Ilyen nincs és mégis van!

Emlékszik még valaki erre a knézyjenős (Isten nyugosztalja!) felkiáltásra, amikor Egerszegi (“Egér”) Krisztina óriásit úszva elsőként csapott rá a medence falára? Nos ezt a kifejezést azóta is az elképzelt, de reálisan nem várt teljesítmény megvalósulására használjuk.

A mai napomat amolyan net- és postmentesnek szántam. Rá sem akartam nézni a bologmra, a mail-fiókomra és az aktualitásokra sem. Időnként a magamfajta blogger is megcsömörlhet, ugye? Aztán persze (mint mindíg) közbe szólt az élet, meg a telefon. Alig egy órával ezelőtt felhívott blogkövető barátom, s számon kérte rajtam a hallgatásomat. “Hajnal óta ott virít a hír a nepszava.hu-n, s te még mindíg nem írtál semmit. Az még talán megszokható, hogy az impotens ‘ellenzék’ minden magaslabdát lecsapatlanul hagy, no de már te is beálltál a sorba?!

No, gondoltam, érdemes lenne rákattintanom az általa megadott linkre. Meg is tettem, elolvastam a cikket, aztán visszahívtam a havert:

– Drága Barátom, én itten azt olvasom, hogy Viktor király, meg a szerviensei idén február végén kimentek Frankfurt am Mainba és a német kereskedelmi és iparkamara rendezvényén számos, jólmenő vállalkozó előtt nagyképűsködtek. Ennek során az egyik kiszármazott és gazdag magyar (Csukás István) 10 milló forintos felajánlást tett a száz legszegényebb honi család kisegítésére, s ebben pont ettől a miniszterelnök-féleségtől kért segítséget, mivel a “jótékonysági szervezetekkel kapcsolatosan rossz tapasztalataik vannak” (megjegyzem: nekem is! – szendam). Persze ezt a Mi Istenkirály-Főkormányzónk úgy engedte el ezt az egészet a füle mellett, ahogyan az a “Nagykönyv“-ben le vagyon írva. De mivel Csukás nem hagyta annyiban a dolgot, hát nagynehezen (májusban) kijelölt egy “miniszterelnöki megbízottat”‘ a méltán közismeretlen Nagy István, Újpest egykori alpolgármestere (jelenleg országgyűlési képviselő) személyében, aki azt a nagyszerű “módosító indítványt” tette Csukásnak, hogy ezt a tízmillát a szegények helyett inkább az újpesti focicsapatnak adja át, persze “ünnepélyes keretek között“. Erre pedig Csukás azt mondta: “Csodálkozásunkat leplezve egy határozott nem volt a válaszunk, s ezzel be is fejeződött rövid beszélgetésünk“. … Eddig értem a dolgot, de mi ebben a hírérték?

 – Hát nem érted?! Ez a Mocskos Disznó a felajánlott tízmillát is inkább a szaros magyar focira fordíttatná, mint a valóban rászorulók közel ötmilliós táborára! Hát miféle ember ez, és miféle az is, aki egy ilyen javaslatot van képe közvetíteni a külhoni felajánló felé?

 – Kedves Barátom! Attól tartok, hogy Te nagyon le vagy maradva a honi események követésében. Szerinted ez a tízmilla “A Hír“? Hát akkor mi az, amikor három-millió embertől úgy zsaroltak ki 3000 milliárd forintot, hogy áz általuk közvetetten megvásárolt, 1300 milliárd forintnyi államkötvényt (tehát az államnak kölcsön adott pénzüket) egyszerűen bezúzatták, s cserébe egy lófasszal felérő, de még azt sem beváltott ígéretet kaptak? Ez szerinted nem “lenyúlás“? De amikor “egységessé, arányossá és igazságossá tették” a személyi jövedelemadózást, s ezzel csakis a havi 300 ezer fölött kereső 15% járt jól (míg a “maradék” pedig marha rosszul), s az ezzel kieső 500 milliárdos állami bevételt a 85% megadóztatásával, a világ egyik legmagasabb (27%) áfájával ellensúlyozták, akkor nem a szegények pénzét lopták el a gazdagok javára? Amikor ez az Alak olyasmiket merészel kijelenteni, hogy szerinte az államnak teljesen ki kell vonulnia a felsőoktatás finanszírozásából, s így kiszorítva a korabeli önmagához hasonló, vidéki (szerinte) “senkiháziakat” a diplomaszerzés lehetőségétől, viszont az úgynevezett “elit” géndegenerált leszármazottjainak szélesre tárja a kaput, az nem lopás a szegényektől? Amikor lerohasztja a vállalkozásokat, s így ellehetetleníti a munkehelyeket, közben pedig ezzel párhuzamosan kilencről három hónapra csökkenti a munkanélküli segélyt, nettó 61 ezerről brutto 47 ezerre csökkenti a közmunkások bérét, 28500-ról 22800-ra a minimális szoc.támot, helyben topiztatja a családi pótlékot, s közben a be sem fizetendő adó mértékéhez köti a családi “adókedvezményt”, akkor ez nem a szegények lenyúlása? Ez nem a “szegények zsírján gazdagok hízlalása”? Amikor a kolontári vörösiszap-katasztrófa károsultjainak magánszemélyek és vállalkozások által összedobott 2 milliárdos alapot simán lenyúlták azzal a szöveggel, hogy e pénzből majd “települést fejlesztenek”, avagy amikor kitalálták, hogy a cégek a focicsapatoknak fizetett adományaikat leírhatják az adójukból, az nem ugyanazon szemétség, amikor ez a “nagyistván” nevezetű miniszterelnöki senkiházi a szegényeknek ajánlott pénzt egy nulla-teljesítményű focicsapathoz irányíttatná át … “ünnepélyes keretek között”?

 – No de ez az egész, ez a teljesen részvétlen, hidegszívű hozzáállás egyszerűen elképesztő!

 – Igen! Ebben teljesen igazad van.

… és ezt …

szendmondta!

Reklámok

Kuka helyett kaja

Több, mint 200 ezer forintott kukázott össze a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) szervezésében egymilliónyi honfitársunk. Ebből két hónapig eszik majd OrbanisztánMintaváros“-ának 118 óvodása.

 Még májusban, amikor mein Vezér postáztatni kezdte sorrendben negyedik “konzultációs” izéjét, a VDSZ felhívással fordult valamennyi címzetthez arra kérve őket, hogy akik úgy gondolják, hogy nem csinálván magukból bohócot Orbán Cirkuszában, illetve nem akarnak biodíszlet lenni Vityu kán Patyomkin-falujában, azok a kuka helyett inkább a szakszervezet postaládájába dobálják be a leveleiket. Székely Tamás, a VDSZ elnöke a nepszava.hu-nak azt mondta (link a “lead”-ben!), kezdeményezésük olyan sikeres volt, hogy a polgárok 10 tonnányi orbánpapírt hoztak be hozzájuk (ez kb. egymillió példányt jelent – szemben a “feladónak” visszajuttatott állítólagos 690 ezerrel!), amelyet bezúzattak s ezért kapott 203 ezer forintot pedig felajánlották az Orbánpártfelelősségteljes, a nép javára történő politizálásá“-nak egyik legjellemzőbb példáját “szemléltető” Esztergomnak. Ebből a pénzből két-három hónapig lehet majd élelmezni az egyik ottani óvoda 118 kis lakóját!

Esztergom

Persze most joggal merülhet föl a kérdés, hogy ugyan miért pont Esztergomot köllött adományban részesíteni, amikor Fideszlandban százszámra lehet olyan önkormányzatot találni, ahol kart-karba öltve jár együtt a mélyszegénység, a kilátástalan nyomor és a település totális csődje? Nos én, e kérdésre adandó választ magában a VDSZ-kezdeményezésben véltem megtalálni. Ennek lényege ugyanis az Ellenállás. Ellenállás annak a látszat- (avagy ha tetszik: kirakat-) kormányzásnak, amelyik itt, országos méretekben már több mint két esztendeje folyik, s melynek lényege: az ország erőforrásainak kizsákmányolása, tartalékainak kifosztása és kizsarolása, múltjának eltulajdonítása, jelenének és jövőjének felélése egy rendkívül szűk társadalmi csoport érdekében. Pontosan ezt tapasztalhatták meg Esztergomban is a “Meggyes Tamás” nevezetű “jobb-konz.” IZÉKE évtizedes uralkodása alatt!

Forrás: MTI
Nem hiszem, hogy lenne olyan, nyitott szemmel járó ember ebben az országban, aki ne ismerné az Esztergom-sagát! Ez a … Nanemondjaksemmit Ember(?) tíz esztendő alatt összekapirgált szeretett városának 26 milliárd forintnyi adósságot. Ebből építtetett például egy üzemeltethetetlen “élményfürdőt”, egy félbemaradt és málladozó parkolóházat, tokától bokáig áztatta önmagát és haverjait a közpénzben, kistaffíroztatta a saját szerény hajlékát, s annak környékét (bele fért még egy kis megbírságolt tókotrás is – naná: a város fizette! … a bírságot is!), közös önkormányzati céget alapíttatott a méltán elhíresült UD ZRt.-vel amellyel aztán a saját alkalmazottjai (meg az ellenzéke) után nyomoztatott, illetve tömködött még egy kis pénzt a Vezér kedvenc bayerzsótijába, meg Tőkés Laci expüspökbe is. Utóbbit a “lelki rokonság”  is diktálhatta neki, hiszen Meggyes a Puncipüspökhöz hasonlóan csalta, verte, terrorizálta válófélben lévő feleségét.
 
Nos ez az Alak mindezek után  – ahelyett, hogy a tíz esztendő alatt kiérdemelt tíz esztendejét töltené valamelyik állami (rácsos) intézményben –  önmagával elégedetten, “A Don” kegyében sütkérezve ücsörög az Országgyűlésben, illetve az esztergomi önkormányzatban is, minden létező módon megakadályozva azt, hogy városa kimászhasson az általa ásott veremből! Főnöke pedig  – még a látszatra sem adva – nemcsak hagyja az ő fidesznyikének, meg a helyi meggyesnyikeknek a tombolását, de még rá is tesz egy lapáttal: az orbánállam által nagykegyesen átvett önkormányzati intézmények üzemeltetési díja fejében nemrég 1,1 milliárdot inkasszóztatott az egyébként is (fideszáltal) nagy szarban lévő Esztergom államkincstári számlájáról: “Há’ teccetek vóna okosabban szavazni!“.
 
És tényleg okosbban köllött volna szavazni! Mert azt még valahogy megértem, hogy a “teleatökömvele” Meggyesből 2010 tavaszán országgyűlési képviselőt csináltak (hiszen ugye “Csak a Fidesz!“). Még azt is (pláne!), hogy ugyanezen év őszén valódi kétharmaddal picsázták ki a “Soha-oda-nem-való” pasingert a polgármesteri székből. De azt már fel nem foghatom, hogy ugyanezen Kétharmad hogy az ördögbe választhatta be a helyi képviselő-testületbe pont azt a Meggyest, meg pont azt a meggyesista Fideszt, akiket eredetileg kirúgni akart, s mindezeket ráadásul kétharmados többségbe?! (Ennyire azért nem köllene “csak”-nak lennie a Fidesznek!) Most meg ugye itt a “rókafogta-csukafogta-róka” teljes működésképtelenségének eklatáns példája! Hát az ember esze megáll, s csak ácsorog!
 
Einsteinnek már megint igaza lett!
 
… és ezt …
 
szendamondja!

A Vezérért a síron is túl!(?)

És akkor a pasas – miután Vityu kán az összes magyar diplomata előtt bejelentette, hogy le van szarva az EU, meg az USA, meg midenki, aki nem éri fel (a hozzá hasonlóan beteg) ésszel azt a Nagyszerűséget, amit ippeg ő, meg a “Jobbkeze” művel ezzel a “mintának” szánt, de azért nálánál (talán) jobbat is megérdemlő országgal –  felállt és beszélni kezdett.

Az egykori “privatizációs kormánybiztos, aki majd’ napra pontosan akkor lépett be a Korabeli Állampártba, amikor a Jelenlegi Állampárt megalakult. Az, aki mindezek ellenére nem csak az Antall-, hanem mindkét Viktoriánus Kormányban is külügyi főlótuszkaktusz lehetett. Az, aki a híres amerikai “Baker & McKenzie” ügyvédi vállalkozás magyarországi üzlettársa volt, s ezen minőségében a saját villájában hozta össze “konzultálni” a leendő kormányfőt a volt sukorói beruházókkal. Az, aki egyesek teljesen téves véleménye szerint “egy úriember“, a semmiféle (jogászi) szakmai szempontból hozzá nem hasonlítható Kenyéradó Gazdájának tercelve, volt orcája kijelenteni azt, hogy a magyar diplomáciai képviseletek munkatársainak legfőbb feladata a Vezér védhetetlenül szagos seggéből áradó “illat”, illetve a Vezér hülyeségeinek megmagyarázása, megvédése. Ennek során meg is dícsérte (sőt,  követendő példáknak állította be) azt a három, “sajtólevelező-szakon lepéhádézott” nagykövetet (Washington, Bécs és Berlin), akik voltak képesek arra, hogy a mértékadó külhoni lapokban megjelent Vezérbírálatokra (mint blaszfémiákra) úgy önmagukat, mint az őket delegáló kormányt, meg úgy általában az egész országot lejárató “olvasói levelek“-kel reagáljanak.

Nos, az a helyzet, hogy én tegnap találtam a neten egy nagyon kemény Orbán-bírálatot! Néhány perc az egész (csak hang!), érdemes rákattintani – felszerelkezve pártucat papírzsebkendővel, a röhögés miatt kicsordult könnyek felitatása végett!

Szóval kedves Martonyi “külügyminiszter” “úr”! Arra lennék én nagyon kíváncsi, hogy ezen kritikával szemben ugyan melyik nagykövetének, avagy konzuljának köllene aktívan tiltakoznia? Ugyan melyik nemzetközileg elismert lapban köllene “olvasói levelet” írniuk? Géza ugyanis (sajnos) már halott, s ma csupán az Odafenti Kocsmákban és Kabarékban szórakoztathatja egykori pályatársait az Önhöz, meg a maga Főnökéhez hasonló, felfuvalkodott barmok kikarikírozásával!

Van Orbanisztánnak mennyországi nagykövete, avagy Sokadik Benedeknél fogja az ottani magyar “diplomata” kezdeményezni Hofi (Hoffmann) Géza utólagos kiátkozását? Mert még ez is kitelik maguktól, miniszer “úr”!

… és ezt …

szendamondja!


Szárnyaló képzelet – szarnyaló valóság

Tegnap délután újabb bizonyítékát kaptam annak, mennyire igaz a blogom mottójául szolgáló (csonkán idézett) einsteini bonmot. Ma meg arról, hogy azt ki köllene egészíteni a “pofátlanság“-gal is!

Történt egyszer, úgy bő két esztendővel ezelőtt, hogy egy bizonyos “Orbán Viktor” nevű egyén tokkal-vonóval, mindenféle fullextrával felszerelt Magánhomokozót (akkor még “Magyar Köztársaság“) kapott ajándékba mintegy 2,7 milliónyi honfitársától … a sajnálatos módon bezárt OPNI holtig tartó “hotel-” és “pszicho-wellness-” szolgáltatásai helyett (lásd: a magyar nép történelmileg bizonyított bölcsessége!). Ezt ő egyebek mellett azzal hálálta meg (ugyanezeknek, s mindenki másnak is), hogy “jobbkezének” nevezte ki a “Matolcsy György” néven mintegy hat évtizede Isten magyar ege alatt létező pasast, aki így, a köznép (meg a szakma) számára teljesen ismeretlen érdemei okán, szintén ajándékba kapta egy komplett ország gazdaság- és pénzügypolitikájának irányítási jogát, s hogy eközben azért ne csak  unatkozzon, “Nemzetgadasági Minisztérium” néven egy saját, takarítónővel és államtitkárral teljes mértékben felszerelt Játszóházat is berendeztek a számára. Ő pedig ezt azzal hálálta meg, hogy bő 27 hónap kemény és kitartó munkájával elébb “visszarántotta” az országot “a gazdasági és pénzügyi csőd szakadékának széléről” (pedig már éppen kimászott volna!), majd annak lakosait a “recesszió” és az “infláció“, azaz a gazdasági-pénzügyi szabadesés gyönyöreiben is részesítette.

A rossznyelvek szerint az ország élén álló, önmaga nagyszerűségének tudatától majd’ szétdurranó “Führer und Kanzler” csakis azért csinált főközgazdászt ebből a ránézvést is “széleslátókörű”, de (joggal) fel nem ismert szakzseniből, hogy míg mindenki ezen alak irgalmatlan ostobaságai fölött lamentál és szörnyülködik, addig vitéz Alcsúti Homályos, továbbá Barátai és Üzletfelei vígan úszkálhassanak a közpénzzel töltött medencében. Ebben lehet is valami, hiszen egyrészt ezen, egyáltalán nem EU-szabványos “medencének” eszméletlenül nagy a “vízvesztesége” – tehát abban nem “elszivárgás“-ról, hanem “pénzmagömlés“-ről van szó! – , másrészt úgy tűnik, hogy ezen “pool“-on belüli dévajkodást már a Főszakzseni is megirígyelte. Mivel azonban neki ugye “széles” a látóköre, ő már egy komplett “Kárpát-medencé“-ben szeretne “együttműködni” az abban így-úgy pancsikoló/dagonyázó népekkel. Mindezt pedig úgy, hogy elképzelése szerint Magyarország, pontosabban ő, mégpontosabban pedig “Ő” (no, ki lehet az?!) lenne az “úszómester“.

Én most különösebben nem szeretnék foglalkozni azzal a “dolgozattal”, melyet a “Matolcsy Játszóháza“, azaz az NGM tett közzé tegnap délután. Aki akarja, van (még) az ilyesmihez elegendő türelme és az (“montipitonos”) abszurdhumor iránti érzéke, az elovashatja az index.hu beszámolóját, de akár a teljes anyagot is (utóbbit csakis Daedalon kézügynél tartása esetén ajánlom!). Még azzal sem foglalkoznék nagyon, hogy e netto-elmebajos “terv” elnevezésével (Wekerle), sikerült ismét meggyalázni a magyar történelem egyik jeles személyiségét (Széchenyi gróf után!). Sőt, még azzal sem, hogy e soha meg nem valósuló, papírtigris-terv végrehajtásával már miniszteri biztost is megbíztak Radeczky (jé! – egy labanc!) Jenő, a Fejér (jé! – minő véletlen!) Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökének “személyében”. Sokkal inkább az érdekelne, mert ezzel a “Wekerle-terv” 25 oldalának egyikén sem lehet találkozni, hogy ugyan miként akarja rávenni Orbánmatolcsy arra a Kárpát-medence népeit, hogy a Felkapaszkodott Alcsúti fővezérségének, meg Terpesz Sam fősámánságának vezérlete alatt, illetve a “magyar szupremácia” elismerése mellett, a honihoz hasonlóan ázsiai bérekkel fizetve és ázsiai jogokkal felruházva állítsa saját munkavállalóit “a magyar gazdasági növekedés érdekeinek” szolgálatába?! Egészen pontosan: ugyan mi késztetné arra egy, mondjuk szlovákiai munkavállalót, hogy  kínai kollégájához hasonlatosan heti 60 órán át, 0,25$ órabérét húzza az igát csakis azért, hogy Magyarországon az Orbánsimicskademjáncsányik még gazdagabbak legyenek? Ja, hogy erről Matolcsy szerint megalapozott tanulmányok léteznek? Hát igen, például ez itten! … Szegény Gyurci! Szar lehet egyedül lenni egy fel nem ismert (és kellően nem kezelt) zseinalitással!

 Miközben Matolcsy még csak keresi, a Kárpát-medencén belüli, de határokon átnyúló együttműködés lehetőségeit, addig ezt idehaza az ország legjelentősebb és legkiemelkedőbb EP-képviselője, Deutsch (Fürelise) Tompyka már meg is találta, ráadásul többségében határainkon belüli önkormányzatokkal. Tette ezt úgy, hogy létrehozott egy “Hét HatárHatáron Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpát Medencében elnevezésű egyesületet, melynek elnöke meglepő módon ő maga. Ennek számos önkormányzat a tagja, így például a budapesti is, így nem csoda, ha személyesen Tarlós Pémester a társelnök. Nos, ez a “köz(gép?)hasznú” egyesület a tavalyi beszámolója szerint 6,3 milliós tagdíj-bevétel mellett (ebből 2 milla volt Budapest befizetése) 12 milliós állami támogatást is kapott … amelyből 3,2 millát a faszsetuggya mire költött. No ez a Dajcsos Közhasznú a nepszava.hu tudósítása szerint pályázatfigyelési és -értesítési szerződést kötött Erzsébetváros önkormányzatával, egy “kölökihordásnyi” (9 hó) időre, összesen bő 2 milláért. No, azt még pontosan nem sikerült kideríteni, hogy mégis mijafaszt is köll csinálnia(?) a havi 233 ezerért Deutschnak a nem is egyesületi tag önkormányzat részére (“Vattamány“, fidesznyik polgármester ősmagyarságát bizonytandó remélem hamarost átkeresztelkedik “Nemezmény“-nyé!), de ez nem is lényeges. Az már azonban sokkal inkább, hogy Tompy, csak hogy közpénzhez juthasson, már mindenféle szarnyalásra is képes. Emlékezetes eset volt, hogy a Népszaporulat Avatott Bajnoka, a “magot” önzetlenül bármiféle “termőtaljba” bármikor elhinteni hajlandó Szépfiú egyszer már megbukott azon, hogy csak azért jelentkezett be hódmezővásárhelyi lakosnak, hogy a Budapestig tartó útra is elszámolhasson 5-10 eurónyi plusztérítést!

Ez tehát a “Nemzeti Együttműködés Rendszere“: Matolcsy “szárnyal” és ír, Deutsch “szarnyal” és számláz. Brávó, gratulálok! … azoknak, akik szerint ez így még mindíg “rendben van”! Nekik majd elküldjük a Mi számlánkat!

… és ezt …

szendamondja!


Kutyahűség vs. lelkiismeret

Egy idős, természetgyógyász barátom szerint mindenkinek van lelkiismerete, még a legelvetemültebbeknek is. Utóbbi mértéke egyenesen arányos azzal, mennyire nyomja el magában valaki a “Belső Hang“-ot, s minél inkább ezt teszi, annál hamarabb és annál súlyosabb betegségre számíthat.

Mindez onnan jutott az eszembe, hogy a 168ora.hu tegnap este közzé tett egy interjúrészletet, melyben dr. Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság volt tanácsvezető bírája, a “túlkoros” ítészek kényszer-nyugdíjaztatásának ügyéről beszél. A “kiorbanizált” bírónő nem csak arról a jogi nonszenszről mondja el lesújtó véleményét, hogy egy hatályos alkotmánybírói döntést úgy az államfő, mint a miniszterelnök nem átall nyíltan negligálni, de azokról a magas beosztású személyekről is, akik esküjüket és az alapvető jogelveket semmibe véve, hajlandóak tevőlegesen is kiszolgálni ezt az abszurd szisztémát. Ezek körébe sorolja az Országos Bírói Hivatal pártkinevezett elnökét (Szájerné, Handó Tünde) sőt, az AB tagjait is!

Dr. Sándor Zsuzsa szerint ugyanis úgy az AB, mint az OBH elnöke ezt az egész ügyet nem jogi, hanem politikai kérdésként kezelték/kezelik. Amikor ugyanis az érintett bírák az AB-döntés alapján felszólították Áder Jánost, hogy “tegye a dolgát és vonja vissza a felmentéseket“, Handó Tündét pedig arra, hogy mint illetékes, gondoskodjon az eredeti állapot visszaállításáról, akkor úgy az államfő, mint Handó  “jogi nonszenszről” kezdett beszélni, s éppen a megsemmisített törvényre (is) hivatkozva(!) tagadta meg az intézkedést. Ezt pedig azért tehették, mert az ügyet szintén politikaiként kezelő Alkotmánybíróság ugyan korrekt döntést hozott a visszamenőleges megsemmisítéssel, de határozatába bele írta azt is, hogy “…a döntés nem érinti a bírák munkaviszonyát“. Ez ugyan nem lett volna kötelessége, de mivel megtette “…ötletet adott a köztársasági elnöknek, hogy ne kelljen azonnal visszaállítania az eredeti állapotot. Különös tekintettel arra, hogy azóta sem történt semmi, pedig Orbán Viktor kijelentette, hogy egy hét alatt megoldják a nyugdíjfeladványt.“. Ez pedig nem más, mint hogy az AB politikai alapon jogi kibúvót adott az alkotmánysértő hatalomnak ahhoz, hogy továbbra is fenntarthassa a megsemmisített jogszabály teremtette állapotot, s megszabadulhasson azon bíráktól, akik számára nemkívánatosak. Utóbbi dr. Sándor szerint abban is tetten érhető, hogy az “…Alkotmánybíróság gondosan ügyelt arra, hogy június 30. után döntsön, amikor a bírák nagy részének felmentése életbe lépett“, ez pedig kísértetiesen hasonlít ahhoz a módszerhez, amikor az AB a közhivatalnokok indoklás nélküli elbocsájtására vonatkozó törvényt “elmeszelte” ugyan, de az ítéletének hatályba lépését két hónappal későbbre tette azaz, lehetőséget biztosított arra, hogy a hatalom egy alkotmányellenes szabályt alkalmas ideig még azért “használhasson”.

Rendkívül szomorú az a kép, amely ezen interjúrészletből elénk tárul. Vajon kiktől és mit tanulhattak “alma mater”-eikben ezek az elvileg jogvégzett, magasan kvalifikált emberek? Vajon miféle történelmi (és jogtörténeti) műveltségük lehet, ha annyit nem tudnak: minden diktatúra legelébb a jogbizonytalanság, tehát az önkény bármikori alkalmazásának lehetővé tételével kezdi? Hogy annyit nem tudnak: ez az önkény – ha már meg van rá a lehetőség – bármikor és bárkivel szemben alkalmazható, így akár azok ellen is, akik azt létre hozni segédkeztek? Amikor a riporter idézi (az egyébként tokától bokáig fideszes és orbanista) dr. Makai Lajos, a Magyar Bírói Egyesület elnökének azon kijelentését, miszerint a szervezet azért nem kelt a jogtalanul kirúgandó bírák védelmére, mert “… az csupán az állomány 10 százalékát érinti“, nekik pedig a többiekkel is törődniük kell (meg egyébként is, “az államnak joga van megállapítani a nyugdíjkorhatárt“), dr. Sándor Zsuzsa megjegyzi:

… amikor a kormány egy önkényes, súlyosan diszkriminatív és semmivel sem indokolható döntéssel gyakorlatilag lefejezi a bíróságokat, akkor elfogadhatatlan aránypárokat felállítani. Ilyenkor erőteljes ellenállásra van szükség. Sokkal többre, mint elismerni az állam jogát a nyugdíjkorhatár megállapításához. Akik most nem álltak ki egységesen a kirúgottak mellett, nem érzékelik, hogy ugyanez bármikor megtörténhet velük is.

Vajon milyen mély lehet az a “pince”, ahová ezek az emberek eldugták a lelkiismeretüket, s ez az elfojtás vajon mikor és milyen súlyos betegséget fog okozni nekik (lásd: természetgyógyász barátom meglátását a “lead“-ben!)? Vajon mit fognak ezek az emberek majd mondani, hogyan fognak az ő segítségükkel jogaiktól megfosztott polgártársaik, kollégáik szemébe nézni azután, hogy a történelem által sokszorosan bizonyított törvényszerűség szerint mindent elsöprő lórúgásban részesül az a segg, melyet ők nyelvükkel igyekeztek ragyogófényesen tartani? Netán azzal a közismert szöveggel fognak védekezni, hogy “Nem volt más választásom, ki voltam szolgáltatva és csak parancsra cselekedtem!“?

Egy régi “rendszervicc” azt szemléltette, hogyan változott a jugoszláv diktátor, Josip Broz “Tito” megítélése a moszkvai “kommunista” birodalmároknál: “Először ‘kutyulimutyuli’, aztán ‘láncoskutya’, végül pedig ‘ebtárs’!“.

Diktatúrákban bármelyik “kutyulimutyuli”-ból, avagy “ebtársból” lehet huszonnégy órán belül “láncoskutya”! Ugye, viktoriánus bírókáim?!

… és ezt …

szendamondja!


“Felfedezők” és “Stratégák”

Ez a hétvége a “felfedezők” és a “stratégák“-é volt. Ocsmány Vitéz például felfedezte, hogy a Kétharmadnak még mindíg felállmint a cövek“, hogy “vannak szövetségeseink“, s meghírdette a “kisebbséggel is törődni köll” stratégiáját. Hajdú tábornok, az ország legfőbb biztonságTEKnikusa megállapította, hogy “nagy a szélsőjobboldali veszély“. A szoci Molnár Zsolt azt, hogy az Orbánváltás érdekében “összefogásra van szükség” párttársa, Szanyi Tibor pedig arra jött rá, hogy a kétismeretlenes “x+y” egyenlet végeredménye szintén ismeretlen, kivéve, ha ezt a matematikai műveletet ő végzi el!

 Vityu kán tegnap a kőszegi Jurisics-vár udvarán, a “Tranzit – Fesztivál a határon” című rendezvény pódiumbeszélgetésén osztotta a (neki is kevés) észt mintegy másfél órán keresztül. Ennek során sokadjára is megállapította, hogy az elkúrcsysta gazdaságpolitika maga a tökély, az kiigazításra nem szorul sőt, ő maga a “tartás” mellett van. Kijelentette, hogy ugyan tényleg sok konfliktusa van Brüsszellel, de ezek többségét “meg fogjuk nyerni“, mivel “a kétharmad áll, mint a cövek“. Persze lesznek olyanok is, amiket elveszítünk, de ez sem gond, mivel azok (sic!) “be vannak stokizva“(?), ráadásul szerinte “vannak szövetségeseink” (ugyan kik? – egyet azért említhetett volna! – szendam). Egyéb és megszokott orcátlanságain túl azonban még olyan hangrezgés is elhagyta az orra alatti ánuszrózsát, miszerint “…fontosnak tartom, hogy a középosztály ne fogadja el az ország jövőjéről szóló narratívának azt a változatát, amelyben kizárólag a legnehezebb helyzetben lévőkről van szó, mert bár róluk kell a legtöbbet beszélni, de az ország nem csak belőlük áll.“! Lássuk be, ez egy óriási felfedezés egy olyan embertől, aki mindeddig a majoritás elve alapján, a kétharmados többségre hivatkozva törvénykezett és intézkedett! Ugyanis jelenleg, Orbanoabszurdisztánban a többséget azok a bizonyos “legnehezebb helyzetben lévők” képezik (cca. 5 millió!), míg az orbáni narratívában “középosztály”-nak minősítettek pedig az elenyésző kisebbséget (cca. 0,5 millió!). Abszolute megható, hogy most végre(?) hajlandó aktívan is felkarolni egy kisebbséget! … melynek ő maga is tagja, s például úgy, hogy tovább csökkenti a már eddig is roppant alacsony adófizetési kötelezettségüket! (Brávó, Viktor! Csak így tovább … a szakadékba! Az Ország Veled van!)

 Mert azért “vannak még gondok” a kisebbségek megvédelmezésével kapcsolatban, különösen ami az ország legnépesebb etnikai csoportját illeti. Ugyanezen kőszegi rendezvényen ugyanis Hajdú János, az ország elsőszámú biztonságTEKnikusa, az orbáni pretoriánus gárda főigazgató-tábornoka önkritikát is gyakorolva megjegyezte: “meglehetősen erőre kapott a szélsőjobboldal“, melyre szerinte az egyik jó példa az, hogy “a Jobbik bejutott a parlamentbe“, a másik pedig az, hogy “… több más szélsőséges jobboldali szervezet is alakul“. Ámde megnyugtatva a hallgatókat kijelentette: “…ma nincsenek Magyarországon olyan fegyveres csoportok, amelyek olyan problémákat tudnának okozni, amelyekkel kormányok lennének megdönthetők, vagy amelyek emberéleteket követelhetnének“. … Hááát! Ő csak tudja, hiszen az egész Bagázst (Jobbikostól, meg Gárdástól) nem más, mint az ő szeretve féltett Vezére, a “Védendő Személy” hozta létre! S ha bár a náculás már eredményezett pár halálos áldozatot (lásd: az éjszaka és lesből, halált megvető bátorsággal végrehajtott cigánygyerekre-lövöldözéseket!), de azok nem a “VIP”-körből kerültek ki, így Hajdúnak ezekkel a világon semmi dolga! Számításba se köll vennie.

 Közben pedig akciózgatott egy kicsit a sokmilliárdos BM-Pintér is, aki Devecseren “szembekötősdit”, Cegléden pedig “fogócskát” játszatott a jobbsorsra érdemes rendőreivel. Aztán – mert a két kutyakomédia nem volt védhető – kompenzálásként 300 rendőrrel lerohantatta Csókakő települését, mert az infóik alapján ott a betíltott “Gárda” 130 új tagját akarták feleskettetni! … Ami meg is történt: Dunaújvárosban!!! Közben pedig száz, ugyanezen társasághoz tartozó, rohamkéményseprőnek beöltözött IQ-mínuszos primitív barom vonulgatott fel Pesten a Hősök terén! … rendőri védelem alatt! … akik az ellenük tüntető hatvan, agresszív demokratától meg is óvták őket! Kösz, Sanyi!

 Ámde nemcsak a Kormánypárt, hanem a “Legnagyobb Ellenzéki” háza táján is akadtak olyanok, akik rövid időn belül többször is felfedezték a melegvizet, majd ennek alapján vaskosan “megalapozott” srtatégiát is alkottak. Molnár Zsolt, a szocik fővárosi elnöke például felfedezi ugyan a Fidesz önérdekét úgy a választói törvény, mint az egyéni kerületek határainak átrajzolásában, a választási “felíratkozás” eszközével is minél alacsonyabban tartandó részvételi hajlandóságban, még rá is ébred arra, hogy itten csakis egy Összellenzéki Összefogás lehet az egyetlen eszköz az Orbanizmus leváltására, de máris felmenti önmagát és az MSZP-t az ennek hiánya következtében a pártját (is) terhelő felelősség alól annak okán, hogy sajna “… erre a másik demokratikus párt – az “LMP” … a “DK” pedig valamilyen oknál fogva e körből “kifelejtve”! – szendam) – nem hajlandó“, ezért aztán ők majd kénytelenek lesznek “egyedül“,  a “civilekkel” (Milla, 4K, Szolidaritás) karöltve megdönteni a diktatúrát. Erre hajazva írja aztSzanyi Kapitány” (kinek 2008-tól a Népszavában megjelent “jegyzetei“, meg a különböző orgánumoknak, nyílvánvalóan részegen leadott, “szilista” nyilatkozatai nagyban hozzájárultak a 2010-es Nagy Buktához!), hogy itten az lenne a jó stratégia, ha minden ellenzéki párt és mozgalom simán beállna az MSZP mögé, mert ugye ennek a pártnak a legkiépítettebb a vidéki infrastruktúrája, ráadásul az ő embereik “százakat, ezreket ismernek” a maguk kerületében, róluk tudják a választók, hogy a jelenlegieknél “mégis méltóbbak“, így aztán teljesen értelmetlen egy “talán alkalmas, de ismeretlen közös jelöltet” indítani, akit pedig majd a parlamentben “még kontrollálni sem lehet“! Megjegyzi továbbá, hogy az eddigi tapasztalatai alapján nem igaz az a választási matek, miszerint ha az egyik “x” szavazatot kapott párt jelöltje visszalép az “y” voksot kapott javára, akkor a “Közös Ember” megkapja az “x+y” mennyiségű szavazatot, mert az ilyesmit “nem a pártok, hanem a választók” döntik el (azt is ők döntötték el 2010-ben, hogy elegük van Szanyimolnár pártjából! – nemde?). És ebben még igaza is van, mert eleddig ez (balodalon!) tényleg így működött, ámde most egy TELJESEN MÁS HELYZET van! Most és itt arról van szó, hogy MINDEGY MILYEN ÁRON, DE VISSZA KÖLL ÁLLÍTANI A DEMOKRÁCIÁT, A JOGÁLLAMISÁGOT ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁGOT! Ezzel Juli bácsi és Jancsi néni is tök’ tisztában van, pláne akkor, ha VALAMENNYI ELLENZÉKI MOZGALOMTÓL ezt hallja! És onnantól kezdve, hogy ráébresztik: így lehet picsán rúgni a Felfuvalkodott Hólyagot és annak teljes Felfuvalkodott Bandáját, akkor le fogja szarni, hogy ismeri-e az Ellenzék jelöltjét avagy sem, arra fog szavazni! Ugye, “Kapitány“?

Eközben a “Másik Oldalon” úgy tűnik jóval több az ész és jobban ismerik a sajtát maguk által létrehozott választási matekot! Vona Führer már be is jelentkezett Orbahnführernél egy kis közös mutyizgatásra, persze a “Közös Érdek” (értsd: kettőnké legyen a húsosfazék!) alapján. Amíg tehát a Molnár-Szanyi duó azon mereng, hogy szerintük az Ellenzéken belül az ő pártjuk az “Az Eb“, amely izmosabb lévén “nemi életet élhet“, addig az Orbánvonák alig 1,2 milliónyi szavazattal végleg kirúgják alólunk a demokratikus jogállam sámliját!

Aztán meg nézhetjük majd a fentebb látható, vadonatúj pártlogót!

… és ezt …

szendamondja!


Don Vittore és Navrapanza

Nem csak az irodalomban vannak “Összeszokott Párok” (pl.: Hacsek és Sajó, avagy Don Quijote és Sanchopanza), de a politikában is. Ilyen páros minálunk, Orbanoabszurdisztánban a teljesen hülye Don Vittore, meg az ő összes idiotizmusát “jogilag” hűséggel kiszolgáló Navrapanza!

Don Quijote ugyan bolond “volt”, de az őszinte idealizmussal átitatott legteljesebb jóindulattal harcolt a nemlétező, de maga elé vizionált “elleséggel”. A Mi Szélmalom-harcosunk azonban mindezt a maga akkut szocio- és pszichopátiája okán teszi, önmagán kívűl útál mindent és mindenkit, s ha nincsenek “óriásoknak” tekinthető szélmalmok, hát majd hazudik magának/nekünk azokat is. Cervantes hőse ugyanúgy álomvilágban élet, mint a Mi Hősünk, csakhogy míg előbbi a vágyai kiéléséhez mindössze egy vedlett bordájú Rosinantét, meg egykissé ütődött szolgát, addig utóbbi egy teljes országot és egy komplett államigazgatási apparátust kapott a Teremtőtől. A mi (Be)Képzelt Kormányfőnk pedig alapost ki is használja ezeket.

 

 Az Ország Betege tegnap például tapasztalt diplomatának, illetve nagykaliberű külügyi stratégának képzelte magát. A magyar diplomáciai misszióvezetők szokásos, éves értekezletének nyitónapján elmodott beszédében azonban csupán annyi volt a “külpol.”, mint “Mackó sajt”-ban a brummogás. Ahogyan azt a volt magyar EU-biztos és külügyminiszter, Balázs Péter megjegyezte: “A miniszterelnök ‘fordítva tartja a térképet’, és vak hitet követel meg a diplomatáktól, akiknek kötelező azt hinni, hogy a dolgok valóban fordítva vannak. Az éves misszióvezetői értekezleten a kormányfők általában rögzítik a kormányzati irányvonalat, majd felvázolják a külpolitikai lépéseket, prioritásokat, ám ebben az esetben Orbán csupán előbbinek tett eleget, míg amit az utóbbinak szánt, az külpolitikának eléggé sovány. A legszembeötlőbb az volt, hogy a miniszterelnök  megszületett a sokadik, e hétre szánt EU-ellenes kormányfői üzenet, és még örülhetünk, hogy Orbán az unión kívül másba – például a szomszédos országokba – nemigen kötött bele.

A Félbevágott Törpenapoleon ugyanis szokása szerint, már megint össze-vissza hadovált. Legelébb is alaposan vállon veregette önmagát azzal, hogy a “hüjje unijó”-hoz képest az ő Magyarországa milyen faszányosan kezelte a gazdasági válságot (csak azok az ennek ellentmondó statisztikai adatok ne lennének! – szendam), aztán még megjegyezte azt is, hogy “az euroövezet válsága tartós lesz“, melynek kezelését a jelen körülmények között a “demokrácia modellje nem könnyíti meg“. Aztán brekegett még olyanokat is, hogy ma már nem cselekedhetünk úgy, hogy elébb “megvárjuk, mit mondanak a németek“, mert  “ezt a mankót a történelem kirúgta a hónunk alól, most már nekünk kell utat törnünk magunknak“. …

 
Nem idézgetnék tovább, mert ezeket a dumákat már mindenki únásig ismerheti, s csupán a szokásost állapíthatja meg: “Őrült beszéd, de van benne rendszer!“. Az azonban mindenképpen szóra érdemes, hogy ezt az ostoba hablatyolást úgy hallgatta végig a 104 magyar diplomáciai misszó különböző rendű, s rangú vezetője, hogy nem akadt közöttük egy sem, aki felállt volna, s ujjal mutatva a Köpcösre kijelenti: “Hát ez az ember itten őrült! Sík hülye! Hívja valaki azonnal a mentőket, s mondja meg nekik, hogy hozzanak egy ‘muszájdzsekit’ is!“. S miért nem? Mert ezek az alakok nem karrier-diplomaták, hanem csupán Orbán kesztyűbábjai, akik életük főművének tekintik a Vezér ánuszából kitüremkedő aranyér véresre nyalását, az ország külképviseletét pedig úgy képzelik el, hogy a tekintélyes külhoni lapokban megjelent Orbán-bírálatokra olyan olvasói leveleket skribálgatnak jószerint futószalagon, melyekkel nem csak önmagukat, az őket delegáló kormányt, hanem az országot is kiröhögtetik. Utóbbiban a washingtoni, a bécsi és a berlini nagykövet jeleskedett eleddig , de bizonyos, hogy hamarost követőkre fognak találni. E három Díszfasz Pojácát ugyanis Martonyi János, az állítólagos külügyminiszter ezen értekezleten, mint “derék sztahanovistákat” példaképül állította a többiek elé! Anyám, borogass!
 
Miközben Dzsugasviki a “diplomatáknak” osztotta az észt (pedig neki is marha kevés van!), a közigazgatási és igazságügyi miniszter szerepét mímelő hűséges szolgája, Navra a Csicska, a pártszolgálati rádió “180 perc” című reggeli műsorában vázolta fel azt az újabb lépést, mellyel azt a bizonyos, a válság kezelését megnehezítő “demokrácia” modelljét igyekeznek kiküszöbölni. Azt az egyáltalán nem meglepő sőt, várt bejelentést tette ugyanis, hogy a választói jog gyakorlásának előfeltételéül szabandó regisztrációt (ők ezt “felíratkozás”-nak nevezik) bevezető törvényt  – annak érdekében, hogy kikerülhessék a még a saját Tákolmányuk szerint is ilyen (“sarkalatos“) ügyekben kötelező “szakmai és társadalmi egyeztetést” – a “szokásos módon”, egyéni képviselői indítvánnyal fogják szeptemberben az Orbanista Törvénygyár (leánykori nevén: Országgyűlés) elé terjeszteni!
 
NavraCsicskáról még két esztendővel ezelőtt is sok, nemfideszista azt tartotta, hogy az Orbánpárt legkultúráltabb úriembere, igazságügyi miniszterré és miniszterelnök-helyettessé való kinevezésétől pedig azt várták, hogy majd ő lesz az a “fék”, amely korlátozni fogja Orbahnführer gátlástalan hatalmi törekvéseit. Hát, mit mondjak: baromi nagyot tévedtek. Ez az alak ugyanis a 2010-es Alkotmányos Puccs óta sima szájjal hazudozik, s rezzenéstelen arccal adja nevét a legelképesztőbb, legpofátlanabb törvényekhez is!  Most például ugyan arról hazudozott, hogy “Annyi bizonyos, ha előírjuk a választópolgárok feliratkozását, akkor az államnak meg kell szerveznie, hogy mindenki a lehető legegyszerűbben intézhesse azt“, ámde a nyílvánosságra került tervezet szerint a regisztrációt csakis az úgynevezett “választási irodák“-ban lehet majd intézni. Ezen irodákból pedig darabra annyi lesz, mint az új szisztéma szerinti, egyéni választókerületekből! PONTOSAN SZÁZHAT, azaz 106! Ez pedig azt jelenti, hogy a választói jogával élni, s ezért regisztráni akaró emberek egy jelentős részét többórányi utazgatásra kényszerítik! Ez lenne az a NavraCsicska- féle “legegyszerűbb intézés”! Anyádat, Tibikém!!!
 
Ezek után már nem is csodálkozom, ha egyesekben az az ötlet is felmerült, hogy a hatalomvesztés lehetőségétől a zoknilefosásig beijedt Don Vittore hűséges Navrapanzája hamarosan előáll majd az “előregisztráció” ötletével is. Blogger-kollégám, “Poldi bácsi“, a “Regelve kergesd el!” című posztjában például azon véleményének ad hangot, hogy a Simicska-féle “Mahir Cityposter” felületein néhány hónap múlva az alábbi óriásplakátok fognak megjelenni:
 
 
Kedves Olvasóim! Azt hiszitek, hogy a fenti montázs csak vicc? Azt hiszitek, hogy ezektől az elvetemült gazemberektől nem telik ki az ilyesmi? Hát akkor tévedtek! Nem csak az “idő” és az “emberi ostobaság”, de a paranoia, a cezarománia, meg a szolgalelkű aljasság is végtelen!
 
… és ezt …
 
szendamondja!