Orbánék már “kukáznak” is

A régi mondás korszerűsített változata szerint, ha adsz két kavicsot a Fidesznek, akkor az egyiket elrontja (Matolcsy – NGM), a másikat pedig egyszerűen ellopja (Simicska-Nyerges, alias: Fazekas-Némethné – FVM-NFM). Nos, most ezen utóbbiról lesz szó, lévén dicső kormányunk az új “Nemzeti Hulladékgazdálkodási Törvény” (NHT) örve alatt ismét lopni indult.

Az “Örülünk, Vincent?” bloggerközösség egyik tegnapi posztjábanKettes” kolléga összegyűjtötte azon törvényszerűségeket, “…amelyek eligazíthatnak bennünket az Orbán-kormány mindennapi ámokfutásainak lehetséges forgatókönyvei között“. A megállapított törvények a következőek:

Első törvény: A kormány minden intézkedése megmagyarázható a lopás, az öncélú szemétkedés és a dilettantizmus megfelelő kombinációjával. Nincs kivétel. Ha elsőre nem nyilvánvaló egy kormányintézkedés indítéka, akkor lopni akarnak.

Második törvény: A Fidesz minden disznóságát előre bejelenti, csak tudni kell olvasni a jelekből. Ha szeretnéd tudni, mi fog történni, gondolj a lehető legnagyobb szemétségre, amit ki tudsz nézni belőlük, szorozd meg kettővel, és még így is csodálkozni fogsz.

Harmadik törvény: A Fidesz nyelvén az „emberek”, a „polgárok” és a „magyarok” gyűjtőfogalmak mindig Orbán Viktort jelentik. A patetikus politikai szólamok csak a reorbanizálás után nyerik el a valódi értelmüket.

Negyedik törvény: Nem ez a legalja. Mindig van lejjebb.

Ötödik törvény (a hallgatás törvénye): A kormányzás három pillére a bolsevik hatalomgyakorlás, a maffiaszerű üzletvitel és a dilettáns államirányítás. Ha bekerültél a bandába, soha többet nem szállhatsz ki. Ha megpróbálod, kinyírnak. Még akkor sem úszod meg, ha hülyének tetteted magad.

Hatodik törvény: Ha azt mondják, hogy valamit meg akarnak védeni, az azt jelenti, hogy védelmi pénzt fognak érte kérni. Ha nem értesz a szóból, akkor szétverik, amit meg akarnak védeni.

Nos, ha már Kettes kolléga ilyen murphysta precizitással megfogalmazta ezen szabályokat, akkor ne csak olvasgassuk, tanulmányozgassuk és memorizálgassuk, hanem alkalmazzuk is, mondjuk ippeg pont az ominózus hulladékgazdálkodási törvényre!

Mindenek előtt szögezzük le, hogy a hulladéklerakás és -hasznosítás bizony nagy biznisz, megalapozott becslések szerint évi mintegy 100 milliárd forintos forgalom bonyólódik ezen területen. E ténnyel én a 2006-os családi építkezésünk idején szembesültem konkrétan, mikoris régi házunk lebontására a környékünkön egzisztáló hat vállakozástól nem csak csimbókosan drága árajánlatokat kaptam, hanem még szinte fillére azonosakat is. Amikor ezt elpanaszoltam az új házunkat tervező építésznek ő felvilágosított: ez a féltucatnyi cég már legalább évtizede árkartellbe tömörülve egyeduralja lakóhelyünk, s annak kb. 40 kilométeres sugarú környékének piacát. Az üzlet lényege az, hogy a vállalkozó ugyanazon építési törmelékért tulajdonképpen két helyről is pénzt húz: fizet neki a bontató a sitt elszállításáért, amelyet aztán útalapként elad a környéken utat, autópályát építő cégeknek (akkoriban ugyanis még épültek utak és autópályák, nem úgy, mint manapság!). További hasznot jelent számukra, hogy a lerombolandó házból kiszedik a még hasznosítható anyagokat (tetőcserép, tégla, nyílászárók, stb.), melyeket aztán “bontott”-ként eladnak a szabadpiacon. Az építész azt tanácsolta, károm minimalizálása érdekében tegyek fel apróhírdetést, s abban a piaci ár alatt 10-20 százalékkal kínáljak fel mindent, ami hasznosítható “szedd magad, bontsd magad”-alapon. Az ötlet bevált, a megjelenés másnapján már ott toporgott két roma család, akik aztán alig négy nap alatt mindent eltakarítottak, tisztes árat fizetve, amely szinte teljes egészében fedezte a bontás költségeit (meg is volt nyúlva a vállalkozó orcája, amikor a kibelezett házat meglátta). No, de térjünk csak vissza a legújabb fidesztrükkhöz!

Amikor Vityu Kán és Hordája 2010-ben hatalomra került, a “Nagy Einstand” lázában számos államvezetési kötelezettségéről megfeledkezett. Így pl. azon uniós vállalásról is, hogy legkésőbb 2010 végéig megalkotja az EU-kompatibilis hulladéktörvényt (ehelyett szakmányban és futószalagon gyártotta a “hulladéktörvényeket“!). Emiatt Brüsszel kötelezettség-szegési eljárást indított Magyarország ellen, amely mára bíróság elé került, s ha ott a várható döntés születik, akkor az 6 milliárd forintnyi bírságot róhat ki hazánkra. Ezért aztán Fazekas FVM-miniszter (tehát Nyerges polg.társ!) még a tavalyi esztendő végén benyújtotta a parlamentnek az NHT-t, amely olyan “jó”-ra sikeredett, hogy annak tárgyalása során (feltehetően a változó oligarcha-érdekek és -igények okán) összesen 114, főleg kormánypárti(!) módosító indítvány is terítékre került. Orbán szavazógépezete aztán ezt az egész katyvaszt idén október 8.-án el is fogadta.

Az új jogszabály, mely Fazekas/Nyerges szerint nem csak “korszerű hátteret biztosít” azzal, hogy “átlátható és ellenőrízhető viszonyokat teremt az ágazatban“, de még lehetőséget is biztosít “a hulladékképződés nagyobb arányú csökkenésére és a hasznosítás arányának növelésére“. Ennek legfőbb eszköze pedig mi más lehetne, mint az államosítás! Az előírás szerint ugyanis ezen a 100 milliárdos piacon a jövőben már csakis olyan cégek működhetnek, melyek legalább 51%-ban állami, vagy önkormányzati tulajdonban vannak, engedélyeiket pedig a létrehozandó Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) adná ki egy “későbbiekben megalkotandó kormányrendeletben” meghatározott kritériumok alapján. Az árakat természetesen hatósági szabályozás alá vennék úgy, hogy közben az államnak fizetendő hulladéklerakási díjat vetnének ki rájuk, amely a 2013-as tonnánkénti 3 ezer forintról 2016-ig fokozatosan 12 ezerre emelkedne.

Zongor Gábor, a TÖOSZ főtitkára szerint az egész törvénynek semmi értelme, lévén a többségükben magántulajdonban álló cégek szolgáltatási árait eddig is a területileg illetékes önkormányzatok szabhatták meg, így ebből a szempontból fölösleges azokban tulajdonrészt szerezniük. Másrészt ez az egész nem más, mint kényszerállamosítás, tehát kisajátítás, mely a biztosan elbukandó perek százait eredményezné csupán, ráadásul az önkormányzatoknak még csak pénzük sincs a vásárlásra! Csatlakozott e véleményhez Harangozó Gábor, az MSZP szakpolitikusa is, aki szerint ez a legújabb fideszes manőver még sok-sok milliárdjába fog kerülni az adófizetőknek, lévén a kényszerkisajátítások miatt indított perek és az emiatti uniós birságok költségeit azok a “zemberek” lesznek kénytelen kifizetni, akiknek rezsiköltségei miatt az orbanista állam állítólag olyannyira “aggódik”. Ugyancsak akcióra kényszerült maga Káder Janó Káelnök is, aki visszaküldte ugyan a törvényt a parlamentnek, de tákolmányos kifogása egyáltalán nem a magántulajdon eme elzabrálása miatt keletkezett, hanem azért, mert az engedélyeket kiadó OHÜ határozataival szemben a jogszabály semmiféle jogorvoslati lehetőséget nem biztosít!

Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kettes kolléga által meghatározott törvények közül ezen ügyben azonnal tetten érhető az első, a második, a harmadik és a hatodik érvényesülése. A szemetes magáncégeket ugyanis elébb az állam-maffia “törvényes” zsarolásával rákényszerítik egy nem kívánt és ráadásul többségi üzlettárs bevételére a vállalkozásba. Ez a kényszer-üzlettárs kizárólag az állam lehet, lévén ilyesmire az önkormányzatoknak pénzük nincs. Miután perek és uniós eljárások tucatjait követően “kiderül”, hogy az így kikényszerített állami tulajdonszerzés nem lehetséges, a kormány majd szépen eladja zabrált üzletrészeit az országban osztódva szaporodó orbánsimicskanyerges-féle vállalkozásoknak, természetesen “nyomott” áron. A vesztett perek és az uniós bírságok miatti költségeket pedig a még tavaly meghozott “ügyes” törvény értelmében, valamiféle extraadó formájában a polgárokkal fizetteti ki maga a károkozó tettes!

Hát, ezekhez képest a “Cosa Nostra” dilettáns amatőrök gyülekezete csupán!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Kihúztak a levelezőlistáról!

Az elmúlt mintegy két esztendőben kezdtem már hozzászokni, hogy amikor kinyitom a postaládámat, időnként “unser Führer und KANzler” éppen aktuális, no meg persze kéretlen (kozultációs/tájékoztatós) levele pottyan az ölembe. No, most úgy tűnik elapad számomra ez az élményforrás: lévén eleddig nem küldtem vissza egyetlen IQ80-ra belőtt kérdőívet sem, így nem regisztráltattam magam, ergo a következő levélkére ne is számítsak, mer kihúztak a levelezőlistáról. Ajvé! Nem lesz ebből még nekem bajom? Hát ezt sürgősen meg köll kérdeznem Tőle!

Kedves Viktor!

Kérlek bocsáss meg nekem, hogy gyógyszerszedés, ráivás, focinézés, danolászás és újabb adók (meg a szinte már naponta Hozzád beérkező Simicska-igények kielégítésének hogyanjai) kitalálása közben ismét zaklatlak ezen levelemmel, de olyan inzultus ért a kormányod részéről, melyet nem hagyhatok szó nélkül. Most olvastam ugyanis a nepszava.hu fullextrásan nemzetelennes weboldalán, hogy mivel én nem válaszoltam Neked hivatalosan (csak egy-egy posztban) a legutóbbi (aug. 20.-ával záruló) konzultációs kérdőívedre, s így nem is regisztráltattam magam Nálatok, ezért én már nem fogok kapni abból a levélből, melyben beszámolsz annak eredményeiről!

Hát micsoda dolog ez, Viktor?! Én is egy vagyok, abból a kb. 3,7 milliónyi adózó polgárból, akik eleddig úgy 5 milliárdot fizettek (ha akarták, ha nem) a Te konzultációs és egyéb levélkéidért, azokat rendre ki is postázták nekik (ha akarták, ha nem), de a mai nappal bezárólag soha de soha egyetlen eredménybeszámolót nem kaptak Tőled. Most pediglen, hogy a legutóbbi esetében végre elszántad Magad erre, a többség egyszerűen ki van húzva a levelezőlistádról? Mert csak az az alig 700 ezernyi részesülhet a Megvilágosodásban, akik a legutóbbi alkalommal is még mindíg hajlandóak voltak Veled bajmolódni? Mert ők egy Kaszt tagjai, s így Szerinted csakis Nekik van joguk a Te Igazságod megismeréséhez?

Megjegyzem, ismerettségi körömben van számos ember, akiknél Te már 2010-ben sem voltál benne a “Top 10“-ben (hogy finoman fogalmazzak), mégis rendszeresen visszaküldték Neked a kérdőíveidet, persze “aktualizáltan és alkalmasan” kitöltve, így a legutóbbit is. Márpedig akkor ők is fognak majd felvilágosítást kapni Tőled, így a Szent Titok bizony a kaszton kívülre fog kerülni. Ha mégsem, az csupán azt bizonyítja: igenis visszaéltek személyes adatainkkal, különböző (Kubatov)listákra tesztek bennünket, ami pedig azt okadatolja, hogy a nagy “keresztény-konzervatív jobboldaliság” csupán egy “árucimke” Rajtatok, de valójában egytől-egyig Rákosi tanítványai vagytok, Kádártól ingyért szerzett jogi és egyéb diplomákkal!

Viktor, én a Te helyedben itt és most inkább a pénzhiányra, a takarékoskodás kényszerére hivatkoztam volna és nem pedig a “hajlandóságra”, mert ez még valahogy érthető és magyarázható lenne. Igaz, hogy csak “valahogy”, mert amikor azt olvassa az ember, hogy Kerényi rendező úrNemzeti Könyvtár“-ára, annak mindössze 14 (tételenként tízezer példány) vitatható irodalmi értéket képviselő (pl: Hermann Ottó: “A madarak hasznáról és káráról”, Dornay Béla-Vigyázó János: “A Balaton és környékének részletes kalauza”) kiadványára úgy költekeztek el 300 milliót jövő márciusig, hogy az egészet a könyvszakma szerint a harmadából is ki lehetne hozni, akkor az ember egy kicsit elgondolkodik. Akkor meg pláne, ha Kerényi rendező úr (aki nem csak Nálad, de anno az MSZMP-n, tehát az általa /is/ ma már megvetett, redvás kommenisták rendszerén belül is íves kultúrkarrer-pályát “volt kénytelen” befutni), az e témát firtató kérdésekre adott magánlevelében simán Shakespeare-nek tulajdonítja RadnótiMásodik eclogá“-jának sorait (“az eb vonít, a macska miákol, s a kis halacska ikrát ürít kacéran”).

Viktorom, nem azzal van itt igazából baj, hogy Neked fogalmad sincs se Shakespeare-ről, se Radnótiról – lévén egyikük sem volt neves focista – , hanem az, hogy ilyen műveltséggel Te ne rendelj meg semmiféle könyvtársorozatot senkitől, s pláne ne olyantól, akinek alapvető szakmabéli kötelessége és az Általad kijelölt munkakörének minimum-követelménye lenne az ilyen dolgokkal tisztában lennie! Meg talán azzal is, hogy a Te kormányod miként viszonyul az azonos neműek szexuális, pláne élettársi kapcsolatához. Mert bizony ez a Te jóembered, az említett 300 millát nem csak a könyvkiadások, de szoborállítások forrásaként is megjelölte. Kerényi szerint a jövő év végéig öt író és politikus kap (3-8 milliós költséggel) egy-egy bronzszobrot  – mint “Trianon tanúi” – közöttük Tormay Cécilie (még a keresztnevét sem volt hajlandó magyarul írni!) is, aki pedig korának közismert leszbikusa volt! Viktor, Te megbeszélted ezt Tömjénnel, Vonával, meg pláne a Téged pénzekkel alaposan kitömő “Opus Dei“-vel? Nem lesz ebből Neked még valami bajod?

Kedves Viktor!

Én tudom és megértem: baromira kell Neked a pénz, hogy kihúzd csőd nélkül legalább jövő áprilisig, s lehetőleg IMF-hitel nélkül. Mert ugye 2013. márciusában végre-valahára le fog járni Simor jegybanki elnöksége, s osztán Te a helyébe azt ültethetsz be, akit akarsz. Azt, aki majd szépen a kezedbe nyomja a kasszakulcsot, s Te végre kifoszthatod az MNB kb. 35 milliárd eurós (cca. 10 ezer milliárd forintos) tartalékát, ami annyit jelent, hogy egy teljes esztendei állami költségvetési keret bő háromnegyedét kitevő “szabad prédához” juthatsz, amiből aztán költekezhetsz rogyás(unk)ig. Telik majd belőle nem csak Simicska cégvezetődnek, de talán a “még-sem-elhalasztott” pedagógus-életpályamodell fizetésemeléseire is (hátha mégis Rád szavaznak).

Csakhát eladdig hátra van még legalább 150 nap, s ez az idő egy olyan mindenféle hitelét elvesztett kormánynak, mint a Tiéd, évezredeknek tűnik – lévén addig bármi megtörténhet. Mondom: “bármi”, mert ugye mindketten tudjuk, hogy a szolnoki Nyerges-maffia egyik kijáróemberét, az “időhúzással megbízott (pénz)tárcanélküli minisztert“, Varga Misut a hónap közepén Tokióban két IMF-alkalmazott úgy lebaszott – cserébe a Te okos, 200 millába kerülő “NEM”-kampányodért is – mint próbacsendőrt Kovács II. János őrmester, majd simán hazazavarták azzal az üzenettel, hogy: “Pacipéniszt a miniszterelnököd bagólesőjébe, de nem hitelt tőlünk!” Még tiszta szerencse, hogy ők nem tettek közzé (pedig megérdemelted volna!) ilyen 1/1 oldalas hírdetéseket (© Fabius):

orbán imf2.jpg

 orbán imf3.jpg

Szóval Viktorom, itten most arról van nagyba’ szó, hogy Te is nyugodtan átírhatnád a közismert verset helyzetedre aktualizálva, hogyaszondja: “Csak az a 150 nap, csak azt tudnám feledni!“. De nem feldheted, mert itten már akkora nagy a trágyahalom, hogy nincs az a Herkules (ő sem egy ógörög focista volt!), aki el tudná takarítani ennyi idő alatt, ráadásul november 7.-én még az EU is hivatalosan véleményezni fogja Jobbkezed két nemmegszorító csomagocskáját, s ennek alkalmából pedig Neked a NOSZF-ot (No, Ott Szopd a Faszt … ahun vagy, seggfej!) rendezi meg! (Ha nem tudnád, mi is volt az a NOSZF és pont november 7.-én, akkor kérdezd meg a nemzetikönyvtáras Kerényi haverodat! Neki van benne tapasztalata, nem is kevés!)

Amikor pedig ez bekövetkezik, Neked onnantól fogva már csak heteid vannak hátra, s még az a pénzszerzési ötlet sem fog kirántani a bajból, amit Rogánnal és két másik kreatúráddal nyújtattál be törvényjavaslatként! Még vicc nek is rossz ez az egész egyébként: negyedmillió eurónyi magyar államkötvényt vegyen meg az a “harmadik országbéli” vállalkozó, aki soron kívül akarja honosíttatni Magyarországon a cégét?! Hát, ha még a Te országod valamiféle adóparadicsom lenne, akkor tán tényleg sorba is állnának, de nem az, sőt! Úgyhogy ezt is beteheted a Hülye Ötletek Panoptikumába, melyet vagy Te (a “Xanax-házi adómentes“-koktél mámorában) találtál ki, vagy Elkúrcsy azon a napi 23 óra 59 perc 59 másodperc valamelyikében, amikor ő magát a Világ Közgazdasági Zseniének képzeli!

Kedves Viktor!

Nem tudhatom, hogy a Téged a Való Világtól sikeresen elszgetelő habonyárpik és lázárjankók megmondták-e Neked, de az október 23.-i Milla-tüntetésen az a torzonborz, szivarozós, neomarxista Tamás Gazsi nagyon szépen megkért Téged, hogy húzzál már el a picsába! Ő az ország érdekére hivatkozott, de mivel mindketten tudjuk, hogy Neked ez pont annyira fontos, mint nekem a Te anyagi biztonságod, ezért én ugyanezt kérve a te személyes érdekeidre hivatkoznék! Hidd el nekem: sokkal jobb még mostanság és kényelmesen kiautózni a repülőtérre önként, mint pár hónap múlva kapkodva és menekülve!

Javaslom Neked ezt alapos megfontolásra, s hogy döntésedben segítsek, idemásolom Neked ezt a fotót (forrás: millamedia.hu):

 

Mert ott középen! Ott van a Te Utódod! Nézd, lásd és rettegj! Mert van már ki mögé felsorakoznunk és jövünk! Jövünk Viktor a bőrödért!

Csókpusz!

szendam


Élhetetlen

A Népszavában publikáló Andrassew Iván nálam – bevallom őszintén – benne van a “Top 10“-ben. Szeretem a lényeglátását, a “nem-a-balkezemmel-vakarom-a-jobbfülemet” megfogalmazásait. Ma megjelent jegyzetét azonban nem csak ezért teszem közzé teljes terjedelmében, hanem mert tökéletesen “rímel” legutóbbi posztommal!

Élhetetlen

Az EU statisztikai hivatala szerint legalább kétszázezer magyar állampolgár lakik más EU-országokban hivatalosan. A Tárki felmérése szerint a 30 év alattiak 48 százaléka, az idősebbek 31 százaléka, a munkanélküliek 28 százaléka tervezi, hogy külföldre megy.”

Orbán Viktor erre ezt bírja mondani – kivételesen többes szám első személyben – és föltéve, hogy a hatalomban hagyjuk: “képesek leszünk olyan Magyarországot ácsolni, ahová néhány év múlva visszajönnek a ma idegen földön szerencsét próbáló fiataljaink is.” (Nem szerencsét próbálnak, hanem menekülnek.)

Épelméjű ember csak azt gondolhatja erről, amit Bajnai Gordon mondott: “mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni, hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni.”

Szembe kellene nézni azzal, hogy Magyarország népe az elmúlt száz esztendőben soha nem volt képes olyan állapotokat teremteni, amikor a lakosság túlságosan jelentős része ne vágyott volna elmenni innen. A magyar olyan nép, amelyik hiába teremti magát újra és újra, folyamatosan fogy. (Most már akkor is fogynánk, ha nem menne el innen senki.) Nem csak arról van szó, hogy bizonyos periódusokban kifejezetten éheznek az emberek, hanem arról is, hogy még a jó időszakokban is rosszul érzik magukat azok, akik többre vágynak, mint ami itt elérhető.

Ráadásul nem csak azzal kell szembenéznünk, hogy egy évszázad alatt elment vagy elmenekült innen legalább hárommillió ember, hanem azzal is, hogy a halálba küldtünk legalább egymilliót. Mégsem elég a termés, a termék, a lehetőség. Pedig föld van, az oktatás és a kultúra időnként világszínvonalú, tele vagyunk szorgalmas és okos emberekkel. Hogy aztán ennek a rémisztő jelenségnek mi az oka, azt jó lenne kideríteni és megbeszélni.

Orbánnak volt lehetősége, eljátszotta, így aztán mindegy, mit mond. De ha az ellenzéknek nem lesz rövid időn belül világos terve arra, hogy ezt az átkozott állapotot miképpen lehetne megszüntetni, akkor kár kormányt váltani, kár rezsimet váltani, és kár visszaállítani a köztársaságot. Egy élhetetlen országban persze jobb, ha demokrácia van, de az is minek.


Már a “nertársak” is kivándorolnak!

Azt mondta kedden (okt. 23.) az elhízott és morcos Középcsatár (leendő exminiszterelnök), hogy ő hat esztendő alatt olyan Magyarországot fog “ácsolni”, ahová érdemes lesz visszaköltözni. Ugyancsak kedden és szinte ugyanabban a percben, tőle pár száz méterrel (és legalább száz esztendővel) távolabb azt mondta a sportos és mosolygós Kapus (leendő miniszterelnök), hogy olyan Magyarországot kell teremteni, ahonnan “nincs miért elköltözni”. Hát, nem csak ebben van közöttük különbség.

Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, határozottan kijelenthető: az elmúlt két esztendőben meredeken emelkedett a Magyarországról külföldre távozók száma. Érdekes módon többségük nem a legrosszabb szociális helyzetben lévők köréből kerül ki, hanem éppen ellenkezőleg: jólképzett, s a honi viszonylatokban többé-kevésbé elfogadható életszínvonalat biztosító jövedelemmel rendelkezőek választják az emigrációt.

Napra pontosan két héttel ezelőtt, az Index közzé tett egy hangsúlyozottan nem reprezentatív közvéleménykutatást arról, hogy az országot átmenetileg, avagy véglegesen elhagyók (elhagyni szándékozók) milyen okonál fogva döntöttek így. Az eredményt joggal lehet elképesztőnek nevezni, ugyanis az ember azt hinné, hogy a kivándorlók többsége a jobb megélhetés, a magasabb életszínvonal, tehát a “Pénz” reménye miatt hagyja el hazáját. De nem, ugyanis ez az indokok sorrendjében pusztán a harmadik! Az első kettő a “Jövőkép hiánya” és a “Közhangulat“! A válaszokból kiderül, hogy az előbbi alatt az értendő, hogy ezek az emberek Magyarországot egyszerűen alkalmatlan “közegnek” tartják ahhoz, hogy tehetségüket kibontakoztatva, azt elismertetve előrébb léphessenek, azaz “boldogulhassanak”. Utóbbi alatt pedig az, hogy a mindenhová betolakodó, szűk csoportérdekekre bandzsító politika, a velejéig hazug propaganda családokat, barátságokat, közösségeket szakított szét, s tette ezáltal depresszióssá az emberek többségét, így pedig “élhetetlenné” a társadalmi közeget, a hétköznapokat.

Dicső Kormányunk, a Nemzeti Köz(g)éposztály Élcsapata és annak Legfőbb Hímtagja, a Vezér és KANcellár, a mindenre rátelepedő hazug politikai propaganda eme Nagymestere és annak Szolganépe egyértelműen és elsősorban felelős ezen állapotok kialakulásáért. Az, hogy ezt a meztelenül alpári önérdekeiktől hajtatva szándékosan, avagy csupán az idiotizmusból, a hozzá nem értésből eredő ostobaságuk, netalán ezek egyvelege (szerintem ez a helyes válasz) okán teszik/tették-e, az eredmény szempontjából jószerint lényegtelen. A fontos az, hogy mindezt már legalább 1998-tól kezdve művelik egyre fokozódóbb mértékben, hogy ennek hatása a második hatalomra jutásuk után kezdett felerősödni, s hogy csak a Jó Isten tudja mikor fog kulminálni, s mennyi időn át mekkora károkat okoz majd az országnak. Fontos továbbá az is, hogy mindaddig, míg a fentebb megnevezett okok és az ezek által létrehozott körülmények fenn állnak, a kárt sem időben, sem mértékben korlátozni nem lehet.

Ha egy ország viszonylag rövid időn belül több százezernyi képzett és gyakorlott(!) polgárát elveszíti, azokat csak hosszú idő alatt, s kizárólag a mindenki számára elérhető és magas színvonalú oktatási rendszerével tudja pótolni, már ha van ilyenje. Az Orbanista rendszer azonban éppen most rombolja/butítja le a honi szakképzést azzal, hogy pl. a mindennapi testnevelést forszírozza a köz- és szakismereti tárgyak rovására, a felsőoktatást pedig – az ingyenes képzési helyek drasztikus csökkentésével, illetve a csimbókosan magas nemtandíjak bevezetésével – egy szűk és fizetőképes elit úri passziójává teszi, mindemellett pedig (a finanszírozás alapos visszavágásával) rontja annak színvonalát is. A következmény egyértelmű: nem lesznek piacképes tudással rendelkező szakmunkásaink, de lesznek adósrabszolgaságba sűlyeszett ám rosszul képzett értelmiségieink, a tehetségesek és/vagy fizetőképesek pedig továbbra is külföldre fognak vándorolni. A “hiány”, tehát az okozott “kár” így nemhogy pótlódna/mérséklődne, hanem éppen ellenkezőleg: egy negatív spirálba kerülve csak fokozódik!

Mivel a lerombolt oktatási rendszert ismét felépíteni ugyancsak esztendők munkája, a kárminimalizálás leggyorsabb módja a kivándorolni szándékozók visszatartása, illetve a már eltávozottak visszacsábítása lenne. Ez azonban csakis olyan módon történhet meg, ahogyan a működő tőkét szokás becsábítani egy országba, illetve ott is marasztalni: az országba vetett bizalom, az államot irányító kormányzat szavahihetőségének, azaz hitelességének helyreállításával, újbóli megszerzésével. Ámde ezzel a garnitúrával ez egyszerűen lehetetlen! Hiszen melyik az a többször meghajszolt és véresre harapott zsákmányállat, amelyik bemondásra elhiszi a hiénafalkának, hogy minden tagja máról-holnapra vegetáriussá vált?!

A Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány ebből az ördögi körből a tőle megszokott módon próbál kitörni: propagandával és törvényekkel azaz, az ok helyett az egyén megoldási lehetőségeinek komoly korlátozásával, illetve a közönséges, alpári, nettó genyózással. Az egyik a már jólismert hangulatkeltő, uszító és karaktergyilkos “reklámhadjárat” a “könyv és ruhatár szakon“, közpénzekből lébuskázó egyetemi ifjúság, a Társadalom önzetlenül adó kezébe hálátlan kutyaként belemaró, annak hátat fordító, annak visszaadni semmit nem hajlandó emigránsok ellen. A másik pedig a “Képzési szerződés” államilag zsarolós-kényszerítős maffia-módszere (“Röghöz kötöd magad, vagy fizetsz!“), amelyben a láb- és kanszagú fociőltözőkben szocializálódott miniszterelnök-féleség azon elképzelése érhető tetten, hogy ez is csak olyan, mint a sport: ha valaki klubot akar váltani, azért neki vagy másnak fizetnie köll! Ebben speciel igaza is van, de hálát, hűséget csak attól a “sportolótól” lehet elvárni, akit a “klubja” tisztességgel kinevelt és akit teljesítményéhez méltóan anyagilag és erkölcsileg meg is becsül!

Azt nem tudom eldönteni, hogy a hazai sportélet tette-e ilyenné a Dagadt Töpszlit, avagy ő formálta-e azt a mai képére de kétségtelen, hogy a másoknak keresztbe tevős genyózás egyáltalán nem idegen a magyar sportvezetőktől (mint ahogyan a közpénzekből való lébuskázás és a semmiért felelősséget nem vállalás sem!). Mivel nem vagyok sportrajongó, az újságok, a különböző hírportálok ezen rovatait gyakorlatilag soha nem olvasom el. Így aztán a meglepetés erejével ért, hogy a kivándorlási láz a magyarországi sportolók között is tömegesen látszik kitörni. Azt ugyan tudtam, hogy az önmagukat élvonalbelinek képzelő focistáink időnként lábra kapnak, s szép summáért külföldre igazolnak, de hogy ez már az evezősöknél is így van, számomra igazi nóvum. Az már nem, hogy az illetékes “nertársak” velük is geciznek, de szorgalmasan ám.

A nepszava.hu szerint a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöksége tegnap végre pontot tett több, immáron hónapok óta húzódó átigazolási ügy végére. A többszörös olimpiai világ- és Európa-bajnok Douchev-Janics Natasa csak akkor térhet visza sportolóként Szerbiába (ahonnan egyébként ingyen igazolt ide!), ha október 31-ig “valaki” 150 ezer € (kb. 42 millió Ft.) “felkészülési támogatást” fizet be a Szövetség számlájára, ellenkező esetben Janicsot két esztendőre minden világversenytől eltiltják. Hasonló döntés született a szintén többszörös nemzetközi bajnok Benedek Dalma, Paksy Tímea és Csipes Tamara ügyében. Baráth Etele, a szövetség elnöke kijelentette: az elnökség határozata szerint egyetlen 17 esztendősnél idősebb, világ- vagy Európa-bajnoki dobogós versenyzőt sem fognak a jövőben “csak úgy” kiadni egy másik országnak, a Janics-ügyről pedig azt mondta, hogy mivel az idén ő volt a “legjobban támogatott magyar olimpikon” egyáltalán nem érzi jogtalannak, hogy távozásáért cserébe pénzt kérjenek! (lásd: az Orbán-féle “Képzési szerődés”-t!). Az, hogy ezek az emberek mennyi pénzt és dicsőséget szereztek már úgy klubjaiknak, mint a Szövetségnek, az le vagyon szarva: a rókáról le köll húzni minden bőrt!

No, mindezek után már csak arra lennék kíváncsi, hogy ez a nemes elv vajon politikusokra is vonatkozik-e? Külföldre távozásuk esetén köll-e nekik is valamit visszafizetniük annak a pártnak, amely a pozícióba emelése érdekében rengeteg kampánypénzt költött rájuk akár esztendőkön át? Mert biza’ már a pártpolitikusok is elkapták az emigráció-lázat, s még csak nem is a mai ellenzékiek, hanem maguk a nertársak! Az Index ugyanis tegnap délután közzé tette (köszönet a hírért Fabius kollégának!), hogy a fideszes Varga Tamás, Siklós alpogármestere (akit 2010-ben 40%-os többséggel választottak helyi képviselővé) lemond posztjáról, mivel az idegenforgalom területén olyan külföldi munkaajánlatot kapott, melyet további karrierje szempontjából nem utasíthat vissza. Hasonló a helyzet Komlón is, ahol két – szintén fideszes képviselő – tartós külföldi munkavállalása miatt elolvadhat a helyi orbanista többség és az ugyancsak baranyai Harkányban, ahol az egyik – megint csak fideszes – képviselő távozott Németországba, hogy ott orvosként dolgozhasson!

Emberek! Hát mi van itt? A nertársak menekülnek a sűlyedő “gyorsnaszádról”, lábukkal szavazva Orbán szavahihetőségéről! Mert szép dolog az elvhűség, de mégszebb az előrelátás?  … A következő vigye magával a Főnököt is, de ne felejtse leoltani a lámpát!

… és ezt …

szendamondja!


Bajusz Király és Tündérgyurci

Egy bölcs mondás szerint nincs veszélyesebb annál, mint amikor az idiotizmus és a rosszindulat (pszicho- és szociopátia?) kitartó szorglommal és eltökéltséggel párosul. E bonmot igazságát már sokszor tapasztalhattuk néha kevésbé, néha  – pl. az elmúlt két és fél esztendőben – pedig hatványozottan.

“Bajusz Király és Tündérgyurci” … nem, ez nem egy eleddig ismeretlen költött, avagy népmese címe, hanem kissé “pöceszagú” közéletünk két jólismert szereplőjének, Kövér Lászlónak és Matolcsy Györgynek a ragadványneve. Ami közös bennük az az, hogy mindkettejüknek “víziói” vannak, mindketten egy képzelt valóságban élnek (“Wolkenkukusheim“), s mindketten a csökönyös és narcisztikus hazudozásba menekülnek, valahányszor a tények, a tapasztalati valóság ellent merészel mondani nekik. Amiben különböznek pedig az, hogy ezt más-más területen teszik. Míg Matolcsy egy soha nem volt, s éppen ezért manapság már szinte hetente megbukó gazdaságpolitikát (ideológiát) akar mindúntalan ráerőltetni a Létező Világra, addig Kövér egy semmit és senkit nem tisztelő, velejéig amorális és materialista (“kersztényateista” – ahogyan azt minap az egy honi szabadgondolkodó oly’ találóan megcímkézte) párt, hatalmi gépezet alvezérként és elvileg legfőbb ideológusaként egy, csak virtuálisan “működő”, évtizedekkel ezelőtt megbukott, maga után romhalmazokat és hullahegyeket hagyó társadalmi rendszert (horthyzmus) igyekszik feltámasztani, azt a Közre ráerőltetni, s közben azon etikai normák betartását követeli az általa még a bolygó felszínéről is száműzendő politikai/ideológiai ellenfeleitől (ellenségeitől!), melyeket azokra sem ő, sem pedig pártja/hatalmi gépezete nem hajlandó alkalmazni úgy a mindennapi gyakorlatban (parlamenti “munka”), mint akár az elvek szintjén sem (“Tákolmány”). … (További érdekes párhuzam vonható e két pasas, valamint az egykorvolt orosz földbirtokos/jogász, Vlagyimír Iljics Uljanov és tanítványai között, akik a maguk által puccsal és erőszakkal megteremtett, bizantikus és ázsiai-típusú, a mai orbanizmusra egyes módszereiben kísértetiesen hasonlító államkapitalista diktatúra Gólemjére igyekezték évtizedeken át ráerőltetni a marxi elméletek tudományosan is öléggé jólszabott öltönyét. A közismert “siker” most sem fog elmaradni, csak egy kicsinyt hamarább jelentkezik majd!)

Kövér egy tegnap esti, felvételről sugárzott interjújában olyanokat talált mondani (ideologizálni/moralizálni), hogy bár arról szó sem lehet, hogy Magyarországon ne volna most demokrácia, de ma nagyon sokan érzik jogosan úgy, hogy 1990-ben “nem ilyen lovat akartak”. Vélik ezt pedig azért, mert mindmáig kísért a kompromisszumos rendszerváltozás, és az elmaradt az elitváltás. Az előbbi okolható azért, hogy a mai állam egyszerűen tehetetlen a múltrendszer által okozott sérelmek orvoslásában (Biszku-ügy & Tsai?), meg a joggal elvárt “elszámoltatás” véghezvitelében, hiszen az igazságszolgáltatás (ügyészség, bíróság) ugye “független a kormánytól”, így gyakorta születnek olyan határozatok/ítéletek, melyek ugyan jogszerűek, de nem találkoznak a társadalom elvárásaival. No, de mit lehet tenni, ha a magyar társadalom 1989/90-ben nem a “forradalmi” utat választotta? Az utóbbi pedig a társadalom kettészakítottságáért okolható, lévén itt egyfajta kultúrkampf folyik a két oldal elitje között, mely abból áll, hogy az egyik oldal (gondolom az “ókomcsi”) egyszerűen nem hajlandó kiegyezni a másikkal (gondolom ez lenne a “nemzeti”), mert az előbbiek történelemszemléletét és irodalomkritikáját (utalás a náci grófra, a nyilas költőre és a leszbi írónőre!) továbbra is az Aczél-féle kúltúrpolitika kánonja uralja. Márpedig így nem lehet a két oldalnak sem közös múltja, sem pedig közös ünnepei! … (Mivel ezen interjút a pártoligarchia által birtokolt, de közpénzekből finanszírozott Echo TV vette fel, így nem volt elvárható, hogy Kövérrel szemben egy a szakmáját tudó és azt tisztelő újságíró üljön. Ebben az esetben ugyanis felmerült volna pl. az a kérdés, hogy ugyan miféle kiegyezés lenne az, amelynek során a “nemzetietlen”-nek minősített elit teljes mértékben behódol a magát önhatalmúan “nemzeti”-nek nevezőnek, illetve az, hogy ha bekövetkezett volna az általa annyira hiányolt a forradalmi, tehát lusztrációs elitváltás, akkor úgy a korabeli, mint a jelenlegi Orbán-kormány minisztereinek és államtitkárainak egy jelentős része – a képviselőkről már nem is beszélve – még az Országgyűlés közelébe sem mehetett volna, maga Kövér pedig nemhogy Házelnök, de még önkormányzati képviselő sem lehetett volna! No de ez legyen csak azok gondja akiknek legfőbb elfoglaltsága a mindenkori Eszmei Áramlat felfedezése és az ebbe való besodródásuk által a közpénzekhez való hozzáférésük biztosítása!)

Míg a Kövér-interjút viszonylag elfogadhatóvá vagdosták az Echo TV-ben, az MR1-nek Matolcsyt sikerült nyilatkozatra bírnia. A “széleslátókörű” miniszter az adó tegnap reggeli, “180 perc” című műsorában meglepő kijelentéseket is tett. Vélekedése szerint az EU nem csak szakmaiatlanul, de Magyarország esetében még szándékosan is hibásan számol. Ennek oka az, hogy sok multinacionális mammutvállalatnak nem tetszik a magyar gazdaságpolitika, azok erőteljes lobbyzásba fogtak Brüsszelben, s így az EU döntései mögött egy erőteljes politikai küzdelem húzódik meg. Ámde a magyar kormány nem hajlandó letérni a megkezdett útról, továbbra is állítja, hogy az EU félrekezeli a válságot és nem a megszorítások, hanem a gazdaságfejlesztés politikája az egyetlen járható út. Utóbbit fémjelzi az a civil kezdeményezésre megalkotott Wekerle-terv, melyet a kormány már be is emelt a 2014-20-as uniós fejlesztési stratégiájába, továbbá megemlítette még azt a “Kék Program“-ot, mely szerinte Magyarországnak lehetővé teszi a kárpát-medencei víz hasznosítását. Szerinte ugyanis a víz a XXI. század legnagyobb gondja, s ha erre sikerül majd ráébreszteni a környező, medencei államokat is, akkor ez a térség lesz hamarosan a világ leggyorsabban fejlődő térsége. Ehhez kapcsolódóan megjegyezte, hogy Európa is a nemzetek együttműködésével lett gazdag. … (Mivel Matolcsy az MR1-nek nyilatkozott, s ezen “közszolgálati” sajtóordenáriumtól nem várható el, hogy szakmáját tudó és tisztelő újságírót ültessenek be vele egy stúdióba, így számos, de nagyon fontos kérdés elmaradt. Így pl. az, hogy Matolcsy hogyan merészeli szakmaiatlannak és /szándékosan/ hibásan számolónak nevezni az EU-t úgy, hogy a világ összes szakminisztere közül ő a leghíresebb arról: mindkét eddigi és általa kikalkulát költségvetési törvényei azok hatálybalépésének második-harmadik hónapjában megbuktak, a harmadik pedig – a 2013-as – pedig úgy hasalt el, hogy végrehajtását még meg sem kezdték? Ugyan mi az ördögért kötnék össze a szekérrudat a környező államok azzal a Magyarországgal, melynek kötvényei már több mint egy esztendeje a “triplabóvli”-kategóriával büszkélkedhetnek, amelynek gazdasága a tavalyi stagfláció után idén már a recesszió-infláció spiráljába került? Ha pedig Európát a nemzetek együttműködése tette gazdaggá, akkor a magyar kormány miért akarja mindenáron kivonni magát ezen kooperációból? Ami pedig a kárpát-medencei vízhasznosítást illeti: ha a miniszter úr idén nyáron megnézte volna a leapadt Dunát, avagy a csermellyé aszalódott Tiszát, talán nyomban rájöhetne, hogy ha a Szomszédnál nem esik elég hó, avagy eső, akkor maximum a nyakán hordott hydroglobusz kissé zavaros tartalmát lehetne idehaza, a Gödörben hasznosítani, de azt is csupán “mélyen nyomott áron”, lévén az ő elmeproduktumait csakis a kuriózum-gyűjtők hajlandóak megvenni … Orbánon kívül!)

Mindezek után azon kezdtem gondolkodni, vajon e két pasas közül melyik okozta/okozza a legtöbb kárt Magyarországnak. Esetleg Matolcsy, aki egész életében csakis állami munkahelyeken, meg a maga által önmagának kreált, hangzatos nevű (egyszemélyes) “intézetek” élén volt “sikeres”? Aki évtizedeken át kénytelen volt végignézni, hogy a nálánál tehetségesebb pálya- és kortársai komoly szakmai tekintélyre tettek szert? Ámde most, hogy 2010 óta a maga kezében véli tudni a teljes magyar gazdaságpolitika irányítását, hát igenis meg akarja mutatni: ő sem hülye sőt, nem ő az? (Életrajzáról személeletes posztot közölt “maria“, wordpress-es blogger-társam, érdemes elolvasni!) Hát nem! Matolcsy károkozásait egy szakmai kormányzás néhány esztendőn belül helyre képes hozni.

Ámde azt, amit Kövér a maga ótvaros és dohos, ráadásul kettősmércés és amorális ideologizálásaival/moralizálásaival okozott/okoz a társadalom pszichéjében, csupán nemzedékek kihalása, meg a követők félre nem nevelése tudja begyógyítani!

“Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi dolgunk, s nem kevés!” …

… és ezt (nem … csak) …

szendamondja!


Repüla-repüla … Viktooor!

Sűrű programja volt unser Führernek a héten. Szerdán be köllött jelentenie a Második Matolcsy-csomagot (a GDP 9 százalékára tornászva a nemmegszorításokat!). Osztán irány Bukarest (koki a szociknak és sajtótájékoztató), majd Brüsszel (önvállonveregetés, egy kis csekonicsozás, EU-sértegetés és sajtótájékoztató), végül Budapest (ünnepi tévébeszéd felvétele). S mindezt repülve! … magángépen, 13 millióért! … No, akkor most következzen egy újabb levél a Vezérhez!

Kedves Viktor!

Tudom, hogy nagyon sokan baszogattak Téged ezért a repülgetésért, de biztos lehetsz benne, hogy én nem tartozom közéjük. Sőt, örömmel tapasztalom, hogy a grazi klinika modern gyógyszereinek köszönhetően kifejezetten csökkent a magánrepülőgépek iránt, korábban tapasztalható kóros vonzalmad. Mert míg első országlásod során (egy minapi sajtógyűjtés szerint) összesen 464 millió forintért ötvenszer ücsörögtél privátrepcsin, addig most, második uralkodásod idején ez az első alkalom. Ráadásul milyen szerény körülmények között!

Ahogy elnéztem ezt a fotót, hát igencsak szűkösen lehettetek. Te – tekintettel daliás termetedre – talán még képes voltál többé-kévésbé felegyenesdve elmenni a budiig, no de a kétajtós ruhásszekrény TEK-huszároknak már ugyanez csak hasoncsúszva sikerülhetett. …

Apropó! Hol vannak a TEKnikusaid? Sehol nem látom őket, csak a Szargyártót. Ilyen ügyesen elbújtak, vagy egy külön-különgéppel utaztak? Mert azt ugye nem akarod nekem bemagyarázni, hogy itthon hagytad őket. Pont Te?! Aki néhány kósza tüntetőtől beijedve nemrégiben hónapokra lezárattad a Cinege utcát, korábban pedig a vonatodat harci helikopterrel biztosíttattad?!

No, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyáltalán mi az ördögért utaztál Te Bukarestbe? Jó, tudom, az Európai Néppárt (EPP) kongresszusa volt ott, beszédet köllött mondanod, mivel Te 10 éve vagy a tíz alelnök egyike. De egészen biztos, hogy beszélned kellett? Ráadásul pont ott, pont nekik és pont ilyeneket? Hogyaszontad:

“Fel kell készíteni közösségeinket a jövőre. Félreértés az, hogy a válság elhárítása után folytatódhat az az európai élet, ami azelőtt volt. A válság után semmi nem lesz olyan, mint amilyen volt, és nekünk abban a jövőben kell helytállnunk. Erre biztatom az EPP minden tagszervezetét. (…) A másik az, hogy minden államnak el kell végeznie a jóléti állam korrekcióját. Nyugaton nehezebb, mert ott fölépült jóléti államok vannak, Közép-Európában nem olyan nehéz, mert nem épült fel jóléti állam. Mi a posztkommunizmus gazdasági rendszerének romjai és félig kész épületei közt botladozunk, de itt nincs jóléti állam. A mi programunk az az, hogy a nyugati típusú jóléti állam helyett, ami nem versenyképes, egy munka alapú társadalmat alakítsunk ki.”

Viktorom, mindketten tudjuk, az EPP korifeusai kurvára leszarják, hogy Te miket “javaslogatsz” nekik, s ráadásul ma már olyannyira a beleük fordul ki még a látványodtól is (nota bene: megértem őket, én már 1989-től nézlek Téged!), hogy nemrég  – elküldve a selyemzsinórt – tudomásodra hozták: jövőre már nem akarod Magad ismét alelnöknek jelöltetni. Ugye, hogy így van?!

No, akkor pediglen nyugisan itthon is maradhattál volna, hiszen olyan további okosságokat, mint hogy “ha a szocialistákon múlott volna, még mindíg létezne a Szovjetunió“, a hazai mikrofonállványaidnak is elbrekeghetted volna. Ha így teszel, akkor csak bennünket bosszantasz a falmelléki dumáddal (hiszen mi tudjuk: életedben nem dolgoztál még polgári értelemben vett munkahelyen, s amióta csak ismerünk, a más pénzéből /Soros/ és a mi adóforintjainkból lébuskázol), nem baltázod el még jobban az ország európai renoméját, s még a menetrendszerinti brüsszeli járatot is kényelmesen eléred.

Ha már Brüsszelnél tartunk: hát oda is fölöslegesen mentél! Mert amit ott műveltél, azt idehaza is megtehetted volna – ahogy szoktad is, rendszeresen. Ugyan mondd már meg nekem, mi az ördögért utazgattál órákat csakis azért, hogy a bukarestihez hasonlatosan Brüsszelben is az MTI-nek (a “MiniElnök Térdéhez Idomított” sajtóordenáriumnak) nyilatkozzál olyasmiket, hogy a magyar kormány osztán “nem koldul, nem könyörög“, hanem “tűzön-vízen át de végrehajtja azt, amit az EU-csatlakozáskor vállalt“, de el is várja azt, “ami ez alapján jár neki“. És bár a brüsszelieknek “fogalmuk sincs, mekkora a magyar költségvetés, mekkora a hiánya“, de “csak mondják meg, mennyi hiányzik” és “azt mi elő fogjuk teremteni“.

Hát kezdjük már azzal, kedves Viktor, hogy ippeg Te és Bandád az, aki extramagas kamatokat ígérve koldul és könyörög a nemzetközi pénzpiac legelvetemültebb spekulánsainak némi kölcsönért, merthogy azokat baromira nem érdekli, hogy miféle “tüzeken és vizeken át” hajtva a Jónépet fizetitek nekik azt vissza. Ami pedig az EU-csatlakozáskor vállaltakat illeti: hát van bőr a képeden ezek “végrehajtásáról” beszélni, amikor az egész népsanyargatás csakis azért van, hogy a 150 milliárdos fejlesztési alapot – melyből a Te Közgéped hízik, mert állami forrásokból beruházásokra nem telik (voltál szíves megállapítani még júliusban Parragh szorgos seggnyalásai közepette a Kamara gyűlésén!) – meg ne vonják Tőletek, mert az a kizsigerelésért cserébe ugye Nektek “jár”? És a többi csatlakozási vállalás? Mondjuk a demokratikus alapelvek betartása, a munkaerő, a tőke szabad áramlása, a földtulajdon szabad megszerzése (nem csak Nyergesnek és Mészárosnak, hanem tán Hanzinak és Pierrenek … sőt, Palinak és Petinek is! – ugye?!), meg a többi? Az már  le vagyon szarva, mer’ abból Nektek hasznotok nem származik?

Kedves Viktor!

Tulajdonképpen nincs is semmi gond. Mert azt már kezdjük megszokni, hogy Ti bármikor bárkinek és bármit megígértek/bevállaltok a mi bőrünkre, a mi számlánkra. Mert az még hagyján, hogy helyettesed, Tömjén “Pacsirtavadász” Zsóti Sepsiszentgyörgyön olyasmiket dumál, hogy a 2014-ben megalakuló parlament már az összmagyarság politikai akaratát fogja kifejezni, lévén az állampolgárság megadásához szavazati jog is jár. Csakhogy erre én, a NER-t békaperspektívából szemlélő BELHONI(!) polgár azt tenném hozzá: nekem is van állampolgárságom, útlevelem is, de adófizetési kötelezettségem is! Szavazati jogomat ennek ellenére csakis akkor érvényesíthetem, ha (ellentétben külhoni, és adónemfizető “testvéremmel”) személyesen beügetek – persze hétköznap és munkaidőben – a területileg illetékes jegyzői hivatalhoz és ott regisztráltatom magam. Hát akkor most ne érezzem magam belhoniként “másodrendűnek” a külhonihoz képest, aki ráadásul úgy rendelkezhet az én és fiaim sorsáról a neki megkönnyített szavazati jogával, hogy én és fiaim viseljük annak minden financiális következményeit? He?! Szerinted ez így rendben van?

Mert szerintem az sincs “rendben”, hogy – ha már a “beügetés”-nél tartunk! – a “Békemenet 3.0” szervezői olyan kiáltványt adjanak ki, miszerint: “…inkább vállaljuk az átmeneti szegénységet, mint az örökös rabszolgaságot!“. És van pofájuk ezt olyanoknak aláírni, akik nemcsak hogy nem szegények, de ippeg pont a szegényekből Általad kipréselt állami zsíron híznak már több, mint két esztendeje! Ráadásul én őket semmiféle vállalásra nem hatalmaztam fel, pláne úgy, hogy inkább őket látnám közmunkásokként árkot pucolni és utcát söpörni havi 47 ezerért, mint a harmadik szomszédom aranyos, kedves, roppant szorgalmas, diplomás és kétgyerekes feleségét! No akkor hogy is van ez a “rabszolgaság”? Meg kik és hogyan, miféle pénzekből (és sajnos nem afrikkal!) kitömve vonulgatnak meg demonstrálgatnak itt az én és fiaim nevében/bőrére?!

Kedves Viktor!

Mint már többször említettem, szűk öt esztendővel vagyok Nálad fiatalabb. Így osztán amikor Te éppen (állítólag) besúgtál, amikor Te éppen Benkei rendőrtábornok-belügyminiszter veje, Stumpf elvtárs (és Kövér elvtárs) jóvoltából bújtatott munkanélküli voltál a “kommenista” Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban “szociológus”-ként, amikor éppen Soros Gyuri bácsi pénzén a “Döglődő Nyugat” egyetemein alapoztat meg a mi közpénzeinken való későbbi meggazdagodásodat … szóval azokban az esztendőkben én az egyetemi polgár gondtalan életét éltem. Egyik akkori csoportársam (kivel együtt csodálkoztunk rá nem csak Vincze Lilla csodálatosan búgó hangjára, de “I.A”-minőségű kebleire is!) a Te minapi röpködéseid alkalmából átírta kissé a “Napoleon Boulevard” egyik közismert, “Júlia” című számát:

“Viktorka nem volt erősbb, vagy több minálunk/ Viktorka nem volt se jó, se szép/ De Viktorka nem akart a földön járni/ Így hát felszállt a fejünk fölé!

Lásd be Viktor: a poén nem csak jó, de “űl” is! Arról pedig nem is beszélve, hogy mindez engem is megihletett egy csöppet. Mondjuk én egészen a kiskölök-koromig mentem vissza, amikor anno a “repüla-repüla“-játékot játszottuk.

Ja, hogy hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy 2014-ben ugyanezt fogjuk játszani! Szavazókörbe állunk – úgy pármilliónyian – aztán azt fogjuk kiabálni, hogy: “REPÜLA-REPÜLA … VIKTOOOR!” … És aztán majd egy jó nagyot röhögünk!

Csókpusz!

szendam

(P.S.: Te Viktor! Csak most jutott az eszembe! Az rendben van, hogy a közelgő hatalomvesztés okán már teljesen le van fosva a zoknitok, s az “agytröszt” modellszámításai, meg a Medián felmérései alapján már nem elsősorban Gyurcsány, hanem inkább Bajnai a Patásördög. Azt is megértem, hogy ma már valamiféle 2014 után leszalámizandó szövetséges után kezdtek kutakodni. De azért ezt a pánikot nem köllene talán annyira nyílvánvalóvá tenni, hogy egy “Lakner Dávid” nicknevű pasival a “Teadélután” című blogoldalon olyan posztot írattok meg, miszerint a 2014-es “Null Pont” az, hogy a Fidesznek folytatnia kell, a Lömpikék pedig vagy koalícióznak vele, vagy az újabb négy esztendő ellenzékiségének megerősödését választják! … a szokásos hülyedumát (a kuruc.info meg a Jobbik az MSZP “terméke”, stb.) pedig nem is idézném, mert a röhögéstől már a klaviatúrámat sem látom!)


Demokráciadeficit

Róna Péter eme írását tegnap este találtam meg a 168ora.hu oldalán. Nem csak elolvasni érdemes, de legfőképpen elgondolkodni rajta!

Demokráciadeficit

Miközben a kormánypropaganda győzelmi jelentéseket fogalmaz, a magyar gazdaság recesszióba süllyedt: elindultunk a görög úton. A demokratikus fékek és egyensúlyok rendszere már nem működik, a választásokat szabályozó törvényeket úgy írták át, hogy azok a kormány pillanatnyi hatalmi érdekeit tükrözzék. Nincs kétség: ha változik a helyzet, ha változik az érdek – változnak majd a törvények, akár az alkotmány is. Lejtőn vagyunk, miközben semmi jele annak, hogy a demokratikus erők képesek lennének megegyezni, közös platformmal lépni a választók elé. Pedig az új, torz választási szabályokat úgy szerkesztették, hogy a szavazatok kisebbsége akár kétharmados többséghez is elegendő legyen. Mi vár ránk? Ellenzéki összefogás nélkül milyen Magyarország lesz itt? Ezt kérdeztük ismert gondolkodóktól, közíróktól.

A demokratikus intézmények hatékony működése Európa-szerte komoly gond. A döntéshozatal elszakadt a mindennapi élet realitásaitól, az erőviszonyok felfelé tolódtak. Európa forrong. De Európa problémája a magyar állapot ellenkezője. Miközben a nyugati intézmények nem tudják kielégíteni a lakosság demokrácia iránti igényét, Magyarországon a demokrácia bukdácsolása éppen az igény vérszegénységéből fakad.

Mára világossá vált, hogy számunkra a rendszerváltás lényege nem a demokratikus életmód, hanem a fogyasztói társadalom létrehozatalában rejlett. Nem a szabadság, az egymás iránti tisztelet, nem a befogadás, a rasszizmus és a korrupció elutasítása, hanem a magasabb szintű fogyasztás lehetősége volt a rendszerváltás hajtóereje. ’56-ban egy megsértett és megalázott, nagyon szegény nemzet a méltóságáért és a becsületéért küzdött egy kriminális banda brutalitásával szemben. A Kádár-korszak cinikus és opportunista gulyáskommunizmusa azonban átnevelte a magyarokat. ’89-ben már az európai életmód külsőségeinek megszerzése volt a tét, aminek eszköze a privatizáció, majd annak kimerülése után a politikai kapcsolatokon keresztüli vagyonszerzés lett.

Amikor aztán a várva várt jólét csak a felső százezernek jutott, a magyarok hátat fordítottak a demokráciának, és helyébe abszolút hatalmat adtak a Vezérnek, mert többre tartják a megbízható függőséget, mint a szabadságot, és azt hitték, hogy megbízhatnak benne. Hozzászoktak, hogy a mindennapi élet nem a tényleges teljesítményből, hanem a korrumpálás és a korrumpálódás ügyesen összeszerkesztett keverékéből áll, amelynek sikeres működtetésébe csak belezavar a szabadság és az emberi méltóság tisztelete.

         

Ám a Vezér csak és kizárólag saját híveinek tudja biztosítani a megbízható függőséget, mert annak anyagi forrása a többiek lerablására épül. Ezért előbb-utóbb – és inkább előbb, mint utóbb – megbukik. Azok a vezérelvű rendszerek, amelyek nem rendelkeznek számottevő nyersanyagtartalékokkal, ma már rendre összeomlanak. Mivel képtelenek valós értéket teremteni, a természet és a humántőke kizsákmányolásából tartják fenn magukat. Hazánk jövője társadalmának értékteremtő képességétől függ. Sajnos a mögöttünk álló száz év értékrendjeinek – a Tanácsköztársaság, a Horthy-, a Rákosi-, majd a Kádár-korszak – egyike sem kínál olyan hagyományokat, amelyekre egy teljesítményorientált, szabad, alkotóképes és igazságos társadalmat fel lehetne építeni. Helytállóbb az Orbán-kormányt a magyar társadalom civilizációs válságának, mintsem egy meghibbant ember és társai ámokfutásának tekinteni.

Az ellenzéki erők összefogásának sem lehet azonban nagy jövőt jósolni, ha nem sikerül a demokrácia formális, intézményesített elemei mellett – ilyen a sajtó- és a vallásszabadság, a bírói függetlenség, a hatalom ágazati felosztása stb. – a társadalom mindennapi életének szerves részévé tenni azokat az értékeket, amelyek a gyakorlatban ezeket az intézményeket táplálják. A vallás- és a szólásszabadságnak nincs életereje, ha nem tudjuk egymás lelkiismeretét, véleményét, hitét és becsületét a mindennapi viselkedés során tiszteletben tartani. A bírói függetlenség nélkülözhetetlen, de önmagában elégtelen feltétele a mutyizó életmód kivezetésének. A demokrácia belső erkölcsi tartalma nélkül nem tudjuk annak intézményes formáit fenntartani, a stabil intézmények nélkül pedig nem tudjuk az értékképző gazdaságot életre hívni. Eddig elmaradt az összefogás az orbáni rombolás ellen, ez pedig a demokrácia tartalmi lényege iránti szerény elkötelezettség aggasztó jele. Ebből visszaköszönnek a baloldal belső civakodással és rivalizálással elfecsérelt évei is. Mi lesz tehát velünk?

1. A magyar nemzetgazdaság elindult a görög lejtőn. Megszorítást megszorítás követ, de az államadósság nem csökken, a gazdaság teljesítőképessége csak zsugorodik, előbb-utóbb bekövetkezik az államcsőd. Ezt a folyamatot Orbánék már nem tudják megfordítani – legfeljebb áthárítják a felelősséget a Nyugatra –, mert az általuk szorgalmazott társadalmi szerkezet és kulturális értékrend nem életképes, nem szolgálja a nemzet értékteremtő képességét még akkor sem, ha felhagynak dilettáns gazdaságpolitikai intézkedéseikkel. A növekedés kulcsa ugyanis a termelési folyamat azon szakaszainak a birtoklása, amelyekre a magas fajlagos hozzáadott érték létrehozatala – és nem a bérmunka – a jellemző. Orbán államfüggőségbe rendezett társadalomképe erre teljesen alkalmatlan.

2. A baloldal még nem adta fel a rendszerváltás téveszméjét (külföldi tőke + olcsó magyar munkaerő = felzárkózás), a mutyizást, a kapcsolati tőkét még nem cserélte le a teljesítmény tiszteletével, még nem győzte meg a társadalmat – de még saját magát sem –, hogy a jövőben a tisztesség és igazságosság hűséges szolgálója lesz. Az egyébként értékes szakmai felkészülés, amely számos műhelyben zajlik, még nem párosul azzal a morális megújulással, ami kimozdítaná a társadalmat a nyerészkedés és kiskapuzás most már nemzeti mázzal is átkent mocsarából.
Még messzi a fény az alagút végén, az idő pedig vészesen fogy a választásig.