Bezzeg az “oláhok”!

A magyar társadalom egyik “öröklött betegsége”, hogy mindenféle “fölényben” tudjuk magunkat a bennünket körülvevő, többségükben szláv népekhez képest. Különösen igaz ez a mélyen lenézett “oláhokkal”, azaz a románokkal kapcsolatban. … Pedig és bezzeg!

Mindig lenyűgözött a Tudatlanok “nemzettudata”. Megfordultam már néhány, általában jobbikosok és fideszesek által uralt úgynevezett “néptánc” körben. Az elmúlt néhány óévbúcsúztatót egy-egy ilyen társaságban voltam kénytelen elszenvedni. No meg azt is, hogy az éjféli Himnusz után az a bizonyos “maroknyi székely” belebőgte a világba, hogy sziklik mint a porlaporlik mint a szikla“. Utána meg egymás vállát veregetve jelentették ki: Európa legfaszányosabb nemzete vagyunk, messze fölötte mindenki másnak (mi nyaltuk hegyesre az egyiptomi piramisokat is! … hehehe!), mert … és itt most egy önfényező, áltörténelmi előadás következhetne, ha hajlandó lennék ilyesmit leírni.

Általában az a szokásom, hogy itt a “szendamondján” kizárólag jegyzeteket, blogposztokat közlök után, változtatás nélkül. Néha azonban “előferdült”, hogy komplett újságcikkeket is. Ezen esetekben ugyanis úgy véltem: a “jelenség” feltárása, az ebből következő “mondandó” sokkal fontosabb, mint az én … khm … “blogger-munkásságom”.

Hát most egy ilyesmi következik: teljes utánközlése egy újságcikknek, melynek “eredetie” a címre kattintva érhető el!

Korrupt a fél kormány

Feltartóztathatatlannak tűnik Romániában a korrupcióellenes harc. A két friss „áldozat” a pénzügyminiszter, illetve egy korrupcióellenes szerv, a feddhetetlenségi ügynökség vezetője. Többen „ügyészállamtól” tartanak, ám a Népszabadságnak nyilatkozó szakértő szerint jogos a törekvés, hogy az ország kilábaljon „a mindent átitató korrupció ingoványából”.

Romániában átmenetileg Victor Ponta miniszterelnök látja el a pénzügyminiszteri teendőket, miután a korrupcióellenes ügyészség (DNA) hivatali visszaélés gyanújával kezdeményezte az eddigi tárcavezető előzetes letartóztatását. Darius Valcov az ügyészség szerint még Slatina város polgármestereként kétmillió euró kenőpénzt fogadott el egy üzletembertől előnyös önkormányzati szerződésekért cserébe.

A miniszter már a vizsgálat kezdetekor benyújtotta lemondását, de Ponta „félretette” az aktát azzal, hogy Valcov nem kormánytagként követte el az állítólagos bűncselekményeket. Miután a letartóztatás is felmerült, Ponta beadta a derekát, és menesztette pénzügyminiszterét, aki éppen az új adótörvénykönyvet véglegesítette. A szociáldemokrata kormányfő hivatalba lépése óta eltelt három évben a most felmentett pénzügyminiszterrel együtt tizenhárom kormánytagnak gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással.

Egyesek közülük már a büntetésüket töltik. Ugyanakkor tucatjával indult vizsgálat, valamint született bírósági ítélet parlamenti képviselők és magas rangú állami tisztségviselők ellen is. A DNA trófeái közé a héten felkerült a politikusok vagyonosodását vizsgáló Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vezetője, Horia Georgescu is, akit hivatali viszszaélés gyanújával őrizetbe is vettek. Georgescut azzal gyanúsítják, hogy az Ingatlan Vagyon Visszaszolgáltatási Ügynökségnél (ANRP) működő kártérítési bizottság tagjaként tudatosan a piaci értéknél nagyobb kárpótlást ítélt meg a kommunizmus idején államosított ingatlanokért, 75 millió eurós kárt okozva az államnak.

Az ügyben 2014 őszén vizsgálat indult Alina Bica, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) volt vezetője ellen, aki azóta előzetesben várja az ítéletet. Az ANI egyike a Nyugat által következetesen támogatott romániai intézményeknek. Noha a vizsgálat Georgescu korábbi posztjával függ össze, ő benyújtotta lemondását, „nehogy az ügynökségen folt essen”. A gesztus azonban elkésett.

A közvéleményt meglepte, hogy az ANI vezetőjét kommandósok kísérték az ügyészségre, Alina Mungiu-Pippidi professzor, a berlini Hertie School of Governance korrupciós ügyekkel foglalkozó szakértője szerint Georgescu problémás múltja ismert volt, ezért „támogatói – Joe Biden amerikai alelnöktől az Európai Bizottságig – osztoznak vele a hitelvesztésben”.

Miközben Bukarestben egyre többen „ügyészállamtól” tartanak – és nem csupán a nyomozások érintettjei –, az Egyesült Államok dicséri Romániát a „korrupcióellenes ütem fokozásáért”. Dean Thompson bukaresti ügyvivő a Romania libera jobboldali lapnak adott interjúban aláhúzta: Románia az elmúlt három évben nagy utat tett meg a korrupció elleni fellépés és az igazságszolgáltatás függetlensége terén.

Alina Mungiu-Pippidi úgy véli, nem véletlenül ítélik meg Washingtonban teljesen másként Magyarországot és Romániát. Miközben az Orbán-kormány egyetlen tagját sem háborgatják ügyészek, Románia megpróbál „kilábalni a mindent átitató korrupció ingoványából, és új vezetőket keres magának”. – Abban, hogy Washingtonban másként ítélik meg Romániát, benne van, hogy Bukarest barátságos az USA-hoz, Orbán Viktor viszont Vlagyimir Putyinnal „haverkodik”. Emellett Romániában korlátlan szólásszabadság is van – mutatott rá a professzor.

*

Tehát ki is van itten mindenféle “kultúr-” és egyéb “fölényben”? … Attól tartok, hogy azok a bizonyos “oláhok”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

(P.S.: Az “oláhoknak” Victor Ponta, nekünk – a “kultúrfölényeseknek” – meg pont A Viktor jutott! … Hehehe! … Röhögnék, ha lenne min.)


Tényleg nem érthető?!

A hétvégén alkalmam volt “letesztelni” ismerőseim/szomszédaim körén belül azt a bizonyos “Átlagpolgárt” abból a szempontból, hogy vajh’ mit is fogott fel/értett meg azon tényből, hogy az Egyesült Államok nemrégiben mintegy tíz, az Orbán-kormánnyal minimum “szoros kapcsolatban” álló személyiségtől tagadta meg a beutazási lehetőséget. “Örömmel” jelenthetem: komoly kogníciós hiányosságokkal (is) találkoztam!

Az még “hagyján”, hogy a korrupciós váddal illetett Orbán-kormány és annak valamennyi slapaja egyszerűen nem akarja érteni, miről is vagyon itten nagyba’ szó. Ők már a legelső, “politikusként” eltöltött másodpercüktől kezdve nem csak simán leszarják, hogy mi is az Ország Érdeke, de korruptak is!

Ámde ez szerintük a legteljesebb képtelenség! Hogy miért is, az meg roppant egyszerű!

Az előbbi ugyanis (szerintük) egyenlő a sajátjukkal, az utóbbi pedig regnálásuk óta egyszerűen lehetetlen, hiszen a bűnös módon, tehát lefizetéssel/kenőpénzzel elért előnyszerzés (kedvező elbírálás) kizárólag a Zemútnyócévre volt jellemző. Ámde mióta Ők vagyonnak hatalmon, ilyesmi elő nem fordulhatott! Hiszen …  és lásd a fentebbi definíciót!

Még az is “hagyján”, hogy eme Nemzetes Urak/Hölgyek közül alig vagyon olyan, aki az igazolt, tehát törvényes jövedelmeivel tudná igazolni vagyonosodását. Ámde ezzel sincsen sömmi baj, lévén az ilyesmit bármikor hajlandó “verifikálni” az Országgyűlés illetékes bizottságának elnöke (doktor Rubovszky – Orcátlan, Közpénzeltartott Vénember), illetve a Maffiaállampárt által kinevezett (az amerikai tiltólistán szintén szereplő) NAV-elnök, az a bizonyos Vida asszonyság.

Ezért osztán simán (és marhára szemtelenül) nyilatkozhat olyasmiket az a bizonyos Rogán (akinek az ingatlanja “hőre táguló”!), hogy nem érti a kitiltós dolgot, s hasonlóan a Főnökével, ő is azon gondókodik, hogy ez most “vicc, vagy komoly“.

Pont ugyanezt aszonta a Harmincötesztendős Karrierdiplomata-Küküminiszter is, aki ugyancsak gondban van a saját jövedelem/vagyon-egyenlegével. Akárcsak a Főnöke, aki eleddig azér’ nem került hasonlóan nehezített magyarázkodási körbe, mert Bossányi Katalin még 1998-ban meghalt, Ferenczi Krisztinát pedig már senki nem vette (megélhetési és kinevezési okokból) komolyan. … Legalább is Idehaza és legfőképpen az Eltartottak!

Innentől kezdve egyáltalán nem csoda, hogy a Zátlagpógár még csak vállat sem von arra, hogy A Világ Legerősebb Állama, Katonai és Politikai Szövetségesünk  minap úgy döntött, hogy Magyarország A Világ Egyik Legkorruptabb Állama!

Miért is foglalkozna ezzel a TÉNNYEL? Amivel évek óta tisztában van! … De ennek ellenére esztendők (bő négy, de igazából majd’ HÚSZ!) óta hagyja EZEKET a Kassza, illetve a Saját a Leszármazottjai és a Felmenői további sorsának közelében.

Ugyan kit érdekel, hogy mit mond Amerika? Nekem ettől sem jobb, sem rosszabb nem lesz!” – ez volt az általános reakció a hétvégi “tesztemre”.

Hát az ők kedvükért idesmittelném Kerék-Bárczy Szabolcs vonatkozó írását, amely a “Galamus“-on jelent meg ma:

2004. január 12-én az Egyesült Államok elnöke határozatot fogadott el (Presidential Proclamation 7750), amely lehetővé teszi, hogy személyesen a külügyminiszter  – az elnök tájékoztatása mellett – megtagadja azon külföldi állampolgár beutazását az Egyesült Államokba, aki a) olyan korrupciós ügybe keveredett, amely b) az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságát veszélyezteti, és c) feltételezhető, hogy az illető személy ellen akkor sem indulna eljárás szülőhazájában, ha bűnösségére perdöntő bizonyítékok állnak rendelkezésre. A lépés kiterjed az érintett családtagjaira és üzletfeleire is, és jelentheti az illető amerikai vagyonának zárolását. Vagyis ezt az intézkedést csak önkényuralmak polgáraival szemben alkalmazzák, hiszen demokráciákban bizonyítékok alapján nyomozás indulna korrupcióval megalapozottan gyanúsítható emberek ellen. Az elmúlt tíz év során csak venezuelai állampolgárok ellen alkalmazták a rendeletet, így joggal állítható, hogy esetünkben példa nélküli, súlyos ügyről van szó, hiszen Magyarország NATO-tagállam, a transzatlanti szövetség része, tehát elvben osztozunk szövetségeseink értékeiben és alapvető érdekeiben.

A napokban bejelentett amerikai intézkedés az elmúlt huszonöt év legnagyobb botránya. Alapjaiban ássa alá hazánk presztízsét, és egyértelmű bizonyítékkal szolgál arra, hogy Magyarországot legfőbb szövetségesünk, az Egyesült Államok nem tekinti jogállamnak. Hat, Orbán Viktor környezetéhez tartozó állami tisztségviselő és tanácsadó érintett a korrupciós ügyben. A nevek egyelőre nem nyilvánosak, ahogy érintettségük részletei sem, de az biztos, hogy Washington jól dokumentálható bizonyítékok alapján hozta meg döntését, s minderről hónapokkal ezelőtt tájékoztatta a magyar kormányt. Minden ellenkező állítás hazugság. Nincs olyan jogi előírás, amely szerint az amerikaiak ne tárhatnák fel az ügy minden részletét, s feltételezhetjük, hogy ezt adott esetben meg is teszik. Sőt számíthatunk arra is, hogy csak a jéghegy aprócska csúcsát látjuk ebben a pillanatban, és sokkal többről van szó, mint ami eddig nyilvánosságra került. Minden demokrata érdekelt abban, hogy teljes nyilvánosságot kapjon a botrány összes momentuma.

A rendszerváltozáskor kinyilvánítottuk, hogy a nyugati liberális demokráciák családjához kívánunk csatlakozni. Egy évezred múltán lényegében Szent István álmának megvalósítására kaptunk esélyt. 2010-ig ezt a közösséget tekintettük stratégiai szövetségesünknek. A „stratégiai szövetség” azt jelenti, hogy a benne részt vevők értékei azonosak, és a legtöbb érdekük megegyezik egymással. A liberális demokráciák transzatlanti szövetsége a fékek-ellensúlyok rendszerére épülő közjogi berendezkedést tart fent, szabad piacgazdaságot épít, és megkérdőjelezhetetlennek tartja a személyes és állampolgári szabadságjogokat, az emberi méltóság tiszteletét. Ebből következően a transzatlanti közösség nem tekinti stratégiai szövetségesének az önkényuralmakat és nyílt diktatúrákat, bár ezek némelyikével is jó viszonyt ápol, ha gazdasági-kereskedelmi érdekei, a reálpolitikai szükségszerűsége úgy kívánja.

Az Egyesült Államok a 7750-es rendelet alkalmazásával most egyértelműen kinyilvánította, hogy bár bizonyítékai vannak a legmagasabb kormánykörökhöz tartozó személyek korrupcióban való érintettségéről, ezeket nem tudja érvényesíteni, mert nem reméli, hogy az illetők ellen eljárás indulna Magyarországon. Vagyis hazánkat nem tekinti demokráciának. Önmagában az a tény is hátborzongató lenne, hogy a miniszterelnök környezetében büntetlenül dolgozhatnak olyanok, akik lábbal tiporják a törvényeket, de az egyenesen félelmetes, hogy olyan rendszerben élünk, ahol a bűn a norma, a korrupció maga a kormányzás lényege. Itt nem kis halakról van szó, itt nem borítékok cserélnek gazdát, hanem a Fidesz egy oligarchikus, velejéig rothadt rendszert működtet, amely immár a nyugati értékek és érdekek alapjait ássa alá.

***

Szégyen és Gyalázat Miránk! Akik Tűrjük ezt a Bandát! Mert nem is akarjuk érteni a Jelenünket! Mert restek vagyunk tenni a Jövőnkért! … Gyermekeinkért! … Hogy az a Jóbüdös izéljen itt meg minden Trehány és Lusta “Polgártársamat”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Rajkin Nyula

Komoly fordulatot vett az Egyesült Államok és a magyar kormány között már régóta dúló diplomáciai háború: Washington legalább tíz, a budapesti kabinethez közel álló vezető tisztviselő és üzletember beutazását tiltotta meg az USA területére. … Rajkin híres Nyula találkozott a Tigrissel.

Régóta megy már a diplomáciai pofozkodás Budapest és Washington között. Hogy csak a közelmúlt eseményeit említsem: az Orbán-kormány egészen konkrétan megfogalmazott kritikákat kapott demokráciaromboló és a civil szervezeteket ellehetetleníteni igyekvő cselekedetei miatt elébb Bill Clinton volt, majd Barack Obama hivatalban lévő elnöktől. Mindezekre a budapesti válasz egy-egy rendkívül orcátlan nyilatkozat volt, a diplomáciai őstehetségként semmiképpen nem aposztrofálható Szíjjártó Péter “küküminiszter” gyakorlatilag lehülyézte a világ eme két, talán legbefolyásosabb emberét. Nem is maradt el a válasz.

Tegnap szinte a teljes magyar sajtón végigviharzott az értesülés: az Egyesült Államok külügyminisztériuma az ifj. George Bush által még 2004-ben kibocsátott 7750. számú elnöki proklamáció alapján, legalább tíz, a magyar kormányhoz közel álló vezető tisztviselőt, illetve üzletembert kitiltott az USA területéről, mint olyan személyeket, akik “Amerika érdekeivel ellentétes tevékenységet folytatnak, illetve abból hasznot húznak“.

Ez az értesülés természetesen nem Washington, avagy az USA budapesti nagykövetsége jóvoltából jutott a közvélemény tudomására. A vonatkozó amerikai törvények szerint ugyanis a 7750. elnöki rendelet alapján folytatott eljárás épp úgy titkos, mint az az alá vont személyek kiléte. Az indiszkréciót a magyar kormány “agytrösztjének” számító Századvég Gazdaságkutató Zrt. tulajdonában álló, (a valaha jobb napokat látott) “Napi Gazdaság” című lap követte el, mikoris csütörtöki, online-kiadásában megszellőztette a hírt: a NAV adóhatósági vizsgálatot indított bizonyos “amerikai tulajdonban álló cégek és intézmények” ellen, melyet az USA kormánya úgy próbál megakadályozni, hogy “megnehezíti a NAV egyes tisztségviselőinek amerikai beutazását“.

A hír napvilágra kerülése után rögvest beindult az információvadászat. Ennek eredménye pedig az lett, hogy az amerikai kormány nem csak “arra készül”, de már meg is tette a beutazást megtiltó intézkedéseit. Ráadásul nem csak a NAV egyes tisztviselői (pl. Vida Ildikó elnök, egy meg nem nevezett alelnök és egy szintén ismeretlen nevű főosztályvezető) ellen, hanem további, legalább hét olyan “üzletemberrel” (pl.: Heim Péter, a “Századvég” nagyfőnöke) és “egyéb személyiséggel” (pl.: a hivatalosan ismeretlen státusú Habony Árpád, miniszterelnöki főtanácsadó) kapcsolatosan is, akik “szorosan kötődnek” az  Orbán-kabinethez. (Ezt később a két nevezett hevesen és ügyvédi úton! tagadta, míg a NAV a kussolás stratégiáját választotta. Utóbbin nem köll csodálkozni, hiszen őket a kormánylap, a Napi Gazdaság hozta hírbe! Természetesen a kormánytól származó információ alapján egy szokásos, de most önmaga ellen fordult karatergyilkolászós taktika szerint. … hehehe!)

További kutakodás után kiderült az is, miért kerültek az érintettek eme tiltólistára, azaz mi volt az a “tevékenység” mely “Amerika érdekeivel ellentétes”. Az USA kormányának ugyanis “hiteles, saját forrásokból származó információi” vannak arról, hogy a magyar kormány egyes tisztviselői, illetve az adminisztrációhoz közel álló egyes személyiségek korrupcióra próbáltak rábírni amerikai tulajdonban álló magyarországi cégeket (néhány konkrét, de anonimizált esetről a 444.hu portál számolt be!), megsértve ezáltal az Egyesült Államok érdekeit, amiből pedig egyenesen következik, hogy jelenlétük az USA területén nemkívánatos.

Diplomáciai Őstehetségünk, a már említett Szíjjártó küküminiszter persze hozta a “formáját”. Felháborodott nyilatkozatban követelte az USA kormányától, hogy hozza nyilvánosságra, illetve adja át információit a magyar kormánynak, mert ha ezt nem teszi, akkor “azt a látszatot kelti”, hogy ezzel az eszközzel akar “befolyást gyakorolni” a magyar belügyekre. Mire az Államok budapesti ügyvivője, M. A. Goodfriend a sajtó elé állva (kellően maliciózus arckifejezéssel) elmondta: Washington természetesen szívesen együttműködik a világ bármely kormányával bizonyos korrupciós ügyek kivizsgálásában, de itt most olyan értesülésekről/bizonyítékokról van szó, melyeknek a budapesti adminisztráció is birtokában van. Ráadásul az indiszkréciót nem az amerikai kormányzat, avagy annak budapesti képviselete követte el, hanem maga az Orbán-kabinet!

Juhéj! Ez osztán a Tökéletes Csapda-helyzet! Amerika szépen megvárta, amíg Orbánék meglépik a szokásos dolgukat (“leleplező”, tehát karaktergyilkos újságcikk, azaz az infó egy részének torzított nyilvánosságra hozatala), aztán meg azt, hogy a honi sajtó még mindig működőképes része kiderítsen mindent. Osztán hogy az Orbán-kormány (meg annak küküminisztere és komplett propaganda-hadosztálya) szépen belebonyolódott a saját hazugságaiba (mint macska a gombolyagba), a budapesti Ügyvivőnek már semmi más dolga nem volt, mint kiállni a sajtó elé, s (nem cáfoltan) megerősítve az értesüléseket kijelenteni: Budapest ne Washingtonon kérje számon azokat a tényeket, melyeket maga is ismer, s ha nem akarja, hogy az egész kormányra(!) vetüljön a korrupció árnyéka, hát hozza nyilvánosságra mindazt, amit egyébként is tud! Ámde ezt Orbánék nem tehetik, hiszen akkor kiderülnének a féltve őrzött Nevek, no meg az Ügyek is! Márpedig ez lebőgés, orcaveszejtés nélkül lehetetlen!

Mi is ennek az egésznek a tanulsága? Legelébb is az, hogy mennyire profi az amerikai és mennyire (kiszámíthatóan) amatőr a honi “diplomácia”. Utóbbiban már annyi kreativitás sincs, mint “Mackó” sajtban a brummogás: ha bármi (általuk “csinált”) baj van, rögvest felveszik a “több tiszteletet” követelő és méltatlankodó Függetlenségi Harcos (“Csút Guevara“? … hehehe!) jelmezét és egyre nagyobb blődliségeket beszélnek, számonkérve a maguk által “generált” sajtóértesüléseket az “Ellenségen”. Osztán az is, hogy ez az “Elit” már annyira elszemtelenedett (a zújabb Kétharmad után pláne!), hogy már a saját farkát sem képes hiteles mércéhez viszonyítani. Azt hiszi (akárcsak az idióta kormány), hogy nekik már mindent szabad, például bajuszt akasztani Amerikával (annak honi cégeit megzsarolva!). Most meg csodálkozva döbbentek rá (és ez a harmadik tanulság), hogy ezt mégsem köllött vóna, pláne azok után, hogy az USA tökéletesen demonstrálta: “Mindent tudunk rólatok, bazkikáim! Mogyoróitok a kezünkben vannak!

No, innentől kezdve lesz érdekes minden, ami ezután fog történni. Pontosabban az, hogy mi is fog ezután történni! Hogyan és miként fog (mert fog, ha van egy kis esze!) retirálni az Orbán-kormány. Hogyan fog (mert fog, ha van egy kis esze!) kihátrálni ebből a fenenagy Putyin-barátságból, visszafogni uszult kutyáit a civil szervezetekről, visszavenni (visszafordítani?) a demokrácialebontó tempóból? … Mert az “Írás” most megjelent a “Falon“! Orbánék meg (ha egyáltalán még képesek rá) azt el is olvasták. … Nem tartom őket ilyen sokra. … Pláne nem az eszüket!

De hogy kerül ide “Rajkin híres Nyula“? A velem egykorúaknak, meg a nálamnál idősebbeknek nem köll magyaráznom a dolgot. Az Ifjabbak kedvéért azonban leírnám, hogy ez a bizonyos Arkagyíj Rajkin az 1960/70-es esztendők egyik legnépszerűbb orosz (ha tetszik: “szovjet”) humoristája volt, aki néhányszor megfordult Budapesten is. Emlékezetünkbe az ő sajátos akcentusával előadott produkcióival véste be magát, amit úgy adott elő magyar nyelven, hogy lényegében egy kukkot sem beszélt magyarul (szövegeit hallás után tanulta be, hibátlanul!). Egyik ilyen fellépésén mondta el azt a bizonyos Nyúl-mesét!

Az Erdő Lakói egyik reggel úgy döntenek, hogy a Nyulat választják meg a Legerősebb Állatnak. Ez a “siker” annyira felbátorítja őt, hogy délelőtt a Rókába, délben a Farkasba, délután pedig már a Medvébe is bele mer kötni. Ámde egyikük sem merészel aktívan fellépni a Nyúl egyre agresszívabb szemtelenkedései ellen, lévén köti őket a még reggel hozott Közös Határozat. Este azonban a Nyulat összehozza végzete a Tigrissel. Ez a “randi” pedig Rajkin szerint úgy zajlott le, hogy “Á Nyul elszemtelenedett es belehárápott a Tigris fenekebe!“. Ámde Tigris nem úgy reagált erre, ahogyan azt a “Legerősebb Állat” egész nap megszokta: erős mancsával odacsapott, s a magáról megfeledkezett Tapsifülest simán agyonütötte. Miért történhetett ez meg? Rajkin szerin azért, “… mert á Tigris nem volt ott a Gyulesen!“.

Aki érti a párhuzamot, annak nem magyarázok már semmit. Aki meg nem, annak pedig pláne. Hiszen van az úgy, hogy egyesek homlokcsontja mögött (minden orbáni erőfeszítés ellenére) még mindig agyvelő és nem narancsgáz vagyon. Az előbbieknél a Kogníció, az utóbbiaknál pedig legfeljebb a Kinetikus Gáz-elmélet Törvényei (Gay-Lussac) érvényesülhetnek.

Orbán(Szíjjártó)nyuszi összetalálkozott Amerikatigrissel. Utóbbi az előbbit agyon még nem csapta, de oda ütött, ahol már nagyon fáj! … Szeretném megnézni a végkifejletet is, ami kezd hasonlítani ehhöz, csak egy kicsit másként!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Így nem lehet tovább élni!

Így nem lehet tovább élni!” – súgta oda feleségének Mihail Gorbacsov még 1985-ben, egy nappal a “koronázása” előtt. “Csak így lehet, kell és érdemes élni!” – harsogja fülünkbe naponta többször a Maffiapártállam propagandája és nincs senki, aki legalább elsuttogná a milliónyi nyomorgónak a gorbacsovi mondatot. Mert minálunk az “elit”, a “Politika Zrt.” csakis önmagával, a profitjával foglalkozik.

Azt mondta Bogdan Góralczyk, a varsói egyetem politológia professzora a népszerű lengyel, “TOK FM” rádiónak nyilatkozva, hogy legutóbbi, magyarországi útjáról döbbenetes élményekkel tért vissza. Szerinte “Orbán pacifikálta a magyarokat, az ellenzék nem létezik, a falvak pedig Burmára hasonlítanak“. Góralczyk tudja mint beszél, hiszen kitűnően ismeri hazánkat: nyolc esztendeig volt a budapesti Lengyel Nagykövetség diplomatája, több könyvet írt Magyarországról. Folytatva elemzését azt állította, Orbán második ciklusát az egyszemélyes kormányzás kiépítése jellemzi, no meg stadionoké és a nemzeti egójé. Jelentős fordulat történt Oroszország irányába, de ami a legelképesztőbb, hogy Magyarországon komplett nyomorkörzetek léteznek. Nem úgy, mint a lengyel falvak egynémelyikében, hogy az egyik ház omladozik, a másik pedig kastély-szerű, hanem úgy, mint Indiában, vagy Burmában. Mindez pedig egyedül a politikai elit hibája, amely Orbánnal az élen egyszerűen nem törődik az emberekkel.

Igaza van Góralczyknak abban (is), hogy hazánkban gőzerővel folyik az egyszemélyes diktatúra kiépítése, s ezt mások is látják. Szóvá is teszik, nem is egyszer. A Posványosi Doktrína okán előbb “csak” a befolyásos, nyugati sajtó sürgette Budapest “megrendszabályozását”, már csak annak okán is, hogy az “Európai Unió képes legyen megőrizni hitelességét”. Csatlakozott ehhöz a svéd, majd a német EU-ügyi államminiszter is, szorgalmazván “az Unió alapelveit nyíltan tagadó magyar kormány” elleni legkomolyabb szankciók bevezetését. Most egy újabb szervezet, a “Project Syndicate” állt be a sorba. A német közpolitikai intézet “drákói intézkedéseket” követel az EU-tól Orbánnal szemben: a Fidesz kizárását az Európai Néppártból, a támogatási keret csökkentését és a híres “7. cikkely“, a szavazati jog megvonását.

Amikor Angela Merlel német kancellár áprilisban gratulált magyar kollégájának, Orbán Viktornak a választási győzelemhez, felhívta a figyelmét arra, hogy a nagy parlamenti többség különleges felelősségre kötelez a döntési helyzetek körültekintő mérlegelésében, az ellenfelek érzékenységének figyelembe vételében. A magyar miniszterelnök az intelemben javasolt úttal éppen ellenkező irányban indult el.” (a teljes írást lásd itt!)

A Project Syndicate szerint ez annak köszönhető, hogy az Unió politikailag nem kezelte a helyén az “Orbán-problémát”. A Néppárt továbbra is egy “jóravaló de engedetlen kölök”-ként kezeli a magyar miniszterelnököt és kesztyűs kézzel bánik vele, pedig ő nem csak nyíltan tagadja az EPP alapelveit, de rendszeresen le is járatja a szervezetet. Nem reagált J-C. Juncker, a megválasztott EB-elnök sem a tusványosi beszédre, Merkel kancellár, a kontinens legbefolyásosabb politikusa pedig “csak visszafogott bírálatot fogalmazott meg”.

Ezek a reakciók meggyőzték Orbán arról, hogy kockázat nélkül viselkedhet Európa közepén úgy, mint egy populista autokrata. Felbátorították, hogy tovább folytassa kereszteshadjáratát a liberális demokrácia ellen.

Ahogy nincs külső, úgy nincs belső kontroll sem. Nincs semmi, ami Orbánt bármiféle törekvésében képes lenne (akarná!) meggátolni. Az intézményrendszer kiüresedett, pártkatonák ülnek minden székben. Független sajtó csak romjaiban létezik: anyagiak és olvasók híján befolyása, ellenőrző szerepe közelít a zérushoz. (Igaz, most erősítésként beérkezett az RTL-Klub jólfelszerelt hadosztálya, de ez csak szimpla érdekérvényesítés és nem pedig a funkció ellátásának komoly szándéka!). A civil szervezeteket a fasisztomaffia adminisztráció a kezében lévő eszközökkel visszaélve vegzálja, elnyomja. Hangjuk nem hogy az égig, de még a fűszálak csúcsáig sem ér el (okokat lásd előbb!). Mindez pedig azért, mert Magyarországon egyszerűen nincs Ellenzék (Góralczyk: “Se szervezetek, se programok!”). Ahogyan Pető Péter írta a tegnapi Népszabadságban, csak a “Politika Zrt.” létezik.

A magyar politika ma hozzávetőleg annyira kedvelhető, mint a ciánmártással meglocsolt zsírszalonna. Mert lényegében fokozhatatlan az intellektuális és eszmei üresség, amely a mainstream pártokat jellemzi. (…) … idehaza igyekeznek leszoktatni minket arról, hogy azt képzeljük: akik a politikával foglalkoznak, gondolnak valamit a világról. Ezt jelzi, hogy a gyors karrier egyetlen garanciája a semmitgondolás és a határtalan szervilizmus. (…) Merthogy tényleg nem szól már semmiről ez az egész, csak a bizniszről, a haverokról és a szervezetmenedzsmentről. Néhány kivételtől eltekintve azt látjuk, hogy a vállalkozójelöltek megkeresik azt a pártmaskarába öltöztetett politikai céget, amelyben gyorsan sikeresek lehetnek, majd saját érdekeik hatékony érvényesítésére törekednek.” (a teljes írást lásd itt!)

És tényleg így van! A hazai politikumban nyomokban is alig találni valakit, akinek lenne értelmes és érvényes mondanivalója a jelenlegi helyzetről. Aki a nyomorgó milliók fülébe belesúghatná, hogy “Így nem lehet élni!”. Ha teszi is az a néhány hős, hangjuk belefullad a valójában összejátszó, mindenoldali ellenérdekeltek karaktergyilkolászó, harsogó rágalomáriáiba.

Ezért teheti meg Orbán, hogy fokozatosan kivezesse hazánkat az EU-ból. Hogy az obskúrus diktatúrákat magában foglaló Oroszország-ligához dörgölőzzék, majd tegyen minket annak … tagjává? … gyarmatává! Mindezt pedig csakis azért, hogy legyen aki finanszírozza a gazdaságilag (is) működésképtelen Egyszemélyes Diktatúráját! Ma már ott tartunk, hogy a kormányzati/diplomáciai kommunikációban a hazánkat jelentős anyagiakkal támogató EU-t tüntetik fel agresszív, sanda szándékú ellenségnek, hegyes nyilatkozat-nyilakat küldözgetve abba az irányba, míg egy durva orosz kommünikére alázatosan bársonyos választ fogalmaznak meg. A 444.hu egy tegnapi írásában (lásd itt!) ennek két gyönyörű példáját tette le elénk (ebből az is kiderül, milyen végtelenül ostoba a magát “szocialistának” nevező, állítólagosan ellenzéki párt!), majd megjegyezte: “Nyugaton már szinte mindenki tudja, hogy Orbán Putyin kutyája”, így ezt a tényt talán fölösleges minden adandó alkalommal kihangsúlyozni. (Mint alant látható, az internet memegyártói közel sem voltak ennyire visszafogottak!)

Hát akkor mi lesz ennek a vége emberek? Az biztos, hogy a “megszólított” európai politikusok és szervezetek egy ideig még nem tesznek semmit. Most éppen Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár helyes kis háborújával vannak elfoglalva. Ámde huzamosabb ideig nem tehetik meg, hogy elengedjék a fülük mellett a felháborodott, ráadásul befolyásos “helyekről” érkező hangokat (amelyek eszkalálódni fognak, hiszen Vityu kán – egyre kezelhetetlenebb/gyógyszerezhetetlenebb – állapota és elszemtelenedése okán szolgáltat majd ehhöz ippeg elég muníciót!). Ott az ilyesmi nem csak hogy nincs szokásban, de lehetetlen is. Márpedig ha tényleg meglépik a sürgetett intézkedéseket és picsán rúgják a Felfuvalkodott Hólyagot, akkor nem csak ő és bandája, de mi is karanténba kerülünk!

Akkor mi lesz velünk emberek? Aki tud, az szedi a sátorfáját és kitántorog a Nyugatra emigrált egymillió után? A többiek meg vagy agyonadóztatott alkalmazottak/vállalkozók, vagy rabszolgasorsba kényszerített közmunkások, vagy már papíron sem létező, ellátatlan munkanélküliek lesznek? Akik egymással veszekedve, marakodva ölre mennek a nyomor megkaparintható morzsáiért? Ahogyan azt a Csúti Duce és Legfőbb Ideológusa, Tellér Gyula nertárs szeretné? De akit ez nem érdekel, attól meg azt kérdezném, hogy:

Mi lesz így a gyerekeinkkel, emberek?!. Lerongyolódott, koszlott tanintézményekben valódi tudás helyett állami propagandát (hittan/erkölcstan) kapjanak? Egészséges és tápláló, napi étkezés helyett mindennapos testnevelést? Osztán ha 16 esztendős korukban kihajították őket az oskolákból, akkor hová menjenek (Nyugatra nem, mert nincs hasznosítható tudásuk!), mihez kezdjenek? Ők is beállnak a Nyomorba? Tényleg ezt akarjátok? Avagy abban bíztok, hogy “majd történik valami”? Hogy valahonnan előugrik a “Deus exmachina” és egyetlen ujjcsettintéssel megváltoztat mindent (ilyesmit Orbán ígért nektek még 2010-ben, osztán látjátok, mi lett belőle!)?

Hát nem! A saját problémáinkat rajtunk kívül senki nem fogja megoldani. Ehhöz azonban fel köllene emelnünk már a szavunkat. … Rögtön azután, hogy ugyanezt tettük a valagunkkal is.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Habemus papam!

Az Év Embere” lett az alig kilencedik hónapja “uralkodó” Ferenc pápa. “Habemus papam!” kiálthatna fel minden tisztességes, bár a katolikus vallást talán csak “örökségként” gyakorló ember, de a fejéhez kapva igyekezne eligazodni a Megváltozott Világban a Hivatásos, Államilag Dotált Keresztény, mindezt pedig a szokásos, a Valóságot kizáró, vakhites módján!

Bár Ferenc pápa még csupán kilencedik hónapja ül Szent Péter trónján, máris “Az Év Emberé“-vé választotta az amerikai “Time” magazin. A Szerkesztőség mindezt azzal indokolta, hogy az Egyházfőnek, rövid ideje tartó tevékenységével sikerült visszaszereznie a Római Katolikus Egyház azon hitelességét (különösen a fiatalok, tehát a felnövekvő nemzedék körében), melyet számos elődje a maga takargató, halogató, belső kiegyezésekre törekvő taktikájával elvesztegetett. A pápa, ezen szűk háromnegyed esztendő alatt tabuk garmadáit döntötte a porba, szeretetteljes, szerény és közvetlen magatartásával pedig minden bizonnyal sikerült kivívnia az egyház konzervatívjainak rosszallását, s talán még a pánikjukat is.

Mindennek semmi jele a római katolicizmus magyarországi fiókintézményénél. A Klérus, mely pénzért és kiváltságokért a csakis a pénzre és a kiváltságokra hajtó, magát “keresztény-konzervatív jobboldal”-nak hazudozó Dzsentrista Maffia szolgálatába állt, pápai nyilatkozatok ügyében nem (sem) nyilatkozik. Nem is csoda, hiszen a mostani Egyházfő olyan dolgokat tesz és mond, amelyek szöges ellentétben állnak Esztergom és kapcsolt részei elsöprő többségének eddigi (s ez utáni) magtartásával, a vallási és a világi ügyekhez való hozzáállásával.

A pápa nem hajlandó eleve bűnösöknek nevezni a homoszexuálisokat (bár ezt nem tekinti követendő magatartásnak és helyteleníti az e mellett való “kampányolást”), hiszen “Ki vagyok én, hogy ítélkezzem a melegek fölött? Ha egy ember meleg, keresi Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?“. Eközben Idehaza, a Hivatalos Kereszténység nem csak bűnnek, de egyenesen betegségnek tekinti a homoszexualitást, amit különböző Alap- és egyéb törvényekkel kvázi ki is mondatnak, megtagadva ezen embertársainktól úgy a jogilag elismert házastársi közösséget, mint a gyermeknevelés lehetőségét is (lévén egyes idióták szerint ez a nemi vonzalom “eltanulás útján” is “fertőző” lehet!), függetlenül attól, hogy az “ilyenek” esetleges “emberi minősége” akár messze meg is haladhatja a róluk szigorúan törvénykező “normálisokét” (lásd: Balogh & Co. …mondor!).

A pápa változtatni akar az egyház nőkkel kapcsolatos, hagyományos hozzáállásán. Pappá szentelésüktől ugyan elzárkózik (egyelőre?), de mindenképpen nagyobb szerepet akar szánni nekik az Eklézsián belül, lévén: “A nőknek missziója van, és elsőszámú tanúi annak, hogy Jézus él“. Eközben Idehaza, a vallási és közéleti Hivatásos Keresztények, az előbbiek által diktált és az utóbbiak által készséggel, valamint egyetértően kodifikált Családjogi Törvény szerinti szemléletmódjuk simán beleragadt a “Kinder, Kirche, Küche“-szetháromságába, az egyik “szuperkan” törvényhozó sorozatosan és simán lekisanyámozhatja képviselőtársát csak azért, mert az nő (no meg olyasmiket mond, ami nem tetszik neki), egy másik kijelentheti, hogy ha a Zasszony nem akarja, hogy agyba-főbe verje rendszeresen a Zura, akkor álljon neki szorgosan és futószalagon szülni (ezért “kapott” akkorákat és annyit “Terike” is?), a Zállamtitkár meg simán leostobázhatja a képviselőnőt (közben kinyílvánítva kritikátlan, latens férfiszerelmét A Miniszterelnök iránt … bár ebben messze elmaradt az ezen “intakt homoszexualitásban” sokkal nagyobbakat “alkotó” Házelnöktől!), mert az az egyszer már “kipróbált”, ciános technológiával újraindítandó, verespataki aranybánya ügyében tett miniszterelnöki lépéseket kevesebbre tartotta, mint “Mackó sajt”-ban a brummogást. … És a két képviselő még mindíg képviselő, közülük az egyik újrázhat is (Tasó László szuperbunkó kéri a nemzetileg elkötelezett és a hagyományos, keresztényi családmodellt pártoló debreceni úrhölgyek szavazatait 2014-ben! … Mert, ha nem, akkor …!), az államtitkár pedig még mindíg államtitkár, lévén megúszhatta a dolgot egy “négyszemközti”, elektronikus bocsikával (amit osztán még meg is ideologizált).

Ferenc pápa többször is felszólalt a Kapzsiság és a Pénz Uralma ellen, szívén viseli a szegények, elesettek, munkanélküliek sorsát. Az Egyházfő rendszeresen beszél a “Pénzkirályról“, vagy a “pénznek nevezett bálványról“, valamint arról, hogy “munka nélkül nincs emberi méltóság“, ezért tenni kell a munkanélküliség, különösen a fiatalok munkanélkülisége ellen. A pápa a katolikus egyházat a “szegények egyházává” kívánja tenni, és szokásává vált a pénzosztás is: megválasztása óta már közel egymillió eurót osztatott szét a rászorulók között Főalamizsnásával, de állítólag titokban éjszakánként ő maga is ki akar menni a szegények közé alamizsnát osztani. Eközben Idehaza más sincsen, csak a Pénz Uralma, dívik a Kapzsiság Kultusza, a szegények, az elesettek és a munkanélküliek előtt pedig sorra zárulnak be úgy az Állam, mint a magyarországi Katolikus Egyház (meg az összes többi “bevett”, azaz Állami Kegyházak) alamizsnaosztó kapui. Minálunk úgy “adják vissza” az emberi méltóságot, hogy a rászorulókat megalázó és értelmetlen, kizárólag statisztikajavító közmunkákra (meg ostoba tanfolyamokra) kényszerítik a jogosultsági segélyért “cserébe”, amelynek automatizmusából pedig “ügyesen” megszerkesztett törvényekkel tagadnak ki tíz- és százezreket. Minálunk agyonadóztatják a szegényeket, kiknek “kiolvasztott zsírján” gazdagokat hízlalnak, majd ugyanezzel a lendülettel betiltanak minden olyan felekezetet, amelyik valóban az elesettek istápolásával foglalkozik (pl.: Iványi testvérünk Magyar Evangelikus Testvérközössége). Közben pedig, az általános elszegényedés ellenére, a “bevett” Egyházak (élükön a katolikus!) minden létező, a Hatalom által meghírdetett Válsággal és Takarékoskodással szemben, csuklás nélkül vágják zsebre az újabb és újabb közmilliárdokat, s veszik tudomásul, hogy nekik osztán egyáltalán nem kötelességük kivenni részüket az általános nemmegszorításokból, de joguk van a soha és senkik által fel nem ajánlott “adóegyszázalékokra”, meg a senki által soha nem kért kötelező hittant oktató “tanárok” állami javadalmazására (miközben az “egyéb” tanerők sem kapják meg, ami a törvény szerint megilletné őket!)! És bár lehet, hogy az az elmúlt nyolc hónap alatt alamizsnaként kiosztott egymillió euró szinte semmi a Vatikán krőzusi gazdagságához képest, de szeretném látni azt a kimutatást, ami arról tanúskodik, hogy ugyanennyi idő alatt az Állami Kegyházak legalább ugyanennyit (cca. 300 millió forint) adakoztak a rászorulóknak! Ehelyett az egyik püspök megtíltja az adomáyosztást templomai előtt, a másik meg a saját, egyházi cégének igyekszik kilobbizni egy hárommilliárdos, állami stadionberuházás kivitelezői megbízását.

Ám ha már a Vatikán pénzügyeinél tartunk! Ferenc pápa egyértelműen elrendelte a Pápai Állam és annak Bankjának pénzügyi, korrupciós ügyeinek kivizsgálását, azt egy független auditáló cégre bízva. Eközben Idehaza állami segédlettel folyik a perselyfosztogatók ügyeinek elsikálása ugyanúgy, mint az Állampártot (is) finanszírozó, évente 1000-1700 milliárd forintos áfacsalási kárt okozó, “kiemelt” cégek simlizéseinek szőnyeg alá söprése. Ennek okán egyelőre egy feljelentés és két bírság született: az előbbit az ügyet feltáró, egykori adóellenőrrel szemben, az utóbbikat pediglen az emiatt tiltakozó ellenzéki képviselők kapták … mindannyian az érintett “Intézmények” jóhíre, illetve tekintélye megsértése okán!

El tudom képzelni, hogy Ferenc megválasztásakor mennyire örültek Idehaza a Hivatásos és Hivatalos Keresztények. A pápa ugyanis jezsuita szerzetes, akiről ilyeténként a honi Műveletlenek, a Hobbykeresztény-ateisták, akik mellett úgy szálltak el az évszázadok, hogy még csak észre sem vették, feltételezték: ugyanannak a Jézus Társaságnak a tagja, amelyiket 1540-ben, a Reformáció visszaszorítása érdekében Loyolai Ignác alapított III. Pál pápa jóváhagyásával. Nos, ezek a Hivatásosok, a Keresztény-materialisták megfeledkeztek arról, hogy a Jezsuita Rendet, az abszolutikus uralkodók (főleg a Bourbonok) követelésére XIV. Kelemen pápa, az 1773-ban kelt “Dominus ac Redemptor” kezdetű bullájával egyszer már betiltott. Újraalapításukról pedig 1814-ben, VII. Pius pápa gondoskodott, de akkor már teljesen más előírásokkal. Azóta ez a Rend “a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség“, továbbá “a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása” érdekében tevékenykedik. Ez pedig, különösen egy Dél-Amerikában szolgált püspöktől, messze nem fér bele a Honi Keresztények dzsentrista-elitista elképzeléseibe!

Úgy mentek el az évszázadok és az egész Világ Magyarország, az afölött kisebb-nagyobb megszakításokkal uralkodó feudális, klerikális Dzsentri Banda mellett, mint ha a Mi Országunk egy másik Bolygón lenne, egy teljesen másik Univerzumban. Mi a Mohács-Március 15.-Trianon háromszög oldalait érintő kör mentén mozgunk már évszázadok óta, belefeledkezve önnön ostobaságunk másokra fogott elsiratásába. Még arra sem volt bátorságunk, hogy ezen Triangulum köré írható ciklusba merészkedjünk ki, mert akkor talán a történelmi tények hűvös evidenciái megfázatnák velünk a nagyra becsült Nemzeti Vesénket, s bár ott is csak a magunk farkába harapnánk.

De legalább kívül lennénk az eddigi “körön”! Azon a Körön kívül, ahol a valójában a “Szürke” különböző árnyalatait mutató Világ vagyon és nem pedig a Két Véglet, azaz A Csakis Fekete és A Csakis Fehér hazája! Ahol mindíg és mindenkor az a Fekete, avagy a Fehér, amit az ippeg aktuális érdekeik szerint nekünk, a magukat annak, a mi hallgatásunkkal is kinevező “Fehérek” mutatnak (pl.: “Mindíg a másik párt kommunistája a büdös!” – © Hofi Géza).

Sikerült magunknak megteremtenünk/megteremtetnünk egy Bolodbiztos Bináris Valóságot! Odakint vannak a Feketék (néhány “Fehérrel”), Idebent meg a Fehérek (néhány, nemzetáruló “Feketével”). Nekik,  “A Rosszabbul Teljesítőknek” van egy I. (Egyedik) Ferencük, nekünk meg,  “A Jobban Teljesítőknek” egy O. (Nulladik) Viktorunk! … Gratulálok!

… és ezt …

szendamondja!


Az orbanokrácia diszkrét bája

O. (Nulladik) Viktor fejedelem a minap hóna alá csapta Tarlós Istvánt, s mint a Nép (faék egyszerűségű) Fia, egy nem menetrend szerinti, motorosrendőrök által felvezetett buszra szállva, megszemlélte Birodalmának hivatalos fővárosát. A Hősök terétől a Deák térig utazva átfogó képet alkotott magának a település problémáiról, s azok megoldására rögtön javaslatokkal is szolgált a hozzá nyáladzva-farkcsóválva törleszkedő főpolgármesternek. … Hiába: aki tud, az tud!

Nem tudom, tisztelt Olvasóim, tehát Köztársaim és Barátaim elgondolkodtak-e már azon, hogy időnként miért látszik becsődölni a Demokrácia (különösen a magyar), s a különböző népek aktív kisebbsége/többsége (különösen a magyar) miért érez koronként (a magyar szinte mindig) ellenállhatatlan vágyat a Diktatúra iránt? Nos, e kérdésre a válasz roppant kézenfekvő mindazok számára, akik ismerik mindkét uralmi rendszer alapvető tulajdonságait.

Általános definíciók:

A Demokrácia, egy bizonyos szociálpszichológiai fejlettségi szintet el nem ért társadalom számára(!) túlságosan bonyolult, mentálisan energiaigényes, problémamegoldó képességére nézvést pedig túlzottan lassú. Bonyolult azért, mert általános és parciális érdekek pókhálóan finom szövedéke alkotja, mely csakis akkor erős, ha az pontosan ki vagyon egyensúlyozva, s ennek fontosságával mindenki tisztában vagyon. Mentálisan azért energiaigényes, mert megfelelő működtetéséhez a társadalom tagjainak (legalább is annak aktív kisebbségének) az Alapelvek jószerint napi, de mindenképpen készség(“felhasználói”)szintű ismereteire van szükség, nevezetesen arra, hogy a közösség meghatározó része tisztában legyen a saját jogaival és kötelezettségeivel; azzal, hogy azok meddig terjednek; azzal, hogy “honnan kezdődik” a másik ember/csoport; azzal, hogy saját jogai és érdekei csakis akkor érvényesíthetőek, csakis akkor garantáltak, ha ez mindenkire (akár a vele érdekellentétben állóra is) vonatkozik! Problémamegoldó képessége pediglen (látszólag) azért lassú, mert ehhez a finom és grammonként kiegyensúlyozott szövethez/alkotmányhoz(!) csakis értően és körültekintően szabad hozzányúlni: bármiféle kapkodás, bármelyik csoport/réteg túlzott érdekérvényesítési lehetősége általános jogfosztáshoz, összeomláshoz, káoszhoz és végső soron nyomorhoz vezet! Ezen tényezőket nevezzük összefoglalóan “társadalmi tudatosság“-nak, a viszonosságra épülő “társadalmi együttműködés“-nek, illetve “demokratikus politizálás“-nak.

A Diktatúra ezzel szemben (ugyancsak, egy pszichésen fejletlen társadalom számára) látszólag rendkívül egyszerű, minimális energiabefektetést igénylő, döntéshozói képességére nézvést pedig gyors. Egyszerű azért, mert nem igényel társadalmi tudatosságot, hiszen éppen az a lényege, hogy a társadalmat két rétegre (uralkodók és szolgák) osztja, szövete és kiegyensúlyozása pediglen pusztán az uralmi rendszer (a jogok és kötelezettségek aránytalan eloszlása) fenntartására szorítkozik. Azért igényel minimális energiákat, mert nincs szükség valódi társadalmi együttműködésre, hiszen az kimerül abban, hogy Felülről (ahová nyalni köll!) jön a Gondolat, az Igazság és a Parancs, melyeket Alulra (ahová rúgni köll!) szükséges közvetíteni, ugyanoda továbbítani minden felelősséget is, s mindenkinek pusztán annyi a dolga, hogy szolgálva a Felsőbbséget, mások fejére-hátára tapodva és “jutalomból” meg-, avagy felkapaszkodhasson. Döntéshozása pedig azért tűnik gyorsnak, mert csakis a Pillanatnak él, nem törődik a Holnappal (nem is látja!), mindenkoron a tegnapi rendelkezések mára okozott Káoszával vagyon elfoglalva, fogalma nincs az “Általános Érdek”-ről, egyetlen személy, avagy egy szűk kör hoz meg minden döntést – mindenféle körültekintés, konzultáció nélkül, akár perceken belül is. Ezen tényezőket nevezzük összefoglalóan “társadalmi éretlenség”-nek, “atomizáció”-nak, illetve “autokráciá”-nak.

Speciális példa:

Visszatérve Nulladik Viktor város-szemléjéhez: a buszra vele együtt felzsúfolódó lakáj- és egyéb média képviselői megörökítették azt az épületes párbeszédet, mely közte és a főpolgármesteri titulust viselő szolgája között zajlott le:

A Kodály köröndnél…
Orbán Viktor: Te István, ezek még mindig az ukránok kezén vannak ezek az épületek?
Tarlós István: Azt se tudtam, hogy az ukránok kezén vannak…
O.V.: Én azt olvastam, hogy valami ukránok…
T.I.: A Balettintézet meg a portugálok kezén van.
O.V.: Az egy portugál kezén van és vissza is akarnám szerezni.
T.I.: Nincs valami törvény erre, hogy ha húsz évig nem…?
O.V.: Miért nem csinálunk egyet? A főváros kezdeményezhetné.
T.I.: Ehhez jogszabály kell, nem elég fővárosi rendelet…
O.V.: Kezdeményezzétek, hogy legyen egy ilyen törvény. Én csinálok egy olyat…
T.I.: Ezen ne múljon.
O.V.: Csak adjatok egy javaslatot. Én nem tudom kitalálni helyettetek…
T.I.: Miniszterelnök úr, egy-két törvényjavaslatot adhatnánk be?
O.V.: Ne sasszézzál rögtön oldalra, most erről az egyről beszélünk. Adjátok be!
T.I.: Konkrétan? Jó, beadjuk!

A lepusztult homlokzatokról…
T.I.: Ha nem épült volna a 4-es metró, akkor az V., a VI., a VII., és a VIII. kerület épülethomlokzatait fel tudtuk volna kompletten újítani. 
O.V.: Elmondom, hogy csinálta Bethlen Gábor Erdélyben. Amikor fejedelemnek választották, körbement az országban és azt mondta: el vannak hanyagolva a házak, egy éve van mindenkinek, hogy rendbehozza, és aki nem, annak szoros lesz.
T.I.: Adsz ilyen jogosítványt?
O.V.: Ha ez jogosítvány kérdése, akkor ha kapunk egy törvényjavaslatot, akkor megfontoljuk… Ebben valamit csinálni kell.
T.I.: Még május során elkészül a törvényjavaslat…

Az Anker-háznál…
T.I.: Nézd meg ezt az épületet, már húsz éve ilyen elviselhetetlen állapotban van.
O.V.: De miért van ez így István? Te ezt minden nap látod, érted… Miért engeded?
T.I.: Nem a miénk, ez a probléma…
O.V.: Te nem tulajdonos vagy, hanem főpolgármester. Rendeld el, hogy legyen rendben!
T.I.: Zoli, el ne felejtsük: miniszterelnök úr az önkormányzati törvényt módosítani szeretné… Erre is teszünk javaslatot!

Miért is oly szemléletes példája ez az orbanokrácia diszkrét bájának? Nos, szerintem még a kérdés feltevése is fölösleges: a fentebbi szövegből “schwarz-um-wiess” kiderül (lásd: az általam aláhúzással kiemelt részeket! – szendam)! A Legfőbb Döntéshozó, tehát a “Fejedelem“, illetve annak Helytartója minimális ismeretek (pl. kié a kipécézett ingatlan, avagy mi, hogyan és miért történt a múltban, avagy a jelenben?), pusztán a Pillanat benyomása által diktáltak szerint törvénykeznének, illetve rendelkeznének. Arról már nem is beszélve, hogy ebből a néhány párbeszédből mennyire kiviláglik, jut leplezetlenül köztudomásra, hogy miféle viszony van (úr-szolga!) az Ország miniszterelnöke és az országlakosok kb. 18 százalékát a “falai” között tudó Főváros főpolgármestere között! Hogy tulajdonképpen a Törvényhozás (az Országgyűlés és annak valamennyi, kormánypárti képviselője) teljesen lényeg- és szükségtelen, hiszen a jogszabályokat nem ők, hanem az Uralkodó hozza! Arról, hogy itten nem köll tekintettel lenni senkire és semmire, csakis az Akarat számít! Hatásvizsgálat, egyeztetés? Ugyan már! Az csupán gátja lenne az “Időszerű és Helyes Döntések” meghozatalának, meg a mai intézkedések okán rendszerszerűen fellépő Holnapi Gondoknak … amiket osztán hasonló, a nyerítő falovon vágtató Disznópásztor fakardos huszárvágásával lehet “megoldani”! (Megjegyzem: genetikusan amorális navracsics, illetve magát liberálisnak és kvalitatívnak hazudozó, doktríner értelmiségi legyen a talpán, aki ezen Miniszterelnök-Főpolgármester konverzió után még azt merészeli állítani, hogy Magyarország “jogállam” és “még-nem-diktatúra”!)

Általános tanulságok:

A történelem tanúbizonysága szerint csakis olyan társadalmaknál “csődölt be” a Demokrácia és csakis olyanok produkáltak maguknak Diktatúrát, melyek éretlenek voltak. Éretlenek voltak, mert nem tudták Honnan jönnek, Hol vannak most és Hová tartanak. Mivel nem tudták, hát siettek … “Valahová“, de csak “Valamibe” jutottak: számos, mai Példa-demokrácia fetrengett már nem is egyszer a Diktatúra mocsarában! Osztán néhányuk leült egy picinyt, s kezdte végig gondolni a “Honnan-Hol-Hová” kérdéskörét, s okulni. Okulni a tényeken, az elkövetett bűnökön, s levonni a tanulságot: aki siet, aki csak a maga javát nézi, aki azt hiszi, hogy nekije nincsenek szomszédjai (avagy azokat nyugodtan leszarhatja), az nem a “Hová”-ba, hanem csak a “Sehová”-ba juthat! Például Adolf ezt megtanította a németeknek – mert ők már eleve polgárosultak voltak – , de Jóska már nem okíthatta ki az oroszokat, lévén náluk ez a társadalmi réteg korábban soha nem létezett (nincs a “honnan”!) , s ha ma van is rá igény (rosszul felmért “hol”!), de nincs megvalósítási recept rá (ködös a “hová”!). Ma, a jól működő és gazdag országok – bármennyire liberális is a jogrendjük – valójában velejéig konzervatívak, azaz “fontolva haladók”, társadalmuk aktív kisebbsége pedig tisztában van úgy az Alapelvekkel, mint ezek szükségességével is. Ez pedig a történelmükből levont “Általános Tanulságok“-ból következik!

Speciális tanulságok:

A magyar társadalom nem tartozik ezen szerencsésebb és tanulékonyabb nációk közé! Mi nem okultunk a Múltunkból, mert fogalmunk sincs róla. Amikor minden nemzedékünk bele nézett a Történelem tükrébe, s nem tetszett neki, amit abban magáról látott, hát addig görbített rajta, míg valami megfelelőnek látszó figura kezdett visszavigyorogni, visszabandzsítani rá. Ezt osztán vígan és büszkén átörökítette a következőnek, aki meg azt nem értette, hogy ilyen “dicső múlt”-tal, hogyan lehet ennyire szarszemét a jelene. No, akkor ő is hajlított egy picinyt az egészen (még dicsőbb múltat hazudik magának – hiszen nekünk ugye semmi közünk se Ferencjóskához, se Horthyhoz, se Szálasihoz, se a Holokauszthoz … azt mások “csinálták” nekünk, de azér’ imádjuk őket és utáljuk a zsidókat, meg a pirézeket; és semmi közünk Rákosihoz, meg Kádárhoz … azokat is mások “csinálták” nekünk, de közben titokban? imádjuk az utóbbit; és semmi közünk az általunk felvett deviza-alapú hitelekhez … azokat a bankok, meg agyurcsány “erőltette” ránk, bár nem győztük felnyalintani azokat a szerződés alapos elolvasása nélkül – meg a szokásosan “más-a-hibás” jelent) és ez lett az ő heritázsa a követő nemzedék számára. Ez a magatartás osztán úgy három esztendővel ezelőtt abban csúcsosodott ki, hogy a kétségtelenül létező problémák körültekintő és így eleve lassú megoldását már nem vállaltuk, s közfelkiáltással (2,7 milliónyian) túlhatalmat adtunk egy mindent megígérő, erőfeszítés nélküli Tündérországot szemünkbe hazudó társaságnak, akik nem is nagyon titkolták, hogy szerintük itten ezzel a piacgazdaságos-demokratikus tököléssel van igazából baj … és nem pediglen velünk! Ma pedig mi is a helyzet? Nem “mi csináltuk” magunknak pl. a földbérleti, avagy a trafikmutyit, hanem “ők” (hogy ki is szavazott rájuk, azt inkább hagyjuk!). Most éppen “ezek” az “idegenek”, akiket ugyan békésen cipelünk a hátunkon, de az első adandó alkalommal ledobnánk őket! … Hogy a hátunkra vegyünk egy mégolyanabb bandát (Jobbik), mert a “Demokratikus Ellenzék” szíveskedik önmaga fontosságával és belső rangsorának meghatározásával foglalatoskodni ahelyett, hogy országot jobbítanának! … No de kik is ők? Nem ugyanazok, akik mi is vagyunk?! És ugyan kiknek is jobbítanának? Nekünk, akik az első rezsicsökkentésre simán odadobjuk saját gyerekeink jövőjét is?! … Ez Magyarország eleddigi történelmének “Speciális Tanulság“-a!

***

A gyermeknevelés általános alapelvei szerint a szülőnek azért szükséges értően korlátoznia szülöttjét, hogy ezzel képessé tegye a társadalomban való létezésre, azaz “szocializálja” őt. Ha ugyanis a szülő nem hajlandó kijelölni gyermeke (növekedésével párhuzamosan változó) egojának határait, az addig fog terjeszkedni, mígnem bele ütközik a társadalom által meghatározott limesekbe, azaz a kölök előbb-utóbb áthágja a közösség szabályait, s a jogkikényszerítés markába kerül (börtön). A mi, magyar társadalmunk pontosan ezt csinálja: nem hajlandó megszabni Neveletlen Kölkének (Orbán és Pártja), hogy meddig mehet el, ezért osztán a Gyerek (a jelenlegi kormányzat), meg annak Ígéret-, Múlt-, Jelen- és Jövő-hazudozási alkoholizmusban fetrengő Szülője (Magyarország) is rövid időn belül a Szomszédok megvetésére lett méltó, mostanság meg a “politikai-gazdasági karantén” nevű Börtönre is!

Kár értük! Látszólag egyikük sem így indult huszonévvel ezelőtt … Persze mindkettejüknél hiányoztak a “megfelelő alapok”, s így osztán megtalálták egymást.

… és ezt …

szendamondja!


A magyar nemes “szabadságvágya”

Francis Fukuyama, japán-amerikai filozófus-politológus egyik megalapozója az Egyesült Államok neokonzervatív (“neokon“) mozgalmának. Mindezen túl pedig egyik kezdeményezője a hírhedt 9/11-et követő amerikai ellenlépéseknek. Fukuyama tehát “baloldali elhajlással” még nyomokban sem vádolható. Sőt! Ámde számára is létezik egy határ, amelyen túl egy pártot már nem jobboldalinak, hanem netto populista-nacionalistának, egy államot pedig nem demokráciának, hanem csökött kis diktatúrának tekint. Az alábbi írás a nepszava.hu oldalán jelent meg.

“Éberen figyeljük!”

Magyarországtól többet vártunk -a minap a Figyelőben Francis Fukuyamával közölt telefoninterjú címe volt ez. Ebben kifejti: még nem tudható, hogy a válságból való kilábalásig hátra lévő időben milyen kárt tud okozni a populista érzelmek szítása, amely nem egy európai országba felütötte a fejét. “Remélem, hogy ez a jelenség nem hatol túl mélyre, de a veszély mindenképpen fennáll… Abszolút semmi sem szavatolja, hogy a demokráciának és a törvény hatalmának bármilyen szintjét elérve lehetetlen legyen visszafordítani a dolgokat… Az európai demokráciát jelentős veszély fenyegeti.”

Ez is érzékelteti, hogy a világhírű kutató folytatja annak a tézisének csiszolását, hozzáigazítását a történelmi eseményekhez – mondhatni annak korrekcióját -, amely a “történelem végét” az autokratikus rendszerek bukásával és a modellértékű liberális demokrácia kiteljesedésével kapcsolta össze. Ehhez kapcsolódhat az is, hogy – mint az interjúkészítő Purger Tibornak elmondta – legutóbbi könyvében önálló fejezetet szentel a magyar históriának. Noha, a múltból nem lehet leképezni a mai magyar helyzetet, e könyvfejezet mégis a retusálatlan múlt és a jelen figyelemreméltó kapcsolatát érzékelteti: “A szabadság, amelyre a magyar nemesi osztály ácsingózott, a parasztok még keményebb kiszipolyozásának szabadsága volt, és ehhez az erős központi állam hiánya éppen kapóra jött nekik…

Az igazi szabadság általában a társadalom elit szereplőinek hatalmi egyensúlyából bontakozik ki, márpedig ezt Magyarországnak soha nem sikerült elérnie”. (Sommázata a történelmi trendről felkínálja az összevetést azzal, amit a miniszterelnök bírt mondani fél éve a “központi erőről”, amelyre a múltja okán a magyarnak szüksége volt, van, lesz. “Az összefogás – így Orbán – nem szándék, hanem erő kérdése… Egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható…” ) Fukuyama utal arra is, hogy mára az egyes térségbeli államokra vonatkozó korábbi elképzelését is korrigálni kell. Ő, aki a térségből mindenképpen Magyarországot állította első helyre a demokráciát és piacgazdaságot kiteljesíteni képes államok között, most ezt írja: meglepetést és csalódást okozott neki Magyarország letérésének híre a demokratikus gyakorlat útjáról, amit azzal is példáz, hogy az alkotmányozás megújításakor nem törekedett a Fidesz egy “nagyon erős” konszenzusra. “Senkit sem szeretnék megsérteni Romániában vagy Bulgáriában, de Kelet-Európa más országaival szemben őszintén szólva alacsonyabb várakozásokat tápláltunk, mint Magyarországgal szemben..”

A kormány, amely már másfél éve tisztán látja a fényt az alagút végén, megteheti, hogy ezúttal nem is reagál annak a tudósnak kritikájára, aki az USA “neokon” mozgalmainak egyik alapozója volt, és egyik kezdeményezője a szeptember 11-ét követő kormányzati ellenlépéseknek. Vagy egy másik tudós világhálóra (alapblog.hu) felkerült szavaira, aki csaknem ugyanekkor válaszolt Zentai Péter kérdéseire. Jacob Funk Kirkegaard, az ismert filozófus leszármazottja, egy új generáció reprezentánsa a tudományos életben. Elvégezte a dán hadsereg hírszerzési és nyelvi akadémiáját, a Columbia egyetemet, és jelenleg a washingtoni Peterson intézetben végez transzatlanti kutatásokat.(Ez az intézmény az ország legjobb think-tankja címet kapta meg: a Fehér Ház is a Peterson megrendelői közé tartozik.). interjújában új előrejelzései is szerepelnek: már sikeresnek minősíti az EU válsággal kapcsolatos német taktikát, az euró- és a déli országok megerősítését; közli azt is, hogy borítékolható a britek többségének voksolása az unióban maradás mellett, és nem tart a Klaus utáni Csehországban sem az EU-ellenesek felülkerekedésétől.

Magyarország ügyét ő sem kerüli ki, felel arra a kérdésre: tudja-e, hogy nálunk sokan gyarmattartó mentalitásnak tartják Brüsszel magatartását. “Ezzel tökéletesen tisztában vagyok én is…. Magyarországot éberen figyeljük mindannyian, mert kiemelkedő példa annak alátámasztására, hogy micsoda politikai, gazdasági különbség létezik az euróövezet és az EU perifériája között. Az euroszkepszisnek jobboldali, nacionalista-populista vonulata azonban eddig egyedül Magyarországon került kormányra… Ez szerintem önöknél történelmi okokkal, a Trianonban elszakított területek iránt felelevenített nosztalgiával hozható összefüggésbe. Azzal, hogy óriási számban élnek magyarok a szomszédos országokban… Kialakult egy olyan belpolitikai helyzet, hogy a nacionalisták egyre nagyobb emberi tartalékot, óriási választói bázist tudtak felhalmozni. Ennek a helyzetnek tükröződéseként történt hatalomváltás Magyarországon, és kormányoznak ma ott úgy, ahogy kormányoznak.”

Mint kitetszik, két különböző indíttatású, világlátású tudós Magyarországot is néven nevezve fejezi ki gyakorlatilag ugyanazt: a populista nacionalizmust tartják az EU-t fenyegető jelentős politikai veszélynek. Olyan kutatókról van szó, akiket “odaát” bevonnak a döntés előkészítésbe, nekünk negligálni lehet őket, de nem biztos, hogy érdemes…Ha a veszélyes izoláló trend folytatódik és a következmények megmutatkoznak, az “úgy kormányozók” nem mondhatják, hogy nem jött figyelmeztetés…

Vajda Péter újságíró /