Ötven

Szerénység! Tudja, ha van valami, amit szeretek magamban, hát akkor az a szerénység.” – mondotta volt Bástya elvtárs Virág elvtársnak az emblematikus “A tanu” című fimben. Jószerint szóról-szóra ilyesmi hangzott el tegnap, egy Orbán által celebrált, önfényező “konferencián”.

Illusztris társaság gyűlt össze az elegáns budai rendezvényteremben, ahol a “Nemzeti Köz(g)éposztályszemenszedett … gondosan kiválogatott tagjai (pl. Fekete György, Makray Katalin, Schmidt Mária, Andy Vajna, Stumpf István – utóbbi, gondolom büntiből!) a Századvég és a Széll Kálmán Alapítványok, valamint a Heti Válasz Kiadó szervezte konferencián meghallgathatták ötven esztendős Vezérüknek a három éves, második kormánya működéséről alkotott véleményét. Ami tömören kifejtve: “kitűnő“, bővebben pediglen: “egyszerűen tökéletes“.

Vityka (immáron) bá’, bár általában hadilábon szokott állni a számokkal (akárcsak diszkalkuliás, egykori gazdasági minisztere), ezúttal nem csak a szerény öndícsérettel, de az adatokkal sem fukarkodott (érdemes a leadben megadott linkre kattintva elolvasni a teljes beszámolót!). Közhírré tette, hogy az elmúlt három esztendő alatt a teljes kormányprogram(?) teljesülése 69 százalékon áll. Ezen belül a közrenddel kapcsolatos vállalások 86, a “demokratikus normák“(!!!???) esetén 75 százalékos (ezek szerint lesz még Tákolmány-módosítás!) a teljesülési szint. Ugyanezek az egészségügy, a szociális “biztonság“(!!!???) és a gazdasági célkitűzéseknél sorrendben 68, 67 és 66 százalék. “Nem tudom, hogy jöttek ki ezek a számok…” – mondotta a KANcellár, amin nem csak én, de valószínűleg a jelenlévők egy része is alaposan meglepődött. Hiszen ha a Szeretett Vezető rápillant az adatlapra, akkor rögtön láthatta volna, hogy annak összeállítója a GutengeciFaszaspermaVakfolt … szóval a Nézőpont Intézet volt. Ez pediglen ugye az a “tudományos műhely”, ahol “tudós elmék”, a tőlük elvárható legszigorúbb objektivitással szokták felmérni úgy a kormány politikájának milyenségét, mint annak össznépi fogadtatását is, s mindezt rongyos pár közpénzmilliárdért. Ennek alapján tehát teljesen kizárt, hogy Orbán tényleg ne tudná, “hogyan” is “jöttek ki” ezek az adatok. Azzal azonban a legteljesebb mértékben egyet köll értenünk vele, hogy “…a számok a valóságról viszonylag keveset mondanak“, hiszen csak ha azt nézzük, hogy a Kegyencek eme Intézete egy nemlétező dolgot (“kormányprogram”, illetve “kormányzati vállalás”) méricskélt, hát akkor … no, de az ilyesmit már tényleg megszokhattuk tőlük!

Vitéz Alcsúti Homályos mindezeken kívül persze még összehordott hetet is, havat is (nem a március közepit!), de a lényeg, hogy önnön vállának sajgósra veregetésén kívül még ígért is! Például azt, hogy mivel a Xanaxpálesz-koktéltól egyre jobban dúzzad a májaaz orvosi aktája … a “bicepsze”, ezért tovább fogja csökkenteni a rezsit, s ha jövőre mindenki jól viselkedik (azaz ő újrázhat), akkor a gerinchúros sleppje jutalmul megkapja még az egyszámjegyű szja.-t is.

Igazi, bástyaelvtársi szerénységet tanusítva ugyan megjegyezte, hogy bár azemútháromévben voltak azért itten kudarcok is, de mivel ezekről az intézeti adatlapon nem szerepeltek utalások, hát ő sem óhajtotta azokat különösebben részletezni. Pedig talán köllött volna.

A közelmúlt lebőgéseiből csokrot kötve elébb egy kisebb jelentőségűt említenék meg. Nevezetesen a “Nemzeti Töcskölde” (© Veress Jenő, nepszava.hu – szösszenetét érdemes elolvasni a szerdai, nyomtatott számban! – elektronikusan nem található!), azaz a “Pár(t)választó” táncházaknak a legteljesebb érdektelenségbe fulladását. Soltész, az emberkereskedelmi államtitkár eme (hím)vesszőparipája alig tíz közpénzmillánkba került (ebből jutott Simicska nertársnak is! – ha már arra járt és eléje esett, hát miért ne hajolt volna le érte?! … “Kleine Fische gute Fische!“) annak ellenére, hogy első menetben kongott a ház az ürességtől. Soltész  ál.titkár azonban, mivel egy humánus ember, mindezt azzal próbálta ellensúlyozni, hogy rögvest meg is találta ennek felelősét (naná, hogy Abajnai!), súlyos igénybevételnek kitéve ezzel a rekeszizmokat és a könnyzacskókat.

Ennél azonban sokkal súlyosabb, de a kormányzati “Nézőpont”-ból egyelőre nem látható probléma a gerinchiányos köz(g)éposztálynak osztogatott trafik-koncessziók ügye (íme a legújabban kiderült eset!). Az Orbánnak készült intézeti kimutatásban ezek ugyan nem szerepeltek, de a legfrisebb közvéleménykutatások szerint az egyébként birkatürelmű (és -agyú) Zemberek körében már érezteti a hatását. Nem csak abban, hogy csökkenni kezdett az Állampárt népszerűsége (nyicsevo! … jönnek az újabb rezsicsökkentések!), de abban is, hogy a hasonló koreográfiával rendelkező, betervezett szeszmutyira már olyanok is azonnal és roppant érzékenyen reagálnak, akik korábban még csupán már attól is heves magömlést produkáltak, hogy a Vezérre gondoltak.

   

Mert biza az a helyzet, hogy a Nemzeti Szivoldák után, hamarost meg fognak jelenni a piacon a Nemzeti Vedeldék is! Ámde mielőtt a kocsmárosok menekülőre fognák a dolgot megjegyezném: ez a legújabb lenyúlási tervezet “csak” az italnagykereskedőket óhajtja üzletileg és megélhetésileg jobblétre szenderíteni. Az egyik érintett már régi ismerősöm. Telephelye alig ötven méternyire van házunktól, így reggelente, valahányszor srácaimat az iskolába kísérem, rendszeresen összefutunk egymással. Így történt ma is, s rögvest megragadtam az alkalmat, hogy a Piamutyiról kikérjem a véleményét. … Nos, hogy mit is mondott pontosan, azt inkább nem részletezném. Elég legyen annyi, hogy ez az egyébként mackósan békés ember, aki korábban fülig bele volt pistulva az Állampártba, most kisméretű Krakatauként köpködte magából a szavakat, s az általa használt két legenyhébb kifejezés a “szarházi” és a “tróger” volt. … Ja, és ezeket nem rám értette!

Ajajj és ajvéh! Ha már az én Tibi barátomnál is elszakadt a cérna, akkor itten jövőre lesheti ám a Felkapaszkodott Köz(g)éposztály a maga jutiból kapandó egyszámjegyes szja.-ját! Mert így nem lészen ám “újrázás“, csak dühödt “ujjrázás“, s bár én nem tartom Orbánékat annyira ostobáknak, hogy ezzel ne lennének tisztában, no de az egyre “hevenyebb” tüneteket produkáló, kóros lopási kényszer, meg a hatalommámor tuti, hogy ebbe is bele fogja vinni őket. Persze két mikromásodpercig sem fogok könnyeket ejteni értük (max. az önfeledt röhögés okán), de azt azért nem szeretném végig nézni, hogy a kétgyerekes, mindenféle szempontból szerethető (mert nagyvonalú és jólelkű – munkaadóként is!!!) Tibi tönkre menjen. Ippeg elég ilyen esetet láttam már környezetemben és azemútháromévben, magam is a létminimum határán billegek, nem hiányzik egy újabb szívfájdalom!

Tyűha! Miközben én itten és lassan elmerülök a Köz életében, majdnem megfeledkeztem a mai napról, illetve annak Ünnepeltjéről! Nehogy bunkónak nevezzenek, ezért az alábbiakban azon jókívánságokat szeretném leírni, melyeket Orbán Viktornak szánok ötvenedik születésnapja alkalmából:

👿

mivel erkölcsi hullákról is csak “…vagy semmit“!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Orbán-Pürrhosz ünnepel

Amint az az előzetes híradások alapján várható volt tegnap, a Európai Bizottság (EB) bejelentette: az uniós pénzügyminiszterek következő tanácskozásán javasolni fogja a Magyarország ellen már kilencedik esztendeje folyó túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Orbán-Pürrhosz és Siserehada ünnepel, s tort ül … a romok felett!

Házunk közelében van egy négysávos felüljáró, melynek talapzatait városunk graffitisei napi rendszerességgel hasznánlnak “megjelenési felület”-ként. A pocsékabbnál pocsékabb “alkotások” között időnként fel-fel tűnik egy-egy valóban jól kivitelezett, rendkívül ötletes és mélyebb értelmű üzenettel rendelkező rajz is. Utóbbiak közül az egyik, mely 2008 nyarán keletkezett, különösen megragadt emlékezetemben, lévén egyszerű és célratörő kivitelezésével mélyenszántó mondani valót ábrázolt. A “spray-föstészet” eme “opuszán” a következő volt látható: egy kissé pókhasú, alsógatyás és fejetlen! figura jobbjával diadalittasan emeli fel a vérétől csöpögő konyhakését, s közben a győztesek mozdulatával bal lábát saját, levágot koponyájára helyezi.

Amikor tegnap délután hírét vettem az EB fentebb már ismertetett (és linkelt) határozatának, illetve elolvastam az ehhöz fűzött állampárti kommentárokat, önkéntelenül is és azonnal ez a graffiti ugrott be lelki szemeim elé. Hiszen a 2004-ben indított eljárás alól való kiszabadulást valóban lehet győzelemként kommunikálni (így is történt!), de csakis akkor, ha nem nézzük ennek árát! Mert ugyanis ha összevetjük a “befektetés” és a “haszon” rubrikáit, rögtön kiderül: pürrhoszi győzelem volt ez csupán!

Az i.e. III. században, a makedoniai Alexandrosz (“Nagy Sándor“) családjához tartozó, de száműzött I. Pürrhosznak, Épeirosz (és rövid ideig Makedónia) királyának megadatni látszott a lehetőség, hogy a Római Köztársaság legyőzésével uralma alá vonja az itáliai és szicíliai görög városállamokat, meg az ezen területen tanyázó latin és egyéb népeket. Számítása nem volt teljesen megalapozatlan, de (mint kiderült) megalapozott sem. A Rómától rettegő szövetségesei segítségével Pürrhosz (aki tehetséges király és kitűnő hadvezér volt) hatalmas sereget gyűjtött össze, majd i.e. 279-ben Asculumnál megütközött Publius Decius Mus és Publius Mucius Saverrio konzulok hadaival. A csata Pürrhosz számára taktikai szempontból jól alakult, hiszen sikerült a rómaiakat a “phalanx“-ok által jobban uralható sík terepre csalni, de az ütközet során a király hadai akkora veszteséget szenvedtek (Pürrhosz legjobban kiképzett tisztjei és csapatai holtan a csatatéren maradtak), hogy az felért egy stratégiai vereséggel. Innen származik a híres mondás: “Még egy ilyen győzelem és végképp elveszünk!“.

Az i.sz. XXI. században Viktor király, szinte napra pontosan három esztendővel ezelőtt, azt követően, hogy elfoglalta Kétharmados Trónját, felnyergeltette a választási hazugságokba belesántult csatalovát, s túlhatalmának páncéljába burkolóza elindult Bruxellinum városába, hogy ottani szövetségeseitől támogatást kapjon Frissen Szerzett Országa két Legfőbb Ellensége, a “Magasadók” és az “Alacsonynövekedés” elleni hadjáratához. Fogadta is őt a Nyugati Hadak Fővezére, a portugál nemes (báró Zójózsi), elismerve és respektálva Viktor király honi győzelmét és hatalmát. Ámde amikor meghallotta, hogy Viktor király meg akarná változtatni a korábban megkötött hitelszerződés feltételeit (a törlesztés átütemezése, illetve a megállapodott kincstári hiány duplájára emelése), buzogányával néhányszor főbekokizta a Kistermetű Óriást, majd haza zavarta azzal a szózattal: “Felség! Vegye tudomásul, hogy mostantól Ön az Ország királya, s legyen szíves így is viselkedni!“.

Szegény Viktor királynak Bruxellinumból haza térve nem elsősorban báró Zójózsi buzogányütései miatt fájt a feje (azt szinte rögtön lelohasztotta a xanaxpálesz-borogatás), hanem inkább amiatt, hogy miként fogja majd Odahaza az ő Imádóinak megmagyarázni ezt a nyílvánvaló kudarcot. Ámde volt(van) Nekije egy tökéletes, belső és (nem is annyira) titkos Tanácsadója (herceg Habonyárposz), aki rögtön szolgált a megoldással! “Királyom!” -mondta neki Habonyárposz. “Néked semmi más dolgod nincsen most, mint kihírdetni, hogy innentől kezdve az ‘Államadósság’ és a ‘Költségvetési Hiány’ a Te Országod két legfőbb ellensége, akik ellen mindenkinek harcolnia köteles … aki ezt nem fogadja el, nem teszi, az a Libsibolsi és Ballib Hazaáruló! Ezek után Te lenyúlsz minden pénzt, amit csak lehet, Zeusz fényességes olümposzi lábaiig emeled az adókat (kivéve a bizonyos szintet meghaladó jövedelmeket terhelőeket, mert azokból nem csak Te, Királyom, hanem Mi, hűséges és közpénzen tartott szolgáid is részesülni akarunk!), majd kijelented, hogy erre Téged bizony a Nyugati Hadak Vezérsége kényszerít, no meg azt, hogy egyszerűen meguntad: a Te Országodban Rajtad (és rajtunk!) kívül senki nem akar dolgozni, s ennek alapján ugyan hogyan képzeli itten bárki (Rajtad és rajtunk kívül!), hogy ‘csak úgy’, az állítólagosan ‘rászorultsága’ alapján pénzt kapjon Tőled?!“. … Viktor király ezen egy pillanatig (minimum másfél mikromásodperc!) elgondolkodott, majd ismét Tanácsadójához fordult: “Habonyárposz tanácsadóm! Eleddig még soha nem bántam meg, hogy rád hallgattam. Ámde mondd már meg nekem azt is, hogy miként és hogyan tudnám ezt kivitelezni?!“. … A Tanácsadó maga elé meredt (közben megdörzsölte felsebesedett jobb kezét – alig fél órával korábban köllött felpofoznia két “nyuggert”, akik rátámadtak a kövérgázzal robogó, kincstárilag alaposan finanszírozott kéttonnás terepjárójára … még mindíg fáj, de már be is pereltette a magukról megfeledkezett El- és Kitartottakat!), osztán ismét Királyára emelve tekintetét azt mondta: “Uralkodóm! Eleddig valóban soha nem bánhattad meg, hogy tanácsaimat meghallgattad sőt, meg is fogadtad. Mindez annak köszönhető, hogy én tökéletesen tisztában vagyok azzal, néped mennyire agyalágyult idióta. Ők mindent elhisznek Neked feltéve, ha én fogalmazom a propaganda-szövegeket és azt napi 48 órában az általam velőtlenített agyuk helyébe passzírozzuk. Ezt nyugodtan rám bízhatod. Ami pedig Kincstárad kieső bevételeit illeti: ne feledkezz meg Diszkalkulosz miniszteredről, aki nem csak bármilyen ostobaság ‘szakmai köntösbe’ bújtatására képes, de ha köll, hát hetente talál ki Neked újabb adónemeket!“.

Habonyárposz tanácsadó és Diszkalkulosz miniszter ezek után tették a dolgukat, s láss csodát: Viktor király Magyarországa valóban “sikert” aratott, megnyerve a Deficit mezei-csatát a bruxellinumi hadsereg ellen! De milyen áron?! Az államadósságot ugyan egy fillérrel nem csökkentette (sőt!) a kizsarolt manyup-pénzek ellenére sem, ámde a hiányt elképesztő szegénységet okozva még a saját tervei (2,7%) alá is múlta (1,9%). Mindennek ára: tönkre tett (és még több hullákat gyártó) egészségügy, az abakusz szintjére süllyesztett középfokú, max. a kőbalta használatára oktató szakképzés, ötven százalékkal túldolgoztatott, de továbbra is a 2008-as szinten (nominálisan) fizetett pedagógusok, tizenhatodik esztendejükig kötelezően oktatott diákok (utána menjenek a jóbüdösbe!), gazdag családok kölkeinek passziójává tett felsőoktatás /*/ (amely legyen “önfenntartó”, nem úgy, mint a TAO-zott foci, meg annak vezéri puskásakadémiája!), teljes mértékben recesszióba hajtott gazdaság (a tavalyi utolsó negyedév mínusz 2,7 százaléka után az idei első már “csak” mínusz 1,5 százalék volt! – fejlődünk, ugyi?!), alig 4 milliónyi szegény, úgy 600 ezernyi éhező gyerek és … majdem ugyanennyi, külföldre távozott, kvalitatív munkaerő!

I. Pürrhosz király, miután megnyerte a rómaiakkal szembeni csatáját, visszavonta hadait Épeiroszba, lévén felismerte: a csatát ugyan megnyerte, de a háborút elvesztette. A Mi Viktor-Pürrhoszunk azonban ünnepel! Siserehada meg nem győzi önmagát, meg persze a Vezérét fényezni. Szokás szerint “emútnyócévezve“. Mindezt azon az elképesztő romhalmaz fölött örömködve, mely a tevékenységük okán Magyarország (a Mi Országunk is, bazkikáim!) lett.

Tegnap este, az EB-javaslat hírével kapcsolatosan megemlítettem egyik “ballib” barátomnak a posztom elején ismertetett graffity-t. Mire ő azt válaszolta, hogy “Ez a hídpilléri ‘MS mester’ valószínűleg a Jövőbe látott!“. … “Szerintem meg ismerte a Múltunkat!” …

… és ezt …

szendamondta!

*/ És még: A Legújabbkori Legendáriumunk szerint 1956 október 23.-án a keresztény-nemzeti jobbkonz Magyarország kélt föl elnyomó, kommunista urai ellen. Ehhöz képest a kivégzettek között (létszám szerint is) messze magasan vezettek a hithű kommenisták, akik egy valódi és népi demokráciát akartak. … Amikor Ocsmány Vitéz szónokolt (1989), őket temettük újra, majd ugyanezen Ocsmány Vitéz az életben maradottakat osztotta fel két táborra: libsibolsik és egytállencsés, cipőboltfosztogató “Orális Natáliák“. Az előbbiekből lettek a Hazaárulók, az utóbbiakból pediglen a kitüntetettek és/vagy országgyűlési képviselők az Állampárt színeiben. … 1957 május elsején sokszáz ezres tömeg ünnepelte Kádár Jánost, az Új Vezért. Közöttük volt az én 1925-ben született, egy somogyi zsákfaluból származó apám is, aki (32 esztendősen!) már a gödöllői agráregyetem végzős hallgatója volt, miután az 1947-es NÉKOSZ-nak köszönhetően 1951-ben leérettségizhetett. Apám 1982-ben halt meg, s utolsó pillanatáig is hithű védelmezője volt a Kádár-rendszernek. Én ezt sokáig nem értettem (meg), hiszen az a Rendszer netto Diktatúra volt. De most már értem apám szempontjait: ha nincs az a rendszer, akkor belőle, a tehetséges parasztgyerekből soha nem lehetett volna “vörösdiplomás”  értelmiségi, egyetemi tanár – akárcsak diplomás jogász az alcsútdobozi Nyikhajból! Ha apám ma lenne fiatal felnőtt, ugyanazon körülmények között, az Alcsútdobozi Nyikhaj jóvoltából csak akkor lehetne egyetemi tanár, ha … no, inkább hagyjuk!

… és ezt is …

szendamondta!


A Vezér válaszol…

Ovis korba lépett az OVi-kormány! Ippeg ma három esztendeje, hogy a Führer&KANcellár beiktatta önmagát és Díszes Társaságát a Köztársaságírtók, Demokráciarombolók és Közpénztolvajok azon hosszú sorába, melyek a magyar történelem távolba vesző korszakaiból egymás sarkára taposva tolakodnak elénk. Ahogy Németh Péter írta a nepszava.hu mai kiadásában: nem ismer olyan embert, aki azemútháromévben tökéletesen megtanult volna “orbánul“, s ezért valószínűleg újabb négy esztendei kurzusra kényszerül majd az ország.

A Népszava főszerkesztője azonban nem ismeri emigrant Köztársunkat. Ő ugyanis egészen pontosan érti a lingua orbanicust (gyakorlatialg anyanyelvi szinten “beszéli”!), s ippeg ennek köszönhető, hogy a Vezér rendszeresen rá bízza azon tollbamondásait, melyekkel reflektálni óhajt az általam Neki írt leveleimre! Így történt most is.

Kedves Szendam!

Mostanában elég levelezős kedvedben talállak, csak így tovább, ki a gőzzel, no meg fizesd csak szorgalmasan a rezsidet és a dohányneműk jövedéki adóját, hiszen attól gazdagszom Én, meg a Családom … és egyéb  állatfajták. (Olvaslak ám én Téged, és nemcsak a leveleidet! Egyetlen szerencséd, hogy olyan megveszekedett demokrata vagyok!)

Szomorúan tapasztalom, hogy megint aggódsz érettem és attól tartasz, hogy esetleges váratlan elhalálozásom esetén népes Családomnak a nélkülözés és számkivetettség keserű kenyerét kell majdan fogyasztania. Szeretnélek megnyugtatn: bármi is történik, svájci (? … hehehe!)  bankszámláink kamataiból és a nemzetközi gazdaságban befektetett tőkénk jövedelméből tisztes megélhetésre számíthatunk egy olyan országban, ahol az éghajlat is kedvező, no meg a kiadatásra, avagy a vagyonelkobzásra sem kell számítanunk.

Kedves Szendamom!

Neked nem tűnt fel, hogy Családom közvetlen tagjai sem a földszerzésekben sem a trafikolásban nem jeleskedtek? Az Öregemet (tudod: a súlyoskezű kőbányász!) nem számítva, aki régimódi párttitkár … izé … hazafi módjára nem tud elszakadni a honi, államtól harácsolásos vagyongyűjtés szép tradíciójától? A mi otthonunk már felépült innen nagyon messze, és abban a pillanatban, amikor az államkincstárban nem maradt elég pénz a havi fizetésemre, hát bizony fájó szívvel, de úgy itthagyom ezt a tejjel-mézzel folyó kis országot, mint tót az oláhot (… vagy valami hasonlót). Ha egy egytől ötig terjedő skálán kellene jellemeznem, hogy mennyire nem érdekel az ország sorsa, akkor azt mondom: “négyszázhuszonhét“. Ezt vésd jól az eszedbe, nehogy később meglepetés érjen!

Ismered azt a viccet, amikor a pilóta szól az utasaihoz? „Nézzenek ki a jobb oldali ablakon, láthatják, hogy a motorok égnek. Most nézzenek ki a bal oldali ablakon! Láthatják, a motorok ott is lángokban állnak. Most nézzenek le az óceánra! Látják ott lenn azt a kis narancssárga csónakot? Na, onnan beszélek én!” Nos, tehát mielőtt még nagyon a szívedre vennéd az aggódást, esetleg valami neurofiziológiai természetű problémád származna belőle (én ebben szakértő vagyok!), hát megnyugtatlak: már régen abban a kis sárga csónakban ülök. Ahogy jó kapitányhoz illik!

De tényleg, én már csak kizárólag passzióból vagyok még jelen, a parlamentbe meg kimondottan csak szórakozni járok. Mert hol máshol találsz ennyi hülyét egy rakáson? Itt van mindjárt a kedvencem, a Zángyánjóska. Ez annyira agyalágyult, hogy azt képzeli, a fideSS belülről bomlasztható. Hát először is, ami nincs, mert születésével egyidejűleg megbízhatóan lebomlott (szerves anyagot ezért már régen nem tartalmaz!) azon nincs ami elrohadjon! De azért szórakoztató, ahogy ez a figura világgá kürtöli azt, amit úgyis mindenki tud, engem meg baromira nem érdekel sem a magyar vidék, sem a magyar parasztság, sem a magyar föld jövője (micsoda giccs, még jó, hogy véletlenül nem írtam nagy betűkkel, most lehánynám a klaviatúrát) és pláne az nem, hogy mi volt a kormányprogramban. Úgyse olvasta el senki, Zángyán is csak azért, mert ő írta. … Végül is üres lapot csak nem adhattunk be … azaz ki. No de erre hivatkozni? … Hát komolyan mondom, még akkor is röhöghetnékem lenne, ha nem ülnék régen a mentőcsónakban!

Hogy akkor miért csinálom még az egészet? Egyetlen drága Szendamom, nem fogod elhinni: pénzért! Mert még jövedelmez és persze szórakoztat is. Ha már nem fog, akkor eladom az egészet Kaya Ibrahimnak. Esetleg Josip Totnak. Avagy egyszerűen csak lelépek, mint Marci Hevesről (vagy valami hasonló!).  Esetleg mint Deákné a vásznáról. … Még nem döntöttem el, mindenesetre oilra enterelek, azaz angolosan távozok.

De addig is: Igori! Nézd, megteremtettem itt a hülyék paprikáját, vagy paradicsomát (…mindegy, valami zöldség). És itten már régen Winter tanár operál!

Azt mondják, a multik szeretik az árulást, de nem szeretik az árulókat. Nálam ez fordítva van. Én csak az árulókat szeretem, maga az árulás tárgya hidegen hagy. Mert ezek a régi kommunisták ugyan mit tudtak volna elárulni? … Ippeg nekem, a régi kommunistának?! … Na ugye! Én mégis szeretem őket. Nálam a hűség persze kevés, kell mellé önfeledt és bornírt ostobaság is, mert engem csak ez szórakoztat. Zűrösmatyi (náprimér), Isten nyugosztalja! Nálam mindegyik azt kapja, amit szeretne, és biztosan nem érdemli meg.

Itt van például a Zeltolcsygyuri. Kettőig nem tud számolni, az iskolában fel volt mentve számtanból, mert diszkalkuliás. Viszont ragyogóan és szórakoztatóan beszél hülyeségeket bármilyen témáról és akármeddig. Egyszer, amikor már fájt az oldalam a röhögéstől, könyörgőre fogtam a dolgot: “Gyurikám ha most azonnal abbahagyod, kinevezlek bárhová, bárminek, amit csak akarsz! Mondd, mi szeretnél lenni? Villamoskalauz, vagy matektanár?“. Gyuri forgatott kettőt a szemén – már ettől megint a padlón kellett fetrengenem, mondtam is neki: “Gyuri ne forgasd olyan mókásan a szemedet, mert egyszer úgy maradsz!“. Gyuri úgy tett, mint aki gondolkodik (most már komolyan veszélybe került a rekeszizmom integritása), majd kibökte: “Egy darabig pénzügyminiszter szeretnék lenni, aztán a nemzeti bank elnöke, aztán meg…” … “Neee, ne folytasd!” – visítottam, de már inkább csak vinnyogásnak nevezném – “Ne folytasd, végem van! Nem, ezt nem bírom tovább! Gyorsan valami szomorút, mert itt pusztulok el! “…

Ebben a pillanatban szerencsére belépett a Záderjancsi  a szobából meg azonmód távozott az Életöröm, eltűntek a Színek, és az Illatok, az ételek megpenészedtek, a virágok elhervadtak, a kályhában megfagyott a tűz, nekem pedig sikerült végre abbahagynom a röhögést. A hála töltötte volna el a szívemet, ha lenne nekem olyan. Meg is kérdeztem rögtön ezt a Savanyú Embert, akihez képest II. RumszeszRamszesz (avagy a Dajcstomit levizsgázató, s ezért köztársasági elnökké emelt Mádlferenc) maga a kicsattanó életöröm és a megtestesült optimizmus. “Jánoskám!” – mondtam neki. “Most benne vagyok! Gyuri pénzügyminiszter lesz, hát te mi szeretnél lenni? Meteorológus? Esetleg a Vidám Színpad igazgatója?“. Jancsi se hazudtolta meg önmagát, megcsóválta a fejét (aztán a farkát is, amitől rögtön Fülesre emlékeztetett a Micimackóból) és szomorúan válaszolta: “Úgysem tudod teljesíteni!” – ezzel persze felélesztette bennem a krakélert. “Ha nem tudnád Jánoskám, nekem Kétharmadom van! Az jobb, mint a hússzáz piros ulti terített redurchmars!“. “Nem tudok sakkozni.” – mondta szomorúan János, miközben az aranyhalaink elhunytanak, és a kertben kiszáradtanak az összes gyümölcsfákok. … Aggódni kezdtem a betevő pálinkám végett, de ő csak folytatta: “Én egy olyan országban szeretnék köztársasági elnök lenni, amelyik nem is köztársaság, csak úgy van, … bele a világba…!” E szavaknál a galambok lehullottak a tetőpárkányról, majd hangos koppanások hallatszottak, mert kopogósra fagytak, mire elérték a flasztert. Tudtam, ha most nem teljesítem a kívánságát, semmi nem akadályozhatja meg, hogy leálljanak az atomreaktorok, a föld megszűnjön forogni, és a magyarok ne vásároljanak több lottószelvényt. Teljesítenem kellett a kívánságát!

Mért, te mit tettél volna a helyemben? Ha az ember mindenható, ezt folyamatosan bizonyítania kell, mert különben mért is volna mindenható? Hát nem? Aláírni ez is tud!

Aztán jöttek sorban. Az egyiknek nem volt diplomája, de igazgató  akart lenni egy állami hivatalban. Kirúgtam az előző igazgatót, aki harminc éve volt a szakmában – előtte persze hoznom kellett egy törvényt, hogy ezt jogi és anyagi következmények nélkül megtehessem – aztán kineveztem a srácot. … Mert én szeretem a hülyéket. Szórakoztatók és hűségesek. A parlamentben persze piszkálták az Ellenhülyék, de leszereltem őket, amikor kineveztem egy minisztert, majd egy országos főhatóság vezetőjét is diploma nélkül. Ehhez képest mit számít holmi kis hivatal? Kósalalinak sincs diplomája és kinek hiányzik? Azzal együtt se lopna kevesebbet! …

Aztán jöttek sorba a Winter tanárok. Lázárjani, akinek az erkölcsi érzéke valahol egy medúza és egy hiéna között félúton tanyázik. Előbb frakcióvezető akart lenni (az minek, hiszen én vagyok a Frakció, s ezért néha ezerkezű Sivának érzem magam, aki minden egyes ujját az “igen”-gombon tartja), aztán meg kancelláriaminiszter. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e mi az a “kancellária”. “Hát azt nem tudom …” – válaszolta a debilekre jellemző ártatlan mosollyal, – “… de biztos szép nagy autója van neki.” …

Hát most mondd meg őszintén, te itthagynád ezt a mesevilágot? Minden percét élvezem! Hiszen Igori! … Winter tanár operál. … A beteges hazudozókból szóvivőket csinálok. Már van vagy egy tucat, s az a legszórakoztatóbb, hogy mindegyik a maga módján hazudik, így néha egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat állítanak. Kedvencem a Bajnaizós Bolond, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Ha arról kérdezik, hogy mit szól az ítéletidőhöz, vagy a legújabb influenzajárványhoz, hát azonnal kész a válasszal: “…abajnaihoz köthető melegfront okozta ítéletidő következtében felszaporodtak abajnaiékhoz köthető influenzavírusok“. Hát te nem röhögsz rajta? Na ugye, ugye…?!  Aztán itt van Anavracsics. Az meg azt se tudta, mi akar lenni! Aszongya mindíg, hogy én mondjam meg neki, hogy ő mi szeretne lenni, és akkor ő az szeretne lenni, aminek én szeretném, hogy ő akarjon lenni. Kérdem tőle: “Mihez értesz a legkevésbé?“. “Hát amihez szeretnéd, hogy ne értsek, Drága Vezérem!” – válaszolta, és úgy összecsapta a bokáját, hogy direkte nekem fájt. … És közben mosolygott, amitől megrepedtek az üvegpoharak és a tehenekben megsavanyodott a tej! Elmélázva néztem rá: “Tudod, az az igazság, hogy…” – de közbevágott: “Mindig az az Igazság Vezérem, amit éppen aznap Méltóztatol hazudni, … akarom mondani kinyilatkoztatni!“. “Hát ez az!” – csaptam a homlokomra. “Igazságügy-miniszter szeretnél lenni és veled demonstráljuk az igazságügy függetlenségét azoknak a töketlen európaiaknak!“. “Ahogy parancsolod!” – csapta össze ismét a bokáját (utána három hétig gipszben járt) – “Mindig is független szerettem volna lenni? … Most kimehetnék pisilni?

A közveszélyes hülyéket kénytelen voltam elkülöníteni, rájuk egy felfegyverzett idióta külön gondot fordít. A Tömjénzsolti. Mondom neki: “Te Zsóti! Te nemcsak egyszerűen hülye vagy, hanem feltűnően aljas is. Nem akarsz az egyházügyekkel foglalkozni?“. “De!” –  vágta rá azonnal. “És ha esztergomi érsek nem lehetek, legalább egy kereszténydemokrata pártot gründolj alám, én Mesterem!” – és közben olyan tenyérbemászó pofátlansággal mosolygott rám, mint pedofil plébános az új ministránsra. … Önkéntelenül is nadrágomra pillantottam, vajon be van-é gombolva a sliccem, aztán rábólintottam az üzletre. 

A múltkor meg idejött a Jani, aszongya: “Kellene egy kis dohány a híveknek, mert elégedetlenkednek, hogy a leghülyébbeknek már jutott kormányzati pozíció, de mi legyen a második vonallal? Ők is Igori polgárai szeretnének lenni. Hülyék is, árulók is, hát nem köztünk a helyük?“. “Mit szeretnétek?” – kérdeztem a rám jellemző közvetlen nagylelkűséggel. “Saját bankjegynyomdát? … A pénzverdét már elígértem a Pintérsanyának“. “Esetleg egy trafipaxot szeretnénk mindenkinek privátba, persze előzőleg betiltanád a lézerblokkolót…“. Na ezt értettem félre! Helyette adtam mindegyiknek egy trafikot … dohány-dohány, nem igaz? Persze nincs annyi hülye, mint ahány trafik kellene a sok dohányos miatt, a többiek majd megoldják másképpen.

Hallom, hogy te is dohányzol, drága Szendamom. Hát először is figyelmeztetlek, hogy a dohányzás káros szenvedély, ráadásul drága. Ha most arra gondolsz, hogy ezentúl csempészett dohányra térsz át, akkor tudok adni pár címet! … Természetesen a csempészeket is én nevezem ki! … Hát ugyan ki más?! … Na hallod! Egy olyan országban, ahol a pokolbéla meg a salamonlászló alkotmánybíró lehet? … Röhejországban?!

Csak attól félek, egyszer bezárják ezt is mint a Lipótmezőt. Osztán jön a csősz, és mindenkit kizavar az erdőből. Akkor tényleg köll majd a mentőcsónak. A hülyéket sajnos nem vihetem magammal.

Hogy veletek mi lesz? Drága Szendamom! Ha egy egytől ötig terjedő skálán kellene ábrázolnom, hogy mennyire lesza…, akarom mondani, hogy mennyire leszek elkeseredve, hát …gondolhatod!

 Szeretettel üdvözöl:

O. (Nulladik) Viktor, Köztársasági Demokratikus Diktátor és Uralkodó, Valamint És Nem Utolsósorban Apostoli Ló- és Kormányfő

(U.i.: Mostanában ne műttesd meg a sérvedet! Ne feledd, Winter tanár operál! … Tudod: Igori! … Én meg a Fleurien Főhadnagy vagyok … időnként, amikor Dr. Allesgutja, a belarusz főorvos elkésik az osztrák klinikáról!)


Újabb levél a Vezérnek

Nem dicsekvésként (dehogynem!) írom le, de tény: köztudomásúan bensőséges (levelező)viszonyban állok a Nemzeti Köz(g)ép Kormányának Első Emberével. Ezt valamennyi Olvasóm, tehát Barátom és Köztársam is tapasztalhatta, ergo bizonyíthatja! Mivel már régen írtam Nekije levelet, ámde közben szaporodtak a “megbeszélendő” események, hát úgy döntöttem: pennát, illetve klaviatúrát ragadok abban a reményben, hogy hamarosan ismét választ kapok rá. (Ugye, kedves emigrant Köztársam?! … “magaslabda” pattog a túloldalon!)

Idös és (sajna nagyon) Drága Viktorom!

Hetek, hosszú hetek teltek el már azóta, hogy utóljára levelet váltottunk egymással. Csakhát tudod az a helyzet, hogy bár naponta többször is az eszembe jutsz, ismerőseim is gyakran emlegetnek Téged, de mióta voltál szíves Magadnak és Üzlettársaidnak összegründolni ezt a “feritéles” Neomagyarországot (melyet egyre többen neveznek – alpári módon – hol “Mutyisztán“-nak, hol pediglen “Regio di Mafia“-nak), ahol a “(párt- és köz-)munka” de nem a “jólét” az “alap”, azóta egyre több időt töltök azzal, hogy munkára vadásszak. Így osztán míg Te túrázol a “Diktá“-ban (tulajdonképpen megértelek Téged, hiszen régről ismert “tájak” felkeresése is legalább olyan élvezetes, mint az újabbak felfedezése – ráadásul az utóbbiakban még rendszeresen el is szoktál tévedni!), én a pénztárcám alján kotorászva próbálom kifizetni az “emútháromévben” úgy negyedével megemelve csökkentett rezsimet, meg a neveddel fémjelzett Rezsimet is. … No, de térjünk mán rá az aktualitásokra!

Viktor vazze!

Mostanában ugyan mi a jóbüdös francokat művelsz Hapsikám?! Az még hagyján, hogy a fejedben hordott – elébb csak Pénzre, aztán Pénzre és Hatalomra, végül pediglen csakis Hatalomra (meg úgy általában Focira) – hardveresen programozott, egybites masinériád időnkét lelöki a szíjjat. Ezt már többször megbeszéltük és soha nem tagadtad ennek tényét. De eleddig legalább arra  képes voltál, hogy felismerd Magad és a Bandád érdekeit, azaz: csak néha-néha, amikor túladagoltad Magadnak  az “Államférfiúi Koktélt” (Xanax+Házirettenetes), rúgtál(be) és haraptál bele a Te Simicskanyergescsányidemjánésatöbbi álneveken futtatott Üzleteidet finanszírozó Európai Unióba és annak befolyásos politikusaiba … ha tetszik: döntéshozóiba.

Még azt készséggel(?) megértettem, hogy Önnön belföldi érdekeid okán egy bő 200 millás lejáratókampányba fogtál az IMF (Neked “ájemef“, avagy “”íemef“) ellen, így próbálván elérni azt, hogy a Te “Magyarország megújúl” kampánynevű saját vállalkozásodat az “önként” és mindenféle ellenőrzés nélkül, tehát vakon megfinanszírozza olyan alacsony kamattal, melynél “kisebbre” csak a nemoffshore (mert ugyan Málta, Kajmán-szigetek és estébé a székhelyük, de Rogán Tonyó, a “Dr. Ötker” úgymond “ismeri” a tulajdonosait … nemúgy, mint az ex-jegybankelnök, Simor fideszileg nevesített ciprusi cége esetén!) vállalkozásaidon keresztül árult “letelepedési kötvényesek” adnak kölcsön (bár ha azt nézem, hogy 250 ezer € helyett az álamkassza csak 225 ezret kap, majd öt esztendő után 275 ezret fizet vissza az akkor talán már nem is a Te Országod, akkor itten csak lineárisan adódik a 24 százalékos kamat, szemben az IMF max. 5 százalékával, igaz, a bevételből a “valaholszigeteki” vállalkozásaitok útján nem tudtok azonnal 10 százalékot ellopni!).

No de az, hogy elébb tavaly nyáron bekoktélozva elismered az államtól való pénzszerzésbe Hozzád hasonlóan belehülyült Demján kamarájában, hogy “biza’ nertársaim, tessenek tudomásul venni, hogy itten minden fejlesztési és beruházási píz csakis a Júniótól gyün“, közben (meg osztán) pedig junióellenes kampányba fogsz, … hát érdekes. Ahogyan az is, hogy miközben “lekedvesukránasszony”-oztatod Pártod alelnökével, aki nem melesleg Országod egyik legkorruptabb polgármestere (Kósa Szemüvegeshuszár Lajos és Mr. Twentyprocent) az IMF magyarországi igazgatóját, március 15.-én kitünteted azt a Dilidemjánt,(a magyarországi szak- és felsőoktatási képzés egyik legfőbb amortizátorát … hozzá hasonló már csakis Parragh nevezetű mamelukod lehet, aki a nemkamara-tag vállalkozásoktól is milliárdos összegeket nyúlhat le évente és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül!) aki miatt ippeg Kósalandban (anno: “Debrecen“) áll már évek óta úgy a helyi négyesmetró … kettesvillamos beruházása, mint sorba az általa ki nem fizetett alvállalkozók!

No, most ehhöz képest Te lenácizod Merkel kancellárasszonyt? Mert az “csak egy nő“, tehát a Te szemedben alsóbbrendű? Miközben pedig a Tákolmányod negyedik módosításáról szóló EP-vita elől elbújsz a halott Mrs. Thatcher koporsója mögé (… nemkívánatos “tisztelő”-ként a temetési menet utolsó utáni sorába). Aki szintén “csak egy nő”, de persze Hozzád képest … no, hagyjuk!

Viktorom!

Bocsáss meg nekem, hogy most alaposan eltértem a lényegtől … legalább  is látszólag. Mert kábé azon régi(?) bűneidet akartam Neked a teljesség igénye nélkül felvázolni, melyeket Te az Ország, illetve egészen pontosan a Saját Bűnbandád finanszírozása ellen vétettél. Igaz, ezeket még csütörtökön (melyet egy szombati pártbejelentés és törvényjavaslat is “súlyozott”) még úgy próbáltad helyre hozni, hogy belengetted: ha a Juniónak még mindíg nem tetszik a költségvetésünk hiánya, hát akkor jó alaposan megemeljük a Közösségi Jogba is ütköző szektoriális különadókat sőt, kivetjük a reklámadót is.

Az igaz, hogy ez a Te “simicska” álnéven államilag finanszírozott PR-cégeidet is érinti, de tudom, hogy tudod: ugyanezen álnéven üzemeltetett vállalkozásaidat kárpótolni tudod a túlzottdeficit eljárása alól (a hetedik bőrünk lehántásával) kivont és így továbbra is EU-finanszírozott cégeidnek adott állami megrendelésekkel. Legfeljebb majd a négyszeresen túlszámlázott “Szajol-Püspökladány“-os vasúti beruházásban érdekelt, osztrák Swietelskyt majd hatszorosan hagyod túlkontóztatni, a magyar leányvállalatának (trafik-jogokkal is) túlfizetett ügyvezetőjével (Slakter Kornélia) pediglen “lepacsizzátok” az egészet.

Kedves(?) Kistermetű, de nagyravágyó és lötyögőzakós és “koktélgőzös” Barátom(?)!

Mint már a levelem elején is írtam Neked, sok-sok ismerősöm emlegeti a Nevedet. Kisebb részük ájult imádattal, nagyobb részük azonban … hát maradjunk abban, hogy “nem kifejezett elismeréssel“. Persze az utóbbiak tábora is két részre oszlik: az egyik szerint Téged az Általad alaposan kitenyésztett neonácikkal együtt kéne kilőni az Űrbe, míg a másik (többség) szerint Helyetted az Általad kitenyésztett Náci Pondrót, azaz Vona (Zazrivecz) Gábort kéne miniszterelnöknek tenni! Ez utóbbi pediglen már komoly probléma, hiszen bármit is állítsanak az Általad megrendelt közvéleménykutatások, Országod egyes pontjain Zazrivecz befolyása sokkal komolyabb, mint a Tiéd! Mivel pediglen Te úgy rendelkeztél, hogy a következő(?) választások(?) során az egyéni körzetek  méginkább eltorzítsák a valódi választói akaratokat, hát nem sok jót jósolok Pártodnak Észak- és Kelet-Magyarország torzkerületeiben, illetve minden olyan régióban (szinte az összes), ahol a Te EU-ellenességedet zazriveczék ki tudják egészíteni némi libsizéssel és főleg cigányozással! Mindezt pediglen Te azzal tetézted, hogy Az Ország Egyik Legnyílvánvalóbb Mutyiját (trafikok … is!) hagytad szabadjára engedni, kifizetendő azt az a hótmezőlázárhelyi párttitkárt, aki a gargantuai méretekkel rendelkező Rektora (ifjabbak kedvéért: Rapcsák András, KDNP) terjedelmes seggéből bújt ki, akinek a korrupciós seggnyaláson kívül semmiyen más “pozitivuma” nem lévén csakis a kritikátlan, de ellentételezendő “hűsége” emelhette a Te Miniszterelnökséged hivatalvezetőjévé.

Viktorkám!

Egészen biztos vagy abban, hogy ilyenekkel köll Magadat körül venned?! Azt még valahogyan megértem, hogy Neked muszáj volt megszerezned az összes csútkörnyéki földeket, meg azt is, hogy neked egyszerűen kényszeres volt Saját Stadiont, meg Saját Fociakadémiát összegründolni … persze az Államtól kivont pénzekkel, onnan kilopott telkekkel! De egészen biztos vagy abban, hogy ezt az egész Trafikmutyit pont most és pont így köllött megcsinálni?!

Ippeg ma azt olvasom az egyik hírportálon, hogy a trafik-redeal már egy 2009-es ötlet, amelyet a hótmezőlázárhelyi Continental dolgozott ki (cooperation by Elkurcsy Utolsó Egyszemélyes Kutatóintézete!). Valamelyik hülye ippeg ezzel akarta bizonyítani, hogy ez az egész nem csupán egy pilanatnyi ötlet és lehetőség szülte hatalmi visszaélés volt, hanem egy “tudományosan” előre kidolgozott “stratégia”. Ezzel pediglen belelavírozva A Pártot egy újabb zsákutcás mocsárba: akárcsak a Tákolmányozást, úgy ezt sem voltatok szívesek előre közölni a Válaszóitokkal! Akik ugye a szavazataikkal egy “új szerződést ésatöbbit…” írtak alá … biankócsekken és Neked!

Viktor!

Te egészen biztos vagy abban, hogy a Hozzád, meg a simicskákhoz és a teljesen elmebeteg csányidemjánokhoz, illetve az amorális lázárhelyiekhez hasonlóakkal a Te életed elképzelhető határain belül el fogod tudni majd “ketyektetni” a “Magyarország” nevű magánvállalkozásodat? És a Te halálod után (mert akármit mondanak is Rólad, sajna Te is csak Halandó vagy!) egyetlen fiad és számos leányod sokszoros felmenőileg meg tud majd élni a Te Művednek kamataiból? Úgy, hogy idehaza ippeg pont Miattad /Miattatok dűl és borul minden?

De nem csak eről lenne szó! A minap meglátogattam a Trafikosomat: az üzletében egy egészen speciális (és csakis a törzsvásárlók számára árult) cigarettadohánya van. Ha jól emlékszem, már 1995 óta Tőle vásárom a szívnivalómat, a cigihüvelyt, meg időnként a tönkrehasznált “töltőmet” is.

Viktorom!

Ne tudd meg, hogy egészen pontosan ez a hatvanas esztendeit taposó nő miket is mondott Terólad, … meg úgy tíz perc alatt a hozzá betérő vásárlók! Különösen annak fényében, hogy Nénim a saját, ippeg pont ilyesmire kialakított üzletével “sikertelen pályázó”” volt, miközben a tőle két teleknyivel távolabb, korábban turicipő-boltként működő szuterén(!) “Nemzeti Dohánybolt” lehetett, s ezt az ingatlant a pályázat kiírása után két hónappal a város egyik leghíresebb csecsemő- és gyermekgyógyásza vásárolta meg … fillérekért! … mert ő fideszes-mutyis, és nem elsősorban orvos! … Mert a tizennyolc esztendeje ismert Nénim “csak” egy trafikos, aki bevallottan (és nem csak a Kubatovod helyi megbízottja szerint!) baloldali! … És most (mivel a Baloldal sem/nem fogta pártját) bármikor hajlandó Vonazazriveczre szavazni!

Viktor!

Úgy teljesen őszintén és Magunk Között: tényleg akarsz Te együttkormányozni az Általad ugyan megvetett, de kitenyésztett hasznos idiótáknak tekintett Vonazazriveczékkel? És még estelegesen államtitkárt csinálnál a Saját Hatalmad érdekében a zagyvásan Györgygyulából is?! Tényleg?!

Viktor! Te miféle magánmagyarországot akarsz gyermekeidre hagyományozni? Várom a válaszodat!

… és ezt …

szendamondja!

(PS.: A bevezető megszólításban írt “idös”, az rövid “ö”-vel olvasandó, lévén az az “édes” tájnyelvi változata! Az “idős” azonban hamarosan megszólítás lesz, lévén a Vezér&KANcellár május 31.-én lesz Félévszázados. Két nappal előtte pediglen Második Hatalomra Jutásának Harmadik Évfordulóját fogjuk “ünnepelni”! … Egyikről sem fogok megfeledkezni! … és ezt szendam ígéri!)


Az orbáni Állatfarm és a Szent Antiokhiai Kézigránát

Az emberi kultúrtörténelemben se szeri, se száma azoknak a fabuláknak, melyek bizonyos humán magatartásformákat, habitusokat úgy próbálnak meg jellemezni, hogy azokat állatokkal “személyesítik” meg. Most valami hasonlót fogok megkísérelni, s ha bizonyos szakmai dolgokban tévednék, akkor előre is elnézést kérek emigrant Köztársunktól … lévén ő a biológus!

Mielőtt még bárki visítva “kiikszelné” gépén ezt a posztomat, szeretném leszögezni: egyáltalán nem áll szándékomban sem Esopus sem pedig La Fontaine babérjaival ékesíteni magamat. Arra sem akarok vetemedni, hogy linkek ezerjeivel mutassam be: bloggerkollégáim már hány állathoz hasonlították a Mi Fényességes Boldogságunkat – okkal, joggal és nagyon találóan. Én most csakis a saját gondolataim szegényes kincstárában szeretnék kotorászni, a magam és mások okulására. Felsorolásomban sem logikai, sem rendszertani sorrendet nem ajánlatos keresni (lévén nincs), közéleti összefüggéseket viszont annál inkább (lévén van)!

Disznó

Sokan hasonlították már Nemzetünk Kistermetű Nagyját hozzá, de szerintem jogtalanul. A disznó ugyan tényleg bármit és mohón megeszik, gyakorta dagonyázik és rendkívül büdös is, de ez csakis a tartás módjától függ. Ha mi anno a Mi Dagadttunkat nem az Országház óljába tereljük be hízlalás céljából, hanem mondjuk kicsapjuk egy falusi legelőre, hogy ott nótáriusként tyúk- és egyéb pörökkel, meg adásvételi szerződések skribálgatásával töltse el élete hátralévő részét, akkor most nem hasonlítana Országunk egy disznótelepre úgy a szem, mint az orr számára, s nem köllene folyvást a visításait hallgatnunk. Ráadásul a disznó egy kifejezetten intelligens állat, felismeri (az őt dugig) tápláló gazdáját, azt hálás röfögéssel üdvözli, s esze ágában sincs neki tudatosan kárt okoznia.

Ez a fabula-parabola tehát nem helytálló sőt, tisztességes sertés számára még sértés is! Ám ha valaki már mindenképpen le akar ragadni ezen hasonlatnál, akkor ajánlom figyelmébe a híres “Állatfarm” című regény disznaját, “Napoleon“-t! Ebből a szempontból nézvést ugyanis már szinte tökéletes a párhuzam.

Páva

Ez a hasonlat szinte magától adódik, tekintettel a Vezér&KANcellár saját, emblematikus “beszólására”, de gyébként is. A pávakakas tollazata valóban látványos, s amikor párosodási ösztöne arra sarkallja, hogy faroktájéki részét legyezőszerűen szétfeszítve lassan körbe forogja a tojót, az nem mindennapi élmény. Ámde csakis addig, amíg ki nem nyitja a csőrét, s hangot nem ad a “véleményének”. Ekkor ugyanis a dobhártyán keresztül olyan inger éri az agyat, amitől még annak is feláll a szőr a hátán, aki egyébként teljesen kopasz még azon a tájékon is. Másrészt a páva bár roppant agresszív, de ugyanakkor iszonyúan ostoba is, repülni/menekülni pedig (ippeg díszes tollruhája miatt) szinte egyáltalán nem tud.

Ez a fabula-parabola tehát csak részben helytálló. Az udvarlási tánc, az agresszivitás és a (fül)sértő hang ugyan hasonló, de a tollazat, meg a róla itt-ott lecsüngő bőrfüggelékek már inkább a pulykára jellemzők (különösen, ha azt “eredetiben” és nem a propaganda photshoppolása alapján nézzük!), arról pediglen már nem is beszélve, hogy ha (a felelősség elől) menekülnie köll, hát gyorsabb és ügyesebb, mint egy postagalamb.

Tigris

Agresszivitás, gyilkos ösztön és a ragadozó nagymacskákra jellemző “illatfelhő” okán nem indokoltalan a párhuzam eme négylábú emlős és Viki Mouse között. A tigris azonban magányos, türelmes és ravasz vadász, amely csak akkor öl, ha szükséges, mozgása elegáns és körültekintő, lehetőség szerint kerüli a konfliktusokat. A mi Tájföldi Tigrisünk azonban nem ilyen: bár ravasz, de nem türelmes, öl amikor lehetősége nyílik rá, folyton ordít és harcolni akar, mozgása pedig (különösen a “Xanax“-ból és a “Házirettenetes“-ből álló, rendszeresen elfogyasztott koktélja – keverve és nem rázva! – után) kifejezetten darabos és téveteg, ráadásul egyáltalán nem magányos, sokkal inkább “falkaállat”, hiszen VezérKan(cellár)ként nem ő, személyesen ejti el a zsákmányt, hanem azt famulusaival a táplálkozócsatornájának bemeneti nyílásához hordatja.

Ez a fabula-parabola tehát tökéletlen még abból a szempontból is, hogy Megváltónk soha nem fog csíkos ruhát hordani. Nem csak a honi igazságszolgáltatás közismert töketlenkedése és a vele szemben mindenkoron tanúsított impotenciája okán, hanem azért sem, mert a birói úton “zárthelyi tartásra” ítélt egyedek már esztendők óta nem ilyen öltözéket kapnak a nekik kijelölt “panzió” ruhatárából. Ugyanakkor a tigris-hasonlat egyetlen szempontból mégis helytálló lehet. Akkor, ha valaki ismeri az alábbi versikét (mea culpa, de a szerzőt nem tudom megnevezni!):

“A bath-i Mrs. Smith,
kinek paripája tigris,
odafelé még ő van felül,
de visszafelé már ő van belül.
És vigyorog a bathi-tigris.”

Hát, kábé így járt Orbánnal 2010 óta minimum az összes magyar jobbkonz értelmiségi, az anno rá szavazó usque 2,7 millió honfitársunk, meg az egész ország is!

Lótetű

No, ez teljesen az én találmányom, s ezzel a címmel már elkövettem egy posztot is. Akkor is és most is úgy véltem, a Felkapaszkodott Alcsúti jellemének bizonyos vonásait kitűnően lehet példázni eme rovar szokásaival. A lótetű elképesztően szapora, kártékony, de ugyanakkor gyönyörűen ciripel. Járataival behálózza a teljes konyhakertet, mohó táplálkozása okán mindent meg- és szétrág, peték százait rakja le, melyekből kikelő utódai folytatják nemzőjük áldásosnak nem nevezhető tevékenységét. Egy lótetű-polpuláció viszonylag rövid időn belül képes tönkre tenni esztendők gondos munkáját, pár hét-hónap után a kert úgy néz ki, mint valami katasztrófasujtotta övezet. Ugyanakkor ciripelése a legerőteljesebb, legmesszehangzóbb valamennyi, hasonló hangkiadással “foglalkozó” társa közül, ugyanis járatai bizonyos pontjain szabályos, földalatti “koncerttermeket” alakít ki, melyek akusztikailag oly’ tökéletesek, hogy alaposan felerősítik párhívó jelzéseit. A hagyományos rovarírtó szerekre nem különösebben érzékeny, szaporodását korlátozni tulajdonképpen csakis a “fullasztásos” elárasztással/kiöntéssel lehetséges, teljes kipusztulását pedig kizárólag egy több hetes és hómentes, kemény téli fagytól várhatjuk.

Ez a fabula-parabola tehát így tökéletesnek tetszik Nemzetünk Lótetvének jellemzésére. Hiszen már bő két évtizede furkálja járatait, mindent szétrág, mindenhová lepetézik, s bár a hatalomvesztés “emútnyócéve” némi kellemetlen “mínuszokat” bocsájtott rá, kipusztulása nem történt meg. Azért nem, mert a “Kert Gazdája” egyrészt lusta volt alaposan felásni a veteményest, s nyárestéken inkább hallgatta a ciripelést, mintsem vödröt fogva kiöntötte volna őt a járatából. Tette mindezt azért, mert nyílvánvalóan csak “füle” van (a hallásra), de nincs “szeme” (a látásra). Így osztán ma Magyarországkert olyan, amilyen – különösen, hogy abban már három esztendeje tökéletsen ideálisak az elszaporodáshoz szükséges feltételek.

Nyúl

Szaporasága, “bátorsága” és mohó táplálkozása okán ugyan illik e hasonlat a Csámpás Csútira, s még abból a szempontból is, hogy bár hasonló életmódot folytat, mint a hörcsög, avagy az ürge, de sokkal jobb a propagandája. Bundája rejtőszínezett, ha megriad a föld alá bújik, bakja pedig még agresszív is, de ez kimerül az úgynevezett “dobbantgatás”-ban. Márpedig a mi “Bugsy Bunny“-nk egyáltalán nem szokott dobbantgatni, sokkal inkább ordítva toporzékolni, ráadásul az igazi nyulat ellenségeitől nem védik biztonságTEKnikus farkasok, s egész évben szabad a kilövése.

Ez a fabula-parabola tehát csakis akkor lehetne tökéletes, ha a nyúl két “speciális” fajtájára gondolunk. Az egyik Arkagyij Rajkin elszemtelenedett Tapsifülese, akit az erdő állatai egy átmeneti elmezavarukban megszavaztak a “Legerősebb Állat“-nak, s pünkösdi királysága addig tartott, mígnem összetalálkozott a gyűlésről elmaradt Tigrissel, aki nem ismerve a “kollektív erdei bölcsesség” eme legújabb “termékét”, hát … szóval maradjunk annyiban, hogy jobblétre szenderítette a Felfuvalkodottat. A másik pediglen Monty Python gyaloggaloppos “Vérnyúl“-a, “akiről” a Kerekasztal Lovagjai azt hitték, hogy csupán egy ártalmatlan ugribugri mindaddig, míg át nem harapta néhányuk torkát, s ezért osztán elő nem köllött venniük a “Szent Antiokhiai Kézigránát“-ot.

Folytathatnám még a hasonlatok sorolását, hiszen gazdag a magyar nyelv és sokminden van még a Brehm-ben, de nem teszem. Inkább azt jegyezném meg nyomatékkal, hogy a történelem során már sokszor derült ki az ippeg aktuális Ezerfejű Sárkányról, hogy mindössze egy hibás nagyítólencsén keresztül szemlélt gyíkocska csupán!

Ne rémüldözzünk tehát, ne csak fintorogjunk, avagy zárjuk szorosra szemeinket, füleinket! Ha másként nem megy, találjuk meg Rajkin Tigrisét, avagy vegyük elő Monty Python Szent Kézigránátját! Kéznél van mindegyik: úgy hívják őket, hogy polgári öntudat, illetve bátorság.

… és ezt …

szendamondja!


Allons enfants de la Patrie!

Mint előző posztomban (“Shortpost Köztársaimnak!“) megígértem a “Melyik ujjamat harapjam meg?” című bejegyzésem kommentoldalán kibontakozott, rendkívül tartalmas vitához most egy önálló írással csatlakoznék. Írtó nehéz a dolgom, mert bár nem hiszem, hogy Kedves Olvasóim, tehát Köztársaim és Barátaim tőlem várnák el, hogy “igazságot tegyek” közöttük, de ezen állásfoglalásommal mindenképpen az egyik (bojokott, avagy nem bojkott) “táborhoz” sodródnék, holott egyikkel sem értek teljes mértékben egyet. … Hát, lássak neki!

Evidenciák

Nyílvánvaló, hogy emigrant és talalom köztársunk által képviselt/leírt/megjelenített véleményeket osztók tábora a legalapvetőbb megállapításokban tökéletesen egyetértenek. Ezek pediglen szerintem a következőek:

    1.) A 2010. május 29.-én hivatalba lépett második Orbán-kormány uralmának három esztendeje alatt rohamtempóban felszámolta az alkotmányosságot, a jogállamiságot és magát a Köztársaságot is. Ugyanis törvényhozási túlhatalmával visszaélve:

  • elébb napi üzleti-politikai-hatalmi érdekek mentén többször is módosította a még hatályos köztársasági Alkotmányt,
  • majd ezt megúnva egy teljesen új “Alaptörvény“-t (közkeletű nevén: “Tákolmányt“) oktrojált a társadalomra anélkül, hogy annak összevasvellázásába (“koncepcionálásába”) bárkinek beleszólási jogot adott volna, illetve annak hatályba léptetéséről a társadalmat megkérdezte volna (népszavazás);
  • ezzel párhuzamosan teljes mértékben felszámolta a “Fékek és ellensúlyok” rendszerét, azaz az elvileg a mindenféle hatalmat ellenőrizni hivatott független intézmények élére, annak apparátusaiba nyílvánvalóan nem független személyeket állított,
  • majd további “biztosítékként” alaposan korlátozta ezen intézmények ellenőrzési jogköreit (midkettőre a legkirívóbb példa az Alkotmánybíróság).

    2.) Ugyanezen kormány ugyanezen túlhatalmával (melyet a fentebbi intézkedéseivel jószerint a sztratoszféráig növelt) visszaélve megteremtette a demokrácia felszámolásának lehetőségét is. Ugyanis:

  • a népszavazási törvény módosításával gyakorlatilag lehetetlenné tette úgy az ügydöntő, mint a vélemény-nyílvánító népszavazások kierőszakolását, kivéve ezt a “fegyvert” a jelenlegi ellenzék kezéből, nehogy az úgyanúgy visszaélhessen ezzel, mint azt az Orbán-párt tette két cikluson keresztül,
  • az országgyűlési mandátumok számának csökkentésével, s ezzel párhuzamosan az egyéni választókerületek határainak teljesen életszerűtlen, de a Kubatov-listáknak tökéletesen megfelelő átszabásával gondoskodott arról, hogy ne legyenek “baloldali hajlamú”, egybefüggő (tehát tömbösödött) szavazókörök, azok “feloldódjanak” az azokat közömbösítő, “jobboldali hajlamúak” között, majd ezzel párhuzamosan
  • olyan választójogi törvényt hozott, mely a korábbinál is jobban torzítva a választói akaratot nem csak hogy egy rendkívül csekély, relatív többséggel tesz lehetővé egy-egy törvényhozói mandátum elnyerését, de a pártlistákhoz hozzászámolandó töredékszavazatok kikalkulálásával is a győztest kompenzálja (túl)!
  • Mindezek mellett pedig mind az országos, mind pediglen a helyi választási bizottságok személyi összetételére vonatkozó előírásokat úgy módosította, hogy azokban (nem kellő ellenzéki aktivitás esetén) automatikusan kormánypárti többség jöjjön létre, az ezen testületek független (külföldi) ellenőrzésének lehetőségét pedig gyakorlatilag megszüntette és
  • a kampányok finanszírozására és a választási hírdetésekre vonatkozó jogszabályok “alkalmas” módosításával gyakorlatilag lehetetlenné tette a propaganda-eszközökhöz való egyenlő hozzáférés lehetőségét.

    3.) A jelenleg regnáló kabinet jószerint világháborús mértékű károkat okozott a Országnak, ugyanis:

  • gyakorlatilag nincsen olyan “alrendszer” mely kiszámíthatóan, azaz jogilag stabil módon rögzített elvek alapján működne (sőt, egyáltalán működne!),
  • általánossá vált a jogfosztás, a társadalmi erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége,
  • bedöglött a gazdaság, nő a munkanélküliség és ezzel együtt a szegénység,
  • elképesztően alacsony szintre süllyedt az oktatás és az egészségügy,
  • az Ország gyakorlatilag teljes mértékben elvesztette nemzetközi partnerei előtt minden, addig felhalmozott hitelességi és tekintély-tőkéjét,
  • az Állam pedig nem számíthat egyetlen polgára (még a kormánypártra szavazók) bizalmára sem!

Következtetés: a jelenlegi kabinet az első adandó alkalommal sürgősen menesztendő, az azt adó párt(ok) és politikusok pedig a Végítélet Napjáig száműzendők minden létező döntéshozói lehetőségnek még a környékéről is! Mindezt pedig természetesen erőszakmentesen!

Tapasztalati tények

Véleményem szerint nincs ma olyan (nem feltétlenül “származási alapon” vett) magyar ember, aki a fentebbi evidenciákkal ne lenne tisztában. Megkockáztatom: ezen kategóriába még azon aktív kisebbség(!) tagjai is nyugodtan besorolhatóak, akik ma az Orbán-rendszer elvakult hívei és/vagy haszonélvezői – ők legfeljebb annyiban különbözhetnek tőlünk, hogy egyszerűen nem akarják tudomásul venni ezeket (kognitív disszonancia, az ebből eredő nemzetieskedő strucc-politika és történelmi viktimológia)!

Ennek ellenére a társadalom gyakorlatlag mozdíthatatlannak tűnik: az egymás után sorjázó és egyre elképesztőbb, egyre nyíltabban szemtelenebb és jogfosztóbb kormányzati lépések sem képesek kiváltani azt a közfelháborodást, mely közéleti aktivitásra, általános leváltóhangulatra, lázadásra sarkallná azt. A legcsimbókosabb kormányzati disznóságok elleni legnépesebb tüntetéseken sem vett részt százerenél több polgártársunk és jó, ha pár százan támogatták az egyetemi (illeve az oda készülő) ifjak tavaly decembertől kezdődött megmozdulásait. A társadalom még arra sem reagált, hogy a Fidesz-székház kapualját, teraszát és udvarát békésen elfoglaló fiatal tiltakozókra a hatalom nem csak a rendőrségét uszította rá (jogtalan őrizetbevételek és kihallgatások – hajnalban! … die schönen alten Zeiten!), de még a havi 400 ezerrel fizetett sittesgyilkosa által instruált, kopaszra gyúrt “Sturmabteilung”-ját is! Márpedig, ha a társadalom pszichéje legalább részben ép lenne, erre mindenképpen reflektálnia köllött volna. Nem tette!

Pedig a közvéleménykutatások adatai szerint a megkérdezetteknek bő kétharmada (70%!) úgy véli, hogy “az ország rossz úton jár”, s mindössze az össznépesség (a választókorúak!) szűk negyede gondolja úgy, hogy a jelenlegi kormányt hatalomban köll tartani. Ennek ellenére ezen populáció mintegy fele jelenti ki, hogy nem tud, avagy nem akar választani, tehát a kocsmák és szűk baráti társaságok mélyén való mormogás/dudrogás aktív semmittevését választja. Ez ugyan lehet, hogy egyesek számára (számomra is) roppant lehangoló, de azt bizonyítja: igenis van leváltási hangulat, de nincs semmi, mely az aktív ellenállásra, avagy a nyílt állásfoglalásra késztetne!

Mi ennek az oka? Nos az, hogy a teljesen érdektelenek kb. 2 milliós és az orbáni “elesdétől” teljesen beájultak usque 1,5 milliós (valamint a genetikusan nácik cca. 400 ezres) kondájához képest elsöprően nagy, hozzávetőlegesen 3,8 milliós “bizonytalanok/titkolózók” tábora ugyan szívesen kipicsázná a Csámpás Csúti Csatárt és Bandáját (ez az ellenzékre szavazni akarók cirka 1,2 milliós táborával kiegészülve bőven elegendő lenne!), csakhogy nincs kit követnie, nincs kire szavaznia! Mert nincs egy egységesültEllenzéki Tábor“, mely a szárnyai alá vehetné őket! Mert ezeknek az embereknek igenis köll egy Vezér, s ha ez nincs nekijük, akkor báván/bután állnak, mint szamár a hegyen, s maximum egy-egy panaszos iázásra telik tőlük! Ez pediglen annak egyenes következménye, hogy az “Átlagmagyar” történelemből eredő “kollektív tudatá“-ban igenis ott van az a szolgalelkűség és tekintélytiszteleti reflex, mely érdekes és sajátos módon egészül ki azzal a (szintén történelmi alapokon megállapítható) kvázikurucos mentalitással, mely arra ösztökéli, hogy amint a Hatalmat és a Hatalmast meggyengülni érzi, az addgi farkcsóválás helyett rögtön beleharapjon a lábikrájába! (Ezt a lehető legtökéletesebben Kertész Ákos írta le az Amerikai Népszavában megjelent, híres és elhíresült cikkében! Nem linkelem, aki akarja, tudja hol olvashatja el … újra!)

Következtetés: a magyar társadalom többségének mentalitása egyszerűen lehetetlenné teszi egy általános, mindent elsöprő, s ráadásul tartós eredményt okozó, spontán(!) lázadás bármiféle gerjesztését, a “politikát” nem lehet hatásos módon kivinni az utcára, a túlsúlyossá és teherré vált Hatalmat pedig csakis a szavazófülkék magányában lebonyolított “néma forradalommal” lehet eltávolítani, de csakis akkor, ha van egy “Szervező Erő“, egy “Egységes Mozgalom“, melyre szavazhat, egy “Vezér“, egy “Zászló“, melyet követhet … függetlenül attól, hogy az miféle elveket képvisel! (Aki ezt nem hiszi, kérem vizsgálja meg az 1956-os Forradalom és az azt követő egyetlen esztendő eseményeit, avagy azt, hogy 1989-90-ben miként és hogyan zajlott le a “Rendszerváltás“, vagy hogy miért is szavazott 2,7 millió honfitársunk 2010-ben Orbánra!)

szendamondja

Tisztában vagyok vele, hogy a fentebb leírtak nem éppen hízelgőek a magyar társadalomra nézvést. Azzal kapcsolatosan sincs egyetlen percig sem kétségem, hogy ezzel sokak érzékenységét sértettem meg. Ámde az a helyzet, melybe országunk került egyszerűen nem tűrheti az eufemikus megfogalmazásokat, azaz: nyíltan ki köll mondanunk, hogy Mi Magyarok, többségünkben igenis betegek vagyunk (általános szociopátia, narcizmus és kisebbségi komplexus), s ez nem csak az “emútakárhány demokratikus” esztendő szerzeménye, hanem több évszázad és sok-sok generáció örökhagyása is! Ahogyan azt öregszeder köztársunk (ha nem is pont így, de) leírta – és ez bizony egy baromi nagy igazság! – : sem a mai Orbán-rendszert kialakító, sem pediglen az ahhoz vezető utat kiépítő politikusaink nem a Holdból pottyantak közénk, nem az “Epsilon Eridani ufonautái” hordták őket ide, hanem Mi Magunk tenyésztettük ki önmagunkból, avagy hagytuk ezeket az Evoluciós Zsákutcákat, ezeket az Erkölcsi Selejteket hatalomra jutni! És ippeg azért, mert Mi (a többségünk) ilyenek vagyunk!

Ennek kényszerű, de szükséges beismerése után pedig egyenesen adódik a megoldás is! Nevezetesen az, hogy a még jelenleg is egymással meg önmagával (nem pedig az Országgal és annak jövőjével!) foglalkozó Ellenzékünk (a demokratikus és valódi!) végre álljon neki tenni a dolgát! Tehát azt, hogy:

  • napi ötszöri sajtótájékoztatókkal, az internetes portálok adta lehetőségek igénybevételével szakmányban csapja le azokat az Everest-magas labdákat, melyeket az elkényelmesedett és elszemtelenedett Hatalom ugyancsak szakmányban ad fel neki (tanuljanak csak nyugodtan az “emútnyócév” Fideszétől!),
  • napi és kényelmetlen “aprómunkával” járja az országot, s az egyelőre diffúz elégedetlenkedéseket egyetlen pontba (nem a kormányra, nem a Fideszre, hanem személyesen Orbánra!) igyekszik fókuszálni és nem idegenkedik az egyébként teljesen jogos és valós tényekkel alátámasztható karaktergyilkolászásoktól,
  • követhető “Vezért” és “Zászlót” ad a bizonytalanok hatalmas táborának,
  • jól kommunikálható jelszavakkal és egyszerűen tálalható, rendkívül szimbolikus aktusokkal észreveteti önmagát és azt folyamatosan napirenden is tartja,
  • ippeg ezért demonstratívan kivonul az Országgyűlésnek nevezett Kuplerájból, s naponta sokszor mondja el, hogy ezt miért is teszi,
  • kijelenti, hogy a választási szövetsége csupán addig érvényes, míg az Országot vissza nem terelték a helyes útra, s újra meg nem teremtették a demokratikus, alkotmányos jogállamot, a tisztességes választási feltételeket,
  • majd kihasználva az orbansita és valóban antidemokratikus, de simán a hatalom ellen fordítható választási törvényt az “egy körzet-egy jelölt” elve alapján megnyeri a 2014-es voksolást!

Ha pediglen mindez már adva vagyon, akkor mindössze két esztendő alatt elvégzik  a vállat munkájukat, majd testületileg lemondva utat engednek egy valódi és tisztességes választásoknak!

Mea culpa

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy most mindazzal, amit itten (fentebb) leírtam, egyértelműen állást foglaltam azon tábor mellett, mely szerint a választásokat bojkottálni szamárság sőt, önveszélyes. Azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg nem sok “jó pontot” szeretem most emigrant köztársamnál, aki ugye nem csak állandó szerző- és tettestársam, de személyes jóbarátom is. Ámde az általa képviselt álláspont valóban csacsiság (bocsika!), hiszen a választások bojkottjával egyáltalán nem lehet elérni az Orbán-rendszer megdöntését! Pláne nem úgy, hogy “felrázzuk” a “Nyugat” közvéleményét! Hiszen ugyan mi az ördögért várhatjuk el azt az EU-tagállamok bármelyikének polgáraitól, hogy megoldják azt a problémát, elhordják azt a trágyakupacot, melyet mi vasvelláztunk össze magunknak? Esetleg bevonulnak majd az EU-csapatok és picsán rúgják Orbánt & Tsait? Ők csupán annyit tehetnek, hogy nyomás alatt tartják Vityu kánt, s támogatják az Ellenjelöltjét … már ha van egyáltalán!

Mi meg azt, hogy rája szavazunk! … Már ha van egyáltalán! … Bojkott esetén nem lesz!

… és ezt …

szendamondja!


Shortpost Köztársaimnak

Hajdanában-danában írtam egy posztot “Melyik ujjamat harapjam meg?” címmel. … És nem várt eredménnyel!

Ahogyan azt Klári köztársunk is írta: “Nem gondoltam volna, hogy hirtelen felindulásból leírt kis szösszenetem ilyen színvonalas vitát gerjeszt!” …

Hát én sem, pediglen én nem “hirtelen felindulásból” írtam úgy a linkelt posztomat, mint az eleddigieket. Jó, megengedem: nem is egyet “tolulásosan” szerkesztettem bele a blogomba, s volt, amikor ingerülten válaszoltam bizonyos hozzászólásokra.

Az előbbiek oka mindenkoron egy csimbókosan szemtelen és gazember-intézkedés volt, az utóbbiaké pediglen az, hogy egyesek úgy gondolták, hogy kommentelőkként beleszólhatnak az én SAJÁT netnaplóm (“blog”) szerkesztési és szóhasználati metodusaiba anélkül, hogy megjelölték volna konkrét kifogásaikat úgy a speciális, mint az általános esetben.

No de térjek csak vissza az eredeti témára!

Szóval arról lenne mostan szó, azért püfölöm most itten a klaviatúrámat (soknapos és kényszerű “hallgatás” után), mert Klárinak totál igaza van: színvonalas, egymással “összefeszülő”, de igazi köztársi vita bontakozott ki itt, a neteldugott szendamondján “öregszeder“, “talalom” és “emigrant” köztársaink között (főleg a két utóbbi jeleskedett! – ráadásul emigrant köztudomásúan nem csak “köz”-, hanem még “szerző”- és “tettes”-társam is … a kvaterkázáskoról nem is beszélve!).

Borzasztóan sajnálom, hogy csak kevesen olvasgatják a hülyeségeimet (valószínűleg ippeg azért, mert hülyeségeket írok), ámde azt méginkább sajnálom, hogy ezt a komment-konverziót nem olvasta legalább 200 ezer ember, akikben genetikusan is ott van a köztársaság! Mert ők talán a neten továbbították volna további 600 ezernek, akik talán elregélték volna ugyanezt újabb 600 ezernek. S ha ez így történt volna, akkor ma, a Köztársaknak nem köllene aggódniuk a Köztársaságért!

Ugyanakkor van énnékem egy saját(os) véleményem is. Így osztán arra jutottam, hogy ha a Teremtő megengedi nekem, akkor a fentebb linkelt posztomhoz érkezett rendkívül értékes komment-vitát egy önálló blog-bejegyzésben rekommentelném.

Holnap tehát (ha és esetleg) “Kapaszkodj Malvin, mert jön a Kanyar!

… és ezt …

szendamondja!