Ha a pofátlanság fájna …

Még hogy szegény az Ország! Még hogy semmire nincs pénz! Fussa itt kérem mindenre, csak egy kis akarat, meg némi egészen elképesztő mértékű pofátlanság köll csak hozzá!

Az elmúlt hetekben, hónapokban az ember valahányszor rákattintott egy-egy hírportálra, mindíg talált legalább egy tudósítást arról, hogy a nertársak (hol az államadósság, hol a költségvetési hiány lefaragása érdekében) éppen melyik területről vontak el pár – összességében pedig több száz – milliárdnyi közpénzt. De nem múlt el úgy nap, avagy hét sem, hogy ne olvashattunk volna egy-egy újabb, teljesen szükségtelen, pár milliárdnyi közpénzt felemésztő kiadásról is, mellyel hol egy “közeli” cég, hol pedig “civil mozgalom” gazdagodott meg.

Az elmúlt őszön azon morfondíroztunk, hogy a miniszterelnök szűkebb hazája, micsoda fejlődésen megy keresztül, köszönhetően a Főkormányzó úr kegyes (ön)adományainak. Azon, hogy itt még a legromosabb épület előtt is térkövezett a járda, azon, hogy itt – (köz)pénz nem számít alapon – 200 ezerbe kerül egy-egy áteresz és azon is, hogy az itt egzisztáló, a “Strohmann”-nemzetségből származó (Mészáros, Flier, és Tiborcz) családok oly’ tehetségesen írták meg az állami földek bérleteire vonatkozó pályázataikat, hogy – törvény ide, törvény oda – több tízezer hektáros latifundumokhoz jutottak. Meg is állapítottuk, hogy unser Führer nem maradt hűtlen a magyar “Braunau“-hoz, s hogy itt tulajdonképpen az Új Orbáni Állam Fővárosa, azon belül pedig mein Vezér saját, különbejáratú, honi “Berchtesgaden“-e is épülget, de szorgalmasan.

Az elmúlt hónapban azt nem értettük, hogy az általános (de egylőre még “technikai”) recesszió kellős közepén, hogy az ördögbe telik a lerohasztott nagyvállalatoknak, a “válságadókkal” és “adósmentő” csomagokkal netto veszteségbe hajszolt kereskedelmi bankok egynémelyikének arra, hogy a TAO-kedvezményen keresztül 2,8 milliárd forinttal támogassák az Alcsúti Albertflóri felcsúti focista-keltetőjét, amely nem csak egy jellegzetesen makoveczes-újgazdagos “Akadémiával” …

…de még egy csilivili szállodával sőt, 200 millió forintnyi állami és EU-támogatásból állítólag felújított,…

… 40 hektáros, komplett kis Arborétummal is rendelkezik (ahol – gondolom – a NER által “kinemesített” mákvirágok, szamárkórók, cserszömörcék, kutyabengék és dísz- illetve lopótökök tekinthetőek meg, természetes környezetükben)!

Az elmúlt hét egyik legismertebb találóskérdése az volt, hogy a “hivatásos kormánypárti civileket” képviselő Civil Összefogás Fórum, vajh’ hogyan tudott mindössze alig tíz nap alatt (állítólag csakis magánszemélyektől) összekalapozni kemény 100 milliónyi magyar forintot arra a hírdetési kampányra, mellyel az Állampárt számára veszélyesnek bizonyult Bajnai Gordont és az “Együtt 2014” mozgalmat igyekeznek lejáratni (teszem hozzá: abszolute kontraproduktívan)? Míg a hivatásos újságírók, és a (magamfajta) bloggerek azt bizonyították be teljes sikerrel, hogy itt csupán egy álcivilesdiről van szó, s ez az egész …

… csakis és kizárólag közpénzekből finanszírozódik, az ország egyik (ha nem “A“!) legjobb oknyomozó portálja úgy döntött, hogy a szoknyája alá néz ennek a cöf-copfos kislánynak, s némi kutakodás után meg is állapította, hogy biza’ “töke van a menyasszonynak“!

Az atlatszo.hu a keddi írásában nem csak azt állapította meg (bizonyította be!), hogy a CÖF honlapján tagokként feltüntetett szervezetek egy része soha a büdös életben nem csatlakozott a Fórumhoz, de azt is, hogy egy másik része pedig egyáltalán nem is létezik! További takonyhab eme cöfmadiás turhatortán, hogy maga a CÖF sem létezik, mivel ezen a néven semmiféle egyesület, mozgalom, gazdálkodó szervezet nincs hivatalosan regisztrálva, s ugyanez vonatkozik a hírdetéseket aláíró “bekemenet.hu“-ra is, amely nem más, mint csupán egy domain-név! Ez pedig azt jelenti, hogy ezt az egész “Emlékeztető Kampány“-t egy bizonyos Csizmadia Lászlóra erősen hasonlító kísértetek és fantomok …

“A diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékének erősítése céljából a kormány (egy) ‘Friends of Hungary‘ nevű amerikai alapítványt hoz létre. November 30-ig a nemzeti fejlesztési miniszternek 15 millió dollárt (körülbelül 3,2 milliárd forintot) kell alapító vagyonként  az alapítvány rendelkezésére bocsátania. Ugyancsak november 30-ig kell a miniszternek a 2012. évre vonatkozó – a határozatban nem számszerűsített – éves adományt, továbbá az alapítvány bejegyzésével kapcsolatos költségek fedezetét az alapítvány rendelkezésére bocsátania. Az alapítványban az állam tulajdonosi jogait a Miniszterelnökség gyakorolja.” (forrás: index.hu)

• félkarú, féllábú, súlyosan cukorbeteg, porkorongsérves, infarktusos és egyéb egészségügyi gondokkal küszködő rokkantaktól visszavont havi párezer forintnyi ellátás évi 2-3 milliárdjával köll azt feltölteni, ellehetetlenítve ezáltal a puszta létezésüket is?
• az egészségügyi ellátásból annyi pénzt vonnak ki, amely még a kisebb betegségekben szenvedőek számára is életveszélyessé teszi az orvosi ellátást, a rendszeres gyógyszerszedőket pedig arra kényszeríti, hogy válasszanak: a betegségükbe, avagy az éhségükbe pusztuljanak bele?
• az alap- és középfokú oktatásban már a táblakrétát is a tanárokkal vetetik meg, felsőoktatási intézményeinket pedig éppen most, a vizsgaidőszak kellős közepén, 7,2 milliárdos elvonással (“zárolás”) kényszerítik “szénszünet”-re?

Tudom, hogy még folytathatnám ezt a felsorolást, de inkább nem teszem. Azt sem kezdeném kutatni, hogy ezen amerikai alapítvány-biznisszel kapcsolatosan feltett kérdésemre vajon mi a helyes válasz. Előbbi túl hosszú lenne, utóbbit pedig (gondolom) hamarost úgy is kinyomozza az Amerikai Népszava tualjdonos-főszerkesztője, Bartus Laci. Engem az érdekelne, hogy ezt az egészet – a fentebb vázolt körülmények közepette – vajon hogyan fogják az “Urak” megmagyarázni? Sőt, az hogy vajon fognak-e egyáltalán magyarázkodni? Hogy erre rákényszeríti-e a sajnos gyakorta rendkívül lusta és trehány ellenzéki magyar sajtó (no, meg a pártok)? És ha igen, akkor vajon mi lesz az az ótvarosan falmelléki szöveg, amelyet az “Urak” meg fognak engedni maguknak?

Kíváncsian várom a fejleményeket. Ám addig is meg köll állapítanom: ha a pofátlanság fájna, ez az egész Díszes Társaság, napi 48 órán át fetrengene a kíntól!

… és ezt …

… szendamondja!

Levél a Kondához

Mottó: “Míg az Ólban szavazgatott röfögő Kondája, elsunnyogott Viktor, A Gyáva, a kies-hegyes Szlovéniába!“

– * –

Ti, röfögő Kondatagok, gombnyomogatásra programozott, Egybites Biodroidok, Orbánkreatúrák most idefigyelmezzetek!

Tudom, hogy most baromira fel vagytok háborodva, hogy nem a hivatalos titulusotokat használom, csakhogy az a nagy büdös helyzet, hogy mióta olyanok is viselték már az “országgyűlési képviselő” korábban megtisztelő címét, mint mondjuk Deák Ferenc, Bajcsy-Zsilinszky Endre, avagy Kétli Anna, azóta a Hozzátok hasonló alakokra ugyanezt alkalmazni gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy a nevezettek (és a meg nem nevezettek) emlékét, egykorvolt emberi nagyságát meg ne sértsük, le ne romboljuk. Márpedig a tisztelet nem jár automatikusan együtt a stallummal, azt biza’ ki köll érdemelni jószerint nap-napután azzal a bizonyos “aprómunká”-val, példaképként állítható, hétköznapi erkölcsösséggel, melyek mibenlétéről Nektek nyílvánvalóan a leghalványabb fogalmatok sincsen.

Persze most nem is értitek, miért kritizállak Benneteket ilyen alpári módon, hiszen Ti semmi mást nem műveltetek az elmúlt harminc hónapban, mint hogy hűen tartottátok Magatokat ahhoz a fogadalomhoz, melyet még a 2010-es választások előtt, a hírhedt Felcsúti Casting során személyesen a Vezérnek tettetek. Nevezetesen azt, hogy függetlenül az esetlegesen létező személyes meggyőződésetektől, a netalán felismert Közérdektől, a bárhonnan (akár a választóitoktól is) érkező kritikák és észrevételek ellenére mindenkoron tartjátok Magatokat az éppen aktuális Igazsághoz, illetve azon Parancsokhoz, melyeket személyesen a Führer, avagy bármelyik Személyes Megbízottja (pl.: a mindenre kész Lázár, a senkiházi Rogán, avagy a netto bűnöző Papcsák) Nektek kiadott.

Ebben Nektek tökéletesen igazatok is lenne, csakhogy a Felcsúti Ígéret nem más, csak mint elszálló füst, illanó pára ahhoz az Eskühöz képest, melyet 2010-ben, az Országgyűlés Alakuló Ülésén nekünk, a Magyar Köztársaságnak tettetek, s amelynek szövegét nem csak fenhangon elmondtátok (a Vezéretekkel együtt!), de aláírásaitokkal még hitelesítettetek is (a Vezéretekkel együtt!). Az pediglen valahogy úgy hangzott, hogy “A Magyar Köztársasághoz, annak Népéhez és Alkotmányához mindenkoron hű leszek, törvényeit betartom és betartatom … stb.”.

No most ehhöz képest mégis mit csináltatok? Legelébb a Népet árultátok el azzal, hogy megvontátok tőle a magántulajdon fölötti szabad rendelkezés jogát (Manyupok), a szakszervezetek által két évszázad alatt kiverekedett munkavállalói jogokat (Új Mt.), a jogbiztonságot (visszamenőleges törvénykezés). Osztán megszavaztatok minden olyan törvényt, mely a Népet a tisztességes bíráskodáshoz való jogától fosztotta meg, a mindenkori Hatalom önkényének kiszolgáltatta és megvontatok tőle minden fórumot (AB és népszavazás), ahol a jogcsorbítások ellen felszólamolhatott volna.

Mégosztánabb elárultátok az Alkotmányt, annak össze-vissza (napi/percnyi és ráadásul egyéni érdekek által diktált) módosítgatásaival, majd úgy en bloc az egészet azzal, hogy azt hatályon kívül helyeztétek, helyébe pedig egy öt-hat ember által kitalált, összevasvellázott-összebarmolt újat állítottatok, mely már csak az elnevezésével is megszűntette a Köztársaságot.

Tegnap pediglen feltettétek az egészre (meg Orbán fejére) a koronát azzal, hogy az Önmagatok által reánk erőltetett Alaptörvényt is megszegve, elvontátok a Néptől azt az általános és titkos választói jogot, amelyet még a legelvetemültebb rákosista diktatúra sem merészelt megtagadni! Amely 1945-től egészen 2012. november 26.-ig minden magyar állampolgárt megilletett bármiféle folyamodvány, kérelem, külön utánjárás nélkül!

Bazkikáim! Úgy mégis, csak magunk között, mondjátok már meg, hogyan merészeltétek még ezt is?! Hát semmiféle és minimális veszélyérzetetek sincsen? Nem gondoljátok, hogy ezért előbb-utóbb biza’ fizetnetek köll? Hogy valamikor valakik (több milliónyi dühös ember) majd számon kéri Rajtatok az összes disznóságot, melyeket Ti követtetek el egy maroknyi szocio- és pszichopata bűnöző, néhány amorális szörnyeteg érdekében és utasítására? Olyanok érdekében, akik (Veletek együtt) mélyen lenézik a Népet, s azt (Veletek együtt!) csupán csereszabatos biodroidoknak tekintik (Titeket is!)!

És mindezekért, a bizonyítható esküszegéseitekért és árulásaitokért cserébe mit is kaptatok? A Nagyok Asztaláról lehulló, Elétek odavetett maradékot a havi párszázezer forintnyi “tiszteletdíj” és “választókerületi pótlék” formájában (plusbonus: némi helyi korrupciós pénz, meg állami földek kvázi ingyé’ – de ezeket is csak a Kondaelit tagjainak!), miközben ezek a Nagyok havonta annyit lopnak el (Tőletek is, meg a gyerekeitektől és minden hozzátartozótoktól is Hülyőkéim!) amennyit Ti összesen, úgy kétszázvalahányan még akkor sem keresnétek meg, ha életetek fogytáig képviselők maradhatnátok! De nem maradtok, mert vagy regisztráció és voksolás, vagy – ha nem tértek észhez mihamarabb – némi vér árán, de ki lesztek rúgva!

Akkor pedig mi lesz Veletek, moslékzabáló és röfögő Disznófalka? Bebújtok majd egy pincébe, s megpróbáljátok túlélni a Népharagot? Ha sikerül is, mehettek a bíróságra, ahol a “demokratikus és alkotmányos államrend bűnszövetségben elkövetett megdöntéséért, az állam és a nép elárulásáért, esküszegésért, közvagyon és közpénzek eltulajdonításáért, hivatali hatalommal való visszaélésért, befolyással való üzérkedésért” felelnetek köll majd!

Ja, persze! Értem én, hogy abban bíztok, hogy majd a Vezér kihúz Titeket a szarból, s egyébként sem lehet majd semmi baj, hiszen eleddig a Führer is megúszott minden bűncselekményt, kezdve a pitiáner adócsalástól, bezárva a netto puccskísérletig. Ámde amikor majd tarthatatlanná válik a helyzet, ő és bűntársai simán fel tudják majd venni a nyúlcipőt, s valamelyik kellemes offshore-országocskában holtukig költhetik az innen kisíbolt pénzekkel feltöltött svájci bankszámláikat. De Ti?

Ti hová menekültök majd? Ki, vagy kik fognak Titeket megvédeni a jogos bosszútól, kimenteni Titeket az elkerülhetetlen számonkérés alól? Nektek nem lesz hová menni, csak haza, ahol ugyan ma még nyalják néhányan a seggeiteket, de meg ne tudjátok, valójában mi is a véleményük Rólatok, s majd mit is fognak tenni Veletek, ha eljő annak ideje is!

(Tudom, hogy Ti általában nem szoktatok olvasni, pláne nem olyan sajtóorgánumokat, melyek naponta szembesítenek Titeket a Nép, a Demokrácia és a Köztársaság ellen elkövetett bűncselekményeitekkel, a Rólatok alkotott általános és társadalmi véleményekkel. Ilyen orgánum pl. az Amerikai Népszava is, melyben az utóbbi témát illetően Csepeli György szociológus, az előbbivel kapcsolatosan pedig Vörös Károly, volt alkotmánybíró világosítana fel Bennetek úgy a jelenetekről, mint a jövőtökről. Én tudom, hogy az Orbánkonda tagjaiként Nektek az AN tíltott, de talán olykor-olykor van lehetőségetek arra, hogy egy titkos helyre egy a Miniszterelnökség, a Pintér-művek és a TEK által nem ismert laptop-pal elvonulva akár ezekbe is beleolvassatok. Tegyétek meg, s ha másért nem is, a puszta életetekért mindenképpen!)

Márpedig az a bizonyos Idő el fog jőni! Akkor pedig a Vádlottak Padján csupán Ti fogtok állni, már persze amikor a választói jogok alkotmány- (alaptörvény-) ellenes megvonásáról szóló tárgyalás zajlik éppen. Mert ugyanis amikor Ti ezt, a felvillanó lámpának reflex-szerűen engedelmeskedve (cserébe löttyen a moslék az etetőbe!) mellső csülkeitek egyikével az “igen“-gombot megnyomva megszavaztátok, akkor biza’ tök’ egyedül voltatok az ülésteremben! Nem tudom, feltűnt-e Nektek, de szinte a teljes Vezérkarnak ippeg akkor és teljesen véletlenül “halaszthatatlanul fontos, hivatali elfoglaltsága” támadt! Vezéretek simán elsunnyogott Szlovéniába, hogy aláírjon három olyan egyezményt, melyre egy minisztériumi slapaj is teljesen elegendő lett volna. Bajusz Király is valahol másutt biztosított magának alibit és még a törvényelőkészítések legfőbb kormánytudora, Navracsüccs is valahol másutt csücsült. Így osztán ők majd joggal mondhatják: mi semmi ilyesmit nem csináltunk, hiszen ott sem voltunk! Kivéve Titeket, meg a hátra hagyott és teljesen hülye Semjén Apostolt, aki persze joggal bízhat abban, hogy őt majd vagy a Vatikán, vagy az Opus Dei fogja kimenteni a slamasztikából.

És Titeket ki fog majd megmenteni Disznókáim? Ajánlom, hogy – ha van még mivel – gondolkodjatok el a fentebbieken, mert ha nem és mindent így fogtok csinálni a hátra lévő szűk másfél esztendőben is, akkor a hízlalás után Ti fogtok majd a vágóhídra menni … a kitokásodott, kipocakosodott Kondásotok helyett!

Két röfögéses zabálás, meg a szokásos seggnyalások közötti röpke gondolkodást kívánva, maradok tiszteletlen eltartótok!

szendam

Hogyan államosítsunk takarékbetéteket?

Miközben állítólag a kereskedelmi bankok többsége a (prolongált) túladóztatásuk és a kormányzati “adósmentő” intézkedések okán elszenvedett hatalmas veszteségeik miatt gyakorlatilag beszüntették hitelezési tevékenységeiket, Magyarországon még is van olyan pénzintézet, amely szinte fuldoklik a ki nem helyezhető betétállományban. Ehhöz persze némi “állami csöcsre” is szüksége lenne.

Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) ügyvezetője a minap azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy “a takarékszövetkezeteknek 500-600 milliárd forintnyi szabad forrásuk” lenne ahhoz, hogy bővítsék hitelezési tevékenységüket. Ám ehhez arra lenne szükség, hogy a nemrégiben meghatározó tulajdonossá vált Magyar Fejlesztési Bank (MFB) – amely a német DZ Bank AG.-tól vásárolta meg a TakarékBank 38,5 százalékos tulajdonrészét – tulajdonképpen saját ügyfélkörének és vállalati portfóliójának rendelkezésre bocsájtásával elősegítse ezt. Varga szerint a TakarékBankban óriási lehetőségek rejlenek e téren, hiszen egyrészt 1400 fiókos országos hálózata van, amely az országos betétállomány 10 százalékát kezeli (míg a hitelállomány esetében ez csupán 4 százalék!), piaci részesedése pedig így elérte a “tekintélyes” 5,35 százalékot, másrészt csupán az idei esztendő első felében 20 százalékkal volt képes növelni nyereségét netto 5,9 milliárd forintra (brutto 6,5 milliárd mellett).

Hát, valljuk be őszintén, ez nem semmi! Pláne ahhoz képest, hogy a kerbankok többsége nem a kihelyezendő szabad pénzek, hanem az ordas veszteségek tengerében fuldoklik, amely ugye egyenes következménye az orbanomatolcsysta unorthodoxiának. Ebből pedig “gerade aus” lehet levezetni azt a tényt, hogy idehaza a vállalkozások elsöprő többsége (kivéve: “Közeliek“) ugyancsak fuldoklik: a hitelek, a megrendelések hiányában, illetve a növelve csökkentett régi, meg az elmúlt harminc hónapban kitalált harminc új adó mocsarában. Mindezek fényében joggal vetődik fel a kérdés: ugyan hogy az ördögbe tud ilyen nyereséges lenni a TakarékBank, miért ilyen alacsony a hitelpiaci részesedése azaz, miért van ilyen “sok” szabad pénze?

Kifaggatva a Google-t e kérdéseknek csupán egyrészére találtam választ. Az még érthető, hogy miért ilyen magas a betéti piacon szerzett részesedésük. Nem csak viszonylag kedvező kamatot kínálnak (látszólag), de olyan településeken is még mindíg jelen vannak, ahonnan a nagyobb kerbankok a veszteségeik kompenzálása érdekében már kivonultak (fiókbezárások, leépítések). Márpedig ha “Röcsögén” a helyi lakos csupán egyetlen pénzintézet (“Bivalybasznád és Vidéke Tak.szöv.”) közül tud választani, akkor nyílvánvaló, hogy ott helyezi el megtakarítását (már ha van nekije egyáltalán). Az is rögtön érthetővé vált, hogy miért ilyen szokatlanul nagy a profitabilitása. Az egyik hitelekkel foglalkozó honlapon a “kereső”-be beütve a “Takarékszövetkezet, hitel, kamatok” szavakat ugyan az jelenik meg, hogy “A tartalom pillanatnyilag nem elérhető“, de némi további faggatózással kicsiholható egy nagyon lájtos, de semmiképpen nem mellékes figyelmeztetés:

“Az utóbbi időben több olyan hír is megjelent, hogy egy-egy Takarékszövetkezet a hitelt igen kedvező kamat mellett kínálja! Szeretnénk felhívni ügyfeleink figyelmét, hogy a Takarékszövetkezetek hitel ajánlatának megtekintésekor legyenek figyelmesek, mert különben elkerülheti a figyelmüket a kezelési költség mértéke, mely gyakran igen jelentős költséget jelenthet! Természetesen ezzel nem jelenti azt, hogy egy-egy Takarékszövetkezet ajánlata nem lehet kedvező, csak azt, hogy a kamat csak az egyik havi törlesztőt befolyásoló tétel! Ez azért lehet megtévesztő (nem szándékosan), mert a nagy kereskedelmi bankok általában 0% kezelési költség mellett (bár magasabb kamattal) kínálják hiteleiket, mint a Takarékszövetkezetek többsége.“

No ez az a momentum, mely érthetővé teszi a szokatlanul magas nyereséget, meg azt is, hogy miért van ennyi szabad, tehát kihelyezhető pénzük. Az előbbi az ügyfelek alapos lenyúlásából (kezelési költségek) származik, az utóbbi meg abból, hogy ilyen feltételek mellett jószerint senkinek nem köll a hitelük! Márpedig ha a betétállományt (országosan 10%) egy kereskedelmi pénzintézet nem tudja kereskedelmi hitellé (országosan 4%!) konvertálni, akkor csupán egyetlen helyen, az Államnál tudja kamatoztatni a pénzt, melynek forintalapú, tehát belföldi kötvényeinek kamatai jóval alacsonyabbak a betéteseknek kínált százalékoknál. Akkor pedig oda a szokatlanul szépséges nyereség!

A “takszöv”-ök hitelkihelyezési kényszere így már talán nyílvánvaló, mint ahogyan az is, hogy az államilag lerohasztott és recesszióba tolt gazdaság okán a valódi magánvállalkozások, a toprongyig adóztatott, elinflált és folyamatosan zsugorított fizetésekkel rendelkező magánszemélyek ebben számukra nem lehetnek partnerek. Marad tehát a gazdag és mindenható Orbanista Állam, mint a “pénzügyi csatornák kiszélesítője“. A fentebb már említett Varga ezt emígyen képzeli el:

“Amikor az MFB segítségével a hitelezési kör bővítését szorgalmazzuk, akkor elsősorban nem az állami tulajdonú nagyvállalatokra gondolunk, hanem az MFB vállalatcsoporthoz kötődő leányvállalatokra, azokkal üzleti kapcsolatban lévő vállalkozásokra, főleg a kkv-szektorban működő beszállítókra, valamint az önkormányzatokra.“

Némileg mókás, hogy ez a Varga – aki az OTSZ ügyvezetőjeként talán rendelkezik némi ehhez szükséges alaptudással – nem tekinti “állami tulajdonú”-nak azon cégeket, melyeket az állami tulajdonú MFB alapított. Az meg egyenesen köznevetség tárgya szerintem, hogy kölcsön szempontjából még mindíg ügyfélnek tekinti a tokától bokáig eladósodott önkormányzatokat. Ámde az már mindenképpen figyelemfelhívó, hogy a takszövök hitelezési csatornáit az MFB-cégekhez köthető egyéb vállalkozásokra is kiterjesztené, melyek ugyan valóban nem állami tulajdonúak, de egytől-egyig a TUGGYUKIK birtokában vannak. Azok pedig semmi mást nem csinálnak, mint hogy állami, tehát a Köz által összeadózott forintokat dugdosnak ezen TUGGYUKIK zsebeibe.

A Manyup-megtakarítások kizsarolása óta elterjedt közvélekedés Orbanisztánban, hogy előbb-utóbb a bankbetétekre is sor fog kerülni. Ezt azonban a Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány csakis úgy tudja (jogilag “tökéletesen”) abszolválni, ha elébb a számlakezelő bankokat államosítja. Ámde többségük a “szarszemét külföldiek” tulajdonában áll, kinek van bőr a pofájukon még ahhoz is, hogy védjék betéteseik pénzeit. Ezért osztán lassan és türelmesen – a “magántulajdon szetségé”-nek szem előtt tartásával – rá kell őket beszélni az országból való távozásra, hálózatuk és legfőképp betéteseik átadására … természetesen “magyar tulajdonos”-nak!

A hvg.hu korabeli tudósítása szerint a (testileg is) Túltáplált Nemzeti Szuperego erről emígyen nyilatkozott (kiemelések: szendam!):

Orbán Viktor egy keddi rádióinterjúban az ügyletről azt nyilatkozta, hogy a Takarékbankban való állami szerepvállalás “egy átfogó hadműveletnek a része“. Azt mondta, hogy már a 2010-es választás előtt több körben is tárgyalt a magyar takarékszövetkezeti szektor vezetőivel az ágazat megerősítéséről, és most, hogy a Takarékbank német tulajdonosai úgy döntöttek, kiszállnak, lehetőség nyílik az állami szerepvállalásra. Így a takarékszövetkezetekkel “megegyezve, együttműködve, néhány új jogszabályt megalkotva egy rendkívül erős, stabil, a lakossághoz nagyon közel álló, számukra könnyen elérhető, sőt számukra a megtakarításokon keresztül tulajdonosi részvételi lehetőséget is kínáló pénzügyi szolgáltatói intézmény jöhet majd létre” – emelte ki, hozzátéve, hogy a Takarékbank megvásárlása csak az első lépése a tervnek.

Hozzátette, hogy ki kell várni azokat az üzleti lehetőségeket, amikor az állam beléphet az alapvető közszolgáltatások piacára, mert szerinte Magyarország akkor jár jól, ha az emberek létfenntartását meghatározó szolgáltatásokat saját kézben tudja tartani az állam, ám a tulajdon szentsége miatt “nem lehet ezeket csak úgy visszavenni”. Példaként említette, hogy a főváros visszavásárolta a vízműveket: “lesznek szerintem még hasonló akvizíciók a jövőben is, és a magyar államnak ezeket érdemes támogatnia, sőt magának is aktívan részt vennie ebben”.

Nos, ezen “rábeszélés” egyik első megdolgozottja volt az a bizonyos német DZ Bank AG., amely az idei nyár elején, mindössze 4 milliárdért lepasszolta a TakarékBank 38,5%-át az állami MFB-nek. A bent marad tulajdonosok, de főleg a betétesek pedig hitelezőivé fognak válni az Orbánállamnak, meg azon keresztül a Tuggyukik cégeinek, lévén a TakarékBankba tett pénzüket tulajdonképpen államosították!

Nem vagyok egyetlen takszöv betétese sem, de ha az lennék, hát szélsebesen kimenteném a pénzemet valamelyik biztonságosabb, többségében külöldi tulajdonú bankba! …  Bár az a legbiztosabb, ha egy másik államba!

… és ezt …

… szendamondja!

PS.: Ez a takszövökben “bentragadt” cca. 600 milliárd a nemzetgazdaság hitel- és beruházás-ínségéhez képest tulajdonképpen aprópénz. Ahhoz képest is az, hogy az Orbán pápa által szentesített unorthodoxia eleddig mennyi kárt okozott. No de, ha a Simicskanyergesdemjáncsányi & Tsai. féle nemoligarchák közismert szerénységét nézzük, nekik a “kleine fische, gute fische“-alapon ennyi is elegendő lesz … pár hónapig! … Hogyaza herrdörrgős, jóbüdös QA…!

A hétvége termése

A most mögöttünk maradt hétvégén három írás (egy interjú, egy jegyzet és egy poszt) ragadta meg a figyelmemet. Az alábbiakban – szószerinti utánközléssel – valamennyit megosztanám Olvasóimmal!

A minőségi újságírás egyik legnagyobb magyar alakja, Lendvai Pál (Paul Lendvai) interjút adott a Népszavának. Ebben “laktanyá“-nak minősíti a Fideszt, “őrmester“-nek Orbánt, a “politikai együgyűség bajnoká“-nak pedig az LMP-s Schiffer Andrást. A Bajnai-féle mozgalommal kapcsolatos kormánypárti “civilek” által indított kampányról többek között emígyen emlékezik meg:

– Újabb karaktergyilkossággal próbálkoznak?
– Így van. De Bajnai megindult az úton, amin szerintem nem szabad megállni. Amit elkezdett, a magyar társadalom érdekében folytatnia is kell. Ő ugyanis az egyetlen, akinek valamilyen sansza van egy balközép párt vagy mozgalom létrehozására. És azt hiszem, hatalmas hibát követnek el azok, akik Bajnai ellen lépnek, ők ugyanis a Fidesz eszközeiként funkcionálnak. Ebből a szempontból pedig a politikai együgyűség is nagy szerepet játszik a jövő alakulásában. Például itt van Schiffer András, a politikai együgyűség bajnoka. Én Orbán helyében odaadnám neki is a nagykeresztet, mert annyit a Fidesznek egyetlen ember sem használt még a magyar balközépen, mint Schiffer.

==> a teljes szöveg a “Köztársaságot!” blogon olvasható!

Ugyancsak a Népszavában jelent meg Bod Tamás jegyzete, mely egy ismerősével történt beszélgetésről szól. Ebben Bod barátja egy érdekes, de roppant dermesztő elméletet ad elő:

“Csak nem azt akarod mondani, hogy bár önsors- és országrontó, amit tesznek, de adni kell nekik még négy évet, hogy ebbe az eszement hatalmi őrületben végül politikailag megsemmisüljenek?! Csak nem oda akarsz kilyukadni, hogy a remélt demokratikus ellenzéki összefogással nem szabad megnyerni a 2014-es választást?” – kérdeztem. “Beleremegek, hogy kimondom: erről van szó!” – felelt, majd sokat mondóan elhallgatott.

==> a teljes szöveg a “Köztársaságot!” blogon olvasható!

Az általam minden nap meglátogatott “Örülünk, Vincent?” bloggerközösség egyik állandó szerzője, “jotunder” egy rendkívül tanulságos “sci-fi”-vel ajándékozta meg a közvéleményt. Írása szerint egy (valószínűleg) csótány arra ébred, hogy emberré vált.

    Egy reggel, amint Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, azt vette észre, hogy az ágyában egy szörnyű lénnyé alakult át. Puha, rózsaszín teste lett, hasán mintha egy apró, teljesen értelmetlen és sehová sem vezető lyuk lett volna, a feje pedig tele lett szőrrel.  Két pár lába maradt, a felső pár elcsökevényesedett, nem is lehetett rajta járni. Mi történhetett velem? – kérdezte magától. “Egyáltalán, hogy lehet ez, hogy megyek így dolgozni?”

==> a teljes szöveg a “Köztársaságot!” blogon olvasható!

Minden kedves Olvasómnak melegen ajánlom: vegye magának a fáradtságot a kattintgatáshoz, meg az olvasáshoz is!

… és ezt …

… szendamondja!

CÖF-röffre napi 10 millió!

Egy ilyesmiben alaposan járatos ismerősöm szerint manapság körülményes és nehéz munkának számít az adománygyűjtés. Ennek oka egyrészt az emberek pénzhiánya, másrészt a mélyen beivódott bizalmatlanság. Persze mindíg vannak “üdítő” kivételek!

A haverom szerint a legkönnyebb helyzetben az olyan közismert szervezetek vannak, mint pl. a Magyar Vöröskereszt, vagy a “piacon” már évtizedek óta jelen lévő, különböző alapítványok. Ezen szervezetek adományozóinak elsöprő többsége azonban a nagyvállalati és pénzintézeti körből kerülnek ki. A kisebb, ismeretlenebb szervezeteknek, netalán konkrét és egyedi célra (mondjuk egy gyerek speciális, kizárólag külföldön elvégezhető műtétére) kizárólag magánszemélyektől gyűjteni azonban majdnem reménytelen. “Elképzelhetőnek tartod, hogy két-háromszáz forintos magánadakozásból mindössze 10 nap alatt 100 millió forintnyi összeg gyűljön össze?” – kérdeztem tőle. “Az teljesen ki van zárva!” – nézett rám rőkönyödötten. “Aki ilyet állít, az hazudik!“.

Nos, tisztelettel jelentem, hogy a haverom téved. Van ugyanis Magyarországon egy olyan szervezet, nevezetesen a Civil Összefogás Fórum (CÖF), amely képes volt e csodára. A Fórum elnöke, Csizmadia László hivatásos főcivil még november 8.-án jelentette be, hogy a CÖF az “Együtt 2014” mozgalom megalakulása és Bajnai Gordon október 23.-i színrelépése okán úgynevezett “Emlékeztető Kampány“-ba kezd. Ennek részeként az írott és elektronikus sajtóban, valamint az utcákon hírdetéseket fognak elhelyezni, illetve mind a 4,2 milliónyi magyar háztartáshoz egy tájékoztató kiadványt juttatnak majd el, melyben emlékeztetni óhajtják a polgárokat azon gazságokra, melyeket a Gyurcsány– és a Bajnai-kormány követett el velük szemben. Csizmadia hozzá tette még, hogy az ehhez szükséges költségeket a szimpatizánsaiktól beszedendő “néhány száz forintos adományokból” fogják fedezni.

Nem telt bele tíz nap, s a BKV buszain, a vidéki napilapok oldalain, egyes internetes portálok címlapjain (pl.: index.hu), valamint a közterületek erre szolgáló felületein már meg is jelent, a néhány óra alatt közismertté vált CÖF-hírdetés:

A net népe persze nem hagyta szó nélkül a dolgot, s extra-gyorsan legyárott mémek tucatjaival válaszolt a CÖF-röfögésére. Legelébb ez …

… aztán ez, …

              

Lesz még ennél lejjebb is!

Párbajkihívásig fajuló nézeteltérés támad az ősnemes Earl és az újgazdag Lord között. Utóbbi szeretné elkerülni a számára végzetes kimenetelűnek igérkező duellumot, s ezért békekövetnek kéri fel egyik barátját. Az hamarosan vissza is tér, s közli a jóhírt: az összecsapás elmarad, lévén az Earl szerint a Lord “emberi minősége nem teszi lehetővé”, hogy emígyen vegyen rajta elégtételt egy úriember. “Hát ennek nagyon örülök.” – mondja a Lord megkönnyebbülten. “Valóban?” – csodálkozik rá a barát. “Akkor te nem értetted meg az üzenetet. Az Earl szerint te egy akkora gazember vagy, hogy még a kezét sem óhajtja bepiszkítani veled!“

Vannak esetek, amikor a személyes műveltség, az ösztönös intelligencia, illetve a “von Haus aus” kultúráltság hiánya okán egyesek nem értik meg a nekik szóló, elegánsan megfogalmazott, de rendkívül lesújtó kritikákat. Ilyen a mi szeretve(?) tisztelt(?) miniszterelnök(?) urunk(?) és az ő “kormány”-nak becézgetett, többségében felkapaszkodott újgazdagokból, vidéki suttyókból és netto gengszterekből álló díszes társulata is. Igaz, hogy jószerint hatalomra jutásuk óta kapják rakás szám a befolyásos nyugati politikusoktól és szervezetektől a kemény kritikákat úgy a parazitikus és ostoba gazdaságpolitika, mint a diktatúrát kiépítő jogalkotás miatt, azokból semmit nem voltak hajlandóak komolyan venni, lévén nem az általuk megszokott “direkt”-módon (három koki, két saller és egy alapos picsán rúgás, pluszbonusz: “elmésztemárajókurvaanyádba”) lettek kinyílvánítva, hanem a diplomáciai etikett (“pávatánc”!) adta kereteken belül.

Ámde ennek mára nyílvánvalóan vége. Odakint egyszerűen megunták, hogy a belőlük élősködő aljas kis gecik, porbafingó, getbájer pincsik a Gazdi bíztatására hörögve-vicsorogva kaffogjanak a bokáik körül, …

… hogy egy szocio- és pszichopata majom úgy kunyerlájon tőlük pénzt, hogy közben a gusztustalanul redvásvörös és ráadásul pucér picsáját mutogassa nekik vigyorogva, …

… s ezt egy kényszeresen hazudozó közgazdasági idióta az egyedfejlődés japánseggpöttyös csúcsának állítsa be. (Mindkét “installációért” köszönet “Fabius” kollégának!). Ezért osztán hangnemet váltottak.

Legelébb az IMF-nél szakadt el a cérna. Tapasztalva azt, hogy a többszörösen megcáfolt és lelepleződött nyári “Követelés-lista“-hazugságot még egy két hónappal későbbi “Nem“-kampánnyal is megfejelte a pulyka-kosztümben pávatáncot lejtő Seggfej-kabinet, hát elébb a tokioi konferencián alibiző Vargamarabut állították a szőnyeg szélére, osztán némi vérnyomás-csökkentés után kiadták a nyilatkozatot, miszerint a Valutaalap akkor fogja folytatni a tárgyalásokat Magyarországgal, “ha annak kormánya kinyílvánítja, hogy a Szervezetet fontos és hasznos partnerének tekinti“. Ez persze még mindíg be volt “csomagolva” némi köteles kultúráltságba – pedig valójában arról szólt, hogy “Akkor tárgyalunk ezzel az alattomos senkikből álló, vidéki balkánbunkó társasággal, ha június közepén a Szaharában hóakadályok lesznek!” – ezért aztán Vargamarabu meg a Gondozója ezt sürgősen úgy értette félre, hogy “nincs akadály a tárgyalások folytatása előtt“. Aztán, hogy megkapta az IMF válasz-esemesét, miszerint “Nincs ám a lópikulát! Te meg a Főnököd vagytok azok! Fuck you!“, a szolnoki Nyerges-maffia belberkeiben kikupálódott Karcagivarga, a némi Házi Adómentessel átmosott és begőzölt, nyakán hordott “hydroglobus”-t bólintgatva, egy vidéki rendezvényen elégedetten hátra dőlve már arról értekezett, hogy az IMF-hez hasonlóakkal rendes magyar ember szóba sem áll! (Hochkultur von Haus aus! Nicht war?)

A minap pedig személyesen a magyar gazdasági “Fairytale” szerzője, …

… a “Széleslátókörű Elkúrcsy Mester” is kapott egy alapos fricskát azon európai gazdasági köröktől, melyek állítólag csodálva szemlélik és követendőnek tartják a “Magyar Modellt“. E modell atyjának ugyanis a “Financial Times” kiosztotta az “Európa Legrosszabb Pénzügyminisztere”-díjat, melyet a lap azzal indoklot, hogy Matolcsy volt az, aki a legtöbbször számolta félre országa gazdasági növekedését. Persze ehhez hozzá tehették volna, hogy a Mi Gyurcink az egyetlen olyan pénzügyminiszter, aki nem is az, ráadásul még abban is unikum, hogy nem csak minden eddig általa összevasvellázott és a parlament által megszavazott költségvetési törvény egy-két hónapon belül megbukott, de már az is (a 2013-as), melyet még végrehajtani sem kezdtek meg!

Ennél még konkrétabb volt a Bank of Amerika-Merryl Linch londoni elemző közgazdásza, aki országértékelőjében szó szerint azt írta Orbanomatolcsysztánról, hogy “Magyarországot el kell kerülni!“, lévén a budapesti kötvény- és részvénypiac eleddig csak azért nem omlott még össze, mert “a csillagok kedvező együttállása” (azaz a befektetők optimizmusa) ezt pillanatnyilag még elkerülhetővé tette.

Persze Matolcsy szerint ezzel nem köll törődni, hiszen a londoni pénzkalózok a magyar államkötvények hozamainak magasan tartása érdekében időnként leminősítéssel fenyegetőznek, de azért van itt két kisebb bibi. Az egyik az, hogy a jelenlegi “BBB – “-, azaz a “befektetésre nem ajánlott, negatív kilátással“-kategóriánál lejjebb már nincs hivatalos grádus, maximum az olyan elemzői vélemény, mint a fentebbi. A másik, hogy amikor megszűnnek azon bizonyos csillagok kedvező együttállásai, s néhány nagybefektető/kötvényvásárló elolvassa a BA-ML “nulláslisztbe belecsapó” ezen véleményét (már megtörtént!), akkor nincs az a Turulkotlotta Gazdasági Zseni, aki meg tudja akadályozni az ország összeomlását!

Még akkor sem (sőt, akkor pláne nem!), ha jövő márciusban egy “Matolcsy” nevezetű MNB-elnök kinyitja a 10 milliárdos tartalék-trezort Vityu Kán rablóhordája előtt!

… és ezt …

… szendamondja!

Minden gőzt a dudára!

A nyolcvanas esztendőkben keletkezett egyik kedvenc rendszer-viccem (tömörítve) emígyen hangzott: “A szocializmus hajója azért állt le, mert az elvtársak minden gőzt a motor helyet a dudára irányítottak“. Nos, valami hasonlót művelnek a mai nertársak is: veszettül tutul a “Gyorsnaszád” kürtje, de egy centit nem haladunk előre. Hátra – a mindent beszívó csődörvény irányába – viszont annál gyorsabban.

Nem hiszem, hogy bárki számára újdonságot jelentene az, hogy kijelentem: az Orbán-kormány egyszerűen nem ért az ország irányításához. Minden tudásuk kimerül annak erőforrásainak fosztogatásában, illetve az álságosan hazug propagandaszövegek hangoztatásában. Ámde még a rablott pénzt sem képesek gazdaságosan felhasználni, hiszen bizton állíthatom, hogy minden egyes magánzsebbe tömött közforint mellé legalább még egyet (ha nem többet) szükséges költeniük az erről, valamint az általuk egyre jobban lerohasztott gazdaságról való figyemelterelésre.

A kampánygépezet, az erre szakosodott apparátus költségigénye ugyanis szinte hetente emelkedik, lévén feladatai is egyre szaporodnak, melyeket azonban egyre kevésbé tud teljesíteni, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy azt is csak kontraproduktívan. Ennek oka az, hogy a korábban vérprofi és maximálisan célorientált PR-csapat figyelme és energiái mára túlzottan megosztottá váltak: folyamatosan alkalmazkodnia köll a gyorsan változó és egyre kedvezőtlenebb helyzethez, emiatt jószerint hetente kell valami új hazugságot kitalálnia (mely egyúttal feledtetni is hivatott az alig pár héttel korábbi “igazságot”), ellensúlyoznia az önjáróvá vált Alrendszerek (a párton és a kormányon belül egymással harcoló érdekcsoportok, a felhígult médiacsapat, illetve személyesen a miniszterelnök) szaporodó baklövéseit, s mire nekiállhatnának a besulykoláshoz, máris dobhatják szemétre az egészet, s kezdhetnek kitalálni egy újat.

A 2002-10 között kitűnően működött mechanizmus szétesésének egyik eklatáns példája a hírhedt anti-IMF kampány. Az még ugyan a régi időkre emlékeztetett, hogy megíratnak egy cikket a “Magyar Nemzet” címmel megjelenő nyomdaipari termékkel, mely az IMF nemlétező követeléseit taglalja. Az is, hogy Orbán még ugyenezen napon a sárvári frakció-értekezleten erre építve kijelenti, hogy mánpedig ilyen követeléseket mi teljesíteni nem vagyunk hajlandóak. No de tíz héttel a bejelentés és 9 héttel a lelepleződés után ugyanezen témában egy IQ80-ra belőtt hírdetési kampányt beindítani maga a teljes amatörizmus. Azt ugyan sikerült elérni, hogy az erre költött 200 milla jelentős része a “megfelelő helyre” kerüljön, no de ezzel csupán azokat lehetett “meggyőzni”, akik egyébként is vakhitűek, a többiek pedig jól körberöhögték az egész díszes társaságot. Arról nem is beszélve, hogy ez, így és ekkor már semmi mást nem üzent a “bizonytalankodók” számára is, minthogy a NER tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint a közpénzek nyergesvontatóval való ellopásáról.

Ugyancsak ez az IMF-ellenes, mindmáig le nem csengett reklámhadjárat bizonyítja azt is, hogy a sültprofi PR-osok mennyire nem képesek már egyazon mederbe terelni a nevezett Alrendszerek szétfolyó kommunikációját. A hivatalos álláspont ugye az, hogy “Nem engedünk az IMF követeléseinek!“, azaz nem akarnak megállapodni a Valutaalappal. Ehhöz képest Matolcsy múlt csütörtökön a szokásos heti válaszos cikkében már azt írja, hogy a nemzetközi pénzvilág kalózai azok, akik számára az IMF-megállapodás tető alá hozása veszélyes lenne (mivel nem tudnák fosztogatni a magyar kincses-gyorsnaszádot!), ugyanis ebben az esetben kevesebbet nyernének a magyar államkötvényeken. Már itt is ordító az ellentét, hiszen akkor Matolcsy de facto azt állítja, hogy maga az Orbán-kormány az amelyik e nemzetközi pénzkalózok érdekeit szolgálja, de még kiabálóbb a dolog, ha ugyanezen Matolcsy ugyanezen a napon Hódmezővásárhelyen megtartott előadását olvassuk, melyben schwarz-um-weiss kijelenti: Magyarország csökkenő hozamok mellett képes finanszírozni önmagát a nemzetközi pénzpiacokról! Há’ mijafasz van Gyurci, megszelidültek a kalózok?

Ámde a hódmezőlázárhelyi publikum, amely ájult szájtátással asszisztálta végig Matolcsy “japánseggpöttyös” bohóckodásait, abszolute nem olvassa a vastagon kormánypárti Heti Nyálast, így nem is ébredhetett tudatára a szóbűvészkedésnek. Ámde a demokratikus ellenzék pártjai sem, pedig egy kicsiny odafigyeléssel nyugodtan telekürtölhették volna a maguk hajókürtjeivel a számukra egylőre még rendelkezésre álló médiatartalom-felületeket ezzel. De nem tették, mert nekik sem tűnik fel már semmi, mert az ő ingerküszöbük is olyan magasan van, hogy arra állva a Csomolungma is pusztán vakodtúrásnak tűni. Ezért aztán az önellentmondások felfedezését, azok leleplezését és vicsorogva-sírva körberöhögését simán ráhagyják az olyan mezei bloggerekre, mint én is vagyok. Osztán ők kerek szemmel csodálkoznak, én meg dühöngök azon, hogy a Jónép miért nincsen még az utcákon az újabb és újabb aljasságok okán? Há’ mégis hogyan Ellenzékikéim, ha mi csináljuk a Ti dolgotokat, Ti meg egymással vagytok elfoglalva? He?!

Arra is csak mi, netskribálók figyeltünk fel igazából, hogy Vityu Kán a júliusi hőségben (bepiálva/bexanaxozva/begombázva – külön-külön, avagy összességében?) a nekivadult és elaggó Skála Kópé magánszervezetének összeröffenésén nem csak lefélázsiaizta az egész magyar társadalmat, hanem még a “gazdasági szabadságharcról”, a matolcsysta unorthodoxiáról is alaposan lerántotta a leplet. Akkor ugyanis kijelentette, hogy “Az összes fejlesztés kilencven százaléka uniós pénz és ehhez kapcsolt magyar önerő. Ez azt jelzi, hogy nincs magyar pénz fejlesztésre, csak azt tudjuk ilyen célokra költeni, amit az EU-tól kapunk. Ezért nem hagyhatunk egyetlen forintot sem a közös kasszába!“.

Én készséggel elhiszem, hogy akkor kurva meleg volt, ráadásul szabadságolási időszak is, no de az az elhűvösödött őszre már csak feltűnhetett volna valamelyik nagytudású ellenzékinek, miféle kapcsolat vagyon  ezen kijelentés, valamint aközött, hogy újabban már nem az államadósság, hanem a költségvetési hiány GDP-arányos mértéke lett az Elsőszámú Közellenség! Hogy azért kapunk három héten belül három pekidzset a nyakunkba, hogy a hiányt három százalék alatt tartva a simicskák továbbra is hozzá juthassanak az EU-s kohéziós alapokban bentragadt háromszor háromszáz milliárdnyi fejlesztési pénzalap egy részéhez … amely nem mellesleg azért maradt a brüsszeli kasszában, mert Don Vittorio másfél éven át leállítatta a pályázatok elbírálását és kifizetését, az ezzel többé-kevésbé megfelelő szakmai színvonalon foglalkozó állami szervezetet (ÚMFT) pedig teljesen szétverte.

Hát nem ez (is) lenne a demokratikus ellenzék egyik legfontosabb feladata? Hát nem az, hogy rámutassanak: a nagy hiánytartó görcsölésben néhány milliárd elvonása érdekében gyakorlatilag vizsgaidőszaki “szénszünetre” kötelezték egyetemeinket?; hogy annyira köll a pénz, hogy már a Magyar Vöröskereszt hatmilliárdnyi vagyonát is lenyúlnák?; hogy a legszegényebbeknek fenntartott, 60 milliárdos állami kasszát ippeg most kurtítják meg 20 milliárddal? Ámde eközben a kutya által nem nézett, hírhamisító konglomerátum (MTVA) 77 milliárdjából egyetlen fillért sem vonnak el (mert abból a Közeliek még lophatnak pár milliárdot), tovább csökkentik a legmagasabb keresetűek közteherviselését újabb cca. 100 milliárddal (miközben már az Egykulcsos miatti 500-600 milliárdot is maga előtt görgeti tavaly óta a költségvetés!), a Hivatásos Civileknek meg került pár százmillió valahonnan, hogy (önmagukat) emlékeztessék a “vérgyalázatos” Gyurcsány-Bajnai korszakra!

Az országgyűlés frakcióval is rendelkező demokratikus ellenzék pedig ezalatt és ehelyett mivel is tölti az idejét? A Lömpikék 84 küldöttje például azzal, hogy megszavazza a Schiffer-koncepciót, miszerint csakis a parlamenten kívüli ellenzékkel szabad szövetkezni, s ippeg ezért nem szabad összeállniuk a parlamenten kívüli “E14“-mozgalommal! Az MSZP pedig azzal, hogy elnöke a választási törvény AB elé vitele érdekében levelezgetni kezdett azzal az Áder Jánossal, aki kizárólag azért lehet a posztján, mert Orbán hű bérence, s aki ha ezt meg is teszi, nem csak újabb “demokratikus tollat” tűzhet a (vas)kalapjára, de csupán csak helyben hagyathatja ezt az egész antidemokratikus förmedvényt, lévén az ma már az Alaptörvény része!

Szóval húzza a csődörvény magába a magyar Gyorsnaszádot, amely már küzdeni sem tud ellene. Nem tud, mert minden gőz a dudára van irányítva! Ezt csinálja a kormány, de sajna az ellenzék (egy része) is!

Csak gratulálhatok az érintetteknek!

… és ezt …

… szendamondja!

Úgy még is: kik vagytok Ti?!

Boldogult (és boldog) egyetemi hallgató koromban, egészen pontosan 1988-ban a tanszékünk legnépszerűbb Professzorát a szó legszorosabb értelmében a halálba hajszolta két személy: egy “ember” és egy Ember.

Professzor Úr ugyanis elkövette azt az óriási hibát, hogy az 1980-as katedra-szerzésétől kezdve mást sem mondott/tanított, mint hogy az akkori, államkapitalista rendszer, annak módszerei nem csak gazdaságilag, de főleg a Társadalom, illetve annak normális, pszichés fejlődése szempontjából is abszolute káros, az Ország jövőjére nézvést pedig teljes mértékben kilátástalan. Mint elkötelezett nép(munkás)párti, ippeg pont ezért csatlakozott az úgynevezett “Reformkommunisták” MSZMP-n belüli csoportjához annak ellenére, hogy sem ő, sem a pártbéli frakciója, de pláne a pártbéli többség sem volt soha “kommunista”!

Az “ember” a tanszék pártitkárnője volt, akinek akkori véleménye szerint “mindenkit fel kell akasztani, aki A Párt kizárólagos hatalmát akár megkérdőjelezni is merészeli!“, azt a Pozsgayt pedig, aki “népfelkelésnek merészelte nyílvánítani az ’56-os Ellenforradalmat, személyesen ölném meg!“. Ez az “ember” a Professzor halálának évében, mindössze hat hónap alatt volt képes négy (szakmai!) vizsgálatot indíttatni a népszerű tanár ellen, aki – bár elöljárói biztosították őt a számára kedvező jelentésekről – egyszerűen nem volt képes túltenni magát azon, hogy egy Karrierista Seggnyaló, egy Szakmai Senki rendezzen számára ideologiai autodafékat!

Az “Ember” a tanszék egyik vezető “reformkomcsija” volt, aki ugyan elismerte Bibó teljesítményét, de alapvetően lukácsista volt. Ippeg ezért szinte naponta vitatkozott A Professzorral mondván: aki a Nép érdekeit tartja szeme előtt, semmiképpen nem akarhat kapitalizmust Magyarországon, hiszen azzal automatikusan a Jobboldalnak veti meg az ágyat! “Tudhatod Te is, mit tett ez a banda idehaza mindenkivel!” – mondta neki gyakran, s a Professzor tényleg tudta, de nem látott kiutat, megoldást, mert tudta: “… a Nép szocializmussal szennyezet, kapitalizmusra alkalmatlan“.

A Professzort 1988 novemberében temettük, mert bele szorult a szükségszerűség és az elkerülhetetlenség satujának két pofája közé, s ezt nem volt képes feldolgozni. Végső búcsúztatását az egyetem állta, temetésén alig harmincan voltunk.

Az “Ember“-t két esztendővel később temettük el. Ő a Szocialista Párt várakozáson aluli mandátumszámaiba, az Antall-kormánnyal együtt (szerinte) hatalomra került Úri Középosztály mindent tönkre tevő hatalomra jutásába pusztult bele. Abba, hogy látta a Történelem ismétlődésének kezdetét. Temetését szintén az egyetem állta, búcsúztatásán pedig alig több, mint tizen voltunk. … Ugyanezen napokban az “ember“, csészealj-méretű és “KDNP”-feliratú jelvénnyel a kabátja hajtókáján ippeg a “jobboldal” helyi, önkormányzati kampányát szervezte/ideologizálta … vastagon köpködve a “kommunisták”-ra.

Az “ember“-t csak a minap szólította magához az Úr. Mint fideszes “irányítású” városunk egyik “legjelentősebb jobboldali filozófusa“, a polgári körök rendezvényeinek gyakori előadója, aki “oly’ tökéletes parabolákkal volt képes megvilágítani az egyszerű polgárok számára is a baloldali rezsimek kártékonyságát“, aki mindezek mellett “még betegágyán is értékes tanácsokkal látta el a város vezetőit” természetes, hogy önkormányzati dísztemetést kapott. Búcsúztatásán több százan voltak, közöttük egy olyan ismerősöm is, aki a ’80-as esztendők elejétől fogva volt tanúja az “ember” pályafutásának és pálfordulásainak is.

Ez az ismerősöm gyomorforogva jött vissza az “ember” ravataláról. Azt mondta: az elmúlt bő 20 esztendőben még nem látott ennyi volt MSZMP-tagot egyetlen helyen összegyűlni … igaz, ő még soha nem járt fideszes/kádéenpés taggyűlésen. Azt mondta, hogy hallgatva a nagyon bűzös antikomcsis-orbános-jobbos szövegeket, néhány perc múlva szívesen feltette volna a kérdést akármelyik mellette álló “búcsúztató”-nak:

“Nem szégyellitek magatokat? Úgy még is: kik vagytok Ti?!”

Nemelempé

Az elmúlt bő 22 esztendőben volt már szerencsénk néhány rendkívül ostoba “politikushoz”, akikből sajna mindíg akadt utánpótlás. Az egyik kedvencem közülük a szemét-fülét szorosra záró doktríner ideológus, az önfelkent szent, meg az ő követői. No, ilyenek gyűltek össze tegnap Csillebércen, a Lömpike-kongresszusra.

Nem tudhatom, kik és miféle várakozásokkal nézetek szembe a hétvégi LMP-dzsemborival, de magam nem tartoztam azok közé, akik valamiféle pozitív áttörésre, a józan ész diadalára számítottak. Ha csak az ellenzéki összefogásra vonatkozó, előzetesen már nyílvánosságra került két stratégiai javaslatot néztem, kizárólag arra gondolhattam: itt vagy egy “Tárgyaljunk, de…“-típusú időhúzós, kekeckedős határozat születik majd, vagy a teljesen merev elutasítás.

Első pillantásra a Jávor-féle javaslat tűnhetett távlatosabbnak, hiszen annak elfogadásával megkezdődhettek volna a csatlakozási tárgylások a Bajnai-féle “E14“-gyel, de csakis saját feltételek mellett, melyek közül kiemelkedik az, hogy az E14-be kizárólag olyan szervezetek nyerhetnek későbbi felvételt, melyek ellen az LMP-nek nincs kifogása, s ugyanez vonatkozna a majdani közös miniszterelnök-jelölt személyére is. A Schiffer-féle alternatíva ugyancsak lehetővé tenné az összefogási tárgyalásokat, de elsősorban a parlamenten kívüli ellenzékkel, míg az E14 ezen szempontból csakis akkor jöhet szóba, ha Bajnaiék “tisztázzák a múlthoz való viszonyukat“.

Van-e, volt-e különbség a két javaslat között? Tulajdonképpen nem sok, s ezen állításomat egyik kedvenc Shakespeare-drámám, a “Rómeó és Júlia” történetébe beágyazott parabolámmal szeretném megvilágítani:

Verona polgárai, miután a város Fejedelmét – annak jogcsorbító és vagyonfosztó intézkedései okán – szeretnék eltávolítani a trónról, komoly nyomás alá helyezik az egymással utcai harcokig fajuló ellentétben álló Capulet és a Montague családot, lévén az ő segítségük, összefogásuk nélkül a Közjó érvényesülése lehetetlen. A Montague-k, felismerve a Város érdekeit, a “Közös Minimum” alapján kibékülésre vonatkozó szándéknyilatkozatot adnak ki, melyben kijelentik: Verona jövője érdekében egyesíteni szándékoznák a két családot Capulet Julia és Montague Romeo házassága útján. A Capuletek erre a következő közleményt adják ki:

“Felismerve Városunk jövőjéért érzett felelősségünket, valamint a közvélemény igényének jogosságát, Klánunk a hétvégére Családi Tanácsot hívott össze, melynek témája a Montague-kal való, házasság útján történő egyesülés. Két javaslatot fogunk megtárgyalni. Jávor Capulet indítványa szerint azonnal kezdjük meg a leendő esküvővel kapcsolatos egyeztetéseket annak feltétele alapján, hogy a Capulet család egyedüli és kizárólagos jogosultságot kap a násznép összetételének meghatározására, mely vonatkozik a Vőlegény személyének kijelölésére is. Schiffer Capulet egyetért a tárgyalások megkezdésével és az esküvő megrendezésével, de azon feltétellel, hogy Romeo számoljon el a múltjáról, a Montague-k ismerjék el kizárólagos felelősségüket a veronai helyzet okán, illetve hogy Júlia vőlegénye bárki lehet, kivéve egy Montague-t.”

Bízva abban, hogy parabolám érthetőre sikeredett, most szeretném feltenni a kérdést, hogy vajon ki az, aki úgy képzeli, hogy Capulet-LMP ezen javaslatait a Montague-Ellenzékkel való megegyezés őszinte szándékával tette meg? Ki az, aki úgy képzeli, hogy a két ajánlat bármelyike is elfogadható a másik fél számára? Ki az, aki úgy képzeli, hogy a Capulet-LMP valóban a Közjót és a Közérdeket szolgálva a Fejedelem és annak Udvartartása leváltására, trónfosztására törekszik? Bár a Jávor-féle opció adott még némi jövőbéli reményt/illúziót, ámde a végül elfogadott Schiffer-koncepció végérvényesen bezárta az ajtót azelőtt, hogy a Lömpikét ne csak Őfelsége Kincstára által felbérelt/fizetett, hanem egy valódi ellenzéki pártnak tekinthessük. Túlzok? Lelke rajta annak, aki a Tapsztalati Tények ellenére ezt állítja!

A pártkongresszus eseményei egyébként még egy érdekes párhuzam felfedezésére adtak számomra lehetőséget. Párhuzam a Fidesz és az LMP között, ráadásul két szempontból is. Az index.hu fentebb linkelt tudósítása szerint a Schiffer-javaslat úgy nyert 84-77 arányban, hogy azt elsősorban a vidéki küldöttek szavazták meg, ráadásul mindezt éjfél környékén, mert valakiknek sikerült elérniük azt, hogy az eredetileg tervezett koraestéről eltolják ezen létfontosságú voksolást. Utóbbi miatt ezen a fővárosi küldöttek javarésze már nem vett részt, lévén haza indultak, míg a helyben elszállásolt vidékiek egytől-egyik jelen voltak. Az előbbi engem élénken emlékeztet arra, ahogyan az Orbán-frakció 1992 tavaszán a vidéki szavazatokkal kiszorította a Fodor-kört a párt vezetéséből, miáltal a Fidesz véglegesen elindult az Orbán-egyeduralom, az elmaffiásodás útján. Utóbbi pedig arra, hogy a létfontosságú szavazásokat későéjszakára tolni a jelenlegi Orbán-brancs tipikus parlamenti és manipulatív módszere!

Én most nem kezdeném újra felsorolni azon tényeket, miszerint a Fidesz által teremtett választási körülmények között csakis úgy lehet Orbánt meneszteni, ha minden körzetben egyetlen és közös ellenzéki jelölt indul. Arról sem szeretnék értekezni, hogy aki ezt nem tudja felismerni, az ostoba, aki pedig nem akarja, az netto gazember! Azt azonban megjegyezném, hogy az LMP schifferistái ma hajnalban sikeresen letették a matolcsysta állampolgársági vizsgát bebizonyítván, hogy nem demokraták ők, hanem virtigli félázsiai népségek. Ez pedig az “Örülünk, Vincent?“-en publikáló “szempontpuska” kollégám szerint ilyen egyszerű volt: 

Ha rajtam múlna, most nem matolcsysta “japán-pöttyök“, hanem óriási kékfoltok lennének a seggükön! De ami késik, az ugye nem múlik … igaz, nem is jön időben!

… és ezt …

… szendamondja!