“Átirat” – Karácsonyra!

Nem csak a Gumicsizmás Kandúr örvendeztette meg népét, tehát a Zembereket egy karácsonyi, az összefüggéstelen halandzsákat öblösen gargarizáló nagyinterjúval, hanem a házmesteri posztot betöltő Kacor Király is. Utóbbi “átiratát” szeretném ma ajándékként Olvasóim karácsonyfája alá elhelyezni. Amolyan “emlékeztető ajándék”-ként! … Egyébként kellemes Karácsonyt kívánok mindenkinek!

A “Kalapos” (Huth) Gergely a minap úgy gondolta, hogy bizonyítékaként (közeltartott) blogjának (bal)pártsemlegességét, interjút “készítsen” Kövér Lászlóval, az Orbángyűlés meglehetősen öntörvényű és önkényeskedő Házmesterével. Bár még csak Karácsony van és nem Szilveszter, mégis most tenném közzé eme (elmebetegesen) veretes “beszélgetés” “őszintére” átírt változatát! (Szeretném megjegyezni, hogy nem csak a “komoly dolgokat feszegető kérdések” feltevésében, hanem a riport megírásában is alapos szakmai segítséget nyújtott a mi Gergőnknek Stefka Pista, aki Pozsgayval együtt szíveskedett megdönteni a “kommunizmust” – mint tuggyuk!)

– Idén nyáron egy kicsit szkeptikusan kérdeztünk vissza, amikor a népvándorlás valódi okait feszegetve összeesküvésszerű magyarázatot adott, kitérve a nagyhatalmak játszmáira és a terrorveszélyre, amely a „rettegés korszakát hozhatja el”.  Azóta szinte minden szava beigazolódott. Tudja esetleg emelni is a tétet?

– Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy már semmi sem a régi, hiszen már egy rendes összeesküvés-elméletet sem tudunk felvázolni, mert annak az lenne a sava-borsa, mint egy jó kriminek, hogy a végén kiderül: ki a gyilkos. Itt azonban hiába keressük a tettest, mivel jó néhány egymástól látszólag különálló érdekünk mozgatja a dolgokat. Vegyük például a kormányt! Az egyik oldalon megpróbálnak megfelelni az EU szabályainak. Ugyanakkor a Finkelstein/Habony-konszern elnöke nemrég világossá is tette: a szavazati növekedés fenntartásához szükségük van a migránsokra, hogy valahogy ellensúlyozzuk az ország egzisztenciális és emigrációs katasztrófájának következményeit. Persze a migráció társadalmi költségeit nem ez a nagyipar, avagy a kormány fizeti majd meg, így nekik/nekünk az is megfelelő, ha a százezernyi bevándorlóból tízre képes vagyunk ráerőltetni a terrorista-imázst. A többit majd szépen tovább tolják a bekajáltatott az adófizetők. És itt jön a csavar: a migráns tömeg nem csak olcsó propaganda, hanem egyben a kormány környezetében lévő korrupt és üzleti “jobboldal” számára a túlélést jelentő szavazóbázis is. A jobboldal lételeme ugyanis a permanens szabadságharc. Mindig újabb és újabb tömegeket, csoportokat szuggerálnak bele ezen, igazából elnyomotti, pária státusba általunk szánt szavazókba, hogy ismét kialakíthassuk a “megtámadottság/felszabadítás” kényszerképzetét. Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de az ilyen szempontból “ellenséges tömeget” tekintve a mi szemünkben nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.

– Irtózatosan farizeusnak tűnik a világ meghatározó hatalmainak úgymond közös erőfeszítése a szíriai, közel-keleti békéért. Van rá reális esély, hogy ebből a sokféle érdekből egyszer valóban a migránshullámot megállítani képes egység és stabilitás legyen?

– Ne lépjünk tovább az előző felvetésen, hiszen a kormány és az ahhoz “közel álló” vállalkozók mellett a migrációs kampányból sokan mások is profitálnak! Ott van az Iszlám Állam, amelynek elemi érdeke, hogy a mi elmebeteg/idióta szövegeinket idézgesve még több elmegyenge hülyét találjon magának, s így még sokáig exportálhassa terroristáit Európába. Osztán ott van még Törökország is, amely most ugyan azt teszi (és majdnem pont úgy), amit mi, magyarok helyesnek vélünk a nemzetellenes ellenzékkel. A török Zemberek felhatalmazásával kedvére támaszthat feltételeket nem csak a Zembereknek, de a világnak is. Ott van maga Görögország, amely – úgy érezheti – páratlan zsarolási pozícióba jutott annak érdekében, hogy ne kelljen megvásárolnia tőlünk a márianosztrai “közmunkásaink” által előállított gyodáinkat. Se szeri, se száma tehát a potenciális elmebetegeknek, korrupt gazembereknek, így ténylegesen azt láthatja a magyarember, hogy az országa kifordult önmagából, és a felelős posztokon lévő emberek (péládául én és a Főnök) teljesen elvesztették a józan eszüket. Annyiban persze kapcsolódik mindez a második kérdéshez, hogy mindez nem jött volna létre, ha Habonyék, meg a hozzám minimálisan hasonló módon idióta Bogárék nem bombázzák szét a kétségkívül nem túl elegáns, de mostaninál jóval működőképesebb Köztársaságot. Tehát mindez nem jött volna létre, ha érvényesül a hagyományos polgári mentalitás legfontosabb alapja, a közéleti szereplők disznóságaira/idióta nyilatkozataira való aktív reagálások fenntartása. Persze ehhöz az is köllött volna, hogy a Nyugat nem hagyja belebonyolódni a kalandor magyar kormányt a különböző lenyúlós akcióba, s hogy demokráciagyilkos rezsimnek tekintvén a Főnök rendszerét helyén kezelje a dolgainkat. Megakadályozandó azt, hogy még több demográfiai és egzisztenciális áldozatot követelő káoszt hozzunk az általuk felszabadítottakra. Mindazonáltal nem hinném, hogy túl sok fejfájást okoz az Egyesült Államoknak a tény, hogy Magyarország már rég volt ilyen gyenge, korrupt és visszahúzó.  Alig lábalt ki a Bajnai-kormány a világgazdasági válságból, amelyet nota bene megint csak Mi, a polgári kabinet fokoztunk tovább, és már itt is van a másik megoldhatatlannak mondott, általunk generált propaganda-válság, az úgynevezett népvándorlás.

– Ferenc pápa a népvándorlás okairól azt mondta, hogy ez már a harmadik világháború. Ön is így látja?

– Mintha a második világháború le nem játszott küzdelmei folytatnánk. Hiába hitték sokan, hogy 1989 után, amikor az USA legyűrte a Szovjetuniót, beköszönt a liberális világbéke, azaz a Pax Americana, nem ez történt. Újabb és újabb ellenségekre, konfliktusokra és műbalhékra van szükség a magyar nemzeti jobboldalnak ahhoz, hogy a hadigépezet mozgásban tudjon maradni. A mi általunk teremtett “magyar valóság”, az állandó nyilatkozat- és diplomáciai hidegháborúinkat is ideértve, sosem volt ekkora bizonytalanságban. Korábban még legalább világosak voltak a frontvonalak, de most, idehaza sem tudjuk, ki kivel van! Meg tudja mondani bárki is, hogy a Simicska Lajos elleni hadjáratban melyik félnek pontosan mi a célja? Ebben a sakkjátszmában a magyarországi cégek és magánszemélyek a gyalog szerepét töltik be, bár szerencsés, hogy még most sem képesek felismerni a saját érdekeiket. Mindez Káin és Ábel történetével kezdődött, s mindig az tölti be Káin szerepét, akinél a legnagyobb hatalom van. Mert még nagyobb hatalmat akar. Hatalomra jutásunk után legalább egy esztendővel minden épeszű ember látta, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogy addig csináltuk; hogy meg kellene próbálnunk azokat a veszélyeket beazonosítani, amelyek az egész társadalom, tehát a gyermekeink, unokáink puszta létét fenyegetik. Az állami jogterror és a különböző, a propagandánk által gerjesztett (pl.: migrációs) válság árnyékában szinte elsikkadó az a probléma , amit az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a kultúra általunk történt teljes lerohasztása jelent. Az, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy itten senki ne gondoljon arra a teljesen normális ötletre, megoldási javaslatra, hogy meg kéne próbálni egy másfajta gazdasági és politikai országrendet felépíteni. Nem pedig új ellenségeket keresni ott, ahol 1945-ben, vagy 1989-ben, vagy a faszsetudja mikor, de már lezártak egy-egy konfliktust.

– Ha jól sejtjük, Ön szerint az igazi vétkest az Atlanti-óceán túlpartján kell keresni…

– Magyar politikusként, döntéshozóként apránként, de annál jobban meglepődve szembesültem avval, hogy a köztársaságtalanított Magyarországnak szüksége van első számú közellenségre. Mivel az MSZP összeomlott (ráadásul mi fizetjük!), az ellenséget máshol kellett megtalálni. Kézen fekvő volt így valami “Külső”, így mondjuk az USA is. Most azt szajkózzunk, hogy “Volt idő, amikor az orosz ajkú szervezett alvilág – például Szemjon Mogiljevics – ellen kellett az USA oldalán mindenkinek küzdenie. Aztán jött egy hatásosabb főgonosz, Oszama Bin Laden személyében, majd némi zavar után ismét Oroszország képében sikerült a birodalmat összetartó közös ellenséget azonosítani, kiprovokálva egy elhúzódó konfliktust Ukrajnában, ami – mintegy mellékesen – meg is osztja Európát. Aztán arc nélküli főellenségként megjelent a korrupció démona, ami az USA nemzetbiztonságát Alaszkától Patagóniáig, Grönlandtól az Antarktiszig mindenütt fenyegeti…”. Persze ebből egyetlen megveszekedett szó sem igaz, de arra tökéletesen alkalmas, hogy elbolondítsuk azokat a “választókat”, akikből önök (Huth és Stefka nertársak), valamint mi és a “kapcsolt részeink” is fényesen megélünk. Annak ellenére hogy én annyira vagyok alkalmas a házelnöki pozíció betöltésére, a Főnök pedig a miniszterelnökire, mint amennyire önöket (Huth és Stefka nertársak) újságíróknak tekintenének egy szabályosan működő sajtóban!

– Apropó, mit érzett, amikor nemrég Colleen Bell nagykövet asszony azt tanácsolta Önöknek, hogy vegyenek példát Romániáról a korrupcióellenes küzdelemben?

– Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, hiszen mindezt egy olyan ország nagykövete mondta, amelyikben az adócsalás és a korrupció büntetési tétele felér az emberölésével. Később úgy döntöttem, hogy nevetek, lévén ilyesmi minálunk elő nem fordulhat mindaddig, amíg a Mi, azaz a Magyar Zemberek törvénykeznek és Polt Péter a Legfőbb Ügyész. Persze az általunk teljesen elbutított … khm … választóknak azt mondjuk, hogy Mrs. Bell csupán kampánypénz gyűjtő politikai szolgálatainak béreként kapta ezt a kellemes magyarországi kiküldetést, de a helyzet valójában az, hogy ő a világ kétségtelenül leghatalmasabb államának véleményét képviseli. És ez még akkor is igaz, ha a Főnök nyelvét időnként alig lehet kicibálni Putyin seggéből! Szóval hagyjuk a gyermekmeséket! A nemzetközi szempontból a hazai politikai/diplomáciai diskurzus színvonala olyan mélyre süllyedt, hogy mondjuk egy európai embernek alig van kedve, akár egy magyar nagykövet (pláne a Küküminiszter, a Főnök, avagy az Én) kijelentéseire is reagálni. De hibának tartanám, ha túl sokat moralizálnánk a magyar politika elvtelenségén, mert van ennek elvi alapja is: a magyar kormány mögött álló üzleti érdekek könyörtelen képviselete. Az honi politikáról pedig egy finn népi bölcsesség jut eszembe: a hülyét a templomban is megverik. Kivéve a magyarországiakban. Mert ott a mi propagandistáink a prédikátorok! … Hehehe!

– A Fidesz-kongresszuson elmondott szavai nyomán valóságos genderlázadás tört ki a baloldali-liberális véleményformálók körében. Ön szerint sikeres lehet a próbálkozás, hogy egy újabb „köteles beszédet” varrjanak a nyakába, azt sugallva, hogy ön és a pártja nem tiszteli az egyenjogúságot és beavatkozik mások magánéletébe?

– Ha lehetne értelmes vitákat folytatni Magyarországon, akkor nagyon messziről kéne kezdeni az okfejtést, például a közösség és az egyén egymáshoz fűződő viszonyától, a jogok és kötelességek egyensúlyától. Aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit önmaga és a jövendő generációk szabadságáért, jólétéért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?  Konkrétan pedig az állítólag általa megválasztott Orbángyűléstől és az annak állítólagosan felelős Kormánytól? Persze valószínűleg nem vár el semmit, mert kizárólag a mában képes gondolkodni, és fel sem merül benne, hogy mi lesz vele 30 év múlva. Így osztán már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy egyesek szerint senki ne szóljon bele a másik életébe.  Ámde miről szólnak a társadalmi együttélés jogi és – egyre fogyatkozó erejű – erkölcsi szabályai, ha nem arról, hogy a közösség, a társadalom, a “magyarok” (tehát a választott Kormány!) „beleszól” tagjainak életébe. Előírja például, hogy aki motorkerékpárra ül, annak bukósisakot kell viselnie. Aki adófizetőként azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának kormányzati hangsúlyozása, sőt, törvényi kötelezetté tétele már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben! Mert ők a Mi hatalmunkat igyekeznek aláásni. Anyagilag is! Hja, hogy még nekünk, Felkent Népvezéreknek sincsenek kellő mennyiségű unokáink? Nos, fiaink/leányaink még nem állnak eléggé “a saját lábukon”, mi, szüleik pedig nem fogunk kérni tőlük semmit sem. … Megülünk majd a saját tolószékeinkben is. … Mondjuk Svájcban.

– A Fidesz kongresszusán visszatérő elem volt a beszédekben, hogy komoly ellenfél híján egyre inkább előkerülnek a belső viták, feszültségek. Mi kívülről úgy látjuk: az egyik legfontosabb polémiájuk, hogy az őszinte, vagy a profi, de propagandisztikus politizálás visz-e előrébb? Könnyű kitalálni, hogy Ön melyik álláspontot osztja, de azt már annál nehezebb, hogy melyik irányba mozdul el a kormánypárt.

– Ez a vita nem köztünk, hanem a Főnök ippeg aktuális “kedvencei” között zajlik. Egyébként Viktoron kívül mindenkiben, tehát A Párt “öregjeiben” felmerül ez a kérdés. Ámde tudomásul vettük, hogy a megélhetésünket biztosító tömegdemokrácia és az ezt támogató tömegkommunikáció szükségszerű velejárója, hogy rendkívül silány és egyszerű beszédmód alakult ki a köreinkben. Tőmondatok, egyszavas üzenetek, amit lehetőség szerint sulykolni is kell. Ez a politikai kommunikáció mai stílusa, amitől elég nehéz függetlenedni. Pláne, hogy máshoz (legfőképpen az ország irányításához) nem is értünk. Ölég csak rám és a Főnökre tekinteni!

– Az elmúlt 25 évben a kampányokban kipróbálták ezt is, meg azt is. Egyetért vele, hogy akkor arattak győzelmet, amikor nem taktikázták túl az üzeneteket?

– Nem gondolom, hogy néha kilógnák a sorból a magam keresetlen megfogalmazásaival. Hiszen akkor azzal is csak jót teszek a Fidesznek, mint ahogy azt sem gondolom, hogy mindig jó, ha kommunikációs szakemberek tudományos hevülettel kimatekozzák: milyen stílusban kell szólni, hogy megnyerjük a többség támogatását. A két nézet talán nem is áll annyira ellentmondásban, mint ahogy a kérdés sugallja. A vonaista, jobbikos, abszolajte buta embereket “valóságosan” érdeklő, vagy még nem érdeklő, de a jövőben az életüket bizonyosan befolyásoló dolgokról (melyeket a mi kommunikációs szakemberein annak állítanak be!) kell őszintén beszélni. Úgy, hogy az üzenet, az amit Mi kommunikálunk, minden ostoba, alulművelt, közszolgálatilag alaposan félretájékoztatott “magyarhoz” eljusson, és az mindenkit állásfoglalásra késztessen. Nem akarunk visszatérni a kilencvenes évek elejének spontán stílusához, hogy „hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”. Ide tartozik, hogy ha az őszinteséget kérik számon rajtunk, azt nem lehet úgy tenni, hogy a felelősségi körből a politikai kommunikáció feltételrendszerét meghatározó véleményformálók és megmondó emberek táborát kifelejtjük. Hiszen soha nem állítottuk, hogy a mi véleményformálóink és megmondó embereink őszinték lennének. Hogy is tehetnék, amikor mi fizetjük őket a Zemberek milliárdjaiból?!

– A kormány a népességfogyás ellen küzdve minden eddiginél nagyobb lehetőséghez juttatja a legalább három gyermeket vállaló családokat. A nyugati világnak, és benne a multicégeknek ez valamiért nagyon nincs az ínyére. Akár az Ön, vagy a Kovács Ákos előadóművész elleni hecckampányt nézve is felvetődik a kérdés, véget ér-e valaha a magyar belpolitikát érő példa nélküli presszió?

– Sajnos – ismét csak némi iróniával – azt kell mondanom, hogy nem példátlan a beavatkozás, hanem évszázadok óta folyamatos. Ami példátlan, az a velőtrázóan cinikus képmutatás. Orwellt idézve, kialakítottunk egy „újbeszél” nyelvet. Amiben a szabadság rabság, a tolerancia mérhetetlen intolerancia, a demokrácia egy nagyon is szűk kisebbség kifinomult manipulációja, az egyenjogúság pedig azt jelenti, hogy az általunk történészeknek kinevezett tudományos senkik  lediktálhatják a „közös értékeket”, megmondhatják, hogy melyik önkényuralmat kell elítélni és melyiket relativizálni, satöbbi. Az egészet pedig úgy kell elviselnie a magyar választónak, hogy közben ostobának tetteti önmagát. Utoljára a nyolcvanas évek közepén érezhették ők magukat ennyire rosszul, amit persze csakis nekünk, az általuk megválasztottaknak köszönhetnek. Az a bizonyos Zember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ül egy olyan csónakban, ahol körülötte mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát. Hiába kiabál, ordítozik, hogy talán nem össze-vissza kéne az evezőkkel csapkodni, hanem egy irányba húzni, s talán abba az irányba kéne haladni, ahol a part látszik és nem az ellenkezőbe, úgy tűnik, ez senkit nem érdekel. Főleg bennünket nem, mert nekünk, (pl. Angela Merkellel szemben) vannak vízióink is. … Néha az orvosnál, néha meg a 80 milliárdos közszolgálati “telében” is.

– Azért csak van derűsebb opció is! Nem sikerülhet megtalálni a csónakban a kapitányt?

– Egyszer egy lengyel szerzetes – még a hadiállapot idején, 1987-ben – arra a kérdésemre: vajon Jaruzelsky miért döntött úgy, hogy beengedi az országba a lengyel pápát, hogy a milliós tömegek előtt misézhessen, óriási lelki-erkölcsi erőt adva nekik az ellenálláshoz, azt válaszolta: „tudja, a kommunisták nem hisznek az örökkévalóságban”. Mi azonban igen, így a mostani pápát mi úgy tartjuk távol (Szűz Mária Országától), hogy az általunk fizetett és kézben tartott katolikus klérussal mindent elkövettetünk annak érdekében, hogy az egyházfő minél jobban megundorodjon még a magyarországi látogatásának gondolatától is. (Megjegyzem: a pápa nem csak tevékenységében nagyon gyanús nekünk, de névválasztásában is! “Ferenc“? – Ez is csak egy gyurcsanyista!). Az Európa és a világ sorsát meghatározó politikusok nagy része – úgy tűnik – e tekintetben nem különb náluk. Igaz, egyelőre még kisebbségben vannak, de már ők sem hisznek az örökkévalóságban. Akik hisznek benne, azoknak iránytűjük és Kapitányuk (mint mondjuk ez a Merkel) is van – az a kérdés, teszik-e a dolgukat? Ellentétben velünk, akik most és azonnal (Vezérünkkel az élen) szerezünk nagy vagyonokat, komoly pozíciókat, és verjük szét a jobbra érdemes, előre mutató közösségeket: kezdve a helyi társadalomtól, végezve az Európai Unióval! … Mert itten semmi nem maradhat általunk lerombolatlan!

Ezzel az “átirattal kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyt. Némi gondolkodni valót berakva “a fa” alá. Mert gondolkodni még ilyenkor is köllene!

… és ezt …

… szendamondja!