Rendőrvicc

Nem, most nem egy a rend derék őrein élcelődő anekdota következik. Ezt a “viccet” személyesen egy rendőr, sőt, főtanácsos találta ki, s öntötte azt hivatalos irat formájába. “Kreatív jogértelmezésének” hamarost követője is akadt.

Bucsek Gábor rendőrségi főtanácsos bizonyára kitűnő munkaerő. Fizetését a Köztől többek között azért kapja, hogy elbírálja: az adott helyszínen és időpontban meg lehet-e tartani egy demonstrációt. Természetesen mindezt úgy, hogy csakis és kizárólag a Gyülekezési törvény előírásait veszi figyelembe, amelyek kimondják: tüntetni bármi ellen (vagy -ért) alapjog, amely csak abban az esetben korlátozható, ha az sérti mások hasonló alapjogainak gyakorlását. Ha ez a helyzet nem áll fenn, a rendőrség egyetlen dolga, hogy tudomásul veszi a bejelentést.

A derék főtanácsos asztalára a minap egy ilyen dokumentum került. Ebben az állt, hogy a Büki Zoltán vezette “Demokratikus Magyarországért Civil Társaság” március 23.-án, hétfőn, este 7 órától, mintegy tucatnyi résztvevővel tüntetést kíván tartani a budapesti XII. kerületben (azon belül is a Cinege utcában!), így tiltakozván többek között “a demokrácia leépítése” ellen.

Büki és Társasága nemrégiben feltűnt “szereplője” a hazai “demonstrációs iparnak”. Róluk akkor hallhattunk először, amikor (egyébként nagyon helyesen!) blokádot szerveztek az útdíjfizetési kötelezettség kiterjesztése ellen. Később, pontosan egy héttel ezelőtt a Lánchidat “zárták el” tizenhat autóval, kifejezvén ezzel azon akaratukat, hogy az országban álljon vissza az alkotmányos rend, az Alkotmánybíróság váljon ismét függetlenné, azaz abból hívják vissza a pártkatonákat (egyetértek!). Legutóbb éppen tegnap tartottak egy “flashmob”-ot a “vasárnapi zárva tartás” ellen, tizenegy gépkocsival “eltorlaszolva” a Szabadság hidat alig egy órán át (igazuk volt!).

Ezért osztán rögvest meg is kapták a magukét. A “kivert biztosítékú” Maffiapárt dühös közleményt adott ki. Ebben kijelentik, hogy újra “baloldali provokátorok” forgatják fel Budapest életét, “tízezrek estéjét megkeserítve” semmi más nem számít nekik, csak hogy “balhézzanak“. De az elmúlt években tapasztalt “sorozatos törvénytelen és erőszakos” akciókból/provokációkból már “sokaknak elegük van“, lévén “senkinek nincs joga ahhoz, hogy mások mindennapjait elrontva próbálja elmondani politikai véleményét“.

De térjünk csak vissza a Főtanácsoshoz! Miután elolvasta a Társaság bejelentését elébb csak vállat vont. Demonstrálni a demokrácia leépítése ellen? Marhaság ugyan, de Magyarországon minden futóbolondnak joga van tüntetnie azért, amiért csak akar. Osztán egy kicsit jobban ránézett az iratra, s akkor döbbenten állapította meg, hogy a tervezett megmozdulás a “Miniszterelnök Úrrezidenciája szerény hajléka előtt lenne! De hiszen az egész környék lakóövezet! Tehát egy olyan közterület, amelynek “nincs emblematikus kommunikatív funkciója“, ahol nem található a “közélet szempontjából releváns közintézmény“. Annál több lakóház, amelynek kertjeibe, az ablakokon keresztül pedig a lakásokba az ott hemzsegő (mintegy 20-25 főnyi) résztvevők “elkerülhetetlenül rálátást, illetve belátást kapnak“. Ez pedig “köztudomásúan azzal jár együtt, hogy a ház lakói nem élvezhetik otthoni pihenésüket“, amiből meg egyenesen következik, hogy “az érintett személyek családi és magánélethez fűződő joga aránytalan korlátozást szenvedne a gyülekezési jog bejelentés szerinti gyakorlásával szemben“, lévén “a rendezvénytartás miatt a házak tulajdonosai, birtokosai akadályozva lesznek az ingatlanaik szabad birtoklásában“.

Nem is beszélve az “egyéb” alapjogok tűrhetetlen sérüléséről! Arról például, hogy a Cinege utcai arisztokratáknak majd “nem áll módjukban kitérni a rendezvényen elhangzó közlések elől“. Márpedig az mégis csak megengedhetetlen, hogy a Maffiapárt Kedvezményezettjei, akik a NER Napja alatt sütkéreznek, s tapasztalják már esztendők óta, hogy “Magyarország jobban teljesít“, ezzel ellentétes véleményekkel szembesüljenek, ráadásul közvetlenül! Ebből még kognitív disszonancia lehet! Abból meg szorongásos depresszió: “Hát ezek tényleg nem értik, hogy csakis az ő érdekükben luxusolunk mink itt, a Miniszterelnök Úr (tő)szomszédságában?!“.

És mi van a gyerekekkel?! Az egészséges testi és szellemi fejlődésükhöz való jogukkal? Hiszen a demonstráció helyszínéhez közel van egy iskola is! Ahol meg este hatig szakköri foglalkozásokat tartanak. Az ezekről haza tartó diákok pedig “arra kényszerülhetnek, hogy a rendezvénnyel érintett területen keresztül közelítsék meg otthonukat“, s ennek során a tüntetők részéről olyan véleménnyel is szembesülhetnek, amely “alkalmas lehet arra, hogy a gyerekekben félelmet, szorongást keltsen“.

Sajnálom! – csóválta meg a fejét a Főtanácsos. “Ilyen körülmények között a rendezvényt nem engedélyezhetem.“. Majd vérző szívvel bár, de írásba foglalta véleményét, s az elutasító határozatot megküldte a Társaságnak. Azzal a kitétellel, hogy ez ellen “fellebbezésnek helye van“.

Nem kétséges, hogy ha ez a “Rendőrvicc” egy tisztességes, tehát szakmájához értő, hivatásához és esküjéhez hű bíró elé kerül, akkor e “kreatív jogértelmezés” olvasatán elébb a hasát fogja a nevetéstől, majd az egészet úgy vágja ki az ablakon, mint macskát a “dolgát” végezni. Ámde mi van akkor, hogy ha az “ügy” Dr. Dudás Dóra Virág elé kerül? A Fővárosi Törvényszék bírája ugyanis legalább akkora tehetséggel rendelkezik a “kreatív jogértelmezés” terén, mint Bucsek Gábor rendőr-főtanácsos.

Mint ismeretes, a budapesti Kossuth téren immáron nyolcadik hónapja tartja sátoros demonstrációját az Ország Gyűlése Mozgalom. Céljuk a demokrácia, a köztársaság, az alkotmányosság helyreállítása. Ezért én őket a magam szerény eszközeivel az első pillanattól fogva támogatom azzal, hogy minden posztom végére odarakom a “Tuareg” blogjára mutató linket. Ezen időszak alatt soha senkinek a jogait nem korlátozták (csupán éltek a sajátjukkal – már amikor hagyták nekik), káoszt, felfordulást, szemetet, rendetlenséget nem csináltak. (Kivéve március 15.-én a Múzeumkertben, ahol pont azt tették, amit a többi “ellenzékinek” köllött volna!)

Állandósult jelenlétük azonban és mostanában kezdte “csípni” a korrupció és az “urizálás” okán egyre gyengébb lábakon álló Maffiahatalom “szemét. A közeli ingatlan Tulajdonosa/Házmestere meg is üzente nekik már, hogy elege van belőlük, lévén egyrészt akadályozzák őt a tulajdonának “szabad birtoklásában”, az oda betérő “lakók” (no meg A Lakó!) egy részének pedig “nem áll módjukban kitérni” a demonstráció által képviselt vélemény elől. Nem is beszélve arról, hogy az egész “csúnya”, sőt, egyenesen méltatlan a megújult és “megszépült”(?!) Kossuth térhez is.

Némi tökölődés és pár “harmatos” próbálkozás után a BRFK végre a sarkára állt. Teljesítvén a házmesteri parancsot egy olyan határozatot hozott, miszerint idén május elsejétől a Mozgalom nem folytathatja demonstrációját (indokokat lásd fentebb!). Az OGYM természetesen fellebbezett, s mivel már többször járt sikerrel a bíróságon, most sem volt hiú a remény az újabb győzelemre. Ámde az “ügy” most már egy “megfelelő” bíró elé került!

Dr. Dudás Dóra Virág bírónő ugyan nem állította, hogy az OGYM demonstrációja eleddig bárkit is korlátozott volna a mozgás- és a vélemény-nyilvánítás szabadságában, de úgy vélte, hogy ez esetleg és a jövendőben előfordulhat! Ezért osztán, mint hithű “narancsnyik”, helyben hagyta a BRFK betiltó határozatát. Indoklásában pedig (nevetséges módon) még azt is megemlítette, hogy az OGYM legutóbbi TEK-es “kényszerköltöztetése” során a pretoriánus gárda olyan, a (Maffiaállam által kősivataggá tett) Kossuth tér “világörökségi” státusához “méltatlan” dolgokat is talált a sátrakban, mint például játékkártya, vagy teamécses. (Irgalom Atyja, ne hagyj el!)

Ami ebből az egészből teljesen világos (sőt, vakító!), hogy a nertársak egyszerűen be vannak szarva, a “kormányzásuk” eddigi öt esztendeje során összehordott trágyahalom pedig a nyakukba dőlt (például ezzel!). Akkora már bennük a kognitív disszonancia, hogy azt csakis az ellenkező véleményektől, azaz a Valóságtól való teljes, “jogi úton megvalósított” elzárkózással tudják feloldani. Ebből pedig következik, hogy beérett az “elmebomlás virága“. Tehát hatalmukat, immáron nem képesek megőrizni a modern diktatúra kifinomult eszközeivel (ezt érdemes elolvasni!). Azaz áttérnek a “hagyományos módszerekre“, tehát az egyre nyíltabb erőszak alkalmazására.

Newton törvénye szerint az “akció” mindig hasonló mértékű “reakciót” vált ki. Tehát: “Sic transit gloria Orbanmundi“!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ifj. Gespicli

Országos, a Facebookon “ketyegtetett” besúgóhálózat létrehozását jelentette be tegnap “Ifj. Gespicli“, azaz Böröcz László nertárs, a Fidelitas elnöke. Ebből is látszik, hogy micsoda szubhumán egyedekből áll a maffiapárti “Next Generation“, miféle antropomorf ektoparaziták igyekeznek felkapaszkodni a hatalom uborkafájára.

Március 15.-én, a hivatalos állami ünnepség helyszínére kivonult az “Ország Gyűlése Mozgalom” mintegy ötven aktivistája, s síppal, dobbal, nádi hegedűvel felszerelkezve igyekezett úgymond “megzavarni” Orbán “Gespicli” Viktor “miniszterelnök” javarészt zavaros fejtegetésekből és szemtelen kioktatásokból álló beszédét.

Azt, hogy az OGYM (ellentétben a “másik”, de jóval népesebb tüntetés szervezőivel!) tökéletes pontossággal választotta ki úgy a demonstráció helyszínét, mint annak módját, két tény is bizonyítja. Az egyik az a magatartás, amit az aktivistákkal szemben tanúsított a lökdösödő “Nyugger-kommandó“, no meg a “civil biztonságiaknak” álcázott, “drótos fülű” TEK-huszárok csapata. A másik pedig az a “Kezdeményezés”, mely tegnap hangzott el egy sajtótájékoztatón. (Teljes körű beszámoló a bevezetőben megadott link alatt!)

Ezen a rendezvényen a már említett Ifj. Gespicli, valamint Koncz Zsófia, a “Fidelitas”-nak nevezett Ifjúmaffiózók alelnöke tovább tolták azt a habonyista, kommunikációs dumát, amit még a Maffiapárt dobott be, közvetlenül a “sajnálatos események” napján. Eszerint ugye “szélsőbaloldali aktivisták” voltak azok, akik március 15.-én megzavarták a “miniszterelnök úr” beszédét, valamint “tönkre tették több tízezer magyar család békés ünnepi megemlékezését“. (Megjegyzem: Don Vittorio hablatyolására legfeljebb, ha 1500-an voltak a helyszínen “kíváncsiak”, az ezt négyszer is megismétlő “m1” hírcsatorna nézőszáma pedig valahol a nulla körül tendált! … Utóbbiból ki is rúgták már a “felelősöket”: az aznapi adás szerkesztőjét, no meg az időjárásjelentő “meteorológusokat”.) Ezt, immáron saját(?) kútfőből merítve Zsófika (róla itt egy kitűnő blogposzt!) azzal egészítette ki, hogy ezek a zavargók valójában “álcivilek”, azaz különböző ellenzéki pártok általuk be is azonosított, “fizetett provokátorai”, ami pedig “méltatlan” nem csak az ünnephez, de “a magukat normálisnak tartó baloldali pártokhoz is“.

Nem szeretnénk, ha a baloldal hétvégihez hasonló húzásaiból hagyomány lenne! – jelentette ki Ifj. Gespicli. Ezért osztán életre hívnak egy “Provokátorfigyelő” csapatot. A team dolga pedig az, hogy ha bármelyik maffiaállami/maffiapárti megmozduláson valaki provokátorokat ismer(ne) fel, azok fényképeit és neveit küldjék el egy megadott mailcímre. Ahonnan pedig a delikvensek rákerülnek a Fidelitas által indított Facebook-oldalra, lévén “mindenkinek joga van tudni, kik azok a baloldali provokátorok, akik szét akarják verni” mások rendezvényét.

Természetesen nem maradtak el az ellenzéki vélemények sem. Többen feljelentést tettek, hiszen az ilyen-olyan forrásból származó fotókat és neveket közzé tenni egy nyílt honlapon nem más, mint a hírhedt kuruc.info módszere. Mint tudjuk, a náci portál egy időben azzal szórakozott, hogy a 2006-os őszi “Dúlás” úgynevezett “szabadságharcosait” vád alá vonó ügyészek, valamint az ítéletet hirdető bírák teljes személyes adatait (fotó, név, cím, telefonszám) közzé tették. Ezt pedig a velük egyébként simán összejátszó Maffiapárt is kénytelen volt bűncselekménynek tekinteni (hiszen az is volt!), majd kezdeményezni az Egyesült Államoknál a portál betiltását (lévén az hozzám hasonlóan amerikai szerverről működött/ik). Ám ha az és akkor bűntettnek minősült, akkor ez a tegnapi Kezdeményezés nem ugyanaz?

Ifj. Gespicli szerint nem. Ő úgy véli, hogy le kell leplezni azokat a “civileknek álcázott”, de valójában baloldali párttagokat és pártaktivistákat, akik direkte rendezvénymegzavarásokra utaznak. Mert ugyi “mindenkinek jogában áll tudni, hogy …” és a többit tudjuk:

Ami a Kezdeményezést illeti, hát nem szorul különösebb magyarázatra. Célja megszervezni egy spiclihálózatot, egy önkéntes III/III-at. Ami nem csak hatékony, de “költséghatékony” is. A feljelentgetés ösztöne ott vagyon tisztelt(?) “alsókategóriás” polgártársaink(?) úgynevezett “jellemében”. Ők pedig ugye szinte egytől-egyig besoroltak az “Orbánegyház” hívei közé, lévén a “Kádáregyház” ezzé alakult át. Ebben pedig ugyanazt az “államigondoskodásos”, meg a “majdmigondolkodunkhelyetted” dumákat hallhatják, amit egyébként is megszoktak már.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Ha bárki szembesíteni akarja őket a Tényekkel, hát rögvest provokációt kiáltanak, s komolyan elhiszik, hogy amikor az ősz nertárs/hívő egyháztag ütlegeli a neki nem tetsző “szélsőbalos pártaktivistát”, akkor valójában őt érte agresszió. Nekije tehát joga van “védekeznie”, ráadásul “Akkor. Amikor.“. Akár azzal is, hogy ha valamelyik “istentiszteleten”, az azzal általában együtt járó “autodafén” megpillant egy általa “balosnak”, tehát “provokátornak” tekintett polgártársát, hát rögvest előkapja (a buta ember!) az “okostelefonját”, majd fotóz, “idetifikációt” illeszt mellé, s rögvest küldi is a Pártegyház által megadott címre. (Átírva A Géza egyik híres “beköpését”: “Ideje van, telefonja van, mailcíme van. Hát feljelent!“) Így lesz “hatékony” ez az egész.

Ami pedig a “költségeket” illeti, hát ebből a szempontból is “hatékony” a dolog. Kádár sokat költött anno a III/III fenntartására. Hiszen annak hivatásos tagjai is voltak. Néhány besúgó, azaz spicli pedig pénzért vállalta a “melót”. (Egyikük az a Böröcz nertárs volt, aki korábban az MTVA-t vezérigazgatta. … Csupán névrokona lenne a tegnapi Kezdeményező?) Ámde ez a mai “Harihárom” gyakorlatilag ingyé’ van! A Feljelentő a saját készülékét és előfizetését használja, amikor “közzé tesz”. Ezt meg egy ingyenes Facebook-oldalra rakják fel azok, akik egyéb forrásokból kapják az állami fizetésüket. Ugyanis az ifjonc Börcz nertárs az “ötkeres Pótrogán” alpolgármestere, Zsófika pedig szerencsés módon a szerencsi (szintén maffiapárti) polgármester leánykája!

Közbevetve:

Az ellenzéki kritikák közül nekem a legszimpatikusabb Barabás Richárdé, a “Zöld Front” társelnökéé volt. Szerinte:

Böröcz László egyben a Belváros alpolgármestere is, a magától növekvő Pasa parki luxuslakás-tulajdonos Rogán Antal legjobb ifjú tanítványa. Úgy tűnik, túl akarja szárnyalni elődeit, és erre a spiclihadsereg felállítását tartja a legjobb megoldásnak. Ezzel sikerült saját magát és szervezetét is visszavezetnie a kommunizmus legsötétebb időszakát idéző, feljelentős házmesterek korába. Mindenkiről és mindenről jelentést kérnek a szintén törvénysértő Kubatov-listák frissítésére. Levették a szájkosarat Orbán ölebeiről, ám a kormányfő kegyeiért teperő Kubatov-tanoncok most a saját farkukba haraptak. Magyarország nem akar és nem is lesz feljelentő házmesterek országa!

Innentől kezdve már érthető szinte minden. Az nevezetesen, hogy a komplett Maffiának már annyira nincs “szabadon felhasználható” pénze (lévén bedöglesztették a gazdaságot … is!), hogy immáron saját magukon, pontosabban annak bizonyos szegmensein is “takarékoskodniuk” köll. A Simicska-média “kiesése” okán Legfőbb Propagandaforrásnak szánt “m1”, a “jóhírtelevízió” például azért omlott össze mindössze másfél nap alatt, mert az idén 80,5 milliárd(!) forintból garázdálkodó gazdálkodó MTVA többségükben havi százezer forintos, úgynevezett “szociális ösztöndíjjal” fizetett gyakornokokat foglalkoztat. Pedig ennyi pénzből telhetne akár profikra is. De nem, mert már annyi mindenkit köll “kifizetni”, hogy szinte alig jut már a “régiek” apanázsára is.

De kik is ezek a “régiek”? Az “Első Eresztés” (pl,: Simicska) még milliárdokba került. A “Második Generáció“, az ilyen rogánok, lázárok és a satöbbiek pedig már csak milliókba … havonta. A mögöttük tolakodó, a hatalmi uborkafára felmászni szándékozók azonban már ennyibe sem. Mint például ez az Ifj. Gespicli.

Így jön létre a “hatékony és olcsó” kormányzás. Mindenkit a “fajsúlya” szerint mérnek és fizetnek. … A Miénkből!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Goodfriend megy, Jóbarát jön

Elhagyja magyarországi állomáshelyét az idehaza méltán népszerűvé vált André Goodfriend, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének egykori ügyvivője. Jövő kedden pedig jön a legújabb régi “Jóbarát“, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, minden oroszok elnöke. Utóbbi jellemzésére a galamus.hu oldalán megjelent cikket szeretném utánközölni. … Tanulságul, figyelmeztetésül.

Vasárnap éjfélkor életbe lépett a tűzszünet Kelet-Ukrajnában, olyan erőteljes diplomáciai offenzíva nyomán, amelyet François Hollande francia államfő a kiterjedt háború megakadályozása utolsó esélyének nevezett. Kedden pedig Magyarországára érkezik az a Vlagyimir Putyin, akinek „nem liberális”, „talán nem is demokratikus” „közösségszervezési formáit” és államát Orbán Viktor mintának tekinti a saját politikájában .

A The Economist című brit hetilap A Kreml szemlélete – Putyin háborúja a Nyugat ellen című cikkében foglalta össze mindazt, amit szerinte a Nyugatnak szem előtt kell tartania, ha Putyinnal kerül szembe. Miközben Ukrajna szenved, ideje felismerni az orosz veszély komolyságát, és szembeszállni vele – írja a tekintélyes brit hetilap.

The Economist:

Ideje felismerni az orosz veszély komolyságát

A vele egyenrangúak gúnyolják a kétszínűségéért, és kiközösítik. Egy szabadesésben lévő valuta és egy gyorsan zsugorodó gazdaság felett elnököl. Nemzetközi szankciók akadályozzák meg, hogy kleptokrata barátai ebül szerzett mediterrán villáikban nyaraljanak. Azokhoz a célokhoz képest, amelyeket Vlagyimir Putyin kitűzött, amikor 15 évvel ezelőtt megörökölte Oroszország elnöki tisztségét – prosperitás, joguralom, nyugati integráció –, tragikomikus lenne sikeresnek tekinteni őt.

De már nem ezek a céljai, ha egyáltalán valaha ezek voltak. Nézd a világot Putyin perspektívájából, és ő lesz a győztes. Ellenségeinek minden machinációja ellenére a Kreml vitathatatlan ura maradt. Fojtogató szorításában tartja Ukrajnát, és ezt a szorítást nem enyhítette az e heti, törékeny minszki megállapodás. Elsődleges preferenciája Ukrajna megszelídítése volt fenyegetésekből és vesztegetésekből álló szokásos taktikájával, de az inváziónak voltak más előnyei is. Demonstrálta, hogy mibe kerül, ha valaki nem engedelmeskedik Oroszországnak; és mivel ő úgy gondolja, hogy Ukrajna kormánya pusztán a Nyugat bábja (továbbá mert az ország népének feltehető akarata az ő ultracinikus gondolkodása szerint csupán a nyugati intrikák leplezése), a konfliktus hasznos volt abból a szempontból, hogy megmutatta, ki az úr Oroszország hátsó udvarában. És ami a legjobb az egészben: megmutatta, hogy nincs egyetértés Putyin ellenfelei – sem az európaiak, sem az európaiak és az amerikaiak – között.

Mindenen átívelő célja az, hogy ezt a szövetséget megossza és semlegesítse, roncsolja közös szemléletét a biztonságról, és szembeszálljon a szövetség javaslataival és visszaverje őket. A Közel-Kelet miatti dühkitöréseitől grúziai inváziójáig és számos ukrajnai ballépéséig úgy tűnt, hogy Putyin a bekerítéstől való paranoid félelmétől hajtva időnként véletlenszerű viszályokba botlik a Nyugattal. Visszatekintve azonban úgy látszik, hogy tekintettel a gondolkodásmódjára, alighanem elkerülhetetlen volt a konfrontáció. Akárhogyan is, a harc elől, amelyhez ragaszkodik, nem lehet tovább félreugrani. Ez nem a szegény Ukrajnában kezdődött, és nem is ott fog végződni. A győzelem sokkal nagyobb elszántságot követel meg, mint amilyet a nyugati vezetők eddig felmutattak.

Amit a Kreml akar

Putyin tavaly leszakította a Krímet, erőszakkal átrajzolva Európa térképét. Ezrek életét oltotta ki a háború, amelyet ő hallucinált bele a valóságba Kelet-Ukrajnában. Még ha tartós lesz is a február 15-ére kitűzött tűzszünet (ami a korábbiak alapján valószínűtlen), Putyin a jelek szerint biztos abban, hogy megkapja azt, amit ott akar: egy kicsi, szerencsétlen kvázi-államot a Donbaszban, amelyet felhasználhat arra, hogy akadályozza és nehezítse Ukrajna fejlődését. De ezek a portyázások csak a legutóbbi törekvései arra, hogy a volt szovjet államokat energia-zsarolással, kereskedelmi embargókkal vagy háborúval hajszolja bele a behódolásba. Putyin számára csak a gyenge szomszéd jó szomszéd; a vazallusok jobbak, mint a szövetségesek. Csak a szándékosan vakok hihetik azt, hogy revánsizmusa jóllakott. Ez a revánsizmus előbb vagy utóbb kiterjedhet a balti államokra – amelyek az EU és a NATO tagjai, és annak a fajta orosz kisebbségeknek hazái, amelyeknek Putyin „védelmet” ígér.

Putyin végső célpontjai az EU és a NATO. Számára a nyugati intézmények és értékek fenyegetőbbek, mint a hadseregek. Fel akarja tartóztatni az elterjedésüket, belülről akarja korrodálni őket, és – legalábbis a Nyugat törékeny perifériáján – mindezt a saját kormányzati modelljével akarja helyettesíteni. Ebben a modellben a nemzetállamok tromfolják a szövetségeket, az államokat az elitek uralják, és ezek az eliteket megvásárolhatók. Franciaországtól Görögországon át Magyarországig az európai szélsőjobb és szélsőbal pártjaival barátkozik: bárkivel, aki lobbizhat az orosz érdekekért az EU-ban, vagy egyenesen az unió szétrobbantásában segíthet. A legnagyobb cél a NATO elkötelezettsége a kölcsönös önvédelem mellett. Tedd ezt hiteltelenné – például egy oroszbarát felkelés megrendezésével Észtországban vagy Lettországban, amelynek az elfojtásában a NATO többi tagállama vonakodik majd részt venni –, és a szövetség máris szétporlad.

Az, hogy Putyin fojtogató szorításában tartja a saját országát, azt jelenti, hogy van ideje és megvan a szabadsága erre a hadjáratra. És bőségesen demonstrálta, hogy nincs lelkifurdalása feláldozni az oroszok jólétét azért, hogy kielégítse klikkjének a mohóságát, vagy hogy továbbvigye újabb geopolitikai terveit. Üldözi azokat, akik tiltakoznak. És abban a visszhangban, amelyet a propagandája kelt, virágzik a nacionalizmus, amellyel vigaszként házal a hazai bajokra.

Mit kell tenni?

A Nyugat számára az első számú feladat a probléma felismerése. Barack Obama könnyedén esetlen helyi hatalomnak vette Oroszországot, amely hajlamos ugyan a poszt-birodalmi görcsökre, de lényegében hanyatlik. A történészek csodálkozni fognak majd, hogy miközben Ukrajna lángokban áll, a Nyugat még mindig arról vitatkozott, hogy kizárja-e Oroszországot a G8-ból. Trockijt parafrazálva: lehet, hogy a nyugati vezetőket nem érdekelte Putyin, de ők érdekelték Putyint.

A következő lépés olyan válasz kidolgozása, amely épp oly rugalmas, mint maga a támadás. A problémának része az is, hogy Putyin eltérő szabályok szerint játszik; számára valójában nincsenek megszeghetetlen szabályok, sem egyetemes értékek, sőt, acélkemény tények sincsenek (mint például az, hogy ki lőtte le az MH17-es járatot). Számára csak érdekek vannak. Az ő Oroszországa fokozatosan eljutott a nagykövetek üldözésétől és a bírálók megölésétől az inváziókig. Ez az ő egyik előnye: mindig készen áll arra, hogy olyan módszerekhez alacsonyodjon le, amelyekkel a Nyugat nem tud versenyezni anélkül, hogy beszennyezné magát.

Ez a dilemma jelenleg úgy jelentkezik, hogy fel kell-e fegyverezni Ukrajnát, ha kudarcba fullad a jelenlegi tűzszünet. Az elképzelés támogatói úgy gondolják, hogy a védelmi fegyverek túl nagy árat szabnának Putyinnak a harcok folytatásához. Ám akiknek kétségei vannak afelől, hogy meddig tűri a tömeges áldozatokat, elegendő a csecsenföldi háborújára emlékeznie. Ha a fegyverek célja valóban Putyin elrettentése, akkor a Nyugatnak egységesnek kell lennie, és készen kell állnia rá, hogy Putyin elkerülhetetlen eszkalációjára még erősebb fegyverekkel feleljen (és végső soron a fegyvereket működtető személyzettel). A szövetség azonban megosztott az elképzelést illetően. Putyin a háborút nyugati provokációként állítja be: Ukrajna felfegyverzése ezt fantáziálásból afféle ténnyé változtatná, miközben lehetővé tenné Putyinnak, hogy megmutassa a nyugati egység határait és az elszántság hiányát – ez számára édes hadizsákmány volna. Ha egy újabb orosz agresszió galvanizálja a szövetséget, Ukrajna felfegyverzése hatásosabb fenyegetés lesz. Ennek hiányában a dolog visszafelé sülne el.

Jobb stratégia tartózkodni a módszereitől, és olyan tőkére támaszkodni, amelynek viszont ő nem tud eleget tenni: arra az életmódra, amely után az emberek sóvárognak. Ha ez semmiségnek tűnik az ő tankjai mellett, akkor emlékezzünk rá: a válság azzal kezdődött, hogy az ukránok az EU felé akartak elindulni – és hogy Putyinnak feltett szándéka volt ezt megakadályozni. A Nyugatnak a fegyverek helyett sürgősen annyi segélyt kell adni Ukrajnának, amennyire szüksége van ahhoz, hogy felépítsen egy államot, és megvalósítson egy álmot (és annyi tanácsot, amennyire szüksége van ahhoz, hogy megakadályozza a pénzt rossz felhasználását vagy ellopását). A február 12-én bejelentett IMF-megállapodásnak csak a kezdetnek kell lennie. Putyin azt akarja, hogy Ukrajna lecke legyen a tekintetben, hogy milyen veszéllyel jár a Nyugat felé fordulás. Ehelyett a jutalmak példájává kell lennie.

Ugyanilyen sürgősen meg kell támogatni és bátorítani kell azokat a volt szovjet államokat, amelyek csatlakoztak nyugati intézményekhez. Ha az amellett szóló érvek kétesek, hogy a Nyugat fegyvereket küldjön a Donbaszba, elsöprő érvek szólnak amellett, hogy NATO-egységeket állomásoztassanak a Baltikumban, bármilyen hangosan visít is Putyin. A nyugati vezetőknek világossá kell tenniük a számára, de a saját népeik számára is, hogy meg fogják védeni a szövetségeseiket és magát a szövetséget – akkor is, ha a küzdelem burkolt és homályos.

És a Nyugat erényeit nem csupán a szövetségesek fogják értékelni. Hanem értékelni fogja sok orosz ember is, köztük sok szégyentelen putyinista, aki leleplezi a Nyugat dekadenciáját, de kihasználja az iskoláit és tőzsdéit. Már régóta minden orosz parlamenti képviselőnek és vezető tisztségviselőnek a szankciós listán lenne a helye. Messze vagyunk attól, hogy – mint Minszk után egyes útitársak javasolhatják – lazítani kellene a szankciókon, ellenkezőleg, szigorítani kell őket, és véget kell vetni a szankciók kritizálásának. Mindez végül erősebbnek bizonyul majd a fegyvereknél.

Ugyanakkor a Nyugatnak fel kell használnia minden rendelkezésre álló eszközt, hogy hozzásegítse az egyszerű oroszokat – beleértve azokat, akik az oroszokkal rokonszenveznek a Baltikumban és Ukrajnában – ahhoz, hogy megtudják a véres igazságot Putyinról. Tudatni kell velük, hogy Oroszországot, a nagy nemzetet, amelyet szörnyű módon alacsonyítanak le, akkor fogják befogadni, amikor olyan vezetői lesznek, akik tisztelettel és nem megvetéssel kezelik a világot és a saját népüket, bármennyi időbe teljen is ez.

***

Hát így “néz ki” a liberális demokrata (ergo “hanyatló”) Nyugat szempontjából az Örökös MiniElnök legújabb régi Jóbarátja … ha akarja, ha nem! Ez a politikus fog kedden Budapestre érkezni, hogy a magyar “kormányfő” immáron hazai területen is “elé térdelhessen” … ha akarjuk, ha nem! Ezen államfői vizit (és “aktus”) miatt szedik össze ismét (törvénytelenül!) a Kossuth téren nyár óta engedéllyel tüntető Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) “sátorfáit” … ha akarják, ha nem!

El ne felejtsem: lesz megint Moszkva “tér” is … ha akarják a kőbányaiak, ha nem!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hiszteriokrácia

Mint a címből is látható, sikerült egy új fogalmat “alkotnom”. Mit értek ez alatt? Ha egy politikai csoportosulás képtelen a normális kormányzásra, hisztériakeltéssel igyekszik elterelni erről a közfigyelmet. … Márpedig Orbánék nem tudnak kormányozni.

Orbán úgy került hatalomra a Fideszben, s tette azt a “saját tulajdonú” pártjává, hogy elébb két táborra osztotta a társaságot, majd a céljait nem támogatókat kiszorította onnan (“fodoristák”). Tette mindezt azért, mert a kétségtelenül létező, no nem politikai, inkább taktikai zsenialitásával felfedezte: a közélet “jobboldalán” rés keletkezett, melyen keresztül beágálhatja magát a miniszterelnöki székbe. Az “ideológiai váltáshoz” azonban nincs szükség elvhű, tehát gerinces emberekre. Csakis vezérhitű, jellemtelen, pénz- és hataloméhes alakokra, fullajtárokra, lakájokra, ispánokra és jobbágyokra.

Orbán úgy került hatalomra legelőször az országban (1998), hogy teleordította a Tiszteltválasztó kagylófülét a vélt és valós visszaélésekkel (“Tocsik-ügy“), a szerinte szükségtelenül népsanyargató megszorítások életben tartásával (“Bokros-csomag“). Azzal, hogy itten “utódpárti” kormányzás folyik (MSZP=MSZMP), de majd jönnek ők, a “tiszta múltú fiatalok” és mindent, de mindent rendbe tesznek, helyrehoznak. No meg azzal, hogy “felviláginak” egyáltalán nem nevezhető “kapcsolataival” igazi (Aranykéz utca) és robbantásos álmerényleteket (Szájer, Torgyán) szerveztetett. No meg azzal, hogy kihasználta Horn Gyula taktikai hibáját: a miniszterelnök, “okos” tanácsadóira hallgatva nekiment a szövetségesének, amely osztán a választásokon olyannyira meggyöngült, hogy “ereje” már kevés volt egy új koalícióhoz, parlamenti többséghez.

Közbevetve:

Orbán a csekély társadalmi “beágyazódottságát” azzal próbálta erősíteni, hogy rögvest a miniszterelnöki szék elfoglalása után nyilvánosan kijelentette, pártját és annak egyes személyiségeit “az előző kormány idején törvénytelen, titkosszolgálati eszközökkel megfigyelték”. Ez ugyan később hazugságnak bizonyult (tehát papírja van róla, hogy akkor sem mondott igazat, amikor azt állította “Én még soha nem hazudtam az embereknek.”!), de ez első “szárnypróbálgatása” és jó példája volt annak a karaktergyilkosságoknak, melyekkel 2002 után a Maffiapárt rendszeresen élt. No meg az “ellenbotrány” indítására is, lévén a “Megfigyelési ügy” csupán az akkoriban napvilágot látott Kaya Ibrahim-Josip Tot-féle “cégfelvásárlások” elleplezésére, túlharsogására szolgált. Ez a módszer dívik a mai napig is, mint látni fogjuk!

Orbán úgy került hatalomra második alkalommal is (2010), hogy nyolc esztendő kitartó munkájával immáron az egész társadalmat osztotta két, egymással antagonisztikus ellentétben álló táborra. A “sajátjainak” zárt közösségeket (“polgári körök”) szervezett, s így az akólmeleg érzését adta nekik. Ezekből a “körökből” pedig gyakorlatilag “egyházi felekezeteket” gyártott, melyekben a hívek kizárólag az egymástól semmiben el nem térő “véleményeiket” oszthatták meg egymással. Ezek az álláspontok pedig tökéletesen azonosak voltak azokkal az “enciklikákkal”, melyeket az “Egyházfő” bocsájtott ki a “saját” média, valamint az országos, a megyei, illetve helyi “lelkész/igehirdető/hittérítő” útján. Ezekben a “leiratokban” pedig mindig az állt: az országban dühöng a korrupció (részben igaz volt!), a regnáló többség pedig képtelen a kormányzásra. Igaz, az előbbi “zsírosbödönjéből” maguk is kanalaztak jócskán (és már korábban is!). Az utóbbit pedig éppen maguk idézték elő elébb a különböző népszavazási kezdeményezésekkel. Ezekben partnerek voltak a mára “érdemeik elismerése nélkül” lapátra tett alkotmánybírák. Később a parlamenti kivonulgatásokkal, no meg – nevezzük csak nevén a “gyereket”! – a 2006-os puccskísérlettel. Ebben pedig a később szintén lapátra tett köztársasági elnök (Sólyom László), meg a kormánypárton belüli, talán még fel is bérelt “aknászok” (Szili, Szanyi, Szekeres, Puch és tsai.), akik teszefosza “béna kacsát” csináltak az egyébként agilis, kifejezetten jó kezdeményezéseket tevő, de a “káderkiválasztásban” tehetségtelennek bizonyult Gyurcsány kabinetjéből.

Megjegyzem,…

… a “hiba” elsősorban az MSZP-n belül volt. Ott pedig “Fletó” kizárólag “hozott anyagból” dolgozhatott! Ennek ellenére persze megtehette volna, hogy az Őszödi Beszédet nem zárt körben és káromkodva, hanem a televíziós kamerák elé ülve, “miniszterelnöki bejelentésként” a teljes nyilvánosság előtt mondja el őszintén, de “irodalmi” szóhasználattal!

Orbán úgy került hatalomra az országban harmadjára is (2014), hogy immáron az ellenzékét is megosztotta, egymással békülni, az ország érdekében ki- és megegyezni nem (kifejezetten) hajlandó táborokra. Olyan csoportokra, amelyek legelsősorban azzal voltak elfoglalva, hogy ki is a “hitelesebb”, ki bírja leginkább a szavazók támogatását. Utóbbit “alkalmasan” kreált közvéleménykutatásokkal támasztotta alá az a Vezető Erő, melynek akkori vezetőit (és talán maiakat is) személyesen a Maffiapárt, tehát Don Vittorio fizetett (lásd a “Vasárnapi Hírek” korabeli értesülését itt!). Össze is állt tehát egy életképtelen “összefogás”, amelnyek egyetlen célja a Vezető Erő vezető kádereinek parlamentbe juttatása, illetve a “partnerszervezetek” önálló frakcióalakításának megakadályozása (a gyurcsanyista “DK” esetében immáron másodjára!). Ehhöz képest már csupán “habfixáló” volt a “tortán” a választási törvények 2012-es meghekkelése, azaz a Csalás kodifikálása, legalizálása. A “kampány”, tehát a “nyerési szándék” látszatát(!) még azok sem vették be, akik egyébként még az alkalmatlan, zsúrfiú Mesterházyt is szívesebben látták volna a miniszterelnöki székben, mint a csüngőhasú Felfuvalkodott Alcsútit.

Folytatjuk! – hangzott a Maffiapárt egyszavas választási “ígérete” még tavaly. Hogy ez pontosan mit is jelentett, azt csak azok tudták(?), akik nem A Párt, illetve annak helyi Jelöltje “karikájába” húzták az “ikszet”, vagy egyszerűen csak a “lábukkal szavaztak” (utóbbiak esetében erről azért nem vagyok meggyőződve). A Többiek, az a kétmillió-kétszázezer Fogalmatlan (Felelőtlen, avagy Hívő? – most már mindegy!)  pedig még ha bele is gondolt az egészbe, hát nem kifejezetten érdeklődött sem a Múlt, sem pedig (és pláne) a Jövendő iránt. Nem vezette le azt egyszerű logikai összefüggést, hogy a “Folytatjuk!” tulajdonképpen a Múlt “áthelyezése” a Jövőbe, azaz a Célok, az Eszközök és a Módszerek változatlansága. Azok prolongálása, melyeket egy korabeli kutatás szerint még a fideszes szavazók többsége is helytelennek, az országra nézvést kontraproduktívnak tartott.

Mit is tapasztalhattunk mostanság? Folytatjuk például a törvények lábbal tiprását – a budapesti Kossuth téren bő fél esztendeje, állandó engedéllyel sátrazó/tüntető Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) sátrait kedden (persze ismét éjszaka) megint rendőrök bontották el, ezúttal a grúz miniszterelnök baromira fontos látogatása okán! Folytatjuk továbbá a korrupciót, no meg az “urizálást”. A semmiféle legális jövedelemmel alá nem támasztható vagyonok további duzzasztását, amit az Országgyűlés erre hivatott bizottságának (természetesen kormánypárti és “érintett”) vezetője kivizsgálni feleslegesnek tart. Az ezek alapjául szolgáló helyi és országos ingatlanmutyikat, a korrupciót, amit meg azér’ felesleges az erre hivatott állami szervnél kivizsgálás céljából bejelenteni, mert az úgy sem tesz semmit (lásd a “Polt Művek” működését itt!). Sőt, rosszabb esetben a Bejelentőből fabrikál Bűnözőt (ide már nem adok linket, hiszen mindenki tudja mit művelt a NAV Horváthtal!).

Amikor meg kiderül, hogy az Adóhivatal tulajdonképpen nem más, mint az Adóelkerülők “inkubátora”, s emiatt az USA “kitiltott” a területéről néhány hivatalnokot, akkor rögvest ellenbotrányt indítanak a “norvégbűnöző” civilek, a “külföldről fizetett politikai aktivisták” (no meg a “fecniket” lobogtató és nem kellően “férfias” André Goodfriend ellen – utóbbi hiányozni fog nekünk!) ellen. Rájuk uszítva elébb a kormányzat ellenőrzési hivatalát, osztán meg az ügyészség felügyelte rohamrendőröket. Később, hogy kiderült, mindez törvénytelen volt, akkor meg tenyérbe mászó stílusban arról pofázgat a Második Főkorrupt, hogy itten kéremszépen arról vagyon nagyba’ szó, hogy bizonyos civil szervezetek “eltávolodtak a társadalomtól“, a törvényeket nem tekintik magukra vonatkozónak, pénzügyi alapjaikat pedig “… nagy jóindulattal sem lehet egészséges alulról jövő, civil adományokon alapuló finanszírozásnak nevezni“. Természetesen itt és most Dzsentri Dzsoni még véletlenül sem a hótiszta, finanszírozását tekintve teljesen átlátható (pontosabban: átlátszó), önmagát közhasznúnak nevező CÖF/CÖKA-társaságról beszélt. Hanem azokról, akik “… nem az igazukat próbálják bizonyítani, hanem a legkülönbözőbb vádakkal illetik mind a magyar kormányt, mind pedig az attól függetlenül munkájukat végző hatóságokat“.

Ámde a korrupcióról csak nem sikerült elterelni a figyelmet. Így osztán Habony nertárs, a párizsi Charlie Hebdo-mészárlás apropóján belenyúlt az Ötletes Zsákjába, s előkotorta onnan a legújabb gumicsontot: “mellbevágóan magas” az országba illegálisan bevándorlók száma, ezek “megélhetési menekültek“, akiknek az ország “munkát adni nem tud” (pedig ugyi “jobban teljesít”?!), ezér’ osztán az ország kapuit “be kell reteszelni” előttük. Mivel pedig “kényszerhezetben vagyunk“, így nem maradt más választása a qurmánynak, hogy “nemzeti konzultációt” kezdeményezzen a “túlzottan laza” menekültügyi eljárások honi szigorítása érdekében.

Természetesen ebből egy szó nem sok, annyi sem igaz. Nem más ez, mint egy rendkívül aljas indokból, a hivatali hatalommal visszaélve elkövetett népuszítás, ami csakis arra jó, hogy megvesse a manapság “középre” helyezkedő Vona Gábor és díszes társulata baldahinos hatalmi ágyát … legkésőbb 2018-ra!

Hát így köll/lehet egy kleptokratikus maffiaállamból elébb “hiszteriokráciát” csinálni, osztán meg neonáci diktatúrát. Mindezt tehetségtelenségből, önérdekből. … Isten irgalmazzon a Vétleneknek, de verje a Bűnösöket! … Lehetőleg ne csak “bottal”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hát ezért vagyunk alattvalók!

Éjfélkor rendőri erőszakkal lebontották a budapesti Kossuth téren nyár óta engedéllyel tüntető Ország Gyűlése Mozgalom két sátrát! Senki nem védte meg őket a magukat “demokratáknak” nevezők közül, mert senkinek nem jut eszébe Niemöller tiszteletes híres önkritikája. … Hát ezért vagyunk mi alattvalók!

Két magyar az legalább három párt – hangzik a talán sommás, de mindenképpen találó megállapítás. Hogy ki is ennek a szerzői jogtulajdonosa, azt sajnos nem tudom, de hogy nemzetgyalázásért feljelenteni “őt” nem lehet, az biztos. Nem köll ugyanis ahhoz történelemtudósnak lenni, hogy belássuk ennek igazságát. Ölég csak végig nézni a közelmúltunkat, abból is a Zemútötévet.

Most mindenért a Zorbán Ahibás. Az ő “bűne” az, hogy ebből az országból egy kicsiny, de annál bűzösebb nyomortanya, “pál(putyin)pusztai” demokrácia, “gumicsizmás” diktatúra lett. Ő volt az, aki néhány hónap alatt felszámolta a polgárjogokat, ellopta a manyup-pénzeket, a nyakunkba vágta a Tákolmányt, törvényesen elcsalta a választásokat. Ő a “felelős” azért, hogy idehaza már a koldusokat is kizsebelik a pártbárók, ő az oka annak, hogy se működőképes politikai ellenzék, se valóban független, a hatalmat ellenőrizni képes sajtó nem létezik.

Ez az általánosan hirdetett álláspont. Mármint a magukat bal/lib demokratáknak, független értelmiségieknek, civileknek hazudó tekintő, véleményformálgató megmondóemberek részéről. Pedig a helyzet az, hogy Orbán és “izmusa“, maga az egész Rendszer csupán végterméke annak, amit mi magunk (és őseink) itt, a Kárpát-medencében már időtlen idők óta művelünk. … Önmagunkkal! Leszármazottjainkkal! Ennek lényege: valahányszor csak esélyt kapunk a Világtól arra, hogy egy normális országban normális, polgári viszonyok és viszonylagos jólétben éljünk, néhány esztendei köldöknézés és sült galambra várás után el is vesztegetjük, a tényleges hatalmat a saját kezünkből egy ostoba diktátorra erőltetjük.

Létezik egy gyilkos hormon, melyet tartós és komoly stressz esetén a mellékvese kérge kezd termelni. A “kortizol” hatására gyakorlatilag felborul a szervezet teljes működése, a viselkedésünk szélsőségek (letargia, nagylelkűség, kicsinyesség, dührohamok) között kezd akár egyetlen órán belül is ingadozni, leáll az immunrendszerünk, a kisagy mozgásvezérlő funkciói károsodnak, izomremegések és az ezzel együtt járó “támolygások” jelentkeznek. Ha ez tartósan jelen van a vérünkben, akkor már csak az a kérdés, hogy egy gyors infarktus, vagy egy bármiféle rák végez velünk lassan és kínosan, avagy jön az Alzheimer-kór, s várhatjuk a Nagy Kaszást, a Megváltót éveken át.

Valami ilyesmi munkál a “magyarság” társadalmi “testében”, kollektív tudatában hosszú idők óta. Időnként képesek vagyunk a Nagy Cél érdekében összefogni, osztán ismét hatni kezd ez a “szociokortizol”, s a “tömbök”, a “sziklák” kavicsokká, porrá omlanak (lásd még: “Maroknyi székely, sziklik mint a porla…” – hehehe! … bocsánat!). Már az orbanizmus kezdetén is voltak nagyobb tüntetések, jöttek létre komolyabb mozgalmak (pl.: “Milla“). Osztán mi is lett a vége? Darabokra hullottak, mert a Szervezők nem a Közös Célt, hanem az Önmegvalósítást, a saját, szerintük nagyszerű és megcáfolhatatlan Igazságukat hajkurászták (Erről itt egy kitűnő interjú, mely a 168 Órában jelent meg! Sokat mondó, bár nem erre szánták.). Ugyanez vonatkozik a magukat “demokratáknak” tekintő hivatásos ellenzékiekre, pontosabban az ilyen pártokra (és sajtómunkásokra) is: látszólag kőkeményen harcolnak az orbanista rendszer ellen, miközben ennek kegyéből létezhetnek, ettől kapják a Köz pénzét, ennek a “bábszínháznak” a haknizó szereplői. Amikor pedig valaki(k) ténylegesen kezed(enek) csinálni is valamit, rögvest jön a fumigálás, a lenézés … persze csakis azután, hogy már megpróbálták alaposan agyonhallgatni az egészet (sikertelenül!). A következmény pedig az, hogy “Itt ül az (orbán)idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, …“!

Tavaly nyár óta tüntet folyamatosan az Országház előtt az Ország Gyűlése Mozgalom. Ez a “maroknyi székely” két sátorban ücsörögve éjjel-nappal “porlik, mint a szikla”, közben pedig “Arcom mossa eső és szárítja a szél…“, mert a “Novaja Kossuth Plosagy“-ról kivágták az összes fát. Engedéllyel teszik mindezt, hiszen a Mozgalom vezetője, Szabó “Tuareg” Gábor gondoskodott róla, hogy a “Demokrácia tere” legyen az a néhány négyzetméter, mely a parlament mögötti területen, sötétszürke gránitlapokból (made in Gánti Kőbánya?) kirakott részen található.

A Maffiahatalom kénytelen volt így őket elviselni, a honi sajtó pedig agyonhallgatni. Osztán, hogy már a német ARD-től kezdve a horvát állami televízió forgatóstábjáig szinte már mindenki foglalkozott velük, hát a honi sajtó is úgy gondolta: ideje ejteni erről is néhány keresetlen szót. Meg is történt január 26.-án, egy a hvg.hu oldalán megjelent rendkívül jól megírt, de gennyes kis lejárató cikkel, amely elsősorban “Tuareget” akarta karakter-gyilkolászni. Hogy ebből mi, mennyi és hogyan volt az igazság, azt nem vagyok hivatva megítélni. Ámde ha az újságíró ennyi mindent tud az OGYM vezetőjéről, akkor miért pont most, a sátoros tüntetés kezdete után hónapokkal tartotta szükségesnek közzé tenni az információit? … De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy tegnap éjfélkor, a Merkel-látogatás “biztonsági intézkedéseire” hivatkozva, egy rakás rendőr nekiállt elbontani az egyébként engedélyes tüntetés két sátrát. Mindezt Hajdú tektábornok, Orbán Viktor elő- és utánfutója, belberki testőrzője parancsára. Ez ugyan törvénytelen, lévén az OGYM-mel már korábban is meg lehetett beszélni az “okkal” történő “költözést” (ráadásul a “bontási határozat” életbe lépése pillanatában Tuareg mobilját is blokkolták “valakik”!), de ez nem érdekelt senkit!

Senki nem ment oda megvédeni egy törvényesen engedményes tüntetés törvénytelen felszámolását (erőszakkal történt “ideiglenes felfüggesztését”), mert itt mindenki csakis a maga elméleteivel, a saját pecsenyéje sütögetésével van elfoglalva, de közben tátott szájjal várja a “sült galambot”!

Azért, mert se a Hivatásos Ellenzéknek, se a tüntetéseket szervező, ilyen-olyan Civileknek nem jut eszükbe Emil Gustav Friedrich Martin Niemöller tiszteletes, az NSDAP korábban elkötelezett szavazójának híresen önkritikus mondatai:

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Kommunist.
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Gewerkschafter.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Als sie die Sozialisten einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Sozialist.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Als sie die Juden einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Als sie mich holten,
gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Hát ezért vagyunk mi, mindahányan Alattvalók, egy ócska bábszínház koszlott, nyomorgó “szereplői”! … Egyeseknek a Harminc Ezüstért!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Baj van!

Nagyon nagy baj van velünk, az úgynevezett magyarokkal. Az még hagyján, hogy egy tisztességes tüntetést sem tudunk már kipréselni magunkból. Még valamilyen szinten az is érthető, hogy képtelenek vagyunk világgá zavarni azt az elvetemült kabinetet, melynek szinte minden tagja régen kiérdemelte már a legsúlyosabb börtönbüntetést. A legfőbb gond ebben a bedilizett országban az, hogy a társadalomnak csak egy elenyésző kisebbsége hajlandó felfogni: minden ami most és itt van, az a saját “terméke”!

Szándékosan nem írtam semmit eddig a január másodikai “MostMi!”-tüntetésről. Részben azért, mert hagytam leülepedni magamban a tapasztaltakat, részben mert hagytam csitulni azt a dühöt, melyet e (bocsánat a szóért!) balfaszkodás okán éreztem. Mert bizony ez az volt!

Mi is a konkrét kifogásom? Nos, Új Péter és Balogh S. Éva után nehéz, sőt fölösleges újat mondani. Ezért osztán maradok a “réginél”: mindennel bajom van! Ennyire pocsékul megszervezni egy nagyon fontos cél elérése érdekében meghirdetett tömegdemonstrációt, ennyire rossz szónokokat a színpadra engedni és ennyire rossz szónoklatokkal a megjelenteket traktálni, már nem a tehetségtelenség/ötlettelenség, hanem inkább a tehetség/ötletesség gyanúját veti fel.

Ámde legyek jóindulatú, s inkább az előbbi feltételezésnél maradjak! Annál, hogy a balfaszkodás volt az oka annak, hogy egyébként tisztességes és jószándékú emberek össze-vissza beszéltek mindenféle katyvaszos hülyeséget arról, hogy pl. “Találjuk ki az új köztársaságot!“. Újat, amikor a régivel sem tudtak mit kezdeni? “Vissza az alkotmányosságot!“, amikor a régit sem tudták megóvni? Ráadásul szerintük ezért a Zemúthuszonötév a hibás, azaz az az “alkotmányosság” és “pártosság” (“pártokrácia”) melyet most a kukába dobnának, mert kétszer is úgymond kitermelte a Maffia kétharmadát.

Bizonyos szempontból van igazuk. Hiszen pont a Zemúthuszonötév alatt tenyésztődött ki az a “pártokrácia”, melynek tagjai, azok többsége nem csak elképesztő tehetségtelenségről tesznek tanúbizonyságot naponta többször is, hanem a mérhetetlenül gőgös korruptságukról is – amit meg valamiféle szenteskedő, ideologizáló szövegbe csomagolnak nekünk és vágják az orcánkba.

Ámde mi is ennek az oka? Maga a Zemúthuszonötév, a kitenyésztődött Pártokrácia? (Ennek folyamatát esztendőkkel ezelőtt három részben leírtam már és úgy gondolom, ma is igazam van!) Az az elképesztően korrupt kormány (élén a “csupán” Második Helyezett Orbánfővel), mely itt ül a nyakunkon, szívja a vérünket, félmegyényi területeket, a komplett Manyup-vagyont (saját megtakarításunk!), az egészségünket, az adóinkat, a járulékainkat, a saját és a gyermekeink jövőjét tömködi a zsebébe, kiszolgáltat minket (a legrosszabb pillanatban) különböző, az egykori Szovjetunióhoz kísértetiesen hasonlatos, obskúrus diktatúrák kényének-kedvének (árulva Magyarország erkölcsi részvényeit pl. a “Bakui Becsületbörzén”) és nem tudunk tőle megszabadulni? Aligha!

A helyzet ugyanis az, hogy ezt az egész Pöcegödröt (amelyben “…a legnagyobb darabok úszkálnak legfelül” – ©Murphy“), melyet ma már csak “Magyarországnak” nevezhetünk és nem “Magyar Köztársaságnak”, azt mi magunk állítottuk elő. Azok is, akik másodikán a színpadon és előtte voltak! Azok is, akik ott sem voltak (miért nem?!). Azok is, akik még ma sem tesznek semmit a saját (meg a gyerekeik, az unokáik, meg az összes leszármazottjaik) jogaiért.

Otthon dühöngünk ezek miatt, de közben azt várjuk, hogy mások süssék ki a pecsenyénket. Hogy mások (egy tüntetés balfék szervezői) adják a szájunkba azokat a mondatokat, melyeket nap-napután ki szoktunk sercinteni magunkból (akár óránként is). Hogy majd “valakik és mások” legyenek kedvesek végre aktivizálni magukat és lemosni rólunk azt a kakit, melyet az általunk “teletermelt” biliből rántottunk önmagunkra. És majd ezek a “valakik és mások” legyenek oly’ kedvesek kitalálni helyettünk, hogy miként lehet megvalósítani azt a jóléti és jogállamot (ott van előttünk egy rakás, lemásolható modell, s csak annyit köllene végre egyszer, ebben a büdös történelmünkben belátni, hogy a “Saját Út” soha nem vezetett SEHOVÁ, … pontosabban IDE!), melyet azért nem lehet, mert csak otthon/a kocsmában ülünk és csak dühöngünk!

Dühöngünk azon, hogy például azon, hogy a fidesznyik Tiffán dupla fizetést húz a mi zsebünkből. Osztán azon, hogy ízléstelen, félmillióba kerülő Gucci-táskát lóbál a kezében A Sehol Nem Alkalmazott, tehát Jövedelem Nélküli Habony. Azon, hogy Rogánnak nem csak hőre táguló ingatlanja van (Lázár Boldinak meg 10 esztendős korára 70 milliós budai lakása), hanem olyan, bűnözőkkel lebonyolított, kerületi ingatlanbizniszei is, melyeknek a töredékéért vezetgették rabszíj(járt)on és tartották a “hűvösön” pl. Hunvaldot. Vagy azon, hogy nem csak a kormányzat mindenféle intézkedése dőlt totális káoszba, de magán a kabineten belül is ez uralkodik. No meg az urizálás. Az, hogy míg az Átlagpedagógusnak fityiszt mutat a Nemzeti Ügyek Kormánya, a saját, huszonötödrangú helyettes segédalállamtitkárának 30 százalékos fizetésemelést ad … a Miénkből! Azoknak, akik olyan “ügyesen” tudták elintézni például ezt a “matricázást” is, melynek hamarost az lesz a vége, hogy díjköteles lesz még a falusi dűlőút is.

Vagy például azt, hogy mivel “Magyarország jobban teljesít!“, hát eltörölték a szociális segélyeket (mármint állami részről), s azokat rátestálták az önkormányzatokra. Azok meg annyi és olyan adót vethetnek ki január elsejétől, amennyit és amilyent akarnak, finanszírozandó pl. a szociális segélyeket. Így valósul meg az “unorthodox szubszidiaritás”, no meg az az “igazságosság”, hogy minél szegényebb egy település, annál több helyi adót köll kivetnie (lásd még: “egykulcsos, arányos és igazságos szja”!).

És EZEKET tűrjük meg a hátunkon! Úgy, hogy EZEK ellen szervezünk a Dühös Embereknek (mert azok, már nagyon azok!) tüntetéseket ÍGY és közben van ugyan valamiféle homályos elképzelésünk a Jövendőről, de egyelőre semmi mással nem tudunk önmagunknak eldicsekedni, csak azzal, hogy a Dühös Emberek egyre csökkenő létszámban, de még mindig kimennek az utcára.

Amíg még lehet. Hiszen Gulyás nertárs épületes törvényjavaslata szerint immáron tüntetni sem lesz majd szabad Nerisztánban. Pontosabban “visszaélés-szerűen” nem, azaz “sátortáborozni” a Kossuth téren. Mint teszi azt majd’ 150 napja az OGYM (“Az Ország Gyűlése Mozgalom“), mellyel nem hogy egyetlen párt sem, de bármelyik “civil” mozgalom sem akar valamilyen furcsa(?) okból kifolyólag “közösködni”. Márpedig ez a Társaság már sokkal többet ért el, mint az összes eddigi: a Hatalombirtokosoknak már annyira csípik a szemeiket, hogy külön “LEX”-et hoznak az “érdekükben”.

Miről is vagyon itten nagyba’ szó?! Arról kedves Köztársaim, Tüntetéseket Szervezőim, hogy Ti/Mi vagyunk betegek, s mindenkivel együtt Én is! Ti/Mi/Én hagyjuk, hogy EZEK még mindig a nyakunkon legyenek, törvénykezhessenek, s minden dühünket pusztán pótcselekvésekkel igyekszünk “kifüstölni” MAGUNKBÓL. Ti tüntetgettek és azon igyekeztek, hogy ne tudja egyetlen párt sem “ellopni” Tőletek az igazából nem is létező “show”-t. Mi csupán négy fal között ordítozunk, ahelyett, hogy már régen a Dunába toltuk volna azt a díszes társaságot, kiket az “országgyűlési képviselő” megtisztelő titulusával ruháztunk fel. (Igen, tudom: törvénybe iktatott választási csalás volt 2014. áprilisában. De akkor is volt 2,2 millió honfitársunk, akik EZEKET megszavazta! A többi, kb. 5,8 millió mégis mi az ördögöt csinált?!) Én meg mit is csinálok? A négy fal közül írogatom a blogposztjaimat, azokat is quasi anoniman (merthogy EZEK pontosan tudják, ki is az a “szendam“, az olyan tuti, mint hogy most ezeket a sorokat én írom!).

Betegek vagyunk tehát mindahányan: Ti/Mi/Én! Beteg társadalomból pedig soha nem fejlődhet ki normális kormányzat és normális ország! … Baj van, nagy baj! … Valami bűzlik, de nem “Dániában”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


In memoriam Váradi András

Tegnap helyezték örök nyugalomra Váradi Andrást, az alcsúti juhászt, aki nem volt rest kiállni önmagáért és értünk sem! Isten nyugosztalja őt, s ne hagyjon nyugtot azoknak, akik halálát így, vagy úgy de előidézték!

Váradi emlékérebonhomme” Köztársunk versét szeretném utánközölni (remélem a Szerző engedélyével!):

Sohasem lesz olyan a Felcsúti Kanász,
mint volt életében az Alcsúti Juhász.
Egyenes, jellemes; igaz ügyért harcolt,
míg a másik rabolt, s egy országot sarcolt.

Váradi András, te szimbólummá váltál:
az volt a bűnöd, hogy jó oldalon álltál.
Téged – mint sokakat – többször meggyilkoltak,
mielőtt éjszaka végleg eltiportak.

Életed, halálod legyen nekünk példa:
ne féljünk magunkért kiállani még ma!
Csupán néhány bátor ember kell a gátra,
ki csak előre néz, nem pediglen hátra!

A mi társadalmunk lassú haldoklása
sziinte észrevétlen visz a pusztulásba.
Emberek, nem kéne már valamit tenni,
s amíg még nem késő, az utcára menni?

E sok tétlenségnek nagy lesz majd az ára!
Mért hajtjuk a vizet Vityu kán malmára?
A mi forradalmunk nagy-nagy ellensége
A kisemmizettek reménytelensége.

Ezen kell túllépnünk, megrázni magunkat,
és büszkén ég felé emelni arcunkat!
Megpökni munkától már kérges markunkat,
s egyre szívósabban folytatni harcunkat!

“Jobb állva meghalni, mint térdelve élni!”*
Jobb szabadnak lenni, mint örökké félni!
Meg kell már tanulnunk bízni és remélni,
mert tetteink után fog majd megítélni

minket az utókor, mely nem igazán érti,
ha Viktor s bandája olyannyira sérti
mindenki érdekét, mért nem állunk ellen?
Az ő fasizmusa csupa báj és kellem?

Vagy ellenkezőleg: egy rút atavizmus:
egy diktatórikus neokommunizmus…!
Hívd, ahogy akarod! Csak tegyél ellene!
Az országnak már rég harcolni kellene!

E modern Cipolla**, az Ország Hóhéra
jócskán megérett egy autodaféra.
A demagógia önjelölt mestere;
s te azon vacillálsz: harcolsz, vagy fekszel-e?

Október tizennyolc, Áldozatok Napja;
ideje, hogy Viktor pontosan azt kapja,
amire már régen rászolgált a beste!
Melyik nap lesz majd a BonsaiDuce veszte?

Tisztán katarzis lesz, semmi romantika:
szemétdombra kerül a ‘Csúti Bandita!
Kinek örömünnep, kinek sötét gyásznap;
ám az ország biztos fellélegzik másnap!

Sohasem lesz olyan a Felcsúti Kanász,
mint volt életében az Alcsúti Juhász.

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!