Az esztendő utolsó napjára…

… az alábbi, Abszurdisztán “kommunikációs viszonyait” tökéletesen bemutató abszurd “szösszenetet” szánom, ugyancsak a hocipo.hu oldaláról.

Bartus László:

Háború Amerikával

A háborúk oka a gazdasági növekedés fenntartásához szükséges új piacok megszerzése. A világ két legfejlettebb országa, Magyarország és az Egyesült Államok konfliktusában is ezek a szempontok játszanak főszerepet. Amerika elérte növekedésének határait, és a magyar fejlődés útjába került. Az adóztatással elért csúcsteljesítménnyel szemben tehetetlenek a Szilícium-völgy start-up vállalkozásai. Kitiltották az adóhivatal vezetőjét, hogy a “dongónak” nevezett magyar modellt kívül tartsák Amerikán.

Amerika két lehetőség közül választhatott: átveszi a magyar modellt, ezzel fő terméke a riválisoktól beszedett adók lesznek, vagy a határon megállítja Simicska és Orbán embereit, akik egymással is harcolnak a világ újrafelosztásáért. A trójai háború is egy nő miatt tört ki, és korrupció előzte meg. Párist megvesztegették. De ott nem voltak nyelvi korlátok, amelyek világossá tették volna, hogy Vida Ildikónak elég a tolmácsát kitiltani. A háború 300 millió közmunkás elfogásával kecsegtet.. Az asszírok is ezért indítottak háborút, s ők a magyarok ősei voltak.

A diplomáciai lehetőségek kimerültek, miután Kövér László bejelentette, hogy “az amerikaikkal van baj, nem velünk”, Vida pedig a Simicska-cégbirodalom százmilliós köztartozásainak eltüntetésével a háta mögött kijelentette, “semmilyen korrupciós ügynek nem voltam és nem vagyok részese”. Az amerikai küldöttség visszarepült Washingtonba. A háború elkerülhetetlen.

A TI szerint egy konyhában készült felvétel több bizonyítékkal szolgál, mint az iraki vegyi fegyverekről készült jelentés. Vida akkor is részese a korrupciónak, ha áfacsalás miatt olcsóbb étolajat vásárol. “Ebből se mi kapjuk a legtöbbet” – mondta Orbán Viktor, ha Amerika légicsapással válaszolna. A CIA vizsglálja, mit jelent az a mondata, hogy “mindent megfontoltam, mindent meggondoltam”. Amerika indián nyomolvasót használ Habony Árpád kommunikációs jeleinek megfejtésére.

Az Amerikának küldött hadüzenet 73. évfordulóján a honvedelem.hu szerint “kigyúlt a fény az adventi koszorú második gyertyáján az MH 5. Bocskai István Lövészdandásr Kossuth laktanyájának imatermében”. Az indián szerint ez a támadás várható időpontjára utal. A 7+3 összege 10, ez fele a 9+11-nek, ami húsz. Japán melletti szolidaritási nyilatkozatot is kiadott az akkori keresztény kormány Pearl Harbor miatt. Így kap értelmet a japán-magyar közös határ (ja-ma-ha), amely a Csendes-óceánban lesz az amerikai partok mentén.

A Gripenek elhagyták a Fradi-stadion légterét, és december 11.-én “ismerkedő repülést hajtottak végre Észtország légterében”. Orbán több hadgyakorlatot is megtekintett, és feljegyzéseket készített az amerikai taktikáról. A Mária rádió “Fegyverek között a szeretet” című műsora december 12.-i adásában “advent lévén egy szép Wass Albert-verssel csempészett ünnepez a várakozás perceibe”. Ez egyértelműbb hadüzenet, mint Bárdossy 1941-ben átadott jegyzéke.

A magyar hadiipar megduplázza termelését, Mészáros Lőrincet távcsőgyártásra állították át. Hende parancsára nem készítenek hozzá kupakot. A vasárnapi munka tilalma alól felmentik a Brooklynban harcoló katonákat. A KDNP a “Hadiözvegyek erkölcsei” címmel rendez konferenciát, a fiú hadiárvákat cölibátust támogató papok hatáskörébe rendeli.

Amerikában rendőrök lelőttek két fekete fiatalt, mert magyar közmunkásoknak nézték őket. A kórházakban minden csecsemőt megvizsgálnak, van-e piros folt a fenekén. Miamiban Pataky Attila fürdőzőkre engedte az ufókat. A CNN szerint Széles Gábor az amerikai tankok alatt kikapcsolja a gravitációt, Semjén zsolt lóháton hátrafelé is képes állampolgárságot adni az ellenséges katonáknak.

“Az amerikai bombákat visszafordítják a Békemenet imái” – olvashatók a lapokban. Goodfriend vallatására a TEK zacskókat rendel féláron. Meg kell neveznie azokat, akik dokumentumokat adtak át fideszes titkos számlákról. Ellenkező esetben Magyarország az őt ért sérelemért földig bombázza a Fehér Ház melletti trafikot.

*

Kellemes Szilveszterezést kívánok mindenkinek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Az esztendő utolsó keddjére …

… pedig a Hócipő idei utolsó kiadásának vezércikkét kínálom fel. Mivel ez online még nem elérhető, így szokás szerint frater Sendamus segítségét kértem. (Azaz, ha elírnék valamit, hát … mea culpa!)

Farkasházy Tivadar:

Beképzelt beteg

Kádárnak mennie kell!” – állt a “Társadalmi szerződés”-ben, amelyet 1987 júniusában fogalmazott meg a demokratikus ellenzék három, emblematikus alakja, Kis János, Solt Ottília és Kőszeg Ferenc. Ezt a mondatot Haraszti Miklós javasolta az első szakasz végére.

Azt, hogy Orbánnak mennie kell, már sokan mondták, januárban Mesterházy az Arénában, de nem megy, az istennek se. Ráadásul nincs is hova.

Miközben már a Népszabadság önmagát megnevezni nem merő docense is futóbolondnak tartja, ráadásul sajnos közveszélyesnek. … Csak egyetlen mondat belőle:

Saját beszédeinek nyilvánvaló hamis pátoszától és a homogenizált, alávetett tömeg látványától és lenézésétől megittasul. Ilyenkor kiszárad a szája izgalmában!”

A betegség, illetve a rá szedett gyógyszerek hatását lásd a címlapon (ill. az alábbi fotón! … szendam), még kétszer ennyi van belőle.

Az eddigi testvérpártjuknak tartott amerikai republikánusok volt elnökjelöltje neofasiszta diktátornak nevezi, aki Putyinnal bújik ágyba, a lengyel olajvezér korábban még odébb ment, de most hagyjuk, hogy mitől sétál az orosz diktátor felemelt farokkal.

Nemrég a Welt am Sonntagnak ment neki Viktor stábja, amiért nem nyomtatták ki egész Európát megújító gondolatait, azóta Putyin kisöccsének nevezték, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem amerikanisztikatanára, egy volt diplomata, az Orbán-rezsim retorikáját pedig a Ceausescu-rendszer végnapjaihoz hasonlította.

Hol vagyunk még tőle, egy biztos, magára valamit is adó amerikai stand up-os már ki nem hagyja a műsorából, hiszen a neve immáron abszolut poén, szövegkörnyezetbe sem kell rakni, mint a Napsugár fiúk szerint a K betűs szavakat a krumplitól a kelkáposztáig, vagy az átkos végén a pártot, a KISZ-t, a szakszervezetet. Sőt, eddig kushadó magyar kollégáik is kezdik kapkodni a lábikráját. Goodfriend ügyvivő pedig apró részletekben csinál hülyét belőle, egyúttal jogi továbbképzésben részesítve.

A kommunikációs végnapok lassan elérkeznek, hiszen már a főlakájnak számító Rubovszky nagypapa unokája is sírógörcsöt kap Habony Árpi legújabb 50 milliárdos, 90 év alatt lebonyolítható ötletétől, hogy 12 évesen nyilvánosan pisiljen a teljes magyar tinédzsertársadalommal, továbbá az újságírókkal és a politikusokkal.

A felmérések szerint szerint immáron a médialavina által betemetett kétmillió Orbán-hívő fele is kezd kikecmeregni a folyamatos kormányzati szóözön alól, nem minősíteném a vallásos révületben naponta Orbánért imádkozókat, mivel nem vágyom Kertész Ákos után Kanadába, de Kádárnak is százezrek tapsoltak 1957. május elsején a Hősök terén, s Sztálin halálakor is igaz könnyeket sírtak nem kevesen. Bayer Zsolt meg vásároljon a CBA-ban, s ha lerobban szlovák rendszámú kocsija, és nincs sehol egy F-16-os, hogy felvegye, illetve felvigye, akkor stoppoljon, hátha a bolt elől elviszi a gazda Porschéja.

Szóval nem az a baj, hogy a lé mások nevén van, főleg Lajosén, bizonyíthatatlan, ráadásul Polt Péter nemhogy haláláig tölti be posztját, de egy bármikor benyújtható egy módosító indítvány révén még a koporsóból is irányíthatja majd az ügyészséget, amit szellemidézés keretében fognak megtudni slapajai.

Orbánt külföldre száműzni pedig lehetetlen, Rákóczi mehetett Rodostóba, a szultán még egy viszonylag elfogadható lakosztályt is berendezett neki, ahol Szekfű Gyula szerint tartalék fejedelemként éldegélt, hátha a franciák nekimennek a Habsburgoknak, s az oszmán visszatéréshez a hátukban jól jön egy kis általa vezényelt csetepaté.

De Orbánt még Türkménbasi utóda, vagy az azeri Alijev-dinasztia sem fogadja be, mert lételeme a harc és még ott is elkezdene kavarni, nem beszélve Putyinról, akinek szintén nem hiányzik, hogy Kamcsatkában fülkeforradalmat robbantson ki, még jó, ha csak elköt egy hajót, mint Benyovszky és megpróbálja rábaszélni magát Madagaszkárra.

Ezért bátran kimondom: ORBÁNNAK MARADNIA KELL! Ám mivel már a környezetének is egyre nagyobb teher és férfi létére nehezen dughatják be apácaként a karmeliták kolostorába, hiába tapétázzák ki neki az egész Várat százmilliárdért, L. Simon költő szavai szerint mindannyiunk örömére.

Hacsak nem mond le férfiasságáról, de ezt még Goodfriendnek sem tanácsolta. Ezért mondják neki azt, hogy mától Felcsút a főváros, s onnan ki ne tegye a lábát, mert a CIA kétezer ügynököt Vida Ildikó képére klónozott és máshonnan azonnal elrabolják. Itt viszont Hajdú dandártábornok követő emberfogással megvédi, a boldog országjövőt biztosító pátenseit pedig Szíjjártó Péter veszi át, aki a Pancholó Arénában tart napi 24 órás ügyeletet.

Ha netán ki kell mennie a klotyóra a tisztántartásával megbízott államtitkárával, addig személyesen gázszerelője, Mészáros Lőrinc vigyáz rá. A pátenssel pedig Semjén Zyolt lóhalálában körbeszáguld, másik kezében egy véres kardot tartva, hiszen a belháború egy pillanatra sem lankadhat, hol az M0-st kell megadóztatni, hol az internetet, persze nem igazából, csak egy kamuvideón, nehogy elfelejtse megnyalni a szája szélét izgalmában.

Az NB.I. szombaton pedig elszórakoztatja azzal a pár száz tússzal, akik a megnyitás óta oda járnak szenvedni, csak vasárnap zárják be a házába. Sőt, olimpiát is rendezhet, amire másikat nem is hívunk, hogy minden aranyat a magyarok nyerjenek, mint Isten kiválasztott népe, amint ezt Balog csúcsminsztertől is tudjuk.

Ám mivel a felcsúti stadion két oldala is Fő utca, ami elég snassz, a háza előtt elmenőt átkeresztelik Lipótmezei útra, a Bécsi út se Bécsig tart, de arra vezet.

A szerencsétlen Felcsút pedig kap néhány új ABC-t, mert a legutolsót Fock Jenő idején építették.

Akár lehet CBA is.

*

Fantasztikusan jót tudnék röhögni, ha ez egy amolyan farkasházys, kissé abszurd kabarétréfa lenne. … De NEM AZ!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Az esztendő utolsó hétfőjére …

… pedig az élelmiszeriparban megszokott “3 in 1” alapján három, azonos témával foglalkozó, a hvg.hu oldalán megjelent írást örökítenék meg itt, a szendamondján! … Tartva az időrendi sort. (Eredeti linkek a címek alatt!)

Hont András:

Megbicsaklás és bicskanyílás

Kövér László összevonta sűrű szemöldökét, és bajsza alól olyasmit morgott, hogy a fiatal harcosok miatt pártja kezdi elveszíteni a tartását. Pedig a Fidesznek egyedül ez a mohó generáció ad tartást. Más semmi.

Kedves László!

Régi ismeretségünkre tekintettel, és egykori nagyrabecsülésemre apellálva néha írok neked egy levelet, amiben az a jó, hogy én megírom, te meg nem olvasod el. De azért csináljunk úgy, mintha.

Szóval azt mondod, hogy „van egy politikai realitás: a Fidesszel szimpatizáló értelmiségiek [???] és nem értelmiségiek, aktivisták, szimpatizánsok úgy gondolják, hogy valami kezd megbicsaklani a Fidesz tartásában, önazonosságában”. Mindezt a következőkből szűröd le. Másik régi ismerősöm, Pokorni Zoltán a létező legnagyobb visszafogottsággal és a lehető legszánalmasabb mismásolással volt szíves urizálásnak nevezni a kormánypárti dandyk gyors vagyongyarapodását, illetve az azzal való kérkedést, mire föl érkezett a magát nem alaptalanul találva érző Lázár János, és kikérte Pokorni szavait. Mégpedig azon az alapon, hogy „politikai veteránok” ne támadják hátba az első sorokban Gucci- és Louis Vuitton-táskákkal, közép-hatótávolságú jachtokkal és úszómedencékkel küzdő új nemzedéket, mikor azok az önfeláldozásnak már olyan fokára jutottak, hogy Rolex Bubblebackes kezüket és Amadeo Testonis lábukat sem kímélve püfölik, rúgják a népnyúzó kommereket.

A jó ütemérzékű Lázár kijelentésével azonban leverte a homárról a lazacos kaviárt. Beindult az álszent kommandó, hogy megpróbáltatásaiért (ismerőseik undorodva fordultak el tőlük, mert korábban kiálltak a Nemzeti Együttügyködés Rendszere mellett) a főminiszteren vegyen elégtételt. Számosan kezdték visszhangozni a Pitypangkrónika főszerkesztőjéből föltörő sóhajt: ők, biza, nem azért meneteltek föl s alá az Andrássy úton, hogy a békeharc takarásában egyesek megszedjék magukat. Középkáderek és elárvult hívek néztek fancsalian, és gurultak lassan dühbe. A kormánypárti hetilap még a konzervatív fiatalság krémjét is megszólaltatta, úgymint egy politológust, egy gitáros-eszmetörténészt meg egy „újságíró-kismamát”. (A következő lapszámban a peronőr-devizakárosult és a filológus-lumbágós nyilatkozik majd). Apropó: mindent elmond a garnitúráról, hogy ezek a negyvenfelé közeledő, önigazolást kereső ficsúrok és pörgentyűk jelentik arrafelé a fiatalságot. De ezzel még nem volt vége: a „nemzeti oldal” nagyjai (a szegregáló püspök, a rendszerfüggetlenül államilag kinevezett író és az egykori tudós, akinek egyetlen közéletileg értelmezhető tevékenysége az, hogy csokornyakkendőt hord) is intően emelték föl ugyanott mutatóujjukat. Akkor, amikor tömegek a középsőujjukat mutatják felétek – és nekik van igazuk.

Ugyanis, kedves László, tévedsz.

Lázár János nem a rendszer megbicsaklása, hanem a következménye. Ha valaki egy végletekig etatista, korporatív, bevallottan a lojalitást honoráló berendezkedést épít, az a helyezkedőknek, ügyeskedőknek teremt lehetőséget. Tudta ezt már Arisztotelész is. Ti nem tudjátok. Lázár János viszont tudja. Mi több: ez a magatartás volt vele szemben az elvárás, ő meg messzemenőkig megfelelt ennek a feltételnek, valóban generációjának legimpozánsabb teljesítményét nyújtotta e követelményrendszeren belül. Tökéletes példánya az általatok teremtett (vagy összegyűjtött) típusnak.

Gátlástalansága lenyűgöző, cinizmusa már-már művészet, elveiről semmit sem tudunk. Amennyiben a szegedi egyetemről nem Hódmezővásárhelyre ment volna haza, hanem a szintén közeli Makóra vagy Szentesre (amelyek szocialista vezetésű városok voltak), akkor nem Rapcsák András táskahordozója lett volna, hanem most ő lenne a Simon Gábor. Ami neki rossz volna, de nekünk nem lenne jobb.

Így legalább egyetlen ember akad, aki leleplezi mérhetetlen képmutatásotokat. Hiszen akiket ti tekintélyként tartotok számon, és most be vagytok rezelve, hogy savanyú, irigy lelküket sérti az újdonászok gyarapodása (mert erről van szó, nem a haza üdvéről), azokról Lázár pontosan tudja, hogy tehetségtelen skriblerek, szemforgató purifikátorok, végre komolyan vett futóbolondok, akiket éppen azért tartanak, hogy valami idióta teóriát képzeljenek a szimpla lopás mögé, meg hogy összegányoljanak mindent, hogy véletlenül se legyen mércéje, tükre annak, amit műveltek. Fáradjanak a pénztárhoz, és maradjanak csöndben – véli Lázár tökjogosan.

László, ti fönntartotok két intézetet azért, hogy járassák le a politikai elemzést és a közvélemény-kutatásokat. Alkotmánybírókat, ügyészeket fizettek, hogy űzzenek csúfot a jogból. Etetitek Bíró Zoltánt, Bogár Lászlót, Fekete Györgyöt, hogy relativizálják a tudományosságot és a művészeteket. Most meg nem azon vagytok kiakadva, hogy valakik nagyüzemi méretekben hm.. izé.. szereznek maguknak, hanem azon, hogy ezt meg is mutatják. Az a helyzet, hogy semmi, de semmi alapotok nincs, hogy fölháborodjatok a fiatal törtetők miatt.

Akinek pedig nincs semmije, az annyit is ér.

*

Hont András:

A negyedik világháborodott

Utóirat Kövér Lászlóhoz.

Kedves László!

A minap írtam neked egy levelet, amelyben régi ismeretségünkre alapozva próbáltam fényt gyújtani nálad a lázárjánosizmussal kapcsolatban.

Belátom, tévedtem. Nem levelet kellett volna írni, hanem beutalót.

Bocs.

*

Tokfalvi Elek:

Egy elnöki szájból kétféle hülyeség

Kövér Lászlónak lemerült a memóriakártyája.

Kövér László kifogyhatatlanul ontja, de a teljes Magyar Hírlap-interjú ismeretében azért volna még egy észrevételünk.

Nagyon szid két nagykövetet. Az egyik Mark Palmer, aki 1989-ben valamiért tényleg nem Csurkát és Bíró Zoltánt, hanem a Nyugat-kompatibilis liberális ellenzéket favorizálta, benne az SZDSZ-szel és a Fidesszel. Kövér dr. szerint: „kedvencei 1990-ben nyilvánvalóan az SZDSZ-esek voltak. Az Antall-kormányt, de főleg az MDF-et az első perctől bizalmatlanul szemlélték”.

Ezzel csak az baj, hogy az amerikai nagykövetség honlapján elérhető adatok szerint Palmer 1990-nek csupán az első hónapját töltötte állomáshelyén (maximum), tehát hogy az Antall-kormányt hogyan szemlélte, az amerikai külpolitika szempontjából lényegtelen, merthogy nem volt itt. Utóda, Charles H. Thomas viszont csak július 2-től volt hivatalban, tehát a május 23-án fölesküdött Antall-kormányról az első perctől még nem lehetett véleménye. Ellentétben dr. Kövérrel, aki pont július 2-án, a Parlamentben ilyen bizalmatlanul nyilatkozott az új kabinetről: „Antall József egy nagy elődjétől tudjuk, amit az áremelésekből kikövetkeztethetően az új Kormány is vall, hogy a Kormány szava nem úri becsületszó.

Különben is, Kövér szerint Tufo jó fej volt, tehát mégis szerette az Antall-kormányt, és ez már átvezet a második problémához.

A másik nagykövetet, akit nagyon szid, Kövér nem nevezi meg. Arra emlékszik, hogy: „a ’98-as választások előtt, amikor már nem lehetett kizárni, hogy a kormányváltás lehetséges, a nagykövet távollétében hívtak megbeszélésre jobboldali politikusokat az amerikai nagykövetségre. A nagykövet ugyanis nemhogy partnerszámba, emberszámba sem vett bennünket, mindnyájunkat nacionalistának, szélsőségesnek, antiszemitának tartott, s ez már Washingtonból nézve is egyre kontraproduktívabbnak tűnt”.

Az 1998-as választások idején az amerikai nagykövetet úgy hívták: Peter F. Tufo. Nacionalistának és szélsőségesnek tartani Kövér Lászlót mindenkinek szíve joga, még egy diplomatának is, csakhogy Tufo is szerepel azoknak a misszióvezetőknek a névsorában, akiket parlamentünk elnöke „tisztességesnek” tart.

A jelző itt vagy azt jelenti, hogy Fideszék nem tudták halálra sérteni őket, mint Nancy Goodman Brinkert, vagy, fordítva, az orruknál fogva tudták vezetni, mint például Colleen Bell jó szándékú elődjét. A Kövér és a Fidesz számára jó nagykövetek névsora tehát: „Charles Thomas, George Herbert Walker III, Peter Tufo, April H. Foley és az előző nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis” (kiemelés tőlem).

Kövér tehát akkor is hülyeséget beszél, amikor dicsér, és akkor is, amikor szid. Pláne ha a kettőt egyszerre. Ami teljesen normális dolog attól az embertől, aki hivatalban lévő külügyminiszternek tartja Hillary Clintont, és ezen felkészültség birtokában ad átfog elemzést az amerikai külpolitikáról és annak magyarországi szándékairól.

És nem, és nem, és nem szólnak neki, hogy mondjon le.

***

Kifejezetten “megnyugtató”, hogy egy ilyen “bourbon-memóriájú” (és viselkedésű) alak lehet Orbánisten kegyéből az ország rangban második legfőbb közjogi … khm … méltósága.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Az esztendő utolsó vasárnapjára …

… ezt az olvasni valót “lőttem” a vasarnapihirek.hu oldalán. A “szórakozást” ugyan nem, de a minőségi tartalmat garantálni tudom!

Lengyel László:

Tigris télen

Flórának, kedves tüntetőmnek ajánlom …

Még övé az erdő. Bármerre megy, lehajtott fejek. Behúzott farkak. Elég egyetlen morrantás, hogy kedvére tegyenek. Meg se kell mutatnia a fogait. Bárkit, bármikor kivégeztet. Csak zsákmányolók és zsákmányok vannak. Igaz, valami növényevők, őzek és szarvasok, nyulak és bivalyok, birkák és kecskék naponta összegyűlnek tisztásokon. Bőgnek és morognak. Nem számít. Majd elszélednek. Újra rágogatnak békésen és várják, hogy megegyék őket. Az erdőben rend van. Tigrisisten rendje. Fiatal rabló farkasok és tigrismaradékot tépő öreg sakálok, keresztényi keselyűk és csíkoshitű csúszómászók tudják, hogyan teremtsék meg a hatalom csöndjét. Az erdőn kívül nincs élet.

orbanrendszer.1.0

2010 és 2012 között Orbán Viktor szétszereltette a rendszerváltás súlyokon és ellensúlyokon nyugvó, alkotmányosan jól-rosszul kiegyensúlyozott rendszerét. A szétszerelés valamennyi mozdulatát előre megtervezte, technológiáját leellenőriztette. A vezér körüli, senkinek, csak a vezetőnek felelősséggel tartozó pretoriánus gárda stratégiailag végiggondolta, hol húzódnak az alkotmányos ellenállás intézményes erődítményei, ezeket előre elkészített vagy hevenyészett jogszabályokkal, képviselői indítványokkal, az engedelmes parlamenttel megsemmisítette vagy semlegesítette. Se az ellenzék, se az alkotmányos intézmények képviselői nem voltak erre az általános lerohanásra felkészülve, senki nem rendelkezett nemhogy átfogó védelmi stratégiával, de még az egyes intézményeket védő taktikai fegyverekkel sem.

A kancellári jogokat maximalizáló miniszterelnöknek gondja volt arra, hogy ne alakulhasson ki összefüggő ellenállás, hogy az intézmények és a bennük dolgozók engedelmesen részt vegyenek önmaguk vagy a másik felszámolásában. Tökéletesen átérezte belülről a társadalom ellenszenvét az igazgatási intézményekkel, az igazságszolgáltatással szemben, és jól megértette az érintettekkel, hogy védtelenek a társadalom elitellenes hangulatával szemben. Az establishmenttel szembeni gyűlölet felhasználása tette lehetővé, hogy Orbán válogathatott az elitbűnbakok között: minisztériumi főtisztviselők, bírák, bankárok, földbirtokosok vetekedtek a politikusokkal a gyűlöletlistán.

A korábban uralkodó elitnek meg kellett értenie, hogy a társadalom többsége nemhogy védelmezné az alkotmányos jogokat, nemhogy kiállna az átlátható jogi és erkölcsi szabályokért, hanem tetszéssel fogadja a gyors, személyi döntéseken alapuló szabályokat, és az elit lefejezését. Orbán joggal üzenhette: ha akarom, a társadalomra hagyom a meglincseléseteket, örüljetek, hogy futhattok! Ezzel a köz belső ellenállását sikerült megsemmisítenie. Nem vagy alig akadt az állam különböző apparátusaiban szereplő, aki ellenállással próbálkozott volna, és a Kádár-korban ismert igazgatási szakértői, reformista, hivatali szamizdaton keresztül érintkező „ifjú tiszti” hálózatos félellenállás létre se tudott jönni. Az államgépezet a hatalom titokzatos fekete dobozává vált.

A gyenge ellenzék és civil társadalom 2012 őszétől 2013 tavaszáig egy történelmi pillanatra esélyt kapott: különböző társadalmi csoportok sérelmei estek egybe az egyetemistáktól a pedagógusokig, a devizahiteles adósoktól az elbocsátott közigazgatókig; megroppant a gazdaság és megkezdődött Magyarország nemzetközi elszigetelődése. Ugyanakkor hiteles, kormányképes és békét/ biztonságot ígérő alternatíva jelent meg a láthatáron a zászlót bontó Bajnai Gordon személyében. Ám az ellenzék nem tudott élni a lehetőséggel, és az államgépezet a mézesmadzag-furkósbot alkalmazásával egymás után semmisítette meg az ellenállás csoportjait. 2013–14-ben Orbán felépíthette az antiliberális, kleptokrata, vezérelvű, centrális, tekintélyi pretoriánus rendszert.

orbanrendszer.2.0

2014-es parlamenti, európai parlamenti és önkormányzati győzelmei közben és után a megtáltosodott miniszterelnök hozzálátott a civil társadalom, a maradék tőle független média felszámolásához és az életforma-háborúhoz.

Se a permanens foglalásra, mozgóháborúra kialakított intézményi rendszer, se a rendszer irányítója nem képes a leállásra, a megállapodásokra, a békekötésre és a konszolidálásra. Mindig új forrásokat, zsákmányt kell találni, mert a rendszer feléli önmagát és a vezetője remekül ért a támadó hadműveletekhez, a manőverező háborúhoz, de nem tud mit kezdeni magával békében. Az új források megszerzésénél óhatatlanul beleütközött saját nemzeti, külsőés belsőkörös oligarcháinak érdekeibe, akik az utolsó ellensúlyt jelentik a központosított pretoriánus rendszerrel szemben. És eljött az idő, hogy az intézményeket megtöltse az „új embertípussal”, az átnevelt orbáni állami emberek hadával.

Az Orbán-rendszer nem akart, tudott osztozni a gazdasági és politikai hatalmon az oligarchákkal. Az Orbán–Simicska közösen kialakított adminisztratív piacon, ahol tőke, jövedelem, jogszabályi privilégium, közigazgatói és állami/félállami banki/vállalati vezetői kinevezés cserél gazdát, mindkét nagy szereplő úgy vélte és véli, hogy a másik felrúgta az eredeti megállapodásokat, behatolt az adminisztratív piac általa birtokolt területére. Továbbá az orbáni központosított politikai rendszer az adminisztratív piacot minden kockázatot figyelmen kívül hagyva kiterjesztené, vagyis tovább háborúskodna, ellenben az oligarchikus rendszerépítők már megállapodásra jutnának a gazdaság piaci és adminisztratív piaci része között, belátva, hogy az előbbitől remélhetnek új forrásokat. Az oligarchaháború 2014 tavaszától szinte kettéhasítja az Orbán-rendszert. Egyszerre folyik a gazdaságban és a közigazgatásban, a médiában és a központi/helyi politikában. A paranoia immár jogosulttá válik, mert senkiről se lehet tudni, hogy kihez lojális: a negyedszázada mindenkit fizető Simicskához vagy az ugyancsak negyedszázada politikailag jutalmazó/büntető Orbánhoz.

Ha eddig az intézményeket alakította magára és a vezető pretoriánus gárdára, most a társadalmat töri hozzá az új intézményekhez. Meg kell tanulniuk 12 órákat a lojalitás vak fegyelmezettségében dolgozni a központi igazgatásban. Cserébe megcsillan a remény, hogy feljuthatsz. És a csúcsokon a kivételezettség, szabad zsákmányolás, a gazdagodjatok meg szelleme és gyakorlata uralkodik. Ha bekerültél az önálló nyelvet, magatartásmódot, lakást, öltözködést, utazást, földet, szőlőt, vadászatot, halászatot, madarászatot, gyereknevelést biztosító, diktáló belső körbe, kapcsolati tőkehálóba, akkor neked mindent szabad. De ha kikerülsz, halott vagy.

2014 őszének valamennyi döntése életformadöntés: netadó és légy munkássá, ne gimnazistává, légy hasznos műszakivá és ne fölösleges bölcsésszé, jogásszá, közgazdásszá; a közigazgatásban bizony 12 órát kell dolgozni és nekünk jogunk van gazdagnak lenni, kispolgári irigyek beszélnek csak úrhatnámságról; drogteszt és a vasárnapi keresztényi zárva tartás; a szociális segélyrendszer megsemmisítése és a megalázó közmunka kiterjesztése. Ha itt akarsz élni, így kell élned! Az orbanrendszer.2.0-ban mindenkinek megvan a pontos helye, amit kijelöltek számára. A köz- és a magán tér és idő együttesen szerveződik: templom, iskola, hivatal, szórakozás, minden a miénk. Szabadon dönthetsz, hogy velünk vagy vagy ellenünk! Az utóbbi esetben innen menned kell!

Falba ütköztek. Összeütközés van Nyugat és Kelet, Amerika+Európa és Oroszország között – Magyarország Kelet egyik utolsó csatlósává vált. Összecsapnak a csalódott társadalmi rétegek és a hatalom az utcán, folyik az oligarchaháború, és a Fideszen belüli hatalmi harc. A rendszer hasonló megroppanáson megy át, mint a Kádár- rendszer 1988 végén, 1989 elején, a szociálliberális hatalom 2006 őszén. Sorsa hasonló lehet: ahogy Kádár és Gyurcsány magukkal rántották a mélybe pártjukat és politikai oldalukat, úgy ránthatja magával Orbán a Fideszt és a jobboldalt.

A tigris minden fa mögött vadászt vagy saját, átálló farkasát sejti. És nem tudhatja, hogyan s mikor indul el az a bivalycsorda, egy hatalmas fekete bivallyal az élén, hátán egy meztelen embergyerekkel, hogy eltapossa. A fáklya már ég.

*

Nem tudom (nem a fenéket!), ki hogy van vele, de szerintem végtelenül szomorú, hogy két tucat esztendővel a Rendszer(gengszter)váltás, tizenhét évvel a NATO- és tízzel az EU-csatlakozás után Magyar(agyar)országon ilyen – egyébként kitűnő – elemzést köll olvasnunk. Az meg főleg szomorú, hogy Egyeske és Követői (Lakájai, Kutyái, Pondrói) szerint örüljünk, hogy egyáltalán még olvashatjuk!

Hiszen közibünk is lövethetnének, kiléphetnének a NATO-ból, az EU-ból, hadat is üzenhetnének Amerikának, behívhatnák az orosz (avagy esetleg az azeri) csapatokat! … Szerintük.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Feudalizmus és “Tanult tehetetlenség”

Vajon mit is csinál egy magamfajta blogger Karácsonykor? “Természetesen” előkattintja azokat az írásokat, melyek elolvasására az elmúlt napokban nem volt ideje. Így akadtam rá két olyan cikkre is, melyek a “Galamus“-on jelentek meg. No meg két olyan történetre is, melyeknek talán van némi közük az előbbiekhez.

Vajon miért került az ország nagyon távolra attól a Lehetőségtől, melyet még a Rendszerváltás idején kapott meg (történelmében legelőször?) azzal, hogy Nyugat-Európa legfejlettebb államai a legteljesebb, megértő jóindulatukkal nem csak politikailag de anyagilag is felkarolták? Vajon miért jutottunk el alig két tucat esztendő alatt odáig, hogy ma egy olyan kormány regnálhat (április óta ismét!), mely pont ezeket az államokat, ezen országok közösségét (EU) nevezheti ki a “nemzeti függetlenség” legfőbb ellenségeivé, megrontva velük a korábbi jó viszonyt, s mindezt (a legalizált csalások ellenére is) jelentős szavazói támogatással? Vajon miért nincs meg a Társadalomban a “Demokrácia”, avagy ha tetszik “A Részvétel” élménye, vajon miért engedtük szabadjára “politikusainkat”, hogy azok a nyakunkra ülhessenek?

Schein Gábor erre, egy még december 10.-én történt, Friderikusz Sándorral való stúdióbeszélgetésén (leiratát lásd az előző bekezdés elején adott link alatt!) azt a magyarázatot adta, hogy az okok részben a Politika, az Állam feudális (tehát vertikális) felépülésében, részben pedig a “Köznép” úgynevezett “Tanult tehetetlenségében” keresendőek.

Az író, költő, műfordító és esszéista szerint az előbbi abban nyilvánul meg, hogy a Rendszerváltás kezdetén a döntéshozói joghoz jutottak hatalmas (állami) vagyon újraelosztására kaptak lehetőséget. Mivel nem volt “demokratikus előképzettségük”, igyekeztek maguknak kisajátítani az erre való rálátást (no meg az ebből származó “demokratikus jutalékot” is – szendam), amiből meg egyenesen következett, hogy nem különösebben támogatták/ösztönözték a részvételi demokrácia horizontálisan, tehát elsősorban az önkormányzatokra alapuló (nyugat-európai, jellemzően német-típusú) kiépülését. Helyette a felülről szerveződő és így automatikusan feudális viszonyokat megteremtő (de “papíron” demokratikus) intézményrendszert hozták létre.

Közbevetve:

Schein szerint igenis tanítani köllött volna a demokráciát és nem csak hagyni, hogy a kiépített intézményrendszer majd “magától megtöltődik”. Szerény véleményem szerint már az 1991-es tanévtől be köllött vóna vezetni minden alap- és középfokú tanintézményben az “Állampolgári Jogok Alapismerete” nevű tantárgyat mondjuk heti egy óraszámmal. Ebben pedig újra és újra belesulykolni a Kölkökbe, hogy az Állam csakis Ők és senki mások! Az ilyen-olyan politikusok (élükön az aktuális miniszterelnökkel) pedig csupán az ők fizetett alkalmazottjaik. Ha ez még akkor megtörténik, ma talán nem lenne sem Orbanizmus, sem pedig a jelentős fertőzöttséget jelentő Vona/Zazriveczizmus! … De ez a “vonat” már elment!

Ez azonban elvette a “Közösségi Élményt az úgynevezett Zemberektől. Azoktól, akik a Kádár-rendszer örökségeként (is!) már eleve magukban hordozták a “Tanult tehetetlenséget”, tehát azt, hogy a hatalom éppen aktuális birtoklói/bitorlói akarata ellen tenni semmit nem lehet. Ebből pedig egyenesen következett, hogy nem csak a kiépült intézményrendszer nem lett “tartalommal megtöltve”, de a feudalisztikus felépülés, valamint a “Nemtanulás/Nemtaníttatás” okán elveszett a kezdetben még létező Közbizalom is.

Ámde éppen emiatt van az, hogy nem működik az ország! Hiszen (mondja Schein is) a meg nem tanított esztétika (etika?) okán a Zemberek nem tudják, hogy ők pont olyanok, mint bárki más. Emiatt nincs bennük bizalom, anélkül meg szolidaritás. Együttérzés és az egymást támogatása bevésett parancsolata nélkül pedig csakis az atomizáció következhet, abból a diktatúra, abból pedig az összeomló állam/társadalom/gazdaság. Ilyen feltételek (köz- és egyéb bizalom, a szolidaritás hiánya) mellett azonban elképzelhetetlen a Működőképesség és maga (minden normális törekvés elsőszámú Célpontja) a Jólét is!

Közbevetve:

Ez a célkitűzésük egyébként a mindenkitől és mindet elvenni igyekvő, a “Munkaalapú Társadalom” úgymond ethoszát meghirdető, valójában soha és sehol nem dolgozott orbanistáknak is. Ámde ezt – mármint a Jólétet – csakis maguknak akarják kisajátítani úgy, hogy az EU támogatásait, az általuk ellopandó ezermilliárdokat azzal biztosítják maguknak, hogy a költségvetési hiányt az előírásos 3 százaléka alatt tartják úgy, hogy közben kizsigerelik a legszegényebbeket. Azaz úgy lassan már 4 millió honpolgárt!

A Szegénység azonban annál inkább! Ami a hatalom számára azért fontos (mind nagyobb méretekben), mert az egészen elvetemült “Megfigyelőik” szerint minél nincstelenebb egy ember, annál kevésbé hajlandó részt venni a közügyekben és annál inkább hajlamos kiszolgálni a Helyi Hatalmasokat (akik meg az Országos Hatalmasokat szolgálják ki!).

Erről, ennek a Galád Tervről kitűnő cikket írt Csillag István professzor (szintén a Galamuson) úgy, hogy jószerint minden bekezdésben megkérdezte, hogy nem sül le a bőr a kormány orcájáról. Nem csak azért, mert tudatosan rohasztja le a gazdaságot, az oktatást, teszi tönkre a valóban a Piacról működő cégeket, de mindezt még a saját statisztikai hivataluk adatait is letagadó, elképesztően pofátlan hazugságokkal “indokolva”.

Elképesztő! Ahogyan az is, miként teszi a helyi döbrögiek házicselédjeivé (lásd a fentebb linkelt cikket!) a segélyekről “munkára” úgymond “átszoktatott” állami/önkormányzati rabszolgákat az a kormányzat, melynek “elképzeléseivel” (miszerint akinek nincs munkája, az igazából csak lusta!) még az idén is legalább másfél millió ember “értett egyet”.

Mert ők voltak azok, akiknek nem köllött magukra ölteniük a “neonzöld” mellényt, végezniük teljesen értelmetlen és hozzáadott érték nélküli (köz)munkát. Mert ők azok, akik még mindig nem fogták fel: a korrupcióba és az ostobaságba, valamint a szolidaritás-hiány demokráciátlanságába beleomló államban/gazdaságban már csak három kategória létezik: a jelenleg még kedvezményezettek (a Maffia ilyen-olyan rendű és rangú csinovnyikjai), a jelenleg még nem és a jelenleg már közmunkások. (Az “Ellátatlanok” hatalmas “tömegszámú” kategóriájáról, mint a “negyedikről” már nem is beszélve!)

Pedig ez önsorsrontás! Schein szerint ugyanis (egyetértek vele!), mindenkinek az lenne igazából a jó, ha együttműködnének. Mindenki! Ez ugyan azt jelentené, hogy az eddigi vertikális/feudális államszerveződést a horizontális/szubszidiáris (tehát önkormányzati, demokrata, ergo működőképes) váltaná fel, amiben pedig “a politikus” szerepe (kiváltságai) csökkennének. Ámde – érdekes módon – ez növelhetné “a politikus” társadalmi beágyazódottságát, elfogadottságát is. Akárcsak a Demokráciát, a Szabadságot, s ezzel együtt (automatikusan!) a Jólétet is!

És ki az, akinek ez nem tetszik? Hát az a mai magyar (mindenoldali) “politikus”, aki csakis ebben a csőd/összeomlás felé tartó rendszerben lehet “befolyásos valaki”. Annak az ilyen-olyan módon Kontraszelektált Közpénz Kalóznak, aki egy együttműködő, azaz az önkormányzatiságon alapuló (tehát normális) rendszerben még egy körülbelül működő garázsvállalkozás viszonylag sikeres elketyegtetésére, avagy egy iskolaszéki tagságra sincs statisztikailag kimutatható esélye, nem hogy egy törvényhozói mandátum elnyerésére. No meg az ezzel együtt járó (innen-onnan!) “kiemelt” jövedelemre.

*

A Schein által említett két, “Antidemokratikus Együtthatóról” (“Feudális szemlélet” és “Tanult tehetetlenség”) két személyiség egy-egy, személyesen tapasztalt története jutott az eszembe.

A “Politikust“…

… még 1989 pezsgő, lázas forgatagában ismertem és kedveltem meg. A közel húsz esztendőn kívül szinte semmi nem állt közöttünk. Egyetértettünk az alapvető Célokban (alkotmányosság, parlamentáris demokrácia, piacgazdaság), de nem teljesen a Módszerekben.

Ő az én számomra a kelleténél “nemzetibb” és “konzervatívabb” volt, mivel úgy vélte, a szükséges változtatásokat csak megfontoltan, fokozatosan, a társadalmat lassan hozzászoktatva lehet elvégezni úgy, hogy közben szem előtt tartjuk a “nemzeti sajátosságokat” és a “történelmi hagyományokat”. Én meg az ő ízléséhez képest voltam “kozmopolitább” és “liberálisabb”, lévén azt hangoztattam: jobb a gyors “műtét”, mint a lassú “gyógyszeres kezelés” és igenis át kell venni a másutt már bevált “recepteket”. Hiszen éppen pont a “nemzeti sajátosságaink” és a “történelmi hagyományok” vezettek el bennünket a szinte periodikusan bekövetkező “mohácsainkhoz”.

Ezek a heti-havi rendszerességgel történő beszélgetéseink (vitáink?) azonban soha nem lépték át az alapvető egyetértés határait, soha nem éreztem azt, hogy “elvi alapon”, tehát mereven zárkózna el érveim elől (és vicaverza!). Inkább azt, hogy “formáljuk” egymást, a közöttünk lévő kor- és felfogásbéli különbözőségek ellenére is tudunk hatni egymás világnézetére.

Osztán ő 1990-ben országgyűlési mandátumot szerzett. Találkozásaink így évi két-három alkalomra redukálódtak és sajnos a reá gyakorolt hatásom is. Kezdtem azt érezni, hogy egyre inkább magára ölt egy felsőbbrendűségi manírt azt, hogy mint ha a falnak beszélnék azt, hogy elébb csak “joviálisan”, majd később pedig már ellenségesen söpri le magáról az érveimet. Ez odáig vezetett, hogy 1993-ra már nem csak beszélgetni nem volt hajlandó velem, de még a köszönésemet sem fogadni, pedig esküszöm, hogy soha nem sértettem meg. … Később kiderült, hogy minden korábbi és itteni ismerőse is így járt vele.

Sokáig gondolkodtam, hogy vajon miért is fajultak idáig a dolgok, s éreztem is a probléma lényegét, de Schein Gábor most világosságot gyújtott bennem. A “Politikus”, a kezdetben még “hétköznapi ember”, a képviselői mandátumával olyan folyamatok/döntések/alkuk rálátójává (és talán részesévé is) vált, melyeket frakciótársai, politikai főnökei (azok tettestársai) igyekeztek elrejteni a köznép elől. A “titkok tudása” pedig a “beavatottság”, ezzel pedig a “kiváltságosság” kaszt-tagsági érzetével töltötte el. Mivel az így tudomására jutott információkat elébb csak frakciófegyelemből, később pedig már (valószínűleg) pozícióféltésből nem volt hajlandó megosztani korábbi barátaival/ismerőseivel, egyre inkább elveszítette a kapcsolatot a Való Világgal és egyre szorosabbra fűzte azt azzal a Virtuálissal, melyet saját pártjának “befolyásos” tagjai alkottak. A nem kellő “előképzettség” és az ellenállásra való képesség pedig egyenesen vezetett a bizony “feudális” magatartáshoz.

A “Családapa” …

… még ennél is régebbi ismerősöm volt. Még 1975-ben lett osztálytársam az “általános akadémián” és még a gimnáziumot is együtt húztuk le. Osztán szét fújt minket a “szél” – ki erre, ki meg amarra röppent – , s csak a soros érettségi találkozókon futottunk össze … mindez annak ellenére, hogy ugyanabban a városban laktunk!

Miért alakult ez így? Talán azért, mert eltérő volt a családi hátterünk, az indíttatásunk, a habitusunk. Ezért osztán soha nem kerültünk egymással szorosabb kapcsolatba, az “általánosságokon” kívül másról emlékeim szerint nem is beszélgettünk. De ez nem csak a velem való kapcsolatára volt jellemző, hanem mindenki mással is: sem a suliban, sem a gimiben nem akadt (tudomásom szerint) igazi jóbarátja. Ami azonban “közismert” volt róla, hogy komoly kapcsolatteremtési problémákkal küszködik: egy még 1984-ben (tizenhét esztendősen – ’67 őszi születése okán “évvesztes”) félresikeredett “barátnőzés” okán egy a hatóságoktól alaposan elhallgatott öngyilkossági kísérlete is volt.

Ámde később ez megoldódni látszott: ’92-ben megnősült, s a ’96-os érettségi találkozónkon büszkén mutogatta mindenkinek az akkor már három éves, illetve a négy hónapos fiainak fotóit. Ott volt a 2001-es “randin” is, ahol már a harmadik (ezúttal leánykának “sikeredett”) utódjával dicsekedett. Az öt esztendővel későbbi (2006) találkozón azonban már nem volt ott. Az egyik “mindent tudó” pletykafészkünk szerint 2003-ban elvált, majd ezt követően úgy tűnt el városunkból, mint az a bizonyos “szürke szamár” a besűrűsödött párában (“köd”). “Micsoda? Hiszen ha volt valaki, aki jobban imádta a nejét, hát az pont ő volt! Miért lett ebből válás?” – merült fel sokunkból a teljesen jogos kérdés. De a Jólértesült persze erre is tudta a választ: “Ez a hülye mindenben kiszolgálta a feleségét, aki mellette azt tehetett, amit csak akart: tanfolyamokra járhatott, élhetett a kedvteléseinek, úgymond ‘megvalósíthatta önmagát’. Ámde ez az asszonykában nem úgy ‘jött le’, hogy a férje nagyon szereti és támogatja, hanem úgy, hogy ő egy kihasználható papucs. Így aztán rá is unt, kirúgta de úgy, hogy ez a marha a saját családi örökségéből épült házat is ráíratta! Tehát hagyta magát kisemmizni a sajátjából és beülni a neje által választott ‘Újhúst’ a Készbe!“.

Mi köze ennek a “Tanult tehetetlenség”-hez? Nos az, hogy a “Családapa” egy rettenetes ember, a saját apja mellett élt le 16 esztendőt. Az “Öreg” arról volt híres, hogy bár igazából szerette a családját, de érzelmeinek kimutatására képtelen volt. Gondoskodása pedig abban nyilvánult meg, hogy mindenkire ráerőltette a magyarázatok nélkül hagyott elképzeléseit. Ezt pedig a fia azzal kompenzálta, hogy semmiben nem korlátozta felesége “magánéletét”. Tehát Kiszolgálójává és nem Résztvevőjévé vált az asszonyka mindennapjainak, s mivel az “apai örökség” okán maga sem volt képes kimutatni az érzelmeit (például azt, hogy komoly averziói vannak a kihasználtsága okán), hát eldobható használati tárggyá vált, s pontosan ez is lett a “jussa”!

Hogy mi ezen két történet lényege és mondandója? Remélem Olvasóimnak, Köztársaimnak nem köll elmagyaráznom! Aki pedig esetleg még sem értené: “Amit hagysz a hülyeséged/felkészületlenséged/trehányságod okán a fejedre nőni, az a fejedre is nő!“.

… és ezt …

szendamondja!

Utóirat:

A “Politikus” 2002-ben pottyant ki a “fészekből”. Annyi kapcsolata még volt, hogy igazgatóhelyettesi állást kaparjon össze magának az egyik szakközépiskolánkban, de az általa masszívan támogatott Orbán-kormány tavaly őt is kényszernyugdíjaztatta. Azóta megkeseredett és masszívan jobbikos. Valamint magányos is, lévén azok, akiket 2002-ig nem akart megismerni, utána ők is hasonlóan jártak el vele szemben – mea culpa, én is!.

A “Családapa” sorsáról való utolsó hír pedig az, hogy tavaly előtt addig bandukolt Szolnok környékén a vasúti síneken, míg a vele szemben jövő tehervonat meg nem szabadította a hajléktalanságától, no meg a kudarcélményeitől is!

Kettejük közül szerintem az utóbbi járt jobban!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kellemes Karácsonyt (is)!

A 168ora.hu egyik nagyon avatott szerkesztője (neve ha lenne, hát legyen örökké megjegyzendő!) felfedezte Ady Endre egyik, 115 esztendővel ezelőtti versét. Mireánk vonatkozik! Mindnyájunkra! … Ezér’ osztán rögvest utánközlöm!

Ady Endre:

Karácsony – Ma tán a béke …

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén’ a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…

(1899)

… és ezt nem csak …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


S.O.S. Magyarország!

A MiniElnök úgy döntött, bearanyozandó az Ünnepet a Rideg Valóság csomagját helyezi el az ország Karácsonyfája alá: “Kommunikációs és diplomáciai csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van!” … S.O.S. Magyarország! Süllyedünk!

Mielőtt belefognék, szeretnék minden kedves Olvasómnak, Köztársamnak nagyon kellemes Karácsonyt kívánni. Teszem mindezt annak ellenére, hogy tudom, felelősen gondolkodó embernek ma Magyarországon nincs lehetősége nyugodtan ünnepelni. Abszurdisztán “Titanic“-jának őrült kapitánya tegnap este a sokadik parancsot adta ki: “Fordulat Kelet felé és teljes gőzzel ismét neki a jéghegynek!
Halovány fogalmam nincs, mire is volt jó a pártszolgálati tévé által tegnap este, felvételről sugárzott miniszterelnöki interjú (az összefoglalót lásd itt!). Ha ezt az egészet a felborzolódott kedélyállapotok csitításának szánta, hát ordas nagyot tévedett. Ha “erőfelmutatásnak”, akkor meg pláne.

Hiszen az Egyesült Államoknak küldött, kvázi “hidegháborús hadüzenete” csakis arra jó, hogy még jobban felhergelje a szemtelenkedései, sorozatos árulásai/hitszegései miatt rá már egyébként is haragos Szuperhatalmat, aminek következménye meg kizárólag csak azt lehet, hogy azt a bizonyos (egyébként nem is létező!) “befolyásszerző titkosszolgálati akciót” Washington immáron tényleg el is indítsa! Mondjuk pont a Korrupció kitálalásával, mely hamarost már nem csak “fedőtörténet” lesz, hanem a dokumentáltan szomorú valóság!

Ha az amerikai ügyvivő, Goodfriend (a profi diplomata, aki mosolyogva csinált nem is egyszer majmot a Nagyemberből, meg annak kertitörpényi csinovnyikjaiból) esetleges kitiltásával kapcsolatos megjegyzésével “tekintélyt” akart sugározni, akkor azzal csak annyit ért el, hogy már ne csak körberöhögjék, de hamarost meg is rázzák, mint “Krisztus a vargát”.

Ha a Világpolitika “laposztogatós” értelmezésével, miszerint ennek következményei a hazai, szerinte “ordenáré stílusú”, majd’ két hónapja tartó sorozatos tüntetések, azt akarta érzékeltetni, hogy “a kormány a helyén van” és tudja a dógát, akkor meg ösmét csak a hergelést sikerült elérnie.

Ha a szerinte nem is létező Szegénység “leküzdésére” tett ígéreteivel azt akarta elérni, hogy az Éhséglázadás kitörését legalább még egy-két esztendőig késleltesse, hát megint csak mellényúlt. Hiszen csak a leghülyébbek nem tudják: tízmilliárdok vannak az államkasszában a gyakorlatilag nulla fős látogatottságú stadionokra, de nincs annak még ezrede sem a téli szünet gyermekéhezésének megoldására. Mert ezt a Nerezerharmad szanzsén leszavazta!

Ha a Maffiapárton belül kirobbant “Urizálós Balhét azzal próbálta bagatellizálni, hogy nincsen itt kérem semmiféle látni való (csupán jelentéktelen “generációs különbségek“), ámde támogatni köll a “tehetséges és munkabíró” fiatalokat (kiknek vagyonosodása aligha magyarázható a közkasszából hivatalosan húzott jövedelmeikkel – lásd még: a “korrupció” mint a CIA “fedőtörténete”!), akkor meg csak a “Veteránokat” (is) haragította magára.

*

Ami ebből a miniszterelnöki(?) interjúból kiderült, az nem más, mint hogy a legalizált csalással ösmét kétharmadot szerzett kormány és annak Legfőbb Hímtagja immáron teljes mértékben elveszítette a realitásérzékét. Az Orbánfőnek leghaloványabb fogalma nincs arról, hogy Odakint és Idebent “mi merre hány méter”. Lila gőze sincs arról, hogy igazából mi is történik a Világban, mi a helyzet Idehaza.

Napi 24 órában kizárólag az általa kiválasztott (pontosabban kontraszelektált) “tehetséges és munkabíró” fiatalokkal (meg a “kissé” idősebbekkel) vagyon körülvéve, kiktől csakis a magasztalásokat, a kozmetikázott hangulatjelentéseket hallhatja. No meg azt, hogy a hivatalosan ki sem adott utasításait (az úgynevezett és hírhedt “Elejtett Megjegyzések“) kik és hogyan valósították meg … illetve teljesítették túl.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a kormánnyal együtt immáron a Maffiapárt is szét vagyon hullva. Az egyenlőre még koronázatlan Lófő, kinek minden létező rendű és rangú pereputtya/haverja alól kilométer hosszan lóg ki a Korrupció, a Társadalmon való élősködés(!) szőrösen büdös “Lólába”, immáron komolyan elhiszi azt, hogy az a Valóság amit Mond és nem az, amit Csinál(nak, manapság már csak a Famulusai az Ő nevében)! Pontosabban az a helyzet, hogy már nem is Ő mondja a sajátját. Azt évek/hónapok óta csakis a szájába adják (a Banda legfőbb Raszputyinja écái alapján), hogy azt csócsálja és ne csak a saját nyelvét (lásd még: túlgyógyszerezés!), no meg az állítólagosan még mindig létező omni(in)potenciáját!

*

Eközben Odakünn, az utcákon fokozódik a Harag és a “Tömegszám”. Ami a Vezér (és tanácsadói, raszputyinjai) szerint jelentéktelen, hiszen még azt sem érzékeli, hogy az általa kinevezett/eltartott Műellenzék sem tudja már ezt kontrollálni/becsatornázni. És miért nem? Mert a Tüntetők szemeiben ők is csupán rendszerszolgák, függetlenül attól, hogy az “ellenzék” titulus mellé még miféle “kiegészítőt” biggyesztettek magukra.

De miért is van ez? Hát talán azér’, mer’ a T. Ellenzék minden rendű és rangú, a parlamentbe bejutott képviselője kegyeskedett letenni a Nagyesükt arra a galád Tákolmányra, amelyről a Nerharmad soha senkit meg nem kérdezett (őket sem!), soha senkivel nem egyeztetett, csak megszavazta, majd aláíratta A Nemzet Gojostolával, aki A Buktája után, az Életfogytig Járó Haszonélvezeti Jogon felül még további 500 ezres havi apanázshoz jutott annak jóvoltából, hogy “A Nemzet Sportolói” némi nemű és nemcsekélyke Vezérseggnyalással maguk közé “választották” (pl. a nálánál sokkalta méltóbb és sokkalta rászorultabb Gedó György helyett! … Shame on You!).

Mivel így az “Ellenzék” gyakorlatilag a Maffia-NER részesévé vált, talán nem csoda, hogy az egész Köztársaságot renoválni, avagy inkább és pontosabban MEGTEREMTENI akarók még a környékükön sem akarnak látni sem országgyűlési képviselőket, sem pedig a hozzájuk kötődő “Pártokat”, azok jelképeit. Olyanokat, akik Orbán kegyéből veszik fel a képviselői “tiszteletdíjukat” (meg a pártalapítványoknak “járó” közpénzt!), miknek ellentételezéseiként biodíszletnek állnak be a Műköztársaság Műparlamentjének Műpártjai közé.

Holott az lett vóna a kötelességük – feltéve, ha tényleg Demokraták és Republikánusok – , hogy azon nyomban vegyék a kalapjukat és ne esküdjenek fel a Párttákolmányra. Az lett volna a legelemibb kötelességük, hogy ha már bent maradtak a manapság már majomketrecnek tekinthető “T. Házban“, akkor legalább a képviselői fizetésüket ne vegyék fel, lévén azt ők sem A Nép szolgálatáért kapják. (Ahogyan azt Vörös Imre jogászprofesszor, egykori – nem fidesznyik! – alkotmánybíró is szóvá tette a 168ora.hu-nak adott nyilatkozatában!)

Most meg az lenne a kötelességük, hogy a fentebb linkelt miniszterelnöki interjú után kezdeményezzék az Örökös MiniElnök elmegyógyászati felülvizsgálatát, s azt lehetőleg egy “nem magyar” konzílium által! A Felkapaszkodott Alcsúti ugyanis ennek alapján már mindenféle ön-, kormány- és pártkontrollját elveszítette. Már azt sem tudja mit beszél és ennek mi lesz a következménye!

A Propagandista azzal tüzeli tovább a Nincstelenek (kb. az ország 40 százaléka) haragját, hogy Fatolvajné Orbán Ráhel szájába ad egy olyan nyilatkozatot, miszerint nekije “saját családja” vagyon és így a “saját lábukon” állnak (No persze! Csakhogy a “talaj” és a “lábuk” között ott vagyon az állami költségvetés … de vastagon!). A garázdaságért felfüggesztett (nem úgy! … sajna!) büntetésre ítélt, adóügyi és munkajogi, valamint nemzetbiztonsági(!) szempontból idehaza sehol és soha nem létezett Éceszgéber pedig feljelentéssel fenyegeti azokat, akik a hivatalosan nem is létező jövedelmét (meg az abból generálódott Guccsiját is) kétségbe mernék vonni!

Szóval arról vagyon itten nagyba’ szó, hogy nagyon nagy “gáz” van! Nem arról a légnemű tüzelőanyagról tennék említést, melyet Viktor Győzövics vesz meg ismeretlen feltételekkel (“Gaszpagyin Viktor! Időnként majd kérünk magától valamit.“) Putyin ezredestől, hanem arról a Bűzről, ami itten terjeng már nagyon régóta. És aminek szagát már a Zemberek sem bírják manapság. Arról, hogy a Zellenzék sem tűnik jobbnak, mint az (Orbán)Deákné vászna. Arról, hogy itten már szinte semmi olyan “intézmény” nincs (legyen az államigazgatási, avagy politikai), mely ellátná a funkcióját. Ezt pedig lassan már a leghívebb pártszavazó is észre veszi!

Azt, hogy “S.O.S. Magyarország!“. Azt, hogy “Süllyedünk!“. … Együtt az “Elit”-tel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!