A “Káeurópa-kór”

Esetünkben ez a bizonyos “Káeurópa” nem egy kontinens része, hanem fertőző betegség. Különlegessége, hogy nem csak személyeket, hanem cégeket is megtámad, s kizárólag az erkölcsi érzéket, a morális tartást rombolja le.

Még tavaly mondta nekem egy kedves ismerősöm, hogy néhány nappal korábban nem csak az édesanyját, de a saját múltját is eltemette. Másfél évtizede élt akkor már Európa egyik “hanyatló”, tehát “jóléti” és nem “munkaalapú” országában/társadalmában, s lehet, hogy ezért néhányan elítélik, de baromi jól érzi ott magát. Nem azért, mert az a társadalom őt teljes mértékben befogadta (az “aboriginek” szemében ő mindig is “auslander” marad), hanem mert elismerik a teljesítményét, hagyják élni úgy, ahogy ő akar … emberhez méltóan. Nem követeli meg senki tőle, hogy vallja magát “igazi hazafinak”, ehhöz vagy ahhoz az egyházhoz tartozónak, ilyen vagy olyan “oldalinak”. Csak azt, hogy legyen tisztességes. És ez nagyon jó érzés.

Ismerősöm minden esztendőben három havi rendszerességgel járt “haza”. Kezdetben azért is, mert volt benne honvágy. Újra és újra látni a megszokott környezetet, találkozni a régi barátokkal, ismerősökkel. Később, úgy két-három esztendő után pedig már csak azért, hogy látogassa, segítse az idehagyott édesanyját. Ahogy mondta is: “Kezdtem magam kívülállónak érezni. Egy szimpla látogatónak, aki idegenvezető és szervezett kirándulás nélkül, tehát csak úgy, önállóan szemlélgeti a magyar tájat és az embereket. Az utolsó öt esztendőben pedig már sokkal inkább voltam ‘katasztrófaturista’, mint hazatérő, külhoni magyar“.

Az “elidegenedés” folyamata 2009 telén zárult le benne. Azt vette észre magán, hogy immáron teljes mértékben érti, de semmiféleképpen meg nem érti azt, ami Magyarországon történik. Azt, amit a társadalmunk művel önmagával. Azt, hogy itt minden és mindenki alulteljesít. Azért, mert minden és mindenki megköti a maga kis hétköznapi alkuját. Félelemből, irigységből, a könnyen megszerezhető pénzért, bizonyos (többek között a hatalom által biztosított) “előnyökért” cserébe. Ezért van az, hogy mindent áthat a korrupció, a tisztességtelenség, no meg az embertelenség is. Ennek egyenes következményei pedig az emberhez méltatlan körülmények létrejötte, a csak papíron (és “politikusi” beszédekben) létező “nemzeti büszkeség”, a “polgári öntudat” teljes feladása, az erkölcs feledése, a morális tartás totális elvesztése. (“Itt már 1990 óta olyan pártokra szavaz a ‘polgár’, amelyik a legszebb képet adó görbetükröt tartja elé. Ennek pedig egyenes következménye, hogy most Európa egyik legkorruptabb, legaljasabb, legembertelenebb társasága gyakorolhat egy szinte korlátlan hatalmat az alaposan elbutult/lebutított társadalom fölött!“)

Milyen igaza volt, s erre egyre több a bizonyíték is! Hiszen nézzük csak meg, hogy egyes, a saját hazájukban (többé-kevésbé) becsületesen és tisztességesen működő vállalkozások miket képesek művelni Magyarországon! Az osztrák Swietelsky odahaza (talán) soha nem merne kartellezni, no meg “összebútorozni” egy nyilvánvalóan maffiacéggel (a “gespiclizés” miatt manapság idehaza szinte “nemzeti hősnek” számító Simicska tulajdonolta Közgéppel). De itt ezt megteszi, mert itt “így működnek a dolgok”, s a profit érdekében még azt is “elnézi”, hogy a magyarországi “leány” ügyvezető igazgatója öt mutyitrafikot kapjon a maffiakormánytól.

Elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy a renoméjára nagyon kényes Deutsche Telekom odahaza hajlandó lenne kirúgni a tulajdonában álló internetes hírportál főszerkesztőjét csak azért, mert Merkel kancellár asszony “szomorú”. Szomorú amiatt, hogy az a bizonyos redaktor (meg a csapata) az ő gyanús hotelszámlái után érdeklődött. (Egyébként azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy Merkelnek lennének ilyen “ügyei”!) De itt ezt megtette (Origo) egy “belengetett”, 1 milliárd eurós bizniszért cserébe és csak csekélyke elégtétel, hogy a kirobbant (és nemzetközivé dagadt) botrány okán a DT végre “lapátra tette” azokat, akik Lázár János kancelláriaminiszter “hangulatfelelőseiként” ugyanezt tették Sáling Gergővel.

Nem kevésbé lehetetlen, hogy az ugyancsak német “ProSiebenSatEin” médiavállalkozás odahaza valaha is engedte volna egy nyíltan pártelkötelezett riport közzétételét. Ráadásul pont egy választási kampány kellős közepén. Valószínűleg a cég tulajdonosainak is vannak politikai vonzalmaik. Valószínűleg ezt nem is titkolják el. (Miért is tennék?) De csakis magánemberként, a szavazatokat összegyűjtő urnák mellett! Nem pedig a saját tévéjükben leközölt műsorral. De itt ezt megtették azzal az egészen gusztustalan, 2009-es “Hátizsákos riporttal”, mellyel az időközben maffiatulajdonba került TV2 “szolgált” a szájtáti Nézőknek. (Hogy miért is? “A választ csak a szél ismeri”.)

Hasonló képtelenség, hogy a nagyhatalmú Bertelsmann AG. különalkuba bocsátkozna a német kormánnyal egy egészen elképesztő, velejéig pofátlan, kizárólag a cég ottani médiavállalkozásának kinyírása érdekében hozott reklámadó-törvény okán. Nem csak azért, mert Berlinben ilyesmi senkinek eszébe nem jutna. Hanem azért sem, mert ha mégis, akkor “bertelsmannék” pontosan tudják, hogy ezt az Európai Bizottság illetékes szerve úgyis el fogja “meszelni”. De itt ezt ennek ellenére megtették! Ráadásul “kegyajándékként” átadták a Maffiakormánynak a magyar “leányt” tizennégy esztendeje igazgató, s annak érdekeiért karakánul kiálló helyi főnök “fejét” is. (Fogalmam nincs, hogy Dirk Gerkens méltatlan körülmények közötti menesztése annak köszönhető-e, hogy maga a vezérigazgató vált-e “káeurópaivá”, tehát elveszítve “neutralitását” egyszerűen “mellre szívta” a Maffiakormány pofátlankodásait, avagy az “RTL-Group” regionális főnökét, Andreas Rudast kapta-e el ez a “betegség”. Mindenesetre ha volt is “alku”, hát az teljesen fölöslegesnek, ráadásul gusztustalan is bizonyult!)

Idegenné váltam a saját hazámban, mert európai lettem!” – mondta ismerősöm tavaly. “Úgy gondolom, hogy miután néhány napja eltemettem anyámat, vele együtt a múltamat is. Nincs itt már se helyem, se keresni valóm. Csak az a bizonyos ‘Káeurópa-kór‘, amely ragályos betegségként megtöri a morális gerincet, kikezdi az erkölcsöt, megszünteti a tisztességet, büszke emberből szolgalelkű jobbágyot csinál. … Soha többé ide be nem teszem a lábam, s mindenkinek azt javaslom: vagy meneküljön innen, vagy messze kerülje el ezt a beteg országot, ezt a kóros társadalmat!

Ismerősöm azóta nem látogatott “haza”. Vele Magyarország ismét elveszített egy értékes embert, s tovább süllyedt abba a bizonyos “Káeurópa-kór“-ba!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

2 hozzászólás on “A “Káeurópa-kór””

  1. Gabor Szabo szerint:

    ezt a beszélgetést mintha csak velem folytattad volna le, annyire tökéletesen egyet értek vele.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s