Ha a pofátlanság fájna …

Még hogy szegény az Ország! Még hogy semmire nincs pénz! Fussa itt kérem mindenre, csak egy kis akarat, meg némi egészen elképesztő mértékű pofátlanság köll csak hozzá!

Az elmúlt hetekben, hónapokban az ember valahányszor rákattintott egy-egy hírportálra, mindíg talált legalább egy tudósítást arról, hogy a nertársak (hol az államadósság, hol a költségvetési hiány lefaragása érdekében) éppen melyik területről vontak el pár – összességében pedig több száz – milliárdnyi közpénzt. De nem múlt el úgy nap, avagy hét sem, hogy ne olvashattunk volna egy-egy újabb, teljesen szükségtelen, pár milliárdnyi közpénzt felemésztő kiadásról is, mellyel hol egy “közeli” cég, hol pedig “civil mozgalom” gazdagodott meg.

Az elmúlt őszön azon morfondíroztunk, hogy a miniszterelnök szűkebb hazája, micsoda fejlődésen megy keresztül, köszönhetően a Főkormányzó úr kegyes (ön)adományainak. Azon, hogy itt még a legromosabb épület előtt is térkövezett a járda, azon, hogy itt – (köz)pénz nem számít alapon – 200 ezerbe kerül egy-egy áteresz és azon is, hogy az itt egzisztáló, a “Strohmann”-nemzetségből származó (Mészáros, Flier, és Tiborcz) családok oly’ tehetségesen írták meg az állami földek bérleteire vonatkozó pályázataikat, hogy – törvény ide, törvény oda – több tízezer hektáros latifundumokhoz jutottak. Meg is állapítottuk, hogy unser Führer nem maradt hűtlen a magyar “Braunau“-hoz, s hogy itt tulajdonképpen az Új Orbáni Állam Fővárosa, azon belül pedig mein Vezér saját, különbejáratú, honi “Berchtesgaden“-e is épülget, de szorgalmasan.

Az elmúlt hónapban azt nem értettük, hogy az általános (de egylőre még “technikai”) recesszió kellős közepén, hogy az ördögbe telik a lerohasztott nagyvállalatoknak, a “válságadókkal” és “adósmentő” csomagokkal netto veszteségbe hajszolt kereskedelmi bankok egynémelyikének arra, hogy a TAO-kedvezményen keresztül 2,8 milliárd forinttal támogassák az Alcsúti Albertflóri felcsúti focista-keltetőjét, amely nem csak egy jellegzetesen makoveczes-újgazdagos “Akadémiával” …

…de még egy csilivili szállodával sőt, 200 millió forintnyi állami és EU-támogatásból állítólag felújított,…

… 40 hektáros, komplett kis Arborétummal is rendelkezik (ahol – gondolom – a NER által “kinemesített” mákvirágok, szamárkórók, cserszömörcék, kutyabengék és dísz- illetve lopótökök tekinthetőek meg, természetes környezetükben)!

Az elmúlt hét egyik legismertebb találóskérdése az volt, hogy a “hivatásos kormánypárti civileket” képviselő Civil Összefogás Fórum, vajh’ hogyan tudott mindössze alig tíz nap alatt (állítólag csakis magánszemélyektől) összekalapozni kemény 100 milliónyi magyar forintot arra a hírdetési kampányra, mellyel az Állampárt számára veszélyesnek bizonyult Bajnai Gordont és az “Együtt 2014” mozgalmat igyekeznek lejáratni (teszem hozzá: abszolute kontraproduktívan)? Míg a hivatásos újságírók, és a (magamfajta) bloggerek azt bizonyították be teljes sikerrel, hogy itt csupán egy álcivilesdiről van szó, s ez az egész …

       Bekemenet együtt.png

… csakis és kizárólag közpénzekből finanszírozódik, az ország egyik (ha nem “A“!) legjobb oknyomozó portálja úgy döntött, hogy a szoknyája alá néz ennek a cöf-copfos kislánynak, s némi kutakodás után meg is állapította, hogy biza’ “töke van a menyasszonynak“!

Az atlatszo.hu a keddi írásában nem csak azt állapította meg (bizonyította be!), hogy a CÖF honlapján tagokként feltüntetett szervezetek egy része soha a büdös életben nem csatlakozott a Fórumhoz, de azt is, hogy egy másik része pedig egyáltalán nem is létezik! További takonyhab eme cöfmadiás turhatortán, hogy maga a CÖF sem létezik, mivel ezen a néven semmiféle egyesület, mozgalom, gazdálkodó szervezet nincs hivatalosan regisztrálva, s ugyanez vonatkozik a hírdetéseket aláíró bekemenet.hu“-ra is, amely nem más, mint csupán egy domain-név! Ez pedig azt jelenti, hogy ezt az egész “Emlékeztető Kampány“-t egy bizonyos Csizmadia Lászlóra erősen hasonlító kísértetek és fantomok …

 
… szervezték meg és bonyolítják le. Ippeg ezért az atlatszo.hu joggal tette fel a kérdést, hogy akkor ki is volt valójában a hírdetések megrendelője és kifizetője, és igazából kik is gyűjtötték össze, milyen felhatalmazás alapján azoktól a bizonyos magánszemélyektől a fedezetül szolgáló adományokat, s ezt vajon mikor fogja kivizsgálni mondjuk a NAV?
 
Tegnap este óta van egy újabb dolog is, amin eltanakodhatunk. A “Magyar Közlöny” című viccgyűjteményben ugyanis megjelent egy kormányhatározat, amelynek értelmében:
 
“A diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékének erősítése céljából a kormány (egy) ‘Friends of Hungary‘ nevű amerikai alapítványt hoz létre. November 30-ig a nemzeti fejlesztési miniszternek 15 millió dollárt (körülbelül 3,2 milliárd forintot) kell alapító vagyonként  az alapítvány rendelkezésére bocsátania. Ugyancsak november 30-ig kell a miniszternek a 2012. évre vonatkozó – a határozatban nem számszerűsített – éves adományt, továbbá az alapítvány bejegyzésével kapcsolatos költségek fedezetét az alapítvány rendelkezésére bocsátania. Az alapítványban az állam tulajdonosi jogait a Miniszterelnökség gyakorolja.” (forrás: index.hu)
 
No, erre vajh’ miért volt szükség, avagy hogy a költővel szóljak: “Mire e lom?“? Pláne pedig miért ilyen gyorsan? Azt még megértem, hogy Felcsút Koronavárossá átpatyomkinizálása a miniszterelnök személyes heppje. Azt is, hogy a többezer hektáros csúti latifundum létrehozása a miniszterelnök saját biznisze, hiszen csupán csak az ez után járó, terület-alapú állami támogatásból holta napjáig, mindenféle munkavégzés nélkül (ahogy szokta) vígan megélhetne, ráadásul így több tízezernyi talpnyaló zsellért is szerez magának. Azt is értem, hogy a közkasszától elvont TAO-milliárdok a miniszterelnök személyes focimániáját hivatottak szolgálni. Ugyancsak érthető számomra, hogy az álcivil fantomszervezeten átcsorgatott, kb. 100 milliónyi hírdetési közpénz részben a miniszterelnök személyes politikai, részben pedig A Haver gazdasági érdekeit szolgálja (plusbonus: Csizmadiának is leesik pár fillér a strómanságért és a seggnyalásért cserébe).
 
No de ez az amerikai alapítvány-biznisz ugyan ki az ördög személyes érdekeit szolgálja? Ugyan ki az ördögöt, avagy kiket köll nekünk már megint kitömnünk csekélyke 3,2 milliárd forintnak megfelelő USA-dollárral, mint alapítói vagyonnal, illetve további, ismeretlen mennyiségű “adománnyal” és “bejegyzési költségek”-kel azon államkasszából, amely annyira kong az ürességtől, hogy …
 
  • félkarú, féllábú, súlyosan cukorbeteg, porkorongsérves, infarktusos és egyéb egészségügyi gondokkal küszködő rokkantaktól visszavont havi párezer forintnyi ellátás évi 2-3 milliárdjával köll azt feltölteni, ellehetetlenítve ezáltal a puszta létezésüket is?
  • az egészségügyi ellátásból annyi pénzt vonnak ki, amely még a kisebb betegségekben szenvedőek számára is életveszélyessé teszi az orvosi ellátást, a rendszeres gyógyszerszedőket pedig arra kényszeríti, hogy válasszanak: a betegségükbe, avagy az éhségükbe pusztuljanak bele?
  • az alap- és középfokú oktatásban már a táblakrétát is a tanárokkal vetetik meg, felsőoktatási intézményeinket pedig éppen most, a vizsgaidőszak kellős közepén, 7,2 milliárdos elvonással (“zárolás”) kényszerítik “szénszünet”-re?

 

Tudom, hogy még folytathatnám ezt a felsorolást, de inkább nem teszem. Azt sem kezdeném kutatni, hogy ezen amerikai alapítvány-biznisszel kapcsolatosan feltett kérdésemre vajon mi a helyes válasz. Előbbi túl hosszú lenne, utóbbit pedig (gondolom) hamarost úgy is kinyomozza az Amerikai Népszava tualjdonos-főszerkesztője, Bartus Laci. Engem az érdekelne, hogy ezt az egészet – a fentebb vázolt körülmények közepette – vajon hogyan fogják az “Urak” megmagyarázni? Sőt, az hogy vajon fognak-e egyáltalán magyarázkodni? Hogy erre rákényszeríti-e a sajnos gyakorta rendkívül lusta és trehány ellenzéki magyar sajtó (no, meg a pártok)? És ha igen, akkor vajon mi lesz az az ótvarosan falmelléki szöveg, amelyet az “Urak” meg fognak engedni maguknak?

Kíváncsian várom a fejleményeket. Ám addig is meg köll állapítanom: ha a pofátlanság fájna, ez az egész Díszes Társaság, napi 48 órán át fetrengene a kíntól!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Levél a Kondához

Mottó: “Míg az Ólban szavazgatott röfögő Kondája, elsunnyogott Viktor, A Gyáva, a kies-hegyes Szlovéniába!

– * –

Ti, röfögő Kondatagok, gombnyomogatásra programozott, Egybites Biodroidok, Orbánkreatúrák most idefigyelmezzetek!

Tudom, hogy most baromira fel vagytok háborodva, hogy nem a hivatalos titulusotokat használom, csakhogy az a nagy büdös helyzet, hogy mióta olyanok is viselték már az “országgyűlési képviselő” korábban megtisztelő címét, mint mondjuk Deák Ferenc, Bajcsy-Zsilinszky Endre, avagy Kétli Anna, azóta a Hozzátok hasonló alakokra ugyanezt alkalmazni gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy a nevezettek (és a meg nem nevezettek) emlékét, egykorvolt emberi nagyságát meg ne sértsük, le ne romboljuk. Márpedig a tisztelet nem jár automatikusan együtt a stallummal, azt biza’ ki köll érdemelni jószerint nap-napután azzal a bizonyos “aprómunká”-val, példaképként állítható, hétköznapi erkölcsösséggel, melyek mibenlétéről Nektek nyílvánvalóan a leghalványabb fogalmatok sincsen.

Persze most nem is értitek, miért kritizállak Benneteket ilyen alpári módon, hiszen Ti semmi mást nem műveltetek az elmúlt harminc hónapban, mint hogy hűen tartottátok Magatokat ahhoz a fogadalomhoz, melyet még a 2010-es választások előtt, a hírhedt Felcsúti Casting során személyesen a Vezérnek tettetek. Nevezetesen azt, hogy függetlenül az esetlegesen létező személyes meggyőződésetektől, a netalán felismert Közérdektől, a bárhonnan (akár a választóitoktól is) érkező kritikák és észrevételek ellenére mindenkoron tartjátok Magatokat az éppen aktuális Igazsághoz, illetve azon Parancsokhoz, melyeket személyesen a Führer, avagy bármelyik Személyes Megbízottja (pl.: a mindenre kész Lázár, a senkiházi Rogán, avagy a netto bűnöző Papcsák) Nektek kiadott.

Ebben Nektek tökéletesen igazatok is lenne, csakhogy a Felcsúti Ígéret nem más, csak mint elszálló füst, illanó pára ahhoz az Eskühöz képest, melyet 2010-ben, az Országgyűlés Alakuló Ülésén nekünk, a Magyar Köztársaságnak tettetek, s amelynek szövegét nem csak fenhangon elmondtátok (a Vezéretekkel együtt!), de aláírásaitokkal még hitelesítettetek is (a Vezéretekkel együtt!). Az pediglen valahogy úgy hangzott, hogy “A Magyar Köztársasághoz, annak Népéhez és Alkotmányához mindenkoron hű leszek, törvényeit betartom és betartatom … stb.”.

No most ehhöz képest mégis mit csináltatok? Legelébb a Népet árultátok el azzal, hogy megvontátok tőle a magántulajdon fölötti szabad rendelkezés jogát (Manyupok), a szakszervezetek által két évszázad alatt kiverekedett munkavállalói jogokat (Új Mt.), a jogbiztonságot (visszamenőleges törvénykezés). Osztán megszavaztatok minden olyan törvényt, mely a Népet a tisztességes bíráskodáshoz való jogától fosztotta meg, a mindenkori Hatalom önkényének kiszolgáltatta és megvontatok tőle minden fórumot (AB és népszavazás), ahol a jogcsorbítások ellen felszólamolhatott volna.

Mégosztánabb elárultátok az Alkotmányt, annak össze-vissza (napi/percnyi és ráadásul egyéni érdekek által diktált) módosítgatásaival, majd úgy en bloc az egészet azzal, hogy azt hatályon kívül helyeztétek, helyébe pedig egy öt-hat ember által kitalált, összevasvellázott-összebarmolt újat állítottatok, mely már csak az elnevezésével is megszűntette a Köztársaságot.

Tegnap pediglen feltettétek az egészre (meg Orbán fejére) a koronát azzal, hogy az Önmagatok által reánk erőltetett Alaptörvényt is megszegve, elvontátok a Néptől azt az általános és titkos választói jogot, amelyet még a legelvetemültebb rákosista diktatúra sem merészelt megtagadni! Amely 1945-től egészen 2012. november 26.-ig minden magyar állampolgárt megilletett bármiféle folyamodvány, kérelem, külön utánjárás nélkül!

Bazkikáim! Úgy mégis, csak magunk között, mondjátok már meg, hogyan merészeltétek még ezt is?! Hát semmiféle és minimális veszélyérzetetek sincsen? Nem gondoljátok, hogy ezért előbb-utóbb biza’ fizetnetek köll? Hogy valamikor valakik (több milliónyi dühös ember) majd számon kéri Rajtatok az összes disznóságot, melyeket Ti követtetek el egy maroknyi szocio- és pszichopata bűnöző, néhány amorális szörnyeteg érdekében és utasítására? Olyanok érdekében, akik (Veletek együtt) mélyen lenézik a Népet, s azt (Veletek együtt!) csupán csereszabatos biodroidoknak tekintik (Titeket is!)!

És mindezekért, a bizonyítható esküszegéseitekért és árulásaitokért cserébe mit is kaptatok? A Nagyok Asztaláról lehulló, Elétek odavetett maradékot a havi párszázezer forintnyi “tiszteletdíj” és “választókerületi pótlék” formájában (plusbonus: némi helyi korrupciós pénz, meg állami földek kvázi ingyé’ – de ezeket is csak a Kondaelit tagjainak!), miközben ezek a Nagyok havonta annyit lopnak el (Tőletek is, meg a gyerekeitektől és minden hozzátartozótoktól is Hülyőkéim!) amennyit Ti összesen, úgy kétszázvalahányan még akkor sem keresnétek meg, ha életetek fogytáig képviselők maradhatnátok! De nem maradtok, mert vagy regisztráció és voksolás, vagy – ha nem tértek észhez mihamarabb – némi vér árán, de ki lesztek rúgva!

Akkor pedig mi lesz Veletek, moslékzabáló és röfögő Disznófalka? Bebújtok majd egy pincébe, s megpróbáljátok túlélni a Népharagot? Ha sikerül is, mehettek a bíróságra, ahol a “demokratikus és alkotmányos államrend bűnszövetségben elkövetett megdöntéséért, az állam és a nép elárulásáért, esküszegésért, közvagyon és közpénzek eltulajdonításáért, hivatali hatalommal való visszaélésért, befolyással való üzérkedésért” felelnetek köll majd!

Ja, persze! Értem én, hogy abban bíztok, hogy majd a Vezér kihúz Titeket a szarból, s egyébként sem lehet majd semmi baj, hiszen eleddig a Führer is megúszott minden bűncselekményt, kezdve a pitiáner adócsalástól, bezárva a netto puccskísérletig. Ámde amikor majd tarthatatlanná válik a helyzet, ő és bűntársai simán fel tudják majd venni a nyúlcipőt, s valamelyik kellemes offshore-országocskában holtukig költhetik az innen kisíbolt pénzekkel feltöltött svájci bankszámláikat. De Ti?

Ti hová menekültök majd? Ki, vagy kik fognak Titeket megvédeni a jogos bosszútól, kimenteni Titeket az elkerülhetetlen számonkérés alól? Nektek nem lesz hová menni, csak haza, ahol ugyan ma még nyalják néhányan a seggeiteket, de meg ne tudjátok, valójában mi is a véleményük Rólatok, s majd mit is fognak tenni Veletek, ha eljő annak ideje is!

(Tudom, hogy Ti általában nem szoktatok olvasni, pláne nem olyan sajtóorgánumokat, melyek naponta szembesítenek Titeket a Nép, a Demokrácia és a Köztársaság ellen elkövetett bűncselekményeitekkel, a Rólatok alkotott általános és társadalmi véleményekkel. Ilyen orgánum pl. az Amerikai Népszava is, melyben az utóbbi témát illetően Csepeli György szociológus, az előbbivel kapcsolatosan pedig Vörös Károly, volt alkotmánybíró világosítana fel Bennetek úgy a jelenetekről, mint a jövőtökről. Én tudom, hogy az Orbánkonda tagjaiként Nektek az AN tíltott, de talán olykor-olykor van lehetőségetek arra, hogy egy titkos helyre egy a Miniszterelnökség, a Pintér-művek és a TEK által nem ismert laptop-pal elvonulva akár ezekbe is beleolvassatok. Tegyétek meg, s ha másért nem is, a puszta életetekért mindenképpen!)

Márpedig az a bizonyos Idő el fog jőni! Akkor pedig a Vádlottak Padján csupán Ti fogtok állni, már persze amikor a választói jogok alkotmány- (alaptörvény-) ellenes megvonásáról szóló tárgyalás zajlik éppen. Mert ugyanis amikor Ti ezt, a felvillanó lámpának reflex-szerűen engedelmeskedve (cserébe löttyen a moslék az etetőbe!) mellső csülkeitek egyikével az “igen“-gombot megnyomva megszavaztátok, akkor biza’ tök’ egyedül voltatok az ülésteremben! Nem tudom, feltűnt-e Nektek, de szinte a teljes Vezérkarnak ippeg akkor és teljesen véletlenül “halaszthatatlanul fontos, hivatali elfoglaltsága” támadt! Vezéretek simán elsunnyogott Szlovéniába, hogy aláírjon három olyan egyezményt, melyre egy minisztériumi slapaj is teljesen elegendő lett volna. Bajusz Király is valahol másutt biztosított magának alibit és még a törvényelőkészítések legfőbb kormánytudora, Navracsüccs is valahol másutt csücsült. Így osztán ők majd joggal mondhatják: mi semmi ilyesmit nem csináltunk, hiszen ott sem voltunk! Kivéve Titeket, meg a hátra hagyott és teljesen hülye Semjén Apostolt, aki persze joggal bízhat abban, hogy őt majd vagy a Vatikán, vagy az Opus Dei fogja kimenteni a slamasztikából.

És Titeket ki fog majd megmenteni Disznókáim? Ajánlom, hogy – ha van még mivel – gondolkodjatok el a fentebbieken, mert ha nem és mindent így fogtok csinálni a hátra lévő szűk másfél esztendőben is, akkor a hízlalás után Ti fogtok majd a vágóhídra menni … a kitokásodott, kipocakosodott Kondásotok helyett!

Két röfögéses zabálás, meg a szokásos seggnyalások közötti röpke gondolkodást kívánva, maradok tiszteletlen eltartótok!

szendam


Hogyan államosítsunk takarékbetéteket?

Miközben állítólag a kereskedelmi bankok többsége a (prolongált) túladóztatásuk és a kormányzati “adósmentő” intézkedések okán elszenvedett hatalmas veszteségeik miatt gyakorlatilag beszüntették hitelezési tevékenységeiket, Magyarországon még is van olyan pénzintézet, amely szinte fuldoklik a ki nem helyezhető betétállományban. Ehhöz persze némi “állami csöcsre” is szüksége lenne.

Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) ügyvezetője a minap azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy “a takarékszövetkezeteknek 500-600 milliárd forintnyi szabad forrásuk” lenne ahhoz, hogy bővítsék hitelezési tevékenységüket. Ám ehhez arra lenne szükség, hogy a nemrégiben meghatározó tulajdonossá vált Magyar Fejlesztési Bank (MFB) – amely a német DZ Bank AG.-tól vásárolta meg a TakarékBank 38,5 százalékos tulajdonrészét – tulajdonképpen saját ügyfélkörének és vállalati portfóliójának rendelkezésre bocsájtásával elősegítse ezt. Varga szerint a TakarékBankban óriási lehetőségek rejlenek e téren, hiszen egyrészt 1400 fiókos országos hálózata van, amely az országos betétállomány 10 százalékát kezeli (míg a hitelállomány esetében ez csupán 4 százalék!), piaci részesedése pedig így elérte a “tekintélyes” 5,35 százalékot, másrészt csupán az idei esztendő első felében 20 százalékkal volt képes növelni nyereségét netto 5,9 milliárd forintra (brutto 6,5 milliárd mellett).

Hát, valljuk be őszintén, ez nem semmi! Pláne ahhoz képest, hogy a kerbankok többsége nem a kihelyezendő szabad pénzek, hanem az ordas veszteségek tengerében fuldoklik, amely ugye egyenes következménye az orbanomatolcsysta unorthodoxiának. Ebből pedig “gerade aus” lehet levezetni azt a tényt, hogy idehaza a vállalkozások elsöprő többsége (kivéve: “Közeliek“) ugyancsak fuldoklik: a hitelek, a megrendelések hiányában, illetve a növelve csökkentett régi, meg az elmúlt harminc hónapban kitalált harminc új adó mocsarában. Mindezek fényében joggal vetődik fel a kérdés: ugyan hogy az ördögbe tud ilyen nyereséges lenni a TakarékBank, miért ilyen alacsony a hitelpiaci részesedése azaz, miért van ilyen “sok” szabad pénze?

Kifaggatva a Google-t e kérdéseknek csupán egyrészére találtam választ. Az még érthető, hogy miért ilyen magas a betéti piacon szerzett részesedésük. Nem csak viszonylag kedvező kamatot kínálnak (látszólag), de olyan településeken is még mindíg jelen vannak, ahonnan a nagyobb kerbankok a veszteségeik kompenzálása érdekében már kivonultak (fiókbezárások, leépítések). Márpedig ha “Röcsögén” a helyi lakos csupán egyetlen pénzintézet (“Bivalybasznád és Vidéke Tak.szöv.”) közül tud választani, akkor nyílvánvaló, hogy ott helyezi el megtakarítását (már ha van nekije egyáltalán). Az is rögtön érthetővé vált, hogy miért ilyen szokatlanul nagy a profitabilitása. Az egyik hitelekkel foglalkozó honlapon a “kereső”-be beütve a “Takarékszövetkezet, hitel, kamatok” szavakat ugyan az jelenik meg, hogy “A tartalom pillanatnyilag nem elérhető“, de némi további faggatózással kicsiholható egy nagyon lájtos, de semmiképpen nem mellékes figyelmeztetés:

Az utóbbi időben több olyan hír is megjelent, hogy egy-egy Takarékszövetkezet a hitelt igen kedvező kamat mellett kínálja! Szeretnénk felhívni ügyfeleink figyelmét, hogy a Takarékszövetkezetek hitel ajánlatának megtekintésekor legyenek figyelmesek, mert különben elkerülheti a figyelmüket a kezelési költség mértéke, mely gyakran igen jelentős költséget jelenthet! Természetesen ezzel nem jelenti azt, hogy egy-egy Takarékszövetkezet ajánlata nem lehet kedvező, csak azt, hogy a kamat csak az egyik havi törlesztőt befolyásoló tétel! Ez azért lehet megtévesztő (nem szándékosan), mert a nagy kereskedelmi bankok általában 0% kezelési költség mellett (bár magasabb kamattal) kínálják hiteleiket, mint a Takarékszövetkezetek többsége.

No ez az a momentum, mely érthetővé teszi a szokatlanul magas nyereséget, meg azt is, hogy miért van ennyi szabad, tehát kihelyezhető pénzük. Az előbbi az ügyfelek alapos lenyúlásából (kezelési költségek) származik, az utóbbi meg abból, hogy ilyen feltételek mellett jószerint senkinek nem köll a hitelük! Márpedig ha a betétállományt (országosan 10%) egy kereskedelmi pénzintézet nem tudja kereskedelmi hitellé (országosan 4%!) konvertálni, akkor csupán egyetlen helyen, az Államnál tudja kamatoztatni a pénzt, melynek forintalapú, tehát belföldi kötvényeinek kamatai jóval alacsonyabbak a betéteseknek kínált százalékoknál. Akkor pedig oda a szokatlanul szépséges nyereség!

A “takszöv”-ök hitelkihelyezési kényszere így már talán nyílvánvaló, mint ahogyan az is, hogy az államilag lerohasztott és recesszióba tolt gazdaság okán a valódi magánvállalkozások, a toprongyig adóztatott, elinflált és folyamatosan zsugorított fizetésekkel rendelkező magánszemélyek ebben számukra nem lehetnek partnerek. Marad tehát a gazdag és mindenható Orbanista Állam, mint a “pénzügyi csatornák kiszélesítője“. A fentebb már említett Varga ezt emígyen képzeli el:

Amikor az MFB segítségével a hitelezési kör bővítését szorgalmazzuk, akkor elsősorban nem az állami tulajdonú nagyvállalatokra gondolunk, hanem az MFB vállalatcsoporthoz kötődő leányvállalatokra, azokkal üzleti kapcsolatban lévő vállalkozásokra, főleg a kkv-szektorban működő beszállítókra, valamint az önkormányzatokra.

Némileg mókás, hogy ez a Varga – aki az OTSZ ügyvezetőjeként talán rendelkezik némi ehhez szükséges alaptudással – nem tekinti “állami tulajdonú”-nak azon cégeket, melyeket az állami tulajdonú MFB alapított. Az meg egyenesen köznevetség tárgya szerintem, hogy kölcsön szempontjából még mindíg ügyfélnek tekinti a tokától bokáig eladósodott önkormányzatokat. Ámde az már mindenképpen figyelemfelhívó, hogy a takszövök hitelezési csatornáit az MFB-cégekhez köthető egyéb vállalkozásokra is kiterjesztené, melyek ugyan valóban nem állami tulajdonúak, de egytől-egyig a TUGGYUKIK birtokában vannak. Azok pedig semmi mást nem csinálnak, mint hogy állami, tehát a Köz által összeadózott forintokat dugdosnak ezen TUGGYUKIK zsebeibe.

A Manyup-megtakarítások kizsarolása óta elterjedt közvélekedés Orbanisztánban, hogy előbb-utóbb a bankbetétekre is sor fog kerülni. Ezt azonban a Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány csakis úgy tudja (jogilag “tökéletesen”) abszolválni, ha elébb a számlakezelő bankokat államosítja. Ámde többségük a “szarszemét külföldiek” tulajdonában áll, kinek van bőr a pofájukon még ahhoz is, hogy védjék betéteseik pénzeit. Ezért osztán lassan és türelmesen – a “magántulajdon szetségé”-nek szem előtt tartásával – rá kell őket beszélni az országból való távozásra, hálózatuk és legfőképp betéteseik átadására … természetesen “magyar tulajdonos”-nak!

A hvg.hu korabeli tudósítása szerint a (testileg is) Túltáplált Nemzeti Szuperego erről emígyen nyilatkozott (kiemelések: szendam!):

Orbán Viktor egy keddi rádióinterjúban az ügyletről azt nyilatkozta, hogy a Takarékbankban való állami szerepvállalás “egy átfogó hadműveletnek a része“. Azt mondta, hogy már a 2010-es választás előtt több körben is tárgyalt a magyar takarékszövetkezeti szektor vezetőivel az ágazat megerősítéséről, és most, hogy a Takarékbank német tulajdonosai úgy döntöttek, kiszállnak, lehetőség nyílik az állami szerepvállalásra. Így a takarékszövetkezetekkel “megegyezve, együttműködve, néhány új jogszabályt megalkotva egy rendkívül erős, stabil, a lakossághoz nagyon közel álló, számukra könnyen elérhető, sőt számukra a megtakarításokon keresztül tulajdonosi részvételi lehetőséget is kínáló pénzügyi szolgáltatói intézmény jöhet majd létre” – emelte ki, hozzátéve, hogy a Takarékbank megvásárlása csak az első lépése a tervnek.

Hozzátette, hogy ki kell várni azokat az üzleti lehetőségeket, amikor az állam beléphet az alapvető közszolgáltatások piacára, mert szerinte Magyarország akkor jár jól, ha az emberek létfenntartását meghatározó szolgáltatásokat saját kézben tudja tartani az állam, ám a tulajdon szentsége miatt “nem lehet ezeket csak úgy visszavenni”. Példaként említette, hogy a főváros visszavásárolta a vízműveket: “lesznek szerintem még hasonló akvizíciók a jövőben is, és a magyar államnak ezeket érdemes támogatnia, sőt magának is aktívan részt vennie ebben”.

Nos, ezen “rábeszélés” egyik első megdolgozottja volt az a bizonyos német DZ Bank AG., amely az idei nyár elején, mindössze 4 milliárdért lepasszolta a TakarékBank 38,5%-át az állami MFB-nek. A bent marad tulajdonosok, de főleg a betétesek pedig hitelezőivé fognak válni az Orbánállamnak, meg azon keresztül a Tuggyukik cégeinek, lévén a TakarékBankba tett pénzüket tulajdonképpen államosították!

Nem vagyok egyetlen takszöv betétese sem, de ha az lennék, hát szélsebesen kimenteném a pénzemet valamelyik biztonságosabb, többségében külöldi tulajdonú bankba! …  Bár az a legbiztosabb, ha egy másik államba!

… és ezt …

szendamondja!

PS.: Ez a takszövökben “bentragadt” cca. 600 milliárd a nemzetgazdaság hitel- és beruházás-ínségéhez képest tulajdonképpen aprópénz. Ahhoz képest is az, hogy az Orbán pápa által szentesített unorthodoxia eleddig mennyi kárt okozott. No de, ha a Simicskanyergesdemjáncsányi & Tsai. féle nemoligarchák közismert szerénységét nézzük, nekik a “kleine fische, gute fische“-alapon ennyi is elegendő lesz … pár hónapig! … Hogyaza herrdörrgős, jóbüdös QA…!


A hétvége termése

A most mögöttünk maradt hétvégén három írás (egy interjú, egy jegyzet és egy poszt) ragadta meg a figyelmemet. Az alábbiakban – szószerinti utánközléssel – valamennyit megosztanám Olvasóimmal!

A minőségi újságírás egyik legnagyobb magyar alakja, Lendvai Pál (Paul Lendvai) interjút adott a Népszavának. Ebben “laktanyá“-nak minősíti a Fideszt, “őrmester“-nek Orbánt, a “politikai együgyűség bajnoká“-nak pedig az LMP-s Schiffer Andrást. A Bajnai-féle mozgalommal kapcsolatos kormánypárti “civilek” által indított kampányról többek között emígyen emlékezik meg:

– Újabb karaktergyilkossággal próbálkoznak?
– Így van. De Bajnai megindult az úton, amin szerintem nem szabad megállni. Amit elkezdett, a magyar társadalom érdekében folytatnia is kell. Ő ugyanis az egyetlen, akinek valamilyen sansza van egy balközép párt vagy mozgalom létrehozására. És azt hiszem, hatalmas hibát követnek el azok, akik Bajnai ellen lépnek, ők ugyanis a Fidesz eszközeiként funkcionálnak. Ebből a szempontból pedig a politikai együgyűség is nagy szerepet játszik a jövő alakulásában. Például itt van Schiffer András, a politikai együgyűség bajnoka. Én Orbán helyében odaadnám neki is a nagykeresztet, mert annyit a Fidesznek egyetlen ember sem használt még a magyar balközépen, mint Schiffer.

==> a teljes szöveg a “Köztársaságot!” blogon olvasható!

Ugyancsak a Népszavában jelent meg Bod Tamás jegyzete, mely egy ismerősével történt beszélgetésről szól. Ebben Bod barátja egy érdekes, de roppant dermesztő elméletet ad elő:

“Csak nem azt akarod mondani, hogy bár önsors- és országrontó, amit tesznek, de adni kell nekik még négy évet, hogy ebbe az eszement hatalmi őrületben végül politikailag megsemmisüljenek?! Csak nem oda akarsz kilyukadni, hogy a remélt demokratikus ellenzéki összefogással nem szabad megnyerni a 2014-es választást?” – kérdeztem. “Beleremegek, hogy kimondom: erről van szó!” – felelt, majd sokat mondóan elhallgatott.

==> a teljes szöveg a “Köztársaságot!” blogon olvasható!

Az általam minden nap meglátogatott “Örülünk, Vincent?” bloggerközösség egyik állandó szerzője, “jotunder” egy rendkívül tanulságos “sci-fi”-vel ajándékozta meg a közvéleményt. Írása szerint egy (valószínűleg) csótány arra ébred, hogy emberré vált.

    Egy reggel, amint Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, azt vette észre, hogy az ágyában egy szörnyű lénnyé alakult át. Puha, rózsaszín teste lett, hasán mintha egy apró, teljesen értelmetlen és sehová sem vezető lyuk lett volna, a feje pedig tele lett szőrrel.  Két pár lába maradt, a felső pár elcsökevényesedett, nem is lehetett rajta járni. Mi történhetett velem? – kérdezte magától. “Egyáltalán, hogy lehet ez, hogy megyek így dolgozni?”

==> a teljes szöveg a “Köztársaságot!” blogon olvasható!

Minden kedves Olvasómnak melegen ajánlom: vegye magának a fáradtságot a kattintgatáshoz, meg az olvasáshoz is!

… és ezt …

szendamondja!


Hírdetés – no comment!


CÖF-röffre napi 10 millió!

Egy ilyesmiben alaposan járatos ismerősöm szerint manapság körülményes és nehéz munkának számít az adománygyűjtés. Ennek oka egyrészt az emberek pénzhiánya, másrészt a mélyen beivódott bizalmatlanság. Persze mindíg vannak “üdítő” kivételek!

A haverom szerint a legkönnyebb helyzetben az olyan közismert szervezetek vannak, mint pl. a Magyar Vöröskereszt, vagy a “piacon” már évtizedek óta jelen lévő, különböző alapítványok. Ezen szervezetek adományozóinak elsöprő többsége azonban a nagyvállalati és pénzintézeti körből kerülnek ki. A kisebb, ismeretlenebb szervezeteknek, netalán konkrét és egyedi célra (mondjuk egy gyerek speciális, kizárólag külföldön elvégezhető műtétére) kizárólag magánszemélyektől gyűjteni azonban majdnem reménytelen. “Elképzelhetőnek tartod, hogy két-háromszáz forintos magánadakozásból mindössze 10 nap alatt 100 millió forintnyi összeg gyűljön össze?” – kérdeztem tőle. “Az teljesen ki van zárva!” – nézett rám rőkönyödötten. “Aki ilyet állít, az hazudik!“.

Nos, tisztelettel jelentem, hogy a haverom téved. Van ugyanis Magyarországon egy olyan szervezet, nevezetesen a Civil Összefogás Fórum (CÖF), amely képes volt e csodára. A Fórum elnöke, Csizmadia László hivatásos főcivil még november 8.-án jelentette be, hogy a CÖF az “Együtt 2014” mozgalom megalakulása és Bajnai Gordon október 23.-i színrelépése okán úgynevezett “Emlékeztető Kampány“-ba kezd. Ennek részeként az írott és elektronikus sajtóban, valamint az utcákon hírdetéseket fognak elhelyezni, illetve mind a 4,2 milliónyi magyar háztartáshoz egy tájékoztató kiadványt juttatnak majd el, melyben emlékeztetni óhajtják a polgárokat azon gazságokra, melyeket a Gyurcsány– és a Bajnai-kormány követett el velük szemben. Csizmadia hozzá tette még, hogy az ehhez szükséges költségeket a szimpatizánsaiktól beszedendő “néhány száz forintos adományokból” fogják fedezni.

Nem telt bele tíz nap, s a BKV buszain, a vidéki napilapok oldalain, egyes internetes portálok címlapjain (pl.: index.hu), valamint a közterületek erre szolgáló felületein már meg is jelent, a néhány óra alatt közismertté vált CÖF-hírdetés:

Bekemenet együtt.png

A net népe persze nem hagyta szó nélkül a dolgot, s extra-gyorsan legyárott mémek tucatjaival válaszolt a CÖF-röfögésére. Legelébb ez …

              

… aztán ez, …

              
 
… jelent meg a blogoszférában. Utóbbi tartalmaz némi “kapcsolt árut” is, lévén nem csak a CÖF-röfföt óhajtotta kigúnyolni, de igyekezett arra is emlékeztetni, hogy jelenlegi miniszterelnökünk nevét valamilyen furcsa okból kifolyólag még egyetlen adományozó listán (a saját pártjáén!) sem lehetett olvasni, s eleddig még arról sem hallott senki, hogy a tavaly bevezetett “Igazságos és … estébé” egykulcsos személyi jövedelemadózás okán mintegy havi félmillióval megugrott nettó jövedelméből ide-oda elpötyögtetett volna egy-egy (húsz)ezrest.
 
 
Persze lehetséges, hogy ez a közvéleményben sajgó hiány hamarosan pótlódni fog, mondjuk úgy a jövő esztendő elején. A Hivatásos Főcivil ugyanis az eddigi költségek és azok forrásaival kapcsolatos újságírói okvetetlenkedésre azt válaszolta, hogy az majd a szokásos éves beszámolóban fog megjelenni. Ekkor pedig minden bizonnyal az adományozók között olvashatjuk majd Orbán Viktor nevét is, s ha esetleg még sem, akkor az kizárólag és csakis a miniszterelnök közismert szerénységének lesz köszönhető.
 
Az adományozók listája bizonnyal érdekes és hasznos olvasmány lesz. Különös tekintettel arra, hogy kampányszakemberek szerint csak az eddig hírdetések kerülhettek úgy 100 millió forintba (és akkor még hol van a 4,2 milliónyi emlékeztető brossúra nyomási és terjesztési költsége!), ami pedig azt jelenti, hogy a cöfmadiai szervezet napi adománybevétele minimum 10 millió forint volt, ami pedig kétségtelenül egy a Guiness-könyvbe illő rekord. A névsor közzététele pedig azért lenne roppant hasznos, mert nem csak azt bizonyítaná, hogy ez az egész CÖF-civilesdi nem közpénzből finanszírozódik, mert igenis szépszámmal vannak Magyarországon olyan magánszemélyek, akik a Gyurcsány-Bajnai dúlás után, mindössze két esztendő alatt – hála a matolcsysta unorthodoxiának – úgy összeszedték magukat anyagilag, hogy jelentős összegeket képesek fordítani erre, de értékes és “lejárható” címlistául szolgálhatna egyéb, talán hasznosabb és nemesebb célokra gyűjtő alapítványoknak is. Nemde?
 
Amíg pedig a Cöfmadia által ígért listára várunk – tartok tőle, hogy baromi sokáig fog ez tartani! – , addig döntsük el, hogy a haverom tévedett-e, avagy Cöfmadia hazudott tehát azt, hogy naívak legyünk-e, avagy realisták?!
 
A pártcélokra közpénzeket herdáló álcivilekből egyszer(?) már elegünk volt, s nem felejtünk!
 
… és ezt …
 
szendamondja!

Lesz még ennél lejjebb is!

Párbajkihívásig fajuló nézeteltérés támad az ősnemes Earl és az újgazdag Lord között. Utóbbi szeretné elkerülni a számára végzetes kimenetelűnek igérkező duellumot, s ezért békekövetnek kéri fel egyik barátját. Az hamarosan vissza is tér, s közli a jóhírt: az összecsapás elmarad, lévén az Earl szerint a Lord “emberi minősége nem teszi lehetővé”, hogy emígyen vegyen rajta elégtételt egy úriember. “Hát ennek nagyon örülök.” – mondja a Lord megkönnyebbülten. “Valóban?” – csodálkozik rá a barát. “Akkor te nem értetted meg az üzenetet. Az Earl szerint te egy akkora gazember vagy, hogy még a kezét sem óhajtja bepiszkítani veled!

Vannak esetek, amikor a személyes műveltség, az ösztönös intelligencia, illetve a “von Haus aus” kultúráltság hiánya okán egyesek nem értik meg a nekik szóló, elegánsan megfogalmazott, de rendkívül lesújtó kritikákat. Ilyen a mi szeretve(?) tisztelt(?) miniszterelnök(?) urunk(?) és az ő “kormány”-nak becézgetett, többségében felkapaszkodott újgazdagokból, vidéki suttyókból és netto gengszterekből álló díszes társulata is. Igaz, hogy jószerint hatalomra jutásuk óta kapják rakás szám a befolyásos nyugati politikusoktól és szervezetektől a kemény kritikákat úgy a parazitikus és ostoba gazdaságpolitika, mint a diktatúrát kiépítő jogalkotás miatt, azokból semmit nem voltak hajlandóak komolyan venni, lévén nem az általuk megszokott “direkt”-módon (három koki, két saller és egy alapos picsán rúgás, pluszbonusz: “elmésztemárajókurvaanyádba”) lettek kinyílvánítva, hanem a diplomáciai etikett (“pávatánc”!) adta kereteken belül.

Ámde ennek mára nyílvánvalóan vége. Odakint egyszerűen megunták, hogy a belőlük élősködő aljas kis gecik, porbafingó, getbájer pincsik a Gazdi bíztatására hörögve-vicsorogva kaffogjanak a bokáik körül, …

bayer2.jpg

… hogy egy szocio- és pszichopata majom úgy kunyerlájon tőlük pénzt, hogy közben a gusztustalanul redvásvörös és ráadásul pucér picsáját mutogassa nekik vigyorogva, …

matolcsy-pöttyös-segg.gif

… s ezt egy kényszeresen hazudozó közgazdasági idióta az egyedfejlődés japánseggpöttyös csúcsának állítsa be. (Mindkét “installációért” köszönetFabiuskollégának!). Ezért osztán hangnemet váltottak.

Legelébb az IMF-nél szakadt el a cérna. Tapasztalva azt, hogy a többszörösen megcáfolt és lelepleződött nyári “Követelés-lista“-hazugságot még egy két hónappal későbbi “Nem“-kampánnyal is megfejelte a pulyka-kosztümben pávatáncot lejtő Seggfej-kabinet, hát elébb a tokioi konferencián alibiző Vargamarabut állították a szőnyeg szélére, osztán némi vérnyomás-csökkentés után kiadták a nyilatkozatot, miszerint a Valutaalap akkor fogja folytatni a tárgyalásokat Magyarországgal, “ha annak kormánya kinyílvánítja, hogy a Szervezetet fontos és hasznos partnerének tekinti“. Ez persze még mindíg be volt “csomagolva” némi köteles kultúráltságba – pedig valójában arról szólt, hogy “Akkor tárgyalunk ezzel az alattomos senkikből álló, vidéki balkánbunkó társasággal, ha június közepén a Szaharában hóakadályok lesznek!” – ezért aztán Vargamarabu meg a Gondozója ezt sürgősen úgy értette félre, hogy “nincs akadály a tárgyalások folytatása előtt“. Aztán, hogy megkapta az IMF válasz-esemesét, miszerint “Nincs ám a lópikulát! Te meg a Főnököd vagytok azok! Fuck you!“, a szolnoki Nyerges-maffia belberkeiben kikupálódott Karcagivarga, a némi Házi Adómentessel átmosott és begőzölt, nyakán hordott “hydroglobus”-t bólintgatva, egy vidéki rendezvényen elégedetten hátra dőlve már arról értekezett, hogy az IMF-hez hasonlóakkal rendes magyar ember szóba sem áll! (Hochkultur von Haus aus! Nicht war?)

A minap pedig személyesen a magyar gazdasági “Fairytale” szerzője, …

000 Par6139113

… a “Széleslátókörű Elkúrcsy Mester” is kapott egy alapos fricskát azon európai gazdasági köröktől, melyek állítólag csodálva szemlélik és követendőnek tartják a “Magyar Modellt“. E modell atyjának ugyanis a “Financial Times” kiosztotta az “Európa Legrosszabb Pénzügyminisztere”-díjat, melyet a lap azzal indoklot, hogy Matolcsy volt az, aki a legtöbbször számolta félre országa gazdasági növekedését. Persze ehhez hozzá tehették volna, hogy a Mi Gyurcink az egyetlen olyan pénzügyminiszter, aki nem is az, ráadásul még abban is unikum, hogy nem csak minden eddig általa összevasvellázott és a parlament által megszavazott költségvetési törvény egy-két hónapon belül megbukott, de már az is (a 2013-as), melyet még végrehajtani sem kezdtek meg!

Ennél még konkrétabb volt a Bank of Amerika-Merryl Linch londoni elemző közgazdásza, aki országértékelőjében szó szerint azt írta Orbanomatolcsysztánról, hogy “Magyarországot el kell kerülni!“, lévén a budapesti kötvény- és részvénypiac eleddig csak azért nem omlott még össze, mert “a csillagok kedvező együttállása” (azaz a befektetők optimizmusa) ezt pillanatnyilag még elkerülhetővé tette.

Persze Matolcsy szerint ezzel nem köll törődni, hiszen a londoni pénzkalózok a magyar államkötvények hozamainak magasan tartása érdekében időnként leminősítéssel fenyegetőznek, de azért van itt két kisebb bibi. Az egyik az, hogy a jelenlegi “BBB – “-, azaz a “befektetésre nem ajánlott, negatív kilátással“-kategóriánál lejjebb már nincs hivatalos grádus, maximum az olyan elemzői vélemény, mint a fentebbi. A másik, hogy amikor megszűnnek azon bizonyos csillagok kedvező együttállásai, s néhány nagybefektető/kötvényvásárló elolvassa a BA-ML “nulláslisztbe belecsapó” ezen véleményét (már megtörtént!), akkor nincs az a Turulkotlotta Gazdasági Zseni, aki meg tudja akadályozni az ország összeomlását!

Még akkor sem (sőt, akkor pláne nem!), ha jövő márciusban egy “Matolcsy” nevezetű MNB-elnök kinyitja a 10 milliárdos tartalék-trezort Vityu Kán rablóhordája előtt!

… és ezt …

szendamondja!