Eltüntetés

Nem én vagyok az egyetlen, aki régóta azon tanakodik: hogyan tűntek el a médiapiacról a balliberális sajtótermékek? Zsebesi Zsolt, a Népszava egykori munkatársa, aki jelenleg a “Gépnarancs“-on publikál, erre ugyan visszamenőleges választ nem ad, de kiváló látleletét adja a Mostanságnak! … Olvassuk hát! (A forrásra mutató link az alábbi címben!)

A maláj gép rejtélye semmi a Népszava és a Népszabadság eltüntetéséhez képest

A Népszabadságot a Vienna Capital Partners nevű kamu sajtócég, magyarul az Axel Springer és a Ringier strómanja készül eltüntetni. A Népszava megszüntetésén pedig az ugyancsak kamu svájci tulajdonos, a TGD Intermedia SA, magyarul az MSZP, még magyarabbul Puch elvtárs fáradozik, aki oly láng lelkű baloldali a lelkem, hogy nem hajlandó a Népszava kiadási jogáról, de még a logójáról se lemondani, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön, ha már eddig illetékes elvtárs, vagyis az ő kezében, igazán jó helyen volt. Oly annyira, hogy immár a csőd szélén áll a 140 éves hungarikum, mert hogy ez is hungarikum, basszon meg Orbán Viktor száz hungarikum magyar óriás nyulat, vagy egy ugyancsak hungarikum mangalica kocát, mindjárt az után, hogy leszopta Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint 10 milliárd euróért.

A Népszava nem szerepel a hungarikumok hivatalos listáján, mert nem fér be a csabai- és a gyulai kolbász, valamint a gönci barackpálinka és a hajdúsági torma előkelő társaságába, és immár Simicska Lajos is leszarja, vagyis nem hirdet többet a lapban, mivel Orbán Viktor megtiltotta neki. Németh Péter és a lap összes újságírója felvághatja az ereit, ami sem Orbánt, de Puch Lászlót sem fogja meghatni. Simicska felhagy a hirdetéssel a Népszavában, Puch László pedig szarik átadni a lap munkatársainak a kiadási jogot és a Népszava logóját, amit a svájci postafiók cég, vagyis ő maga birtokol az MSZP nevében. Nem teszi, nehogy kiderüljön, a Népszava képes függetlenül, ne adj isten rentábilisan működni, ami maga az MSZP szembeköpése lenne fényes nappal, nem beszélve a svájci postafiókcég arcul csapásáról, ami mindennek a teteje, vagy még inkább a legalja, egészen mélyre csúszás lenne, a tízes skálán, mindjárt az egyesre, pedig azt lehetett gondolni, hogy a gödör legalját már akkor elérték a szocialisták – midőn finanszírozás hiányában, de ettől függetlenül is teljesen normálisan és jogszerűen a Népszava is elfogadta a Közgép hirdetési megrendelését, pont ahogy a Népszabadság is tette -, rárontottak a lapra és közleményben követelték a szerkesztőségtől „a szocialista napilap” törlését a fejlécből. A fasz tudja, hogy miért nem a svájci tulajdonostól. Hacsak azért nem, mert svájci tulajdonos nem más, mint maga az MSZP, míg az igazi ellenség, akit megregulázni kellett volna, maga a renitens szerkesztőség, amely baloldali újságot és nem pártbulletint szeretett volna csinálni.

Ma nehéz megmondani, hogy vajon a Népszavával járt-e el galádabbul a tulaja, legyen is az bárki kerek e világon, vagy a Népszabadsággal. Mindkét lap kamu tulajdonos döntése miatt szív. A Népszavánál a nem létező svájci tulajdonos végzi el a piszkos munkát, a Népszabadságnál a Vienna Capital Partners takarít a vérfürdő után. Mi a bánatos francként lehet értelmezni, hogy az ország mára egyetlen mértékadó, az intellektuálisan a béka segge alá süllyedt magyar sajtóban még megmaradt orgánum, a Népszabadság élére a Blikk főszerkesztőjét teszi meg az Axel Springer nevében a Vienna Capital Partners, hogy ezzel porig alázza a lapot és valamennyi munkatársát. Sajnos nem tudok nyilatkozni a Népszabadság új főszerkesztőjének kvalitásairól, mert Blikket nem olvasok, és nem előítéletből, vagy azért, mert olvastam és nem tetszett, hanem csak azért, mert a fontos lapok szemlézése után már nem marad rá időm, mint ahogy a Borsra, a Magyar Hírlapra, a Magyar Nemzetre, vagy a Metropolra sem, ami miatt semmilyen hiányérzetem nincs, ugyanis mire rájuk fanyalodnék, vagy hozzájuk süllyednék, már mindent tudok a világról, de Magyarországról is.

A magyar baloldali sajtó zászlós hajójának kivégzését egy Vienna Capital Partners nevű kamu cégre bízni, végleges lejáratását pedig egy Murányi Marcellre, azért mindennek a teteje. Volt szerencsém a Népszabadság harmincharmadik munkatársának lennem egykoron, de ebből a pozícióból is fel tudtam mérni, hogy a lap kilométerekkel előzte a magyar sajtó maradékát, vagy még inkább hulladékát. Abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy a Népszava szerkesztője lehettem, sőt a lap szakszervezetének titkára is, így egészen pontosan láttam azt a nyomort, amit az MSZP biztosított a 140 éves baloldali hungarikumnak, a svájci kamucége mögé bújva, miközben pofátlanul bele akart szólni a lap szerkesztésébe, anélkül, hogy a nyilvánosság előtt felvállalta volna. A gyomorforgatásban kivette a részét az MSZP szinte mindegyik elnöke, Isten nyugosztalja őket, mindegyiket, ott, ahol van.

Nyilván lehetne jobb Népszavát és Népszabadságot csinálni, mert Magyar Nemzetet, vagy Magyar Hírlapot biztos hogy nem, mivel mindkettő maga a tökély. Már a saját műfajában, de talán jobb Blikket is lehetne, hiszen ez utóbbi példányszáma is példásan esett. Ami azonban példátlan: egy vezető politikai napilapból bulvárt akarnak csinálni. Egy olyan országban, ahol már minden gagyi lett. Kezdve a helyesen írni képtelen és doktori címet lopó köztársasági elnökkel, folytatva a nemzetközi körözés alatt álló Mol-vezérrel, vagy a beteges hazudozóvá süllyedt magyar kormányfővel, hogy a többi kis kaliberű balfaszról most ne is tegyek említést, olyanokról mint Lázár János, aki legfeljebb a dohánykereskedelem tönkretételére képes, de arra már nem, hogy a szeretője becsületét megóvja a nyilvánosság előtt, már amennyiben Széles Gábornak hinni lehet, akinek -horribile dictu -,2009-ben a Független Újságírók Szövetsége a „Nemzeti Újságírásért” kitüntetés „arany” fokozatát adományozta a nemzeti újságírás területén végzett tevékenységéért és aki a Szent Gellért Rend lovagja, egyben a Magyar Hírlap nevű szennylap kiadója egy személyben, vagyis amolyan Murányi Marcell, ha ezzel meg nem sértem valamelyiküket, mert akkor elnézést kérek mindkettejüktől, külön külön és együtt is.

Szóval Sas Józsefet kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának a Sas-kabaréban végzett kiváló munkája jutalmául. Azt várják tőle, hogy a Nemzeti Színház legalább olyan szórakoztató és népszerű legyen, mint a Sas-kabaré volt az irányítása alatt. E hír, ha igaz lenne, akkor sem lenne olyan baromság, mint a Népszabadság élére Murányi Marcellt állítani. Persze azok után, hogy kiket neveztek itt az elmúlt négy évben akárkikké, meglepődni már nem tudunk semmin és senkin, de azért engedtessék meg, hogy legalább felháborodjunk, mert azt még lehet. Ja, egyébként pedig csókoltatom az Axel Springer menedzsmentjét, hogy a Népszabadság feláldozása árán sikerült megszerezniük az engedélyt a két cég fúziójához. Rájuk nem tudok haragudni, hiszen csak a munkájukat végzik, vagyis profitot csinálnak a részvényeseknek. Amennyiben ezért a Népszabadságot kell taccsra tenni, hát taccsra teszik, hiszen a Magyar Telekom sem tett mást az Origóval. Dehogy a TGD Intermedia SA, mint tulajdonosa, mi a francért finanszírozta eddig a Népszavát, ha egy vasat sem keresett rajta, és ha megunta, miért éppen most, az azért mégis csak talány. A baloldali sajtó, vagyis a Népszabadság és a Népszava eltüntetéséhez képest a maláj gép rejtélye olyan, mint egy skandináv keresztrejtvény. Csak magyar.


A szavát tartó Viktor

Jó, tudom! A cím ugyanolyan oximoron, mint a “becsületes gazember” szókapcsolata. No de mit tegyek, ha az Elmebajos Führer ilyesmiket berekegett haza (telefonon) Bruksellesből?

Aszondta ma a Nagytudású a Közszógálatinak, hogy “Új korszak kezdődhet Magyarországon!“. Ez pedig ugyi nem más, mint a “fair bankok” érája, amelyben nem a zemberek lesznek kiszógátatva a nagy pénzintézetek (és szolgáltatók) erőfölényének, hanem fordítva.

Mit is jelent ez punktosan? Há’ szerinte aztatat, hogy a Kúria minapi döntése alapján a Maffia-kormány egy “több lépésből álló akciótervet” fogadott el. Ennek keretén belül pedig legelébb is “beemelik a jogrendbe” a fentebb említett Ítéletet egy, már a jövő pénteken benyújtandó törvényjavaslattal. … Feltehetően a Kondagyűlés valamelyik disznajának “egyénijével”, lévén sietni köll, s ezzel már megint meg lehet takarítani a szokásosan kerülendő “egyeztetéseket”. Sietni meg ugyi azér’ muszáj, mert a becsapott és megkárosított devizahiteleseknek már a körmükre ég a lejárt tartozás.

Ezet követően (mán szeptemberben!) megzüllesztik azt a törvényt is, amelyik arról szól, hogy ezek a szarszemét, de hamarosan “fair”-ré váló bankok miként számoljanak el a Zügyfelekkel. Végül pedig (“remélhetően az év végéig“!) életbe lép az a jogszabály is, mely a devizahitelek forintosításáról fog rendelkezni. Ez pedig ugyi azt jelent: minden sürgető probléma meg lészen oldva idén december 31.-ig! … “Remélhetően“!

Dícséretes ez az igyekezet. Pláne annak fényében, hogy az odakozmált devizahitelesek tényleges megsegítése érdekében eleddig valódi intézkedést még csakis a 2009-10 között regnált Bajnai-kabinet tett valamit. A Zemútnégyév pedig ezen ügyben mindössze annyival telt-múlt el, hogy az “Arisztokrácia”, azaz a Kondagyűlés disznajainak elsöprő többsége, önmagát húzta ki a nyerészkedési szándék rájuk égett következményei alól egy újabb nyerészkedéssel, melyet “Rögzített árfolyamú, egyösszegű végtörlesztés“-nek neveztek annó (Hülyére röhögtem magam annak láttán, hogy az alig harmincas Nácik, a negyvenes-ötvenes Fasiszták és az ötvenes-hatvanas Szocik milyen békés összhangban csináltak maguknak fejenként és gyakorta 10-15 millió forintnyi extraprofitot egyetlen gombnyomással!). A többieknek, tehát a Zembereknek, a Plebsznek meg belengették az “Árfolyamkorlát” lehetőségét, ami pedig ugyi nem volt más, mint hogy felvetettek velük egy ismeretlen kondíciójú újabb hitelt!

Remélem a Devizahitelesek most mán’ télleg megnyugodtak. A Qrmányzat esztendőkön át tartó szarospelenka-tologatása után a Qria végre intézkedett, melyre alapozva pedig I. Medveseggberekedt Enyveskezű Viktor királyuk ismét elmondhatott néhány szót … feltételes módban! (Megjegyzem, ez az egész mizéria tulajdonképpen mindhárom résztvevőnek köszönhető. A Hülyéknek, akik olvasatlanul, csakis a kamatrátát meg az akkor aktuális törlesztőrészletet bámulva írták alá a Szerződést. Az őket átverő Bankoknak, melyek még a Válság után is nyerészkedtek picinyt. Meg az egészet mindmáig tétlenül végig néző Qrmányzatnak, mely ha tett is valamit, hát azzal is csak a Bajt tetézte! … Valószínűleg ez lesz a mostani “stratégiai” is: a pénzintézeteken keresztül az ügyfeleket fizetteti meg, osztán majd néhány hangzatos irrgumburrgum-mal széttárja a kacska, maga felé forduló kezeit!)

*

De aztat is mondotta vót a Kétballábas Félbites, hogy mánpedig a Reklámadóból egy tapodtat sem engedünk, hiszen “ez elvi kérdés“. Azér’ az, mer’ ahun extraprofit keletkezik, onnan társadalmi érdek ezt lefölözni, másrészt pedig ezt követeli meg a “méltányos közteherviselés” általa megszemélyesített Alapszabálya is.

Ezzel télleg nem is lenne baj, ha például Seszták “Ofsór” Miklós miniszter “úr”, egykori cégtemetkezési vállalkozó, a havi hárommilliós jövedelme után nem ugyanúgy 16 százalékos eszjéát fizetne, mint Szabó “Közmunkás” Józsi. Avagy mondjuk Vajna “Kaszinó” Bandinak és Szima “Loki” Gábornak is ugyanúgy áfát kéne leperkálnia az ajándékba kapott Koncepcionális Nyerőházai után, mint Fekete “Kényszervállalkozó” Adalbartnek.

Ámde mivel a Diktatúra még nem egészen fejlett, így csak az előbbiek kaptak felmentést a “méltányosság” alapján a közteherviselésből. Utóbbira (meg a Retektévére is) pedig rá vagyon uszítva az a NAV, amelyik még  mindig nem ért rá kibogozni az esztendők óta tartó, sok ezermilliárdos áfacsalások CBA-csomóit!

Igaz, elébb-utóbb majd erre is sor kerül. Mondjuk akkor, ha az egyre pocakosabb Orbanbasi netalán le találna pottyanni a Lázár-testvérek farmján a Vater lóról, s emiatt megorrolva szól a Varga Misunak. Az meg a Hivatalnak. … Úgy, ahogyan ez a putyinkin-tipusú jogállamokban szokásos. Ugyi?!

*

A “Csemegét” hagytam a végire! Mer’ ugyi azzal köll befejezni ezt a rizsaágyús, parasztvakítós népetetést!

Aszonta ugyanis A Viktor, hogy ő egy “szavatartó ember“, s már csak ézér’ se hagyhatja az EB élére megválasztatni azt Lukszemburgi Pasat. Azt, aki csakis a bajt csináta nekünk azzal, hogy mindenütt keresztbe tett Agyarországnak. Ráadásul esztendőkön keresztül és szándékosan és rosszindulattal. Igaz ugyan, hogy ez a heroikus kűzdelme lényegében kudarcra ítéltetett, hiszen “valószínűleg nagy többséggel meg fogják választanai az EB új elnökének Jean-Claude Junckert“, de ő ezt akkor sem fogja támogatni! Hogy miért? Mert ő ezt “megígérte a választóinak”, s így most már nem tehet semmi. Ugyanis ez szintén “elvi kérdés“!

Igaz ugyan, hogy a “Választói” ezen ígéretéről mindössze alig több, mint egy hete értesülhettek. Közülük is pedig csak azok, akik olvasták a német bulvárlapnak, a “Bild“-nek adott interjúját. Ámde rossz az, aki rosszra gondol, ráadásul jobb későn, mint soha! Ugyi?!

Hát ilyen ez a Szavatartó Viktor! Könnyekig meg vagyok hatódva!

… és ezt …

szendamondja!

És még egy ma hallott vicc:

Mi a hasonlóság Orbán Viktor halálhíre és egy kupica, jó erős, házipálinka között? … Először mindkettő meghökkenti az embert, de utána NAGYONJÓÓÓÓÓÓ!


Így “szolgál” a Selejt!

Tegnapi posztomban kifejezetten rusztikus üzenetet küldtem a “Dr. Pártanalfabéta“-törvényjavaslatot a nevére vevő (előterjesztő) Dr. Pósán László, fideszes képviselő … khm … szóval … “úr”-nak, meg Annak is, aki azt a Förmedvényt egyáltalán kitalálta. No, vagyon ám ennek némi folytatása is! (Update 2014. június 27.!)

A fentebb nevezett Izéke, aki azt Az Izét nem átallotta beterjeszteni a Kondagyűlés elé, immáron tizenhatodik esztendeje koptatja az Országgyűlés padjait (és tekintélyét is). Teheti mindezt azér’, mert 1998 óta, mint a debreceni 1. számú, országgyűlési, egyéni választókerület maffia-párti jelöltje, rendszeresen bizalmat kap a “cívisek” elképesztően ostoba, de roppant aktív kisebbségétől. Cserébe azért, mert ő híven szolgálja … no nem a Választóit, hanem a Választóját, azaz a Tuggyukit!

Amikor tegnap ennek a … Pósánnak elküldtem azt a bizonyos “rusztikus” üzenetemet, volt bennem némi lelkiösméretfurdalás, hiszen valójában (gondoltam én) csak azt tette, amire a Tényleges Esküje kötelezte. Még azt is merészeltem feltételezni, hogy a Pasmag igazából fintorogva és gázálarcban nyújtotta be ezt a “Lex Mucsait“, hiszen mint a Debreceni Egyetem PhD-fokozatú történésze, docense ( a “c.v.“-t lásd itt! – sokat olvasni nem köll!), minden bizonnyal nem kivirágos jókedvében csinálta azt, amit egy magasan iskolázott és kultúrember a legteljesebb hányinger kellős közepiben és nagyon komoly külső kényszer hatására tesz csak meg.

Furdalgásom” azonban rögvest elmúlt, amikor ma reggel a Debrecen közelében élő(?) Köztársunk kiadós @mailben elküldött nekem néhány olyan nyilatkozatot a nevezett Izékétől, melyek a Hajdú-Bihari Napló című helyi lapban jelentek meg az elmúlt esztendőkben. Ezek közül most mindössze a legutóbbit másolnám át (valószínűleg “elektronikusan” is megtalálnám, de egyrészt Nyár? van, másrészt Szabin? vagyok, harmadrészt nekem ez az alak nem éri meg a kattintgatást):

“Összesen 1781 általános iskolás gyerek 51 napos nyári étkeztetésére nyert pályázatot a debreceni önkormányzat, de végül a 2930 jogosultból csak 1232 rendelte meg a szolgáltatást – közölte szerdai sajtótájékoztatóján Pósán László (Fidesz-KDNP) országgyűlési képviselő, hozzátéve, az erre fordítható 42 milliós fedezetből 5,3 millió forint az önerő. A párt városi elnöke számára e számok inkább pozitív üzenetet hordoznak, mondván, ha a gyermekéhezés valódi probléma lenne helyben, akkor feltehetően sokkal több jogosult élt volna a lehetőséggel. – Arra gondolni sem merek – jegyezte meg – hogy bár rászoruló még sok lett volna, felelőtlenségből maradt el a jelentkezés. (…) A tények tolakodó közelsége zavarja a koncepcióalkotást – utalt ironikusan a fel-felbukkanó ellenzéki kritikákra, melyek szerint a kormány nem törődik a szegény gyerekek étkeztetésével.”

Kedves Köztársaim, Olvasóim! Úgy mégis, ezek után mi az ördögöt mondjak?! Ugyan mi másként lehetne megítélni ezt az Alakot?! Akibe annyi jóérzés nem szorult, hogy mint mindenféle szempontból (egyetem, képviselő) Közeltartott, az átlagos bérszínvonal minimum tízszeresét zsebre vágó … no, jó! … “politikus”, a szokásos hazudozáson kívül, még poénkodni is merészel egy sajtótájékoztatón … pont ebben a témában!

Túl azon, hogy “Elképesztő!“, talán csak annyit: a Fehérgyarmaton 1965-ben őt összeeszkábáló Szülei sajnos képtelenek voltak megtanítani piciny gyermeküket a legalapvetőbb tisztességre is!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: És az ilyen pósánokkal van tele a Kondagyűlés! … Esztendők, “ciklusok” óta! … Elképesztő!

Update: Doktorpósán tevékenységéről íme egy kitűnő írás a debreceni vagy.hu oldaláról!


Dr. Pártanalfabéta

Ez egy amolyan utánközlő poszt lesz. Mert énnekem ehhöz szavam sincs mán. Ha egy ország úgynevezett kormánya és törvényhozói ennyire lealjasultak … hát … szóval … Szóval lássuk a “lejtmenetet”!

Galamus-csoport, 2014. június 20. (link itt!)

Lex Mocsai

A kormánynak még nincsen felsőoktatási államtitkára, az egyetemi szféra átalakítása viszont lendületesen zajlik. Szeptemberben nyitja kapuit a Semmelweis Egyetemről (SE) leváló karból önálló sportegyetemmé alakuló új létesítmény.

Persze ehhez még törvénymódosításra van szükség, hiszen az akkreditáció lefolytatására még a 2012-es felsőoktatási törvény által meggyengített MAB sem lenne képes. A létesítendő sportegyetem ugyanis nem felel meg az egyetemi akkreditáció alapvető követelményeinek, hiszen

– mindössze egy kara lesz az előírt három helyett,

– aligha lesz képes felállítani legalább két tudományterületen doktori iskolát,

– oktatóinak fele nem rendelkezik tudományos fokozattal.

Maga a rektornak kiszemelt nagyszerű kézilabdaedző, a nemzeti válogatott kapitánya, Mocsai Lajos sem felel meg a követelményeknek, hiszen rektorrá választani csak egyetemi tanárt lehet, márpedig ő docens. A kormány hétfőn benyújtott törvényjavaslata mindezen előírások teljesítése alól felmentené a testnevelési egyetemet. A törvény elfogadásában nem kételkedünk, s abban sem, hogy Lex Mocsaiként kerül be a köztudatba.

Mocsai, aki régóta lobbizik a volt TF önállósodása mellett, a Semmelweis Egyetem vezetőségét vádolja azért, hogy a Testnevelési Kar  az utóbbi évtizedben alig fejlődött. Azt állítja, hogy az SE többi kara kapta az összegyetemi pénzek oroszlánrészét drága orvosi berendezések vásárlására, a Testnevelési Karnak alig jutott valami.

Mocsai Lajos azt ígéri, ismét „nemzetközi hírű intézménnyé” teszi a TF-et. Úgy emlékszem, 2012-ben nem kellett panaszkodniuk, hiszen a nemzetközi érdeklődés központjába kerültek Schmitt Pál doktorija révén. 2013-ban pedig a kar dékánja azzal került a sajtó és a rendőrség figyelmének középpontjába, hogy Lasztovicza Jenő fideszes képviselő fiának és barátainak írogatott be sajátos módon jegyeket.

A Semmelweis Egyetem aligha fogja bánni, hogy ez az inkább hírhedt, mint híres tagintézmény kikerül karainak sorából. Mocsai  egyébként az SE számlájára írja azt is, hogy a Testnevelési Karra alig jelentkeztek külföldi hallgatók. Ez reményei szerint kedvezően változik majd az önállósodás után.

A jövendőbeli rektor nem számol azzal, hogy külföldi hallgatók csak olyan magyar intézményt látogatnak, amelynek diplomáját saját hazájukban is el tudják fogadtatni. Magyarul: csak a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) által akkreditált intézményt. A MAB ugyanis  – még másfél évig  – tagja az európai felsőoktatási minőségbiztosítási ernyőszervezetnek, az ENQA-nak. Akkreditálatlan intézménybe csak az jelentkezik, akit nem zavar, ha diplomájának érvényessége csak Záhonytól Hegyeshalomig tart.

A jövendő rektort talán örömmel tölti el, hogy ha a MAB nem teljesíti másfél év alatt az ENQA előírásait, maga a Semmelweis Egyetem is ugyanebbe a helyzetbe kerül. Az SE rektora által aláírt diplomákat sem fogadják majd el az országhatárakon kívül.

Maradunk magunknak és világhírűnek – Záhonytól egészen Hegyeshalomig.

Népszava, 2014. június 24. (link itt!)

Pót-doktori címmel vigasztalják az “álamfőt”

“Visszakaphatja” doktori fokozatát a plágiumbotrányába 2012-ben belebukott volt köztársasági elnök, Schmitt Pál. Ha ugyanis a kétharmados parlamenti többség elfogadja Pósán László fideszes képviselőnek a felsőoktatási törvényhez benyújtott módosító javaslatát, akkor nemcsak Kossuth-díjjal, de olimpiai éremmel is kiváltható lesz a doktori fokozat azoknál az állásoknál, amelyeknél korábban a PhD megszerzése és a habilitálás is feltétel volt.

Ismert, az “álamfő” doktori címét – miután a hvg.hu oknyomozó cikke alapján kiderült, hogy kisdoktori disszertációja majdnem teljes egészében más szerzők műveinek szó szerinti fordítása – 2012. március 29-én a Semmelweis Egyetem szenátusa visszavonta, Schmitt pedig április 2-án lemondott államfői tisztségéről. Ha utóbbit nem is szerezheti vissza, doktor még lehet. A Pósán-javaslat ugyanis lehetővé tenné, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) is kezdeményezhessen egyetemi tanári, főiskolai tanári kinevezést, továbbá az olimpiai első három helyezés a sporttudományban alkalmazási és munkaköri cím adományozási szempontból doktorit ér majd. Olimpiai első helyezésből, bajnoki címből pedig Schmitt például kettőt is szerzett párbajtőrvívásban.

Nemcsak Schmitt előtt nyílhat meg azonban “könnyített” feltételekkel ez a lehetőség, mert a javaslat azt is tartalmazza, hogy miniszteri vagy állami kitüntetés mellett – például Kossuth-díj – a művészetben is elnyerhető ilyen doktori cím, méghozzá nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), hanem az Orbán-kormány által favorizált, Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia (MMA) javaslatára. Ugyanakkor ezzel az egyetemek főiskolák elvesztenék kizárólagos jogukat a javaslattételre. Ráadásul az MTA, MMA, MOB esetében a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság egyetértése sem kellene mindehhez.

A javaslat elfogadása utat nyit annak, hogy az így elismertek a doktori iskola elvégzését, a PhD-dolgozat megírását, továbbá annak megvédését is megspórolják, és ha mondjuk a kormány által több tízmilliárdos költséggel önállósítani kívánt Testnevelési Egyetemen akarna valaki rektor lenni így, kinevezéséhez nem lesz feltétel az öt éves oktatói tevékenység, illetve az azt lezáró habilitáció sem.

Népszava, 2014. június 24. (link itt!)

Vegyünk királyt

Viszonylag gyorsan visszavonta a fideszes Pósán László azt a javaslatát, amely – némi egyszerűsítéssel – ezt mondta volna ki, hogy Schmitt Pál akkor is doktor, ha éppen nem az.

Igaz, nem azért vették le egyelőre a napirendről, mert ugye ez azért már egy kicsit túlzás, hanem valami eljárási okra hivatkozva. Így aztán reménykedhetünk benne, hogy még a pénteki napszállta előtt valaki benyújtja a törvényes rendnek megfelelően, hogy hétfőn elfogadja a tekintetes országgyűlés és kedden akár már doktor és lehessen a volt álomfő.

Mindez csak a rendszer végtelen pitiánerségét mutatja. Ugyanis elég pár kattintás az interneten és már meg is rendelhető nagyszerű doktori fokozat mondjuk egy jól hangzó amerikai egyetemről 100-150 dollárért. Ennyit pedig igazán megér a dolog.

Mert az nyilvánvaló, hogy tanulással, vizsgázással, gürcöléssel kár lenne tölteni az időt – akinek Orbán hatalmat adott, annak esze is van. Ez alap. De milyen kínos egy ilyen javaslat után doktorként bemutatkozni. Nem becsületesebb diszkréten megvenni, online fizetni, és kész is.

Megjegyzem, ha valaki ennyivel nem éri be, 350 fontért van neki angol nemesi cím, majdnem valódi. Ha a kedves feleséggel közöset tetszik akarni 550 fontot kell leszurkolni – a hülyének is megéri. Felárért igazi nemesi oklevél is jár. Ha valakinek a német vonal jobban fekszik, az is van. De ajánlhatunk nagyszerű pomerániai és livoniai nemesi címeket is. Paypal-lal lehet fizetni, az ár 199 eurótól indul.

Azt, hogy magyar királyi címet mennyiért lehet megcsípni, nem tudom.

De hogy nekünk nagyon sokba lesz, az biztos.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!

Galamus-csoport, 2014. június 25. (link itt!)

Az értelmiség lecserélése

A nemzeti kétharmad nem szereti az értelmiségieket. Csak a baj van velük: gondolkodnak, beszélnek, írnak, olvasnak – és nem csak a mi szent és kivételes anyanyelvünkön. Megértik egymást a külföldi hasonszőrűekkel, és nem átallnak családi titkokat is kifecsegni. Aminek következtében rosszakat gondolnak a nemzeti kétharmadról külföldön, pedig az csak a maga sajátos magyar módján intézi a dolgokat.

A nemzeti kétharmad úgy döntött, lecseréli a jelenlegi kényelmetlen értelmiséget egy saját kebeléből kiválasztott, sajátosan magyar módra gondolkodó intellektuális csapatra. Kezdte ezt a tevékenységét a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megalapításával, amely Fekete György sajátosan magyar esztétikai rendszerének alapján válogatta ki a kimagasló magyar művészeket.

A következő lépés logikus módon a tudomány világába vezetett. A felsőoktatási törvény értelmében eddig egyetemi oktató csak az lehetett, aki rendszeresen és elfogadható színvonalon végzett tudományos és oktatói tevékenységet. A docensi vagy egyetemi tanári kinevezés feltétele pedig PhD fokozat és habilitáció is volt. Ennek pedig csak az juthatott a birtokába, aki több éven keresztül tanult egy doktori iskolán, témájából több tudományos közleményt jelentetett meg, nemcsak magyar nyelven, nemzetközi konferenciákon szerepelt idegen nyelvű előadásokkal, s megírt egy új tudományos felismeréseket tartalmazó disszertációt, amelyet két opponens, valamint a tudományterület elismert művelőiből összeállított bizottság kritikai megállapításaival szemben megvédett. A habilitációs folyamatot a PhD védés után több évvel lehetett csak megindítani. Ez elsősorban az egyetemi oktatásra való rátermettséget vizsgálja, csak több önálló könyvvel rendelkező szakember jelentkezhetett rá. Rátermettségét, „habitusát” igazolnia kellett nemcsak Magyarországon és külföldön is elismert tudományos életművével, hanem a műveire való hivatkozásokkal is, valamint az általa vezetett szakdolgozók és doktoranduszok munkáival. Ezek után tartania kellett egy nyilvános tudományos és egy egyetemi előadást is, s ha mindez sikerült, akkor kapta meg az úgynevezett venia legendit, amely feljogosította őt egyetemi előadások tartására. Ennek alapján nevezhették ki az illetőt egyetemi docenssé, illetve javasolhatták az államfőnek egyetemi tanári kinevezésre.

Ez bizony hosszú és fáradságos folyamat, a nemzeti kétharmad számára kedves jövendő csúcsértelmiségiek pedig eddig mással voltak elfoglalva. A Pósán László fideszes országgyűlési képviselő által benyújtott törvénymódosító javaslat most számukra nyitna meg egy igazán „királyi utat”.

A javaslat értelmében az egyetemi tanári kinevezéshez eddig szükséges tudományos fokozatot helyettesítheti a Kossuth-díj vagy az olimpiai aranyérem, illetve az MMA vagy a Magyar Tudományos Akadémia javaslata. Ezek birtokában egy egyetemi alapképzettséggel rendelkező, soha nem publikáló és a felsőoktatásban csak hallgatóként részt vevő személy is kinevezhető professzornak. Megpályázhatja az ehhez kapcsolt munkahelyeket, lehet tanszékvezető, doktori iskolát is irányíthat, rektorként akár egyetemet is.

A javaslat, ha elfogadják, mindenekelőtt Mocsai Lajost hozta volna olyan helyzetbe, hogy szeptemberben már rektori palástban fogadhassa a frissen alapított sportegyetem elsőéveseit. De Schmitt Pálnak is meghozhatta volna az alanyi jogon járó professzori címet. Akár doktori iskola vezetőjeként oszthatta volna hatalmas tudását a sportegyetem által nevelt új nemzeti értelmiségnek.

Délután ért bennünket a hír, hogy Pósán képviselő úr – miután az Index tudósított a javaslat tartalmáról – visszavonta a módosítót. Döntése okáról, indokáról egyelőre nem tudni semmit (állítólag „nem volt jól kidolgozva”.)

Az évtizedek munkájával kiépített értelmiségi pozíciók tulajdonosai most akár fel is lélegezhetnek – idézve Madách Luciferét: „a nyakazás ezúttal elmarad”. Pillanatnyilag elhárult a veszély, uszodákból és sportpályák öltözőiből nem indulnak professzorok az egyetemi ranglétra legmagasabb csúcsai felé. De nyugodtak azért nem lehetünk: a nemzeti kétharmad az egyetemekre is be fogja telepíteni saját kedvenceit. Akik nem analitikus gondolkodásukról vagy széleskörű műveltségükről ismerszenek meg, hanem féktelen mohóságukról. Az egyetemekre vezető egyik „királyi utat” most eltorlaszolták ugyan, de  nyitnak majd nekik hamarosan egy másikat.

Lol Fuck You - Kurva anyád

… és ezt …

szendamondja! … a beterjesztő Dr.(!?) Pósán Lászlónak, a Debreceni Egyetem tanárának, meg Annak, aki ezt kitalálta!


Patyomkin-ellenzék

Orbán leszopta Putyint, az “Ellenzék” pedig (esztendők óta) Orbánt. Tegnap, immáron sokadjára, kiderült: Agyarországon még az ellenzék is csak amolyan patyomkin-jellegű!

Csak a napló kedvéért rögzítsük az eddig ismert tényeket!

  • Idén januárban a Köpcös a karikalábain kikacsázik Moszkvába, majd visszatérte után – mintegy mellékesen – bejelenti: aláírták a Paks II. Projekt 10 milliárd eurós hitelszerződését. Mindezt parlamenti felhatalmazás nélkül, mert már ahhoz is lusták voltak, hogy megnyomassák az egyébként bármikor és bármit (még a saját édesanyjuk nyilvános megpocsékolását is) megszavazó Kondagyűléssel az “igen” gombot. Hogy mi is vagyon leírva abban a kontraktusban, nem tudni, mert a Maffia-kormány azt halált megvető bátorsággal 10 esztendőre titkosította.
  • A trehány (vagy inkább kekeckedő?) ruszkik azonban hamarosan alfától ómegáig közzé teszik a szerződést, melyből kiderül, ez a 10 milliárd euró tulajdonképpen nem is létezik (lásd: “Patomykin“!), abból Agyarországra gyakorlatilag egy huncut cent sem érkezik. Az oroszok ugyanis nem bíznak Don Vittorióban (teljes joggal!), a saját pénzüket (a projekt költségeinek 80 százalékát) úgy őrzik, mint Floki a cupákot. A hitelkeret évenkénti felhasználásáról a megelőző esztendőben közösen döntenek, s ebbe a magyar fél minden esetben köteles betolni a maga 20 százalékát. Ergo: kizárólag a cca. 750 milliárd forintnyi hazai önrészből lophat a Maffia-állampárt, de csakis annyit, amennyit Moszkva neki megenged. Vita esetén pedig nincs semmiféle választott döntőbíróság (ezt az egyik “okos” magyar törvényförmedvény egyébként is tiltja!), azt hogy kinek vagyon igaza, szintén közösen (értsd: Moszkva!) döntik el! (Ezt nevezte Lézerdzsoniaz évszázad üzleté“-nek! … Az is, csak nem Budapestnek.)
  • Honnan tudják, hogy a Paks II. 3.750 milliárd forintba fog kerülni? Hol vannak a döntést előkészítő anyagok, számítások?” – tették fel a jogos kérdést a … no nem az “Ellenzék”, hanem bizonyos civil szervezetek. Az Energiaklub kezdeményezéséhez végre és nagysokára odaáll Karácsony Gergely és adatigényléssel kezdi bombázni az állami projektcéget. Az persze titkolózik, takargatja a dokumentumokat mint szűzlány a vénuszdombját, amit meg nagynehezen még is kiad, csupa porosan pókhálós, még a Zemútnyócévben keletkezett irat. Ezért osztán az Energiaklub perre viszi a dolgot.
  • Zakatol az “Évszázad Félcédulás Választásá“-nak kampánya. Az “Ellenzék” azonban meg sem kísérli beletörölni Orbánék orrát a Paksi Trágyadombba. Úgy hallgatnak róla, mintha ez az egész a saját szennyesük lenne. Viktorék azonban nem szégyellősek, továbbra is a Nagy Bizniszt emlegetik, meg az energiafüggetlenséget, majd megjegyzik: az új Kondagyűlés természetesen szavazni fog a dologról … utólag!
  • A “választásokat” követő kéthavi fanszőrvakargatás és bizantikus taktikázgatás után végre megalakul az új Maffia-kormány és a színtelen-szagtalan (de egyébként sárga és büdös) Varga Misu, akit a vonatkozó törvény nem átall nemzetgazdasági miniszternek hazudni, benyújtja a Pakstum-törvényt. Ebből olyan finomságok derülnek ki, hogy Agyarország tényleg jobban teljesít. Hiszen gazdag ám, mint Dárius király, s arra is fussa neki, hogy az időközben kirobbantott ukrán háborúba belerokkant ruszki gazdaságot is segélyezze. A 10 milliárd eurós patyomkin-hitelt a két erőmű-blokk üzembe helyezése után, de legkésőbb 2026-tól háromszor hét esztendős periódusokban köll törleszteni. Úgy, hogy az elsőben fizetjük a felhasznált keret negyedét 4,5 százalékos kamattal, a másodikban a 35 százalékát 4,8-es rátával, míg a harmadikban a maradék 40 százalékot 4,95-tel. Addig meg nem csak “rendelkezésre állási díjat”, de a teljes keretre 3,95 százalékos kamatot perkálunk ki a fentebb említett 2026. március 15.-i dátumig. A bolondnak is megéri egy ilyen üzlet! Pláne az olyan idiótáknak, mint Maffia Messi és Díszes Társasága. Nemde?!
  • Idén június 14.-én egy újságcikkből kiderül, az egész Paks II. gyakorlatilag megvalósíthatatlan, legalább is a kitűzött határidőig. A 2003-as “üzemzavar” elhárítása során kiemelt sérült, de erősen aktív fűtőelemeket ugyanis a Roszatom leányvállalata, a TVEL még mindig nem szállította el, azok ott hevernek Pakson. Márpedig addig egy kapavágás nem sok, annyit sem lehet tenni az új blokkok építése érdekében. Az elszállítás pedig nem csak azért lehetetlen, mert az Euratom-szerződés szerint ehhöz az EU engedélye köllene (ezt meg ugyi elfelejtették megkérni!), hanem azért is, mert Legújabb Régi Jóbarátunk időközben kirobbantott egy finom kis háborút Ukrajnában (márpedig háborús övezeten keresztül ilyen anyagot szállítani minimum felelőtlenség!). De kiderül az is, hogy a két új blokk kimerült hasadóanyagait az oroszok csak átmenetileg hajlandóak a saját területükön tárolni, azokat néhány esztendő után vissza köll hozni Agyarországra! Egyre “szebb” a dolog! Nemde?!
  • Időközben “beérik” az Energiaklub által indított adathalászati pör is. A múlt pénteken (2014. június 20.) a Fővárosi Törvényszék ugyanis elutasította a keresetet, lévén kiderült, hogy az igényel dokumentumok egyszerűen nem is léteznek, azaz: a Maffia-kormány semmiféle előzetes kalkulációkat és megvalósítási tanulmányokat nem végeztetett el, az egész projekt, meg a 3.750 milliárd forint egyetlen nagy hasra ütés, azaz szélhámosság, patyomkinkodás!

Így érkeztünk el a tegnapi napig, azaz 2014. június 23., hétfőig. Ezen a napon ugyanis a Kondagyűlés 110 disznaja, a fentebb említett információk létezése és (illetve azaz!) nemlétezése ellenére simán megszavazta ezt az egész Patyomkin-projektet, melyet egy aznap nyilvánosságra került lengyel sajtóértesülés szerint az ottani “MOL” vezérigazgatója úgy kommentált még januárban, hogy “Orbán leszopta Putyint!” (aki véletlenül lemaradt volna, az itt olvashatja!). Ezen persze nem köll csodálkozni, hiszen Darth Victorius biztos kézzel kotorta ki a Selejt Pöcegödrének legaljáról a legbüdösebb, legromlottabb példányokat, akik nem csak ostobák, de amorálisok is. Azon tehát, hogy ezek az a morál-evolúciós zsákutcák, erkölcs-genetikai csődtömegek nem csak megszavazták a dolgot, de még vigyorogtak is hozzá, tökéletesen érthető (no meg később, valamikor, remélem büntethető is). Ámde az, amit az “Ellenzék” művelt, az minimum érthetetlen! … Avagy inkább nagyon is érthető?

A magát “demokratikusnak” nevező Ellenzék eddigi, négy esztendős “tevékenysége” ugyanis felveti azt a jogos kérdést, melyet a “Gépnarancs“-on publikáló Gusztos István tegnapi bejegyzésében (lásd itt!) immáron elkerülhetetlennek nevezett. Azt, hogy ezek – Petri György szavaival élve – “Pojácák vagy gazemberek?“. Mert ugyi nagyon úgy néz ki a dolog, hogy itt igazából semmiféle ellenzékiség nincs. Gusztos csak az elmúlt két hét két emblematikus eseményét említve:

– a „demokratikus ellenzék” a maffiaállam partnereként részt vett egy adótörvény kivételes eljárásban való megvitatásában és szavazott is róla – fölháborító!;

– a mai napon részt vett az orosz-magyar hitelmegállapodás „vitájában”, és – többsége – voksolt is róla. Erre szavakat sem találni.

… megállapítja, hogy az “Ellenzék” nyakra-főre halmozza a durvábbnál durvább politikai hibákat. Hiszen legkésőbb a Fővárosi Törvényszék említett, pénteki határozata után csak a Pakstum-ügyben azonnal föl köllött vóna állni a képzeletbeli asztaltól és azt mondani: bojkottálom a témát, lévén nincs is miről beszélni! Nem hogy szavazgatással (legyen az akár nemleges is!) még legitimálni is ezt a Bolhacirkuszt, ezt a Kondagyűlést! De említsük csak a “választások” kampányidőszakát, avagy az azt megelőző “készülődést”: az “összefogást” csak imitálták, a Maffia helyett pedig kizárólag egymást basztatták. Ugyi?!

Én a “szocikon” nem csodálkozom már. Sosem voltak a kedvenceim, de az amit a Zemútnégyévben műveltek, az a látszat-tevékenység, hogy igazából szavuk sem volt az alkotmányos és parlamentáris jogállam, a demokrácia lerombolásához, mindent elárult róluk. Az pediglen, hogy kikényszerítették az “Összefogás” fölötti uralmukat, hogy a Vasárnapi Hírek jóvoltából kiderült, hogy Dartanyan rendszeresen egyeztet a Habonyárpival, hogy Szkinhed Zsóti a budapesti elnök leparancsolta az “Egyenlítő blogot” a Rogán-féle Ingatlantágulási Egyenlet kifejtéséről, már csak hab volt a tortán. Nálam (is?) ezek az alakok lehúzták magukat a vécén! No de hogy Bajnaiék is ennyire hülyék lennének? Hihetetlen! Lassan tényleg kiderül, hogy Agyurcsányahibás az egyetlen ellenzéki Agyarországban, mer ugyi a Lömpikééket (akik mindent megtettek az ellenzék széttagoltságáért, bátran lapogatták a nácik disznók karajait a Kondagyűlés Dagonyatermében és nyilvánosan is!) ilyesmivel még gyanúsítani is felesleges … talán még sértő is!

Gusztos szerint a Petri-féle kérdésre úgy lehetne válaszolni, hogy “is-is“. Én ennél azért tovább mennék! Szerintem Putyinkin-demokráciához Patyomkin-ellenzék dukál! … Quod erat demonstrandum!

… és ezt …

szendamondja!


Valaki mondja meg!

A T. “Demokratikus Ellenzék” ismét hozza a formáját. Megy náluk a szokásos “casting”, ezúttal a közös főpolgármester-jelölt személyét illetőleg. Pedig két dologgal már tisztában lehetnének (hiszen kaptak elég/?/ büntit!): ezzel csak kiröhögtetik magukat, illetve esetleg és netalán jó lenne, ha végre nem önmagukkal, hanem az Országgal, tehát A Lényeggel foglalkoznának! Valaki mondja már meg nekik!

Epheszoszi Hérakleitosz szerintNem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni“. Teljesen igaza volt, de csakis azért, mert ő az i.e. VI.-V. század felvilágosult korszakának Göröghonjában élt és nem a sötét, kr.u. XXI. század, geográfiailag “Magyarország”-nak nevezett, abszurd államféleségében. Ráadásul ő ugyi “folyóról” értekezett és nem “pöcegödörről”, továbbá feltételezte, hogy a Világegyetemben létezik egy annak minden pontján érvényesülő, átfogó Logika (“Logosz“). Utóbbiban is igaza volt, ámde ő még nem ismerhette az Utókor Satnya Leszármazottjait, s így azt a Generális Szabályt sem, amit osztán személyesen “A Nagy Albert” állapított meg (lásd blogom mottóját!).

No de miről is vagyon itten nagyba’ szó? Arról, hogy a Ballib Oldal kegyeskedik ismét elkövetni azt a hiábát, mely “reá” legalább öt esztendeje oly’ jellemző: a “kasztingolás”. Miért pont öt éve? Mert az előbb említett “tevékenység” ekkor vált karakteressé náluk. Gyurcsány lemondása után – mint tudjuk – a belső érdekcsoportok egyszerűen képtelenek voltak megegyezni egymással az Utód személyét illetően. Ahelyett, hogy profi (horribile dictu: normális!) politikusokként leültek vóna egyeztetni egymással (s az asztaltól addig fel nem állnak, míg közös döntés nem születik), nekiálltak a sajtó útján üzengetni egymásnak. Amíg pedig végre kikötöttek Bajnainál, a veszett fejsze nyelét keresgélve, jószerint csak a Bivalybürgözdi Hűtőgépkilincs-gyártó Káefté ügyvezetőjének nem ajánlották fel a miniszterelnöki széket. … Az eredmény ugyancsak közismert.

Néhány esztendővel később (2013), mikor végre felismerték, hogy a választási “törvények” (2012!) okán kilencven fokos lejtésű pályán ha egyáltalán labdába akarnak rúgni, akkor össze köll fogniuk … Hááát, hogy nagyon meg ne dicsérjem őket és szóval: ekkor is nekiálltak kasztingolni annak eldöntése végett, hogy ki legyen a Listavezető, azaz a Közös Miniszterelnök-jelölt. Ámde ezt nem az Antik Korra jellemző Racionalitás alapján tették (lásd: pl. Hérakleitosz és Tsai!… Pláne Arisztotelész!), hanem úgy, mint a “Nagytestű Óvodások”, akik azon veszekednek, hogy kinek nagyobb a fütyije. Egymás között végül úgy döntöttek, hogy a Mesterházyé a legnagyobb … Osztán meg kiderült, hogy mégse (2014. április 6.), bár ebben szerepet játszott az is, hogy a “Törvény” szerint az Ellenzék csakis öngólt rúghat, illetve a Sajátját a sajátjába … khm … illesztheti.

Ebből azonban végre tanultak és a május 25.-i EP-választásokon már külön-külön indultak. Persze nem csak azért, mert ennek a voksolásnak igazából nem volt nagyobb tétje (max. annyi, hogy életben maradhatnak-e!), hanem mert itt az Antidemokratikus, Gyarmatosító Unió szabályai érvényesültek, tehát egy vezérpárti szavazat nem számított minimum dupla-annyit, mint egy ellenzéki. Meg is lett az eredménye. Az nevezetesen, hogy ugyan nem sikerült a Jónépnek bebizonyítani, a Maffia Messi lába között himbált, elefánt-méretűnek beállított “szerszám” valójában egy nemzeti motívumokkal és rovásírással ellátott, mikrométeres, közpénzből … izé … khm. … finanszírozott és reklámozott Bőrdíszmű csupán, de legalább kiderült: Dartanyan fütyije csak az országos statisztika szerint tekinthető picivel nagyobbnak, mint Donkihótéé és Szancsópanza sem köteles különösebben szégyenkezni.

Ebből is tanultak ám ők! De sajnos csak úgy, mint azok a bizonyos “Burbonok“. A közelgő önkormányzati választások alkalmából elővették a Régi Nótát: “Induljunk külön-külön, de azér’ legyen Közös is!“. Ezzel sem lenne különösebb baj, hiszen a május 25.-i “közvéleménykutatás” (majdnem) mindent megmutatott (Horváth Ingyencsabinak ugyan kicsit nehezen esett le a “tantusz”!), csakhogy vagyon itten két kisebb bibi!

A hírek szerint, ugyanis már megint Kasztingol a T. Demokratikus Ellenzék. Ahelyett, hogy szépen megbeszélnék egymással, legyen-é egyáltalán közös Főpolgármester-jelöltjük, s ha igen, akkor ki … hát nem megint nekiálltak egymásnak izengetni?! … No meg kiröhögtetni magukat?! A Gyurcsány-párt által “bedobott” Tóth Zoltán például a saját blogján cáfolta (lásd: itt!) hogy kapott volna ilyen felkérést. A másik Felvetett Ember, Somogyi Zoltán pedig a Facebook-on intézett tanulságos üzenetet az ő nevét használgatókhoz:

Ha a mai ellenzék képes egy nem politikus civilt támogatni, akkor bölcsen jár el. Civil szereplőt azonban nem lehet a nyilvánosság előtt, informálisan felkérni, kizárólag formálisan és a kiválasztott személlyel minden tekintetben egyeztetve. Onnantól teszi meg a politika az első lépést egy újfajta, eredményesebb cselekvés irányába. Onnantól tekinthető egy ajánlat komolynak, amivel foglalkozni érdemes. Kedves emberektől komoly ajánlatot tehát nem kaptam. Komoly emberek kedves megkeresését, igen.” (lásd itt!)

Megjegyzem, Tóth Zoltán “felkérése” valóban nem rossz ötlet! Igaz, hogy nem Közös Főpolgármester-jelöltnek, hanem mint (ez a szakmája!) választási szakértőnek. Ő ugyanis talán fel tudná homályosítani a T. Demokratikus Ellenzék valamennyi pártját arról: tök’ fölöslegesen Kasztingolnak, a budapesti önkormányzat tagjainak és a főpolgármesternek választása ugyanis el vagyon már csalva a hírhedt és szokás szerint sebtiben megszavazott “Budapest-törvény” által!

Az alábbi kalkulációt ugyan nem Tóth készítette, de attól még tökéletesen megállja a helyét (kattints a táblázatra és nagyobb lesz!):

Ebből meg gyönyörűen kiderül, hogy a Té Ellenzék és annak Valamennyi Szavazója akár ínhüvelygyulladásig is ikszelgethet, a “választást” akkor is a Maffia-állampárt fogja megnyerni. Budapestet pedig Huszonhárom Provincia szakítja majd darabokra még akkor is (pláne akkor!), ha valamilyen fatális véletlen folytán sikerülne nem maffiapárti főpolgármestert a székbe juttatni!

Tóth Zoltán meg (talán) arra lenne alkalmas (lenne rá, ha hallgatnának rá!), hogy felhomájosíccsa ezeket a Felvilágosút Demokratákat arra: ilyen viszonyok között nem Közös Jelöltek után köllene kajtatni, illetve azok neveit kérdezetlenül a sajtó útján egymásnak izengetni (A Párt Központi Lapja már neki is állt élcelődni ezen! … Lásd itt!), hanem az egész hóbelevancot a kukába hajítva bojkottálni!

Persze tudom, hogy nem csak a Maffia-állampártban vannak megélhetési politikusok, de ha a “T.” és főleg “Ellenzék”, mégfőképpen “Demokratikus” valóban azok, amiknek nevezik magukat, akkor most, végre egyszer (no meg először), ne egymás fütyijeit méregessék (mérgesen) egymáshoz, hanem SZOLGÁLJÁK AZ ORSZÁG ÉRDEKÉT!

… és ezt …

szendamondja!


Benyomások, szösszenetek …

Eszembe jutott az egyik híres “Rabbi-vicc“: Kohn egy esztendei üzleti útról haza térve felkeresi a Rabbit, hogy visszakérje tőle a reá bízott százezer pengőt, melyet az anno, a sameszok tanúskodása mellett átvett tőle. A Rabbi értetlenkedik, nem emlékszik semmire, ahogy a sameszok sem. Kohn búval bélelten elindul kifelé, mire a Rabbi visszahívja, s hiánytalanul visszaadja neki a pénzt. “Köszönöm Rabbi! De mire volt jó ez a színjáték?” – kérdi Kohn. “Azért fiam, hogy lásd: kikkel vagyok én itt körülvéve!” … Hát lássuk: kikkel is vagyunk mink itten körülvéve!

Azt írja az újság, hogy a Miniszterelnökség stratégiai ügyekért felelős, frissiben kinevezett államtitkára egy nettó csaló. Az esztendőkkel korábban, egy roppant tekintélyes orvossal közösen alapított, “Oxivit” nevű, elsősorban a foglalkozás-egészségügy területén tevékenykedő káeftéje közel 300 milliós tartozást halmozott fel. Ennek nagyobb része “szállítói”, kisebbje pedig “köztartozás”. Ez pediglen úgy történt, hogy miután a frissiben kinevezett államtitkár esztendőkkel korábban kivásárolta a cégből az orvos-professzort, hirtelen elfelejtett fizetni a partnereinek, alvállalkozóinak. … No meg az államnak is. … És nem csak adót!

Történt ugyanis még 2009 októberében, hogy ez a becsületes gazember (tudom: ez egy oximoron, a cég meg Oxivit!), megrendelte az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézettől a “Fluval P” nevű, influenza elleni védőoltást összesen bő 6 millió forint értékben. Ezt azonban egészen 2011. júliusáig nem fizette ki, ezért osztán a Balog páter-féle emberkereskedelmi minisztérium háttérintézménye kénytelen volt végrehajtást kérni. És mit tesz Isten? Egy hónappal később (2011. augusztus) a gusztustalan káefté minden tartozását (a késedelmi kamatokkal egyetemben) rögvest rendezte is.

Hogy miért volt ilyen türelmes Balog fráter(átvitt értelemben!) minisztériuma? Hát állítólag azér’, mert a Zállamtitkár úrról már akkoriban is köztudomású volt: “Ő Lázár egyik spanja“. A “Lázár” meg ugyi nem a bibliai, hanem az orbániai. Az a Senkiházi Dzsentri, aki Táskacipelőből lett “Tényező“, azaz: magát is felcipelte az “Isten Helyett A Második” pozíciójáig. Ennek során meg a Frissenállamtitkár már kezdetektől támogatta őt, amit meg ugyi nem lehetett figyelmen (hálán) kívül hagyni. Így osztán ez a mások pénzén gazdag ember most zállamtitkár lett, bár nem csak üzletfeleit, de azt az államot is rendszeresen becsapta/megkárosította, melynek ő a “titkára” lett. … Nyalás útján kiérdemelt kegyből!

Oh, bocsánat! Elfelejtettem közölni (… Nyár is van, szabin is vagyok!), hogy itten és fentebb Sonkodi Balázsról értekeztem, akit legelébb arról ismerhetett meg a Köz, hogy ő volt(?) Lázárdzsentriminiszter “útitársa”. Akik pedig netalán valamiféle “természetesnek ellent mondó“, illetve(és azaz) “nemkeresztényi” kapcsolatot feltételeznének közöttük, azokkal közölném: a Korán szerint “Igaz szerelem csakis két férfi között lehetséges!“.

Ha már Korán, akkor koránt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy itten a Kitalált Szatellitpárt által néhány esztendő óta bevezetni igyekezett Legújabb Hagyomány szerint, nekünk osztán nagyon tisztelnünk köllene az Iszlámot. Mer’ ugyi Ez, és nem kifejezetten a Kereszténység a Jobbik! Mer’ az előbbi ugyi Antiglobalista és Nemzeti (Gábor Nemzetvezető Testvér szíves meghatározása). Pláne akkor, ha a Finanszírozás nem csak KáGéBéla kapcsolatain keresztül történik, hanem máshonnan is. Ami meg ugyi nem Teherá(n)m. (Jut eszembe! Mi van a Mi Bélánkkal? Hatalmas a kuss az ő “ügyéről”, mióta … khm … nincs rá szükség. Nemde?)

Egyik ismerősöm néhány esztendeje megkérdezte tőlem, hogy miért van az: előbb-utóbb minden Radikalista öltönyt húz magára? “Hát, a helyzet az,” – mondtam neki – “hogy ezek néptribunokként elébb a nép hátán szépen bekapaszkodnak a Jólfizetőbe, ott osztán összetalálkoznak a Jólfizetőkkel, akik meg ugyi elvárják tőlük a késsel-villával evés alapkészségét!“. Lefordítva mindezt Jobbikra: a Boss-öltönyhöz már nagyon nem illik a rohamkéményseprő gúnyája. Még akkor se, ha azt eredetileg a Főbékemenetes Bencsik árulta, a neje meg tervezte. Most már konszolidáltnak köll lenni (pláne, hogy azt a Tulajdonos is megizente KáGéBélán keresztül). Így osztán nem köllenek a Hithűek, csakis a Neofiták. Utóbbiak meg baromira csodálkoznak most, mert ők tényleg nem értik … a Lényeget! (Élvezetes esetleírást és beszámolót erről lásd itt!)

Ámde néhányan azért értik a Lényeget. Sőt, egyesek még ellent is állnak! A “Norvégbűnözés” kiküszöbölésére szánt KEHI-vizsgálatnak néhány érintett beadta a derekát. Bár a revízió teljesen törvénytelen volt. Páran azonban nem hagyták magukat. Így például a “Krétakör Alapítvány” sem, melynek ügyvezetője, Gulyás Márton közölte az Állami Pöröllyel, hogy akkor sem hajlandóak vele együttműködni, ha ez a felszámolásukhoz vezetne. Indoklásként pedig megemlítette a KEHI honlapján olvasott “hírek” headline-jait: “Bomlik a norvég minta. A szálak a balliberálisokhoz vezetnek. Viking hódítás támogatással. Célpontban az LMP-s bírálók és a homoszexuálislobbi.“.

Mer’ ugyi Orbanisztánban így működik egy független, állami revizió-hivatal. Mer’ ugyi Orbanisztánban így működik általában minden!

… és ezt …

szendamondja!