Pont a Viktor!

Az “utca” nyomására lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Mi, az oláhokkal szemben “kultúrfölényben” lévő magyarok pedig ölbe tett kézzel tűrjük, hogy egy velejéig korrupt, cinikus, súlyosan pszicho- és szociopata alak miniszterelnökösködjön fölöttünk. … Pont a Viktor!

A nép akaratára hivatkozva lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Ez előbb-utóbb az “utca” nélkül is bekövetkezett volna, hiszen a miniszterelnök feje fölött már hónapok óta gyülekeznek a viharfelhők. A román kormánytól független korrupció-ellenes hatóság ugyanis azzal vádolta meg őt, hogy még politikusi pályafutását megelőzően, ügyvédként pénzmosásában és okirat-hamisításokban vett részt. A több tucat halálos áldozatot követelő bukaresti diszkótűz tehát inkább csak egy szikra volt, ami belobbantotta a mindent átszövő korrupció miatt már nagyon dühös román közvélemény kedélyállapotát.

Minálunk, az oláhokhoz képest “kultúrfölényben” lévő magyaroknál ilyesmi elő nem fordulhat! Nem csak azért, mert itt nincs olyan független bűnüldözői szervezet, amely címre és rangra való tekintet nélkül kivizsgálna minden korrupciós gyanút (nincs is reá szükség, hisz Polt Péter intézkedik!). Nem csak azért, mert a Pontáéhoz hasonló vád a mi miniszterelnökünket soha nem érheti (hiszen Orbán életében nem dolgozott sehol, minden disznóságát politikusként követte el!). Hanem azért sem, mert minálunk, ha van is népi felháborodás az egyre pofátlanabb lenyúlások/urizálások láttán (még az ún. “jobboldalon” is!), nincs senki és semmi, ami ezt általános tiltakozássá szervezné, azaz lemondatásra, generális változtatásra alkalmas társadalmi erővé fókuszálná.

Kik tehetnék ezt meg? Például a magukat demokratikusnak nevező ellenzéki pártok. Ámde róluk nem csak az amerikai helyettes államtitkár állapíthatta meg egy rossz hangulatú, szeptember végén, Budapesten létre jött találkozón, hogy ötlettelen, koncepciótlan béna alakok, hanem mi is, már sokkal, de sokkal korábban. Abból mondjuk, hogy az elmúlt néhány esztendejük szinte minden napját a kicsinyes belharcaikkal, a pár mandátumnyira fogyott moslékos vödör környéki lökdösődéssel töltötték ki. Nem volt olyan nemes ügy, melynek érdekében képesek lettek volna az őszinte, tehát tartósabb összefogásra (lásd pl. a 2014-es “választásokat”!). Eszükbe sem jutott, hogy feltüzelve a népet, megszervezzenek egy társadalmi mozgalmat. Ehelyett csak pótcselekvések voltak. Semmire való bizottságozdizással, ostoba és hatástalan nyilatkozgatásokkal. Totálisan elhiteltelenítve azt, amit “pártpolitizálásnak”, sőt, egyáltalán “politizálásnak” neveznek.

Közbevetőleg:

A fentebb említett találkozón, az egyik nagytudású “demokrata” szerint az Orbán-rendszert csakis külföldi segítséggel lehet leváltani, a másik szerint pedig kizárólag egy palotaforradalom végezhet a Diktátorral. Túl azon, hogy ha az utóbbinak van is valamennyi realitása (az előbbinek semmi!), nem történne más, mint hogy a Maffia szépen elrendezi a dolgot házon belül, s legfeljebb csak annyi változna, hogy új nevekkel köllene megismerkednünk. … Nemde?!

Jöjjenek a civilek? Igen, a nép Orbán által meg nem bolondított többsége ezt várja! Ámde itt rögvest két csapda is az útjukat állja. Legálisan meneszteni Orbánékat csakis választásokkal lehet. Azon meg a meghekkelt “törvények” szerint csakis pártok indulhatnak. Tehát ehhöz elébb alapítani kéne egy ilyet, ami meg egyenlő a (párt)politizálással, az pediglen ugyi “pfúj!”. A másik, hogy amint egy-egy mozgalom kezd megerősödni, népszerűvé válni, rögvest megjelennek környékén azok az alakok, akik osztán igyekeznek mihamarább azt elhitelteleníteni és/vagy széttrollkodni (így járt például a nemrég díjat kapott netadó-ellenes mozgalom, vagy a “feketepólós” Sándor Mária részvételével megalakított Független Egészségügyi Szakszervezet).

Marad így a várakozás a “Szikrára”. Arra, ami majd belobbantja az általános elégedetlenséget, a generális csömört, undort. Ez a románoknál egy diszkótűz volt, ami utcára vitte a népet, s amelynek ma már Ponta lemondása is kevés: a teljes elit távozását követelik.

De mi lesz nálunk? Mi, a “kultúrfölényesek” simán tudomásul vettük, hogy az Orbán-maffia fellegvárában, Felcsúton egy nem túl veszélyes politikai riválist vélhetően nettó gyilkossággal takarítottak el a nyolc milliárdos vagyonát egy esztendő alatt megháromszorozó(!) Mészáros Lőrinc útjából. Legfeljebb a kocsmák mélyén beszélünk arról, hogy Matolcsy György két kézzel szórja ki az ablakon a Jegybank “saját” pénzét idióta alapítványokra, indokolatlanul drága “műkincsekre”, mérték nélkül felülárazott ingatlanokra (most az egyik ilyen, az Eiffel Palace tetőterén akar kialakíttatni egy “exkluzív tárgyalót” a mi szó szerint drága Gyurcynk, költség nem számít alapon!), közben meg az orbángyűlési mamelukok vigyorogva akadályozzák meg a gyermekéhezés elleni “minimum-programnak” még a tárgysorozatba vételét is. A közismert miniszterelnöki elmeállapotról pedig már szót sem ejtünk. Egyetlen bólintással vesszük tudomásul, hogy a múlt héten, ökörkörbe tömörült, teljesítményhiányos “professzorokkal” és ateista “keresztény értelmiségiekkel” körülvéve Jézusnak képzelte magát, tegnap pedig a Tudományos Világfórum(!) budapesti ülésén mondott el egy olyan zavaros beszédet, hogy a résztvevők annak kellős közepén leállították őt, mondván: egy szót sem értenek belőle.

Nem, kérem! Nincs itt nyoma se “szikrának”, se cselekvő akaratnak. Ugráljanak csak nyugodtan a kecskedugó oláhok! Minékünk, “kultúrfölényes ezeréveseknek” így jó, ahogyan van, s roppant büszkék vagyunk legújabb történelmi teljesítményünkre, ami nem más, mint pont a Viktor!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Bezzeg az “oláhok”!

A magyar társadalom egyik “öröklött betegsége”, hogy mindenféle “fölényben” tudjuk magunkat a bennünket körülvevő, többségükben szláv népekhez képest. Különösen igaz ez a mélyen lenézett “oláhokkal”, azaz a románokkal kapcsolatban. … Pedig és bezzeg!

Mindig lenyűgözött a Tudatlanok “nemzettudata”. Megfordultam már néhány, általában jobbikosok és fideszesek által uralt úgynevezett “néptánc” körben. Az elmúlt néhány óévbúcsúztatót egy-egy ilyen társaságban voltam kénytelen elszenvedni. No meg azt is, hogy az éjféli Himnusz után az a bizonyos “maroknyi székely” belebőgte a világba, hogy sziklik mint a porlaporlik mint a szikla“. Utána meg egymás vállát veregetve jelentették ki: Európa legfaszányosabb nemzete vagyunk, messze fölötte mindenki másnak (mi nyaltuk hegyesre az egyiptomi piramisokat is! … hehehe!), mert … és itt most egy önfényező, áltörténelmi előadás következhetne, ha hajlandó lennék ilyesmit leírni.

Általában az a szokásom, hogy itt a “szendamondján” kizárólag jegyzeteket, blogposztokat közlök után, változtatás nélkül. Néha azonban “előferdült”, hogy komplett újságcikkeket is. Ezen esetekben ugyanis úgy véltem: a “jelenség” feltárása, az ebből következő “mondandó” sokkal fontosabb, mint az én … khm … “blogger-munkásságom”.

Hát most egy ilyesmi következik: teljes utánközlése egy újságcikknek, melynek “eredetie” a címre kattintva érhető el!

Korrupt a fél kormány

Feltartóztathatatlannak tűnik Romániában a korrupcióellenes harc. A két friss „áldozat” a pénzügyminiszter, illetve egy korrupcióellenes szerv, a feddhetetlenségi ügynökség vezetője. Többen „ügyészállamtól” tartanak, ám a Népszabadságnak nyilatkozó szakértő szerint jogos a törekvés, hogy az ország kilábaljon „a mindent átitató korrupció ingoványából”.

Romániában átmenetileg Victor Ponta miniszterelnök látja el a pénzügyminiszteri teendőket, miután a korrupcióellenes ügyészség (DNA) hivatali visszaélés gyanújával kezdeményezte az eddigi tárcavezető előzetes letartóztatását. Darius Valcov az ügyészség szerint még Slatina város polgármestereként kétmillió euró kenőpénzt fogadott el egy üzletembertől előnyös önkormányzati szerződésekért cserébe.

A miniszter már a vizsgálat kezdetekor benyújtotta lemondását, de Ponta „félretette” az aktát azzal, hogy Valcov nem kormánytagként követte el az állítólagos bűncselekményeket. Miután a letartóztatás is felmerült, Ponta beadta a derekát, és menesztette pénzügyminiszterét, aki éppen az új adótörvénykönyvet véglegesítette. A szociáldemokrata kormányfő hivatalba lépése óta eltelt három évben a most felmentett pénzügyminiszterrel együtt tizenhárom kormánytagnak gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással.

Egyesek közülük már a büntetésüket töltik. Ugyanakkor tucatjával indult vizsgálat, valamint született bírósági ítélet parlamenti képviselők és magas rangú állami tisztségviselők ellen is. A DNA trófeái közé a héten felkerült a politikusok vagyonosodását vizsgáló Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vezetője, Horia Georgescu is, akit hivatali viszszaélés gyanújával őrizetbe is vettek. Georgescut azzal gyanúsítják, hogy az Ingatlan Vagyon Visszaszolgáltatási Ügynökségnél (ANRP) működő kártérítési bizottság tagjaként tudatosan a piaci értéknél nagyobb kárpótlást ítélt meg a kommunizmus idején államosított ingatlanokért, 75 millió eurós kárt okozva az államnak.

Az ügyben 2014 őszén vizsgálat indult Alina Bica, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) volt vezetője ellen, aki azóta előzetesben várja az ítéletet. Az ANI egyike a Nyugat által következetesen támogatott romániai intézményeknek. Noha a vizsgálat Georgescu korábbi posztjával függ össze, ő benyújtotta lemondását, „nehogy az ügynökségen folt essen”. A gesztus azonban elkésett.

A közvéleményt meglepte, hogy az ANI vezetőjét kommandósok kísérték az ügyészségre, Alina Mungiu-Pippidi professzor, a berlini Hertie School of Governance korrupciós ügyekkel foglalkozó szakértője szerint Georgescu problémás múltja ismert volt, ezért „támogatói – Joe Biden amerikai alelnöktől az Európai Bizottságig – osztoznak vele a hitelvesztésben”.

Miközben Bukarestben egyre többen „ügyészállamtól” tartanak – és nem csupán a nyomozások érintettjei –, az Egyesült Államok dicséri Romániát a „korrupcióellenes ütem fokozásáért”. Dean Thompson bukaresti ügyvivő a Romania libera jobboldali lapnak adott interjúban aláhúzta: Románia az elmúlt három évben nagy utat tett meg a korrupció elleni fellépés és az igazságszolgáltatás függetlensége terén.

Alina Mungiu-Pippidi úgy véli, nem véletlenül ítélik meg Washingtonban teljesen másként Magyarországot és Romániát. Miközben az Orbán-kormány egyetlen tagját sem háborgatják ügyészek, Románia megpróbál „kilábalni a mindent átitató korrupció ingoványából, és új vezetőket keres magának”. – Abban, hogy Washingtonban másként ítélik meg Romániát, benne van, hogy Bukarest barátságos az USA-hoz, Orbán Viktor viszont Vlagyimir Putyinnal „haverkodik”. Emellett Romániában korlátlan szólásszabadság is van – mutatott rá a professzor.

*

Tehát ki is van itten mindenféle “kultúr-” és egyéb “fölényben”? … Attól tartok, hogy azok a bizonyos “oláhok”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

(P.S.: Az “oláhoknak” Victor Ponta, nekünk – a “kultúrfölényeseknek” – meg pont A Viktor jutott! … Hehehe! … Röhögnék, ha lenne min.)


Ingyencirkusz és pirománia

Bevallom őszintén, hogy amikor közzé tettem a “Székelyzászlós Szappanoperá“-val kapcsolatos posztomat, meg volt bennem az a sejtelem, hogy ezzel az üggyel lesz még dolgom. S lőn!

A nemzetközi helyzet fokozódik! – jelenthetné ki a moder Virág nertárs, hozzá téve, hogy: “Azér’, mer’ mi fokozzuk, s már játszótársunk is van hozzá!“. Hogy mi is ez a helyzet, azt az említett posztomban már ölég jól leírtam, de mivel “Ismétlés a Tudás ‘joides’ anyukája“, hát röviden felvázolnám eme, egyesek által monumentási csatajelenetnek szánt, de csak kerényis mázolmánnyá fajult, elborzasztó freskót (frissítve!).

Néhány hónappal(?) ezelőtt az egyik hivatásosan amatőr “magyarságkutató” addig kurkászott – no nem a levéltárakban, hanem –  a saját, kissé unorthodoxan működő, tehát megzizzent agytekervényeiben (melyek, mint tudjuk: a Siriusról jövet kilencszer csavarodnak – pláne megfelelő gyógyszerezés és szakorvosi felügyelet hiányában), amíg sikerült “felfedeznie” azt a bizonyos “Székelyzászlót“, amelyet osztán rögtön fel is kapott a csekély létszámú, de annál aktívabb “Hivatásosanamatőr Hagyományőrzők Feketegyörgyös Társulata“. Az “Ősi Szimbólum” hitelességére kisebb árnyékot vet, hogy a HHFT tagjai, a hagyomány berögzülésére rendelkezésre álló idő rövidsége miatt még nem tudtak konszenzusra jutni eme zászló színeit illetően (zöld-kék?, világoskék-arany?, sötétkék-fehér?). Aki nem hiszi, nézze meg, mit lengetett a fideszes polgármester a budapesti erkélyen …

… és mit tetetett ki Kövér nertárs az Országgyűlés épületére! (előtérben elmosódott WA(ffen)SS Albert-rajongó!) …

… Ámde itten most az a lényeg, hogy valaki Odakint ezt a “Legújabb Ősit” rögtön ki is tűzette egy helyi közintézményre, mellyel sikerült elkövetnie az ottan hatályos törvények egynémelyikének szándékos megsértését. Amit osztán a szintén helyi érdekeltségű, mélyromán prefektus nem is hagyott szó nélkül, s hepciáskodni meg pereskedni kezdett. A bukaresti kormány egy ideig hagyta, hogy fusson pár kört ez az általa oda kinevezett pasmag, osztán hogy már kínossá vált a vergődése, utilaput kötött a talpára, az utódja pedig kijelentette, hogy nekije aztán teljesen mindegy, hogy egy romániai nemzeti kisebbség milyen szimbólumokat használ, de tartsa be a szabályokat.

Ha két teljesen normális, európai országról lenne szó, akkor akár ennyiben is maradhatott volna a dolog. Odakint rálegyintenek az egészre, s tudomásul veszik, hogy bizonyos etnikai szervezetek mostantól újabb, speciális igényekkel fognak jelentkezni a romániai textiliparnál (növekszik az adóbevétel!). Idehaza meg a vállunkat von(a)gatva megállapíthattuk volna, hogy a történelmi tényekkel alapost hadilábon álló HHFT tagjai mostantól fogva nem csak egy, az 1920-as években összebarkácsolt (“történelmi”)műdalt (“Székely himnusz“) fognak alkalmanként bús képpel belebőgni az ájerba (némi vesszentrianonos pálinka elfogyasztása után emigyen: “Maroknyi métely sziklik mint a porla…“), hanem közben még lengetnek is valamit … a kezükben (is) … nem csak a butelkát! … Nem röhög!

No, de a politikai pirománok nem viselhették, hogy húnyni kezd már a zsarátnok! Rálöttyintettek rögtön némi hatvanfokost azzal, hogy a Zsóti (nem Az, hanem a Másik!) kikajabálta a világba, hogy a román kormány fejezze be a provokálást, a Viktor meg lenemeurópaizta a druszáját. Ezt meg a Victor nem hagyta (pont a Viktortól? – teljes joggal!) szó nélkül, s mindkettejüket elküldte a Búsba (nem a Balázs!): az előbbit azzal, hogy ne szemtelenkedjen, az utóbbit, meg hogy seperjen a saját portája előtt. … Még talán itt is be lehetett volna rekeszteni a szappanopera további sugárzását, hiszen a hantavírusos Martonyit végre telefonálni engedték, Viktor meg Traiannal “Brukselles”-ben egymás hátát lapogatva állapították meg, hogy mindkét országban vannak forrófejűek, s csakis a mérséklet vezethet eredményre. …

Nyugvópont? Dehogyis! Mert a  már ki tudja mióta begombázott Kövér nertárs még nem rángatta le erről a maga rókabőrét. …

… A meglehetősen sajátosan (napirendi pontok nuku!, előkészített és kiadott zárónyilatkozat nuku!, nyílvános ülés és sajtótájékoztató nuku!) péntekre összehívott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) alkalmából Bajuszkirály a Gárdistáival csak kitűzette a székelyzászlót a Parlament épületére azért, hogy még ő is kerozint hugyozhasson a tűzre, nem törődve vele, hogy ezzel kiket is éget meg valójában.

Persze a románokat sem kellett tovább bíztatni! Rögtön rájöttek, hogy Budapest játszadozik, mert el akarja terelni a figyelmet a lerohasztott gazdaságról, a baromian magas inflációról és munkanélküliségről, a mind általánosabbá váló nyomorról, az átírandó Tákolmányról meg a diáktüntetésekről. S mivel nekik is van Kétharmaduk, meg hasonló gondjaik, hát belementek a Budapest által felkínált magyarkártyás partiba, s most már a nagy kontra-rekontra bemondások során a diplomáciai kapcsolatok megszakításával, meg a bukaresti magyar nagykövet (szegény Füzes Oszi, maradtál volna újságíró a Népszabadságnál!) hazazavarásával fedáksáriznak. (Ha lenne egy “über-fedáksári“, akkor most Kövér, vagy Zsóti /mindkettő, de főleg AZ!/ hadat is üzenne! Ez tuti!)

Kinek jó ez?” – kérdezi Gál Mária a nepszava.hu oldalán ma megjelent jegyzetében. “Kinek segít ez a piromániások által rendezett ingyencirkusz?” – kérdezem vele együtt én is. Magyarországnak? Ugyan! Aki ismeri a történelmet tudja, hogy amióta önálló román állam létezik, mindíg ügyesebb volt a diplomáciája, mint a miénk (lásd pl.: mindkét világháború lezárását!), tehát a felforralt szar bizonyos, hogy a mi fejünkre fog kozmálni. Az erdélyi magyaroknak? Ugyan! Hiszen egész Romániában 6,6, Erdélyben pedig mindössze 20%-ot tesznek ki a teljes népességből, így ha Budapest (Bukaresttel együttműködve) feltüzeli a többségi románokat, semmi esélyük elérni a mégoly’ szerényen megfogalmazott céljaikat is – a majoritáson belüli szövetségesek híján?! Erre hívta fel a figyelmet ama bizonyos KMKF-találkozón a nagymagyarkodó honi kormány cinikusan kiszámított hülyeségei okán Romániában légüres térbe került RMDSZ elnöke, a szegény Kelemen Hunor is, amikor közleményében kijelentette:

“A közösségi szimbólumokkal kapcsolatosan szeretném megköszönni mindazoknak a szolidaritását, akik ezt önzetlenül tették, jó volt látni és érezni, hogy ilyen súlyos pillanatokban nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával, próbáljunk meg egymással konzultálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy segítség érkezik, nem árt, ha szólnak nekünk, hogy kapaszkodjunk meg, mert a mi ügyünk mellé állnak, és összehangoljuk cselekvési terveinket. Mert azt pontosan látnunk kell, hogy végső soron ezeket a problémákat nekünk kell otthon megoldanunk, és ebben a pillanatban nehezen tudunk olyan román partnereket találni, akik kiállnak mellettünk”

Ez legfeljebb csak a székelyzászló-matrica-bizniszen magukat hülyére kereső “vállalkozóknak” jó, meg az olyan, magukat Erdélyben szénné égető fideszbérenc “politikusoknak”, mint a mongolkás Szász Jenci, aki “külhoniként” manapság Budapesten költi (önmagára, meg a sleppjére) a magyar adófizetők milliárdjait egy nemzetstratégiai sóhivatal élén. De meg ne feledkezzünk a pénzért pártszolgálatot vállalt Puncipüspökről sem, aki mostanság ugyan még az Európai Parlamentben bassza az Eget, meg a titkárnőjét … tölti dolgos mindennapjait, de jövőre kitelik a becsület(?) … mandátum, s akkor majd a Gondoskodó Orbánállamnak (ha lesz még, mert mi meg leszünk olyan hülyék?!) neki is ki köll találnia valami íróasztalt, az azon gerincre vágható “hivatásos” asszisztensnővel, Audi-kulccsal és pár milliárddal … persze Tákolmányba rögzítve!

Ha a mindkétoldali politikusok, meg az általuk feltüzelt (sajnos nem “úgy”!) nacionalisták megkergültek, már csak a Teremtőben bízhatunk! Imádkozzunk Hozzá, hogy “Ne hagyd megveszni Erdélyt Istenem!“! S bár Viktor már ráuszította a maga “szurkolóit”, a 2006-os “Forradalmárokat” a GYEREKEINKRE(!!!) – mi meg ezt tétlenül nézzük???!!! -, mert azok úgy vélik, hogy az államnak Stadionok helyett Stúdiumokat köllene finanszíroznia, de reménykedjünk benne, hogy Victor nem fog hasonlóan reagálni, s a hírhedt Iliescu-féle Bányászjárás-recept szerint elintézni a fideszileg és helyi fidesznyikek által gerjesztett székelyzászló-problémára.

Szegény Sütő András, ha még élne most rámutatna arra a bizonyos kivert szemére! …

Neki valóban elvették félszeme világát és nem a törvényes rend őrei, az állítólagos gumilövedékek/gázgránátok, hanem a feltüzelt nacionalista idiotizmus kézközeli eszközei! Kár, hogy ebből se’ tanult senki! Se ott, de főleg ITT sem!

… és ezt …

szendamondja!