (“Sanoma Media Budapest Zrt.“) egyébként az Após “hadban áll“?! … Arról már nem is beszélve, hogy ugyan miféle apa az, aki a lányát egy olyan családba hagyja beházasodni, amelyet köztörvényes bűncselekményen kaptak?! … Az ember esze megáll és csak ácsorog!

De ha már az Apósnál tartunk! Hát ő sem volt rest megadni minden segítséget az Ellenzéknek. A fatolvajokat lebuktató Ferenczi-cikk megjelenésének napján (2013. szept. 20.), a “szokásos pénteki rádióinterjújában” a Felcsúti Cipolla ismételten kegyeskedett elmondania a maga “őszödi beszédét“. A hatalomtól és egyéb agylágyító szerektől szétpüffedt arcú (és elméjű) Vezér …

… minden további nélkül beismerte: kormányának eddigi teljesítménye egy nagy büdös Zéró, ezért osztán jövő tavasszal nem is ezzel, hanem a már 2010-ben is megszokott Néphülyítés felturbózott változatával óhajt kampányolni! Rá fogja majd kenni a homályos, tehát számon kérhetetlen ígéretek, meg a Rezsicsökkentés mézét az Ordas Hazugságok manila(duma)kenderéből font, karvastagságú “madzagjára”, s teszi mindezt azért, mert ő az, aki valóban(!) érti a magyar nép gondolkodásmódját (“A remény fontosabb a magyar választópolgár számára, mint a tény; ez egy döntő eleme a magyar népléleknek.“). Ezért osztán “…csak olyan választási programmal érdemes előállni, amely nem arról szól, mit tett a politika, hanem hogy mi az a lehetőség, amelyet fel tud kínálni az embereknek, akik ezt ki tudják használni, ha ügyesek.“, azaz ezért “sokkal inkább a reményről, a jövőről és az emberekről kell szólnia ennek a választásnak“.

Az ember azt hinné, hogy miután ott áll a Führer és annak egész díszes Famíliája letolt gatyával, picsánrúgásra váró rózsaszín, törvényes(sé tett) és köztörvényes bűncselekményeken felhízott, rezgően lágy farpofákkal Ország és Világ előtt, az erre vasárnap alkalmat kapó bajaiak ki is használják a kínálkozó lehetőséget. De nem! A Kubatov-listás mozgósításnak köszönhetően a “Vak(hit)komondor” – ha csak hat százalékkal, azaz 61 szavazattal is, de – erősebbnek bizonyult a “Reményhal“-nál.

Ámde mielőtt bárki túlzottan örömködni, avagy búsongani kezdene, szeretném megjegyezni: a Bajai Csata legfőbb “nyertese” bizony a “Szarokrája” volt! A jogosultaknak ugyanis mindössze 34 százaléka volt hajlandó részt venni ezen, valljuk be őszintén, semmit el nem döntő, legfeljebb üzenet-értékű szavazáson, ami azt jelenti: 66 százalékukról nem tudni, valójában mit gondolnak Orbanoabszurdisztánról. Nem tudni, hogy amikor valóban fontos lesz a dolog, mit fognak tenni, képesek lesznek-e jövő tavasszal végre megmozdulni, s azt vajh’ melyik irányban.

A hezitálók figyelmébe ajánlanám a következő mondatokat:

“Az Alaptörvény lezárja a közelmúlt fájdalmas és igazságtalanságokkal terhes szakaszát…. A jövőnek szól a jelenen keresztül. Ma még a felnőttek….élnek és dolgoznak értetek az Alaptörvény által biztosított szabadságban és demokráciában, de holnap már ti fogtok aszerint élni és dolgozni!”

Ezt Hárauzsika nénin keresztül üzente a Führer az egyébként totál tönkre tett és lerohasztott általános iskoláink diákjainak! … Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten utálom, ha fenyegetik a gyermekeimet, ha Jövőjüket az uborkafára felkapaszkodott, Gerinctelen Csúszómászók és Köztörvényes Bűnözők akarják meghatározni!

Hamarosan el köll majd döntenünk, hogy miből készüljön az Ország Halászleve: Szarokrájából, avagy Reményhalból; s azt is: Mi együk-e meg, avagy a Vakkomondor!

… és ezt …

szendamondja!


Oh tempora, oh mores!

A sajátos morállal rendelkező Hatalom bő egy esztendeje úgy döntött: a tanuló ifjúságot abban a szerencsében részelteti, hogy az ötödiktől a tizenkettedik évfolyamig hittani (és?) vagy etikai oktatást ír elő kötelező jelleggel. Meglepő lett volna, ha ezt a rendelkezésükre álló majd’ másfél év alatt működőképessé és erkölcsössé sikerítik.

Azt írja az újság, hogy nem csak a tankönyvek szétosztása, az órarendek összeállítása, a pedagógusok többsége számára gyakorlatilag jövedelemcsökkenést (“néhány” ezrüknél pedig fizetéscsökkenést!) eredményező “Életpályamodell” kapcsán tapasztalható teljes káosz az általános- és középiskolákban, de a hit- és az erkölcstan oktatásának megszervezésében is. Az előbbi ügyben már Erdő Péter bíborosnak is tele lett a hócipője, s keményen kritizálni kezdte a kormányt a másfél éve tapasztalható töketlenkedés miatt. Ki is jelentette, hogy a katolikus egyház “…ezt az új intézményesített hittant nem kérte …“(?), majd megjegyezte: “…másfél év nem volt elegendő a kormánynak arra, hogy jogszabályban meghatározzák a kötelező csoportlétszámot, amire óradíjat számolnak, illetve eldöntsék azt, hogy a nyári vakáció idejére kapnak-e fizetést legalább a főállású hittanárok, ahogy a világi erkölcstant tanító kollégáik ezt megkapják.” (Na ja! Csak sikerült eljutni a pénzig! Nemde? – szendam.)

Ámde a világi, tehát vallási szempontból (elméletileg) semleges erkölcstant oktatók sincsenek irígylésre méltó helyzetben. Sokuk ugyanis olyan “tankönyvet” kapott, melyet Bánhegyi Ferenc és Olajosné Kádár Ilona kegyeskedett összeállítani “Erkölcstan V. osztály” címmel. Ebben a következő, vallási szempontból “rendkívül semleges”, s igencsak “érdekes” megállapítások szerepelnek:

– A fiatalok érzik, hogy nincs rend és közbiztonság körülöttük a világban. Erre jó példa, amikor a gyerekek csak kísérettel közlekedhetnek a lakásuk és az iskola között. Az egyház értéket, rendet, biztonságot nyújtó közösségével viszont kevesen keresik a kapcsolatot.

– A magyar fiatalok közül egyre többen választják a templomi szertartást is, de többnyire csak divatból. A néptánc egyre több fiatalnak jelenti a közösséghez tartozást. Sok iskolában kötelező tantárgy a néptánc.

– A magyarság Európa egyik legnyitottabb népe, vendégszeretők, barátságosak, Szent István óta így ment ez ezer esztendőn át, míg a 20. század elején egy elvesztett háború és sok befogadott nép szémtbomlasztotta az országot. Népünk továbbra is nyitott és vendégszerető maradt, de a mély seb, amit Trianon ejtett rajtunk, máig nem gyógyult be.

További “gyöngyszemek” eme tíz-tizenegy esztendőseknek szánt “szöveggyűjteményből”:

“Az étel sokkal jobban ízlik, ha szépen megterített asztal mellett fogyasztjuk el. Ezért gondosan kell teríteni akkor is, ha csak szűk családi körben ebédelünk, vacsorázunk. … Az erény a minden emberben fellelhető pozitív erő, amit azonban folyamatosan ápolni kell. Ide soroltatik a hazaszeretet és a vallásosság, a büszkeség, a hősiesség és az erő. … A bátor ember legnagyobb tette a vértanúság.

Olvasva ezen megállapításokat, arra a következtetésre jutottam: több ezer szülőtársammal együtt magam is nagyot hibáztam, amikor nem valamelyik “veszélytelenebb”, tehát “nem-annyira-bizniszelő” egyház hittanára írattam be a kölkeimet. Olyanéra, mint mondjuk az Evangélikusok, bár ha már itt tartunk, akkor inkább az Iványi Gábor-féle Magyar Evangéliumi Testvérközösség óráit választottam volna … ha lehetett volna! … Ámde – mint tudjuk – az Ezerharmad volt szíves megtagadni ezen Közösségtől az egyházi státust, így bár még a Tákolmány szerint is jogom lenne az általam választott hitelvek szerint oktattatni gyermekeimet, csak éppen lehetőségem nincs rá! Éljen a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, illetve a szabad vallásgyakorlás! … Ugyi?

Megjegyzem: Bánhegyi “tanár úrral” már korábban is voltak problémák. …

Egyik, “kicsit rasszistára” sikeredett “tankönyvét” pár esztendeje vissza köllött vonni, lévén abban számos, vallási és etikai szempontból is erősen megkérdőjelezhető kitételek szerepeltek a honi zsidóság, a cigányság, illetve az idősek kárára. Ámde – mint arról az ötödikes kölkeink kezeibe bele erőszakolt szöveggyűjtemény ékesen tanúskodik! – az ökölbe szorult agy(baj) és a kitartó szorgalom immáron ismét “meghatározó tényezővé” tette eme “derék pedagógust”, aki idén szeptember másodikától kezdve szabadon teleszennyezheti ostobaságaival azon, ötödikes gyerekeink nyiladozó értelmét, kiket az Ezerharmados Hatalom a maga politikai? … ugyan! … megélhetési! érdekei mentén eme emberszabású fehérjezacskónak kiszolgáltatott, s aki még a saját honlapján is ki meri jelenteni: “…aki szóban vagy írásban a semlegességről beszél, az a valóság tudatos elferdítésén fáradozik.

Nos, ami “a valóság tudatos elferdítését” illeti, a “Bánhegyi szótárban” gondolom olyasmi szerepel, miszerint hazugság annak terjesztése, hogy pedagógus kollégái nem kaptak jelentős (ahogyan azt Hoppéter Pál pártszócipelő is állította a minap), 60 százalékos(!?) fizetésemelést! Az is nettó rágalom, hogy a jelenleg regnáló kormány két kézzel szórja saját magának, illetve klientúrájának a közpénzt, s mindezt úgy, hogy az erre szolgáló financiális forrásokat elesett, rászoruló honfitársainktól (szociális és egészségügyi szféra), gyermekeink jövendőjétől (alap-, közép- és felsőoktatás) való lelkiismeretlen elvonásokkal, a hírhedt “nemmegszorításokkal” teremti meg.

Én készséggel elhiszem, hogy a bánhegyiek sajnálatos módon még mindíg jelentősnek mondható, kb. másfélmilliós honi tábora, meg az orbanizmus hétköznapjait meg nem tapasztalók “Határonkívüliek”, jövőre állítólag lelkiismeretlenül szavazni hajlandó, mintegy 300 ezres populációja ezt tulajdonképpen vallásos hevülettel hírdetik. Ámde kívácsi lennék, vajon mit kezdenének az alábbiakban taglalt tényekkel?!

Azt olvastam ma reggel, hogy rohamtempóban folynak az előkészületek a holnapi “Bazinagy Kormánylagzi“-ra. Nem csak a kézfogó helyszínéül kijelölt, Margit körúti Ferences templom mögötti parkban zajlanak a serény munkálatok, de a lakodalomnak teret adó tükröspusztai Tiborcz-uradalomhoz Csabdiból vezető, mintegy hatszáz méteres utat …

hvg2

…. is ellepték a Magyar Közút Kht. emberei …

hvg1

… annak érdekében, hogy holnap a Násznép ne legyen kénytelen végigzötykölődni az egyébként már évtizedek óta senkit nem érdeklő szakaszon. A Havasi Bertalan kormánysajtós szerint meg nem történt útfelújítást a helyiek úgy kommentálták, hogy “…hát persze, hiszen szombaton lesz A Lakodalom“. Ezen persze nem köll csodálkozni, hiszen Havasi Budapestről véleményezett, míg a csabdiak helyben tapasztalták a dolgokat. Ámde azon már igen, hogy az állami megrendelő miért pont most tartotta fontosnak útfelújítással megbízni a szintén állami céget, s vajh’ azt miféle “közérdek” diktálta, amikor köztudomású tény: Tükröspusztán csakis és kizárólag a Tiborcz család lakik?! Az is megérne egy kicsiny időt, hogy elgondolkozzunk: az állami földbérleteken nagybirtokossá vált Familia, illetve annak István nevű tagja, a mindössze 27 esztendős vőlegény, akinek cége az elmúlt bő három esztendőben összesen 3,2 milliárd forintnyi közpénzt nyert/nyelt el “pályázati úton” a leendő Apósa által vezetett államtól, vajon eddig miért nem zavartatta magát “az ország egyik legkátyúsabb” útjától, s ha már ennyire “sikeresek” és van mit a tejbe aprítaniuk, akkor a teljes mértékben magánhasználatukban lévő utat miért az állammal újíttatják fel? Azt a kb. 1,7 millió forintot, amibe ez állítólag most Nekünk kerül, nem tudták volna a saját kasszájukból kigazdálkodni? Nekik nem telik rá? A négymilliónyi nyomorgótól még ezt is nászajándékként várják el?! Ez lenne a polgári/keresztényi/keresztyéni erkölcs?!

Feltételezem, az “Erkölcstan V. osztály” című tankönyvet megírt tanár úr, meg a hozzá hasonló bánhegyiek birkanépe számára ez a nyílvánvaló szemtelenség, magának kapariság, az elnyomorított Közből az utolsó fillért is magáncélra történő, orcátlan kipréselés, ez a barokkosan feudális, “bokázlakalássan” magatartás a lehető legtermészetesebb dolog, tehát a morál magasiskolája, amit pöttömnyi kölkeinkbe bele köll idomítani! Ugye?

Hogy az a jóbüdös QA-ba! Szülőtársaim! Ideje lenne lázadni! Ha önmagunkért már eddig is lusták voltunk, legalább a gyerekeinkért tegyük meg azt, amit a Legalapvetőbb Erkölcs megkíván!

… és ezt …

szendamondja!