Szarkofágot Orbánnak!

Állítólag ma kezdi meg kiérdemelt szabadságát a Magyar Beteg. Hát, legfőbb ideje … mondhatom!

A helyzet az, hogy erős fenntartásaim vannak a miniszterelnöki kommunikációs lótuszkaktuszok ezügyben tett bejelentéseivel kapcsolatosan (Most megint az a szöveg, hogy Felcsúton fog családilag nyaralgatni, de hogy pontosan hol – a “Vityillóban“-e, avagy a “Nyári Palotá“-ban, arra az atlatszo.hu oknyomozója, Ferenczi Krisztina sem kapott választ!). Ugyanez a Havasi Bertalan már két héttel ezelőtt is ezt mondta, aztán láthattuk mi lett a vége: Vikus Kán “eddigi pályafutásának leghosszabb” szabija alatt végighaknizta az összes “szövetségesét”, s néha naponta többször is képes volt irgalmatlan ostobaságokat elősercinteni a “lemerült aksijá”-ból.

Őszintén szólva marhára elegem volt már a hapsiból annak ellenére, hogy két hét alatt több poszt-témát szolgáltatott (pont, amikor én tényleg szabin voltam!), mint máskor két hónap alatt. Kezdte ugye azzal, hogy a Hobbykeresztény-antidemokrata Pénzpártnál megaszonta, hogy alpinistákként egymáshoz kötözve lógunk a szakadék falán. Osztán Parragh p.társ magánkamarájánál elköltött párezer milliárdot a magyarországi bankok felének virtuális visszavásárlására, a “Fidelitas” nevű, nyikhaj karrieristák peteneveldéjében leleplezte az ellenforradalmárokat, a megvadult Skála Kópé kritikáira reagálva pedig “lefélázsiaizta” a zembereket … csakhogy a legemlékezetesebbeket említsem.

Méghogy “legemlékezetesebbek“! Hiszen az se’ volt semmi, hogy a bírák kényszer-nyugdíjaztatása ügyében elküldte a Jó Büdösbe a  Tákolmánybíróságot (“A rendszer marad … bazzeg!“), a Nemzeti Bank totálhülye tranzakciós adóztatása ügyében az éppen akkor itt tartózkodó IMF/EU/EKB-triót, s vigyorogva vallotta be: erősen kancsal, unorthodox gazdaságpolitikája nem csak arra jó, hogy megoldja az enélkül nem is létező problémákat, hanem még arra is, hogy úgy havi 12-14 milliárdot dobjunk ki miatta teljesen fölöslegesen az ablakon … meg hogy 5390 milliárdot szivattyúzzanak ki tök’ fölöslegesen az így letoprongyosított nemzetgazdaságból!

Az akkumerült pasasban azért volt még kellő energia ahhoz is, hogy külföldön is bebizonyítsa: parvenüsége és idiotizmusa nem csupán a honi ellenlábasainak karaktergyilkolászós kitalációja, hanem maga a szomorú valóság. A németországi Regensburgban példának okáért azzal okozott csimbókos botrányt, hogy mint a “Palotajáték sztárvendége” hagyta, hogy a hozzá hasonlóan elképesztően ostoba Gloria von Thurn und Taxis hercegnő felállva megünnepeltesse a jelen lévő 3000 emberrel őt, mint “a népét szabadságba(!) vezető” kormányfőt!  A vendégseregben számos német politikus is jelen volt, akik aztán felháborodottan kérték ki maguknak azt az inzultust, hogy “egy Európa-szerte kiközösített embert ilyen megtiszteltetésben részesítsek“! Múlt szombaton pedig Erdélyben, a “tusványosi szabadegyetemen” küldte szabadságra az eszét, s egyéb ostobaságok mellett nem csak beleugatott a Román belpolitikába (Puncipüspök haverja szekundálása mellett), de még azt is simán bevallotta, hogy ő tényleg egy fasiszta államot építget Magyarországon!

De azért ne legyünk igazságtalanok hozzá, hiszen csinált ő ezalatt jót is! Példának okáért kormányhatározattal tette lapátra Budai Zugügyvéd urat az elszámoltatási biztosi funkciójából. Selmeczi Gabriellára (miután kifogyott alóla a “megvédendő” nyugdíjvagyon) még ennyi energiát sem vesztegetett az egyébként is lemerült akkujából: egyszerűen töröltette a kormánybiztosok névsorából! … “Sic transit Gabriella!” … hehehe! … megérdemelte!

Egyik barátom szerint az Hektorral az egyik legfőbb baj, hogy a “telepét” nem pihenéssel, hanem sámángombák rágcsálásával töltögeti föl, s mindezt megfejeli még azzal is, hogy literszám issza a “házit” az antidepresszánsaira. Én azonban ezzel nem teljesen értenék egyet.

Szerintem Viktorban a reaktor olvadt le, s így már bő évtizede köpködi ki a magyar közélet és társadalom légterébe súlyosan mérgező elmélet-izotópjait, melyek hatására futótűz-szerűen terjed a zemberek között az agyrák!

Éppen ezért a csernobilihez hasonló eljárást javaslom az ő esetében is: sokméteres vastagságú vasbeton szarkofágba zárni, míg ki nem alszik alatta a fasiszta diktatúra pokoltüze! Évtizedekig fog tartani …

… és ezt …

… szendamondja!

Az elmebomlás szóvirágai

E posztnak eredetileg a “Magyar Beteg“, avagy “A magyar beteg” címet szántam. De aztán ma többször is végigolvasva a honi sajtóban megjelent két legjobb beszámolót (hvg.hu és nol.hu) Orbán “tusványosi” elmerengéséről, inkább a fenti mellett döntöttem. Talán nem véletlenül.

Csütörtökön érkeztünk haza a nyaralásból. Féltucat esztendeje hagyomány már, hogy így július végén mindíg ugyanabba a kelet-magyarországi kézműves és néptánc-táborba járunk sátorozni. Házunk így már tele van “hand-made” rongyszőnyegekkel, fafaragványokkal, vesszőből font (ilyen-olyan méretű) kosarakkal, tálkákkal … szóval mindenféle “természetes” és “népi” bizbasszal. E táborban hallottam életemben először muzsikálni a Csík Zenekart s én, a “nemzetellenes és idegenszívű“, én, a “judeoplutokrata és kozmopolita“, az “elvetemült blogger” azóta is tátott szájjal hallgatom szinte naponta Csík János és társulata zenei “gyümölcsturmix”-át, azaz a magyar és egyéb népek zenéjét (klezmert is!) a modern kor (Quimby, Hobo, stb.) “termékeivel” olykor kifejezetten dzsezzes, de alapvetően a “népi” stílussal egybe oltott műveit. Pedig ugye az Örökös MiniElnök Tusványoson megaszonta, hogy “Nyilvánvaló, hogy a nemzetek nem akarnak összeolvadni … Európában a nemzetek inkább a „gyümölcskosarat” választják, és nem fogadják el a „gyümölcsturmixot”, amit Brüsszelben kevernek“. Hát ebből is látszik, hogy én mennyire nem vagyok “nemzet(i)”!

Orbán: egy hajóban evezünk

Az egyik Táborlakó Barátom – hozzám hasonlóan negyvenközepi, s háromgyerekes – már úgy tizenöt esztendeje él Németországban. Kézműves dísztárgyakkal kereskedik, hatalmas “dobozos” Mercedesén teríti áruit a különböző müncheni kereskedők üzletei számára. Ugyanezzel a kocsival szállítja népes családját és rengeteg cuccát ebbe a táborba is. Pár nappal ezelőtt figyelmes lettem egy a szélvédő mögött lévő, papírból és műanyagból készült, egyetlen mutatóval felszerelt órakorongra. “Ez mire szolgál?” – kérdeztem őt. “Az általam ellátott üzletek többsége előtt fizetős a parkolás, kivéve árurakodás esetén, mikoris 60 perc ingyenes. A papírórán beállítom, hogy mikor érkeztem, s ha jön a ‘csősz’ látja, hogy még mennyi időm van hátra ingyért pakolgatni.” – hangzott a válasz. “És mi van akkor, ha nem pakolás, hanem egyéb célból állsz meg a fizetős parkoló helyen, s  nem a tényleges érkezési időpontot állítod be a játékórán?” – tettem fel a következő kérdést. “Ugyan miért tenném ezt?! Hiszen ez tisztességtelen lenne!” – hangzott a válasz, szemében őszinte megrökönyödéssel. “Ugyan ki jönne rá?” – provokáltam tovább. “Senki, dehát nem ez az elv!” … percekig köllött magyaráznom neki, hogy én pusztán csak a “kinti” metodikát akartam megismerni, s nem őt szabály- és elvsértésre rávenni. Persze akkor még sem ő, sem én nem tudhattuk, hogy Örökös MiniElnökünk szerint “A Nyugat nem az emberek hatalmát, hanem az elvek és intézmények hatalmát hirdeti … Soha nem az elvek és az intézmények hozzák a döntéseket, hanem az emberek. Az elvek és az intézmények túlértékelése szükségszerűen vezetett felelőtlen döntésekhez“. Nos, Tábori Barátom nyílvánvalóan “túlértékeli” az elveket, s ezért Bajoroszágban élve már évek óta hozza meg a saját “felelőtlen” döntéseit, s mindehhez elegendő volt néhány esztendőt életvitel-szerűen eltölteni a “holdkóros módon saját vesztébe tántorgó” Nyugaton!

Az egyik este a Tábori Kocsmában űlve véletlenül fültanúja lettem egy beszélgetésnek, mely két Őslakó (azaz: a 20 esztendős Tábor alapítói) között zajlott: “A hét elején jöttem vissza Németországból. Hát Te! … ne tudd meg! … ezek minket leradíroztak a térképről is! Tucat esztendeje partnerem az a bizonyos német építkezési vállalkozó, akinek az ottanihoz képest háromnegyed-áron dolgozom tervezőként. Hiába ajánlottam neki még ennél is alacsonyabb árat, a legújabb projektjébe még be sem akar venni, mert ‘Maga magyar, kedves Ladislaus, az pedig ma már nagyon rossz ajánlólevél!’ … Hát erre mit mondhattam volna pont Neki? Hogy bassza meg Viktort? Amikor nem is ő, hanem sajna én is választottam meg ezt a barmot?“. Pedig ez az építészmérnök akkor még nem is tudhatta, hogy az Örökös MiniElnök szerint “Nyugat-Európa irígyli a magyar válságkezelés sikereit, s ezért nehezedik nemzetközi nyomás” a Fideszkádéenpé-kormányra! Munkát/megbízást tehát azért nem kap a “tucatesztendős” német partnerétől, mert ő és kormánya egyszerűen irígyli az orbanista-matolcsysta vívmányokat!

Feltételezem az én Kedves és Tisztelt Olvasóimról és (remélem) Barátaimról, hogy már töviről hegyire elolvasták Orbán tusványosi beszédét. Ha nem, ott vannak a linkek, a poszt elején! Ippeg ezért feltételezem azt is, hogy nemigazán köll tovább idézgetnem és elemezgetnem az Örökös MiniElnök elmebomlásának szóvirágait, melyek a netto elmebaj és a diktatúra dögletes bűzét árasztják magukból!

Aki azonban ezt nem akarja elhinni, annak álljon itt egy szintén tusványosi Orbán-idézet: “Európa a második világháború árnyékában él, és veszélyt lát a nemzetállamban és a nacionalizmusban. … a nyugati elit valójában a politikailag aktív tömegektől fél: tart a fasizmustól arra gondolva, hogy a fasizmus demokratikus úton került hatalomra.“!

Röhögve(?) gondolok azokra, akik tavaly májusban lehülyézték Bartus Lászlót, az Amerikai Népszava tulajdonos-főszerkesztőjét, amikor vátesz módján figyelmeztetett mindenkit az Orbán által felépítendő fasiszta államra! Mester Ákoson (168 Óra)  át Új Péterig (ex-Index) olyan kultúrfölényt árasztva hülyézték le Bartust (bocsika!, linkeket ehhez most nem keresnék!), ami tényleg csakis a budapesti és liberális (meg ön- és nemzetsors-rontó) értelmiséget jellemzi csupán! Most pedig tessék, itt a bizonyíték!

Kedves Laci! Önnek sajnos már megint igaza lett! Bár egyszer már tévedne!

… és ezt …

… szendamondja!

Kedves Viktor!

Most nem fogok linkelni és nem tartom be a blogpostjaim eddig megszokott formátumát! Bocsánat érte, de nincs más választásom. Fel vagyok indulva és baromira elegem van!

Kedves Viktor!

Van Számodra egy kurvára rossz hírem: fel fogok írtakozni, s nem csak én, hanem számos antiorbanista barátom is! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a leendő “járási pártbizottságok”, meg az “alkalmasan kiválasztott” adminisztrátorok majd minden lehető módon akadályozni fogják az Általad oly’ nagylelkűen számomra biztosított választói jog gyakorlását. Még azt is merem feltételezni (Téged és Bandádat ismerve), hogy némi “admin.-hiba” okán pl. én (is) kimardok a választásra jogosultak köréből (“Bocsika! Hát majd legközelebb!“).

Tudom, erre bazírozod az egészet, meg arra is, hogy Kubatov nertársad a maga listájáról ki tudja majd válogatni azokat, akiknek “feliratkozása” (és ugye nem “regisztrációja!” – hisz’ csupán másként köll nevezni ezt a legújabb, Tákolmányos Zabigyerkedet!) nem kívánatos, adminisztrációs szempontból pedig “tévedhető“.

Igazad van Hektor, Te Félbemaradt Kertitörpe … szellemi, etikai és politikusi Marianna-árok! Igazad van: hülyék, ostobák, lusta senkiháziak NE SZAVAZHASSANAK! És TI, Viktor? Nektek szabad, nekünk meg nem?!

Ámde attól tarok, hogy ippeg pont a “hülyék, ostobák, lusta senkiháziak“-nak lesz lehetőségük szavazni, lévén Te és gauleitereid majd gondoskodni fognak nemcsak a “feliratkozásról”, hanem a szavazókörhöz való ippeg időszerű eljutásáról is (kedvenc vállalkozó ingyenbusza! … ugye?!)

Szóval Viktor, arról van itt nagyba’szó, hogy már nem bízol Bennünk. Csakis azokban van a bizodalmad, akiket a tenkezedből etetsz … pénzzel, stallummal, ostoba kampányszövegekkel … etc.! És így talán numerikusan még meg is nyerheted a 2014.-es választásokat is. Ámde …

Ámde arról is van itt nagyba’szó, hogy Belőled és az egész lipótmezei, meg korrupt, csakis az adófizetők pénzén meghízni képes, de önnön tehetségüket csakis és kizárólag a közpénzek ellopása terén eddig alapost bebizonyított Társaságodat, a Te MAME és egyéb LUK-jaidat már MINDENKI UTÁLJA!

Tehát Viktor!
A helyzet az, hogy ugyan jogilag elcsalhatod a 2014-es(?) választásokat, de sem Neked, sem pedig MAME és egyéb LUKjaidnak nem lesz egyetlen nyugodt percük sem. Te is, ők is pontosan tudni fogják, hogy hatalmukat egyáltalán nem a népakaratnak, hanem csupán a Nemzeti Jogász-Paraszt Kormány ügyeskedéseinek köszönhetik. Márpedig a népakarat ellen jogászkodva, meg TEKézve fellépni az maga a netto bukás!

Kedves Viktor!
Kérlek vedd tudomásul, hogy úgy Belőled, mint a Te Bandádból Idehaza rohadtul sokaknak van már elegük! Ahogy telnek-múlnak a Te  (oligarchák által biztosított) Hatalmad percei, úgy növekszik exponenciálisan a Téged és Bandádat legszívesebben már nyílvánosan kivégezni akarók száma!

Mert ugyan fütyörészhetsz Te a Magad Által Termtett Sötétségben (melynek “terjedési sebesség”-éről éppen Te bizonyítottad be, hogy nagyobb a fénysebességnél!), de a nép többségének akarata ellen semmiféle jogbástyákat felépítened lehetetlen! Pláne abban a reményben, hogy azok Téged, a Te Törvénytelenségeidet masszívan meg fogják majd védelmezni!

Tudod az itten a nagy Helyzet, hogy Magad tetted lehetetlenné a Magad által kitalált Rendszer jogvédelmét azzal, hogy a Magad Hatalmát esetlegesen korlátozni képes Alkotmánybíróságtól olyan sok jogkört megvontál! Éppen ezért MI, ha netalán az össznépi ostobaság végre erre felhatalmazna minket, úgy törölhetjük majd el még a Te nevedet is (pláne a Törvényeidet), hogy még csak igazából meg sem köll kérdeznünk a Te Fejbólintó Testületedet, illetve ha van bármiféle “vélemény” az Általunk hozott törvényekről, hát majd a Te Törvényeid alapján fogjuk azokat alapost LESZARNI.

Kedves Viktor!
Javaslom Neked, hogy mihamarabb emigrálj egy olyan országba, melynek nincs kiadatási szerződése az Általad “Magyarország”-gá destruált Köztársasággal! Ha ezt megteszed – Haverjaiddal egyetemben – akkor talán el tudjuk érni azt az Általad kitűzött célt, miszerint a  fiatal (meg a kissé idősebb) diplomások visszatérjenek Hazánkba és Nekünk hajtsanak hasznot, ne pedig egy idegen (részemről semmi xenofóbia!) nemzetnek, pláne ha már a mi pénzünkből lettek kiképezve!

Jut eszembe, Kedves Viktor!
Mintha Te is a MI pénzünkből lettél volna jogásznak kiképezve sőt, Neked még államilag garantált és fizetett Kollégiumod is volt. Arról pedig meg ne feledkezzünk, hogy a Te jogászi kiképzésedet, a Te tandíjadat az a Társadalom fizette meg, melynek Te – jogászként sem – hajtottál semmiféle hasznot, a kiképzésed árát semmiféle módon vissza nem fizetted, megtollasodásod pedig ippeg pont a Társadalom és az Állam kifosztásából származott!

Kedes Viktor!
Te mit szóltál volna ahhoz, ha a ’80-as esztendők elején ugyanazt a “Képzési Szerződést” tolja a Te orrod alá Kádár János, avagy annak valamelyik bürokratája, mint amit éppen Te akarsz lenyeletni a mai egyetemistákkal? Persze Te találtál volna ezalól kibúvót, hiszen Apukád “megbízható” volt, Te magad pedig az eddig nem cáfoltak alapján szintén! De azért nem lehet MINDEN VIDÉKI PARASZTRGYEREK “kiemelt” és “megbízható”! Ugye, kedves Viktor?!

Kedves Viktor!
Ugye nem fogsz most nagyon meghargudni (ha igen, hát bazdmeg és kérd ki az IP-címemet a Veled rendkívül “baráti” viszonyban lévő USA “Department of Justice”-től!) ha azt mondom: Nélküled és Bandád hiányában valami egészen jó és faszányos Magyarország lenne lehetséges! Tudom, hogy ezt nem hiszed, lévén a Te Jóléted automatikusan feltételezi milliók nyomorgását, de nekünk akkor is ez a tapasztalati valóságunk! Az, hogy Náladnál rosszabb kormányfőt motorbiciklivel köllene keresni a magyar történelem kódexei között!

Szóval kedves Viktor!
Nem akarnál esetleg elhúzni már a Jó Büdös Francba?! És Magaddal vinni a Díszes Társulatodat is Simicskától kezdve Csányin át Demjánig?!
Nem? Tényleg?!
Nos akkor legyen igaza az egyik “szövetségesednek”, a Turi-Kovács-féle “kisagyú” gazdáknak, s légyen visszaállítva a Halálbüntetés!

De csakis a Számodra, s nem “kendergallérral”, hanem alkalmatos gyógyszerkkel!

… és ezt …

… szendamondja!

Arisztokrácia? Aljanépség!

A bölcs mondás szerint minden népnek olyan királya (arisztokráciája) van, amilyet megérdemel. Mivel mi – jelenlegi uralkodónk szerint – csupán egy kanszagú, kecskebaszó, “félázsiai” népség vagyunk, így nem is köll csodálkoznuk azon, hogy a hozzá hasonló aljanépség, … illetve pontosítok: rendkívül büdös ázalék-állatkák alkotják a magyar “arisztokráciát”!

Tisztában vagyok azzal, hogy egy magára valamit is adó blogger most elsősorban azt posztolná ki, hogy a Felkapaszkodott Alcsúti micsoda kendőzetlen lenézéssel viszonyul a saját népéhez. A Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségénél (VOSZ) tett tegnapi látogatásán schwarz-um-weiss “félázsiai népség“-nek nevezte Orbanisztán valamennyi lakosát, s még az sem zavarta, hogy ebbe nem csak az őt körülvevőket, hanem önmagát is besorolta!

Kapott ezért szegény Hektor a net népétől hideget is, meleget is. Lehordták őt mindenfélének, pedig még csak meg sem érdemelte. Hiszen ez a kijelentése azon ritkaságok csoportjába sorolható, amikor ippeg véletlenül igazat mondott, amikor ippeg véletlenül a saját őszinte véleményét mondta ki, s nem páva/pulykatáncot járva netto hazudozásokkal szúrja ki a Jónép szemét. Szerintem abszolute nem helyes dolog valakit azért elküldeni a jó büdös kurva anyjába, mert véletlenül nem hazudott!

Márpedig minálunk Orbanabszurdisztánban sajnos ez a szokás. Amikor egy “politikus” a pofánkba vágja a saját, mirólunk (meg önmagáról is) alkotott őszinte véleményét, amikor merészel nem hazudni sőt, még meg is hírdeti az “Őszinteség Politikáját” (lásd: Őszödi Beszéd!) rögtön felháborodunk. És nem csak mi, mezei fejőstehén hülyemagyarok (barmok lévén ez a dolgunk!), hanem a “mértékadó elitértelmiség” is (pedig ilyen minőségükben pont nem ez lett volna a dolguk!). Nyomjuk a falmelléki ócska dumáinkat, hogy “Pfujjj!” és “Ez már mindennek a teteje!” és hogy “A jóédes anyád a félázsiai, Te baromállat!“, de teszünk is valamit?

Amikor hat esztendővel ezelőtt Gyurcsány elmondta azt a “Bizonyos Beszédet“, s saját párttársai voltak kedvesek kiszivárogtatni azt, melyet osztán “alkalmasan megvágva” leközölt az összes sajtóorgánum, kint volt a Jónép Legbunkóbb Rétege az utcán, s dűtött, borogatott, gyújtogatott és ostromolt, verte a rendőrt aztán áldozatnak kiáltotta ki magát! Most hol vannak az utcai, fajmagyar tüntetők?! Akik ráborítanák Orbánra az Országházat is, mivel a Kárpát-medence Legfőbb Idiótája minálunk okosabbnak  és jobbnak tekinti a skandináv népeket (ebben mondjuk igaza is van, hiszen Ott és Őt a büdös életben meg nem választották volna még alpolgármester-helyettesnek sőt, iskolaszéki tagnak sem!), pedig ugye a magyaroknak 15 ezer éves a történelmük (esküszöm, hogy van ilyen elmélet is!), azaz még az egyiptomi piramisokat is magyar nyelvek ezrei nyalták hegyesre!

Dehát miért is van ez a nagy net-felháborodás? Hiszen azzal tök’ tisztában köllene lennünk, hogy mi tényleg egy ilyen bunkó, kecskebaszó, kan- és jurtaszagú és “félázsiai” népség vagyunk, akik az ugyanezen paraméterekkel rendelkező “Politikust” (és geric-, valamint agyhiányos kiválasztottjait, alattvalóit) önként és dalolva ültettük a magunk nyakába, az őt finanszírozó, Demjánhoz hasonló piócákat pedig az oxigén- és tápanyagdús artériáinkra, s némi kocsmákban és baráti körben kiröffentett kurvaanyázáson kívül az égvilágon semmit nem teszünk ellenük, sőt! Hungaroabszurdisztánban ugyanis ma úgy 4,5 milliónyi ember (a  szavazni nem hajlandóak, azaz a választásra jogosultak majd’ 60%-a!) totemállata a “szarunk rája“, úgy 1 milliónak (emeszpé-szavazók) a “remény hal“(meg utóljára), s ennél valamennyivel többnek (az orbanista szavazók) pedig a “strucc” (fej bedugva az orbanista propaganda-gépezet szembe szórt szaroshomokjába!), illetve a “skorpió“, amelyik a Magyarország-teknősbékát nyakonszúrva önmagát is elpusztítja! (A többszáz kényszernyugdíjaztatott magyar bíró közül az egyik már rájött, mit is cselekedett a saját kasztja, amikor Orbanbasit és haverjait rendszeresen felmentette a netto bűncselekményei alól! Csakhogy most már baromira késő! Ugye, nyögdíjas bírókám?!)

Lehet tehát kurvaanyázva kiposztolni, illetve szerkesztőségileg kijegyzetelni a “félázsiai” kiszólást, de az egész VOSZ-találkozón nem csak a Félbemaradt Kertitörpe beszélt elképesztően aljas módon, de a megvénült és megvadult Skála Kópé is! (Utóbbi az a sokszoros milliárdos, aki szerint a magyarok még “nem eléggé szegények” ahhoz, hogy mindenféle munkát elvállaljanak, illetve aki szerint “túl sok a diplomás” és baromira kevés az “olcsó” szakmunkás!) Nos, lássuk ezeket! (források: index.hu, nepszava. hu és 168ora.hu)

  – “A következő 10-15 év arról fog szólni, hogy a régió meg fog erősödni. Az a gond, hogy ennek nem biztos, hogy mi is a kedvezményezettjei leszünk. Ma azért harcolunk, hogy mi is a szlovák-román-cseh-lengyel gazdasággal tartsuk a lépést. Egyelőre más ligában focizunk, a történelmi felemelkedésből Magyarország kimaradhat, ha nem sikerül a versenyhátrányunkat ledolgozni. Ebben az esetben mi is a hanyatló nyugat része leszünk” (Orbán)

 – “Az összes fejlesztés kilencven százaléka uniós pénz és ehhez kapcsolt magyar önerő. Ez azt jelzi, hogy nincs magyar pénz fejlesztésre, csak azt tudjuk ilyen célokra költeni, amit az EU-tól kapunk. Ezért nem hagyhatunk egyetlen forintot sem a közös kasszába” (Orbán)

 – “Elfogadom, hogy ezek a munkahelyek nem olyan értékesek, de ha nincs jobb, akkor ez kell. Idén 200 ezer embernek adunk így munkát, 2013-ban háromszázezer a cél, de el szeretnék oda is jutni, hogy azt tudjam mondani, hogy aki fizikailag képes dolgozni, annak nem adunk segélyt. Szeretném, ha az összes szociális segélyt a munka rendszerén keresztül juttatnánk el az emberekhez” (Orbán)

 –  érdemes szerinte elgondolkodni, hogy “miként lehet a magas jövedelmű rétegeknél kitalálni egy olyan szabályt, ami nem az államkasszába, hanem befektetési alapba vonná a pénzüket, akár úgy, hogy választhatnak két-három alap közül, és így tulajdonrészt szerezve majd 8-10 év múlva eldőlne, hogy kiveszik-e a pénzüket vagy tulajdonrészt akarnak szerezni egy sikeres állami fejlesztési alapban” (Orbán)

 – “Reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni.” (Orbán)

 – “… a közszférában senki nem számíthat béremelésre.” (Orbán)

 – “Nagyon helyes, hogy a kormány álláspontot váltott és meg akar állapodni az IMF-fel. Hálásak lehetunk a szervezetnek, hogy 2008-ban kisegített minket. Nem őket kell hibáztatni, miért kerültünk olyan helyzetbe, hogy ki kellett segítsenek minket?” (Demján)

 – “Probléma, hogy a tőketulajdonosok a rendszerváltáskor megmaradtak ellenségnek. Ez a társadalmi szemlélet hibás, a vállalkozók kellenek a jólét bővítéséhez, és azok az országok maradnak meg, amik képesek jólétet biztosítani.” (Demján)

 – “Ha a foglalkoztatás szerkezete megváltozna, meggyógyulna a magyar társadalom … Ehhez szakmunkások kellenek, a diplomásoknál pedig más képzési arány, …  akkor meg lehet teremteni az egymillió új munkahelyet.” (Demján)

– ” … felül kellene vizsgálni az infrastruktúra-fejlesztéseket, mert a jelenlegi gazdasági fejlettséghez képest a hazai infrastruktúra elegendő.” …  “Ha elindulnak a beruházások, akkor lesz idő az azokhoz szükséges infrastruktúra fejlesztésére…” (Demján)

Nos, mindezek után ismételten feltenném a kérdést: Orbán őszintesége (“félázsiai”), avagy a találkozón elhangzottak érdemesek-e a kiposztolásra? Azzal köllene-e foglalkoznunk, hogy az Örökös MiniElnök – szokása szerint – megint ráivott az antidepresszánsára sőt, mindezek mellé még “sámángombát” is rágcsálgat , azzal-e, hogy a Nemzet Idiótája a maga Tudatmódosult Állapotában miket hadovál össze, avagy azzal, hogy a szintén Teljesen Debil Skála Kópé, miket akar a Fizetett Ügynökén keresztül a Társadalomra ráeröltetni?! (Miközben Terpesz Sam Gyurci éppen tanácsokat osztogat a Főnöke szerint “haldokló Nyugat“-nak! … anyukádat, Elkúrcsykám!)

Mert szerintem EZ a legfontosabb, s erről van itt “Nagyba’ szó“!

… és ezt …

… szendamondja!

Shortpost: ki mire alkalmas

Ha már előző, “No comment” sorozatom posztjában a gepnarancs.hu-ról schmitteltem, a website-on tovább böngészve megtaláltam azt a fotót, amely a jelenlegi és általában Örökös MiniElnök számára leginkább alkalmatos foglalkozást és beosztást mutatja be!

Íme:

orban_disznoval

De szeretném már Őt csakis és kizárólag ilyen fotókon látni! Nem pedig Boss-öltönybe bújtatott államférfit mórikálva Brüsszelben, Strassbourgban, avagy a világ számos fő- és egyéb városaiban … többek között Budapesten sem!

… és ezt …

… szendamondja!

No comment 22.

Az alábbi írás a gepnarancs.hu-n jelent meg tegnap “nocenz_Ura” tollából. Tartalma minimum elgondolkodtató, s bár nem értek teljes egészében egyet az abban foglaltakkal, ennek ellenére … no comment!

Simicska lefizette a Népszavát

Mától a Közgép birodalom hirdetései jelennek meg a szocialistákhoz közel álló napilapban. Ennek feltehetően „csak” annyi az ára, hogy a Népszava ne foglalkozzon Simicskával vagy talán a Közgéppel.

Amikor a szar lehúzza a vécét

Rájár a rúd a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karára (TF). A szar pedig megint lehúzza a vécét.

Újabb botrány van kibontakozóban a TF-en. Alig néhány hónappal a Schmitt-ügy többé-kevésbé megnyugtató lezárulta után névtelen feljelentést kapott a Budapest Rendőr-főkapitányság “befolyással való üzérkedés, többrendbeli köz- és magánokirat-hamisítás” gyanújával. A hvg.hu tegnapi cikke szerint ugyanis:

“Július közepén L. J. és Gy. Zs. ünnepélyes keretek között, több tucat évfolyamtársukkal együtt átvették a testnevelő-edző szakos diplomájukat Tóth Mihály dékántól. Tették ezt úgy, hogy a dékán is, a hallgatók is tudták: az államvizsga előtt a két egyetemistának összesen 15 jegye hiányzott az abszolutóriumhoz. … A dékán – a kari adminisztráció ellenállását letörve és jelzéseit figyelmen kívül hagyva – saját, frissen szerzett kódja segítségével igazolta a hiányzó krediteket az intézmény elektronikus nyilvántartásában, és Hamar Pál oktatási dékán-helyettes, illetve Hrabacsik Mihály tanulmányi osztályvezető segítségével tette hivatalossá az ügyet.“

A két delikvens és egy harmadik társuk ugyanis mindössze öt nappal a június 18-i államvizsga előtt jött rá, hogy a TF “nem tájékoztatta” őket arról, hogy két (állítólag az előírtnál már jóval korábban teljesített) tantárgyból nem állnak rendelkezésükre az abszolutoriumhoz szükséges kreditpontok, s mindez annak volt köszönhető, hogy ők az utolsó két félévet már nem mint nappali, hanem levelező tagozatos hallgatókként teljesítették. A június 13.-án(!) kelt “méltányossági kérelem“-mel egyidőben(!) kapta kézhez az illetékes dékán a kar jogtanácsosának azon szakvéleményét, miszerint ha a hallgatók az ügyben perre mennének, az egyetemnek köllene magyarázkodnia. A jóságos dékán, Tóth Mihály ezt már igazán nem akarhatta – pláne a Shittplagi-ügy kínos nyílvánossága után! – , ezért aztán úgy döntött, hogy a diákok által bemondott(!) érdemjegyeket rögzítteti a tanulmányi osztállyal az elektronikus leckekönyvként szolgáló “Neptun“-rendszerben.

Ámde légy hullott, a dékán gondosan megfőzött levesébe. A Neptun ugyanis közokiratnak számít, melybe bármiféle adatot bevinni csakis szigorú szabályok szerint lehet. Ezek egyike, hogy érdemjegyeket/kreditpontokat kizárólag a szorgalmi időszak utolsó napjáig engedélyezett rögzíteni, államvizsgázni pedig csak úgy lehet, ha minden kredit rendelkezésre áll. Ha bárki ezen adatokon a szabályokat felrúgva és utólag változtatni akar, az netto közokirathamisítás, melyet ugye a törvény büntet. Tisztában voltak ezzel a TF tanulmányi osztályának adminisztrátorai is, akik ennek okán simán megtagadták a dékáni utasítást. Így aztán a Jóságos Dékán arra kényszerült, hogy hozzáférési kódot igényelve (és kapva), június 18.-án, az államvizsga napján, mintegy két órával annak hivatalos kezdete után(!) enkezével vigye be a vizsgajogosultsághoz hiányzó érdemjegyeket. Tóth Mihály tehát “méltányossági alapon” elébb a többrendbéli “bűncselekményre való felbújtás“, majd a “közokirathamisítás” Btk.-kategóriáit volt szíves alaposan kimeríteni.

Épeszű ember, pláne ilyen magas beosztásban, ilyesmit nem követ el. Pláne úgy nem, hogy ha egy kicsit vár, akkor az egész ügyre fény sem derült volna. A hvg.hu-nak névtelenül nyilatkozó szakértő ugyanis azt állította, hogy ha várnak a következő félév kezdetéig (szeptember), akkor ugyan a diákok csak később jutnak az okleveleikhez, de az adathamisítást feltűnés nélkül ki lehetett volna vitelezni. Hát akkor mivégre volt ez a nagy sietség, ez a netto pancserkodás, s ugyan kifija-borja az a három ifjonc, kiknek érdekében dékán úr vállalta a börtönbe jutás potenciális lehetőségét?

Nos, a cikkben “L.J.” monogrammal szereplő fiatalember nem más, mint az Országgyűlés sport- és turizmus bizottságának fideszes alelnöke, Lasztovicza Jenő édesgyermeke (a többiek meg az ő kollégiumi szobatársai – ez úgy látszik hagyomány fideszéknél!). Apuka pedig “bedobta magát” kissé trehány kölke (meg annak haverjai) érdekében, s “kért valamit” a fideszes politikusok egyetemi ügyeiben (Schmitt) már eddig is készségesnek bizonyult, címekkel (MOB-alelnökség február óta!), és stallumokkal (TF-dékán annak ellenére, hogy a sporthoz annyi köze van, mint nekem a vudu-szertartásokhoz !) kifizethető Tóth Mihálytól. Ő pedig aztán gondoskodott arról, hogy a “méltányossági diákok” kapjanak egy-egy, megérdemeltnek ugyan még a legjobb szándékkal sem nevezhető, unorthodox (azaz erősen kancsal) diplomát, hogy aztán majd minimum az ifj. Lasztovicza néhány hónap múlva valamilyen “nagyon fontos”, államilag fizetett sportposzton tűnhessen fel, mint “gyakorlott szakember” a közismert “Vitézydávid-recept” szerint.

Eddig az egész egy manapság (is) megszokott “kivételezős” ügy, amely már némi bűncselekménnyel is meg van toldva (na ja! … Kétharmaddal?!). Ennek részesei pedig gyakorlatilag a világon semmit nem kockáztattak, hiszen bár a dékán úrfel vagyon jelentve (köztörvényes bűncselekményért), de mire a rendőrség, meg a nyomozást attól hamarost átvevő, pártvezérelt ügyészség eljut a “megszüntetésig”, annyi víz lefolyik a Dunán, hogy már Tóth nevére sem fog emlékezni senki. Gondolom ez bele is volt kalkulálva a szaldóba.

De ha ez így volt (tuti!), akkor mijafaszért kell Lasztovicza képviselőnek még habosabbra verni az egyébként is gusztustalan takonypürét azzal, hogy még felháborodni és ennek okán nyilatkozgatni is merészel? Hogyaszondja: Micsoda disznóság! Aljas politikai céllal az én fiamat keverik bele egy kitalált ügybe, s ugyan ki fog majd bocsánatot kérni tőle, amikor kiderül, hogy megdolgozott a diplomájáért? A HVG cikke pedig aljasság, hiszen nem vette figyelembe az ártatlanság vélelmét, s úgy lett megírva, hogy még csak meg sem kérdezték az illetékeseket! Pfujj!

Túl azon, hogy a papa nyilatkozata úgy hazugság, ahogy van – hiszen nem a kölköt, hanem a dékánt gyanúsították meg bűncselekménnyel, a linkelt cikk bizonysága szerint pedig MINDENKI meg lett kérdezve! – , szeretném megjegyezni: talán nem azon párt politikusának köllene irgumburgumoznia, amelynek pártsajtója mindenféle utánajárás és kérdezés nélkül tücsköt-békát kiabál szakmányban az aktuálisan kijelölt célszemélyekre, pártügyészsége pedig minden létező bizonyíték nélkül hurcol meg  utasításra embereket. A HVG ezen írása (akárcsak a Schmitt-ügyet kirobbantó január 13.-i) ugyanis teljes mértékben megalapozott, ellentétben mondjuk a Legfőbb Ügyészség Sukoró-irataival, avagy Budai Zugügyvéd elszámoltatási feljelentgetéseivel! Képviselő úr azonban nem bír az érdemtelenül szerzett stalluma okán túlnövekedett egójával és nyomja a habonyárpis dumát: blablablabla és ügyvédeimmel megvizsgáljuk a jogi lehetőségeket …

… Mondjuk azt, hogy ő volt, aki felbújtotta a bűnöző dékánt, s mindezt esetleg még “befolyással üzérkedve” is, s ezért vajon mi várhat rá? … Ugyan dehogy! Orbanisztánban a szar szokta lehúzni a vécét.

… és ezt …

… szendamondja!

No comment 21.

Az alábbi jegyzet a nepszava.hu-n jelent meg. Kár, hogy én nem tudok ilyen jókat írni! Egyébként: no comment.

Remekül halad …

…mármint a nemzeti konzultáció. Tegnapi hír, hogy akkkora bődületes a siker, hogy már – erős túlzással – majdnem tíz százaléknyian visszaküldték a kérdőíveket.
Akár így, akár úgy, üdvözlendő, hogy a miniszterelnök kinyilvánította: a magyar nép hülye.
Nem kicsit, nagyon!

Ha vicceset akarnék írni, nem kell távolabb mennem – bármekkora a távolság a rációtól – Havasi Bertalan pótszijjártónál. Ez a derék ember kijelentette: “a hét elején átlépte a 600 ezret az új nemzeti konzultáció visszaküldött kérdőíveinek száma. Értékelésük szerint a miniszterelnök által kezdeményezett új nemzeti konzultáció remekül halad. Most kicsit hosszabb a kérdőív és talán több időt, beszélgetést, gondolkodást igényel a benne foglalt fontos kérdések eldöntése, időarányosan mégis többen válaszoltak, mint az eddigi konzultációkon.”
Ne tessék nevetni! Ezt ők komolyan gondolják…

Nem, nem arról van szó, hogy drága kormányfőnk ország-világ előtt lehülyézte a magyar nemzetet! Dehogy! Végtére is egy okos hazafi végtelenig képes azon tűnődni, hogy elég támogatást kapnak-e a diákok vagy éppen le kéne őket taszajtani a Tajgetoszról… Nehéz is hebrencs választ adni erre: “Vannak, akik szerint a magyar kormánynak kiemelten támogatnia kellene a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állását. Mások szerint erre nincs szükség, a kisgyermekes anyuka inkább maradjon otthon a gyermekével”. Magam is hetek óta töprengek ezen.
Meg, hogy kik lehetnek ezek a mások…
“Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség.”.

Kik a mások???
Vélem: a nemzetközi banktőke, meg minden olyasmi ami a “nemzetközi zsidó” fedőneve.
Most ne ragadjunk le ott, hogy ez a konzumáció sem nem nemzeti, sem nem épeszű, és a legkevésbé sem konzultáció. Régen nem az, mert ma már senkit nem hoz lázba, ha az kormányfő legbutább fotóját levélre applikálják, és elköltenek rá egymilliárdot.

“Vannak, akik szerint a gyermekes családok szocpol támogatását ki kellene terjeszteni új személyautó vásárlására is. Mások szerint nem kell tovább támogatni a családokat.”
Gurrá, gurrá, mondaná az orosz, hogy újabb hitelcsapdába kergetnék a családokat, akik “vannak”, míg mások szerint ez nem…
“Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség.” Vannak, akik úgy vélik, tokkal-vonóval ellopták a magánnyugdíjakat. Mások meg az Orbán-hívők.
Végtelenül sokat gondolkodom, mit válaszoljak Orbán Viktor bácsinak, a hatalomba belevénült despotának… Viszont megkérdezném azt is, hogy miért rúgta ki a “remekül haladó” konzultáció államtitkárát. Meg még azt is, hogy, a népszámlálás nevű kötelező konzultáció eredményét ugyan mikor hozza nyilvánosságra végre…? Mert pusztán annyit kihirdetni, hogy a mi népünk még a legostobább kérdésre sem képes azonnali választ adni, azon soká agyal, morfondírozik, családilag konzultál, és más agyrém – nos ez azért kevés a kormányzáshoz…
Mert mi van, ha végre valóban kiderül: a mi népünk magas ívben tojik Orbán bácsi ostoba, de drága levelezésére?
Semmi! Sajnos!

Cokettő

A sikeres tőzsdézés alapelve: árgödörben venni és a csúcson eladni. Nos ez, a nepszava.hu cikke szerint valakinek sikerült is, mert az Orbán-kormány “személyében” talát egy olyan majmot, “aki” ezt pont fordítva csinálja!

Az üvegház-hatású gázok kibocsátásának korlátozására néhány esztendővel ezelőtt remek módszert találtak ki: a fogcsattogtatós drákói tíltással szemben, eladható vagyonná tették a légszennyezés lehetőségét. A módszer lényege az, hogy minden állam számára meghatároznak egy bizonyos széndioxid-kibocsátási kvótát. Ha valaki ennél többet akar a levegőbe okádni, az vagy bírságot fizet, vagy egy másik államtól megveszi azt a keretet, amelyet az nem tud, vagy nem akar felhasználni. Ha tehát valaki pénzt akar keresni a “CO2”-n, akkor csak annyi a dolga, hogy visszafogja saját légszennyezését, s a felszabadult emissziós kvótát pedig eladja annak, akinek nincs annyi esze, hogy ugyanígy járjon el.

– Te Gyurcsy! Mijafasz az a cokettő?

– Nem tudom, Vezérem.

– Hát az gáz, mert most szóltak nekem, hogy van itt nekünk valami kumiszos kuktánk … izé, a francokat! … emissziós kvótánk ezzel a cokettővel kapcsolatosan, amiből pénzt lehetne csinálni. Mánpedig az te is tudod, hogy nagyon köll a zsé, mert ezek a szaros nyuggerek úgy zabálják a pénzt, hogy lassan már a Közgépet is meg kell szorítanunk! Azt pedig ugye nagyon nem szeretnénk. Szóval nézzé mán utána ennek a dolognak, aztán verjünk a seggére ennek is, de mielőbb!

Hát Gyurcsy utána is nézett, s kiderült: a Vezérnek igaza van … ebben is! A magyar CO2-kvótával legelőször még 2008-ban akart kereskedni az akkori “zöldtárca”, de a mindenütt vagyonvesztést és lopást vizionáló Fidesz ezt (is) sikeresen megakadályozta. Ennek köszönhetően e vagyont Orbánék gyakorlatilag érintetlenül vették át a Bajnai kormánytól. Az emissziós kvóta akkori, egységenkénti piaci ára 8 € körül alakult, ám mivel akkor még az Örökös MiniElnököt nem szorította annyira a szükség, eladás helyett inkább ráültek egy picinyt.

A világ, s pláne abban Magyarország azonban azóta sokat változott. Az orbitálisan ostoba matolcsysta ekonómia, meg a betegesen kényszeres Orbán-Simicska-féle lopási ösztön olyan helyzetet teremtett, hogy a rendszer ideig-órág való továbbüzemeltetése érdekében nem csak a szinte havonta kitalált és bevezetett új adókra, de a “családi ezüstön” túl már mindenféle szar és szemét piacra dobására is szükség van. A “szemét” pedig lehet ugye légnemű is, s azt többek között széndioxidnak is hívják.

A Világ Leggügyébb és Legtolvajabb Kormánya tavasz végén meg is bízott egy töksmeretlen londoni céget (“CF Partners“) a 2,5 millió tonás magyar CO2-kvóta tőzsdei értékesítésével. A tranzakciót e vállalkozás május 22-én indította el 6,73 €-s átlagáron, s azt június 22-én le is zárta, amelynek következtében 4,8 milliárd forint ütötte az orbanista államgépezet markát. További 5,8 milliárdot meg szépen odaajándékozott az ügyes vevőnek! Ugyanis a kereskedés zártakor (jún. 22.) egy egységnyi kvóta piaci ára 8,09 € volt, azaz ha Vikusék nem kapkodnak annyira, s az illetékes minisztériumból nem rúgtak volna ki minden hozzáértő szakembert, akkor a teljes bevétel közelítőleg 11 milliárd forint lehetett volna!

A volt környezetvédelmi miniszter, a szocialista Szabó Imre egyszerű kontárságnak minősítette az esetet. Lehet, hogy neki van igaza, de ha azt nézzük, hogy a tranzakcióra a Simicska-Nyerges káderekkel pincétől a padlásig kitömött Nemzeti (Közgép)Fejlesztési Minisztérium adott megbízást, akkor automatikusan merülhet fel a netto tolvajlás alapos gyanúja is. Mert ilyen “ügyesen” kifogni pont azt a piaci periódust, amikor az időszak legalacsonyabb kvótaára érvényes, ahhoz nem gügyeség, hanem már kimagasló szakértelem szükségeltetik. Azt pedig ugye mindenki tudja, hogy ha mondjuk egy kis shortolós, forinttal szembeni tőzsdespekulációról van szó, abban fideszék bizony nagy mesterek.

Függetlenül az okoktól azonban most az a tény, hogy egyetlen hónap alatt 5,8 milliárd forintnyi vagyonveszteséget szenvedett el az ország, s ez a pénz biza’ hiányozni fog Orbán Feneketlen Zsákjából. A hiányt pedig pótolni köll, amelynek forrása vagy egy újabb eladás, vagy egy újabb adó lehet majd. … Előre rettegek a pillanattól, amikor Elkúrcsy ráeszmél arra, hogy az emberek is széndioxidot lélegeznek ki, s a szokásos unorthodox módon minden Magyarországon tartózkodó magánszeméllyel kibocsátási kvótát fog megvásároltatni a mondjuk percenkénti öt kilégzés-szám fölötti mennyiségre!

Nem röhög! Ezektől még ez is kitelik!

… és ezt …

… szendamondja!

No comment 20.

Az alábbi írás a nepszava.hu mai kiadásában jelent meg Hegyi Gyula tollából. Azért másolom be, mert szerintem kellő adalékul szolgál ahhoz a vitához, mely blogom egyes kommentesei között alakult ki az elmúlt 22 esztendő történéseiről, következményeiről és annak felelőseiről. Egyébként no comment.

Egyenlőnek születtünk?

“Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” A francia forradalom idején, 1789-ban megfogalmazott kinyilatkoztatást elméletben ma az egész világon elfogadják. Ha nem is szó szerint, de része a legtöbb ország alkotmányának és különböző emberi jogi deklarációknak. Ezt a nemes elvet azonban a maga teljességében soha, sehol sem sikerült a maga teljességében megvalósítani. Már a francia forradalom idején világossá vált, milyen tátongó szakadék van az elvi jogegyenlőség (vagyis a feudális előjogok eltörlése) és a társadalmi különbségek megszűnése között.

A polgári társadalmak sohasem ígértek jövedelmi vagy vagyoni egyenlőséget, s hamar kiderült, hogy a jogegyenlőség is csak részleges lehet, hiszen a gazdagok jogérvényesítési lehetőségei szükségszerűen nagyobbak, mint a szegényeké. A szocialista társadalmak egyszerre hirdettek jogi és vagyoni egyenlőséget. De a jogegyenlőségből sok esetben jogtalanság lett, s a jövedelmek is egyre nagyobb szóródást mutattak az első idők egalitárius törekvései után. A gazdasági racionalitásnak is nevezett piaci logika a névleg kommunista Kínától az izraeli kibuc-mozgalomig mindenütt kikezdi a jövedelmi és vagyoni egyenlőség dogmáját.

Magyarországon a késő Kádár-kor ellenzéke sok más mellett a fokozódó egyenlőtlenségek miatt is támadta a rendszert. 1989/90 táján az új politikai erők direkt vagy indirekt módon nem csak nagyobb szabadságot, hanem igazságosabb és egyenlőbb világot is ígérték a magyar társadalomnak. Ennek éppen az ellenkezője történt, elveszett másfél millió munkahely, s miközben a nemzeti jövedelem csökkent, egy szűk réteg – szükségszerűen a többség rovására – látványosan, sokak szemében botrányosan meggazdagodott. Ez az egyik oka annak, hogy a rendszerváltozás erkölcsi megítélése olyan rossz a mai Magyarországon, és széles rétegek látják úgy, hogy a parlamenti demokrácia csak az elit mohó gyarapodásának a paravánja. A leggazdagabb és legszegényebb tíz százalék közötti jövedelemkülönbség a késő Kádár-korszakban nagyjából hasonló volt, mint Svédországban. A különbség azóta lényegesen nagyobb lett, bár az új évezred első évtizedében valamelyest csökkent a kilencvenes évekhez képest.

De sok szakértő szerint az igazi szakadék az alsó ötven és a legfelső öt százalék, azaz öt millió, nagyon nehezen élő és fél millió gazdag polgártársunk között húzódik. Erre a két rétegre egyértelműen igaz, hogy más világban és másfajta életet élnek. Meggyőződésem szerint elsősorban ez a tátongó és növekvő szakadék ássa alá a magyar társadalom demokratikus meggyőződését, a demokratikus rendszert övező közmegegyezést. A demokrácia megerősítése ezért csak akkor képzelhető el, ha az erre szövetkező erők hiteles és egyértelmű programot tesznek az asztalra a jövedelmi és vagyoni különbségek csökkentésére. Természetesen a közjogi garanciák is fontosak, de ha a növekvő egyenlőtlenségek miatt egyre többen vesztik el a hitüket a demokráciában, akkor a közjogi kérdések egyre kevesebb embert érdekelnek.

A teljes jövedelmi és vagyoni egyenlőség illúzió-voltát könnyű belátni, s ilyesmit komolyan senki nem is akar megvalósítani. Reális célként azt lehet kitűzni, hogy a piacgazdaság rendszerén belül az eddiginél sokkal kisebb legyen az egyenlőtlenség mértéke. A társadalmi egyenlőtlenség mérséklésére a kapitalizmuson belül is léteznek olyan eszközök, amelyeket a szociális piacgazdaságok sikeresen alkalmaznak. Ilyen mindenekelőtt a progresszív adózás. A “közgazdaságtan atyjának” tartott Adam Smith már a tizennyolcadik században emellett érvelt. A társadalmi egyenlőtlenség mérséklésének másik megbízható módja a szolidaritás elvének érvényesítése az egészségügyben, a szociális ellátásban és a lakáspolitikában. Olyan transzferek révén, amelyek a szegények számára is lehetővé teszik, hogy európai módon éljenek – ami nélkül azt sem lehet elvárni tőlük, hogy európai értékrendet valljanak. A társadalom peremén élők “elvadulása” súlyos fenyegetés a demokráciára, hiszen a többségből antidemokratikus és gyűlölködő válaszokat vált ki. A jó szociálpolitika ezért nem csak a szegényeket, hanem magát a demokráciát is védi.

Hosszabb távon az oktatásnak még nagyobb szerepe van a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésében. A legjobb oktatási eredményekkel és összetartó társadalommal büszkélkedő Finnországban lényegében nincs szabad iskolaválasztás, egyházi vagy magániskola, az ingyenes, jó minőségű és demokratikus közoktatást mindenki a lakóhelyéhez legközelebb eső intézményben veheti igénybe. A jó minőségű és a szegény gyerekeknek is esélyegyenlőséget biztosító oktatás természetesen nem csak társadalmi, hanem gazdasági szempontból is fontos, hiszen ez a felemelkedés egyetlen reális útja.

Mindez akár közhelyszerűen is hangozhat. Mégis azt hiszem, hogy a demokratikus erőknek az eddigieknél sokkal többet kellene beszélniük arról, hogy milyen konkrét eszközökkel mérsékelnék az egyenlőtlenséget. A magyar demokrácia akkor lesz igazán erős, ha az eddiginél szociálisabb és igazságosabb társadalmat valósít meg,