Ürgebőrök, csőszkunyhók …

Nem csodálkoznék rajta, ha a magyarországi dvd-üzletekben hírtelen megugrana a kereslet Bacsó Péter híres filmszatírája, “A Tanu” iránt. A hét elején Ártunk és Kurmányunk a Simor András disznóságait kivizsgáló parlamenti bizottság ülésének első percében már az asztalra tette az ítéletet, tegnap meg a nemzetközi finánctőke ürgebőrbe varrt ügynökeinek kormányellenes összeesküvését lelpezte le. Mindekttő közröhejbe fulladt.

Ugye kezdődött a dolog azzal, hogy Domokos nertársnak, az ÁSZ fidesznyik elnökének Valaki Odafentről (na, ki?) megsúgta, hogy ő – mármint Domokos – a Jegybank szokásos, éves ellenőrzése során súlyos szabálytalanságot talált. Ugyanis ez a piszok Simor nem csak, hogy szervilis módon, a szükségesnél jóval több adatot szolgáltatott ki a nemzeti függetlenségünkre rátörő IMF-nek, de törvénytelen módon még a banktitkokat is megsértette. Nosza, vizsgálja hát ezt ki izibe’ az illetékes parlamenti bizottság, de hogy a dolog gördülékenyebb legyen, “Valaki” nyomban büntetőfeljelentést is tett az MNB hamarosan távozó elnöke ellen.

Alig egy perccel az ülés megnyitása után, s a konkrét vád megfogalmazása előtt(helyett) Puskás nertárs, a grémium fidesznyik alelnöke előkotort egy vaskos iratcsomót a táskájából, melyről kiderült, hogy az nem más, mint a  vizsgálat végkövetkeztetéseit tartalmazó bizottsági jelentés: tokkal-vonóval, dátummal és pecséttel. No, ezen már Nyikos testvér, a testület jobbikos elnöke is felkapta a vizet, pedig normál számítás szerint nekije baromi készségesnek köllött volna lennie. Kijelentette, hogy nem szeretne még egyszer egy ilyen nyílvánvalóan koncepciós tárgyalás résztvevője lenni, az ÁSZ meg szégyelje magát, mert ahelyet, hogy a dolgát tenné, celebként a médiákhoz rohangál. Osztán úgy vezette le az ülést, hogy a végén, az eredeti, Puskás-féle jelentésből (amelyben pedig valószínűleg még annak a csőszkunyhónak a pontos GPS-koordinátái is le voltak írva, melyben Simor ürgebőrbe varrava átadta jelentéseit az IMF-ügynököknek) csak a cím, meg a dátum maradt meg.

Miután Simort de facto felmentették az IMF-fel való összeesküvés vádja alól, valaki megkérdezte az addig feltűnően lapító Domokos nertársat, hogy ugyan mondja már meg, hogy mégis mijafaszér’ lett Simor feljelentve? Mire ő a kiújult aranyerén kínosan feszengve azt mondta, hogy fogalma nincsen a dologról, mivel nem ő volt a feljelentő. “Hát akkor ki?” – kérdezték tőle ismét. Persze ő ezt sem tudta, s miközben maradék tekintélyének morzsáit sepregette össze a földről, még azt is kijelentette, hogy egyébként teljesen egyetért a bizottság megállapításaival. “Melyikkel? Azzal, hogy Simor nem követett el semmit, avagy azzal, hogy ez egy koncepciós eljárás volt?” – szögezték neki az újabb kérdést, de erre már (sánta)kutyafuttában sem válaszolt.

A Valutaalappal a kormány ellen összeesküvő belső ellenség leleplezése tehát dugába dőlt sőt, közröhejbe fulladt. Ámde a pofozkodós garázda Habonyárpi által megrendelésre kiagyalt konteó-színjátékot mindenképpen folytatni köllött, mert hát mégiscsak szükséges kijelölni valamiféle felelőst azért, hogy a kormányzat egyébként zseniális gazdaságpolitikája ellenére miért állt bele az ország fejjel és tartósan a recesszióba, miért magas az infláció és a munkanélküliség. Mivel a hibást semmiképpen nem lehet a kormányzatban felfedezni, pillantsunk ki külföldre, s jelöljünk ki egy akkora halmazt, melyre jól rá lehet kenni a matolcsysta szart, de nem köll konkrétan megnevezni senkit. Osztán ezt a takonytortát öntsük még le az aknamunkálkodó és “odakintről” finanszírozott ellenzék turhahabjával is!

Tegnap ezért előkotorták Pásztor Istvánt, az Információs Hivatal (azaz a polgári titkosszolgálat) vezetőjét, kezébe nyomták a véleményét tartalmazó papírlapot, amelyet osztán ő hűségesen fel is olvasott a hvg.hu-nak adott interjújában. Ebben az állt, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, mivel elképzelhető(!), hogy a befektetések fejében megszerezhető, könnyített honosítás lehetőségével olyan erdélyi és kárpátaljai elemek kívánnak majd(!) visszaélni, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, továbbá “…lehet(!) olyan ország, amely ellenséges szándékokkal juttat pénzt hazai politikai szervezeteknek(!)”, illetve “Feltételezhető(!), hogy a kormány munkáját gazdasági érdeksérelmek miatt külföldről akarják akadályozni.

Ugyanezen a bullshit egy részét sütötte el az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt a titokminiszteri funkciót is betöltő Lázár nertárs is, s azért ő, mert Jankó sokkal simábban és gyakorlottabban tud hazudozni, mint beosztottja, Pásztor. Amikor megkérdezték tőle, hogy ugyan mégis kik ezek és hol vannak a bizonyítékok, akkor Lázár a szokásos vigyorjával azt mondta, hogy még nem tudják, de ippeg ezért emelték meg idén az IH költségvetését 10,1 milliárd forintra. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az állományt további száz dzsémszbonddal bővítve kellő kapacitás legyen majd az állami kötvénypiac folyamatos figyelésére, a mértékadó tőkepiaci előrejelzések követésére és információk beszerzésére, a magyar stratégiai vállalatok iránti nemzetközi érdeklődés, valamint a kiemelt gazdasági partnerek, például Németország gazdasági folyamatainak nyomon követésére. Mindezeken túl arra is alaposan oda fognak figyelni, hogy az országgal szembeni túlzottdeficit-eljárás befejeződjék, arra, hogy a nemzeti szuverenitással kapcsolatosan “milyen mozgások” zajlanak az Unión belül, s hogy az MNB új elnökével kapcsolatosan miféle külföldi reakciók/akciók lehetségesek!

Nem folytatom a felsorolást, mert már ennyiből is látszik, hogy mire is megy itt ki a játék, s hogy ezt a játékot kik, milyen célból és miféle elmeállapotban játszák! Tőzsdei előrejelzések, külföldi gazdasági folyamatok megfigyelése és nyomon követése, meg hogy kik és mekkora idiótának tartják a valószínűleg MNB-elnökké teendő Matolcsyt a polgári titkosszolgálat feladata?! Mióta?! És mijafaszér fizetjük akkor a gazdasági, meg a fejlesztési minisztériumot?! Gazdasági kémkedést fogunk folytatni a saját szövetségeseink, meg azok cégei ellen?! És még ezek csodálkoznak, hogy útálják őket?! Úgy fogjuk majd visszacsábítani az innen hanyat homlok menekülő tőkét, hogy valamelyik új dzsémszbond kiderít valami disznóságot a különböző nyugati cégek tulajdonosairól/vezetőiről, s a hallgatásért cserébe befektetést kér?! Igen?! És ha már itt tartunk. Ugyan ki a bánatosan rendpárti pacipénisz találta ki, hogy államkötvény megvásárlásáért (tehát pénzért sőt, kölcsönért!!!) cserébe “nemzetbiztonsági kockázatot jelentő” erdélyi (tehát román) és kárpátaljai (tehát ukrán) maffiózók telepedhessenek be az országba?! He?! Magyarországgal ellenséges szándékú államok pénzelhetnek hazai pártokat és mozgalmakat?! Tényleg?! Gondolom az elaggot pécsi professzorok “Hahá“-val kapcsolatos gyanúját hamar igazolni fogják, de senki nem fogja megkérdezni például Vonát arról, hogy eleddig mennyit kapott már a Jobbik Ahmedinedzsadtól, vagy Viktort arról, hogy Aliyev mekkora összeget és kinek fizetett a Baltás kiadatásáért?! Ugye?! Bajnait ki pénzeli? Hány héttel a választások előtt fogjuk majd ezt megtudni? Ő is rabszíjon lesz vezetve, avagy elegendő lesz csak a karaktergyilkolászás? He?!

Most mondja valaki, hogy nem “A Tanu” egyáltalán nem remek “rimékjét” láthatjuk itten már napok óta élő egyenesben! Anyám, borogass! Ezek már tényleg itt tartanak?! … Nyugaton keresik az “ellenséget”?! … És még ezek kommunistáznak sőt, sztálinoznak, rákosiznak és kádároznak!

Az ember esze megáll!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

“Oh, sancta simplicitas!”, avagy a Milla tévedése

Kentaur születik!” – így kommentálta Juhász Péter, a Milla Egyesület azon vasárnapi döntését, miszerint a mozgalom ugyan elfogadja, hogy egyes tagjai aktív szerepet vállalnak a hamarosan párttá alakuló, Bajnai-féle E14-ben, de maga a szervezet megtartja önállóságát, “civil” mivoltát. Kíváncsi vagyok, vajon ki és honnan szopta ki ezt a “hibrid” ötletet? Talán csak nem a fiú kentaur hátsó lábai közül?

A Milla Egyesület blogján ma megjelent poszt szerint a tagság úgy döntött, hogy

“… mint civil szervezet megőrzi önállóságát, ugyanakkor nem határolódik el, a mai helyzetben nem is határolódhat el a politikától: elfogadta, hogy az Együtt 2014 mozgalom szereplői pártot alapítanak és azt, hogy lesznek millások, akik ebben aktív szerepet vállalnak.

A Milla számára a politika továbbra is a közügyeket jelenti; a Milla elsődleges bázisa az utca, a közélet pártpolitikán kívüli valamennyi színtere, a választók és civilek tömegei.

Mert számunkra ez jelenti az igazi demokráciát: amikor a politika a közügyekről szól, és nem a pártokról; amikor a politikus maga is civil, és civilként a civil embert képviseli, nem pedig a pártját.

És azt is megtanultuk az elmúlt években, hogy van még egy járhatatlan út: az, amikor mégoly tiszta szívű, lelkű és eszű civilek elmennek politikusnak, és seperc alatt elfelejtik, hogy honnan és miért indultak el azon az úton, amin.”

Túl azon, hogy üdvözlöm azt a szándékot, hogy nem kívánják megbontani az orbáni diktatúra megdöntésére szerveződő ellenzéki egységet (manapság már kis dolgoknak is örülni köll!), szeretném megjegyezni, hogy bizony itten komoly fogalom- és szemléletbéli zavarok tapasztalhatóak. Ugyanis én úgy tudom, hogy az “E14” márkajelzéssel, többek között a Milla által is megalapított mozgalom (hamarosan párt) azért jött létre, hogy helyre állítsa az alkotmányos, jogállami köztársaságot, a parlamentáris demokráciát. Ámde ha igaz (az!) ezen meglátásom, akkor igaz az is, hogy ezt a célt pártoktól és pártpolitikusoktól mentesen, tisztán “civil” alapon elérni nem lehet – ezt a Milla is felismerte, lévén választásokon a legújabb szabály szerint csakis pártok indulhatnak! – és az sem lehetséges, hogy a Köz Ügyei, a “Res Publica” nem az ország Törvényhozásában, hanem annak utcáin intéződjenek.

Ugyanis a világ valamennyi, jólműködő köztársaságában, illetve demokráciájában (a különbségtétel annak okán szükséges, hogy vannak közöttük alkotmányos monarchiák is!) ezek a dolgok úgy működnek, hogy:

  •  A közszereplésre, a köz érdekeinek képviseletére, ügyeinek intézésére vállalkozó egyének (ha tetszik: “civilek“) bizonyos egységesen vállalt elvek és elképzelések mentén csoportokat alkotnak. Ezen csoportokat lehet ugyan akár “szakkörök“-nek, “mozgalmak“-nak is nevezni, de a történelem során a “párt” általános titulusa ragadt rájuk, s ezt már semmiféle nyelvújítás le nem vakarhatja róluk még akkor sem, ha egyesek undorodnak az ilyeténkénti meghatározástól! Ugyancsak lehetetlenség megakadályozni a csoportba tömörülést, lévén ez egy természetes, az emberi ösztön által diktált folyamat, hiszen világos, hogy minden egyén/”civil” társaságot keres magának, s olyat, ahol elvei, világlátásai meg- és egyetértésre találnak. (Hogyan és miért is jött létre a Milla Egyesület és miért pont azokból az egyénekből, akik azt megalapították? He?!)
  • Ezen csoportosulások (tehát a pártok) osztán a Társadalom általános és speciális problémáira (ezek – bár változó összetételben és minőségben – mindíg és mindenkoron létezni fognak!) a maguk közösen képviselt elvei alapján igyekeznek megoldásokat találni, s azokat felkínálni a társadalom számára. Ezt nevezzük “pártprogram“-nak, illetve “választási kampány“-nak! (Gondolom sőt, biztosan tudom, hogy ilyesmije van a Milla Egyesületnek is! Ugye?!)
  • Maga a Társadalom osztán ezen (normális esetben alaposan megismert) kínálatokból (normális esetben alapos megfontolás után) kiválasztja azt, avagy azokat, melyek a legmegfelelőbbnek tűnnek számára, s azok képviselőit az általános választói jog alapján, demokratikusan – tehát a többség/kisebbség akarata szerint – különböző létszámban a Törvényhozás tagjaivá teszi. Ezt nevezzük “választások“-nak.
  • Mivel azonban a Társadalom nem egy egységes massza, hanem olyan csoportok (ha tetszik: “osztályok” és “rétegek“) halmaza, melyek problémái/érdekei gyakorta antagonisztikus ellentétben állnak egymással (a legismertebb ezek közül a munkaadó-munkavállaló érdek-különbözősége!), így azok a számukra felkínált pártválasztékból a nekik legmegfelelőbbeket fogják kiválasztani, s szavazataikkal támogatni, ami annak köszönhető, hogy a preferált mozgalmakat is olyan egyének alkotják, akik a különböző (tehát egymással érdekellentétben álló) társadalmi csoportosulások tagjai. Ebből pediglen óhatatlanul következik, hogy az egyes pártok elsősorban a rájuk szavazó rétegek/osztályok érdekeit igyekeznek képviselni, azokat a Törvényhozásban minél hangsúlyosabban érvényre juttatni. Ezt nevezzük “pártpolitizálás“-nak!
  • A Társadalomnak azonban vannak közös érdekei is. Ilyen például a gördülékenyen, hatékonyan de takarékosan működő államigazgatás, a magas színvonalú közösségi szolgáltatások (oktatás, kultúra és egészségügy), a polgári jogokat teljes mértékben tisztelő igazságszolgáltatás és rendvédelem, a csak áttételesen megtérülő infrastruktúrális beruházások (közösségi közlekedés, autópályák, stb.) finanszírozása. (Ha valamit kihagytam volna, hát bocsánat!) Ennek anyagi forrása azonban csakis a közteherviselésből (adózás) származhat, mely kizárólag akkor lehet megfelelő, ha minden egyes társadalmi réteg/csoport hajlandó lemondani – a másik számára – bizonyos érdekeinek érvényesítéséről. Ugyanez a helyzet a szintén közös társadalmi érdek, a jólműködő nemzetgazdaság esetében is. Ez sem lehetséges úgy, hogy az abban érdekelteknek csakis egy (ráadásul kicsiny, de gazdag) része legyen a nyertes. Az eltérő érdekek egyeztetése, a “modus vivendi” újra és újra való megtalálását, s annak a különböző csoportosulásokkal való elfogadtatását nevezzük “politiká“-nak, az ilyesmire képes egyéneket pedig “politikusok“-nak!

Feltételezve, hogy a fentebbi, roppant egyszerű logikai levezetést még a legvadabb “antipárti civil” is elfogadja, kézenfekvő a megállapítás: alkotmányos jogállam, parlamentáris – tehát népképviseleti! – demokrácia már csak az alapvető emberi természet okán sem létezhet csoportérdekeket képviselő pártok és pártpolitikusok, az általános társadalmi jólétet szemük előtt tartó Politikusok, s az érdekegyeztetést napi aprómunkával folyamatosan végző Politika nélkül! Hiszen éppen ez, illetve az utóbbiaknak a Törvényhozáson belüli szinte teljes hiánya az oka annak, hogy MAGYARORSZÁG NEM MŰKÖDIK!

Még tavalyelőtt decemberben, a három részből álló “Úton a szakadékba” című posztsorozatomban (akit érdekel katt ide, a többi rész pedig onnan elérhető!) leírtam azt a máig tartó folyamatot, amely meglátásom szerint teljesen eliminálta a “politikus” s a “politika” becsületét, s a Köz Ügyeinek intézését, a Magyar Törvényhozást egy rendkívül szűk, tájékozott emberek számára akár név szerint is felsorolható csoport érdekképviseletévé silányította. Ezen esetleírás lényege az volt, hogy bár Magyarország előtt még 1990-ben meg volt a lehetőség arra, hogy a Köz Javáért valóban tenni akaró, jólfelkészült és ráadásul még idealista szakemberek kezébe tegye a sorsát (a korabeli SZDSZ), de már akkor is lépést tévesztett, s a “fontolva haladás” teszefoszaságára, a múltba bámulás folyamatos hasraesésére (az antalli MDF) szavazott. Igaz, ezt 1994-ben megpróbálta korrigálni, no de már megint a nosztalgia alapján, s bár az akkori, a Horn-féle MSZP ugyan nekilátott a már ötödik esztendeje szükséges (s anno még talán össznépi felhatalmazást és támogatást élvező) bokrosi reformoknak, de elkéstek vele, s ez alapozta meg Orbán első és a mostani uralmát. Közben pedig a Köz Javát szolgálni akaró (a Milla meghatározása szerint: “civil”) képviselőket, tehát a Politikusokat lassan felváltották a klasszikus kapitalizmus piaci versenyétől írtózó, és éppen ezért valójában tehetségtelen “üzletemberek” alkotta Nemzeti Oligarchia által finanszírozott pártok és pártpolitikusok, a különböző és állami megrendelésekből élő “vállalkozók” (pl.: Demján) kijáróemberei, amely folyamat mára odáig fajult, hogy az Országgyűlésben talán ha 40 nő és férfi van, akik ténylegesen a választóik képviseletét látják el, s nincsenek “bedrótozva”, illetve “távvezérelve”. Ma  már az a helyzet, hogy politikusnak lenni nem csak élet- és megélhetési forma, hanem maga a teljes gyalázat, lévén jelenleg ez egyet jelent a totális korrumpáltsággal, illetve a jogkövetkezmények nélküli, netto bűncselekmények folytatólagosan és szervezetten való elkövetéseivel.

Ezzel mindenki(?) tisztában van, s ezért értehető a Milla “maradok civil, s bár pfujj politika, de muszáj!” hozzáállása. No, de ippeg ezért nem is érthető! Hiszen a mai helyzet kialakulása pontosan azon folyamatnak volt köszönhető, hogy azok a bizonyos jólfelkészült és idealista szakemberek (a “civilek“?!) a pártjaikban eluralgó és egyre fertelmesebb korrupció- és idióta-bűz okán inkább kiléptek a mozgalmaikból, s a háttérbe (belső/külső emigrációba) vonulva átadták a terepet a Kitartott Senkiknek ahelyett, hogy inkább kűzdöttek volna ellenük! Magukért, a pártjukért és legfőképp az Országért!

Oh, sancta simplicitas! Hát nem pont ez ez a bizonyos Milla-határozat? Hát nem pont ez ez a bizonyos Milla-hozzáállás? Hát nem arról szól ez, hogy a “pártok” és a “pártpolitika”, de leginkább a “politika” egy az oligarchák által alaposan kidagonyázott korrupciós mocsár és csak maradjon is annak, mert “mi, civilek” tiszták és intaktak akarunk maradni, s ezért mellőzzük a részvételünket?! Hát hogy az ördögbe akarják megváltoztatni, lecsapolni ezt a Bűzlő Lápot, ha nem hajlandóak a maguk Köz-elkötelezettségükkel, akár önfeláldozva is beszállni a ringbe és kiütni, a szorítón kívülre messze kihajítani a pintéreket, lázárokat, orbánokat, simicskákat, semjéneket, demjánokat, csányikat, leisztingereket, puchokat, bajákat és a többieket? (Bocsika mindenkitől, hogy sokakat kihagytam a felsorolásból!) Hát hogy az ördögbe képzelik el a “politika” és a “politikus” országot tönkre tevő uralmának leváltását “Politika” és “Politikus” nélkül?! … A messzi távolból, orrokat befogva és fintorogva?! Már bocsánat, de olyan nincs, hogy “szűzkurva“! Olyan nincs, hogy valaki aktívan részt akar venni a közéletben, döntéseket akar hozni, de nem hajlandó a Törvényhozás tagjává válni, s ennek érdekében jelölteket indítani a választásokon! Olyan sincs, hogy a Nagy Civil Szervezet majd a háttérből, “megrendeléseket ad” a politikának úgy, hogy bár az idea tőle származik, de a Köz előtti felelősséget meg a “politikus” vállalja magára! Ugyan miben különbözik ez attól, amit ma az Államot elfoglaló és “Orbán Viktor” néven uralkodó oligarchák művelnek?! No és persze olyan sincs, mint ez a bizonyos Juhász-féle Kentaur! Elöl “civil” és hátul “politikus”? Avagy fordítva?! … És melyik az, amelyik eszik és melyik az, amelyik “ürít”? He?! 

Na ne!!! Aki az Ország ügyeit intézni óhajtja, avagy abba bele akar szólni, az bizony vállalja csak fel úgy a felelősséget, mint a megmérettetést (meg a nyakába kapandó, orbanista karaktergyilkos propagandát!) is és ne mások mögé bújva akarjon a háttérből, mint egy Népbíróság, avagy egy Utcaparlament diktálni! Azt ugyanis populista anarchiának híjják (lásd: az Orbán-féle szervezetten spontán “Flashmob“-okat és a vonagáborokat kinevelő Polgári Mételyvetés-köröket!) és nem demokratikus jogállamnak!

Normális országokban ez így működik, s ha mindnyájan (a millások) is egy Normális Országban akarunk élni, akkor alkalmazzuk csak nyugodtan a több helyen és már régóta bevállt receptet!

… és ezt …

szendamondja!


Orbánértékelés

Tegnap óta minden blogger és újságíró azzal foglalkozik, hogy értékeli Orbán évértékelőjét. Én nem kívánok beállni a sorba. Én inkább magát Orbánt értékelném!

Nem értékelem Orbán évértékelőjét, mert ezt már sokan megtették előttem. Közülük nekem leginkább Pupu és Fabius kollégáim szösszenetei tetszenek. Ők szemléletes és élvezetes leírását adták a … minek is? Annak az ócska, lapos lózungoktól és falmelléki hazugságoktól hemzsegő szózagyvaléknak, amit a Vezér és Kancellár kiböfögött tegnap magából.

Mivel tehát a Semmit értékelni lehet ugyan, de fölösleges, én inkább magát Orbánt értékelném, határozottan kijelentvén, hogy ő (pszicho- és szociopátiáját leszámítva) tulajdonképpen ez:

Fájl:Pthius pubis - crab louse.jpg

Ja, hogy nem tetszenek tudni, mi ez a szörnyűség?! Nos ez az izéke a Pthirus pubis, azaz a Lapostetű. S mivel ezen kívűl és erről az alakról most többet nem is akarok leírni, a posztot itten be is fejezem!

Három esztendeje szívja a vérünket, s vakarózunk tőle. … Egyet sem köllött volna!

… és ezt …

szendamondja!


Az Icipici Náci és a Nagy Balhé

Napok óta figyelem, hogyan csetlik-botlik a saját bedőlt dugájában az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Kara (BTK) Hallgatói Önkormányzata (HÖK), valamint annak ránézést sem kifejezetten zseniális “elnöke”, az alig 24 óra alatt oszágos “hírnévre” szert tett Garbai Ádám. Átérezvén a számára teljesen váratlanul nyakába szakadt súlyos problémáit, egy nyílt levelet intéznék hozzá a tapasztalt és “megértő” szenior hangvételében.

Botrány az ELTE-n: a HÖK listázta a diákokat

Szerelmetes Ádámom, Ides Ecsém!

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy kedd óta képes voltál-e teljesen felmérni azt a helyzetet, amibe sikerült Magadat belekeverned, illetve belekevertetned. Azért nem, mert nyílvánvaló, hogy elmebéli kapacitásod ehhez roppant kevés, meg az is, hogy már korodnál fogva sem áll a rendelkezésedre az a megfelelő mennyiségű tudás, melyet a hozzám hasonló, negyven és ötven között félúton járó “vénhülyék” is általában “tapasztalat“-nak, vagy “hát-ezt-nagyon-elbasztam!“-nak szoktak nevezni. De rá se ránts, mert ilyen hibákba bizony a Náladnál idősebbek is bele szoktak esni! Magam is jártam így nemegyszer az elmúlt bő negyvenöt esztendő alatt.

Ádámom!

Mielőtt még dühödten rácsapnál az “Alt-V” gombokra, hogy lementsd ezen levelemet Önmagadnak, s azt később bizonyítékként használhasd az ellenem indított, “papcsákista-per“-ben, szeretnék két dolgot azonnal tisztázni Veled! Legelébb is azt, hogy én nem azért idiótázlak, gyengeelméjűzlek, ostoba és tapasztalatlan rendszerszolgázlak le, mert haragszom Rád és a rosszhíredet akarom kelteni. A becsületedet sem akarom megsérteni, mert amit a Te és a Téged utódúl kijelölő Elődeid tevékenysége előre hetedíziglen megsemmisített, arról még említés szintjén sem lehet beszélni, pláne hivatkozni rá bármiféle fórumon. Harmadrészt a blogom olyan szerverről működik, mely a Világ azon országában van, melyet Te és Eszme(?)társaid minimum az “Új Babilon“-nak sőt, “Szodomá“-nak és “Gomorrá“-nak tekintetek (Ezek a helységnevek megvannak Neked? Bizti?!), s ahonnan akkor sem fogjátok megkapni az azonosító IP-adataimat, ha hadüzenettel fenyegetőztök.

Miután ezt talán sikerült tisztáznunk, térjünk rá a lényegre, nevezetesen arra, hogy ki is vagy Te igazából!

Az egzisztenciális (tehát az anyagi és társadalmi) érvényesülés azon módjára, amelyet Te és sokezernyi jelenlegi és múltbéli társaid választottak – s tartok tőle, hogy az eljövendőben is sok követőtök lesz! – , csakis olyanok “kényszerülnek”, akik vagy nem bíznak önmagukban, vagy lusták, vagy ostobák, vagy mindezek kombinációi, azaz: elvetemültek. Ami a közös bennük, hogy egytől-egyig gerinctelen rendszerszolgákká válnak, akiket a Hatalmasok elébb-utóbb, mint egy kinyomott fogkrémes tubust a kukába dobnak (persze csakis alapos “kinyomás” után). Kivéve akkor, ha sikerül “A Hatalmasok” körébe kerülnie, s akkor már ő teheti ezt a magához hasonló “feltörekvők”-kel a “nekem-már-meg-van!” magabiztosságával.

Ádámkám!

Azt nem hiszem, hogy Te buta, avagy lusta lennél, hiszen akkor nem tudtál volna bejutni Magyarország “Nr.1” egyetemére, az ELTÉ-re. Ahhoz Neked már az általános iskolától kezdve szorgalmasan tanulnod köllött, lévén a jelenlegi viszonyok között még gimmnáziumba is sokkal keményebb feltételek teljesítésével lehet bejutni tanulónak, mint az Országgyűlésbe képviselőnek. Ugyanezt bizonyítja az is, hogy mihelyst sikerült bekerülnöd az Eötvösre, azonnal felfedezted, hogy honnan is fú a szél, s hogy a kenyered melyik oldala vajas (meg hogy honnan kapod a kenyeret, meg rá a vajat). Ebben teljes mértékben követted Nagy Elődeid példáját, kik közül sokan ma polgármesterek, országgyűlési képviselők, frakcióvezetők és pártelnökök (Rogán, Vona, Cser-Palkovics estébé) sőt, HÖOK-elnökök (Nagy Dávid – hasonló egyetemi “aktivitással”!).

Ámde az, hogy az érvényesülésnek ezen útját választottad (Te is), sajna azt bizonyítja, hogy bizony lusta, buta, ostoba és kishitű vagy. Hiszen egy normális országban a szorgalmas, tehetséges és kreatív emberek önerejükből valósítják meg önmagukat, s jutnak a csúcsra. Akik erre nem érzik magukat képeseknek, azok választják a Hozzád hasonló talpnyalásos/rendszerszolgás módszert (bár egy normális országban ezek az esetek nagy többségében sikertelenek maradnak sőt!). Ámde ezen belül is vannak még eltérő lehetőségek, így például a teljesen hülye és mindenkit/mindentkiszolgáló idiótáé, meg a saját seggét biztosítani képes, amorálisé. Az előbbi ugyan (talán) kap a nyelvcsapásaiért cserébe valamit Felülről, de ha ömlik a szar, akkor hagyják abba simán belefulladni. Ámde az utóbbi kiépíti magának a “Menekülési Útvonalat” valamiféle jólfizetett – persze állami/félállami! – szinekúrába, s amikor az a bizonyos fekália áradni kezd, hát ő zsebre vágja a kezét (meg a fizetését), s hátradőlve kijelenti, hogy nekije ehhez a világon semmi köze. Az előbbi pedig viszi a balhét, meg a rászáradt szart a fején.

Kedves Ádám Ecsém!

Te vastagon benyaltál az ELTE BTK HÖK előző garnitúrájának, s tetted a dolgodat. Így például szorgalmasan segítettél listázgatni …

… azon hallgatótársaidat, kiknek a “szociális rászorultságáról” (ösztöndíj, kollégium) az egyetemtől (amúgy demokratikusan átláthatatlan módon ismeretlen összegű) fizetést húzó társaid a szerintük való vallási, etnikai, politikai és dughatósági hovatartozásuk alapján “döntöttek”. Osztán amikor ezek a Nagyemberek elpályáztak különböző, jólfizetett politikai beosztásokba, akkor Te (elődödtől, az Örökös kijelölésének “demokratikus” joga alapján) átvetted a Boltot, s az addigi módszerek szerint vitted tovább a bizniszt, gondolom hasonló karrier-lehetőséget Magad előtt látva. Még azt sem kétlem, hogy ezt a már legalább 2007 óta tartó listaírogatást annak biztos tudatában folytattad, hogy ha már a Nagytestvér Kubatovja ugyanezt legalább ugyanennyi ideje büntetlenűl csinálhatja, s milyen szép jutalmat kapott érte, akkor Te is igényt tarthatsz valami baksisra és némi “mentelmi jog”-ra.

Szerelmetes Ecsém!

A Balhé azonban most megtörtént! Kitört a Botrány és most nagyon, de nagyon úgy néz ki, hogy Rajtad fogják elverni a port! Hogy miért ippeg pont Rajtad, amikor Téged megelőzően is mindenki ezt csinálta az Egyetemi Magisztrátus szemhúnyása mellett? Hát azért, mert már túl nagyra nőtt a botrány, s nem csak diáktársaidnak (akik ellen dolgozol!), hanem már oktatóidnak (akiket voltál szíves feljelenteni!), az egyetem vezetőinek (akiknél mószeroltál!), a politikai ellenzéknek (akik útálnak, mint a szart!) és az Orbánpártnak (akiknek a szavazatínség okán kényelmetlen lett a széljobbon tapasztalható vonaista konkurencia!) is kurvára elege van Belőletek.

Az ELTE, mint az ország “No.1.” egyeteme egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy az oda beíratkozni kívánó diákok (és azok szülei) abban a hitben legyenek, hogy néhány próbajobbikos nyomárkai döntsön a hallgatóik/gyerekeik Alma Materen belüli sorsaikról (kollégiumi elhelyezés, ösztöndíj és “dughatóság” – “Pistának jó lesz!“). Igen tudom, hogy ez eddiglen is így volt, de most már nem lehet! Ippeg ezért Te, meg a mostani társaid mennek abba a bizonyos “Leves”-be, s készüljetek föl arra, hogy lesz egynehány rendőrségi kihallgatásotok (az NNI kapta a kormányazati “megrendelést”!), az ELTÉ-n pedig nem lesz maradásotok! … Meg mostmár úgy en bloc az egész magyar közéletben.

Attól persze nem köll félned, hogy érdemeidnek megfelelően kirúgnak az egyetemről és kóterba kerülsz. Annál azért fontosabbak az Orbánpártnak azon elődeid, akik most a Parlamentben (meg a különböző önkormányzatokban) az ellenzék szerepét mímelik, s ha Téged elítélnek, akkor bizony nekik is szorulniuk köll (bár azért ezt ne vedd annyira biztosra!). Te és a hülye társaid – némi vegzatúra után – meg fogjátok úszni a dolgot, de le is lesztek húzva a vécén, s pár hónap múlva, mint tandíjköteles egyetemi “polgárok” emlékezhettek vissza pünkösdi királyságotokra, s nézhetitek, hogy az Újkegyencek hogyan fürdenek a vezéri kegyekben.

S hogy miért?

Azért, drága Ádám öcsém, mert amire és amiért az egész Jobbikot kitalálták, már befutotta pályáját. Ki lett osztva minden fizetős hely, s mindenki, aki most igyekszik felfelé kapaszkodni az orbanovonaista létrán, már nem kaphat semmit … legfeljebb a HÖK-fizetések morzsáit, cserébe a gerinc és a jóhírnév önamortizációjáért. Feljebb lépni csak akkor lehet, ha megint előkerül a legújabb Szegedi “Jud” Csanád. vagy egy fellázadt Kisizé. Persze ehhez várni és várni, listázni és listázni, no meg szorgalmasan mószerolni és mószerolni kell!

Ádámkám!

Tudod, ahhoz képest, hogy “bölcsész” vagy, rettenetesen műveletlen is. Bár ez ne zavarjon, egyetemi előadóid között is számos, Hozzád hasonló Nullakarcsi van. Azért vagy műveletlen, tapasztalatlan és ostoba, mert ha legalább kicsinyt tanulmányoztad volna mondjuk a történelmet, akkor tudhatnád, hogy “Sero venientibus ossa!“, azaz a későn jövőknek csak a csont jut!

Hát, Te még annál is később jöttél, s így maradt neked a kübli!

Legközelebb légy okosabb és óvatosabb! … Majd, … egy következő születésedben!

Ezt üzeni Neked szendam bátyád!


Ingyencirkusz és pirománia

Bevallom őszintén, hogy amikor közzé tettem a “Székelyzászlós Szappanoperá“-val kapcsolatos posztomat, meg volt bennem az a sejtelem, hogy ezzel az üggyel lesz még dolgom. S lőn!

A nemzetközi helyzet fokozódik! – jelenthetné ki a moder Virág nertárs, hozzá téve, hogy: “Azér’, mer’ mi fokozzuk, s már játszótársunk is van hozzá!“. Hogy mi is ez a helyzet, azt az említett posztomban már ölég jól leírtam, de mivel “Ismétlés a Tudás ‘joides’ anyukája“, hát röviden felvázolnám eme, egyesek által monumentási csatajelenetnek szánt, de csak kerényis mázolmánnyá fajult, elborzasztó freskót (frissítve!).

Néhány hónappal(?) ezelőtt az egyik hivatásosan amatőr “magyarságkutató” addig kurkászott – no nem a levéltárakban, hanem –  a saját, kissé unorthodoxan működő, tehát megzizzent agytekervényeiben (melyek, mint tudjuk: a Siriusról jövet kilencszer csavarodnak – pláne megfelelő gyógyszerezés és szakorvosi felügyelet hiányában), amíg sikerült “felfedeznie” azt a bizonyos “Székelyzászlót“, amelyet osztán rögtön fel is kapott a csekély létszámú, de annál aktívabb “Hivatásosanamatőr Hagyományőrzők Feketegyörgyös Társulata“. Az “Ősi Szimbólum” hitelességére kisebb árnyékot vet, hogy a HHFT tagjai, a hagyomány berögzülésére rendelkezésre álló idő rövidsége miatt még nem tudtak konszenzusra jutni eme zászló színeit illetően (zöld-kék?, világoskék-arany?, sötétkék-fehér?). Aki nem hiszi, nézze meg, mit lengetett a fideszes polgármester a budapesti erkélyen …

… és mit tetetett ki Kövér nertárs az Országgyűlés épületére! (előtérben elmosódott WA(ffen)SS Albert-rajongó!) …

… Ámde itten most az a lényeg, hogy valaki Odakint ezt a “Legújabb Ősit” rögtön ki is tűzette egy helyi közintézményre, mellyel sikerült elkövetnie az ottan hatályos törvények egynémelyikének szándékos megsértését. Amit osztán a szintén helyi érdekeltségű, mélyromán prefektus nem is hagyott szó nélkül, s hepciáskodni meg pereskedni kezdett. A bukaresti kormány egy ideig hagyta, hogy fusson pár kört ez az általa oda kinevezett pasmag, osztán hogy már kínossá vált a vergődése, utilaput kötött a talpára, az utódja pedig kijelentette, hogy nekije aztán teljesen mindegy, hogy egy romániai nemzeti kisebbség milyen szimbólumokat használ, de tartsa be a szabályokat.

Ha két teljesen normális, európai országról lenne szó, akkor akár ennyiben is maradhatott volna a dolog. Odakint rálegyintenek az egészre, s tudomásul veszik, hogy bizonyos etnikai szervezetek mostantól újabb, speciális igényekkel fognak jelentkezni a romániai textiliparnál (növekszik az adóbevétel!). Idehaza meg a vállunkat von(a)gatva megállapíthattuk volna, hogy a történelmi tényekkel alapost hadilábon álló HHFT tagjai mostantól fogva nem csak egy, az 1920-as években összebarkácsolt (“történelmi”)műdalt (“Székely himnusz“) fognak alkalmanként bús képpel belebőgni az ájerba (némi vesszentrianonos pálinka elfogyasztása után emigyen: “Maroknyi métely sziklik mint a porla…“), hanem közben még lengetnek is valamit … a kezükben (is) … nem csak a butelkát! … Nem röhög!

No, de a politikai pirománok nem viselhették, hogy húnyni kezd már a zsarátnok! Rálöttyintettek rögtön némi hatvanfokost azzal, hogy a Zsóti (nem Az, hanem a Másik!) kikajabálta a világba, hogy a román kormány fejezze be a provokálást, a Viktor meg lenemeurópaizta a druszáját. Ezt meg a Victor nem hagyta (pont a Viktortól? – teljes joggal!) szó nélkül, s mindkettejüket elküldte a Búsba (nem a Balázs!): az előbbit azzal, hogy ne szemtelenkedjen, az utóbbit, meg hogy seperjen a saját portája előtt. … Még talán itt is be lehetett volna rekeszteni a szappanopera további sugárzását, hiszen a hantavírusos Martonyit végre telefonálni engedték, Viktor meg Traiannal “Brukselles”-ben egymás hátát lapogatva állapították meg, hogy mindkét országban vannak forrófejűek, s csakis a mérséklet vezethet eredményre. …

Nyugvópont? Dehogyis! Mert a  már ki tudja mióta begombázott Kövér nertárs még nem rángatta le erről a maga rókabőrét. …

… A meglehetősen sajátosan (napirendi pontok nuku!, előkészített és kiadott zárónyilatkozat nuku!, nyílvános ülés és sajtótájékoztató nuku!) péntekre összehívott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) alkalmából Bajuszkirály a Gárdistáival csak kitűzette a székelyzászlót a Parlament épületére azért, hogy még ő is kerozint hugyozhasson a tűzre, nem törődve vele, hogy ezzel kiket is éget meg valójában.

Persze a románokat sem kellett tovább bíztatni! Rögtön rájöttek, hogy Budapest játszadozik, mert el akarja terelni a figyelmet a lerohasztott gazdaságról, a baromian magas inflációról és munkanélküliségről, a mind általánosabbá váló nyomorról, az átírandó Tákolmányról meg a diáktüntetésekről. S mivel nekik is van Kétharmaduk, meg hasonló gondjaik, hát belementek a Budapest által felkínált magyarkártyás partiba, s most már a nagy kontra-rekontra bemondások során a diplomáciai kapcsolatok megszakításával, meg a bukaresti magyar nagykövet (szegény Füzes Oszi, maradtál volna újságíró a Népszabadságnál!) hazazavarásával fedáksáriznak. (Ha lenne egy “über-fedáksári“, akkor most Kövér, vagy Zsóti /mindkettő, de főleg AZ!/ hadat is üzenne! Ez tuti!)

Kinek jó ez?” – kérdezi Gál Mária a nepszava.hu oldalán ma megjelent jegyzetében. “Kinek segít ez a piromániások által rendezett ingyencirkusz?” – kérdezem vele együtt én is. Magyarországnak? Ugyan! Aki ismeri a történelmet tudja, hogy amióta önálló román állam létezik, mindíg ügyesebb volt a diplomáciája, mint a miénk (lásd pl.: mindkét világháború lezárását!), tehát a felforralt szar bizonyos, hogy a mi fejünkre fog kozmálni. Az erdélyi magyaroknak? Ugyan! Hiszen egész Romániában 6,6, Erdélyben pedig mindössze 20%-ot tesznek ki a teljes népességből, így ha Budapest (Bukaresttel együttműködve) feltüzeli a többségi románokat, semmi esélyük elérni a mégoly’ szerényen megfogalmazott céljaikat is – a majoritáson belüli szövetségesek híján?! Erre hívta fel a figyelmet ama bizonyos KMKF-találkozón a nagymagyarkodó honi kormány cinikusan kiszámított hülyeségei okán Romániában légüres térbe került RMDSZ elnöke, a szegény Kelemen Hunor is, amikor közleményében kijelentette:

“A közösségi szimbólumokkal kapcsolatosan szeretném megköszönni mindazoknak a szolidaritását, akik ezt önzetlenül tették, jó volt látni és érezni, hogy ilyen súlyos pillanatokban nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával, próbáljunk meg egymással konzultálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy segítség érkezik, nem árt, ha szólnak nekünk, hogy kapaszkodjunk meg, mert a mi ügyünk mellé állnak, és összehangoljuk cselekvési terveinket. Mert azt pontosan látnunk kell, hogy végső soron ezeket a problémákat nekünk kell otthon megoldanunk, és ebben a pillanatban nehezen tudunk olyan román partnereket találni, akik kiállnak mellettünk”

Ez legfeljebb csak a székelyzászló-matrica-bizniszen magukat hülyére kereső “vállalkozóknak” jó, meg az olyan, magukat Erdélyben szénné égető fideszbérenc “politikusoknak”, mint a mongolkás Szász Jenci, aki “külhoniként” manapság Budapesten költi (önmagára, meg a sleppjére) a magyar adófizetők milliárdjait egy nemzetstratégiai sóhivatal élén. De meg ne feledkezzünk a pénzért pártszolgálatot vállalt Puncipüspökről sem, aki mostanság ugyan még az Európai Parlamentben bassza az Eget, meg a titkárnőjét … tölti dolgos mindennapjait, de jövőre kitelik a becsület(?) … mandátum, s akkor majd a Gondoskodó Orbánállamnak (ha lesz még, mert mi meg leszünk olyan hülyék?!) neki is ki köll találnia valami íróasztalt, az azon gerincre vágható “hivatásos” asszisztensnővel, Audi-kulccsal és pár milliárddal … persze Tákolmányba rögzítve!

Ha a mindkétoldali politikusok, meg az általuk feltüzelt (sajnos nem “úgy”!) nacionalisták megkergültek, már csak a Teremtőben bízhatunk! Imádkozzunk Hozzá, hogy “Ne hagyd megveszni Erdélyt Istenem!“! S bár Viktor már ráuszította a maga “szurkolóit”, a 2006-os “Forradalmárokat” a GYEREKEINKRE(!!!) – mi meg ezt tétlenül nézzük???!!! -, mert azok úgy vélik, hogy az államnak Stadionok helyett Stúdiumokat köllene finanszíroznia, de reménykedjünk benne, hogy Victor nem fog hasonlóan reagálni, s a hírhedt Iliescu-féle Bányászjárás-recept szerint elintézni a fideszileg és helyi fidesznyikek által gerjesztett székelyzászló-problémára.

Szegény Sütő András, ha még élne most rámutatna arra a bizonyos kivert szemére! …

Neki valóban elvették félszeme világát és nem a törvényes rend őrei, az állítólagos gumilövedékek/gázgránátok, hanem a feltüzelt nacionalista idiotizmus kézközeli eszközei! Kár, hogy ebből se’ tanult senki! Se ott, de főleg ITT sem!

… és ezt …

szendamondja!


Konstitúcionálunk … már megint!

Huszonhárom cikkben, összesen 150 pontot, az eredeti 30 gépelt oldalból tizennégyet érint “Magyarország Alaptörvényének Negyedik Módosítása“. Nagy meló vár jövő keddtől a parlamenti Ezerharmadra!

A vidéki bunkókból, zsírödéma által nyomott agyú, basáskodó polgármesterekből, zugügyvédekből, faszsetudjamiből házat vásárló templomi kóristákból, fővárosi gigerlikből (estébé – bocsika, ha kihagytam valakiket!) álló kormánypárti képviselőcsoport önként (tehát vezéri parancsra), hallván a zemberek követelő hangját (tehát a Vezérét) megrendelt egy újabb gránit-tömböt (remélem az Orbán-bányából!), felgyűrte az ingujjat, előkotorta a vésőt és a kalapácsot és konstitúcionálni kezdett. Két esztendőn belül már megint! A változtatások egyrésze persze csak “technikai jellegű” – kínos helyesírási hibák, a szokásos trehányságból származó sorszámozási bakik – de azért vannak közöttük olyanok is, melyeket csak kínkeservvel lehet körberöhögni.

Utóbbiak közül a leglényegesebb a “Hallgatói Szerződés” betákolmányozása – melyről a kormányzat természetesen készséggel hajlandó tárgyalni, csak nem a létezéséről és nem akárkivel. Az, hogy “Család“-nak csakis a házasok számítanak – míg az élettársi kapcsolatból született kölkök tákolmányosan zabigyerekeknek nyílváníttattnak. Az, hogy az Alkotmánybíróság tulajdonképpen már abba se pofázhat bele, hogy milyen ítéleteket hozzon – nem hivatkozhat semmilyen, 2012. január 1. előtt hozott határozatára. Az, hogy az AB által elmeszelt “átmeneti” alkotmányerejű rendeletek a ZÁRÓizom mögötti “VEGYES” részét képezik – szagoljátok csak vazzekéim mindnyájan, még a pártkinevezettek is! No meg az is, hogy igenis tilos életvitelszerűen közterületen tartózkodni – Bivalybasznád-Alsó köz(gép)területén, hajlék és jobb híján nyomorogni, űlni, aludni tehát már nem hogy bűncselekmény, de egyenesen tákolmánysértés! Nos, többek között ezek azok, amiken nemigazán tudok röhécselni.

Persze vannak ottan mulattságosabbak is! Nem is a tartalmuk, hanem sokkal inkább az esetleges következményük. Közülük az egyik különösen felélénkítette a fantáziámat. Az alig több, mint egy esztendős, de már felújításra szoruló Tákolmány szerint a bíróságok igazgatását már nem az Országos Bírói Hivatal, hanem annak elnöke(!) végzi. Személyesen! Ebből pedig  – olvasatom szerint – egyenesen következik, hogy ha mondjuk a debreceni Táblabíróság vezetője a gazdaságisa által az orra alá tolt, 200 tekercs budipapír beszerzéséről szóló engedélyezési ívet alá meri írni, akkor rögtön a minősített tákolmánysértés bűnébe esik, lévén még erre is kizárólag Tündéné Handó SzájerHandóné TündeSzájerné Handó Tünde a jogosult! … Hehehe! – röhögnék, ha lenne min!

Ámde ami a legnevetségesebb, az az, hogy ezt az egész, százötvenpontos csomagot, amely az eredeti harmincból tizennégyet skribál át az Alaptörvényből, “egyéni képviselői indítvány“-ként lökték az urak/úrhölgyek önmaguk elé, s ráadásul úgy, hogy azt az összes(!) kormánypárti képviselőnek alá köllött (önként, tehát a Vezér utasítására!) írnia. Túl azon, hogy ez a maffiánál megszokott “A közös bűn összeköt“-módszer alkalmazása, felveti azt a kérdést, hogy akkor vajon miféle átgondoltság és megfontolás alapján szavazták meg ezt az egész írományt még anno 2011 elején? És ha akkor tévedtek (mert ha nem, akkor mijafaszér’ köll módosítgatni?), vajon most, a korrekciós indítvány aláírása, s majdani megszavazása esetén biztos, hogy tutira mennek? Egyáltalán: elolvasták az egészet, akár fel is tudnák mondani? … Fejből? Ezt a kérdést legelsősorban pl. annak a Kósa Lajosnak tehetné fel egy nembeszari újságíró, avagy bármelyik választója, aki a hírhedt “Regisztrációs Törvényt” azzal indokolta, hogy igenis elvárható bármelyik jogosulttól, hogy ne ötletszerűen és zsigeri alapon, hanem átgondoltan és megfontoltan voksoljon majd, ha eljövend annak ideje!

Ami pedig az egész Tákolmány Rekonstrukciót illeti, lenne két megjegyzésem. Legelébb is az, hogy ez az egész bűzlik! Szinte a sztratoszféráig emelkedik fel belőle az az aromafelhő, mely a félelem okán elernyedt ánuszgyűrűből előfreccsenő misung szokott magából kipárologtatni. A bátran szabadságharcoló falkaforradalmároktól ennyi telik ki? Ejnye-bejnye! És mi van az össznép felhatalmazással, amit pár milliárdért a “Jósperma”” szokott havonta teljesen tutira mérni? A másik pediglen az, hogy tekintettel a gazdaság sanyarúan remek helyzetére javaslom, hogy költségmegtakarítási okoból egy “RW“-típusú (tehát újraírható) gránit-tömböt szerezennek be, mert lészen még nekik ezzel az ideiglenesen végleges Alaptörvénnyel elég dolguk!

Jövő tavasszal, egy vasárnap estén ugyanis, amikor majd az Örökös MiniElnök orra alá tolják a választási eredményeket, melyek minden csalás ellenére a “Méretes Zakó“-ról tanúskodnak, be fog indulni a rohamtempós konstitúciós revrájting 5.0-ás változata. Lázár Jankó ekkor, továbbnyúlt orral előveszi a páncélszekrényből a már előkészített Alaptörvény-módosító javaslatot. Ebben az foglaltatik, hogy jelentősen megnövekedik úgy a köztársasági elnök jogköre (már-már miniszterelnök), mint szolgálati ideje (minimum 10 esztendő). Ezt “kivételes és sürgős” eljárást kérve, saját neve alatt – mint “egyéni képviselői indítvány”-t – rögtön be is nyújtja az Országgyűlésnek. Az hétfőn elfogadja az eljárásmódot, s napirendre tűzi – közben Áder János, a megrendült izéjére hivatkozva, lemond (lévén biztosra megy, hiszen holtig tartó haszonélvezet illeti meg a köztársaságból!). Kedden, mindössze három órás időkeretben a parlament megtárgyalja, majd el is fogadja a Lázár-féle javaslatot, s közben rábólint Áder lemondására is (aki még aznap alá is írja az elfogadott jogszabályt). Szerdán kihírdetik és hatályba léptetik a módosítást, a képviselők pedig jelölik és meg is választják Áder utódját Orbán Viktor személyében. Viktor azonnal le is teszi az esküt, s csütörtökön elfoglalja hivatalát!

Amit az előbbi bekezdésben leírtam ugyan abszurd, de nem vicc!

… és ezt …

szendamondja!


Dermesztő!

Itt van a Vég, itt van újra!” – írhatnánk át nyugodtan Petőfi gyönyörű versét a mai magyar viszonylatokra “modernizálva”: dermesztő gazdasági adatokat tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ám egyesek szerint “nyicsevo!” sőt: “Hungaria victor!“.

Tavaly márciusban az egyszem “Századvég Gazdaságkutató“-n kívül (akkori GDP-jóslata: +0,4%) már mindenki tudta, hogy komoly kakiban van a magyar gazdaság. Még maga a kormány is, mely a “londoni elemzők“-höz hasonlatosan -0,5%-kal számolt. Ettől kissé optimistább volt a Jegybank (-0,1%), a többiek azonban (EBRD, Kopint-Tárki, GKI, Pénzügykutató) -0,7 és -1,5 százalék között tippeltek. Aztán szeptemberre, a GKI kivételével (ez tartotta a jóslatát akkor is!) mindenki megtalálta az elgurult gyógyszerét (még a Századvég is: -1,0%!), s az előrejelzések a -0,8 és a -1,5 százalékos sávba tolódtak el, elsősorban az utóbbi határ felé. Csatlakozott hozzájuk a kormány is a maga -1,2%-ával, hangsúlyozva azonban, hogy ez csupán átmeneti állapot (technikai recesszió), amely az utolsó negyedévben komoly javulást fog mutatni.

A tegnap közzé tett KSH-adatok azonban mást mutatnak: a recesszió bizony tartós. A tavalyi esztendőre kiszámolt -1,7 százalékos átlag úgy jött ki, hogy például abban a bizonyos utolsó negyedévben (melyben a kormány szerint “komoly” lesz a javulás) már -2,7 százalék volt a mutató, s ezen belül is az ipari termelés vitte a prímet a maga -7,6 százalékával. Érdekes módon a kecskeméti Mercedes gyár beindulásától várt statisztikai javulás sem következett be: a bács-kiskuni adatokban ugyan még jelentkezik némi pozitivum, de az egész országé észre sem vette. Mindehhöz társul még egy éves szinten 3,7 százalékos infláció is (amely persze csak egy átlag, lévén az élelmiszerek például ennek többszörösével drágultak).

A kormány szerint természetesen nincsen komolyabb baj, s azt is csupán külső, illetve időjárási (aszály) tényezők okozzák. Az általuk meghatározott irány ugyanis jó, s csupán annyira lenne szükség, hogy az a bizonyos “euroövezet” végre kilábaljon a tartós válságából, a hazai bankok visszanyerjék hitelezési kedvüket, fellendüljön a belső fogyasztás és a mezőgazdaság kedvező időjárást kapjon. Mindez négy olyan tényező, melyre a kormányzat szerint neki vajmi kevés befolyása van, tehát az a bizonyos labda nem az ő térfelén pattog.

Ami az aszályra vonatkozó megállapításukat illet, az tulajdonképpen igaz is. Csakhogy az a helyzet, hogy a szárazságra már az időszámításunk előtti harmadik évezredben civilizációt alapító sumerek feltalálták a megoldást: az öntözéses megművelést. Ezen öt évezrede sikerrel kipróbált módszert hazánkban például azzal lehetne újra(!) meghonosítani, hogy az a bizonyos állam a mezőgazdasági célú felszíni és felszín alatti vízkivételt nem adóztatja olymértékben agyon, hogy aszály idején a gazdák ne csak a fejvakarásos szentségeléssel próbálják megoldani a gondot. Igaz, van egy ennél olcsóbb megoldás is! Nevezetesen az, hogy a Turulban fogant nagyonmagyar kormányzat összegereblézi az ősmagyar (és egyéb) sámánokat – az 50 millányi állami pénzen tavaly megrendezett, bugaci “Kurultaj“-on valósággal hemzsegtek, bár az is igaz, hogy nem érték el a 2 náci/négyzetmétert sem! – , s azokkal napi negyvennyolcórában esőtáncot járat. Megjegyzem: a tapasztalatok szerint az ilyen próbálkozások eredményességi mutatója általában rendkívül alacsony, lévén az olyan “külső tényezőktől” függ, mint például az időjárás! Ezekhöz pedig plusbonusként számoljuk hozzá még azt is, hogy az állam földbérletek pályáztatását sikerült úgy lebonyolítani, hogy a valóban termelni/művelni akaróknak az esetek többségében egyetlen négyzetcentiméter televény sem jutott, míg a területalapú állami támogatások fölnyalintását meguk elé célul kitűző Strohmann-familia tagja szinte az összeset megkaparintották!

Hasonló a helyzet a bankokkal is, melyeknek ugyan lenne kedvük hitelezni (hiszen erre a bizniszre alapították őket!), no de nincs mibű’, meg nincs mire! Előbbi annak oka, hogy a túladóztatás miatt többségük netto veszteségben van, amelyet alaposan megfejel még az a bukta is, hogy az orbanista elit által önmagának kitalált devizaadós-mentés, azaz a “rögzítettárfolyamú végtörlesztés” súlyos tízmilliárdokkal csapolta meg a kasszájukat. Ehhöz kapcsolódik a “nincs mire” is, hiszen ilyen jogbizonytalanság közepette (pl. a tavaly januárban miniszterelnöki szignóval ellátott megállapodást a kormány novemberben simán felrúgta!) nemhogy azt nem lehet tudni, hogy mi lesz holnap, de azt se’, hogy mi volt tegnap! Nos, ilyen körülmények mellett ugyan meg lehet próbálkozni azzal, hogy mondjuk egy felcsúti focibanzájra meghívott bankvezérekkel megitatják az Orbán-koktélt (2 Xanax+1 lityi “házi”), csakhogy vagy a kijózanodás történne meg elébb, vagy az anyabank közbelépése (muszájdzseki a főnökre és irány a Kijózanító), mint a hitelszerződések szignálása. Jut eszembe: esetleg a fehérvári VIP-lelátón lehetne beszélni ezen ügyben Csányival, avagy utasítani az állami MFB-t! Csak hát az előbbivel – ha ebbe belemenne – ugyanazt tennék a többségben lévő külföldi tulajdonosok, mint amit a többi ker.bank-vezérrel kapcsolatban fentebb már leírtam, az utóbbival meg az a helyzet, hogy azt az évente ellopható 400-600 milliárdnyi (állami) hitelkeret, meg EU-pénzek már legalább öt esztendőre előre le vannak papírozva az Orbánsimicska cégekkel azaz: több pénz már nuku!

Ami pediglen az “euroövezet elhúzódó válságát” illeti, nos itten meg az a gond, hogy az ipari és export-megrendeléseink 60 százalékát adó Németországgal a világon semmi nagyobb baj nincs, bár nekik sem megy fényesen. Ugyanakkor a környező EU-tagállamok sincsenek akkora kaikban mint mi, kivéve az egyszem Szlovéniát (mert elbaltázták a bankrendszerüket) meg Csehországot (mert anno nem merték meglépni azokat a reformintézkedéseket, melyeket 2009-10-ben a Bajnai-kormány). Tény és való, hogy vannak olyan tagállamtársaink, akik még nálunknál is komolyabb gondokkal küszködnek (pl.: Görögország: -6%), de nem velük folyik a külkereskedelmünk dandárja, így erre fogni ezt az ordas mínuszt minimum ordas hazugság.

Akárcsak az, hogy majd a belső fogyasztás fellendülése fogja kirántani a gödörből a szekeret. Hát, erről a “Münchausen-projekt“-ről már 2010-ben is hallhattunk, mikoris az Egykulcsos bevezetésének előnyeiről szájalták tele a zemberek kagylófüleit a matolcsysta sámánok. Akkoriban aszonták, hogy a csökkenő szja. miatt majd nőni fog a belfogyasztás, s ez nem csak messze pótolni fogja a kieső adóbevételt, de fellendítve a kiskereskedelmet (melyet a “multi-adó“-val rögtön meg is “farkaltak”!) még pluszt is hoz. No a plusz az lett ugyan, hiszen az orbanista elit (a családi kedvezménnyel párosítva) rögtön ki is tudta magát vonni az szja-típusú közteherviselésből (Dicső Vezérünk egyből 500 ezerrel többet vághatott zsebre, a bruttója emelése nélkül!), ámde a túladóztatott kiskeresetűek, kik az elsöprő többséget teszik ki, egyből kevesebbet találtak a “borítékban”. Kevesebből pediglen ugye nem lehet többet fogyasztani. Emiatt meg sorra dőltek be a hazai vállalkozások, rúgdosták ki munkavállalóikat, akik osztán az idén már csak havi brutto 36 ezres közmunkási “jövedelmükből” ugyan hogyan fogyasszanak “többet”? A nagyfoglalkoztatók közül úgy nyolcan meg szépen kivonultak az országból (a kormány nyakán hagyva egy újabb rakás közmunkást), mert nem akarták megvárni sem a veszteséget, sem pedig az újabb ötletszerű/önkényes extraadók bevezetését (a szokás szerint: péntekről hétfőre). Ezeket vissza köllene csábítani, csakhát … ki a bánatos pacipénisz hisz már ezeknek, ígérjenek bármit is, akár kétharmados törvénybe kodifikálva? (Lásd: a Bankszövetség tapasztalatait!) … Ergo: Münchausen nem tudja kirántani magát a mocsárból, mert a báró úrnak nincsen haja, mellyel megragadhatná magát (ha lenne, akkor se menne)!

Akkor pedig finanszírozásként marad a “rendkívül sikeres, szabadpiaci kötvénykibocsátás“. Ami ugye “arról tanúskodik“, hogy “mennyire bíznak a befektetők a magyar gazdaságban“. Hát, “gazdasági befektető”-nek nevezni azt a pénzpiaci cápát, aki egy csimbókosan magas (5%) kamatra hajlandó kölcsönt adni a NER-kormánynak, 5-10 éves futamidőre (mert tudja, hogy a visszafizetéskor ez a banda már a fasorban sem lesz) 3,2 milliárd dollárt, minimum komoly fogalomzavar, de inkább ordas hazugság. Arról már nem is beszélve, hogy a kormány szerint ez azt is bizonyítja, hogy az ország a piacról is képes biztonsággal finanszírozni magát. No erről meg az jutott az eszembe, hogy nincs az a zsákfalusi, havi 22.800-as jövedelemmel rendelkező cigányember, aki ne találna magának egy olyan “jótét lelket” (uzsorás), aki hajlandó neki kölcsönadni (uzsora), ámde ezt talán mégsem lehetne “biztonságos finanszírozás”-nak nevezni! Nemde?

Szóval az a lényeg, hogy mindenféle tényadat és tapasztalat, látható és aggasztó folyamat ellenére kormányzatunk a vak ló bátorságával kijelenti: jó úton haladunk, tartani köll az irányt! Na ja! Egy meredek, vastagon lefagyott lejtőn lefelé, egy olyan kocsiban ülve, melynek tükörsimára kopott nyári gumijai vannak, méterenként hagyogatja el az alkatrészeit, fékje nincs, a kormányt meg néhány begombázott, részeg idióta rángatja ide-oda!

Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Gazdaságpolitikája (is)! Dermesztő!

… és ezt …

szendamondja!