A Pokol tornácán

Az még körülbelül “rendben van”, hogy egy csicskás igyekszik megszolgálni a “bérét” és “ezerrel” nyalja ura seggét. De az már gyomorforgató, ha mindezt szükségtelenül túllihegi. Valami ilyesmit művelt tegnap Pokol Béla, az “alkotmánybíró”, aki ösmételten és sikeresen pöcsételte le az eredetileg tiszteletre méltónak szánt talárt.

Nyílt titok Magyarországon, hogy az “Alkotmánybíróságnak” (AB) nevezett, elvileg a törvényhozói és a végrehajtói hatalmi ágat ellenőrizni, illetve korlátozni hivatott testületben esztendők óta maffiaszolgálatos csinovnyikok ülnek. Létszámuk, pontosabban a grémiumon belüli arányuk hamarosan meghaladja majd a korlátlan döntéshozatalhoz szükséges mértéket, lévén néhány tagnak mostanság lejár a mandátuma (ők azok a “régiek”, kinek jóval rövidebb időre szólnak a megbízatásaik, mint az “újaknak”). Helyükre pedig a Maffia a szokásos “minőségű” alakokat fogja ültetni, a szokásos (“senkivel nem egyeztetünk”) módon. … Igaz, az ehhöz szükséges kényelmes, parlamenti szavazattöbbséget Kész Zoltán vasárnapi győzelme alaposan kikezdte, de Orbánéknak nem lesz skrupulusuk “kiegyezni” majd mondjuk a Jobbikkal a “Szent Ügy” érdekében (felkészül Morvay Krisztina? – nem röhög, ez komoly!).

Közbevetőleg:

Az Alkotmánybírósággal kapcsolatban létezik két “furcsaság”. Az egyik az, hogy a létrehozását (no meg a működését) előíró törvény szerint székhelye Esztergom. Ehhöz képest ez a testület még annyi időt sem töltött el a Duna-parti városban, mint én Kuvaitban, ahová sem ezelőtt, sem (valószínűleg) ezután soha nem fogom betenni a lábamat. A másik pedig az, hogy miután 2011. január 1.-től Magyarországon nemlétezik “Alkotmány”, csak “Alaptörvény”, akkor mégis “mijafasznak” a bírái is ők? Jellemző úgy a Hivatásos Ellenzékre, mint a trehány magyar sajtóra, hogy ezeket a kérdéseket soha, sehol és senki nem tette még fel!

Az AB már korábban is sok és igen jelentős “szolgálatot” tett a Maffiának. Ráadásul ezt még az “eredeti”, tehát a “szoclib-kivitelezésű” összetételében. Emlékezzünk csak vissza az úgynevezett “Szociális Népszavazás” ügyére! Arra, amikor az AB kitalálta, hogy bár ugyan tényleg nem lehet (adókról) állami bevételekről (nép)szavazni, de mivel a 300 forintos vizitdíj közvetlenül az adott orvos kasszájába jut ez nem számít ebbe a kategóriába. Osztán az sem volt semmi, amikor az állami tisztviselők korlátlan, mindössze “bizalomvesztéssel” indokolható kirugdosására vonatkozó paragrafust (2010) ugyanez a testület úgy semmisítette meg, hogy azért hagyott még a Maffiakormánynak fél esztendei haladékot a “meló” elvégzésére. Ámde amikor már a “pofátlan végkielégítések” (kivéve pl. Szász Károly!) 98 százalékos adóztatásáról volt szó, akkor már nem volt irgalom: azonnalra, sőt, visszamenőlegesre szólt törlés.

Erre volt a Maffia válasza az, hogy egyrészt korlátozták az AB hatáskörét (költségvetést érintő törvényekkel kapcsolatban kuss!; “akcio popularis”, tehát “korlátlan hozzáférés” nuku!; a korábbi döntéseket pedig, mint precedenst figyelembe venni nem szabad!). Osztán 15 főre emelték a létszámot, s az így létre jött helyekre pedig csupa pártszolgálatos, velejéig gerinctelen és alkalmatlan alakot toltak be.

Amit még most sem akarok megérteni, …

… az az, hogy a “valódi” alkotmánybírák ekkor miért nem álltak fel a székükből? Miért nem tépték le magukról a talárt, nyakukból pedig az aranyplecsnit? Miért nem volt annyi önbecsülésük, hogy ilyen körülmények (és “kollégák”) között a Maffiakormány/Maffiakétharmad “dugja fel” magának az egész cirkuszt, de ebben ők nem lesznek se porondmesterek, pláne nem bohócok?! Lelkük rajta és nagyon remélem, hogy valamennyiükbe szorult még annyi jóérzés, hogy ezen azóta is tanakodnak!

Ezek egyike Pokol Béla, akit egy sok évtizeddel ezelőtti “alma materi”/professzori tévedés jogi diplomával, illetve “alkotmányjogászi” szakvizsgával ajándékozott meg. Később pedig a Maffiahatalom szándékolt hibája okán méltatlan testére húzhatta a lila talárt, nyakába akaszthatta az aranyláncon függő “Rendszerszolga vagyok!“-billogot. Holott az alapjogokkal kapcsolatos “sajátos” nézetei már korábbról is közismertek voltak.

Ez a “kisgarázda“, avagy ha tetszik “ABarázdabillegető”, legelébb az 1998-2002 közötti parlament kisgazda képviselőjeként vetette magát észre. Azzal a feledhetetlen javaslatával, mellyel a Sajtótörvényt óhajtotta úgymond “megrendszabályozni”. Mégpedig úgy, hogy ha bármelyik lapban bárkiről olyan (akár egy interjúalanytól is származó) vélemény jelenik meg, amit az érintett kifogásol, akkor az adott orgánum köteles teljes terjedelemben leközölni a “sértett” önmaga által megfogalmazott “reflexióját”. Ez volt az a bizonyos “Válaszadási kötelezettségről” szóló törvénytervezet, amit osztán az akkori AB (elnök: Sólyom László) úgy vágott ki az ABlakon, mint “macskát szarni”. Anno még Fideszék is körberöhögték a pasit, de ez egyáltalán nem akadályozta meg őket abban, hogy később “saját” alkotmánybíró-jelöltet csináljanak belőle (kétszer is!).

Ami nem sikerült anno, az “bejött” 2011-ben. Ez a fogalmatlan és alkalmatlan alak azóta tagja az AB-nak. Azóta hozza meg “érdekes” ítéleteit, azóta fogalmazgatja meg szakmányban az egyre “mókásabb” párhuzamos indoklásait, illetve különvéleményeit. Legutóbb (tegnap) egy, a bevándorlókra vonatkozó, 2007-es törvény azon paragrafusát semmisítette meg az AB, miszerint csakis olyan “harmadik(?)” országból érkezett bevándorló esetében kezdhető meg a “hontalansági vizsgálat”, aki “jogszerűen tartózkodik” Magyarország területén. Ámde amíg az illető nem minősíthető “hontalannak”, addig a “jogszerű” tartózkodása sem állapítható meg. Ergo: a Tákolmány alapján ez úgy hülyeség, ahogy van … szólt a többségi verdikt.

Bezzeg Pokol másként gondolta. Ő, aki világ életében tiltakozott a “lopakodó alkotmányozás“, tehát az AB azon (hollói és sólyomi) gyakorlata ellen, hogy nem csak az írott passzusokat, hanem a “szellemiséget” is figyelembe veszik az ítélethozatalkor, most rögvest belekapaszkodott a maga különvéleménye “megalkotásakor” mindenbe, aminek persze köze nincs a Tákolmányban leírtakhoz.

Túllépve az általánosabb alkotmánytechnikai és érveléstechnikai kérdéseken, és közelebbről a jelen ügy tárgyát, a bevándorlást és ezzel összefüggésben a bevándorló hontalanok kérdését a középpontba emelve, szintén kritikával kell illetni a határozatot. Nem tudom támogatni a rendelkező részi megsemmisítést és az azt alátámasztó indokolást azért sem, mert a megsemmisítés Magyarország és Európa egyik legfontosabb sorskérdését illetően csökkenti a magyar nép (és rajtunk keresztül az európai népek) lehetőségeit az önvédelemre. Már napjainkban is – de a demográfiai tendenciából fakadóan főként a következő években, évtizedekben – a zsugorodó európai népesség közösségeit az Afrika felől érkező sok-sok milliós illegális bevándorlás és ennek következményei létükben veszélyeztetik.

Ez a rendszerszolga mindezzel nem csak Urai legújabb, ellenség-generáló kampányát akarta kiszolgálni (lásd: “megélhetési bevándorlók”). Nem csak a saját, korabeli “véleményét” köpte szembe azzal, hogy messze túlterjeszkedett a Tákolmány írott szövegén, de még annak “szellemiségén” is. Hanem a “taláros, aranyplecsnis tekintélyével” alátámasztani igyekezett azt a  saját idióta agymenését, melyet nemrég könyvben jelentetett meg az egyik kiadó, …

… s amelyet a “Libri” úgy aposztrofált, pontosabban ajánlott olvasóinak, hogyaszongya: “A szerző morálelméleti vizsgálódásai nyomán olyan kutatási területhez érkezett, amelynél aktuálisabbat elképzelni sem lehet.“. Nem olvastam az “opuszt”, nem is fogom, de már a fentebb idézett különvéleményből is meg lehet állapítani: ilyesmit tényleg “elképzelni sem lehet”, kivéve ha valaki egy rendszeres gyógyszerezés és orvosi felügyelet nélkül maradt pokolbéla! (A 444.hu-ra adott linken videó is taláható! Érdemes végigszenvedni azt a bő 17 percet!)

Itt áll/ül a Tákolmánybíróság a Pokol “tornácán”! Hallgatják, olvassák tűrik eme kisgarázda disznóságait, s együk pucájában sincs annyi vér, hogy Orbán fejéhez vágva az aranyplecsnit kijelentse: “Vagy én, vagy ez a manifeszt idióta!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

S.O.S. Magyarország!

A MiniElnök úgy döntött, bearanyozandó az Ünnepet a Rideg Valóság csomagját helyezi el az ország Karácsonyfája alá: “Kommunikációs és diplomáciai csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van!” … S.O.S. Magyarország! Süllyedünk!

Mielőtt belefognék, szeretnék minden kedves Olvasómnak, Köztársamnak nagyon kellemes Karácsonyt kívánni. Teszem mindezt annak ellenére, hogy tudom, felelősen gondolkodó embernek ma Magyarországon nincs lehetősége nyugodtan ünnepelni. Abszurdisztán “Titanic“-jának őrült kapitánya tegnap este a sokadik parancsot adta ki: “Fordulat Kelet felé és teljes gőzzel ismét neki a jéghegynek!
Halovány fogalmam nincs, mire is volt jó a pártszolgálati tévé által tegnap este, felvételről sugárzott miniszterelnöki interjú (az összefoglalót lásd itt!). Ha ezt az egészet a felborzolódott kedélyállapotok csitításának szánta, hát ordas nagyot tévedett. Ha “erőfelmutatásnak”, akkor meg pláne.

Hiszen az Egyesült Államoknak küldött, kvázi “hidegháborús hadüzenete” csakis arra jó, hogy még jobban felhergelje a szemtelenkedései, sorozatos árulásai/hitszegései miatt rá már egyébként is haragos Szuperhatalmat, aminek következménye meg kizárólag csak azt lehet, hogy azt a bizonyos (egyébként nem is létező!) “befolyásszerző titkosszolgálati akciót” Washington immáron tényleg el is indítsa! Mondjuk pont a Korrupció kitálalásával, mely hamarost már nem csak “fedőtörténet” lesz, hanem a dokumentáltan szomorú valóság!

Ha az amerikai ügyvivő, Goodfriend (a profi diplomata, aki mosolyogva csinált nem is egyszer majmot a Nagyemberből, meg annak kertitörpényi csinovnyikjaiból) esetleges kitiltásával kapcsolatos megjegyzésével “tekintélyt” akart sugározni, akkor azzal csak annyit ért el, hogy már ne csak körberöhögjék, de hamarost meg is rázzák, mint “Krisztus a vargát”.

Ha a Világpolitika “laposztogatós” értelmezésével, miszerint ennek következményei a hazai, szerinte “ordenáré stílusú”, majd’ két hónapja tartó sorozatos tüntetések, azt akarta érzékeltetni, hogy “a kormány a helyén van” és tudja a dógát, akkor meg ösmét csak a hergelést sikerült elérnie.

Ha a szerinte nem is létező Szegénység “leküzdésére” tett ígéreteivel azt akarta elérni, hogy az Éhséglázadás kitörését legalább még egy-két esztendőig késleltesse, hát megint csak mellényúlt. Hiszen csak a leghülyébbek nem tudják: tízmilliárdok vannak az államkasszában a gyakorlatilag nulla fős látogatottságú stadionokra, de nincs annak még ezrede sem a téli szünet gyermekéhezésének megoldására. Mert ezt a Nerezerharmad szanzsén leszavazta!

Ha a Maffiapárton belül kirobbant “Urizálós Balhét azzal próbálta bagatellizálni, hogy nincsen itt kérem semmiféle látni való (csupán jelentéktelen “generációs különbségek“), ámde támogatni köll a “tehetséges és munkabíró” fiatalokat (kiknek vagyonosodása aligha magyarázható a közkasszából hivatalosan húzott jövedelmeikkel – lásd még: a “korrupció” mint a CIA “fedőtörténete”!), akkor meg csak a “Veteránokat” (is) haragította magára.

*

Ami ebből a miniszterelnöki(?) interjúból kiderült, az nem más, mint hogy a legalizált csalással ösmét kétharmadot szerzett kormány és annak Legfőbb Hímtagja immáron teljes mértékben elveszítette a realitásérzékét. Az Orbánfőnek leghaloványabb fogalma nincs arról, hogy Odakint és Idebent “mi merre hány méter”. Lila gőze sincs arról, hogy igazából mi is történik a Világban, mi a helyzet Idehaza.

Napi 24 órában kizárólag az általa kiválasztott (pontosabban kontraszelektált) “tehetséges és munkabíró” fiatalokkal (meg a “kissé” idősebbekkel) vagyon körülvéve, kiktől csakis a magasztalásokat, a kozmetikázott hangulatjelentéseket hallhatja. No meg azt, hogy a hivatalosan ki sem adott utasításait (az úgynevezett és hírhedt “Elejtett Megjegyzések“) kik és hogyan valósították meg … illetve teljesítették túl.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a kormánnyal együtt immáron a Maffiapárt is szét vagyon hullva. Az egyenlőre még koronázatlan Lófő, kinek minden létező rendű és rangú pereputtya/haverja alól kilométer hosszan lóg ki a Korrupció, a Társadalmon való élősködés(!) szőrösen büdös “Lólába”, immáron komolyan elhiszi azt, hogy az a Valóság amit Mond és nem az, amit Csinál(nak, manapság már csak a Famulusai az Ő nevében)! Pontosabban az a helyzet, hogy már nem is Ő mondja a sajátját. Azt évek/hónapok óta csakis a szájába adják (a Banda legfőbb Raszputyinja écái alapján), hogy azt csócsálja és ne csak a saját nyelvét (lásd még: túlgyógyszerezés!), no meg az állítólagosan még mindig létező omni(in)potenciáját!

*

Eközben Odakünn, az utcákon fokozódik a Harag és a “Tömegszám”. Ami a Vezér (és tanácsadói, raszputyinjai) szerint jelentéktelen, hiszen még azt sem érzékeli, hogy az általa kinevezett/eltartott Műellenzék sem tudja már ezt kontrollálni/becsatornázni. És miért nem? Mert a Tüntetők szemeiben ők is csupán rendszerszolgák, függetlenül attól, hogy az “ellenzék” titulus mellé még miféle “kiegészítőt” biggyesztettek magukra.

De miért is van ez? Hát talán azér’, mer’ a T. Ellenzék minden rendű és rangú, a parlamentbe bejutott képviselője kegyeskedett letenni a Nagyesükt arra a galád Tákolmányra, amelyről a Nerharmad soha senkit meg nem kérdezett (őket sem!), soha senkivel nem egyeztetett, csak megszavazta, majd aláíratta A Nemzet Gojostolával, aki A Buktája után, az Életfogytig Járó Haszonélvezeti Jogon felül még további 500 ezres havi apanázshoz jutott annak jóvoltából, hogy “A Nemzet Sportolói” némi nemű és nemcsekélyke Vezérseggnyalással maguk közé “választották” (pl. a nálánál sokkalta méltóbb és sokkalta rászorultabb Gedó György helyett! … Shame on You!).

Mivel így az “Ellenzék” gyakorlatilag a Maffia-NER részesévé vált, talán nem csoda, hogy az egész Köztársaságot renoválni, avagy inkább és pontosabban MEGTEREMTENI akarók még a környékükön sem akarnak látni sem országgyűlési képviselőket, sem pedig a hozzájuk kötődő “Pártokat”, azok jelképeit. Olyanokat, akik Orbán kegyéből veszik fel a képviselői “tiszteletdíjukat” (meg a pártalapítványoknak “járó” közpénzt!), miknek ellentételezéseiként biodíszletnek állnak be a Műköztársaság Műparlamentjének Műpártjai közé.

Holott az lett vóna a kötelességük – feltéve, ha tényleg Demokraták és Republikánusok – , hogy azon nyomban vegyék a kalapjukat és ne esküdjenek fel a Párttákolmányra. Az lett volna a legelemibb kötelességük, hogy ha már bent maradtak a manapság már majomketrecnek tekinthető “T. Házban“, akkor legalább a képviselői fizetésüket ne vegyék fel, lévén azt ők sem A Nép szolgálatáért kapják. (Ahogyan azt Vörös Imre jogászprofesszor, egykori – nem fidesznyik! – alkotmánybíró is szóvá tette a 168ora.hu-nak adott nyilatkozatában!)

Most meg az lenne a kötelességük, hogy a fentebb linkelt miniszterelnöki interjú után kezdeményezzék az Örökös MiniElnök elmegyógyászati felülvizsgálatát, s azt lehetőleg egy “nem magyar” konzílium által! A Felkapaszkodott Alcsúti ugyanis ennek alapján már mindenféle ön-, kormány- és pártkontrollját elveszítette. Már azt sem tudja mit beszél és ennek mi lesz a következménye!

A Propagandista azzal tüzeli tovább a Nincstelenek (kb. az ország 40 százaléka) haragját, hogy Fatolvajné Orbán Ráhel szájába ad egy olyan nyilatkozatot, miszerint nekije “saját családja” vagyon és így a “saját lábukon” állnak (No persze! Csakhogy a “talaj” és a “lábuk” között ott vagyon az állami költségvetés … de vastagon!). A garázdaságért felfüggesztett (nem úgy! … sajna!) büntetésre ítélt, adóügyi és munkajogi, valamint nemzetbiztonsági(!) szempontból idehaza sehol és soha nem létezett Éceszgéber pedig feljelentéssel fenyegeti azokat, akik a hivatalosan nem is létező jövedelmét (meg az abból generálódott Guccsiját is) kétségbe mernék vonni!

Szóval arról vagyon itten nagyba’ szó, hogy nagyon nagy “gáz” van! Nem arról a légnemű tüzelőanyagról tennék említést, melyet Viktor Győzövics vesz meg ismeretlen feltételekkel (“Gaszpagyin Viktor! Időnként majd kérünk magától valamit.“) Putyin ezredestől, hanem arról a Bűzről, ami itten terjeng már nagyon régóta. És aminek szagát már a Zemberek sem bírják manapság. Arról, hogy a Zellenzék sem tűnik jobbnak, mint az (Orbán)Deákné vászna. Arról, hogy itten már szinte semmi olyan “intézmény” nincs (legyen az államigazgatási, avagy politikai), mely ellátná a funkcióját. Ezt pedig lassan már a leghívebb pártszavazó is észre veszi!

Azt, hogy “S.O.S. Magyarország!“. Azt, hogy “Süllyedünk!“. … Együtt az “Elit”-tel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Levél Vona Viktor népéhez

Kedves Választótársaim, …

… akik a véleménykutatási adatok szerint a “hajlandóak” azon, legnépesebbnek tekinthető táborához tartoztok, akik áprilisban egyáltalán nem vonakodnátok esmételten Viktorra szavazni!

Tudom, hogy nagyon nagy valószínűség szerint teljesen feleslegesen kezdtem most koptatni a klaviatúrámat eme, Hozzátok intézendő nyílt levelemmel. Egyik ismerősöm, amikor ma megemlítettem neki ezt az ötletemet, csak legyintett, majd kellő gúnnyal szó szerint idézte Kövér László tegnap elhangzott, veretes szavait miszerint:

Ennek ellenére én mégis megpróbálkoznék a dologgal, s bízom benne, hogy a Putyinizált Pusztába kiáltott szavaim talán megrezgetik Néhányatok dobhártyáit annyira, hogy a nyakatokon hordott hydroglobusban végre beinduljon az az esztendők óta felfüggesztett, idegi-elektromos folyamat, melyet köznyelven és általában “Gondolkodás“-nak szoktunk nevezni.

Mert tegyétek csak kezeteket a szívetekre (feltéve, ha azt nem látja a Körzeti Kubatov) és most, csak egyetlen egyszer, valljátok be Önmagatoknak: tényleg lenne min elgondolkodnotok egy picinyt!

Tisztában vagyok vele, hogy ez Sokatoknak nagyon nehéz dolog lesz. Többségtekben pedig komoly kognitív disszonanciát (meghatározást lásd itt!) fog okozni, de elhihetitek nekem: megéri a fáradtságot! Ha Magatokért nem is, de Saját gyermekeitek és unokáitok, meg az azok leszármazottjainak kedvéért!

Nektek például éveken át azt harsogták a füleitekbe, hogy az úgynevezett kommunistákat (értsd: a baloldaliakat és a mindenoldali liberálisokat) azért köll utálnotok, mert azok a “népi tulajdonba vétel“, azaz az “államosítás” jelszavával egyszerűen elvették mások jogos tulajdonait. Ehhöz képest most Nektek azért kéne hőn szeretnetek Önmagatokat és a Vezéreteket is, mert Ő, a kétségtelenül létező, és vitathatatlanul demokratikus úton szerzett túlhatalmát arra használta fel, hogy többek között kizsarolja … na jó: “megvédje” közel 3 millió honfitársunktól (Tőletek is!) a mintegy 3000 milliárd forintnyi (magán)nyugdíjmegtakarítását; kiakolbólintsa a valódi gazdálkodókat az államtól bérelt földjeikről; elvegye több mint 40 ezer kisvállalkozó trafikját; egy szokásosan blikkfangos törvénykezéssel (hogy ne mondjam: maffiás kényszerítéssel) lenyúlja a szövetkezeti részjegyesek takarékbanki tulajdonhányadát.

Nem hiszem, hogy különösebben szükséges lenne sorolnom ezen “intézkedések” következményeit, lévén ismerlek Titeket, s tudom, hogy a Tények nem kifejezetten zavarnak Benneteket (ld.: kognitív disszonancia!). De azért schlagwortokban (azaz: címszavakban) mégis megtenném!
  • A “megvédett” Manyup-pénzek alig másfél év alatt el lettek tapsolva anélkül, hogy az államadósság nominális értéke legalább egy esztendőn belül érdemileg csökkent volna, avagy az elkommunizált pénzről a károsult legalább papíron kapott volna valamiféle elismervényt!
  • Az államtól való földbérletek jogait éveken át olyanok nyerték el, akik még csak a gondolati síkon (pláne a termőföld síkján) sem nagyon foglalkoztak gazdálkodással. A kedvezményezettek között földműves ugyan alig (hogy pontosak legyünk: egy se!), ámde “egyéb foglalkozásúak” (pl.: műkörmös, könyvtáros, … mészáros, … nyerges, … simicska, … orbán, … flier, … tiborc) azonban hemzsegnek, gazdasági tevékenységük pedig kimerül a hektáronkénti 65-150 ezer forintos, évenkénti (elsősorban Uniós!) támogatások felnyalintásával!
  • Az elzabrált trafikoknak csupán a nyolcada nyithatott volna ki, ha azok mindegyikére lett volna “pályázó” (az “elbírálások” mikéntjéről már szó se essék!). De a mai helyzet szerint még ezeknek is alig hatvan százaléka működik (lévén néhányuk a nyitás utáni hetekben már tönkre ment!) és vannak az országban olyan települések is (jó sok!), ahol egyáltalán nincs dohánybolt! … Mármint “nemzeti”. … Mert “nemzetközi” annál inkább, lévén egyetlen (szűk) fél esztendő alatt közel 20 százalékra emelkedett a dohányforgalmazás feketepiaci részaránya! … Csudijó! Nemde?
  • Az államilag megmentendő és felerősítendő takszövök részjegyeseitől, “kreatív” tőkeemeléssel elzabrált, és a Szövetkezetek nyakára ültetett Bank ügyében meg az a nagy helyzet, hogy bár a hatalomátvétel (meg a “megmentés”) ugyan őszre megtörtént, de egy másfél hónappal később kiírt és márciusig, sebbel-lobbal levezénylendő privatizációs eljárás ismét magánkézbe adná az állami “túlnyomót”. Mer’ ugye a Zseniális Kormányzat ennyi idő alatt képes volt az egyébként semmiféle gazdálkodási és tőkemegfelelési gondokkal nem küszködő takszövök (maga által generált) problémáit megoldani!

Ámde lehetne még folytatni a sort az Alaptörvénnyel is! Nektek ugyanis erre szintén  büszkének köllene lennetek. De fel tettétek már Magatoknak a kérdést, hogy mégis Miért … és főleg Melyikre is? Az utóbbi kérdés szerintem azért jogos, mert a soha senkivel meg nem vitatott, 2011 Húsvétján Schmitt Pálálamfő” által aláírt paksaméta még csak nem is hasonlít arra, ami manapság hatályos. Azóta ugyanis már négyszer(!) módosították, s az utolsó “csak” alfától ómegáig írta át az egészet, abba olyan paragrafusokat illesztve, melyeket még a pártkinevezett Alkotmánybíróság többsége is alaptörvény-ellenesnek volt kénytelen ítélni  (aki nem hiszi, nézzen utána … ha akar!). A “Miért?” kérdése pedig azért jogos, mert azt ugyan (és talán) még el lehet fogadni(?) indokként, hogy a kelet-európai szovjet gyarmatbirodalomból Magyarország volt az utolsó (pedig egyébként az Első!), amelyik teljesen új alkotmányt fogadott el a felszabadulása után. De azt, hogy ez a “lecserélt” egy “sztálinista” lett volna, azt már egy netto hazugság! Hiszen a korábbi, az immáron “meghaladott” olyanokról értekezett, hogy melyek az állam kötelezettségei a polgáraival szemben, míg a mostani, a “modern” vagy nem tesz ilyenekről említést, avagy csak megelégszik a “törekedik” kitétellel! Ergo: a mai Alaptörvény sokkal inkább szól arról, hogy mivel tartozik a polgár az államnak, mint annak ellenkezőjéről. Márpedig egy olyan ország, amelynek kormánya/állama ilyen alapszabály szerint “működik”, az nem lehet demokratikus, hiszen így megfordul a normális, “tartozik-követel“-viszony, s a Polgár lesz az Államért és nem pedig fordítva, ahogyan az illene! … Tévednék? … Ha igen, hát írjátok le a véleményeiteket!

Ti ugyancsak esztendőkön keresztül hallhattátok vezéreitektől, hogy mennyire fontos “Magyarország euro-atlanti elkötelezettsége“. Hogy hazaáruló az, aki ezt nem hajlandó mindenkoron a zászlajára tűzni. Olyanokat is hallhattatok/olvashattatok, hogy “az Európához való tartozás régi vágya és jussa is a magyaroknak!” (Vezéretek, O.V. korabeli szövege). Nem is olyan régen, ippeg 2010-ben, Kedvenc Pártotok akkori frakcióvezetőjétől, Lázár Jánostól meg azt hallhattátok, hogy Moszkvához közeledni “egy olyan értékválasztás“, amelyet “egy demokrata nem vállalhat“. … No akkor most mi történt? Vállalható lett az “értékválasztás”, avagy A Párt lett nem-demokrata?

Erre a kérdésre jó lenne, ha legalább Magatoknak válaszolnátok, mert – elfogadva a tényt, hogy “Lázár János és Orbán Viktor soha nem hazudik” – a parlamentben tegnap történt, a moszkvai Pak(s)tumról való (utó)szavazás teljes joggal veti fel ezt. Azt, hogy akkor most mégis MI IS AZ IGAZSÁG? Hogyan is van az, hogy mi itten éveken át kűzdöttünk a moszkovita gyarmatosítás (pl.: a Szbrnyeftegasz nevű orosz cég a MOL-ban – kivásárolva 508 milliárdért 2011-ben!), meg az államadósság ellen (IMF-WB-EU-hitel időnek előtte visszatörlesztve), most meg AZ AZ IGAZSÁG, hogy usque 3600 milliárd forintnyi hitelt köll(?) felnyalintani PONT AZ OROSZOKTÓL,  és az nem más, mint maga A SZABADSÁG KORLÁTLAN IDEJŰ BIZTOSÍTÉKA?!

Amikor meg az Ellenzék nem átall tiltakozni, nem csak maga az Utólagos Felhatalmazás, de annak parlamenti tárgyalásának indokolatlan lerövidítése és a határozathozatal ugyancsak okadatolatlan előre hozatala miatt, akkor meg az Önkéntes Parlamenter igyekszik megakadályozni a nálánál semmivel alább nem való mandátummal rendelkező képviselőtársának tiltakozását:

1599049 10152217206232013 823451477 o

(A képen egy fideszes “demokrata” igyekszik elnémítani az ellenzéket! – Ne feledjük a hozzáállást!)

A “parlamentáris demokrácia” jegyében, no meg “A Ház tekintélye” okán pedig Kövér László (a Házmesterré lesilányult … oké: lealacsonyult Házelnök) nem átallja a parlamentarizmus alapjait “használni” kívánó képviselőket “a legsúlyosabb büntetéssel” nem csak fenyegetni, de azt még meg is szavaztatni!

Igen tudom, kezdek már egy kicsinyt terjedelmes lenni és egyébként sem nagyon érdekel Titeket az, amiket itt írogatok … Nektek (is). Ámde ennek ellenére csak fel szeretném tenni Nektek azt az Utolsó Kérdést, hogy:

Ha Viktorotok már politikusi létének legelső pillanatától harcol a Gyarmatosító Moszkva ellen, legalapvetőbb elve az “euro-atlanti elkötelezettség”, illetve az “államadósság elleni küzdelem”, akkor most HOGY AZ ÖRDÖGBE TUDJÁTOK MEGMAGYARÁZNI MAGATOKNAK, HOGY MINIMUM 10 MILLIÁRD €-VAL ADÓSÍT EL BENNÜNKET ÉS PONT AZ OROSZOK FELÉ?

Nem gondoljátok, hogy ezek nagyon jogos és főleg nagyon sürgősen megválaszolandó kérdések? Nem gondoljátok, hogy ehhöz Mindenkinek (még nekünk, szarszemét, ballib, hazaáruló, komcsi, zsidó, eubérenceknek is) van némi közünk? Nem?!

Ha nem, hát nem!

Ámde azon már Nektek kéne – de télleg! – komolyan elgondolkodnotok, hogy miért van az: amikor valamilyen csimbókosan szemtelen … “sorsfordító és sarkalatos” törvény megszavazásáról van szó, akkor a Vezéreteknek, meg az Ő gruppenführereinek rendszeresen “egyéb fontos elfoglaltságai” támadnak? Az erőből, pikk-pakk és dirr-durr megszavaztatott Lex-Pakstum voksolásáról ugyanis az “Érdekeltségi Kör“-ből a következőek maradtak távol (forrás: itt!):

  • a megállapodást Moszkvában megkötő Orbán Viktor kormányfő;
  • a két miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt és Navracsics Tibor;
  • Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár;
  • Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter.

Azt még megértem, hogy az agyhalott és nyomoronc jobbikosoknak fel sem tűnik, hogy Vonájuk simán megszavazza az Eladósítást. De hogy Nálatok sem akaródzik valahogyan eljutnia a szürkeállományotokig az a nyilvánvaló Tény, hogy amit Nektek pártfeladat fennen hirdetni (és az ellenzőket nyálasra ordítani), ezért békemenetelni (mínusz erre kötelezett és kiszolgáltatott CBA-dolgozók!), azt a Führeretek és alvezérei még csak a képviselői szavazataikkal sem tisztelik meg?!

Nem? Semmiképpen sem?!

Hát csak gondolkodjatok! … Ha még tudtok! … Ha még akartok! … Ha még van mivel!

Ha pedig nem sikerül és esmét elbasszátok nekünk, azaz “kértetek még egyet” Viktorból, … no azt meg nyugodtan fogjátok majd rá a “Gyurcsány-nyuszi“-ra! … Hiszen Ti (meg a Vezér) soha nem lehettek hibásak!

Csakagyurcsány!

Hát nem?! (NEM!)

Csókpusz!

szendam


Ilyen egyszerű!(?)

Az alábbi írást még csütörtökön olvastam a nepszava.hu-n. Logikai levezetésével és megállapításaival egyetértek, megoldási javaslatai elfogadhatóak, de valóban ilyen egyszerű lenne visszaállítani Magyarországon a demokráciát, a jogállamiságot és az alkotmányosságot?

A semmiségi törvény

Az Alaptörvény legfontosabb rendelkezése a nemzeti hitvallásban található: “Alaptörvényünk, jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” Ennek a szerződésnek azonban van egy nagy hibája, hogy nem jött létre, mivel csak az egyik fél, a hatalom képviselői írták alá. Ehhez kétség sem férhet, hiszen a holtakkal és a meg sem fogantakkal kizárt dolog bármilyen megállapodást kötni, nevükben és helyettük nem lehet nyilatkozatot tenni. A ma élők pedig akkor tudták volna szentesíteni az okiratot, ha népszavazásra bocsátják azt. Miután pedig ez nem történt meg, ki lehet jelenteni, hogy ez a szerződés nem létezik, mivel a szerződés létrejöttéhez a polgári jog általános elvei szerint a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésére van szükség.

Ezt a szerződést egyébként akkor sem lehetne létezőnek elfogadni, ha eltekintenénk a létrejötte körüli ellentmondásoktól. Ez a szerződés ugyanis létrejötte esetén is semmis szerződés lenne. Semmis az a szerződés, amelyik jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. Ennek a szerződésnek az elkészítésekor pedig megszegték az Alkotmány több rendelkezését, így például azt az előírást, hogy az előkészítő eljárásban a társadalmi szervezetekkel egyeztetni kell. Az Országgyűlés a gyakorlatban olyan törvényt fogadott el, amelynek országgyűlési vitája nem zajlott le, ezáltal sérült az Alkotmánynak az a rendelkezése, miszerint az Országgyűlés alkotja a törvényeket.

Az Alaptörvény elfogadásakor ugyanis zárószavazás előtti módosító javaslatokkal számos lényeges kérdésben megváltoztatták az Országgyűlés által már megvitatott és elfogadott szöveget. A zárószavazást pedig nem előzi meg országgyűlési vita. Nem tartották meg a jogszabályok előkészítésére vonatkozó rendelkezéseket sem, nem készültek hatásvizsgálatok, nem biztosították a széleskörű társadalmi részvétel lehetőségét az előkészítés során. Nemcsak ezen okoknál fogva semmis ez a szerződés, hanem azért is, mivel a valóságos tartalma rejtve maradt. Az alaptörvény látszólag a hatalommegosztásra épülő jogállam kereteit szabályozza. Valójában a titkolt, a színlelt cél a hatalomkoncentráció egy pártszövetség kezében. Látszólag minden kellék adott, ami kell egy demokratikus ország működéséhez. Valójában az alaptörvény megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy sarkalatosnak elnevezett törvényekkel felszámoljanak minden féket és ellensúlyt. Ezért ez egy színlelt szerződés, amely semmis.

A semmisséghez súlyos jogkövetkezmény kapcsolódik: az érvénytelenség. A semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.

A következő Országgyűlés a választóktól kapott felhatalmazást alapján, úgy tudja helyreállítani az eredeti állapotot, hogy megalkotja a semmisségi törvényt. Ennek a törvénynek a lényege, hogy megállapítja az Alaptörvény és a sarkalatos törvények, valamint a rájuk épülő kinevezések érvénytelenségét, továbbá a nem létező törvényekkel hatályon kívül helyezett Alkotmány és más törvények visszaemelését a jogrendbe.

Az orbáni Jó Állam lebontásához a kormányrúd megragadása kevés. Ez ma még jobban látszik, mint 2012. februárjában, amikor ezt a írást az “ÉS” először közölte. A köztársasági elnök például a törvényeket rendre megküldheti az Alkotmánybíróságnak. Ha a Költségvetési Tanács “úgy akarja”, az Országgyűlés nem tudja elfogadni az éves költségvetésről szóló törvényt – mivel nem adja meg hozzá az előzetes hozzájárulást. A köztársasági elnök pedig feloszlathatja az Országgyűlést. A jogállam helyreállításához ezért elengedhetetlen a semmis törvények kiemelése a jogrendből.

Szüdi János drsudi.hu

Szerintem szavazzunk!


Hatvankét perc

Hatvankét perc – ennyi időt szánt tegnap az Európai Parlament (EP) brüsszeli ülése arra, hogy megvitassa az orbáni Tákolmány komoly botrányokat kiváltó “Negyedik Módosításá“-t. Egeret szültek a hegyek? Meglehet.

Ahhoz képest, hogy magyar részről már szinte az anyázásig menő levél- és nyilatkozat váltás zajlott le az elmúlt hetekben az Európai Bizottság (EB) és az Orbán-kormány között, az EP tegnapi ülésén tulajdonképpen nem történt semmi. Ahhoz képest, hogy az Európai Néppárt (EPP) egyes vezetőinek (hivatalosan többször cáfolt, offrecord nyilatkozatokban pedig ugyanannyiszor megerősített) “Dubrovniki Vacsorá“-ján már a Fidesz kizárása is komolyan felmerült (ha “egy héten belül” nem hajlandó retirálni a tákolmánymódosítás ügyében); és ahhoz képest, hogy az EPP képviselői állítólag még kedden “komoly bírálatokat” intéztek Orbánhoz, ezen szándékok, kifogások és averziók a legkevésbé a néppárti frakción látszottak meg tegnap. Igaz, a többiekről sem mondható el, hogy különösebben jeleskedtek volna.

Az eseményekből véleményem szerint az alábbi következtetések és tanulságok vonhatóak le:

  1. Orbán a hangulatot ugyan jól, de a várható történéseket rosszul mérte fel.
  2. Minden EP-képviselőcsoport “hozta a formáját” – különösen a néppártiak.
  3. Igazaknak tűnnek az európai képviselőkkel kapcsolatban már régóta hangoztatott bírálatok – különösen a néppártiak esetében.
  4. Az EU vezető politikusai “ejtették” (jobb esetben csak) Orbánt.
  5. Az Orbán-probléma csakis belföldi “erőforrásokkal” oldható meg.

1.)  Nem kétséges, hogy Orbán, illetve brüsszeli helytartója (Szájer) jól mérték fel azt az undorral vegyes hangulatot, mely általánosságban úgy őt, mint kormányát és pártját övezi az EU-ban. Ehhöz nem köllött komolyabb elemző tehetség, lévén ez a helyzet már esztendők óta fenn áll, s az utóbbi hetek magyar nyilatkozatai (különösen az egészen elképesztő Navracsics-félék) csak tovább élezték ezt. Ám abban már tévedtek, hogy milyen “hőmérsékletű” bírálatözön várható majd az EP plenáris ülésén, különösen a többséget adó Néppárt részéről. Ippeg ezért hiba volt úgy dönteni, hogy a miniszterelnök maradjon csak távol ezen vitától, mert a “Magyar Szabadságharc Bátor Tábornoka” mondvacsinált propaganda-nimbuszát sikerült így azzal a képpel alaposan lerontani, hogy Orbán – a várható bírálatok elől – gyáván a halott Mrs. Tatcher koporsója mögé bújt. Igaz azonban az is, hogy ez a nyílvánvaló megfutamodása már semmit nem rontott külföldi megítélésén, a számára egyedül fontos belföldin pedig pláne nem. Az előbbi rosszabb talán már nem is lehetne (bár Orbán – a közismert bunkósága, szocio- és pszichopátiája okán – ebben még nem meríthette ki teljes kreativitását), az utóbbin pedig szinte semmiféle kopás nem látható. Az igaz ugyan, hogy egy legutóbbi felmérés szerint a magyar népvélekedés jobbnak ítéli meg Bajnai kormányzását, mint az övét, de a pártnépszerűség legutóbbi listáját még annak ellenére is a Fidesz vezeti, hogy az általa hírdetett, “Centrális Erőtér“-en (tehát a kizárólagos vezéri akaraton) alapuló kormányzati metodikája már nem egyszer mondott szinte minden területen és látványosan csődöt – legutóbb a márciusiHóshowalkalmából! Az oroszlánordításokat mímelő “Viki Mouse” Brüsszelből történt megfutamodása tehát a szokásos módszerekkel idehaza simán kimagyarázható – pláne a történtek fényében.

2.) Mert mi is történ tegnap Brüsszelben? Semmi! A baloldali, liberális és zöld frakciók hozták a szokásos formájukat, s nem fukarkodtak kritiáikkal, melyek valószínűleg élesebbek lettek volna, ha Orbán személyesen is jelen van az ülésteremben. Ámde ezeket (idehaza) simán ki lehetett volna magyarázni a már hetek óta melegen és talonban tartott “Rezsicsökkentés“-kártya előhúzásával mondván: “a ballibzöldek szokásukhoz híven a zembereket kizsigerelő és most sértett multik pártjára álltak“. Ráadásul ezek a frakciók “ellenzékben” vannak az EP-ben, s akarják bármiféleképp is elítélteni az Orbán-kormányt a maga jogtipró magatartása miatt, az lehetetlen a Néppárt nélékül. Márpedig az EPP is hozta a maga formáját, s ha nem is túl nagy vehemenciával, de igyekezte védeni az Orbán által már többször is leturházott “mundér” becsületét. Az ugyan valószínűleg igaz, hogy a “Fidesz” nevű Orbánbandát Európa vezető, jobboldali politikusai “70-30” arányban tekintik “persona nongrata“-nak (Viktor régóta már csak olyan eseményekre kap meghívást, melyekről funkciójánál fogva kihagyhatatlan!), de valószínűleg az is igaz, hogy Vityu kán EPP-beli “támogatói” és ellenzői már csak az “50-50” százalékot teszik ki, azért osztán a frakció képtelen eldönteni, hogy az “enfante terribile“-nek bizonyult Orbán (& Tsai.) nyílvános megszégyenítésével (kizárásával) a maguk tekintélyét és hitelességét, avagy a takargatással/mentegetéssel a parlamenti többségüket őrízzék-e meg. Az előbbit az ellenzők, az utóbbit a támogatók képviselik.

3.) E döntésképtelenség azonban felveti azt a régi vádat, miszerint az EP-be a nemzeti anyapártok olyan képviselőket juttatnak be, akik odahaza már csak “leharcolt ‘bé’-kategóriások“-nak számítanak, azaz: az Európai Parlament tulajdonképpen egy kádertemető! Ha azt nézzük, hogy az EU végső soron azt is állítja magáról, hogy nem csupán egy gazdasági (és gazdaságjogi), hanem politikai és elv/értékszövetség, s mindez ráadásul az “Alapító Nyilatkozat“-ában még szerepel is, akkor különösen kirívó az az impotencia, amelyet annak “törvényhozása”, azaz az EP ezek kikényszerítése terén a tagjaival (azok mindenkori kormányaival) szemben már fennállása óta szakmányban tanúsít. Nem csak abban, hogy pl. Nagy-Britannia már a kezdetek kezdete óta mentesítve vagyon olyasmik alól, melyek egyébként mindenkire kötelezőek; nem csak abban, hogy csupán nemrég derült ki az egyik alapítójáról (Franciaország – a “Bora Bora-ügy“), hogy “elfelejtett” bizonyos uniós jogokat ratifikálni – ezek csupán államközi és politikai “környülállások”. De abban is, hogy az EP két legnagyobb képviselőcsoportja mennyire nem képes még a saját pártcsaládjában sem érvényesíttetni az “Európai Értékek“-et! A Szocialisták például nem tudták kordába szorítani Robert Fico pártját, s amikor azt ki köllött volna teljes joggal zárni a maguk EP-frakciójából, akkor inkább az aktív semmittevés hősies taktikáját választották. Most ugyanez a helyzet a Néppárt és a Fidesz esetében is, azzal a kicsny különbséggel, hogy az EPP egy meghatározó része még nem is átallja védelmezni a “Magyar Fico”-t! S mindezek miért is történtek? Mert a normális esetben bekövetkező kizárások az adott EP-frakció létszámát csökkentette volna, márpedig ezek a “Békategóriás” europolitikusok sajnos ebben mérik pártcsaládjuk európai (pontosabban: EP-béli!) tekintélyét! … Nem pedig azon elvek betartásában és betarttatásában, melyek alapján ők is megkaphatták/átvehették megbízóleveleiket! … Ja, hogy honi pártjaik vezetői esetleg rávehetnék őket a harcosabb kiállásra? Hát, talán. De egyrészt egy euroképviselő ugyanúgy visszahívhatatlan, mint a magyar parlamentben ücsörgő társa, másrészt …

4.)  Európa vezető (többségükben igenis jobboldali!) politikusai egyszerűen már megúnták az orbáni orcátlankodásokat, s a jelenlegi magyar kormány hivatali idejéből (elvileg) hátra lévő egy esztendőt már fölöslegesnek tartják az azzal való konfrontációval eltölteni, s ennek érdekében az “Európai Normák“-hoz idomítani úgy az Orbán-kabinetet, mint saját euroképviselőiket. Igaz, hogy “Túlzottdeficit-eljárás” életben tartásával, meg a “Velencei Bizottság” (előre látható) vizsgálati eredményeinek “bevárásával” azért nem teljesen engedik ki Puszta Putyin pofájából a zabolát, de ennél többre nem lehet számítani tőlük, mert ők Orbánt és Bandáját már “ejtették”. Ez pediglen még akkor is így van, ha a honi Ellenzék (és annak aktív, valamint passzív támogatói) az EU-t tekintik az orbanizmus elleni Csodafegyvernek! De nem az!

5.) Mert a tegnapi (és általában a) brüsszeli események azt üzenik Magyarországnak, hogy: “Oldjátok meg a magatok által magatoknak okozott problémát!“. Demokráciát és demokratikus gondolkodást exportálni, bármiféle diktátummal bármelyik népre rákényszeríteni ugyanis lehetetlen! Ezt tanítja a Sikeres Országoknak az a Törénelem, melyből a honi polgár egy bötűt sem tud, avagy képes felfogni(de még a magát “demokratikus”-nak nevező Ellenzék sem)! Lehetne ugyan e Magyarországhoz képest elképesztő mértékű gazdasági/politikai csoportosulástól támogatást kapni a gőzerővel kiépülő Magyar Diktatúra ellen, de ahhoz kellene valami: mondjuk egy egységesült ellenzék és egy annak üzeneteire fogadókész polgárság! Jelenleg van ilyen? … Nos? … Úgy őszintén?! … Na ugye, hogy nincs!

Hát akkor meg mi a jóbüdös pacipéniszt csodálkozunk azon, hogy itt tartunk, ahol vagyunk?!

Brüsszelben tegnap bruttó hatvankét percet érdemeltünk ki magunknak … méltatlanul! Ha kicsit még tovább megyünk az “Orbáni Út“-on, legközelebb már hatvankét másodpercet sem fognak ránk pazarolni!

… és ezt …

szendamondja!


Viktor Győzövics nyilatkozik …

Viktor Győzövics Orbán, az elképesztően sikeres és éppen ezért mindenki által irígyelt Magyar Világbirodalom zseniális, de (életvitelében és vagyonfelhalmozásában is) szerény Első Szolgája ma reggel is abban a szerencsében részeltette alattvalóit polgártársait, hogy megosztotta velük nettó elmebaját magvas gondolatait. Az idézetek az Amerikai és a magyar Népszavából származnak, a kommenteket meg persze szendamondja.

Immáron sajnálatosan dícséretesen meggyökeredzett hagyománnyá sőt, rögvalósággá vált az Abszurdisztáni Fejedelemségben Magyarországon, hogy annak elmebajos Főkormányzója bölcs Miniszterelnöke minden héten pénteken hajlandó fél órát az egyébként is szűkös idejéből arra fordítani, hogy rendszeresen tájékoztassa idióta szavazóit szeretve tisztelt polgártársait azokról az újabb katasztrófákról sikerekről, melyek az Ő, néhány ezernyi parazita sokmilliónyi magyar választó által támogatott pszichopata ötletelgetései kormányzása eredményezett. Így történt ez ma is mindazok ellenére, hogy – mint az az alábbi fotóról is látszik – a Bűnöző Miniszterelnök Úr késő estig a szokásos lopással az Ország dolgainak intézésével foglalkozott, hajnalig pedig, alvás helyett a részegeskedéssel az ár- és belvízi helyzet nyomon követésével fogalalatoskodott.

Orbán: az Európai Parlament nem európai hely

Az ár- és belvízhelyzetrűl:

Dr. V.Gy.O: Minden reggel felhívom a belügyminisztert, árulta el a Kossuth Rádió 180 perc című adásában Orbán Viktor, hogy mennyire rajta tartja a szemét (pontosabban a fülét) az egyre súlyosbodó bel- és árvízhelyzeten. Mert a miniszterelnök saját bevallása szerint azok közé a férfiak közé tartozik, akik a hidegvizet is fújva isszák, ha egyszer már forró tejjel megégették a szájukat. De Orbán szerint most nincs ok aggodalomra, állhatna a vízhelyzet sokkal cudarabbul is, de azért nem árt az óvatosság, mert ki tudja, mikor esik, sőt vannak olyan vízgyűjtők is, amik kívül esnek Magyarország mostani államhatárain. Ám összességében az emberek biztonságban érezhetik magukat. (nepszava.hu)

szendamondja: Gondolom, a zemberek most is kb. annyira érezhetik magukat biztonságban, mint amikor az M1-M7 autópályáinkon március közepén 15-20 órán át fagyoskodhattak a totál sikeres katasztrófaelhárítás dícséretes nemtevékenysége okán, mindössze egy belügyminiszteri esemessel felszerelkezve. A vízügyet tavaly előtt szétverték, költségvetését idén 8 milliárdra “növelték” (a tavalyi 14 után), irányítását két minisztérium között osztották meg, hogy majd így több emberen terüljék el az egyébként soha nem vállalt felelősség, meg az osztogatott kitüntetések garmadája. A szakemberek szerint tavaly csak azért nem omlott össze ez a rendszer, mert akkor aszály volt, de ha most együtt fog áradni a Duna és a Tisza, akkor az érintett országrészeken mindenki kezdheti pumpálni a gumimatracait, meg a -csónakjait, mert nem lesz senki aki segítsen rajtuk. Márpedig a Duna és a Tisza képes elkövetni azt a tiszteletlenséget, hogy együtt lépjen ki medréből. Igaz, ha ebből valamilyen baj származna, Dr. V.Gy.O. máris előkészítette a magyarázatot: nem a Pintér-Bakondi felelőtlen impotencia (tehát Ő maga!), hanem az okozta a katasztrófát, hogy bizonyos “vízgyűjtők” a “mostani” államhatárainkon kívül esnek. S bár elképzelhető, hogy az ottani újmagyarok majd sajtát testük homokzsákként való feláldozásával megpróbálják Szlovákia, Ukrajna és Románia területén belül tartani az áradatot, de ha az ottani magyarellenes, sovén nacionalisták mégis úgy döntenének, hogy inkább a saját vagyonukat mentenék, akkor a magyar kormány sajna semmit nem tehet!

A gazdaság állapotjárúl:

Dr. V.Gy.O.: És a gazdasági helyzet miatt sincs ok aggódni, mert van itt egy egyszerű összefüggés, nevezetesen: ami rossz az érdemes megjavítani. Így a kormányfő interpretációjában a gazdaság teljesítményét eddig nem pörgető jegybankot is ideje volt reparálni. Eddig azonban, ismerte el Orbán, ő személy szerint sem volt abban a helyzetben, hogy a jegybank elnökét meggyőzze vagy rákényszerítse bármire. Most viszont reméli, hogy az új jegybanki vezetés hatékonyabb lesz. “Mert bár néha kétségbe vonják, de tudunk késsel, villával enni”, reagált Orbán arra a műsorvezetői felvetésre, hogy egyes elemzők szerint mértéktartóra sikeredett Matolcsy György MNB-elnök hitelezés-ösztönző programja. Amire egyébként a kormányfő szerint égető szükség van, ugyanis a drog- és a fegyverbizniszt, illetve a nőkereskedelmet leszámítva nincs olyan üzleti tevékenység ma Magyarországon, ami kitermel egy 10 százalékos hitelt. Márpedig a bankok, magyarázta Orbán, nem nagyon adnak 10 százalékos kamatszint alatt kölcsönt a kis- és középvállalatoknak. (nepszava.hu)

szendamondja: Végtelen boldogság tölt el, hogy Viktor Győzövics nem lát okot a tavalyi utolsó negyedévben már 2,7%-os recesszióba süllyedt gazdaság miatt aggodalmaskodni. Ez meg is látszik abban, hogy a KSH legutóbbi, kiskereskedelemre vonatkozó adatait (melyek szerint “már csak” 1,4 százalékos a forgalom viszaesése) az NGM élére állított pótmatolcsy “bíztató”-nak interpretálta. Gondolom, majd ezek a kiskereskedők (és nyomorgó vállalkozók) fognak sorban állni azért a fantasztikus, Matolcsy-Bankos, kedvezményes hitelcsomagért, mely az ő fejlesztéseiket szolgálja állítólag. No, az igaz, hogy Boltos Béla és Szerelő Szabolcs még egészen júniusig gondolkodhat azon, hogy mégis mit fejlesszen egy szűkülő piac mellett, de osztán lesz jó két hónapja (júl.-aug.) arra is, hogy körbekilincselje a pénzosztásra felhatalmazott kerbankokat. Már ha ezek egyáltalán hajlandóak lesznek bele menni egy olyan bizniszbe, mely nekik 2 százalékos marzsot engedélyez úgy, hogy – tekintettel az eddigi tapasztalataikra – azt sem tudhatják, hogy esetleg és netán ezt az egészet … persze visszamenőlegesen … nem írja-e át az újabb “államháztartási kényszer”. … Különösen megkapó, amit Dr. V. Gy. O. a magyarországi “drog- fegyver és nőkereskedelem”-ről mondott. Hogy idehaza maximum ezen üzletágak képesek 10 százalékosnál nagyobb hasznot kitermelni. Gondolom ezzel nem azt akarta köznyílvánosságra hozni, hogy a csúcsra járatott hazai törvényesség és közbiztonság ellenére ilyesmi még mindíg létezik, avagy azt, hogy a kormánya által felvett, általában 9-9,5% kamatozású hiteleket ezen elítélendő és ráadásúl büncselekményeknek számító üzleti tevékenységekbe fektette? Ám ha nem, akkor pediglen felmerül a kérdés: ha ezeken kívül nincs olyan befektetési lehetőség, amely ekkora profitot lenne képes kitermelni, akkor mégis mire fordították az extrakamatos kölcsönöket, s miből, hogyan akarják majd azokat visszafizetni? … Ami pediglen a korábbi Jegybankelnök miniszterelnökileg “személyes befolyásolhatatlanságát”, illetve a mostani “bepörgését” illeti: nos, ez felér a legteljesebb önleleplezéssel, azaz annak beismerésével, hogy az MNB márcus óta Dr. V.Gy.O. közvetlen irányítása alatt áll. Ennek fényében ugyan lehet a “késsel-villával étkezés” civilizáltságának nevezni azt, hogy nem azonnal nyúlták le a teljes jegybanki devizatartalékot, de talán nem kéne a markolókanalas/nyergesvontatós lopkodás ideiglenes elmaradását egyfajta szocializációs csúcsnak beállítani! Mert Dr. V. Gy. O. általános viselkedéséről mindenkinek vannak már alapos tapasztalatai, különösen Brüsszelben!

Pénzügyekrűl, deficitrűl, bankadórúl, rezsicsökkentérsűl:

Dr. V. Gy. O.: Ami az ország pénzügyeit illeti Orbán szerint a 2 százalékos hiány is sok, hiszen a józan paraszti ész a mérvadó, az pedig az mondja, hogy egy büdzsé akkor jó, ha nincs benne hiány. Az persze igaz, dobta be a kormányzati szlogent, hogy Magyarország jobban teljesít mint korábban. Így ha az Európai Unió a tények alapján dönt, akkor Magyarországnak ki kell kerülnie a túlzottdeficit-eljárás alól. Ám a miniszterelnök szerint nem bízhat benne a kormány, hogy az EU a tények alapján dönt – ugyanis számítani kell rá, hogy a kormány ellenfelei kifejezetten mérgesek. Mert a bankadó és a rezsicsökkentés miatt hiányzik pár tízmilliárd forint a zsebükből, állítja Orbán, aki úgy látja, mindent megtesz a bankok és a közmű-cégek lobbija, hogy a pénzintézeteket terhelő sarcot és rezsicsökkentést eltöröltesse. “Meglátjuk mennyire fertőzte meg Brüsszelt ez a fajta gondolkodásmód”, mondta Orbán. (nepszava.hu)

szendamondja: Azon lehetne vitatkozni, hogy valóban annyira káros-e a kötségvetési deficit, avagy hogy hány százaléknál köll megvonni az egészségesség határát. Szerintem a GDP 3 százalékában megállapított “brüsszeli limit” nem az olyan gazdaságilag és infrastruktúrálisan elmaradott országokra lett szabva, mint hazánk. Ámde ezt az elmaradást (főleg az infrastruktúra területén) az eddig kormányzó baloldali kabinetek alaposan bepótolták … igaz: minden esetben alaposan túlszámlázva. A két Orbán-kormány azonban ilyesmivel (a túlszámlázást/pótmunkáztatást kivéve) nem büszkélkedhet, lévén nagy rakásnyi, fenntarthatatlan, működési deficites mini-, midi- és maxiberuházáson kívül, lényegében nem is csinált semmit. Ámde talán még ezek miatt sem fordult volna a már 2004.(!) óta folyamatosan tartó “Túlzottdeficit-eljárás” a “haragszomrád-és-irgumburgum” fázisába, ha a jelenlegi kabinet mindenféle extraadókkal és kampányhónalj-szagú rezsicsökkentésekkel, meg az ilyen, az EU-t folyamatosan dehonesztáló, szabadságharcos hülyenyilatkozatokkal nem élt volna. … Ami pedig azon bizonyos, pár tízmillárd forintnyi “zsebhiányt” illeti nos, ezekért azok a bizonyos piszokmulti bankok, kereskedőláncok és energiaszolgáltatók valóban dühösek lehetnek (különösen, hogy velük fizetteti ki az Orbán-rezsim a propaganda-költségeit), de a zsebdeficit nem elsősorban náluk, hanem a túlhajtott deficit-csökkentés, meg az agyonadóztatás okán recesszióba hajlott gazdaság leginkább érintett szereplőinél, a kkv.-knál és a zembereknél jelentkezik. Ha nem így lenne, akkor ugyan mirefel köllene az a bizonyos matolcsysta MNB-hitelcsomag? Hacsak arra nem, hogy ezt az EU-s támogatások önrészére is igénybe vehető “nullkamatos” kölcsönt a szokásos Simicska-cégekkel nyalinttassák fel, lévén az Örökös MiniElnök már tavaly nyáron bevallotta: minden állami fejlesztés/beruházás egyetlen forrása az EU-támogatás, azokat pedig – mint tudjuk – akkor is a Simicska-cégek nyerik el, ha nem is pályáztak rá!

A Tákolmány-módosítás brüsszeli vitájárúl:

Dr. V. Gy. O.: Azzal kapcsolatban, hogy két hét múlva vitát tartanak az Európai Parlamentben (EP) a magyar alkotmányos helyzetről, Orbán Viktor elmondta: a hétvégén egyeztet Szájer József fideszes EP-képviselővel, és ezt követően dönt az esetleges részvételéről. A korábbi strasbourgi vitákkal kapcsolatban ugyanakkor – amelyeken ő is részt vett – úgy fogalmazott: az EP “nem egy európai hely”, ugyanis ott a tények másodlagosak voltak, “dühös, dagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselők, akik azt sem tudták talán, hol van Magyarország, nyilvánvalóan nem olvasták azokat a jogszabályokat, amelyeket bíráltak. De egy dolog biztos volt, gyűlölnek valamilyen okból bennünket”. (nepszava.com)

szendamondja: Nos arról, hogy Brüsszelben (netán Strassbourgban és másutt) ki szokott magyar ügyeket illetően dühösen, dagadt erekkel és vastag nyakkal gyűlölködve ordibálni, arról erősen megoszlanak a vélemények. Tény, hogy ilyen magatartást nem ő …

… nem is ő …

… de még nem is ő (aki kétségtelenül tud indulatos is lenni) …

… hanem ő …

        

… szokott tanúsítani. Igaz ugyan, hogy a cipőjét még soha nem vette le, s azzal nem kezdte verni a brüsszeli pulpitust, de mind tudjuk: a fejlődés akkor sem állhat meg, ha az történetesen retrográd. Ugyanis nem Barroso az, aki folyamatosan olyan törvénytervezeteket (elfogadás után) küld Orbánnak, melyek szándékosan meghamisítottak, akaratlagos fordítási “hibákat” tartalmaznak. Nem Merkel asszony az, aki mindent megígér Orbánnak, aztán szarik azokat betartani, majd ezek után még a saját szíjjártójával le is “szegény”-ezteti őt. És nem a “Vörös Danny” az, aki a saját “közszolgálati” sajtósával szándékosan meghamisíttatja Orbán televíziós sajtótájékoztatóját, majd közvetlenül ezután még pedofilnak is nevezteti. Abban Viktor Győzöviccsel tökéletesen egyetértek, hogy az EP “nem egy európai hely”, csakhogy ez azóta igaz, hogy az Állampárt, meg annak széljobber segédcsapatának “EU-képviselői” betették oda a túlfizetett és agyonköltségtérített valagaikat, meg amikor ő ottan megjelenik és előadja az idióta “ide-a-pízt-a-jóbüdös-kurva-anyátokba!”-típusú szövegeit. Így osztán megértem azt is, hogy mostanság nem nagyon akaródzik nekije a brüsszeli Tákolmány-vitán részt vennie, s előtte a lecsúszott erkölcsű, tákolmányozós haverját kéri fel némi hangulatfelmérésre.

Ha pediglen Getmájer Józsika aszongya neki, hogy “Vezérem! Inkább ne gyere!“, de itthon sem teccik a környezet (mert mondjuk ippeg ár- és belvíz van, amit látni sem akar, pláne tenni ellene valamit!), akkor javaslom, keresse fel azt, az ezek szerint “jóval európaibb” haverját, …

       

… akivel közösen oly’ gyönyörűséges módon baltázta el Magyarország erkölcsi részvényeit a Bakui Becsületbörzén!

… és ezt …

szendamondja!


A szar húzza le a vécét (II.)

Alábbi posztomban veretes kövéri mondatokat fogok citálni. Gyöngébb gyomrúaknak javaslom: mielőtt folytatnák az olvasást, vegyenek be legalább két Daedalont! Garantálom a hatást, hiszen ezért tudtam én is végig írni ezt az egészet.

      

Kövér nertárs, aki közel három milliónyi tudatlan honfitársunk jóvoltából, továbbá Fel- és Alcsút, valamint a Részek Örökös Ura kegyelméből ma méltatlanul viselheti “A Magyar Országgyűlés Elnöke” címet, a minap alaposan belenyilatkozott a nagymagyar sajtóba. A valamilyen oknál fogva “mérsékelt konzervatív”-nak tekintett (Simicska által “megnyergelt“) Heti Nyálas nevű pártlap szervilisen alázatos, újságírónak álcázott diktafonjának adott interjújában alaposan lehordott mindenkit, aki csak szóval, tettel, avagy nem kellő mértékű hálelújázással lázadni merészel/merészelt a kormányzat ellen (a nyilatkozat tömör összefoglalóját lásd itt!).

“Egy demokráciában egyetlen alkotmányozó hatalom létezik: a nép, amely a választásokon mandátumot nyert képviselőin keresztül, a rögzített eljárási szabályok alkalmazásával gyakorolja ezt a jogát. Az az elképzelés, hogy az Alkotmánybíróság akár az alkotmányt is vizsgálhatná, az alkotmányos jogállam, a demokrácia halálát jelentené.”

Kövér nertárs mindezt azért tartotta szükségesnek megjegyezni, mert a múlt hét végén, a “Taláros Testületbe” még 2010-ben fideszileg beerőltetett Stumpf nertárs (aki még a jelölésre vonatkozó törvény minimumfeltételeinek sem felelt meg), valamilyen morális(?) kompenzáció okán a “Tákolmány Negyedik Módosításá“-val kapcsolatosan azon véleményének merészelt nyílvánosan is hangot adni, hogy ezzel az Országgyűlés kétharmados többsége “túllépett bizonyos alkotmányos normákat“. Márpedig ez ugye lehetetlen, hiszen a Kövér nertárs által is hangoztatott Orbán-misztika szerint a jelenlegi hatalom “együtt kormányoz a néppel“, azt – konzultációk útján – rendszeresen megkérdezve. Ám, hogy a Nép mikor is adott bármiféle felhatalmazást úgy a tákolmányozásra, mint annak immáron negyedik (gyökeres!) átírására, erről mikor is kérdezték meg őtet, arról már nem szól az interjú. Gondolom azért, mert ezt a Nyálas diktafonja “elfelejtette” megkérdezni. Igaz, erre nem is volt szükség, hiszen Kövér nertárs válaszolt rá: a Nép az alkotmányozó hatalmát a választott képviselőin keresztül és a rögzített szabályok szerint gyakorolja, mely szabályokat ugye – és ezek szerint – ezen képviselőknek bármikor jogukban áll megváltoztatni (megtették, nem is egyszer!).

Én most már csak azt nem értem, hogy amikor az a Kövér nertárshoz hasonló rengeteg ex-MSZMP-s nekiállt tákolmányozni, miért nem nyúltak vissza a történelembe, s írták bele a Förmedvényükbe, hogy “Minden hatalom a dolgozó népé, melynek élcsapata a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség“? Most nem is lenne semmi gondjuk, s ráadásul egyszer a büdös életükben végre őszinték is lettek volna.

“Ki is a demokrata? Én, aki szerint a nép szabad döntésén múlik az ország iránya, aztán négy év múlva lehet korrigálni, vagy az, aki a nép iránti bizalmatlanságában egy szűk grémiumtól várja, hogy a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, alkotmányosságisten mit üzen a földi halandóknak?”

Mint a fentebbiekből levezethető volt, Kövér nertárs szerint “a nép szabad döntése” tulajdonképpen a megválasztott képviselők “szabad döntés”-re való felhatalmazása, melyet csak négy évente lehet azoktól visszavonni (feltéve, ha ők, mármint az utóbbiak időközben másként nem döntenek). Igaz ugyan, hogy bő hat esztendővel ezelőtt Kövér nertárs Főnöke a “Kossuth Téri Vizelde” pulpitusán hátsó lábaira ágaskodva még olyasmiket ugatott, hogy a Népnek igenis joga van akár időközben is és akár az utcáról is elzavarnia a kormányt, no de egyrészt “Tempora mutandis“, másrészt – mint tudjuk – az egy népellenes és idegenszívű kabinet volt, melyet a zemberek 2006 őszén (az önkormányzati! választásokon) tulajdonképpen le is váltottak. Ami tehát akkor még igaz volt, az ma már nem az, különös tekintettel ugyanezen Főnök azon korabeli kijelentésére, miszerint “az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező, s az alól nincs kibúvó“.

Hát, most már van, nevezetesen “a nép (képviselők) szabad döntése“, s ezért amikor Stumpf nertárs (aki még csak nem is Fidesz-tag! – mint azt Kövér nertárs szükségesnek tartotta aláhúzva megjegyezni) olyasmiket merészel mondani, hogy még az alkotmányozó hatalom sem lehet ellenőrizetlen, akkor a nevezett nemfidesztag nertárs egyrészt nép(képviselő)felségsértést követ el, másrészt egy szűk (ma 15 főre dúzzasztott) grémiumnak vindikálná azon legalapvetőbb népjogokat, melyeket ugye egy annál jóval népesebb (jelenleg 265 fős) testület gyakorol! Ebből pedig immáron mindenki számára nyilvánvalónak köll lennie az, hogy ki is itten a demokrata és ki nem az, illetve hogy a kategorizálást minő ismérvek alapján szükséges elvégezni!

“Óriási a különbség az egykori fideszesek és a mai diák-tüntetők között. Akik ma a ‘röghöz kötés’ ellen tiltakoznak, még átgondolni sem képesek, mi ellen menetelnek, nemhogy olyan morális alapról tennék ezt, mint mi annak idején. (…) Ezek a fiatalok beleszülettek egy működő demokráciába, amelyért annak idején tenni is kellett.”

Kövér nertárs szerint tehát azok, akik már beleszülettek a demokráciába, s most tüntetni merészelnek jogaik csorbításai ellen, azok nem lehetnek demokraták – mert ugye élnek a demokratikus jogaikkal. A “demokraták” csakis az “egykori”, meg a mai “fideszesek” lehetnek. No, nem az összes (mint pl.: Fodor Gábor, vagy Ungár Klára), csak azok, akik ma a jogokat csorbítják (bár nem beleszületettek), illetve nem tiltakoznak (bár beleszületettek). Az előbbiek közé soroltatik manapság például Fekete műakadémikus, Pozsgay tákolmány-koncepcionáló és még számos ex-MSZMP-s (élükön Kövér nertárssal), utóbbiak közé pedig azon ifjak, akik (a fideszes és főleg jobbikos káderkeltető) HÖK-ökbe, EHÖK-ökbe, HÖOK-ba tömörülve, az előbbiekkel vállvetve harcoltak “a magát ‘SZDSZ’-nek és ‘MSZP’-nek nevező, az országot többször is tökre tevő társaság” ellen.

Ezek a “demokrata” ifjak azok, akiknek egy részét a liberálbolsevik egyetemi ízlésterroristák a szélsőjobb (Jobbik?) karjaiba taszajtottak, bár többségüknek sikerült “megkapaszkodniuk” a nemzeti konzervativizmus táptalajában. Ezek a “demokrata” ifjak azok, akik épp a minap leplezték le azt a “liberális hálózat“-ot, mely az ELTE BTK-n György Péter esztéta vezetésével már évtizedek óta mérgezi “neomarxista nézetek által átpolitizált tananyagával” a feltörekvő és tanulni vágyó ifjúságot. “Demokrata” továbbá az az ifú(?) is, aki az “Ultras Liberi” nevezetű széljobbos “focidrukker“(!) társaság nevében kijelenti, hogy a felsőoktatás lerohasztásában “a kormánynak van igaza és jól csinálja amit csinál“, s az ez ellen tüntetni merészelők (a nyílvánvalóan antidemokraták) …

       

… pedig a soros tüntetésükről visszatérve  “velünk találkozhatnak … az egyetemen és majd mi megválogatjuk, hogy kik jöhetnek be az egyetem területére, ha már a rektor képtelen erre!“.

De csakis antidemokrata lehet pl. az a Kis János filozófus, aki a legújabb “Magyar Narancs“-ban megjelent írásában (rövid ismertető itt!) úgy véli, hogy az ország mai helyzete “leginkább a két világháború közötti parlamentáris autoritarizmusra hasonlít, amikor volt Országgyűlés és abban több párt volt, de volt egy leválthatatlan kormányzó párt, amelynek nem nagyon kellett az ellenzékével törődnie. A két világháború közti rezsimre emlékeztet az állam túltengése és a gazdasági nacionalizmus is. A Horthy-kultusz mindehhez igen jól illeszkedik.“, s akinek ezen véleményét tulajdonképpen kitűnően bizonyítja az elébb idézett “focidrukker” beszólása is, lévén az élénken emlékeztet arra a “Turul Szövetség“-re, mely az 1920-as esztendőkben kipofozta az egyetemekről a szerintük oda nem való hallgatókat (hallgatólagos jóváhagyásával a korabeli hatalomnak és az érintett alma materek rektorainak)!

És nyílvánvalóan csakis antidemokrata lehet az a Hegyi Gyula is, aki szóvá merészeli tenni, hogy az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja hatalmi megrendelésre kitíltja a közterület-elnevezhetőségi listáról azt a Lukács Györgyöt, akinek “munkásságát a nemzetközi szellemi életben amúgy egymagában is sokkal többen ismerik, mint … (a nevezett Kutatóközpont) … összes tagjáét és munkatársáét együttvéve“. Közben pedig – mint “bölcsészettudományi kutatók”-nak! – szavuk nincs a Hitler-bérenc Wasskeresztes gróf, a Szálasi-hívő Nyírócska, meg a széljobber Cécileszbika emlékének és munkásságának közterületi átfestése/megörökítésével szemben!

Az Örökké Élő Géza az egyik ’90-es évek eleji kabaréjában az ilyen újsütetű keresztény-nemzeti-konzervatív-demokratákról azt mondta, hogy “Te! Most már ott tartunk, hogy lassan a szar húzza le a vécét!” … Hát már ott tartunk. … A szag is olyan. … Bennem meg elmúlt a Daedalon hatása, így e posztnak most itt a vége!

… és ezt …

szendamondja! … =>

És még néhány elképesztően hányingeres “Best of Kövéritt! … Szódabikarbóna (azaz: nátrium-hidrogén-karbonát EHHEZ?! Nincs az a gyár, ami bírná!) 😦 és 👿