Nőt akarok, de azonnal!

Nem, most nem F. Fellini híres filmjének fára kapaszkodó elmebetegjét idéztem. Hanem azt az Igényt és Lehetőséget, melyet a Maffiapárt teremtett meg önnön, immáron korlátozatlan idiotizmusa következtében. Sokadjára. … Persze ehhöz kéne egy nemelmebeteg Ellenzék is!

Számtalanszor leírtam már, hogy hány “magas labdát” kínált fel a “kormányzónak” titulált Tolvajpárt az állítólagos Ellenzékének. Számtalanszor leírtam már, hogy ezek csakis azér’ nem lettek “lecsapottak”, mert az úgynevezett Kontrákat is az Orbánpárt, tehát a Bűnözők fizetik (ergo: a tétlen/korrumpált “Ellenzék” nem más, mint tettestárs gyermekeink és unokáink, valamint azok leszármazottjai Jövendőének nettó és aljas indokból történő elpazarlásában, megsemmisítésében!).

Azt is leírtam már számtalanszor, hogy az orbáni hatalom tevékenysége soha, tehát egyetlen egyszer sem az Ország, avagy ha tetszik, hát a Nemzet érdekeinek érvényesítéséről szólt. Azt, hogy ez tény és való, minden olyan magyar honfitársam meg tudná állapítani, akiknek agyát/tudatát nem szennyezte tele A Propaganda. Az, amelyet részben egy “Ilyen Nevű Embert Nem Ismerek“, egy Kétes Egzisztencia, egy ránézvésre is elmealkalmatlan Pasas generál immáron esztendők óta. (Bármikor bele bámulva minden létező állami titkunkba. Azokba, melyekhez Nekünk, az Államot eltartóknak az ilyen alakok szerint közünk nem lehet!) …

… Ennek pediglen alapvető lényege: a “hitre” alapozott, azaz irracionális elméletekre, alpári indulatokra alapozva megosztani nem csak a társadalmat, de még a családokat is. Apa forduljon Fia ellen, Férj a Feleség ellen, bomoljanak meg Családok, régi barátságok. Illetve felejtsük csak el, hogy itt ki kinek az eltartottja, ki kinek is tartozik elszámolással, esetleg köszönettel.

Elképesztő az, amit ez az Ócska-Alpári Társaság művel(hetett) velünk és a Jövendőnkkel immáron bő évtizede. Ennek lényegét az előző bekezdésben már leírtam, de azért lennének itten néhány “toldalékaim” is. Mondjuk az, hogy …

  • a Manyup-pénzeket miért nem tekintette az ebben érintettek 90 százaléka a sajátjának, s miért gondolta úgy, hogy ezt is, meg a szintén maga által fizetett (központi) járandóságát is az Állam csak úgy, ukmukfuk megvonhatja?
  • a Tákolmány ellen miért nem köll tiltakoznia, holott az semmi másról nem szólt (és szól egyre inkább ma is), mint hogy csakis neki, az adófizető polgárnak van kötelezettsége az általa tartott Állammal szemben, míg fordítva ilyesmi nem létezik?
  • a Választási Törvény meghekkelésével a jelenlegi Banda gondoskodott arról, hogy a reá, egy erős kisebbségtől kapott szavazatok többet érjenek, mint azoké, akik már rohadtul unták a kizsebelésüket, a hülyéknek nézésüket?

Elképesztő az is, hogy ennek a “választásoknak” és “parlamentarizmusnak” nevezett színjátékban oly’ gyakorlottan, tehát alattvalói módon vettünk részt. Néhányunk még mai napig is hajlandó megsüvegelni azt a (tisztelet a kivételnek!) Senkiházit, aki mondjuk a távolmaradásunk okán lehetett országgyűlési képviselő, települési polgármester, netalán a helyi grémium egyik döntéshozója (érdemes a neten utána nézni, miféle alakok kaphattak erre felhatalmazást … így, vagy úgy, de tőlünk!). Pedig már akkor is tudtuk (amikor “ikszeltünk”, avagy otthon maradtunk), hogy ezektől annyi érdekképviseletet sem kaphatunk, mint tigristől a vegetárius-konferencián.

Jó, rendben! Benyeltük ezt is. Szokásunkhoz híven leszartuk saját magunk becsületét és leszármazottjaink sorsát. Mindezt pedig a Hatalmasok(nak véltek) segge kinyalásáért. Amiért meg cserébe (állítólag) egzisztenciális biztonságot, azaz garantált nyomort kapunk (ahogy szoktuk!).

Igaz, a Kiváltságosok most is, meg mindenkoron is bőven kenhették a szegények hájából kiolvasztott zsírt a tőlük elvett kenyérre. No de ez kit is érdekel? A Szegények közül? Senkit! Egy mai pedagógus kussolva húzza az igát, s arra számít, hogy valaha majd “csúcsfizetéssel” lehet “mestertanár” (tüntetés/sztrájk helyett írja a “portfóliót” – a Birkája!). Egy mai orvos legfeljebb az “okosfonján” csatlakozik egy Facebook-kezdeményezéshez, egyébként, meg azt lesi (ugyanezen), hogy hol lehetne kevesebb munkáért és jobb feltételek közepette minimum ötszörös fizetést húzni. Vagy azt, hogy mikor kerülhet már be végre abba “a feudalisztikus rendszerbe” (azaz maga is kaphat “jattot”), amelyet a jelenlegi “hálámtitkár” titulált a fentebbieken kívűl úgy, hogy “az utolsó szocialista csökevény“. … Mint ha nem pont ő és az egész szaros kormánya lenne az, avagy ehhöz kísértetiesen hasonló.

Számos disznósága és elvetemültsége vagyon ezen “Nemzeti Együttműködés“-nek hazudozott rendszernek. Annak, amelyik még “alaptörvényesen” is megtagadta a Köz Társaságát, meghatározva azt, hogy mi a “kötelessége” annak a bizonyos “polgárnak”, s ezért cserébe mindössze mire köll “törekednie” (semmi kötelezettségvállalás!) az általa fizetett/eltartott Államnak, amelyet ugyi annak Élcsapata vezet, melynek egyes tagjai “szülői támogatással” szereztek akár még hőre táguló ingatlanokat is. Különböző, kerti budi mellé épített luxus-stadionkoról, meg csoda módon felépült favakról, bizonyos polgármesterekről már nem is beszélve.

Nemzetünk/Társadalmunk egy aktív kisebbsége ezt készséggel volt hajlandó elhinni Nekik. Ezen csoportba (1,8-2 millió “választó”) kb. ugyanannyian tartoztak nők és férfiak, mint ahogyan azt a népesség összetétele prezentálja. Azaz úgy 52% a jányok rovására. Ebből pedig következik (következhetne), hogy a Maffiapárti szavazóknak ugyancsak a hölgyek képviselik a szűk többségét.

Nos utóbbiakat sikerült alaposan megsértenie ennek az agyalágyult és csakis pénz/hatalommániás Bandának (nem is először!). Akkor, amikor úgy és általában semmit nem tettek azért, hogy azonos melóért ugyanannyi fizut kapjanak a csajok. Akkor, amikor hímsovinisztákként alaposan leszarták őket. Osztán meg Zsírlaci nyomta beléjük a hervadt (egó)péniszét. Osztán meg, hogy egy komplett államapparátust indítottak be a hasonlóan hímsovén Nemzeti Ákos érdekeinek megvédelmezéséért. A mindenféle szempontból messze az “Úszószövetség” minden vezetője fölé emelkedő Hosszú Katinka pedig a jogos kritikájára azt kapja a Nemzet Gnómjától, hogy “Ússz!” (itt a link! – tessenek hozzá megfelelő kommenteket biggyeszteni, feltéve, ha hagyják!).

A Hímsovén Párt szerint tehát a nők le vannak szarva! Nem mások ők, mint “puncik köré épített szülőgépek“, akik mindössze arra alkalmasak, hogy hímnemű Uraik a kedvüket élhessék ki rajtuk/velük. Hogy utódokat pottyantsak ki a Nervilágra azér’, hogy az Apjok valakit csináltathasson a Trónörökösből. Az Öreg meg “valakinek” érezhösse magát … legalább így és ekkor!

És mindez a Hímsovén Párt női szavazói/tagjai szerint rendben vagyon? Tényleg? Tényleg csak ennyinek, férjeik/pasiaik lábtörlőjének, egy ilyen “eszmét” kritikátlanul kiszolgáló, szülő/szavazógépeknek tekintik önmagukat? Azt, hogy “önbecsülés”, hallották már valahol/valamikor? Nem? Értelmező Kéziszótár? Önbecsülés? … Valami hasonló?

Nem hiszem, hogy manapság a nők többsége ennyire birkatürelmű és rabszolga-hajlamú lenne! Szeretném hinni, hogy az úgynevezett “Jobboldal” feminim szavazói között is az önérzetesek vannak többségben. Ámde akkor jogos a kérdés: mijafaszér’ ikszelnek erre a tajtbunkó társaságra? Mijafaszér’ szolgálják ki ezeket a mocskos, kanszagú, a semmire büszke senkiket? … Pénzért? … Csakis? … Azt viszont úgy híjják, hogy “prostitúció“! … Ugye, jobbos Hölgyeim?

Ha én Kövérlászló/kovácsákos, avagy bármelyik fidesznyik fasz neje/élettársa lennék, hát már hetek óta kitagadtam vóna ezeket a kanmestereket a hitvesi/élettársi ágyból. Ha ennyire nincs (illetve csak ennyire van) szükségük a nőkre, akkor béranyákkal hordassák ki a kölkeiket, az ahhoz szükséges spermiumot meg verjék ki magukból a kedvencebbik kezükkel (alternatív megoldás: államilag fizetett titkár! … nő nem lehet, mert az “értéktelen”!). Háztartás vezetése, satöbbiek? Oldják meg! Hiszen ők az Orbánteremtés Csúcsai? Ugyi?

Ha én Ellenzék lennék, most jó alaposan teleordítanám nemzetünk leányai/asszonyai kagylófüleit azzal, amit a NER róluk állítani merészel(t). Osztán fognám magam és gyorsan, de nagyon gyorsan keresnék EGY NŐT! Egy olyan Hölgyet, aki úgy negyven-ötven közötti (akihez képest az ötven fölötti “fiatal demokraták” mind vénemberek!), van legalább két gyereke, kellő megfontoltsága, végzettsége és vitakészsége is. Akinek van annyi esze és svádája, hogy bármikor lealázza az ordítozó Viki Mouse-t (és felkészületlen, hasonlóan szocio- és pszichopata famulusait), de van annyi “anyai ösztöne”, hogy igyekezze megbékíteni a néhány pénzéhes, vidéki bunkó által ketté szaggatott társadalmat.

Nőt akarok, de azonnal! EGY NŐT! Aki Hiteles, Megbízható! Aki képes lesz átlábalni az általunk teremtett Mocsáron!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Pont a Viktor!

Az “utca” nyomására lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Mi, az oláhokkal szemben “kultúrfölényben” lévő magyarok pedig ölbe tett kézzel tűrjük, hogy egy velejéig korrupt, cinikus, súlyosan pszicho- és szociopata alak miniszterelnökösködjön fölöttünk. … Pont a Viktor!

A nép akaratára hivatkozva lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Ez előbb-utóbb az “utca” nélkül is bekövetkezett volna, hiszen a miniszterelnök feje fölött már hónapok óta gyülekeznek a viharfelhők. A román kormánytól független korrupció-ellenes hatóság ugyanis azzal vádolta meg őt, hogy még politikusi pályafutását megelőzően, ügyvédként pénzmosásában és okirat-hamisításokban vett részt. A több tucat halálos áldozatot követelő bukaresti diszkótűz tehát inkább csak egy szikra volt, ami belobbantotta a mindent átszövő korrupció miatt már nagyon dühös román közvélemény kedélyállapotát.

Minálunk, az oláhokhoz képest “kultúrfölényben” lévő magyaroknál ilyesmi elő nem fordulhat! Nem csak azért, mert itt nincs olyan független bűnüldözői szervezet, amely címre és rangra való tekintet nélkül kivizsgálna minden korrupciós gyanút (nincs is reá szükség, hisz Polt Péter intézkedik!). Nem csak azért, mert a Pontáéhoz hasonló vád a mi miniszterelnökünket soha nem érheti (hiszen Orbán életében nem dolgozott sehol, minden disznóságát politikusként követte el!). Hanem azért sem, mert minálunk, ha van is népi felháborodás az egyre pofátlanabb lenyúlások/urizálások láttán (még az ún. “jobboldalon” is!), nincs senki és semmi, ami ezt általános tiltakozássá szervezné, azaz lemondatásra, generális változtatásra alkalmas társadalmi erővé fókuszálná.

Kik tehetnék ezt meg? Például a magukat demokratikusnak nevező ellenzéki pártok. Ámde róluk nem csak az amerikai helyettes államtitkár állapíthatta meg egy rossz hangulatú, szeptember végén, Budapesten létre jött találkozón, hogy ötlettelen, koncepciótlan béna alakok, hanem mi is, már sokkal, de sokkal korábban. Abból mondjuk, hogy az elmúlt néhány esztendejük szinte minden napját a kicsinyes belharcaikkal, a pár mandátumnyira fogyott moslékos vödör környéki lökdösődéssel töltötték ki. Nem volt olyan nemes ügy, melynek érdekében képesek lettek volna az őszinte, tehát tartósabb összefogásra (lásd pl. a 2014-es “választásokat”!). Eszükbe sem jutott, hogy feltüzelve a népet, megszervezzenek egy társadalmi mozgalmat. Ehelyett csak pótcselekvések voltak. Semmire való bizottságozdizással, ostoba és hatástalan nyilatkozgatásokkal. Totálisan elhiteltelenítve azt, amit “pártpolitizálásnak”, sőt, egyáltalán “politizálásnak” neveznek.

Közbevetőleg:

A fentebb említett találkozón, az egyik nagytudású “demokrata” szerint az Orbán-rendszert csakis külföldi segítséggel lehet leváltani, a másik szerint pedig kizárólag egy palotaforradalom végezhet a Diktátorral. Túl azon, hogy ha az utóbbinak van is valamennyi realitása (az előbbinek semmi!), nem történne más, mint hogy a Maffia szépen elrendezi a dolgot házon belül, s legfeljebb csak annyi változna, hogy új nevekkel köllene megismerkednünk. … Nemde?!

Jöjjenek a civilek? Igen, a nép Orbán által meg nem bolondított többsége ezt várja! Ámde itt rögvest két csapda is az útjukat állja. Legálisan meneszteni Orbánékat csakis választásokkal lehet. Azon meg a meghekkelt “törvények” szerint csakis pártok indulhatnak. Tehát ehhöz elébb alapítani kéne egy ilyet, ami meg egyenlő a (párt)politizálással, az pediglen ugyi “pfúj!”. A másik, hogy amint egy-egy mozgalom kezd megerősödni, népszerűvé válni, rögvest megjelennek környékén azok az alakok, akik osztán igyekeznek mihamarább azt elhitelteleníteni és/vagy széttrollkodni (így járt például a nemrég díjat kapott netadó-ellenes mozgalom, vagy a “feketepólós” Sándor Mária részvételével megalakított Független Egészségügyi Szakszervezet).

Marad így a várakozás a “Szikrára”. Arra, ami majd belobbantja az általános elégedetlenséget, a generális csömört, undort. Ez a románoknál egy diszkótűz volt, ami utcára vitte a népet, s amelynek ma már Ponta lemondása is kevés: a teljes elit távozását követelik.

De mi lesz nálunk? Mi, a “kultúrfölényesek” simán tudomásul vettük, hogy az Orbán-maffia fellegvárában, Felcsúton egy nem túl veszélyes politikai riválist vélhetően nettó gyilkossággal takarítottak el a nyolc milliárdos vagyonát egy esztendő alatt megháromszorozó(!) Mészáros Lőrinc útjából. Legfeljebb a kocsmák mélyén beszélünk arról, hogy Matolcsy György két kézzel szórja ki az ablakon a Jegybank “saját” pénzét idióta alapítványokra, indokolatlanul drága “műkincsekre”, mérték nélkül felülárazott ingatlanokra (most az egyik ilyen, az Eiffel Palace tetőterén akar kialakíttatni egy “exkluzív tárgyalót” a mi szó szerint drága Gyurcynk, költség nem számít alapon!), közben meg az orbángyűlési mamelukok vigyorogva akadályozzák meg a gyermekéhezés elleni “minimum-programnak” még a tárgysorozatba vételét is. A közismert miniszterelnöki elmeállapotról pedig már szót sem ejtünk. Egyetlen bólintással vesszük tudomásul, hogy a múlt héten, ökörkörbe tömörült, teljesítményhiányos “professzorokkal” és ateista “keresztény értelmiségiekkel” körülvéve Jézusnak képzelte magát, tegnap pedig a Tudományos Világfórum(!) budapesti ülésén mondott el egy olyan zavaros beszédet, hogy a résztvevők annak kellős közepén leállították őt, mondván: egy szót sem értenek belőle.

Nem, kérem! Nincs itt nyoma se “szikrának”, se cselekvő akaratnak. Ugráljanak csak nyugodtan a kecskedugó oláhok! Minékünk, “kultúrfölényes ezeréveseknek” így jó, ahogyan van, s roppant büszkék vagyunk legújabb történelmi teljesítményünkre, ami nem más, mint pont a Viktor!

… és ezt …

szendamondja!


Hála. Istennek?!

Hálaadó mise tegnap, Orbán megszületéséért? Pedig “engesztelőre” lenne szükség mindazért, amit itt mi mindnyájan egymással és másokkal szemben elkövettünk, s teszünk ma is!

Mintegy negyven fura alak gyűlt össze tagnap a budapesti Hermina úti kápolnában meghallgatni egy hálaadó szent misét. Az apropó: ezen a napon töltötte be ötvenkettedik életévét az ő szeretett “miniszterelnökük”, Orbán Viktor. Ez az igehirdetés immáron “komoly hagyománynak” számít errefelé: az elsőt éppen tavaly(!) rendelte meg a kicsit sem náci, fantasztikus és “közíró”, Szentmihályi Szabó Péter özvegye.

A Hálás Gyülekezet ellen, de persze csak odkünn, az utcán, egy hasonló létszámú Haragos Gyülekezet vonult fel. Szerintük ugyanis megengedhetetlen, hogy Isten házát “orbanisták szállják meg”, s azt olyan alakok (szakrális) dicsőítésére használják, akik sokkal inkább azt a “nyakravalót” érdemlik, melyet Petőfi Sándor a “Dicsőséges nagyurak” című versében úgy jellemzett, hogy “… nem cifra/ De jó szoros.“.

Felteszem, e blog olvasói számára nem kétséges, hogy “haragoséknak” igazuk volt/van. Hiszen Istennek rebegni hálát egy olyan “kormányfőért”, aki az emberi jogokat megtagadó törvényeket (közöttük és legfőként a Tákolmányt) erőszakolt rá az országra; aki a törvényhozási hatalommal visszaélve, gyakorlatilag zsarolással vett el vagyonokat, megtakarításokat, üzlethelyiségeket, egzisztenciákat; aki még ma is kirabolja a koldust, megtagadja a segítséget a rászorulóktól, s ráadásul ezek ellen még animális ösztönökön alapuló hangulatot is gerjeszt, … nos az nem az nem illendő! Sem a helyhez, sem az illető vallás Alapelveihez.

Mert ez nem az “opus Dei“! Sokkal inkább a Sátáné, “akit” meg ugyi nem illik Isten házában “ünnepelni”. Mert az blaszfémia, de minimum tudatlanság.

Legyek jóindulatú és feltételezzem a Hermina úti kápolna hálaadó gyülekezetéről az utóbbit? Azt mondjuk, hogy nincsenek tisztában a manapság négy milliónyira tehető nyomorgóról (közöttük 300 ezer éhező gyerek!). Azt, hogy nem ismerik a legutóbbi “Nemzeti Konzultáció” tucatnyi kérdéseit, melyek arról szólnak: az ő Magyarországuk semmiféle menekültnek nem kíván segítséget nyújtani … legfeljebb a visszazsuppolásukhoz.

Azt esetleg, hogy nem olvasták a Bibliát, amely szerint Krisztus az örök kárhozatot ígérte azoknak, akik nem adnak enni az éhezőnek, inni a szomjazónak, ruhát a meztelennek, védelmet a menekülőknek, mert mindezt (mondjanak bármit) személyesen Vele cselekedték? Keresztényeknek nevezik magukat, vasárnaponként templomba járnak, itt élnek ebben a velük megátkozott országban és sem a saját hitükkel, sem felebarátaik mindennapi sorsával nincsenek tisztában?!

Nem Tudatlanok ezek, hanem Istenkáromlók! Olyanok, akik oltárukra a Kereszt helyett a Narancsot, Jézus arcmása helyett a Felcsúti Focipápáét helyezték. Azt imádták tegnap is, akármiféle szöveggel körítették azt!

Közbevetve:

Az egyik hálaadó, egy fiatal férfi állítólag kijött a kápolnából, majd el-elcsukló hangon, szinte már sírva kérte a tüntetőket arra, hogy csöndesedjenek le. Odabent ugyanis “el sem hangzott a miniszterelnök neve”, ugyanakkor szerinte minden embernek “meg kell hagyni a hithez való jogot“. … Mondta ezt egy olyan “hívő”, aki az özv. SSPéterné által megrendelt misére érkezett. Egy olyan szertartásra, melynek hirdetett célja Orbán dicsőítése. Azé az Orbáné, aki hatalmi szóval vette el az egyházi státust számos gyülekezettől! … Nekik nem köllött volna “meghagyni” a “hithez való jogot”? … Sajna ez a kérdés nem hangzott el.

*

Mert “szöveg”, az volt. Legelsőbb sorban Hóvári Jánosé, egykori államtitkáré, volt izraeli és törökországi nagyköveté. Mint a Jeruzsálemi Lovagrend tagja, kiállt a kápolna elé, szembe fordult a tüntetőkkel, s lángpallosával megpróbálta eloszlatni a “félreértéseket”. Azt például, hogy ami odabent folyik, az csupán “egy átlagos vasárnapi mise”. Ennek során pedig egyáltalán nem Orbán Viktorért imádkoznak (ezek szerint özv. SSné átverte őt is, Viktor meg hiába mondott köszönetet a Facebookon? – szendam), hanem “az ország vezetőiért”.

Aha! De kik is ezek pontosan? Sajnos ez a kérdés sem hangzott el senki részéről. Mindenki automatikusan úgy értelmezte a dolgot, hogy eme halmazba a “miniszterelnök” és Bandája értendő. Mivel Hóvári ezt nem cáfolta (eszébe sem jutott!), hát kapott is mindent a fejére, melyet a magyar szókincs ilyen esetekre tartogat.

Pedig ez egyáltalán nem egyértelmű! Nekem legalább is bizonnyal nem. Hiszen csakis az Orbán-kormány mindenféle szubhumánja lenne az “ország vezetői”-halmazba sorolható? Avagy mondjuk az Ellenzék, tehát nem csak a Nácik, hanem a Demokratikusak is?

Mert mi is a helyzet? Az, hogy a “demokratikus” kegyeskedett alaposan elbaltázni a tavalyi “választásokat”. Nem csak az áprilisit, hanem az az követő kettőt is, melyből az első és az utolsó semmi más nem volt, mint … balfaszkodás? Netalán szándékoltság?

Erre is arra is lehetne indokot találni! Tudom, hogy “lejtett a pálya” (különösen az önkormányzati esetén és nagyon főleg Budapesten), de áprilisban volt lehetőség arra, hogy aikido-harcosként a saját lendületét fordítsák a támadó ellen. Csak időben köllött volna megegyezni. Hátrébb tolni az egókat és előtérbe az Ország érdekét, melyet ők állítólag ma is képviselnek. Ámde ehelyett ment a “kinek nagyobb a fütyije”-vetélkedés, melynek tétje a talán biztosan megszerezhető listás és egyéni helyek elbirtoklása volt. Kampány? No az az, ami nem volt, pedig oly’ egyszerű lett volna a Maffia fejére borítani azt a bilit, melyet ők maguk szartak tele. Ehelyett egymást gyepálták. Nemde?

Később pedig mi is történt? Bevonultak az Orbángyűlésbe és simán letették a Nagyesküt az orbanista Tákolmányra, holott állítólag pont ez ellen (is) lázadtak, s biztattak erre minket is! Az oké, hogy Gyurcsányék ezt úgymond “kiegészítették”. Ámde ők is ott ücsörögnek még mindig a Züllésteremben, ahelyett, hogy már az első pillanatban felálltak és kivonultak volna! Nem tették, mert köll bizony az a képviselői javadalmazás, meg az állami párt- és alapítvány-támogatás. Nem tették, mert ők nem hajlandóak önkéntesen, azaz ingyé’ dolgozni érettünk (tisztelet a ritka kivételnek!). Ilyesmit csak tőlünk, meg az aktivistáiktól várnak el – akárcsak Orbán a közmunkásoktól! … Cáfoljon mán’ meg aki tud, avagy merészel!

És most? Most az van, hogy jobb híján (és Jobbikkal a nyakukon) ösmét előkapartak egy régi ötletet, az Ellenzéki Előválasztást. Eme idea eredetileg bő két esztendős és Tóth Zoltántól, a választási szakértők doyenjétől származik. A felmelegítés feladatát ezúttal a Republicon Intézet vállalta magára. Nem mondom, hogy a dolog egy nagy hülyeség. Kellő polgári öntudat esetén maximálisan kivitelezhető és eredményes is lenne.

No de Itt és Ezekkel, meg pont Velünk?! Olyanokkal, akiknek nincs 300 forintjuk egy vizitdíjra és 30 percünk egy “ikszelésre”? Majd pont mi fogunk előválasztani, fejenként 200 forintért! Mi, akik simán hagytuk lenyúlni 3000 milliárdnyi megtakarításunkat és szinte az összes, eleddig szerzett, a “kommenista” Alkotmányban rögzített jogainkat! Majd pont a Maffiapárt lesz az, amelyik nem tudja rávenni esetlegesen a saját aktivistáit eme előválasztások “meghekkelésére” (mer’ ez az Elemző szerint “életszerűtlen” – hehehe!). Majd pont a vesztésre álló egyik ellenzéki nem fogja ugyanezt megtenni (mert az Elemző szerint ezzel ” csak hitelét veszti” – hehehe!). Én nem tudom, hogy Tóth Csaba stratégiai igazgató hol élt eleddig, de jelentem neki: esztendők óta itt mindenki és mindent “meghekkel”, a hitelességre pedig oly’ magasról szarik, hogy ott már a szirti sasnak is légszomja van!

Nem hálaadó, hanem engesztelő misét köllene itt már rendelni! Bocsánatot kérve Istentől mindazért, melyet embertársainkkal művelünk mi itt már évtizedek óta: kormánypártoktól ellenzékieken át a civilekig! … Persze: tisztelet a ritka kivételnek!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Azért, mert … !

Meg lehet-e dönteni a “maffiofastisztoid” rezsimet nevetséges létszámú tüntetésekkel? Lehet-e jó útra terelni a társadalmat, az országot alig-alig olvasott blogposztok írásával? Nyilvánvalóan nem, de valahol valakiknek el kell kezdeniük ezt a “munkát”.

Tegnap este egy jól összeszokott társaságban érdekes irányba kezdett kunkorodni a beszélgetés fonala. Abban az “Oktett-grémium” többsége (6 fő) teljes mértékben egyetértett, hogy az Orbán-rezsim “rákos daganattá vált”, amely elszívja az életerőt az országtól, így a társadalom legalapvetőbb érdeke, hogy mihamarabb megszabaduljon tőle. Abban is együtt “zengett” ez a “kórus”, hogy ha ez három esztendő múlva (de inkább korábban) nem sikerül, nyakunkba szakad az Orbán-Vona-kormány, s onnantól fogva “nekünk meszeltek”. Ámde az a kérdés, hogy a “Megszabadulásra” egyáltalán van-e esély, már erősen megosztotta a többségben lévő “Ellenzéket”.

A Pesszimisták “Szóvivője” szerint (s most megpróbálom pontosan visszaadni mondandója lényegét):

Minimum tavaly óta egyre többen vannak tisztában azzal, hogy ez a rezsim egyáltalán nem a Köz, hanem a saját bandájának érdekeit szolgálja. Azért, hogy az utóbbi minél gazdagabb legyen, kizsigerelik ez előbbit, az ország tekintélyét pedig a ‘bányász béka’ segge alá süllyesztették. Egymás után sorjáznak az időközi választások, a különböző tüntetések, ám a többség ennek ellenére otthon ül és várja azt a bizonyos ‘sült galambot’. Teszi mindezt azért, mert nem lát Alternatívát, ami meg csakis egy ‘Új Vezér’, egy ‘lánglelkű szónok’, egy ‘karizmatikus politikus’ lehetne. De ilyen még a ‘fasorban’ sincs, mert ha véletlenül akadna is egy-egy, aki össze tud buherálni egy sok tízezres tüntetést (lásd pl.: “Netadó”), vagy az derül ki róla, hogy csupán egy kurzuslovag, aki felült egy elégedetlenségi hullámra, majd később, tehetség és ‘vízió’ hiányában a ‘sikerével’ már nem tudott mit kezdeni, vagy maga a ‘hivatásos ellenzék’ gyilkolja le őt. Az az ‘ellenzék’ amelyről legalább tavaly tavasz óta tudható, hogy egyáltalán nem érdekelt a ‘gengszterváltásban’.

Szó se róla, valóban sok igazság volt ebben a kocsmapult-sarki “elemzésben”. A kezdetben jól induló mozgalmak és tüntetések ölég gyorsan a hamvukba holtak. Néhányukat a sikert kiaknázni képtelen, tehát ilyesmiben tehetségtelennek bizonyult Szervezők tették tönkre (lásd mondjuk az antikorrupciós tüntetéssé “fajult” netadó-demonstrációt, amiből akár tényleg lehetett is volna “valami”!). Néhányukat meg a “Hivatásos Ellenzék” aknamunkája, amire talán a “legszebb” példa a Bajnai által elindított, majd a Szocik által gallyra vágott “Együtt 2014“, avagy a későbbi összefogós “Kormányváltók” (hasonló módon). Valóban nincs tehát egy olyan Szervezet/Mozgalom, mely képes lenne fókuszálni az indulatokat és az elégedetlenséget. Ámde tényleg szükség van ehhöz egy Vezérre, ha tetszik egy “Anti Orbánra“?

A “Szóvivő” szerint a tények azt mutatják, hogy igen. Ugyanis:

A társadalom nagyobbik része olyan, mint egy birkanyáj, amelyet az aktuális Pásztor, meg a Kutyái kitereltek egy sívóhomokos mezőre. Kaja nincs, mindenki éhezik, egymás után vágják le őket, s többiek szeme láttára falják fel az áldozatokat még azon nyersen is. Ámde hiába van ott, tőlük alig pár lépésnyire a kövér fűtől zöldellő mező, meg se mozdulnának, mert félnek a Pásztor botjától, a Kutyák agyaraitól, de még az ugatásuktól is. Abban bízik mindegyik birka, hogy nem ma lesz az ő felzabálása, s elébb-utóbb egyikük végre megmozdul a Legelő felé, akit osztán követni lehet – legázolva Pásztort, Kutyát, bárkit/bármit, ami elébük áll. Így ‘működik’ ez az atomizálódott társadalom: nyáj is, meg egyén is! Nézzük csak meg, mivel nyert a Fidesz tavaly, vagy négy éve, avagy Tapolcán a Jobbik! A ‘közösségi élmény’ nyújtásával! Azzal, amire a Baloldal vagy képtelen, vagy (és talán ez az igaz!) nem hajlandó. Miért nem? Nos, ez ‘olvasat’ kérdése. Ha jóindulatú vagyok, azt mondom, hogy ‘tehetségtelenség’. De nem vagyok az!

Valóban nehéz lenne vitatkozni ezen magvas és bizony vaskos megállapításokkal. Kétségtelen, hogy a Maffia 2002-től kezdődően nyolc esztendő kitartó (akna)munkájával teremtette meg magának a 2010-es győzelem feltételeit. Többek között azzal, hogy vakhitű birkanyájakat (“polgári körök”) hozott létre, “közösségi élményt” teremtve ezáltal híveinek. Körülbelül hasonlóan járt el az ezt lemásoló Jobbik is, ám ott már nem “köröknek”, hanem gyakorlatilag törvénytelen, de a teszetosza állam által elnézett/eltűrt “gárdák” és “seregek” formájában. Mindkettőnél pediglen volt egy Vezérkos (de vagy inkább “ürü” – lévén öléggé töketlennek bizonyultak a Nagy Ügyek intézésében!), amely után a “közösség” ballaghatott. Ebből pedig következik, hogy a társadalom jelentős többsége tényleg egy Nyáj. Ámde annak is egy “unorthodox”, tehát “hungaricum” változata, ugyanis individualista (tehát egymással semmiféle tényleges kapcsolatban, szolidaritásban nem álló) juhokból áll, “akik” ugyan állandóan “szétbégetnek”, de azért mennek arra, amerre a Pásztor és a Kutyák terelik. Így kétségtelen, hogy köll egy Alternatív Juhász. De ki legyen az és hogyan találjuk meg?

A “Szóvivőnek” erre már nem volt konkrét válasza. Úgy vélte ugyanis, hogy:

Pillanatnyilag egy ilyen személyiség ‘előállítására’ nincs sok esély, lévén a társadalomban még nem elég nagy az indulat. Nem elegendő ahhoz, hogy a Nyáj végre nekiinduljon és Pásztort, Kutyát letaposva átmenjen a Legelőre. Nem is lesz elegendő mindaddig, amíg tehetségtelen, avagy valójában tenni semmit nem akaró alakok szerveznek néhány tucatnyi, esetleg pár száz főt ‘megmozgató’, tehát nevetséges demonstrációkat. Az ilyesmihez ugyanis profizmus kell, nem pedig pillanatnyi ötlet és indulat! Ahogyan az sem elegendő ehhez, hogy a hozzád hasonló bloggerek megírják az igazságot. Te és társaid tényleg ezt teszitek, de kik és hányan olvassák a posztjaitokat? Néhány százan, pár ezren? … Pillanatnyilag mást sem tesztek, mint a fakardotokkal karcolgatjátok a Közöny gyémántfelületét!

Ez szíven ütött, s tényleg elkezdtem azon gondolkodni, hogy valójában miért fordítok időt és energiát a blogom írására. De néhány pillanat múlva eszembe jutott egy idézet, ami akár a jelen helyzetre és az én “feladatomra” is vonatkozhatna.

Amikor az amerikai hadsereg a Harmadik Birodalom nyugati határai mögé behatolva egymás után talált rá a különböző lágerekre (nem egyikükben napok óta feküdtek temetetlenül a menekülő náci keretlegények által sebtiben legyilkoltak tetemei), Eisenhower, a Szövetségesek akkori főparancsnoka, az Egyesült Államok későbbi elnöke, kiadott egy memorandumot. Emígyen hangzott:

“Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat! Mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja: mindez meg sem történt.”

No, ezért írom én tovább ezt a blogot. Addig, míg bírom, míg tehetem. Azért, hogy dokumentáljam ezt a Szörnyűséget, melyet magunk tettünk magunknak. Azért, hogy később ne jöhessen “valami rohadék”, aki majd az egészet letagadja! Avagy ha majd mégis jőne, én pedig még mindig élek, akkor is legyen, aki …

szembemondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Látlelet

Ma reggel egy kitűnő elemzés, hogy ne mondjam, látlelet jelent meg a budapesti Népszava oldalán. Úgy gondoltam, ezt is megosztom Tisztelt Olvasóimmal, mert minden szava (szerintem) kőbe vésett igazság. … Olyan tények, melyekkel szembesülnük kell!

Friss Róbert:

Keserű ízű lett a demokraták kenyere

Egy normálisan működő parlamentáris demokráciában ezt a kormányt, amely egy éve nem kormányoz, de lassan már nem is működteti az országot – nyakában megannyi botránnyal – egy erős ellenzék és egy erős civil társadalom már rég elkergette volna. Sem erős demokratikus ellenzék, sem erős civil társadalom egyelőre nincs. Csak az erősödő Jobbik. Az ország politikai berendezkedése sem a nyugati, sem a keleti normák szerint nem normális. Csak bízni lehet benne, hogy a választók többsége az marad, de hogy a Fidesz helyett kit/mit választ, választhat majd legkésőbb 2018-ban – ma még nem tudni.

Utólag nevezhetjük akár túlzott optimizmusnak is, ahogyan a demokratikus ellenzéki pártok nekifeszültek a 2014-es választásoknak. Az a derűlátás, amelyet a 2012. október 23-án, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a Milla tüntetésén, Bajnai Gordon visszatérésekor összegyűlt tömeg érzett, szinte a semmibe foszlott 2014. január 14-re, amikor másfél év önmagukat és egymást marcangoló vajúdás után, alig két hónappal a választások előtt végre megalakult az MSZP, a DK, az Együtt-PM és a Liberálisok Összefogás nevű választási koalíciója. Ekkorra már bizonyossá vált, hogy semmi sem lesz az Együtt elképzeléséből, abból az ernyőszervezetből, amely Bajnai kormányfő-jelöltsége alatt egyesíthette volna a Fidesz ellen felsorakozó demokrata szavazókat. Azt a többséget, amely egyenként egyik pártra sem szavazott volna, de a közösségre igen. Az sem jött össze, hogy a szocialisták háttérbe szorítsák Gyurcsány Ferenc DK-ját. Az MSZP elérte ugyan, hogy mint „a demokratikus ellenzék legerősebb pártja”, saját elnökét, Mesterházy Attilát jelöljék közös miniszterelnöknek, de maga a szövetség csalódott arcokat mutatott fel a közönségnek, semmiképpen sem egy egységes, s főként derűs kormányzóképes erőt.

Az összefogás

Az Összefogás pártszövetség amúgy is túl későn jött létre ahhoz, hogy a szélesebb tömegek körében ismert és elfogadott legyen, a potenciális szavazók szemében a koalíció inkább csak kényszerházasságnak tűnt. Ehhez képest apróság, hogy a nevét egy hónappal a választások előtt, március 6-án egy hasonló néven bejegyzett fantompárt miatt meg kellett változtatnia, a „Kormányváltók szövetsége” azonosításához pedig végképp nem maradt idő.

A szövetség célja a Fidesz leváltása volt. Enyhén fogalmazva, nem sikerült. A szövetség közös listája 1 273 275 szavazattal (26,85 százalék) 38 mandátumot szerzett. A parlamenti helyek 19,1 százalékát.

A Fidesz törvényei miatt is megkötött kényszerházasság a választások után felbomlott. Az európai parlamenti választáson a szövetséges pártok már külön indultak, ami azzal magyaráztak, hogy ez alkalmat ad az egymás közötti erőviszonyok felmérésére, ami esetleg meghatározhatja az újabb szövetség erősorrendjét az őszi önkormányzati választásokra. A május 25-i EP-választáson az MSZP alaposan leszerepelt, 10,92 százalékkal két képviselőt tudott az EP-be küldeni, s a pártban nem csak az okozott sokkot, hogy a DK hasonló, de az ő esetében sikerként elkönyvelhető eredményt ért el, hanem hogy a Jobbik három képviselővel megelőzte.

Az élcsapat

A tavaszi két gyenge eredmény miatti elégedetlenség következtében május 25-én a szocialisták teljes elnöksége felajánlotta lemondását. A május 31-i választmányi ülésen Botka László választmányi elnököt, Szeged polgármesterét választották meg ideiglenes pártelnöknek a július 19-re összehívott tisztújító kongresszusig, miután Botka – fél szemmel már az őszi önkormányzati választásokra tekintve – kikötötte, csak átmenetileg hajlandó vezetni a pártot. A kongresszuson aztán az egyetlen induló, Tóbiás József fölényes többséggel lett elnök. Helyettese Gőgös Zoltán agrárpolitikus lett, aki jellemző módon akkor még parlamenti képviselő sem volt, annyira hátra sorolták az Összefogás még közös pártlistáján.

A párton belüli ellentétek az új vezetés alatt sem csillapodtak. Nem csak azért, mert a parlamenti frakcióban Mesterházy emberei ülnek, hanem mert emlékezetes, hogy Tóbiás (nyári számlaügyének árnyékában), hogyan tartotta magát távol az önkormányzati választásokra nagy nehezen összeállt demokratikus koalíciótól, a budapesti főpolgármester-jelölti castingtól. Ennek a tragikomikus castingnak is következménye, hogy – miután az elhíresült vizes-vödrös videó nyomán lemondatott Falus Ferenc helyébe az utolsó utáni pillanatban Bokros Lajost ültették – a demokratikus ellenzék, amely korábban nagy eséllyel pályázhatott a főpolgármesteri székre, elveszítette Budapestet. A Fidesz Tarlós Istvánnal az élen (öt kivételével) uralja a főváros kerületeit, és a választások előtti törvénymódosítás miatt a kerületi polgármesterek találkahelyévé silányított közgyűlést is.

Mindhárom választás legfőbb tanulsága a szocialisták számára az lehetett volna, hogy bármennyire hangoztatják is, az MSZP már nem az egyetlen párt a baloldali térfélen. A párt Tóbiás megválasztásakor a megújulás sokszori ígéretével erős önkritikára, önelemzésre készült, de ebből megint nem lett semmi. Az a tény azonban, hogy jelöltjük, Horváth Imre november végén, Újpesten nagy fölénnyel nyerte meg az elhunyt Kiss Péter helyére kiírt időközi országgyűlési választást, majd később a demokratikus pártok által támogatott független Kész Zoltán nyert Veszprémben (és ezzel megtört a Fidesz parlamenti kétharmada), arra ösztökélte a pártot, hogy vezetése „a múltba nézés önmarcangolása helyett” a jövőbe tekintve erőt mutasson fel. Ez a politika eddig a közvélemény-kutatásokban enyhén szólva sem mutatkozik meg. Az MSZP továbbra is a lomha párt képét mutatja, képtelen választói bázisát növelni, s lassan harmadik erőként a Fidesz és a Jobbik mögé szorul. Sőt: vannak olyan felmérések is, amelyek szerint már a DK is megelőzi. A párton belüli csatározások, ha a közönség előtt rejtetten is, de a színfalak mögött folytatódnak. Mesterházy Attila – ha tagadja is – erőteljesen dolgozik a visszatérésen, s könnyen lehet, hogy Botka László is mielőbb bejelentkezik a pártelnöki székért, mert úgy érzékelik, Tóbiás nem elég markáns vezető.

A többiek

Ami az egy évvel ezelőtti demokratikus választási szövetség többi pártját illeti, a DK – miként Gyurcsány Ferenc elnök megfogalmazta – alighanem kényszerűen veszi tudomásul, hogy egyelőre nem válhat nagy néppárttá, nem is dédelget ilyen álmokat. Közben – tavaly nyár óta – a párt néhány hibás döntésével (mindenekelőtt Pásztor Albert miskolci polgármesteri jelölésével, amiről utólag Gyurcsány is önkritikusan beszélt) erős identitásvitába keveredett értelmiségi holdudvarával. Mindemellett az öt éve kormányon lévő Fidesz Gyurcsány-fóbiája, amely a hatalomból már 2009-ben távozott miniszterelnököt diabolizálja, csak annyit ér el, hogy DK kemény magja összetart, s Gyurcsány valódi politikai súlyánál jóval nagyobb helyet foglal el a magyar belpolitikában. Hasonló fóbia kísérti az MSZP-t is, ami csak gyengíti a demokraták jövőbeni összefogásának lehetőségeit.

Sajátos zuhanórepülésen ment át az Együtt, amely a PM-mel egyetértésben békésen felmondta a két párt választási koalícióját, s amely alaposan megsínylette Bajnai Gordon végleges távozását a politikából. Látnivaló: a második emberből elsővé vált Szigetvári Viktor képtelen szélesebb tábort megnyerni a pártnak. A PM pedig – az egy zuglói polgármester, Karácsony Gergely kivételével – megmaradt periferiális média-alakzatnak.

Ami pedig az önállóságához ragaszkodó LMP-t illeti: továbbra is keresi harmadik utas megoldásait, de a mindenkitől egyenlő távolságtartás meghirdetése egyelőre nem hozta meg a várt sikert, népszerűsége a parlamenti küszöbre ülteti.

A civilek

Egyetlen demokratikus pártnak sem tett jót, hogy parlamenti képviselőik letették az esküt a Fidesz alaptörvényére. Az inkább csak az értelmiség egy részét foglalkoztató vitát, bojkottálni vagy sem a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a maguk részéről eldöntötték: a rendszer kulisszáinak részei lettek, s egyben elvesztették természetes harci közegüket, az utcát, amelyet átvettek a civil szervezetek.

A főként a Facebookon szerveződő civilek hálója még az internetnél is bonyolultabb. Képtelenség felsorolni, hány közösség szervezett tavaly október vége óta néhány ezres, vagy tízezres tüntetést, de egyik sem tudta felülmúlni az októberi, sokak szerint százezres megmozdulást, amely a legalább is átmenetileg a netadó visszavonására kényszerítette a kormányfőt. A civilek egy része elfogadja a pártokat, nagyobb részük eltörölné a rendszerváltás óta eltelt negyed századot, egyformán felelőssé téve érte a parlamentarizmus kereteit tiszteletben tartókat és az illiberalizmusban hívőket. Ez a gondolkodás tükrözi azt az Európán végig söprő akaratot, amely keresi a közvetlen demokrácia ma még nem létező formáit és egyben jelzi a hagyományos pártrendszer impotenciáját, a liberális parlamentarizmus szerkezeti bajait. Sokan türelmetlenek e sokféleséggel szemben, és a megosztottságot a civil szerveződések is érzik, mert lassan keresik az egymáshoz vezető utat. Türelem és idő kell: néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy hétről hétre ennyien vonuljanak az utcára. A civil mozgalom ki fog kristályosodni.

A szárnyvonal

Ha csak valamilyen erő, mint annyiszor a történelemben, nem szakítja meg ezt a szerves folyamatot. Most ilyen külső erő nincs, belső van: a Jobbik, amelyet nem tekintünk önálló entitásnak, sokkal inkább a Fidesz szélsőjobb, radikális szárnyának, amelynek magának is van szélsőséges, katonai szárnya. A Fidesz – bármennyire élesen kikel újabban a Jobbik ellen – jobban fél bármilyen baloldali-liberális hatalomátvételtől, mint a Jobbik kormányzásától, amely csak radikálisan valósítaná meg, amit Orbán Viktor oldalazva akar elérni. A totális, tekintélyelvű állam kiépítését, amely szerinte a kormányzás egyetlen hatékony formája a posztmodern korban. Egy időben lehetett mondani, hogy a Jobbik, táborát a csalódott baloldaliak hizlalják. Ma már nem lehet: a Jobbik erősödése a Fidesz népszerűségvesztésének következménye. (Egy éven belül több mint egymillió választót veszített el a kormányzó párt, ennek egy része bezárkózik, egy része azonban a Jobbikban látja radikális nézeteinek „tiszta” képviseletét – nem is oktalanul.) Ami pedig igazán fejtörést okozhat a kormánypártnak: a harminc év alattiak 21 százaléka jobbikos, szemben a Fidesz 17 százalékával. Aggódhat emiatt a demokratikus oldal is.

Bármennyire nyomasztja is a feltételezett kormányzás súlya Vona Gábor pártelnököt, azt már korábban belátta, hogy a meglévőnél szélesebb bázis tudhatja csak hatalomba juttatni, amihez el kell hitetnie, hogy nincsenek ördögi patái , korántsem úgy és annyira radikális, mint amilyen a híre. Mint legutóbbi nevezetes Magyar Nemzet interjújából – összhangban kiskutyás „cuki” kampányaival – látni: függöny mögé rejtette saját radikálisait, már nem akarna azonnal, inkább csak megfontolva távolodni Európától, és pártja masszív rasszizmusát is enyhíteni igyekszik. Középre húzódik, néppárti képet fest önmagáról, a teljes magyar társadalomhoz akar szólni. Ezzel most kezd a Fideszbe harapni: ez a Fidesz jobboldali közepe, a Fidesz orbáni néppártisága, Orbán „baloldali” hangja 2010-ből, amelyet Vonának 2018-ig legalább oly mértékben el kell foglalnia, hogy ha még váltópárt nem lehet is, koalíciós kényszert teremtsen, amelyet a Fidesz – az emberek akaratára, a szabad választásokra hivatkozva – alighanem legalább átmenetileg el is fogadna.

A jövő

Egy normálisan működő parlamentáris demokráciában ezt a kormányt, amely egy éve nem kormányoz, de lassan már nem is működteti az országot – nyakában megannyi botránnyal – egy erős ellenzék és egy erős civil társadalom már rég elkergetett volna. Sem erős demokratikus ellenzék, sem erős civil társadalom egyelőre nincs. Csak az erősödő Jobbik. Az ország politikai berendezkedése sem a nyugati, sem a keleti normák szerint nem normális. Csak bízni lehet benne, hogy a választók többsége az maradt. De, hogy kit/mit választ, választhat majd legkésőbb 2018-ban, ma még nem tudni.

*

 A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A szabadsegg ünnepe

Több ezer kirendelt ifjonccal, kidobóemberekre emlékeztető “aktivistákkal”, verekedős “Sósavas Sanyibácsikkal“, illetve a “fideszes szeretetet és békességet” hirdető, zsidózó “asszonykórussal” ünnepeltette meg magát Orbán, aki tegnap szabaddá tette a seggét, s azt nyalták is páran, de serényen. Hál’ Istennek azok, akik inkább rúgosni akarták volna, sokkal többen voltak. … Csak nem ott, ahol köllött volna!

A Fideszben békesség van, szeretet van, kedvesség van, ezt nem tudják elviselni. – ezt válaszolta az “Orbánpárti Asszonykórus” egyik tagja tegnap arra a kérdésre, hogy minek köszönhető az az eldurvult politikai csatározás, amely hazánkban tapasztalható. Az érdeklődő egyébként egy olasz újságíró volt, aki más, ennél sokkal kínosabb ügyekben is faggatózott azok körében, akik önként vonultak ki a budapesti Kossuth térre, meghallgatni Orbán “Gespicli” Viktor ünnepi beszédét. … Vesztére! Ugyanis a “digó” sajtómelóst, miután felvilágosították arról, hogy Magyarországon akkora szabadság van, hogy ihaj, hogy igaz, vannak bizonyos tiltások, no de az utakon is léteznek piros lámpák, amiket akár úgy is lehet venni, hogy “korlátozzák a szabadságunkat”, gyönyörűen lezsidózták és elküldték Izraelbe. … Amúgy fideszes módra, tehát “békességet”, “kedvességet” és “szeretetet” sugározva … (narancs)piros fejjel!

Ők persze nem a “kirendeltek” voltak, hanem csupán az önkéntesek. Azok, aki a “Szabadság Ünnepén” (is!) örömmel nyalogatták a Führer szabaddá tett seggét. Persze csak távolról, némi drótakadályokkal körül véve (A marhákat is “villanypásztorral” őrzik, ugyi?! … hehehe!). No meg alulról, hogy az apró termetű Gespicli (ne csak “közjogilag”, de) fizikailag is föléjük tornyosulhasson, tehát legalább ilyenkor “fel” lehessen rá nézni … ugyancsak “fizikailag”. Bámulták is őt rendesen, időnként nagy volt a (bér)tapsorkán, zúgott a “Viktor! Viktor!“. (Isten, áldd meg a magyart! Jókedvvel, bőgéssel.) Különösen akkor, amikor valami egészen fantasztikusat mondott.

Mert a Mi Boldogságunkból ömlött ám a szó! Arról, hogy az ország “szuverenitásáért folytatott harcnak” sosincs vége. Ebben pedig “csak magunkra számíthatunk“! Arról, hogy bennünket senki ne oktasson ki szabadságból, mert ezen “Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog” (a két nevezett pedig fogvicsorog…na, ha még élne!). Arról, hogy össze köll fogni, mert ha nem, hát az eddig elvégzett “kemény munka” hiábavaló lesz! (Oda a harácsvagyon! No meg hogyan lopjunk majd Paksból?!) Végül kijelentette: “együtt vagy sehogy, ez volt a ’48-as forradalom leckéje is”.

Részemről inkább a “vagy sehogy”, de én nem is vagyok kedves/békés/szeretetteljes fideszes, ami abból is látszik: még soha nem zsidóztam le olasz újságírót … sem. Osztán abból is, hogy még életemben nem anyáztam és ütlegeltem olyan tüntetőt, aki a Kedvenc Politikusom (van ilyen!), az én Fényességes Vezérlőcsillagom (ebből is akad, de nem politikus!) ellen demonstrálva “csúnyaságokat” mond/állít róla (“geci”). Pedig akár tehetném is, hiszen az egyik békés/kedves/szeretetteljes fideszest, az ügyeletes “Sósavas Sanyi bácsit” a rendőröknek köllött levakarniuk az egyik polgártársáról, aki nemzeti érzelmeiből kifolyó felháborodottságát “fizikai kontaktussal” fejezte ki. (Gondolom a zsaruk elő is állították … az ellentüntetőt.) Ez persze csakis azért történhetett, mert ez a “sanyibácsi” éppen akkor nem hallhatta a csüngőhasú Csúti Chavez azon mondatát, miszerint: a régi időkhöz képest ma az a helyzet, hogy “most nem betörik egymás fejét, hanem megszámolják azokat, és ez a demokrácia“.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Mert volt ám ellentüntetés is! Az egyik szép nagy volt, a létszám állítólag még a 15 ezret is meghaladta. “Új Köztársaságot” követeltek, s joggal, mert a “régit” a jelenlegi rezsim egyszerűen ellopta … együtt a megtakarításainkkal, az élhető hétköznapjainkkal, tehát a “Jókedvvel” és a “Bőséggel”. Szónoklatok is elhangzottak. Arról például, hogy “a magyar név ismét csúf lett“, mert hitszegők, cinikus gazemberek, aljas tolvajok kezébe került a kormányrúd (igaz!). Arról, hogy nem akarnak egy olyan miniszterelnököt, “akit nem érdekel a nép sorsa, és önmagánál dilettánsabb beosztottakkal veszi körbe magát, hogy okosabbnak tűnjön“. Arról, hogy normális ember “nem akar olyan országban élni, ahol Andy Vajna dönti el, meg tud-e rendezni Mészáros Márta egy filmet, és úgy dönt, hogy nem ad pénzt, mert megteheti“. Avagy “ahol bűn cigánynak, zsidónak, liberálisnak, gondolkodó embernek lenni” (Fullajtár AndreaEdgar Swant” idézve). Arról, hogy ha majd Orbán megbukik, nem tehetünk majd úgy, mint ha nem történt volna semmi, nem felejthetjük el a múltat, mert akkor újra megtörténik velünk az a tragédia, hogy “bármikor eltitkosíthatják a hazámat, hogy szét lehet lopni törvényesen, és onnatól az a haza, amit ők összetörvénykeznek. Hogy csak az a múlt, amit ők kineveznek, hogy aki nincs velük, aki nem áll fényes nyelvvel Orbán aranyozott partvonalán, az ellenség“. (Parti Nagy Lajos)

Jó beszédek voltak ezek. Kár, hogy akadt közöttük egy-két ostobább is. A “Veszprémi Győztestől“, Kész Zoltántól például nem azt vártam volna, hogy Gespicli “tisztázatlan kommunista múltjáról” kezdjen szónokolni, vagy arról, hogy azért lett “átbuherálva” a választási törvény, mert “átmentette hatalmát az állampárt” (mármint 1990 előttről). Azért nem, mert egyrészt Orbán soha nem volt kommunista. Ahhoz ugyanis az köllene/köllött volna, hogy legyenek neki elvei, ideológiái. Ámde ennek az alaknak kizárólag kóros képzelgései vannak önmagáról (amiből az orvosai sajnos nem tudják kigyógyítani), no meg a társadalomról (amit meg a tegnap, “műfordítói munkásságáért” alaposan, de inkább csak “közepesen megérdemrenddeltTellér Gyula “szociológus” tömköd bele a beteg agyából A Beteg agyába).

MTI Fotó: Lakatos Péter

A népszavazási kezdeményezés pedig már szót sem érdemel igazán. Az rendben van, hogy például legyenek valódi képviselői vagyonbevallások, s az “elnézéseknek” következményei is (elnézés nélkül). Hogy legyenek átláthatóak az állami beruházások, a nyugdíjrendszer (stb.). No de tényleg az az ország legfőbb baja, hogy kötelező kamarai tagság van? És tényleg így lehet változtatni akármin? Ezek nem olvasták Orbán törvényeit? Azokat például, melyek gyakorlatilag kizárják a népszavazás lehetőségét, bár magát az “intézményt” el nem törölték? Akkor “Mire e lom“? Hol vannak az igazi ötletek, a népmegmozgató, agyserkentő kreativitás? Csakis az egyébként meglehetősen hülyőke “4K!” aktivistáitól telik erre? (ld.: a fentebbi fotót!)

Nem a megfelelő helyen és időben történt ez a tegnapi (ellen)tüntetés. A Tízezret a Kossuth térre köllött volna vinni! De ez csak az Alig Harmincnak jutott az eszébe, így osztán Gespicli (attól tartok) még jó sokáig fog a nyakunkon ülni!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egy “posztveszprém”-post

Se szeri, se száma” mostanság azoknak az “elemzéseknek”, melyek Kész Zoltán veszprémi győzelmét igyekeznek megmagyarázni. Például azt, hogy “ki győzött?”, illetve “ki veszített?”. Kinek/kiknek volt ez “dicsőség” és kinek/kiknek “kudarc”? … Pedig a “válasz” roppant egyszerű.

Egy bolond százat csinál! – álltja a mondás és igaza van (már megint). Előző posztomban (linket lásd az oldal tetején jobbra fent!) igyekeztem elkerülni a vasárnap Veszprémben tartott időközi, országgyűlési választás eredményének “elemezését” – ezt a csatolt “szavazásban” rábíztam Kedves Olvasóimra. Nem azért tettem ezt, mert nekem nincs véleményem, hanem azért, mert úgy éreztem: bármit írnék le, azt később az Idő (melynek “végtelensége” koránt sem annyira “bizonyított”, mint az Emberi Ostobaságé!) alaposan rám cáfol majd. Csupán “sejttettem” az álláspontomat, amit osztán a “szavazás” vissza is igazolt: az elsöprő többség szerint Veszprémben az “elégedetlenség” győzött, illetve a Maffiapárt veszített.

Ámde most, hogy sorjáznak, egymás seggébe érnek az okosabbnál okosabb “analízisek” (ez talán a legjobb közülük!). Ámde most, hogy a magukat “viktornak” tekintő baloldali pártok nem győznek hálelújázni, önfényezni. Ámde most, hogy a Maffiapárt nem győzi az egészet bagatellizálni (a 80 milliárdnyi közpénzzel kitömött pártszolgálati televízió hírműsorában tegnap csupán a 17. hír volt az ordasul nagy Bukás! – erről meg itt egy kitűnő video-meme!), nem tudtam megállni, hogy be ne álljak a “sorba”. … Mert véleményem az van. … De nagyon!

Ki győzött, kik győztek? Ez egyértelmű! Nem más, mint az “Elégedetlenség”, avagy ha tetszik, a “Csömör”. Az a levegő után kapkodás, melyet a Fuldokló csinál, ha húzza le az örvény. Minálunk ez nem más, mint a pártpropaganda. A mindenoldali “valóságtorzítás”. Az általános hazudozás, melytől öklendezünk és fuldoklunk már esztendők óta. Meg úgy általában és főleg az a … “valami”, amit idehaza “politikumnak”, vagy “közéletnek” szokás híni!

Veszített a Maffia? Igen, lényegében ez történt. Azért, mert ahogyan az előző posztomban linkelt adatok is mutatták, majdnem pont annyian maradtak otthon, tartották távol magukat az “urnáktól”, mint amennyi a tavaly áprilisi és a most vasárnapi voksoláson résztvevők közötti létszámkülönbség. Tették ezt pedig (valószínűleg) azért, mert az, amit a regnáló “kormány” képvisel, az egyszerűen vállalhatatlan, támogathatatlan, szerethetetlen. Mára egyszerűen “vérciki” lett “Ezek” mellett kiállni olyanoknak, akiknek még valamennyire ép az erkölcsi érzéke (a “maradékról” ne beszéljünk, normális embernél az ilyenek még a “térképen” sincsenek rajta!).

Mert már párt (Fidesz-Mizé) sem létezik. Csak annak ilyen-olyan tótumfaktumai (az egyik “kisizét” a minap csípték nyakon a rendőrök némi kergetőzés után a Keleti pályaudvaron mert hamis euróbankjegyeket próbált “elsütni”). Meg az erkölcstelen, közpénzeltartott, félbites biodroidok. Azaz a Frakció, amelynek tagjai minden lószart megszavaznak, amit csak eléjük tesznek (néha még enélkül is!). S bár tudják, hogy kárt okoznak, azaz ők tulajdonképpen “kártevők” (ha tetszik: élősködők), de a szaros kis egzisztenciájukat féltve ez nem érdekli őket. Nem is beszélve a “Kormányról”, ami már csakis “Suttyó, hataloméhes, harácsoló, erkölcsi gátlásoktól mentes, szakmailag és emberileg silány ‘politikusokból’” áll (idézet a fentebb linkelt, legjobbnak tekintett elemzésből!). Ahol már csakis a “hűség”, no meg főleg a lenyúlható (köz)pénz számít. Ahol már csakis amorális alakok juthatnak vezéri kegy alapján feljebb a ranglétrán … és lejjebb a morális pöcegödörben. Ezt támogatni, mellette szavazni tényleg lehetetlen. Tehát igaz a megállapítás: lényegében a kormány veszített Veszprémben!

Győzött az “Ellenzék”? Ugyan melyik? Netalán az (Jobbik), melynek jelöltje kevesebbet kapott százalékosan, mint tavaly tavasszal? Amelyik nem “elégeli”, hanem egyenesen kevesli a qrmány elképesztően hidegszívű és szűkmarkú szociálpolitikáját? A szörnyszülött oktatási elképzeléseit? Igaz, hogy most úgy csinál, mintha ehhöz “neki” semmi köze nem lenne, ámde ha valaki veszi magának a fáradtságot és összehasonlítja a 2010-es választási “programjukat” mindazzal, amit eddig a Maffiakormány és a Maffiakétharmad megvalósított, ugyancsak “érdekes”, de legfőképpen tanulságos megállapításokra juthat. Netalán a “Senkivel-össze-nem-fogok” (kivéve időnként a Jobbikkal, meg néha-néha a Fidesszel, utóbbival csakis “fű alatt”) Lömpikék? Akik szintén “alulmúlták” tavalyi önmagukat, a “Társelnök” meg abban a veszprémi kajáldába tért be stábostul és “véletlenül”, mely a Maffiapárt helyi főhadiszállása?

Netalán az MSZP? Amelyik a saját bűzlő mocskát tologatja át egyik sarokból a másikba? Söpri alá egyik szőnyeg alól a másik alá? Közben pedig a “megújulunk” és a “majd most/hamarosan” szövegével akarja “leparfűmözni” a penetráns szagot? Hallottam már tőlük egy-két gusztustalan nyilatkozatot, de az, amit Tóbi ejtett ki az orra alatt hordott ánuszrózsáján, miszerint a “veszprémi győzelem” csakis az ő pártja “szervezettsége” okán következhetett be! … Hát most mit is írjak le úgy, hogy azt elbírja az általános közízlés?

Netalán az “egyéb” Ellenzék? Annyiban tényleg tisztességesek voltak, hogy (ellentétben a szocikkal) még utólag sem próbáltak “rátelepedni” a veszprémi sikerre. Ámde ezeket a pártokat sem lehet Valódi Rezisztenciának tekinteni! Hiszen ott ücsörögnek az “Országgyűlés” nevű bábszínházban. Felveszik a “tiszteletdíjnak” nevezett, ámde a Maffiózó által kiutalt “kegydíjukat”. Bár ha pontosabb akarok lenni, akkor tekintettel a “bábszínházra” inkább a “haknipénz” megjelölését alkalmaznám! Ha lenne igazi elszántságuk, tehát “vér a pucájukban”, akkor be sem tennék a lábukat a parlamentbe, fel sem vennék a “Harminc Ezüstöt”. De bejárnak, felveszik, sőt, még fel is esküdtek arra, amire soha nem lett volna szabad (“Tákolmány”)!

A veszprémi győzelem tehát kizárólag Kész Zoltánnak, meg az őt önzetlenül támogató aktivistáinak volt köszönhető. No meg a “tömbben szavazó” dühös “balogoknak”, akik végre kaptak egy elfogadható Jelöltet. No meg a “tömbben” otthon maradó exfideszeseknek, akiknek ugyan a belük fordul már ki az Orbánlázárrogánésatöbbi bandától, de a “túloldalon” még mindig nem lát vállalható alternatívát.

Ergo igaza van Vágó Gábornak, a tavalyig lömpikés országgyűlési képviselőnek. Szerinte csakis a “civilek” lehetnek azok, akikből majd kifejlődnek azok az új mozgalmak (tudom, hogy ez most nem divatos, de “pártok”), melyek majd képesek lesznek betölteni a “Szalvátor” szerepét lerohasztott, elbutított, mocsárba süllyesztett Hazánkban.

Tapolcán, a következő “időközin” az Ellenzék közös jelöltje egy virtigli szoci. Nem jósolok neki nagy jövőt.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!