Ilyen nincs és mégis van!

Emlékszik még valaki erre a knézyjenős (Isten nyugosztalja!) felkiáltásra, amikor Egerszegi (“Egér”) Krisztina óriásit úszva elsőként csapott rá a medence falára? Nos ezt a kifejezést azóta is az elképzelt, de reálisan nem várt teljesítmény megvalósulására használjuk.

A mai napomat amolyan net- és postmentesnek szántam. Rá sem akartam nézni a bologmra, a mail-fiókomra és az aktualitásokra sem. Időnként a magamfajta blogger is megcsömörlhet, ugye? Aztán persze (mint mindíg) közbe szólt az élet, meg a telefon. Alig egy órával ezelőtt felhívott blogkövető barátom, s számon kérte rajtam a hallgatásomat. “Hajnal óta ott virít a hír a nepszava.hu-n, s te még mindíg nem írtál semmit. Az még talán megszokható, hogy az impotens ‘ellenzék’ minden magaslabdát lecsapatlanul hagy, no de már te is beálltál a sorba?!”

No, gondoltam, érdemes lenne rákattintanom az általa megadott linkre. Meg is tettem, elolvastam a cikket, aztán visszahívtam a havert:

– Drága Barátom, én itten azt olvasom, hogy Viktor király, meg a szerviensei idén február végén kimentek Frankfurt am Mainba és a német kereskedelmi és iparkamara rendezvényén számos, jólmenő vállalkozó előtt nagyképűsködtek. Ennek során az egyik kiszármazott és gazdag magyar (Csukás István) 10 milló forintos felajánlást tett a száz legszegényebb honi család kisegítésére, s ebben pont ettől a miniszterelnök-féleségtől kért segítséget, mivel a “jótékonysági szervezetekkel kapcsolatosan rossz tapasztalataik vannak” (megjegyzem: nekem is! – szendam). Persze ezt a Mi Istenkirály-Főkormányzónk úgy engedte el ezt az egészet a füle mellett, ahogyan az a “Nagykönyv“-ben le vagyon írva. De mivel Csukás nem hagyta annyiban a dolgot, hát nagynehezen (májusban) kijelölt egy “miniszterelnöki megbízottat”‘ a méltán közismeretlen Nagy István, Újpest egykori alpolgármestere (jelenleg országgyűlési képviselő) személyében, aki azt a nagyszerű “módosító indítványt” tette Csukásnak, hogy ezt a tízmillát a szegények helyett inkább az újpesti focicsapatnak adja át, persze “ünnepélyes keretek között“. Erre pedig Csukás azt mondta: “Csodálkozásunkat leplezve egy határozott nem volt a válaszunk, s ezzel be is fejeződött rövid beszélgetésünk“. … Eddig értem a dolgot, de mi ebben a hírérték?

 – Hát nem érted?! Ez a Mocskos Disznó a felajánlott tízmillát is inkább a szaros magyar focira fordíttatná, mint a valóban rászorulók közel ötmilliós táborára! Hát miféle ember ez, és miféle az is, aki egy ilyen javaslatot van képe közvetíteni a külhoni felajánló felé?

 – Kedves Barátom! Attól tartok, hogy Te nagyon le vagy maradva a honi események követésében. Szerinted ez a tízmilla “A Hír“? Hát akkor mi az, amikor három-millió embertől úgy zsaroltak ki 3000 milliárd forintot, hogy áz általuk közvetetten megvásárolt, 1300 milliárd forintnyi államkötvényt (tehát az államnak kölcsön adott pénzüket) egyszerűen bezúzatták, s cserébe egy lófasszal felérő, de még azt sem beváltott ígéretet kaptak? Ez szerinted nem “lenyúlás“? De amikor “egységessé, arányossá és igazságossá tették” a személyi jövedelemadózást, s ezzel csakis a havi 300 ezer fölött kereső 15% járt jól (míg a “maradék” pedig marha rosszul), s az ezzel kieső 500 milliárdos állami bevételt a 85% megadóztatásával, a világ egyik legmagasabb (27%) áfájával ellensúlyozták, akkor nem a szegények pénzét lopták el a gazdagok javára? Amikor ez az Alak olyasmiket merészel kijelenteni, hogy szerinte az államnak teljesen ki kell vonulnia a felsőoktatás finanszírozásából, s így kiszorítva a korabeli önmagához hasonló, vidéki (szerinte) “senkiháziakat” a diplomaszerzés lehetőségétől, viszont az úgynevezett “elit” géndegenerált leszármazottjainak szélesre tárja a kaput, az nem lopás a szegényektől? Amikor lerohasztja a vállalkozásokat, s így ellehetetleníti a munkehelyeket, közben pedig ezzel párhuzamosan kilencről három hónapra csökkenti a munkanélküli segélyt, nettó 61 ezerről brutto 47 ezerre csökkenti a közmunkások bérét, 28500-ról 22800-ra a minimális szoc.támot, helyben topiztatja a családi pótlékot, s közben a be sem fizetendő adó mértékéhez köti a családi “adókedvezményt”, akkor ez nem a szegények lenyúlása? Ez nem a “szegények zsírján gazdagok hízlalása”? Amikor a kolontári vörösiszap-katasztrófa károsultjainak magánszemélyek és vállalkozások által összedobott 2 milliárdos alapot simán lenyúlták azzal a szöveggel, hogy e pénzből majd “települést fejlesztenek”, avagy amikor kitalálták, hogy a cégek a focicsapatoknak fizetett adományaikat leírhatják az adójukból, az nem ugyanazon szemétség, amikor ez a “nagyistván” nevezetű miniszterelnöki senkiházi a szegényeknek ajánlott pénzt egy nulla-teljesítményű focicsapathoz irányíttatná át … “ünnepélyes keretek között”?

 – No de ez az egész, ez a teljesen részvétlen, hidegszívű hozzáállás egyszerűen elképesztő!

 – Igen! Ebben teljesen igazad van.

… és ezt …

… szendmondta!

Kuka helyett kaja

Több, mint 200 ezer forintott kukázott össze a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) szervezésében egymilliónyi honfitársunk. Ebből két hónapig eszik majd Orbanisztán “Mintaváros“-ának 118 óvodása.

 Még májusban, amikor mein Vezér postáztatni kezdte sorrendben negyedik “konzultációs” izéjét, a VDSZ felhívással fordult valamennyi címzetthez arra kérve őket, hogy akik úgy gondolják, hogy nem csinálván magukból bohócot Orbán Cirkuszában, illetve nem akarnak biodíszlet lenni Vityu kán Patyomkin-falujában, azok a kuka helyett inkább a szakszervezet postaládájába dobálják be a leveleiket. Székely Tamás, a VDSZ elnöke a nepszava.hu-nak azt mondta (link a “lead”-ben!), kezdeményezésük olyan sikeres volt, hogy a polgárok 10 tonnányi orbánpapírt hoztak be hozzájuk (ez kb. egymillió példányt jelent – szemben a “feladónak” visszajuttatott állítólagos 690 ezerrel!), amelyet bezúzattak s ezért kapott 203 ezer forintot pedig felajánlották az Orbánpárt “felelősségteljes, a nép javára történő politizálásá“-nak egyik legjellemzőbb példáját “szemléltető” Esztergomnak. Ebből a pénzből két-három hónapig lehet majd élelmezni az egyik ottani óvoda 118 kis lakóját!

Persze most joggal merülhet föl a kérdés, hogy ugyan miért pont Esztergomot köllött adományban részesíteni, amikor Fideszlandban százszámra lehet olyan önkormányzatot találni, ahol kart-karba öltve jár együtt a mélyszegénység, a kilátástalan nyomor és a település totális csődje? Nos én, e kérdésre adandó választ magában a VDSZ-kezdeményezésben véltem megtalálni. Ennek lényege ugyanis az Ellenállás. Ellenállás annak a látszat- (avagy ha tetszik: kirakat-) kormányzásnak, amelyik itt, országos méretekben már több mint két esztendeje folyik, s melynek lényege: az ország erőforrásainak kizsákmányolása, tartalékainak kifosztása és kizsarolása, múltjának eltulajdonítása, jelenének és jövőjének felélése egy rendkívül szűk társadalmi csoport érdekében. Pontosan ezt tapasztalhatták meg Esztergomban is a “Meggyes Tamás” nevezetű “jobb-konz.” IZÉKE évtizedes uralkodása alatt!

A Vezérért a síron is túl!(?)

És akkor a pasas – miután Vityu kán az összes magyar diplomata előtt bejelentette, hogy le van szarva az EU, meg az USA, meg midenki, aki nem éri fel (a hozzá hasonlóan beteg) ésszel azt a Nagyszerűséget, amit ippeg ő, meg a “Jobbkeze” művel ezzel a “mintának” szánt, de azért nálánál (talán) jobbat is megérdemlő országgal –  felállt és beszélni kezdett.

Az egykori “privatizációs kormánybiztos“, aki majd’ napra pontosan akkor lépett be a Korabeli Állampártba, amikor a Jelenlegi Állampárt megalakult. Az, aki mindezek ellenére nem csak az Antall-, hanem mindkét Viktoriánus Kormányban is külügyi főlótuszkaktusz lehetett. Az, aki a híres amerikai “Baker & McKenzie” ügyvédi vállalkozás magyarországi üzlettársa volt, s ezen minőségében a saját villájában hozta össze “konzultálni” a leendő kormányfőt a volt sukorói beruházókkal. Az, aki egyesek teljesen téves véleménye szerint “egy úriember“, a semmiféle (jogászi) szakmai szempontból hozzá nem hasonlítható Kenyéradó Gazdájának tercelve, volt orcája kijelenteni azt, hogy a magyar diplomáciai képviseletek munkatársainak legfőbb feladata a Vezér védhetetlenül szagos seggéből áradó “illat”, illetve a Vezér hülyeségeinek megmagyarázása, megvédése. Ennek során meg is dícsérte (sőt,  követendő példáknak állította be) azt a három, “sajtólevelező-szakon lepéhádézott” nagykövetet (Washington, Bécs és Berlin), akik voltak képesek arra, hogy a mértékadó külhoni lapokban megjelent Vezérbírálatokra (mint blaszfémiákra) úgy önmagukat, mint az őket delegáló kormányt, meg úgy általában az egész országot lejárató “olvasói levelek“-kel reagáljanak.

Nos, az a helyzet, hogy én tegnap találtam a neten egy nagyon kemény Orbán-bírálatot! Néhány perc az egész (csak hang!), érdemes rákattintani – felszerelkezve pártucat papírzsebkendővel, a röhögés miatt kicsordult könnyek felitatása végett!

Szóval kedves Martonyi “külügyminiszter” “úr”! Arra lennék én nagyon kíváncsi, hogy ezen kritikával szemben ugyan melyik nagykövetének, avagy konzuljának köllene aktívan tiltakoznia? Ugyan melyik nemzetközileg elismert lapban köllene “olvasói levelet” írniuk? Géza ugyanis (sajnos) már halott, s ma csupán az Odafenti Kocsmákban és Kabarékban szórakoztathatja egykori pályatársait az Önhöz, meg a maga Főnökéhez hasonló, felfuvalkodott barmok kikarikírozásával!

Van Orbanisztánnak mennyországi nagykövete, avagy Sokadik Benedeknél fogja az ottani magyar “diplomata” kezdeményezni Hofi (Hoffmann) Géza utólagos kiátkozását? Mert még ez is kitelik maguktól, miniszer “úr”!

… és ezt …

… szendamondja!

Szárnyaló képzelet – szarnyaló valóság

Tegnap délután újabb bizonyítékát kaptam annak, mennyire igaz a blogom mottójául szolgáló (csonkán idézett) einsteini bonmot. Ma meg arról, hogy azt ki köllene egészíteni a “pofátlanság“-gal is!

Történt egyszer, úgy bő két esztendővel ezelőtt, hogy egy bizonyos “Orbán Viktor” nevű egyén tokkal-vonóval, mindenféle fullextrával felszerelt Magánhomokozót (akkor még “Magyar Köztársaság“) kapott ajándékba mintegy 2,7 milliónyi honfitársától … a sajnálatos módon bezárt OPNI holtig tartó “hotel-” és “pszicho-wellness-” szolgáltatásai helyett (lásd: a magyar nép történelmileg bizonyított bölcsessége!). Ezt ő egyebek mellett azzal hálálta meg (ugyanezeknek, s mindenki másnak is), hogy “jobbkezének” nevezte ki a “Matolcsy György” néven mintegy hat évtizede Isten magyar ege alatt létező pasast, aki így, a köznép (meg a szakma) számára teljesen ismeretlen érdemei okán, szintén ajándékba kapta egy komplett ország gazdaság- és pénzügypolitikájának irányítási jogát, s hogy eközben azért ne csak  unatkozzon, “Nemzetgadasági Minisztérium” néven egy saját, takarítónővel és államtitkárral teljes mértékben felszerelt Játszóházat is berendeztek a számára. Ő pedig ezt azzal hálálta meg, hogy bő 27 hónap kemény és kitartó munkájával elébb “visszarántotta” az országot “a gazdasági és pénzügyi csőd szakadékának széléről” (pedig már éppen kimászott volna!), majd annak lakosait a “recesszió” és az “infláció“, azaz a gazdasági-pénzügyi szabadesés gyönyöreiben is részesítette.

A rossznyelvek szerint az ország élén álló, önmaga nagyszerűségének tudatától majd’ szétdurranó “Führer und Kanzler” csakis azért csinált főközgazdászt ebből a ránézvést is “széleslátókörű”, de (joggal) fel nem ismert szakzseniből, hogy míg mindenki ezen alak irgalmatlan ostobaságai fölött lamentál és szörnyülködik, addig vitéz Alcsúti Homályos, továbbá Barátai és Üzletfelei vígan úszkálhassanak a közpénzzel töltött medencében. Ebben lehet is valami, hiszen egyrészt ezen, egyáltalán nem EU-szabványos “medencének” eszméletlenül nagy a “vízvesztesége” – tehát abban nem “elszivárgás“-ról, hanem “pénzmagömlés“-ről van szó! – , másrészt úgy tűnik, hogy ezen “pool“-on belüli dévajkodást már a Főszakzseni is megirígyelte. Mivel azonban neki ugye “széles” a látóköre, ő már egy komplett “Kárpát-medencé“-ben szeretne “együttműködni” az abban így-úgy pancsikoló/dagonyázó népekkel. Mindezt pedig úgy, hogy elképzelése szerint Magyarország, pontosabban ő, mégpontosabban pedig “Ő” (no, ki lehet az?!) lenne az “úszómester“.

Én most különösebben nem szeretnék foglalkozni azzal a “dolgozattal”, melyet a “Matolcsy Játszóháza“, azaz az NGM tett közzé tegnap délután. Aki akarja, van (még) az ilyesmihez elegendő türelme és az (“montipitonos”) abszurdhumor iránti érzéke, az elovashatja az index.hu beszámolóját, de akár a teljes anyagot is (utóbbit csakis Daedalon kézügynél tartása esetén ajánlom!). Még azzal sem foglalkoznék nagyon, hogy e netto-elmebajos “terv” elnevezésével (Wekerle), sikerült ismét meggyalázni a magyar történelem egyik jeles személyiségét (Széchenyi gróf után!). Sőt, még azzal sem, hogy e soha meg nem valósuló, papírtigris-terv végrehajtásával már miniszteri biztost is megbíztak Radeczky (jé! – egy labanc!) Jenő, a Fejér (jé! – minő véletlen!) Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökének “személyében”. Sokkal inkább az érdekelne, mert ezzel a “Wekerle-terv” 25 oldalának egyikén sem lehet találkozni, hogy ugyan miként akarja rávenni Orbánmatolcsy arra a Kárpát-medence népeit, hogy a Felkapaszkodott Alcsúti fővezérségének, meg Terpesz Sam fősámánságának vezérlete alatt, illetve a “magyar szupremácia” elismerése mellett, a honihoz hasonlóan ázsiai bérekkel fizetve és ázsiai jogokkal felruházva állítsa saját munkavállalóit “a magyar gazdasági növekedés érdekeinek” szolgálatába?! Egészen pontosan: ugyan mi késztetné arra egy, mondjuk szlovákiai munkavállalót, hogy  kínai kollégájához hasonlatosan heti 60 órán át, 0,25$ órabérét húzza az igát csakis azért, hogy Magyarországon az Orbánsimicskademjáncsányik még gazdagabbak legyenek? Ja, hogy erről Matolcsy szerint megalapozott tanulmányok léteznek? Hát igen, például ez itten! … Szegény Gyurci! Szar lehet egyedül lenni egy fel nem ismert (és kellően nem kezelt) zseinalitással!

 Miközben Matolcsy még csak keresi, a Kárpát-medencén belüli, de határokon átnyúló együttműködés lehetőségeit, addig ezt idehaza az ország legjelentősebb és legkiemelkedőbb EP-képviselője, Deutsch (Fürelise) Tompyka már meg is találta, ráadásul többségében határainkon belüli önkormányzatokkal. Tette ezt úgy, hogy létrehozott egy “Hét Határ” Határon Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpát Medencében elnevezésű egyesületet, melynek elnöke meglepő módon ő maga. Ennek számos önkormányzat a tagja, így például a budapesti is, így nem csoda, ha személyesen Tarlós Pémester a társelnök. Nos, ez a “köz(gép?)hasznú” egyesület a tavalyi beszámolója szerint 6,3 milliós tagdíj-bevétel mellett (ebből 2 milla volt Budapest befizetése) 12 milliós állami támogatást is kapott … amelyből 3,2 millát a faszsetuggya mire költött. No ez a Dajcsos Közhasznú a nepszava.hu tudósítása szerint pályázatfigyelési és -értesítési szerződést kötött Erzsébetváros önkormányzatával, egy “kölökihordásnyi” (9 hó) időre, összesen bő 2 milláért. No, azt még pontosan nem sikerült kideríteni, hogy mégis mijafaszt is köll csinálnia(?) a havi 233 ezerért Deutschnak a nem is egyesületi tag önkormányzat részére (“Vattamány“, fidesznyik polgármester ősmagyarságát bizonytandó remélem hamarost átkeresztelkedik “Nemezmény“-nyé!), de ez nem is lényeges. Az már azonban sokkal inkább, hogy Tompy, csak hogy közpénzhez juthasson, már mindenféle szarnyalásra is képes. Emlékezetes eset volt, hogy a Népszaporulat Avatott Bajnoka, a “magot” önzetlenül bármiféle “termőtaljba” bármikor elhinteni hajlandó Szépfiú egyszer már megbukott azon, hogy csak azért jelentkezett be hódmezővásárhelyi lakosnak, hogy a Budapestig tartó útra is elszámolhasson 5-10 eurónyi plusztérítést!

Ez tehát a “Nemzeti Együttműködés Rendszere“: Matolcsy “szárnyal” és ír, Deutsch “szarnyal” és számláz. Brávó, gratulálok! … azoknak, akik szerint ez így még mindíg “rendben van”! Nekik majd elküldjük a Mi számlánkat!

… és ezt …

… szendamondja!

Kutyahűség vs. lelkiismeret

Egy idős, természetgyógyász barátom szerint mindenkinek van lelkiismerete, még a legelvetemültebbeknek is. Utóbbi mértéke egyenesen arányos azzal, mennyire nyomja el magában valaki a “Belső Hang“-ot, s minél inkább ezt teszi, annál hamarabb és annál súlyosabb betegségre számíthat.

Mindez onnan jutott az eszembe, hogy a 168ora.hu tegnap este közzé tett egy interjúrészletet, melyben dr. Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság volt tanácsvezető bírája, a “túlkoros” ítészek kényszer-nyugdíjaztatásának ügyéről beszél. A “kiorbanizált” bírónő nem csak arról a jogi nonszenszről mondja el lesújtó véleményét, hogy egy hatályos alkotmánybírói döntést úgy az államfő, mint a miniszterelnök nem átall nyíltan negligálni, de azokról a magas beosztású személyekről is, akik esküjüket és az alapvető jogelveket semmibe véve, hajlandóak tevőlegesen is kiszolgálni ezt az abszurd szisztémát. Ezek körébe sorolja az Országos Bírói Hivatal pártkinevezett elnökét (Szájerné, Handó Tünde) sőt, az AB tagjait is!

Dr. Sándor Zsuzsa szerint ugyanis úgy az AB, mint az OBH elnöke ezt az egész ügyet nem jogi, hanem politikai kérdésként kezelték/kezelik. Amikor ugyanis az érintett bírák az AB-döntés alapján felszólították Áder Jánost, hogy “tegye a dolgát és vonja vissza a felmentéseket“, Handó Tündét pedig arra, hogy mint illetékes, gondoskodjon az eredeti állapot visszaállításáról, akkor úgy az államfő, mint Handó  “jogi nonszenszről” kezdett beszélni, s éppen a megsemmisített törvényre (is) hivatkozva(!) tagadta meg az intézkedést. Ezt pedig azért tehették, mert az ügyet szintén politikaiként kezelő Alkotmánybíróság ugyan korrekt döntést hozott a visszamenőleges megsemmisítéssel, de határozatába bele írta azt is, hogy “…a döntés nem érinti a bírák munkaviszonyát“. Ez ugyan nem lett volna kötelessége, de mivel megtette “…ötletet adott a köztársasági elnöknek, hogy ne kelljen azonnal visszaállítania az eredeti állapotot. Különös tekintettel arra, hogy azóta sem történt semmi, pedig Orbán Viktor kijelentette, hogy egy hét alatt megoldják a nyugdíjfeladványt.“. Ez pedig nem más, mint hogy az AB politikai alapon jogi kibúvót adott az alkotmánysértő hatalomnak ahhoz, hogy továbbra is fenntarthassa a megsemmisített jogszabály teremtette állapotot, s megszabadulhasson azon bíráktól, akik számára nemkívánatosak. Utóbbi dr. Sándor szerint abban is tetten érhető, hogy az “…Alkotmánybíróság gondosan ügyelt arra, hogy június 30. után döntsön, amikor a bírák nagy részének felmentése életbe lépett“, ez pedig kísértetiesen hasonlít ahhoz a módszerhez, amikor az AB a közhivatalnokok indoklás nélküli elbocsájtására vonatkozó törvényt “elmeszelte” ugyan, de az ítéletének hatályba lépését két hónappal későbbre tette azaz, lehetőséget biztosított arra, hogy a hatalom egy alkotmányellenes szabályt alkalmas ideig még azért “használhasson”.

Rendkívül szomorú az a kép, amely ezen interjúrészletből elénk tárul. Vajon kiktől és mit tanulhattak “alma mater”-eikben ezek az elvileg jogvégzett, magasan kvalifikált emberek? Vajon miféle történelmi (és jogtörténeti) műveltségük lehet, ha annyit nem tudnak: minden diktatúra legelébb a jogbizonytalanság, tehát az önkény bármikori alkalmazásának lehetővé tételével kezdi? Hogy annyit nem tudnak: ez az önkény – ha már meg van rá a lehetőség – bármikor és bárkivel szemben alkalmazható, így akár azok ellen is, akik azt létre hozni segédkeztek? Amikor a riporter idézi (az egyébként tokától bokáig fideszes és orbanista) dr. Makai Lajos, a Magyar Bírói Egyesület elnökének azon kijelentését, miszerint a szervezet azért nem kelt a jogtalanul kirúgandó bírák védelmére, mert “… az csupán az állomány 10 százalékát érinti“, nekik pedig a többiekkel is törődniük kell (meg egyébként is, “az államnak joga van megállapítani a nyugdíjkorhatárt“), dr. Sándor Zsuzsa megjegyzi:

” … amikor a kormány egy önkényes, súlyosan diszkriminatív és semmivel sem indokolható döntéssel gyakorlatilag lefejezi a bíróságokat, akkor elfogadhatatlan aránypárokat felállítani. Ilyenkor erőteljes ellenállásra van szükség. Sokkal többre, mint elismerni az állam jogát a nyugdíjkorhatár megállapításához. Akik most nem álltak ki egységesen a kirúgottak mellett, nem érzékelik, hogy ugyanez bármikor megtörténhet velük is.“

Vajon milyen mély lehet az a “pince”, ahová ezek az emberek eldugták a lelkiismeretüket, s ez az elfojtás vajon mikor és milyen súlyos betegséget fog okozni nekik (lásd: természetgyógyász barátom meglátását a “lead“-ben!)? Vajon mit fognak ezek az emberek majd mondani, hogyan fognak az ő segítségükkel jogaiktól megfosztott polgártársaik, kollégáik szemébe nézni azután, hogy a történelem által sokszorosan bizonyított törvényszerűség szerint mindent elsöprő lórúgásban részesül az a segg, melyet ők nyelvükkel igyekeztek ragyogófényesen tartani? Netán azzal a közismert szöveggel fognak védekezni, hogy “Nem volt más választásom, ki voltam szolgáltatva és csak parancsra cselekedtem!“?

Egy régi “rendszervicc” azt szemléltette, hogyan változott a jugoszláv diktátor, Josip Broz “Tito” megítélése a moszkvai “kommunista” birodalmároknál: “Először ‘kutyulimutyuli’, aztán ‘láncoskutya’, végül pedig ‘ebtárs’!“.

Diktatúrákban bármelyik “kutyulimutyuli”-ból, avagy “ebtársból” lehet huszonnégy órán belül “láncoskutya”! Ugye, viktoriánus bírókáim?!

… és ezt …

… szendamondja!

“Felfedezők” és “Stratégák”

Ez a hétvége a “felfedezők” és a “stratégák“-é volt. Ocsmány Vitéz például felfedezte, hogy a Kétharmadnak még mindíg feláll “mint a cövek“, hogy “vannak szövetségeseink“, s meghírdette a “kisebbséggel is törődni köll” stratégiáját. Hajdú tábornok, az ország legfőbb biztonságTEKnikusa megállapította, hogy “nagy a szélsőjobboldali veszély“. A szoci Molnár Zsolt azt, hogy az Orbánváltás érdekében “összefogásra van szükség” párttársa, Szanyi Tibor pedig arra jött rá, hogy a kétismeretlenes “x+y” egyenlet végeredménye szintén ismeretlen, kivéve, ha ezt a matematikai műveletet ő végzi el!

 Vityu kán tegnap a kőszegi Jurisics-vár udvarán, a “Tranzit – Fesztivál a határon” című rendezvény pódiumbeszélgetésén osztotta a (neki is kevés) észt mintegy másfél órán keresztül. Ennek során sokadjára is megállapította, hogy az elkúrcsysta gazdaságpolitika maga a tökély, az kiigazításra nem szorul sőt, ő maga a “tartás” mellett van. Kijelentette, hogy ugyan tényleg sok konfliktusa van Brüsszellel, de ezek többségét “meg fogjuk nyerni“, mivel “a kétharmad áll, mint a cövek“. Persze lesznek olyanok is, amiket elveszítünk, de ez sem gond, mivel azok (sic!) “be vannak stokizva“(?), ráadásul szerinte “vannak szövetségeseink” (ugyan kik? – egyet azért említhetett volna! – szendam). Egyéb és megszokott orcátlanságain túl azonban még olyan hangrezgés is elhagyta az orra alatti ánuszrózsát, miszerint “…fontosnak tartom, hogy a középosztály ne fogadja el az ország jövőjéről szóló narratívának azt a változatát, amelyben kizárólag a legnehezebb helyzetben lévőkről van szó, mert bár róluk kell a legtöbbet beszélni, de az ország nem csak belőlük áll.“! Lássuk be, ez egy óriási felfedezés egy olyan embertől, aki mindeddig a majoritás elve alapján, a kétharmados többségre hivatkozva törvénykezett és intézkedett! Ugyanis jelenleg, Orbanoabszurdisztánban a többséget azok a bizonyos “legnehezebb helyzetben lévők” képezik (cca. 5 millió!), míg az orbáni narratívában “középosztály”-nak minősítettek pedig az elenyésző kisebbséget (cca. 0,5 millió!). Abszolute megható, hogy most végre(?) hajlandó aktívan is felkarolni egy kisebbséget! … melynek ő maga is tagja, s például úgy, hogy tovább csökkenti a már eddig is roppant alacsony adófizetési kötelezettségüket! (Brávó, Viktor! Csak így tovább … a szakadékba! Az Ország Veled van!)

 Mert azért “vannak még gondok” a kisebbségek megvédelmezésével kapcsolatban, különösen ami az ország legnépesebb etnikai csoportját illeti. Ugyanezen kőszegi rendezvényen ugyanis Hajdú János, az ország elsőszámú biztonságTEKnikusa, az orbáni pretoriánus gárda főigazgató-tábornoka önkritikát is gyakorolva megjegyezte: “meglehetősen erőre kapott a szélsőjobboldal“, melyre szerinte az egyik jó példa az, hogy “a Jobbik bejutott a parlamentbe“, a másik pedig az, hogy “… több más szélsőséges jobboldali szervezet is alakul“. Ámde megnyugtatva a hallgatókat kijelentette: “…ma nincsenek Magyarországon olyan fegyveres csoportok, amelyek olyan problémákat tudnának okozni, amelyekkel kormányok lennének megdönthetők, vagy amelyek emberéleteket követelhetnének“. … Hááát! Ő csak tudja, hiszen az egész Bagázst (Jobbikostól, meg Gárdástól) nem más, mint az ő szeretve féltett Vezére, a “Védendő Személy” hozta létre! S ha bár a náculás már eredményezett pár halálos áldozatot (lásd: az éjszaka és lesből, halált megvető bátorsággal végrehajtott cigánygyerekre-lövöldözéseket!), de azok nem a “VIP”-körből kerültek ki, így Hajdúnak ezekkel a világon semmi dolga! Számításba se köll vennie.

 Közben pedig akciózgatott egy kicsit a sokmilliárdos BM-Pintér is, aki Devecseren “szembekötősdit”, Cegléden pedig “fogócskát” játszatott a jobbsorsra érdemes rendőreivel. Aztán – mert a két kutyakomédia nem volt védhető – kompenzálásként 300 rendőrrel lerohantatta Csókakő települését, mert az infóik alapján ott a betíltott “Gárda” 130 új tagját akarták feleskettetni! … Ami meg is történt: Dunaújvárosban!!! Közben pedig száz, ugyanezen társasághoz tartozó, rohamkéményseprőnek beöltözött IQ-mínuszos primitív barom vonulgatott fel Pesten a Hősök terén! … rendőri védelem alatt! … akik az ellenük tüntető hatvan, agresszív demokratától meg is óvták őket! Kösz, Sanyi!

 Ámde nemcsak a Kormánypárt, hanem a “Legnagyobb Ellenzéki” háza táján is akadtak olyanok, akik rövid időn belül többször is felfedezték a melegvizet, majd ennek alapján vaskosan “megalapozott” srtatégiát is alkottak. Molnár Zsolt, a szocik fővárosi elnöke például felfedezi ugyan a Fidesz önérdekét úgy a választói törvény, mint az egyéni kerületek határainak átrajzolásában, a választási “felíratkozás” eszközével is minél alacsonyabban tartandó részvételi hajlandóságban, még rá is ébred arra, hogy itten csakis egy Összellenzéki Összefogás lehet az egyetlen eszköz az Orbanizmus leváltására, de máris felmenti önmagát és az MSZP-t az ennek hiánya következtében a pártját (is) terhelő felelősség alól annak okán, hogy sajna “… erre a másik demokratikus párt – az “LMP” … a “DK” pedig valamilyen oknál fogva e körből “kifelejtve”! – szendam) – nem hajlandó“, ezért aztán ők majd kénytelenek lesznek “egyedül“,  a “civilekkel” (Milla, 4K, Szolidaritás) karöltve megdönteni a diktatúrát. Erre hajazva írja azt “Szanyi Kapitány” (kinek 2008-tól a Népszavában megjelent “jegyzetei“, meg a különböző orgánumoknak, nyílvánvalóan részegen leadott, “szilista” nyilatkozatai nagyban hozzájárultak a 2010-es Nagy Buktához!), hogy itten az lenne a jó stratégia, ha minden ellenzéki párt és mozgalom simán beállna az MSZP mögé, mert ugye ennek a pártnak a legkiépítettebb a vidéki infrastruktúrája, ráadásul az ő embereik “százakat, ezreket ismernek” a maguk kerületében, róluk tudják a választók, hogy a jelenlegieknél “mégis méltóbbak“, így aztán teljesen értelmetlen egy “talán alkalmas, de ismeretlen közös jelöltet” indítani, akit pedig majd a parlamentben “még kontrollálni sem lehet“! Megjegyzi továbbá, hogy az eddigi tapasztalatai alapján nem igaz az a választási matek, miszerint ha az egyik “x” szavazatot kapott párt jelöltje visszalép az “y” voksot kapott javára, akkor a “Közös Ember” megkapja az “x+y” mennyiségű szavazatot, mert az ilyesmit “nem a pártok, hanem a választók” döntik el (azt is ők döntötték el 2010-ben, hogy elegük van Szanyimolnár pártjából! – nemde?). És ebben még igaza is van, mert eleddig ez (balodalon!) tényleg így működött, ámde most egy TELJESEN MÁS HELYZET van! Most és itt arról van szó, hogy MINDEGY MILYEN ÁRON, DE VISSZA KÖLL ÁLLÍTANI A DEMOKRÁCIÁT, A JOGÁLLAMISÁGOT ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁGOT! Ezzel Juli bácsi és Jancsi néni is tök’ tisztában van, pláne akkor, ha VALAMENNYI ELLENZÉKI MOZGALOMTÓL ezt hallja! És onnantól kezdve, hogy ráébresztik: így lehet picsán rúgni a Felfuvalkodott Hólyagot és annak teljes Felfuvalkodott Bandáját, akkor le fogja szarni, hogy ismeri-e az Ellenzék jelöltjét avagy sem, arra fog szavazni! Ugye, “Kapitány“?

Eközben a “Másik Oldalon” úgy tűnik jóval több az ész és jobban ismerik a sajtát maguk által létrehozott választási matekot! Vona Führer már be is jelentkezett Orbahnführernél egy kis közös mutyizgatásra, persze a “Közös Érdek” (értsd: kettőnké legyen a húsosfazék!) alapján. Amíg tehát a Molnár-Szanyi duó azon mereng, hogy szerintük az Ellenzéken belül az ő pártjuk az “Az Eb“, amely izmosabb lévén “nemi életet élhet“, addig az Orbánvonák alig 1,2 milliónyi szavazattal végleg kirúgják alólunk a demokratikus jogállam sámliját!

Aztán meg nézhetjük majd a fentebb látható, vadonatúj pártlogót!

… és ezt …

… szendamondja!

Don Vittore és Navrapanza

Nem csak az irodalomban vannak “Összeszokott Párok” (pl.: Hacsek és Sajó, avagy Don Quijote és Sanchopanza), de a politikában is. Ilyen páros minálunk, Orbanoabszurdisztánban a teljesen hülye Don Vittore, meg az ő összes idiotizmusát “jogilag” hűséggel kiszolgáló Navrapanza!

Don Quijote ugyan bolond “volt”, de az őszinte idealizmussal átitatott legteljesebb jóindulattal harcolt a nemlétező, de maga elé vizionált “elleséggel”. A Mi Szélmalom-harcosunk azonban mindezt a maga akkut szocio- és pszichopátiája okán teszi, önmagán kívűl útál mindent és mindenkit, s ha nincsenek “óriásoknak” tekinthető szélmalmok, hát majd hazudik magának/nekünk azokat is. Cervantes hőse ugyanúgy álomvilágban élet, mint a Mi Hősünk, csakhogy míg előbbi a vágyai kiéléséhez mindössze egy vedlett bordájú Rosinantét, meg egykissé ütődött szolgát, addig utóbbi egy teljes országot és egy komplett államigazgatási apparátust kapott a Teremtőtől. A mi (Be)Képzelt Kormányfőnk pedig alapost ki is használja ezeket.

 

Kedves Olvasóim! Azt hiszitek, hogy a fenti montázs csak vicc? Azt hiszitek, hogy ezektől az elvetemült gazemberektől nem telik ki az ilyesmi? Hát akkor tévedtek! Nem csak az “idő” és az “emberi ostobaság”, de a paranoia, a cezarománia, meg a szolgalelkű aljasság is végtelen!

 

… és ezt …

 

… szendamondja!

No comment 24.

Előző posztomban arra igyekeztem rávilágítani, hogy a FELFUVALKODOTT HÓLYAGOK (azaz az egyáltalán nem tisztel “politikusaink”) és az általuk kinevezett Felfuvalkodott Hólyagok (állam- és közigazgatási “hivatalnokaink”) miként csináltak “pingpong-labdát” egy egyébként mindenre jogosult, mindössze 14 esztendős, “középsúlyos értelmi fogyatékos” kislányból … meg az ő édesanyjából! Ezen esteből pedig igyekeztem rávilágítani arra, hogy az csak egy a sokból, s mindössze annyi a különbség, hogy ez nyílvánosságra került egy lapszerkesztőség jóvoltából!

Az alábbiakban utánközölt (a nepszava.hu tegnapi kiadásában megjelent) írásnak ugyan első “blikkre” kevés köze lehet az általam leírt és kiposztolt történethez, de ez csupán a látszat. A Népszava újságírója, Stummer Krisztián ugyanis oly’ tökéletesen jellemezte (és karikírozta ki) a FELFUVALKODOTT HÓLYAGOKat, amelyet mindenképpen érdemesnek tartottam a blogomon való megjelenésre, s ezáltal a “Hosszútávú Emlékézezet” számára történő megőrzésére! Hát, olvassuk, s részemről (egyelőre) “no comment“!

“Személyes” honlapok

A honatyák többsége, megrészegülve saját önkezükkel megnövesztett kultuszuktól, hirdeti a tökéletességet és a sikert: minden rendben van, s rendben is lesz, egy igazi magyar “amerikai álom” beteljesült, lényeg a nép, de mindenekelőtt az egyes ember, aki nem más mint ő maga. Legalábbis kormánypárti polgármesterek honlapjait böngészve ez érződik. Ugyan szobrot (még) nem illik állítatni, a világháló lehetőséget ad arra, hogy az elért, és még íródó sikertörténet megkapja méltó jelképét egy elégedetten vigyorgó arckép vonásaiban, amelyeknek néha a monitornyi hely is kevés. Az egyes honlapok egyéb elemeihez képest aránytalanul megnövesztett arcképek, váltakozó fotók ez első emberről, aki kisgyereket, vagy épp egy hálálkodó nyugdíjast ölelget. Az önkormányzat magabiztos és eltökélt főnökéről miközben instruálja a körülötte állókat. A nép atyjáról, aki álruháját a szekrényben hagyva, öltözékének királyi pompájában utcára megy, hogy a forrásnál fojtsa el a kialakult és még tenyésző problémákat. Ismerősnek tűnő képek egy még nem is annyira távoli múltból, bizonyítva azt, hogy a kormánypárt által olyannyira gyűlölet kor főnévi szerkezete még ma is ott kántál a politikai nyelvtanban.

Nem a honlapok konkrét tartalmára vagyunk kíváncsiak, hanem az úgynevezett első benyomásra, a főoldal elhelyezett első élményre, a részletek együttes hatására, mikor a szem még nem az olvasnivalót, a híreket keresi, hanem egy pillanatra megpihen a fotók, a színek, és a lehetséges idézetek együttesén. A fővárosi és a vidéki polgármesterek honlapjai enyhe különbséget mutatnak a saját személy éljenzésének fokozásában, utóbbi esik a legtöbb esetben a túlzás végtelen magasságaiba. E túlzások enyhébb formáját képviseli Vattamány Zsolt Erzsébetváros polgármestere, kinek szelíden mosolygó arca a kerület épületei elé photoshoppolva hirdeti: a város szép. Szép, mert szebbé teszem. Pokorni Zoltán azonban nem tudott mit kezdeni az önkultusz újra ás újra feltörő csábítgatásaival. Oldalára kattintva, hátrahőkölünk a hirtelen felugró arc szuperközelijétől, amely azt sem bánja, hogy homlokának és állának jelentős része képen kívül marad. Sebaj. Helyettesít az egyes részeitől megfosztott fejhez tartozó óriásira kinyújtott név, amely nem engedi feledni kié ez a ragyogó és eltökélt szempár.

Zugló városrész első személye, Papcsák Ferenc nem él gigantikus méretekkel, megelégszik egy át-áttűnő fotómontázs dramaturgiájával: narancssárga esőkabátban az utca emberét instruáló, kisgyermeket átölelő polgármester, s a hívei között céltudatosan magyarázó próféta. E prófétai jelleg Dr. Kovács Ferenctől, Nyíregyháza honatyjától sem áll távol. Bizonyos archetípusok, mint például várandós kismama, családanya, kisgyerek és nyugdíjas csoportjától halkan ellépő “vezető”, aki pontosan ismeri feladatait, céljait és helyét mások között. Lényeg az arányok helyes ismerete. Csak tanulja meg mindenki azt, hogy hol álljon: kissé hátrébb, nem megtörve a méretek (kisebb-nagyobb) helyes festői kompozícióját. Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, akár egy tusfürdő hirdetés elégedett reklámarca, magabiztosan veszi uralma alá a felugró ablak teljes jobb oldalát, míg a szabadon maradt másikat egy Deák Ferenc idézettel tölti ki. Mert megérdemli.

S bár a koncepciónk része nem a tartalom vizsgálata, Szalay Ferenc honlapján nem lehet elkerülni a kissé lejjebb elhelyezett megjegyzést: “hozzászólások kikapcsolva”. Mindezt annak ellenére, hogy a polgármester minden egyes hír, cikk alján felteszi az udvarias kérdést: “Van véleménye a témában? Kérem, ossza meg velem.”. A lehetőség megadva, de inkább ne tessék élni vele. Itt senki másnak ne járjon a szája, csak a haza bölcsének.
Ez van most itt a virtuális haza magaslatain.

“S jutott eszembe számtalan … gondolat”

Egészen elképesztő tartalmú cikket olvastam ma a nepszava.hu oldalán. Ennek kapcsán “…jutott eszembe számtalan“, de egyáltalán nem “szebbnél szebb“, sokkal inkább pejoratívnak minősíthető tartalmú “gondolat” (Bocs, Sándor!).

Feleségemnek és nekem óriási szerencsénk van. Az Isten három gyönyörű, erős, makkegészséges, értelmi képességeik szerint átlag feletti gyermekkel ajándékozott meg minket. Ámde vannak esetek, amikor a Teremtő (vagy ha tetszik: az Anyatermészet) nagyon rossz “vicceket” enged meg magának: fogyatékkal született, azzal élő (avagy lassan haldokló) utódokkal teheli meg a gyermeknevelés azon, egyébként is súlyos, felelősségteljes keresztjét, melyet a szülök a vállukon cipelnek egészen a sírig.

Ismeretségi körünkben két család tartozik ebbe a körbe. Az egyiknek tulajdonképpen “szerencséje” van, mert a kisfiú – aki egyébként értelmes, kommunikatív, szeretetteljes és fürge mint a gyík – “csak” pajzsmirígy problémával született, minek következtében testi fejlettsége messze elmarad kortársaiétól, s elég csak egyszer nem megfelelő enni-innivalót adni neki, hogy hetekig nagyon beteg legyen. A másik famíliának azonban nagyon “kijutott”! A szülők és két lányuk évek óta kénytelenek végig nézni, hogy a most 16 esztendős fiú hogyan épül le testileg és szellemileg szinte hétről-hétre, s hogyan “menetel” (? vánszorog!) a néhány esztendőn belül elkerülhetetlenül bekövetkező Vég felé!

Az eset

Mindez azért jutott az eszembe, mert a Népszava fentebb linkelt cikke egy ilyen család kálváriáját írja le (érdemes és tanulságos elolvasni!). Eszerint az  érintett kislány – aki érvényes TB-jogosultsággal Magyarországon élő magyar állampolgár! –  a múlthónap közepén erős fogfájásra kezdett panaszkodni, s a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ambuláns (azaz sürgősségi) szájsebészeti beavatkozásra van szüksége. Mivel azonban a leányka úgynevezett “középsúlyos értelmi fogyatékos”, a kezelést kizárólag altatásban lehet elvégezni. A területileg illetékes kórház azonban ennek ellenére csupán előjegyezni volt hajlandó, ráadásul 2013. januárjára!

Szegény anyuka, aki érthetően nem bírta tehetetlenül nézni lánya szenvedéseit, végig járta az összes, az egészségügyi ellátásban érintett “bürót”, az OEP-től a GYEMSZI-n át a budapesti Kormányhivatalig, de mindenütt azt tapasztalta, hogy “illetékesség hiányában” egyszerűen lesöpörték magukról a felelősséget. Ugyanígy járt az egészségügyi szakállamtitkárral, Szó(baszó)cska Miklóssal és magával, a “nem-is-tudom-mijafaszér-tartjuk” KÁder Janóval is, akik a felszólamlását simán visszautalták az üggyel foglalkozni nem akaró, fentebb említett hivatalokhoz. Ezek közül azonban volt kettő, amely hajlandónak mutatkozott egy-egy némileg értékelhető állásfoglalásra: a GYEMSZI tájékoztatta, hogy “akut ellátásban nem értelmezhető sem az előjegyzési-, sem a várólista” (mondjuk ezt talán a hülye kórháznak köllött volna megírniuk!), az Országos Tisztiorvosi Hivatal pedig megígérte, hogy “vizsgálatot indít” az ügyben (no, ettől meg majd rögvest elmúlik a leányka fogfájása!).

Nos, az ügyre végül úgy került pont, hogy a Népszava egyik, ezen témát érintő konkrét cikkére (a mai volt a negyedik!) reagálva, egy Németországban élő magyar házaspár felajánlotta anyagi segítségét, melyet az anyuka – némi szabódás után – elfogadott.

“S jutott eszembe …”

… az esettel kapcsolatban, az a bizonyos “számtalan“, de egyáltalán nem “szebbnél szebb gondolat“! Mert van itten egy 14 esztendős kisleány, aki az orbanista egészségügyi (pénzlenyúló) sóhivatal, a GYEMSZI állásfoglalása szerint is olyan sürgősségi ellátásban kellett volna már egy hónappal ezelőtt is részesíteni, melyet nem lehet előjegyzésbe, avagy várólistára tenni. Ennek ellenére a “területileg illetékes” hullagyár ezt mégis megtette! Ámde ezen kisleány, az értelmi fogyatékossága miatt csakis speciális, azaz altatásos szájsebészeti beavatkozást kaphat, amelyre “rendezett biztosítási jogviszonya” okán jogosult, s mint azt az anyának küldött OEP-levél megjegyzi: erre országosan további 14 intézménnyel van a pénztárnak szerződése! Ennek ellenére egyik sem vállata a műtétet (mivel “területileg nem illetékes”).

Ahogyan eszébe nem jutott annak a többszáz, az OEP-pel szerződéses jogviszonyban álló magyar fogorvosnak sem felajánlania a segítségét, akik talán már olvasták a nepszava.hu eddigi három cikkét! Nem jutott eszébe például Orbán családi szájkurkászának sem, aki pedig ugye tavaly egy teljes közmilliárdot kapott a Közösből a tohuvabohus alapítványára a Fővezértől, hogy megalapozza a “Magyarországra irányuló fogtúrizmust“!

Nem, mert ez a kiscsaj nem külföldi, csak egy “honi” és nem túl gazdag (de TB-jogosult!)család leszármazottja, ez pedig ugye (fideszbélelt) maszekéknak nem biznisz! Persze most, hogy van egy “német” aki fizet, gondolom ötven “elitfogorvos/szájsebész” is ugrani fog a dologra! … Hát! … Bocsánat a kifejezésért, de: “Anyátokat, dokikáim!“. Vajon hallottak ezek az egyetemeiken emlegetni egy bizonyos “Hippokrates” nevű pasasról? … Persze az évtizedek óta megnyílvánuló hozzáállást, az ennek alapján szocializálódott “oktatói kar”-t, annak jelenkori munkásságát tekintve (tisztelet a kivételnek!!!), valószínűleg ippeg csak szőrmentén (mondjuk az ESKÜJÜK LETÉTELEKOR?!).

/: Az egyik sokadik szomszédom felesége, aki másfél esztendeje kénytelen chemotherápiára járni, még a nyár elején arról panaszkodott, hogy legutóbb több, mint hat és fél órát volt kénytelen várakozni, mert a kórház “nemzetileg elkötelezett”, tehát fidesznyik főnöke kiadott egy olyan utasítást, miszerint “belföldi beteget naponta 8.00-10.00, illetve 14.00-16.00 között lehet kezelni“. A köztes négy óra ugyanis a “külhoni betegek kezelésére fordítandó!” … mondjak erre valamit?

És még egy gondolat …

… arról, hogy ezen esetek fényében vajh’ miként lehet vélekedni arról az Államról, amelynek vezetése önmagát a “Nemzeti Ügyek Kormányá“-nak hírdeti, s mindezt a “Nemzeti Együttműködés Rendszere” alapján? Vajh’ miként lehet vélekedni egy olyan Államról, amely eredetileg azt hírdette meg, hogy “senkit nem hagyunk az út szélén”, de ezt úgy valósította meg, hogy az általa nemkívánatosnak (“unerwünschte” – álá A.H.!) tekintetteket egyszerűen belerúgdosta az iszapos árokba?! Vajh’ miként lehet vélekedni egy olyan Államról, amely beszáll minden olyan dologba, melyhez semmi köze (pl.: dohánykisker., hulladékszállítás és -deponálás, szenyvíz-szippantás, hulladékfém-kereskedelem, s hogy ki ne felejtesem: hajtóanyag-nagykereskedelem /MOL/), de kivonul az olyasmikből, melyek alapvető feladati lennének: oktatás, kultúra, egészségügy, országos infrastruktúra fejlesztése?! Vajh’ mit lehet gondolni egy olyan Államról, melynek “politikusai”, pártkinevezett “hivatalnokai” mással sem törődnek, mint hogy nekik kiket, illetve őket kinek köll megsüvegelniük, de fogalmuk nincsen arról, hogy hogyan kell a maguknak teremtett Államot és Közigazgatást működtetni?! Vajh’ hogyan vélekedjünk egy olyan Államról, amely egy súlyosan fogyatékos családtag gondozásáért nemegészen 60 ezret utal ki havonta (brutto!), megtíltva az egyéb munkavállalást, havi brutto 47 ezret “kínál” a közmunkásainak, 22.500-at a rászorulóknak, közben pedig két esztendő alatt 1100 milliárdot dobott ki az ablakon csakis azért, hogy az általa kivételezettnek tekintett, cca. 500 ezer fős társadalmi réteget kiemelje a közteherviselés, már Széchenyi gróf által a XIX. században is kívánatosnak tekintett kötelezettségéből? Vajh’ mit gondoljunk egy olyan Államról, mely egy 14 esztendős, fogfájós és értelmifogyatékos kisleányt is “pingpong-labdának” tekint, mert lusta dolgozni?!

*

A németországi magyar házaspár által kisegített, de minden törvény alapján, mindenféle honi eü.-ellátásra jogosult kislány anyukája, amikor elfogadta a jószándék külföldről(!) felé nyújtott karját, megjegyezte még: “Mi lesz, ha egy év múlva újra megfájdul a gyerekem valamelyik foga, ugyanezen kell majd átmennünk?“.

Igen, kedves Szülőtársam! Ugyanezen! Mindaddig, amíg a parazitákat le nem vakarjuk magunkról!

… és ezt …

… szendamondja!

Ünnep, Jobbik módra

Ismerős az a vicc, amikor két végvári vitéz ücsörög a bástya fokán, s az egyik arról panaszkodik, hogy “Nem mén’ mán’ az b..ás!“? Meg van? Igen?! No, akkor ezt az egészet nyugodtan át lehet írni a Jobbikra, meg Farkas Flórira, mert sem náciéknál sem cigányéknál “mén’ mán’…” az se!

Pedig a srácok marhára bekeményítettek az elmúlt hetekben annak érdekében, hogy az uborkaszezon vezető sajtóhírei ne csak az orbáni körlátogatás egyes állomásairól szóljanak. Ugye kezdődött azzal, hogy egy devecseri őstulok rosszul parkolt, s tettlegességig fajuló vitába keveredett az ezt kifogásoló polgártársával. Mivel ez a “polgártárs” történetesen nem a Napon barnult le, Náciék rögtön okot találtak egy magyarvédelmi felvonulásra. A mintegy ezer, kopaszra gyúrt lábasjószágot számláló csorda kordont döntve, beton és kődarabokat hajigálva dúlta végig Devecser utcáit – ennek során egymást is sikerült hál’ Istennek kupán vágniuk, többek között az egyik Karámfőnök Vezérbikát, akit egy súlyos népi tévedés az “országgyűlési képviselő” megtisztelő, de méltatlan címével ruházta fel (Ferenczi Gábor, Jobbik).

Ja, hogy kordont dönteni szabálysértés? Kéremszépen, ők ezt egy bizonyos “Orbán Viktor” nevű embertől tanulták, s azt is tudják, hogy az ezen ügyben eljáró bíró korabeli ítélete szerint ez a tett “oly’ csekély mértékben veszélyes a társadalomra nézve” (különösen törvényhozó-elkövető esetén, ugye bírókám?!), hogy még megrovást sem érdemel. Ja, hogy ilyen felvonulást és így megtartani nem csak visszaélés a gyülekezési joggal, de még netto törvénysértés is? Kéremszépen, ezt ők szintén egy “Orbán Viktor” nevű embertől tanulták, s még azt is, hogy nem köll törődni a szabályokkal, mert “majd jönnek a jogászok és megvédenek, oszt’ jónapot!“. Ja, hogy ezt az egészet a kivezényelt, kétszáz fős rendőri alakulatnak köllött volna megakadályoznia? Kéremszépen, ők ugyanezen “Orbán Viktor” nevű embertől pedig azt tanulták meg, hogy ha rasszista hülyenácik dúló csordáival találkoznak, akkor jobban teszik, ha hátatfordítva az egésznek inkább szabálytalankodó bicikliseket bírságolgatnak, mert egyrészt köll a pénz a matolcsysta-közgépista államkasszának, másrészt meg ha esetleg tennék a dolgukat (mint 2006. őszén), akkor nyomban előugrik az ügyeletes balsay, s egy országgyűlési határozattal arkangyalt fabrikál a huligánból, s bűnözőt a rendfenntartóból! (Ugye, alkotmánybírókám?)

Náciék, felbúzdulva a “Devecseri Dicsőség”-en, néhány nappal később, hasonló indokkal egy másik településre (a neve sajna nem jut az eszembe, de csak kisegít majd valaki!) szerveztek volna egy újabb menetelés, de a siker akkor már elmaradt: alig kéttucatnyi, ökölbe szorított aggyal és csíkos zászlóval felszerelt pacák téblábolt csupán tanácstalanul, tarsolylemezét és nemlétező homloklebenyét símogatva a randiponton, aztán úgy másfél óra múlva el is száligóztak. Óriási volt a lebőgés, a Net Népe simán körberöhögte őket, a Nyilas Pártközpontban meg egymással ordítozott az oberkommando, s azon tanakodtak, hogy a soron következő ceglédi dzsemborira hogyan lehetne kellő számú, csörtetésre és bőgésre hajlandó (h)ősmagyar tulkot összeterelni?!

Bár a tudomány jelenlegi állása szerint az Archeocortex csak az ösztöni vezérlésre alkalmas, és nem a gondolkodásra, ennek ellenére az egyik náci sturmführernek sikerült kicsiholnia magából a Nagy Ötletet. Azt nevezetesen, hogy a pénteki Fradi-Újpest “labdarúgó” mérkőzés lelátóin unatkozó, “nemzeti érzelmű” (azaz: berúgott és balhézni bármikor kész) szurkolóiból lehetne toborozni egy sturmabteilungot, amely kellően nagy létszámú, kellően hangos és kellően agresszív ahhoz, hogy az “Operation Cegléd” a korábbi kudarcot feledtető sikert arasson. A “drukkerek” szíves-örömest fogadták a meghívást (pláne úgy, hogy a közpénzből finanszírozott párt fizette az utazást meg a menázsit!), s szombattól hétfőig állt a bál Cegléden: ők a “sörfeles”, meg a “balhé” mámorában a cigányokat, őket meg a rendőrök kergették napokon át Cegléd utcáin, a sajtó pedig tele volt a jobbikos hírekkel. Sieg Heil! Unser Führer ist Vona!

Ámde a sikernek ára is van ám, s nem is kicsi! A Vonabanda ugyanis a “Cegléd” hadművelettel ellőtte minden puskaporát. A majd’ 72 órán át tartó folyamatos “járőrözés” (meg a piálás) úgy kidöglesztette a “Liebstandarte Vona” hadosztályt, hogy csupán alig pártucatnyi, mozgósítható “hadműveleti tartalék” maradt arra, hogy a Margitszigetre meghírdetett, augusztus 20.-i, Központi Pártünnepség  a tömeges érdeklődés teljes hiánya okán ne fulladjon közröhejbe, a fellépő “művészek” (azaz pártpolitikusok) pedig ne égjenek szénné. Bár a sajtóbecslések 100-150 főre teszik az érdeklődők számát, de ez szerintem a rendezvény teljes időtartamára vonatkozhatott. Az alábbi fotó ugyanis éppen a “Főműsor” idején készült: