Fejetlenség
Feladta: 2015, július, 15 Kategória: Uncategorized | Tags: 444.hu, Győri, Habony, kormány, Modern Media Group, Napi Gazdaság, Orbán, sajtó, Simicska HozzászólásKitűnő írás jelent meg ma reggel a 444.hu oldalán. A cikk ugyan elsősorban azt igyekszik szemléletesen bemutatni, hogy miféle fejetlen kapkodás tapasztalható a Simicska-cégek kiesése okán kialakítandó újfideszes médiabirodalom körül, de rámutat egy ennél sokkal fontosabb tényre is. Arra, hogy minden szál immáron Orbán kezében fut össze, minden “közeli” vállalkozásnak lényegében ő a tulajdonosa és valamennyi kizárólag közpénzekből működik!
Fejetlenség és káderhiány jellemzi a Simicska-birodalom kiesése után kényszerből létrehozandó újfideszes médiaportfólió háza táját. A Cél ugyan vezérileg kitűzött és világos is, ám a megvalósítást olyan (“megbízható”) emberek végzik, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva erre teljesen alkalmatlanok. Nehezíti helyzetüket továbbá az is, hogy a Führernek bizonyos elvárásai vannak a tulajdonosi szerkezetet illetően, de annak személyi összetétele szinte folyamatosan változik.
Nem a “februári ámokfutás” óta tart Orbán és Simicska között a háború. Ez akkor már legalább egy esztendeje lappangott a háttérben, bár “felforrósodása”, azaz nyílttá válása kétségtelenül ekkor, a “gecizéssel” kezdődött. Az értő szem azonban már akkor is látta a belharc jeleit. Ilyenek voltak például az áprilisi “választásokat” követően majd’ három hónapig húzódó kormányalakítás; az hogy ezután számos Simicska-káder a kispadra lett ültetve; az új kabinet megalakulása ellenére is az országban gyakorlatilag megszűnt a kormányzás, lévén a pártkáderek nem tudták eldönteni, hogy melyik “tömegközéppont” felé gravitáljanak (Viktor vagy Lajos? – ez volt a Kérdés!); nem beszélve a Napi Gazdaság című lap nem túlzottan értelmes megvásárlása a Századvég részéről.
Utóbbiban azonban néhányan már azt vélték felfedezni, hogy Orbán egy alternatív, tehát Simicskától független médiahálózatot igyekszik megteremteni. Természetesen volt ebben logika, még kilátás is, hiszen masszív állami támogatással alaposan fel lehet futtatni egy mindössze naponta 3-4 ezer példányban “fogyó”, vidéken pedig még csak nem is létező napilapot. Ámde ehhöz olyanokra lett volna szükség, akik értenek is az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, s ezekből a Századvég bizony egyet sem tudott prezentálni. Már az alaposan aláásta a lap hitelét, hogy a bűnbánó Zuschlaggal igyekeztek leleplezni a szoci mutyizásokat, de amikor tavaly novemberben pont ez az orgánum szellőztette meg az akkor már legalább egy hónapja gondosan titkolt Korrupciós Kitiltási Botrányt, s okozott ezzel hónapokig tartó zűrzavart, Orbánnál elszakadt a cérna. Fejeket követelt, s így szegény Heim Péter kénytelen volt “önként” eladni tulajdonát a megbízhatóbbnak minősülő Szalay-Bobrovniczky Kristófnak.
Ezt követően úgy tűnt a médiaprojekt parkolópályára került, de osztán februárban jött a “Gecicunami” és minden felgyorsult: a “miniszterelnök” mindent és lehetőleg már tegnapelőttre követelt. Ehhöz ugyan volt némi káderháttér, hiszen jelentős “népvándorlás” indult be a Nemzet-csoporttól (Magyar Nemzet, Hír Tv, Lánchíd Rádió) az Orbán-táborba, azaz valósággal hemzsegtek a “lelkiismeretesek”. Utóbbiak egyike volt Liszkay nertárs is, aki 15 év “nemzetelése” után jött rá arra, hogy rossz urat szolgált. Ő osztán a Simicskától kapott “végkielégítésének” egy részét arra költötte, hogy kapva kapott Szalay nertárs (valószínűleg ösmét egy Orbán-iniciálta) ajánlatán, s megvette tőle a Napi Gazdaságot.
Liszkay ugyan ért az újságcsináláshoz, de szarból ő sem tud várat építeni. Bár a Napi szerkesztősége alaposan felduzzadt (lassan már öten végezték egy munkáját), de az Újak anyázni és kirugdalni kezdték a Régieket. Ebből meg káosz lett. Liszkay talán még ezen is úrrá tudott volna lenni, s középtávon egy eladható lapot csinálni (a Napi lett a kormány nemhivatalos szócsöve – példányszáma meg úgy 5 ezerre “ugrott”), de nincs az az államilag közpénzzel kitömött média, mely ilyen gyorsan és ilyen káderháttérrel produkálni lenne képes a “miniszterelnök” elképzeléseit (lásd még az “m1” hírcsatorna március 15.-i “sikerét”!). Ráadásul ugyanezen “miniszterelnök” koncepciója alapján a posztsimicska korszakban senki nem birtokolhat egyedül egy orgánumot: mindenhová két olyan tulaj köll, akik egymástól függetlenül, tehát külön-külön szállal kötődnek a Főnökhöz. Ezér’ osztán szegény Liszkay kénytelen volt átadni tulajdonrésze felét a Trafik- és az Ellátó-mutyi legfőbb nyertesének, Sánta nertársnak 70 millióért.
Ez a kettős tulajdonlás nehezíti egyébként a Nemzeti Bulvármédia kiépülését is. Nem sokkal a Gecicunami után Habony és Győri nertársak sürgősen megalapították a Modern Media Group nevű vállalkozásukat, melynek elsődleges feladata az lett volna, hogy a “fajsúlyos” Napi mellé felépítse a kormánypárti “könnyűbulvárt”. Portfóliójába egy, a Helyi Témára hasonlító nagy példányszámú, ingyenes lap, no meg egy online hírportál tartozott volna (utóbbi feladata: megtörni a “liberális web-fölényt”). A printkiadás ugyan már félmillió példányban kint vagyon a “placcon”, de a híroldal megteremtése nyúlik, mint az a bizonyos rétestészta. Ennek oka részben az, hogy a Főtanácsadó nertárs egyszerűen antiszociális (nevezzük csak nyugodtan szociopatának … is!): naponta áll elő újabb és újabb ötletekkel, ad egymásnak ellentmondó utasításokat és vész össze gyakorlatilag mindenkivel (mer’ ugyi ő hülyékkel vagyon körülvéve!), akivel csak lehet, s akivel csakis együtt tudná elvégezni a “miniszterelnök” által reá ruházott feladatát. Továbbá még csak beszélőviszonyban sincs “üzlettársával”, egyes belső pletykák szerint Győri és Habony kizárólag a “miniszterelnökön” keresztül kommunikál egymással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy elvileg már “régi üzlettársak”. Kilenc esztendővel ezelőtt ugyanis (Orbán utasítására – már megint!) együtt alapították meg a Nézőpont Intézetet, melynek négy évig Győri volt az igazgatója (ezt most vette vissza az erről “önként” lemondó Mráz Ágoston Sámueltől – “Sámuel, én téged bámuel!”)
Hát így tényleg nehéz lesz! Szocio- és pszichopatákból, tehetségtelen seggnyalókból “csapatot” építeni egyszerűen lehetetlen. Hiába a korlátlan anyagi háttér (fedezete “természetesen” a Közkassza!), no meg a Hatalom teljes támogatása és a Legfelsőbb Akarat, ha nincsen már ott senki, aki képes lenne arra, hogy átlássa a teljes hálózatot, a megfelelő embereket a megfelelő helyekre állítva pedig létre hozzon egy működőképes szervezetet. Ebből meg látható, hogy soha nem Don Vittorio volt itt az “ész”, hanem Don Luigi, s mivel az utóbbi “távozott”, hát mostanra szét is esett az egész Bűnszövetkezet, amit meg most tapasztalunk az nem más, mint az Agónia.
Hát eddig a 444.hu cikke, no meg az abból direkte leszűrhető tanulság. Ámde az írás ennél jóval tovább mutat! Ha ugyanis valaki úgy olvassa végig, hogy közben nem csak a fő témát, hanem a mögötte megbúvó tartalmat/tényeket is figyelembe veszi, akkor nincs más választása, mint megállapítani a Legfontosabbat. Azt nevezetesen, hogy ez az ország már odáig jutott, hogy minden és mindenki sorsa egyetlen “ember”, a Felkapaszkodott Alcsúti, rajta keresztül pedig gonosz és elmebeteg emberek kezében van! Továbbá: legyen egy “közeli” cégnek bárki is a “tulajdonosa”, minden és mindenki mögött valójában a “miniszterelnök” áll!
“Igen, ez így van!” – vonja meg talán éppen most a vállát a Tisztelt Olvasó. Ámde én ezt a vállat nem a vonogatásra használnám inkább, hanem az Elvetemült Hatalom szorosra zárt ajtajainak betörésére. Legfőbb ideje lenne, sőt, már el is késtünk!
… és ezt …
… szendamondja!
Keserű humor
Feladta: 2015, május, 8 Kategória: Uncategorized | Tags: Habony, halálbüntetés, konzultáció, Kubatov, lista, menekültek 2 hozzászólásNéha még a legelkeserítőbb dolgokról is lehet végtelenül ötletes, bár nagyon karcos humorral írni. Egy ilyenre bukkantam rá ma a 168ora.hu oldalán.
Ceglédi Zoltán:
Ölni kell, Viktor
Habony még egyszer átpergeti ujjai közt az ábécét. A Gucci táskából utoljára előkerülő attitűdvizsgálatok táblázatain egyre lejjebb halad, és nézi az elmúlt kampányok töltőtollvérfoltjait. A korábbiak még dicső ütközetek fakuló nyomai, az alsók viszont meg sem alvadtak, olyan gyorsan jött a vereség és az újabb összecsapás.
Pedig úgy volt, hogy csak ez a táblázat kell, meg a másik, a Kubatové, és összeolvasva őket megfejthető tízmillió magyar lelke. Határon túli kettősökkel még több is. Aztán elesett a kétharmad, Veszprém és Tapolca, és Kubatovtól már azt kérdezgették, vajon a listája puha papírra van-e nyomtatva, perforált-e – hogy valamire használni tudják. Most meg gond gyűri a homlokbőrt a foltos dizájnfrizura alatt is. Korábban hű udvaroncok-nyaloncok pusmognak, hogy a lila kockás zakó talán mégsem az aranycsináló alkimista palástja, hanem… bohóckabát. Szűk ficsúrnadrággal.
A régi szép idők! Azt mondta a táblázat, hogy az emberek alacsonyabb villanyszámlát akarnak, megkapták a rezsicsökkentést, és örültek. Azt mondta a táblázat, hogy a magyarok jó része irigy és szűkkeblű a szegényekkel, pláne a cigányokkal, hát jött a segély helyett kuncsorgás a közmunkáért, és az emberek örültek. Mármint akinek volt munkája. Pálinkafőzést mondott a táblázat, és az emberek már nem a hátsó udvarban, titkon keverték a hullott szilva bugyogó levét, hanem büszkén, a tornác előtt.
Csakhogy a táblázatból kormányozni nem lehet. Hiába mondja az egyik rubrika, hogy csökkentsük a szemétdíjat is, ha nincs egy szakember, aki szólna, hogy bedőlnek a cégek, csökken az iparűzési bevétel, a katasztrófavédelem meg nem tud hetente beugrani Mari nénihez a kiürült tejfölösdobozért. Kéménysepréstől a keleti nyitásig dettó. Csak Bólogató Jánosok (dekázgató protokollosok) maradtak, és pusztul a rendszer – amin csak gyorsít a táblázat.
Habony ujja ugyanis haladt lejjebb, és megállt ott, hogy „az emberek szerint a drogok rosszak”. A miniszterelnök erre bejelentette, hogy a „drogmaffia” miatt gyerekeket, újságírókat és politikusokat kellene drogtesztelni – az emberek meg arra jutottak, hogy az ilyen szövegek miatt érdemes lenne Orbán Viktoron kezdeni. De amíg ezt hajtotta, egy kicsit még rosszabb, gonoszabb házmesterország lettünk.
Aztán Habony azt olvasta ki a táblázatból, hogy „az emberek többsége nem szereti az idegeneket”, és kicserélte a chipkártyát a miniszterelnökben: munkatáborba az idegenekkel, jelszavunk a „rögtön börtön” meg a „visszakézből”.
Egymilliárd van a kampányra, aminek célja egy még rosszabb, gonoszabb házmesterország. De már látni, hogy hiába, ettől még hosszú, tömött sorok vándorolnak a Fidesztől a Jobbikhoz. A kormányzás meg katasztrófa. Ég a pajta, ég a ház is, fényessége megvilágítja a kormányfő vejét, kezében a százmilliós takarékos izzóval, Lázár árnyéka reszket a trafik oldalán, Rogán küzd, hogy bele ne nőjön a háza a tűzvészbe. Semjén meg csak áll a vizesvödör mellett, nem olt, hiszen vasárnap van, ilyenkor sétálni kell a családdal.
Szinte látni véljük, amint Habony utoljára még megpörgeti a táblázatát, egészen le, az utolsó sorig, majd a legünnepibb, vitrinméltató hangján annyit mond: Ölni kell, Viktor. Halállal büntetni. Nem akasztatni kell, napirenden tartani. Azt szeretni fogják.
És a valóságtól elszakadt, már csak a táblázatból kormányzó miniszterelnök elindul az országban „uralni a pillanatot”. Leszúrja az első akasztófajelzőt Pécsett, majd a másodikat, a harmadikat, telik a térkép, megszámolni is nehéz. De a végén csak kijön: 2018. Vona Gábor csendesen mosolyog.
*
Mivel a fenti írásban minden benne van, mi csak köll, hogy legyen: részemről no comment.
… és ezt …
… szendamondja!
A végső megoldás: Halál
Feladta: 2015, április, 29 Kategória: Uncategorized | Tags: gyilkosság, Habony, halálbüntetés, Kaposvár, mutyi, nemzeti konzultáció, nyilatkozat, Orbán, Pécs, Rogán, trafik 9 hozzászólásNapok óta “ródsózik” Őtökéletessége körbe-körbe az ő 93 ezer négyzetkilométeres Birtokán. Emitt autópályát, amott aquaparkot ígérget Jobbágyainak. Pécsett pedig már magát a Halált is, csak hogy “visszaszeressék” őt és a Maffiapártot. … Nincs megállás az erkölcsi lejtőn se neki(k), se nekünk!
Néhány nappal ezelőtt Kaposvárott egy elvetemült alak mindössze 22 ezer forintnyi “zsákmány” megszerzése érdekében több késszúrással meggyilkolt egy fiatal nőt. Az áldozat egy ottani mutyitrafik alkalmazottja volt, sorsát pedig annak köszönhette, hogy néhány elvetemült gazember egy Elvetemült Gazember javaslatára újraosztotta (hatalmi szóval) a dohánykiskereskedelmi piacot. Mindezt a “nemdohányzók és a kiskorúak védelme” gúnyájába bújtatták, amit többek között azzal óhajtottak igazolni, hogy kívülről “beláthatatlanná” kötelezték tenni a “nemzeti dohányboltok” helységeit.
Hiába mondták anno a Szakemberek, hogy ezzel a rendelkezéssel bűnözők csábító célpontjaivá teszik pont azokat az üzleteket, melyeket a Helyi Potentátok osztogattak ki Központi Utasítás alapján a Helyi Csókosoknak. Hiába mondták, hogy ennek elébb-utóbb beláthatatlan következményei lesznek. Elvetemültéket ez nem zavarta. Hiszen a Legfőbb Szempont nem a Józan Ész, hanem Az Elvetemült akaratának bármi áron való érvényesítése volt (s az ma is!). Felragasztatták hát a mutyitrafikok ablakaira az opálfóliákat, osztán el is indult a bűnözési hullám. Ez vezetett a minapi, kaposvári emberhalálhoz, ami ösmét ráégett a Maffiapártra további, beláthatatlan népszerűségvesztést eredményezve … belátható módon.
Ezt bármi áron meg kell akadályozni! Természetesen nem a Bűnözést (hiszen ennek “fehérgalléros” részéből élnek ők maguk is!), vagy az Idiotizmus további érvényesülését (hiszen ez uralmi rendszerük egyik Sarokpontja!). Hanem a Népszerűség zuhanását. Hiszen abból igyenöst következik a Hatalom elvesztése. Abból meg a további Lopás ellehetetlenülése, a már egyébként is krőzusi Vagyonok továbbpuffasztása.
Márpedig ez fenyeget! Ha tetszik nekik, ha nem, s ezzel biza’ tisztában is vannak a Maffia Legfelsőbb Köreiben is. Egyre-másra derülnek ki a Disznóságaik. Emiatt fogyatkozik a Nyáj, már csak a Legbirkábbak Másfélmilliója tart ki Mellettük, a Tolvaj Milliárdosok Támogatóinak Táborában. Az elmúlt bő fél esztendőben egyetlen időközi választást sem tudtak megnyerni (csak Stróman Lőrike Cége, azt is úgy, hogy a Közbe’ Szerzésen nem volt versenytárs!). Elkopott a Kétharmad, megelevenedett az összebuherált Frankenstein (Jobbik), a Politikai Termék, a Náci Jupiter (Vona Gábor) immáron Előállítójának, Orbán-Saturnusnak trónusát követeli.
“Cselekedni köll! Ráadásul azonnal!“ – kiáltott fel végső kétségbeesésében Saturnus, majd rögvest előszólította az “Ilyennevűembernemszerepelakifizetésilistán” névre hallgató Nemtanácsadóját, hogy az találjon már ki valamit annak érdekében, hogy neki ne kölljön néhány esztendő múlva átadni Hatalmát, vagy legalább is megosztania azt a törtető Jupiterrel. “Hát élhetek én, Saturnus, Jupiter kegyelemkenyerén? Pont én, aki nem csak őt nemzettem, de ezt az egész Mutyivilágot? … Veled együtt, te kedves Ismeretlen Nemtanácsadóm!“.
Az Ismeretlen Ember nem is késlekedett az Ingyenes Tanáccsal:
*
Néhány esztendővel ezelőtt egyik ismerősöm feltette nekem A Kérdést: akkor is ellenzője lennék-e a halálbüntetésnek, ha lemészárolnák a Családomat. Ez természetesen nem volt más, mint egy, a Demagógok közismert érzelmi csapdája. Hiszen ki ne lihegne első fájdalmában azonnal Bosszúért? Ki ne akarná hasonló helyzetben azonnal vérét venni a Bűnösnek, aki őt megfosztotta a Legdrágábbtól? Kiből ne bújna ki ilyenkor rövidebb-hosszabb időre az Állat, azaz a Gondolkodást, a Mérlegelést messzire elkerülő, a Bűnt Jognak (és Lehetőségnek) tekintő Szubhumán Ösztönlény?
Ámde a helyzet az, hogy mivel Isten (néhányunknak) Értelmet és (mégkevesebbünknek) Erkölcsöt is a nyakába lőcsölt, eme “Terhes Szerencse” bizonyos Kötelezettségekkel, ha tetszik, hát “Nemkívánt Mellékhatásokkal” is járt. Ezeket összefoglaló néven akár úgy is aposztrofálhatjuk, hogy “Humanizmus“!
Ezért nem volt más választásom, mint ezen Ismerősnek a következőket válaszolni:
“Civilizált Ember nem nem lesz gyilkos még akkor sem, ha egy Gyilkossal áll szemben. Ha ugyanis embert ölni Bűn, akkor az is az, ha ezt vele tesszük meg … akár A Jog szerint is. Civilizált Állam legfeljebb csatatereken gyilkoltat embereket, azt is csak végszükség esetén. Civilizált Törvények nem Bosszút állnak, hanem Igazságot szolgáltatnak. Ebben pedig nem foglaltatik benne az Ölés, mert lehetetlenné teszi az időnként óhatatlanul bekövetkező Hiba, a “Justismord” helyrehozatalának lehetőségét (Mit ér a Kivégzett azzal, ha évek múlva netalán kiderül: Ártatlan volt? Hogyan lehet majd őt Elégtételben részesíteni?!). Civilizált Politikus nem követelheti a Halálbüntetés bevezetését, avagy visszaállítását egyrészt azért, amit az elébb soroltam, másrészt azért, mert az ő feladata elvileg egy Civilizált Ország és Társadalom szolgálata lenne, nem pedig Atavisztikus Indulatok gerjesztése, Szubhumán Idióták kiszolgálása, mindössze az Újraválasztása érdekében. Ennek következtében tehát, ha ilyen helyzetbe kerülnék, igyekeznék minél hamarabb visszanyerni emberi mivoltomat, majd bosszú helyett Büntetést kérni!“
Amikor Orbán, kizárólag önérdekből elővette a Halálbüntetés “napirenden tartását”, Rácsmögé Tóni pedig szekundált ehhöz, igazából nem csak önmagát járatta le … már megint. Hanem Minket is, akik még mindig tűrjük ezt a Velejéig Rohadt bandát a hátunkon!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Ilyen nincs és mégis van!
Feladta: 2015, április, 22 Kategória: Uncategorized | Tags: Habony, hivatalos, index.hu, Miskolc, Orbán, sajtótájékoztató, státusz 5 hozzászólásViktor bán szerint Habony Árpád nevű tanácsadó egyszerűen nem létezik, aki tudni akar róla valamit, az ne csinálja a “feszkót”, hanem forduljon a népesség-nyilvántartóhoz. … Szerintem meg inkább Pataky (“Zaci”) Attilához.
“Ilyen nincs és mégis van!“ – kiabálta a kedves emlékű Knézy Jenő, amikor Egerszegi Krisztina, egyszerűen leúszva a teljes mezőnyt, hatalmas diadalt aratott. Valami ehhöz hasonlóval próbálkozott meg a Szeretett Vezető tegnap Miskolcon, amikor az index.hu újságírója (impertinens módon!) a mindenki által miniszterelnöki főtanácsadónak tudott H. Árpád hivatalos, kormányzati titulusa, pontosabban jogállása iránt érdeklődött. Ám míg Knézy arcán akkor (valószínűleg) az elismerés meghatott örömkönnyei csillogtak, Alfélcsútién most csak a cinikus vigyor.
Ki is ez a H. Árpád? Ezt a kérdést teszi fel már sok-sok esztendeje a honi sajtó nem kormánypárti része. A pasival először 2000-ben, az első Orbán-kormány által megrendezett Millenniumi Ünnepségen találkozhattunk. Akkor, mint “koronagondnok”, személyesen helyezte el a parlament Kupol(d)a termében felállított vitrinben Szent István uralkodói fejékjét. Néhány esztendővel később, azaz 2003-ban már a Népszava cikkezett róla, mint olyan személyiségről, aki a börtöntöltelék Várhegyi Attila (a Szolnokot egykor alaposan megkárosító fideszes polgármester) mellett, a Maffiapárt legfőbb kommunikációs stratégája és elnöki tanácsadója. Hasonlóról számolt be a Magyar Narancs is ugyanazon esztendő elején, de akkor még csupán a Maffiapárt Orbánilag választott “PR-felelőseként” jelölték meg.
Nem túl bőbeszédű róla a Wikipédia sem. Szülei állítólag autószerelőnek szánták (már megint egy “szerelő”!), de végül a képző- és iparművészeti szakközépben kötött ki, ahol díszítőszobrász-szakot végzett – tanköteles kora ellenére estin! – , állítólag le is érettségizett. Ezt követően próbálkozott a felsőoktatással is, de nem jött be neki, meg tanult egy olyan ausztriai intézményben, ahol azonban csakis kutatással foglalkoznak. Ami azonban tuti, hogy muzeológusként(!) a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöki tanácsadója volt (az első szárnypróbálgatások?), részt vett (ugyancsak tanácsadóként) a Sándor-palota felújítási munkálataiban (2001), ő vezényelte le a 2006-ban befuccsolt “Rosszabbul élünk …“-kampányt. A “Wiki” szerint ugyanezen esztendőtől mégis ő lett Orbán személyes stratégiai főtanácsadója, s a ranglista alapján ő Magyarország negyedik legbefolyásosabb személyisége (2014).
De nem csak a netes Enciklopédia vélekedik így H. Árpádról, hanem néhány, ugyancsak befolyásos maffiapárti is. Tavaly decemberben, a Retektévé “Házon kívül” című műsorának nyilatkozva Dzsentri Dzsoni bevallotta, hogy “Rendszeresen találkozunk, kikérem a véleményét bizonyos kérdésekben, de nekem nincs tanácsadói vagy hivatalos viszonyom vele. Ismeretségi alapon szoktam vele konzultálni“. Ugyanitt és ugyanekkor Rácsmögé Tóni, az “Ötker” ingatlanszakértője meg azt, hogy “Minden politikus számára vannak olyan emberek, akik segítik tanácsokkal. Nem titok, hogy Habony Árpád így van nemcsak a miniszterelnök úrral, hanem többünk esetében is, de formális pozíciót nem hajlandó vállalni“. Ennek ellenére a manusnak “szakértőként” állandó belépési engedélye van a parlamentbe, melyet az Országgyűlés Hivatala a Miniszterelnökség kérésére állított ki. Hogy miért? Mert a Miniszterelnökség szerint “több politikus is gyakran a Parlamentben hallgatja meg” H. Árpád tanácsait.
No ehhöz képest Viktor tegnap Miskolcon aszondta, hogy semmilyen hivatalos természetű kapcsolatban nem áll Habony Árpáddal, és nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki a tanácsadójának képzeli magát, vagy annak nevezik az újságok. Közölte továbbá, hogy a magyar államnak megvannak a maga szabályai, kapcsolatokat szerződés alapján lehet létrehozni, de Habony Árpáddal kapcsolatos szerződés nincs és nem is lesz. További akadékoskodásokra reagálva kijelentette: “Ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozunk, mert ezek csak feszkókat okoznak. Ezek a kérdések a kormánynál a lerázandó kategóriába tartoznak“, ő mint miniszterelnök pedig egyáltalán nem akar foglalkozni “budapesti kávéházi pletykákkal“, majd azzal zárta le az egészet, hogy “Ilyen nevű embert a kormány nem foglalkoztat, nincs rajta a kifizetési listán, minden egyébbel forduljon a népesség-nyilvántartóhoz!“.
Ebből egyenesen következik tehát, hogy H. Árpád tulajdonképpen nem is létezik. Mindössze egy hologram csupán, egy virtuális lény, aki emígyen osztogatja nemlétező tanácsait képviselőknek, frakcióvezetőnek, miniszterelnökségi miniszternek, sőt, magának a kormányfőnek is. Nem ő vezette azt a fekete VW mikrobuszt sem, melynek anyósülésén személyesen A. Vajna terpeszkedett. Mint “tudjuk”, maga az autó sem létezik (ezek szerint Vajna Bandi sem?!). Mint egyszerű fényjáték, fata morgana, kizárólag “fényevésből” él (fizetése sehonnan nincs!). Ebből azonban képes volt annyit “megtakarítani”, hogy Győri Tiborral közösen megalapítsák a “Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.“-t, mely a Napi Gazdaságra és néhány később létrehozandó orgánumra támaszkodva megteremti a simicskátlanított új, kormánypárti médiát (lásd itt!). Ő az a virtualitás, “akit” a kormánnyal ellenséges sajtó egyik elvetemült ágense egyáltalán nem fényképezett le a Kossuth téren, amint éppen női kabátban és “Gicci-táskával” a kézben átüget a tüntetők között, hanem csupán egy fotomontázst készített “róla”.
Mert H. Árpád nincs, nem is volt, nem is lesz! Aki a szemének hisz és nem az Örökös MiniElnöknek, pedig egy galád senkiházi gazember. Olyan, aki a Sötétben és Brüsszelben bujkáló Ellenséget segíti! Tessenek ezt tudomásul venni, osztán tovább haladni, hiszen nincsen itt kérem semmi látnivaló!
A Népszava megfogadta Orbán ötletét és a Tanácsadó ügyében a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalához folyamodott felvilágosításért. Szerintem rosszul tette. A Szerkesztőség ugyanis H. Árpádot illetően kizárólag Pataky (“Zaci”) Attilától kaphatna minden kétséget kizáró információkat. Ő ugyanis a maffiapárti holdudvar avatott chemtrail- és ufo-szakértője!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
“Odaát” sem mindenki hülye!
Feladta: 2015, január, 31 Kategória: Uncategorized | Tags: 168 Óra, értelmiség, írás, Habony, jobboldal, konzervativizmus, Solymosi Frigyes 1 hozzászólásNem csak “Ideát“, a republikánus ballib oldalon látják azt pontosan, amit Vityu kán művel az országgal, tehát velünk, mindnyájunkkal. “Odaát” is vannak valódi “jobboldaliak”, igazi “konzervatívok”, csak őket azért nem “látjuk”, mert a Bábmester kitiltotta őket a bábszínházból. Ezek egyike az az alábbi cikk szerzője. (Az eredeti linkje a közölt cikk címe alatt vagyon!)
Solymosi Frigyes:
A konzervatív értelmiség felelősségéről
Az elmúlt hónapokban drámai eseményeknek lehettünk tanúi. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kétharmados többség megszerzésének veszélyei is vannak. A hatalomban lévő politikusok hajlamosak arra, hogy az intézkedések garmadát hozzák létre, anélkül hogy azokat előtte megtárgyalnák az érintett társadalmi rétegekkel. Úgy tűnik, hogy Habony Árpád, aki állítólag társadalmi munkában végzi tanácsadói feladatát – aki szinte egy személyben átvette a korábbi „Vének Tanácsának”, a Szövetség a Nemzetért és a Nemzeti Kör szerepét –, nem tud megbirkózni feladatával.
1. A kormány közelmúltban hozott sajátságos, át nem gondolt intézkedései hatalmas társadalmi felzúdulást váltottak ki. Mindezt „színesítették” az adóhivatallal és vezetőjével kapcsolatos jelenségek és néhány kormánypolitikus szemet szúró költekezése. Örülhetünk annak, ha kivételes helyzetben lévő politikusaink és tehetséges vállalkozó barátaik gyarapodnak. Alapvető és megbocsáthatatlan hiba viszont, ha képtelenek számot adni hirtelen gazdagodásuk rejtelmeiről, ha teljesen hülyének tekintik a társadalmat. A hatalomban lévőknek még a látszatát is el kell kerülniük, hogy visszaélnének lehetőségeikkel. Nálunk összehasonlíthatatlanul fejlettebb országok társadalma sem tolerálja a politikusok túlzó, fényűző életvitelét.
2. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az események egyelőre nem igazolják a kormányfő tusnádfürdői beszédének elemeit a hanyatló Nyugatról és a gazdasági fejlődést mutató keleti példaképeinkről. Néhány új történés: Törökországban a különleges demokrácia keretében harminc újságírót tartóztattak le és elfogatási parancsot adtak ki az államfő riválisa ellen; drámai gazdasági visszaesést vizionálnak Kínában; régi-új barátunk, Oroszország, a paksi erőmű fejlesztője pedig a gazdasági összeomlás szélén áll. Szakmájából kifolyólag a „hanyatló” nyugati és az „erőtől duzzadó” keleti országokban sokat járt kutatóként egyelőre nem ajánlom a fiataloknak, hogy ezekben az országokban keressék boldogulásukat.
Tagadhatatlan, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz a hazai pártcsatározásokban kiemelkedő sikereket ért el. Az „egy a zászló, egy a tábor” program keretében beolvasztotta vagy eltüntette a rendszerváltozás után alakult és a politikában jelentős szerepet játszó jobboldali pártokat, és – különböző tényezőknek köszönhetően – már másodízben kétharmados többséggel alakított kormányt. A sikeres politizálás azonban nem csak a belső ellenfelek legyőzéséből, a kormányrúd megszerzéséből, megtartásából áll. Ami számomra rendkívül aggasztó, az a külpolitika, pontosabban a demokratikus országok véleménye hazánk kormányzásáról. Kevés ország dicsekedhet azzal, hogy az Egyesült Államok régi és új elnöke, a Republikánus Párt vezető szenátora, korábban pedig az EU-bizottság számos vezető politikusa kemény bírálatot fogalmazott meg a kormány politikájával kapcsolatban, nem beszélve az amerikai és európai sajtónak politikánkat elmarasztaló töméntelen írásáról. Be kell vallanunk, hogy hazánk, pontosabban a kormányunk nemzetközi reputációja olyan szintre süllyedt, amivel a kelet-európai országok egyike sem büszkélkedhet. Nyugaton már alig állnak velünk szóba, kénytelenek vagyunk Kelet felé kapcsolatot keresni. Az ember csak abban bízik, hogy ennek a programnak a keretében nem vonulunk vissza az őshazába.
Sajnos egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány meg kívánná vagy meg tudná állítani ezt a trendet, nem beszélve a megfordításáról. Azt aligha tekintjük elégségesnek, hogy a kormányfő megbízta a külügyek kezelésével a labdarúgójátékokat szintén kedvelő, de külügyekben tapasztalatlan fiatal párttársát, aki első lépésként drámai személyi változásokat hajtott végre minisztériumában, és menesztette csaknem hetven százalékát a külképviseletek vezetőinek. Mintha ők lennének a felelősök a jelenlegi helyzetért. Annak sincs és nem lesz pozitív hozadéka, ha maradék erőnket és a kormányközeli médiát bevetve próbáljuk a hazai közvéleményt meggyőzni, milyen borzasztó ország is az Egyesült Államok, élén a mindenkori elnökkel. McCain szenátorról, a miniszterelnökről tagadhatatlanul szörnyű kijelentést tevő republikánus politikusról pedig – többek között –„kiderítjük”, hogy ’45-ben „ott somolygott az Enola Gray fedélzetén Hirosima felett, amikor kioltották az atombombát”. Az teljesen lényegtelen momentum, hogy McCain 1936-ban született.
3. A jelenlegi elszomorító helyzet létrejöttében azonban nemcsak a kormánypártoknak, hanem a konzervatív értelmiségnek is felelőssége van. A pártok holdvarától ugyanis joggal elvárható, hogy ne csak tapsoljon, dicsérje támogatott politikai mozgalmát, hanem amikor észleli a rendellenességeket, adjon hangot véleményének. Ehelyett az elmúlt öt évben a kényelmesebb és számára biztonságosabb utat, a hallgatást választotta.
(…)
*
A teljes írás ugyan a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható, de szerintem már ennyi is bőven elég!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Kínos!
Feladta: 2015, január, 22 Kategória: Uncategorized | Tags: átvilágítás, fluxuskondenzátor, Habony, Horváth István, időutazás, miniszteri biztos, nemzetbiztonság, sertésprogram, Szekszárd HozzászólásTöbb, mint egy esztendeig járta a vidéket, tárgyalt gazdákkal, minisztériummal, nyilatkozott a sajtónak, osztott észt és pénzt Horváth István, Szekszárd volt, fideszes (trafikmutyista) polgármestere úgy, hogy nem is volt a kormány sertésprogramját felügyelő miniszteri biztosa. … Egyszerűen elfelejtették kinevezni! … Hát ez roppant kínos!
Horváth István nevével a közvélemény először 2013 késő tavaszán ismerkedhetett meg. Ekkor került nyilvánosságra az a hangfelvétel, melynek tanúbizonysága szerint a szekszárdi polgármester és a helyi közgyűlés fideszes tagjai egyenként vették sorra a város trafikjaira pályázókat, s értékelték azok politikai hovatartozását. Céljuk ezzel az volt, hogy kizárólag “elkötelezett jobboldali” kaphasson engedélyt, azaz, hogy “ne a szocik győzzenek“.
A volt polgármester (az összeférhetetlenségi szabály miatt ma már “csak” országgyűlési képviselő) ekkor már a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik miniszteri biztosa volt. A “szakminiszter”, Fazekas Sándor ugyanis 2013 februárjában, a VI. Mangalicafesztiválon jelentette be, hogy Horváthot, mint a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnökét kérte fel arra, hogy miniszteri biztosként felügyelje a kormány sertésprogramját.
Horváth nem is tétlenkedett. Több mint egy esztendőn át (2013 február – 2014 augusztus) szorgalmasan járta a vidéket. Tárgyalt gazdákkal, ígért pénzt érdekképviseleteknek, civileknek, s ő volt az, aki az FVM nevében egyeztetett a nemzetgazdasági tárcával a feldolgozatlan sertéshús áfájának 5 százalékra csökkentéséről. Eközben serényen nyilatkozgatott is. A hírarchívumok tanúbizonysága szerint legalább tucatnyi alkalommal állt a kamerák és a mikrofonok elé, s vázolta a kormány sertésprogramját, mint “miniszteri biztos”. Ugyanez a titulus szerepelt úgy Horvát saját, mint parlamenti, elektronikus életrajzában, s a kormány hivatalos honlapján is ekként volt feltüntetve.
Osztán beütött a ménkő. Tavaly decemberben ugyanis az egyik szoci képviselő, nevezetesen Harangozó Tamás arra kérte Fazekast, hogy légyen már oly’ kedves elárulni, hogy miniszterként 2012 óta hány biztost kegyeskedett kinevezni. A nagy nehezen, de azért tegnap előttre megszületett válasz szerint 2014. augusztus 14.-ig mindössze kettőt, de egyikük sem a volt szekszárdi polgármester. Utóbbit ugyanis hivatalosan csak a fenti dátum után való napon nevezték ki.
No de ha ez így van, akkor milyen minőségben serénykedett Horváth több, mint egy esztendőn át és használta hivatalosan, a nyilvánosság előtt is a “miniszteri biztos” titulusát? Ráadásul mindezt úgy, hogy ilyesmire legfeljebb hat hónapra nevezhető ki bárki, azaz Fazekasnak legalább két alkalommal (2013 augusztus és 2014 február) ezt meg köllött (volna) hosszabbítania.
A miniszter ezt a dilemmát azzal oldotta fel, hogy szerinte a Biztos Úr, csak amolyan “Majdnem Biztos Úr“, pontosabban “miniszteri megbízott” volt. Aha! Csakhogy ezt a funkciót a hatályos törvény nem ismeri, sőt, előírja, hogy a jogszabályban “nem szereplő megbízatás kormányzati feladatok ellátására nem adható“!
No, akkor most mi legyen? Az, hogy a törvényeket maga a kormányzat sem tartja be, hétköznapi esetnek számít itt, Abszurdisztánban. Az, hogy a kabineten belül akkora a káosz, a kupleráj, a trehányság, mint az a bizonyos “ólajtó” (már ha egyébként is a sertéstenyésztésnél járunk), szintén megszokott, köztudott dolog. Következik ebből, hogy már csak nagyon kevesen csodálkozhatnak azon, hogy Fazekas (vagy valamelyik famulusa) két lopás és három mutyi között, egyszerűen elfelejtette hivatalosan is kinevezni Horváthot, pedig neki állítólag “írásos papírja” vagyon erről.
Így nem volt más hátra, mint bekapcsolni a “fluxuskondenzátort“. Ez a sci-fi filmekből ismert masina ugyanis elengedhetetlen feltétele az Időutazásnak, az meg ugyi nélkülözhetetlen a múlt átírásához. Rögvest azután, hogy Horváthnak utólagosan kreáltak egy nemlétező funkciót (“miniszteri megbízott”), nekiálltak megváltoztatni eme neves politikus életrajzát. Kedden ugyan még a saját lapján az szerepelt, hogy “2013 február 9.-től miniszteri biztos, a kormány sertésprogramjának felügyelője” (lásd itt!), a parlamenti nacionáléjába azonban már belejavítottak (lásd itt!). Igaz, a szokásos trehánysággal (eltérő betűtípus, és főleg szín!), de legalább megtették. Horváth pedig már azt mondja, hogy (tavaly augusztus 14.-ig!) valószínűleg “félreérthették” azt a funkcióját, amit ő “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, tisztán csak a “segítő szándéktól” hajtva látott el, s ezzel egyébként sem köllene foglalkozni, hiszen az csak “bulvárkérdés”.
Közbevetőleg:
Aki most azon kezd csodálkozni, hogy honnan az ördögből lehet Fazekas miniszternek fluxuskondenzátora, az megfeledkezik egy tényről. Arról, hogy a “politikus” ezt a masinát legalább egyszer már sikeresen alkalmazta. Akkor, amikor az egyik, Ángyán József által is aposztrofált, botrányosra sikeredett földbérleti pályázatot a hivatalos elbírálása után, pontosabban előtte, vont vissza két teljes nappal! Aki meg azon akar mosolyogni, hogy ez a masina egyáltalán létezik és pont a Fazekasnak van ilyenje, az emlékezzen csak vissza a Maffiakormányt híven támogató milliárdos
elmebetegreüzletemberre! Széles Gábornak ugyanis nem csak “Tesla-generátora” vagyon, de már sikerült “kikapcsolnia” is a gravitációt. Igaz, csak “rövid időre”!
Gondolom, most az következik, hogy utólagosan átírják a vonatkozó törvényt. Ha azt esetleg még sem, akkor meg a minisztérium szervezeti és működési szabályzatát. Kizárólag azért, hogy 2013 februárjában is már létezzen az, ami most még nem. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, sőt, azon sem csodálkoznék, ha Horváth visszamenőlegesen is megkapná az elmaradt javadalmazását.
Miközben reggel a HVG Fazekas-Horváth-cikkén szórakoztam, szemem elé pottyant a legújabb Habonyárpi-ügyi értesülés a nepszava.hu oldaláról (lásd itt!). Ez a derék nertárs minimum akkora, de inkább sokkal nagyobb “csoda”, mint Horváth majdnembiztos úr. Utóbbi csak 18 hónapig és hat napig látta el nemlétező funkcióját “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, azaz “puszira”. Előbbi azonban már a második Orbán-kormány megalakulásától teszi ugyanezt a mai napig is. Hivatalosan ő nem is létezik, nem esett át azon a bizonyos “C-típusú” nemzetbiztonsági átvilágításon, mégis van állandó belépője a parlamentbe és rendszeres résztvevője a szűkebb és tágabb körű kormányüléseknek. Hivatalosan ő egyetlen fizetési listán nem szerepel, mégis félmilliós “giccsi”-táskát lóbálhat a kezében. Amikor meg valaki rákérdez a pasira, hát vagy általános vállvonogatás a következmény, vagy egy olyan hülye nyilatkozat, melyet csakis a pacsirtavadász miniszterelnök-helyettes képes kiszenvedni magából (lásd az utolsó linket!).
Amit én ebben nem értek, hogy miért volt erre szükség. Miért köllött pont a köznevetség és közundor tárgyát képező Tömjént megbízni azzal, hogy habonyilag kiböfögjön magából egy ekkorán ótvaros ostobaságot? (Árpi nertárs “átvilágítása” azért nem fog megtörténni saósahe, mert “Magyarországon – és az európai demokráciákban általában – a nemzetbiztonsági átvilágítás és vizsgálat alapját és apropóját nem ellenzéki támadások és sajtóvádak adják“) Miért nem kérték inkább kölcsön Fazekas fluxuskondenzátorát, osztán visszamenve az időben, legyártanak neki egy “státustörvényt”, no meg egy “megnyugtató tartalmú” átvilágítási dossziét? Igaz ugyan, hogy Sanyiminiszter a Simicska-Nyerges-féle cosanostra “embere”, tehát manapság már csak “megtűrt”, de megbízhatatlan. Ámde akkor is! Egy próbát talán megért volna.
Kínos, roppant kínos az a káosz, az a kupleráj, az a trehányság, ami 2010 óta ezt a qrmányzatot egyre inkább jellemzi. Már a látszatra sem adnak! Tenni kéne már valamit, hiszen “Idő van!“!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Hergelők
Feladta: 2014, december, 15 Kategória: Uncategorized | Tags: botrány, ellenzék, fidesz, Habony, kommunikáció, korrupció, tiltakozás 1 hozzászólásKicsorbult Gideon kardja, elszakadt Dávid parittyája, Botond buzogánya összetört egy kerti budi ócska ajtaján. Akela érces hangja egy pincsi nyüszítésére emlékeztet, a Nemeai Oroszlán elaggott, sörénye molyrágta, a Szfinxnek pedig már nem jut eszébe a saját találós kérdése sem. – Körülbelül ez a helyzet a korábban vérprofin működő, karaktergyilkos ellenbotrányokat sikerrel indító kormányzati propagandagépezeten belül. Bármihez nyúlnak, bármivel is próbálkoznak, csak tovább hergelik a haragot.
Az “entrópia“ az a fizikai fogalom, mely egy adott rendszer “rendezetlenségének” mértékét hivatott jellemezni. Ha az a bizonyos rendszer “zárt”, akkor elébb-utóbb eléri az entrópiamaximumot, azaz a teljes rendezetlenséget, tehát a Káoszt. Ez a folyamat ebben az esetben megfordíthatatlan. Ha azonban “nyílt”, akkor megtörténhet az is, hogy eme rendezetlenség az ellentétére fordul, s bekövetkezik az úgynevezett “negentrópia“, azaz a rendezettség fokozódása.
Minden Diktatúra alapvető jellemzője, hogy igyekszik egy minél zártabb rendszert létre hozni. Elszigetelni az országot a szomszédos államoktól (lásd még: “nemzeti függetlenség”, illetve “szabadságharc”!), hermetikusan elzárni a Társadalmat a Hatalom birtokosaitól (lásd még: “bürokrácia”, illetve jogfosztó jogszabályok!), a valós információktól (lásd még: államosított média és állami cenzúra!), az ellenzéket a kommunikációs csatornáktól (lásd még: Választási Törvény!), az egyes társadalmi csoportokat, illetve az azokhoz tartozó egyéneket is egymástól.
Ezen elmélet lényege ugyanis az az alapvető pszichológiai tény, hogy ha az egyén elhiszi, hogy egyedül van (hiszen elszigetelt más egyénektől, akikkel nincs információcseréje), véleményét a többség nem osztja, akkor hajlamos alkalmazkodni, s “kívülre” olyan magatartást tanúsítani, miszerint osztja az általánosnak hitt vélekedést annak ellenére, hogy annak hamisságával egyébként tisztában van. Így osztán kialakul az a helyzet, hogy a kizárólagosan birtokolt információs csatornákon keresztül a Diktatúra, tehát a Kisebbség ráerőlteti saját, éppen aktuális véleményét a Többségre, az egymás ellen kijátszott (“Divide et impera!“) és atomizált Közösséggel pedig “megvalósítja” a “Nemzeti/Társadalmi Összefogást”. Ez pedig ugye szerinte nem más, mint a “Negentrópia”, tehát a Rendezettség Fokozódása, azaz az Egységes és Hatékony (no meg “Versenyképes”), bár kissé “Illiberális” Állam megteremtődése.
Közbevetőleg:
Az egyének közötti, a “hagyományon” alapuló információáramlás lenullázására kitűnő példa saját, legkedvencebb Családom esete. Esztendőkön át minden egyes Karácsonykor elkészítettük a Szokásos (hagyományos!) Menüt: halászlé, töltött káposzta, beigli. A halászlé (csekélyke fogyás után) rendszeresen a lefolyóban, a beigli pedig (egy heti szikkadás után) a kutya gyomrában kötött ki. Osztán úgy öt esztendővel ezelőtt legidősebb fiam megkérdezte, nem lehetne-e idén valami más ünnepi étrendet összehozni. Kiderült, hogy javaslatát lényegében senki nem ellenzi (kivéve a töltött káposztát), lévén mindnyájunk nem csak marhára unta, de nem is szerette a Hagyományost. Azóta olyan jókat eszünk minden Szentestén, ami éppen az eszünkbe jut! … Na ja! Az információcsere! Mert volt a “csoportban” egyetlen bátor ember, aki kimondta azt, amire egyébként már esztendők óta mindenki gondolt. Ugyi?!
A Diktatúra “Sikeres Receptje“ azonban nem csak a Társadalmon, hanem az önkényuralmista rendszeren belül is “működik”. Itt is vannak “csoportok”, akik igyekeznek zárt (al)rendszereket létre hozni annak érdekében, hogy a nepotista “elvek” alapján “elnyert” stallumaikat megőrizhessék. Ez nem más, mint az a bizonyos “Felfelé nyal, lefelé rúg“-típusú paradigma, melynek lényege, hogy nem tűrök meg a környezetemben nálamnál tehetségesebb munkatársat (lévén ő az, aki veszélyezteti a pozíciómat), magam pedig igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy hülyébb vagyok a Feljebbvalómnál, hiszen így benne nem ébred fel a már előbbiekben említett “veszélyérzet”. Ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben elérni, hogy semmiféle olyan információt nem adok Felfelé, ami az ott ücsörgők által ideálisnak “kommunikált” Valóságképzetet (miszerint itten minden a legnagyobb rendben vagyon!) bármiféle módon megkérdőjelezné, megingatná (egyik eklatáns példát lásd itt!). Mert különben ki vagyok rúgva, ahogy az a beosztottam is, akit én magam távolítok el annak okán, hogy a nekem nem tetsző/engem veszélyeztető értesüléseket hoz a tudomásomra (lásd még: a felelősség áthárítása!).
Ámde mivel ez egy Zárt Rendszer, nem történhet más, mint az Entrópia fokozódása. A “Rend” igazából Rendezetlenség, az információáramlás tökéletes hiánya miatt a “Monarchia” valójában “Poligarchia”, tehát maga a tökéletes Káosz, melyből semmi más nem következhet, mint a teljes működésképtelenség! Ennek vagyunk mostanság tanúi, no meg szenvedő alanyai is.
Amikor az Önkényúr még 2012 nyarán úgy döntött, hogy a korábbi Pártelitet egy újra cseréli (ekkor nevezte ki Dzsentri Dzsonit a Miniszterelnökséget vezető államtitkárrá), elindította a mai Káoszhoz vezető folyamatot. Tette mindezt annak ellenére, hogy valójában a Totális Rend, azaz a Legteljesebb Központi Akarat megteremtését célozta meg azzal, hogy a hatalom gyakorlásából fokozatosan kiszorítsa a “Simicska & Co.“-t.
Ennek kicsúcsosodása volt az idei, “Április Hatodikai Sajnálatos Események” után bekövetkező (egyébként máig tartó) kormányzatnélküliség. Az például, hogy egészen június 5.-ig köllött “várnunk” a Harmadik Maffiakormány megalakításáig (közben pedig minden pártmameluk a segge védelmezésével, meg a székébe való kapaszkodásával töltötte az általunk drágán fizetett idejét!), melynek eredményeként a simicskás “Zsuzsika” szimpla államtitkár lett (Lázár alatt!), a Nyerges-féle Fazekas pedig bevarrt zsebű díszminiszter. Minden osztogatható pénz Dzsoni rolexes, fácánvadász kezébe, minden kommunikációs stratégia pedig az adófizetés/vállalkozás/munkahely szempontjából Magyarországon nem is létező Habony Árpádhoz került.
Ők pedig osztán alaposan hozták a “formájukat”. Legyilkolták a “norvégbűnöző” civileket, kérkedve nevezték természetesnek a jövedelmükkel semmiféle módon nem igazolható vagyonosodásukat, s amikor emiatt eszkalálódott a Civil (és nemzetközi) Harag, hát még több lapáttal tettek a tűzre: adóemelések, újabb sarcok kivetése, popfátlan magyarázatok és vállvonogatások. A Vezér pedig tolja a dumatalicskát ezerrel: nemzeti függetlenség, no meg támadás ez ellen (lásd pl.: McCain, avagy M. A. Goodfriend közellenségnek való kinevezése!), meg hogy “Megvéggyük”.
Ámde e “talicska” fülsértő nyikorgása sem tudja elfedni a mind hangosabb tiltakozások utcáról beszűrődő hangjait. Azt, hogy minden “fedőbotrány” indítása ellenére is, sőt, annál inkább harsog az “Orbán takarodj!“, meg a “Mocskos Fidesz!“. Azért nem, mert az immáron tisztán habonyista “kommunikáció” egyszerűen képtelen kezelni a Közfelháborodást, amit csakis fokoz az ilyen-olyan adóemelések teljesen hülye ötletei, no meg az orcátlan hazudozások kakofóniája. Az indulatokat pedig már nincs aki kezelje, “becsatornázza”, lévén ugyanezen Diktatúra zárt rendszerbe kényszerítette a többségében nem is tiltakozó Ellenzéket (amelyik ezt még is megtette, azt az Ellenzék és Kormánypárt közösen kiáltotta ki “Gyurcsányahibás“-nak! Ugyi?).
Most ott tartunk, hogy minden kormányzati és (hivatásos) ellenzéki erőfeszítés ellenére az Entrópia kezd Negentrópiába fordulni. Az úgynevezett “Civilek” ugyanis kezdik felfedezni a Nyílt Rendszer tagadhatatlan előnyeit. Pontosabban annak azon lehetőségét, hogy a Rendezetlenség, a Káosz helyett a Rendezettség is fokozódhat, feltéve ha a Káosz Robotosait és Haszonélvezőit minimum úgy rúgják “ürgyűrűn”, hogy legközelebb már csak a Holdon érjenek talajt!
Sok száz milliárd (meg ezernyi egzisztencia) fog addig még lefolyni az orbanista maffia közbeszerzési kanálisán. De nagyon bízom benne, hogy végül nem hiába!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
A Ceausescu-projekt
Feladta: 2014, november, 10 Kategória: Uncategorized | Tags: Ceausescu, ellenzék, Finkelstein, Gorbacsov, Habony, Keleti Nyitás, kitiltás, korrupció, Orbán, tüntetés, USA 3 hozzászólásOrbán és kormánya már megbukott, csak még nem tud róla. A Vezér azt hiszi, még mindig kizárólag ő irányítja a ravaszul felépítettnek hitt Gépezetet, holott a közelmúlt eseményei azt bizonyítják: ez már éppen fordítva van, Teremtményének és kreatúráinak foglyává vált. Utóbbiak közül azok, akik még képesek érzékelni a realitásokat (és a veszélyt) egy ideje talán már az utódláson tanakodnak. Beindult a “Ceausescu-projekt”?
Nicolae Ceasusecu, uralkodásának utolsó esztendejében egy, a “szocialista államok” vezetőinek részvételével megrendezett bukaresti konferencián az “aggasztó” magyar és lengyel helyzetről szónokolt. Ennek során kijelentette, hogy szerinte (az “Igaz Hit” védelme érdekében) “testvéri segítséget” köllene nyújtani eme két, renitenskedő alattvalóival nem boldoguló államnak. A fejét csóváló Mihail Gorbacsovban valószínűleg ekkor érlelődött meg a végső elhatározás: mihamarabb meg köll szabadulni a (kül)politikai realitásérzékét nyilvánvalóan teljesen elveszített román diktátortól.
*
Orbán Viktor magyar diktátor, második országlásának utolsó előtti esztendejében kapitális külpolitikai hibát követett el. Figyelmen kívül hagyva országának kapcsolati rendszereit, az azokban lévő alkupozícióját (zsarolási potenciál), s úgy döntött, hogy meghirdeti a “Keleti Nyitás” politikáját. Ez azon az alapvetően helyes felismerésből indult ki, hogy a gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott ország (és a rezsim) finanszíroztatása, illetve ezzel párhuzamosan a Diktatúra kialakítása az adott szövetségi rendszerben még rövid távon sem elképzelhető. Olyan támogatókat köll tehát találni, akik fantáziát látnak az Orbán által az Európai Unió “hátsó udvarába” nyíló, szélesre tárt “kiskapuban”, ezért hajlandóak jelentős összegeket áldozni a magyar állammaffia működtetésére, mindezt pedig anélkül, hogy bármiféle (belpolitikai) feltételeket szabnának.
Első próbálkozásai nem vezettek különösebb sikerre. Kína számára Orbán országa túlzottan szűk keresztmetszetnek bizonyult ahhoz, hogy kicselezve az EU feltételeit (Brüsszel akkor nyitja meg belső piacát az ázsiai állam előtt, ha a viszonosság alapján Peking is ugyanezt teszi) számára jelentősnek tetsző hasznot érjen el. A poszt-szovjet ázsiai, olaj- és földgázdiktatúrákat pedig csak addig érdekelte az orbáni ajánlat, amíg megkapták a maguk barter-részét (baltás gyilkos kiadatása, véreskezű, obskúrus diktátorok könyveinek magyarországi, ünnepélyes megjelentetése, síremlék-koszorúzás – szégyen szemre, nemzetközi botrányokat okozva!), ámde amikor fizetni köllött volna, hát jó, ha löktek pár fillért.
Ámde az aljas szándék kitartó szorgalommal párosult, ami végül meghozta (utóbb mérgezettnek bizonyult) gyümölcsét: Viktor Győzövics rátalált Örök és Megbonthatatlan Barátjára, Vlagyimír Vlagyimirovics személyében. Moszkvát nem érdekelte, mit is művel Orbán a “Legnyugatibb Orosz Tagköztársaságban”: “olcsó” gázzal támogatták a “Rezsicsökkentés” nevű, a rendszer fennmaradását szolgáló népbutítást – aminek az árát a nyugati tulajdonban lévő szolgáltatók fizették; “nagyvonalú” (tehát csimbókosan magas kamatozású), 3000 milliárd forintos államkölcsönnel (“Pakstum“) “segítették” az ebből 600 milliárdnyit ellopni akaró Állammaffiát. Cserébe pedig “szinte semmit” nem kértek: belső információk “kiszivárogtatása”, az Unió politikai egységének, illetve döntéshozói szerveinek Moszkva számára alkalmas mértékű megakadályozása, orosz cégek (és hírszerzők) uniós “várfalak” mögé való beszivárgása.
Az orbáni taktika néhány hónapig sikeresnek látszott. Az óvatoskodó Baroso-bizottság, az orbáninál jóval komolyabb problémákkal elfoglalt Németország lényegében eltűrte, hogy Orbán személyében “rés keletkezett a pajzson”, s bár tiltakozott ellene, de a diplomáciai ejnye-bejnyézéseken kívül komolyabb lépésre nem szánta el magát. Ámde Legújabb Régi Barátunk, Vlagyimír Vlagyimirovics hódító háborút indított Ukrajna ellen (amivel alaposan kihúzta a gyufát az Egyesült Államoknál), s mivel Viktorunknak azt kötelező volt támogatnia (ha félszívvel is), maga is felkerült a washingtoni Fekete Listára. Márpedig ha az ismét felhorgadó orosz, államokat destabilizálni igyekvő, birodalmi törekvésekről van szó, akkor az USA sem Brüsszel óvatoskodási szempontjaira nincs tekintettel, sem pedig egy káeurópai államocska diktátorocskájának személyes (hatalmi/meggazdagodási) érdekeire. “Orbán vagy beáll a sorba, vagy kitörjük a nyakát!” – határozták el valakik, valahol a White House tájékán.
*
Miután Gorbacsov tehát azt tapasztalta, hogy Ceausescu nem hajlandó “beállni a sorba”, úgy döntött, kitöri a nyakát. Szándékát elősegítette az, hogy a Conducator – hála az őt szorosan körülvevő, tehetségtelen, a személyi kultuszát agyonfényező, szájtáti “tanácsadóinak” – teljesen elveszítette kapcsolatát az alattvalóival, kiknek egzisztenciáját a sorozatban meghozott, teljesen idióta döntéseivel a nyomorba taszajtotta, mindennapi életét pedig az egyre primitívebb és agresszívebb elnyomással ellehetetlenítette. Az elégedetlenség tehát egyre fokozódott, a nyílt lázadáshoz pedig elegendő volt egyetlen szikra is. Ámde kik lennének alkalmasak felszítani a lángot? A mindenhová beférkőzött Párt (és annak elnyomó gépezete, a Securitate) okán Romániában nem létezett potens, a lázadás megszervezésére alkalmas, ráadásul Moszkva számára ideológiailag is támogatható Ellenzék.
*
Orbán négy esztendei kitartó munkával egy olyan, “Hivatásrendi Társadalmat” igyekezett kialakítani, melynek minden egyes szegmensét, annak mindennapjait és főleg egzisztenciáját (no meg a komplett életpályáját!) az általa irányított Gépezet, a Klerikálfasiszta, Totális Állam uralja. Ennek érdekében minden egyes posztra (Alkotmánybíróságtól kezdve a vidéki tanoda igazgatójáig) a saját, neki teljes mértékben kiszolgáltatott és kézileg irányított kádereit helyezte el. Engedelmességükért (és gerinctelenségükért) cserébe a környezetükhöz képest kimagasló jövedelmeket és kiváltságokat (funkciótól függő mértékű törvényfelettiséget) biztosított számukra – addig, míg a hűségükről minden egyes szükséges alkalommal tanúbizonyságot adnak. A “káderek” így megtanulták: nagyon megéri parírozni és nagyon nem éri meg önállóan gondolkodni!
Hasonló helyzetbe került a politikai Ellenzék is. Az évtizedekkel korábban “megalkotott” Finanszírozási Törvény miatt a pártok anyagi működtetése a gazdasági szféra “csúcsragadozói” kezeibe kerültek, akik az általuk juttatott pénzekért cserébe időnként “kértek valamit”. Általában egy-egy csimbókosan túlárazott állami megrendelést, néha-néha pedig a számukra megfelelő törvények “megalkotását”. Orbánnak így nem volt más dolga, mint zsarolással – tehát az állam törvényhozói (parlament) és jogkikényszerítői (pl.: ügyészség, NAV) eszközeivel visszaélve – rákényszeríteni akaratát az oligarchákra. Innentől kezdve pedig az Ellenzék épp úgy kiszolgáltatottja a hatalomnak, az Ellenzék vezetői pedig kliensei/(külső?)tagjai az Állammaffiának, mint bárki más. Legyen tehát bármiféle társadalmi elégedetlenség, akár százezres tüntetés is a Főváros utcáin, nem érdekes, hiszen nincs olyan mozgalom, mely azt képes lenne organizálni és a regnáló kormányra fókuszálni.
Amit azonban Orbán nem vett számításba, hogy egy zsarolásra és korrupcióra épített rendszer minden egyes kádere maga is zsarolható, korrumpálható. Ezeket nem a “képviselt” Ideológia fűzi a Párthoz és nem is a személyes kapcsolat a Vezérhez (az ilyen embereket Orbán már régen száműzte – az Elvekkel együtt!), hanem csakis és kizárólag a Haszonszerzés. Ha pedig az ilyenek potensnek tetsző külső forrásból megfelelő ajánlatot kapnak (mondjuk megtartható egzisztencia és/vagy egy vádalku biztosította büntetlenség) bármikor hajlandóak lesznek hátba szúrni a Legfőbb Kegyurat.
Nos ez volt az a bizonyos “Lágy Altest“, ahol az Egyesült Államok támadást indított. Ha pedig Orbán nem lett volna olyan akarnok, mint amilyen (a botrány elkerülése véget fejet hajt a washingtoni akarat előtt) és nem lett volna olyan ostoba, mint amilyen (hülye tanácsadókra hallgatva ellenbotrányt indít és az Államokra mutogat), akkor most nem köllene szembe néznie az immáron konkrét fenyegetéssel, a “Ceausescu-projekt” beindításával.
*
Gorbacsovnak nem volt nehéz dolga megtalálni a maga “Ceasusecu-projektjéhez” a legmegfelelőbb kivitelezőket. A Párton és a Securitaten belül nyüzsögtek az olyan káderek, akikről tonnaszám álltak az akták a KGB irattáraiban és akik pont annyira szarták le a “kommunista eszméket”, mint magát a Kárpátok Géniuszát. Egy kis ijesztés, meg némi ígéret, s rögvest hajlandóak voltak hátba szúrni (csoportosan!) a román Caesart. Elébb csak “elnézőek” voltak az “elégedetlenkedő tömegekkel” szemben, osztán “csak” nem hajtották végre a Központi Utasításokat, végül maguk álltak a Mozgalom élére. Mire pedig a Conducator felébredt, mert a belberki szájtátik közül valaki végre vette magának a bátorságot és elmondta neki az igazságot, már hiába szuszakolta be magát (és Elenát) egy ócska Daciaba, az Árulók elfogták, s rövid úton végeztek is vele.
*
Orbán nem egy Ceausescu. Ehhöz még nem uralkodik elég hosszú ideje, bár már ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy megteremtse annak minden alapfeltételét. Az ország mindinkább a nyomorba és a jogfosztottságba süpped, emiatt pedig fokozódik az elégedetlenség, azaz már sokkal többen utálják, mint imádják őt. Lázadásra azonban egyelőre nincs esély, lévén nincs Ellenzék sem (azt is ő uralja/korrumpálja). Hasonló a helyzet a saját pártján belül is: sokan gyűlölik, szeretnének szabadulni tőle, de ott sincs Ellenzék, lévén az egzisztenciális (és a büntetőjogi) kiszolgáltatottságnak mindenki a tudatában van. Működik a propaganda is, hiszen a mindenki által elérhető, elektronikus orgánumokból (az egyszem Retektévé kivételével) ugyanaz a félrevezető szöveg ömlik immáron hetek óta (“Aljas és nemtelen támadás az Ország ellen!”, “Mutassák be a bizonyítékaikat, mert csak akkor tehetünk bármit is!”, “Beavatkozás a belügyekbe!”, “Kormányellenes összesküvés a globális tőke által!”)
A Gépezet tehát működőképes – de csak látszólag! Mert hiába nyúltak hozzá a szokásos, karaktergyilkos Finkelstein-szoftverhez, az nem működik, lévén alkalmatlan alanyra (Egyesült Államok) alkalmatlan hardverrel (önálló gondolatoktól teljesen mentes, korrupt pártkáderek) próbálják futtatni (amint nincs itthon a Főnök, a káder rögvest futni kezd minden kamera és mikrofon elől, avagy ha bekerítik, akkor meg hülyeségeket hebeg!). Ugyanakkor nem tudják (csak sejtik), mi az, amit az USA még tudhat róluk (mindent!) és azt mikor szivárogtatja ki. Közben meg odakint, az utcán tüntet a Jónép, s immáron nem a figyelemelterelő Netadó, hanem a Korrupció ellen!
Orbán azonban ennek ellenére kitart (Habony Árpád mellett). Bízik az “Informális Tőkéjében”, holott a velejéig korrupt Adóhivatala csontig korhadt Elnöke már hajlandó volt beszólni neki: “Azonnal értesítettem a kormány illetékesét!“. Jelzve ezzel azt, hogy nem csak a Főnök tud mindent róla, de ő is a Vezérről, s ha neki mennie köll, nem lesz “hálátlan”.
A Gépezet tehát bedarálta a Kreátort is! Együtt működnek és mennek lassan tönkre, dőlnek saját dugájukba. Vajon mikor fognak szólni Orbánnak, hogy ideje beülni abba a bizonyos Daciába?! (Vagy netalán a megerősített jogkörű, köztársasági elnöki funkcióba? Nem is lenne baj, akkor legalább nem úszná meg minimum börtön nélkül!)
*
A Puccs és Ceausescu kivégzése után Ion Iliescu ülhetett be a Conducator székébe, mint a “Nemzeti Megmentési Front” első embere, bár semmivel nem volt tisztább, demokratább és reformerebb, mint egykori főnöke. Amikor aztán a Mentorától eltanult módon akart maga is uralkodni, hát őt is elsöpörte egy belső lázadás!
A “Magyar Iliescu” már ott toporog az “előszobában” Hogy ki is az? Nos, ezt még ő sem tudja. De idejében szólni fognak neki.
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Bayer Zsolt: Orbán Viktor hülye!
Feladta: 2014, november, 4 Kategória: Uncategorized | Tags: Bayer, Békemenet, CÖF, CÖKA, Habony, jegyzet, kormány, Magyar Hírlap, tanácsadók 10 hozzászólásMielőtt még bárki a gugli-keresőjéhez (vagy a fejéhez) kapna, szeretnék mindenkit megnyugtatni, ez a kijelentés konkrétan így nem szerepel a Magyar Hírlap ismert kolumnistája, Bayer Zsolt ma hajnalban megjelent jegyzetében. … Csak majdnem!
Bayer Zsolt fel van háborodva. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. Az például, hogy az országot, mindenféle alakok csak úgy, bizonyítékok nélkül korrupciós vádakkal illethetik. Mert ugyi erre vonatkozóan mindössze “egy amerikai ügyvivő szava” áll a rendelkezésünkre, ami meg (szintén ugyi) “pont semmit nem ér“. Ráadásul nincs is miről beszélni, hiszen az állítólagosan megzsarolt nem hajlandó sem konkrét információkkal előállni, sem pedig megnevezni a “bűnösöket”. Pedig ha ez megtörténne, akkor a a keresztény-konzervatív, nemzeti jobboldal azokra vaskézzel sújtana le (hiszen mint tudjuk: “A törvény mindenkire vonatkozik. Kommunistákra százszorosan, ezerszeresen!“).
Ahogy mindig! Ugye, Zsolti bácsi?! Hiszen ezeket a korrupciós vádakat a Mélyentisztelt Nemzeti Kormányzat már bő egy esztendeje ismerheti. Ha másból nem, hát Horváth András, a NAV egykori főrevizorának feljelentéséből. Pont ezt mondta a az a bizonyos “amerikai ügyvivő” is. Csakhát ugyi az történt, hogy anno a Vida-hivatal mindössze egyetlen hétvégén lezavarta azt a bizonyos “belső vizsgálatot”, s ebből rögvest meg is állapította: az intézményen belül minden a legnagyobb rendben, az ügyben pedig egyetlen vádolható személy van, maga a “hitelrontó” Horváth András. Bizonyítékok pedig valóban nincsenek, hiszen azt a bizonyos “Zöld Dossziét” maga az államhatalom foglalta le, melynek korrupcióvizsgáló szerve, a Nemzeti Védelmi Hivatal eleddig mindössze arra volt képes, hogy annak vezetője (a “Harikettes” béem-államtitkár) kijelentse az illetékes parlamenti bizottság előtt, hogy “a vizsgálat folyik”. … Ahogy mindig! Ugye, Zsolti bácsi?!
Bayer Zsolt fröcsög. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. Hiszen egy olyan állam vádolja ezt a tökéletesen működő viktoriánus országot, amelyben hemzsegnek a korrupt vállalatok. Példaként a Lockheed céget hozza fel, mely – csak azért, hogy lenyomja a saját, amerikai versenytársát – körbevesztegette a fél világot, Japántól kezdve Hollandián át Szaúd-Arábiáig (nem kímélve még a “koronás főket” sem). Maga az Egyesült Államok kormánya pedig bármikor hajlandó összeállni akár még a legobskúrusabb diktátorokkal is, ha az érdekei úgy kívánják (ilyenkor bezzeg nem zavarja őket a demokrácia-deficit!). És még EZEK beszélnek NEKÜNK! Akik ugyanezen módszerekkel akarták ránk erőltetni az ócska F-16-os gépeiket még 1995-ben, osztán hogy “2000 környékén“, az akkori Orbán-kormány végül nem állt kötélnek, hát úgy döntöttek, hogy Viktort “leveszik a pályáról“.
Ahogy azóta mindig! … Igaz, Zsolti bácsi?! Igaz, kisebb legyecske a jól kifőzött bayer-ragucskában, hogy az ez a vadászgép-ügy nem 1995-ben, hanem “2000 környékén” zajlott le. Ekkor történt ugyanis, hogy az orosz államadósságért “cserébe” kapott MIG-29-es gépeket NATO-kompatibilis vadászokra köllött vóna lecserélni. A szakmai bizottság az F-16B/C típusra tett javaslatot, amelyet ugyan tényleg a Lockheed gyártott, de azt a belga légierőtől vettük volna át használtan. Ehhöz képest az első Orbán-kormány (egyetlen este alatt!) úgy döntött, hogy az addig ki nem próbált és vadonatúj, brit-svéd közös fejlesztésű Saab- JAS39 Gripen tipust “szerezzük” be, ami meg nem volt teljesen NATO-kompatibilis, így a következő kabinet (a Medgyessy-féle) további felszereléseket volt kénytelen vásárolni hozzájuk. Ugyanakkor sem a Horn-, sem pedig a Medgyessy-kormányt támogató országgyűlési képviselők nem írtak levelet az USA akkori elnökéhez, kérvén tőle azt, hogy az általuk megnevezett személyt (“teljesen véletlenül” a Lockheed itteni üzletkötőjét!) nevezze ki az “Államok” budapesti nagykövetének. Ezt azok a “szenátorok” (pl.: Selmeczi “Megvédjük” Gabriella) tették meg, akik 1998-2002 között a Fidesz országgyűlési frakciójában ültek – alaposan elképesztve Washingtont és kiröhögtetve a magyar államot. Továbbá éppen a JAS-39 Gripenek “beszerzése” ügyében indított korrupciós vizsgálatot a svéd ügyészség, amelyet annak magyar társszervezete – ennek élén az a bizonyos Polt Péter állt akkoron – körülbelül annyira segítette, mint családapa a leánykájának nyilvános és tömeges megpocsékolását. Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?!
Bayer Zsolt az asztalra csap. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. Idehaza ugyanis “húsz-harmincezer ember éppen kinevezi magát népnek“, kimerészkednek az utcára és nem átallnak tüntetni A Kormány ellen. Holott ők nem a nép, hanem “annak csak egy része“. Ők csupán “a saját telefonukkal azonosak” (ezért is mutogatták azokat az ég felé!). Ők azok, akik ha le is ülnek egy kocsmában egymás mellé, nem beszélgetnek, hanem csak az “okosfonjukat” nyomogatják. És még ezek szerveznek demonstrációt?! Ráadásul a CIA segítségével?! Nem is beszélve arról, hogy még Brüsszel is úgy döntött, hogy “beszáll a magyar belpolitikába“?! Tűrhetetlen! Hát ezért “Újra mondom nyomatékosan: lesz Békemenet!“
Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?! Mert ez a Békemenet egy olyan civil szerveződés, melyet nem látott még az egész Világ! Csupa-csupa autonóm személyiség, tehát a regnáló kormánytól és az ippeg aktuális kormányzópárttól abszolajte független szerveződés. Amelyik csakis akkor hallatja hangját (és dübörög/csoszog végig a Főváros utcáin), amikor az ippeg (tehát a jelenleg!) aktuális kormánytól és az azt támogató parlamenti pártszövetségtől akarja “valaki(k)” is (bel- és külföldről egyaránt) megtagadni/elvenni a választói felhatalmazásra alapuló önrendelkezése jogát, azaz az önvalójából eredő sajátságát! Ezért vagyon az, hogy ha ezt a Pártszövetséget, a zemberek által teljes mértékben (cca. 2,1 milliós “többsége” a 8 milliós jogosultaknak – mindezt 67 százalékos parlamenti képviselettel!) támogatott Nemzeti Kormányt bárki meg merészelné támadni – pláne az Orbánfőt – akkor rögvest ott terem az a bizonyos “közhasznú alapítvány” (CÖKA), és mindenkit helyre igazít! Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?!
Bayer Zsolt lehülyézi Orbán Viktort. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. No persze nem így, aperté. Ahhoz azért neki sincsen elegendő (népnemzeti és publicistai) bátorsága, hiszen pontosan tudja: melyik ánuszrózsából fúj a (Cinege utcai) szél, süt a (vezéri) Nap és érkeznek a “Közhasznú Civil Szervezethez” az adományok. Ő pusztán arról értekezik, hogy az ő fideszes barátai két dologról ismeretesek. Az egyik, hogy “előszeretettel veszik körül magukat komplett idiótákkal” (Bayer például nem menne egy magányos szigetre Habony Árpáddal, s hogy miért is, hát erről “legyen ennyi elég“!), a másik pedig hogy “még életükben nem mérték fel jól és pontosan, hogy mikor van igazi veszély“. Kivéve a CÖF/CÖKA-mozgalmat.
Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?! Azt, hogy Viktor egy hülye, ma már nem mered kimondani. Egyszer, még 1994-ben, amikor még a Népszabadságnál “dolgoztál”, hát elküldted ŐT a jóédesbe, lévén elveszítette a választásokat (valamiféle ilyen szöveggel, hogy “Orbánnak mennie kell!” – biztos én tévedek … maximum a cím szerint!). Ámde azóta sok víz folyt le a Dunán, meg rengeteg közpénz a szlovákiai vállalkozásod bankszámláján. Hiszen Viktor victor lett (kétszer is), te kaptál egy jó állást, pénzed van rogyásig, amiből írhatsz/ihatsz … rogyásig. No meg telik az új, ippeg aktuális gerincre is. Ha anno megkérdeztem volna tőled: hajlandó vonál-e pénzért az aktuális kormányt felmagasztaló és az aktuális ellenzéket pikírten becsmérlő cikkeket írni, az előbbiek érdekében pedig tüntetéseket szervezni, hát valószínűleg pofán vágtál volna. Most ugyanezt tennéd/teszed és ugyanezért. Ehhöz képest csekély a kéj, hogy most a Habonyárpit küldöd el a fenébe (persze csakis azután, hogy a Kitiltási Botrányba őt belekeverők bocsánatot kértek tőle … és elmentek az anyjukba), mert ugyi ő is az egyik “komplett idióta”, aki nem képes feltámasztani a veszélyérzetet ezen Tökéletes Kormányban. Mert erre csakis Te/Ti vagy/tok képes/ek. A Békemenetesek. Akik csakis önzetlenül, kizárólag a Szent Cél (és a Felmagasztosult Viktor) érdekében tesztek meg bármit is! … Ahogy mindig! Ugye Zsolti bácsi?!
Bayer Zsolt megnyugtat. Bár igaz, hogy “ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen“, de van Megoldás! Nevezetesen az, hogy “Nemsokára hazaérek, és utána megszervezzük a dolgokat“. Akkor pedig reszkessen mindenki, aki rá mert támadni nemzetére (pedig csupán a telefonjával azonos) és minden hülye tanácsadó, aki már az első Békemenetről is “megpróbálta lebeszélni” a Nemzet Nagyjait, pedig osztán “… lett, ami lett“! Mivel bár Ők sem a Nép, de “annak jelentős része“, akik “nem csak a telefonjukkal azonosak“. Éppen ezért ugyan “valóban fontos az advent és az elcsendesedés, de nem akkor, amikor amerikai kiképző őrmesterek és otthoni seggnyalóik egyszerre üvöltik a pofánkba, hogy „leszarják Mozartot”. Akkor vissza kell üvölteni. Vissza kell ütni. És nagyon nagyot. Hogy a helyükre takarodjanak. Aztán majd el lehet csendesedni.“
Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?! Csak most már azt köllene eldönteni, hogy a Szarszemétellenzékieken kívül kik is takarodjanak a “helyükre” és kiknek lehet majd “elcsendesedni”. Netalán “holdudvarban” egzisztáló tanácsadóknak, tehát a “komplett idiótáknak”? Netalán azon “barátainak”, akik ugyi “még életükben nem voltak képesek felmérni egy tényleges veszélyhelyzetet” (mert komplett idiótákkal vagyonnak körülvéve!)? Mindez pedig azért lehetséges, mert a Miniszterelnök nem hallhatja meg a “Tiszta Értelem” hangját? Azt, amelyet csakis a CÖF/CÖKA Békemenet képvisel? Ahol olyan nagytudású és feddhetetlen múltú nemzettestvérek vannak, mint például Bencsik nertárs? Avagy a kormányzati kegy alapján civil-pénzeket osztogató Csizmadia nertárs? Nem is beszélve Széles Gáborról, aki hamarosan (talán) még a gravitációt is fel tudja függeszteni … nem beszélve az általa gerjesztett, Tesla-féle ingyenenergiáról! Mindebbe belegondolva: tényleg az Ilyeneknek köllene észt és tanácsot osztogatnia a Kormányzónak, nem pedig a lilapólós, “magányosszigetenveleegyüttnemszeretnéklenni” Habony Árpádnak! Márpedig akkor a CÖF/CÖKA végre nem csak alamizsnához juthatna, aminek jelentős részét buszokra kénytelen fordítani (hol mint szállítóeszköz, hol mint reklámhordozó), hanem a Szervezőknek is leesne pár milla havonta, mondjuk a Századvég kasszájából. … Ahogy köllene! … Ugye, Zsolti bácsi?!
“Újra mondom nyomatékosan: lesz Békemenet!” – húzta alá a Zsóti. Ámde a cikke után el köllene dönteni, melyek is lesznek a demonstráció slágvortjai! Esetleg: “Nem leszünk Habony-gyarmat!“, “Mi is Árpik akarunk lenni!“? … Ezeken sem csodálkoznék!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Szegény Dzsoni és Árpika
Feladta: 2014, május, 28 Kategória: Uncategorized | Tags: elnökség, Habony, költségtérítés, Lázár, Mesterházy, MSZP, utazás, vadászat, válság 1 hozzászólásRendkívül érdekes és tanulságos telefonbeszélgetés leirata került ma délelőtt a szendamondja birtokába. A hívott fél Lázár János, a Miniszterelnökség leendő minisztere, a hívó pedig Habony Árpád, a Maffia-párt kommunikációs főguruja. A “Forrást” természetesen nem nevezhetem meg, legyen elég róla annyi: möglehetősen jól ismeri az egész díszes garnitúrát.
Lázár János kedvetlenül és kialvatlanul ül a dolgozószobájában. Reggel fél nyolc van, s nem csak odakünn, de odabent is borús a hangulat. Megcsörren a jelenleg még csak államtitkár titkos magántelefonja, melynek havi költségeit – konspiratív okokból – kénytelen a saját zsebéből fizetni.
Szegény Dzsoni és Árpika! Bizony nem egyszerű az ő életük sem.
… és ezt …
… szendamondja!
szendamondja 