2016. március 15.

Két nagyon fontos beszéd hangzott el ma, az 1848-as forradalom 168. évfordulóján. Az egyikből nincs mit idézni, lévén a szokásos volt: aljas. A másikból sem sokat, mert csupán egyetlen mondat volt a lényeg.

Kitűnő elemzés jelent meg néhány órával ezelőtt az Örökös MiniElnök március 15.-i … khm … ünnepség-féleségéről. Nem kifejezetten szokásom, de ezt most szó szerint fogom ideplagizálni:

Március 15-i ünnepségre járni általában hülyeség, főleg arra, amelyiken a miniszterelnök mondja a beszédet. Kivéve akkor, ha esik az eső. Ilyenkor ugyanis nyilván csak a miniszterelnök-osztályfőnök legesleglelkesebb rajongói, a szuperstréberek mennek el a Nemzeti Múzeumhoz meghallgatni az ofőt. Én pedig kiváncsi voltam, kik is igazából ezek a jótanulók és mit szólnak a kedvencük szövegeihez.

A rendőrségi lezárások miatt a Rákóczi úton kellett leszállnom le a motorról, amit végül nem is bántam, mert így megérthettem végre, a rendőrség miért zárta le a Rákóczit az Astoria és a Blaha között, jóllehet erre a környékre nem szerveztek semmiféle programot és egyik menet elvonulása sem volt erre várható.
Az utat azért zárták le, hogy időlegesen létrehozhassák Közép-Európa legnagyobb fideszes szabadtéri parkolóját, ami talán valami bizarr Guinness-rekordkísérlet része volt. Ide parkírozták le ugyanis az Orbán-rajongókat szervezetten szállító buszokat.
Az utat azért zárták le, hogy időlegesen létrehozhassák Közép-Európa legnagyobb fideszes szabadtéri parkolóját, ami talán valami bizarr Guinness-rekordkísérlet része volt. Ide parkírozták le ugyanis az Orbán-rajongókat szervezetten szállító buszokat.

Az Astoriánál balra fordultam, a Múzeum körúton emberfeletti erővel elszakítottam magam Kálmán Olga hirdetőszlopról rám meredő vizsla tekintetetétől, majd egy véletlenszerű ponton behatoltam az egyáltalán nem sűrű tömegbe – ilyen kevesen március 15-i Orbán beszéden még sosem voltak – előrementem egy kicsit, aztán megállapodtam az Ofő rajongóinak gyűrűjében.

Alig tudtam megállni, hogy azonnal hátba ne vágjam a tőlem eggyel balra ausztrál bőr cowboy-kalapot és álcamintás katonai gyakorlónadrágot viselő, a kezében ötméteres, zöld teleszkópos Silstar pecabotra kötött magyar zászlót lengető horgásztársamat, vele ugyanis eddig minden olyan Fidesz-megmozduláson találkoztam, amiről csak tudósítottam.

Nyilván a kegyetlen időjárásnak volt köszönhető, hogy a Nemzeti Outdoor mozgalom a valós számarányánál sokkal erősebben képviseltette magát a tömegben. Azok a tájékozatlanabb lengyel vendégdiákok, akik nagy számban jöttek el meghallgatni Orbán tanár urat, simán hihették azt, hogy a magyar szabadságharc két kulcsszereplője Bem apó és hű szárnysegédje, Helly Hansen voltak.

A polgári-szabadidős hangulatot kellemesen színezte, hogy a környékemen rövid egymásutánban feltűnt előbb egy marcona vármegyei hajdú, majd II. Miklós orosz cár teljes tengerésztitszti egyenruhában.

A tömeg várakozó volt, csendes, az eső ellenére is elszánt és látszatra totálisan gyengeelméjű. Két perc után ugyanis az a meggyőződés ébredt bennem, hogy a magyar szabadságnak a Brüsszeli Tudodkiknél is sokkal nagyobb ellenségei a Tömegben Nyitott Ernyővel Mozgó Fideszesek.

“MIÉRT?” – sikoltotta bennem a racionális én maradéka – “MIÉRT, ha egyszer minden lépésre két kiszúrt fideszes szem jut? Nem volt elég a gyurcsányi terorr-rendőrség szemkilövő osztaga?”

Hát marhára nem! Ahogy teltek a percek, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Fidesz-szavazók kedvenc időtöltése nem a lopás, a törvények szájuk íze szerinti átirogatása vagy a szomszédos stadionépítkezés tetőfedő anyagainak a privát kúria felújítására való átszállítása, hanem a függőleges, előretartott esernyővel való tolakodás a tömeg közepén.

Herpeszállás? Bruhahahaha!

A körülöttem álló stréberek pont úgy kezdték az ünnepséget, mint annyi meg annyi magyar iskolai osztály a történelemben. Újra a Práter utcai általános első céjében éreztem magam, amikor a színpadon a díszszázadot vezénylő parancsnok azt kiáltotta, hogy

terpeszállás,

mire a hátam mögül azt hallom félhangosan, hogy

micsoda, herpeszállás?

Hátrapillantottam, hát nem egy, a mellén akkora kokárdát viselő családanya volt a tettes, mint Tarlós István feje?

Ekkor olyan jelenet következett, aminél fideszesebbet én még életemben nem láttam.

Műsorvezető: Kérem, énekeljük el együtt a Himnuszt!
Előttem Álló Orbánista Muki: (az esernyőjét a “Himnusz” szó hallatán úgy csukja össze lendületből, hogy egyszerre szúrja tarkón az előtte álló és karmolja halántékon a mellette toporgó fideszest.)
Tarkón Szúrt Fideszes: (Hátrafordul, hogy mondjon valamit, levegőt vesz és nagyra tátja a száját.)
Előttem Álló Orbánista Muki: ISTEN.

Egy igazi iskolai ünnepséghez mindig is hozzátartozott, hogy az ember az elején vidáman dúdolgassa, hogy

Vakpali, vakpali mindent lát, szemüvegen át, kutya valagát.

Itt a tömeg a következő műsorszámot, a Tavaszi szél vizet áraszt-ot dúdolgathatta volna az előénekessel, csakhogy a dalt az eredeti, kicsit megcifrázott népi dallammal adták elő, így pár próbálkozás után seki sem tudta követni.

Ezen a ponton vettem észre a Végtelenül Derűs Nagyapót, aki az unokáját hozta el magával, aki viszont nem a csajával vagy egy haverjával, hanem egy doboz Kőbányai Világossal érkezett az ünnepségre.

“Táncolnak?” – kérdezte a Végtelenül Derűs Nagyapó.
“Állítólag” – felelte a Kőbányais Kisunoka.

Erre a bácsi megkért, hogy nézzem meg, táncolnak-e. Lábujjhegyen kilestem az esernyők között. Igen, egy tucatnyi, a távolból Tiborcz Istvánra hajazó öltönyös fiatalember “tendert nyertem, nem is volt más ajánlattevő”-arccal ugrándozott éppen a Múzeum lépcsőin.

Ekkor szólalt meg mögöttem egy Citromba Harapott Arcú Úriasszony, miszerint

Szerintem a lengyelek miatt nincs hely!

Végre jött az első beszéd Tarlós István tanár úrtól, a városi közlekedés ismert oktatójától. Tarlós azt a jellegzetes pedagógustípust személyesítette meg, aki a beszédében végig az Igazgatónak nyal és az ember nem tudja eldönteni, hogy azért mond-e olyanokat, hogy a hely és az iram olyanok, mint a nehéz kő a sodrásban, mert becsípett a tanáriban, vagy mert izgul, ha harmincnál több ember előtt kell beszélnie.

Tarlós tanár úr a végén bebizonyította, hogy az alternatív történelem oktatásában is nagy jövője lenne, vésztjóslóan megjegyezte ugyanis, hogy egyes március 15-éken itt a Múzeumnál előfordult már fegyverropogás is, például 1956-ban, amikor a forradalmárok megostromolták a Magyar Rádiót. Mit tesz isten, egyetlen körülöttem álló stréber sem vette észre Tarlós fantasztikus történelmi felfedezését 1956 eddig elhallgatott forradalmi tavaszáról.

Azt annál inkább észrevették, hogy a hivatalos program szervezője ezután minden dal közül éppen a Varga Miklós-féle Európát adatta elő. Nem lehettt hirtelen érteni, hogy ez szabotázs-e vagy valami duplafenekű fideszese vicc. A hithű közönség mindenestre néma döbbenettel hallgatta a dalt az Új Hivatalos Gyűlölt Ellenségről, szegények láthatólag nem értették, hogy itt énekelni kéne vagy gúnyosan fütyülni, így inkább megkukultak. Szegény Silstar botos nemzeti pecás barátom szabályosan lefagyott a túlzott és tök eredménytelen agyfacsarástól.

A tömeg ezután olyan lelkesedéssel zúgta a Nemzeti dal refrénjét, hogy attól féltem, menten megrohamozzák a színpadot , míg le nem esett, hogy ők ugyan tényleg nem lesznek rabok, de aki mégis rabbá akarná tenni őket, az maga Brüsszel, az Antikrisztus.

Sztálinról itt senki sem hallott

És akkor végre színpadra lépett az Ofő. Világosan érződött, hogy a Hű Stéberek mély lelki szükséglete időről időre hallani Őt és megnyugodni a Tanár úr biztonságot nyújtó ölében. Az is kiderült viszont egész hamar, hogy az Osztály minden rajongása ellenére hanyagolja a kötelező olvasmányokat, ezért nem érti az Ofő célzásait. Amikor Orbán egy 56-os párhuzam kifejtése közben megdicsérte a budapestieket, hogy annak idején milyen ügyesen kirántották a csizmájából a nagy szovjet generalisszimuszt a körülöttem állók egyike sem értette, miről beszél, sőt el is kezdték pusmogva kérdezgetni egymást, hogy ezt hogy értette.

Kiderült ezután, hogy nemcsak Tarlós, hanem Orbán tanár úr is alternatív történelmet oktat, 1956-ot ugyanis 48-cal együtt a magyar történelemnek a Fidesz uralmát megelőlegező, jobbos vonulatához sorolta. Majd, a nemzetrontó baloldali élősködők szörnyű hagyományáról mesélve a Tudjukkik komcsi-internacionalista őseiként a magyar jakobinusokat nevezte meg. Felelős beosztású magyar osztályfőnök így még sosem látott át Gróf Sigray Jakabon és komcsi összeesküvő társain! Kár, hogy nem árulta el azt is, hogy Sigray Jakabot valójában Kornis Mihály mutatta be Martinovics Ignácnak Bitó Lászlóék szalonjában.

Végre megjöttek a férgek!

A tömeg mindaddig visszafogottan hallgatta az Ofőt, míg az végre a kedvükre nem tett és el nem kezdte a leglogikusabb március 15-i tevékenységet, vagyis elkezdett férges-élősködős hasonlatokkal kommunistázni és ellenzékezni.

Lehetett ezt fokozni? Igen, amikor felvázolta a Brüsszelből a magyarok iirtására törő Tudjukkik által irányított összeesküvést, amine az célja, hogy vagy konkrétan kipusztítsa vagy szolgává tegye a magyarokat és a helyükre burnuszosokat ültessen.

Orbán tanár urat szerette ugyan az Osztálya, de fura módon nem értették meg a vicceit. Óriási tréfát sütött el például akkor, amikor Brüsszelnek üzenve az első igazi közös örömordítást kiváltva előbb visszautasította a melegházasságot, hogy utána pár mondattal azt süvöltse, hogy

nem fogunk homofóbiát importálni

mármint azzal, hogy beengedünk szemét buziellenes muszlim menekülteket.

És erre senki sem kacagott!

De akkor sem nevettek, amikor Orbán Brüsszel terrorját és aljas cenzúráját leleplezve egy hosszú beszédszakaszt épített egy felsorolásra, aminek minden eleme azzal kezdődött, hogy

ÉS TILOS KIMONDANI AZT IS, HOGY

majd minden pontban kimondta, mit kimondta, kikiabálta, sőt kiordította azt, amit a féreg Brüsszelmoszkva állítólag kimondani sem enged.

Végre eldurrant egy szépen kidolgozott, jól felvezetett, ismétléses poén, erre ezen sem nevetett senki!

A beszéd vége már a nyílt háborús készülődés jegyében telt, miután az Ofő konrétan hadba hívott minket. Kár, hogy nem mondta meg, ki az ellenség. Bár a fene tudja, így legalább mindegyikünk mást tudott az Arctalan Világerők helyébe képzelni, akik addig tudvalevőleg nem nyugszanak, amíg nem arabok fognak kétpúpú pulin lovagolni Körmöcbányától Budapesten át a Kincses Kolozsvárig.

A beszéd után felmentem a Várba, mert állítólag ott folytatódott a Fidesz-buli. Itt bebizonyosodott, hogy még a viktorizmusnak is vannak határai csapóesőben. Miután nagy elégtétellel figyeltem, ahogyan halálra fagy egy tökipomposos, észrevettem 3 teljes díszben belovagló huszárt, akiket a huszártörténelemben először egy darab gyerek sem követett, mire megéreztem, hogy mindennek van határa, és hazamentem.

*

A másik pedig Pukli Istváné volt. Pontosabban nem is az ő sztrájkbejelentése, sokkal inkább az, ami azt követően volt hallható. Ez pediglen emígyen hangzott:

“Nincs hatalmad felettünk!”

Viktor! Neked véged.

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Fantasztikus!

Egyszerűen fantasztikus, miket képzel (be) magáról a Felkapaszkodott Alcsúti, azaz hazánk Szeretett Vezetője. Egyszerűen fantasztikus, hogy Vityu kán alvezérei milyen mélyre képesek merülni az amoralitás mocsarába. Egyszerűen fantasztikus, hogy mindezt mi el is tűrjük. Sőt, néhányunk még aktívan támogatja is!

Aszondta A Mi Vezérünk ma az Orbángyűlésben, hogy ez a rozzant tákolmány, ami egy “közmentesített” magántársaság, ez a bizonyos alkotmánybírósággal ugyan igen, de alkotmánnyal nem rendelkező államféleség, ez a “Kis Izé” (a Vezérrel együtt!) olyan kibaszottul jobban teljesít mindenhez és mindenkihez képest, hogy (szövegszerű idézet következik – előtte Daedelon bevétele szükséges!):

Magyarország ma Európa legstabilabb állama, az európaiak nem értik, miért nincs olyan kormányuk, mint a magyaroknak.

Hát nem fantasztikus ez a meglátás? Ez a szinte(?) tökéletes helyzetértékelés? Nem is beszélve arról, hogy mennyire kibukik ebből a Született Államférfihoz abszolajte méltó Szerénység? Amivel valójában főt hajt a Saját Népe nagyszarúsága nagyszerűsége előtt, felmagasztalva annak teljesítményét?

Érdemes idézni az Orbánfőt! Azon mondatait, miszerint itten már minden gond meg vagyon oldva. Már “csupán” 76 százalékos a GDP-arányos államadósság a tavaly szilveszteri adatok szerint. Csökken a munkanélküliség (több, mint 4 millióan “dolgoznak” e honban!), a sertésáfa, a személyi jövedelemadó. növekszik a külkereskedelmi mérleg és a csalások családok támogatása. Így osztán már tökéletesen érthető, sőt, felfogható az is, hogy:

A cél 2016-ban a polgári berendezkedés felépítése.

Kizárólag a nemzetellenesek mondhatnak olyanokat, hogy a fentebbiek egyenlőek a nettó hazugságokkal. Ócska bolsevista trükk azt állítani, hogy az államadósság (statisztikai) csökkentése esztendők óta úgy történik, hogy Szilveszter napján visszavásárolnak egy rakás kötvényt, amit osztán Újév napján ösmételten eladnak (lévén a december 31.-i állapot szerintük a “mérvadó”!). Az is hazugság, hogy honunkban nem csökken a munkanélküliség. Hiszen nem számít itten már munkanélkülinek sem az éhbéren és rabszolga sorban tartott Közmunkás, sem pedig a Nyugatra “kitántorgott” (igen!) Migráns. Ez a két csoport hivatalosan úgy 600 ezerrel, gyakorlatilag pedig legalább 1,5 millióval csökkentik azok létszámát, akikről (hivatalosan) nem köll “gondoskodnia” a “családbarát” qurmánynak.

Mert a Család a legfontosabb! A saját lábainkon álló Orbán Rasi egyik résztvevője volt azon értekezletnek, melyet Rácsmögé Tóni expolgármester, exfrkacióvezető, pasaparki pasas és kabinetminiszter tartott a minap az “idegenforgalmi ágazat legfontosabb szereplőinek”. A téma “természetesen” a turizmus “nemzeti” kézbe adása, így osztán egy percig sem volt kétséges, hogy ezen részt köllött vennie a Corvinuson idegenforgalmi diplomát szerzett Mrs. Fatolvajésközvilágító őnagyságának is, lévén komoly svájci kiképezettsége is vagyon ezen a területen, s ha ezt valaki nem hinné, hát kérdezze meg az Apukáját.

(Megjegyzem: Tóni ezek után kegyeskedett részt venni az ország egyik leggusztustalanabb fogadásán is. Amelyen kegyeskedett megjelenni a jelenlegi, tehát leggusztustalanabb ország jelenleg leggusztustalanabb arisztokráciája. Itt a link, érdemes rákattintani!)

Nem csoda hát, hogy Apuka mélységesen meg vagyon sértődve az Ő(méltatlanságá)t és tevékenységét bármiféle kritikával illetőekre. Mondjuk például a túlfizetett egészségügyiket, meg a túl sokat akaró, de dolgozni igazából nem akaró “tanarakat”. Mindkét társaság képes volt múlt szombaton (is) fellázadni a Gazdi ellen, sőt, még bele is harapni az Ő jóságosan osztogató kezeibe! Ugyanis szerinte ez a Jobban Teljesítő Ország a különböző béremelésekkel “elment a határokig, ennél többet sem az oktatásban, sem az egészségügyben senki nem kaphat“, kivéve a kormányhivatalnokokat, akik 30 százalékra számíthatnak.

Magyarember legyen a talpán, aki ezt megérti! Azt, hogy a szombaton a Kossuth téren tüntető tanárok eleve “okafogyottan” áztak-fáztak a frissen a nyakukba kinevezett, fékgyáros államtitkár szerint (Palkovics). Ma meg a MiniElnöktől tudhatták meg, hogy egyébként lószerszám a popsijukba, mert csak 2018 után lesz “megvizsgálva” a legfőképpen kritizált Klikk működése. Azon intézményé, mely a legtöbb gondot okozza az egész rendszerben. Abban, amelyben igazából semmi helye nincs. Abban, amiben pusztán a létezése okozza a legfőbb problémát, s amelyet a fogalmatlan, korrupt, senkiházi és gonosz idiótákból álló állami adminisztráció (élén a sátánhívővé vált református lelkésszel!) csak tovább fokoz.

Normális pedagógus ezzel tisztában van. Tanítson bár alap-, közép, avagy felsőfokon, ha tartja magát a szakmája/hivatása által megkövetelt, le sem írt etikai kódex követelményeihez (a Gonoszok által Talpnyalókból összegründolt Nemzeti Pedagógus Kar által kiagyaltakat most hagyjuk figyelmen kívül, ahogy etikus emberekhez illik!), nem tehetett mást, mint hogy múlt szombaton ott ázott a budapesti Kossuth téren (aki nem volt ott, azt felmentem a kötelezettsége alól, ám aki nem írt alá, mert mondjuk a seggét féltette – leszarva diákjait és a saját gyerekeit is! – pöcegödörbe való aljanépségnek, orbánbérenc, egocentrikus senkiknek tekintem!). Nem csak tapsolni, ovációzni, hanem azt a bizonyos utolsó, Sándor Mária a “fekete ruhás nővér” által javasolt öt percet némán végig állni! Ezzel pedig megmutatni mindenkinek, hogy mekkora erő és elszántság van ebben a társaságban.

Ámde vannak abnormis “pedagógusok” is! Olyanok például, akik nem látnak tovább a bankszámlájuknál meg a párthívőségüknél. Olyanok, akik mondjuk egyetemi oktatóknak nevezhetik magukat, de valójában szarral töltik tele gyermekeink tudatát és elárulják saját kollégáikat is. Mindezt pedig pénzért vett hűségért, a lophatóvá tett uniós és állam források részleges hozzáféréséért.

A fentebb látható Izéke szerint a  szombaton (is) tüntető pedagógusok “pofátlanok“, mert “bérrendezés zajlik most és ehhez képest most még plusz újabb 18 százalékot követelnek“. Ugyanezt mondta Főnöke, pontosabban Morálgazdája abban a bizonyos Orbángyűlésben is ma. Utóbbi esetében szinte semmi baj nincs, hiszen soha nem volt pedagógus, csupán egy törtető, cím- és rangkórságban szenvedő nacsalnyik. Pont annyira, ahogy a “jobb híján jogász“, kőbölcsőben ringatott, korrupt, hatalommániás, szocio- és pszichopata államférfi sem … csak egy Soros György és a Köz pénzén felkapaszkodott Nullakarcsi, avagy ha tetszik, hát a be nem fagyott Duna jegén megmicisapkázott Nulladik Viktor király. Ámde Pósán László, aki állítólag (itt a link!) egy “tanár”?! És erre még büszke is. Gondolom a debreceni kollégái (kivéve a nőneműeket, mert ők fideszkádéjempéileg, így pósánilag is le vagyonnak szarva – szüljenek meg szavazzanak a Kanokra!) örömmel értesültek arról, hogy a szar körülmények miatt nem tiltakozók “a pofások”.

A szombati tanártüntetés elején, úgy délelőtt 10 óra tájban tanúja voltam egy “eszmecserének”. A Szent István körút egyik kocsmájában az eső elöl behúzódó, kb. 190 centis tanárt megszólította egy a “marokkutyáját” vakargató, helybéli “tésasszon”. Következő volt a szöveg: “Maguk mijafaszér’ tüntetnek? Kaptak már elég pénzt. Nemde! Akkor meg miér’ nem mennek inkább dolgozni?!”. … A választ inkább nem írnám le. Okadatolt és jogos volt ugyan, de még az én “szabadszájú” blogomon sem idézhető!

Ha csak az elmúlt napok történéseit/nyilatkozatait vesszük figyelembe, akkor is igaza van Orbánnak! Európa tényleg “nem érti”, hogy lehet ILYEN kormánya (az állítólag szabadságszerető) Magyarországnak. Szerintük is fantasztikus, mit meg nem engedünk az általun eltartottaknak!

… és ezt …

szendamondja!


Nincs pénz?

Tegnap Budapesten mintegy ötezer egészségügyi dolgozó tüntetett a “kormány” munka- és életkörülményeiket ellehetetlenítő “politikája” ellen. Az ellen, hogy évről-évre egyre kevesebbet kapnak a költségvetésből, hogy hegyekben tornyosulnak a kifizetetlen számlák és a túlórák. A hivatalos válasz erre mindig az, hogy “Nincs pénz!“. … Nincs, a fenéket nincsen!

Esztendők óta érik már a Maffiaqurmány “sárkányfog-vetése”. Bő öt esztendei uralkodás után Hüvelyk Mutyi már nem tud rámutatni egyetlen olyan foglalkozási ágra, avagy társadalmi csoportra/rétegre, melybe ne rúgott volna bele, ne fosztotta volna meg jogaiktól, vagyonuktól, megélhetésüktől. Egyetlen olyanra sem, melynek meg ne csikordulna dühében a foga, ha csak egy villanásnyi időre is Rá gondol.

Nem vigasztaló, de tény, hogy immáron a Saját Bandájában is vannak Haragosai. Olyanok (ugye nem köll neveket említenem!), akiket az Újkegyencek (ugye mindenki tudja, kikről van szó!) érdekében igyekszik Őtehetségtelensége kifosztani, elvenni tőlük azt, amit még korábban Ő “adott” nekik … a Miénkből. “Isten adta, Isten elvette” – mondhatnák a Kegyvesztettek, de a helyzet az, hogy ők is tudják: a legújabb kedvezményezettek elsöprő többsége csak stróman. Olyan áltulajdonos, aki a “miniszterelnök” (hasával együtt) dagadó vagyonkáját rejtegeti. (Szegény Mészáros Lőri, az ország legtehetségesebb gázszerelője, amikor rajtakapták egy “elfelejtett milliárdon“, bizonnyal a földhöz csapott otthon valamit, mondván: “Vazze! Hát ez is az én nevemen van?!“)

Nincs pénz! Körülbelül ezt mondta az illetékes szakállamtitkár is, amikor tegnap a tüntető egészségügyisek elé állt, hozzátéve azt is, hogy szerinte a tiltakozóknak mindenben igazuk van, átérzi a problémáikat. Osztán még azt is megígérte, hogy megtesz mindent, amit csak lehet. De mi is az az “amit lehet”? Az, ami eddig? Hogy álegyeztetéseket tartanak az érdekképviseletekkel és nem történik semmi? Hogy mindössze 60 milliárdot “adnak” az ennek pont a dupláját kitevő kórházi tartozások kiegyenlítésére? Amely Tartozások egyébként pont az Alulfinanszírozás, meg az elképesztő Bürokrácia és a Korrupció következtében keletkeztek?

Egyébként le a kalappal Zombor Gábor előtt! Ő legalább hajlandó volt szóba állni az egyébként kormányzatilag jobbágynak tekintett Tömeggel. Nem úgy mint a Közvetlen és a Közvetett Főnöke, akik az ilyesmit kórosan kerülik. Csakhogy az a helyzet, hogy Zombor tucatnyi ápolónő fizetéséért teszi ezt a semmit nem eredményező “amit lehet”-et, s ha annyira tisztában van a tiltakozás jogosságával, akkor miért nem mond le?! … Például tiltakozásul és szolidaritásból! … Hja! Nem akar visszamenni a lerohasztott egészségügybe. Kórházigazgatónak. Szarérhúgyér’. Ugyi?!

Nincs pénz, mert a források köllenek a halaszthatatlanul szükséges beruházásokra, fejlesztésekre. Azokra, amiknek köszönhetően “dübörög” a gazdaság, növekedése pedig Azunió élbolyába tartozik. Aha. Az Abony és Fegyvernek közötti M4-esre eleddig bő 60 milliárdot lapátoltak ki a mi zsebünkből Simicskáéba azzal a jelszóval, hogy lehet előlegezni “saját” forrásból is, mert Brüsszel azt majd úgyis kifizeti.

Osztán meg kiderült, hogy mégse, s ezért felmondták a Szerződést. Pedig akkor is tudták, hogy az EU-tól erre egy centet sem fognak kapni, amikor a kontraktust aláírták. Ki is fizették vóna a maradék hatvanat is, mi meg sose’ tudjuk meg, hogy ezt nem a brüsszeli bürokraták állták, ha ki nem tör a Haragszomrád, a “gespiclizős” Orbán-Simicska belháború. Most ott ázik-mállik a Torzó az Alföldön, naponta(!) másfél milliót romlik az állaga, de nem baj, mert sikerült bosszút állni az Újgyurcsányon. Pedig abból, amit erre eddig kifizettek, rendezhették vóna a kórházak tartozásait, avagy béreket, avagy a túlórákat. Ugyi?! (Semmi baj, majd a Beteg paraszolvál, a Maffia meg megint megúszta a dolgot kiadás nélkül. Ahogyan azt a “quaestorosokkal“, meg a devizahitelesekkel is tették. – Utóbbiakról itten vagyon egy nagyon, de nagyon megalapozott poszt!)

Nincs pénz? Az országban már alig találni olyan lukat, melyet ne a “miniszterelnök” veje közvilágítana be. Pécs például egymilliárdos önrész-hitelt vett fel (a “kormány” kegyes engedélyével!), hogy a Fatolvaj beledezhesse a közterületeit (a költségek 85 százalékát az EU fizeti!). Miért jó ez az ottaniaknak? Mer’ ezzel mintegy kétharmados “rezsicsökkentést” lehet elérni, lévén ennyivel kevesebb lesz az áramigény.

Ámde Wittinghof Tamás, Budaörs kreatív polgármestere gyönyörűen bebizonyította, hogy ezt az egészet mindenféle EU-támogatás és hitelfelvétel nélkül is meg lehet oldani. Ő egy olyan szerződést kötött a “ledezésre”, hogy a kivitelező(!) vesz fel hitelt, a város pedig a megtakarításból származó pénzzel fizet. Ergó egyetlen vasnyi hitel-, avagy brüsszel-pénz sincs az egészben, semmivel nem növekednek a település kiadásai, mégis mindenki jól jár! Kivéve az orbánvejkó “Elios” nevű cégét, mivel nem az a kivitelező!

Jogos a Kérdés: az ifjú Tiborcz nertársnak (no meg a tőle kórosan megrendelgető önkormányzatoknak) miért nem jutott eszébe ugyanez a konstrukció? S amennyire “jogos” ez, olyan egyszerű a Válasz is: Pista és Rasi nem ér rá hosszútávon gondolkodni, nekik most köll a pénz, mert nekik most köll “a saját lábukon állni”! Ugyi?!

Ugyancsak jogos azt is felvetni, hogy ha Budaörs-módra is működik ez a dolog, akkor az így felszabaduló, tehát szükségtelen forrásokat (kamatfizetés+a szokásos “túlszámlázás”) nem lehetne netalán a köz- helyett az emberfők “világítására” fordítani? Mert itt az Oktatás sem kap már semmit! Mert itt ezeknek a Közpénzhörcsögöknek a százegyedik milliárdért is le köll hajolni! Mert Ezek már’ ott tartanak, hogy nem csak egymást, de a Koldust is kizsebelik!

Avagy azt megkérdezni, hogy miért is köll korszerűsíteni a közvilágítást? Jó, tudom: kétharmadnyi áramigény-csökkenés jön így létre. Ámde ha ez így van és ez jó, akkor mijafaszér’ köll ide Paks-II.-t építeni, ha egyébként mindent elkövetnek (ezek szerint!) az energiamegtakarítás érdekében? … No erre kössön gombot egy kormányzati Szócipelő, avagy maga a Habonyárpi! Tán még tenni is lenne kénytelen, ha lenne legalább egy talpraesett újságíró, netalán egy tényleg ellenzéki politikus, akinek eddig terjedne a Bátorsága(?), avagy inkább az Ötletessége … mégavagyabb a Felelősségérzete. Ugyi?!

Nincs pénz? A fenéket nincsen! … Quod erat demonstrandum.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Azért, mert … !

Meg lehet-e dönteni a “maffiofastisztoid” rezsimet nevetséges létszámú tüntetésekkel? Lehet-e jó útra terelni a társadalmat, az országot alig-alig olvasott blogposztok írásával? Nyilvánvalóan nem, de valahol valakiknek el kell kezdeniük ezt a “munkát”.

Tegnap este egy jól összeszokott társaságban érdekes irányba kezdett kunkorodni a beszélgetés fonala. Abban az “Oktett-grémium” többsége (6 fő) teljes mértékben egyetértett, hogy az Orbán-rezsim “rákos daganattá vált”, amely elszívja az életerőt az országtól, így a társadalom legalapvetőbb érdeke, hogy mihamarabb megszabaduljon tőle. Abban is együtt “zengett” ez a “kórus”, hogy ha ez három esztendő múlva (de inkább korábban) nem sikerül, nyakunkba szakad az Orbán-Vona-kormány, s onnantól fogva “nekünk meszeltek”. Ámde az a kérdés, hogy a “Megszabadulásra” egyáltalán van-e esély, már erősen megosztotta a többségben lévő “Ellenzéket”.

A Pesszimisták “Szóvivője” szerint (s most megpróbálom pontosan visszaadni mondandója lényegét):

Minimum tavaly óta egyre többen vannak tisztában azzal, hogy ez a rezsim egyáltalán nem a Köz, hanem a saját bandájának érdekeit szolgálja. Azért, hogy az utóbbi minél gazdagabb legyen, kizsigerelik ez előbbit, az ország tekintélyét pedig a ‘bányász béka’ segge alá süllyesztették. Egymás után sorjáznak az időközi választások, a különböző tüntetések, ám a többség ennek ellenére otthon ül és várja azt a bizonyos ‘sült galambot’. Teszi mindezt azért, mert nem lát Alternatívát, ami meg csakis egy ‘Új Vezér’, egy ‘lánglelkű szónok’, egy ‘karizmatikus politikus’ lehetne. De ilyen még a ‘fasorban’ sincs, mert ha véletlenül akadna is egy-egy, aki össze tud buherálni egy sok tízezres tüntetést (lásd pl.: “Netadó”), vagy az derül ki róla, hogy csupán egy kurzuslovag, aki felült egy elégedetlenségi hullámra, majd később, tehetség és ‘vízió’ hiányában a ‘sikerével’ már nem tudott mit kezdeni, vagy maga a ‘hivatásos ellenzék’ gyilkolja le őt. Az az ‘ellenzék’ amelyről legalább tavaly tavasz óta tudható, hogy egyáltalán nem érdekelt a ‘gengszterváltásban’.

Szó se róla, valóban sok igazság volt ebben a kocsmapult-sarki “elemzésben”. A kezdetben jól induló mozgalmak és tüntetések ölég gyorsan a hamvukba holtak. Néhányukat a sikert kiaknázni képtelen, tehát ilyesmiben tehetségtelennek bizonyult Szervezők tették tönkre (lásd mondjuk az antikorrupciós tüntetéssé “fajult” netadó-demonstrációt, amiből akár tényleg lehetett is volna “valami”!). Néhányukat meg a “Hivatásos Ellenzék” aknamunkája, amire talán a “legszebb” példa a Bajnai által elindított, majd a Szocik által gallyra vágott “Együtt 2014“, avagy a későbbi összefogós “Kormányváltók” (hasonló módon). Valóban nincs tehát egy olyan Szervezet/Mozgalom, mely képes lenne fókuszálni az indulatokat és az elégedetlenséget. Ámde tényleg szükség van ehhöz egy Vezérre, ha tetszik egy “Anti Orbánra“?

A “Szóvivő” szerint a tények azt mutatják, hogy igen. Ugyanis:

A társadalom nagyobbik része olyan, mint egy birkanyáj, amelyet az aktuális Pásztor, meg a Kutyái kitereltek egy sívóhomokos mezőre. Kaja nincs, mindenki éhezik, egymás után vágják le őket, s többiek szeme láttára falják fel az áldozatokat még azon nyersen is. Ámde hiába van ott, tőlük alig pár lépésnyire a kövér fűtől zöldellő mező, meg se mozdulnának, mert félnek a Pásztor botjától, a Kutyák agyaraitól, de még az ugatásuktól is. Abban bízik mindegyik birka, hogy nem ma lesz az ő felzabálása, s elébb-utóbb egyikük végre megmozdul a Legelő felé, akit osztán követni lehet – legázolva Pásztort, Kutyát, bárkit/bármit, ami elébük áll. Így ‘működik’ ez az atomizálódott társadalom: nyáj is, meg egyén is! Nézzük csak meg, mivel nyert a Fidesz tavaly, vagy négy éve, avagy Tapolcán a Jobbik! A ‘közösségi élmény’ nyújtásával! Azzal, amire a Baloldal vagy képtelen, vagy (és talán ez az igaz!) nem hajlandó. Miért nem? Nos, ez ‘olvasat’ kérdése. Ha jóindulatú vagyok, azt mondom, hogy ‘tehetségtelenség’. De nem vagyok az!

Valóban nehéz lenne vitatkozni ezen magvas és bizony vaskos megállapításokkal. Kétségtelen, hogy a Maffia 2002-től kezdődően nyolc esztendő kitartó (akna)munkájával teremtette meg magának a 2010-es győzelem feltételeit. Többek között azzal, hogy vakhitű birkanyájakat (“polgári körök”) hozott létre, “közösségi élményt” teremtve ezáltal híveinek. Körülbelül hasonlóan járt el az ezt lemásoló Jobbik is, ám ott már nem “köröknek”, hanem gyakorlatilag törvénytelen, de a teszetosza állam által elnézett/eltűrt “gárdák” és “seregek” formájában. Mindkettőnél pediglen volt egy Vezérkos (de vagy inkább “ürü” – lévén öléggé töketlennek bizonyultak a Nagy Ügyek intézésében!), amely után a “közösség” ballaghatott. Ebből pedig következik, hogy a társadalom jelentős többsége tényleg egy Nyáj. Ámde annak is egy “unorthodox”, tehát “hungaricum” változata, ugyanis individualista (tehát egymással semmiféle tényleges kapcsolatban, szolidaritásban nem álló) juhokból áll, “akik” ugyan állandóan “szétbégetnek”, de azért mennek arra, amerre a Pásztor és a Kutyák terelik. Így kétségtelen, hogy köll egy Alternatív Juhász. De ki legyen az és hogyan találjuk meg?

A “Szóvivőnek” erre már nem volt konkrét válasza. Úgy vélte ugyanis, hogy:

Pillanatnyilag egy ilyen személyiség ‘előállítására’ nincs sok esély, lévén a társadalomban még nem elég nagy az indulat. Nem elegendő ahhoz, hogy a Nyáj végre nekiinduljon és Pásztort, Kutyát letaposva átmenjen a Legelőre. Nem is lesz elegendő mindaddig, amíg tehetségtelen, avagy valójában tenni semmit nem akaró alakok szerveznek néhány tucatnyi, esetleg pár száz főt ‘megmozgató’, tehát nevetséges demonstrációkat. Az ilyesmihez ugyanis profizmus kell, nem pedig pillanatnyi ötlet és indulat! Ahogyan az sem elegendő ehhez, hogy a hozzád hasonló bloggerek megírják az igazságot. Te és társaid tényleg ezt teszitek, de kik és hányan olvassák a posztjaitokat? Néhány százan, pár ezren? … Pillanatnyilag mást sem tesztek, mint a fakardotokkal karcolgatjátok a Közöny gyémántfelületét!

Ez szíven ütött, s tényleg elkezdtem azon gondolkodni, hogy valójában miért fordítok időt és energiát a blogom írására. De néhány pillanat múlva eszembe jutott egy idézet, ami akár a jelen helyzetre és az én “feladatomra” is vonatkozhatna.

Amikor az amerikai hadsereg a Harmadik Birodalom nyugati határai mögé behatolva egymás után talált rá a különböző lágerekre (nem egyikükben napok óta feküdtek temetetlenül a menekülő náci keretlegények által sebtiben legyilkoltak tetemei), Eisenhower, a Szövetségesek akkori főparancsnoka, az Egyesült Államok későbbi elnöke, kiadott egy memorandumot. Emígyen hangzott:

“Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat! Mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja: mindez meg sem történt.”

No, ezért írom én tovább ezt a blogot. Addig, míg bírom, míg tehetem. Azért, hogy dokumentáljam ezt a Szörnyűséget, melyet magunk tettünk magunknak. Azért, hogy később ne jöhessen “valami rohadék”, aki majd az egészet letagadja! Avagy ha majd mégis jőne, én pedig még mindig élek, akkor is legyen, aki …

szembemondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A szabadsegg ünnepe

Több ezer kirendelt ifjonccal, kidobóemberekre emlékeztető “aktivistákkal”, verekedős “Sósavas Sanyibácsikkal“, illetve a “fideszes szeretetet és békességet” hirdető, zsidózó “asszonykórussal” ünnepeltette meg magát Orbán, aki tegnap szabaddá tette a seggét, s azt nyalták is páran, de serényen. Hál’ Istennek azok, akik inkább rúgosni akarták volna, sokkal többen voltak. … Csak nem ott, ahol köllött volna!

A Fideszben békesség van, szeretet van, kedvesség van, ezt nem tudják elviselni. – ezt válaszolta az “Orbánpárti Asszonykórus” egyik tagja tegnap arra a kérdésre, hogy minek köszönhető az az eldurvult politikai csatározás, amely hazánkban tapasztalható. Az érdeklődő egyébként egy olasz újságíró volt, aki más, ennél sokkal kínosabb ügyekben is faggatózott azok körében, akik önként vonultak ki a budapesti Kossuth térre, meghallgatni Orbán “Gespicli” Viktor ünnepi beszédét. … Vesztére! Ugyanis a “digó” sajtómelóst, miután felvilágosították arról, hogy Magyarországon akkora szabadság van, hogy ihaj, hogy igaz, vannak bizonyos tiltások, no de az utakon is léteznek piros lámpák, amiket akár úgy is lehet venni, hogy “korlátozzák a szabadságunkat”, gyönyörűen lezsidózták és elküldték Izraelbe. … Amúgy fideszes módra, tehát “békességet”, “kedvességet” és “szeretetet” sugározva … (narancs)piros fejjel!

Ők persze nem a “kirendeltek” voltak, hanem csupán az önkéntesek. Azok, aki a “Szabadság Ünnepén” (is!) örömmel nyalogatták a Führer szabaddá tett seggét. Persze csak távolról, némi drótakadályokkal körül véve (A marhákat is “villanypásztorral” őrzik, ugyi?! … hehehe!). No meg alulról, hogy az apró termetű Gespicli (ne csak “közjogilag”, de) fizikailag is föléjük tornyosulhasson, tehát legalább ilyenkor “fel” lehessen rá nézni … ugyancsak “fizikailag”. Bámulták is őt rendesen, időnként nagy volt a (bér)tapsorkán, zúgott a “Viktor! Viktor!“. (Isten, áldd meg a magyart! Jókedvvel, bőgéssel.) Különösen akkor, amikor valami egészen fantasztikusat mondott.

Mert a Mi Boldogságunkból ömlött ám a szó! Arról, hogy az ország “szuverenitásáért folytatott harcnak” sosincs vége. Ebben pedig “csak magunkra számíthatunk“! Arról, hogy bennünket senki ne oktasson ki szabadságból, mert ezen “Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog” (a két nevezett pedig fogvicsorog…na, ha még élne!). Arról, hogy össze köll fogni, mert ha nem, hát az eddig elvégzett “kemény munka” hiábavaló lesz! (Oda a harácsvagyon! No meg hogyan lopjunk majd Paksból?!) Végül kijelentette: “együtt vagy sehogy, ez volt a ’48-as forradalom leckéje is”.

Részemről inkább a “vagy sehogy”, de én nem is vagyok kedves/békés/szeretetteljes fideszes, ami abból is látszik: még soha nem zsidóztam le olasz újságírót … sem. Osztán abból is, hogy még életemben nem anyáztam és ütlegeltem olyan tüntetőt, aki a Kedvenc Politikusom (van ilyen!), az én Fényességes Vezérlőcsillagom (ebből is akad, de nem politikus!) ellen demonstrálva “csúnyaságokat” mond/állít róla (“geci”). Pedig akár tehetném is, hiszen az egyik békés/kedves/szeretetteljes fideszest, az ügyeletes “Sósavas Sanyi bácsit” a rendőröknek köllött levakarniuk az egyik polgártársáról, aki nemzeti érzelmeiből kifolyó felháborodottságát “fizikai kontaktussal” fejezte ki. (Gondolom a zsaruk elő is állították … az ellentüntetőt.) Ez persze csakis azért történhetett, mert ez a “sanyibácsi” éppen akkor nem hallhatta a csüngőhasú Csúti Chavez azon mondatát, miszerint: a régi időkhöz képest ma az a helyzet, hogy “most nem betörik egymás fejét, hanem megszámolják azokat, és ez a demokrácia“.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Mert volt ám ellentüntetés is! Az egyik szép nagy volt, a létszám állítólag még a 15 ezret is meghaladta. “Új Köztársaságot” követeltek, s joggal, mert a “régit” a jelenlegi rezsim egyszerűen ellopta … együtt a megtakarításainkkal, az élhető hétköznapjainkkal, tehát a “Jókedvvel” és a “Bőséggel”. Szónoklatok is elhangzottak. Arról például, hogy “a magyar név ismét csúf lett“, mert hitszegők, cinikus gazemberek, aljas tolvajok kezébe került a kormányrúd (igaz!). Arról, hogy nem akarnak egy olyan miniszterelnököt, “akit nem érdekel a nép sorsa, és önmagánál dilettánsabb beosztottakkal veszi körbe magát, hogy okosabbnak tűnjön“. Arról, hogy normális ember “nem akar olyan országban élni, ahol Andy Vajna dönti el, meg tud-e rendezni Mészáros Márta egy filmet, és úgy dönt, hogy nem ad pénzt, mert megteheti“. Avagy “ahol bűn cigánynak, zsidónak, liberálisnak, gondolkodó embernek lenni” (Fullajtár AndreaEdgar Swant” idézve). Arról, hogy ha majd Orbán megbukik, nem tehetünk majd úgy, mint ha nem történt volna semmi, nem felejthetjük el a múltat, mert akkor újra megtörténik velünk az a tragédia, hogy “bármikor eltitkosíthatják a hazámat, hogy szét lehet lopni törvényesen, és onnatól az a haza, amit ők összetörvénykeznek. Hogy csak az a múlt, amit ők kineveznek, hogy aki nincs velük, aki nem áll fényes nyelvvel Orbán aranyozott partvonalán, az ellenség“. (Parti Nagy Lajos)

Jó beszédek voltak ezek. Kár, hogy akadt közöttük egy-két ostobább is. A “Veszprémi Győztestől“, Kész Zoltántól például nem azt vártam volna, hogy Gespicli “tisztázatlan kommunista múltjáról” kezdjen szónokolni, vagy arról, hogy azért lett “átbuherálva” a választási törvény, mert “átmentette hatalmát az állampárt” (mármint 1990 előttről). Azért nem, mert egyrészt Orbán soha nem volt kommunista. Ahhoz ugyanis az köllene/köllött volna, hogy legyenek neki elvei, ideológiái. Ámde ennek az alaknak kizárólag kóros képzelgései vannak önmagáról (amiből az orvosai sajnos nem tudják kigyógyítani), no meg a társadalomról (amit meg a tegnap, “műfordítói munkásságáért” alaposan, de inkább csak “közepesen megérdemrenddeltTellér Gyula “szociológus” tömköd bele a beteg agyából A Beteg agyába).

MTI Fotó: Lakatos Péter

A népszavazási kezdeményezés pedig már szót sem érdemel igazán. Az rendben van, hogy például legyenek valódi képviselői vagyonbevallások, s az “elnézéseknek” következményei is (elnézés nélkül). Hogy legyenek átláthatóak az állami beruházások, a nyugdíjrendszer (stb.). No de tényleg az az ország legfőbb baja, hogy kötelező kamarai tagság van? És tényleg így lehet változtatni akármin? Ezek nem olvasták Orbán törvényeit? Azokat például, melyek gyakorlatilag kizárják a népszavazás lehetőségét, bár magát az “intézményt” el nem törölték? Akkor “Mire e lom“? Hol vannak az igazi ötletek, a népmegmozgató, agyserkentő kreativitás? Csakis az egyébként meglehetősen hülyőke “4K!” aktivistáitól telik erre? (ld.: a fentebbi fotót!)

Nem a megfelelő helyen és időben történt ez a tegnapi (ellen)tüntetés. A Tízezret a Kossuth térre köllött volna vinni! De ez csak az Alig Harmincnak jutott az eszébe, így osztán Gespicli (attól tartok) még jó sokáig fog a nyakunkon ülni!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hát ezért vagyunk alattvalók!

Éjfélkor rendőri erőszakkal lebontották a budapesti Kossuth téren nyár óta engedéllyel tüntető Ország Gyűlése Mozgalom két sátrát! Senki nem védte meg őket a magukat “demokratáknak” nevezők közül, mert senkinek nem jut eszébe Niemöller tiszteletes híres önkritikája. … Hát ezért vagyunk mi alattvalók!

Két magyar az legalább három párt – hangzik a talán sommás, de mindenképpen találó megállapítás. Hogy ki is ennek a szerzői jogtulajdonosa, azt sajnos nem tudom, de hogy nemzetgyalázásért feljelenteni “őt” nem lehet, az biztos. Nem köll ugyanis ahhoz történelemtudósnak lenni, hogy belássuk ennek igazságát. Ölég csak végig nézni a közelmúltunkat, abból is a Zemútötévet.

Most mindenért a Zorbán Ahibás. Az ő “bűne” az, hogy ebből az országból egy kicsiny, de annál bűzösebb nyomortanya, “pál(putyin)pusztai” demokrácia, “gumicsizmás” diktatúra lett. Ő volt az, aki néhány hónap alatt felszámolta a polgárjogokat, ellopta a manyup-pénzeket, a nyakunkba vágta a Tákolmányt, törvényesen elcsalta a választásokat. Ő a “felelős” azért, hogy idehaza már a koldusokat is kizsebelik a pártbárók, ő az oka annak, hogy se működőképes politikai ellenzék, se valóban független, a hatalmat ellenőrizni képes sajtó nem létezik.

Ez az általánosan hirdetett álláspont. Mármint a magukat bal/lib demokratáknak, független értelmiségieknek, civileknek hazudó tekintő, véleményformálgató megmondóemberek részéről. Pedig a helyzet az, hogy Orbán és “izmusa“, maga az egész Rendszer csupán végterméke annak, amit mi magunk (és őseink) itt, a Kárpát-medencében már időtlen idők óta művelünk. … Önmagunkkal! Leszármazottjainkkal! Ennek lényege: valahányszor csak esélyt kapunk a Világtól arra, hogy egy normális országban normális, polgári viszonyok és viszonylagos jólétben éljünk, néhány esztendei köldöknézés és sült galambra várás után el is vesztegetjük, a tényleges hatalmat a saját kezünkből egy ostoba diktátorra erőltetjük.

Létezik egy gyilkos hormon, melyet tartós és komoly stressz esetén a mellékvese kérge kezd termelni. A “kortizol” hatására gyakorlatilag felborul a szervezet teljes működése, a viselkedésünk szélsőségek (letargia, nagylelkűség, kicsinyesség, dührohamok) között kezd akár egyetlen órán belül is ingadozni, leáll az immunrendszerünk, a kisagy mozgásvezérlő funkciói károsodnak, izomremegések és az ezzel együtt járó “támolygások” jelentkeznek. Ha ez tartósan jelen van a vérünkben, akkor már csak az a kérdés, hogy egy gyors infarktus, vagy egy bármiféle rák végez velünk lassan és kínosan, avagy jön az Alzheimer-kór, s várhatjuk a Nagy Kaszást, a Megváltót éveken át.

Valami ilyesmi munkál a “magyarság” társadalmi “testében”, kollektív tudatában hosszú idők óta. Időnként képesek vagyunk a Nagy Cél érdekében összefogni, osztán ismét hatni kezd ez a “szociokortizol”, s a “tömbök”, a “sziklák” kavicsokká, porrá omlanak (lásd még: “Maroknyi székely, sziklik mint a porla…” – hehehe! … bocsánat!). Már az orbanizmus kezdetén is voltak nagyobb tüntetések, jöttek létre komolyabb mozgalmak (pl.: “Milla“). Osztán mi is lett a vége? Darabokra hullottak, mert a Szervezők nem a Közös Célt, hanem az Önmegvalósítást, a saját, szerintük nagyszerű és megcáfolhatatlan Igazságukat hajkurászták (Erről itt egy kitűnő interjú, mely a 168 Órában jelent meg! Sokat mondó, bár nem erre szánták.). Ugyanez vonatkozik a magukat “demokratáknak” tekintő hivatásos ellenzékiekre, pontosabban az ilyen pártokra (és sajtómunkásokra) is: látszólag kőkeményen harcolnak az orbanista rendszer ellen, miközben ennek kegyéből létezhetnek, ettől kapják a Köz pénzét, ennek a “bábszínháznak” a haknizó szereplői. Amikor pedig valaki(k) ténylegesen kezed(enek) csinálni is valamit, rögvest jön a fumigálás, a lenézés … persze csakis azután, hogy már megpróbálták alaposan agyonhallgatni az egészet (sikertelenül!). A következmény pedig az, hogy “Itt ül az (orbán)idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, …“!

Tavaly nyár óta tüntet folyamatosan az Országház előtt az Ország Gyűlése Mozgalom. Ez a “maroknyi székely” két sátorban ücsörögve éjjel-nappal “porlik, mint a szikla”, közben pedig “Arcom mossa eső és szárítja a szél…“, mert a “Novaja Kossuth Plosagy“-ról kivágták az összes fát. Engedéllyel teszik mindezt, hiszen a Mozgalom vezetője, Szabó “Tuareg” Gábor gondoskodott róla, hogy a “Demokrácia tere” legyen az a néhány négyzetméter, mely a parlament mögötti területen, sötétszürke gránitlapokból (made in Gánti Kőbánya?) kirakott részen található.

A Maffiahatalom kénytelen volt így őket elviselni, a honi sajtó pedig agyonhallgatni. Osztán, hogy már a német ARD-től kezdve a horvát állami televízió forgatóstábjáig szinte már mindenki foglalkozott velük, hát a honi sajtó is úgy gondolta: ideje ejteni erről is néhány keresetlen szót. Meg is történt január 26.-án, egy a hvg.hu oldalán megjelent rendkívül jól megírt, de gennyes kis lejárató cikkel, amely elsősorban “Tuareget” akarta karakter-gyilkolászni. Hogy ebből mi, mennyi és hogyan volt az igazság, azt nem vagyok hivatva megítélni. Ámde ha az újságíró ennyi mindent tud az OGYM vezetőjéről, akkor miért pont most, a sátoros tüntetés kezdete után hónapokkal tartotta szükségesnek közzé tenni az információit? … De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy tegnap éjfélkor, a Merkel-látogatás “biztonsági intézkedéseire” hivatkozva, egy rakás rendőr nekiállt elbontani az egyébként engedélyes tüntetés két sátrát. Mindezt Hajdú tektábornok, Orbán Viktor elő- és utánfutója, belberki testőrzője parancsára. Ez ugyan törvénytelen, lévén az OGYM-mel már korábban is meg lehetett beszélni az “okkal” történő “költözést” (ráadásul a “bontási határozat” életbe lépése pillanatában Tuareg mobilját is blokkolták “valakik”!), de ez nem érdekelt senkit!

Senki nem ment oda megvédeni egy törvényesen engedményes tüntetés törvénytelen felszámolását (erőszakkal történt “ideiglenes felfüggesztését”), mert itt mindenki csakis a maga elméleteivel, a saját pecsenyéje sütögetésével van elfoglalva, de közben tátott szájjal várja a “sült galambot”!

Azért, mert se a Hivatásos Ellenzéknek, se a tüntetéseket szervező, ilyen-olyan Civileknek nem jut eszükbe Emil Gustav Friedrich Martin Niemöller tiszteletes, az NSDAP korábban elkötelezett szavazójának híresen önkritikus mondatai:

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Kommunist.
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Gewerkschafter.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Als sie die Sozialisten einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Sozialist.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Als sie die Juden einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Als sie mich holten,
gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Hát ezért vagyunk mi, mindahányan Alattvalók, egy ócska bábszínház koszlott, nyomorgó “szereplői”! … Egyeseknek a Harminc Ezüstért!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Idő van!

A Hivatásos Ellenzék szerint van még idő alaposan felkészülni a 2018-as “választásokra”. Szerintem meg nincs. Mert “Idő van!“.

Olvasom a Népszabadságban, hogy a magyar Hivatásos Ellenzék már megint elkezdte az ötletbörzét. Belelépve/csüccsenve ugyanabba a pöcegödörbe, amelytől már tavaly is szagossá vált. Most megint arról megy a paláver, hogy “nem füstös szobákban, hanem átlátható, legitim előválasztási rendszerben” köllene kiválasztani a közös miniszterelnök-jelöltet. Például úgy, ahogyan azt még tavaly előtt javasolta Tóth Zoltán, az ország egyik legtekintélyesebb, legnagyobb tudású szakértője: “Előválasztásokkal”! Erre akkor nem volt elég idő, hiszen “csak” 2012 óta tudták a 2014-es “szabályokat”. Ámde most! Most minden rendben van, no meg elég idő is. Egészen 2017-ig ahhoz, hogy kiókumlálják: hogyan, miként és milyen arányban osztozzanak meg a befutó(nak hitt), elsősorban listás helyeken … együtt, egymás között, alaposan megbizottságolva az egészet.

Ámde az a nagy helyzet, hogy egyáltalán nincs idő. Mert Idő van! Ha már hónapokkal ezelőtt elkezdték volna a melót, akkor is elkéstek vele. A társadalom nyilvánvalóan kiutat keres abból a pöcegödörből, ahová sikeresen bemászott. Ahová 2010-14 között az Ezerharmad belökte. Ahol 2014 áprilisa óta csak növekszik a “lészint”, s mindez (addig és azóta) a Hivatásos Ellenzék asszisztenciájával.

Mert nem csak az asszisztencia, de a kollaboráció is nyilvánvaló. Hiszen mit is csinált a Hivatásos Ellenzék, pontosabban annak Legerősebb Pártja, amikor a Demokrácia és a Köztársaság épülete lángot fogott? Amikor lenyúlták a Manyup-pénzeket? Amikor a Gojostol aláírta a Tákolmányt? Amikor bevezették az új Munkatörvényt? Amikor kiherélték azokat az intézményeket, melyek a “Fékek és Ellensúlyok” szerepét voltak hivatva betölteni? Amikor törvényesítették a választási csalást? Amikor “Budapest-törvényt” oktrojáltak? Amikor elébb belföldi, majd nemzetközi botránnyá dagadt a Korrupció? Netán hangosan tiltakozni kezdtek és kivitték a Jónépet az utcákra? Ugyan dehogy!

Azzal voltak elfoglalva, hogy szokás szerin “megújuljanak” (rövid időn belül nyolcvanhetedjére!), “országrész-gyűléseket” szervezzenek (vidéki nagyvárosok éttermeiben kvaterkázva), pöffeszkedő nyilatkozatokat tegyenek közzé (“Mi vagyunk a legnagyobbak, így mindenkit várunk, aki összefogni akar … velünk … a Zország érdekében.”). Azzal, hogy összemutyizva a Maffiapárttal ne legyen önálló frakciója a kiszakadt Ahibásoknak, azzal, hogy a légből kapott “nagyságukkal” ráerőltessék magukat a “Kormányváltók“-nak átkeresztelt “Összefogásra“. Azzal, hogy igazából ne legyen választási kampány, azzal, hogy a “választások” után se lehessen önálló frakciója se Ahibásnak, se Alibásnak.

Utána meg azzal, hogy részt vegyenek egy már teljesen nyílt választási csalásban (Budapest). Azzal, hogy minél több polgármesteri és képviselői helyet szerezzenek meg (maguknak, leszarva a partnereket!). No meg azzal is, hogy biodíszletként beülve az Országgyűlésnek nevezett bábszínházba, közösen keltsék a demokrácia látszatát a Maffiapárttal … felnyalintva havonta azt az apanázst, melyet Don Vittorio kegyesen kiutaltat nekik (ebben mondjuk közös a bűnük az ahibásokkal és az alibásokkal).

Közben pedig azzal, hogy a lehető legteljesebb mértékben szétverjenek minden antiorbanista, antimaffiás tüntetést, mozgalmat, amit a kétségtelen társadalmi igényt kielégítve civilek, azaz párton kívüliek szerveznek. (A Kossuth téren hónapok óta táborozik már az Ország Gyűlése Mozgalom. Meglátogatta már őket egyetlen “szoci” is? Még csak szóra sem méltatják! … Együtt az “ellenzéki” sajtóval!) Azzal, hogy kinevessék és megsértődjenek azon, hogy az ilyen demonstráción résztvevők valahogy nem kérnek belőlük. Abban ugyan igazuk van (ez meg a “civilek” hibája!), hogy ezek a pártellenes tüntetések kissé megmosolyogtatók. Hiszen a pártokra (pártok által) írt választási “törvény” alapján csakis párttá szerveződve lehet “demokratikus” úton leváltani a Maffiakormányt. Ámde miből gondolják azt, hogy

  1. ezekből az egyelőre diffúz mozgalmakból nem alakulhat ki egy konfúz, rendszerváltó párt, mondjuk az olasz “Olajfa” hazai megfelelőjeként?
  2. egy esetlegesen 2018-ban bekövetkező, félreérthetetlen választói akarat alapján ez a Maffiabanda önként, tehát “demokratikusan” át is adja majd a hatalmat?

Nincs tehát idő, hanem Idő van! Itt már minden dől és borul, minden a romokban hever (lásd itt!). A korrupció már akkorára nőtt, hogy maga a Korrupt Állam sem nagyon látja át a helyzetet (lásd itt!), az eleddig az omertát maximálisan betartó Szervezeten belül pedig beindult a “kibeszélés”, tehát a széthullás (lásd itt!). Ebből pedig semmi más nem következhet, mint egy kvázi-polgárháború, meg az ez után maradó romhalmaz.

Úrrá lenni ezen, azt túlélni pedig csak úgy lehet, ahogyan azt az “Együtt” elnökségi tagja, a “félcivil” Pápa Levente javasolta: mindent rábízni a Civilekre, az antikorrupciós mozgalmakra, velük együtt kiválasztani a hiteles jelölteket! (Lásd a poszt elején megadott Népszabadság-cikk utolsó bekezdését!) Ennek szellemében pedig a legteljesebb mértékben támogatni (a Civileknek is!) Veszprémben a független Kész Zoltánt, no meg találni egy hozzá hasonló, tisztességes, párton kívüli embert Tapolcán is. Ha Veszprém és/vagy Tapolca a Maffia kezében marad, onnantól egyenes az út Orbán számára a Sándor-palotába, a mindenre kiterjesztett jogkörű és kihalásig birtokolható államelnöki funkcióba. Akkor pedig tényleg minden elveszett!

Nincs már idő! Idő van!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!