Zsírúrunk születése napjára!

Jeles napra vírradtunk ma tisztelt Olvasóim, kedves Barátaim! Ezen a napon ünnepli megszületését (földreszállását?/megtestesülését?) Nemzetünk Zsírosbödönjének Legfőbb Ura, az Ő Dicsőséges, Szegények Zsírján Hízlalt Dinasztiája, s velük együtt az egész, zsírjából kiolvasztott ország. Egy híjján ötvenedjére!

Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy “az egész ország” örvendezik-e, hiszen még nem kötelező, de én a magam szerény módján mindenképpen meg szeretnék emlékezni Róla. Teszem mindezt annak ellenére, hogy bár nem tartozom rajongói közé (ha jól számolom úgy 23 esztendeje), de régi ismerettség fűz össze bennünket. No nem olyan személyes ez a kapocs köztünk, hiszen soha senki nem mutatott be Neki (én, meg a hasonszőrű “nemzetellenesek” bezzeg annál többször Neki!), de oly’ régóta képezi állandó tételét háztartásom költségvetésének, oly’ régóta kanalazza ki a zsírt famíliám bödönjéből, hogy joggal tekinthetem családom  tagjának. Rokonnak – mégha kényszerűen “szerzett” is – pedig ugye kijár a köszöntő.

Amikor először került be famíliámba még csupán egy torzonborz, a szúnyog zsírját is szívesen megevő, szakadt kis hebrencs volt, aki azon kívül, hogy időnként hülyeségeket beszélt (de mondott néha okosakat is! – who sind die schönen alten Zeiten?!), sem Ő, sem a Haverjai nem zavartak sok vizet. Bár nem tartottam alkalmasnak a törvényhozói szerepre, annyi alkalmatlan idióta űlt még Rajta kívül anno (ma meg már szinte csakis ilyenek!) a T. Házban, hogy úgy gondoltam: az a kevés kis zsír, amibe nekem kerül már nem oszt és nem szoroz.

De aztán kezdett elszemtelenedni. Elébb a Pártot lopta el saját tagtársai és szavazói egy részétől, később pedig az Általa hazugnak és alkalmatlannak kikiáltott korabeli kormánypárttal karöltve egy nagyértékű fővárosi ingatlant is lezsíroztak maguknak. A pártra még csupán a vállamat rándítottam volna (ha megvette, had vigye! vigyázott volna rá az, akitől megfújta!), de a dunaparti palota már megrántotta nálam a csengőzsinórt. Túl azon, hogy csalással (ami törvényhozók, pláne jogvégzettek esetén súlyosbító körülmény) ingatlanhoz jutni bűncselekmény, de az már mindenek a teteje, hogy amit így ingyé’ zsíroztak ki Tőlem, azt súlyos százmilliókért rögtön el is passzolták! Arról már nem is beszélve, hogy az ebül szerzett pénznek lett volna jobb, társadalmilag hasznosabb helye is, mint egy családi kőbánya feltőkésítése, meg egynehány zsíros adócsalás céljából létrehozott vállalkozás megalapítása.

Ekkor arra a megállapításra jutottam, hogy nevezett “rokonom” nem más, mint egy gazember, aki arra sem méltó, hogy köszönjek neki, nemhogy családom tagjának sőt, annak eltartottjának tekintsem, avagy bármiféle ügyem intézésével megbízzam! Hála a Teremtőnek, e véleményemmel sok polgártársam értett egyet … de nem elegen! Az ország megúszta ugyan, hogy Ő már 1994-ben nagykanállal essen neki a Nagybödönnek, de a “mokkás”-t a kezében hagyták (5,2%), ami pedig csupán előkészítése volt a későbbi “merőkanál”-nak.

Ezt pedig négy esztendővel később meg is kaparintotta, mivel egyrészt a szavazók kellő arányban feledkeztek meg gazemberkedéseiről (és a köpönyegforgatásáról), másrészt sikeresen hazudta, hogy nem fog majd össze a Zsírfejűek (válóperes ügyvéd által elnökölt) Pártjával. Feledkezés megtörtént, összefogás (azaz az újabb hazugság) megtörtént, s hogy biztos legyen a Bödönuralma, a T. Házban még a Zsírtáltossal is vadházasságra lépett. Ennek következménye pedig nem csak a Bödön tartalmának osztogatása és fosztogatása, hanem a már felnőtt és az éppen felnövekvő nemzeték romlott, avas ideológiai zsírral történő szorgalmas etetése lett!

Újabb négy esztendővel később a szívlapáttá  növekedett merőkanalat – bár csak zsíros paraszthajszálnyi különbséggel, de – sikerült kivernünk a kezéből. Emiatt Ő annyira megharagudott ránk, hogy nekiállt kettészakítani bennünket: családtagokat, rokonokat, régi barátokat uszított egymás ellen. Mindez csak nyolc évvel később vezetett eredményre, s eközben pedig Zsírgazdagok táplálták Őt később visszaadandó zsírjukkal, amit már akkor is belőlünk préseltek ki, majd mostanság  kamatostul fizettettek (és fizettetnek) vissza … persze velünk! Az Őt ideológiaiag támogató (immáron pokolra került) Zsírtáltos szellemi örökösei pedig úgyszint behajtják manapság az adósságot a Romlott Szellemi Zsírárúsítási Jog (náci ideológiák állami terjesztése, giccser nyilas költők/írók Alaptantervbe vétele, sírból való állami kibányászása és újra elkaparása, stb.) megadatásával.

Mindezekből nyílvánvaló, hogy Nemzeti Zsírurunk születése napjáról, aki az én kényszerűen szerzett rokonom, családom kasszájának és zsírosbödönjének fosztogatója sőt, bödönnel együtt eltulajdonítója, meg nem feledkezhettem.

Pláne nem, az egy híjján ötvenedikről! Melynek alkalmából pedig kívánok Neki megfelelőbb gyógyszerezést és hozzáértőbb orvosokat! Mert ugye a mértéktelen zsírzabálás – pláne amit mostanság tanúsít a Haverjaival együtt – az agyerek vészes elzáródásához vezet, ahogyan azt Ő, a kedves Rokon, már tapasztalhatott is volna, ha nem lennének elzáródva azok a bizonyos vércsatornái!

Illúzióim ugyan már nincsenek, de van egy reményem. Nevezetesen az, hogy jövőre, ugyanezen a napon úgy emlékezhetem meg Rokonom ötvenedik szülinapjáról, hogy a posztnak az “In memoriam” címet adhatom!

Mert jó lenne, ha már csak emlékeznem kellene Rá!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

No comment 14.

Zsebesi Zsolt, a budapesti Népszava rovatvezetője ismét remekelt. Alant a lap online oldalán ma megjelent írását teszem közzé.

Két év rémálom

Két éve megyünk szembe a világgal. Az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal, a barátainkkal, a szövetségeseinkkel, a partnereinkkel és a szomszédainkkal. A világszerte elismert normákkal, gazdasági és társadalmi törvényszerűségekkel, a történelmileg létrejött európai értékrenddel. Két éve bontjuk a polgári demokráciát, azt az építményt, amelyet a független hatalmi ágak, a súlyok és ellensúlyok harmonikus rendszere jellemez. Két éve nem csinálunk egyebet, mint megkérdőjelezzük, amit a 90-es évek rendszerváltásakor, az előző rendszerrel szemben megfogalmaztunk.

A Fidesz kereszténydemokrata fiókpárjával megpróbálja ránk erőszakolni provinciális, penész szagú értékrendjét, egy autokrata politikai és gazdasági rendszer eszméjét. Két éve folyamatosan hazudnak, amikor jobb életet, nagyobb szabadságot, nemzeti szuverenitást, nemzetnagyságot, gazdasági függetlenséget, viruló középosztályt, milliónyi új munkahelyet, megőrzött nyugdíjakat, megmentett hiteleseket, saját nagytőkét, melegszívű és önzetlen magyar oligarchákat, európai színvonalú magyar focit ígérnek.

Közben Európa és a világ is gazdasági válságon megy keresztül, fordulat előtt áll. Új nagyhatalmak születőben, a nyugati demokráciák építményén kisebb-nagyobb repedések, az észak-atlanti érdek-, gazdasági- és katonai szövetség meginogni látszik, új populista ideológiák terjednek, vagy letűntnek hitt ordas eszmék bújnak elő a történelemkönyvek megsárgult lapjairól. Szertefoszlott a bizalom a pénzvilágban, a bankokban, a politikusokban, a demokráciában és a multinacionális nagytőkében is. Ebben a bonyolult világban vesztett irányt a magyar kormány, amikor a szabadon választott érték- és érdekközösség, az Európai Unió és az észak-atlanti katonai szövetségi rendszer, a NATO helyett a ködös semmiben, keleten keresi a jövőjét és szövetségeseit. A nyugati világ gondjait a nyugatnak kell megoldani, benne Magyarországnak, mert ehhez a világhoz tartozunk, mindig is ehhez akartunk tartozni. Ezernyi gazdasági és kulturális szál köt ide minket, annyi, mint amennyi elválaszt attól a bizonyos keletitől, melyről elvesztegetett évtizedek után, alig húsz éve volt szerencsénk leszakadni.

A magyar miniszterelnök a szuverén nemzetállamok laza szövetségéről álmodozik, ahol mindenkit, minden kérdésben a nemzeti érdek vezérel, amit minden lehetséges eszközzel érvényre igyekszik juttatni a többi nemzetállammal szemben. Ezt a két világháborúhoz vezető, a fasizmust az egyik és a kommunizmust a másik oldalon megszülő rendet preferálja Orbán Viktor, szemben a föderatív, központilag vezérelt, a konfliktusokat és érdekellentéteket a tárgyalásokban és jó-rossz kompromisszumokban feloldó Európai Unióval szemben, ahol minden tagország feladni kényszerül szuverenitása egy részét.

Magyarország két év alatt a nullára építette le nemzetközi kapcsolatrendszerét. Páriák vagyunk a nyugati világban, az Európai Unióban. A világ nagyhatalmainak vezetői nem fogadják a magyar kormányfőt, sem az Atlanti Óceán itteni, sem a túlpartján. Első számú gazdasági partnerünk és évtizedes barátunk, Németország kancellárja nem talál időt, hogy négyszemközt véleményt cseréljen Orbán Viktorral. Elfecséreltük politikai tőkénk jelentős részét, eljátszottuk a világ bizalmát.

Ugyanezt tettük a gazdaságban is. Az Orbán-kormánynak sikerült a csúfság, hogy a világ valamennyi hitelminősítője bóvli kategóriába sorolta hazánkat, az unió történetében először ellenünk indított túlzott deficiteljárást az Európai Bizottság. A legfontosabb nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, intézményekkel a Fidesz-kormány összerúgta a port. Értelmetlen szabadságharcot indított az IMF ellen, amely négy alkalommal mentett meg minket az államcsődtől, tengelyt akasztott az Európai Bizottság szinte valamennyi biztosával, az uniós normákat figyelmen kívül hagyó törvényeivel. A növekedés helyet recesszióban vagyunk, az infláció európai csúcson, a munkanélküliség 11 százalék körül, a fogyasztás stagnál, a bankok nem hiteleznek, a kis- és középvállalatok tömege megy csődbe. A kormány adó- és szociális politikájával a legszegényebbeket tette még szegényebbé és az eddig is tehetősebbeknek adott még nagyobb esélyt a gyarapodásra.

Tovább mélyítette a szakadékot a felzárkózni nem képes tömegek és a tőlük gyorsan elhúzó újgazdagok vékony rétege között, amikor saját klientúrájának adja az állami megrendeléseket és uniós támogatás milliárdjait. Súlyos veszélynek téve ki ezzel a maradék demokráciát is, mivel a gazdasági erő szorosan összekapcsolódik a politikai hatalommal. Az országgyűlés kiválasztottak érdekeit szem előtt tartva hozza a törvényeket, Simicskák és Nyerges Zsoltok kaparintják meg így törvényesen a közpénzeket, az állami földeket, gyarapodó gazdasági erejüket már most politikai hatalommá konvertálják, amikor minisztériumok és állami bankok, intézmények irányítását veszik a kezükbe vazallusaikon keresztül.

Mindez a világ és a magyar emberek szeme láttára történt. Fényes nappal rabolták el a szabadságunkat, az annyira vágyott demokráciánkat. Ellene fellépni sem a megosztott és erőtlen politikai ellenzék, sem az álomba ringatott, rémálomba süllyedt magyar társadalom nem volt képes. Legalábbis két évig nem.

Zsebesi Zsolt /

…..

Nem tettem volna (én is) közzé ezt az írást, ha nem értenék vele egyet. Mindössze egyetlen kifogásom van, a cikk elején használt “többes-szám/egyes-személy”! Mert szerintem nem “Mi” vagyunk azok, akik

  • szembe megyünk valamennyi szövetségesünkkel;
  • figyelmen kívül hagyjuk az alapvető, közgazdasági törvényeket;
  • figyelmen kívül hagyjuk a történelem-érlelte európai (azaz civilizált) etikai és egyéb értékeket;
  • két éve bontjuk le a jogállamiság és az alkotmányosság “fékek-és-ellensúlyok“-ra épülő rendszerét!

Akik ezeket lebontják … és figyelmen kívül hagyják … és szembe mennek, azok ŐK! Az “ŐKFAJTÁK”! Annak a 2010-es 2,7 milliónyi szavazónak mindmáig megmaradt szűk fele, akik anno – mint aktív HARMAD! – a nyakunkba akasztották a Nemzeti Köz(g)ép Kormányát! Akiknek alig több, mint fele (mindösszesen max. 700 ezer felnőttkorú, állítólag polgárosult része) a világon semmi mást nem tesz, mint parazitáskodik a mindmáig még mindíg rájuk és velük együtt és önmaga érdeke ellenében szavazni hajlandó cca. 500 ezerrel! Az a hétszázezer a haszonélvező, a vérünket/életerőnket/teljesítőképességünket ki- és elszívó (magunk és gyermekeink jövőjét eltékozló), az az ötszázezer pedig a netto idiotizmus közéleti mocsarából felkavarodott ázalagok és ázalékok fekália-halmaza, akik nem csak utódaik, de még a saját érdekeik felismerésére sem képesek!
…..
Ámde Zsebesinek igaza van abban, hogy “Mi”, azaz a “MFAJTÁNK” volt az, akik mindezt tétlenül néztük végig! Akik hagytuk, hogy így legyen! Akik még ma is hagyjuk, hogy mintegy 700 ezernyi parazita, meg cca. 500 ezernyi idióta rajtunk uralkodjon! Hogy egy virtigli hatalom- és vagyonéhes szociopata, a zártosztályra-való “jobbkeze” útján egyre többet raboljon el TŐLÜNK/GYEREKEINKTŐL az orbánsimicskanyergeseknek! Hogy állami szántók jussanak SCHENKHYHÁZIak kezébe! Hogy azok felnyalinthassák a hektáronkénti 57 ezres támogatásokat … egy hatvanezerért tegnap bejegyzett bété útján! … És nincsenek traktorok a Kossuth téren, avagy a főközlekedési utak mentén! … És nincsenek tüntetők az utcákon … mondjuk azért, mert tavaly 3 milló polgártól a Szemétállam Maffiája kizsarolt 3000 milliárdot!

“Latjatok feleim mik vogymuk mik? Isa por és homu vogymuk mik!”

… és ezt …

… (nem csak)szendamondja!


Kérdések “Átlagék”-hoz

Legalább két évtizede szúrja a “Átlagék” szemét a pártok állami támogatása. Hát már nemsokáig: a Nemzeti Ügyek Kormánya ismét “meghallotta” a Zemberek szavát.

Egyik kedvenc online-portálom, a 168 Óra szerint Szíjjártó Péter, (jelenleg még) miniszterelnöki szóvivő, az [origo] kérdésére válaszolva megerősítette azt az értesülést, miszerint Orbán Viktor, a Fidesz csütörtöki választmányi ülésén “…megfontolásra javasolta, hogy 2013-ban és 2014-ben függesszék fel az összes párt közpénzből történő költségvetési támogatását“. Az idézett felvetés indoka természetesen a “költségvetés rossz helyzete“, illetve az, hogy ennek megjavítása érdekében mindent megtenni a politikai pártok elemi kötelezettsége.

Ismerve “Átlag Józsi/Juci” hozzáállását a parlamentáris és népképviseleti demokráciához (főleg annak hazai változatához) el tudom képzelni, hogy e hír hallatán/olvastán hányak szájából böffent ki a “Na végre!!!” felkiáltása. Nem is csodálkozom ezen, hiszen “Átlagék” a fideszes (és a jobbikos) propaganda jóvoltából immáron több, mint másfél évtizede “tudják” (és ebben még nem is tévednek olyan nagyot!), hogy nekik mindenkoron csupán az ilyen-olyan gazdasági és költségvetési válságokból származó szopatás jutott: mindíg az ő zsebeikből húztak ki pénzt, mindíg nekik köllött “takarékoskodniuk”, s eközben “A Pártok” meg dőzsöltek … meg loptak, csaltak, hazudtak, stb. “Átlagék“-nak továbbá azt is látható sikerrel (ld: 2010-es választások eredményei!) magyarázták be, hogy a fentebb említett üzelmeket folytató “pártok” kategóriájából csupán egyetlen kivétel van, s az természetesen a Fidesz! Ugyan mi más?!

Amiben viszont “Átlagék” alapos nagyot tévednek az az, hogy e “párt-dőzs” nem a nekik juttatott közvetlen állami támogatások következményei. A tavalyi adatok szerint ugyanis a parlamenti pártok összesített dotációja mindössze 2,55 milliárd forint volt, melyekhez ha hozzá adjuk azon parlamentbe be nem jutott, de legalább egy százaléknyi szavazatot szerzettek pénzeit is, a 2011-es költségvetés alig két ezreléke jön ki. Az ennek megvonásából származó “megtakarítás” tehát még egy rendkívül szerényen túlszámlázott Simicska-projektre sem elegendő! A kutya ugyanis a költségvetési adóforintok állami megrendeléseken (a híres “közbe’szerzések“) keresztül való magánzsebekbe való szivattyúzásában van eltemetve.

Ezzel a 168 Óra is tisztában volt, így a fentebb linkelt értesülését csak a “sidebar”-ra tette, míg a Főoldal“-on kiemeltek között a következőt közölte (különösen ajánlom ezt Keszthely notorikus Fidesz-szavazói figyelmébe, amúgy tanulságként!):

Keszthelyen az önkormányzat úgy döntött, hogy csinosítja a főteret, ami nagyon dicséretes dolog, még ha az épp az ínséges időkben történik is. Erre beterveztek közel 2 milliárd forintot. A győztes pályázó azonban – amely minő meglepetés, a Közgéppel közösen létrehozott konzorcium – úgy gondolta, hogy meg lehetne toldani ezt az összeget még 300 millió forinttal. A gond csak az, hogy az indoklásban mindössze 83 millió forint igazolható régészeti feltárásokra való hivatkozással, a többi 217 millióra viszont nincs a közvélemény számára is hihető magyarázat.

Én most szívesen feltenném a kérdést “Átlagék“-nak, hogy a keszthelyi főtér “kicsinosításá”-ra fordított összeg szerintük ér-e majdnem annyit, mint a teljes magyar pártrendszer támogatása, de nem teszem. Azt is szívesen megkérdezném, hogy a már tulajdonképpen meg sem indokolt, 217 milliós túlszámlázás arányban áll-e mondjuk az LMP (mint párt) évi 249 milliós költségvetési dotációjával, de nem teszem. Azt sem fogom megkérdezni Tőlük, hogy vajon arányban áll-e az orbáni javaslat “pártmegtakarítása” azzal, hogy az elmúlt szűk két esztendő alatt a Simicska-féle Köz(pénznyelő)gép Zrt. 300 milliárdnyi adóforintot vágott zsebre, ami a pártpénzek megvonásából két esztendő alatt várhatóan a költségvetésben maradó összeg több, mint hatvanszorosa (eddig!). Még azt sem kérdezném meg, hogy ugyan mióta elemi felelőssége az ellenzéki (sőt, a Parlamentbe még be sem került) pártoknak megoldaniuk az állami költségvetés nehéz helyzetét. Azt sem, hogy ugyanez mégis mióta nem egyedüli és kizárólagos felelőssége a választásokon törvényhozói és végrehajtói hatalmat szerzett politikai csoportosulásoknak? Sőt, még azt sem kérdezném meg, hogy a “költségvetés nehéz helyzete” ugyan mégis ki a büdös franc tevékenységének következménye?

Én csupán azt kérdezném meg “Átlagék“-tól, hogy: “Ugyan nem gondolják-e véletlenül, hogy:

  • ez az egész orbáni javaslat csupán csak újabb porhintés az egyébként is akkut gyulladásban lévő szemükbe?
  • ez az egész csupán arra szolgál, hogy a városiak ne az Orbán-Simicska ZRt. által a közkasszából “Nyerges”-vontatóval kilopott százmilliárdokról beszéljenek, azaz semmi másról nincs szó, mint egy aljas és nettó polgárhülyítésről?
  • ez az egész csupán arra jó, hogy a vidékiek ne arról beszéljenek: miként rúgja ki megélhetésük sámlait lábaik alól az Orbán-féle állami hűbérbirtok-osztogatás, azaz semmi másról nincs szó, mint egy aljas és nettó parasztvakításról?
  • ez az egész (amúgy “járulékos haszon”-ként) csupán arról szól, hogy ellehetetlenítsék a jelenleg ellenzékben lévő pártok működését, s így az Orbán-Simicska ZRt.-n (és leányvállalata, a “Vona Kft.”) kívül ne legyen más politikai alternatíva?

Ezen kérdésekre jó lenne, ha “Átlagék” mihamarabb válaszokat adnának! Már csak azért is, hogy Mi, “Nemátlagék” még időben eldönthessük: “Szabad-e Dévénynél betörnünk új időknek új dalaival?“, avagy marad a szokásos “Mert nekünk Mohács kell!“-felállás!

… és ezt (immáron sokadjára) …

szendamondja!


KözVegyGépSzer

Azt olvasom a honi és a külföldi magyar médiában, hogy a közpénzen való élősködésre alapított, de politikai pártnak álcázott Fidesz ZRt. tevékenysége végre átlépte az ingerküszöböt. Úgy idehaza, mint az Európai Unióban.

Mind az Amerikai, mind a magyarországi Népszava értesülése szerint, az Európai Bizottság Csalás Elleni Hivatala, az “OLAF május 10.-én helyszíni vizsgálatot tartott a “Közgép Építőipari és Fémszerkezetgyártó ZRt.” székhelyén, s ennek során adathordozó eszközöket foglalt le. Mindkét orgánum e tényt úgy tálalta, mintha ez lenne a kezdete az Orbán-Simicska Birodalom. összeomlásának, mintha ez lenne origója annak, hogy e társaság évtizedeken át elkövetett köztörvényes bűncselekményeinek ezen úton való kiderülései a magyar társadalomban olyan revelációs hatást vált majd ki, hogy az vissza fog térni arra az útra, melyen végig haladva Magyarország végre egy tisztességesen működő, kifejezetten antiszociális polgárai kivételével mindenki számára élhető, gazdag és jóléti állam lehet. Micsoda naivitás!

Tények 1.0

A  jelenleg “Fiatal Demokraták Szövetsége – Magyar Polgári Szövetség” néven bejegyzett, az országgyűlési szavazatok (törvényhozás) több, mint kétharmadát, a végrehajtói (kormány, önkormányzatok, állami hivatalok) és a bűnüldözői (ügyészség, rendőrség) hatalom teljes egészét, az igazságszolgáltatási (bírói) ágat pedig befolyásoló mértékben birtokló gazdasági vállalkozás alapító tagjai – pl. a miniszterelnök, a minap hivatalba lépett államelnök, avagy az EU-vizsgálatban érintett cég tulajdonosa) “üzleti tervüket”, azaz személyes meggazdagodásukat, maguk és családtagjaik, illetve valamennyi, nekik rendszeresen “szívességeket” tevő “kapcsolt részeik” egzisztenciáit egyedül és kizárólagosan a magyar társadalom befolyásoló kisebbségének megvezetésére, illetve az egész ország gazdasági/adófizetői teherbíró képességére alapozták. E konglomerátum alfától ómegáig terjedő névsorában SENKIT(!) nem lehet találni, aki jelenlegi életszínvonalát, vagyonát, kiterjedt cégbirodalmát a saját üzleti – azon belül pedig innovatív – tehetsége alapján érte volna el. Akárcsak A Két Milliárdos (Csányi, Demján), avagy a “Jobboldali Médiaguruk”  (Liszkai, Vitézy, Töröcskei és Széles – utóbbiak az “egyéb” kategórián belül is!), valamennyiük az államkassza általuk előre lefizetett (“beruházás” – hahaha!) képviselőin keresztül valósíthatták meg álmaikat … meg a korruptakét is! Ennek egyik kimagaslóan szemétláda képviselője az Orbán-Simicska cégbirodalom.

Mit tehet az “OLAF“?

Az “OLAF”, mint az EU csalások kivizsgálására valamennyi tagállamban felhatalmazott hivatala max. annyit tehet, hogy a rendelkezésére álló/átadott céges és állami dokumentumok alapján megvizsgálhassa: történt-e bármiféle visszaélés, avagy csalás az EU által fejlesztési pályázatokra adott pénzek elbírálása és felhasználása során. Mivel ezeket csakis az érintettektől/érdekeltektől kaphatja meg, azok pedig normális esetben nem fognak önmaguk ellen bizonyítékokkal szolgálni, nem várható különösebb leleplezés. Legfeljebb  a “szabálytalanságok” megállapítása, melyek következménye – némi ejnyebejnyén, meg a szokásos tény tudomásul vételén (“Hegyeshalomnál kezdődik a Balkán.“) kívül – jószerint nem is lesz.

Ámde ismerve a már bejáratott és jogilag megalapozott diktatúrák természetrajzát – a kezdeti dinamikus, az innovatív jogtorzítás és a nepotizmus alapján történő kinevezéseket, melynek során a raglétrán lefelé haladva egyre szervilisebb és idiótább, azaz alkalmatalanabb “gauleiter“-eket találunk – joggal tételezhető fel, hogy az OLAF olyan dokumentumokra talál majd, melyet a “felfelé-nyal-lefelé rúg“-típusú, pártkinevezett, Hozzá-nem-értő Pártkáder elfelejtett törölni. No ebben az esetben jön “A Jelentés“, melyet az érintettek Kormányzata majd vitatni fog, s azt egy “újabb gyarmatosítási kísérletnek” nevezi. Így az egész Ügy az Európai Bíróság elé kerül, amely mire meghozza ítéletét, az eltelt Idő okán feledésbe merül a LÉNYEG!

Mit tehet az Országgyűlés?

A magyarországi Népszava fentebb linkelt írása szerint Magyarországon, és csakis(?) ezen ügy kapcsán sikerült megvalósítani a “vörös-fekete”-szövetséget! A cikkben ugyanis az foglaltatik, hogy az MSZP és a Jobbik parlamenti vizsgálóbizottságot akar létre hozni az Orbán-Simicska-féle “közbe’szerzés“-i cégbirodalom közpénz-felhasználási gyakorlatával kapcsolatosan, s mivel ehhez a két pártnak meg van a szükséges 78 szavazata, így e grémium megalakulását az Országgyűlés nem tagadhatja meg.

Nos, akkor kezdjük azzal, hogy Abszurdisztán Parlamentje az elmúlt, bő két évtizedben már számos vizsgálóbizottságot alakított meg. Ezek az eseti (vizsgáló)bizottságok eleddig még soha semmit nem állapítottak meg azon kívül, hogy az ellenérdekelt felek semmiben – még a napkelte és a napnyugta földrajzi irányában sem – tudtak megállapodni, azaz: “közös jelentést” kiadni. Ezek a testületek ugyanis mindenkoron paritásosak – fele kormánypárti, fele ellenzéki … elnöke pedig a kezdeményező párté! – voltak, s mivel az egyik “oldal” a másik “oldal” disznóságainak kiderítésében/avagy elfedésében volt érdekelt, hát legfeljebb két, “párhuzamos jelentés” lett ezek következménye, amelyből mindenki (pártvonzalom alapján) azt olvashatta ki, amit akart. Ezt a tényt felismerve az Orbán-Simicska Párt már 1998-tól kezdve minden olyan vizsgálóbizottság megalakulását, illetve működését megakadályozta, mely a saját tevékenykedéseit vizsgálta volna ki. Mindezt pedig úgy, hogy vagy nem szavazta meg annak megalakulását, vagy nem delegált abba tagot! Márpedig  – legalább az utóbbi esetben –  minden országgyűlési vizsgálóbizottság egyszerűen működésképtelen!

De miért is lenne?

Ez az országgyűlési vizsgálóbizottságosdi a fentiek alapján már eleve komolytalanEzzel pedig a bő kétévtizedes parlamenti tapasztalattal rendelekző MSZP tisztában lehetne, így tehát azzal is, hogy e maximum “píár-lájt”-értékű kezdeményezésük érdekében TELJESEN FÖLÖSLEGES VOLT ÖSSZEÁLLNI A NÁCIKKAL! Azt tökéletesen megértem, hogy szeretnék lerántani a leplet a “Nagymagyar Kizsebelők“-ről, arról: hogyan fosztja ki és miért/kikért az Orbán-Simicska ZRt. az egész országot, de talán nem köllene “egy gyékényen árulni” azokkal, akiket PONTOSAN EZ a Kizsebelő Banda hozott létre(!), azokkal, akik A SZOCIK LÉTEZÉSÉT IS BŰNCSELEKMÉNYNEK TEKINTIK!

Arról pedig meg ne feledkezzünk, hogy az Orbán-Simcsika-féle “Közbe’Szerző Korlátlanul Felelőtlen Társaság” MINDEN EDDIGI KORMÁNY FELELŐSSÉGE. Hiszen valamennyi, a “nemlétező” OLIGARCHÁKTÓL VALÓ FÜGGŐSÉGE okán nem tett semmit az ilyen gazdasági vállalkozások létre jövetele megakadályozása érdekében! Ne feledjük továbbá azt sem, hogy a 2002-10 között regnáló szoclib kormányok és önkormányzatok ugyanúgy bizniszelgettek, adtak “pótmunkázott” megrendeléseket az Első Orbán-kormány korabeli kedvencének, a Vegyépszer ZRt.-nek (pl.: autópályaépítések), mint mai utódjának, a Közgép ZRt.-nek (pl.: a Margit-híd alaposan túlszámlázott felújítása). A közpénz-szivattyúként üzemelő mai Orbán-Simicska cég tehát az első pár tízmilliárdjait nem a jelenleg regnáló, Nemzeti Együttfosztogatás Rendszere kabinettjének köszönheti! Hát akkor most mit is akar az MSZP (a Jobbik-kal karöltve) kivizsgálni? 

Ellentűz és szmogriadó

Az “OLAF”-vizsgálat miatt természetesen be fognak indulni a Fidesz teljesen idiotisztikus szóhasználatú, mondatszerkesztésű és az ok-okozati viszonyokat összezagyválva “feltáró” sajtóorgánumai. Mivel az “OLAF” vizsgálatát eredetileg a Gyurcsány-féle DK kérte, hamarosan “leleplező” cikkeket olvashatunk arról, miként élt vissza Gy.F. az EU-pénzekkel (természetesen az MSZP-vel együtt!), illetve mennyit és hogyan loptak el ugyanezen keretekből a Gy.F.-hez “köthetőek”. Aztán olvashatunk még számos cikket arról is:  miként támadja meg az “ejurópajiúnijó Szeretetthaznánk függetlenségét” azzal, hogy a tőle származó pénz felhasználását az esztendőkkel ezelőtt megállapodott szabályok szerint számon akarja kérni úgy a kormánytól, mint annak kedvezményezett Magáncégétől! A nyílvánvaló lenyúlást tehát “Ellentűz”-zel (RémHírTv és TahóTv, MN, MH, HV, stb. … “tényfeltárások” – hamarosan!), az eredeti téma sűrű propaganda-füstködbe burkolásával igyekszik majd kivédeni.

És a siker …

… nem is fog majd elmaradni! Hiszen a szűk tízmilliós lélekszámú Abszurdisztán hangadó Beltartománya, a kb. (fideszest és jobbikost összeszámlálva) 1,7 millió “lélek” által képviselt Idiotisztán valamennyi polgára, mélyen belélegezve a naracsgáz infoszmogját,  a már eleve megváltozott tudatállapota miatt is szentül hinni fog minden “aszocikésalibsik-megazejuaszemetek-demivagyunkahófehérkékésaszűzmáriák“-típusú szerecsenmosdatásnak!

Ja, hogy a valós tények mindezeknek ellet mondanak? Hogy a csodálatos és “világcsúcs” gazdaságpoltika következtében még ennek a cca. 1,7 milliónak a fele is szop, mint a torkosborz? Hát az le van szarva, hiszen a nyomorgás közepette nekik elég az ígérettabletta meg a nyájhoz-tartozás pszihedelizmusa. A hit, hogy a szakadékba zuhanás szabadesése miatt elvesztett súlyérzékük az maga a Mennyország, a Megváltás! A felszabadult Levitáció! (közben Tőkés “Puncipüspök-Családleszaró” László prédikál … Odakintről! … a Mi 200 milliónkból!)

Azt tudjuk(?) …

… hogy a közvéleménykutatások szerint az arra jogosultak mintegy 60 százaléka mégcsak a szavazásra sem hajlandó. A “maradék” majd’ fele az Orbán-Simicska ZRt.-re, 20-20 százaléka a nácikra, meg a köldöknéző, “majdkivárjukamígmileszünkatuti” szocikra szavazna, a többiek pedig javarészt a “sehú-sehal” (LMP) támogatói, illetve a “holaszakvizsgád?!” Gyurcsány pártjának támogatói. No ehhez képest múlt vasárnap (máj. 13.), a dunaújvárosi 10. sz. önkormányzati választókerület 5034 jogosultjából mindössze 998-an voltak hajlandóak “időközizni”(szűk 20%!). Közülük 408-an (40,8%) az önálló véleményalkotás teljes hiánya miatt indított fideszesre (Hingyi), 75-en (7,5%) pedig a környék megélhetési jobbikosára adták szavazatukat. Ugyanakkor a magukat “demokratikusnak” és az Orbán-rendszerrel szembeni “ellenzék”-nek tekintő szocik 275 (27,5%) és elempések 174 (17,4%) voksot kaptak.

Ezen adatokból fényesen kiderül, hogy nem 60, hanem 80 százalék “A Néma Tömeg, a Fidesznek nincs 50, a náciknak pedig 20 százalékuk, s ha az Ellenzék összefogna, simán leválthatná őket!

De ez lehetetlen!

Avagy legalább is annak tűnik. Hiszen ez az Ellenzék, amely (nyilatkozataik alapján úgy tűnik) pontosan látja, hogy az Orbán-Simicska ZRt. hogyan és miként bontja(bontotta) le a nagynehezen felépített, s rövid élete miatt gyermek- és pubertás-betegségekben szenvedő magyar demokráciát, az alkotmányos jogállamot; hogyan hízlalja önmagát a szegényekből kipréselt zsírral; hogyan veszi el A NÉPtől még a lehetőséget is (választójogi törvény “személyre szabott” módosítása) ennek ellenére egyszerűen képtelennek tűnik még annyi időre is összefogni, hogy visszaállítva a normális jogrendet (Alkotmány és elfogadható választási törvények!!!), ismét a NÉP kezébe adva a döntés jogát szóhoz juttassa  a NÉMA 80 SZÁZALÉKot! Azaz MINKET! Az Orbán-Simicska ZRt. által kizsarolt és jogfosztott ELSÖPRŐ TÖBBSÉGET!

Miközben ez az Ellenzék azt állítja, hogy tisztában van a MI igényeinkkel, az alkalmi összefogás helyett IS egymást nyírja! Dunaújvárosban az MSZP-LMP páros simán nyerhetett volna, ha …

… a Haza lenne az Első!

De nem az! Inkább a folyamatos “megsértődöm”, meg az “éntudomjobban”, meg a “tevagyahiteltelen”, meg az “inkábbrámszavaznának” metodikája és mindnyájunk bőrére/megélhetésére, fiaink és unokáink jövőjére menő licitálás folyik. Szakmányban!

A ShittPlagi-botrány ellentüzeként indított “holaszakdolgozatod-Gyurcsány!“- féle álborányt még az olyanok is beszopták, mint az én egyik kedvenc, naponta elolvasott blogoldalom, az “Örülünk, Vincent“-bloggerközösség számomra legszimpatikusabb, “maroz” nevű szerzője, aki legutóbbi posztjában azért “anyázta le” Gyurcsányt, mert az ellene folyó, majd’ nyolc esztendős lejárató kampány legutóbbi felvonása (“nicsisdiplomád-vazze!” – mondja/állítja a tök’ hiteltelen HörrTV!) után “Fletó” elveszítette nyugalmát és közöltette mindenkivel, hogy MOST AZTÁN MÁR ELÉG VOLT!

Nos, “maroz” mindezt (úgy tűnik) meg sem értve írt, amit írt, s közben bele nem gondolt, hogy amikor a “Gyurcsánygyurmázás” egyik aktív tagjává vált, az Orbán-Simicska ZRt. érdekeit lépviselte! … Ingyé’! … mármint az OS kifizetési listája szerint! … adóügyi és megélhetési szempontokból pedig DRÁGÁN!

Nem kéne már az ORSZÁG érdekében abba hagyni az “egymásmarást”?! Nem kéne már elzavarni azokat, akik rajtunk ÉLŐSKÖDVE EGYMÁS ELLEN USZÍTANAK?! Nem kéne már esetleg az MSZP-nek, meg az LMP-nek MINDENKIVEL ÖSSZEFOGNIA? Akár Gyurcsánnyal is … Vona helyett?

Itt lenne már az ideje, hogy legalább egy kicsiny időre ” demokratikus politikusaink” az “ön-” helyett a “közérdeket” tegyék az első helyre!

… és ezt …

szendamondja!


Szerénység

Szanyi Tibor MSZP-elnökségi tag és Török Zsolt pártszóvivő szerint az Orbán-Simicska-Nyerges triumvirátus a magyar GDP 1 (azaz: EGY) százalékát – konkrétan 300 Mlrd. forintot – nyúlták le a célzott “közbe szerzések“-kel, illetve egyéb, a Kétharmad által törvényesített köztörvényes lopásokkal!

Az egyik legkedvencebb filmemben, “A Tanú“-ban Bástya elvtárs emígyen szól Virág elvtárshoz, közvetlenül azután, hogy az “összeesküvésről” szóló vádiratból az ő meggyilkolását kihagyták : “Hát Bástya Elvtársat kihagyták?! Hát Bástya Elvtársat már senki nem akarja megölni?! Hát Bástya Elvtárs már szart sem ér?!”. Miután pedig az inkirimnált dokumentumot kellő módon kijavították: “Virág! Maga ne fényezze önmagát! Legyen szerény! Tudja, ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység.

No ezt a “szerénység”-et szeretem az MSZP “politikusai”-ban. Hogy olyan “szerényen”, illetve “szerény” tudással képesek felmérni az Örökös MiniElnök és az Élősködő Senkiházi Oligarchiának dúlását! Ráadásul mindezt önellentmondással! Hiszen ugyancsak az MSZP által kiadott nyilatkozat szerint az Országnak napi 700 millió forintjába kerül az Orbanista Kormányzás!

Hát akkor most felmerül a kérdés: az MSZP napi 700 milliós adata a helyes, avagy a GDP 1%-ára vonatkozó kijelentése?! Jó lenne tudni, szerintük melyik az “okés”!

Ugyanakkor jó lenne tudni, hogy az MSZP miért ilyen tökölődős? Miért nem tett semmit – “Legnagyobb Ellenzéki Párt”-ként – pl. az Alkotmányos Demokrácia, a Jogállamiság, a Köztársaság törvényhozási felszámolása ellenében? Miért nem volt egyetlen akciója sem a manyup-tagok vagyonának állami kizsarolása, a munkavállalók jogfosztása, a segénysorsba általuk is bedöntöttek rabszolgaságba való taszítása elen?

Pedig volt ehhez elég pénzük és pártapparátusuk is. De ezt inkább a “párton belüli ellenség” kiszekírozásához használták, meg az “Országrész Gyűlések” éttermi kvaterkázásaihoz! Ugye?

Szerénység” … igen: szellemi és felelősségi, meg képességi!

Soha nem szavaztam az MSZP-re! Eztán sem teszem!

… és ezt …

szendamondja!


No comment 13

Ezt a hozzászólást “öregszeder” nicknevű, általam is rendkívül tisztelt Olvasóm írta a “Terelőkutyák” című posztomhoz. Részemről no comment!

Már régóta úgy érzem, hogy a gazdasági válság mellet vagy mögött egy sokkal mélyebb erkölcsi válság fogja működésképtelenné tenni az országot. Az írott törvények nagyon egyoldalra készülnek és folyton, a napi érdekeknek, helyzetnek megfelelően váloznak. Az íratlan szabályok devalválódnak, megsemmisülnek. Már senki nem akar betartani semmilyen szabályt, csak a zsákmányszerzés a lényeg. A hazudozás, az erőszakoskodás, a sunyiság, az elvtelen hízelgés, az árulás felértékelődik. Úgy látom, sajnos ez a primitív gondolkodás, a szabályok felrúgása és ezáltal a közösségi együttélés folyamatos ellehetetlenülése válik egyre meghatározóbbá. A züllöttség veszélyesebb, mint a gazdasági válság. Veszett állatokként fognak a “hadurak”-tól az egyszerű embereig marakodni.
A minap néztem a “Civil a pályán” c. műsorban Havas előadását Gyurcsány szakdolgozatával kapcsolatban. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy valaha is újságíró volt. A bizonyítatlan rágalmakat elfogadott tényként kezelte és erre alapozva ítélte el Gyurcsányt. Ugyanakkor Schmitt tettét felmentette, mondván “ugyan mindannyian vizsgáztattunk akkoriban élsportolókat. Tudjuk hogyan ment ez akkoriban.” Az fel sem merült benne, hogy ezzel elismerte tettestársi minőségét és azt, hogy így nincs erkölcsi alapja másokat megítélni. De ő mégis nagyképűen, tiszta lelkiismerettel megteszi, követendő példát mutatva ezzel másoknak. Ha az értelmiség így viselkedik, mit lehet várni a köznéptől?


Terelőkutyák

Hasznos állat a terelőkutya: nélküle loholhatna a bojtár egész nap, akkor is szétszéledne a nyája. Tudja ezt ám Orbán juhász is.

Kedves Olvasóim, drága Barátaim! Tisztelettel van szerencsém bejelenteni Nektek, hogy esmét sikerált bekapnotok a gumicsontot, s rágcsáljátok is azt immár javaideje, napkeltétől napszálltáig. Mi, hogy nem tudjátok miről beszélek itten? Nos, alant ezt regélném el Néktek, de mint butaságtok hű krónikása, bétartanám az időrendet is!

Jön a sógor

Az első műcupákot akkor dugta be az Örökös Minielnök kampánystábja a szátokba, amikor lakájmédiájuk útján elterjesztették: az Útálatos 1984-ben úgy kapott diplomát a pécsi tanárképzőtől, hogy szakdolgozata átólcettig plágium volt. Bizonyítékként azt hozták fel, hogy Gyurcsány egykori sógora négy esztendővel korábban betűre azonos című szakdolgozatot adott be, ugyancsak Pécsett. A RémHírTv ezen a “nyomon” elindulva rögtön elő is kaparta a sógit, aki némi illő szabódás és a konkrét vád áperté kijelentése nélkül elrebegte a vastagon kormánypárti “oknyomozóknak”, hogy hát bizony-bizony, akkoriban ez a Fletó állandóan ott lebzselt náluk, s nagyonis elképzelhető, hogy rátalálva az ő korábbi dolgozatára, abból írta (másolta?) a sajátját.

Azt gondolná az ember, hogy ezt az egész dolgot baromi egyszerű lenne rövidre zárni. Hiszen csak elő köll venni Gyurcsány, meg Rozs opuszait, azokat egymás mellé tenni, s máris hullik ki a válasz a nyíláson … mármint egy normális országban. Csakhogy mi egy politikai kommunikáció és píár által (túl)vezérelt Honban élünk, ahol nem a feleletek, hanem a kérdések a fontosak. Sőt, a (tényszerű) feleletek éppenhogy károsak, mert akkor esetleg nem lehet majd tovább kérdezni, selytetve állítani, azaz melegen és büdösen tartani az egyébként is bűzlő trágyakupacot. Vélhetően szorgos kezek így aztán sűrgősen eltüntették mindkét inkriminált dokumentumot, hogy más szorgos kezek azt még véletlenül se találhassák meg. Ámde ezzel a pécsi egyetem tekintélyét járatták le, amely nem tehetett mást, mint a lopás miatt rendőrségi feljelentést tett. Ez aztán részben hatott is. Előkerült a sógi irománya, előkerült Gyurcsány diplomamunkájának bírálata, de maga a szakdolgozat továbbra is ismeretlen helyen tartózkodik. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ugyan változatlanul sincs mód az összehasonlításra, a vád pro-, avagy kontrabizonyítására, de nyitva maradt a lehetőség a további szarkavarásra.

Nyílik már a “napraforgo”

Valakiknek azonban ez a kakiturmixolás vagy nem volt elegendő, vagy hiperaktív módon bizonyítani akarták “Fölfelé” teljes hűségüket és nélkülözhetetlenségüket. Előkaparták a vidékfejlesztési minisztérium államtitkári posztjáról hónapokkal ezelőtt lemondott Ángyán Józsefet, s jó nagyot rúgtak belé. Az addig teljesen ismeretlen, “napraforgo” című blog szerzője bejegyzésében azt állította, Ángyán azért távozott posztjáról, mert “két haverját is” kirúgta a szakminiszter. Ebből pedig egyenesen következik, hogy mindazok a dolgok, amit a volt államtitkár később lemondása okaiként megjelölt, pusztán egy sértett ember vádaskodásai, melyekből egyetlen szó nem sok, annyi sem igaz. A kormányzati Hírgyár (leánykori nevén: Magyar Távirati Iroda) ezt a posztot (későbbi magyarázata szerint) “országos jelentőségű”-nek ítélve még aznap szerteszét repítette, merthogy a Jónép … akarom mondani: a Zemberek ilyen fontos értesülésről nem maradhatnak le.

No, ebben az esetben már a Kommunikációs Kommandó közel sem volt annyira profi, mint a Gyurcsány-ügyben. Nem is csoda, hiszen ezt az egészet a szakmához nem, de a gerinctelen, megélhetési seggnyaláshoz annálinkább értő Másodvonal generálta. Így aztán nem tellt bele pár óra, s kiderült: a nevezett blogot aznap hozták létre, az idézett poszt pedig annak első, s mindmáig egyetlen bejegyzése volt! Hogy hogyan talált rá az MTI, amikor még a Google (és más keresők) sem volt képes rá? Hogy miért pont ezt a blogot recenzálta, amikor ennél okadatoltabb leleplezéseket közlőekkel sem foglalkozott eleddig sőt, általában blogokkal/posztokkal még soha? Ugye nem kell ezen kérdésekre válaszolnom is?! Hisz’ akinek van esze – márpedig a “Magunkfajták” tapasztalatom szerint képesekek az önálló véleményelkotásra! – régen meg is tette.

Éppen ezért …

… nem értem, hogy míg az “Ángyán-napraforgo“-ügyben kommentes és bloggerkollégáim egytől-egyig azonnal rájöttek, hogy mi a helyzet, az Antiorbanista Konglomerátum (nevezzük “Ellenzék“-nek?) egy igencsak jelentős kisebbsége(?) a “Gyurcsány-sógor-szakdolgozat” kérdéskörében már korántsem mutatott fel ilyen éleslátásra való képességet! Nem értem, hogy míg az előbbi alól méteresen kilógó lólábat mindenki felfedezte, addig a másik kilóméteres és szőrösen bűzlő ördögpatáját már nem volt hajlandó.

Illetve: dehogynem értem én az egészet! Az Antiorbanista Konglomerátum “Útálomgyurcsányt” törzse ebben az esetben már inkább az érzelmeit kiszolgáló, orbanista Kampányholló károgásának akart hinni, mint a saját, objektív kriticizmusra hajlamos eszének. Hiszen mennyivel egyszerűbb együtt kaffogni és acsarkodni a nagyobb tömeggel az Útálatosra, mint ebben az esetben is körülnézni, s megállapítani: egy táborba kerültem Luciferrel és segédördögeivel!

Ejnye-ejnye!

Drága “Utálomgyurcsányt” Barátaim! Bizonyára ismeritek a mondást, miszerint: “Nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja!“. Ti – teljes joggal – még azt sem hiszitek el Orbánnak, amit kérdez. Ti – teljes joggal – hiteltelennek és manipuláltnak tekintetek minden olyan hírt, amelyet az MTI, a “közszolgálati” tévé és rádió, az írott kormánypárti sajtó és a hírportálok, illetve a Hatalom által megvásárolt, lekenyerezett és működtetett “kereskedelmi” médiumok Elétek tálalnak, s gyakorlatilag minden esetben igazatok is volt. Ki is termelte szellemi immunrendszeretek az ilyenek ellen szolgáló antitesteket. Azokat az antitesteket, melyek általában jól működnek … kivéve akkor, ha a vírusra az orbanista hatalom kampánygépezete ráírja, hogy “Gyurcsány“? Hát nem veszitek észre, hogy itt ugyanazon aljas szarkavarás folyik, mint mindíg? Hogy nincs semmiféle bizonyíték semmiféle állításra? És aktívan tesznek is róla, hogy ne is legyen? És ennek ellenére máris ítélkeztek, s kijelentitek: “Gyurcsánynak mennie köll!“? Olyan “hírek” alapján, melyeket bizonyítottan hírhamisítók gyártottak?! Kezdjem sorolni a magyarnemzetes/hírtévés/emtévés példákat, avagy ezek egynémelyikével Ti is tisztában vagytok? Kizártnak tartom, hogy nem. S mindezek ellenére mégis az Alapigazság Orákulumának fogadjátok el ezen szakmai hite- és hitelessége-hagyott, pártszolgálatos orgánumokat csakis azért, mert azt ekézik, akit Ti sem szerettek? És …

… közben nem veszitek észre …

… hogy ez is csupán egy “terelés”?! Hogy Orbán és pulijai Titeket is Nyájnak néznek (ezen esetben joggal!), s csakis azon erőlködnek, hogy ne az újabb és újabb adókról (telefon, internet, “sárgacsekk”, ésatöbbi), meg az idiotisztikus “gazdaságpolitikáról”, a kormányzati szintre emelt és kétharmaddal törvényesített lopásokról, a fideszes Új Földesuraknak való állami szántóosztogatásról (szegény Ángyán ezért “kapott”), a szegények adókkal kipréselt zsírján való gazdagok továbbhízlalásáról folyjék itt a szó?! Hát tényleg ennyire vakok lennétek, ennyire emocionálisak, zsigeriek és nem pedig racionálisak?

De mielőtt még …

… akár Ti, akár a Gyurcsanyisták, elküldenétek engem az Anyám 3,14csájába, szeretném megjegyezni: egyik táborhoz sem tartozom! Nem tekintem Gyurcsányt a magyar demokrácia és alkotmányosság egyetlen letéteményesének. Szónoknak, debattőr vitázónak és ideológusnak jó, de kormányfőnek nem alkalmas. Ennek ellenére – a fenti kategóriákban – igenis helye van a magyar politikában.

Sokkal több helye, mint a velejéig korrupt, antidemokrata, szocio- és pszichopata, tól-ig narcisztikus és skizoid Orbánnak!

… és ezt …

szendamondja!