Tisztessegges választásokat!
Feladta: 2013, október, 31 Kategória: Uncategorized | Tags: Arató András, öncenzúra, bíróság, Btk-módosítás, Klubrádió, Kuncze Gábor, tényfeltáró újságírás, tüntetés HozzászólásAz Európai Unió, tehát a Civilizált Világ egyik legelképesztőbb törvényét fogja hamarosan megszavazni az Ezerharmad, a szokásos módon: tehát mindenféle ész és megfontolás nélkül! A Büntetőtörvénykönyv módosítását célzó javaslat lényege, hogy csírájában fojtsák el a Magyarországon egyébként sem “divatos” tényfeltáró újságírást, sokéves börtönbüntetéssel fenyegetve azokat a zsurnalisztákat, akik netán merészelnének ezek után alaposan belerúgni a szokásos mutyizgatások és választási csalások okán letolt gatyáikból kivirító elhízott, pártpolitikusi Tisztes Seggekbe!
Ugye mindnyájan ismerjük az elhíresült “Bajai Videó” történetét: valakik, valakinek a megbízásából összegrundoltak egy megrendezett(?) jelenetet, azzal pedig alaposan megvezették elébb a Szocikat, osztán meg a HVG-t. Az ügyben indított nyomozás során a Sintérhuszárok … izé … a Rendőrség megállapította, hogy a felvétel, az elsőtől az utolsó másodpercig megrendezett hamisítvány, tehát ha az Állampárt követett is el választási csalást Baján (elkövetett!), az nem így történt. Annak érdekében pedig, hogy ilyesmi a jövendőben többet elő ne ferdüljön, a mindenféle törvényförmedvényt bármikor a nevére vevő Kvartett (Rogán, Kósa, Harrach és Pálffy) benyújtott egy Btk.-módosítási javaslatot, miszerint:
Ki mennyit érdemel?
– Egy évet, aki “abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt készít”
– Két évet, aki “aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt hozzáférhetővé tesz”
– Három évet, aki az előbbi tényállást “nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva” követi el (magyarán elsősorban a sajtó)
– Egy évet, “aki más, vagy mások becsületének csorbítására alkalmas hang- vagy képfelvételt úgy hoz nyilvánosságra, hogy gondatlanságból nem tud arról, hogy a hang- vagy képfelvétel hamis, hamisított, vagy valótlan tartalmú”.
Mindezt ugyi azér’, mert a beterjesztők szerint a “bajai bizonyítékhamisítási botrány“-hoz hasonlatos esetek alkalmasak “… a demokratikus intézmények lejáratására és a választások tisztaságának megkérdőjelezésére“. Ezt pediglen szükséges a törvény mégszigorabbával megakadályozni, lévén ha a Társadalom bizalma megrendül ezen “intézményekben”, akkor itten kéremszépen gyün a kájosz, meg a törvénytelenség (… meg a Falkaforradalom?)! … Mondja ezt az a négy állampárti képviselő, melyeknek anyaszervezetei választási csalásának vót köszönhető, a Bajai Ösmétlés! (Egy még korábban elfogadott törvénymódosítás szerint a választók “szervezett utaztatása” jövőre már nem fog kampánycsend-sértésnek számítani, de a bajai eset még ebbe a kategóriába esett! … Nem is köll ezen különösen csodálkozni, hiszen egy cukrász-pémester-törvényhozó ugyan honnan a faszból tudhatná, hogy mikor és mit szavazott meg az Országgyűlésben?!)
Ami az egyik roppant érdekes dolog ebben a törvényjavaslatban, hogy a hamisítás elkövetőjét kevésbé büntetné, mint a közzétevőjét! Az egészen konkrét magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy “kevésbé bűnös” az, aki tudatosan készít ilyesmit, mint az, aki (az eredeti szándékról mit sem tudva) azt közzé is teszi, s talán még az ellenőrzéshez szükséges apparátussal/berendezésekkel sem rendelkezik. Mégkonkrétabban: a Rosszhiszemű kisebb “dádát” érdemel, mint a Jóhiszemű! … Hát nem fantasztikus ez a kicsavar, “inverz” FideSSes “logika” eme legújabb bizonyítéka?! Ha holnap, valamelyik vakkomondoros Barom olyan Btk.-módosítást terjesztene be, hogy a félig agyonvert “Terikét” köll életfogytosra büntetni, az Elkövetőt meg csupán “figyelmeztetésben” részesíteni, hát ezen sem csodálkoznék! … Ezek után?
És hogy ezen, bizonnyal elfogadandó és hatályba lépő törvénynek mi is lesz a következménye? Vannak róla elképzeléseim, de inkább most átadnám a szót két, nálamnál hozzáértőbb embernek:
“Megint csak arról van szó, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs az emberi méltóságról, hiszen annak ürügyén, azzal visszaélve korlátozzák a szólásszabadságot. … az utóbbi években egyértelműen a hatalom politikai eszközeként szolgált a büntetőjog; úgy módosították, úgy alkalmazták, ahogy az aktuális céljaiknak megfelelt. Ám a politikusi szféra ilyen típusú védelme, mint ami a Btk. legújabb módosításából következik, csak a diktatúrákban szokás.” (Felck Zoltán, jogszociológus)
“A bajai videó elkészítése és közzététele tulajdonképpen belefér a ma hatályos, és az új Btk.-ban szereplő, a becsületsértésre vonatkozó tényállások keretei közé. … Néha érdemes olvasni is a törvények szövegét, nem csak írni az újabb és újabb javaslatokat, hiszen a konkrét ügyben nem a túl kevés jogszabály okozta a problémát. Márpedig minden fölösleges szabályozás egyúttal aránytalan korlátozása is a vélemény- és sajtószabadságnak. … A kívánt cél a túlzott óvatosság, a túlzott óvatosság pedig a tájékoztatás halála.” (Polyák Gábor, médiajogász)
Márpedig annak meghatározásában, hogy mi is számít manapság bűncselekménynek és mi nem, a Pintér Művek … izé … a magyar rendőrség roppant kreatív tud lenni (a poltpettingelt Szügyészségről és a Handóbíróságról már nem is beszélve!), pláne ha az ügy a Pártállam/Állampárt számára roppant kínos. Egészen konkrétan most a FideSS-székházat még a tavasszal “elfoglaló”, a Tákolmány Negyedik Módosításának elfogadása ellen tüntető diákok perbe vonásáról van szó. A kizárólag ücsörgéssel tiltakozó ifjak tegnap azért álltak a bíróság elé, mert a FideSS feljelentése szerint ők, a megjelenésükkel a Pártközpontban tartózkodó “gyermekes családanyákat” rettegtettek meg, a szügyészségi vádirat szerint pedig többek között azzal követték el a gyülekezési joggal való visszaélést, hogy “a tiltakozást megelőzően gyalogosan mentek a helyszínre“! (Aki azt hiszi, hogy ez egy szendamondjás hamisítás, mert ilyen idióta vádakat Jogállamban nem szokás megfogalmazni, az elébb kattintson rá a bekezdésben jelölt linkre, majd rögtön utána gondolkodjon el arról, hogy Magyarországnak manapság ugyan mi köze is van a jogállamisághoz?!) Ennél csupán már az “aranyosabb”, hogy ugyanezen rendőrség szerint az, hogy a Kubatov (listás)Gábor fidesses pártigazgató, mint FTC-elnök alkalmazásában álló “biztonsági” verőlegények (közöttük a havi 400 ezerrel fizetett Sittesgyilkos!) azon akciója, hogy erőszakkal kicibálták a Lendvay utcai pártszékház udvaráról a tüntető diákokat, az nem számít (a “személyes szabadság korlátozása“) bűncselekménynek, lévén – így a Zsandárság megállapítása! – ezzel pusztán a tüntetők életét védték, hiszen az udvar “veszélyes terület” volt (hogy miért is, arról már nem szól a jogállami zsarnyatúra határozata)! … Megjegyzem, az ügyben végül az illetékes bíróság – simán körberöhögve a rendőrségi és szügyészségi vádakat! – tegnap úgy döntött, hogy “nincs ügy”, de nem azért, mert a bátor ifjoncok nem követtek el szabálysértést, hanem azért, mert a FideSS székházának udvara nem számít közterületnek! (Anyám, borogass!)
No újságíró legyen a talpán, aki ezek – rendőrségi “szakvélemények”, ügyészi vádiratok és bírósági döntések – után bármiféle választási csalásra konkrétan utaló dokumentumot, horribile dictu videofelvételt közzé mer majd tenni! Ahogy Polyák Gábor is körülírta: a jogszabály módosításának egyetlen értelme, hogy a zsurnaliszta (meg a kiadója) akkor se tegyen közzé semmiféle leleplező anyagot, ha annak valódiságáról meg van győződve, hiszen elegendő egy kreatív rendőrségi “szakvélemény”, egy kellően “hithű” ügyész, meg rendszerszolga bíró és máris mehet a sittre! Tehát hogy méginkább működjön az az Öncenzúra, melyet a fideSSes Médiahivatal felállítása óta szinte valamennyi, magyarországi hírorgánumnál automatikusan működik! … Többek között a Klubrádiónál is, ahonnan a milliárdos Arató András (róla, meg az “ügyről” itten vagyon egy szerintem abszolajte tökéletes vélemény! … részemről “no comment“) azért rúgta ki Kuncze Gábort (mint műsorvezetőt), mert az – közismert és közismerten politikusként – politikai szerepet vállalt az Ellenzék október 23.-i tüntetésén elmondott beszédével! … Gyanúm szerint annak inkább a tartalmával volt Arató “baja“!
Hát erről vagyon itten nagyba’ szó kedves Köztársaim és Barátaim! Nagyon úgy tűnik, hogy tisztességes, honi média nélkül maradunk (kivéve az atlatszo.hu!), meg tisztességes Ellenzék sem jut már nekünk (kivéve pl. a “Demokratikus Koalíció“-t!).
… és ezt …
… szendamondja!
Rezsi és Katasztrófa
Feladta: 2013, október, 30 Kategória: Uncategorized | Tags: államosítást, katasztrófa, közműcégek, rezsicsökkentés, Rezsiharc 3 hozzászólásMár többször szerettem volna írni egy tőlem megszokott, tehát csípősen karcos posztot a “Rezsicsökkentés“-ről, illetve a “Rezsiharc“-ról, de mindíg közbe jött valami és nem is éreztem magam alkalmasnak ahhoz, hogy az Átverést pontosan dokumentáljam is.
Ámde tegnap olvastam valamit, ami a lehető legpontosabban tárja fel azt, hogy Vityu kán kivel is fizetteti meg a saját választási kampányát (takarékosan, tehát velünk!):
A Fidesz vezetői nem tanulnak a múltból:
Rémisztő ötletelés a rezsicsökkentésről
A kormányzati nyilatkozatok szerint a jövő évi költségvetésben minden a rezsicsökkentésről szól, de jó lenne tudni, hogy ez konkrétan miben nyilvánul meg, a számokból ugyanis nem derül ki. A választási kampány jegyében újabb rezsicsökkentési hullámmal kecsegtetnek, miközben jól tudják, hogy ebben a formában hosszabb távon az eddigi lépések sem fenntarthatóak.
Az eddigi erőltetett árcsökkentéssel Orbánék már elérték azt, amit most az alkotmányban is rögzíteni akarnak, azaz a nonprofit közműszolgáltatást. Túl is lőttek a célon, mert a lakossági gáz- és áramszolgáltatók masszívan veszteségessé váltak, akárcsak távfűtő és vízmű cégek. Az előbbiek működésképtelenek is lennének, ha nem kapnának százmilliárdos állami támogatást, természetesen az adófizetők pénzéből. A szemétszállítás több helyen ténylegesen ellehetetlenült, mert a mesterségesen lefaragott tarifák tönkretették a helyi cégeket, hasonló helyzet állt elő egyes kéményseprő vállalatoknál is.
Nem kell ahhoz gazdasági szakértőnek lenni, hogy tudjuk: az Orbán-kormány-féle fűnyírószerű, az érintettek tényleges költségeit és működési feltételeit teljesen figyelmen kívül hagyó árcsökkentés nem tartható fenn hosszabb távon, mert tönkreteszi a közműcégeket. Az eddigi 20 százalékos bevételkiesés jóval nagyobb, mint az ezeken a területeken szokásos nyereségráta, és belső racionalizálással nem kompenzálható, azaz törvényszerű a veszteséghalmozás. Ez előbb-utóbb működési bajokhoz vezet, amit a fogyasztók éreznek meg, elsősorban a szolgáltatás minőségében. /Lehet, hogy véletlen, de ahol e sorok írója lakik, évek óta nem volt váratlan és elhúzódó áramszünet, az utóbbi három hónapban azonban legalább négy./
Az alacsonyabb közműdíjak csak akkor tarthatók fenn, ha a fogyasztói árstruktúra összetevői jelentősen csökkenthetők, és nem a minőség rovására. Az energia-szolgáltatóknál ehhez részben a beszerzési árak, részben a hálózati költségek csökkenése szükséges, az előbbi a világpiaci tényezőktől, az utóbbi viszont az állami MVM díjszabásától függ. Ott van ezeken túl persze a teljes fogyasztói ár csaknem harmadát kitevő adótartalom, amely a legnagyobb teret adná a csökkentéshez. Különösen igaz ez a többi közműcégre, ahol az egyetlen lényeges költséglefaragás a hatékonyságnövelés lenne, de ebben nincs 20 százalékos tartalék, azaz maradna az adócsökkentés. Erről azonban a kiélezett költségvetés miatt a kormány hallani sem akar.
Ilyen körülmények között józan gazdasági szempontból teljesen irracionális újabb rezsicsökkentési lépéseket ígérni, márpedig a Fidesz-propaganda ezt teszi. Vajon milyen szolgáltatásokat és mennyire akarnak tovább sarcolni? A cél vélhetően az érintett cégek teljes ellehetetlenítése, vagy legalábbis az ezzel való fenyegetés. Erre utal, hogy Orbánék már többször kifejtették, újra állami kézbe vennék a közműcégek többségét, egy-kettőt közülük már az idén. Ez persze sok százmilliárdba kerülne, és a fedezet nem látszik a büdzsében még jövőre sem. A legjobb módszer tehát lerontani a cégek értékét, kemény veszteségbe döntve őket, hogy a tulajdonos inkább olcsón megszabaduljon tőlük.
A legnagyobb szolgáltatóknál azonban ez aligha válik be, mert a többnyire multinacionális anyavállalat túl sokat fektetett be ahhoz, hogy mindent elkótyavetyélve kivonuljon. Ezekben az ágazatokban a beruházók évtizedekben gondolkodnak, és olyan háttérrel rendelkeznek, hogy nehéz őket sarokba szorítani. Illúzió tehát azt hinni, hogy olcsón meg lehet szabadulni tőlük, lásd az E.On mostani kivásárlását, amely csaknem 300 milliárd forintunkba került, szakértők szerint kétszer annyit fizettek érte Orbánék, mint amennyit ér. Ha így akarják „kiebrudalni” a többi multicéget is, ingünk-gatyánk rá fog menni.
És vajon mit érünk el vele? Ki hiszi el az elmúlt 60 év tapasztalatai alapján, hogy az állam jobb gazda lesz, mint a magáncégek? A tények ennek pont az ellenkezőjét mutatják: az állami vállalatok kevésbé hatékonyak, ráadásul a politikai jutalomosztás és a korrupció melegágyai. Ebből aligha lesz kisebb költség és fogyasztói ár, hacsak az utóbbit nem tartják mesterségesen alacsonyan. Akkor viszont visszatér az állami dotáció rendszere, a piaci viszonyoktól való teljes elszakadás, de sajnos már láttuk, ez hová vezet. A számlát persze akkor is, most is mi fizettük és fizetjük.
A közelmúlt elrettentő példái a jelek szerint a Fideszt nem zavarják. A mindenható állam erőszakos építése és ennek révén a saját holdudvar erősítése töretlenül folyik, sőt újabb és újabb rémisztő ötletek merülnek fel. Jellemző példája ennek a hatósági húsár bevezetésének eszement gondolata: elképesztő és ijesztő, hogy ez egyáltalán felmerülhet a Fidesz vezetőinek a fejében. Úgy tűnik, ők semmit sem tanultak a múltból, és a jelen realitásai sem hatnak rájuk: a hatalmi mámor tényleg teljesen elvakítja az embert.
Bagoly és veréb
Feladta: 2013, október, 29 Kategória: Uncategorized | Tags: Baja, Gavra, HVG, Ludas Matyi, Orbán, Szuhay Balázs, video 2 hozzászólásAnnak idején, amikor még létezett és olvasható is volt, a “Ludas Matyi” című szatírikus hetilapban, a boldog emlékezetű Peterdi Pál vitt egy rovatot “Tücsök és bogár” címmel. Ebben olyan sajtócikkeket és apróhírdetéseket sorolt fel rendszeresen, melyekben a T. Újságíró, illetve a T. Lakosság mindenféle kirívó hülyeségeket, azaz tücsköt-bogarat hordtak össze.
Ma már a “Ludas Matyi”-nak “annyi”, …
… szemfedőjét az a Szuhay Balázs helyezte rá, aki még az Antall-kormány idején, pártvonalas főszerkesztőként kísérelte meg azt “kormánypárti vicclappá” génmódosítani.
Nem sikerült, hiszen tyúkpitélő kappan az a szatírikus kiadvány, mely a Kormánypárt seggét nyalva igyekszik kikarikírozni kizárólag az Ellenzék (időnként tagadhatatlan) baklövéseit!
Mint említettem volt, a “Ludas Matyi”, mint kormánypárti “szakszatíralap” ugyan már megszűnt, de az elvakult Jobberek, az Orbán-egyház hívei nem maradtak röhécselés-forrás nélkül, hiszen manapság e szerepet számos, közpénzen és állami hírdetéseken (ez az orbanista logika szerint nem közpénz! – ld.: a Felcsúti Stadion építésének finanszírozására adott államtitkári “magyarázatot“!) tenyésztett viccorgánumok (ugye nem köll őket felsorolnom?!) vették át. … Szükséges azonban megjegyeznem: ezen Jobber “Humormédiákban” nem a megnevettetés, hanem a szörnyülködtetés a primer cél. Ezeknél ugyanis ez úgy “működik”, hogy fognak egy valóban megtörtént eseményt, azt a “centrális (görbe)tükrözés“-be helyezik, osztán leleplezik az “Ellenzék szörnyűséges mahinációit“, s csak ezután nevettetik meg a T. Olvasót a szerintük már megint letolt gatyával álló Nemzetellenesekkel! … Persze ezek a cikkek és “tudósítások/riportok” nem a “Tücsök és bogár”, hanem a “Belföld” rovatokban szoktak megjelenni, bár tartalmuk szerint nyugodtan meg lehetne kínálni őket egy külön rubrikával és talán ugyanezen címmel is!
Legutóbb például azt olvastam az abszolajte független és pláne közszolgálati MTI hírére hivatkozva a nol.hu-n, hogy a kizárólag a (maffia)Nemzetért működtetett, tehát (maffia)államilag csilivilin finanszírozott, lezsákista …
… Lakiteleki Népfőiskolán immáron kilencedjére(!) röffent össze egynehány “fiatal politológus“, kiket az Ezerharmad abban a kegyben részesített, hogy az Ugocsalandért folytatott tanulmányaikat olyan “szakemberek” előadásaival egészíthessék ki, mint Kocsis (miép)Máté, pártszócipelő, …
… illetve a hasonló funkciót ellátó Zsigó Róbert cukrász …
… és bajai bolgármester-romaszavazatvásárló (valamint törvényhozási joggal felhatalmánypármazott pétársunk). … Ez ugyanaz a “Népfőiskola”, ahol még a 2010-es Falkaforradalom előtt egy esztendővel Szabó Erika nemzetesasszony, (volt egy hasonló nevű “ismerős csajom” … még annó, … de a kormánypárti válozata semmilyen szempontból sem jöhetne a nyomába!) …
… az Alaptörvény-asztalok felállítását előíró kormányhatározat aláírója, úgymond “kiképezte” az eljövendő NER-közigazgatás “szakembereit” (az eredményt mindenki láthassa!).
Nos, ezen a két (mínusz szabóerika!) nagyonfontos, emberszabású, szubhumán lény szavaiból az “ifjú politológusok” megtudhatták, hogy a hírhedt “Bajai Választás” tulajdonképpen a “fegyverkísérlete” volt annak, amit a “Baloldal” majdan a 2014-es választásokon fog szakmányban csinálni, tehát: gyűlöletkeltés, választók törvénytelen befolyásolása, hamisítások és feljelentgetések … azaz a Ugocsaland lejáratása! De ezzel, az a bizonyos nemzetellenes Baloldal lényegében a “saját kardjába dőlt“, hiszen innentől (szóltak az “Urak” felvilágosító előadásai) már mindenki tudhassa, hogy hogyan is működik az a bizonyos “aljas baloldali hecckampány“, meg hogy jövő tavasszal a jobbereknek “nem szabad rutinból kampányolni“! (Jó lenne tudni, hogy mi is ez a “rutin” és miként is köllene azt innoválni!)
Bevallom őszintén, hogy nekem még most sincs semmiféle, okadatolt elképzelésem arról, hogy vajon kik és miért gründolták össze azt a hírhedt videó-felvételt. Ha az ún. “Ballib” oldal tette ezt, az borzasztó amatőrizmusról tanúskodik (az amatőrizmust simán kinézem belőlük, mindössze tapasztalati alapon, de nem ilyesmiben!). Ha viszont a “Kerjobbkonz” Banda tette ugyanezt, azt mégsimábban kinézem belőlük, hiszen a választási ismétlés ippeg & punkt az általuk elkövetett törvénysértés videóra vett bizonyítéka alapján történt, bíróilag! Nemde bár?
Ámde most, a pillanatnyi tény az, hogy öt-hat roma összegyűt, és valamilyen oknál fogva csináltak egy videjót, amit osztán eladtak(? … !) a Szociknak. Azok meg tovább passzolták a HVG-ek. … A (jelenlegi) következmény: a szocik leégtek, mint az ottfelejtett rántás, Gavra Gábor pedig benyújtotta a felmondását. … Utóbbi úgy tett, ahogyan ilyenkor illik, s akiről esetleg példát vehetne a Jobbkonz sajtó számos pártmunkása is, kezdve az Agyar Hírlaptól, a Nemzetig, s hogy ki ne felejtsem: a Heti Nyálasig!
Persze tisztában vagyok azzal, hogy az ilyesféle IZÉKÉKTŐL elvárni a Gavra-féle tisztességet kábé olyan, mint eunuchtól a háremhölgyek anyává tételét, de azért nekik is lenne egy menekülési útvonaluk a pártszolgálatból az (összekacsintós) szakmai tisztességbe. Mondjuk úgy, hogy a Miépmáték, a Cukrászzsigók meg a Szoliszennyatorinák által szakmányban beköpdösött, az Ellenzék mahinációit “leleplező” nyilatkozatait egy önálló rovatba teszik be!
No azt persze nem várom el tőlük, hogy ezt a peterdipálos “Tücsök és bogár” néven illessék, hiszen az állam-maffia pénzéből történő megélhetés parancsa mégis csak erősebb, mint a szakmai tisztesség okán vállalandó nyomor, de lehetne ezt az oldalt “Bagoly és veréb” címmel is megnevezni, alcímként pedig a közismert mondással fűszerezni, hogy “Bagoly mondja verébnek!“.
És hogy senki félre ne érthesse, a fideSSes nyilatkozatok és sajtóközlemények fölé bevágnák ezt a képet: …
… az Ellenzékiek alá pedig ezt (a két fotó közötti méretkülönbséget is szemléltetve!): …
… majd feltehetnék a kérdést: “Melyiknek nagyobb a füle?“.
Nem kockáztatnának vele semmit, hiszen a Pártközpontnak, meg a Csökött Szavazóknak kábé annyi eszük is van, mint a nevezett két madárnak!!
… és ezt …
… szendamondja!
Cím: H-2010 Ugocsaland, Krahács city
Feladta: 2013, október, 28 Kategória: Uncategorized | Tags: diktatúra, felelősség, fidesz, Heller Ágnes, Kumin Ferenc 3 hozzászólásMostanában levelezős kedvemben vagyok. Legutóbb megírtam az Orbán-beszéd “eredeti” változatát, amit elébb egy a Führertől a “Békeszervezőknek” küldött üzenetnek szántam, osztán mégis más lett belőle (talán nem is baj). Most azonban nem engedek a (nem is létező) lebeszélésnek, s egy velejéig őszinte levelet fogok írni … Önmagunknak!
Kedves Felebarátaim!
Elnézéseteket kérem ezért a megszólításért, de nem tudtam jobbat kitalálni, csak ezt a krisztusi kitételt. Én ugyanis nem tekintem magam kereszténynek, de Jeszua rabbi tanításait, a lehetőségeimhez képest, igyekszem mindenkoron betartani. Hogy miért csak a “lehetőségeimhez képest”? Hát mert Ti, pontosabban Elsöprő Többségetek egyszerűen nem teszitek lehetővé számomra, hogy testvéri szeretettel, őszintén nyílt barátsággal, az esetlegesen viszonzott segítőkészséggel viszonyuljak Hozzátok. … Ámde miért is van ez?
Én még fiatal(?) ember vagyok, hiszen mindössze 40 nap múlva (december 6.) fogom megünnepelni(?) a negyvenhatodik születésnapomat. Mindez talán még nem jogosítana fel arra, hogy generális véleményt mondjak embertársaimról és eddigi sorsomról/pályafutásomról, csakhogy az a helyzet, hogy én bő húsz esztendeje öléggé “sűrűn” élem a mindennapjaimat: nagyon sok és nagyon sokféle személlyel és személyiséggel találkoztam már (és manapság is), kik közül alig tudok tán tucatnyit felsorolni, akik valóban méltóak voltak az “Ember”, illetve a “Barát” megnevezésre. Hol így, hol amúgy, hol ilyen, hol pediglen amolyan (a megengedő belátás szerint “jogos”) alapon használtak már ki sokan és sokszor. Csak ritkán, elvétve és csak egyeseknél kérdeztem vissza, hogy ugyan mondja már meg, “miért baszott ki velem?“, de ezzel csak azokat “tiszteltem meg”, akiket még “utána” is emberszámba voltam képes venni. … Én hülye, mert utána csak rosszabbul jártam, ugyanis szinte mindnyájan azt mondták: “Hát, így forogták ki magukat a dolgok, meg miért hagytad magad!?“. … Ezzel voltam “kifizetve”. … Megköszöntem!
Ahogyan most meg köll köszönnöm azt is, amivé polgártársaim(?), köztársaim(?) … a frászt!: Alattvalótársaim tették a Magyar Köztársaságot, azt az Országot, melynek állítólag ezeréves államisága, szilárd keresztény hite, genetikus szabadságvágya és önbecsülése vagyon. … Vagyon? No, lássuk csak, hogyan is lett ez elherdálva!
A Rendszerváltást itt szinte mindenki ajándékba kapta! Én ugyan fiatal, huszonéves (lelkesült) “felnőttként” alaposan megdolgoztam érte, mint palkátragasztó, szórólapszóró, kampánymenedzser és pártaktivista, de már akkor is tudtam: az akkori Pártállam megdöntése nem rajtam és társaimon, nem az 1990-ben szavazó honfitársaimon múlott, hanem egy olyan Kiegyezésen, melyhez hasonlatosat az ország 1867-ben élt meg: a “fecsegő” Felszín ugyan megváltozott (nem sokáig), de változatlan maradt a Mély. … Avagy a Métely.
Az a Métely, melyet még az Ancient Régime (a Kádár-rendszer, a “Schönen Alten Zeiten“) oltott bele ebbe a korhadt Társadalomba: “Kaparj Kurta, neked is lesz!“, illetve “Mi közöd, parasztnak, az Uraknak dógaihoz?“. Ki is jött ebből a Jómagyar Szokás, nevezetesen hogy leszarjuk egymást (“azér’ munkanélküli a munkanélküli mert nem is akar dógozni!“) és közben csaljuk ám, de ezerrel az adót (mert: “Ezeknek adjam? Miért, hisz úgyis ellopják?!“), közben elvárjuk, hogy az Állam a melegig nyaljon be nekünk, a seggünk alá adja az autót (ócsó hitelből – magas jövedelemből), a fejünk fölé a lakás tetejét (mégócsóbb – devizás – hitelbűl és magas jövedelemből), a kölkeinknek a világszínvonalú oktatást (csilivili, szuperfelszereltségű iskolákban, adóbefizetés nélkül), nekünk meg a svájci egészségügyi ellátást (járulékfizetés nélkül, a “különbözetet” pedig majd “borítékkal” finanszírozzuk, ami ugyan teljesen “természetes”, de igazából “pfujj”!), közben/utána pedig a német nyugdíjat. … Mert az ilyen Állam nem csak a “gondoskodó” (miből?), hanem még a “Nyugodt Erő” is (na ja, láttuk!). … Hát így rontottuk el az EGÉSZ Rendszerváltást még anno, 1990-ben!
Akkor én még kisfelnőtt voltam és igenis volt lehetőségünk arra, hogy tényleg Ausztriát/Svájcot csináljunk ebből a … khm … Ezeréves (tehát molyszagú) Államból. Vessen rám követ aki akar (és amennyit csak akar), de az akkori SZDSZ-ben, melynek magam is egyik helyi alapítója voltam, igenis meg volt nem csak a lendület, de a szakértelem is ehhöz: gyors és radikális változtatások, pillanatnyi ráfizetéssel, de már középtávon is jelentős kamatozással. Ámde a Jónép, mivel nem neki köllött kiszenvednie a Rendszerváltást, hanem azt egy alkufolyamat eredményeként “készen” kapta, inkább az Öszvér Rendszer (a Pozsgay, emeszempés államminiszter – a jelenlegi, “Antikommunista NERendszer” egyik lieblingje! – által gründolt MDF) mellett döntött, mert valakik (többek között a Pozsgay által az MTV Híradó élére még a választások előtt beerőltetett Pálfigépicúr) bemagyarázták nekik, hogy itten kéremszépen minden lehetséges: a kádári fullfoglalkoztatás mellett a bécsi Mariahilferstrasse, meg a lutheránus elvek (azaz a tisztesség) alapján működő vállalkozások, valamint adó- és járulékfizetések nélküli teljes, állami ellátás! … A Jónép pedig ezt elhitte!
Elhitte, osztán meg abszolajte nem jött be. Erre meg (ismét) visszanyúlt a Múltjába (négy éve is azt tette!), megpróbálkozott Hornnal, de kapta helyette a Valóságot, azaz Bokrost. No, ez sem tetszett (bár a hozadékot zsebre vágta) és jött (először) Orbán, aki akkor még ugyan tovább “bokrosolt” (lásd: nyugdíjemelések törvény elleni megtagadása!), de sokkal “tocsikabb” volt, mint az elődje. Ezér’ osztán azt is menesztettük. De csak azért, mert egy ex-bankár (Medgyessy) elhitette velünk, hogy csakis az állami akaraton múlik a nyugdíj, a fizetés, tehát az életszínvonal (ehhöz nekünk ugyi semmi közünk!), amely hazugságot ugyan Gyurcsány tovább fényezte, de csakis addig, míg a saját jogán nem lehetett miniszterelnök, meg hogy elkerülje a Főhazug (a “Zember, aki még soha-nem-hazudott“) uralmát. No akkor már megmondta “az őszintét”: hogy elege van a hazugságokból, itten és most legyen már vége, mert így MINDENKI csakis a szakadékba zuhanhat! … Hát ez volt az ő nagy hibája!
Mert ebben az Országban őszintének lenni akkora Bűn, melyet nem lehet megbocsájtani, melyet csakis az örökérvényű “Hazug”-titulussal, meg a közéletből való kitiltással szokás megbüntetni! Hát mégis hogyan gondolja bárki is (mondjuk Agyurcsány), hogy szembesítsen bárkit is (minket, meg az általunk “politikusokként” megtűrt/túlfizetett IZÉKÉKET) a mellébeszéléseikkel, a mutyizgatásaikkal, a struccpolitikájukkal, az önálló ítéletalkotást gondosan kerülő vezérelvűségeikkel? … Le is váltottuk a Hazuggyurcsányt és helyébe megtettük a “Sohanemhazudót“! … És milyen “jól” jártunk vele!
Ez a Pasas ellopott és elhazudott tőlünk mindent, amit csak lehetett … meg azt is, amit nem! Lenyúlta a rokkant és szociálisan támogatandó köztársaink pénzét, az aktívak nyugdíj-megtakarításairól már nem is beszélve. Kizsigerelte a munkavállalókat, az őket alkalmazó “kkv.”-kat (is), a gazdaságot finanszírozni hivatott “kerbankokról” se feledkezzünk meg (az onnani kirúgdosásokból is lett egy-két közmunkás, ahogyan a rezsicsökkentett cégektől elbocsájtottakból is!), dugába döntötte az egész gazdaságot és mindezt kire is fogta? … Hát arra az EU-ra, amelyik a Közelicég valamennyi árbevételét finanszírozza!
Arra az EU-ra, amelyik ma már a Főellenség (mindezek ellenére). Amely ugye “nem képes kilábalni a saját válságából”, miközben “Magyarország jobban teljesít!“. … És ezt is (mindkettőt) sokan képesek elhinni de úgy, hogy közben a saját gyerekeik talán valamelyik EU-államban az ötszörösét keresik annak, amit ők Idehaza (a “jobbanteljesítőben”) kapnak! Mert ugye a Fővezér szerint itten nyomják Krahácsot! De ő osztán tudja ám, hogy mi ennek az ellenszere: “Ugocsa non coronat!“, egyébként meg a modernitás szerint a “Nemzetek Európáját kell építeni“, ami a magyar Maffia-állam értelmező kéziszótára szerint azt jelenti: “Hoci a pénzt osztán meg ne érdekeljen, hogy mire kőtöm!” … amúgy a polgári és keresztényi tisztesség alapján! … Ugyi?!
No ugyi, hogy punkt ezér’ nem vagyok “keresztény”! Mert ha az ILYENEK azok, akkor én minimum ateista vagyok, avagy egy korabeli római császár, aki ezeket a “keresztényeket” legszívesebben “ad bestiam” vetné! Persze nem úgy, ahogyan egy Orbánbérenc, közmilliókkal már esztendők óta alaposan kitömött, ifjú “értelmiségi” (akit még “gerinchúrosnak” is csak rendkívüli bátorsággal lehet nevezni!) tette ezt egy köztiszteletben álló Matrónával, aki ráadásul a szakmájának egyik legkiemelkedőbb tagja (nem úgy, mint a “Gerinchúros”!). S mindezt azért, mert a Matróna őszinte volt és nem szajkózta a Gerinchúros (Főnöke) által kívánatosnak tartott “szlogent”! … A sokból az egyiket!
Mert ez az egyik, hogy “Magyarország jobban teljesít!“. A többi meg, hogy itten a széthúzás, azaz a “Nemzetek Európája” köll, meg hogy aki mást akar, az számítson rá, hogy “Ugocsa non coronat“, meg hogy itten vagyon az a bizonyos “Kettősmérce”, amellyel “Nyomják Krahácsot!“. … Hát tényleg, de igazából kik is? … MI?
Tudom, most azt köllene írnom, hogy “MI” és ez még igaz is lenne! Különös tekintettel arra, hogy Ti biza csakis a csodavárásban, meg az ennek rendszerszintű elmaradását követő túlélésben vagytok bajnokok, de abban világszinten! Abban meg ugyanilyen championok, hogy ha megkapjátok a lehetőséget (melyet gyakorlatilag a kezeitekbe tuszkolnak) a “már megint rajtunk élősködik valaki, de mi függetlenek akarunk lenni!“-szövegével rögtön visszaerőltetitek önálló döntéshozói jogaitokat, autonómiátokat bárkire, feltéve ha az uralkodni (és ellátni) tud Rajtatok!
Kedves Felebarátaim!
Bocsánat a triviális kifejezésért, de ÚGY BASZTÁTOK EL MINDEN MAGYAR HONPOLGÁR SORSÁT, ahogy általában szoktátok! Közben pedig kibasztatok velem, meg a Családommal is! Mindezt azért, mert mindíg köll Nektek egy SEGG, amit nyalhattok … néhány lepottyanó szarcsimbók bezabálhatóságáért cserébe!
Nem tudom, hogy ezen levelemet jó címre küldöm-e. Az irányítószám szerintem “H-2010“. De lehet, hogy inkább “H-2014“? … Ha igen, akkor azt már csak nélkülem!
… és ezt …
… szendamondja!
Vasárnapi hahota
Feladta: 2013, október, 27 Kategória: Uncategorized HozzászólásAz “Örülünk, Vincent?“-en publikáló “Kettes” kolléga ismét nagyot alkotott! Vasárnap van, megérdemlünk egy kis szórakozást, ezért most e posztot teljes terjedelmében utánközlöm! … Megjegyzem: az írást nagyon nehéz végig olvasnia annak, aki hajlamos a könnyezős nevetésre!
dr. schwanztomi – akkor és most
Novemberben kerül a könyvesboltok polcaira dr. Schwanz Tamás képviselő, playboy, többszörös családapa és twitterhős „dr. schwanztomi – akkor és most” című önéletrajzi könyve. Blogunk ebből az érzékeny, humoros, szókimondó és egyedi hangvételű műből szemezget.
A kígyómat Pista bácsinak hívom. De ez nem igaz. Nincs is kígyóm. A faszomat hívom Pista bácsinak. Andika, a szerkesztőm (istenem, micsoda nő, és úgy szopik, mint egy kisborjú) az összes faszt átjavította a kéziratban farokra, kígyóra, hímvesszőre vagy schwanzra. De hát én már csak ilyen vagyok: a szám mocskos, a rétesem túrós, de mit csináljak, ha egyszer ilyennek szeretnek a nők.
A kígyómat azóta hívom Pista bácsinak, mióta 8-1-re ikszeltünk a köcsög hollandusokkal. Nem mintha bajom lenne a köcsög hollandusokkal, a brüsszeli dílerem is egy köcsög hollandus, és úgy szopik, mint egy tizenkét éves – középkorú, szakállas pasi létére.
Előtte Janinak hívtam a farkamat, egy nem túl kedves kollégám „tiszteletére”, akire olyan mérges voltam, hogy miatta napjában többször is elvertem a Janimat, amíg úgy fel nem püffedt, mint Harrach Péter arca.
Előtte meg Viktornak hívtam sokáig. Hát az egy szenzációs történet volt!!! :-))) Még az első parlamenti ciklusban történt, hogy a péniszpumpámmal játszadoztam a frakcióülésen, miközben Viktorra vártunk. Amikor végre megérkezett, mit megérkezett, beviharzott, mindenki felpattant, én is felpattantam volna, de a péniszpumpa lerepült a farkamról és bele egyenesen Viktor szemébe. Majd beszartunk a röhögéstől. Készült is erről egy jó kis fekete-fehér kép, ami azóta bejárta az internetet. Viktor úgy röhög rajta, mint az állat. Ilyen fiatalos bulik mentek akkor a hőskorban. Ma már, ha péniszpumpába öltözve belépek valahová, az emberek általában kerülik a pillantásomat. Hiába, öregszem én is. De hát mit csináljak, ilyennek szeretnek a nők.
Amikor Viktor kizavart Brüsszelbe, először nehezteltem rá. A szemembe mondta, hogy egy hasznavehetetlen, ostoba farok vagyok, aki még ahhoz is hülye, hogy egzisztenciára valót lopjon magának. De hát mit csináljak, Viktor – fakadtam ki. Amikor ilyennek szeretnek a… Kuss – mondta gyengéden Viktor. Mi mindig olyanok voltunk, mint két bratyó. Letöröltem egy férfias könnycseppet az arcomról, hazamentem, kivertem magamnak, és másnap önként feliratkoztam a párt EP-listájára.
Kezdetben nem volt könnyű életem Brüsszelben. Brüsszel Luxemburg fővárosa, és mindenki belgául beszél. Elárulok egy titkot olvasóimnak: én nem beszélek belgául. Még egy titkot elárulok: semmilyen idegen nyelven nem beszélek. A nyelvet, az én nyelvemet legalábbis, másra teremtette a Jóisten. Igen, a nyalásra.
Fogalmam sem volt, mi lenne a dolgom Brüsszelben. Az első három hónapban tévedésből egy pornómoziba jártam a plenáris ülések helyett. Egy alkalommal, amikor felszólalásra jelentkeztem, megint elszabadult a péniszpumpa, erre mindenki elkezdett mindenfélével dobálni, a dildótól a felfújható ministránsfiúig, végül kiszállt a rendőrség, és csak a diplomáciai mentességemnek köszönhetem, hogy a fogdán nem vett feleségül egy szomáliai hadúr. (A nászéjszakát azért elháltuk. Úgy szopott, mint egy kisborjú.)
Az Európai Parlament nem olyan unalmas ám, mint amilyennek esetleg Magyarországról tűnik. Rengeteget lehet csajozni. A sok külföldi pina megőrül értem, én meg a pináért. A néppárti frakciót gyakorlatilag az első év végére gerincre vágtam. Amikor néha-néha beléptem, még a hatvanas, tisztességben megőszült kereszténydemokrata nyanyák is sikoltozva dobálták el a melltartójukat. A parlamenti könyvtárban utánaolvastam, hogy korábban egy francia képviselő tartotta a legtöbb megdugott képviselőtárs rekordját, kilencvenhattal. Én akkor már hetvenötnél tartottam és éreztem, hogy ez a rekord verhető a ciklus végéig. Így hát továbbléptem, és kivetettem a kapcsolati hálómat a frakció határain túl.
Így akadt horogra M. Krisztina (a nevét megváltoztattam). Kriszti nem csak a képviselői munkája során vadmacska. A hálószobában imád szerepjátékokat játszani. A kedvencünk az, amikor én beöltözöm lágerőrnek, ő meg felvesz egy egyszerű fehér inget sárga csillaggal, és az életéért könyörög. És úgy szopik, mint egy kisborjú. Nem akarok hencegni, de történetesen tudom, miről beszélek. A kisborjúk is megvesznek értem. Tehén, boci, bika, egyszer még egy inszeminátor is megvolt röptében, szegény pára azt sem tudta, mi történik vele. :-DDD
De vissza a képviselői munkára! Ötéves képviselői munkám során a legkeményebb diónak egy német képviselőasszony bizonyult. Egy gépipari konszern tulajdonosának az özvegye, egy konzervatív lapcsoport felügyelőbizottságának elnöke, számos német, francia és olasz kitüntetés tulajdonosa, de én láttam a szemén, amikor először találkoztunk és végigmért, hogy a hírem már megelőzött. Nem is csoda: a képviselői irodaház minden vécéjének minden fülkéjének minden falára fel van írva a nevem, a telefonszámom és a farkam mérete (most már az olvasóim előtt sem titok: 39 cm, és ez még csak a kerülete). A folyosón spontán beszélgetésbe elegyedtem vele. Mivel angolul csak annyit tudok, hogy Come on baby, light my fire, ezúttal is ezt dobtam be. Kezdetben kérette magát, de a vállánál fogva elkezdtem lenyomni, hát az egész testsúlyomat bele kellett adnom, hogy végre letérdeljen és megértse, hogy mi van. Hatalmasat ordítottam! A nyanya akkorát harapott a farkam hegyébe, hogy majd elájultam. De aztán később egy kávé mellett tisztáztuk a félreértést, és végül ő is úgy szopott, mint egy – kitalálják, micsoda?
Egy önéletrajzi könyv nem lenne teljes a családomról szóló történetek nélkül. Öt vagy hat gyerekem van, három vagy négy nőtől, attól függ, hogy kinek hiszünk, a DNS-tesztnek, vagy nekem. A hat gyerekből négynek szinte egész pontosan emlékszem a nevére, négynek pedig az arcára, csak nem tudom őket összekapcsolni. Van egy fiam (vagy lányom?), akinek az arca helyén csak egy sziluettet látok a lelki szemeimmel, olyat, mint amilyen a Facebookon van annak, akinek nincs profilképe. Lehet, hogy nem vagyok egy tökéletes apa, én ezt becsülettel vállalom, de a jó apák nem kaphatják meg a világ összes pináját, nem igaz?
Az első feleségemmel a jogi diplomám megszerzése előtt ismerkedtem meg. Nem is tudom már, melyik volt nagyobb kihívás számomra. A csajt tíz perc presszóztatás után megcsináltam, a jogi diplomám viszont két telefonomba került. Először Viktort hívtam fel, hogy hasson oda, másodjára pedig szintén Viktort hívtam fel, és megköszöntem neki, hogy odahatott. Viktor mindig is kemény, de igazságos főnök volt. Azt mondta, hogy az ő kormányában csak diplomások lehetnek miniszterek. Nekem nem volt diplomám, ezért intézett egyet. Bár mindenkinek ilyen főnöke lenne! De miket is beszélek, hiszen mindenkinek ő a főnöke!
A második feleségemmel akkor ismerkedtem meg, amikor az első feleségem már terhes volt. Apás szülést terveztünk, amiről részben elkéstem, mert tévedésből eggyel korábbi szülőszobába nyitottam be, ott megláttam azt a vajúdó asszonyt egyedül, és mit csináljak, ha egyszer nem tudnak ellenállni nekem a nők…
A második feleségem a titkárnőm volt, és éppen az asztal alatt bociztattam, amikor valaki behozta a stadion-beléptetőrendszer szerződését aláírásra. Csak aláfirkantottam a nevemet, aztán esküszöm, soha többet nem láttam sem a pasast, sem a beléptető-rendszert, sem a pénzt. Ezt Sanyi bácsinak is megmondtam, mármint nem a farkamnak, hanem a másiknak.
Szóval, nem vagyok fiatal (szigorúan „már” nélkül). És annyira örülök neki. 47 éves lettem, végre-valahára elmúltam fiatalnak lenni (azt hiszem, a kelleténél egy kicsit tovább tartott). Szeretem a szüleimet, szeretem a testvéremet, szeretem a gyermekeimet, szeretem a farkamat. Szeretem Erikát. Szeretem a városomat, szeretem a csapatomat, szeretem a barátaimat, szeretem a farkamat. Szeretem a hazámat. Szeretem a munkámat, szeretem a feladataimat, szeretem a kollégáimat, szeretem a farkamat. Szeretem az embereket. Szeretem a Rolling Stonest, szeretem Ambrose Bierce-t, szeretem a Halászkirály legendáját, szeretem a farkamat. Szeretem a dobostortát. És persze szeretem a farkamat.
Ez a könyv a szereteteim története. Túl vagyok egy arc- és egy farokplasztikán. Kicserélték a kettőt egymással, de ezt egy kívülálló gyakorlatilag észre sem veszi. Ami mára lettem, abban a fiatalság mint többen a kevesebb van benne. Ennek semmi értelme, tisztelt bíróság! Eredetileg azt írtam, hogy 47 éves koromra gyakorlatilag eggyé váltam a farkammal, de Andika azt mondta, hogy valami mélyebb, filozófikusabb önvallomásra van szükség.
Amennyire kihívásnak, annyira szórakozásnak is tartom az írást, különleges élmény és érzés újra végiggondolni mindazt, aminek részese lehettem. És végül is: miért ne? Ha csak még egy nő megbaszásához hozzásegít ez a könyv, már megérte.
Összefogást? Együttműködést!
Feladta: 2013, október, 25 Kategória: Uncategorized | Tags: összefogás, Békemenet, Demokratikus Ellenzék, együttműködés, közös miniszterelnök-jelölt HozzászólásAz Összefogást megteremteni tulajdonképpen nem nehéz olyan emberek között, kiknek “lábait” a pillanatnyi érdek “cipője” szorítja. … Kivéve Magyarországon? Az Együttműködés összegereblézése azonban ennél már sokkalta nehezebb feladat, mert ez már feltételezi, hogy egy hosszabb távú cél érdekében a résztvevőknek bizonyos ideig le köll mondaniuk egyéniségük, avagy személyes jogaik egy, vagy több szegmenséről, de tulajdonképpen nem lehetetlen. … Kivéve Magyarországon!
Ma reggel, a hosszú évek megszokása szerint, elkísértem két ifjabbik kölkömet az iskolába. Érdemes volt igyekezni, mert Orbán Viktor (Hoffmann Rózsa álnéven szerkesztett) “Köznevelési Törvény“-e értelmében, ha a gyerekek nem érnek be legkésőbb 7.25-ig, akkor “késésért” ellenőrző-elvétel és beírt figyelmeztetés a következmény. Azt, hogy a nebulóknak mi az ördögért köll már öt perccel fél nyolc előtt az iskolában tartózkodniuk ahhoz, hogy nyolctól megkezdődhessen a tanítás, azt inkább Viktorauzsikától kérdezze meg köznapi érdeklődő, de arra ne számítson, hogy okadatolt választ is kap.
Visszafelé egy olyan parkoló mellett haladtam el, melyet egy alig másfél kocsiszélességnyi szervízút köt össze a mindössze kétsávos, de nagyon forgalmas utcával. Itt arra lettem figyelmes, hogy terjedelmes kocsisor, azaz forgalmi dugó kezd tempós gyorsasággal kialakulni mindkét irányban. Ennek oka pedig az volt, hogy egy harmincas hölgy a szürke Fordjával megpróbált volna balra, nagyívben kikanyarodni az utcára, ámde ezt nem tehette, mivel a haladását egy a parkolóba szintén balra, nagyívben, az utcáról befordulni akaró fekete Mercedes megakadályozta. Az meg azért nem tudott befordulni, mert egy az utca másik irányából érkező fehér Opel jobbra, kisívben szintén ugyanoda akart bejutni, de nem tehette, mert a szürke Ford elállta előle az utat. Kialakult így a “rókafogta-csukafogta-róka” esete, amit a “Kresz” szerint az Opel-Mercedes-Ford sorrendben köllött volna megoldani, ha erre a fizikai adottságok (keskeny szervízút) lehetőséget teremtettek volna.
Az ilyen esetekre a közlekedési szabályok az úgynevezett “kölcsönös udvariasság“-ot, tehát az Együttműködést szokták javasolni, nevezetesen azt, hogy ehhöz hasonló forgalmi patthelyzeteket a törvény által biztosított elsőbbségről való lemondással oldják meg a résztvevők. Mivel majd’ három évtizede van jogosítványom, ráadásul a szocálpszichológia volt az egyik kedvenc tantárgyam, annak ellenére, hogy elvileg sietnem köllött volna haza, engedtem a “tudományos érdeklődésemnek”, megálltam és érdeklődve figyeltem az eseményeket.
Az első, körülbelül negyven másodperc a teljesen szokásos “Magyar Módszer” szerint zajlott le: a tetőmagasságnál feljebb csavart ablakokon keresztül folytatott mutogatások, ökölrázások, kivörösödött fejjel előadott, egy nemsiket számára is ajakról jól leolvasható anyázások, hülyepicsázások, bazzegolások kíséretében előadott, jogérvényesítési szándékok. A Ford egy picit előrébb, mire a Mercedes mégelőrébb, arra meg az Opel mégbeljebb, s így egyre kezelhetetlenebbé vált a helyzet. Közben pedig az utca mindkét irányából egyre nagyobb kocsisor dúzzadt fel … lehettek úgy összesen harmincan is, akik három autóstársuk kokaskodása mián rostokolásra kényszerültek.
Ez a három delikvens talán még most, jó három órával az esemény után is egymás IQ-ját “dícsérgetné”, ha a Mercedes mögött bő három méterre álló piros Daewoo, ránézésre ötvenes sofőrje meg nem unja a dolgot és ki nem száll az autójából. De kiszállt, majd odasétált a Mercedeshez, udvariasan megkocogtatta a vezetőoldali ablakot és a nálánál úgy húsz esztendővel fiatalabb autóstól megkérdezte, hogy “Mondja fiatalember! Mi lenne, ha maga hátrébb tolatna egyetlen métert, akkor a Ford ki tudna kanyarodni, az Opel meg befelé, s így a maga számára is szabaddá válna az út? … Mi meg végre mehetnénk a dolgunkra!“. A mercedeses pasas kevés ideig tanakodott, felmérte a daewoos és a közötte lévő (na nem az életkori, hanem a testméreti) különbséget, majd bólintott, visszafarolt vagy másfél méter (még így is maradt a Daewooig ugyanannyi), a Ford kikanyarodott, az Opel meg be, utána pedig ő is. A dugóhelyzet pedig meg lett oldva … egy de facto kikényszerített “kölcsönös belátás“-sal! … Azaz Együttműködéssel? … Összefogással?
Amiért ezt a teljesen hétköznapi, forgalmi helyzetet megemlítettem, az az, hogy ez eszembe juttatta azt a purparlét, amit a “Demokratikus Ellenzék” október 23.-i “közös” tüntetésére meghívott pártszónokok és a közönség egymással művelt. Ott ugyanis néhány rétor (Gyurcsány, Kuncze és Fodor) joggal vetette fel a kérdést, hogy ők és pártjaik/támogatóik miért, és egyáltalán milyen címen lettek kirekesztve az MSZP és az E-PM által előző nap aláírt választási megállapodásából? Ez a két szervezet ugyan honnan veszi magának a jogot, hogy ők döntsék el: mi számít az Ellenzéken belül “mainstream”-nek (ők) és kinek köll ebbe önnön individuumát feladva betagozódnia (többiek)? Ahogyan azt az Első Világháború orosz frontját hivatásos katonaorvosként megjárt anyai nagyapám egyik kedvenc vicce is mondta: “Őrmester: ‘Miért kell a katonának meghalnia a Császárért és a Királyért?’. Baka: ‘Igaza van az Őrmester Úrnak: miért?!’“.
Szóval miért is “jóval hitelesebb” mondjuk az a Magyar Szocialista Párt, amelynek élén egy olyan fiatalember áll, aki eleddig inkább a párton belüli helyezkedésben, mint az államférfiúi megnyilatkozásaiban tűnt ki? Amelyik párt még ma is a kebelén melengeti a puchszekeresbajaszanyikat, azokat, akik nem csak hátba szúrták a volt pártelnök-miniszterelnöküket, de a (jobber oligarchákkal is folytatott) mutyizgatásaikkal kétharmadig gerjesztették az általuk ma lekűzdendőnek tekintett Orbánpártot? És ezért miért is a gyurcsányahibás? Az a Gyurcsány, aki anno a pártfinanszírozási törvény megváltoztatásával megpróbálta kihúzni az országra rátekeredett korrupció-kobra méregfogát, de azt a “Bal” és a “Jobb” teljes szándékközösséggel, ha tetszik: mintaszerű Összefogással akadályozta meg? Az a Gyurcsány, aki a 2006-os választási kampányban, a televíziós nyílvánosság előtt mindössze 60 másodperc alatt bizonyította be Orbánról, hogy csak egy felfuvalkodott Paprikajancsi, aki annyit (se) ért az ország kormányzásához, mint tyúk az ábécéhez? (Ha valaki feledte volna, hát itt a video! Érdemes talán ismét megnézni és pláne összehasonlítani az akkori Orbán szövegét a mai tetteivel!) Hogy ezek után úgy Orbán, mint az MSZP megsemmisítendő ellenségnek tekintette a volt miniszterelnököt, azt megértem, de miért játszik ebből az (oligarcha)kottából a Bajnai-féle E-PM is? Ennek ugyan mi az értelme?
Krémer Ferenc szociológus-politológus, aki részt vett az Ellenzék október 23.-i összejövetelén, a 168ora.hu-nak adott minapi interjújában azt mondta: szomorú ugyan, hogy az Ellenzék még mindíg egymással vagyon elfoglalva, de ez nem baj, mert ugyan már nagyon szorít az idő, ám inkább most tisztázzák a maguk közötti ellentéteket az egyeztető tárgyalások újranyitásával, mint majd a kormányzati felelősség nyakukba vétele után! Javasolta továbbá, hogy az Összefogás (amit Mesterházy beszéde alatt a tömeg kórusban követelt!) tűnjön ki abban, hogy egy közös Miniszterelnök-jelöltet állítanak! Igaza van és egyszerűen nem hiszem el, hogy ne lehetne ilyet találni! Nekem már régi vesszőparipám ugyan, de ismét leírnám: lehetne ő esetleg és netalántán Vitányi Iván?
Tisztességéhez, demokratikus elkötelezettségéhez, bölcsességéhez és hatalom-nemvágyásához kétség sem férhet! Ráadásul őt vajon miféle karaktergyilkos propagandával kezdhetnék ki a szokásos oligarcha-pártiak? … No, de ilyesfajta belátást, a karriervágynak az ország érdekében történő ideiglenes felfüggesztését ugye el sem várhatjuk a Feltörekvő Negyvenesektől?!
Sokszor hallom azt is, hogy a “Baloldal” egyik legnagyobb hibája, hogy nem nyújt rendszeresen megélhető közösségi élményt a szimpatizánsainak. Ellentétben a “Jobboldallal”. Lehet, hogy ezeknek az embereknek igazuk van, de a “Baloldal” szavazói abban különböznek(?) a többiektől, hogy talán képesek az önálló véleményalkotásra és nincs szükségük semmiféle nyájközösségre ahhoz, hogy tudják: hun lakik a Jóisten és ki is szarik a fejükre?! Gondolom, az ilyen kritikákat megfogalmazók mégsem arra gondoltak, hogy a demokratikus ellenzék is olyan békemeneteket szervezzen, amelynek eredeti változatában az ehhöz hasonlók vállalnak főszervezői szerepet (a roppant találó és a nevezetthez hasonlatos “meme”-ért köszönet “szarvas” kollégának!):
… Ha igen, hát akkor talán nekik kéne elgondolkodniuk a saját elméleteiken, mint nekünk!
Van még idő, ha ugyan már kevés is! A mondás szerint ugyanis “A folyón akkor kell átkelni, ha odaértünk!“. … Csak nehogy a parton maradjunk, mint a kidobott halak, levegő után tátogva!
… és ezt …
… szendamondja!
Az Orbán-beszéd (eredeti változat)
Feladta: 2013, október, 24 Kategória: Uncategorized | Tags: Békemenet, beszéd, október 23., Orbán 2 hozzászólásOrbánnak igaza van! Most már nem a Külső, hanem a Belső Ellenség a “Haza” Legfőbb Kártevője. Olyannyira igaza van, hogy a saját belberkeiben is akadnak árulók, szabotőrök. Közülük az egyik tegnap már arra vetemedett, hogy a szendamondjának kiszivárogtassa az október 23.-i, miniszterelnöki beszéd azon, eredeti vázlatát, melyet személyesen a Kedves Vezető a saját kacsóival vetett papírra!
Hát, szevasztok Nép!
Örömmel látom, hogy a legutóbbi vonulgatás óta fikarcnyit sem javult a felhozatal: ugyanazok a csökött arcok, mint legutóbb. Bár mintha most kevesebben lennétek és nem látom a lengyel vendégmunkásokat sem. Na mijafasz vagyon? Elfogyott a narancs-segély, vagy ellustult a Szervező Gárda? Netán a lengyelek nem értek rá? … Na mindegy, de jobb, ha tudják az Illetékesek: ennyivel még nincs elintézve a dolog! Nyílvános kivégzések lesznek a nem közpénzekből épülő stadionom kellős közepén!
De térjünk vissza a Lényegre!
Tudom, hogy most itten nékem valamiféle ötvenhatos dumát kéne levágnom, amiből aztán szépen ki lehet kerekíteni a rezsi- és szabadságharc fontosságát, de bevallom nektek őszintén (most, először és utóljára!), hogy kurvára leszarom a történelmet! Engem ez az egész historizálás csak annyira érdekel, hogy abból mennyi hasznot tudok magamnak kihajtani most, meg a közeljövőben. Pont úgy, ahogy az első sorban menetelő Szervezőket is. Őket ugyanis csak az érdekli, hogy mennyi hasznot húzhatnak a hátsóbb sorok hülyéiből, meg a tőlem kapott baksisokból. Az előbbiek azok, akik már “jól jártak”, az utóbbiak pedig azok az agyalágyult idióták, akik felülvén úgy az általam fizetett ingyenbuszokra, mint az egyébként vérhülye propagandámnak is, itten vánszorognak.
De hát mindenki azt kapja, ami neki jár, s ahogyan azt az én miniszterelnökségi államtitkárom is oly’ találóan mondotta volt: mindenki annyit ér, amennyije van. A Szervezőknek például azért van csilivili jövedelmük, mert zokszó nélkül nyalják ki a seggemet, a résztvevőknek meg azér’ nincsen semmijök, mert mindent elhisznek a Szervezőknek, meg nekem is. Például azt, hogy: az én seggemből süt a Nap, és én fingom a (keleti) passzát-szeleket; hogy szinte vagyontalan vagyok és amim van, azt az emúthuszonhárom év politikusi fizetéséből takarékoskodtam össze (plusz a háztartásbeli feleségem által kapott családi pótlékból és az adókedvezményből); hogy minden politikus tolvaj, hazug és csaló, kivéve engemet; hogy ha bárki engem bírálni merészel, az az egész országot becsteleníti meg.
Na, ezért örülök annak, hogy a legutóbbi menetelgetés óta nem változtak az arcok. Ilyen birkanyája egyetlen, országvezető politikustársamnak sincs az egész világon bár, ha pontos akarok lenni (akarok a fenéket!), Észak-Koreát talán megemlíthetném, mely már a demokráciában és polgárosodottságban el tudta érni azt a szintet, amit Magyarország. … Igaz, nekik ehhez évtizedek kellettek, én meg az egészet megcsináltam néhány esztendő alatt. … Ebből is látszik, hogy milyen zseniális vagyok, ti meg mennyire hülyék!
Ha holnap az jelenne meg a Magyar Hírlapban, avagy a Nemzetben, hogy én egyetlen nap alatt kétszer számoltam el végtelenig, meg vissza is, elhinnétek? Hát persze! Erre vagytok ti mindnyájan idomítva: az újságíró, hogy leírja ezt az állatságot, az olvasó-menetelő meg hogy ezt hithűen hírdesse is úton-útfélen! Ezért osztán ne csodálkozzatok azon, hogy baromira lenézlek titeket. Jobban, mint az ellenzékieket (akiket én és éppen ezért ti is le szoktatok kommunistázni, pedig igazából nem ők, akik itt állampárti diktatúrát és bolsevizmust akarnak kiépíteni, hanem én a ti segítségetekkel!), mert azoknak még van némi agyuk is és nem csak az én hazudozásaimat nem hajlandóak vakon elhinni, de még azt sem, hogy a sajátjaik szerint az “összefogás” valójában a különállásban valósulhat meg!
De most azonban már tényleg térjünk a lényegre!
Ez pedig az, hogy jövő tavasszal választások lesznek, s ha azt minden létező törvénycsalásom ellenére elbuknám, akkor ti lesztek a hibásak! Azért pont ti, mert én nem lehetek az, hiszen ez a pártnak álcázott , belülről nettó maffiaként, kívülről meg egyházként működő szervezetem alapelvei szerint lehetetlen. Én egy tévedhetetlen és tökéletesen tehetséges politikus vagyok, kinek szavára az egész világ figyel. … Szerintetek, de igazából ez úgy van, hogy ha én mondok valamit Odakint, akkor titeket meg körberöhögnek Idebent, mert ugye a szeméteu szerint egy ilyen idiótát, mint én csak nálánál nagyobb idióták lehettek képesek korlátlan hatalomra emelni!
De már megint eltértünk a lényegtől, s ezért persze csakis ti lehettek a hibásak!
Ez a lényeg pedig az, hogy kezdjetek baromi szorgalmasan kampányolgatni, mert ebből bukta lesz! Márpedig ha én bukok, akkor ti is! Nekem nem lesz több (tőletek) ellopandó pénzecském, ti meg a következő békemenetre utazhattok a saját költségeteken. Hát ezt akarjátok? Hát nem kellemesebb a Köz pénzéből utazgatni, mint a sajátotokból? Az igaz ugyan, hogy a Köz pénze tulajdonképpen a sajátotok, de ez ne érdekeljen titeket! Azért ne, mert engem se. Márpedig ami szerintem lényegtelen, az ugye szerintetek is az, hiszen milyen szépen elhittétek, hogy jobb stadionokra kőteni a lovettát, mint például a saját gyerekeitek, unokáitok oktatására!
Szóval, csak így tovább! És ha megint nyerek, megígérem nektek, hogy a Belső Ellenséggel is kíméletlenül le fogok számolni! Elébb a kommensita, ballibás Ellenzékkel, aztán meg veletek is!
Hogy veletek miért?
Hát azért, mert ha elfogyott a Párton Kívüli Ellenség, akkor a Párton Belülivel szokás leszámolni!
Ezt tanította nekem az a történelem, ami sem titeket, sem pedig engemet igazából nem is érdekel!
Na, harcra fel! Ez lesz a végső … számotokra … is!
Orbano Ui beszélt!
Feladta: 2013, október, 23 Kategória: Uncategorized | Tags: Békemenet, beszéd, Orbán 4 hozzászólásAz alábbiakban a Miniszt…, akarom mondani Orbá… Na jó! Teljesen őszinte leszek: egy elvetemült, magából kivetkőzött, közpénztolvaj, súlyosan szocio- és pszichopata Emberszabású október 23-a alkalmából elmondott beszédéről szóló beszámolót tenném közzé … kevés kommentel! (forrás: nepszava.hu)
Orbán kampányol: Ezek lövetnének, úgyhogy mindenki álljon hadrendbe!
“Viktor-Viktor”. Orbán mosolyog és hajlong, csöppet rekedten köszönti Magyarország polgárait és a határon túli magyarokat egyaránt, sőt, az egész világ szabadságszertőihez szól. És máris mondja, hogy október 23.-án helyesen és illően kalapot emel Magyarország előtt, pontosabban azon pesti lányok és srácok előtt, akik szembeszálltak azzal a kommunizmussal, ami semmitől sem riad vissza. De a világra szabaduló apokalipszis, a nemzetközi szocializmus lába alatt megremegett a talaj, amikor Magyarország leverte a vörös csillagokat. De a miniszterelnök szerint mindenképpen tenni kellett valamit, mert mindenki tudta, hogy ha tovább él és uralkodik e földön a szovjet rezsim, semmi nem marad, ami magyar – mert már kötésig süllyedt az ország a nagy szovjet masszába. Úgyhogy az akkori magyarok megtették – a halál kockázatát is vállalva -, amit megkövetelt a haza.
Szépek, bátrak és oly’ fiatalok voltak, helyettünk haltak meg, helyettünk kerültek börtönbe – magyarázza a miniszterelnök. Három és fél ezer szabadságharcos veszett oda, 20 ezer ember sebesült meg, 228 embert végeztek ki, tizenhárom ezer embert internáltak. De cserébe Orbán szerint a szovjet megszállás legsötétebb korszakában is felemelhették fejüket a magyar emberek.
A magyarok háromszor rúgták le magukról a kommunizmus igáját: 1919-ben, 1956-ban és 1989-ben. És bizony, soha nem a szabad világ segített, hanem a magyarok saját erejükből változtattak, és mindig kitartottak, kibírva negyven évet a szocialista rendszerben, kibírták a bedeszkázott égboltot, a lezárt határokat, mindent. És amikor eljött az idő, egy év alatt felőröltük a kommunisták uralmát – vált többes szám első személyre Orbán Viktor, akiről éppen most mondták a demokratikus ellenzék demonstrációján, hogy ifjú demokratából újkommunista lett. De a kormányfő nem erről beszél, hanem arról, hogy 1989-ben e téren (a Hősök terén) “vertük” bele az utolsó szöget a kommunisták koporsójába.
Pedig a sors könyvében az volt megírva, hogy a szovjet birodalom ellen nincs mit tenni. Csakhogy a magyarok Orbán szerint úgy hiszik, összefogásukkal és vérükkel átírhatják a sorsot.
Aztán a múltról a jövőre ugrik Orbán, és megígéri, hogy megmondja, mit kell tenni azért, hogy az legyen, amit “szeretnénk” (azaz, amit ő akar). És máris jön a külső ellenség képe, valamint a külső ellenséget segítő magyarok kárhoztatása, meg annak felidézése, hogy a szocialisták lovasrohammal verték szét a Fidesz tüntetőit. És Orbán biztos benne, hogy ismét a jobboldali demonstrálók közé lövetne a baloldal, amelyik egyébként a magyarokat a nemzetközi pénzipar, a gyarmatosítók kezére adta. A baloldal emberei a pufajkát öltönyre cserélték és a tovariscst tovariscsra cserélték. (Például Putyin elnökre, akivel Orbán kötött megállapodást.) De a magyarok, Orbánnal az élen, nem hagyták magukat, és világnemzetté tették országukat, és a magyar földet végleg magyar kézbe adták (azaz a Fidesz szívének kedves vállalkozók kezébe). Úgyhogy mindjárt itt a valódi felszabadulás.
Ennek szellemében Orbán az összes hazugságot és trükköt le akarja leplezni, mert nem elég jól kormányozni, 2014-ben le kell győzni mindenkit, ha a rezsicsökkentést meg akarja védeni az ország, úgyhogy szerveződni, jelentkezni, és csatlakozni kell, hadrendbe kell állítani a csapatokat, hogy végre a Fidesz befejezhesse ’56 munkáját.
***
Hogy ki is lövetne itt kire, meg hogy ki és hogyan fejezné be itt “’56 munkáját” … hát azt inkább hagyjuk. De hogy ott, ahol ez a … khm … politikus “beszélt” nem repültek a paradicsomok és a tojások (két-három paprikával együtt … úgy jó a lecsó!), az meg a … khm … “magára büszke” magyar nép szégyene!
Ahogyan az is, hogy egy ilyen Alak a vidéki iskolaszék tagságánál, meg a tyúkpörügyvédnél jóval többre vihette!
… és ezt …
… szendamondja!
PS: A Pfujjgyurcsány beszéde ugyanakkor, de máshol:
Gyurcsány Ferenc szerint majd csak látszólag beszél politikáról, igazából az erkölcsről szól a mondandója. Úgyhogy a DK elnöke mondja is rögvest: ha így folytatja az ellenzék, jövőre veszíteni fog, és ezzel elbukik a szabadság ügye. Gyurcsány ismeri Orbánt, így tudja, hogy ma az országot egy hazug gazember vezeti. De ezt már elmondták ezerszer, ahogy azt is, hogy Orbánnak mennie kell. Úgyhogy az a kérdés, hogy ennek ezeregyedik kimondásával mire mennének? Hiszen ahhoz, hogy legyőzzék Orbánt, az ellenzéki pártoknak a saját rossz szokásaikat, pártoskodásaikat, stb. kell legyőzniük, és engedve a választók akaratának, össze kell fogniuk – nem kicsit, nagyon. A kormányt egységes ellenzéki blokkal kell legyőzni. De az egység legnagyobb ellensége az ellenzék saját maga: személyes ambíciók gátolják az egységet, azaz emberek képtelenek egy-egy posztot feladni, miközben az ’56-os forradalmárok életüket adták a hazáért. Úgyhogy Gyurcsány szerint komolyan kell venni a mondást, miszerint mindent meg kell tenni Orbán bukásáért és azért, hogy egy polgári, befogadó haza legyen Magyarország. Úgyhogy immár nem elég beszélni az együttműködésről, hanem együtt kell működni. Ennek szellemében az ellenzéknek közös vezetőre van szüksége – nem nyolcra, hanem egyre, aki győzelemre vezeti a demokratikus pártokat. És Gyurcsány nyomban mondja, hogy ő nem a személyes ambíciói miatt küzd, de ha kell, azért felszántja az országot jobbra és balra. Ja, és a választókerületekben tényleg csak egy jelölt induljon. Úgyhogy az ellenzéki erők kezdjék újra a tárgyalásokat, mert a most élő megállapodások nem demokratikusak.
A pofátlanság ha fájna …
Feladta: 2013, október, 23 Kategória: Uncategorized 4 hozzászólásEgyes vélemények szerint azt, hogy mi számít elmebetegségnek, csupán a létszám dönti el. … Egyetértek! … És mi számít pofátlanságnak? … A Kétharmad? … Igen!
Egyik legújabb kedvencem, a “mutyimondo” (hírleveleire az atlatszo.hu portálról lehet bejelentkezni!) jóvoltából nyílt alkalmam arra, hogy elolvassam az alábbi cikket. Felindulásom okán (én még képes vagyok erre!), pusztán egy rövid kommentet fogok hozzáfűzni!
Hogy van ez? Orbán akadémiája nem közpénzt kapott
Bár látszólag nagyon hasonló a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlása és a látványsportok támogatása után járó társasági adókedvezmény rendszere, utóbbi mégsem közpénz, így Orbán akadémiáját nem vizsgálja az Állami Számvevőszék.
Varju László, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője firtatta a gazdasági minisztertől: mikor várható, hogy az Állami Számvevőszék vagy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI), mint a költségvetési források felhasználásának ellenőrzésére hivatott szervek, vizsgálatot folytatnak Orbán Viktor személyes hobbi-intézménye, a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia működésével kapcsolatban. A honatya arra hivatkozott, hogy a KEHI ellenőrzi a Magyar Gyermekonkológiai Hálózatot, ezzel egy időben pedig a NAV zárolta a Hálózat számláit, mivel szerintük szabálytalanul használtak föl közpénzt. Ez a közpénz a személyi jövedelemadókból fölajánlott 1 %-ból származik.
A képviselő szerint amennyiben az egy százalékos felajánlás közpénznek minősül, úgy a gazdasági társaságoktól az adó terhére nyújtott sporttámogatás ugyancsak közpénz. Ebben az esetben közpénznek minősül például a felcsúti fociakadémia működéséhez és stadionépítéséhez gazdasági társaságok által nyújtott sporttámogatás csakúgy, mint a Fővárosi Közgyűlés által tervezett nyolcmilliós szponzoráció is. A képviselői logika szerint a miniszterelnök valótlanságot állított, amikor kijelentette: a felcsúti stadion kizárólag magánadományokból épül.
A nezetgazdasági minisztérium parlamenti államtitkára, Cséfalvai Zoltán szerint ellentmondásról természetesen szó sincs. Mert bár – állítjuk mi – a végeredmény a két adományozási formánál kísértetiesen hasonlít – vagyis az adózó által egy szervezetnek jutatott összeg hiányzik a költségvetésből -, a kormányzati logika szerint a két folyamat össze sem hasonlítható. Cséfalvai hosszan kifejti, hogy az szja egy százalékának felajánlása mindenkire egyaránt kötelező adóbefizetés egy részének sorsáról rendelkezik, vagyis az összeg befolyik a kincstárba, majd az adóalany utasításának megfelelően vándorol tovább a megnevezett alapítványhoz.
Ezzel szemben a látványsportok – mint bármilyen tevékenység – céges támogatása mindenig az adott vállalat önkéntes döntésén múlik. Ehhez az államnak – így az államtitkár – semmi köze nincs. Azonban a kétharmad annyira fontosnak tartja a látványsportokat, hogy a fenti, önkéntes támogatást utólag adókedvezménnyel honorálja. Vagyis az adomány és a társasági adó kedvezménye nincs szoros összefüggésben – a kormányzati álláspont szerint. Ennek következtében – bár éppen az adomány összegének megfelelő tétel hiányzik a költségvetésből -, az mégsem minősül közpénznek, így tehát a felcsúti akadémiát és a stadionépítést senki nem fogja ellenőrizni.
Túl azon, hogy szerintem “Cséfalvi“-nak híjják ezt a pasast, szeretném megállapítani: függetlenül attól, hogy mi is valójában a családi neve, a merevgörcsös kínban fetrengene … ha a pofátlan hazudozás fájna!
… és ezt …
… szendamondja!
Igazság és Valóság
Feladta: 2013, október, 22 Kategória: Uncategorized | Tags: Baja, igazság, rendőrség, szavazás, valóság, video 2 hozzászólás“Most nekem hiszel, vagy a szemednek?” – teszi fel a kérdést a rajtakapott viccbéli férj/feleség a párjának, akinek így tulajdonképpen döntenie kell az “Igazság” és a “Valóság” között. … Tegnap óta már tudjuk, mi az “Igazság” az elhíresült “Bajai Videó” ügyében …
A Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy lezárta vizsgálatát az elhíresült “Bajai Videó” ügyében. A nyomozás során azonosították, majd kikérdezték a szereplőket, s ennek alapján bizonyítást nyert, hogy a “hvg.hu” által közzé tett felvétel október 15.-én, azaz a megismételt bajai önkormányzati választás után két nappal készült, maga a jelenet pedig megrendezett, beállított volt. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a felvétel egy okostelefonnal készült, azt átmásolták egy CD-re, s ezt vette át később a Magyar Szocialista Párt egyik meg nem nevezett alkalmazottja.
… és ami mögötte van.
– Te Gazsi, én úgy unatkozom. Csináljunk valami jó heccet, mondjuk egy hómvidejót.
– Nem rossz ötlet Jenci! Szóljak a Katinak meg a Zsuzsinak?
– Áh, inkább a Zsigának, a Lajosnak, meg az öccsének.
– Elmész a fenébe Jenci! Hát mit képzelsz te?! Én nem vagyok “olyan”!
– Jaj, te buti! Tudom én, hogy te nem vagy “olyan”, de mondtam én egy szóval is, hogy szexuális videjót kéne csinálni?
– Hát milyet?
– Választási csalásosat.
– Hű de jó! … Tudod én már nagyon régóta szerettem volna csinálni egy ilyen választási csalásos videjót, de sosem tudtam, hogy hogy kezdjek hozzá. Mi az ötleted?
– Szóval az lenne itten a sztori, hogy te, a Zsiga …
– Milyen “Zsigó“?
– Nem “Zsigó”, hanem “Zsiga”, te süket! … Szóval Te, a Zsiga, a Lajos, meg az öccse lennétek a szavazatukat árusító cigányok.
– No, ez nem lesz nehéz, van benne gyakorlatunk. És tovább?
– Én meg a vásárlással megbízott cigány csávó. Érted?
– Igen.
– Na szóval ti beültök e mögé az asztal mögé, én meg belépek a szobába, köszönés nélkül belebaszom magam a székbe és elkezdem nyomni a vakert.
– Milyen vakert?
– Hát, hogy adok nektek fejenként ötvenezret és tíz mázsa tüzifát, ha a Fideszre szavaztok, a Zsigó meg elintézi, hogy ne kössék ki tőletek a vizet, meg a vellanyt.
– Mán hogy tudna ilyesmit elintézni a Zsiga?
– Nem a “Zsiga”, hanem a “Zsigó”, te sükedék! … Az a cukrász. … Na, csak tudod kiről beszélek.
– Ja, ja!
– Na, szóval tik meg neki álltok elküldeni engem az anyámba és aszondjátok, hogy nem hiszitek tik egyetlen szavamat sem, mert már a múltor is át lettetek baszva. Hiába szavaztatok le rendben a fideszesre, a beígért ötven helyett csak egy tizest kaptatok …
– Hát, ez télleg így vót.
– Ne pofázz már folyton közbe! … Szóval erre én aszondom nektek, hogy ez sajna télleg így vót, de most mán nem így lesz. Hogy bizonyítsam a jószándokot, ki is baszok az asztalra kétszázezret …
– Honnan veszel te annyit?
– Mondtam már, hogy ne pofázz folyton közbe! … Majd valami játékpízt szerzünk valahonnan. … Na szóval kibaszom a zsét az aztalra és aszondom, hogy ez csak kártérítés a mútkoriért, s kaptok még többet is, ha minden rendben lesz. Ekkor tik még vonogatjátok kicsit a vállaitokat, meg aszondjátok, hogy tik legszívesebben a Melindára szavaznátok, mire én meg felhomályosítalak benneteket arról, hogy az nektek nem lénne jó biznisz, mert csak a Zsigó tud ilyesmiket elintézni.
– A Zsiga?
– Nem a “Zsiga”, hanem a “Zsigó”, te lökedék! … Na, megcsináljuk?
– Csináljuk, de nincsen kameránk.
– Azzal ne törőggyél. A Zsótinak van egy faszányos okosfonja és ő mán csinált ilyesmit azzal.
– Egy ilyen kamuvideót?
– Aha. A mútkór valami Lézeri nevű, dunántúli fideszes mandró megkérte, hogy csináljon róla egy titkosnak látszó videót, amint ő éppen kokózik. Persze csak porcukor volt, a coccik meg jól lukra futottak.
– És tényleg csak porcukor volt?
– Nem mindegy? A doki, meg a zsaruk aszondák, hogy az vót, a többi meg le van szarva. Mit foglalkozó vele? … Na, megcsináljuk?
– Hát, csináljuk, de Jencikém … ha mán a zsaruknál, meg a cocciknál tartunk: ha ez a kezükbe kerül, nem lesz abból nekünk valami nagy bajunk?
– Áh, semmi. A felvételt áttesszük cédére, s ha arra kerül a sor, hát majd megállapítják róla, hogy csak másolat, tehát nem eredeti, s a zsernyákok pedig ejtik az egész ügyet.
– Ezt honnan tudod?
– Utána néztem a dolognak. Úgy húsz éve történt, hogy néhány egyenlilába bújtatott náci szétordította a köztársasági elnök beszédét, amit meg egy “Egyenleg” nevű banda videóval fel is vett. Ebből osztán pör lett, s az akkori kormányzók addig szórakoztak azzal, hogy a kazetta nem eredeti … nem a “muszter” volt a “maszter“, … vagy talán fordítva? … no mindegy is, a lényeg hogy a bíróságon bebizonyították: az amit több ezer ember személyesen is látott, meg sem történt.
– Bazze, hogy ezek milyen ügyesek vótak! A mútkó nekünk is jól jött volna egy ilyen mustármester-kavarás, amikó a benzinkútról megbugáztuk azt a kocsit … a kamera meg felvette az egészet.
– Ezér nem vagy te politikus Gazsikám! … Na, csináljuk a dógot?
– Csináljuk! Te szólj a Zsótinak én meg előkerítem a Zsigát, a Lajost, meg az öccsét. De igyekezni köll, mert az öregem meghagyta: estig vágjam fel a fát, amit a Zsigótól kaptunk!
– A Zsigától tik fát kaptatok?
– Nem a “Zsigától”, hanem a “Zsigótól”, te hülye! … Tudod, az a cukrász.
Általában így múlatja az időt néhány unatkozó roma ma, Abszurdisztánban. A rendőrség szerint ez itten a teljesen életszerű. Aki meg nem hiszi, hát az járjon utána!
… és ezt …
… szendamondja! …
És akkor most szavazzunk!
szendamondja 