Logikus

Az elmúlt esztendőkben számtalan posztot írtam már az “inverz”, tehát kicsavart fideszes logikáról. A téma egyszerűen kimeríthetetlen, bár kezd már nem csak dühítővé, de unalmassá is válni. … Lehet, hogy ez a céljuk?

Tegnap dél körül sajtótájékoztatót tartott Agyurcsány. A téma a menekültekkel kapcsolatos bánásmód volt. Ennek során Ahibás azon véleményének adott hangot, hogy Agyarországnak alapvető humanitárius (vagy ha tetszik, hát keresztényi) kötelessége hogy oltalmat adjon azon menekülteknek, kiknek befogadását az Európai Unió kéri. Mindössze hétszáz főről (a honi lakosság 0,007 százaléka!) van szó, kiknek ellátását egyébként is az EU finanszírozza, tehát lényeges anyagi terhet a honi költségvetésnek nem jelentenének.

Alig három órával később mikrofon elé perdült Tuzson Bence, s reagálva a fentebbire kijelentette: Agyarország nem szeretne tízmilliárdokat költeni a gazdasági bevándorlók eltartására. Aki ilyesmit szorgalmaz, az a megélhetési migránsok pártján áll, s azokat támogatja “a külhoni magyarokkal szemben“.

Tiszta és világos minden! A megélhetési bevándorlók nem külhoni magyarok. Igaz, ismerni vélek ilyeneket a saját környezetemben is, de a Magos Kormányzat környékén szintén van belőlük legalább egy (A. G. Vajna). Ugyanezen gazdasági migránsok elveszik a Zmagyaremberek megélhetését, felhígítják annak “kultúrális homogenitását”, sőt, rengeteg közöttük a terrorista is (lásd: “Nemzeti Konzultáció“!). Logikusan következik ebből, hogy Gyurcsány egy megélhetési és kultúrális terrorista! … Világos?! (vagy Trianon?!)

*

Ma Brüsszelbe utazott Dzsentri Dzsoni kancelláriaminiszter. Kiküldetésének célja, hogy állami pénzen jól megdugja a barátnőjét, közben pedig találkozzon Walter Deffaa-val, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős főigazgatójával. Néhány abszolajte jelentéktelen, jószerint pimf kérdés (egy-két kötelezettségszegési eljárás) megvitatása után szeretné feltenni a kérdést a főigazgatónak, hogy: “Brüsszel milyen alapon avatkozik be a hazai pártfinanszírozás kérdésébe?“.

Mint ismeretes, tavaly októberben a magyarországi Altus Zrt. vezette, tizenegy tagú konzorcium négy esztendőre szóló megbízatást nyert Brüsszeltől arra, hogy felmérje: miként tudják használni az EU egyes tagállamai az uniós fejlesztési pályázatok megváltozott szabályait. Ennek keretösszege – mármint ami az Altus-félére jut – összesen 1,5 milliárd forint. Ez oszlik el összesen 11 részre. Ámde az Altus Gyurcsány Ferenc tulajdona, aki – közismert módon – tavaly, a cégéből felvett osztalékából összesen 16 millió forintot kölcsönzött az általa alapított pártnak (Demokratikus Koalíció).

Tiszta és világos minden! Gyurcsány tavaly, a cégéből származó (adózott) pénzéből adott a DK-nak. Ez a cég most uniós megbízást kapott, melyből jó esetben évente 34 millió forint adózás előtti, ráadásul bruttó bevétel “eshet le” (ennyiért a nem közvetlenül Brüsszelből finanszírozott, “hasonszőrű” Századvég még csak le sem hajolna!). Ebből – ugyancsak jó esetben – az Altus úgy 1,7 millió forint nettó, tehát adózás utáni eredmény érhetne el (hiszen nem lehet minden cég olyan profitábilis, mint például a Mészáros és Mészáros Kft., melyet ugyancsak nem közvetlenül Brüsszel finanszíroz!). Mivel Gyurcsány ezt a hasznot akár az utolsó fillérig is bezsebelheti (akárcsak az Orbánvejkó az eladott Elios Kft.-ből), azt meg akár az utolsó fillérig is odaadhatja a DK-nak, hát logikus a következtetés: az EU, pontosabban az EB finanszírozza/hatja a pártot, ami meg ugyi tiltott minálunk! … Legalább is így, ebben a formában biztosan. … Biztosan?

*

Felháborító dolgok derültek ki az Országos Roma Önkormányzat által finanszírozott szolnoki, Dr. Hegedüs T. András iskola gazdálkodásával kapcsolatosan. Például majdnem egymillió forintért vásároltak benzines fűnyírót, 850 ezerért másoltattak kulcsokat, 930 ezerért ragasztót. Az egyik napon például 1717 forint szerepelt krétavásárlás címén a közeli papírboltban, amit osztán (ugyanazon nap) 850 ezer forinton vezettek be a skóla pénztárkönyvébe. Nyilvánvaló tehát, hogy a hét évfolyamos, a hátrányos helyzetű roma lurkók felzárkóztatásáért többek között az ORÖ által is finanszírozott intézményben az ügyes(kedő) főnökség “kreatívan könyvelt”, azaz lopott, mint a szarka.

Teljesen természetes, hogy ezen az ORÖ főnöksége (meg gondolom, a teljes tagság is) alaposan kiakadt. Ilyen pofátlanul lopni azt a pénzt, melyet cigány kölkök nyomorból való kivakarását szolgálná, az több, mint felháborító. Ráadásul pont Szolnokon! Amely az ORÖ egykori emblematikus elnöke, Farkas Flórián lakhelyéül szolgál! Azé a Flórié, aki a Fidesztől sorozatban kapja az országgyűlési mandátumot (négyszer), a Frakciótól a vezetőhelyettesi megbízást (egyszer), Orbán Viktortól a miniszteri megbízott stallumát (egyszer), de még Göncz Árpádtól is az elnöki kegyelmet! Ez tényleg tűrhetetlen, ezért az egyébként teljesen feddhetetlen, s mindenféle szempontból tökéletesen működő Szervezet úgy döntött: feljelentést tesz, s kivonul az intézmény finanszírozásából.

Tiszta és világos minden! A “transzparens” gazdálkodásáról híres ORÖ, amely épp a napokban fogadta el a tavalyi költségvetését csekély 2 milliárddal túllépő zárszámadását, nem közösködhet olyan alakokkal, mint mondjuk a szolnoki intézmény vezetői. Ezért osztán az a megoldás, hogy nem a megpöttyösödött, enyveskezű főnökséget, hanem a rászoruló, felzárkóztatandó purgyékat zavarjuk el a büdös francba. … Logikus! Nemde bár?! (Jelentkezzen, akinek igen! Tőle én fogok elhatárolódni.)

*

A Logika nem hogy Tudomány, de egyenesen Művészet is! Pláne, ha a “hatalmi” (azaz korrupciós) változatát tekintjük. “Alkalmasan” felvett premisszákból “ügyesen” lehet levonni a legelképesztőbb következtetéseket. Például:

  1. A disznó szereti a moslékot, azt eszi legszívesebben.
  2. Orbán Viktor szereti a disznót, azt eszi legszívesebben.
  3. Orbán Viktor egy disznó, aki moslékot eszik!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Az Altus másfélmilliárdja

Hisztériás rohamot kapott a Maffiapárt amiatt, hogy Gyurcsány Ferenc cége, az Altus ZRt. egy uniós pályázatot megnyerve nem csak ahhoz a lehetőséghez jutott hozzá, hogy betekintsen a Cosa Nostra pénztárkönyveibe, de még anyagi forráshoz is, melyből a Demokratikus Koalíció működést finanszírozhatják. … Mondanom sem köll talán: ebből egy szó nem igaz. … Szokás szerint.

Skandallumnak nevezte a “miniszterelnök” azt a tényt, hogy a Gyurcsány-féle Altus egy nyílt, uniós pályázaton “jogot nyert ahhoz”, hogy “ellenőrizze” az EU-támogatások magyarországi felhasználását. A botrány oka szerinte az, hogy ezáltal az Unió egy magyar ellenzéki párt elnökét hozta olyan helyzetbe, hogy az saját, nyilvánvalóan elfogult véleménye alapján mondhasson hivatalos ítéletet a támogatások honi felhasználásáról. Mindezt a Szeretett Vezető még múlt héten, az emlékezetes strassbourgi, halábüntis/migránsozós vendégszereplése során kegyeskedett kiböfögni magából – tokaszalonna- és mutyiszagot árasztva, disznószaros (gucci?)gumicsizmáját Európa kultúrnemzeteinek fehér abrosszal terített asztalára feltéve.

A “botrány” emlegetése persze már korábban elkezdődött. Két hónappal ezelőtt – pont akkor, amikor kezdett rábüdösödni a Maffiára a Quaestorbán-ügy – személyesen A Párt egyik leghitelesebb embere, a szégyenszemre tíz esztendeje EP-képviselő Deutsch Tamás állt elő a farbával. Ő hozta nyilvánosságra a még tavaly októberben(!) megkötött szerződés tényét, majd azt alaposan félremagyarázva (pénztárkönyvbe való betekintés lehetősége, 1,5 milliárd forint ezért Fletó cégének! – Pfuj!) követelni kezdte: az Európai Bizottság (EB) rögvest intézkedjen eme felháborító állapot megszüntetéséről.

Ekkor Dobrev Klára, mint az Altus vezetője (civilben ő az Ahibás hites társa – mint tuggyuk!) kiállt az ojságírók elé, s megpróbálta türelmesen elmagyarázni a következőeket:

  1. Az EB pályázatán három nemzetközi konzorcium nyert, s ezek közül csupán az egyik az, melyet az Altus vezet. Ebben pedig tizenegy cég vesz részt.
  2. A megbízás nem a támogatási pénzek felhasználása ellenőrzésére, hanem a tervezési dokumentumok vizsgálatára vonatkozik. A kontroll pedig arra, hogy a különböző tagállamok miként tudják alkalmazni az EU nemrégiben megváltozott szabályait.
  3. Az Altus nem fog Magyarországgal foglalkozni. Ezt a feladatot egy osztrák, avagy német cég kapja.
  4. Az emlegetett 1,5 milliárd forint egy keretösszeg, melyet négy esztendő alatt fog (talán nem is egészében) az EB kiutalni a már említett három konzorcium között az elvégzett munka függvényében.
  5. Mivel az Altus vezette csoport tizenegy tagú, a magyar cég bevétele a legjobb esetben sem fogja elérni az emlegetett 1500 millió forintot. Az várhatóan “néhány tízmillió” lehet csupán.

A tények azonban itt, Abszurdisztánban csak nagyon keveseket érdekelnek. Nem tartoznak közéjük a Maffiapárt hangadói, no meg azok a “szavazók”, akik ugyi “népben és nemzetben” gondolkodnak(?). Ezér’ osztán tovább folyt a habverés.

A Napi Gazdaság címen megjelenő nyomdaipari hulladék, mint a simcskátlanítás után használatos Pótmagyarnemzet közzé tette a hírt: a funkciótlan Fidesz-frakció a Gyurcsány-féle DK évi 132 millió forintra rúgó állami támogatásának befagyasztását javasolja. Az ok: Ahibás az elmúlt esztendőben több, mint 16 millió forinttal támogatta az általa elnökölt pártot. (Ez maffiáéknál merőben szokatlan, hiszen amíg közzé tették a magánadományozók listáját, azon soha nem szerepelt Orbán Viktor! – “Szerénység! Ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység!” – no persze!) Ez a pénz pedig csakis az Altus bevételeiből származhatott. Azon cégből, melyet 1,5 milliárd forinttal tömött ki az EU. Ebből pedig “logikusan” következik, hogy itten egy tiltott pártfinanszírozás fennforgásának esete vagyon, ami pedig a honi előírások szerint (is) törvénybe ütköző. Ergo: a qrmány vizsgálja ki a dolgot, de azonnal, addig pedig függessze fel a DK 132 millió forintnyi éves támogatásának kifizetését.

Aki most ezen jót röhögne, az a vihorászást megelőzően legyen kedves elolvasni Gulyás Gergely nertárs, az Orbángyűlés egyik alelnökének tegnapi nyilatkozatát. Ez olyan “aranyos”, hogy kénytelen vagyok a közleményt szó szerint idézni:

“Kormányzati vizsgálatot kér a Fidesz az Altus Zrt. uniós megbízása ügyében: a kormánypárt egyebek mellett az összeférhetetlenségi előírások esetleges változtatásának, valamint az Altus és az Európai Bizottság között kötendő szerződés jogszerűségének áttekintését javasolja a kabinetnek.

Ezt Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselő közölte keddi budapesti sajtótájékoztatóján, amelyen elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy pártelnök tulajdonában álló gazdasági társaság hatáskört kapjon EU-s pénzek, projektek ellenőrzésére. Ez a hatáskör az Európai Bizottságot illeti meg – hangsúlyozta.
A Fidesz mindezek miatt arra kéri a kormányt, vizsgálja meg, összeférhetetlenség tekintetében kell-e törvényalkotást kezdeményezni, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő. Arra is kérik a kabinetet, vizsgálja meg, hogy az Európai Bizottság az átruházott hatásköröknek megfelelően jár-e el, valamint azt is, hogy jogszerű-e az a szerződés, amelyet a brüsszeli testület az Altus Zrt.-vel készül kötni – közölte Gulyás Gergely.” (forrás: nepszava.hu)

Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy (és most tessenek nagyon kapaszkodni!):

  1. Az Európai Bizottság jogtalanul ruházta át saját hatáskörét egy magyarországi párt elnökére.
  2. A nevezett pártelnök szempontjából ez felveti az összeférhetetlenséget.
  3. A nevezett pártelnök nevezett pártja a magyar törvények szerint is tiltott külföldi, konkrétan EU-támogatásban részesül.
  4. Az EB törvénytelen eljárását a magyar kormány köteles kivizsgálni …
  5. … illetve törvényalkotást kezdeményezni azon szempontból, hogy ilyesmi a jövőben elő ne ferdülhessen.
  6. A magyar törvény legyen előírás az Európai Unió összes tagállamára, illetve magára az EB-re is!
  7. Anyám, borogass!

Ugye nem nagyon köll ecsetelnem ezen “nyilatkozat” (és szándék?) teljes abszurditását. Egy tagállam vizsgálná ki az EB működésének szabályszerűségét? Egy tagállam írná elő az egész Uniónak, hogy mit tehet? Hogy kik nyerhetnek, sőt, indulhatnak egy nyílt pályázaton? Azaz hogy Brüsszel honosítsa a budapesti szokásokat, sőt, minden ilyesmit elébb véleményeztessen a Duna-parti maffiával? (A “Fejlesztési Kabinet“, élén a Führerrel majd szépen összeül és …) És ez a Gulyás nertárs az orbángyűlés “Törvényelőkészítő Bizottságának” elnöke! Tehát (elvileg) jogvézett ember(?), aki ebből a szempontból (is/talán) tudja, mit beszél.

Hát a nagy büdös frászt! Ha mán’ annyira kutakodni való kedve vagyon neki is, meg az Egybites Maffiafrakciónak is, akkó vóna néhány ötletem. Nem sok, csupán kettő. Nehogy leterheljem a hardveresen programozott “abált kuszukat“.

Ki lehetne vizsgáltatni mondjuk azt, hogy:

  1. Hogy a szagos pacipéniszben lehet az, hogy egy Senkiházi simán lopkodhassa, avagy pontosabban: a saját zsebébe kerítse a mozgássérült sportolóknak szánt állami és magánpénzeket? (Társtettes: az Altus-“ügyet” legelőször felplankoló, roppant erkölcsös Deutsch Tamás, mint alelnök!)
  2. Ki volt az a “megfontoltan elvetemült”, aki annak ellenére állított be 110 milliárd közforintot az M4 autópályára, hogy már hónapok óta tudott arról: az EU ezt nem fogja támogatni? Majd ezt követően ki is volt az Felelőtlen Gazember, aki elébb lemondatta Brüsszelnél ugyanezen pályázat finanszírozási kérelmét, majd további 52 milliárddal toldotta meg a sztráda költségvetését. Azon sztrádáét, melynek torzója évekig fog ott vigyorogni az Alföldön, a reá eleddig költött 60 milliárd meg elfüstölt a semmibe?

Szóval lenne itt mit kivizsgálni! Nem csak az Altus (nemlétező) másfél milliárdját. Persze erre várhatunk, míg a néger kifehéredik. … Igaz, ez Michael Jacksonnak sikerült!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

A siker titka

Tegnapi tudósításában azt írja egy belga napilap, hogy a magyar kormánypártot a “legjobboldalibb elemei” kerítették hatalmukba. Így aztán, míg az elveszett népszerűségét igyekszik visszaszerezni, tehát “a szélsőjobbot kergeti, végső soron ő maga tart majd neki bakot”.

Olvasom a “La Libre Belgique napilap vasárnapi, a magyarországi helyzetet taglaló cikkét és csak bólogatni tudok. A tudósító szerint mióta a Maffiapárt pont a Jobbikkal szemben bukta el a Tapolcán rendezett időközi választásokat, teljesen elbizonytalanodott, s kétségbeesett kísérleteket tesz arra, hogy visszaszerezze legalább azon híveit, akik a szélsőjobb táborába igazoltak át. Ennek köszönhetőek az Orbánfő által a köztudatba bedobott, egyre hajmeresztőbb ötletek/témák. Olyanok, mint például a primitíven demagóg, bevándorlóellenes “konzultáció”, avagy a legutóbbi, a “halálbüntetés napirenden tartása”. Orbán ezzel akarja bebizonyítani, hogy Szervezete továbbra is “a zemberek pártján áll”, politikájában és kommunikációjában változatlanul a “vox populit” képviseli, tehát a Párt maradt ami volt, minden látszat ellenére.

Körülbelül ugyanerről hadovált a Vezér Jobbszéles Gábor TahótévéjénekMélymagyar” című műsorában is. Bajerzsóti megértő bólogatásaival kísérve azt állította, lényegében nem a Maffiakormány politikájával van a gond, nem ez okozta és okozza a mostanában (hónapok óta!) tapasztalható népszerűségi zuhanórepülést, hanem a “tájékozódási zűrzavar”, meg az, hogy a Maffiapártban “háttérbe szorult a mozgalmi jelleg”. Utóbbi annak következménye, hogy már ötödik éve “kormányoznak”, azaz az ország ügyeivel és nem a Párt “gondozásával” foglalkoznak (“Magam is többet vagyok miniszterelnök, mint pártelnök.” – ímé egy orbáni “önkritika”!), de ez most meg fog változni, s jobban fognak odafigyelni az “iránymutatásra”.

Ugyanez vonatkozik a Szavazótáborra is. Körükben azért van most elbizonytalanodás, mert a Párt (nem a Qrmány!) elveszítette médiahátterét, így most, azoknak a bizonyos “Zembereknek” nincs lehetőségük a tájékozódásra, nem kaphatnak autentikus forrásokból származó pontos információkat a kormány és a párt tevékenységéről. A médiavesztés oka pedig az, hogy az eleddig támogatólag fellépő orgánumok tulajdonosai (Simicska nevének említése kínosan kerülve!) egytől egyig “nagybirtokosok”, akik most azért érzik sértve magukat, mert a kormány politikája a kis- és középbirtokok kialakulását támogatja (masszív plafonnal rendelkezik az Echo TV stúdiója!).

Ámde mostantól Új Korszak következik! – állította a “miniszterelnök”. Nagyobb gondot fognak majd fordítani a Párt ideológiai gondozása (lásd: mozgalmi jelleg!), s szorgalmazni fogják a médiaháttér ismételt megteremtését. Utóbbiban sajna “a kormány nem tud segíteni”, de ösztönözni fogja, hogy a Közeli Vállalkozók a zsebükbe nyúlva mozgósítsák a jobboldal “szellemi kapacitásait”, mint ahogyan azt a derék Liszkay nertárs is tette, a “zászlóshajónak” szánt “Napi Gazdaság” megvásárlásával és politikai lappá való átformálásával.

Ámde van egy kis “bibi”, s erre a belga lap újságírója is kitűnően ráérzett! Az nevezetesen, hogy az elpárolt egykori hívek nem azért sétáltak át a Jobbik táborába, mert a Maffiakormányt ideológiailag “puhapöcsűnek” ítélték. Őket visszaszerezni a Náciktól lopott témák “napirenden tartásával”, illetve “nemzeti konzultáció” szintjére emelésével lehetetlen. Hiába szónokol a Führer a halálbüntiről szóló vita “legitimitásáról” (ez már olyan rémes volt, hogy még Zazrivecz sem röhögte el magát az erre reagáló sajtótájékoztatóján, csak szánakozott!), ha az első brüsszeli irgum-burgum után fülét-farkát behúzva retirál. Hát miért venné meg az “Újjobbikos” ezt a töltelékanyagokkal, természetazonos aromákkal és színezékekkel ellátott, tartalmatlan, utángyártott Másolatot, amikor ott van nekije az Eredeti, gárdista-csomagolású Termék? (Mátyás Győző kitűnő észrevétele – lásd itt!). Körömpörkölt szójából, paprika és hagyma nélkül, álá Habonyárpi? Ugyan ki eszi ezt meg?!

Előadhatta volna ezt persze úgy is, mint a kaposvári gyilkosság okán méltán felindult politikus, aki legszívesebben enkezével venné vérét az elvetemült tettesnek. Csak hát ez nem kizárólag azért lehetetlen, mert kötnek bennünket a nemzetközi egyezmények, hanem civilizáltak is vagyunk. Ez még (talán) hiteles is lehetett volna, no de az ízig-vérig műveletlen bunkókból álló jobboldali “szellemi kapacitás” idáig már nem terjed. Csak a hazug lózungok hangoztatásáig, az alantas ösztönök gerjesztéséig. Ettől meg a Bizonytalanok táborába átbitangoltaknak van hányingerük.

Mert ez a Gond! A Stílus! Az az elképesztően pofátlan Arrogancia, az a gátlástalan Hazudozás, az a mértéket nem ismerő Lopás, amit nap nap után tapasztalhat itten már mindenki. Az is, aki az egyébként a “törvényesen” elcsalt “Választásokon” csakis a Ballib oldal (némileg jogos) utálata miatt szavazott a Maffiára. Az ő orrukat is erősen facsarja már a kormányzásnak nevezett nettó Korrupció bűze. Hiába húzzák fejükre a pártelkötelezett média legmodernebb gázálarcát, a szag átható és áthatoló. Beleivódik ruhába, hajba, bőrbe – lemoshatatlanul.

Még hogy azér’ nincsen támogató média, mert a tulajok megsértődtek. Megsértődtek, mert a kormány a kis- és középbirtokosokat támogatja, nem pedig a nagyokat. Hát ha ezek az “urak” tényleg ekkora grófok, akkor vajon kinek köszönhetik azt? Ki csinált belőlük nagybirtokost? (“Ha valaki azt meri mondani, hogy ezért is Agyurcsánybajnai Ahibás, azt lelövöm!” – mondotta volt minap a kocsmában egyik, a Fideszből és Orbánból alaposan kiszeretett ismerősöm.) Nem beszélve arról, hogy ezek szerint Mészáros Lőri, Orbánné Lévai Anikó, valamint a Tiborcz és a Flier családok lennének a “kis- és középbirtokosok”? Felcsút és Bicske között szinte nincs egy morzsányi föld sem, ami ne az övék (tehát Orbáné) lenne! (Ami meg mégse, hát abból kilopják a fát, a kárt pedig a Károsulttal fizetteti meg a Maffiahivatal!)

Osztán kiknek is kéne kifizetniük az Újfideszes Médiát? A “közeli” vállalkozóknak? És mégis kik lennének ezek, meg miből fizetnének? A Példakép (Liszkay) miből is vásárolta meg (a szintén “közeli” Századvégtől!) a Napi Gazdaságot? Abból, amit Simicskától kapott lelépési pénzként. Simicska miből fizetett? A Maffiakormánytól közbe’szerzéseken kapott lóvéból! Tegyék ezt a Többiek is? (Kormány közlemény: “Tájékoztatjuk az Érintetteket, hogy a Hűség- és Védelmi pénzek befizetése ezúttal a Médiakasszánál történik!”) Osztán majd kapnak egy kis állami hirdetést közpénzből? Mert “a kormány nem tud segíteni”? Igen? Akkor mi a fenének köllött 80 milliárddal kitömni a “Köztévét“? Hja, nem nézi senki! Pedig már lassan elfoglalja mind a hat, ingyenesen fogható csatornát! Akkor majd pont a fizetős sávba rakott újfideszes tévét fogja bámulni Juliska néni. Jancsi bácsi pedig serényen olvassa a Napi Gazdaságot … hátul, a pottyantós budiban. Ugye? És kiknek is kéne a zsebükbe nyúlniuk? Avagy inkább: kik is vannak ez alól felmentve? Az Ország Gázszerelője? A Fővilágító Vejkó? Akik már elérték a “Közgépes magaslatot“, tehát olyan pályázaton is nyernek, amin el sem indultak. Nekik nem kéne fizetni? Mer’ a Valódi Tulaj egyszerűen utál egy fillért is a Közösbe tenni? Csak onnan kivenni! (“No, majd jön a Jobbik és jól elkeni a szájukat!” – hangoztatta fentebb említett kocsmai ismerősöm, mire egy másik csöndesen csak ennyit válaszolt: “Ettől sem fog a Jóisten megmenteni minket.“)

Ilyen és ehhöz hasonló szövegeket hallok manapság a kocsmában. Főleg és elsősorban egykorvolt fideszesektől, kikből mára vagy Meghasonlottak, vagy Zazriveczisták lettek. Nekik kéne most Orbán és a Maffia helyett a Megélhetési Bevándorlókat gyűlölniük. Ámde kik is lennének ezek? Netán azok akik a zöldhatáron átgyalogolva “veszélyeztetik” azt az izét, amit Orbán is mondott? Akikből még dzsihadista terroristák is lehetnek? Kik közül néhányan kalasnyikovot ragadva lemészárolhatják mondjuk a “Hócipő“, avagy a “Heti Hetes” szerkesztőit? Azok, akik enmaguk és családjuk életét féltve több száz eurót fizetnek az egyébként magyar nemzetiségű szerbiai embercsempészeknek? Hát a kormány nem is tűri a konkurenciát! Ide csak az jöhet be, akik a Maffia offshore cégei által árult Letelepedési Kötvényeket vásárolták meg, avagy Moszkvában Kiss Szilárd nertárstól, a quaestoros Tarsoly “úr” (no meg a “Küküminiszter“) barátjától, üzlettársától a schengeni vízumokat!

De mi van akkor, ha ez sem jön be? Akkor melyik lesz a következő Célcsoport? Kiket köll majd hithűen utálnunk később? E kérdésre kedvenc mozgalmam, a “Kétfarkú Kutya Pártja” szinte azonnal megtalálta a választ:

Jót is röhöghetnénk rajta, ha ez csupán egy vicc lenne. De sajnos nem az. Ez a szomorú valóság még akkor is, ha igyekszünk elzárkózni annak tudomásulvételétől! Az országot egy olyan elvetemült, amorális társaság tartja a markában, amely semmitől nem riad vissza. Amelynek semmi nem drága, ha a Hatalomról és az ebből származó Vagyonosodásról van szó! Amelyik mindent lenyúl, mindent az uralma alá hajt: alkotmányos intézményektől kezdve az iskolákon át a hálószobákig.

Stanisław LemKiberiáda” című robotmese-gyűjteményében az egyik történet arról a “kiberállamról” szól, mely fölött Fukari király uralkodik. Ő annyira pénzéhes, hogy minden elképzelhető és el nem képzelhető jövedelemforrásra kiterjesztette a Kincstár hatalmát. Így például még a hazaárulást is “államosította”! … No, körülbelül itt tartunk mi is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Fideszgömböc esete az Altus-gombóccal

Ordít, vonyít a Maffiakórus: “Jesszusom, a Gyurcsányahibás belepisloghat a Könyvelésünkbe! Tűrhetetlen és … és … felháborító! Júdáspénz egy Árulónak! És … és … egyébként is pfuj!“. Ámde mire e Pánik? Pláne, ha nincs is mit takargatni. … Avagy mégis?

Annak idején egy bizonyos Alfons Capone, az Egyesült Államok polgára, chicagoi lakos azért került rács mögé, mert kiderült róla: az esztendőkön át szerzett sok milliós jövedelme után egyetlen centnyi adót sem fizetett. Tehát nem azért, mert egy többek között szeszcsempészettel foglalkozó bűnbanda vezetője és szervezője volt. Nem azért, mert utasításainak következtében ezreket zsaroltak meg, százakat gyilkoltak le, állami tisztviselőket korrumpáltak. Hanem azért, mert adót csalt. Miként volt ez lehetséges? Úgy, hogy az Eliot Ness vezette korabeli nyomozócsoport nyakon csípte Al Capone Könyvelőjét, vele együtt pedig a maffia teljes Pénztárkönyvét. Amiben pedig minden benne volt, mert még egy Bűnbandában is fontos a pontos könyvelés.

Tanult az esetből Al Capone úgy hetven esztendővel későbbi európai, pontosabban magyarországi Követője. Illetve annak Társai. Már első országlásuk során bevezették, hogy a “Kormányülésnek” nevezett Családi Tanácskozásokról semmiféle írott Jegyzőkönyv, avagy akár csak egy Emlékeztető is készüljön. Nem is beszélve az addig megszokott Hangfelvételekről, hiszen például Richard Nixon is ilyesmiken bukott meg 1973-ban (Watergate-botrány – és még én állítom, hogy ezek nem ismerik a történelmet!). Ezt a Hagyományt (Habonymányt?) osztán át is örökítették a második és immáron a harmadik Ciklusukra is. Tán lehetne ugyan joggal kifogásolni e módszert, de tevékenységük természetéből és céljaiból logikusan következik: semmiféle bizonyíték ne maradjon arról, hogy ki, mikor, miről és mit mondott, a (gumicsizmás) Capo di tutti capi pedig milyen utasításokat adott ki. … Ezt állítólag Don Vittorio már odáig “fejlesztette”, hogy beosztott Tettestársainak manapság csupán “elejtett megjegyzésekből” is következtetniük kell a Valódi Szándékra, tehát a Parancsra.

Ez a Módszer természetesen nem csak (és főleg nem) a Döntéshozatali Mechanizmusra vonatkozott/ik. Hanem a Pénztárkönyvre is! Arra a Könyvelésre, mely kimutatja, hogy mikor, ki, honnan és mennyi (köz)pénzt lopott el, az pediglen milyen csatornákon keresztül hova, kikhez (Kihez!) került. Mivel a Második Kezdet kezdetén (2010) a magántulajdonuknak tekintett országnak volt egy érvényes hitelszerződése (ezér’ is Agyurcsány Ahibás!) a Nemzetközi Valutaalappal, amely pedig kimondta, hogy a kölcsöntörlesztés lezárultáig az IMF ellenőrei negyedévente ellenőrizhetik a Költségvetés alakulását, pontosan az a helyzet állt fenn, melyet mindenképpen elkerülni akartak.

Azzal ugyanis semmi gond, hogy a Látszattörvények szerint ilyesmihez “joga” van az Állami Számvevőszéknek, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak, illetve a Költségvetési Tanácsnak. Kit érdekel ez?! Mindegyiküket Családtagok vezetik! Akik pontosan tudják, hogy ki fingja a “passzátszeleket”, kinek a seggéből “süt a Nap” és kinek kezéből kapják a Közlovettát. No de az már tényleg tűrhetetlen, hogy egy befolyásolhatatlan, megvesztegethetetlen, tehát a Maffiától független Szervezet ellenőrei (élükön a “Kedves Ukrán Asszony“-nyal – © Kósa “Mr. Harmincszázalék” Lajkó) pisla szemük elé kaphassák a Nemzeti Pénzügyek Főkönyvét! Még a végén nem értik meg a “Nemzeti Célkitűzéseket“, s “lopásnak” fogják nevezni a Lopást. Amiből meg Nagy Balhé is lehet! Így osztán semmiféle költséget nem ismerve/sajnálva, “kedvezmény nélküli, egyösszegű végtörlesztést” hajtottak végre – többek között három milliónyi Manyup-tag jelentős részének kifosztásával (A Hülyének is megérte a dolog pláne, hogy nem neki köllött fizetnie!).

Teltek-múltak az esztendők az EU fejlesztési alapjainak vidám fosztogatásával. Sógor és Vejkó, Koma és Barát, Szobatárs és Stróman könnyű kézzel számlázhatta túl a csakis nekik kiírt, tehát kizárólag általuk megnyerhető Pályázatokat. Közben pedig – hogy a választásokon ők nyerjék a legtöbbet – folyamatosan szemtelenkedtek, de inkább orcátlankodtak a Készfizetővel. Meg is unta ezt az Unió, s ráeresztette a Maffiakormányra az OLAF-ot. “Hm.” – vonta fel egyébként is magos szemöldökét Don Vittorio, – “Egy hasonló nevűt (Palme – szendam) Svédországban tizedennyiért kinyírtak. Erre most ideküldik a névrokonját az Észak-Balkánra? Az Általam birtokolt Maffiaországba! Hülyék ezek ott Bruksellesben?!“.

Ha nem is hülyék, de mindenképpen Ellenségek! – jutott el a Végkövetkeztetésre a Don (nem a folyó! – nem röhög!). “Nem csak azért, mert egy esztendőn belül másodszor függesztik fel a Kifizetéseket (700 milliárdot!), hanem most már a nyakamba ültetik a Legutáltabb Legközellenségebbemet is! No, kezdjen csak dumálni Lázár, az idióta Tompy, meg ez a kis hülye Csemegi, illetve Cserszegi!

*

Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára (aki a nemlétező “fejlesztés” kommunikációjával “foglalkozik” havi egymillányi közpénzér’ cserébe) egy héttel ezelőtt azt “kérte” az Európai Bizottságtól: “gondolja újra, hogy Gyurcsány Ferenc ellenzéki politikus cégét, az Altust bízza-e meg a fejlesztéspolitika magyarországi működésének ellenőrzésével“, lévén “senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke képes lesz objektív, szakmailag elfogulatlan álláspont kialakítására“, a “politikai függetlenséget hirdető” Brüsszel pedig nem adhat “hálapénzt” Gyurcsány Ferencnek. Ezt a “lóvét” később Lázár JánosJúdáspénznek” nevezte és feltette a kérdés “szerencsés-e a volt miniszterelnök cégét” megbízni “a magyarországi fejlesztéspolitika ellenőrzésével“. Deutsch Tamás, fideszes EP-képviselő pedig úgy vélte, az Altus-szerződés “Európa-ellenes sztereotipiákat erősít“, ezért azt rögvest fel kell mondania a Bizottságnak, majd “megneveznie a felelősöket” is.

Menjetek az Anyukátokba!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Tapolcai tanulságok

A “Baloldal” számára a tapolcai események tanulságai öléggé egyértelműek: a) párttag jelölttel képtelenség győzni; b) szocik kezébe kampányirányítást adni nem lehet. … Ennyi!

Mi a bajom a tapolcai választáson tegnap elhasalt Pad Ferenccel? Lényegében semmi. Előélete alapján rendes, becsületes embernek tűnik, aki normális körülmények között valószínűleg simán “hozta” volna a körzetet. Melyek lennének ezek a “normális körülmények? Végtelenül egyszerű: a) tisztességes választási törvények; b) általános elégedetlenség (tehát kormányváltó hangulat); c) felelősen mérlegelő választók (tehát “polgári mentalitás”); d) jól kiválasztott jelölt; e) kitűnően irányított, hatásos kampány, lelkes aktivisták támogatásával. Nos, itt a “b” pont kivételével egyik feltétel sem állt fenn.

Azt mindenki tudja, hogy idehaza a választási szabályokat mindenféle jelzőkkel illetni lehet, kivéve azzal, hogy “tisztességesek”, tehát minden induló számára egyenlő esélyeket biztosítóak, s a “népakaratot” híven tükrözőek lennének. (Csekély a kéj, hogy ez most pont a maffiapárti jelöltet “szívatta” meg.) Az is köztudomású, hogy létezik az általános elégedetlenség, tehát a kormányváltó hangulat is. Ámde nincsenek felelősen mérlegelni képes polgárok: itt az elsöprő többség (még maga az “értelmiség” jelentős hányada is) “zsigerből”, tehát indulati/érzelmi alapon voksol mindig valami “ellen” és nem “-ért”. Ezek nagy része pedig – a véleménykutatások szerint – hónapok/esztendők óta “kóborol” céltalanul, nem találván számára megfelelőt a “hivatásos” pártkínálatból azaz egy, a civil mozgalomból kialakuló hiteles Új Erőre vágyik. (A fasorban nincs ilyen még, de lehetne érte tenni netalán!)

Tulajdonképpen ezt “képezték le” a tegnapi, tapolcai eredmények is. Lehet “riasztónak” mondani a Nácik 35 százalékát és “érthetetlennek” a Maffiások 34-ét, valamint “megmosolyogtatónak” a Szocik 26 percentjét, de azért nézzünk már a számok mögé is! A részvétel mindössze 38 százalékos volt, így az összes jogosultra vetítve náciék 13,3, maffiáék 12,9, szociék pedig 9,88-at “kaszáltak”.

Ez pedig pontosan az, amit a véleménykutatók már régóta hangoztatnak: a három párt nagyjából egyenlő arányban osztozik az “aktívak” táborán, kiknek jó kétharmada jobbra “hajlik”. De azt is, hogy az országos átlagot (sorrendben 18, 21 és 14 százalék) tekintve mindegyikük alulteljesített. Avagy (és ez a valószínűbb) felülreprezentált, azaz választóik között sok a “szájhős”: a “kocsmajobbikos”, a “hazudós” és/vagy “kiábrándult” fideszes, az “úgysemfogunknyeri” szoci. Tehát ha valóban mindössze ennyi ezen “politikai” szervezetek mozgósítóképessége/támogatottsága akkor itten tényleg komoly bajban van … az ország és a társadalom!

Pad Ferenc tehát minden erénye ellenére alkalmatlan jelölt volt. Azért, mert párttag, mert szorosan kötődik a tényleg leszerepelt MSZP-hez. Kész Zoltán veszprémi, február 22.-én abszolvált “diadala” az, ami ezt híven bizonyítja. Nem köll semmi más az egymással egyébként szorosan összefonódó “jobboldal” két szervezetének legyőzéséhez, mint egy hiteles személyiség, akit a “frontvonalban” lelkes civil aktivisták támogatnak, a háttérből pedig az odakozmált hivatásos ellenzék. Ekkor, de csakis ekkor lehetséges az “Orbánváltás“, a “Vonátlanítás“!

Miért nem volt ez lehetséges? Mert az MSZP-ben, pontosabban a Vezetésben még mindig él a nagypártiság emléke. A beléjük ivódott “szoclovi reflex” szerint ugyanis, ha ők “engedtek” Veszprémben, akkor Tapolca már nekik “jár”. Ha az előbbi esetben ők nyelték le a “békát”, akkor most ugyanez a korábbi partnerek “kötelessége” (csak a DK tette meg nekik ezt a “szívességet”!). No nem azért, mert ezt tényleg így van, s mert Pad Ferenccel a körzet abszolút nyerő lett volna. Tisztában voltak azzal ők, hogy ez nem igaz! Hanem azért, hogy ezzel helyreálljon a Pártvezetés “tekintélye”, kompenzálva legyék a “Pártimázs”, a “Politikai Egó” korábbi “sérülése”. Meg is kötötték hát az “Alkut”, no meg a pártebet a pártkaróhoz, s osztán nekiláttak “kampányolni”. … Siralmasan!

A tapolcai körzet három nagyobb és rengeteg kistelepülésből áll. Ráadásul inkább “jobbra húz” az egész. A Maffiapártot a plébánosok, a Nácikat pedig a helyi, véres szájjal cigányozó/zsidózó/komcsizó “kocsmaaktivisták” segítik. Ha itt egy “balos” nyerni akar, bizony fel köll vennie a kampánybakancsot és körbetalpalni az összes települést. Egy olyan Jelöltnek, aki nem kötődik egyik lejáratódott szervezethez sem, ráadásul elmondja az Igazságot is.

Az Igazságot arról, hogy ez a “Fidesz” nevezetű Izé csupa közpénzen alaposan megtollasodott, s immáron egymással is marakodó gerinctelen, amorilás alakok társasága. Ezeket meg az ország egyetlen nyilvántartásában sem szereplő, hivatalos jövedelmet sehonnan nem szerző, ámde a “fényevés” ellenére giccses Gucci-táskát cipelő “tanácsadók” veszik körül. No meg olyan “üzletemberek”, akik adómentes kaszinókoncessziókat, pályáztatás nélküli állami földeket kapnak, a Felügyelet orra előtt (és beleegyezésével!) simlis pilótajátékot űző cégeikben közpénzek “parkolnak” törvénytelenül, s ha bedől ez az egész, akkor azt a vétlenekkel fizettetik ki (mint mindig!). A “kormányfő” pedig berni nagykövetté nevezi ki a személyes bankárját/brókerét, kinek legfontosabb feladata, hogy felügyelje a “miniszterelnök” Svájcban bejegyzett “energiakereskedő” cégét, mely azért tud immáron esztendők óta 50-100 milliárdos tiszta profitot “termelni”, mert a magyar (maffia)állam ehhöz minden “segítséget” megad neki!

Az Igazságot arról, hogy ez a “Jobbik” nevezetű Izé eredetileg csupán e Maffia szatellitszervezeteként indult, de most, hogy hiénaként megérezte azt a bizonyos “szagot”, igyekszik annyi előnyt biztosítani magának, hogy a következő “választásokon” (2018) a Nagyfőnök, Don Vittorio (esetleg utóda: Don Dzsoni) már kénytelen legyen minimum egyenlő részesedésű üzlettársat csinálni belőle, beosztottjai pedig kellő méretű “piacot” kaphassanak  (“üzlet”=”közpénzlenyúlás”). Arról, hogy ezt az “alakulatot” is kétes egzisztenciák, alpári alakok hemzsegik körül (belül). Akiket (legalább) egy külföldi kormány finanszíroz annak érdekében, hogy az ország érdekei ellen tegyenek meg minél többet (akárcsak az “Anyapárt”). Mindezt pedig a “nemzeti elkötelezettség” molyszagú gúnyájába, a “cukiság” bűzzáró díszcsomagolásába bújtatva.

Az Igazságot arról, hogy az ő megválasztásával ugyan ez a Bűnbanda nem fog eltakarodni az ország vezetéséből, de kapnak egy komoly figyelmeztetést, miszerint ebből már mindenkinek elege van. Akkor pedig talán végre mélyebbre hatol bennük a Veszélyérzet. Akkor talán nem lesznek ennyire pofátlanok, Akkor talán kicsit visszább veszik a nyomulásukat, ahogyan azt tették például a “Net-adó” esetében is. Akkor talán egy kicsit jobban élhető lesz ez az ország. Akkor talán később kisebb romhalom alól köll majd kimásznunk.

De nem ezt tették! Ehelyett kiálltak egy-egy nagyobb település főterére, s onnan az aktuális pártpotentát elkurjantotta magát: “Mindenki szavazzon ránk, mert mi vagyunk a Demokratikus Zellenzék!“. Hátha meghallják a kistelepüléseken is, s osztán ennek hatására rájuk húzzák az ottaniak is az “ikszeket”. … Nos, nem hallották meg: az aprófalvakat elvitték a Nácik, meg a Maffiások. Még a “fellegvárnak” számító Ajkán sem, ahol ugyan “elsöprő” volt a szocigyőzelem, de szűk 30 százalékos részvétellel! … Ennek ellenére ezzel dicsekednek, mert csak ezzel lehet(?).

Köszönjük meg szépen ezt az egészet a Magyar Szocialista Pártnak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Látlelet

Ma reggel egy kitűnő elemzés, hogy ne mondjam, látlelet jelent meg a budapesti Népszava oldalán. Úgy gondoltam, ezt is megosztom Tisztelt Olvasóimmal, mert minden szava (szerintem) kőbe vésett igazság. … Olyan tények, melyekkel szembesülnük kell!

Friss Róbert:

Keserű ízű lett a demokraták kenyere

Egy normálisan működő parlamentáris demokráciában ezt a kormányt, amely egy éve nem kormányoz, de lassan már nem is működteti az országot – nyakában megannyi botránnyal – egy erős ellenzék és egy erős civil társadalom már rég elkergette volna. Sem erős demokratikus ellenzék, sem erős civil társadalom egyelőre nincs. Csak az erősödő Jobbik. Az ország politikai berendezkedése sem a nyugati, sem a keleti normák szerint nem normális. Csak bízni lehet benne, hogy a választók többsége az marad, de hogy a Fidesz helyett kit/mit választ, választhat majd legkésőbb 2018-ban – ma még nem tudni.

Utólag nevezhetjük akár túlzott optimizmusnak is, ahogyan a demokratikus ellenzéki pártok nekifeszültek a 2014-es választásoknak. Az a derűlátás, amelyet a 2012. október 23-án, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a Milla tüntetésén, Bajnai Gordon visszatérésekor összegyűlt tömeg érzett, szinte a semmibe foszlott 2014. január 14-re, amikor másfél év önmagukat és egymást marcangoló vajúdás után, alig két hónappal a választások előtt végre megalakult az MSZP, a DK, az Együtt-PM és a Liberálisok Összefogás nevű választási koalíciója. Ekkorra már bizonyossá vált, hogy semmi sem lesz az Együtt elképzeléséből, abból az ernyőszervezetből, amely Bajnai kormányfő-jelöltsége alatt egyesíthette volna a Fidesz ellen felsorakozó demokrata szavazókat. Azt a többséget, amely egyenként egyik pártra sem szavazott volna, de a közösségre igen. Az sem jött össze, hogy a szocialisták háttérbe szorítsák Gyurcsány Ferenc DK-ját. Az MSZP elérte ugyan, hogy mint „a demokratikus ellenzék legerősebb pártja”, saját elnökét, Mesterházy Attilát jelöljék közös miniszterelnöknek, de maga a szövetség csalódott arcokat mutatott fel a közönségnek, semmiképpen sem egy egységes, s főként derűs kormányzóképes erőt.

Az összefogás

Az Összefogás pártszövetség amúgy is túl későn jött létre ahhoz, hogy a szélesebb tömegek körében ismert és elfogadott legyen, a potenciális szavazók szemében a koalíció inkább csak kényszerházasságnak tűnt. Ehhez képest apróság, hogy a nevét egy hónappal a választások előtt, március 6-án egy hasonló néven bejegyzett fantompárt miatt meg kellett változtatnia, a „Kormányváltók szövetsége” azonosításához pedig végképp nem maradt idő.

A szövetség célja a Fidesz leváltása volt. Enyhén fogalmazva, nem sikerült. A szövetség közös listája 1 273 275 szavazattal (26,85 százalék) 38 mandátumot szerzett. A parlamenti helyek 19,1 százalékát.

A Fidesz törvényei miatt is megkötött kényszerházasság a választások után felbomlott. Az európai parlamenti választáson a szövetséges pártok már külön indultak, ami azzal magyaráztak, hogy ez alkalmat ad az egymás közötti erőviszonyok felmérésére, ami esetleg meghatározhatja az újabb szövetség erősorrendjét az őszi önkormányzati választásokra. A május 25-i EP-választáson az MSZP alaposan leszerepelt, 10,92 százalékkal két képviselőt tudott az EP-be küldeni, s a pártban nem csak az okozott sokkot, hogy a DK hasonló, de az ő esetében sikerként elkönyvelhető eredményt ért el, hanem hogy a Jobbik három képviselővel megelőzte.

Az élcsapat

A tavaszi két gyenge eredmény miatti elégedetlenség következtében május 25-én a szocialisták teljes elnöksége felajánlotta lemondását. A május 31-i választmányi ülésen Botka László választmányi elnököt, Szeged polgármesterét választották meg ideiglenes pártelnöknek a július 19-re összehívott tisztújító kongresszusig, miután Botka – fél szemmel már az őszi önkormányzati választásokra tekintve – kikötötte, csak átmenetileg hajlandó vezetni a pártot. A kongresszuson aztán az egyetlen induló, Tóbiás József fölényes többséggel lett elnök. Helyettese Gőgös Zoltán agrárpolitikus lett, aki jellemző módon akkor még parlamenti képviselő sem volt, annyira hátra sorolták az Összefogás még közös pártlistáján.

A párton belüli ellentétek az új vezetés alatt sem csillapodtak. Nem csak azért, mert a parlamenti frakcióban Mesterházy emberei ülnek, hanem mert emlékezetes, hogy Tóbiás (nyári számlaügyének árnyékában), hogyan tartotta magát távol az önkormányzati választásokra nagy nehezen összeállt demokratikus koalíciótól, a budapesti főpolgármester-jelölti castingtól. Ennek a tragikomikus castingnak is következménye, hogy – miután az elhíresült vizes-vödrös videó nyomán lemondatott Falus Ferenc helyébe az utolsó utáni pillanatban Bokros Lajost ültették – a demokratikus ellenzék, amely korábban nagy eséllyel pályázhatott a főpolgármesteri székre, elveszítette Budapestet. A Fidesz Tarlós Istvánnal az élen (öt kivételével) uralja a főváros kerületeit, és a választások előtti törvénymódosítás miatt a kerületi polgármesterek találkahelyévé silányított közgyűlést is.

Mindhárom választás legfőbb tanulsága a szocialisták számára az lehetett volna, hogy bármennyire hangoztatják is, az MSZP már nem az egyetlen párt a baloldali térfélen. A párt Tóbiás megválasztásakor a megújulás sokszori ígéretével erős önkritikára, önelemzésre készült, de ebből megint nem lett semmi. Az a tény azonban, hogy jelöltjük, Horváth Imre november végén, Újpesten nagy fölénnyel nyerte meg az elhunyt Kiss Péter helyére kiírt időközi országgyűlési választást, majd később a demokratikus pártok által támogatott független Kész Zoltán nyert Veszprémben (és ezzel megtört a Fidesz parlamenti kétharmada), arra ösztökélte a pártot, hogy vezetése „a múltba nézés önmarcangolása helyett” a jövőbe tekintve erőt mutasson fel. Ez a politika eddig a közvélemény-kutatásokban enyhén szólva sem mutatkozik meg. Az MSZP továbbra is a lomha párt képét mutatja, képtelen választói bázisát növelni, s lassan harmadik erőként a Fidesz és a Jobbik mögé szorul. Sőt: vannak olyan felmérések is, amelyek szerint már a DK is megelőzi. A párton belüli csatározások, ha a közönség előtt rejtetten is, de a színfalak mögött folytatódnak. Mesterházy Attila – ha tagadja is – erőteljesen dolgozik a visszatérésen, s könnyen lehet, hogy Botka László is mielőbb bejelentkezik a pártelnöki székért, mert úgy érzékelik, Tóbiás nem elég markáns vezető.

A többiek

Ami az egy évvel ezelőtti demokratikus választási szövetség többi pártját illeti, a DK – miként Gyurcsány Ferenc elnök megfogalmazta – alighanem kényszerűen veszi tudomásul, hogy egyelőre nem válhat nagy néppárttá, nem is dédelget ilyen álmokat. Közben – tavaly nyár óta – a párt néhány hibás döntésével (mindenekelőtt Pásztor Albert miskolci polgármesteri jelölésével, amiről utólag Gyurcsány is önkritikusan beszélt) erős identitásvitába keveredett értelmiségi holdudvarával. Mindemellett az öt éve kormányon lévő Fidesz Gyurcsány-fóbiája, amely a hatalomból már 2009-ben távozott miniszterelnököt diabolizálja, csak annyit ér el, hogy DK kemény magja összetart, s Gyurcsány valódi politikai súlyánál jóval nagyobb helyet foglal el a magyar belpolitikában. Hasonló fóbia kísérti az MSZP-t is, ami csak gyengíti a demokraták jövőbeni összefogásának lehetőségeit.

Sajátos zuhanórepülésen ment át az Együtt, amely a PM-mel egyetértésben békésen felmondta a két párt választási koalícióját, s amely alaposan megsínylette Bajnai Gordon végleges távozását a politikából. Látnivaló: a második emberből elsővé vált Szigetvári Viktor képtelen szélesebb tábort megnyerni a pártnak. A PM pedig – az egy zuglói polgármester, Karácsony Gergely kivételével – megmaradt periferiális média-alakzatnak.

Ami pedig az önállóságához ragaszkodó LMP-t illeti: továbbra is keresi harmadik utas megoldásait, de a mindenkitől egyenlő távolságtartás meghirdetése egyelőre nem hozta meg a várt sikert, népszerűsége a parlamenti küszöbre ülteti.

A civilek

Egyetlen demokratikus pártnak sem tett jót, hogy parlamenti képviselőik letették az esküt a Fidesz alaptörvényére. Az inkább csak az értelmiség egy részét foglalkoztató vitát, bojkottálni vagy sem a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a maguk részéről eldöntötték: a rendszer kulisszáinak részei lettek, s egyben elvesztették természetes harci közegüket, az utcát, amelyet átvettek a civil szervezetek.

A főként a Facebookon szerveződő civilek hálója még az internetnél is bonyolultabb. Képtelenség felsorolni, hány közösség szervezett tavaly október vége óta néhány ezres, vagy tízezres tüntetést, de egyik sem tudta felülmúlni az októberi, sokak szerint százezres megmozdulást, amely a legalább is átmenetileg a netadó visszavonására kényszerítette a kormányfőt. A civilek egy része elfogadja a pártokat, nagyobb részük eltörölné a rendszerváltás óta eltelt negyed századot, egyformán felelőssé téve érte a parlamentarizmus kereteit tiszteletben tartókat és az illiberalizmusban hívőket. Ez a gondolkodás tükrözi azt az Európán végig söprő akaratot, amely keresi a közvetlen demokrácia ma még nem létező formáit és egyben jelzi a hagyományos pártrendszer impotenciáját, a liberális parlamentarizmus szerkezeti bajait. Sokan türelmetlenek e sokféleséggel szemben, és a megosztottságot a civil szerveződések is érzik, mert lassan keresik az egymáshoz vezető utat. Türelem és idő kell: néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy hétről hétre ennyien vonuljanak az utcára. A civil mozgalom ki fog kristályosodni.

A szárnyvonal

Ha csak valamilyen erő, mint annyiszor a történelemben, nem szakítja meg ezt a szerves folyamatot. Most ilyen külső erő nincs, belső van: a Jobbik, amelyet nem tekintünk önálló entitásnak, sokkal inkább a Fidesz szélsőjobb, radikális szárnyának, amelynek magának is van szélsőséges, katonai szárnya. A Fidesz – bármennyire élesen kikel újabban a Jobbik ellen – jobban fél bármilyen baloldali-liberális hatalomátvételtől, mint a Jobbik kormányzásától, amely csak radikálisan valósítaná meg, amit Orbán Viktor oldalazva akar elérni. A totális, tekintélyelvű állam kiépítését, amely szerinte a kormányzás egyetlen hatékony formája a posztmodern korban. Egy időben lehetett mondani, hogy a Jobbik, táborát a csalódott baloldaliak hizlalják. Ma már nem lehet: a Jobbik erősödése a Fidesz népszerűségvesztésének következménye. (Egy éven belül több mint egymillió választót veszített el a kormányzó párt, ennek egy része bezárkózik, egy része azonban a Jobbikban látja radikális nézeteinek „tiszta” képviseletét – nem is oktalanul.) Ami pedig igazán fejtörést okozhat a kormánypártnak: a harminc év alattiak 21 százaléka jobbikos, szemben a Fidesz 17 százalékával. Aggódhat emiatt a demokratikus oldal is.

Bármennyire nyomasztja is a feltételezett kormányzás súlya Vona Gábor pártelnököt, azt már korábban belátta, hogy a meglévőnél szélesebb bázis tudhatja csak hatalomba juttatni, amihez el kell hitetnie, hogy nincsenek ördögi patái , korántsem úgy és annyira radikális, mint amilyen a híre. Mint legutóbbi nevezetes Magyar Nemzet interjújából – összhangban kiskutyás „cuki” kampányaival – látni: függöny mögé rejtette saját radikálisait, már nem akarna azonnal, inkább csak megfontolva távolodni Európától, és pártja masszív rasszizmusát is enyhíteni igyekszik. Középre húzódik, néppárti képet fest önmagáról, a teljes magyar társadalomhoz akar szólni. Ezzel most kezd a Fideszbe harapni: ez a Fidesz jobboldali közepe, a Fidesz orbáni néppártisága, Orbán „baloldali” hangja 2010-ből, amelyet Vonának 2018-ig legalább oly mértékben el kell foglalnia, hogy ha még váltópárt nem lehet is, koalíciós kényszert teremtsen, amelyet a Fidesz – az emberek akaratára, a szabad választásokra hivatkozva – alighanem legalább átmenetileg el is fogadna.

A jövő

Egy normálisan működő parlamentáris demokráciában ezt a kormányt, amely egy éve nem kormányoz, de lassan már nem is működteti az országot – nyakában megannyi botránnyal – egy erős ellenzék és egy erős civil társadalom már rég elkergetett volna. Sem erős demokratikus ellenzék, sem erős civil társadalom egyelőre nincs. Csak az erősödő Jobbik. Az ország politikai berendezkedése sem a nyugati, sem a keleti normák szerint nem normális. Csak bízni lehet benne, hogy a választók többsége az maradt. De, hogy kit/mit választ, választhat majd legkésőbb 2018-ban, ma még nem tudni.

*

 A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Bolseviktor

Számát sem tudnám megmondani, hányszor vádolták meg Orbánt és alvezéreit azzal, hogy “bolseivista hajlamaik” vannak. Hát kérem, ez nem igaz! Szó sincs itt semmiféle “hajlamról”. Ezek tényleg sztálinisták!

Egy bölcs megállapítás szerintDiktatúrákban csak egyetlen dolog bizonytalan: a múlt!“. Ez a konklúzió azon eseménysorok megfigyeléséből származott, melynek a Szovjetunió sztálini időszakában lehettek tanúi a kortársak. A Diktátor mindent elkövetett annak érdekében, hogy átírja a párttörténetet, s önmagából, a kiugrott pópából, a köztörvényes postarablóból valóságos munkásmozgalmi héroszt faragjon (baltával). Kezdődött ez azzal a legendával, hogy Lenin a halálos ágyán Dzsugasvilit nevezte meg utódjának. Holott éppen Uljanov elvtárs volt az, aki óvva intette az SZK(b)P Központi Bizottságát attól, hogy a grémium főtitkárává válassza őt. Osztán folytatódott azzal, hogy Sztálin és hűséges pribékjei a kegyvesztetté vált egykori harcostársakat nem csak az élők sorából, de a múltból is kitörölték. Fényképek tucatjai, százai bizonyítják, hogyan tünedeztek el a Vezért ábrázoló fotókról a “mellékalakok” … a kivégzések sorrendjében.

Ehhöz kísértetiesen hasonló folyamatnak lehettünk/lehetünk tanúi a mai magyar kormánypárt esetében is. A távolabbi múlt eseményeit úgy próbálják “átformálni”, hogy a meglehetősen “szerény” képességű és velejéig antiszemita Horthyból “nagy államférfit” faragnak, a magyar holokausztért viselt felelősséget pedig nemes egyszerűséggel, egy elképesztően randa “mű-emlékmű”-vel a hitleri Harmadik Birodalomra tolják. (Arról az elképesztő ostobaságról már nem is beszélve, hogy állítólag Szt. István király Székesfehérvárra haladtában véletlenül éppen Felcsút környékén ajánlotta fel országát a Szentanyának!)

A “közelebbi” múlt sem járt sokkal jobban. A fideszes “párttörténet” első számú legendája már legalább tucat esztendeje az, hogy személyesen Orbán Viktor volt az, aki Nagy Imre és társai 1989-es újratemetésén elmondott beszédével kizavarta a megszálló oroszokat az országból. Ezt ugyan mostanság már nem divatos hangoztatni, tekintettel arra, hogy legújabb Régi Jóbarátunk pillanatnyilag éppen Vologya cár, de aki látta azt az M1-en futó, Rákay nertárs által vezetett “történelmi” műsort, amely ippeg punkt a rendszerváltás eseményeivel foglalkozott az tudja: ezt az egész Újratemetést úgy igyekeznek beállítani, mintha Orbánon kívül nem is lett volna ott egyetlen szónok sem.

Ennek célja nyilvánvaló. El akarják hitetni a Jónéppel, hogy az egész Rendszerváltás csupán egyetlen személy, a már akkor is “kiemelkedően jelentős politikusnak” számító Orbán műve. Ámde van itten egy kis “bibi”. Ha ez tényleg így van/volt, akkor mit kezdjünk a Tákolmányba is beillesztett “Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatá“-nak azon szövegrészével, miszerint az a bizonyos Zemúthúszév maga volt a “zűrzavar”, s a valódi “Kánaán” csak a 2010-es falka/fülkeforradalommal köszöntött be? Nincs itt egy kis tartalmi “zűr”, némi koherenciazavar? … Persze nem köll ezzel különösebben törődni, hiszen ha azt nézzük, hogy öt esztendővel ezelőtt a Fideszegyház elkötelezett híve még “meggyőződéses” russzofób volt, manapság pedig hasonló vehemenciával russzofil, akkor ez még simán belefér abba a bizonyos “Szilárdan tartottam magam mindig a Párt (ingadozó) irányvonalához!“-típusú korabeli, önéletrajzi szövegrészbe.

Vegyük most a Kettes Számú Legendát! Ez úgy majd’ két évtizeddel ezelőtt “honosodott” meg a magyar politikai “köztudatban”. Arról szól, hogy Antall József, az első szabadon megválasztott miniszterelnök 1993 decemberében, a halálos ágyán magához kérette Orbán Viktort, s őt jelölte meg “politikai örökösének”. Aki abba a korosztályba tartozik, amelyik “megtapasztalta” mind Antallt, mind a korabeli Orbánt, az tudja, hogy ez nettó hazugság. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az arisztokratikus orvostörténész, sokadik-generációs értelmiségi, akármilyen nagybeteg is volt, odáig “kómált” volna be, hogy az általa mélyen lenézett, székházüzér vidéki suttyóban látta volna a “konzervatív jövendőt”, s pont őt tisztelte volna meg ilyesmivel.

Közbevetve:

Eszembe jutott erről egy harminc esztendővel ezelőtt “keletkezett”, echte szovjet-orosz vicc. Eszerint a Politikai Bizottság tagjai Brezsnyev halálos ágyát körbe véve figyelik a főtitkár agóniáját. Leonyid Iljics egyszer csak rángatózni kezd, majd elhaló hangon azt suttogja: “Andropov!”. Mire a KGB főnöke odahajol hozzá: “Parancsoljon Brezsnyev elvtárs!”. Erre a haldokló: “Szállj le az oxigénvezetékemről!”.

Ezen legendagyártás célja is nyilvánvaló. A “Nagy Fordulat” után a jobboldalon alaposan neofitának és parvenünek számító Orbánnak találni egy Tekintélyes Személyiséget, aki “hitelesíti” a konzervatív “ősnemesség”-ről szóló (egyébként a József városi Piacon “beszerzett”) “kutyabőrét”. Mivel Antall már halott, hát nincs aki cáfolna, “tanúkat” beszerezni pedig csak pénz, illetve stallum kérdése. Ugyi?!

Eme grandiózus átírási kísérletek “kisöccse” volt az, amit Viktorék úgy 2011 tájékán műveltek. Amikor ugyanis kiderült, hogy egyes pártpotentátok (mint pl. Kósa, vagy Lázár) nem csak a “saját” településeiket kegyeskedtek tokától bokáig eladósítani, hanem önmagukat is, ráadásul “devizában”(!), akkor rögvest előkerült a szöveg, hogy ezér’ ki is valójában a hibás. Természetesen Agyurcsány! Hiszen ő volt ugyi az, aki úgymond “rákényszerítette” a településekre és a zemberekre ezt az egészet a maga “eladósító” politikájával.

Feltételezem,

…hogy a Sarok utcai “gyalogfideszes” narancshályoggal borított szeme előtt e szöveg láttán/hallatán mánis felködlött A Jelenet. Az, hogy a parlament pincéjében ingujjra vetkezett verőlegények Gyurcsány és pénzügyminisztere, Veres János jelenlétében addig kínozták mondjuk Kósát, vagy Lázárt, amíg azok polgármesterként is és magánszemélyként is aláírták a devizaalapú hitelszerződéseket. Ráadásul ezt éveken át és többször is! … Életszerű! Nemde bár?

Természetesen ennek célja is csak az volt, hogy leplezzék, illetve másra tolják a saját felelősségüket. Hiszen a devizahitel lavinájának “hógolyóját” még 2000-ben indította el két orbánkinevezett (Járay nertárs, mint MNB-elnök és Varga úr, mint pénzügyminiszter). Persze az is igaz, hogy a “bűn” azért közös. Hiszen amikor az OTP által kitalált “jenhitel” okán a korabeli PSZÁF (“Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete“) megkondította a vészharangot, s felhívta a kormány figyelmét úgy általában az egész devizamizéria későbbi lehetőségére, a “ballib” kabinet ezt egyszerűen elengedte a füle mellett. A Fidesztől nem túl távol álló Csányi-lobbi kitartó duruzsolása hatására “salamoni” döntés született: euró és svájci frank marad, de a jen már a “na ne!”-kategóriába tartozik.

A fejlődés állítólag soha nem áll meg. Ha ez igaz, akkor áll a dolog a degenerációra is. Egy szintén bölcs megállapítás szerint ugyanis “A hatalom az az aljas kór, amely elöli az agysejteket“. Tapasztalati tény ez , különösen, ha az a “hatalom” tartósan, ráadásul korlátok nélkül birtokolt. Ilyenkor már egy-két esztendő alatt el lehet jutni a “csimpánz-szintig”, a Mi Viktorunk azonban lassan hatodik éve szenvedi ezen állapotját. Nem is csoda, hogy a miniszterelnök és környezetének átlagos IQ-ja meredeken zuhan, a Főnöknek pedig a “halelujakórus” egyre nagyobb dőreségeket “tanácsol”.

Ráadásul, ahogy egyre lejjebb haladunk a maffiapárti ranglétrán, mind pitiánerebb köztörvényes bűnözőket találunk. A “Csúcson” még valódi pénzekből “készült” százmilliárdokat bezsebelőkkel találkozunk. “Középen” csak tizenmilliókkal zsonglőrködnek az ilyen “L(ukapop)Simon“-ok. De “Legalul” már csak hamis pénzekkel seftelő idiótákkal “randizhatunk”!

Mi is történt? A minap valaki megpróbált “elsütni” három darab hamis százeuróst. Ráadásul pont a Keleti Pályaudvaron és pont egy arab pénzváltónak. Az persze rögvest észrevette a talmiságot, s a rendőrök kisebb kergetőzés után nyakon csípték az “Elmebajnokot”. Némi nyomozgatás után nem csak az derült ki, hogy a hülyéjének odahaza van ebből még további 297 példánya, de az is, hogy jé: nem más ő, mint Veress Áron nertárs, a Fidesz Ifjúsági Tagozatának uruszágos elnöke!

Mi volt erre a maffiapárti reakció? Korábban még agyonhallgatták volna a dolgot, de a hatalmi agysejt-degeneráció következtében azt találta ki az “éceszgébergrupe”, hogy a pasmag már régóta nem is Fidesz-tag, hiszen még 2012-ben kizárták. Ámde akkor hogy az ördögbe szerepelhet még mindig a Tagozat hivatalos weboldalán, mint “elnök”? No erre meg az lett a “válasz”, hogy tegnap nekiálltak törölni mindent (és “minden Áron”! – hehehe!), ami csak ennek az idiótának a valahai pártkötődésére is utalhatnak (fényképek, oldalmásolatok a linkelt cikkben megtekinthetőek!). Arról azonban ezek az informatikai analfabéták elfelejtkeztek (élükön a hasonló “adottságokkal” rendelkező Főnökükkel – hiszen el ne higgyük már, hogy nem pont Ő adott erre utasítást, aki nélkül egyetlen “bit” sem sercenhet ki a félbites fideszagyakból!), hogy az internetről teljesen semmit nem lehet eltüntetni. A “kiszfideszes” a mai napig ott virít a német “Konrad Adenauer Stiftung” magyarországi irodájának honlapján, mint egy tavalyi konferencia (bizony, bizony!) fidesznyik előadója!

Sztálin elvtárs mosolyog: “Bolseviktornak még sokat kell tanulnia. Elébb kivégeztetni, s csak utána retusálni!” … Én is röhögnék, ha lenne min!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!