Az Altus másfélmilliárdja

Hisztériás rohamot kapott a Maffiapárt amiatt, hogy Gyurcsány Ferenc cége, az Altus ZRt. egy uniós pályázatot megnyerve nem csak ahhoz a lehetőséghez jutott hozzá, hogy betekintsen a Cosa Nostra pénztárkönyveibe, de még anyagi forráshoz is, melyből a Demokratikus Koalíció működést finanszírozhatják. … Mondanom sem köll talán: ebből egy szó nem igaz. … Szokás szerint.

Skandallumnak nevezte a “miniszterelnök” azt a tényt, hogy a Gyurcsány-féle Altus egy nyílt, uniós pályázaton “jogot nyert ahhoz”, hogy “ellenőrizze” az EU-támogatások magyarországi felhasználását. A botrány oka szerinte az, hogy ezáltal az Unió egy magyar ellenzéki párt elnökét hozta olyan helyzetbe, hogy az saját, nyilvánvalóan elfogult véleménye alapján mondhasson hivatalos ítéletet a támogatások honi felhasználásáról. Mindezt a Szeretett Vezető még múlt héten, az emlékezetes strassbourgi, halábüntis/migránsozós vendégszereplése során kegyeskedett kiböfögni magából – tokaszalonna- és mutyiszagot árasztva, disznószaros (gucci?)gumicsizmáját Európa kultúrnemzeteinek fehér abrosszal terített asztalára feltéve.

A “botrány” emlegetése persze már korábban elkezdődött. Két hónappal ezelőtt – pont akkor, amikor kezdett rábüdösödni a Maffiára a Quaestorbán-ügy – személyesen A Párt egyik leghitelesebb embere, a szégyenszemre tíz esztendeje EP-képviselő Deutsch Tamás állt elő a farbával. Ő hozta nyilvánosságra a még tavaly októberben(!) megkötött szerződés tényét, majd azt alaposan félremagyarázva (pénztárkönyvbe való betekintés lehetősége, 1,5 milliárd forint ezért Fletó cégének! – Pfuj!) követelni kezdte: az Európai Bizottság (EB) rögvest intézkedjen eme felháborító állapot megszüntetéséről.

Ekkor Dobrev Klára, mint az Altus vezetője (civilben ő az Ahibás hites társa – mint tuggyuk!) kiállt az ojságírók elé, s megpróbálta türelmesen elmagyarázni a következőeket:

  1. Az EB pályázatán három nemzetközi konzorcium nyert, s ezek közül csupán az egyik az, melyet az Altus vezet. Ebben pedig tizenegy cég vesz részt.
  2. A megbízás nem a támogatási pénzek felhasználása ellenőrzésére, hanem a tervezési dokumentumok vizsgálatára vonatkozik. A kontroll pedig arra, hogy a különböző tagállamok miként tudják alkalmazni az EU nemrégiben megváltozott szabályait.
  3. Az Altus nem fog Magyarországgal foglalkozni. Ezt a feladatot egy osztrák, avagy német cég kapja.
  4. Az emlegetett 1,5 milliárd forint egy keretösszeg, melyet négy esztendő alatt fog (talán nem is egészében) az EB kiutalni a már említett három konzorcium között az elvégzett munka függvényében.
  5. Mivel az Altus vezette csoport tizenegy tagú, a magyar cég bevétele a legjobb esetben sem fogja elérni az emlegetett 1500 millió forintot. Az várhatóan “néhány tízmillió” lehet csupán.

A tények azonban itt, Abszurdisztánban csak nagyon keveseket érdekelnek. Nem tartoznak közéjük a Maffiapárt hangadói, no meg azok a “szavazók”, akik ugyi “népben és nemzetben” gondolkodnak(?). Ezér’ osztán tovább folyt a habverés.

A Napi Gazdaság címen megjelenő nyomdaipari hulladék, mint a simcskátlanítás után használatos Pótmagyarnemzet közzé tette a hírt: a funkciótlan Fidesz-frakció a Gyurcsány-féle DK évi 132 millió forintra rúgó állami támogatásának befagyasztását javasolja. Az ok: Ahibás az elmúlt esztendőben több, mint 16 millió forinttal támogatta az általa elnökölt pártot. (Ez maffiáéknál merőben szokatlan, hiszen amíg közzé tették a magánadományozók listáját, azon soha nem szerepelt Orbán Viktor! – “Szerénység! Ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység!” – no persze!) Ez a pénz pedig csakis az Altus bevételeiből származhatott. Azon cégből, melyet 1,5 milliárd forinttal tömött ki az EU. Ebből pedig “logikusan” következik, hogy itten egy tiltott pártfinanszírozás fennforgásának esete vagyon, ami pedig a honi előírások szerint (is) törvénybe ütköző. Ergo: a qrmány vizsgálja ki a dolgot, de azonnal, addig pedig függessze fel a DK 132 millió forintnyi éves támogatásának kifizetését.

Aki most ezen jót röhögne, az a vihorászást megelőzően legyen kedves elolvasni Gulyás Gergely nertárs, az Orbángyűlés egyik alelnökének tegnapi nyilatkozatát. Ez olyan “aranyos”, hogy kénytelen vagyok a közleményt szó szerint idézni:

“Kormányzati vizsgálatot kér a Fidesz az Altus Zrt. uniós megbízása ügyében: a kormánypárt egyebek mellett az összeférhetetlenségi előírások esetleges változtatásának, valamint az Altus és az Európai Bizottság között kötendő szerződés jogszerűségének áttekintését javasolja a kabinetnek.

Ezt Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselő közölte keddi budapesti sajtótájékoztatóján, amelyen elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy pártelnök tulajdonában álló gazdasági társaság hatáskört kapjon EU-s pénzek, projektek ellenőrzésére. Ez a hatáskör az Európai Bizottságot illeti meg – hangsúlyozta.
A Fidesz mindezek miatt arra kéri a kormányt, vizsgálja meg, összeférhetetlenség tekintetében kell-e törvényalkotást kezdeményezni, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő. Arra is kérik a kabinetet, vizsgálja meg, hogy az Európai Bizottság az átruházott hatásköröknek megfelelően jár-e el, valamint azt is, hogy jogszerű-e az a szerződés, amelyet a brüsszeli testület az Altus Zrt.-vel készül kötni – közölte Gulyás Gergely.” (forrás: nepszava.hu)

Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy (és most tessenek nagyon kapaszkodni!):

  1. Az Európai Bizottság jogtalanul ruházta át saját hatáskörét egy magyarországi párt elnökére.
  2. A nevezett pártelnök szempontjából ez felveti az összeférhetetlenséget.
  3. A nevezett pártelnök nevezett pártja a magyar törvények szerint is tiltott külföldi, konkrétan EU-támogatásban részesül.
  4. Az EB törvénytelen eljárását a magyar kormány köteles kivizsgálni …
  5. … illetve törvényalkotást kezdeményezni azon szempontból, hogy ilyesmi a jövőben elő ne ferdülhessen.
  6. A magyar törvény legyen előírás az Európai Unió összes tagállamára, illetve magára az EB-re is!
  7. Anyám, borogass!

Ugye nem nagyon köll ecsetelnem ezen “nyilatkozat” (és szándék?) teljes abszurditását. Egy tagállam vizsgálná ki az EB működésének szabályszerűségét? Egy tagállam írná elő az egész Uniónak, hogy mit tehet? Hogy kik nyerhetnek, sőt, indulhatnak egy nyílt pályázaton? Azaz hogy Brüsszel honosítsa a budapesti szokásokat, sőt, minden ilyesmit elébb véleményeztessen a Duna-parti maffiával? (A “Fejlesztési Kabinet“, élén a Führerrel majd szépen összeül és …) És ez a Gulyás nertárs az orbángyűlés “Törvényelőkészítő Bizottságának” elnöke! Tehát (elvileg) jogvézett ember(?), aki ebből a szempontból (is/talán) tudja, mit beszél.

Hát a nagy büdös frászt! Ha mán’ annyira kutakodni való kedve vagyon neki is, meg az Egybites Maffiafrakciónak is, akkó vóna néhány ötletem. Nem sok, csupán kettő. Nehogy leterheljem a hardveresen programozott “abált kuszukat“.

Ki lehetne vizsgáltatni mondjuk azt, hogy:

  1. Hogy a szagos pacipéniszben lehet az, hogy egy Senkiházi simán lopkodhassa, avagy pontosabban: a saját zsebébe kerítse a mozgássérült sportolóknak szánt állami és magánpénzeket? (Társtettes: az Altus-“ügyet” legelőször felplankoló, roppant erkölcsös Deutsch Tamás, mint alelnök!)
  2. Ki volt az a “megfontoltan elvetemült”, aki annak ellenére állított be 110 milliárd közforintot az M4 autópályára, hogy már hónapok óta tudott arról: az EU ezt nem fogja támogatni? Majd ezt követően ki is volt az Felelőtlen Gazember, aki elébb lemondatta Brüsszelnél ugyanezen pályázat finanszírozási kérelmét, majd további 52 milliárddal toldotta meg a sztráda költségvetését. Azon sztrádáét, melynek torzója évekig fog ott vigyorogni az Alföldön, a reá eleddig költött 60 milliárd meg elfüstölt a semmibe?

Szóval lenne itt mit kivizsgálni! Nem csak az Altus (nemlétező) másfél milliárdját. Persze erre várhatunk, míg a néger kifehéredik. … Igaz, ez Michael Jacksonnak sikerült!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!
Reklámok

S.O.S. Magyarország!

A MiniElnök úgy döntött, bearanyozandó az Ünnepet a Rideg Valóság csomagját helyezi el az ország Karácsonyfája alá: “Kommunikációs és diplomáciai csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van!” … S.O.S. Magyarország! Süllyedünk!

Mielőtt belefognék, szeretnék minden kedves Olvasómnak, Köztársamnak nagyon kellemes Karácsonyt kívánni. Teszem mindezt annak ellenére, hogy tudom, felelősen gondolkodó embernek ma Magyarországon nincs lehetősége nyugodtan ünnepelni. Abszurdisztán “Titanic“-jának őrült kapitánya tegnap este a sokadik parancsot adta ki: “Fordulat Kelet felé és teljes gőzzel ismét neki a jéghegynek!
Halovány fogalmam nincs, mire is volt jó a pártszolgálati tévé által tegnap este, felvételről sugárzott miniszterelnöki interjú (az összefoglalót lásd itt!). Ha ezt az egészet a felborzolódott kedélyállapotok csitításának szánta, hát ordas nagyot tévedett. Ha “erőfelmutatásnak”, akkor meg pláne.

Hiszen az Egyesült Államoknak küldött, kvázi “hidegháborús hadüzenete” csakis arra jó, hogy még jobban felhergelje a szemtelenkedései, sorozatos árulásai/hitszegései miatt rá már egyébként is haragos Szuperhatalmat, aminek következménye meg kizárólag csak azt lehet, hogy azt a bizonyos (egyébként nem is létező!) “befolyásszerző titkosszolgálati akciót” Washington immáron tényleg el is indítsa! Mondjuk pont a Korrupció kitálalásával, mely hamarost már nem csak “fedőtörténet” lesz, hanem a dokumentáltan szomorú valóság!

Ha az amerikai ügyvivő, Goodfriend (a profi diplomata, aki mosolyogva csinált nem is egyszer majmot a Nagyemberből, meg annak kertitörpényi csinovnyikjaiból) esetleges kitiltásával kapcsolatos megjegyzésével “tekintélyt” akart sugározni, akkor azzal csak annyit ért el, hogy már ne csak körberöhögjék, de hamarost meg is rázzák, mint “Krisztus a vargát”.

Ha a Világpolitika “laposztogatós” értelmezésével, miszerint ennek következményei a hazai, szerinte “ordenáré stílusú”, majd’ két hónapja tartó sorozatos tüntetések, azt akarta érzékeltetni, hogy “a kormány a helyén van” és tudja a dógát, akkor meg ösmét csak a hergelést sikerült elérnie.

Ha a szerinte nem is létező Szegénység “leküzdésére” tett ígéreteivel azt akarta elérni, hogy az Éhséglázadás kitörését legalább még egy-két esztendőig késleltesse, hát megint csak mellényúlt. Hiszen csak a leghülyébbek nem tudják: tízmilliárdok vannak az államkasszában a gyakorlatilag nulla fős látogatottságú stadionokra, de nincs annak még ezrede sem a téli szünet gyermekéhezésének megoldására. Mert ezt a Nerezerharmad szanzsén leszavazta!

Ha a Maffiapárton belül kirobbant “Urizálós Balhét azzal próbálta bagatellizálni, hogy nincsen itt kérem semmiféle látni való (csupán jelentéktelen “generációs különbségek“), ámde támogatni köll a “tehetséges és munkabíró” fiatalokat (kiknek vagyonosodása aligha magyarázható a közkasszából hivatalosan húzott jövedelmeikkel – lásd még: a “korrupció” mint a CIA “fedőtörténete”!), akkor meg csak a “Veteránokat” (is) haragította magára.

*

Ami ebből a miniszterelnöki(?) interjúból kiderült, az nem más, mint hogy a legalizált csalással ösmét kétharmadot szerzett kormány és annak Legfőbb Hímtagja immáron teljes mértékben elveszítette a realitásérzékét. Az Orbánfőnek leghaloványabb fogalma nincs arról, hogy Odakint és Idebent “mi merre hány méter”. Lila gőze sincs arról, hogy igazából mi is történik a Világban, mi a helyzet Idehaza.

Napi 24 órában kizárólag az általa kiválasztott (pontosabban kontraszelektált) “tehetséges és munkabíró” fiatalokkal (meg a “kissé” idősebbekkel) vagyon körülvéve, kiktől csakis a magasztalásokat, a kozmetikázott hangulatjelentéseket hallhatja. No meg azt, hogy a hivatalosan ki sem adott utasításait (az úgynevezett és hírhedt “Elejtett Megjegyzések“) kik és hogyan valósították meg … illetve teljesítették túl.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a kormánnyal együtt immáron a Maffiapárt is szét vagyon hullva. Az egyenlőre még koronázatlan Lófő, kinek minden létező rendű és rangú pereputtya/haverja alól kilométer hosszan lóg ki a Korrupció, a Társadalmon való élősködés(!) szőrösen büdös “Lólába”, immáron komolyan elhiszi azt, hogy az a Valóság amit Mond és nem az, amit Csinál(nak, manapság már csak a Famulusai az Ő nevében)! Pontosabban az a helyzet, hogy már nem is Ő mondja a sajátját. Azt évek/hónapok óta csakis a szájába adják (a Banda legfőbb Raszputyinja écái alapján), hogy azt csócsálja és ne csak a saját nyelvét (lásd még: túlgyógyszerezés!), no meg az állítólagosan még mindig létező omni(in)potenciáját!

*

Eközben Odakünn, az utcákon fokozódik a Harag és a “Tömegszám”. Ami a Vezér (és tanácsadói, raszputyinjai) szerint jelentéktelen, hiszen még azt sem érzékeli, hogy az általa kinevezett/eltartott Műellenzék sem tudja már ezt kontrollálni/becsatornázni. És miért nem? Mert a Tüntetők szemeiben ők is csupán rendszerszolgák, függetlenül attól, hogy az “ellenzék” titulus mellé még miféle “kiegészítőt” biggyesztettek magukra.

De miért is van ez? Hát talán azér’, mer’ a T. Ellenzék minden rendű és rangú, a parlamentbe bejutott képviselője kegyeskedett letenni a Nagyesükt arra a galád Tákolmányra, amelyről a Nerharmad soha senkit meg nem kérdezett (őket sem!), soha senkivel nem egyeztetett, csak megszavazta, majd aláíratta A Nemzet Gojostolával, aki A Buktája után, az Életfogytig Járó Haszonélvezeti Jogon felül még további 500 ezres havi apanázshoz jutott annak jóvoltából, hogy “A Nemzet Sportolói” némi nemű és nemcsekélyke Vezérseggnyalással maguk közé “választották” (pl. a nálánál sokkalta méltóbb és sokkalta rászorultabb Gedó György helyett! … Shame on You!).

Mivel így az “Ellenzék” gyakorlatilag a Maffia-NER részesévé vált, talán nem csoda, hogy az egész Köztársaságot renoválni, avagy inkább és pontosabban MEGTEREMTENI akarók még a környékükön sem akarnak látni sem országgyűlési képviselőket, sem pedig a hozzájuk kötődő “Pártokat”, azok jelképeit. Olyanokat, akik Orbán kegyéből veszik fel a képviselői “tiszteletdíjukat” (meg a pártalapítványoknak “járó” közpénzt!), miknek ellentételezéseiként biodíszletnek állnak be a Műköztársaság Műparlamentjének Műpártjai közé.

Holott az lett vóna a kötelességük – feltéve, ha tényleg Demokraták és Republikánusok – , hogy azon nyomban vegyék a kalapjukat és ne esküdjenek fel a Párttákolmányra. Az lett volna a legelemibb kötelességük, hogy ha már bent maradtak a manapság már majomketrecnek tekinthető “T. Házban“, akkor legalább a képviselői fizetésüket ne vegyék fel, lévén azt ők sem A Nép szolgálatáért kapják. (Ahogyan azt Vörös Imre jogászprofesszor, egykori – nem fidesznyik! – alkotmánybíró is szóvá tette a 168ora.hu-nak adott nyilatkozatában!)

Most meg az lenne a kötelességük, hogy a fentebb linkelt miniszterelnöki interjú után kezdeményezzék az Örökös MiniElnök elmegyógyászati felülvizsgálatát, s azt lehetőleg egy “nem magyar” konzílium által! A Felkapaszkodott Alcsúti ugyanis ennek alapján már mindenféle ön-, kormány- és pártkontrollját elveszítette. Már azt sem tudja mit beszél és ennek mi lesz a következménye!

A Propagandista azzal tüzeli tovább a Nincstelenek (kb. az ország 40 százaléka) haragját, hogy Fatolvajné Orbán Ráhel szájába ad egy olyan nyilatkozatot, miszerint nekije “saját családja” vagyon és így a “saját lábukon” állnak (No persze! Csakhogy a “talaj” és a “lábuk” között ott vagyon az állami költségvetés … de vastagon!). A garázdaságért felfüggesztett (nem úgy! … sajna!) büntetésre ítélt, adóügyi és munkajogi, valamint nemzetbiztonsági(!) szempontból idehaza sehol és soha nem létezett Éceszgéber pedig feljelentéssel fenyegeti azokat, akik a hivatalosan nem is létező jövedelmét (meg az abból generálódott Guccsiját is) kétségbe mernék vonni!

Szóval arról vagyon itten nagyba’ szó, hogy nagyon nagy “gáz” van! Nem arról a légnemű tüzelőanyagról tennék említést, melyet Viktor Győzövics vesz meg ismeretlen feltételekkel (“Gaszpagyin Viktor! Időnként majd kérünk magától valamit.“) Putyin ezredestől, hanem arról a Bűzről, ami itten terjeng már nagyon régóta. És aminek szagát már a Zemberek sem bírják manapság. Arról, hogy a Zellenzék sem tűnik jobbnak, mint az (Orbán)Deákné vászna. Arról, hogy itten már szinte semmi olyan “intézmény” nincs (legyen az államigazgatási, avagy politikai), mely ellátná a funkcióját. Ezt pedig lassan már a leghívebb pártszavazó is észre veszi!

Azt, hogy “S.O.S. Magyarország!“. Azt, hogy “Süllyedünk!“. … Együtt az “Elit”-tel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Olvasnak a narancsnokok

Elterjedt vélekedés szerint a nertársak egytől-egyig (MiniElnöktől beosztott slapajig) műveletlenek, szakbarbároknak meg azér’ nem lehet őket nevezni, mert nem értenek semmihez. Lehet, hogy így van, de hogy olvasni tudnak, az tuti. Íme két példa!

Egy mázsányi dokumentumot, összesen kb. 16 ezer oldalnyi értékelési jegyzőkönyvet kapott Varjú László, a DK országgyűlési képviselője, miután az illetékes tárca egy jogerős bírósági határozat okán arra kényszerült, hogy kiadja a Trafikmutyi során keletkezett összes pályázatot, illetve azok bírálatát. Kézenfekvő poén lenne most azt írni, hogy a Sipisták Miklós által irányított “fejlesztési” minisztérium ezek szerint még mindig nem fejlődött odáig, hogy adatait elektronikus/digitális hordozókon tartsa. Ámde ez nem igaz, hiszen itt magától értetődően arról volt szó, hogy kibasszanak az ellenzéki párttal: “Nesze vazzeg, itt az egész! Hoztál teherautót?!” Most főhet Gyurcsányék feje, hogy ígéretükhöz híven, lehetőleg még az őszi választások előtt, kiértékeljék és nyilvánosságra is hozzák ezt az egész disznóságot!

https://i0.wp.com/www.metropol.hu/images/1406899487_varju_laszlo_atveszi_a_trafik_dokumentumokat_mti.jpg

Ez lehetetlen! – mondaná a józan ész. “Mintegy 15 ezer beadott pályázatot, 1600 települési értékelési lapot átolvasni, kielemezni mindössze két hónap (ennyi van hátra az októberi “választásokig”! – szendam) egyszerűen képtelenség!“. Hiszen egyetlen pályázat is általában 20-25 oldalt tesz ki, ami azt jelenti, hogy összesen minimum 300 ezer lapot kéne átnyálazni, értelmezni, összevetni, majd kiértékelni (digitális adathordozón ez persze könnyebb lenne, de ezért nem kaptak ilyesmit a gyurcsanyisták)! De ha csak az “üzleti terveket” nézik, hát azok is úgy 8-10 oldalt tesznek ki, azaz a teljes mennyiség kábé felét! Így vagy úgy: a melót határidőre (két hónap) elvégezni kizárt dolog!

Aki ilyesmit állít, az csakis nemzetellenes lehet! Azért minősül az ilyen ember magyargyűlölőnek, mert automatikusan feltételezi, hogy a Dicsőséges NER-kormánynak pont olyan lusta és tehetségtelen munkatársai vannak, mint a magát “Demokratikus Koalició“-nak nevező, bank- és nagytőke-imádó/kiszolgáló, őszödista, bukott baloldaliaknak (amelytől a fénymásolásra eredetileg számított, 25 millió forintos, minisztériumi költséget sem kérték el, lévén ők demokraták, még ha “illiberálisak” is!). A Nemzeti Kormány mindössze tucatnyi, rendkívül tehetséges és ifjú beosztotta ugyanis erre igenis képes volt! Igaz, ebben segítségükre volt a (hivatalosan negyven főt foglalkoztató!) Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. hatvan munkatársa is. Mivel az Értékelők gondosan akartak eljárni, hogy a bírálat “objektivitásához és szakmaiságához” még a gyanú árnyéka se férjen, minden pályázatot ketten olvastak el, majd pontoztak le. Így két hónap alatt naponta és fejenként kb. 420 oldalt tanulmányoztak át (óránként több, mint ötvenet!). Ráadásul mindezt munkaidejükön kívül, különdíjazás nélkül! (Akik most továbbra is kételkedni merészelnek, azoknak szeretném felidézni Fényességes Boldogságunk, a Szeretett Vezető posványosi szavait, miszerint: “… minden lehetséges!“. … Értettük, emberek?!)

Amit egyáltalán nem értek, hogy miért köllött eme Viktorjugend hadosztály kiemelkedő untersturmführerei neveit mindaddig titokban tartani, míg arra egy másik bírósági határozat nem kötelezte a Qrmányt?

  1. Bagoly Andrea, az NGM gazdaságszabályozásért felelős államtitkárságának munkatársa
  2. Bitay Márton Örs, a VM (jelenleg FM) állami földprogramokért felelős államtitkára
  3. Gulyás Andrea, az FM kabinetvezetője
  4. Hernádi Ádám, a Miniszterelnökség osztályvezetője
  5. Kohut Balázs, a KIM gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára
  6. László András (?)
  7. Lenner Áron Márk, az NGM belgazdaságért felelős helyettes államtitkára
  8. Mészáros Karina, NFM-főosztályvezető, az állami vagyonkezelő igazgatósági tagja
  9. Mihalovics Péter, a KIM kabinetvezetője, a Fidelitas alelnöke
  10. Orbán Krisztina, az NFM főosztályvezetője
  11. Pindroch Szilárd, a Miniszterelnökség tanácsadója, a Fidelitas nógrádi elnöke
  12. Czipai Balázs Manó, a KIM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságának főosztályvezetője

Nem tudom, mi volt ezen a szégyellni való?! Az talán, hogy van közöttük egy “Manó“? Hát az mégsem “troll“, avagy “ork“! Nemde?! Hja, hogy nincs közöttük egy sem, aki csak nyomokban is értene a dohányiparhoz és a -kereskedelemhez? Talán, de akik képesek két hónap alatt, munkaidőn kívül (pluszdíjazás nélkül! – munkaalapú a modern társadalom, ugyi?!), óránkét ötven oldalt elolvasni és felelősen kiértékelni (pontozni) is, azok a nap további 48 órájában igenis meg tudják tanulni az “ágazat” minden csínyját és bínyját is! Hát nem?!

“Mindig van egy Gonosz Manó. A kormány mellett Tanácsadó.”

Ha már manóknál tartunk, ez a Sass József-féle, 1993-as kabarénóta jutott az eszembe. Jutott eszembe annak okán, hogy miután a Nemzet Ápoltja kiböfögte magából a Posványosi Őszintét, (igazán nem értem, mi volt ezzel a baj, hiszen évente egyszer neki is szabad nemhazudnia!) magam is azon gondolkodtam, hogy vajon ki adja a szájába ezeket a mondatokat, ki plántálja bele a beteg agyába ezeket a … khm … egészségtelen gondolatokat. Néhány napnyi agytörés után feladtam a tanakodást, bízva abban, hogy a nálamnál szélesebb infókörhöz hozzájutó sajtó kinyomozza a dolgot. Hát így is lett!

Rövid időn belül a Népszabadság ki is derítette, hogy ki is a “MoMaFasz” (Modern Magyar Fasiszta Zállam) legfőbb ideológusa, illetve a Csúti Duce “éceszgébere”! Nem más ő, mint Tellér Gyula, szociológus és műfordító, aki már 2006 óta bírja a Zörökös MiniElnök legnagyobb megbecsülését és leginkább befolyásolja őt a qrmányzati politika “elveiben”.

Ez a ma már nyolcvan esztendős vén fasz, írt egy tanulmányt még márciusban a “Nagyvilág” című lapban. A “Született-e ‘Orbán-rendszer’ 2010 és 2014 között?“-ben kifejti véleményét a demográfiai hanyatlásról, a cigányok lakosságon belüli arányának növekedéséről, az önkormányzatok társadalomszervező impotenciájáról, a kulturális identitás és a közmorál hanyatlásáról, a neoliberális alkotmányfelfogásról, a frankfurti filozófiáról, a washingtoni konszenzusról. Majd megállapítja, hogy az “Orbán-korszak” megteremtette a rendszer új “összerakásának” peremfeltételeit. Ebben az Új Rendben pedig a közösségelvű nemzetiesség, a teljesítmény és a morál mércéje, a helyes történelem-értelmezés, a másik emberhez való viszony a meghatározó … ellentétben a liberális demokráciákkal!

A Betegnek ez a cikk annyira megtetszett, hogy elébb kötelező olvasmánynak rendelte előző kormánya valamennyi tagjának, osztán meg Posványoson részletesen ki is fejtette. Mint a saját, kormányzati ideológiáját, meglocsolva az önnön (lába között hordott) kútfejéből származó, elmés gondolatokkal!

Megdőlt tehát a feltételezés, miszerint a Legfőbb Narancsnok kizárólag szotyiköpködéssel, xanaxrágcsálással, pálinkaszürcsöléssel és zabálással tölti az idejét. Olvas ő szorgalmasan, pláne ha olyasmi vagyon leírva, ami a szívének kedves, tehát vagyon értelme. Olvasnak a Narancsnokok is, pláne ha reájuk parancsolnak … Odafentről.

De leginkább az ifjonc Narancsnyikok olvasgatnak. Szorgalmasan. Óránként ötvenkét oldalt! Munkaidőn kívül! … No, ezt múlja felül a Bukott Baloldal, ha tudja!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Attila ment. Jöhet Feri?

Mesterházy Attila tegnap bejelentette általános lemondását… Mindenről! A Pártot újjászervezni(?), halottaiból feltámasztani(!) képes utódjelölt a fasorban sincs. Ki lesz a Baloldal Megváltója? Esetleg Feri?

Tegnap délben Mesterházy Attila egy rövid sajtótájékoztatón bejelentette lemondását. Nem csak a párt elnöki funkciójáról, hiszen ezt semmiképpen nem tarthatta volna meg, de a frakcióvezetésről is, amelyet pedig – tudomásunk szerint – stabilan birtokolt. Avagy még sem?

Isten malmai lassan őrölnek. – tartja a mondás, – “… de még lassabban a szocialistáké!” – tehetnék hozzá tapasztalataink alapján. Ebben a szervezetben, különösen Horn Gyula 1998-as lemondása után, általános módszerré vált a klikk- és kamarilla-politizálás. A háttérben megbúvó és különböző érdekcsoportokba tömörülő pártelitben az átmeneti szövetségkötésekkel kialakuló erőviszonyok alapján folyó állandó alkudozások határozták meg az ippeg aktuális “irányvonalt”, no meg a vezetőség személyi összetételét és a pártelnök kilétét is.

Ez engem élénken emlékeztet a Sztálin utáni Szovjetunió legfelsőbb vezetésében zajló taktikázásokra. A három hatalmi központ (Párt, Hadsereg, KGB) pillanatnyi erőviszonyai döntötték el, hogy ki legyen a Generalníj Szekretar, s az addig maradhatott hivatalában (az esetek többségében pedig életben is!), míg a Kiegyezés fenn állt. Hruscsov a Párt és a Hadsereg támogatását élvezte, de mivel a Kennedyvel kötött alkuval elárulta a Birodalmi Eszmét, belső puccsal (ha tetszik: palotaforradalom) döntötték meg. Utódja, Brezsnyev ugyanezen két csoportosulás kirakatembere volt. Az őt követő Andropov viszont már a KGB-Párt tandemé. Váratlan halála azonban válságot okozott, s mivel a tripartit alkudozások nem vezettek eredményre, jöhetett Csernyenkó, s amíg nem sikerült megtalálni a tényleges Cárt, meg is kapta rendszeresen az őt életben tartó injekcióit. … Gorbacsov már egy másik “tészta”: egyértelműen a KGB-re támaszkodva előbb a Hadsereget, aztán a Pártot nyírta ki, megszüntetvén így elébb az egyeztetési kényszert, utána meg a Szovjetuniót is!

Az MSZP platform-politikusai elsősorban (sőt, kizárólag) azzal voltak elfoglalva, hogy megőrizzék a Status quot, azaz egyik csoportosulás se tudjon a többiek fejére nőni. Nem törődtek a párttal, a vidéki szervezetek “tatarozásával”/fejlesztésével, nem törődtek az Új Nemzedék kinevelésével (tehát a káder-utánpótlással) és nem törődtek a választóikkal sem. Időnként ránéztek a közvéleménykutatások adataira, s ha azok kedvezőek voltak, vígan folytatták a belső (és külső) mutyizásokat abban bízva, hogy a Törzsgárda, meg a “jobboldaltól” undorodó, s ezért a “kisebbik rosszra” szavazók majd betolják szeker(es)üket a hatalomba. Ez 2002-ben meg is történt igaz, ebben nagy segítséget jelentett az, hogy az SZDSZ koalícióképes párt maradt.

A 2004-es EP-választások elvesztése azonban cezúrának bizonyult. A Medgyessy-féle pénzeső ellenére az MSZP a második helyre szorult. A zúgolódó Frakció miatt ezért elébb a miniszterelnöknek köllött mennie, a mindenkivel elégedetlen párttagság miatt pedig a központi jelöltnek számító Kiss Péternek is. Az Utód (később a párt élén is) Gyurcsány Ferenc lett, akiben a “Pártblebsz” azt a személyt látta, aki képes megreformálni az egész szervezetet, azaz lecsapolni a “Pártpatríciusok” által létre hozott belterjes, bizantikus mutyi-mocsarat. Gyurcsány neki is látott a melónak, de 2005-ben még nem volt elég ereje hozzá, hogy a megüresedő köztársasági elnöki szék ügyében racionális döntést csikarjon ki a pártból. Hiába mondta, hogy a Platform-plutokraták által pajzsra emelt Szili Katalin nem csak alkalmatlan, de még a kellő számú országgyűlési szavazata sincs meg, azok csak legyintettek: “Az SZDSZ úgy is be fog állni a sorba!“. Hát nem állt be, a következmény pedig Sólyom László (később végzetesnek bizonyult) hivatalba lépése, illetve Gyurcsány további, párton belüli erősödése lett.

A 2006-os választásokat az MSZP megnyerte, ámde ez elsősorban Gyurcsány személyes kampány-teljesítményének volt köszönhető. Ez pedig arra sarkalta a nepotista Pártbürokratákat, hogy az önálló és egyre erősödő hatalmi központtá magát kinövő Pártelnököt, bármiféle módon, de amortizálják. Az Ifjú Cézár hátába döfött mérgezett tőr az Őszödi Beszéd kiszivárogtatása volt, ami azonban nem csak Gyurcsányt, de az MSZP-t is a sírba vitte, s mint később kiderült: csakis az MSZP-t! A miniszterelnök lemondásra kényszerült (utódjának kiválasztása kabaréba illő történet!), a Klikkek pedig ahelyett, hogy a kárminimalizálásra, tehát a kampányolásra fordították volna egyre fogyó energiáikat, ismét belemerültek a szokásos belharcaikba.

A 2010-es Bukás után jött Mesterházy Attila, s úgy tűnt: valamiféle változás, átalakulás indul be az elaggot és teljesítményképtelen Szocipárton belül. Az Új Elnök azonban a “Fiatalítás“, illetve a “Nemzedékváltás” címszava alatt csupán elitcserét vezényelt le, míg a “módszerek” változatlanok maradtak: Mesterházy egy csakis hozzá hű Pretoriánus Gárdát szervezett maga köré, s ezekkel tömte ki elébb a vezetőséget, később pedig (2014) a frakciót is. Ezért őt kárhoztatni igazából nem szabad, hiszen más módszereket nem is tanulhatott volna el a Horn által kinevelődni hagyott, középszerű Nagy Elődeitől azon a néhány esztendő alatt, míg a pártlajtorján felkapaszkodott a Legfelsőbb Fokig. Hogy ezzel pedig mire jutott, hát azt most már mindnyájan (de főleg ő) láthatjuk!

Az Első Pofon után (2014. április 6.) még lehetett azzal magyarázni a dolgot, hogy “erősen lejtett a pálya” (igaz) és különben is, “megőriztük a Második Legerősebb Párt pozícióját” (ez is igaz, de …!). További indok: rosszul lett összeállítva a Közös Lista, az oda második helyezettként beemelt Gyurcsány pedig többet vitt, mint hozott. Ámde azt, hogy a Maffia-kormányzással rendkívül elégedetlen, mintegy 800 ezres tábort miért nem sikerült aktivizálni, azt már nem! Mert akkor meg köllött volna indokolni, hogy miért nem volt Tényleges Kampány!

Erre két magyarázat is létezik. A Jóindulatú szerint Mesterházy arra számított, hogy a 2002-ben tapasztalt elégedetlenségi hullám hátán is beszörfölhet a Hatalomba, így elegendő csak “mutatnia” magát. A Rosszindulatú (és szerintem a valósághoz jóval közelebb álló) álláspont szerint a Fidesz-szel kötött háttéralkuk miatt hagyta lecsapatlanul azt a számtalan “magas labdát”, amit a lopásokba és mutyizgatásokba teljesen belegárgyult Orbán-párt kínált fel. Igazából szó sem volt a trafik- és föld-mutyikról. Meg sem említődött az egyébként kitűnően kommunikálható “Pakstum“, Rogán Tonyó botrányos ingatlangyarapodásának taglalását pedig az egyik elnökségi potentát személyesen állíttatta le a pártközeli “Egyenlítő blog“-on (az meg tiltakozásul be is zárt, … pont a kampány kellős közepin!)

A Második Pofon után (2014. május 25.) azonban már nem lehetett magyarázkodni. Az MSZP országosan a harmadik helyre szorult, az ellenzéken belül pedig ugyan megőrizte (alig több, mint egy nyomorult százalékkal!) a “vezető pozícióját”, de vidéken több helyütt is a DK, a fővárosban pedig még az E-PM is megelőzte. Attila persze ekkor még próbálkozott némi taktikázással (“felajánlott” lemondás az elnökségről, de ragaszkodás a frakcióvezetéshez), ám aztán kiderült, hogy a bizantikus eljárások alapján megszervezett “Ifjú Gárdája” is csupa haszonelvű emberből áll. Az első, aki hátba szúrta őt, az ilyesmiben már nagyon gyakorlott Horváth Csaba (eredetileg budapesti főpolgármester-jelölt … R.I.P.! – korábbi szövetségesét, a méltán vád alá helyezett Hagyó Miklóst is ő tagadta meg elsőként!), aztán kiderült, hogy sem az Elnökség sem pedig a Frakció kézből etetettnek hitt, konformista “politikusai” sem ragaszkodnak hozzá hogy vele együtt szálljanak a sírba. Végül a szintén bizalminak számító Kórózs Lajos üzente meg neki, hogy vagy lemond, vagy a tagság fog tömegesen átigazolni a Gyurcsány-féle DK-ba!

Most, azaz tegnap dél óta, az MSZP ott tart, ahol a Szovjetunió 1984 februárjában (lásd fentebb!). “Andropov Attila” váratlanul elhalálozott, s a Párt most nem tud megegyezni az Utód személyében. De még a bármikor “földelhető” átmeneti embert, a maguk “Csernyenkóját” (Tóbiás? Újhelyi? Valaki más?) sem találják, lévén a minimális jelentkezés teljes hiánya ezt de facto lehetetlenné teszi. Akkor most mi legyen? Hol a “Gorbacsov”?

A kitűnő elemzéseiről ismert Aczél Endre, a Galamus-on ma megjelent írásában erre meg is adja a “kvázi-anonimizált” választ: nincs más hátra, jöjjön az az ember akit “… nem lehet kiiktatni a magyar politikából, akármennyire szeretné/szerette volna is a Fidesz is, az MSZP is“! Jöjjön tehát a Pártegyesítés, de közel sem úgy, ahogyan az április hatodikán leszerepelt közös listát összeállították! Mert Május 25. bebizonyította, hogy valójában ki is volt az a bizonyos “Áprilisi Potyautas“! Mert nyilvánvaló, hogy immáron ki az erősebb, s az ehhöz való gravitálódás nem csak a szavazókra, de a korábban antigyircsanyista, hivatásos párttagokra is jellemző!

Attila ment. Jöhet Feri? Ő lesz az a “Kvázi-Gorbacsov“, aki végül mégis lecsapolva azt a bizonyos platformista-mutyista pártmocsarat, felszámolja az önnön módszereinek dugájába esztendők óta beledőlt Szociuniót, majd átviszi a Baloldalt a “Balkán tenger” túlsó, européer, tehát valóban korszerű és főleg Demokrata Kikötőjébe?

Látni fogjuk, osztán meg (remélem/attól félek) látni fogjuk!

… és ezt …

szendamondja!


Gyurcsány a “Viktor”!

Tegnap lezajlott a magyarországi EP-választás. Elképesztően, még a vártnál (35%) is alacsonyabb részvétellel (27 %!), néhány megdőlt mítosszal és egy-egy meglepő eredménnyel. A Nagy Vesztes természetesen az MSZP, míg a Nagy Győztes a DK. Vasárnap bizony Gyurcsány volt a “Viktor”!

Az illendőség kedvéért essünk túl az eredmények ismertetésén:

ep-valasztas_eredmenyek

A táblázat adatait részletesebben kibontva:

  1. Fidesz – 1.191.163 szavazat – 12 mandátum
  2. Jobbik – 339.501 szavazat – 3 mandátum
  3. MSZP – 252.494 szavazat – 2 mandátum
  4. DK – 225.762 szavazat – 2 mandátum
  5. E-PM – 167.012 szavazat – 1 mandátum
  6. LMP – 115.957 szavazat – 1 mandátum

Kétségtelen, hogy az európai átlagnál alacsonyabb részvétel elkeserítő. Ahhoz képest, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint a magyarok harmada tekint pozitívumként az Európai Unióra, mégis csupán 27 százalékuk gondolta úgy, hogy neki igenis van dolga május 25.-én. Még rosszabb, hogy ezek jelentős hányada mindössze párt-elkötelezettségből volt hajlandó élni szavazati jogával, nem pedig azért, mert átérezte a voksolás jelentőségét.

Csodálkozni azonban nem köll, hiszen a Vezérpárt mindent megtett, hogy a részvétel a lehető legalacsonyabb legyen. Másrészt szinte valamennyi hírforrás esztendők óta sulykolja azt a sztereotip képet, hogy az EU (túl azon, hogy “egy pénzosztó hely”), nem egy közös elveken és értékeken alapuló Közösség, hanem száraz bürokraták gyülekezete, akik mindenbe, “például az uborka görbületébe és hasonló szamárságokba” (O.V. szíves közlése az EP-választásokat megelőző péntek “szokásos” rádióinterjújában) is beleszólnak. Ezért osztán idehaza, csak nagyon keveseknek “jön le”, hogy az Unió ezen szabályainak többségével lényegében az egyéneket, mint polgárokat és fogyasztókat védelmezi a különböző, multinacionális cégektől, s – mint ahogy a Zemútnégyévben magunk is megtapasztalhattuk … volna! – saját kormányaik önkényétől.

Aminek viszont örülni lehet, legalább is én ezt teszem, hogy az EP-mandátumok listája nem lett “monokróm”. Értem ez alatt azt, hogy nem egy masszív és az Unió szempontjából minimum “szagosnak” számító “Jobboldal” (16 fasiszta és 3 náci) “fénye” ragyog a mumifikálódott “Baloldal” (2 szoci) halványan derengő sötétségében, hanem további három pártnak is sikerült átlépnie a Küszöböt. Igaz, Lömpikééknél még nem dőlhetnek nyugodtan hátra, hiszen mindössze szűk háromszáz “x”-szel vannak a deadline fölött, s ha a külképviseleteken leadott 6 ezerből nem szereznek meg legalább ennyit, akkor ugrott a mandátum, s azt a Fideszhez írják.

orban_konyv

A Maffiapártnál természetesen kitörő volt az öröm. Vitéz alpári Homályos elébb mindenkit szerénységre intett (n.b.: “Bástya” elvtárs, hasonló tartalmú, emblematikus kiszólása!), majd elkurjantotta magát, hogy “Győztünk! Nagyon győztünk! Mi győztünk a legjobban!“. Ezt követően rögvest ki is adta azt a pusztaputyini ukázt, hogy a Tőkéssel felcicomázott tucatemberkék Tucatjának (lásd még: “A piszkos tizenkettő“!) az a legfőbb dolga, hogy mint “előretolt helyőrség” (lásd még: “Nem Rés, hanem erős Bástya!“) “kivívni Magyarországnak a tiszteletet“! (itt olvasható!)

  • Hogy erre még is mi szükség van, amikor néhány hete még ő dicsekedett azzal: négy esztendei kormányzásának hála “Magyarország Európa legmegbecsültebb nemzetei közé emelkedett“, azt nem fejtette ki még szőrmentén sem. Minden esetre a szegény Tucatnak baromi nehéz dolga lesz. Vezérük ugyanis már annyira elmerült a saját elmebajába, hogy önmagát “Tényező“-nek tekintve, a minap simán megzsarolta a neki eleddig nagyon komoly politikai védelmet biztosító Európai Néppártot azzal, hogy bejelentette: nem hajlandó támogatni J.-C. Juncker EB-elnökké választását (lásd itt!). Az européer úriember módjára viselkedő Jelölt ugyan ezt a vezéri beszólást tegnap elegánsan lesöpörte magáról, de a Néppárt egyik legbutább politikusa, az Orbán mellett áprilisban meglehetősen gusztustalanul kampányoló Joseph Daul azonban “árulást“, illetve “a választók átverését” kiáltotta! (lásd itt!)

Hasonló hejehuja volt Náciéknál is! A Dülledtszemű a szokásosnál is tágabbra nyitott szemhéjakkal világosította fel a megjelent sajtómunkásokat: sikerült legyőzniük a Baloldalt, ami pedig ugyi azt jelenti, hogy 2018-ban “a Jobbik lesz az egyetlen párt“, mely “kormányváltó erőként” tud majd kiállni a Fidesz ellen. Az Öröm Ürömje, melynek keserű ízét Zazrivecz valószínűleg a szájában érzi az, hogy ott lebeg fölötte (és pártja fölött is) néhány Damoklész-kard. Ezeknek csupán egyike a “KáGéBéla-ügy“, amely még csak most kezdődött ugyan, de esztendőkig elhúzható, s ebben bizony a poltista Pártügyészség roppant tehetséges (lásd: a Molnár-, avagy a Hunvald-ügy!). Könnyen meglehet tehát, hogy ha a Jobbik túlságosan megerősödne (tehát a Maffia-párt nem tudja azt például belső árulók útján kilóra felvásárolni, domesztikálni – lásd: KDNP-, illetve MDF-recept!), akkor Zazrivecz két kampánygyűlés között bizony járhat a bíróságra. Ahol pedig csak a legjobb esetben lehet “tanú“. Ha túl sokat ugrál, nagyobb a valószínűsége, hogy a megszólítása ott a “Vádlott” lesz, hiszen az Orbán által “bekészített”-nek mondott további “akták”, valószínűleg a Jobbik 2004-10 közötti, finoman szólva is “homályos” finanszírozási hátterét taglalják!

  • További keserű íz a Zazrivecz-párt szájában az április hatodikához képesti nyilvánvaló “tábor-vesztés” (arányaiban bő 20-ról alig 15 százalékra!). Ennek persze a világon semmi köze a KáGéBéla-ügyhöz, hiszen Náciéknál (akárcsak Maffiáéknál) A Pártra szavazni vallásos hit kérdése. Ahhoz azonban igen, hogy a Jobbik gyakorlatilag kinőtte magát (azzal a bizonyos 20 százalékkal), s innentől csakis úgy léphet tovább, ha maga is “fidesszé válik“. Ehhöz meg polgári ruhát köll húznia a gárdista egyengúnyára (ez volt az eddigi taktika), azaz viszonylag szobatisztává nevelődnie, radikalizmusát pedig alaposan visszafogva. De akkor meg mi az ördögért szavazna rá a xenofób, cigány- és zsidógyűlölő “becsületes, keresztény-nemzeti magyar“?! Itt a vége, fuss el véle, illetlen (Orbánnak nem eléggé tetsző) viselkedés esetén pedig jöhetnek a perek!

Ha az MSZP nem lenne olyan, amilyen, ma Vonáéknál nem érne fülig a művigyor! Mert nem a Jobbik volt az, amelyik “elhódította” a második helyet, hanem a Szocik veszítették azt el! Az a Legenda, miszerint a demokratikus ellenzék pártjai közül ők rendelkeznek a legkiterjedtebb vidéki hálózattal és a legnagyobb “beágyazódottsággal”, április hatodikán megdőlt, hiszen két “vidéki” körzeten kívül (Szeged, ahol Botka tekintélye és elfogadottsága hozta a mandátumot, illetve Miskolc, ahol meg a Fidesz-Jobbik egymásnak feszülés nevető harmadikja lehetett a szoci aspiráns!) csakis a Fővárosban tudtak egyéni körzetet nyerni … azt is hogyan! A pártlistára kapott szavazataikat pedig javarészt az Összefogásnak köszönhették. Az EP-választások megyékre, városokra és fővárosi kerületekre lebontott adatai ugyanis azt bizonyítják, nem az E-PM, avagy a DK volt a Kormányváltók “potyautasa”, nem ők voltak a Közös Listán “nagylelkűen túlreprezentálva“, hanem az MSZP! Az a Szocipárt, amelyik immáron a Főváros számos kerületében is csak a “futottak még“-kategória egyik díszpéldánya, s amely ennek ellenére eleddig mindenféle főpolgármesteri ambíciókat dédelgetett, avagy hazudott önmagának. (Remélem Horváth “Ingyenes” Csabi legkésőbb ma reggel lehúzta a vécén az ellen-tarlósi kandidatúráját!).

  • Szanyi “kapitány” most mindenféle szociálpszichológiai meg társadalompolitikai indokokat hoz fel a Nagy Bukás magyarázatára (kb.: “A Zemberek nem értik …“). Teheti, hiszen listavezetőként öt esztendőre biztosítva vagyon az egzisztenciája Brüsszelben, utána meg szépen nyugdíjba vonulhat. Ámde Mesterházynak nincs hátországa (lévén polgári foglalkozás híján ebből a szempontból ő a szocik orbánviktora), csakis a saját Mame- és egyéb Lukjaival kitömött Frakció! Neki muszáj taktikáznia azzal, hogy csak felajánlotta a lemondását, s bízik benne: szombatig elegendő elnökségi tagot tud megvásárolni a hivatalban maradásához. Ha pedig még sem, hát marad neki a frakcióvezetőség, no meg a “kibekkelés”!

Nagy győzelmet aratott azonban az E-PM és valóban van minek örülniük! Sikerült a vízszint fölött tartani a szájukat, az egyetlen EP-mandátum kellő levegőhöz juttatja őket a túléléshez. Feltéve, ha a megfelelő, tehát a reálpolitikusi következtetéseket tudják levonni a május huszonötödikei “eseményekből”. Ez pedig az, hogy az E-PM egy rétegpárt, azon (fő- és nagyobb városi) liberálisok “azíliuma”, akik az SZDSZ megsemmisülésével párttalanokká váltak. Innentől fogva már csak az a dolguk, hogy ezt tudomásul véve dolgozzanak tovább, s építsék fel a “szakértők pártja” imázsát!

  • Kellően nagy lebőgés volt, hogy a véleménykutatók és az “elemzők” többsége még tegnap is temette az E-PM-et. Ehhöz képest történt ami történt, s most már ugyanezen “elemzők” a fényes jövendőről, a “tartós jelenlétről” kezdtek értekezni (persze ugyanolyan tudományos alapon, ahogy eddig!). Ez persze akár még igaz is lehet, feltéve ha van a párton belül néhány olyan, meghatározó szavú ember, aki képes összetartani ezt a nagyon is eklektikus társaságot (millások, szökött elempések, szakszervezetisek, szakpolitikusok) és tudomásul veszik azt a szerepet, melyet szavazóik rájuk osztottak. Bajnai Gordon ugyanis politikusnak túlzottan idealisztikus, hogy ne mondjam: naiv! Nyoma sincs benne a taktikázásra (pláne a machiavellizmusra) való hajlamnak (óriási pozitívum!), így ha a Tanácsadói (no meg a párttársai és ő maga is) hajlandóak elfogadni a realitásokat, az E-PM kitűnő partnere, maga Bajnai pedig elsőrangú miniszterelnöke lesz annak a szakértői kormánynak, mely az Orbán-rendszer összeomlása után meg fog alakulni! Mert hogy Összeomlás lesz, azt csak a leghülyébbek nem hiszik el!

A Legnagyobb Győztes azonban a DK! Az, amit műveltek, pontosabban az, amit Gyurcsány Ferenc “csinált”, hogy “kampányilag” tényleg és valóban “felszántotta” az országot, kimagasló volt. Ez a párt volt az egyetlen, amelyik következetesen kitartott amellett, hogy semmiféle módon meg nem alkuszik a Klerikál-fasisztákkal (bár ők is letették az Esküt a Tákolmányra – még ha “kiegészítésekkel” is!), valamint nem áll szóba a Neonácikkal. És míg az E-PM általában tévéstúdiókban, a Szocik pedig a nagyhatalmú Megyei Elnökök által kibérelt éttermek mélyén (usque egy órás “lakossági fórum” után) kampányoltak, a gyurcsanyisták hajlandóak voltak akármelyik település bármelyik utcasarkára kiállni, s az időjárástól függetlenül mondani a magukét! Meg is lett az eredménye: az EP-választások adatai szerint alig több, mint egyetlen százalékkal maradtak el az ellenzék “Legnagyobb Pártja” mögött, s ez is csak azért, mert sokan megszokásból szavaztak az MSZP-re!

  • Jót kacarásztam volna az index.hu “elemző” cikkén (lásd itt!), ha abból ne bűzölgött volna ki az az “irányultság”, avagy pontosabban: a kaszthoz való tartozás. Ezen, önmagukat “liberálisok”-nak, sőt, “értelmiségiek”-nek nevező illetők horizontja a legjobb esetben is Soprontól Vecsésig, illetve Komáromtól Siófokig terjed. Esztendők óta írják már a cikkeiket arról, hogy itten kéremszépen azért “Csak a Fidesz!” (aminek kétharmadából ugyi nem lesz baj! – 2002), mivel “normális embernek nincs választási lehetősége“, és mert Ellenzék sem létezik. Az ilyen írásokhoz kötelezően hozzá biggyesztik a “gyurcsányozást“, s bár lehet, hogy személyesen nem értenek ezzel egyet, nem akarnak kilógni abból a Brancsból, amelynek tagjai egyes belvárosi kocsmákban dűtik magukba a korsónként 1.000(!) forintért mért söröket (lásd: az atlatszo.hu szatellitjeként, “Mutyimondó” címen működő hírportál adományozási felhívását! – el voltam képedve, amikor először olvastam!). Nos ez az Anonim Jóember azt találta leírni a linkelt cikkben, hogy “az egyszemélyes Gyurcsány-párt” ezzel az eredménnyel “kifutotta magát“. Túl azon, hogy ez valószínűleg nem igaz, a hírportálok esetleg kikérhetnék egyes “kül-” és nem csak a “belterjes” … khm … személyiségek véleményeit is!

Hát, fogjuk látni, amit majd lehet! Ámde egy biztos: az EP-választási eredmények alapján az orbanista Maffia-párt (valószínűleg) már csakis a vele összemutyizott Jobbikot és az MSZP-t taposhatja el. Az E-PM-et és a DK-t már nem! … Feltéve, ha Mi  sem hagyjuk!

… és ezt …

szendamondja!


Olvastam valamit …

… egy kitűnő jegyzetet Böjte József filmrendezőtől a (magyarországi) Népszava online oldalának mai számában. … Nem kívánom véleményezni, ámde utánközölni annál inkább!

A baloldal, ha ráér, tökön szúrja magát

Miközben Orbán katonákkal, és a történelmi zászlókkal a háta mögött (észak-koreai mintára) miniszterelnök létére, uszító pártpropaganda beszédet mond a fantomizált külföld és hazai csatlósaik ellen, és hadrendbe akarja állítani “csapatait” többszázezer ember előtt, a Duna másik oldalán az ellenzék jelesei egymás torkának esnek.

A Műegyetem előtt jó hangulatban gyülekezett mintegy 50-60 ezer ember, hogy ünnepelje az ellenzék összefogását az Orbáni diktatúra ellen. Mert ezt jósolta a fellépő politikusok névsora, még annak ellenére is, hogy előtte való nap sietve megkötötte a hónapok óta húzódó együttműködést az MSZP és az Együtt 2014. Két fajsúlyos, nagy támogatottsággal rendelkező párt már összefogott, ha nem is egyformák, de kétségtelenül jelentős erő – gondolhatták az emberek és reménykedtek, hogy majd most jönnek a többiek. A kérdés csupán az volt, hogyan játsszák le. Hát csak nagyon vulgárisan tudom megfogalmazni: szarul.

Nem vitatom, okos emberek mondtak időnként okos mondatokat, de politikai hasznuk csapnivaló. Mintha a Fidesz kottájából muzsikálnának. Nincs saját zenéjük. Nem együttműködést, összefogást hoztak létre ezen az ünnepi napon, hanem egyértelműen bebizonyították, hogy képtelenek erre. A személyes ambíciók, az túldimenzionált egók, a váteszhit mérgei uralták a beszédeket és tették csalódottá az embereket.

Hiába van igaza Kuncze Gábornak, aki reménytelennek látja a kialakult helyzetet, hiába mond okos beszédet Bajnai Gordon, még az eléggé semmitmondó Fodor Gábor is hajtogathatja a magáét, és persze Gyurcsány Ferenc is rekedtre kiabálhatja a teret, és fenyegethet mélyszántással, nem beszélve a leordított Mesterházy Attila kínos igyekezetéről, hogy meghallgatást találjon, ha a végkövetkeztetés az, hogy nem fogunk össze.

Egy leány volt csak aki túl tudta tenni magát a hamis illúziókon, és azokról beszélt, azokat hozta példának akik megmutatták, hogy bátrak és ki mertek állni ez ellen a gátlástalan és embertelen rezsim ellen. A fiatalokról beszélt Szabó Tímea, akik tavaly télen felforgatták ezt a beszari várost, akikre verőlegényeket küldtek, akik akcióikkal megmutatták Európának is, hogy van ellenállás Magyarországon.

Hát bennük lehet csak bízni. Talán felnőnek egy igazi, milliós tömegeket megmozdító ellenzékké, és elküldik a francba ezt a “pártütő” társaságot, akik így képtelenek lesznek leváltani Orbánt, mert még mindig az a legnagyobb gondjuk, hogy kinek nagyobb a farka. (Ajánlott irodalom Ady Endre: Az izgága Jézusok)

Ezt a dühös kis írást 2013. október 24-én írtam és küldtem el egy nagyrabecsült szerkesztőségbe. Aztán abban maradtunk, hogy várjunk, hátha mégis van esély egy valamikori – közeli – összefogásra, mert rájönnek, hogy ha akkor Mesterházy kitárja a karjait és felhívja a színpadra a többieket és azt mondja: rendben, fogjunk össze, a részletek most nem fontosak, csak az, hogy leváltsuk ezt a bandát, akkor megmozdul Magyarországnak az a fele, amelyik nem csügg áhítattal egy vezérnek tartott csaló populizmusán.

Tévedtünk, hiába vártunk, nem jött létre semmi, csak iszapbirkózás.

Január hatodikáig, amikor is Bajnai Gordon bejelentette, hogy lehet mégis nyitás, és ő vissza is lép. (Honnan?) Azóta a politikusok Kálmán Olga előtt kínosan magyarázkodnak, és bizony egyáltalán nem hitelesen, hogy ők mindig is így gondolták, de hát, izé, valahogy így alakult…

Sok okos írás taglalta alaposan azt a helyzetet amit az Orbán kormány okozott, maffia államtól a diktatúráig, a fasisztoid jelzőtől az orwelli állam terrorjáig, s mindenkinek igaza van.

Csak azt nem látom, hogy mivel akarják megverni a Fideszt, a kormányt. Nem látom a stratégiát egyik pártnál sem. Az, hogy fogjunk össze, az az alap. De hogyan győzzük meg az embereket, hogy igazunk van, sőt, hogy igazak vagyunk? Hogyan lehet hiteles az az MSZP, amely Gyurcsány kormányzásáról hagyta elhitetni, hogy tönkre tette az országot, mert el akart szakadni tőle? Egy bajai videót beszopó vezetés akar kormányozni? Hogyan tud tömegeket meggyőzni az Együtt, ha kezdeti sikerei után sikerült a bejutási küszöb közelébe lealudnia magát? Ha egyetlen harcos csapatát a Szolidaritást takarékra állították a “szobordöntés” után, ha a többiek – Schmuck kivételével – még azt sem tudják hányan vannak és mit is akarnak. Van Magyarországon legalább négy-öt millió ember aki finoman szólva nem elégedett a Fidesz kormányzással, velük lehetne győzni, de ehhez kell a stratégia.

Azt gondolom kettős harcmezőn kell sikereket elérni. Szándékosan írom a harcot, mert az lesz.

Az egyik oldal a Fidesz hívők, a korrumpált tömegek, a hivatalnokok, a közszolgák tömegeinek felvilágosítása. Először is a hazugságokról kell felvilágosítani mindenkit, hogy a jószándékú, vagy naiv, és képzetlen emberek átlássák a magyar valóságot. Velük is meg kellene értetni, hogy a Fidesz nem romokban fetrengő országot vett át, hogy Gyurcsány és Bajnai kormányzása hatalmas sikereket ért el, hogy gazdasági, kulturális, oktatási, sőt még a Fidesz által megakadályozott egészségügyi helyzet is jobb állapotban volt, mint most.

A Fideszes rablógazdálkodás eleve hazugságra épített gazdaságpolitikán jött létre, és tragikus következményei minden szegény családnál kimutathatók. Hogy mit barmoltak az alkotmányos jogállam, a kultúra, a művészetek, az oktatás, a közérzet, az életszínvonal, a nemzetközi megítélés területén az könyveket tölt meg. Azt is tudniuk kell, hogy sokan nagyon is jól is jártak, és erősen érdekük ennek a rendszernek a fenntartása. Náluk a nagy lóvé.

Látni kell, hogy legalább három millió embert “megvettek”. Nem úgy, hogy sokat fizetnek nekik. Olyan is van szép számmal. A nagyobb tömeg az állami alkalmazottak, a közszolgák, az önkormányzatok által foglalkoztatottak, a közmunkások megtévesztett és félelemben tartott sokasága. Nekik a Fidesz “biztonságot” jelent. Azt látják, hogy most ez van, ez kiszámítható, ez érthető, lehet, hogy nem egészen jó, de megél, ha rosszul is, kiszolgáltatottan és félelemben, de “valami van”. Még meg is vannak vezetve a különböző hitelek elengedésének ígérgetésével, a közmű díjak, a rezsi csökkentésével, a pályázatok pénzeinek meglebegtetésével, a reménnyel, hogy mindig jobb lesz, mert mi adunk. Ezt a hamis biztonságot nem szívesen adják fel az emberek.

A felvilágosító, meggyőző munkát jól előkészített, alapos adatolással és érvekkel felkészített, igen népes csapatokkal és okos kommunikációval kellet volna elkezdeni már rég. Legalább a nevezetes októberi esemény óta. Hosszan lehetne most elemezni a módokat és módszereket, a tartalmakat és a részleteket, de ez a cikk erre most nem alkalmas.

A másik terület a “mieink” és a bizonytalanok meggyőzése, megnyerése. Mert még a népszerűségi vizsgálatok alapján is nagyon nagy a bizonytalanság ezen a területen. Most meg pláne, hogy hallgatjuk a hadoválást arról, hogy mi mindig is ezt akartuk, csak ezek, meg azok nem akarták, meg nem így gondoltuk, meg most minden rendben lesz, a leendő vezetőről még nem tárgyalunk, személyekről sem, jelöltekről sem, szakmai egyeztetés folyik, nem merült fel külső személy neve, blabla-blabla… Kínos.

Még azokat is elbizonyítja akik leváltanák ezt a kormányt, de azt kérdezik, hogy kire szavazzak? Most nem elég majd azt mondani, hogy összefogtunk és ez a jelöltünk a választó kerületben, és ez a miniszterelnök jelölt. Nem elég, mert azt kérdezik az emberek, hogy miért, eddig miért nem tudtátok? Hogyan bízzunk meg bennetek, ha három hónap sincs a választásokig és csak most jöttök elő a farbával? Ha előjöttök egyáltalán. Mi a fenét csináltatok eddig? Ezt is meg kell magyarázni. Van, lesz erre stratégia? Hogyan hihessük el az ellenzékről, hogy valóban ellenzék, hogy szándékai tiszták, hogy nem túlélésre játszanak, hogy teljes az összefogás a leváltás akarásában, és nem fogja hátba támadni senki a másikat? Hogy nem vész el a szavazatunk, ha a közös ellenzéki jelöltre voksolunk! Legalább az ország szavazó polgárainak felét kellene meggyőzni arról, hogy nemcsak dumálnak, hanem valóban a kormány leváltására törekednek, és képesek is rá.

Fel kellene ismerni, hogy nagyon nagy a veszély! A jelenlegi ellenzék számára lehet, hogy “ez a harc lesz a végső”, mert esetleges bukásuk beláthatatlan következményekkel jár, az egész országra nézve is. És ez az ő felelőségük. Nincs idő! Ma már szerda este van, most mindenki arra vár, hogy mi lesz az összefogással, ki mindenki lép be, vagy fér be a közös csapatba. Lesz-e közös és új, hiteles miniszterelnök jelölt. Pedig már rég azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan és mit mondjunk az embereknek, hogy megértsék miért kell a kormányváltás.

Talán kiderült, nem vagyok pártatlan, de szégyellem magam, és nem várhatok tovább.


Gyurcsánnyal az a baj, hogy …

Gyurcsány Ferenccel az a baj, hogy: közismerten hazug politikus; lejáratódott és megosztó személyiség; neki köszönhetjük a fideszes Kétharmadot; az Ország, a Haza és a Nép érdekében sem hajlandó lemondani személyes, hatalmi ambícióiról. … Tényleg? … Igen, “tényleg” feltéve, ha a fentebbi főneveket (“ország”, “haza”, “nép”) kellő, a tájékozódottság diktálta találékonysággal behelyettesítjük: az “Orbán Viktor“, az “Oligarchák” és a “Megélhetési Politikusok” szavakkal!

Példatörténet: Boldogult Édesanyámnak volt egy kollégája, aki nem csak zsenialitásáról és megrögzött agglegénységéről (meg annak minden “küljegyét” magán hordásáról) volt híres, hanem arról is, hogy úgy undorodott minden létező növényi eredetű tápláléktól, mint Ördög a tömjénfüsttől. Számára csupán a húsok, a tészták, az alapvető pékáruk és a csokoládé létezett, minden mást – mint gusztustalanságot – megvetett. Kitűnő példája ennek az az úgy harminc esztendővel ezelőtti eset, amikor Édesanyám, szokásos névnapi buliján Jenő is megjelent. A vendégfogadást megelőző órákban, Anyám egyik tanítványával hármasban, gőzerővel gyártottuk a feltálalandó (hideg) ételeket. A rendelkezésünkre álló alapanyagok színbéli bősége olyannyira megragadta a fantáziánkat, hogy még a legegyszerűbb szendvicsből is egyedileg dekorált, “élelmiszer-szobrászati” művet alkottunk, s amikor kitettük a nagyasztalra a tálakat megállapítottuk: ha másról talán nem is, de ezekről mindenképpen emlékezetes marad az összejövetel. … Tévedtünk.

Jenőt, tekintettel a táplálkozási szokásai és a farkasétvágya okán már-már rapcsákandrási méreteket öltött termetére, a sarokba tolt, de az ételekhez közel eső “nagymama”-fotelba ültettük. Teltek-múltak a percek, mindenki jól érezte magát, kivéve őt, aki rosszkedvűen gubbasztva a sarokban, marékszám falta a tepertős pogácsát. “Nem kér egy kis kenyeret?” – kérdezte tőle Édesanyám. “És mégis mihez egyem? A pogácsához?!” – vakkantotta az. “Nézzen körül! Ott vannak a felvágottak, vagy például itt ez a finom füstölt tarja.” – kapacitálta tovább Anyám. “Nem kell, mert azon is rajta van az az izé!” – bökött Jenő a dekorációs célból a tarjákra helyezett, pálcikákra vágott sárgarépa-darabokra. “Hát akkor azt ne vegye ki és egye csak a húst!” – javasolta Anyám a kézenfekvő megoldást. “Már nincs rá gusztusom, hiszen hozzáért a répa.” – rázta busa fejét Jenő.

Ez az eset arról jutott az eszembe, amit a T. Ellenzék egyes pártjai, de főleg azok bizonyos személyiségei művelnek még mindíg, szűk négy hónappal a minden bizonnyal Országsors-döntő Választások előtt (aki vitatja ezen megállapításomat, az innentől ne is olvasson tovább!). Az, hogy bár mindenki(?) pontosan tudja(!): az Orbán-féle Diktatúrát csakis és kizárólag úgy lehet meneszteni, ha annak Valódi Oppozíciója egyetlen tömbben lép fel és nyílvánul meg, ennek ellenére továbbra is a személyes rokon- és ellenszenvek mentén “alakul” az “Összefogás”. Mindez pedig annak ellenére, hogy az ebben résztvevő személyiségek többsége egyfolytában az “Ország Érdekéről, a személyes ambícióik háttérbe szorításának szükségességéről” pofázik, közben pedig ennek ippeg és punkt az ellenkezőjét teszik! (Akinek megrögzött véleménye van az Ellenzéki Összefogás jelenlegi állapotjának tökéletességéről, az innentől ne olvasson tovább!)

Unásig ismert példa már ugyan, de mégis leírom:

  • Tavaly ősszel létre gyön a “Nagy Ellenzéki Összefogás“: megállapodik egymással az MSZP és az E14-PM, majd’ egy esztendővel azt követően, hogy Bajnai egy nyílvános rendezvényen bejelenti “ernyőnek” szánt szervezetének megalakulását, amelyre a szocik reakciója lényegében az, hogy “ernyőt adunk az ernyőnek“.
  • A megállapodás azonban felemás, lévén csak a közös, egyéni jelöltekben tudnak dűlőre jutni, a lista (s ezzel együtt annak vezetője, tehát a miniszterelnök-jelölt) kérdésében már nem. Mesterházy a pártokra vonatkozó véleménykutatás eredményeire hivatkozik, miszerint az MSZP a legerősebb ellenzéki párt, így magának követeli a listavezetést, miközben csuklás nélkül hagyja figyelmen kívül egy másik véleménykutatás adatait, amelyek szerint Bajnai a legelfogadottabb politikus, s a személyes népszerűségi listán még Gyurcsány is jobban áll!
  • Az eredmény: közös egyéni jelöltek, de külön pártlista, az Összefogásból pedig szándékközösségben kihagyják a Demokratikus Koalíciót (DK), amelynek megüzenik: jöhettek, de csak Gyurcsány nélkül! Ezen azonban nem csak a volt miniszterelnök és az ő pártja, de A NÉP is bedühödik, s tavaly október 23.-án leordítja a “szokásos szöveget” mondani akaró Mesterházyt “Összefogást!” követelve.
  • Erre a Hivatásos Ellenzék a Fidesztől eltanult karaktergyilkos ellenpropagandával válaszol: az Ellenzék 2013. október 23.-i rendezvényét kultúrálatlanul viselkedő DK-szimpatizánsok zavarták meg, nyílvánvalóan a személyes ambíciókat hajszoló pártelnökük biztatására, tehát maga Gyurcsány az Ellenzék sikerének legfőbb kerékkötője. Ezen nyilatkozatuk kiadásában még az sem zavarta őket, hogy szemtanúk beszámolói szerint (pl.: “PuPu” kolléga) a kiabálóknak csupán kisebbsége volt a DK-jelvényes!
  • Gyurcsány közben (bizonyítván hogy igenis képes annyira felfejleszteni a pártját, hogy az a népszerűség szempontjából is “koalícióképes” legyen) alaposan “beindul”, s mivel kitűnően ért a kampányoláshoz, hamarosan beéri (sőt, néhány intézetnél még meg is előzi) az E14-PM-et.
  • Erre a Hivatásos Ellenzék válasza: idén január 6.-án közleményben jelentik be az Összefogás újratárgyalását (hivatalos indok: az E14-PM párttá alakul), amelynek során már nem csak a Közös Lista, de a DK bevonása(!) is meghatározó téma!

Endlich! – mondaná a német nyelvterületen élő polgár. Mi meg Itthon, az Észak-Balkánná tett Nerabszurdisztánban pedig azt, hogy “Gratulálunk! Fel tetszettek fedezni végre a ‘melegvizet’ ?!“. Azt, hogy az Orbán-féle putyinokráciát csakis úgy lehet “ad acta” (különös tekintettel az ügyészségi aktákra!) tenni, ha abban MINDEN jószándékú mozgalom részt vesz, annak vezetői pedig valóban összefognak?! Függetlenül attól, hogy ki kit és miért utál személyesen, avagy csak pozíció-féltésből! Mert itten és most erről vagyon szó, amihez a világon semmi köze nincs Gyurcsánynak, a pártjának, avagy az az által képviselt elveknek! … Illetve, dehogyis nem! (Akinek “kialakult”, változtathatatlan véleménye van Gyurcsányról és nem hajlandó egy másik szempontból is megvizsgálni a “jelenséget”, az ne olvasson tovább!)

Mert pontosan mi is a baj Gyurcsánnyal? E kérdés megválaszolása roppant egyszerű(nek tűnik):

  1. Gyurcsány az Őshazug, aki aljas politikai és propaganda-praktikáit maga vallotta be a hírhedt “Őszödi Beszéd”-ében!
  2. Gyurcsány miniszter- és pártelnökként nem tett semmit a közismert Mutyizgatások és Közpénzlopások megfékezése érdekében!
  3. A “Békés Tüntetőkre” uszította a rendőrséget (2006. okt. 23.), utóbbiakra pedig hagyta ráuszúlni az előbbieket (2006. szept. 18. – a TV-székház felgyújtása)!
  4. Neki köszönhető a “Kétharmad“, mivel nem volt képes idejében “elhúzni a francba“!
  5. Neki lesz köszönhető Orbán újrázása, lévén túlmozgásos elmebetegként, doktrínerként és akarnokként, képtelen a háttérbe vonulni!

Hát, mit is mondjak ezekre? Azt semmiképp, hogy teljes mértékben igazak a vádak, de azt sem, hogy Fletó soha és semmiben nem hibázott. Ámde mindezek nem indokolják azt a zsigeri gyűlöletet, amit az Ellenzék, annak egyes emblematikus személyiségei és annak holdudvarába(?) tartozó(?) “független értelmiségiek” hírdetnek nap mint nap Vele szemben. (Aki nem kíváncsi egy Gyurcsány-laudációra, az innentől ne olvasson tovább!)

Ugyanis az én személyes véleményem az (és ezt még akkor is leírom, sőt, közzé is teszem, ha sok Olvasóm, Barátom és Köztársam emiatt elfordul tőlem … lelkük rajta!), hogy ebben az országban a Gyurcsány-hazugság A Legnagyobb Hazugság!

  1. Az “A Hazug“, aki egy 2006 nyarán elmondott, keresetlen szavú, káromkodásokkal is teli beszédben közli: neki már elege van az addig megszokott hazudozásokból és minden egyes, mandátumhoz/stallumhoz jutott párttársa vegye tudomásul: az a dolga, hogy a belét is kidolgozza az Országért?! Aki azt mondja anno, hogy innentől vége a szabadrablásos lébuskázásnak?! (A fideszes Pokorny pl. még 2010-ben aszonta, hogy “aki belenyúl a közkasszába, annak le lesz vágva a keze“! … És mi lett a vége? … Közkasszába belenyúlva, hónaljig … “levágva” pedig Pokorny lett!) A “Nemhazug“, az abszolajte “hiteles” pedig az, aki a.) “Én még soha nem hazudtam az embereknek!“, b.) “Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek!“. … Neki is estek a Köz- és Mindenpárt-kasszán felhízott, alapvetően tehetségtelen, stallumaikat kizárólag helyezkedéssel, árulással és seggnyalással szerzett Kövér Emberek!
  2. Amikor Gyurcsány miniszer- és pártelnökként javaslatot tett a Demokráciát aláásó Ősbűn, a Pártfinanszírozási Törvény megváltoztatására, hogy ne mutyizhasson együtt a Köz Kasszájának rovására Puchpithecus Simicskasaurus-szal, ugyanezen Kövér Emberek teljes egyetértésben és szándékközösséggel nyírták ki őt, lévén Fletó volt oly’ óvatlan belenyúlni a Mindenpárti Kádereket eltartó, kilóra megvásárló, a Közkasszát már kényszerbetegeként fosztogató Oligarchák bizniszébe! … A Javaslat és a Miniszterelnök hátba szúrására kialakult Egység sokkal nagyobb volt, mint amikor “Képviselőink” (oldal-, nem- és pártfüggetlenül) egyhangúlag szavazgatták meg a maguk juttatásait esztendőről esztendőre!
  3. Ámde az Egyik (jobb?) Oldal már annyira el volt szemtelenedve, hogy 2006-ban (az “Ellenoldal” Hasonszőrűjei által kiadott Őszödi Beszédre hivatkozva) két alkalommal is puccsot kísérelt meg (előtte meg telehúgyoztatta, teleszarattatta a Kossuth teret!), s bár erre Fletónak konkrét bizonyítékai voltak, a Belső Ellenzék még sem hagyta, hogy a Köztársaság, a Jogállam és az Alkotmányosság kötelező védelme okán letartóztathassa a Felbújtót, tehát Az Embert, Aki Még Soha Nem Hazudott (holott utóbbi érezte a “bajt”, ezért ugrott fejest anno a páncélozott BMW-be, majd távozott “ismeretlen helyre”!).
  4. Abban a Bírálóknak tényleg igazuk van, hogy Gyurcsány “nem húzott el idejében a francba“. Ezt akkor köllött volna megtennie, amikor a Pártfinanszírozási Törvény átírására vonatkozó javaslatát (is) Az Egymást Látszólag Utálók hátba szúrták. Mert ugyanis innentől kezdve már nyílvánvaló volt: Ferenc semmit nem tehet, akármilyen jó “szabó” is, kizárólag “hozott anyagból” dolgozhat, s ami utána következett, az nem más, mint amikor a Falanszterben Michelangeloval széklábakat faragtatnak. Ámde a Kétharmad egyáltalán nem az Ő bűne! Hanem a Mindent Megígérők és a Csodában Reménykedőké, no meg azoké, akik ezt még csak leleplezni, ráébreszteni sem voltak hajlandóak!
  5. Ha Orbán újrázhat, az nem Gyurcsány bűne lesz, hanem a T. Ellenzék “meghatározó politikusaié, meg a T. Társadalom hülyeségéé! Az utóbbiaké az, hogy tényleg elhiszik a Rezsicsökkentés tohuvabohuját és elgusztálgatják azokat a Látszatberuházásokat (pl: csatornázás és iható víz ugyan nincs, de gyönyörűen ki van térkövezve a Főtér szökőkútja körül minden – amit közmunkások sepregetnek!). Teszik pedig mindezt majd azért (mármint az utóbbiak), mert az Előbbiek egyszerűen képtelenek (? nem akarnak?!) magyarul, közérthetően fogalmazni, azaz amikor a Szeretett Vezető meg a Slapajai hazudozni kezdenek … orcátlanul! … akkó’ meg a válasz: “Há’ az a helyzet, hogy ez nem igaz, mer’ azazigaz hogy” … ahelyett, hogy aszondanák: “Elméntek ti a Jóbüdösbe, rohadt hazug banda!“. … Gyurcsány például ebből a szempontból kifejezett Őstehetség, hiszen nem csak az Oligarchák viselt dolgairól tud keresetlen szavakkal megemlékezni, de a Főtiszteletű Kormányzó Urat is simán A Nevén (“Orbán kolléga menjen a francba!“) nevezi!

Tehát Ez lenne Gyurcsány Bűne? Igen! Az, hogy ő már régen túllépet az eufemizmusokon, az oligarchát “oligarchának”, a Csúti Chaveztaz ország öt leggazdagabb … ha nem A Leggazdagabb emberé“-nek, a krumplilevest pedig “krumplilevesnek” nevezi. Ezért osztán sokan meg vagyonnak sértődve rá.

A tiszteletre méltó Ertsey Katalin például simán leírja, miért nem indul a következő választásokon. Hogy nem akar a Vakkomondorosok meg a Kisanyámozók, meg a Budaipapcsákok (akik szerinte 2014-től még nagyobb többségben lesznek) Üléstermében hallgatni a tirádákat, meg a seggnyalásokat. Ámde mi erre az ő megoldása? A távolmaradás, meg a sehová nem csatlakozás, főleg nem az E14-hez, mert akkor ő “egy platformra kerülne” Gyurcsánnyal! … Hát, gratulálok a problémamegoldó-képességéhez, Képviselő Asszony! … És nem csak az Önéhez!

Jenő végül mégis jóllakott. Édesanyám ugyanis azzal vágta ketté a Termetes Ember gordiuszi csomóját, hogy kirobogott a konyhába és a maradékokból összeállított neki egy Egyéni Hústálat, amely garantáltan zöldségmentes volt. … Mindenki jól mulatott. … Jenőn is! … Ő is.

Ezen az áprilisi, “Magyarország-party”-n ki és hogyan fog mulatni? Kik lesznek majd a “Jenők”, akik inkább éheznek, de nem vennék a szájukba a “szennyezett” (tehát “gyurcsányos”) ételt, helyette ennék (és etetnék velünk is) a már ismert és garantáltan romlott Orbán-ragut? Ki lesz, kik lesznek azok, akik majd kiszaladnak a “konyhába” és ripsz-ropsz összeütnek egy speciális igénynek “elfogadható menüt”?

Édesanyám majd kilenc esztendővel ezelőtt, 2005. március-április fordulóján halt meg! … A Problémát Nélküle, de Szerinte köllene megoldanunk!

… és ezt …

szendamondja!