Bicska a zsebben

Aszonta a Zorbán, hogy ha a kőgazdagok életvitele, vagyoni helyzete abból áll elő, hogy ellopják a “keményen dolgozó emberek” pénzét, akkor “kinyílik a zsebben a bicska“. Milyen igaza van! Kár, hogy példaként csak a “brókereket” hozta fel.

Bizony mondom, ha nem Magyarországon élnék, kitűnően szórakoznék a “miniszterelnök” rádiószózatain. De mivel Európa pont eme “szegletébe” pottyantott úgy majd’ ötven esztendővel ezelőtt a Sors akarata, semmi okom a viháncolásra. Sokkal inkább a dühöngésre, a fogaknak csikorgatására. Főleg ha az olyan Orbán-féle “igehirdetés” beszámolóját olvasom, mint a tegnapi (link a bevezetésben!).

A “miniszterelnök” régi taktikája már, hogy a különböző beszédeiben, nyilatkozataiban úgy állítsa be magát, mint ha maga is egy lenne a “hétköznapi kisemberekből”, azokból, akik ugyi “keményen dolgoznak”. Ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, ugyanazok a dolgok háborítják fel, véleménye is, szóhasználata is ugyanaz, ugyanolyan. Ő tehát egy közember, akit a választói akarat és a kiérdemelt bizalom magas polcra emelt, de ennek ellenére sem veszítette el kapcsolatát a mindennapokkal, azaz megőrizte “nép-szerűségét”.

Ez sokáig sikeres is volt. Nem csak az “egyháztagok” létszámát szaporította meg alaposan. “Plebejusságát” még azokkal az “alkalmi hívőkkel” is el tudta hitetni, akiknek “csupán” a “Zemútnyócév” gyakorta töklen kormányzásával volt tele a “hócipője”.

A “Falkaforradalom” után azonban “keményen dolgozni” kezdett. Nevezetesen a “Jó Kormányzáson“. Ámde erről meg lassan kiderült, nem mást jelent az, mint hogy a társadalom, az állam forrásaiból alaposan meggazdagítsa önmagát, meg az általa “elitnek” tekintett, velejéig romlott, gerinctelen társaságot. Sorjáztak is egymás után a hivatalos jövedelmekkel egyáltalán nem igazolható, feltűnően gyors “megtollasodások”, melyek forrása (ezek szerint) csakis az állami/törvényhozói szintre emelt Korrupció lehetett. Magáról Orbánról pedig már szinte köztudott: ő az ország leggazdagabb embere, krőzusi vagyonát azonban különböző strómanok mögé dugja el (neveket nem sorolnék – közismertek!).

Nem is beszélve az “egyebekről”! Amiket Orbán tegnap “a keményen dolgozó emberek pénzének ellopása”-ként titulált. Ezekből is olyan sok van, hogy ha mindent felsorolnám, “biblikus” méretűvé dagadna e posztom. Maradjunk ezért csak három jellemzőnél! A hírhedt “egykulcsosan igazságossal” megadóztatták a legkisebb jövedelmeket is, míg önmagukat gyakorlatilag “köztehermentesítették”. Ez vajon nem lopás? Vagy amikor egy haver kötvényforgalmazásnak álcázott pilótajátékát úgy kezdenek finanszírozni, hogy (törvénytelenül!) közpénzeket helyeznek el a cégnél. Osztán amikor összedől a pénzügyi tákolmány, hát sunyin kimentik a sajátjuknak tekintett költségvetési forintokat, mindenki mást meg cserben hagynak. Ez nem lopás, sőt, gazemberség? Amikor aláírták a “Pakstumot“, az minden ép erkölcsű ember számára azt jelentette, hogy az ország vezetőinek egy szűk köre, összejátszva egy idegen kormánnyal, saját anyagi érdekei oltárán feláldozta a társadalom pénzügyi és energetikai jövőjét, függetlenségét. Ez nem lopás, sőt, az a bizonyos “kereskedelmi tevékenység”, melyet nettó Hazaárulásnak szokás nevezni?

Ezek után még a Főmaffiózó beszél “bicskanyílásról”? Ezek után még a Maffiapárt ad ki olyan közleményt, melyben pofátlan módon kioktat mindenkit arról: kinek mi a “kötelessége” abban, hogy a Maffia a saját szarát eltakaríthassa! Avagy pontosabban: a Csomolungmára púposodott “szőnyeg” alá seperhesse. Hát kinek is a zsebében köllene kinyílnia annak a bizonyos “bugylinak”? Az övékben, vagy a miénkben?!

Természetesen a miénkben, s egyre nagyobb a többségünk. Orbánék isteni szerencséje(?), hogy a társadalom ezen része még diffúz. Nem találta meg azt a “gravitációs pontot” (pedig mindenki ismeri: élhető hétköznapok, normálisan működő állam!), ahol az indulatok összesűrűsödhetnek. Ez pedig bizony az “Ellenzék” hiábája, melynek civil része maga is szétszórt, a “hivatásost” pedig személyesen Orbán fizeti … önmagának a miénkből.

Attól tartok, néhány havi “jobbikos kísérlet” után itt a robbanás elkerülhetetlen lesz. Arra pedig nagyon ráfaragunk. Mindnyájan! Ha csak észhez nem térünk végre.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Valami bűzlik!

De nem “Dániában”, hanem a hazai brókerbotrányok körül. Persze akkor, amikor Simicska gecizik és ügynöközik kétségtelenül hasznos, ha van valami, amivel el lehet terelni a Zemberek figyelmét. Ámde a politikai kavarás kálója az lehet, hogy “bedől” a gazdaság egyik fontos szektora.

A Quaestor volt a harmadik független, tehát banki háttérrel nem rendelkező brókercég, amelyik alig két héten belül “bedőlt”. A cég az öncsődöt bejelentő közleményében a Buda-Cash és a Hungária botránya miatt a piacon kirobbant befektetői pánikot okolta. Ez kétség kívül létezik is, amit csak fokoz az a szarkavarás, amit a Maffia és az MSZP művel: gőzerővel próbálják “bebizonyítani”, hogy ezért az egészért a másik a hibás. Holott, ha van egyáltalán (van!), akkor közös a bűnük, hiszen például a Buda-Cash (állítólag) másfél évtizede folytathatta bűnös üzelmeit anélkül, hogy a felügyeleti szervnél lebuktak volna. Még nagyobb gond, hogy ebbe a “mutogatósdiba” beszállt a Jegybank is, pedig ha “valakinek”, akkor éppen “neki” illene piacnyugtató nyilatkozatokat kiadni. No meg mélyen hallgatni is, mert sem a Buda-Cash (önfeljelentés), sem pedig a Quaestor (öncsőd) nem az MNB-be “apportált” felügyeleti szerv szakmailag tökéletes tevékenysége nyomán bukott le (a Hungária esetében nem tudni, pontosan hogyan is történt!).

A “Pánikot” azzal lehetne csitítani, ha ez a bizonyos “Felügyeleti Szerv“, azaz maga az MNB, azon belül is az öndicséret élő szobraként fungáló Windisch László alelnök nyugodtan és szépen elmagyarázná, hogy az egyes esetekben mi is történt, mi volt a kiváltó ok. Igen, tudom, hogy a Vizsgálat még egyik esetben sem zárult le, azaz konkrétumokat mondani még nem lehet. Ámde ha Windisch és beosztottjai nem csupán Elkurcy kegyencei, illetve a csüngőhasú Csúti Chavez politikai kinevezettjei lennének, hanem valódi szakemberek, akkor minden különösebb gond nélkül fel tudnák tárni a meglehetősen nyilvánvaló tényeket.

Szerencsére létezik egy blogoldal, a zömében gazdasági témákkal foglalkozó “Mentális Deficit“. Ezen tegnap “Hakapeszi Miki” kolléga ingyen és bérmentve, tehát “társadalmi munkában”, a tőle (és az oldaltól) megszokott szókimondó (szabadszájú) stílusban gyönyörűen leírta a botrányokhoz, a csődökhöz vezető folyamatokat, okokat.

A blogposzt szerint itt tulajdonképpen annyi történik, hogy “tisztul” a piac. Most három olyan cég ment tönkre (bukott le), amelyik egyébként is gyenge lábakon állt, kötvényeiket irreálisan magas hozamot ígérve árusították. Tehát csak idő kérdése volt, hogy mikor dőlnek be. A Hungáriával az elszabadult svájci frank-árfolyam végzett, de mivel meglehetősen “apró” cég volt, hát a kár sem túl nagy (először 5-6 milliárdról brekegett a “felügyelet”, manapság 600 milliót emlegetnek). A Buda-Cash esetében szerinte az történt, hogy régebbi tőzsdei veszteségeket igyekeztek esztendők óta a könyvelés “kozmetikázásával”, meg a rájuk bízott pénzek számlaközi tologatásaival elkendőzni. Ámde az ilyesmit nem lehet sokáig csinálni. Igaz ugyan hogy a 2010-es, immáron a fideszes Szász Károly vezette PSZÁF-ellenőrzését még megúszták (3 millió forint bírság, plusz egy-két ejnye-bejnye), de most már nyakukon volt a kés: idén elkerülhetetlen volt a soros és kötelező revízió. Ezt előzték meg azzal, hogy “önfeljelentést” tettek (a kár állítólag 100 milliárd körüli, de a tényleges összeget még becsülni sem lehet, lévén a Jegybank össze-vissza nyilatkozgat ebben is). A Quaestornál az a helyzet, hogy szintén irreális hozammal árulták a kötvényeiket. Ráadásul sokkal többet, mint a Felügyelet által engedélyezett 60 milliárd forint (állítólag 100-150 milliárd volt az “illegális kibocsátás” – ez sem tűnt fel senkinek?!). Mivel pedig erre nincs kártalanítási alap, nyilvánvaló, hogy a cég miért jelentett öncsődöt, miért igyekszik most belekapaszkodni az állami csöcsbe.

Utóbbi esetében árnyalja a képet az az információ, melyet a 444.hu tett közzé tegnap délután. Eszerint a Quaestor “nyakig benne volt” a qrmányzat által erőteljesen favorizált “Keleti Nyitás“-ban. Sőt, annak alapos haszonélvezője is. A cég ugyanis nem csak pénzügyi szolgáltatással, biztosítással és ingatlanbiznisszel foglalkozott (plusbonus az Orbánnak oly’ kedves foci: a Quaestor a tulajdonosa az NB.I.-es Győri ETO-nak!), hanem az isztambuli és a moszkvai úgynevezett “Kereskedőházak” állammal szerződött “üzemeltetésével” is. A “Teremfociminisztérium” ugyan ezt most baromira le akarja tagadni (lásd a legutóbbi link alatt!), de tény, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-vel kötött (tegnap pedig sürgősen felbontott) szerződésük alapján tisztes mennyiségű közpénz is verte a markukat. Feladatuk pedig nem csak az volt, hogy figyeljék a helyi pályázatokat, közbeszerzéseket, egyéb üzleti lehetőségeket. Hogy erről tájékoztassák a magyar cégeket, szakmai segítséget nyújtsanak a terjeszkedni akaró magyar vállaltoknak, s tartsák a kapcsolatot az exportfinanszírozást ellátó, állami tulajdonú Eximbankkal. Hanem az is, hogy magyar államkötvényeket áruljanak az adott országokban, s ebben benne foglaltatott a hírhedt “letelepedési kötvények” forgalmazása is. Cserébe ezért nem csak havi fix díjat kaptak, hanem még 50%-os (tehát: ötvenszázalékos!) jutalékot is.

Közpénz nem vész el, csak átalakul. – tartja az új keletű, de rendkívül megalapozott mondás. Igaz ez a Quaestorra is. Mint fentebb említettem volt, a most bajba került cég tulajdonosa a magyar “élvonalat” képviselő Győri ETO focicsapatának is (2011 óta kizárólagosan). Tarsoly Csaba, a cég elnök-vezérigazgatója állítólag úgy szerezte meg a rogyadozó győri stadiont, meg a hozzá tartozó 17 hektáros területet összesen 650 millió forintért a Rába Rt.-től (állami tulajdonban van!), hogy adott “neki” egy 100 millió forintos kötvénycsomagot, amit 350%-on (azaz: háromszázötven-százalékon!) “ismertetett” el, a fennmaradó 300 milliót (azaz: háromszáz milliót!) pedig úgy számolták el, hogy Tarsoly cége “reklámszolgáltatást” nyújtott a Rábának. Az így megszerzett területen pedig felhúzatta az irodákkal és üzletközponttal alaposan “felszerelt”, úgynevezett “ETO Parkot” állítólag 30 milliárdért. Ezt meg személyesen Szíjjártó Péter, a későbbi “KüKü-miniszter” avatta fel megemlítvén, hogy “Jó helyre került a stadionfejlesztési támogatás és az Új Széchenyi Terv 250 millió forintja“. No mert hogy a Tarsoly-cég még erre is kapott némi közpénzt a tarsolyába!

De nem ez volt az egyetlen, “kissé simlis” ügylete az említett “úrnak”. A 444.hu némi kutakodás után kiderítette (lásd a fentebb megadott linket!), hogy Tarsoly bizony résztulajdonosa a moszkvai magyar vízumközpontot üzemeltető Visaworld-Center Kft.-nek is. No, vajon ki is az ő társa ebben? Egy bizonyos Jelena Cvetkova! És vajon ki is lehet ő? Hát a januárban letartóztatott Kiss Szilárd Miklós hites felesége! A pasmagra azért kattant rá a bilincs, mert az időközben bedőlt Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezetnél fennálló 700 millió forintos tartozását úgy akarta mindössze 100 millióért “felvásároltatni” a haverjával, hogy ezt a pénzt az ő cége, a borforgalmazással foglalkozó Winexport Kft. (tehát az adós!) adta volna “kölcsön”. No és ki is volt az, aki Kiss régi, üzleti barátja, aktív támogatója a borforgalmazó cégének? Természetesen Tarsoly nertárs! És vajon ki is volt az, akinek révén Tarsoly megszerezhette a Keleti Nyitás okán megnyitott moszkvai és isztambuli kereskedőházakat? Hát nem más, mint Kiss Szilárd Miklós! Hogyan is volt ez lehetséges? Úgy, hogy Kiss volt a Keleti Nyitásért felelős kormánybiztos, később pedig a karcagi almaffiózó, Fazekas miniszter moszkvai “agrárdiplomatája”!

Érdekesen futnak össze a “szálak”! Nemde, Kedves Olvasóim, Drága Barátaim, Tisztelt Köztársaim?! Ezek után egyáltalán nem köll csodálkozni azon, hogy a Jegybankba apportált Felügyelet oly’ “kesztyűs kézzel” bánik a Quaestorral, pontosabban Tarsoly nertárssal! “Normál” esetben ugyanis a Felügyeletnek minimum feljelentést kellett volna tennie a cég ellen az engedélyezettnél jóval nagyobb kötvénykibocsátása miatt. Ehelyett “elegánsan” megengedte az öncsődöt, melynek bejelentését a budapesti Népszavának nyilatkozó szakértők értelmezhetetlennek tartottak. Véleményük szerint ugyanis ha Tarsoly vállalkozásának tényleg van fedezete, de olyan vagyon formájában, melyet nem lehet azonnal mobilizálni, akkor nem erről, hanem “átmeneti fizetésképtelenségről” köllött volna szólnia a közleménynek. Azt meg csakis úgy lehetett volna kiadni, hogy egyúttal közlik a kifizetések ütemezését is, amit pedig a Felügyelettel egyeztettek és jóváhagyattak. … De nem ez történt!

Valami bűzlik” tehát. De nem a velejéig tisztességes “Dániában“! Hanem idehaza, s ez a “szag” azt “mondja” nekünk: szűk csoportérdekek mentén “működik” az állam!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!