Feladta: 2014, augusztus, 30 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: bukás, Dr. Nagy Zoltán, fidesz, Illés Zoltán, jegyzet, Népszava |
Pontosabban inkább annak anatómiája. Ezt írta le ugyanis Dr. Nagy Zoltán médiakutató (büszkén mondhatom: személyes ismerősöm!) a Népszava mai számában megjelent jegyzetében Illés Zoltánról, a közpénzellátotti körből kipottyant fidesznyikről. Esetének tanulsága: abból is lehet baj, ha valaki túlteljesíti a talp- és seggnyalási penzumot. … Hehehe!
Lojalitás vagy kilövés?
“Nagyon nagyra értékelem a politikai lojalitást, de attól, hogy valaki lojális, még nem következik, hogy buta is legyen, vagy ne értsen a dolgokhoz… A köz ügyeit azok tudják intézni, akik értenek hozzá”. Kitől származnak ezek a gondolatok? Nem, nem valamelyik ellenzéki politikustól! A “fogalmazó” neve: Illés Zoltán. Az előző Orbán kabinet környezetvédelmi államtitkára nyilatkozta ezt egy hónappal azután, hogy kiderült: a vegyész-biológus “aktivista” – aki a szervilizmus minden tünetét magán viselte évtizedeken át -, nem kap szerepet a Nagy Vezér harmadik kormányában. Sőt, egyáltalán, sehol és semmiben! Van ilyen, mindig is volt!
Pedig ő volt az, aki “nemtelenül” (sic!) kioktatta nőpolitikus parlamenti képviselőtársát, Szél Bernadettet, az LMP országgyűlési képviselőjét midőn a zöldpárttal szembeszegült, és azt találta mondani a parlamentben: “attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos is”. Aztán nyomatékul hozzátette: “visszautasítom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön mondott”. Mondandóját Illés Zoltán így zárta: “a miniszterelnök úr nevét pedig ne vegye a szájára!” (sic!) A képviselőasszony (egy zöldpárti politikushoz méltóan) pedig “csak” arról érdeklődött: mi várható a verespataki és a nagybányai bányák újbóli megnyitása után?
Ezzel a “Fidesz-pincsi” államtitkár (ma: “nevem senki”), a leköszönő félben levő országgyűlést megnyugtatta. Igaz, a Kövér László által “vezérelt” és a zöldpártot “fiskálisan” és “mentálisan” többször megbüntető törvényhozásnak Illés Zoltán még elmondta: “Orbán Viktor annyit tett a cianid-szennyezés kapcsán, le a kalappal előtte, ott voltam, amiket ő megtett”! (Ez a riposzt még kormányzati körökben is visszatetszést keltett, túlzónak tűnt.) A szóváltás után még a T. Ház aktuális levezető alelnöke Lezsák Sándor is helyre utasította a kormánypárti államtitkárt. Majd a “másik” oldallal abszolút nem szimpatizáló, egyenesen “ellenzékgyűlölő” Kocsis Máté is megkövette a nagyobbik kormánypárti frakció nevében Szél Bernadettet Illés Zoltán keresetlen szavaiért. Lehet, ezek az urak már akkor tudtak valamit Illés Zoltán jövőjéről, kilövési engedélyéről? Így beáldoz(hat)ták a derék környezetvédelmi frontharcost.
Illés Zoltán nem az egyetlen olyan Fideszes politikus, akinek “ha kiesik a csecs a szájából”, nem tud magával mit kezdeni, esetleg – jobb híján – 180 fokos fordulatot vesz! (Csak nehogy a jelenlegi ellenzék soraiba álljon, és ne adj’ isten befogadják, mert erre is volt már példa.) Az “ádáz” zöldharcosról most lehullott az álarc, miután “elengedték a kezét”! Pedig már az első Orbán kormány idején a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke volt. Sőt, volt a jelenlegi kormánypárt harcos alelnöke, parlamenti frakcióvezető-helyettese is, az országos választmány oszlopos tagja, a Fidesz egyéni és előkelőhelyes listás országgyűlési képviselője.
Az “ősfideszes” politikusnál azonban most úgy tűnik, betelt a pohár! Az életének felét szeretett pártjára áldozó “közmunkás” nehezen viseli a sarzsiatlanságot! (Pedig érezhette volna: csak egy “szürke egér”, akit, az általa preferált hatalom piedesztálra emel(t). (Hogy’ nem vette észre, vagy tudatosan tűrt?) Egyelőre megalkuvóan a csendben maradás látszatát igyekszik kelteni, de aki a hatalomhoz szokott? Nincs sajtónyilvánosság, nincs közszereplés! Csakúgy, mint ahogyan: a párthűség sem teremtett még zöldgazdálkodást! Ki is írták a “menetrendből”, rövidre zárva, magyarázat nélkül. Illés Zoltán talán még nem szokott hozzá: hiába a szavak szintjén hirdetett cselekvési program, ha abból semmi nem valósul meg!
A külföldi és a hazai sajtó munkatársaival szóba nem álló miniszterelnök mondta: “ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek”. (Tudjuk: folytatja.) Ezzel szemben mit állított Rodolfó, a bűvész? “Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Csakhogy Rodolfó igazi (!) csaló volt. Ő mindig “igazat” mondott. Ezzel szemben Orbán “janicsárjai” időnként a damaszkuszi útra tévednek, és “visszabeszélnek”! (Micsoda keresztény-konzervatív gondolkodás ez?!) Ugye nem szeretnénk, hogy politikusaink hazudozó embereknek bélyegeztessenek Isten és a nemzet által? A recept roppant egyszerű: azt kell mondani és cselekedni, amit tegnap és ma is tettél, sőt holnap sem csinálod másképpen. Sem szóban, sem tettben!
Vagy mégis csak lehetséges, netán igaz, hogy a kétharmados (fülke)forradalom valóban felfalja saját kölykeit is? Mert példa azért egyre sűrűbben akad rá. Illés Zoltán is, aki csak egy a sok közül, aki elhitte: az övéi árnyékában “megváltja a világot”. Lesz még itt, Paks-2, vörös és -galvániszap, folyók áradása, pollenszórás és más környezeti -és természetvédelmi kihívás. De mindig lesz, mindig akad majd “legény a gáton” is, aki nem habozik megválaszolni a kérdést: a politika vagy a víz az úr? És biztosak lehetünk, hogy az előbbit fogják választani.
Dr. Nagy Zoltán PhD, médiakutató
Feladta: 2014, augusztus, 29 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: ellenzék, kampány, nyilatkozatok, Orbán, Putyin, Szíjjártó, Ukrajna |
Hatalmas a forgalom manapság a Rubicon folyócska két partja között. Tért ölelő léptekkel igyekszik át rajta a magát magyarnak nevező kormány, az önmagukat demokratikusnak és baloldaliaknak nevező ellenzéki pártok, no meg Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár is. Mi meg csak pislogunk, s szaporán igyekezzük visszanyelni a szájunkba tóduló gyomortartalmat.
Alig több, mint hat héttel a választásoknak hazudott önkormányzati bohózat előtt a települési és kerületi stallumokban megkapaszkodni akaró, azok bázisán magát újjáépíteni szándékozó Baloldal még mindig önmagával van elfoglalva. Pedig a hirdetettek szerint itten az a tét, hogy a kisebb-nagyobb győzelmekkel egyfajta hatalmi ellenpólust képezvén, legkésőbb 2018-ban kimenteni az országot az orbáni Maffiapártállam karmai közül.
Ámde ehhöz némi kampányolásra is szükség lenne, melynek két, de egymással összefonódó célja lehetne csak: folyamatosan (napi negyvennyolc órában!) leleplezni a habonyista propagandagépezet hazugságait, nyilvánvalóvá tenni a Fasiszta Állam valódi céljait, illetve egy vállalható/választható alternatívát nyújtani a nyomorgó, mindenben és mindenkiben csalódott Zembereknek.
Nem akarom ismét felemlegetni, hogy álláspontom szerint az utóbbit legegyszerűbben úgy lehetett volna elérni, ha a T. Ellenzék azzal bizonyítja a demokratikus, alkotmányos, jogállami köztársaság, a nyugatos, liberális állam iránti elkötelezettségét, hogy simán bojkottálja az önkormányzati (legelső sorban a budapesti!) választásokat. Hivatkozván (és be is mutatván!) a legalizált csalásokra, a választói akaratot korlátlanul eltorzító “szabályokra”, majd ujjal mutogatva az ezeket kiötlőkre (kormány és Kétharmad), meg az azokat szentesítő Kesztyűbábokra (tákolmánybírák).
Ámde ez a “vonat” már elment (igaz, még most is fel lehetne rá szállni, hiszen ölég lenne hozzá egyetlen nyilatkozat!), az Ellenzék meg sajnos hagyta magát áttuszkolni az Orbán által neki odacsatornázott Rubiconon. Így osztán marad(na) a fentebb ismertetett módszerekkel való kampányolás, amihez pedig még csak különösebb szellemi erőfeszítésre sem lenne szükség (csak fizikai – szó szerint – állóképességre). Hiszen ehhöz az “anyagot” oly’ bőséggel szállítja az önmagával manapság belháborút is vívó (lásd itt és itt!), biberachi elveken alapuló kül- és belpolitikát követő, elképesztően urizáló kormány(párt), hogy csupán győzni kéne a röpködő “magaslabdák” lecsapkodását. … No meg akarni is!
Ne beszéljünk most a Posványosi Fertelemről, meg a Sopronpusztai Onániáról sem! Maradjunk csak a legutóbbinál! Annál, hogy miféle útravalót dugdosott be a Vezér a külképviseletek vezetői pozícióit elfoglaló magyar nagykövetek tarsolyába. Mint ismert (lásd itt!), Viktor Győzövics nyíltan kijelentette: felejtsék el az értékelvű politizálást, hiszen azt csak az “okos államok” találták ki a “félnótásoknak“, innentől semmi más nem számít, mint az ország érdeke (lásd még: Biberach!).
Nem is késett sokat az ellenzéki reakció. Ámde hogyan is? Egyszerű, mindenki által megérthető parabola helyett, lagymatagon ökölrázó, elvont értelmű értékekre hivatkozó nyilatkozatok … megerősítvén ezzel Victor von Biberach “elveit”. Az egyik ilyen “kedvencem” Szalay-Berzeviczy Attila (Együtt-PM), aki az ATV “Egyenes Beszéd” című műsorában a rendelkezésére álló kb. öt perc jelentős részét arra használta fel, hogy megmagyarázza a neki tulajdonképpen alákérdező Kálmán Olgának, hogy bizonyos esetekben miért nem “érték” az “érdek”. Ha én lettem volna Attila helyében, arra a műsorvezetői kérdésre, miszerint “Magyarország érdeke számomra egy érték. Akkor miért mondja azt, hogy az érdekek képviselete nem jelent értékelvű politizálást?“, a következőt válaszoltam volna:
“Kedves Olga! Bizonyára nincs vita közöttünk abban, hogy ép erkölcsű ember számára a saját családja a legfőbb érték, annak érdekeit pedig igyekszik a legmesszebbmenőkig képviselni, szolgálni. Nos, tegyük fel, hogy az Ön családja anyagilag megszorul, hirtelen nagyobb összeget kellene kiadnia. Ebben az esetben Ön hajlandó lenne a gyors pénzszerzés érdekében kiállítani a serdülő lányát az utcasarokra? … No, ugye hogy nem, lévén egy ép erkölcsű ember bizonyos értékeket, erkölcsi parancsolatokat nem szeg meg még akkor sem, ha a Szükség ezt a lehetőséget is felkínálja neki. … Az, amit Orbán Viktor a nagyköveteinek mondott, lényegében arról szólt, hogy ha neki pénzre van szüksége (lévén a propagandája rendszeresen azonosítja a Maffiapártállamot Magyarországgal!), akkor az országnak az a kötelessége, hogy kiálljon az utcasarokra. … Minden diktátor repedtsarkú kurvájaként!”
Mindez alig harminc másodperc, kalap-kabát, közérthető parabola, “oszt’ jónapot“. Ha pedig erre Szalay-Berzeviczy képtelen ott és helyben, akkor vagy ne küldjék a kamerák elé, vagy legyen már egy éceszgéber, aki erre őt felkészíti: szájába rágva ezt a roppant egyszerű hasonlatot. Igen! Úgy, ahogyan a Don Vittorio Habonyárpija szokta a csereszabatos szócipelőknek! Nem szégyen ám tanulni az ellenségtől. Az ókori Rómát is ezt tette naggyá. … Persze azért, mert az akarta is!
Ugyanezt az “élethelyzetet” lehetne bemutatni akkor, amikor a T. Ellenzék a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium bársonyszékének leendő tulajdonosa, Szíjjártó Péternek a különböző közleményeit/nyilatkozatait kommentálja. A Posványosi Doktrína, meg a Nagyköveti Útravaló okán komoly kritikákat kap … nem Magyarország! … a kormányzat elébb a svéd, osztán a német EU-ügyi, legutóbb pedig a norvég külügyminisztertől? Alig egyetlen órán belül kint van a “KüKüM” szargyártói nyilatkozata, melyben a “tények”, no meg a magyar zemberek és a zország tiszteletét követeli meg (azon “európai elvek” alapján, melyeket ugyi az “okos” államok találtak ki a “félnótások” számára!). Ezzel szemben Moszkva egy általa finanszírozott magyar, széljobbi hírportálra hivatkozva fegyvereladással (azaz a nemzetközi egyezmények megszegésével) vádolja meg Orbanisztánt? Alázatosan nyüszítő farokcsóválás a válasz. Putyinisztán átlépi a Rubicont és a NATO műholdas felvételei szerint is harckocsikat és önjáró lövegeket küld Ukrajnába a szeparatisták támogatása érdekében? Mi is erre a “magyar” válasz: “Hát-hát! Ha emígyen történt az nagy baj. De csakis diplomáciai úton oldható meg a probléma!“. És mi erre az Ellenzék reakciója? Hát nem ez:
“Putyin Oroszországa nyilvánvalóan úgy döntött, hogy erőszakkal is újraalapítja az egykori Szovjetuniót, azaz az Orosz Gyarmatbirodalmat. Ennek legnyugatibb tagállamának ajánlkozott fel az Orbán-féle magyar kormány azzal, hogy szövetségeseink (az USA és az EU-n kívül a balti államok és Lengyelország) félelmeit és érdekeit figyelmen kívül hagyva, minden létező módon akadályozni igyekszik törekvéseiket a Moszkva által (Budapesten!) is aláírt nemzetközi szerződések betartatására, illetve a kelet-európai béke helyreállításával kapcsolatos törekvéseiket. Teszi mindezt azért, hogy a matolcsysta, unorthodox gazdaságpolitikába belerokkant, jelenleg több, mint négymillió, nyomorszinten élő polgárt eredményező, gazdaságilag csődöt eredményező fasiszta rendszerét a putyinista Birodalom átmenetileg finanszírozza. Például azzal a Paks-II Szerződéssel, melyből a Moszkvával szemben egyre fokozódóbb mértékben bevezetendő USA/EU-szankciók okán úgysem lesz semmi (lásd itt!), csak a Nyomor és az Erkölcstelen Latorállam ‘megtisztelő’ titulusa!”
De nem! A T. Ellenzék ilyesmivel nem foglalkozik. Akárcsak a saját, önkormányzati “kampányával” sem. Nekik az a legfontosabb, hogy Gyurcsányahibás legutóbbi dolgozatával (lásd előző posztomat!) törődjenek és választ adjanak egy ugyan időszerűtlen, de nem ostoba ajánlatra. Mindezt a lehető legszemélyeskedőbb módon (lásd itt!), kijelentvén hogy Gyurcsány nem hiteles személyiség, alkalmatlan a “megújult” és a “Baloldal valódi értékei mentén végre újjászerveződő” Ellenzék összefogására, illetve “nem illetékes” már ebben az ügyben.
Nem kommentálnám ezeket a véleményeket. Helyettem ezt már megtette Mihancsik Zsófia a Galamuson. Sokkal jobban annál, amit én leírni lennék képes! … Egyetértek a Szerkesztő Asszonnyal!
… és ezt …
… szendamondja!
Feladta: 2014, augusztus, 28 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: írás, ellenzék, Gyurcsány, Medgyessy, Népszabadság, Népszava, vélemény |
Tegnap két, ma pedig egy íráson akadt meg a szemem. Mindhárom azonos témával foglalkozik: az ön- és országsorsrontó “Ellenzékkel”. Az első két cikk tulajdonképpen látlelet, kemény ítélet. A harmadik pedig mindezek bizonyítéka. Lássuk hát ezeket sorban! (Az eredeti linkek a címre kattintva érhetőek el!)
Gyurcsány Ferenc:
Mi, politikusok, miként polgártársaink nagy része, nem vagyunk se angyalok, se ördögök. Persze vannak közöttünk angyalian naivak, széplelkűek, végtelenül tisztességesek, na meg ördögien rafináltak, bűnnel kokettálók, rosszhiszemű haszonlesők egyaránt.
A nyugtalanság évei következnek. Nem azért, mert ezt szeretnénk, hanem mert Magyarország politikai közössége kettészakadt. Hazánk két ország lett az álmok, a víziók, a legmélyebb hitek tekintetében. A kettő között pedig nincs semmi. Vagy legfeljebb tétovaság, nemtörődömség, fásultság, lemondás. A helyzet drámai, sokak szerint reménytelen. Válaszúthoz érkeztünk.
„Vlagyimir Putyin Oroszországának modelljére épül Orbán Viktor Magyarországa”, írja a Washington Postban Fareed Zakaria, a Newsweek és a Time volt szerkesztője, a Washington Post kolumnistája, a CNN műsorvezetője. Zakaria egy 1997-es esszéjében maga is írt az illiberális demokrácia fenyegetéséről, de azt soha nem gondolta volna, hogy egy európai nemzet vezetője egyszer érdemrendként használja majd a szót.
Mi, politikusok, miként polgártársaink nagy része, nem vagyunk se angyalok, se ördögök. Persze vannak közöttünk angyalian naivak, széplelkűek, végtelenül tisztességesek, na meg ördögien rafináltak, bűnnel kokettálók, rosszhiszemű haszonlesők egyaránt.
A nyugtalanság évei következnek. Nem azért, mert ezt szeretnénk, hanem mert Magyarország politikai közössége kettészakadt. Hazánk két ország lett az álmok, a víziók, a legmélyebb hitek tekintetében. A kettő között pedig nincs semmi. Vagy legfeljebb tétovaság, nemtörődömség, fásultság, lemondás. A helyzet drámai, sokak szerint reménytelen. Válaszúthoz érkeztünk.
„Vlagyimir Putyin Oroszországának modelljére épül Orbán Viktor Magyarországa”, írja a Washington Postban Fareed Zakaria, a Newsweek és a Time volt szerkesztője, a Washington Post kolumnistája, a CNN műsorvezetője. Zakaria egy 1997-es esszéjében maga is írt az illiberális demokrácia fenyegetéséről, de azt soha nem gondolta volna, hogy egy európai nemzet vezetője egyszer érdemrendként használja majd a szót.
Orbán elmúlt évekbeli tettei azt mutatják, hogy a magyar miniszterelnök olyan rendszert vezetett be Magyarországon, ami leginkább putyinizmusként írható le. A rendszer központi elemei a nacionalizmus, a vallás, a társadalmi konzervativizmus, az államkapitalizmus és a média fölötti dominancia. Orbán Putyin nyomdokaiban jár, elbomlasztja a bírói függetlenséget, korlátozza az egyének jogait, nacionalista terminusokban beszél a magyar nemzetiségekről, és elnémítja a sajtót – írja Zakaria, aki cikkében külön megemlíti az RTL Klub ellehetetlenítését célzó reklámadót.
„Zakaria szerint Orbán ugyanazon az úton jár, mint a francia Marine Le Pen, a holland Geert Wilders vagy a brit Nigel Farage, akik mindannyian Putyin csodálói” – tudósít a 444. hu Fareed Zakaria írásáról. A szerző azóta megállapításait megosztotta a CNN nézőivel is.
A mi Magyarországunk, az én Magyarországom egészen más: liberális demokrácia. Tudom, sokaknak a könyökén jön ki, mégis ismétlem. Hisszük, hogy mi, magyar polgárok vagyunk az államalkotók, szabadon, függetlenként. Belőlünk következik az állam, és nem fordítva. Önállóak vagyunk, de nem magányosak, természetünk szerint kisebb-nagyobb közösséget alkotunk, családunk van, baráti társaságok vesznek körül bennünket, falu- és városlakók vagyunk, magyarok, hazafiak. Alkalmazkodunk közösségeink általunk létrehozott szabályaihoz, ha kell, áldozatot is hozunk értük, de nem tágítunk, meggyőződésünk, hogy az ember mindenekfelett áll, és nem alávetettje sem családjának, sem nemzetének, hanem alkotója mindezeknek.
Ezért aztán olyan államot szeretnénk teremteni, amely enged bennünket szabadon élni, nem szól bele vallási, politikai, kulturális, szexuális meggyőződésünkbe, és hogy ezt ne is tehesse, azt akarjuk, hogy az állam hatalma a jog által szabályozott és korlátozott legyen. Ezért akarunk jogállamot, szabad sajtót, szabad vallásgyakorlást, hatalommegosztást. Független bíróságot, törvényesen működő ügyészséget kívánunk. Kiállunk a tulajdon szabadsága és védelme, a verseny, a piacgazdaság mellett. Nem hiszünk az erősek hatalmát biztosító nyers – nálunk egyébként sohasem volt – gazdasági liberalizmusban. Hatékony, a szociális felelősséget vállaló, a tisztességes versenyt garantáló, ezt szabályzó, ellenőrző államot akarunk, ha úgy tetszik, európai köztársaságot. Nincs kompromisszum. Vagy-vagy. Vagy Orbán illiberális demokráciája (?), vagy európai, polgári liberális demokrácia. A kettő között nincs semmi.
Látjuk, hogy honfitársaink többsége elégedetlen az életével. Fáradt, csalódott. Az átlagos magyar, ha van ilyen, unja a politikát, megvet bennünket, politikusokat, elfordul a közélettől. Egyszerű dolgokat kíván: biztos munkahelyet, magasabb fizetést, jövőt a gyerekeknek, szabad vállalkozást, biztonságos hétköznapot, kiszámítható jövőt. És persze szeretne egy sikeres közösség tagja lenni, ezért erős Magyarországra vágyik, és annak büszke polgáraként szeretne magára és honfitársaira nézni.
De ettől messze vagyunk. És mert sokan, nagyon sokan csalódtak a rendszerváltás új Magyarországában, most új utakat, válaszokat keresnek. Ha a rendszerváltozás vezérlő ideológiája a liberális demokrácia, a parlamentarizmus, a jogállam, a piacgazdaság volt, ha eddig az Európai Unióval közösen kerestük a felemelkedés lehetőségét, akkor most csalódottságunkban megrázóan sokan hátat fordítanak mindennek, és szembefordulnak az elmúlt két és fél évtizeddel, és menetelnének az ellenkező irányba Orbán vezetésével. Látjuk, érzékeljük és mondjuk: történelmi zsákutcába masíroznak.
Nincsenek világmegváltó ötleteim. Őszödi beszédemben „kurva jó könyveket” ígértem baloldalról. Most nem az következik. Banálisan egyszerű dolgokat javasolnék.
Ne engedjetek az önkénynek, és ne magyarázzátok meg, hogy miért van Orbánnak igaza! Orbán látja gondjaink jelentős részét, talán gyorsabban is vette észre, mint mi. E tekintetben képességes politikus. Miért tagadnánk? Válaszai viszont dermesztően félreviszik hazánkat a remélt sikertől. Nem lehet nem látni, hogy miközben országunk süllyed, Orbán és behódolóan engedelmes köre soha nem látott vagyont, befolyást, hatalmat épít. Kevesen állnak sokak roskadozó vállán. Ez Orbán rendszere. Ne alkudjatok! Ellen kell állni. Ki csendesen, ki hangosan. Ki visszafogottan, ki haragosan. Ki hogy tud. De nem befeküdni, elfogadni, feladni. Mert akkor magunkat és hazánkat adnánk fel. Ezt akarjátok?
Ne higgyétek, hogy az állam mindenható! Mi, az emberek vagyunk a megoldás, a titok. Hogy újat akarunk, hogy jobban akarunk élni, és ezért hajlandók vagyunk többet és másként dolgozni, éjszakákon át töprengeni, tanulni, küzdeni önmagunk gyarlóságaival, félelmeivel, lustaságával, irigységével. Persze ne engedjünk az önzésnek, a mindenkire kötelező jog kijátszásának, merjetek a holnapnál messzebb nézni, keresni mindazt, ami gyerekeinket és unokáinkat is felemeli!
Mert sokan elfáradtak, és tényleg mintha fogyna az idő, mindkét oldalon nagy keletje van a politikai varázspálcának, a forradalmi hevületnek, a „múltat végképp eltöröljük” radikalizmusának, a sokkterápiának. A fülkeforradalom és a nemzeti együttműködés hazug rendszere is sokkterápia, amolyan nacionalista, önkényuralmi Európa-ellenes. A liberális piaci reformokat a mi oldalunkon követelők is egy nagy rohanással állítanák más vágányra hazánkat. De nem bírunk ki még egy sokkterápiát. Ugye látjátok, hogy alig hisz már valaki abban, hogy gyengébb állam, kevesebb szociális törődés, nagyobb öngondoskodás többséget szerezhet a választók között? Nem azért, mert nem erre lenne szükség. Hanem mert elfogyott a lelki erőnk, feléltük a tartalékainkat, milliók tengődnek és már nemcsak nem akarnak, nem is tudnak több felelősséget vállalni magukért. Itt majdnem mindenki segítséget vár. Államtól, önkormányzattól, szülőtől, gyerektől, bárkitől. Eközben meg saját nyomorúságunkkal elfoglalva önzőbbé, érzéketlenebbé lettünk. Kiút csak a nagyobb szociális felelősségvállalás és a felelősebb piaci verseny felé van. Igen, fel kell támasztani a szociális Magyarország, a szociális piacgazdaság eszméjét. Mondhatnék persze európai módon élő, piacgazdasági, demokratikus, jogállami, szociális Magyarországot is. Szövetkezéssel, együttműködéssel, a vagyonosok nagyobb szociális felelősségével, munkásaikra, alkalmazottaikra vigyázó munkahelyekkel, erősebb civil összekapaszkodással. Teremtsünk ilyen hazát!
Merjétek tisztelni az embert, ne gondoljátok, hogy minket, magyarokat különös anyagból gyúrtak, ezért különbek vagyunk másoknál! Nem vagyunk különbek, mint bármely más nép. Mások vagyunk, de nem jobbak, igaz, nem is rosszabbak. Polgári demokraták vagyunk. Minden ember fontos. Legyen bármely nép, nemzet tagja. Persze védjük nemzeti örökségünket, nyelvünket, történelmünket, és mindezt valóban országhatárokon átívelően, de a magyar államiság közjogi értelemben kizárólag a drámaian megcsonkított trianoni Magyarország területére terjed ki. Fájdalom, de így van. És a történelmi tény elutasítása nem hazafias tett, hanem kalandorság.
Ne engedjetek a klerikalizmusnak! Az istenhit sokak számára az élet lényege, csodája. Mások az Emberben hisznek, és kételkednek az Isten vagy a Teremtő létezésében. Ki tudja, kinek van igaza? Az államnak nem dolga eldönteni az élet legmélyebb értelmét érintő vitát. Mert egyformán képviselője istenhívő, az Istenben kételkedő vagy éppen istentagadó polgárainak. Olyan államot és kormányt akarunk, amely bármifajta vallásos hit ránk erőszakolása nélkül a különböző életfelfogású polgárok egymás közti megértését, az egyetemes jó szolgálatát tekinti feladatának. Ne akarjatok hittérítők lenni, különösen ne az állam nevében, miként erre figyelmeztetett a Szent Péter trónján humanistaként ülő Ferenc pápa!
Engedjétek, hogy szabadok legyenek gyerekeink! Láthassák a világ ezer színét, értelmezését, lehessenek kételyeik és sokszor megbicsakló igazságaik. Hagyjátok játszani, hibázni, elkóborolni, tévedni és hazatalálni őket. Lehessenek kétkedők, útkeresők, feltalálók, új utakra lelők. Merjétek tanítani őket a múltra, és engedjétek, hogy tanítsanak bennünket a jövőre.
Ne féljetek a másoktól, az idegenektől, a külföldiektől! Érdekeljen másságuk, keressétek, hogy miben vagytok hasonlóak, izgasson miénktől eltérő gondolkodásuk, kultúrájuk, mentalitásuk, talán jobbá tesz bennünket is. Nem elég védeni a magyart, jobbá is kell tenni, és ehhez a legtöbbet sokszor éppen a nem magyaroktól kaphatjuk. Vigyázzuk őket, de ne hajoljunk meg előttük csak azért, mert messziről jöttek!
Igen, legyetek liberálisok! Vagy ha úgy tetszik, humanisták. Merjétek nézni az embert, aki önmagunkra hasonlít! Fél, örül, bizakodik és elgyámoltalanodik. Olyan, mint mi: szeret, gyűlöl, reménykedik és elesett. Ember. Magyar, román, szlovák, szerb, sokác, rutén, orosz, osztrák, francia, német, angol, amerikai, de nem folytatom. Merjetek embernek lenni egyetemes értelemben és maradni magyarnak értőként, nyitottan!
És demokrataként tudjatok vigyázni a másikra! Ne várjatok tőle többet, mint önmagunktól! Amennyit Ti tudtok változni, annyit kérjetek a másiktól. Több kérdés, kevesebb megfellebbezhetetlen kijelentés. Ez vihet közelebb egy jobb világhoz,Magyarországhoz. Ez így túl egyszerű? Dehogy. Nehezebb, mint hinnéd.
Persze mondhatjátok, hogy szép, szép, de hogyan lesz ebből új, erős, demokratikus Magyarország? Ki kell ábrándítanom mindenkit: lassan és csak kanyargós úton, tévedésekkel és remélt, eleinte csak apró sikerekkel. Nincs csodafegyver.
A döntő kérdés, hogy sikerül-e európai, polgári demokratikus keretek között új politikai alternatívát nyújtanunk a következő években. Ezer sebből vérzik az ország, megoldatlan kérdések sokasága vár ránk az egészségügyben, az oktatásban, a nyugdíjrendszerben, valóban nincs visszaút az elmúlt négy év után 2010-hez. Mást és másként kell mondanunk, és ha már megtanultuk a szót, akkor használom én is: időnként és helyenként unortodox megoldásokra, politikai innovációra lesz szükség. De ez nem fog úgy menni, hogy leülünk egy sarokba, és majd valaki egyszer felkiált, hogy heuréka, megvan. Csak nyilvános, szabad vitában teremthetjük meg az új köztársaság kereteit, életét.
Természetesen tiszteljük választóinkat. Övék a végső hatalom. De ha demokrata támogatóink nagyobb része továbbra is csak dörmög és elégedetlenkedik, meg szurkol nekünk megállítva utcán és a Tescóban, hogy tartsunk ki, akkor semmire sem fogunk menni. Még ha sokakat bánt is, mondom, ha nem szerveződtök, ha nem alkotjátok meg falvatok, városok befolyásos közéleti fórumait, köreit, akkor semmire sem fogunk menni. Kávéházi politizálással, halk elégedetlenkedéssel sehova nem jutunk. Ha nem szerveztek ellenállást, tüntetést az orbáni jobboldal gyarló polgármestereivel szemben, ha továbbra sem lesz tüntetés, petíció, akkor szépreményű másodikak maradunk. Küzdötök vagy alibiztek? Döntsétek el!
Ha igazunk van, és Orbán rendszere fenntarthatatlan, akkor előbb-utóbb a rezsim vezetőjével együtt távozni fog. Hogy nagy robajjal fog-e összedőlni, vagy lassan erodálódik és kisebbségbe szorul, nem tudom. Egy dolog viszont nem áll érdekünkben: a felfordulás, a ribillió, a bárminemű erőszak. Ellen kell állni, támadni és készülni Orbán bukására. De ugye látjátok, hogy ma még nem állunk készen az Orbán utáni helyzet kezelésére? A mi mai gyengeségünk Orbán legerősebb kártyája. Mert tavasszal sem ő nyert, hanem mi vesztettünk. Mert megosztottak vagyunk, régimódiak, ötlettelenek, gyengék. Nemcsak jobb kormányt, de jobb ellenzéket is érdemel Magyarország. Nekünk is jobbnak kell lennünk. Ezért dolgozom.
A demokratikus pártok a jelenlegi választási rendszerben együttes létre vannak ítélve. Együttműködés vagy politikai halál – ilyen egyszerű. 2018-ban is össze kell fognunk, feltéve, hogy nem változik a választási rendszer, de mert nem ez a Fidesz érdeke, csodálkoznék, ha engednének a bennünket összetoló szorításból. Az optimális végcél világos: egységes Demokrata Pártot kellene létrehoznunk. De látva a mostani önkormányzati választásra való felkészülés bukdácsoló tárgyalásait, a kompromisszumképtelenség riasztó fokát, a mai érzésem szerint ez még nagyon messze van. Kár, de így van. Persze vannak köztes megoldások is. Létrehozhatunk pártuniót a demokratikus pártok részleges önállóságának meghagyásával, közös elnökséggel, vagy még lazább együttműködést állandó pártközi egyeztetéssel, ehhez felállított fórumokkal, intézményekkel. Úgy és olyan tempóban, ahogy ezeknek, illetve bármelyiküknek megteremtődnek a politikai, személyi, kulturális feltételei.
Szövetkezni, ellenállni, programot adni és legfőképp vigyázni egymásra – ez a feladat. A jövő Magyarországa ránk vár. Ne késlekedjünk!
Erre hajaz az a másik jegyzet, melyet szintén tegnap olvastam a Népszavában.
Molnár Richárd:
Budapest nem jár senkinek napi egy tucat orbánozásért és tarlósozásért, elegáns ruhákban, pártlobogók előterében elkövetve. Nem jár azért, mert néhány kitüntetett napon nem gyullad ki a hármas metró. Azért sem, mert kong a fővárosi kassza, mert az önkormányzatiságot kivégezte az államosítási láz, és a kormányé az iskola, a kórház, és a helyi adóbevételek nagy része. Nem jár azért sem, mert a helyhatóságok lassan csak arról dönthetnek önállóan, hogy mikor legyen záróra a kocsmában.
Hiába herélte ki és fokozta le minimálbéres gondnokká az önkormányzatokat a kétharmad, félreértés ne essék: azok továbbra sem azért vannak, hogy az egzisztenciális félelmekkel küzdő pártoknak, politikusoknak legyen miből megélniük. Még az ilyen szűkös, a lehetséges kormányváltástól időben és képességben oly távoli korban sem. Akkor sem, ha április 6-án a Budapestet észak-dél irányban kettészelő Vörös Félhold választókerületei keserédes boldogsággal ugrottak az összekényszerített baloldal ölébe. Márpedig az, hogy a főváros egyes szocialistái azt gondolták, hogy néhány lakótömb vagy a komplett kerület az ősi jussuk – ahol akkor is rájuk szavaznak, ha narancsszínű tangában tartanak békemenetet -, a lehető legbárgyúbb optimizmusra utal. Nyilván az is, ha a leendő pártszövetségesek sok helyen úgy gondolták, a helyiek számára teljesen ismeretlen, az utcáról berántott, még helyben sem lakó jelöltekre is simán leszavaz a nép.
Akinek bármi is jár, azok a budapestiek. Nem kellene bambán, pavlovi reflexek alapján szavazó jobbágynak tekinteni a Vörös Félhold lakóit, vagy könnyen felhergelhető, Fidesz-sújtotta birkáknak látni a bizonytalanokat, akik könnyen elsiklanak a szövetségkötés körül felszínre bukkanó gátlástalan önzés és látványos politikai dilettantizmus felett. Akkor ugyanis tényleg mindegy, ki ül a városházák kényelmes irodáiban. Talán a hátralévő másfél hónapban fel kellene mutatni, hogy egyáltalán van-e valami értelme részt venni az önkormányzati választáson. Utána pedig azt, hogy miért, mire kell a fővárosiak szavazata. Mert először a várost kellene megmenteni, és utána a pártot.
Ez pedig ma jelent meg, szintén a Népszavában.
Medgyessy Péter:
Ha visszaugorhatna az időben, maga hozná nyilvánosságra a D-209-es ügyet, belépne az MSZP-be, és ismét megcsinálná a 100 napos programot. Gyurcsány Ferencet viszont a világért se hívná újra a kormányába, mert trójai falónak és árulónak tartja – derül ki abból az interjúból, amelyet az Index készített a volt miniszterelnökkel.
A most 72 éves Medgyessy Péter, akit 2004 augusztusának végén, éppen tíz évvel ezelőtt buktatott meg az MSZP és az SZDSZ, végre elárulja, szerinte kik puccsolták meg, és hogy nem alaptalanul beszélt az SZDSZ korrupciós ügyeiről. A mai baloldalt esélytelennek gondolja, Orbán Viktort viszont tehetséges politikusnak, akivel 2013-ban volt is egy titokzatos beszélgetése. (kiemelés: szendam)
Amikor az Index újságírója arról faggatja, hogy kik buktatták meg, és megemlíti ennek kapcsán Kovács Lászlót, Lendvai Ildikót, Kiss Pétert, Szili Katalin és Kuncze Gábort, Medgyessy azt válaszolja, hogy a találgatások nem állnak messze a valóságtól. “Igen, nélkülük nem jöhetett volna létre ez a történet. És hát Gyurcsány Ferencnek is vezető szerepe volt a dologban.” Majd hozzáteszi: “Ha akkor nem így történnek a dolgok, Magyarországnak más a sorsa. A Fidesz például 2010-ben biztos nem nyeri meg kétharmaddal a választásokat, és a baloldal nem nullázza le magát.”
Gyurcsány Ferenc neve többször is elhangzik az interjúban. Egyszer például arról faggatja Medgyessy Pétert az újságíró, hogy az egykori stratégiai tanácsadóját, akiből később ifjúsági miniszter lett, vajon újra meghívná-e a kormányába. A volt miniszterelnök válasza:
– Kérdezze meg a trójaiakat, hogy beengednék-e újra a trójai falovat a várba!
– Ha jól értelmezem a párhuzamot, akkor ön Gyurcsányt árulónak tartja – így az Index.
– Hát, persze! Mi a csudának tartanám?
Majd így folytatja Medgyessy Péter: “Ő sose csinált titkot abból, hogy miniszterelnöki ambíciói vannak, ebben becsületes volt. De engem azzal hitegetett, hogy ő még tanulni akar, és fel kell nőnie a feladathoz. Aztán mégis úgy ítélte meg, hogy gyorsan kormányfőnek kell lennie. Ő nem zsigerileg áruló, hanem alkalom szülte áruló. Alkalma keletkezett, és nem tudta visszautasítani a dolgot. Nem jól mérte fel a dolgot, saját képességeit és felkészültségét. Bölcsebben tette volna, ha tényleg pár évet tanul még, ez utólag bebizonyosodott.” – olvasható az Index interjújában.
*
Úgy vélem, mindezekből már sok dolog megmagyarázhatóvá válik. Például az, hogy miért tartunk most itt, ahol.
… és ezt …
… szendamondja!
Feladta: 2014, augusztus, 23 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: gyermekétkeztetés, kaszonó, közlemény, kormány, Varga Mihály |
Elterjedt és bizonyított vélekedés szerint Orbanisztánban, a Fasisztomaffiózó Köz(be’szerzési)társaságban, a “modern”, “versenyképes” és főleg “munkaalapú”, tehát “Illiberális Demokráciában“, a törvényeket és az Alkotmányt bármikor és visszamenőlegesen is át/felülíró “Jogállamban” az szerezhet magának közpénzből fizetett beosztást, aki be tudja bizonyítani, hogy önszorgalomból is (tehát nem csak parancsra, azaz “de genere“) gerinctelen csúszómászó, utolsó hazug gazember!
Aki úgy gondolja, hogy ez csupán aljas rágalom, avagy csupán felnagyítása és kiterjesztése egy (egyébként kétségtelenül) létező kádermegfelelési kényszernek, az figyelmezzen csak ide! Mindössze két példát fogok bemutatni, s mindkettőről azonnal bizonyítom is, hogy nem az én “nerszempontból” eltorzult elmém, illetve “alapvető magyargyűlöletem”(?) eredménye a legteljesebb megvetésem. (Most fordítani fogok a nyilatkozatok időbéli sorrendjén!)
Pro primo
Az “Igazságos Közteherviselés” jegyében a Nemzeti Együttműködés Rendszerét megalkotó és azon alapuló kormányzat kiadja az utasítást L. Simon László képviselő/államtitkárnak, hogy a táskájában váratlanul megtalált “egyéni képviselői indítványt” rögvest nyújtsa be a parlamentnek. Ez az a bizonyos “Reklám-adó“, amelynek 8 milliárdra kalkulált bevételének felét a honi reklámpiac kb. negyedét “birtokló” M-RTL Zrt. (azaz a “Retektévé“) lenne köteles befizetni. A cég természetesen tiltakozik, s ennek egyik módszere, hogy (felfedezvén a melegvizet!) nekiáll valódi híradókat “csinálni”, csupa olyan értesüléseket napvilágra hozni, melyeket már esztendőkkel korábban “kiderítettek” a független hírportálok. Ez persze nem tetszik a Hatalomnak, ezért osztán kiad egy nyilatkozatot:
Az RTL Csoportnak felelős vállalati magatartást kell tanúsítania Magyarországon is
2014. augusztus 22. 13:52
Az RTL Csoport megalapozatlan, a valóságtól messze elrugaszkodott kijelentésekre ragadtatta magát, hogy rossz színben tüntesse fel a magyar kormányt, és elriassza a magyarországi befektetőket. Közlemény.
Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy egy nemzetközi vállalat, amely a magyar reklámpiac negyven százalékát birtokolja, fiktív veszteségekre hivatkozva éveken keresztül messze a törvényes mérték alatt fizet adót, megengedi magának, hogy megkérdőjelezze a magyar kormány jóhiszeműségét.
Minden választott kormány feladata, hogy a becsületes adófizetők érdekében valamennyi szereplőre, még a legnagyobbakra is kiterjessze a közteherviselést és betartassa a Parlament által szentesített adótörvényekben foglaltakat.
Javasoljuk az RTL Csoport vezetőinek, vizsgálják meg, hogy a magyar gazdaság egyik legfontosabb és legprofitábilisabb szereplőjeként – a tisztességgel adózó gazdasági szereplők többségével ellentétben – miért nem járulnak hozzá profitjukkal arányosan az ország működéséhez?
Milyen jogon gondolja normálisnak egy nemzetközi társaság, hogy miközben a világ más országaiban „good corporate citizen-ként”, felelős vállalati magatartást képvisel, addig ugyanezt nem kívánja Magyarországon gyakorolni?
Mindez egy olyan közép-európai országban történik, amely máig nem heverte ki azt a gazdasági hátrányt, amit idegen megszállók által évtizedekre rákényszerített diktatúra okozott.
Elfogadhatatlan egy gazdasági felzárkózásáért emberfeletti erőfeszítéseket tevő ország kormánya számára, hogy miután szabaddá tette médiapiacát a külföldi befektetők előtt, egy társaság holmi könnyen kifosztható gyarmatként tekintsen rá.
Az RTL Csoportnak nincs erkölcsi alapja politikai szempontokra hivatkozva, valójában önző profitérdeket szolgálva a magyar kormányt támadnia és Magyarországnak ártania.
A kormány kitart amellett, hogy minden gazdasági szereplőnek ki kell vennie a részét a kölcsönös közteherviselésből. Az ország működtetéséhez minden gazdasági szereplő kölcsönös tehervállalására szükség van. A reklámtörvényre pontosan azért van szükség, hogy senki ne tudja elkerülni az adófizetést Magyarországon. A törvénynek köszönhetően bezárul minden kiskapu az adóelkerülők előtt, megakadályozva, hogy nyereséges médiacégek fiktív veszteségekre hivatkozva kibújjanak az adózás alól. (forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium)
Pro secundo
A NER-kormány egy hirtelen(?) ötlettől vezérelten, gyakorlatilag egyik napról a másikra betiltja a kaszinókat. Indok: egyes tulajdonosok nem csak adót csalnak, de még “nemzetbiztonsági kockázatot” is jelentenek. Néhány hónappal később ugyanezen adminisztráció úgy dönt, hogy mégsem olyan komoly a “játékfüggőség” állapotja, azaz lehetséges mindössze 11 kaszinót újranyitni Nerisztánban. A “pályáztatás” eredménye: Vajna Bandi öt, a debreceni focicsapatot finanszírozó Szima Gábor pedig két koncessziót kap. Ők ugyanis nem jelentenek “nemzetbiztonsági kockázatot” és “átlátható” a cégtulajdonlási rendszerük (különösen Bandié!). Nemúgy az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt.-é, amelyik egyetlen új engedélyre sem tudott eredményesen pályázni.
Teltek múltak a hetek, majd kiderült: ezek az új kaszinótulajdonosok csak akkor tudnak kellő adóbevételt biztosítani a Zállamnak, ha adókedvezményben részesülnek. Konkrétan: nem kell áfát fizetniük a koncessziós díjért, pontosabban azt levonhatják a játékadójukból. Ez az évente “csekély” 7 milliárdnyi adóelengedés szúrni is kezdte a szemét Bangóné Borbély Ildikó szoci képviselőnek, s feltette a kérdést az illetékes miniszternek: ha nem telik az államnak még évi HÁROM milliárd sem a gyermekétkeztetésre, akkor miért enged el HÉT milliárdot a kaszinótulajdonosoktól? Mire a válasz:
Mielőtt bárki kirohanna hányni, szeretném megjegyezni, hogy az előző “kormányközleményt” is Varga Mihály pótmatolcsy … álpénzügyminiszter … nemzetgazdasági miniszter írta alá! … No most menjen a “szaniter” felé, aki akar!
… és ezt …
… szendamondja!
(Szolgálati közlemény: a “szendamondja” néhány napig nem frissül!)
Feladta: 2014, augusztus, 22 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: ellenzék, EU, kizárás, Magyarország, Orbán, Politika Zrt.a |
“Így nem lehet tovább élni!” – súgta oda feleségének Mihail Gorbacsov még 1985-ben, egy nappal a “koronázása” előtt. “Csak így lehet, kell és érdemes élni!” – harsogja fülünkbe naponta többször a Maffiapártállam propagandája és nincs senki, aki legalább elsuttogná a milliónyi nyomorgónak a gorbacsovi mondatot. Mert minálunk az “elit”, a “Politika Zrt.” csakis önmagával, a profitjával foglalkozik.
Azt mondta Bogdan Góralczyk, a varsói egyetem politológia professzora a népszerű lengyel, “TOK FM” rádiónak nyilatkozva, hogy legutóbbi, magyarországi útjáról döbbenetes élményekkel tért vissza. Szerinte “Orbán pacifikálta a magyarokat, az ellenzék nem létezik, a falvak pedig Burmára hasonlítanak“. Góralczyk tudja mint beszél, hiszen kitűnően ismeri hazánkat: nyolc esztendeig volt a budapesti Lengyel Nagykövetség diplomatája, több könyvet írt Magyarországról. Folytatva elemzését azt állította, Orbán második ciklusát az egyszemélyes kormányzás kiépítése jellemzi, no meg stadionoké és a nemzeti egójé. Jelentős fordulat történt Oroszország irányába, de ami a legelképesztőbb, hogy Magyarországon komplett nyomorkörzetek léteznek. Nem úgy, mint a lengyel falvak egynémelyikében, hogy az egyik ház omladozik, a másik pedig kastély-szerű, hanem úgy, mint Indiában, vagy Burmában. Mindez pedig egyedül a politikai elit hibája, amely Orbánnal az élen egyszerűen nem törődik az emberekkel.
Igaza van Góralczyknak abban (is), hogy hazánkban gőzerővel folyik az egyszemélyes diktatúra kiépítése, s ezt mások is látják. Szóvá is teszik, nem is egyszer. A Posványosi Doktrína okán előbb “csak” a befolyásos, nyugati sajtó sürgette Budapest “megrendszabályozását”, már csak annak okán is, hogy az “Európai Unió képes legyen megőrizni hitelességét”. Csatlakozott ehhöz a svéd, majd a német EU-ügyi államminiszter is, szorgalmazván “az Unió alapelveit nyíltan tagadó magyar kormány” elleni legkomolyabb szankciók bevezetését. Most egy újabb szervezet, a “Project Syndicate” állt be a sorba. A német közpolitikai intézet “drákói intézkedéseket” követel az EU-tól Orbánnal szemben: a Fidesz kizárását az Európai Néppártból, a támogatási keret csökkentését és a híres “7. cikkely“, a szavazati jog megvonását.
“Amikor Angela Merlel német kancellár áprilisban gratulált magyar kollégájának, Orbán Viktornak a választási győzelemhez, felhívta a figyelmét arra, hogy a nagy parlamenti többség különleges felelősségre kötelez a döntési helyzetek körültekintő mérlegelésében, az ellenfelek érzékenységének figyelembe vételében. A magyar miniszterelnök az intelemben javasolt úttal éppen ellenkező irányban indult el.” (a teljes írást lásd itt!)
A Project Syndicate szerint ez annak köszönhető, hogy az Unió politikailag nem kezelte a helyén az “Orbán-problémát”. A Néppárt továbbra is egy “jóravaló de engedetlen kölök”-ként kezeli a magyar miniszterelnököt és kesztyűs kézzel bánik vele, pedig ő nem csak nyíltan tagadja az EPP alapelveit, de rendszeresen le is járatja a szervezetet. Nem reagált J-C. Juncker, a megválasztott EB-elnök sem a tusványosi beszédre, Merkel kancellár, a kontinens legbefolyásosabb politikusa pedig “csak visszafogott bírálatot fogalmazott meg”.
“Ezek a reakciók meggyőzték Orbán arról, hogy kockázat nélkül viselkedhet Európa közepén úgy, mint egy populista autokrata. Felbátorították, hogy tovább folytassa kereszteshadjáratát a liberális demokrácia ellen.“
Ahogy nincs külső, úgy nincs belső kontroll sem. Nincs semmi, ami Orbánt bármiféle törekvésében képes lenne (akarná!) meggátolni. Az intézményrendszer kiüresedett, pártkatonák ülnek minden székben. Független sajtó csak romjaiban létezik: anyagiak és olvasók híján befolyása, ellenőrző szerepe közelít a zérushoz. (Igaz, most erősítésként beérkezett az RTL-Klub jólfelszerelt hadosztálya, de ez csak szimpla érdekérvényesítés és nem pedig a funkció ellátásának komoly szándéka!). A civil szervezeteket a fasisztomaffia adminisztráció a kezében lévő eszközökkel visszaélve vegzálja, elnyomja. Hangjuk nem hogy az égig, de még a fűszálak csúcsáig sem ér el (okokat lásd előbb!). Mindez pedig azért, mert Magyarországon egyszerűen nincs Ellenzék (Góralczyk: “Se szervezetek, se programok!”). Ahogyan Pető Péter írta a tegnapi Népszabadságban, csak a “Politika Zrt.” létezik.
“A magyar politika ma hozzávetőleg annyira kedvelhető, mint a ciánmártással meglocsolt zsírszalonna. Mert lényegében fokozhatatlan az intellektuális és eszmei üresség, amely a mainstream pártokat jellemzi. (…) … idehaza igyekeznek leszoktatni minket arról, hogy azt képzeljük: akik a politikával foglalkoznak, gondolnak valamit a világról. Ezt jelzi, hogy a gyors karrier egyetlen garanciája a semmitgondolás és a határtalan szervilizmus. (…) Merthogy tényleg nem szól már semmiről ez az egész, csak a bizniszről, a haverokról és a szervezetmenedzsmentről. Néhány kivételtől eltekintve azt látjuk, hogy a vállalkozójelöltek megkeresik azt a pártmaskarába öltöztetett politikai céget, amelyben gyorsan sikeresek lehetnek, majd saját érdekeik hatékony érvényesítésére törekednek.” (a teljes írást lásd itt!)
És tényleg így van! A hazai politikumban nyomokban is alig találni valakit, akinek lenne értelmes és érvényes mondanivalója a jelenlegi helyzetről. Aki a nyomorgó milliók fülébe belesúghatná, hogy “Így nem lehet élni!”. Ha teszi is az a néhány hős, hangjuk belefullad a valójában összejátszó, mindenoldali ellenérdekeltek karaktergyilkolászó, harsogó rágalomáriáiba.
Ezért teheti meg Orbán, hogy fokozatosan kivezesse hazánkat az EU-ból. Hogy az obskúrus diktatúrákat magában foglaló Oroszország-ligához dörgölőzzék, majd tegyen minket annak … tagjává? … gyarmatává! Mindezt pedig csakis azért, hogy legyen aki finanszírozza a gazdaságilag (is) működésképtelen Egyszemélyes Diktatúráját! Ma már ott tartunk, hogy a kormányzati/diplomáciai kommunikációban a hazánkat jelentős anyagiakkal támogató EU-t tüntetik fel agresszív, sanda szándékú ellenségnek, hegyes nyilatkozat-nyilakat küldözgetve abba az irányba, míg egy durva orosz kommünikére alázatosan bársonyos választ fogalmaznak meg. A 444.hu egy tegnapi írásában (lásd itt!) ennek két gyönyörű példáját tette le elénk (ebből az is kiderül, milyen végtelenül ostoba a magát “szocialistának” nevező, állítólagosan ellenzéki párt!), majd megjegyezte: “Nyugaton már szinte mindenki tudja, hogy Orbán Putyin kutyája”, így ezt a tényt talán fölösleges minden adandó alkalommal kihangsúlyozni. (Mint alant látható, az internet memegyártói közel sem voltak ennyire visszafogottak!) 
Hát akkor mi lesz ennek a vége emberek? Az biztos, hogy a “megszólított” európai politikusok és szervezetek egy ideig még nem tesznek semmit. Most éppen Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár helyes kis háborújával vannak elfoglalva. Ámde huzamosabb ideig nem tehetik meg, hogy elengedjék a fülük mellett a felháborodott, ráadásul befolyásos “helyekről” érkező hangokat (amelyek eszkalálódni fognak, hiszen Vityu kán – egyre kezelhetetlenebb/gyógyszerezhetetlenebb – állapota és elszemtelenedése okán szolgáltat majd ehhöz ippeg elég muníciót!). Ott az ilyesmi nem csak hogy nincs szokásban, de lehetetlen is. Márpedig ha tényleg meglépik a sürgetett intézkedéseket és picsán rúgják a Felfuvalkodott Hólyagot, akkor nem csak ő és bandája, de mi is karanténba kerülünk!
Akkor mi lesz velünk emberek? Aki tud, az szedi a sátorfáját és kitántorog a Nyugatra emigrált egymillió után? A többiek meg vagy agyonadóztatott alkalmazottak/vállalkozók, vagy rabszolgasorsba kényszerített közmunkások, vagy már papíron sem létező, ellátatlan munkanélküliek lesznek? Akik egymással veszekedve, marakodva ölre mennek a nyomor megkaparintható morzsáiért? Ahogyan azt a Csúti Duce és Legfőbb Ideológusa, Tellér Gyula nertárs szeretné? De akit ez nem érdekel, attól meg azt kérdezném, hogy:
“Mi lesz így a gyerekeinkkel, emberek?!“. Lerongyolódott, koszlott tanintézményekben valódi tudás helyett állami propagandát (hittan/erkölcstan) kapjanak? Egészséges és tápláló, napi étkezés helyett mindennapos testnevelést? Osztán ha 16 esztendős korukban kihajították őket az oskolákból, akkor hová menjenek (Nyugatra nem, mert nincs hasznosítható tudásuk!), mihez kezdjenek? Ők is beállnak a Nyomorba? Tényleg ezt akarjátok? Avagy abban bíztok, hogy “majd történik valami”? Hogy valahonnan előugrik a “Deus exmachina” és egyetlen ujjcsettintéssel megváltoztat mindent (ilyesmit Orbán ígért nektek még 2010-ben, osztán látjátok, mi lett belőle!)?
Hát nem! A saját problémáinkat rajtunk kívül senki nem fogja megoldani. Ehhöz azonban fel köllene emelnünk már a szavunkat. … Rögtön azután, hogy ugyanezt tettük a valagunkkal is.
… és ezt …
… szendamondja!
Feladta: 2014, augusztus, 21 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: Darwin, Kertész Imre, Semjén, szélsőjobb, Szent István-rend, vélemény |
Bizonyos körökben általános megdöbbenést keltett, hogy Kertész Imre, Nobel-díjas (zsidó származású) magyar író elfogadta az Orbanista és Fasiszta Államtól a Szent István-rendet. Mások szerint azonban a nyolcvanöt esztendős Mester “bölcsebb volt mindnyájunknál”, hiszen a kitüntetés átvételével egyetemben békejobbot is nyújtott a magyarországi széljobbereknek. … Néhány órával ezelőtt tanúja voltam, hogy ezek a szubhumánok miként is fogadták eme gesztust.
Amikor kiderült, hogy az Orbán-féle Fasiszta Állam az egyik legmagasabb kitüntetésben, a “Szent István-rend“-ben akarja részesíteni a “Sorstalanság” íróját, sokan (én magam is) azt szorgalmazták, hogy utasítsa azt vissza. Indoka ennek az volt, hogy a Mester legyen szíves nem legitimálni ezzel a náci/hungarista, antiszemita és rasszista szélsőjobbal szándékosan összejátszó Orbán-kormányt és annak teremtményét, a fasizmus magyarosan maffiás változatát meghonosító Bűnbandáját. Az elfogadással ugyanis “szépségflastromul” szegődik ennek az elképesztően amorális, őt (is) mélyen lenéző műveletlen, valódi tartalommal rendelkező könyveket (az ő írását sem!) soha nem olvasott Hatalomnak.
További indokai voltak az elutasítást szorgalmazóknak, hogy az Őt már a Nobel-díja megkapása óta lezsidózó, leimre(emerich)kertészező magyar(?) rasszisták/antiszemiták ezzel csak újabb muníciót kapnak a megélhetési acsarkodásukhoz. Nekik Ő ugyanis akkor is “csak egy zsidó“, ha erről a milliárdos vagyont megöröklő, Hivatásos Történelemhamisító Nőszemély egy, a kitüntetést beharangozó, azt előre megindokló/megideologizáló cikket ír … persze mindezt azelőtt, hogy egyáltalán tudott volna a kormányzati szándékról. (Természetesen ez is egy hazugság – lásd itt! – , mint ahogyan minden más is a Nacsasszony és a Kormánya részéről!)
A hatalom sanda szándékát pedig misem bizonyítja jobban, mint hogy – Kertész Imrével párhuzamosan – ugyancsak állami kitüntetésben részesül az a Takaró Mihály (találó terminus technicus szerint: “irodalmi bogárlászló“), aki a vezérszólistája volt annak a Zsidózós Vonyítókórusnak, amelyik a Kertésznek odaítélt Nobel-díjjal egyazon napon kezdte meg “tevékenységét”. (Igaz, ez a Goromba Pokróc két nappal korábban és nem Kádertől, hanem az Istenhitet Maffiahitre, Jézust pedig Orbánra lecserélő Balog pátertől kapta meg “elismerését” … mindnyájunk nevében! … most mentem hányni!)
Ennek ellenére az idős Mester úgy döntött, hogy az elfogadást választja. Tette mindezt azért, mert úgy gondolta, ezzel a “megbékélést” szolgálja azaz, egyfajta békejobbot nyújt az őt és sorstársait anno minden létező módon elpusztítani igyekvő, “nemzeti, keresztény-konzervatív jobboldalnak“. Pontosabban annak mai reinkarnációjának, Orbán Fasisztomaffiózó Pártállamának. Meg is kapta ezért a (kétes értékű) dicséretet a Népszabadság kolumnistájától, aki szerint az író “ismét bölcsebbnek bizonyult mindnyájunknál” (lásd itt!).
Évezredes bölcsesség szerint a Teknőcnek nem érdemes (még “révészkedési” szándékkal sem) a hátára vennie a Skorpiót. Nem tanácsos keblünkön kifázott kígyót melengetni, s hasonlóan ellenjavallt egy kiéhezett hiénafalka közé simogatási szándékkal bemerészkedni. Mindezeknek ugyanis egyetlen eredménye lehet: a Jószándék kihasználása, a Jószándékú elpusztítása! Ezt pediglen én, alig néhány órával ezelőtt, meg is tapasztaltam.
Ma délután egy határszéli kiskocsmában ücsörögtem, és a tőlem megszokott “csöndesen tempós nyugalommal” kortyolgattam a csapolt Sopronit. Az ivó bárpultjánál egy tőlem alig valamivel idősebb “Deres Ötvenes” vitte a szót … a Széljobbosoktól megszokott harsogó, ellentmodást nem tűrő stílusban. “Eszmefuttatásának” kiinduló alapja a minap egy bugylibicskánál alig nagyobb haleffel lemetélt fejű, amerikai haditudósító esete volt.
“Igen! Levágták neki a fejét. És akkor mi van? Mijafaszt keresett ott, hogy került oda? … Hja, ez volt a foglalkozása. Tehát pénzért! … Akkor meg ne csodálkozzon! Bevállalta. Nem?! … Meg amerikai is volt. Meg is érdemelte. Hiszen mi a fasz köze van az Obamának ahhoz, hogy a muzulmánok mit csinálnak a saját országukban? Odaküldi a bombázóit mészárolni? Mert ez nem teszik a zsidóknak? … Nagy ötlet volt a bibsiktől, hogy egy niggert tettek meg az USA elnökének! Teszi is a dolgát. Még abba is belepofázik (a zsidó EU-val együtt) hogy Putyin mit csinálhat a saját országában! … Igen, ledurrantották azt az utasszállító repcsit. Ámde mijafaszt keresett ott? Egy háborús övezetben?! … Én csak azt sajnálom, hogy azon a repcsin nem csupa zsidó volt … Hitler élhetett volna még pár évig! … Hogy? Micsoda?! … Nem, nem gondolom, hogy én elvetemült lennék és embertársaim halálát kívánnám. A Zsidó ugyanis nem ember! Csak egy állat! … Annak született és nem tehet róla?! A kutyám is kutyának született, mégsem tekintem embernek … pedig okosabb akármelyik zsidónál. … Még a cigány Orbánnál is, aki az én nevemben tüntette ki tegnap ezt a Főzsidót. Igen, azt a Kertészt. … Hogy dögölt volna meg Auschwitzban! Az összes többi komcsival együtt!“
Ilyeneknek “békejobbot” nyújtani? Ilyeneknek?! Azért, hogy rögvest leharapják?! Én elhiszem, hogy nyolcvanöt esztendősen valaki már fáradt, harcolni tovább nem akar. De talán nem köllött vóna Viktor Vonatovics orcájára széles mosolyt varázsolni.
… és ezt …
… szendamondja!
P.S.: Aki úgy gondolja, hogy nem köll az ilyenekkel foglalkozni, az legyen olyan szíves kifáradni az utcára, esetleg beülni egy kocsmába! Meg fogja tapasztalni, hogy milyen sokan vannak ezek a szubhumán idióták! … Ámde az EP-választás adatai is megmutatták: kétharmad Fasisztanáci és egyharmad … khm … szóval Nem Az!
Ami meg a köznépi hülyeséget illeti: hát az eszementség nem csak rájuk jellemző. Vagyon ebből bőven a “magasabb körökben” is. Jó példa erre a pacsirtavadász
Semjén Apostol esete, aki egy, a kormány új struktúrájával összefüggő kérdésre “
darwinozni” kezdett … összefüggéstelenül!
Feladta: 2014, augusztus, 20 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: előadás, Orbán, Páneurópai Piknik, Sopronpuszta, Tellér Gyula |
A Kedves Vezető ösmét magára öltötte pávatáncos gúnyáját (tütü a vízilón), majd Sopronpusztán “elegánsan” elsasszézott … posványosi énjétől. Galimatiászoktól és önelletmondásoktól hemzsegő előadásából mindenki azt hüvelyezhetett ki, amit akart. Meg is kapta érte az előadóművésznek járó vastapsot.
Sopronpusztán tegnap ismét megemlékeztek a huszonöt esztendővel ezelőtti, a “Vasfüggöny átvágását” eredményező Páneurópai Piknikről. A rendezvény csúcspontja (természetesen) az volt, hogy a felállított pódiumon megjelent a Vezér és Rákay “Philip” nertársnak, meg a kb. ötszáz főnyi (jelentős részt osztrák!) szájtáti közönségnek kötetlen stílusban elmagyarázta a rendszerváltást, hogy mi a helyzet most Agyarországon és miért van még mindig válságban az egyébként a vesztébe rohanó Nyugat.
Aki azt várta, hogy e megemlékezésen majd ösmét végighallgathatja a Posványosi Fertelem valamiféle átszerkesztett és lájtos változatát, az csalódott … is … meg nem is. Viktor ezúttal hozta régi önmagát: galimatiászoktól és önellentmondásoktól hemzsegő előadásából ki-ki azt hüvelyezhette ki, ami neki jól esett; amit a szócipelői majd úgy értelmezhetnek, ahogy éppen az adott helyzet megkívánja. Ugyanis ha a nejlonkákán is csomót kereső (mondjuk liberális és nyugati) firkászok belekötnének valamelyik mondatába, hát rögvest idézni lehet egy másikat, mely tökéletesen ellent mond az inkrimináltnak. Ha pedig a saját radikálisai kezdenének háborogni, hogy “Puha voltál Viktor!“, akkor azonnal az orruk alá lehet nyomni egy olyan szövegrészt, ami szerint “A miniszterelnök úr igenis jól megaszondta!“.
Különösen megkapó volt, ahogyan Orbán gondosan kerülte a nagy botrányt kiváltott “illiberális demokrácia” jelzős szerkezetét (amit már a tusványosi videó angol fordításából is gondosan kiradíroztak), no meg azt is, hogy szándéka szerint különböző obskúrus diktatúrák példáit tenné követendővé az ország számára. Kijelentette ugyanis, hogy fölösleges címkéket ragasztgatni (gondolom: most, hogy ő Tusnádfürdőn ezt már megtette), hiszen “demokrácia, piacgazdaság és jogállam csakis egyféle lehet“, kínai meg orosz mintákat pedig azért nem lehet lekopírozni, mert “mi magyarok vagyunk” (meg “félázsiaiak” is, ugyi?!). De ugyanez a helyzet a nyugat-európaiakkal (lásd előbb!). Nekünk ugyanis “azt kell kérdeznünk, hogy mi az, ami jó nekünk és nem azt, hogy mások mit csinálnak jobban, majd azt lemásolnunk“. Mert ugye ezt a hibát egyszer már elkövettük, félre is siklott a rendszerváltás.
Szerinte a kezdet kezdetén még “minden ellenzéki liberális volt“, ők meg ráadásul “radikálisak” is, hiszen a párton belül arra a következtetésre jutottak, hogy olyan korszakban élnek, “amikor lehet előremenni, nem kell okoskodni, nem kell nagyon nagy teóriákat fölépíteni, hanem csinálni kell a dolgot“. Ennek az volt az oka, hogy akkoriban “mindenki a szabadságra vágyott” (tehát az, aki ma nem liberális az már nem erre vágyik?!), s azt gondolták, nincs más dolguk, mint “Ausztriát csinálni Magyarországon“. Bár az előbbi szempontjából “a rendszerváltás teljesítménye ötös“, az utóbbi nem sikerült, mert itt maradt “az infláció és a magas államadósság, rosszabb lett a helyzet a munkanélküliség, a közvagyon és a rend terén“.
Mindebből az következik, hogy “amiben jól teljesítettünk azt meg kell őrizni, amiben meg nem, azt meg kell változtatni“. A szabadság tehát teljesen rendben, itt minden maradjon csak úgy ahogy most van (mármint 2014-ben, egy összebuherált Tákolmánnyal meg egy, a végrehajtói hatalmat elvileg ellenőrző, kiherélt intézményrendszerrel?). Ámde minden másban meg köll találnunk a saját utunkat, ami nem lehet azonos a nyugat-európai modell követésével – hiszen arról nemrég kiderült, “rendkívül sebezhető” – , ugyanis mi “nem tudunk csatlakozni egy olyan nyugat-európai boldogulási irányzathoz, amely jól láthatóan folyamatosan veszíti el a tartalékait, talán már fel is élte“. (Ez egy gyönyörű “galimatiász”, ráadásul még “hasznos” is. Ugyanis a Rétor “elfelejtette” kifejteni, hogy pontosan miféle tartalékát éli/élte is fel Európa, így a hallgatói ebből egy kukkot sem érthettek. Ámbátor mindenki gondolhatott arra, amire csak akart! … Szabadság van itten! Nemde?!) Így most az a nagy helyzet, hogy “egész Nyugat-Európa valami megújulás után kiált, mindenki azt nézi, hogy honnan jön már egy gondolat, ami valami energiát, frissességet, iránymutatást hoz ebbe a mostani, világgazdasági értelemben zsugorodó nyugati kultúrkörbe“. (Ez már megint egy galimatiász, hiszen miként lehet egy kultúrkör világgazdasági értelemben zsugorodó? Ugyanakkor benne van a rejtett tartalom is, hiszen a Fideszegyház Híve pontosan tudja, kire is “vár” Európa, sőt az egész Világ! Hát persze hogy rá, Orbán Viktorra, Az Ismert És Az Ismeretlen Világegyetem Legfőbb Zseniére, Az Új, “Munkaalapú” Univerzum – Tellér Gyula által ihletett – Megteremtőjére!).
Orbán tehát most profi volt. Tökéletes “arányérzékkel” lépdelt végig azon a kötélen, mely a maga által önmagának létrehozott aknamező fölött feszült. Produkciója még az osztrákoktól is (nekik szinkrontolmáccsal kedveskedtek a rendezők) vastapsot kapott, hiszen ők is hallhattak a Megváltótól olyasmit, amit szerettek volna, bár (szerintem) a Hablaty többi, usque 90 százalékát nem értették. (Semmi baj, a magyarok is így voltak vele!)
Persze a “Sógorok” nem olvasták Szt. Tellér próféta Márciusi Evangéliumát, így nem tudják mi várna esetleg rájuk, ha eljőne Az Új Világrend. … Mi már sejtjük!
… és ezt …
… szendamondja!
Feladta: 2014, augusztus, 19 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: adósság, Kertész Imre, Matolcsy, Mocsai, Orbán, puzzle, Schmitt, szegénység, tangram |
A “puzzle” nevű játék lényege, hogy a különböző formájú darabkákat helyesen illesztve egy bizonyos képet lehet kialakítani. Hasonlít ehhöz a távol-keleti “tangram“, ám itt a különböző méretű és színű szilánkokból tetszőleges mintát lehet kirakni. Lássuk most a mi darabkáinkat/szilánkjainkat, illesszük őket egymáshoz, majd döntsük el: ez egy puzzle, avagy egy tangram!
Miniszterelnök
Azt írja a Népszabadság kolumnistája, hogy Orbán múlt pénteki rádiós igehirdetésében egyértelműen felfedezhető volt a “visszalépés” szándéka.
Csuhaj Ildikó úgy vélte az, hogy a miniszterelnök beismerte a NATO-tagságból eredő kötelezettségek be nem tartását, azaz önkritikát gyakorolt, lényegében gesztust akart tenni a posványosi beszéde okán ellene alaposan felhorgadt amerikai közvéleménynek, rajta keresztül pedig
Obamának. Ugyancsak a megromlott nyugati kapcsolatok javításának szándékát látta abban, hogy Orbán kifejezte reményét az új EB-vel való jó együttműködésre. Csuhaj szerint ez azért történt, mert a miniszterelnöknek “
volt ideje elgondolkodnia és meghallgatnia tanácsadóit“.
Aki ilyesmiket ír, az nem ismeri Orbánt. Ha pedig nem ismeri, akkor inkább ne írjon semmit! Nem vagyok újságíró, pláne nem a Népszabadságnál és elit-kategóriás, de annyit én is tudok (mert látom/tapasztalom az esztendők során), hogy a Mi Viktorunk egyre kevésbé képes önmagán kívül bárkit is meghallani. Az újabb kétharmad miatt már teljesen elborult elmével robog mind nagyobb sebességgel egy vízió felé, melyet úgy hívnak, hogy Abszolút Hatalom. Ha bármi olyasmit mond is eközben, ami valamiféle békülékenységi gesztusra utalna, az vagy csak taktikázás, vagy csupán semmitmondó blabla csupán. Esetünkben: teljesíteni a NATO-kötelezettségeket és emelni a honvédelem büdzséjét? Itt vagy arról vagyon szó, hogy majd valamilyen statisztikai trükköt vetnek be, vagy arról, hogy Viktor Győzövics valami újabb bizniszre készül barátjával, Vologyával.
Matolcsy
Jegybankelnöki tevékenységének kezdetén még viszonylag visszafogott volt. Csak fokozatosan kezdett eluralkodni rajta az a kóros szemléletmód, miszerint az MNB-ben lévő pénz tulajdonképpen az övé, azt csinálhat vele amit akar, költheti szabadon a mániás passzióira. Elébb csak az “Értéktár“-at hozta létre, melynek sokmilliárdos keretéből tellett ugyan (pl.) egy túlárazott és méregdrága hegedűre, de nem futotta a Debrecenből néhány hete Kanadába visszaszállított Munkácsy-képre. Osztán jött a 6 milliárdos “kommunikációs alap”, melynek egy részét hatalmas tacepaókra, másik részét pedig valamiféle “oktatásra” fordították. Osztán jött az újabb Kétharmad és Gyurcinált teljesen kiolvadt a biztosíték: vásárolni kezdett, de úgy, mint ha azt hinné, hogy egy “Monopoly‘ táblája előtt ül.
Elébb megvett egy tiszaroffi kastélyszállót közel fél milliárdért, osztán meg egy méregdrága és ezért évek óta eladhatatlan, V. kerületi irodaházat becslések szerint 12 milliárdért. Az előbbit a “társadalmi felősségvállalás“-sal (“CSR“) magyarázták, amit a jegybank sajtóirodája “mókás” módon azonosított azzal, hogy “a Jegybank béren kívüli juttatásként szeretne üdülési lehetőséget biztosítani alkalmazottjainak“. Jót is röhögött rajta a média, mely meg is jegyezte: a két célt például úgy is össze lehetett volna kapcsolni, hogy a közelben lévő Malév-ingatlant veszik meg. Így lenne a fáradt MNB-seknek hol pihenniük magukat, plusbonus a csődbe dőlt légitársaság hitelezői (mondjuk az elmaradt bérükre várakozó egykori alkalmazottak) is hozzájutottak volna pénzük egy részéhez.
Az utóbbi bevásárlást azonban már semmivel sem indokolták. Nehéz is lett volna, hiszen mint kiderült, az “Eiffel palace” tulajdonosa egy a Kis-Antillák egyik szigetállamában bejegyzett offshore-cég volt. Márpedig ugyi eleddig az volt a duma, hogy az ilyen vállalkozásokat tűzzel-vassal irtani köll, s még egy frappáns kis törvényt is összerittyentettek róla. … Nem ez az első eset, amikor sem a szavukat, sem a saját törvényeiket nem tartják be.
Szegénység
Borzalmas adatokat közölt a hazai szegénységről az Eurostat. Szerintük Magyarországon már 3,3 milliós a szegények tábora, s a helyzet egyre romlik. Az uniós metodika szerint az számít “szegénynek”, aki az adott ország mediánbérének kevesebb, mint hatvan százalékát kapja jövedelemként. Minálunk ez jelenleg havi 109 ezer forint (ami ráadásul még csökkent is az előző évhez képest!), azaz a szegénységi küszöb kicsivel havi 65 ezer forint fölött vagyon.
A közölt grafikonok azt mutatják, hogy ebből a szempontból tényleg igaz, hogy “Magyarország jobban teljesít!“. Kezd az ország egyre jobban el/leszakadni a velünk együtt csatlakozott államoktól (Csehország, Lengyelország, Szlovákia): míg náluk lefelé hajlik, nálunk meredeken felfelé ível ez a görbe. Dobogós helyezésünk van ugyanakkor a foglalkoztatotti/alkalmazotti szegénység “versenyében”. A többek között a “kultúrfölény” okán is lenézett Romániát messze megelőzve ezüstérmet kaptunk, nem sokkal lemaradva a “bajnok” Bulgária mögött!
Kézenfekvő lenne most azt írnom, hogy ha Matolcsyban annyira dühöngeni kezdett a “CSR”, akkor az ingatlanvásárlások eltapsolt 12 milliárdját akár a szegényeket támogatni akaró civil szervezeteknek/alapítványoknak is adhatta volna. Ámde egyrészt tudom, hogy bizonyos körökben ez nettó populizmus, másrészt azt, hogy a szegényekkel nem köll törődni, az ő hibájuk hogy idáig jutottak (“Amennyije van, mindenki annyit ér!“), harmadrészt pedig azt is, hogy ezek a “civilek” tulajdonképpen “külföldről fizetett, külföldi érdekeket képviselő politikai aktivisták“. Ezért osztán csak annyit jegyeznék meg: van hazánkban egy kormánybarát alapítvány, mely adományokat gyűjt az államadósság csökkentésére. Igaz, tevékenysége olyannyira sikertelennek bizonyult, hogy még annak alapítója/vezetője is alaposan kiábrándult (lásd itt!), hiszen még azok a politikusok sem adtak egyetlen fityinget sem, akik annó még harsányan dicsérték ezt a “példás kezdeményezést“. Az MNB esetleg visszaadhatta volna a hitet. Ugyi?
Államadósság
Az államadósság is egy olyan terület, ahol “Magyarország jobban teljesít!”. No nem a csökkenése, hanem a növekedése terén. Az MNB legújabb adatai szerint sikerült rekordot dönteni, s alig egy tizeddel elmaradni az abszolút csúcstól. A grafikon ugyan azt mutatja, hogy a “bruttó” a 79-86 tartományban ingadozik, de ez csak a szokásos statisztikai trükközések eredménye. A “nettó” kitartóan emelkedik azóta, hogy Unorthodoxia a Matolcsyzmus útjára lépett.
Csak a lakosság tűnik felelősen gazdálkodóknak. Miközben a “Takarékos Állam” nyakló nélkül veszi fel a hiteleket, a “zemberek” hitelállománya, az úgynevezett “finanszírozási igény” már évek óta stabilan tartja a GDP 6,1 százalékát. Igaz, vannak már itt is aggasztó jelek. Az MNB által mesterségesen alacsonnyá tett kamat miatt kezd fokozódni a forinthitelek iránti vonzalom. Márpedig a szakértők szerint nem telik bele egy-két esztendő és a nemzetközi piacon eleddig tapasztalt pénzbőség megszűnik. Akkor pedig Elkúrcsy emelheti vissza a most 2,1 százalékos kamatot legalább ötre, ami meg a törlesztőrészletek minimum duplázódásával fog járni. … Jöhet majd a “forinthitelesek megmentése” is?
Rezsicsökkentés
De mire megy el ez a rengeteg pénz? A lejáró adósságok finanszírozásán kívül többek között arra, hogy az Orbáni Őrület jegyében elkövetett államosításokat fizessék ki. A kormány bőkezűen szórja a mi pénzünket különböző, eladdig magánkézben lévő vállalatok felvásárlására. És tényleg nem szűkmarkú ilyenkor. Ha a piaci pletykák szerint a felvásárolt Magyar Külkereskedelmi Bank német tulajdonosa “fülig érő szájjal” távozott Magyarországról (lévén elképesztő összegért sikerült eladnia az ordas veszteséget termelő bankját) és otthon pezsgőt bontott, akkor az ugyancsak német E.On vezetői/tulajdonosai egy egész pezsgőgyárat vehettek maguknak! Volt is miből, hiszen a (kb.) mínusz 1100 millió eurót érő, magyarországi földgázcégeiket sikerült 875 milláért Orbán nyakába sózni, ráadásul úgy, hogy még alaposan át is verték a Kárpát-medence Géniuszát (lásd itt!).
De miért van erre szükség? A hivatalos magyarázat szerint részben “a hazai bankrendszer egészséges tulajdoni arányainak létrehozására“, részben az “energiafüggetlenség biztosítására“, részben pedig a “rezsicsökkentés megvédésére“. Az első nyilvánvaló hazugság, hiszen a “Takszöv-ügy” óta tudjuk, hogy ez maximum annyit jelent: az államosítás, a közpénzekből történő kistafírozás után azonnal jön a “baráti kezekbe” adó reprivatizáció. A második is az, hiszen akárkié is a földgáztároló/nagykereskedő, abba továbbra is Vologya barátunk szállítja az “anyagot”. A harmadik sem különbözik az előbbiektől. Rezsit csökkenteni (mint láttuk) hatalmi szóval lehet, ehhöz nem köll vásárolni semmit. Igaz, ha a tároló nem a “miénk”, akkor az abban talált maradék gázt nem lehet a rezsicsökkentésbe belerokkant távfűtőműveknek állami segítség címén, 100 milliárdos költségvetési kiadás árán úgy eladni, hogy abból a “Vidi“-tulajdonos Garancsi nertárs cége nettó 50 milliárdot vágjon zsebre. Ez persze nem “extraprofit“, mert az ugyi pfuj! (Vannak itt még további “nyalánkságok is. Akit érdekel, az olvassa el a linkelt cikket!)
Lex Mocsai? Lex Schmitt?!
Gőzerővel megy a Testnevelési Egyetem megalapítása. Miközben a kormány minden esztendőben tízmilliárdokat von ki a felsőoktatásból, a TE létrehozására nem sajnált 17 milliárdot betolni a közösből. Kisebb legyecske eme levesecskében, hogy a “Holdudvarban” úgy látszik nincs egyetlen olyan személyiség sem, aki rendelkezne a rektori cím elnyeréséhez szükséges végzettséggel (pl.: PhD). Ezért osztán a Zezerharmad rögvest az igényhez torzította a törvényt, megváltoztatta a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) jogkörét és speciális esetként megjelölte a TE-t, mit azon intézményt, melynek vezetője nem köteles olyan egyetemi végzettséggel rendelkeznie, mint az összes többi rektornak.
A köznyelvben “Lex Mocsai”-ként rögzült ez a törvényförmedvény. Ennek oka az, hogy mindenki tudni vélte: Dicsőséges Főkormányzó Urunk eme “egyetem” élére Mocsai Lajost, a magyar kézilabda-válogatott kapitányát jelölte ki. Maga Mocsai is így tudta, s miután kijelentette, hogy az eddig elért sportsikerei legalább annyira bizonyítják a vezetői képességeit, mint egy PhD, be is adta jelentkezését. Ámde a legújabb találgatások szerint a Sztáredző hiába igyekszik szorgosan “nyelvészkedni” a vezéri ánuszrózsa tájékán, a törvényt valójában nem neki találták ki, hanem a plágium-botrányába “méltatlanul” belebukott “Álamelnök“, a manapság funkciótlanul darvadozó Schmitt Pál, a “Nemzet Gojostola” rehabilitációja és reaktiválása érdekében (“Lex Schmitt“?). Hogy ez így lesz-e, azt hamarosan megtudjuk (jót röhögve csattogó nyelvű Mocsain), de ebben az esetben javaslom a TE nevét “Testnevelési Főakadémiá“-ra változtatni, hiszen elég hülyén veszi majd ki magát, hogy egy “egyetemnek” mondjuk a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia az egyik társszervezete!
“Járulékos haszna” eme Lexnek, hogy a jogköreiben megkurtított, a felsőoktatás “minőségbiztosítási” feladatait ellátó MAB-ot esetleg kitehetik a hasonló funkciót ellátó, európai szervezetből, az ENQA-ból. Ha ez megtörténik, a Magyarországon kiadott diplomák és tudományos fokozatok külföldön pont annyit fognak érni, mint a papír, amire nyomtatták őket. … Hát, így is meg lehet akadályozni az értelmiség Nyugatra vándorlását! Ugyi?
Imre Kertész Ákos
Szent István-rendet adományoz a kormány a miniszterelnök javaslatára Kertész Imrének. A hír már csak azért is meglepő, mert a “Sortalanság” szerzője finoman szólva soha nem volt a hungarista … nemzeti konzervatív kultúrnokok szíve csücske. Amikor az író megkapta a Nobel-díját, ezek a “körök” származása okán rögvest lezsidózták, lakhelye (Berlin) miatt pedig leimre/emerichkertészezték, mint “idegenszívűt”. A Vonyítókórus egyik szólamvezetője Takaró Mihály volt, kinek “tudományos” tevékenységét a rendkívül találó “irodalmi bogárlászló“-titulussal lehet jellemezni (lásd itt!). Tudomásom szerint Kertész azóta sem tett semmit, hogy eme fasiszta, “nemzetiradikális” kurzus lieblingjévé váljon. Ennek ellenére most mégis magas állami kitüntetést kap? Vajon miért?
Egyes találgatások szerint itten arról vagyon nagyba’ szó, hogy az orbanista Fasiszta Állam önmagát akarja fényezni, be akarja mutatni, hogy semmi köze a széljobbhoz (mellyel mostanában alaposan megvádolták – lásd itt!). Ugyanakkor ez egyfajta csapda is Kertész számára. Ha nem fogadja el, máris jöhet a vonyítókórus: “A mocskos zsidaja meggyalázta a vele nagyvonalú Nemzetállamot! És még ez mondja magát magyarnak!“. Ha pedig átveszi, majd később mond valami csípőset a magyar fasizmus államiasult maffiaváltozatáról, akkor ugyanezek szerint: “A mocskos zsidaja, … stb.!”. (Én ezért inkább a visszautasítást javasolnám A Mesternek, mert így megőrizheti autonómiáját. A “szokásos minősítéseket” meg úgysem kerülheti ki!)
Ha alaposan belegondolunk, a fenti “találgatás” abszolút okadatolt. A hamis szándék, a sanda cél nyilvánvaló. Ha ugyanis ez valóban őszinte lenne, akkor a Kurzus nem a megfelelő Kertészt választotta kirakatának csillogóbbá, elfogadhatóbbá tételéhez. Ebből a célból sokkal inkább az “Ákos” lett volna jobb, hiszen ő volt az, akit egy valóban indulatos, de nagyon is indokolt írása okán Kanadáig zargatott a “nyereg alatt puhított” szélsőjobboldal, a fidesznyik Tartós Tarlós István főpolgármester aktív közreműködésével!
Az én szemem elé most ezek a darabkák/szilánkok kerültek, s bevallom: számomra ez egy “puzzle”! Akárhogy illesztem őket, mindig ugyanaz a kép jön ki. Persze aki ezt inkább egy “tangram”-nak véli, annak kellemes “passzintgatást” kívánok, segítségül pedig ajánlanám a “közszolgálati” televízió “Híradó” című műsorát! Azok ottan mindenre képesek!
… és ezt …
… szendamondja!
Feladta: 2014, augusztus, 17 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: avatás, beszéd, Hócipő, Megyesi Gusztáv, Seszták Miklós |
Vasárnap lévén úgy gondoltam, hagyjuk a súlyos témákat és inkább nevessünk egy picinyt. Tekintetem a Hócipő legfrissebb számának egyik írásán akadt meg még pénteken. Mivel ez elektronikusan még nem elérhető “Sendamus testvér” ismét másolni kénytelen. (Bocsi, ha elírok valamit!)
Megyesi Gusztáv:
Alapcső
Most, hogy a kormány lapja rászállt a kormányfő egyik kedvenc emberére, Seszták Miklós fejlesztési miniszterre, sőt a lemondását követelik, föl kellene tennünk egy igen fontos kérdést: mi lehet az oka annak, hogy a miniszterelnök ennyire ragaszkodik a miniszteréhez.
Tudni kell, hogy éppen egy hónappal ezelőtt a kormányfő Kisvárdán járt egy baromfifeldolgozó üzemet átadni, s a hivatalos program után, szigorúan magánemberként meglátogatta Seszták miniszter és felesége új kávézóját, ahol igen jól érezte magát. Amint arról az Index kitűnő újságírója, Spirk József beszámolt, a kávézó Kisvárda központjában, a Somogyi utca 1. szám alatt nyílt meg, ott, ahol a Fidesz egykori irodája is üzemelt, s ez volt az a hely, ahol “tucatszám működtek gyanús vállalkozások, amelyeket adótartozásuk és szabálytalan működésük miatt szüntetett meg néhány év után a bíróság“. Jellemző, hogy az épületet már tíz évvel ezelőtt cégtemetőnek hívták a helyiek, ami azért igazságtalan, mert kicsivel odébb “a Litki úton és a Gagarin utca egy-egy házában összesen 700 olyan céget jegyeztek be orosz és ukrán állampolgárok neve alatt, amelyek aztán egyáltalán nem fizettek helyi iparűzési adót; a cégek alapításában 2001 és 2013 között ügyvédként maga Seszták Miklós is részt vett“.
Plusz Seszták egykori offshore-gyanús cégei, amiről a kormány napilapja írt, pusz a Seszták autószalonjának kibumlizott vissza nem térítendő uniós támogatás, plusz az ügyvédi etika többrendbeli megsértése, és sorolhatnók még a pluszokat, ám ezúttal nem szörnyülködés végett idézzük fel a Seszták-ügyeket, épp ellenkezőleg. Mi csupán elismerésünket kívánjuk kifejezésre juttatni, mert meggyőződésünk, hogy a jogszabályok Szküllái és Kharübdiszei között lavírozni, hétszáz, ismételjük hétszáz céget létrehozni, ez bámulatos produktum.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy Seszták miniszter a vádakra mindig intellektuális válaszokat ad, példának okáért, bármit kérdeznek is a volt cégeiről, mindig elmondja, hogy a reklámadó és a rezsicsökkentés miatt támadják őt, minthogy ezekkel az intézkedésekkel a kormány sérti egyesek pénzügyi érdekeit, de ne féljen senki, ő maga meg fogja tenni a szükséges és elégséges lépéseket.
Mindez természetesen önmagában még nagyon kevés lenne ahhoz, hogy valaki a kormányfő kedvencévé váljék, hiszen a miniszterelnök körül csak úgy hemzsegnek a hasonló előéletű, a korrupciót életvitelnek felfogó, és napi huszonnégy órában gyakorló káderek: Seszták miniszternek tehát nyilván egészen különleges szellemi képességekkel kell rendelkeznie. Ennek remek bizonyítéka a legutóbbi hétvégén elmondott beszéde, amivel Nyírbogát lakosságát örvendeztette meg egy alapcsőletétel alkalmából:
“Nem akarok nagyon ömlengős lenni, és ráadásul még messze is a kampány, de azt kell momdjam, hogy amikor erre járok, és mostanában voltam egypárszor, mert amikor a miniszterelnök úr itt volt Gellén, nekem is volt szerencsém itt eljönni, ráadásul amikor Tasó Lacit ugye elhívtam a csatába, itt mentem át Nyíradony felé, és még egy dolgot elárulok az itt lévőknek, hogy a mai nap reggel hívott Orbán Viktor és kérdezte, hogy mit csinálok ma délután.
Hű, mondtam, oda a nyírbogáti utam, mert amikor ezt mondja, akkor mindig valahol találkozni kell vele. És akkor mondom neki, hogy miniszterelnök úr, természetesen az elsőség a te kérésed, de hát én tervezem Nyírbogátra jönni, átadni … vagy letenni az alapcsövet. Azt mondja, hogy akkor el ne induljak őfelé, jöjjek csak mindig és közelebb erre. Üdvözöl is benneteket, mondta, hogy adjam át az üzenetét. Majd személyesen is meg fogom ezt tenni, hogy ti viszontüzenitek a köszöntést.
És köszönöm, mert nagyon nagy szeretettel emlegeti ezt a térséget, települést, tehát azt kell hogy mondjam, hogy amikor átjövök itt, ezen a településen, akkor mindig egy kicsit, habár szabolcsi vagyok meg lokálpatrióta is …, sok kötődésem ehhez a térséghez nem volt, és mégis egy picit otthon érzem magam, hogy érzem, itt történik valami.
És hogy azért is örülök, hogy itt van Seszták Oszkár elnök úr, majdnem azt mondtam, Seszták Oszi barátom, de tényleg így van, köszönjük ezt a tapsot, mert azt gondolom, hogy megérdemli. Ilyenkor szokott jönni, hogy bezzeg Seszták, és már lám, nem, nem. De csak névrokonok vagyunk, de azért boldogan vállaljuk, sőt még többet is vállalnánk, mint a megye, mint Nyírbogát jó úton halad. Na most, megtanították, édesapám, aki szegény huszonöt éve halt meg, hogy fiam, a jó útról ne térj le. Érezzék azt, hogy a környék, a megye, a település jó úton halad, akik meg nem jó úton járnak, tudnék mutatni olyan városokra itt a környéken, akik meg nem jó úton haladnak, azok érezzék meg a jövő szavát, várjuk őket is a jó útra.“
Túl azon, hogy alapcsövet így még nem tettek le sehol a világon, ez beszéd, amit óriási ováció fogadott a helyi vezetők részéről, nyilván alapjaiban változtatja meg az embereknek nem csak az alapcsövekhez, de a miniszterekhez való viszonyát is. Igaz, különféle portálok és blogbejegyzések inkább azon vitatkoznak, hogy Seszták miniszter alkoholos befolyásoltság alatt mondta el beszédét, vagy előtte csak szimplán ragasztózott. A magunk részéről egyik változatban sem hiszünk, meggyőződésünk, hogy Seszták miniszter a benne szunnyadó szellemi erők teljes mozgósításával, színjózanon mondta el üzenetét a nyírbogátiaknak és a világnak, egyszersmind választ adva arra a kérdésre is, hogy miért egyik kedvence ő a nemzet örökös miniszterelnökének.
(Lemásolta: frater Sendamus)
*
Ha valaki a fentieken nem tudott felszabadultan kacarászni, az nem a véletlen műve! … Hanem a szomorú valóságé!
… és ezt …
… szendamondja!
Feladta: 2014, augusztus, 16 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: Budapest, EU, Fajvédelmi Konferencia, Human Righst First, jelentés, Jobbik, KáGéBéla, nyilatkozat, Orbán, Putyin, rádió, USA |
Gyűlnek a viharfelhők Orbán feje felett (no meg benne is!): a posványosi beszéd okán elébb befolyásos, külföldi sajtóorgánumok sürgették a MiniElnök megrendszabályozását, a minap ugyanezt követelte a svéd EU-ügyi miniszter is, legutóbb pedig egy amerikai jogvédő szervezet noszogatta erre az USA kormányzatát, sőt, magát az Elnököt is. Idehaza azonban ettől még semmi nem fog megváltozni.
Tegnap este emailt kaptam az egyik barátomtól, melyben érezhető diadalittassággal arra kért, hogy kattintsak rá az általa küldött linkre osztán írjam meg a véleményemet. Nos, rákattintottam és elolvastam. A 444.hu cikkében (lásd itt!) arról van szó, hogy az egyik amerikai jogvédő szervezet, a Human Righst First (HRF) összefoglaló jelentést készített az európai szélsőjobboldali szervezetekről, s megállapítja: az elmúlt esztendőkben szinte valamennyiükre jellemzővé vált az oroszbarátság. Kiemeli közülük a magyar Jobbikot és a görög Arany Hajnalt, s hangot ad azon véleményének, hogy ezeket a pártokat részben a putyini Oroszország finanszírozza. Moszkvának ezzel az a célja, hogy ezen mozgalmakon keresztül beférkőzzön az Európai Unió döntéshozó szerveibe, ott zavart keltsen, ezzel destabilizálja az EU-t, illetve rávegye arra, hogy legalábbis elnéző legyen birodalomépítő törekvéseivel kapcsolatban. A HRF megjegyzi továbbá, hogy a Jobbik előretörésében jelentős szerepe van a szintén putyinizálódó magyar kormánynak, amelynek feje immáron nyíltan hirdeti az EU alapelveinek tagadását. Mivel ezek a jelenségek, szervezetek és kormányok súlyos kockázatot jelentenek a világ békéjére és biztonságára, a HRF a következőkre kéri az Egyesült Államok kormányzatát és Elnökét:
- Obama dolgozzon ki programot a magyarországi antidemokratikus folyamatok megfékezésére, megfordítására.
- Ez szerintük részét kell képezze a transzatlanti együttműködés az orosz fenyegetés miatt amúgy is szükséges megerősítésének.
- Az Egyesült Államok építsen ki kommunikációs stratégiát, amivel elérheti az amúgy jellemzően az állami propagandából tájékozódó lakosságot.
- Támogassák a független médiát és a civil szervezeteket.
- Szólaljanak fel ezek zaklatása ellen.
- Javasolják az EU-nak a határozottabb fellépést a magyar jogsértések ellen.
- Kerry külügyminiszter tegye egyértelművé, hogy az USA támogatná az EU-t, ha az meg akarná rendszabályozni Magyarországot a közösségi alapelvek megsértése miatt.
- Az amerikai titkosszolgálatok derítsék fel a magyar szélsőjobboldal orosz és iráni finanszírozását.
- Az illetékes amerikai szervek tárják fel, mely magyar üzletemberek és politikai tisztviselők segítik a szélsőjobboldalt.
- Ezeket az üzleti és politikai vezetőket szigeteljék el.
- Tegyék egyértelművé, hogy Magyarország a jogállami normák és a liberális demokrácia leépítésével teljes gazdasági, politikai és stratégiai elszigetelődést kockáztat.
- Az amerikai törvényhozás pedig dolgozzon ki stratégiát az antidemokratikus trendek, például Orbán Viktor illiberális demokráciáról szóló elképezéseinek megfékezésére.
“Nocsak-nocsak!“ – gondoltam magamban. “Hát már a távoli Amerikában tevékenykedő civil szervezetnél is leesett a tantusz, hogy mi is folyik Agyarországban?!“. Mert azt, hogy a Jobbikot (legalábbis egy időben) Moszkva finanszírozta, azt idehaza mindenki megtudhatta a májusi EP-választásokat megelőző hetekben. Ekkor történt ugyanis, hogy dicső kormányunk abszolút független ügyészsége jóvoltából kirobbant a “KáGéBéla-ügy“. Ennek lényege, hogy a meglehetősen “érdekes” előélettel rendelkező Kovács úr, úgy 2007 tájékán egyszer csak felbukkant a Jobbik háza táján, három esztendő alatt üstökös-szerű karriert befutva, egyszeri párttagból EP-képviselővé és elnöki főtanácsadóvá avanzsált. Mindezt Kovács testvér annak köszönhette, hogy a pénzéhes Vonát összehozta az orosz kapcsolataival, akik osztán hajlandóak voltak anyagilag támogatni a náci pártot (cserébe “valamiért”). Mindezekből az ügyészség és a sajtó azt kerekítette ki, hogy “Kém a Turulfészekben!“, ami persze nyilvánvalóan nem volt igaz, mert KáGéBéla legfeljebb egy félig fedett orosz lobbista volt és nem (elsősorban) hírszerző. E tevékenységében pedig láthatóan sikeres is volt, hiszen szinte napra pontosan az ő színre lépésével változott át a Jobbik Oroszországgal kapcsolatos korábbi iszonya, bensőséges viszonnyá.
A KáGéBéla-ügy azóta parkolópályára került. Sem az ügyészség, sem a sajtó nem nagyon piszkálgatja a dolgot, aminek persze politikai okai vannak. Az egyik az, hogy a botrány kirobbantása (pont az EP-választások előtt!) csupán a Jobbik szavazóbázisának gyengítését célozta. A másik, hogy ha túlzottan a figyelem középpontjában marad ez a skandallum, akkor elébb-utóbb valakinek eszébe jut egy érdekes párhuzam felvázolása. Az nevezetesen, hogy ha igaz az a tétel, hogy a Jobbik Oroszország-politikája azért vett 180 fokos fordulatot, mert Putyinék kilóra felvásárolták a Dülledtszemű Pótszálasit (“Gábor áron” – hehehe!), akkor mi is a helyzet a Fidesszel és Orbán Viktorral?
A russzofób-russzofil metamorfózis ebben az esetben is meglehetősen gyorsan, de azért viszonylag alapos kommunikációs előkészítéssel zajlott le. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy 2010/11 fordulója tájékán Dzsentri Dzsoni (akkor még “csak” frakcióvezető) valami olyasmit nyilatkozott, hogy az Oroszországgal való szorosabb kapcsolatfelvétel “olyan értékválasztás“, ami szerinte “egy demokrata számára vállalhatatlan“. Két esztendővel később osztán beindult a legújabb propaganda, a “Keleti Nyitás” és ezek a “demokraták”, az obskúrus diktatúrák felé való sündörgésük során ölég gyorsan eljutottak Moszkvába is. Elébb ezt gazdasági érvekkel magyarázták (Orbán: “Szükségünk van az orosz piacokra! Több lábon kell állnunk!“), aztán a nemzeti függetlenség megteremtésével (Orbán: “Oroszország úgy nyújt nekünk gazdasági támogatást, hogy közben – különböző, homályos elvekre hivatkozva – nem avatkozik be a belügyeinkbe.“), a Pakstum rapid aláírása után pedig “az energiafüggőség megszüntetésével“. E “fejlődés” végül a nyílt talpnyalásban csúcsosodott ki, mikoris a Nemzet Kertitörpéje a Tusványoson már odáig merészkedett, hogy a világ “sztárállamának“, nemzetközileg követendő példának nevezte a moszkvai rezsimet. (Az olyan alacsonyabb szintű seggnyalásokról, mint hogy például az elkötelezett antikommunizmusáról és békemeneteléséről elhíresült Bencsik szerkesztő egyenesen “a tolerancia és a demokrácia őshazájá“-nak nevezte Oroszországot, inkább nem ejtenék szót.)
A külpolitikánk is alaposan megfordult. Nyálfröcsögtető, kaffogó vicsorgás a fejlett, nyugati, liberális demokráciák felé és nyálcsorgató, alázatosan nyüszítő farokcsóválás a nyugati elveket messze elkerülő diktatúrák előtt. Orbán az EU-ban mindenütt igyekszik zavart kelteni. Jószerint nincs olyan, az egységesülésre irányuló törekvése az Uniónak, aminek Viktor Győzövics ne próbálna keresztbe tenni. A “Kevesebb Európát” akaró brit Cameron megpróbálja megakadályozni az ezzel ellentétes célt követő Juncker EB-elnökké választását? Orbán rögvest mellé áll és hajánál fogva előráncigált indokokkal támogatja londoni kollégáját. Kirobban az Ukrán-válság, Moszkva kiszakítja a szomszédos államból a Krímet. Washington és Brüsszel egyelőre a diplomácia eszközét választja és számon kéri Putyinon az ukrán területi integritást garantáló, általa is aláírt Budapesti Egyezményt. Maga Budapest azonban kussol, s amikor végre megszólal, egyfajta hullarablóként, területi autonómiát követel Kijevtől a kárpátaljai magyarok számára (az ottaniak ezt “hálásan” köszönik). Oroszország nem hallgat az intelmekre, folytatja Ukrajna destabilizálását. Erre az USA és az EU egyre keményebb gazdasági szankciókkal válaszol. Orbán hallgat, de lesi az alkalmat, mikor tudna megint alaposan bekavarni. Ez el is jön, amikor szlovák kollégája, Robert Fico “lábon lövésnek” nevezi a legújabb büntetőintézkedéseket annak okán, hogy az anyagi kárt okoz országának, meg az egész Közösségnek. Mire Viktor azonnal a Pozsonyi Pasas mellé perdül, s tegnapi rádiós igehirdetésében már olyasmiket kezd brekegni, hogy egyetért Ficoval, s ő már keresi is a partnereket ahhoz, hogy megváltozzék az EU Oroszország-politikája (lásd itt!).
Illesszük csak össze ezeket a puzzle-darabkákat! Milyen kép kerekedik ki belőle? Nos nem más, mint hogy nem Kovács testvér itten a “fedett orosz lobbista”, hanem maga Orbán az igazi “KáGéBéla”! Igazából ő az, aki beépített ügynökként, Moszkva érdekeit kiszolgálva igyekszik minél nagyobb zavart kelteni az EU-ban, megbontva, gyengítve annak egységét. Semmi köze nincs ennek a “nemzetállamiság”-hoz, meg a “függetlenség”-hez! Putyin kilóra felvásárolta ezt az Idiótát a Pakstum Tízmilliárdjával, ő meg igyekszik megszolgálni a pénzt. Pénzt?! Ugyan! Azt már minimum az E-On-ügylet (lásd itt!) napvilágra kerülése óta tudjuk, hogy a Nemzet Esztelenje egyáltalán nem tud üzletet kötni, ha nem élhet (vissza) a hatalmi pozíciójával. Putyinnak úgy adta el önmagát és az országot, hogy azt a Harminc Ezüstöt még nekünk köll majd visszafizetnünk! Csimbókos kamattal és akkor is, ha a Paks-II-ből soha egyetlen wattnyi áram nem fog elősercegni! (Hogy is mondta a lengyel PKN-Orlen vezérigazgatója: “Orbán leszopta Putyint!“. Ja! “Hitelbe”! Amit a Felcsúti Ribanc fizet vissza a Moszkvai Macsónak!)
*
Miután elolvastam a 444.hu cikkét, visszaírtam barátomnak és megkérdeztem tőle, ugyan minek örül annyira? Mire ő: “Hát nem érted?! Végre megmozdul az USA, megmozdul Brüsszel és a faszára lépnek ennek a kártékony dögnek!“. “No, persze!” – gondoltam magamban. “Majd idejönnek az amerikai tengerészgyalogosok, a francia Idegenlégió, a brit SAS és a német SGS alakulatai és szépen átvezetik Orbánt a Karmelita házból a Diliházba.“
Hát nem! Ezt a melót rajtunk kívül senki nem fogja elvégezni. Ideje lenne már ezt végre tudomásul venni!
… és ezt …
… szendamondja!
P.S.: Orbán azt is mondta a tegnapi rádiószózatában, hogy igyekszik összehozni egy olyan konferenciát, melyen az USA, az EU és Oroszország egyeztethetik céljaikat, megbeszélhetik jövőbeni viszonyrendszerüket. “Örömmel” jelenthetem, hogy ez a törekvése részben már meg is valósult, ráadásul idehaza. A hírek (lásd pl. ezt!) szerint októberben “Fajvédelmi Konferencia” lesz a budapesti Kongresszusi Központban, ahol derék amerikai, európai és orosz(!) rasszisták, antiszemiták fogják kicserélni nézeteiket. A rendezvény egyik VIP-előadója pedig nem más, mint Alexandr Dugin, akit a világ úgy ismer, mint “Putyin agya“! Hurrá!
szendamondja 