Valami Amerika

A hírhedt Kitiltási Botrány első évfordulója alakalmából az állítólag csöppet sem kormánypárti/közeli, magát szimplán bolgnak nevező, de azér’ hirdetésekkel alaposan ellátott Mandiner közzé tett egy “non-paper”-t, a “megfelelő” körítéssel. Osztán jöttek a reakciók. … Az állatorvosi paci bemutatása következik!

Majdnem pont egy esztendővel ezelőtt robbant ki Abszurdisztánban az a híres Kitiltási Botrány. Ennek lényege, hogy az Egyesült Államok adminisztrációja, az ország hatályos törvényei alapján korrupció miatt kitiltott területéről hat magyar kormánytisztviselőt/alkalmazottat, kiknek egyike (saját, “feltáró jellegű”-nek aligha nevezhető vallomása szerint) Vida Ildikó volt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nemrégiben menesztett(?)/lemondott(?) elnöke.

Ennek első évfordulója alkalmából a “Mandiner” nevezetű blog(?)/hírportál(?) közzé tett egy tavaly keletkezett, úgynevezett “non-paper”-t. Ebben az USA kormánya hat bekezdés huszonhét pontjában sorolja fel, miféle konkrét kifogásai vannak a magyarországi Maffiakabinettel kapcsolatosan, s minő intézkedéseket vár tőle ezen problémák orvoslására.

Hogy miért pont most? Erre a Mandiner magyarázata az, hogy bár már régóta fútta be a szél a szerkesztőség ablakán a dokumentumot, de előtte alaposan ellenőrizni szerették volna. Hiszen ez a kötelességük: nem tehetik meg, hogy mindenféle kamuinfóval traktálják a hozzájuk rendszeresen betérő, majd meglehetős gyakorisággal alaposan náci/fasiszta/fidesznyik/vonaista kommenteket hátra hagyó Nagyérdeműt. Tehát azokat a bizonyos Zembereket. Ámde most, hogy a verifikáció minden oldalról megtörtént, szerintük semmi akadálya a felhomályosításnak: nem csak a magyar fordítást, de az eredeti(?) angol szöveget is közzé tették.

A tavaly november hatodikán(!) a magyar külügynek állítólag André Goodfriend által átnyújtott nonpépörben a Mandiner szerint nem a kitiltásokat megalapozó információk, még csak nem is általánosan megfogalmazott kérések szerepeltek, hanem egészen konkrét, “tőmondatos követelések”. Ezeket pedig a blog/hírportál – amelynek Stumpf nevű főpublicistája szerint semmiféle kapcsolata nincs a Maffiakormánnyal – emígyen címezte meg: “Így csicskáztatná Amerika az Orbán-kormányt“, majd az önfényezésre hajazó alcím szerint “27 pontos, exkluzív non-paper a Mandineren“.

Rögvest beindult a komment-roham. Pont úgy, ahogyan arra a Mandiner  joggal számított. Emelve ezzel olvasottságát, no meg a “guglis” találatok számát is.

Elsőként Gréczy Zsolt izgult rá a dologra. A Demokratikus Koalíció (DK) honlapján, mint pártszóviő közzé tett egy rövid és velősen tömör nyilatkozatot, melyben kormányzati szócsőnek titulálja a Mandinert, amely a címadásában “csicskáztatásnak” minősít egy olyan memorandumot, mely a legalapvetőbb demokratikus elvárásokat fogalmazza meg az állítólagosan “magyar” kormány számára. Olyanokat, melyeket pártja, a DK is nap nap után szokott megfogalmazni. Ez pedig nem más, mint a Fidesz Amerikaellenes hangulatkeltése csupán.

Erre reagálva Stumpf Bandi rögvest gyurcsányozni kezdett. Jegyzetének címe ugyanis az, hogy “Mandiner-ellenes hangulatkeltésbe kezdett Gyurcsány“. Bandika firkálmányában tudomásunkra hozza krédóját. Eszerint nekije még meg vagyon az a csodálatosan tökéletes érzés, amit a “független újságírás” jelent. Az, amire Gréczy talán már nem is emlékezhet (talán nem is lenne mire). Az nevezetesen, hogy csakis a tényekhez ragaszkodunk és nem pedig egy pártelnök végbele tájékáról írogatjuk a pártszóvivő tirádánkat. Mindezt úgy írta le a StupFika, hogy egyáltalán nem zavarta a tény: a Mandinert és őt csesztető pártközleményt egyáltalán nem a glosszája címében szereplő ex-miniszterelnök adta ki! (Ugyi, Bandikám?!)

Mindezt persze a Bevallottan Végbél-lények is átvették. A Huth nertárs által békemenetelt pestisracok.hu, valamint a közismerten független no meg nagyon polgári magyaridok.hu is nekiállt terjeszteni az Igét. De a “legaranyosabb” nem is lehetett más, mint az abszolajte impertinens independens(?) Bayerzsóti, aki szokásához híven már megint nem a Lényeggel foglalkozik, hanem a személyekkel. Szerinte Gréczy egy hisztis kis pöcs, Gyurcsány meg egy rezsón ülő, Gréczynél is nevetségesebb fasz.

A koronát az egészre azonban nem a fentebb nevezettek, hanem a DK külügyi kabinetvezetője tette fel … legalább is az én szerény véleményem szerint. Ara-Kovács Attila ugyanis arról értekezett a nepszava.hu szerint, hogy itten szándékos kiszivárogtatás történt. Ez pedig azt jelenti, hogy “jön még kutyára dér”, ne nyugodjon meg az Orbán-kormány! Amint lecseng az általuk alaposan felgerjesztett Migráns-válság, Amerika rögvest előveszi Don Vittoriot, ennek pedig az Örökös MiniElnök számára “kellemetlen következményei” lesznek.

*

Végtelenül sajnálom, hogy ezt köll írnom (ismételten!), de már egyáltalán nem csodálkozom azon, ami ebben az országban történik … immáron sok-sok esztendeje. Egyenes következményei ugyanis ezek a mindent átható ravaszul cinikus megfontoltságnak, a korrupt képmutatásnak, az általános idiotizmusnak, ostobaságnak.

Az még érthető, hogy az elkötelezettségét köröm szakadtáig tagadó Mandiner közzé tesz egy állítólagos dokumentumot, amit (ugyi?) verifikáltatott, de a hitelesítők személye pont annyira ismert/körülírt, mint a Gesta Hungarorumot megalkotó, ezzel pedig egyes korabeli főméltóságok önfényezését híven kiszolgáló Anonimus. Afölött sem csodálkozom, hogy ugyanez a portál az oknyomozásos gondos kiderítés, a “mindössze-csak-tájékoztatunk” mezébe öltözik/ködébe burkolózik, holott a közzé tett “blogpost” címe is árulkodik a szándékról. Tiszta és világos, hogy ezt az egész lufit a magyaridős bayerzsótok is igyekeznek minél feljebb juttatni a nagymagyar közélet sötéten világító egére.

Az sem meglepetés, hogy erre Gréczy Zsolt ráugrik, s joggal említi meg: az USA “követelései” nem csicskáztatások, hanem azon szövetségi rendszer alapelveinek betartására vonatkozó figyelmeztetések, melynek védőernyője alatt élünk, s melytől rengeteg anyagi támogatást kapunk. No de, hogy ugyanezen párt külügyi kabinetvezetője is annyira buta legyen, hogy bekapja ezt a cumit? Az már egyenesen elképesztő.

Ara-Kovács Attilától ugyanis elvártam volna, hogy egy kicsit gondolkodjon, mielőtt beszél. Arról például, hogy:

  1. Mennyire hihető, hogy itt egy “szándékos kiszivárogtatás” történt volna, ráadásul majdnem pont egy esztendő múltán?
  2. Ha ez is történt, akkor miért pont(!) a fidesznyik Mandinert találta erre alkalmasnak az Egyesült Államok kormányzata, holott az Atlantizmus, az USA alkotmányosan hirdetett elveihez sokkal inkább elkötelezett, ráadásul olvasottabb hírorgánumot/hírportált is találhattak vóna? (Ennyire hülyék lennének az amcsik?)
  3. A Mandiner miért pont most és nem pedig a Balhé csúcspontja környékén hozta ezt nyilvánosságra akkor, amikor itt néminemű “szabadságharcolások” folytak? (A “verifikálásra” való várakozás egy nagy duma csupán … indokaimat lásd fentebb!)

De említhetném még azt is, hogy Ara-Kovács nyilatkozatából kiordít az ellenzéki tehetetlenség és tesze-foszaság! Az, hogy cselekvés helyett hátra tett kézzel várják a Deus ex machinát, azaz azt, hogy helyettük “a kreatív és hatalmas” Amerika váltsa le azt az Orbán-kormányt, amellyel ők azért egészen kényelmesen vannak összebútorozva. Még arra sem képesek, hogy lecsapkodják azokat a magas-labdákat, melyeket Maffiáék naponta tizenötször adnak nekik. Még arra sem, hogy a sorozatos disznóságok bármelyikéből össznépi felhördülést szervezzenek, s ezáltal közösségi élményt adjanak a Diktatúrától megcsömörlötteknek.

Persze szinte naponta halljuk tőlük a siránkozást, micsoda viszonyok uralkodnak idehaza fölöttünk/fölöttük. A Zemberek, meg a Zellenzék simán le vagyonnak szarva. Az Urak lopnak, mint az akadémiai szarka. A Törvényhozás csak egy Orbángyűlés, ahol meghallgatásra sem talál az ellenző, jobbító hang/javaslat. Ahol megalázzák a nemkormánypárti képviselőket, rajtuk keresztül pedig a nemkormánypárti szavazókat.

Ámde, ha ez tényleg így van (tényleg!), akkor mijafaszér’ ücsörögnek az orbángyűlési padsorokban? Köll a lóvé, meg az ócsó büfé! Ugyi? Ezzel együtt meg a szavazataink! Tényleg? No meg “valami Amerika” is, hogy a köldöknéző rendszer-eltartottak helyett valaki megdöntse már végre a Maffiauralmat, s a magát demokratikusnak nevező, Pénzfelnyaló Ellenzéket a Pályára küldje! … A Kispadról, ahol még ma is ücsörögnek és szidják az Edzőt! … Ugyi? … No meg a hülye népet, akik közül még mindig sokan tartanak ki az őket lealázó, kizsigerelő Hatalom mellett! Ahelyett, hogy az Ugyancsak Semmit választanák vakon (ahogy szokták!) … Miután Amerika megdöntötte a Diktatúrát … Nekik! … Már megint!

Hülye, korrupt nép=hülye, korrupt politikus!! Illetve vicaverza!

… és ezt …

szendamondja!


A kerítésen belül

Zárt osztály. … Komolyan az! … Én zártam be, hogy az a sok hülye kívülről be ne jöhessen.” – mondotta volt az áldott emlékű Hofi Géza, s körülbelül most pont ezt csinálja velünk Viktor bán is a botrányosan xenofób konzultációjával, óriásplakátjaival, meg a 22 milliárdba kerülő drótkerítésével. Igazából nem a menekülőket zárja ki, hanem minket és be. Be az irigykedő, minden ismeretlentől rettegő, gennyes kispolgári létbe. … No meg el az ország valódi problémáitól!

Szégyen és gyalázat! Az a kormány, amelyik a Lajtán inneni műszaki zár ’89-es elbontásával büszkélkedik a mai napig is (nem mint ha bármi közei is lett volna hozzá!), most ugyanilyet csináltat a magyar-szerb határra! Szégyen és gyalázat!” – fakadt ki tegnap délután kedvenc kocsmám nemfideszes törzsgárdájának egyik tagja azon hír hallatán, hogy a Maffiakabinet elrendelte déli mezsgyénk 175 kilométer hosszani elkerítését.

A felháborodással és a történelmi párhuzam felvázolásával egyetértek. Az az aljas és geci kampány, amit itt ez a qrmány már hetek óta művel, valóban vérforraló. Semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja az ócska erkölcsű, magát nemzetinek és kereszténynek hazudozó, talajlakó kispolgár gyűlöletigényét. Ezzel párhuzamosan pedig kielégíti a Maffiapárt népszerűségi igényeit, no meg csillapítja az immáron kizárólag Don Vittoriohoz (szorosan) kötődő “strómanoligarchia” pénzéhségét.

Hogy ez mennyire igaz, ölég csak megnéznünk a tényeket. Elébb kiszórtak az ablakon ezer milliót (“természetesen” a közkasszából) a “konzultációnak” hazudott Nemzeti Izére. Persze úgy, hogy már a fogalmazás pillanatában ismerték a “végeredményt“. Ugyanakkor ezen költség mindössze 0,3 százalékának felhasználásával pont ugyanezt “állította elő” a szakmailag “tökéletesen” kivitelezett közvéleménykutatásával a mindentől (de főleg a tényektől) független Nézőpont Intézet. (Vajh’ hová vándorolt a “különbözet”?) Továbbá plakátkampányba is kezdtek, mely tegezően és magyar nyelven hívja fel a figyelmét minden bevándorlónak/embercsempésznek arra: mi a “komilfó” itten, Setétségországban. Erre 300 millát költöttek (ugyancsak a közösből), de kevesebb helyet vásároltak, mint a Kétfarkú Kutya/Vastagbőr-koalíció ugyanezen összeg bő tizedéből! (Majd’ tízszeres túlárazás! Nem durva ez?). Most meg további 22 milliárdot húznak ki a zsebünkből egy négy méter magas és 175 kilométer hosszú drótkerítés kihúzására, persze csakis azér’ hogy (szokás szerint) megvédjenek minket.

Mindent egybevetve tehát eleddig 23 303 millió forint kiadásnál tartunk, aminek nem látni (dehogynem!) a valódi értelmét. Fel nem foghatjuk (dehogynem!), hogy miér’ fussa erre ennyi, ha a költségvetésből mindössze 15 000 milliót szánnak (mer’ ugyi “takarékoskodni köll”!) a szétbarmolt egészségügy nyomorgó dolgozóinak béremelésére. Fel nem fogható (dehogynem!), hogy ahol mindössze 60 000 millió jut a kórházi tartozások “rendezésére” (melyek ennek pont a dupláját teszik ki ugyan, de “csak ennyi van”!), ugyanennyit találnak nagyhirtelenjében sportra, külképviseletek nyitására, no meg a Ludovikára. Hát ki érti ezt?

Rugózunk a témán, de ezerrel. Pedig nem ez itthon a legfőbb gond. Igaz, pont ezt akarják!” – vélekedett a már említett asztaltársaság egy másik tagja. S ha egy kicsit, mindössze egyetlen minutára “vigyázó szemeinket” levesszük a habonyista propaganda gusztustalan kérdőívek és gyomorforgató plakátok formájában megtestesülő, alaposan túlárazott délibábjáról, rögvest rájövünk: sörbarátomnak igaza van!

Hiszen már szinte szó nincs az idei esztendő legnagyobb balhéjáról, a Quaestor-botrányról. Arról, hogy a “focialista kapitalizmus” egyik kiemelt tagja, nevezetesen Tarsoly Csaba az állam jótékony félrenézése mellett űzhette csaló tevékenységét. Egy olyan Pilótajátékot, melynek kicsúcsosodása (végső, kétségbeesett elszemtelenedése) 150 000 millió forintnyi kamukötvény eladása volt: a matolcsysta Jegybankba olvasztott pénzpiaci felügyelet orra előtt!!!

Egy olyan szélhámozásról:

  • amelynek részese volt maga a Maffiakormány is, minimum a KüKü-Minisztériumon keresztül, mint “finanszírozó”.
  • amely csalást (no meg a nyomok eltüntetését) ugyanezen jegybanki “szerv” azzal támogatta, hogy nem a “tetteshez” rendelt ki felügyeleti biztost, hagyta, hogy egy “josiptotot” ültessenek a “legforróbb cég” élére, illetve tűrte, hogy az majd’ egy hónapon belül háromszor is kamucsődöt jelentsen.
  • amely állam bűnüldözése hetekig hagyta szabadon mászkálni és tevékenykedni Tarsoly nertársat, igazságszolgáltatása pedig a mai napig nem tesz semmit!
  • amelynek ügyészsége, mely minden “szoclib”-ügyben hiperaktívnak és készséges információszolgáltatónak bizonyult, most úgy kussol és lapít, mint az a bizonyos emésztési végtermék a fűben.

Ez a díszesen aljas társaság eleddig még mindent megúszott. Bedöntötték a forint árfolyamát, lenyúlták a nyugdíj-megtakarításokat. Ellopták az Alkotmányt, a munkanélküliek és a rokkantak pénzét. Romba döntötték az egészségügyet és az oktatást. Meghekkelhették a választási szabályokat és milliárdokat öntöthettek a kamupártokba. Megúszták a netadót, az amerikai kitiltást, a trafikmutyit, a kaszinó-bizniszt. Szíves közreműködésünkkel lerabolhatták a közműszolgáltatókat (“Rezsicsökkentés“), közben pedig úgy 100 000 milliót vághattak zsebre az orosznál olcsóbb nyugat-európai gáz behozatalának állammaffiás monopolizálásával (“MET Energiakereskedő Zrt.“). Ezen kívül fényesre nyalatták velünk Putyin seggét (hatalmas botrány okozva), elárulatták velünk Ukrajnát, az EU-t, a NATO-t, minden szövetségesünket (mégnagyobb botrány!). Beleugrasztottak minket az évtizedekre titkosított Paks-II.-be (az unokáinkkal együtt), de soha semminek nem volt következménye. Olyan, amivel egy normális ország kormányának hasonló helyzetekben szembe köllött volna néznie!

Minden akadályon “kocc” nélkül hömpölyödtek át eleddig tehát. Ámde ezt a közpénzek törvénytelen “quaestorálását” valamilyen okból túlzottan veszélyesnek minősítették önmagukra nézvést. Valami volt/van ebben az ügyben, ami semmiképp nem derülhet ki. Amiről feltétlenül el köll terelni a figyelmet.

Valami olyasmiről, amiért megéri méglejjebb járatni a Párt, a Kormány, valamint az ezek élén álló Szeretett Vezető aligha megmaradt nemzetközi tekintélyét (nullából elvenni tényleg nem kár … már!). Valami olyasmi, ami azonnali akciót kívánt, szokás szerint nem törődve annak hosszútávú diplomáciai/gazdasági/társadalmi hatásaival/következményeivel. Valami olyasmi, amire nem kár hirtelen kidobni az ablakon azt az eleddig 22 303 millió forintot (bár a “járulékos haszon”, az immáron 70-90 százalékos “lenyúlási ráta” sem lebecsülendő!). Valami olyasmi, ami alapvetően veszélyezteti a hatalmi pozíciót, aminél pedig ugye nincs magasabbrendű szempont.

Bármi is az, az akció sikeres volt. Mindenki rágja a gumicsontot, mindenki arról beszél (már megint), amiről a Maffia szeretné, illetve senki nem azt nézi, amit köllene. … Kivéve az én sörbarátomat, no meg – ezek szerint – engem.

Gratulálok mindenkinek! Közpolgárnak, bloggernek, újságírónak, civil mozgalmárnak, … “politikusnak”.

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Andor Mihály a Gépnarancson tegnap megjelent rövid írásában a következőkre vár(na) választ:

“Most, hogy eldőlt, hogy Orbán Viktor, nevét megörökítendő, piramis helyett egy 175 kilométer hosszú és négy méter magas kerítést fog építtetni a szerb határon, fölmerül néhány kérdés.

  1. Mennyi pénzt fog költeni erre az emlékműre Orbán az adónkból?

  2. Ki fognak-e írni az évszázad építkezésére közbeszerzést?

  3. A pályázati feltételek között fog-e szerepelni, hogy a pályázó nevének Mészárossal vagy Tiborczcal kell kezdődnie, és Lőrinccel vagy Istvánnal kell végződnie?

  4. Meg fogjuk-e tudni valaha, hogy mennyibe került valójában a kerítés?”

No ezekre várnám én is Tisztelt Olvasóim válaszait itt alul, a komment-rubrikában! … A Kerítésen kívülről, avagy belülről … Nekem mindegy.

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Az elnök szponzorai

Napok óta követem nyomon a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének (és elnökségének) “bajosan ügyes” dolgait. Gondoltam: írni kéne erről egy posztot, de Megyesi Gusztáv a nol.hu-n megelőzött. … Jól tette, hiszen én a nyomába se érhetnék.

A szponzor elnézést kér

Felhívtak a Coca-Cola magyarországi vezérigazgatóságától, hogy feltétlenül találkozni szeretnének velem. Egy feltűnően csinos hölgy kért randevút az egyik előkelő szálloda bárjába, s miután kipróbáltuk a kóla különféle változatait alkohollal kombinálva, bizalmasan hozzám fordult. Elmondta, hogy úgy hallották, adósságaim vannak, és ők ki akarják fizetni helyettem a tartozásaimat, adjam is meg a szükséges adatokat.

Először nem értettem, miről van szó, aztán a hölgy elmondta, hogy a Coca-Cola a Magyar Paralimpiai Bizottság bronz fokozatú támogatója, a sportszervezet honlapján látható is a logójuk Testébresztő Coca-Cola felirattal. Nem, ne értsem félre, adósságom törlesztésének fejében nem kérnek tőlem semmit, nem kell reklámcikket írnom, de még Coca-Cola feliratú sapkát sem viselnem, egyszerűen lelkifurdalásuk van. Amint a sajtóból nyilván már értesültem róla, a paralimpiai bizottság alelnökének, Deutsch képviselőnek a tanácsára Gömöri, a sportszervezet elnöke hárommillió forintot vett fel devizahitele végtörlesztésére, s még további három vezető kapott vissza nem térítendő, illetve kedvezményes kamatú hitelt, mégpedig az alelnöki közlés szerint a mozgássérült sportolók támogatására szánt szponzori pénzekből, ráadásul még új autókat is vásároltak.

A cég tehát az akarata és a tudomása ellenére nem a mozgássérült sportolókat támogatta, akikről pedig épp az elnök nyilatkozta nemrég, hogy világklasszis paralimpikonok a napi megélhetéssel küszködnek, a legtöbben három műszakban dolgoznak, és csak az edzőtáborokban tudnak megfelelően enni. Ami hagyján, de a szponzori támogatást azután sem állították le, hogy Gömöri és a vezetőség a paralimpikonok kifejezett kérésére sem mondott le, igaz, ha egyszer majd lemondanak, azt is csak felsőbb nyomásra teszik, nem lelkiismereti okból.

Minthogy a világon köztudottan tán a magyar lakosság viseli el legkevésbé a vezetői gátlástalanságot, nem csoda, hogy a Coca-Cola fogyasztása a felére esett vissza. A cég nem szeretné, ha a nagyközönség azt hinné, hogy csak a vezetőket támogatja, ezért szeretettel várja az anyagilag megszorult civilek jelentkezését, hogy rajtuk is segítsen, s még alelnöki ajánlást se kell hozni, elég a havi fizetőrészlet csekkjeit bemutatni. A paralimpiai bizottságnak azonban nem csak bronz fokozatú támogatói vannak. Ismerősöm mondja, hogy őt az arany fokozatú Tesco vezetői ráncigálták be az áruházba, hogy tetszés szerint válasszon a kínálatból, vegye ezt bónusznak a devizahitele végtörlesztése mellé, mert sajnos a botrány kipattanása után ők is elmulasztottak ultimátumot adni a paralimpiai bizottság vezetőinek, hogy csak a lemondásuk esetén hajlandók továbbra is folyósítani a pénzt. Az ezüst fokozatú egri Park Hotel szintén ingyenes hétvégét nyújt a térség civil adósainak, a K&H és az Allianz biztosító kedvezményes pénzügyi konstrukcióit már nem is említjük.

Mint látható, mindegyik szponzor szégyelli magát, hogy így átverték. Valamennyien közölték, hogy tanultak az esetből, s mert a hitelességük, a komolyságuk és a politikamentességük forog kockán, ezután nemcsak megnézik, hogy kit támogatnak, hanem rendszeresen követni fogják a pénzük útját is. Különösen olyan kluboknál, sport- és kulturális szervezeteknél, melyeknek az elnökségében politikus ül, az általa favorizált elnök pedig luxuskocsival furikázik, és a szervezet nevében a saját cégével köt szerződést.

Nem tudni, hogy így lesz-e, mindenesetre a Pepsi-Cola már a fa mögül figyel.

*

Ebből a szemtelen Gömöriből (no meg a társaiból) sem ártana “mozgáskorlátozottat” csinálni. Négy fal, néhány négyzetméter és rács az ablakon … is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Merjünk bátrak lenni!

Már megint tudatosan félremagyarázzák a Miniszterelnök Úr szavait!“, illetve “Már megint kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal szemben!” – körülbelül ezt hangoztatta tegnap a maffiapárti kommunikáció. No meg azt, hogy a kormány ennek ellenére bátran kiáll a Zemberek akarata mellett, a Zemberek védelme érdekében akárkivel és akármivel szemben, bármikor. … Kivéve, ha …

Merjünk nagyok lenni, merjünk kiállni az igazunkért, merjünk bátrak lenni! – körülbelül ezek azok az intelmek, melyeket Orbántól hallhatunk immáron sok-sok esztendeje. Ámde azt is tapasztalhattuk, hogy a “miniszterelnök” valahányszor beleböffentett valamit a honi közéletbe (de akár úgy is interpretálhatnám a dolgot, hogy “valahányszor feltette szaros gumicsizmáját a terített asztalra és belefingott a nullás lisztbe”), s ebből nemzetközi botrány kavarodott, rögvest inába szállt az a nagybüdös bátorsága, s a Maffiakórus nekiállt hazudozni – valami egészen arcpirító módon. Hogy az kérem nem is úgy volt. Hogy már megint félreértik, sőt, tudatosan félreértelmezik a Kedves Vezető szavait! Mer’ ő nem is aszonta, hanem azt hogy … és akkor itt jön ugyanaz a duma, csak “megmagyarázva”, “átértelmezve”.

Múlt pénteki Rádiószózatában a Géniusz gyakorlatilag országos vészhelyzetet hirdetett. Két esztendő alatt meghúszszorozódott az országba illegálisan érkező megélhetési migránsok száma. Ezek veszélyeztetik a közbiztonságot és a Zemberek munkahelyeit is. Ámde a töketlenkedő Brüsszel nem képes megvédeni minket, így a kormánynak nincs más választása, mint cselekedni. A kabinet megszigorítaná a migránsokkal kapcsolatos eljárásokat úgy, hogy az ilyeneket a lehető legrövidebb időn belül visszafordítsák oda, ahonnan érkeztek. Addig is őrizetbe veszik őket, erre alkalmas gyűjtőtáborokba zárják, s mivel nem igazságos, hogy hívatlan jelenlétük költségeit a magyar adófizetők állják, munkára kényszerítik őket.

Ámde minálunk egyfajta közvetlen demokrácia is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a kabinet “együtt kormányoz” a Néppel, aminek első számú eszköze a Nemzeti Konzultáció. Ennek okán a kormány, mielőtt bármit is tenne, a migráns-kérdés kezelésének ügyében kikéri a Zemberek véleményét. Egy olyan, június elsejéig tartó konzultáció keretében, melynek tucatnyi kérdésére mind a nyolc millió választásra jogosult tetszése szerint válaszolhat, a kitöltött kérdőívet ingyenesen visszajuttatva a kabinetnek, ahol azokat kiértékelik, majd a Népakaratnak megfelelően teszik meg lépéseiket.

Ehhöz képest a magyar sajtó szóvá teszi, hogy a “Konzultáció” egymilliárdnyi közpénzt emészt fel, kérdései sugalmazóak, hangulatkeltőek – már az elsőben összemossák a migrációt a terrorizmussal! – , beikszelhető válaszai pedig “bolondbiztosak”. Kiértékelésük átláthatatlan: semmiféle kontroll-lehetőség nincs arra, hogy összesen hány és valódi válasz érkezik, azok pedig mit is tartalmaznak. A kormány tehát ennek alapján azt mondhat amit akar, s szokása szerint erre hivatkozva meghozza eleve elhatározott, tehát önkényes döntéseit.

Néhány nappal később, a miniszterelnöki “roadshow” keretében Orbán Pécset tiszteli meg magasztos jelenlétével. Az itt tartott “sajtótájékoztató” során, a nagy visszhangot kiváltott kaposvári trafikgyilkosságra hivatkozva kijelenti: napirenden köll tartani a halálbüntetés bevezetését/visszaállítását. Szerinte ugyanis a tényleges életfogytiglannak nyilvánvalóan nincs elegendő visszatartó ereje, ezért “a bűnözők előtt világossá kell tenni, hogy Magyarország nem riad vissza semmitől, ha az állampolgárai védelméről van szó“.

Még aznap este Rogán Antal frakcióvezető kijelenti, hogy e téma napirenden tartása teljesen legitim (akár még az Unió szintjén is). Szerinte ugyanis a halálbüntetés eltörléséről nem a nép, nem a kormány és nem a parlament döntött, hanem az Alkotmánybíróság. (Elfelejtette megemlíteni, hogy erről két alkalommal is szavazott az Országgyűlés. Elébb 1992-ben, majd 2003-ban, mindkétszer az Emberi Jogok Európai Egyezményének ratifikálásával! – szendam)

Másnap csatlakozik hozzá Szijjártó Péter kükü-miniszter, aki úgy vélte, hogy semmilyen diplomáciai nehézséget nem okozhat a téma napirenden tartása, lévén a világon sok országban “érvényben van ez a szabályozás“, avagy “vita folyik annak alkalmazásáról“. (Elfelejtette hozzá tenni: kivéve abban az Európai Unióban, melynek Magyarország is tagja! – szendam)

Ugyancsak szerdán (tehát tegnap) kirobban a balhé az Európai Parlamentben. Jörg Leichtfried osztrák szociáldemokrata EP-képviselő, sajtójelentésekre hivatkozva megemlíti Orbán halálbüntetéses ötletét, mely szerinte ellentétes az európai joggal és nem más, mint “barbarizmus”. Majd feltette a kérdést: mit szándékozik tenni ezen ügyben Martin Schulz. Az EP elnöke erre válaszolva elmondta: már felvette a kapcsolatot Orbán titkárságával, személyes telefonbeszélgetést kérve. Guy Verhofstadt, volt belga miniszterelnök, liberális frakcióvezető pedig a Fideszt is magában foglaló Európai Néppárthoz intézett kérdést. Mivel szerinte “Orbán kijelentései szembe mennek azokkal az alapértékekkel, amelyeket Európa képvisel“, ha ma kérné uniós felvételét, egészen biztosan elutasítanák. Ezért, ha az EPP komolyan vesz a saját Kiáltványát, legfőbb ideje, hogy fellépjen a magyar kormányfő ellen. A néppárti frakcióvezető nem kívánt ugyan állást foglalni, de Manfred Weber megjegyezte: “a halálbüntetés szerencsére Európában már a múlthoz tartozik, így ez nem tárgyalás kérdése“. (Ennyit arról, hogy Rogán mennyire képes felmérni azt, miről lehet “legitim vitát” folytatni az EU-ban! – szendam)

Ezt követően a migrációs hullámról alakult ki élénk vita az EP-n belül. Itt ismét terítékre került Orbán, de immáron a “Konzultációjával” kapcsolatosan. Egyes vélemények szerint az ugyanis nem megoldást, hanem csak további feszültségeket fognak jelenteni. Sophie in ‘t Veld holland liberális EP-képviselő pedig ismét az EPP-t kezdte piszkálgatni, mondván: a menekültüggyel kapcsolatos álláspontja okán bízik benne, hogy “a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt száműzni fogja soraiból a magyar miniszterelnököt“. Weber válaszában ugyan “pozitív lépésként” értékelte azt, hogy az Unió kormányai megkérdezik polgáraikat, de megígérte, hogy meg fogja kérdezni a Fidesz elnökét az ügyről. (Ennyit Szíjjártó politikai éleslátásáról, diplomáciai tehetségéről, helyzetfelmérő képességéről! – szendam)

Ez a vita alaposan kiverte a biztosítékot a Maffiapárt EP-be delegált képviselőinél. Közleményükben kijelentik: “Miközben a hazánkba érkező bevándorlók aránya két év alatt meghúszszorozódott, az EU képtelen megegyezni a bevándorlás hatékony kezeléséről. A magyar kormány választ kíván találni erre a kihívásra és nemzeti konzultációt fog folytatni, hogy megismerje a magyar emberek véleményét.” Továbbá: “… a magyar baloldali képviselők, Niedermüller Péter és Ujhelyi István buzdítására az EP baloldali képviselői újra kettős mércét alkalmaznak: miközben gyakran a közvélemény bevonását és a demokratikus folyamatokat kérik számon másokon, ez esetben képmutató támadást indítottak a magyar kormány kezdeményezése ellen.” (A “Konzultáció”-nak nevezett tohuvabohuval kapcsolatos kritikákat lásd fentebb! Egyébként no comment! – szendam)

Aktivizálódik a nemzetközi sajtó is. A Le Soir a halálbüntetés ötletének okán “a szabadság elleni gyilkos fellépés” visszaesőjének nevezi Orbánt. A brüsszeli lap szerint ezért őt az európai intézményeknek “rendre kell utasítaniuk“, majd “megpiszkálja” kicsit az EPP-t is. A lap álláspontja: “Szégyen a szégyenben, hogy az Európai Néppárt, a hagyományos európai jobboldal pártcsaládja továbbra is megtűri saját soraiban a mi kis Putyinunkat“.

Ennél lényegesen tovább megy a brit The Guardian. A lap emígyen kezdi írását: “A magyar miniszterelnök vissza akarja állítani a halálbüntetést és munkatáborokat akar építeni a bevándorlóknak“. A szerkesztő hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés ellentétes az uniós joggal, az új nemzeti konzultációról pedig azt írják, ez egy bevándorlásellenes manifesztum. Ezek után pedig szóváteszi azt is, hogy Orbán rendszeresen kritizálja az EU-t, és Vlagyimir Putyin orosz elnököt tartja példaképének.

Ez meg Kovács (Pukkancs) Zoltánnál olvasztja le az “áramköröket”. A kormány külügyi szóvivője szerint a Guardian cikke valótlanságokat állít, azt erős túlzások jellemzik, melyekkel tudatosan értelmezik félre a miniszterelnök szavait. Mivel ez már nem első eset, a kormány “intézkedéseket” fog kezdeményezni. Kovács szerint ugyanis a halálbüntetés kérdését nem a miniszterelnök, hanem “a magyar emberek” tartják napirenden. Márpedig ha a választók beszélnek róla, akkor a politikának is ezt köll tennie, a miniszterelnök pedig köteles erre reflektálni. Ámde ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a kormány ne akarná betartani “a nemzetközi szerződésekben vállaltakat“, illetve “tiszteletben a szabályokat“.

*

Nos, miként is lehetne erre reagálni? Talán úgy, hogy “Mosdatják már a ‘Szerecsent’ az ő ‘Négerei’ … Halált (nem) megvető bátorsággal!“. (“Merjünk nagyok lenni, merjünk kiállni véleményünk mellett, merjünk bátrak lenni!” – már hogy el ne feledjük a Lényeget!)

Ez a világ leggyávább kormánya. Pont olyan, amilyet ez a teszetosza és gyáva nép megérdemel!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Bicska a zsebben

Aszonta a Zorbán, hogy ha a kőgazdagok életvitele, vagyoni helyzete abból áll elő, hogy ellopják a “keményen dolgozó emberek” pénzét, akkor “kinyílik a zsebben a bicska“. Milyen igaza van! Kár, hogy példaként csak a “brókereket” hozta fel.

Bizony mondom, ha nem Magyarországon élnék, kitűnően szórakoznék a “miniszterelnök” rádiószózatain. De mivel Európa pont eme “szegletébe” pottyantott úgy majd’ ötven esztendővel ezelőtt a Sors akarata, semmi okom a viháncolásra. Sokkal inkább a dühöngésre, a fogaknak csikorgatására. Főleg ha az olyan Orbán-féle “igehirdetés” beszámolóját olvasom, mint a tegnapi (link a bevezetésben!).

A “miniszterelnök” régi taktikája már, hogy a különböző beszédeiben, nyilatkozataiban úgy állítsa be magát, mint ha maga is egy lenne a “hétköznapi kisemberekből”, azokból, akik ugyi “keményen dolgoznak”. Ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, ugyanazok a dolgok háborítják fel, véleménye is, szóhasználata is ugyanaz, ugyanolyan. Ő tehát egy közember, akit a választói akarat és a kiérdemelt bizalom magas polcra emelt, de ennek ellenére sem veszítette el kapcsolatát a mindennapokkal, azaz megőrizte “nép-szerűségét”.

Ez sokáig sikeres is volt. Nem csak az “egyháztagok” létszámát szaporította meg alaposan. “Plebejusságát” még azokkal az “alkalmi hívőkkel” is el tudta hitetni, akiknek “csupán” a “Zemútnyócév” gyakorta töklen kormányzásával volt tele a “hócipője”.

A “Falkaforradalom” után azonban “keményen dolgozni” kezdett. Nevezetesen a “Jó Kormányzáson“. Ámde erről meg lassan kiderült, nem mást jelent az, mint hogy a társadalom, az állam forrásaiból alaposan meggazdagítsa önmagát, meg az általa “elitnek” tekintett, velejéig romlott, gerinctelen társaságot. Sorjáztak is egymás után a hivatalos jövedelmekkel egyáltalán nem igazolható, feltűnően gyors “megtollasodások”, melyek forrása (ezek szerint) csakis az állami/törvényhozói szintre emelt Korrupció lehetett. Magáról Orbánról pedig már szinte köztudott: ő az ország leggazdagabb embere, krőzusi vagyonát azonban különböző strómanok mögé dugja el (neveket nem sorolnék – közismertek!).

Nem is beszélve az “egyebekről”! Amiket Orbán tegnap “a keményen dolgozó emberek pénzének ellopása”-ként titulált. Ezekből is olyan sok van, hogy ha mindent felsorolnám, “biblikus” méretűvé dagadna e posztom. Maradjunk ezért csak három jellemzőnél! A hírhedt “egykulcsosan igazságossal” megadóztatták a legkisebb jövedelmeket is, míg önmagukat gyakorlatilag “köztehermentesítették”. Ez vajon nem lopás? Vagy amikor egy haver kötvényforgalmazásnak álcázott pilótajátékát úgy kezdenek finanszírozni, hogy (törvénytelenül!) közpénzeket helyeznek el a cégnél. Osztán amikor összedől a pénzügyi tákolmány, hát sunyin kimentik a sajátjuknak tekintett költségvetési forintokat, mindenki mást meg cserben hagynak. Ez nem lopás, sőt, gazemberség? Amikor aláírták a “Pakstumot“, az minden ép erkölcsű ember számára azt jelentette, hogy az ország vezetőinek egy szűk köre, összejátszva egy idegen kormánnyal, saját anyagi érdekei oltárán feláldozta a társadalom pénzügyi és energetikai jövőjét, függetlenségét. Ez nem lopás, sőt, az a bizonyos “kereskedelmi tevékenység”, melyet nettó Hazaárulásnak szokás nevezni?

Ezek után még a Főmaffiózó beszél “bicskanyílásról”? Ezek után még a Maffiapárt ad ki olyan közleményt, melyben pofátlan módon kioktat mindenkit arról: kinek mi a “kötelessége” abban, hogy a Maffia a saját szarát eltakaríthassa! Avagy pontosabban: a Csomolungmára púposodott “szőnyeg” alá seperhesse. Hát kinek is a zsebében köllene kinyílnia annak a bizonyos “bugylinak”? Az övékben, vagy a miénkben?!

Természetesen a miénkben, s egyre nagyobb a többségünk. Orbánék isteni szerencséje(?), hogy a társadalom ezen része még diffúz. Nem találta meg azt a “gravitációs pontot” (pedig mindenki ismeri: élhető hétköznapok, normálisan működő állam!), ahol az indulatok összesűrűsödhetnek. Ez pedig bizony az “Ellenzék” hiábája, melynek civil része maga is szétszórt, a “hivatásost” pedig személyesen Orbán fizeti … önmagának a miénkből.

Attól tartok, néhány havi “jobbikos kísérlet” után itt a robbanás elkerülhetetlen lesz. Arra pedig nagyon ráfaragunk. Mindnyájan! Ha csak észhez nem térünk végre.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Valami bűzlik!

De nem “Dániában”, hanem a hazai brókerbotrányok körül. Persze akkor, amikor Simicska gecizik és ügynöközik kétségtelenül hasznos, ha van valami, amivel el lehet terelni a Zemberek figyelmét. Ámde a politikai kavarás kálója az lehet, hogy “bedől” a gazdaság egyik fontos szektora.

A Quaestor volt a harmadik független, tehát banki háttérrel nem rendelkező brókercég, amelyik alig két héten belül “bedőlt”. A cég az öncsődöt bejelentő közleményében a Buda-Cash és a Hungária botránya miatt a piacon kirobbant befektetői pánikot okolta. Ez kétség kívül létezik is, amit csak fokoz az a szarkavarás, amit a Maffia és az MSZP művel: gőzerővel próbálják “bebizonyítani”, hogy ezért az egészért a másik a hibás. Holott, ha van egyáltalán (van!), akkor közös a bűnük, hiszen például a Buda-Cash (állítólag) másfél évtizede folytathatta bűnös üzelmeit anélkül, hogy a felügyeleti szervnél lebuktak volna. Még nagyobb gond, hogy ebbe a “mutogatósdiba” beszállt a Jegybank is, pedig ha “valakinek”, akkor éppen “neki” illene piacnyugtató nyilatkozatokat kiadni. No meg mélyen hallgatni is, mert sem a Buda-Cash (önfeljelentés), sem pedig a Quaestor (öncsőd) nem az MNB-be “apportált” felügyeleti szerv szakmailag tökéletes tevékenysége nyomán bukott le (a Hungária esetében nem tudni, pontosan hogyan is történt!).

A “Pánikot” azzal lehetne csitítani, ha ez a bizonyos “Felügyeleti Szerv“, azaz maga az MNB, azon belül is az öndicséret élő szobraként fungáló Windisch László alelnök nyugodtan és szépen elmagyarázná, hogy az egyes esetekben mi is történt, mi volt a kiváltó ok. Igen, tudom, hogy a Vizsgálat még egyik esetben sem zárult le, azaz konkrétumokat mondani még nem lehet. Ámde ha Windisch és beosztottjai nem csupán Elkurcy kegyencei, illetve a csüngőhasú Csúti Chavez politikai kinevezettjei lennének, hanem valódi szakemberek, akkor minden különösebb gond nélkül fel tudnák tárni a meglehetősen nyilvánvaló tényeket.

Szerencsére létezik egy blogoldal, a zömében gazdasági témákkal foglalkozó “Mentális Deficit“. Ezen tegnap “Hakapeszi Miki” kolléga ingyen és bérmentve, tehát “társadalmi munkában”, a tőle (és az oldaltól) megszokott szókimondó (szabadszájú) stílusban gyönyörűen leírta a botrányokhoz, a csődökhöz vezető folyamatokat, okokat.

A blogposzt szerint itt tulajdonképpen annyi történik, hogy “tisztul” a piac. Most három olyan cég ment tönkre (bukott le), amelyik egyébként is gyenge lábakon állt, kötvényeiket irreálisan magas hozamot ígérve árusították. Tehát csak idő kérdése volt, hogy mikor dőlnek be. A Hungáriával az elszabadult svájci frank-árfolyam végzett, de mivel meglehetősen “apró” cég volt, hát a kár sem túl nagy (először 5-6 milliárdról brekegett a “felügyelet”, manapság 600 milliót emlegetnek). A Buda-Cash esetében szerinte az történt, hogy régebbi tőzsdei veszteségeket igyekeztek esztendők óta a könyvelés “kozmetikázásával”, meg a rájuk bízott pénzek számlaközi tologatásaival elkendőzni. Ámde az ilyesmit nem lehet sokáig csinálni. Igaz ugyan hogy a 2010-es, immáron a fideszes Szász Károly vezette PSZÁF-ellenőrzését még megúszták (3 millió forint bírság, plusz egy-két ejnye-bejnye), de most már nyakukon volt a kés: idén elkerülhetetlen volt a soros és kötelező revízió. Ezt előzték meg azzal, hogy “önfeljelentést” tettek (a kár állítólag 100 milliárd körüli, de a tényleges összeget még becsülni sem lehet, lévén a Jegybank össze-vissza nyilatkozgat ebben is). A Quaestornál az a helyzet, hogy szintén irreális hozammal árulták a kötvényeiket. Ráadásul sokkal többet, mint a Felügyelet által engedélyezett 60 milliárd forint (állítólag 100-150 milliárd volt az “illegális kibocsátás” – ez sem tűnt fel senkinek?!). Mivel pedig erre nincs kártalanítási alap, nyilvánvaló, hogy a cég miért jelentett öncsődöt, miért igyekszik most belekapaszkodni az állami csöcsbe.

Utóbbi esetében árnyalja a képet az az információ, melyet a 444.hu tett közzé tegnap délután. Eszerint a Quaestor “nyakig benne volt” a qrmányzat által erőteljesen favorizált “Keleti Nyitás“-ban. Sőt, annak alapos haszonélvezője is. A cég ugyanis nem csak pénzügyi szolgáltatással, biztosítással és ingatlanbiznisszel foglalkozott (plusbonus az Orbánnak oly’ kedves foci: a Quaestor a tulajdonosa az NB.I.-es Győri ETO-nak!), hanem az isztambuli és a moszkvai úgynevezett “Kereskedőházak” állammal szerződött “üzemeltetésével” is. A “Teremfociminisztérium” ugyan ezt most baromira le akarja tagadni (lásd a legutóbbi link alatt!), de tény, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-vel kötött (tegnap pedig sürgősen felbontott) szerződésük alapján tisztes mennyiségű közpénz is verte a markukat. Feladatuk pedig nem csak az volt, hogy figyeljék a helyi pályázatokat, közbeszerzéseket, egyéb üzleti lehetőségeket. Hogy erről tájékoztassák a magyar cégeket, szakmai segítséget nyújtsanak a terjeszkedni akaró magyar vállaltoknak, s tartsák a kapcsolatot az exportfinanszírozást ellátó, állami tulajdonú Eximbankkal. Hanem az is, hogy magyar államkötvényeket áruljanak az adott országokban, s ebben benne foglaltatott a hírhedt “letelepedési kötvények” forgalmazása is. Cserébe ezért nem csak havi fix díjat kaptak, hanem még 50%-os (tehát: ötvenszázalékos!) jutalékot is.

Közpénz nem vész el, csak átalakul. – tartja az új keletű, de rendkívül megalapozott mondás. Igaz ez a Quaestorra is. Mint fentebb említettem volt, a most bajba került cég tulajdonosa a magyar “élvonalat” képviselő Győri ETO focicsapatának is (2011 óta kizárólagosan). Tarsoly Csaba, a cég elnök-vezérigazgatója állítólag úgy szerezte meg a rogyadozó győri stadiont, meg a hozzá tartozó 17 hektáros területet összesen 650 millió forintért a Rába Rt.-től (állami tulajdonban van!), hogy adott “neki” egy 100 millió forintos kötvénycsomagot, amit 350%-on (azaz: háromszázötven-százalékon!) “ismertetett” el, a fennmaradó 300 milliót (azaz: háromszáz milliót!) pedig úgy számolták el, hogy Tarsoly cége “reklámszolgáltatást” nyújtott a Rábának. Az így megszerzett területen pedig felhúzatta az irodákkal és üzletközponttal alaposan “felszerelt”, úgynevezett “ETO Parkot” állítólag 30 milliárdért. Ezt meg személyesen Szíjjártó Péter, a későbbi “KüKü-miniszter” avatta fel megemlítvén, hogy “Jó helyre került a stadionfejlesztési támogatás és az Új Széchenyi Terv 250 millió forintja“. No mert hogy a Tarsoly-cég még erre is kapott némi közpénzt a tarsolyába!

De nem ez volt az egyetlen, “kissé simlis” ügylete az említett “úrnak”. A 444.hu némi kutakodás után kiderítette (lásd a fentebb megadott linket!), hogy Tarsoly bizony résztulajdonosa a moszkvai magyar vízumközpontot üzemeltető Visaworld-Center Kft.-nek is. No, vajon ki is az ő társa ebben? Egy bizonyos Jelena Cvetkova! És vajon ki is lehet ő? Hát a januárban letartóztatott Kiss Szilárd Miklós hites felesége! A pasmagra azért kattant rá a bilincs, mert az időközben bedőlt Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezetnél fennálló 700 millió forintos tartozását úgy akarta mindössze 100 millióért “felvásároltatni” a haverjával, hogy ezt a pénzt az ő cége, a borforgalmazással foglalkozó Winexport Kft. (tehát az adós!) adta volna “kölcsön”. No és ki is volt az, aki Kiss régi, üzleti barátja, aktív támogatója a borforgalmazó cégének? Természetesen Tarsoly nertárs! És vajon ki is volt az, akinek révén Tarsoly megszerezhette a Keleti Nyitás okán megnyitott moszkvai és isztambuli kereskedőházakat? Hát nem más, mint Kiss Szilárd Miklós! Hogyan is volt ez lehetséges? Úgy, hogy Kiss volt a Keleti Nyitásért felelős kormánybiztos, később pedig a karcagi almaffiózó, Fazekas miniszter moszkvai “agrárdiplomatája”!

Érdekesen futnak össze a “szálak”! Nemde, Kedves Olvasóim, Drága Barátaim, Tisztelt Köztársaim?! Ezek után egyáltalán nem köll csodálkozni azon, hogy a Jegybankba apportált Felügyelet oly’ “kesztyűs kézzel” bánik a Quaestorral, pontosabban Tarsoly nertárssal! “Normál” esetben ugyanis a Felügyeletnek minimum feljelentést kellett volna tennie a cég ellen az engedélyezettnél jóval nagyobb kötvénykibocsátása miatt. Ehelyett “elegánsan” megengedte az öncsődöt, melynek bejelentését a budapesti Népszavának nyilatkozó szakértők értelmezhetetlennek tartottak. Véleményük szerint ugyanis ha Tarsoly vállalkozásának tényleg van fedezete, de olyan vagyon formájában, melyet nem lehet azonnal mobilizálni, akkor nem erről, hanem “átmeneti fizetésképtelenségről” köllött volna szólnia a közleménynek. Azt meg csakis úgy lehetett volna kiadni, hogy egyúttal közlik a kifizetések ütemezését is, amit pedig a Felügyelettel egyeztettek és jóváhagyattak. … De nem ez történt!

Valami bűzlik” tehát. De nem a velejéig tisztességes “Dániában“! Hanem idehaza, s ez a “szag” azt “mondja” nekünk: szűk csoportérdekek mentén “működik” az állam!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Duma-Cash

Újabb bankbotránytól hangos az ország. A Felügyelet a vállát veregeti, Fideszék és Szociék konteókat gyártanak, a “Szervek” pedig úgy csinálnak, mint ha nyomoznának. A Duna mentént ömlik tehát a Duma, de közben elvész a Lényeg, no meg a “Cash”.

Áll a bál a Duna-Cash (“DC”) brókerház és az általa alapított DRB-bankcsoport háza táján. Attól függően, hogy mely forrásokat tekintjük “hitelesnek”, a pénzügyi vállalatcsoporton belül 60-100 milliárd forint közötti összeg tűnt, avagy párolgott el. Ugyancsak “forrásfüggő”, hogy ez öt avagy tíz esztendő bűnös tevékenységének következménye-e, de ez a károsult ügyfeleket igazából nem is érdekli (bár nem ártana). Csakis a politikusokat, akik most erről a “rókáról” (pontosabban: egymásról) igyekeznek lerángatni minél több “bőrt”, azaz karaktergyilkolászós “kampány-konteót”.

A zavaros ügyben kiokosodni először a Vasárnapi Hírek (VH) próbált meg egy összefoglaló cikk erejéig. Eszerint itt valami olyasmi történhetett, hogy amikor januárban a tőzsdékre zúdult a “Svájci Lavina” (a helvét jegybankárok “elengedték” az alpesi valuta árfolyamát), s a magyar fizetőeszköz néhány órán belül 100 forintot gyengült a frank hoz képest, az ilyesmiben spekuláló Duna-Cash, illetve annak ügyfelei minimum 10 milliárd forintot buktak az egészen. De nem csak ez a vállalkozás volt az egyetlen, amely “megégette” magát: Pesten is, de a világ számos más városában is voltak “áldozatok”. Ez tehát még nem indokolná ezt a pánikot, avagy magát a Bedőlést. Pláne nem az emlegetett (60?) 100 milliárdos hiányt.

Az ismert adatok szerint a DC a hazai, úgynevezett “határidős” piac legnagyobb, az “azonnalinak” pedig a hetedik legjelentősebb szereplője. Előbbin a forgalma 270 milliárd forint, utóbbin pedig 150 milliárd. Mivel az elmúlt esztendőkben meglehetősen hektikusak voltak az árfolyammozgások, simán elképzelhető, hogy a DC öt év alatt összehozott 30 milliárd veszteséget (különösen a határidős piacon, ami lényegében olyan mint a “Totó”: aki képes eltalálni, hogy egy bizonyos időpontban mennyi lesz az árfolyama valamelyik valutának, az nyert és kaszál, aki meg nem, az fizet!). Ámde honnan jött össze a “maradék” 70 milliárd?

Az erre vonatkozó hivatalosnak tekinthető magyarázatok azok, melyek erősen sántítanak. Az ugyanis egyszerűen hihetetlen, hogy a DC által létrehozott regionális bankhálózat (a DRB-csoport), mely mindössze négy tagból (Észak-magyarországi, Dél-dunántúli és Buda Regionális Bank, valamint a Dél-dunántúli Takarék Bank) áll, összesített mérlegfőösszege pedig “mindössze” 150 milliárd forint képes lenne összebarkácsolni ennyi “kálót”. Különös tekintettel arra, hogy a teljes magyar bankszektor ugyanebben az időszakban 369 milliárd mínuszt “hozott össze”. Mindezek fényében jogos a VH felvetése, a sikkasztás(?) összegét tekintve “… vagy a Felügyelet túloz, vagy valami egészen ‘ördögi összeesküvés’ húzódik meg a háttérben“.

Valószínűleg ezért történt az, hogy a múlt hét végén Windisch László, a Jegybank illetékes alelnöke már 65 milliárdra módosította az “előrejelzést”, de ettől függetlenül szaporán veregette a saját, illetve pontosabban az MNB vállát mondván: az általuk indított vizsgálat derített fényt a “visszaélésre”. Ámde ez is csak féligazságnak tűnik, mert tény, hogy ugyan elindult a DC-nél az ötévente szokásos felügyeleti ellenőrzés, de a látványos, rendőrségi razzia előtt maga a DC vezetése kereste fel a Jegybankot és számolt be a “balhéról”. Ugyanakkor megbukni látszik a “tíz éve tart már ez az egész”-című beköpés is. A DC-t utoljára a már ismét a közismert Szász Károly által irányított PSZÁF (“Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete” – ezt “olvasztotta” magába két esztendővel ezelőtt az MNB!) ellenőrizte 2010-ben. Ez ugyan megállapított néhány szabálytalanságot, de azok nem lehettek különösebben komolyak, hiszen a kirótt bírság mindössze 3 millió forint volt.

Marad tehát a 65 milliárd (még talán ez is sok, bár a cég ügyvédje tartja magát a “kb 100”-hoz), meg a sok jogos kérdés.

Ezek egyike, hogy mégis mi az ördögöt csinált a Felügyelet öt esztendőn át? Hogy a csodába nem tűnt fel “neki”, hogy a brókerház szabálytalanul működik, az előírások megszegésével megkárosítja ügyfeleit? Bár ha azt nézem, hogy a DC tőzsdei ügyeletinek jelentős része “forró” volt, tehát elsősorban árfolyam-spekuláción alapult, akkor a valódi károkozó nem más, mint a Maffiaállam, melynek egyes “politikusai” már legalább egyszer döntötték be sikerrel a forint árfolyamát (2010. – a hírhedt “Kósa-Szíjjártó“-nyilatkozat!). Ugyancsak kártevő maga a Maffia Jegybankja is, mely a matolcsysta korszaka óta mást sem tesz, mint a saját nemzeti valutánk ellen(!) spekulál a tőzsdén. Visszaélve a központi bank szerepével, ide-oda rángatja a forint árfolyamát, s az ebből származó, az MNB elnöke szerint “saját” (tehát “közpénznek nem számító”) profitját költi mindenféle alapítványok gründolására, meg ilyen-olyan ingatlanok áron felüli megvásárlására. Elkurcy Gyurcy eleddig vagy 300 milliárdot dobott ki ilyesmikre az ablakon (plusbonus: a Borókai leányka cégére rászórt negyedmilliárd), ami három-ötszöröse a DC-ből “kisíbolt” pénznek, s amit azért tehet, mert a Jegybanknak lassan egy teljes esztendeje nincs felügyelőbizottsága! … És ez az az ellenőrizetlen/ellenőrizhetetlen MNB, amelyik mindenki mást ellenőrizhet?! Nevetséges!

A másik pedig az, hogy ha ezt a fennmaradó 35-70 milliárdnyi hiányt a DRB-bankcsoport “hozta össze”, akkor mégis hogyan tehette ezt? Ez a négycéges “háló” különböző, az állami lenyúlás alól kimenekített takarékszövetkezetekből jött létre. Pont úgy, ahogy a MET– és focicsapat-tulajdonos (Videoton FC) Garancsi nertárs tette: Maffiaengedéllyel még “időben” pénzintézetté, illetve bankká alakította át a a takszövjét, így az kikerülhetett a (később Spéder Zoltánnak hasznot hozó) kényszer-államosítás alól. Az erre engedélyt adó Maffiajegybankba betuszkolt felügyelet ezek szerint sem akkor, sem pedig legalább két esztendőn át rájuk se nézett? Csak most? … Miért csak most?!

Nos, ezek azok a kérdések, melyekre valószínűleg a büdös életben nem fogunk válaszokat kapni. Jellemző ez egyébként erre a Bűnbandára, hiszen a “Pakstum” minden létező anyagát is oly’ hosszú időre titkosították (50 év!), hogy mire unokáink, dédunokáink tudomást szerezhetnek arról, hogy mijafaszér is köllöt nekik (meg nekünk) annyit (pontosan mennyit is? – ez is titkos!) fizetniük egy egyébként tök’ fölösleges beruházásra, addigra a Döntéshozókról, az Elsődleges Haszonélvezőkről már a tölgyfa koporsó is rég lerohadt … pedig a műanyagbilincsnek kellett volna!

Most persze folyik a politikai konteógyártás. Arról, hogy ez az egész “Duma-Cash” igazából kinek a “sara”. A Szocik szerint természetesen a Fideszeseké, hiszen ez az Isten tudja hány tízmilliárd a “Zemútötévben” repült ki a brókerház ablakán, illetve párolgott el annak pénzügyi fazekából. A Fideszesek szerint pedig éppen ellenkezőleg. Közleményük szerint “ez már a második szocialista brókerbotrány” (gondolom az első a Kulcsár-féle K&H-ügy volt, melynek “nyolcelemista” főszereplőjét feltűnően baráti légkörben “vallatták” anno a fidesznyik ügyészek – jogerős ítélet a mai napig nincs!), az állítólag összevert Szász Karcsit pedig 2004-ben azért távolították el (a gaz szocik) a PSZÁF éléről, hogy “a brókerek ismét szabadon garázdálkodhassanak“. … Arról, hogy a “visszaváltott” Szász 2010-ben miért talált mindent rendben a DC háza táján, már nem szól ez a “Duma-Cash”.

Ámde a legjogosabb kérdés az, amit Lázár György tett fel a galamus.hu oldalán ma megjelent írásában! Azt, hogy “érdekes” módon minden eddigi bankcsőd kizárólag olyan pénzintézeteknél történt, melyek “hazai tulajdonban” álltak. Vegyük csak a legutóbbi példát! A Széchenyi Bankét! A Maffiaállam bevásárolta magát oda 51 százalékban, fene tudja mennyi közpénzért. Az MNB pedig belenyomott néhány milliárdot a “Növekedés Program” kerete terhére, melyből bőven jutott a postabankos Princz Gábor legújabb (mint kiderült: szélhámos) cégének is. A tulajdonos pedig Töröcskei nertárs volt, államadósságunk legfőbb kezelője (szintén csak volt).

Na miért ömlött oda ez az állami/jegybanki közpénz? Mert Töröcskei egy nertárs. Na miért ment gallyra a bank? Mert Töröcskei egy nertárs! Na miért is történtek a Lázár György által sorolt (kizárólag hazai “tulajdonú”) csődök? Mert mindegyiket egy-egy nertárs vezette. Mert mindenütt már csakis nertársak ücsörögnek. Akik meg ippeg és punkt annyit értenek a bank-, vállalat- és intézményirányításhoz, mint Don Vittorio (& Tsai) az államigazgatáshoz, az ország ügyeinek intézéséhez: “Lopni köll! Minél többet! Osztán majd kifizetik a kálót azok a bizonyos ‘keményen dolgozó’ zemberek.

A magukat jobboldaliaknak és konzervatívaknak hívők, akik ugye még csak véletlenül sem szocialisták, pláne nem kommunisták, de alaposan bebeszélték/bebeszéltették maguknak, hogy “az állam a legjobb tulajdonos”, esetleg körülnézhetnének már! Esetleg észre vehetnék már, hogy Kedvenc Pártjuk hová tart és kik is vezetik! Úgy, ahogy Béndek Péter tette tegnap előtt!

De nincsenek illúzióim. Sokszor leírtam már: “Murphysta vagyok, nem Optimista!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hergelők

Kicsorbult Gideon kardja, elszakadt Dávid parittyája, Botond buzogánya összetört egy kerti budi ócska ajtaján. Akela érces hangja egy pincsi nyüszítésére emlékeztet, a Nemeai Oroszlán elaggott, sörénye molyrágta, a Szfinxnek pedig már nem jut eszébe a saját találós kérdése sem. – Körülbelül ez a helyzet a korábban vérprofin működő, karaktergyilkos ellenbotrányokat sikerrel indító kormányzati propagandagépezeten belül. Bármihez nyúlnak, bármivel is próbálkoznak, csak tovább hergelik a haragot.

Az “entrópia az a fizikai fogalom, mely egy adott rendszer “rendezetlenségének” mértékét hivatott jellemezni. Ha az a bizonyos rendszer “zárt”, akkor elébb-utóbb eléri az entrópiamaximumot, azaz a teljes rendezetlenséget, tehát a Káoszt. Ez a folyamat ebben az esetben megfordíthatatlan. Ha azonban “nyílt”, akkor megtörténhet az is, hogy eme rendezetlenség az ellentétére fordul, s bekövetkezik az úgynevezett “negentrópia“, azaz a rendezettség fokozódása.

Minden Diktatúra alapvető jellemzője, hogy igyekszik egy minél zártabb rendszert létre hozni. Elszigetelni az országot a szomszédos államoktól (lásd még: “nemzeti függetlenség”, illetve “szabadságharc”!), hermetikusan elzárni a Társadalmat a Hatalom birtokosaitól (lásd még: “bürokrácia”, illetve jogfosztó jogszabályok!), a valós információktól (lásd még: államosított média és állami cenzúra!), az ellenzéket a kommunikációs csatornáktól (lásd még: Választási Törvény!), az egyes társadalmi csoportokat, illetve az azokhoz tartozó egyéneket is egymástól.

Ezen elmélet lényege ugyanis az az alapvető pszichológiai tény, hogy ha az egyén elhiszi, hogy egyedül van (hiszen elszigetelt más egyénektől, akikkel nincs információcseréje), véleményét a többség nem osztja, akkor hajlamos alkalmazkodni, s “kívülre” olyan magatartást tanúsítani, miszerint osztja az általánosnak hitt vélekedést annak ellenére, hogy annak hamisságával egyébként tisztában van. Így osztán kialakul az a helyzet, hogy a kizárólagosan birtokolt információs csatornákon keresztül a Diktatúra, tehát a Kisebbség ráerőlteti saját, éppen aktuális véleményét a Többségre, az egymás ellen kijátszott (“Divide et impera!“) és atomizált Közösséggel pedig “megvalósítja” a “Nemzeti/Társadalmi Összefogást”. Ez pedig ugye szerinte nem más, mint a “Negentrópia”, tehát a Rendezettség Fokozódása, azaz az Egységes és Hatékony (no meg “Versenyképes”), bár kissé “Illiberális” Állam megteremtődése.

Közbevetőleg:

Az egyének közötti, a “hagyományon” alapuló információáramlás lenullázására kitűnő példa saját, legkedvencebb Családom esete. Esztendőkön át minden egyes Karácsonykor elkészítettük a Szokásos (hagyományos!) Menüt: halászlé, töltött káposzta, beigli. A halászlé (csekélyke fogyás után) rendszeresen a lefolyóban, a beigli pedig (egy heti szikkadás után) a kutya gyomrában kötött ki. Osztán úgy öt esztendővel ezelőtt legidősebb fiam megkérdezte, nem lehetne-e idén valami más ünnepi étrendet összehozni. Kiderült, hogy javaslatát lényegében senki nem ellenzi (kivéve a töltött káposztát), lévén mindnyájunk nem csak marhára unta, de nem is szerette a Hagyományost. Azóta olyan jókat eszünk minden Szentestén, ami éppen az eszünkbe jut! … Na ja! Az információcsere! Mert volt a “csoportban” egyetlen bátor ember, aki kimondta azt, amire egyébként már esztendők óta mindenki gondolt. Ugyi?!

A Diktatúra “Sikeres Receptje azonban nem csak a Társadalmon, hanem az önkényuralmista rendszeren belül is “működik”. Itt is vannak “csoportok”, akik igyekeznek zárt (al)rendszereket létre hozni annak érdekében, hogy a nepotista “elvek” alapján “elnyert” stallumaikat megőrizhessék. Ez nem más, mint az a bizonyos “Felfelé nyal, lefelé rúg“-típusú paradigma, melynek lényege, hogy nem tűrök meg a környezetemben nálamnál tehetségesebb munkatársat (lévén ő az, aki veszélyezteti a pozíciómat), magam pedig igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy hülyébb vagyok a Feljebbvalómnál, hiszen így benne nem ébred fel a már előbbiekben említett “veszélyérzet”. Ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben elérni, hogy semmiféle olyan információt nem adok Felfelé, ami az ott ücsörgők által ideálisnak “kommunikált” Valóságképzetet (miszerint itten minden a legnagyobb rendben vagyon!) bármiféle módon megkérdőjelezné, megingatná (egyik eklatáns példát lásd itt!). Mert különben ki vagyok rúgva, ahogy az a beosztottam is, akit én magam távolítok el annak okán, hogy a nekem nem tetsző/engem veszélyeztető értesüléseket hoz a tudomásomra (lásd még: a felelősség áthárítása!).

Ámde mivel ez egy Zárt Rendszer, nem történhet más, mint az Entrópia fokozódása. A “Rend” igazából Rendezetlenség, az információáramlás tökéletes hiánya miatt a “Monarchia” valójában “Poligarchia”, tehát maga a tökéletes Káosz, melyből semmi más nem következhet, mint a teljes működésképtelenség! Ennek vagyunk mostanság tanúi, no meg szenvedő alanyai is.

Amikor az Önkényúr még 2012 nyarán úgy döntött, hogy a korábbi Pártelitet egy újra cseréli (ekkor nevezte ki Dzsentri Dzsonit a Miniszterelnökséget vezető államtitkárrá), elindította a mai Káoszhoz vezető folyamatot. Tette mindezt annak ellenére, hogy valójában a Totális Rend, azaz a Legteljesebb Központi Akarat megteremtését célozta meg azzal, hogy a hatalom gyakorlásából fokozatosan kiszorítsa a “Simicska & Co.“-t.

Ennek kicsúcsosodása volt az idei, “Április Hatodikai Sajnálatos Események” után bekövetkező (egyébként máig tartó) kormányzatnélküliség. Az például, hogy egészen június 5.-ig köllött “várnunk” a Harmadik Maffiakormány megalakításáig (közben pedig minden pártmameluk a segge védelmezésével, meg a székébe való kapaszkodásával töltötte az általunk drágán fizetett idejét!), melynek eredményeként a simicskás “Zsuzsika” szimpla államtitkár lett (Lázár alatt!), a Nyerges-féle Fazekas pedig bevarrt zsebű díszminiszter. Minden osztogatható pénz Dzsoni rolexes, fácánvadász kezébe, minden kommunikációs stratégia pedig az adófizetés/vállalkozás/munkahely szempontjából Magyarországon nem is létező Habony Árpádhoz került.

Ők pedig osztán alaposan hozták a “formájukat”. Legyilkolták a “norvégbűnöző” civileket, kérkedve nevezték természetesnek a jövedelmükkel semmiféle módon nem igazolható vagyonosodásukat, s amikor emiatt eszkalálódott a Civil (és nemzetközi) Harag, hát még több lapáttal tettek a tűzre: adóemelések, újabb sarcok kivetése, popfátlan magyarázatok és vállvonogatások. A Vezér pedig tolja a dumatalicskát ezerrel: nemzeti függetlenség, no meg támadás ez ellen (lásd pl.: McCain, avagy M. A. Goodfriend közellenségnek való kinevezése!), meg hogy “Megvéggyük”.

Ámde e “talicska” fülsértő nyikorgása sem tudja elfedni a mind hangosabb tiltakozások utcáról beszűrődő hangjait. Azt, hogy minden “fedőbotrány” indítása ellenére is, sőt, annál inkább harsog az “Orbán takarodj!“, meg a “Mocskos Fidesz!“. Azért nem, mert az immáron tisztán habonyista “kommunikáció” egyszerűen képtelen kezelni a Közfelháborodást, amit csakis fokoz az ilyen-olyan adóemelések teljesen hülye ötletei, no meg az orcátlan hazudozások kakofóniája. Az indulatokat pedig már nincs aki kezelje, “becsatornázza”, lévén ugyanezen Diktatúra zárt rendszerbe kényszerítette a többségében nem is tiltakozó Ellenzéket (amelyik ezt még is megtette, azt az Ellenzék és Kormánypárt közösen kiáltotta ki “Gyurcsányahibás“-nak! Ugyi?).

Most ott tartunk, hogy minden kormányzati és (hivatásos) ellenzéki erőfeszítés ellenére az Entrópia kezd Negentrópiába fordulni. Az úgynevezett “Civilek” ugyanis kezdik felfedezni a Nyílt Rendszer tagadhatatlan előnyeit. Pontosabban annak azon lehetőségét, hogy a Rendezetlenség, a Káosz helyett a Rendezettség is fokozódhat, feltéve ha a Káosz Robotosait és Haszonélvezőit minimum úgy rúgják “ürgyűrűn”, hogy legközelebb már csak a Holdon érjenek talajt!

Sok száz milliárd (meg ezernyi egzisztencia) fog addig még lefolyni az orbanista maffia közbeszerzési kanálisán. De nagyon bízom benne, hogy végül nem hiába!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Magyarország: két szék között

Végső soron nem volt ostoba ötlet a “Keleti Nyitás“. Csak hát ahhoz ahhoz a “páva táncrendjét” alaposan ismerő és azt körülményesen be is tartó, vérprofi diplomatákra lett volna szükség és nem pedig a “Dunakeszi Kinizsi” futsal-csapatárá. No meg nem az ilyen alakokat a külügy falain belül eltűrő Elefántra, amelyik akkor is dűt-borít a “porcelánboltban”, ha éppen a legnagyobb óvatossággal lábujjhegyen tipeg.

Jó két esztendővel ezelőtt, amikor a Cinege utca felől először lehetett hallani a “nyitnikék“-et, magam is elszörnyedtem: obskúrus, keleti diktatúrákkal üzletelni! Osztán egy kicsit jobban belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne. Miért ne lehetne csökkenteni kicsit a Nyugat-Európától, pontosabban az EU-tól való külkereskedelmi függőséget? Miért ne részesülhetnék kissé nagyobb arányban az ázsiai olaj- és gázdiktatúrák bevételeiből, vagy a dinamikusan növekvő Kína jövedelmeiből? A kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésében még a legszőrszálhasogatóbb brüsszeliánus sem találhat kifogásolni valót, feltéve, ha az a “klubtagsággal” együtt járó írott és íratlan szabályok betartásával történik (ahogyan azt uniós tagtársaink többsége csinálja).

Ámde a helyzet az, hogy a magyar külügyeket (a diplomáciát) már akkor sem a Martonyi-féle félprofi társaság irányította, amely azért igyekezett nem túl gyakran rálépni szerződött szövetségeseink (páva)tyúkszemére, hanem a Miniszterelnökség elefántcsordája, élükön a Vezérhímmel. Az utóbbiba ugyanis – hiányos neveltetése és szocializációja okán – annyi elegancia szorult, mint a tütüben piruettező vízilóba: hetekig kerülgeti a szóbeli tiltakozójegyzéket átadni akaró, korábban lesmárolt kezű amerikai nagykövetasszonyt, születésnapi videóköszöntőjében “Kedves Angélá“-nak szólítja a német kancellárt, “pávatáncnak” nevezi a diplomáciai egyensúlyozást és még folytathatnám. Ezt ugyan igyekezett kompenzálni a szakminisztérium (Martonyi úgy a tavalyi esztendőig viszonylag tárgylóképesnek számított Nyugaton), de a Miniszterelnökség külügyi túlhatalmával (amelyet már akkor is az Ananászfejű Nyikhaj, a Dunakeszi Futsalbajnok képviselt) megmérkőzni nem tudott.

A “Keleti Nyitás” ugyanis a Miniszterelnökség olvasatában egyáltalán nem az új piacok megnyitását, a külkereskedelem bővítését jelentette! Hanem olyan, a fasisztoid diktatúrát felépíteni kívánó Rezsim finanszírozását vállalni hajlandó Alternatívát, amelyik nem kérdez semmit, nincsenek kifogásai a “demokráciadeficit” miatt (nem avatkozik a belügyeinkbe, nem csorbítja az ország “nemzeti függetlenségét”), csak kereskedni akar, illetve a kölcsöneiért cserébe kizárólag a tőke visszafizetését és az egyéb lehetőségekhez képest csimbókosan magas kamatokat kéri.

A Miniszterelnökség Ifjú Titánja, az akkor még csak államtitkárként fungáló Szíjjártó Péter (jelenlegi kükü-miniszter) rögvest meg is mutatta oroszlánkörmeit. Elébb összehozta nekünk a hatalmas diplomáciai botrányt kiváltó, azeri “Baltás-bizniszt“, aminek az lett a következménye, hogy ugyan sikerült eltőzsdézni az ország tekintélyét a “Bakui Becsületbörzén“, de a ravasz Alijev barátunk már nem volt hajlandó teljesíteni a kontraktus reá eső részét: a beígért, euromilliárdos államkötvény azeri lejegyzése elmaradt. (Ehhöz képest Szíjjártó nemrég hajlandó volt politikai nekrofiliát tanúsítva fejet hajtani Alijev Papa sírjánál, a korábban őket átverő Fiacska seggét meg “ezerrel” nyalogatta Budapesten a Mi TökéletesMiniszterelnökünk! – gyomortartalomról ne essék szólván!). Osztán megpróbálkoztak még Kínával is (a tibeti függetlenségért tüntetőket úgy takarították el a Pintérhuszárok, mint ha esztendőkkel korábban ennek legfőbb, hazai szószólói nem maguk a fideszesek lettek vóna!), de onnan csupán két dolgot tudtak kasszírozni: egy címkézett kölcsön a BorsodChem-nek (tulajdonosa kínai!), meg egy, a MÁV-val aláirattatott szerződés a valójában nem túl szükséges (azaz tök’ fölösleges) tehervasúti szárnyvonal megépítéséről (“V0”).

A kitartó próbálkozás azonban elébb-utóbb Sikerre vezet! Ez a mi esetünkben nem más, mint “visszatérés a kályhához”, azaz Oroszországhoz. Legújabb Régi Jóbarátunk, Vlagyimir Iljics Vlagyimírovics, minden oroszok örökös cárja ugyanis készséggel(?) volt hajlandó kisegíteni(?) magyarországi tanoncát, Viktor Győzövicset a maga által teremtett pöcegödörből. “Kedves Viktor Viktorovics! Maguknak pénz kell? Hát miért nem szóltak korábban?! Adunk mi, amennyi csak kell, hisz’ majd’ belefulladunk!” – üzente meg még tavaly Budapestre a Moszkvai Cézár. A Miénk meg nem győzött hova lenni a csodálkozástól, hiszen Ő volt az aki a “Moszkvázásért” Brüsszeltől Washingtonig mindenütt feljelentette az Zemútnyócévet, hátsó lábaira ágaskodva azt ordította, hogy “Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja!” ráadásul az anyázásig menő purparléba keveredett az akkori orosz nagykövettel. Nem is beszélve arról, hogy azzal a jelszóval, miszerint “Az oroszok már a spájzban vannak!“, s így “nem biztosított az ellátási függetlenségünk“, hatalmi szóval vásárolta ki a MOL-ból a “Szurgutnyeftegaz” nevű céget (igaz, ezért bőkezűen fizetett – persze nem a sajátjából!).

Ámde a Kremlből megnyugtatták őt, hogy az Igaz Barát akkor segít, amikor köll és nem emlegeti fel a korábbi, nem is túl jelentős nézeteltéréseket. Amikor pedig azt hallotta, hogy ellentétben Brüsszellel semmiféle, az ostobán megfogalmazott, a nemzeti függetlenséget elimináló Csatlakozási Szerződésben foglalt demokratikus alapjogokat nem fognak rajta számon kérni (csak időnként és akkori is csupán néhány, jelentéktelen “szívességet”), hát Viki Mouse-nak már fülig ért a szája. Hiszen a “szívességek” tulajdonképpen annyiak voltak, hogy belülről bomlasztani köll a Viktorisztán számára is ellenséges EU egységét, illetve átadni azokat a belső információkat, melyekre a Főkormányzó Úr az Európai Tanácsban tesz szert.

Rögvest el is készült hát a Viktor Szíjjártovics-féle “Nemzeti Függetlenségi Koncepció“. Megfelelő viselkedés esetén az oroszoktól kapjuk az olcsó földgázt, amiből finanszírozni tudjuk a “Rezsicsökkentés” nevű, parasztvakítós akciónkat. A politikai haszon mellé azonban nem ártana némi “forintos” is, így az eleve agyonadóztatott és tönkre tett E-ON-t kivásároljuk a nagykereskedelemből (gavallérosan nagy pénzért, hogy a német befogja a pofáját!). Az EU-tól pedig kapjuk a támogatásokat, amire ugyan a szabályszegéseink miatt méltatlanok vagyunk, de annyi hülye van az Európai Néppártban (pl. Seehoffer, a jelenlegi és Stoiber, a volt bajor kancellár), hogy azok, már csak a presztízsveszteség elkerülése okán is, el fognak viselni bennünket.

Ezér’ osztán Viktor tette a dolgát, s amikor idén januárban Vlagyimír füttyentett neki (“Itt egy 10 milliárd eurós kölcsön Paksra! El tudod képzelni, mennyit lehet ebből lopni?! Ha igen, akkor gyere gyorsan aláírni a Szerződést!“), akkor Viktor rohant, mint az eszement – lába is “kipörgött” így égett gumi/mutyiszag terjengett körülötte (megjegyzem: ösmét!). Miközben pedig rohant, szeme előtt ott lebegtek a milliárdok. … A magyar önrésszel együtt 3.750 milliárd forint a beruházás, melynek 40 százaléka a magyar kivitelezőket illeti. Ez közel ezer milliárd, amit a szokásos (túlszámlázós, meg al-al-alvállalkozós) módon, tehát úgy hatvan százalékban le lehet nyúlni. A Hitelt meg úgyis a Hülyék fizetik vissza, tehát a bolondnak is megéri aláírni a szerződést.

Alá is írta, de előtte nem olvasta el. Ahogyan a sokközpénzért fizetett, állítólagos Tanácsadói (valójában parazita Seggnyalói) sem. Így osztán csak utóbb derült fény arra, hogy itt valójában egy olyan hitelről vagyon szó, melyet az orosz állam adott a saját tulajdonú vállalatának (Rossatom), azt meg nekünk köll visszafizetni (kedvezőtlen kamatozással!). Amit pedig ténylegesen el lehet lopni, az csakis a magyar államkasszából jöhet. Hiszen a Kontraktus szerint a Rossatom számláz (gyakorlatilag önmagának, nekünk meg, a “mi” hitelkeretünkből pedig “túl”), ehhöz hozzá köll tenni a magyar önrészt minden esetben, a kölcsöntörlesztést pedig már idén muszáj elkezdeni (holott egy nyomorult kapavágás nem sok, annyi sem történt még), különben ki köll fizetnünk az egészet egyben, ráadásul kamatostul! … Azt, amit igazából meg sem kaptunk! (Erről egyébként itt olvasható egy meglehetősen okadatolt elemzés!)

Közben pedig jöttek a szívességkérések! Putyin barátunk kegyeskedett kirobbantani az Ukrán Háborút. Emiatt Szankciókat kapott az Egyesült Államoktól és az EU-tól. Viktor dolga lenne az, hogy ezeket megfúrja. Ő azonban csak annyit tehet (nehogy kicsöppenjen az EU-finanszírozás piksziséből), hogy hangosan ágál ezek ellen (“Lábon lőttük magunkat!“), de a tagállami vétó eszközével élni nem mer. Közben azért ravaszul megszavaztatja az Egybites Kétharmaddal az uniós tiltás alatt álló Déli Áramlat magyarországi kivitelezését. (Minek, ha a bolgárok ettől már elálltak? A földgáz majd átugorja a szerbekig tartó néhány száz kilométert?! Lajtos kocsikban és vödrökben fogják átmerni?! – Idióták!!!)

Ezért és Paksért, no meg az Unión belüli “rendbontásért”, a “túlzott oroszbarátságért” pedig megkapják a fenyítésüket az Egyesült Államoktól is. Mint “orosz lobbysta latorállam“, azaz a magyar kormány komoly figyelmeztetést kap az USÁ-tól. Elébb csak a Volt és a Jelenlegi Elnök “dícséri meg” az Orbán-kormányt, melyekre a magyar “futsal-profi” és elefánt-típusú diplomácia az elnökök lehülyézésével válaszol. Nemsokkal később újabb figyelmeztetés érkezik Washingtonból:  “Mindent tudunk a disznóságaitokról!” (ld.: Korrupciós Kitiltási Botrány!). Erre meg az a válasz, hogy leanyázzák a budapesti Ügyvivőt, majd a már esztendőkkel korábban benyújtott Bizonyítékokat követelik. (Ezeket ismételten megkapva, “csak egy fecni“-nek minősítik, az Ügyvivőt – tehát “Washington Hangját” – pedig hiteltelennek … az ingatlan-növekményeivel, meg a jövedelmeivel elszámolni nem tudó Rogán Antal “személyében”!)

Most ott tartunk, hogy megy az “Állóháború”. A kormányzat szerint a Nyugat (az Ellenzék? kottájából játszva) hangulatot kelt a Kétharmados Felhatalmazottsággal szemben, annak megdöntésére törekszik (pl. a gyurcsanyista DK, ráadásul bevallottan! – pfúj!). a kifogásolt dolgokat pedig nem hogy egyelőre “pihentetnék”, hanem éppen ellenkezőleg: fokozzák! További, csakis külföldi tulajdonú cégeket érintő extraadók, a maradék Manyup-pénzek elkonfiskálása, a diktatórikus elnyomás és a nyomor további eszkalálása, kikényszerített államosítások.

Avagy a legújabb! Az, hogy az orbansta vezérlet alatt álló MOL és az MVM éppen most akarja megvásárolni a szlovák (Uniós!) energiapiac 80 százalékát! Mindezt strómanként, ugyanis a Valódi Vevő székhelye nem a Duna, hanem a Moszkva folyó partján van! Akárcsak a horvát (szintén EU-tagállam!) INA felének valószínűleg orosz kézbe való átjátszása! Ha bármelyiket megteszik, onnantól … hát, további Kitiltási Listákat olvashatunk, illetve azt, hogy alkalmazandónak vélte Brüsszel azt a bizonyos “7. cikkely“-t. … De meg fogják tenni, ezért olvasni is fogjuk, meg alkalmazni is fogják! Akkor pedig már Moszkvát sem fogjuk érdekelni, azaz “Két szék között” … a Pöcegödörbe csüccsenhetünk!

Ennek a Társaságnak ugyanis már teljesen elment a maradék esze is. “Vabankra“, Végelszámolásra játszanak. Akárcsak XV. Lajos: “Utánam a Vízözön!“. Mi meg fulladjunk bele! … Meg is érdemeljük, ha ilyen sokáig tűrjük/tűrtünk ilyeneket a hátunkon.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ijesztő!

Aki ismeri a történelmet tudja: minden diktatúra alapvető törekvéseinek egyike, hogy elzárja a Népet (azaz az Alattvalókat) a valódi információktól, tehát ténylegesen létező Világtól. Az ebből következő második (logikus?) lépés pedig az, hogy maga a Hatalom is ugyanezt teszi: a Tények elől bemenekül a maga által épített (bürokratikus) “Felhőkakukkvárába”. Az előbbi még érthető, az utóbbi azonban már ijesztő, hiszen az egyenes út az Összeomláshoz! … Ennek vagyunk tanúi ma, Orbanisztánban.

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy egy ország népe veszítette el immáron szinte teljes mértékben a Valósággal való kapcsolatát, avagy az, hogy ugyanez az államot gyakorlatilag teljhatalommal irányító kormányfővel történt meg? Az előbbi még érthető, hiszen a nép, az állam által irányított/szűrt információs csatornákon keresztül nem juthat olyan értesülésekhez, melyek alkalmasak lennének a saját (és az ország) helyzetének adekvát felméréséhez. Ezért tűri meg a hátán a Hatalmat és gondolja azt, hogy legfőbb problémája az internetadó esetleges kivetése és nem pedig az esztendők óta folyó általános (vagyon- és) jogfosztás, a jövőfelélés, az elképesztő mértékű korrupció, no meg az ezek miatt bekövetkező “külföldi támadások”. Az utóbbi azonban már kevéssé érthető, hiszen a miniszterelnöknek (elvileg) minden létező információ a rendelkezésére áll ahhoz, hogy tudja: mi az igazság és mi a (hazug) propaganda. Ámde ehhöz képest ma már (látszólag?) ott tart, hogy maga is elhiszi a saját hazugságait, s a Valóság elől az általa elképzelt Tények “Felhőkakukkvárába” zárkózik be (lásd itt!).

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy a miniszterelnök olyan alakok több százfős bandájával vette magát körül, akiknek mindössze egyetlen Valóság létezik: maga a miniszterelnök és az általa biztosított stallumokból származó kiváltságaik/jövedelmeik. Amiket pedig úgy igyekeznek megszolgálni, hogy nem mernek ellent mondani (azaz valós információkkal ellátni őt), hanem inkább segget nyalnak és mást se szajkóznak, mint hogy “Te vagy a Legtökéletesebb, Vezérem! Csak így tovább! Folytassuk!“? Az-e, hogy ebből a díszes társaságból az egyik (korrupt gazember) pont akkor “Ürügyminiszter“, amikor zeng az ég, csapkodnak a diplomáciai villámok, neki pedig (a nyikhajnak) semmi más nem jut eszébe, mint kioktatni (és lepiszkolni) a Világ Leghatalmasabb Emberét? Az-e, hogy ugyanezen díszes társaság másik (korrupt gazember) tagja, a tőle megszokottan szemtelen vigyorral belehazudja a Világ orcájába, hogy minálunk semmiféle korrupció nem létezik, de aki tud valamit, hát az nyissa ki a szájacskáját (mert minálunk jogállamiság vagyon ám és itten senki ellen nem szokás vizsgálatot indítani megalapozott bizonyítékok nélkül … kivéve a norvégbűnöző civil alapítványokat!). Avagy az, hogy ezeket az ótvaros dumákat már maga a miniszterelnök is elhiszi, s miközben a “nemtelen vád” tulajdonképpen őt is érinti (végül is miért nem ment október végén O.V. a beígért amerikai körútjára?), két fűszálat keresztbe nem tesz önmaga (és a bandája) legalább látszólagos (adminisztratív) tisztázására?!

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy a az országgal (elvileg) szövetséges Nyugat sajtója (és egyes diplomatái/kormánytagjai) immáron kórusban követelik az Európai Uniótól Magyarország (pontosabban annak kormánya) kitiltását a Közösségből? Az-e, hogy egyes/ugyanezen orgánumok (ugyancsak hónapok óta) az Európai Néppárt Szégyenének nevezik a miniszterelnök (állam)pártját, amelyet már rég ki köllött volna picsázni az EP-frakcióból, kiközösíteni a civilizált és/tehát demokratikus elkötelezettségű politikai mozgalmak mindegyikéből (Kivéve a bajor CSU-ból! A Hans Seidel Alapítvány csütörtöki, Münchenben rendezett konferenciáján – az alaposan kritikus német sajtó szerintHerr Seehofer, a jelenlegi bajor kancellár, “vörös szőnyeget” terített “Európa elviselhetetlen embere” elé, a volt kancellár, Edmund Stoiber pedig letörölgette neki a legjobb széket!)? Avagy az, hogy ezt a miniszterelnököt az őt (és bandáját) kiközösíteni akaró Szövetségeseinktől ippeg punkt a Szövetségeseink Ellenlábasának számító kormány által kézivezérelt “keleti” sajtóorgánumok igyekeznek megvédeni (megvédeni?! … szuperlativuszokkal feldicsérni!)? Az-e, hogy miközben a miniszterelnök azt kukorékolja (az egyre kisebb, de mind büdösebb Szemétdombja csúcsáról), hogy “mi nem akarunk sem közeledni, sem távolodni” senkitől, és nekünk a Nyugat a “természetes” hazánk, a “Pakstum” meg a (hétfőn, az EU-tiltás ellenére megszavaztatott) Déli Áramlat pusztán egy (félreértett) “gazdasági kérdés”, a Volt Gyarmaturunk Jogutódjának egyik orgánuma a mi emberünk“-nek nevezi ezt a “szabadságharcos” kormányfőt?

Tényleg nem tudom, mi az ijesztőbb! Az-e, hogy segg/orca/mundérvédelmi okokból továbbra is eltűreti velünk Szeretett Kormányunk és annak Legfőbb Hímtagja a bevallottan (korrupció miatt) kitiltott Adóhivatali Nacsasszonyát (aki majd önmaga fogja önmagát kivizsgálni … objektíven! … “mikroszkóppal”! … a parlamenti bizottság pedig nem rá, hanem a kitiltó kormány budapesti ügyvivőjére kíváncsi! – jézusmária!), mert ez az Zasszonyság nertársnő (tényleg) mindent(?!) tud? Az-e, hogy ez a Tökéletes Kormány három héten belül immáron sokadjára vallja be: halovány fogalma nincs(?) arról, mi is folyik a berkein belül, ott ki és mit is csinál (“A postás elveszítette a Bejelentést!” – mondotta volt az államtitkári posztig felkapaszkodott, ugyancsak korrupt (közpénz)költő – no persze! … hogy oda ne rohanjak!)? Avagy az, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának immáron minden mindegy, csak még egy pár hónapig/hétig/napig fosztogatni tudja a Közkasszát és a Közvagyont (pl. a legutóbbi: a Takarékbank 1000 milliárdos alapjának “elspéderelése“! – mindezek után és mindezek ellenére?! … utánunk a Vízözön?!) ebben pedig nem csak a Szerviensek, de Mi is aktívan/passzívan támogatjuk?

Akárhogy is nézzük, ez tényleg ijesztő! Főleg az, hogy mindezt eltűrjük!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ugyancsak ijesztő, hogy a miniszterelnök úgy ül be a (törvényesített csalással) megválasztott Főpolgármestert és a Fővárosi Közgyűlés (törvényesített csalással) mandátumot “nyert” fidesznyik többségét hivatalába beiktató Alakuló Ülésére, hogy még ahhoz sem veszi magának a fáradtságot, hogy legalább ígérjen valamit (ennyire nem lehet szegény!). Pláne ijesztő, hogy ehhöz a fidesznyikek még tapsoltak is … élükön a kormánnyal “tarlósan” együttműködő Fő … khm. … izé … polgármester/alattvalóval!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!