Fejetlenség

Kitűnő írás jelent meg ma reggel a 444.hu oldalán. A cikk ugyan elsősorban azt igyekszik szemléletesen bemutatni, hogy miféle fejetlen kapkodás tapasztalható a Simicska-cégek kiesése okán kialakítandó újfideszes médiabirodalom körül, de rámutat egy ennél sokkal fontosabb tényre is. Arra, hogy minden szál immáron Orbán kezében fut össze, minden “közeli” vállalkozásnak lényegében ő a tulajdonosa és valamennyi kizárólag közpénzekből működik!

Fejetlenség és káderhiány jellemzi a Simicska-birodalom kiesése után kényszerből létrehozandó újfideszes médiaportfólió háza táját. A Cél ugyan vezérileg kitűzött és világos is, ám a megvalósítást olyan (“megbízható”) emberek végzik, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva erre teljesen alkalmatlanok. Nehezíti helyzetüket továbbá az is, hogy a Führernek bizonyos elvárásai vannak a tulajdonosi szerkezetet illetően, de annak személyi összetétele szinte folyamatosan változik.

Nem a “februári ámokfutás” óta tart Orbán és Simicska között a háború. Ez akkor már legalább egy esztendeje lappangott a háttérben, bár “felforrósodása”, azaz nyílttá válása kétségtelenül ekkor, a “gecizéssel” kezdődött. Az értő szem azonban már akkor is látta a belharc jeleit. Ilyenek voltak például az áprilisi “választásokat” követően majd’ három hónapig húzódó kormányalakítás; az hogy ezután számos Simicska-káder a kispadra lett ültetve; az új kabinet megalakulása ellenére is az országban gyakorlatilag megszűnt a kormányzás, lévén a pártkáderek nem tudták eldönteni, hogy melyik “tömegközéppont” felé gravitáljanak (Viktor vagy Lajos? – ez volt a Kérdés!); nem beszélve a Napi Gazdaság című lap nem túlzottan értelmes megvásárlása a Századvég részéről.

Utóbbiban azonban néhányan már azt vélték felfedezni, hogy Orbán egy alternatív, tehát Simicskától független médiahálózatot igyekszik megteremteni. Természetesen volt ebben logika, még kilátás is, hiszen masszív állami támogatással alaposan fel lehet futtatni egy mindössze naponta 3-4 ezer példányban “fogyó”, vidéken pedig még csak nem is létező napilapot. Ámde ehhöz olyanokra lett volna szükség, akik értenek is az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, s ezekből a Századvég bizony egyet sem tudott prezentálni. Már az alaposan aláásta a lap hitelét, hogy a bűnbánó Zuschlaggal igyekeztek leleplezni a szoci mutyizásokat, de amikor tavaly novemberben pont ez az orgánum szellőztette meg az akkor már legalább egy hónapja gondosan titkolt Korrupciós Kitiltási Botrányt, s okozott ezzel hónapokig tartó zűrzavart, Orbánnál elszakadt a cérna. Fejeket követelt, s így szegény Heim Péter kénytelen volt “önként” eladni tulajdonát a megbízhatóbbnak minősülő Szalay-Bobrovniczky Kristófnak.

Ezt követően úgy tűnt a médiaprojekt parkolópályára került, de osztán februárban jött a “Gecicunami” és minden felgyorsult: a “miniszterelnök” mindent és lehetőleg már tegnapelőttre követelt. Ehhöz ugyan volt némi káderháttér, hiszen jelentős “népvándorlás” indult be a Nemzet-csoporttól (Magyar Nemzet, Hír Tv, Lánchíd Rádió) az Orbán-táborba, azaz valósággal hemzsegtek a “lelkiismeretesek”. Utóbbiak egyike volt Liszkay nertárs is, aki 15 év “nemzetelése” után jött rá arra, hogy rossz urat szolgált. Ő osztán a Simicskától kapott “végkielégítésének” egy részét arra költötte, hogy kapva kapott Szalay nertárs (valószínűleg ösmét egy Orbán-iniciálta) ajánlatán, s megvette tőle a Napi Gazdaságot.

Liszkay ugyan ért az újságcsináláshoz, de szarból ő sem tud várat építeni. Bár a Napi szerkesztősége alaposan felduzzadt (lassan már öten végezték egy munkáját), de az Újak anyázni és kirugdalni kezdték a Régieket. Ebből meg káosz lett. Liszkay talán még ezen is úrrá tudott volna lenni, s középtávon egy eladható lapot csinálni (a Napi lett a kormány nemhivatalos szócsöve – példányszáma meg úgy 5 ezerre “ugrott”), de nincs az az államilag közpénzzel kitömött média, mely ilyen gyorsan és ilyen káderháttérrel produkálni lenne képes a “miniszterelnök” elképzeléseit (lásd még az “m1” hírcsatorna március 15.-i “sikerét”!). Ráadásul ugyanezen “miniszterelnök” koncepciója alapján a posztsimicska korszakban senki nem birtokolhat egyedül egy orgánumot: mindenhová két olyan tulaj köll, akik egymástól függetlenül, tehát külön-külön szállal kötődnek a Főnökhöz. Ezér’ osztán szegény Liszkay kénytelen volt átadni tulajdonrésze felét a Trafik- és az Ellátó-mutyi legfőbb nyertesének, Sánta nertársnak 70 millióért.

Ez a kettős tulajdonlás nehezíti egyébként a Nemzeti Bulvármédia kiépülését is. Nem sokkal a Gecicunami után Habony és Győri nertársak sürgősen megalapították a Modern Media Group nevű vállalkozásukat, melynek elsődleges feladata az lett volna, hogy a “fajsúlyos” Napi mellé felépítse a kormánypárti “könnyűbulvárt”. Portfóliójába egy, a Helyi Témára hasonlító nagy példányszámú, ingyenes lap, no meg egy online hírportál tartozott volna (utóbbi feladata: megtörni a “liberális web-fölényt”). A printkiadás ugyan már félmillió példányban kint vagyon a “placcon”, de a híroldal megteremtése nyúlik, mint az a bizonyos rétestészta. Ennek oka részben az, hogy a Főtanácsadó nertárs egyszerűen antiszociális (nevezzük csak nyugodtan szociopatának … is!): naponta áll elő újabb és újabb ötletekkel, ad egymásnak ellentmondó utasításokat és vész össze gyakorlatilag mindenkivel (mer’ ugyi ő hülyékkel vagyon körülvéve!), akivel csak lehet, s akivel csakis együtt tudná elvégezni a “miniszterelnök” által reá ruházott feladatát. Továbbá még csak beszélőviszonyban sincs “üzlettársával”, egyes belső pletykák szerint Győri és Habony kizárólag a “miniszterelnökön” keresztül kommunikál egymással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy elvileg már “régi üzlettársak”. Kilenc esztendővel ezelőtt ugyanis (Orbán utasítására – már megint!) együtt alapították meg a Nézőpont Intézetet, melynek négy évig Győri volt az igazgatója (ezt most vette vissza az erről “önként” lemondó Mráz Ágoston Sámueltől – “Sámuel, én téged bámuel!”)

Hát így tényleg nehéz lesz! Szocio- és pszichopatákból, tehetségtelen seggnyalókból “csapatot” építeni egyszerűen lehetetlen. Hiába a korlátlan anyagi háttér (fedezete “természetesen” a Közkassza!), no meg a Hatalom teljes támogatása és a Legfelsőbb Akarat, ha nincsen már ott senki, aki képes lenne arra, hogy átlássa a teljes hálózatot, a megfelelő embereket a megfelelő helyekre állítva pedig létre hozzon egy működőképes szervezetet. Ebből meg látható, hogy soha nem Don Vittorio volt itt az “ész”, hanem Don Luigi, s mivel az utóbbi “távozott”, hát mostanra szét is esett az egész Bűnszövetkezet, amit meg most tapasztalunk az nem más, mint az Agónia.

Hát eddig a 444.hu cikke, no meg az abból direkte leszűrhető tanulság. Ámde az írás ennél jóval tovább mutat! Ha ugyanis valaki úgy olvassa végig, hogy közben nem csak a fő témát, hanem a mögötte megbúvó tartalmat/tényeket is figyelembe veszi, akkor nincs más választása, mint megállapítani a Legfontosabbat. Azt nevezetesen, hogy ez az ország már odáig jutott, hogy minden és mindenki sorsa egyetlen “ember”, a Felkapaszkodott Alcsúti, rajta keresztül pedig gonosz és elmebeteg emberek kezében van! Továbbá: legyen egy “közeli” cégnek bárki is a “tulajdonosa”, minden és mindenki mögött valójában a “miniszterelnök” áll!

Igen, ez így van!” – vonja meg talán éppen most a vállát a Tisztelt Olvasó. Ámde én ezt a vállat nem a vonogatásra használnám inkább, hanem az Elvetemült Hatalom szorosra zárt ajtajainak betörésére. Legfőbb ideje lenne, sőt, már el is késtünk!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Keserű humor

Néha még a legelkeserítőbb dolgokról is lehet végtelenül ötletes, bár nagyon karcos humorral írni. Egy ilyenre bukkantam rá ma a 168ora.hu oldalán.

Ceglédi Zoltán:

Ölni kell, Viktor

Habony még egyszer átpergeti ujjai közt az ábécét. A Gucci táskából utoljára előkerülő attitűdvizsgálatok táblázatain egyre lejjebb halad, és nézi az elmúlt kampányok töltőtollvérfoltjait. A korábbiak még dicső ütközetek fakuló nyomai, az alsók viszont meg sem alvadtak, olyan gyorsan jött a vereség és az újabb összecsapás.

Pedig úgy volt, hogy csak ez a táblázat kell, meg a másik, a Kubatové, és összeolvasva őket megfejthető tízmillió magyar lelke. Határon túli kettősökkel még több is. Aztán elesett a kétharmad, Veszprém és Tapolca, és Kubatovtól már azt kérdezgették, vajon a listája puha papírra van-e nyomtatva, perforált-e – hogy valamire használni tudják. Most meg gond gyűri a homlokbőrt a foltos dizájnfrizura alatt is. Korábban hű udvaroncok-nyaloncok pusmognak, hogy a lila kockás zakó talán mégsem az aranycsináló alkimista palástja, hanem… bohóckabát. Szűk ficsúrnadrággal.

A régi szép idők! Azt mondta a táblázat, hogy az emberek alacsonyabb villanyszámlát akarnak, megkapták a rezsicsökkentést, és örültek. Azt mondta a táblázat, hogy a magyarok jó része irigy és szűkkeblű a szegényekkel, pláne a cigányokkal, hát jött a segély helyett kuncsorgás a közmunkáért, és az emberek örültek. Mármint akinek volt munkája. Pálinkafőzést mondott a táblázat, és az emberek már nem a hátsó udvarban, titkon keverték a hullott szilva bugyogó levét, hanem büszkén, a tornác előtt.

Csakhogy a táblázatból kormányozni nem lehet. Hiába mondja az egyik rubrika, hogy csökkentsük a szemétdíjat is, ha nincs egy szakember, aki szólna, hogy bedőlnek a cégek, csökken az iparűzési bevétel, a katasztrófavédelem meg nem tud hetente beugrani Mari nénihez a kiürült tejfölösdobozért. Kéménysepréstől a keleti nyitásig dettó. Csak Bólogató Jánosok (dekázgató protokollosok) maradtak, és pusztul a rendszer – amin csak gyorsít a táblázat.

Habony ujja ugyanis haladt lejjebb, és megállt ott, hogy „az emberek szerint a drogok rosszak”. A miniszterelnök erre bejelentette, hogy a „drogmaffia” miatt gyerekeket, újságírókat és politikusokat kellene drogtesztelni – az emberek meg arra jutottak, hogy az ilyen szövegek miatt érdemes lenne Orbán Viktoron kezdeni. De amíg ezt hajtotta, egy kicsit még rosszabb, gonoszabb házmesterország lettünk.

Aztán Habony azt olvasta ki a táblázatból, hogy „az emberek többsége nem szereti az idegeneket”, és kicserélte a chipkártyát a miniszterelnökben: munkatáborba az idegenekkel, jelszavunk a „rögtön börtön” meg a „visszakézből”.

Egymilliárd van a kampányra, aminek célja egy még rosszabb, gonoszabb házmesterország. De már látni, hogy hiába, ettől még hosszú, tömött sorok vándorolnak a Fidesztől a Jobbikhoz. A kormányzás meg katasztrófa. Ég a pajta, ég a ház is, fényessége megvilágítja a kormányfő vejét, kezében a százmilliós takarékos izzóval, Lázár árnyéka reszket a trafik oldalán, Rogán küzd, hogy bele ne nőjön a háza a tűzvészbe. Semjén meg csak áll a vizesvödör mellett, nem olt, hiszen vasárnap van, ilyenkor sétálni kell a családdal.

Szinte látni véljük, amint Habony utoljára még megpörgeti a táblázatát, egészen le, az utolsó sorig, majd a legünnepibb, vitrinméltató hangján annyit mond: Ölni kell, Viktor. Halállal büntetni. Nem akasztatni kell, napirenden tartani. Azt szeretni fogják.

És a valóságtól elszakadt, már csak a táblázatból kormányzó miniszterelnök elindul az országban „uralni a pillanatot”. Leszúrja az első akasztófajelzőt Pécsett, majd a másodikat, a harmadikat, telik a térkép, megszámolni is nehéz. De a végén csak kijön: 2018. Vona Gábor csendesen mosolyog.

*

Mivel a fenti írásban minden benne van, mi csak köll, hogy legyen: részemről no comment.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

A végső megoldás: Halál

Napok óta “ródsózik” Őtökéletessége körbe-körbe az ő 93 ezer négyzetkilométeres Birtokán. Emitt autópályát, amott aquaparkot ígérget Jobbágyainak. Pécsett pedig már magát a Halált is, csak hogy “visszaszeressék” őt és a Maffiapártot. … Nincs megállás az erkölcsi lejtőn se neki(k), se nekünk!

Néhány nappal ezelőtt Kaposvárott egy elvetemült alak mindössze 22 ezer forintnyi “zsákmány” megszerzése érdekében több késszúrással meggyilkolt egy fiatal nőt. Az áldozat egy ottani mutyitrafik alkalmazottja volt, sorsát pedig annak köszönhette, hogy néhány elvetemült gazember egy Elvetemült Gazember javaslatára újraosztotta (hatalmi szóval) a dohánykiskereskedelmi piacot. Mindezt a “nemdohányzók és a kiskorúak védelme” gúnyájába bújtatták, amit többek között azzal óhajtottak igazolni, hogy kívülről “beláthatatlanná” kötelezték tenni a “nemzeti dohányboltok” helységeit.

Hiába mondták anno a Szakemberek, hogy ezzel a rendelkezéssel bűnözők csábító célpontjaivá teszik pont azokat az üzleteket, melyeket a Helyi Potentátok osztogattak ki Központi Utasítás alapján a Helyi Csókosoknak. Hiába mondták, hogy ennek elébb-utóbb beláthatatlan következményei lesznek. Elvetemültéket ez nem zavarta. Hiszen a Legfőbb Szempont nem a Józan Ész, hanem Az Elvetemült akaratának bármi áron való érvényesítése volt (s az ma is!). Felragasztatták hát a mutyitrafikok ablakaira az opálfóliákat, osztán el is indult a bűnözési hullám. Ez vezetett a minapi, kaposvári emberhalálhoz, ami ösmét ráégett a Maffiapártra további, beláthatatlan népszerűségvesztést eredményezve … belátható módon.

Ezt bármi áron meg kell akadályozni! Természetesen nem a Bűnözést (hiszen ennek “fehérgalléros” részéből élnek ők maguk is!), vagy az Idiotizmus további érvényesülését (hiszen ez uralmi rendszerük egyik Sarokpontja!). Hanem a Népszerűség zuhanását. Hiszen abból igyenöst következik a Hatalom elvesztése. Abból meg a további Lopás ellehetetlenülése, a már egyébként is krőzusi Vagyonok továbbpuffasztása.

Márpedig ez fenyeget! Ha tetszik nekik, ha nem, s ezzel biza’ tisztában is vannak a Maffia Legfelsőbb Köreiben is. Egyre-másra derülnek ki a Disznóságaik. Emiatt fogyatkozik a Nyáj, már csak a Legbirkábbak Másfélmilliója tart ki Mellettük, a Tolvaj Milliárdosok Támogatóinak Táborában. Az elmúlt bő fél esztendőben egyetlen időközi választást sem tudtak megnyerni (csak Stróman Lőrike Cége, azt is úgy, hogy a Közbe’ Szerzésen nem volt versenytárs!). Elkopott a Kétharmad, megelevenedett az összebuherált Frankenstein (Jobbik), a Politikai Termék, a Náci Jupiter (Vona Gábor) immáron Előállítójának, Orbán-Saturnusnak trónusát követeli.

Cselekedni köll! Ráadásul azonnal! – kiáltott fel végső kétségbeesésében Saturnus, majd rögvest előszólította az “Ilyennevűembernemszerepelakifizetésilistán” névre hallgató Nemtanácsadóját, hogy az találjon már ki valamit annak érdekében, hogy neki ne kölljön néhány esztendő múlva átadni Hatalmát, vagy legalább is megosztania azt a törtető Jupiterrel. “Hát élhetek én, Saturnus, Jupiter kegyelemkenyerén? Pont én, aki nem csak őt nemzettem, de ezt az egész Mutyivilágot? … Veled együtt, te kedves Ismeretlen Nemtanácsadóm!“.

Az Ismeretlen Ember nem is késlekedett az Ingyenes Tanáccsal:

Saturnusom! Tudod jól, hogy már majdnem az Idők Kezdete óta szolgállak Téged híven. Én voltam az (többek között) akinek Díjtalan Tanácsai – kifizetés majd a Szokásos Módon! – segítettek fel Isteni Trónusodra. Tudod azt is, hogy eleddig még kevés okod volt megbánni, hogy hallgattál rám. … Jó, tudom: kicsit elbaszarintottam azt a bizonyos “Rosszabbul élünk …”-kampányt, manapság sem vagyok erőm teljében, de hidd el, tudom mit kell tenned!
Nem mást, mint hogy bebizonyítod: Te vagy továbbra is Saturnus, tehát Mindenek Eldöntője. Az a Főisten, aki Ad és Elvesz úgy, ahogy Kénye és Kedve tartja.
Legelébb is vedd el Jupitertől a Levegőt! Hypoxiában még az ő parányi, egybites agya sem tud működni. Ha az ő Témája az Idegengyűlölet, hát légy Te a Méggyűlölőbb! Jelentsd ki, hogy Te, a Főisten nem tűröd Isteni Birodalmadon belül az oda mindössze életüket féltve Bemenekülőket. Mondd azt, hogy ezt mindössze Teremtményeid érdekében teszed, nem pedig azért, mert istenként a legelemibb Jószándék és Könyörület sem szorult Beléd (bár mi tudjuk, hogy ez az igazság, de nekik nem köll!)!
Ezt követően szállj le a földre, s csinálj úgy, mint ha nem csak ott is lennél, de tényleg érdekelne is teremtményeid Véleménye! Konzultálj velük! Tégy fel nekik ‘okosan’ megfogalmazott Kérdéseket, majd kínálj ‘bolondbiztos’ Válaszokat! Később ‘értékeld’ ki azokat – tőlük elrejtve – , majd állítsd azt, hogy ‘A Többség’ egyetért Veled!
Ezután jelentsd ki: hiába voltál eleddig Nagyvonalú és Jóságos, néhány elvetemült továbbra is visszaél azzal! Nem teljesítvén Isteni Törvényeidet, bátorságot merítvén Elnéző Kegyedből (hiszen a Bűnösöket csak életük fogytáig vetetted eddig Tömlöcbe!), továbbra is embereket ölnek. Márpedig ez tűrhetetlen, s Te, Saturnus – meghallván Híveid Szavát – úgy döntöttél: az ilyenektől Te is elveteted az Életüket!
Ne törődj majd azzal, hogy egyesek szerint ezzel pont azon Világ Törvényeit sérted meg, melyeken Trónusod, illetve másoknak Adó, Magadnak pedig Elvevő Hatalmad alapszik! Hiszen a Halálról csak Beszélned kell, nem pedig Cselekedned is! Előbbi elég ahhoz, hogy Híveidet visszanyerd Jupitertől, utóbbi meg ahhoz, hogy ne taszítsanak ki Téged a Szférákból.
Azzal se foglalkozz, hogy e két tettedre sokan majd azt fogják kiáltani: ‘Elképesztő Galádság és Embertelenség, mellyel önérdekből lesüllyedtél az Erkölcstelenség Legmélyebb Bugyraiba!’! Neked alá kell szállnod ahhoz, hogy Híveid előtt ismét felemelkedhess, s megtarthasd Trónusodat Jupiter ellenében is!

*

Néhány esztendővel ezelőtt egyik ismerősöm feltette nekem A Kérdést: akkor is ellenzője lennék-e a halálbüntetésnek, ha lemészárolnák a Családomat. Ez természetesen nem volt más, mint egy, a Demagógok közismert érzelmi csapdája. Hiszen ki ne lihegne első fájdalmában azonnal Bosszúért? Ki ne akarná hasonló helyzetben azonnal vérét venni a Bűnösnek, aki őt megfosztotta a Legdrágábbtól? Kiből ne bújna ki ilyenkor rövidebb-hosszabb időre az Állat, azaz a Gondolkodást, a Mérlegelést messzire elkerülő, a Bűnt Jognak (és Lehetőségnek) tekintő Szubhumán Ösztönlény?

Ámde a helyzet az, hogy mivel Isten (néhányunknak) Értelmet és (mégkevesebbünknek) Erkölcsöt is a nyakába lőcsölt, eme “Terhes Szerencse” bizonyos Kötelezettségekkel, ha tetszik, hát “Nemkívánt Mellékhatásokkal” is járt. Ezeket összefoglaló néven akár úgy is aposztrofálhatjuk, hogy “Humanizmus“!

Ezért nem volt más választásom, mint ezen Ismerősnek a következőket válaszolni:

Civilizált Ember nem nem lesz gyilkos még akkor sem, ha egy Gyilkossal áll szemben. Ha ugyanis embert ölni Bűn, akkor az is az, ha ezt vele tesszük meg … akár A Jog szerint is. Civilizált Állam legfeljebb csatatereken gyilkoltat embereket, azt is csak végszükség esetén. Civilizált Törvények nem Bosszút állnak, hanem Igazságot szolgáltatnak. Ebben pedig nem foglaltatik benne az Ölés, mert lehetetlenné teszi az időnként óhatatlanul bekövetkező Hiba, a “Justismord” helyrehozatalának lehetőségét (Mit ér a Kivégzett azzal, ha évek múlva netalán kiderül: Ártatlan volt? Hogyan lehet majd őt Elégtételben részesíteni?!). Civilizált Politikus nem követelheti a Halálbüntetés bevezetését, avagy visszaállítását egyrészt azért, amit az elébb soroltam, másrészt azért, mert az ő feladata elvileg egy Civilizált Ország és Társadalom szolgálata lenne, nem pedig Atavisztikus Indulatok gerjesztése, Szubhumán Idióták kiszolgálása, mindössze az Újraválasztása érdekében. Ennek következtében tehát, ha ilyen helyzetbe kerülnék, igyekeznék minél hamarabb visszanyerni emberi mivoltomat, majd bosszú helyett Büntetést kérni!

Amikor Orbán, kizárólag önérdekből elővette a Halálbüntetés “napirenden tartását”, Rácsmögé Tóni pedig szekundált ehhöz, igazából nem csak önmagát járatta le … már megint. Hanem Minket is, akik még mindig tűrjük ezt a Velejéig Rohadt bandát a hátunkon!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ilyen nincs és mégis van!

Viktor bán szerint Habony Árpád nevű tanácsadó egyszerűen nem létezik, aki tudni akar róla valamit, az ne csinálja a “feszkót”, hanem forduljon a népesség-nyilvántartóhoz. … Szerintem meg inkább Pataky (“Zaci”) Attilához.

Ilyen nincs és mégis van! – kiabálta a kedves emlékű Knézy Jenő, amikor Egerszegi Krisztina, egyszerűen leúszva a teljes mezőnyt, hatalmas diadalt aratott. Valami ehhöz hasonlóval próbálkozott meg a Szeretett Vezető tegnap Miskolcon, amikor az index.hu újságírója (impertinens módon!) a mindenki által miniszterelnöki főtanácsadónak tudott H. Árpád hivatalos, kormányzati titulusa, pontosabban jogállása iránt érdeklődött. Ám míg Knézy arcán akkor (valószínűleg) az elismerés meghatott örömkönnyei csillogtak, Alfélcsútién most csak a cinikus vigyor.

Ki is ez a H. Árpád? Ezt a kérdést teszi fel már sok-sok esztendeje a honi sajtó nem kormánypárti része. A pasival először 2000-ben, az első Orbán-kormány által megrendezett Millenniumi Ünnepségen találkozhattunk. Akkor, mint “koronagondnok”, személyesen helyezte el a parlament Kupol(d)a termében felállított vitrinben Szent István uralkodói fejékjét. Néhány esztendővel később, azaz 2003-ban már a Népszava cikkezett róla, mint olyan személyiségről, aki a börtöntöltelék Várhegyi Attila (a Szolnokot egykor alaposan megkárosító fideszes polgármester) mellett, a Maffiapárt legfőbb kommunikációs stratégája és elnöki tanácsadója. Hasonlóról számolt be a Magyar Narancs is ugyanazon esztendő elején, de akkor még csupán a Maffiapárt Orbánilag választott “PR-felelőseként” jelölték meg.

Nem túl bőbeszédű róla a Wikipédia sem. Szülei állítólag autószerelőnek szánták (már megint egy “szerelő”!), de végül a képző- és iparművészeti szakközépben kötött ki, ahol díszítőszobrász-szakot végzett – tanköteles kora ellenére estin! – , állítólag le is érettségizett. Ezt követően próbálkozott a felsőoktatással is, de nem jött be neki, meg tanult egy olyan ausztriai intézményben, ahol azonban csakis kutatással foglalkoznak. Ami azonban tuti, hogy muzeológusként(!) a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöki tanácsadója volt (az első szárnypróbálgatások?), részt vett (ugyancsak tanácsadóként) a Sándor-palota felújítási munkálataiban (2001), ő vezényelte le a 2006-ban befuccsolt “Rosszabbul élünk …“-kampányt. A “Wiki” szerint ugyanezen esztendőtől mégis ő lett Orbán személyes stratégiai főtanácsadója, s a ranglista alapján ő Magyarország negyedik legbefolyásosabb személyisége (2014).

De nem csak a netes Enciklopédia vélekedik így H. Árpádról, hanem néhány, ugyancsak befolyásos maffiapárti is. Tavaly decemberben, a RetektévéHázon kívül” című műsorának nyilatkozva Dzsentri Dzsoni bevallotta, hogy “Rendszeresen találkozunk, kikérem a véleményét bizonyos kérdésekben, de nekem nincs tanácsadói vagy hivatalos viszonyom vele. Ismeretségi alapon szoktam vele konzultálni“. Ugyanitt és ugyanekkor Rácsmögé Tóni, az “Ötker” ingatlanszakértője meg azt, hogy “Minden politikus számára vannak olyan emberek, akik segítik tanácsokkal. Nem titok, hogy Habony Árpád így van nemcsak a miniszterelnök úrral, hanem többünk esetében is, de formális pozíciót nem hajlandó vállalni“. Ennek ellenére a manusnak “szakértőként” állandó belépési engedélye van a parlamentbe, melyet az Országgyűlés Hivatala a Miniszterelnökség kérésére állított ki. Hogy miért? Mert a Miniszterelnökség szerint “több politikus is gyakran a Parlamentben hallgatja meg” H. Árpád tanácsait.

No ehhöz képest Viktor tegnap Miskolcon aszondta, hogy semmilyen hivatalos természetű kapcsolatban nem áll Habony Árpáddal, és nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki a tanácsadójának képzeli magát, vagy annak nevezik az újságok. Közölte továbbá, hogy a magyar államnak megvannak a maga szabályai, kapcsolatokat szerződés alapján lehet létrehozni, de Habony Árpáddal kapcsolatos szerződés nincs és nem is lesz. További akadékoskodásokra reagálva kijelentette: “Ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozunk, mert ezek csak feszkókat okoznak. Ezek a kérdések a kormánynál a lerázandó kategóriába tartoznak“, ő mint miniszterelnök pedig egyáltalán nem akar foglalkozni “budapesti kávéházi pletykákkal“, majd azzal zárta le az egészet, hogy “Ilyen nevű embert a kormány nem foglalkoztat, nincs rajta a kifizetési listán, minden egyébbel forduljon a népesség-nyilvántartóhoz!“.

Ebből egyenesen következik tehát, hogy H. Árpád tulajdonképpen nem is létezik. Mindössze egy hologram csupán, egy virtuális lény, aki emígyen osztogatja nemlétező tanácsait képviselőknek, frakcióvezetőnek, miniszterelnökségi miniszternek, sőt, magának a kormányfőnek is. Nem ő vezette azt a fekete VW mikrobuszt sem, melynek anyósülésén személyesen A. Vajna terpeszkedett. Mint “tudjuk”, maga az autó sem létezik (ezek szerint Vajna Bandi sem?!). Mint egyszerű fényjáték, fata morgana, kizárólag “fényevésből” él (fizetése sehonnan nincs!). Ebből azonban képes volt annyit “megtakarítani”, hogy Győri Tiborral közösen megalapítsák a “Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.“-t, mely a Napi Gazdaságra és néhány később létrehozandó orgánumra támaszkodva megteremti a simicskátlanított új, kormánypárti médiát (lásd itt!). Ő az a virtualitás, “akit” a kormánnyal ellenséges sajtó egyik elvetemült ágense egyáltalán nem fényképezett le a Kossuth téren, amint éppen női kabátban és “Gicci-táskával” a kézben átüget a tüntetők között, hanem csupán egy fotomontázst készített “róla”.

Mert H. Árpád nincs, nem is volt, nem is lesz! Aki a szemének hisz és nem az Örökös MiniElnöknek, pedig egy galád senkiházi gazember. Olyan, aki a Sötétben és Brüsszelben bujkáló Ellenséget segíti! Tessenek ezt tudomásul venni, osztán tovább haladni, hiszen nincsen itt kérem semmi látnivaló!

A Népszava megfogadta Orbán ötletét és a Tanácsadó ügyében a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalához folyamodott felvilágosításért. Szerintem rosszul tette. A Szerkesztőség ugyanis H. Árpádot illetően kizárólag Pataky (“Zaci”) Attilától kaphatna minden kétséget kizáró információkat. Ő ugyanis a maffiapárti holdudvar avatott chemtrail- és ufo-szakértője!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


“Odaát” sem mindenki hülye!

Nem csak “Ideát“, a republikánus ballib oldalon látják azt pontosan, amit Vityu kán művel az országgal, tehát velünk, mindnyájunkkal. “Odaát” is vannak valódi “jobboldaliak”, igazi “konzervatívok”, csak őket azért nem “látjuk”, mert a Bábmester kitiltotta őket a bábszínházból. Ezek egyike az az alábbi cikk szerzője. (Az eredeti linkje a közölt cikk címe alatt vagyon!)

Solymosi Frigyes:

A konzervatív értelmiség felelősségéről

Az elmúlt hónapokban drámai eseményeknek lehettünk tanúi. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kétharmados többség megszerzésének veszélyei is vannak. A hatalomban lévő politikusok hajlamosak arra, hogy az intézkedések garmadát hozzák létre, anélkül hogy azokat előtte megtárgyalnák az érintett társadalmi rétegekkel. Úgy tűnik, hogy Habony Árpád, aki állítólag társadalmi munkában végzi tanácsadói feladatát – aki szinte egy személyben átvette a korábbi „Vének Tanácsának”, a Szövetség a Nemzetért és a Nemzeti Kör szerepét –, nem tud megbirkózni feladatával.

1. A kormány közelmúltban hozott sajátságos, át nem gondolt intézkedései hatalmas társadalmi felzúdulást váltottak ki. Mindezt „színesítették” az adóhivatallal és vezetőjével kapcsolatos jelenségek és néhány kormánypolitikus szemet szúró költekezése. Örülhetünk annak, ha kivételes helyzetben lévő politikusaink és tehetséges vállalkozó barátaik gyarapodnak. Alapvető és megbocsáthatatlan hiba viszont, ha képtelenek számot adni hirtelen gazdagodásuk rejtelmeiről, ha teljesen hülyének tekintik a társadalmat. A hatalomban lévőknek még a látszatát is el kell kerülniük, hogy visszaélnének lehetőségeikkel. Nálunk összehasonlíthatatlanul fejlettebb országok társadalma sem tolerálja a politikusok túlzó, fényűző életvitelét.

2. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az események egyelőre nem igazolják a kormányfő tusnádfürdői beszédének elemeit a hanyatló Nyugatról és a gazdasági fejlődést mutató keleti példaképeinkről. Néhány új történés: Törökországban a különleges demokrácia keretében harminc újságírót tartóztattak le és elfogatási parancsot adtak ki az államfő riválisa ellen; drámai gazdasági visszaesést vizionálnak Kínában; régi-új barátunk, Oroszország, a paksi erőmű fejlesztője pedig a gazdasági összeomlás szélén áll. Szakmájából kifolyólag a „hanyatló” nyugati és az „erőtől duzzadó” keleti országokban sokat járt kutatóként egyelőre nem ajánlom a fiataloknak, hogy ezekben az országokban keressék boldogulásukat.

Tagadhatatlan, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz a hazai pártcsatározásokban kiemelkedő sikereket ért el. Az „egy a zászló, egy a tábor” program keretében beolvasztotta vagy eltüntette a rendszerváltozás után alakult és a politikában jelentős szerepet játszó jobboldali pártokat, és – különböző tényezőknek köszönhetően – már másodízben kétharmados többséggel alakított kormányt. A sikeres politizálás azonban nem csak a belső ellenfelek legyőzéséből, a kormányrúd megszerzéséből, megtartásából áll. Ami számomra rendkívül aggasztó, az a külpolitika, pontosabban a demokratikus országok véleménye hazánk kormányzásáról. Kevés ország dicsekedhet azzal, hogy az Egyesült Államok régi és új elnöke, a Republikánus Párt vezető szenátora, korábban pedig az EU-bizottság számos vezető politikusa kemény bírálatot fogalmazott meg a kormány politikájával kapcsolatban, nem beszélve az amerikai és európai sajtónak politikánkat elmarasztaló töméntelen írásáról. Be kell vallanunk, hogy hazánk, pontosabban a kormányunk nemzetközi reputációja olyan szintre süllyedt, amivel a kelet-európai országok egyike sem büszkélkedhet. Nyugaton már alig állnak velünk szóba, kénytelenek vagyunk Kelet felé kapcsolatot keresni. Az ember csak abban bízik, hogy ennek a programnak a keretében nem vonulunk vissza az őshazába.

Sajnos egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány meg kívánná vagy meg tudná állítani ezt a trendet, nem beszélve a megfordításáról. Azt aligha tekintjük elégségesnek, hogy a kormányfő megbízta a külügyek kezelésével a labdarúgójátékokat szintén kedvelő, de külügyekben tapasztalatlan fiatal párttársát, aki első lépésként drámai személyi változásokat hajtott végre minisztériumában, és menesztette csaknem hetven százalékát a külképviseletek vezetőinek. Mintha ők lennének a felelősök a jelenlegi helyzetért. Annak sincs és nem lesz pozitív hozadéka, ha maradék erőnket és a kormányközeli médiát bevetve próbáljuk a hazai közvéleményt meggyőzni, milyen borzasztó ország is az Egyesült Államok, élén a mindenkori elnökkel. McCain szenátorról, a miniszterelnökről tagadhatatlanul szörnyű kijelentést tevő republikánus politikusról pedig – többek között –„kiderítjük”, hogy ’45-ben „ott somolygott az Enola Gray fedélzetén Hirosima felett, amikor kioltották az atombombát”. Az teljesen lényegtelen momentum, hogy McCain 1936-ban született.

3. A jelenlegi elszomorító helyzet létrejöttében azonban nemcsak a kormánypártoknak, hanem a konzervatív értelmiségnek is felelőssége van. A pártok holdvarától ugyanis joggal elvárható, hogy ne csak tapsoljon, dicsérje támogatott politikai mozgalmát, hanem amikor észleli a rendellenességeket, adjon hangot véleményének. Ehelyett az elmúlt öt évben a kényelmesebb és számára biztonságosabb utat, a hallgatást választotta.

(…)

*

A teljes írás ugyan a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható, de szerintem már ennyi is bőven elég!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kínos!

Több, mint egy esztendeig járta a vidéket, tárgyalt gazdákkal, minisztériummal, nyilatkozott a sajtónak, osztott észt és pénzt Horváth István, Szekszárd volt, fideszes (trafikmutyista) polgármestere úgy, hogy nem is volt a kormány sertésprogramját felügyelő miniszteri biztosa. … Egyszerűen elfelejtették kinevezni! … Hát ez roppant kínos!

Horváth István nevével a közvélemény először 2013 késő tavaszán ismerkedhetett meg. Ekkor került nyilvánosságra az a hangfelvétel, melynek tanúbizonysága szerint a szekszárdi polgármester és a helyi közgyűlés fideszes tagjai egyenként vették sorra a város trafikjaira pályázókat, s értékelték azok politikai hovatartozását. Céljuk ezzel az volt, hogy kizárólag “elkötelezett jobboldali” kaphasson engedélyt, azaz, hogy “ne a szocik győzzenek“.

A volt polgármester (az összeférhetetlenségi szabály miatt ma már “csak” országgyűlési képviselő) ekkor már a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik miniszteri biztosa volt. A “szakminiszter”, Fazekas Sándor ugyanis 2013 februárjában, a VI. Mangalicafesztiválon jelentette be, hogy Horváthot, mint a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnökét kérte fel arra, hogy miniszteri biztosként felügyelje a kormány sertésprogramját.

Horváth nem is tétlenkedett. Több mint egy esztendőn át (2013 február – 2014 augusztus) szorgalmasan járta a vidéket. Tárgyalt gazdákkal, ígért pénzt érdekképviseleteknek, civileknek, s ő volt az, aki az FVM nevében egyeztetett a nemzetgazdasági tárcával a feldolgozatlan sertéshús áfájának 5 százalékra csökkentéséről. Eközben serényen nyilatkozgatott is. A hírarchívumok tanúbizonysága szerint legalább tucatnyi alkalommal állt a kamerák és a mikrofonok elé, s vázolta a kormány sertésprogramját, mint “miniszteri biztos”. Ugyanez a titulus szerepelt úgy Horvát saját, mint parlamenti, elektronikus életrajzában, s a kormány hivatalos honlapján is ekként volt feltüntetve.

Osztán beütött a ménkő. Tavaly decemberben ugyanis az egyik szoci képviselő, nevezetesen Harangozó Tamás arra kérte Fazekast, hogy légyen már oly’ kedves elárulni, hogy miniszterként 2012 óta hány biztost kegyeskedett kinevezni. A nagy nehezen, de azért tegnap előttre megszületett válasz szerint 2014. augusztus 14.-ig mindössze kettőt, de egyikük sem a volt szekszárdi polgármester. Utóbbit ugyanis hivatalosan csak a fenti dátum után való napon nevezték ki.

No de ha ez így van, akkor milyen minőségben serénykedett Horváth több, mint egy esztendőn át és használta hivatalosan, a nyilvánosság előtt is a “miniszteri biztos” titulusát? Ráadásul mindezt úgy, hogy ilyesmire legfeljebb hat hónapra nevezhető ki bárki, azaz Fazekasnak legalább két alkalommal (2013 augusztus és 2014 február) ezt meg köllött (volna) hosszabbítania.

A miniszter ezt a dilemmát azzal oldotta fel, hogy szerinte a Biztos Úr, csak amolyan “Majdnem Biztos Úr“, pontosabban “miniszteri megbízott” volt. Aha! Csakhogy ezt a funkciót a hatályos törvény nem ismeri, sőt, előírja, hogy a jogszabályban “nem szereplő megbízatás kormányzati feladatok ellátására nem adható“!

No, akkor most mi legyen? Az, hogy a törvényeket maga a kormányzat sem tartja be, hétköznapi esetnek számít itt, Abszurdisztánban. Az, hogy a kabineten belül akkora a káosz, a kupleráj, a trehányság, mint az a bizonyos “ólajtó” (már ha egyébként is a sertéstenyésztésnél járunk), szintén megszokott, köztudott dolog. Következik ebből, hogy már csak nagyon kevesen csodálkozhatnak azon, hogy Fazekas (vagy valamelyik famulusa) két lopás és három mutyi között, egyszerűen elfelejtette hivatalosan is kinevezni Horváthot, pedig neki állítólag “írásos papírja” vagyon erről.

Így nem volt más hátra, mint bekapcsolni a “fluxuskondenzátort“. Ez a sci-fi filmekből ismert masina ugyanis elengedhetetlen feltétele az Időutazásnak, az meg ugyi nélkülözhetetlen a múlt átírásához. Rögvest azután, hogy Horváthnak utólagosan kreáltak egy nemlétező funkciót (“miniszteri megbízott”), nekiálltak megváltoztatni eme neves politikus életrajzát. Kedden ugyan még a saját lapján az szerepelt, hogy “2013 február 9.-től miniszteri biztos, a kormány sertésprogramjának felügyelője” (lásd itt!), a parlamenti nacionáléjába azonban már belejavítottak (lásd itt!). Igaz, a szokásos trehánysággal (eltérő betűtípus, és főleg szín!), de legalább megtették. Horváth pedig már azt mondja, hogy (tavaly augusztus 14.-ig!) valószínűleg “félreérthették” azt a funkcióját, amit ő “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, tisztán csak a “segítő szándéktól” hajtva látott el, s ezzel egyébként sem köllene foglalkozni, hiszen az csak “bulvárkérdés”.

Közbevetőleg:

Aki most azon kezd csodálkozni, hogy honnan az ördögből lehet Fazekas miniszternek fluxuskondenzátora, az megfeledkezik egy tényről. Arról, hogy a “politikus” ezt a masinát legalább egyszer már sikeresen alkalmazta. Akkor, amikor az egyik, Ángyán József által is aposztrofált, botrányosra sikeredett földbérleti pályázatot a hivatalos elbírálása után, pontosabban előtte, vont vissza két teljes nappal! Aki meg azon akar mosolyogni, hogy ez a masina egyáltalán létezik és pont a Fazekasnak van ilyenje, az emlékezzen csak vissza a Maffiakormányt híven támogató milliárdos elmebetegre üzletemberre! Széles Gábornak ugyanis nem csak “Tesla-generátora” vagyon, de már sikerült “kikapcsolnia” is a gravitációt. Igaz, csak “rövid időre”!

Gondolom, most az következik, hogy utólagosan átírják a vonatkozó törvényt. Ha azt esetleg még sem, akkor meg a minisztérium szervezeti és működési szabályzatát. Kizárólag azért, hogy 2013 februárjában is már létezzen az, ami most még nem. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, sőt, azon sem csodálkoznék, ha Horváth visszamenőlegesen is megkapná az elmaradt javadalmazását.

Miközben reggel a HVG Fazekas-Horváth-cikkén szórakoztam, szemem elé pottyant a legújabb Habonyárpi-ügyi értesülés a nepszava.hu oldaláról (lásd itt!). Ez a derék nertárs minimum akkora, de inkább sokkal nagyobb “csoda”, mint Horváth majdnembiztos úr. Utóbbi csak 18 hónapig és hat napig látta el nemlétező funkcióját “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, azaz “puszira”. Előbbi azonban már a második Orbán-kormány megalakulásától teszi ugyanezt a mai napig is. Hivatalosan ő nem is létezik, nem esett át azon a bizonyos “C-típusú” nemzetbiztonsági átvilágításon, mégis van állandó belépője a parlamentbe és rendszeres résztvevője a szűkebb és tágabb körű kormányüléseknek. Hivatalosan ő egyetlen fizetési listán nem szerepel, mégis félmilliós “giccsi”-táskát lóbálhat a kezében. Amikor meg valaki rákérdez a pasira, hát vagy általános vállvonogatás a következmény, vagy egy olyan hülye nyilatkozat, melyet csakis a pacsirtavadász miniszterelnök-helyettes képes kiszenvedni magából (lásd az utolsó linket!).

Amit én ebben nem értek, hogy miért volt erre szükség. Miért köllött pont a köznevetség és közundor tárgyát képező Tömjént megbízni azzal, hogy habonyilag kiböfögjön magából egy ekkorán ótvaros ostobaságot? (Árpi nertárs “átvilágítása” azért nem fog megtörténni saósahe, mert “Magyarországon – és az európai demokráciákban általában – a nemzetbiztonsági átvilágítás és vizsgálat alapját és apropóját nem ellenzéki támadások és sajtóvádak adják“) Miért nem kérték inkább kölcsön Fazekas fluxuskondenzátorát, osztán visszamenve az időben, legyártanak neki egy “státustörvényt”, no meg egy “megnyugtató tartalmú” átvilágítási dossziét? Igaz ugyan, hogy Sanyiminiszter a Simicska-Nyerges-féle cosanostra “embere”, tehát manapság már csak “megtűrt”, de megbízhatatlan. Ámde akkor is! Egy próbát talán megért volna.

Kínos, roppant kínos az a káosz, az a kupleráj, az a trehányság, ami 2010 óta ezt a qrmányzatot egyre inkább jellemzi. Már a látszatra sem adnak! Tenni kéne már valamit, hiszen “Idő van!“!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hergelők

Kicsorbult Gideon kardja, elszakadt Dávid parittyája, Botond buzogánya összetört egy kerti budi ócska ajtaján. Akela érces hangja egy pincsi nyüszítésére emlékeztet, a Nemeai Oroszlán elaggott, sörénye molyrágta, a Szfinxnek pedig már nem jut eszébe a saját találós kérdése sem. – Körülbelül ez a helyzet a korábban vérprofin működő, karaktergyilkos ellenbotrányokat sikerrel indító kormányzati propagandagépezeten belül. Bármihez nyúlnak, bármivel is próbálkoznak, csak tovább hergelik a haragot.

Az “entrópia az a fizikai fogalom, mely egy adott rendszer “rendezetlenségének” mértékét hivatott jellemezni. Ha az a bizonyos rendszer “zárt”, akkor elébb-utóbb eléri az entrópiamaximumot, azaz a teljes rendezetlenséget, tehát a Káoszt. Ez a folyamat ebben az esetben megfordíthatatlan. Ha azonban “nyílt”, akkor megtörténhet az is, hogy eme rendezetlenség az ellentétére fordul, s bekövetkezik az úgynevezett “negentrópia“, azaz a rendezettség fokozódása.

Minden Diktatúra alapvető jellemzője, hogy igyekszik egy minél zártabb rendszert létre hozni. Elszigetelni az országot a szomszédos államoktól (lásd még: “nemzeti függetlenség”, illetve “szabadságharc”!), hermetikusan elzárni a Társadalmat a Hatalom birtokosaitól (lásd még: “bürokrácia”, illetve jogfosztó jogszabályok!), a valós információktól (lásd még: államosított média és állami cenzúra!), az ellenzéket a kommunikációs csatornáktól (lásd még: Választási Törvény!), az egyes társadalmi csoportokat, illetve az azokhoz tartozó egyéneket is egymástól.

Ezen elmélet lényege ugyanis az az alapvető pszichológiai tény, hogy ha az egyén elhiszi, hogy egyedül van (hiszen elszigetelt más egyénektől, akikkel nincs információcseréje), véleményét a többség nem osztja, akkor hajlamos alkalmazkodni, s “kívülre” olyan magatartást tanúsítani, miszerint osztja az általánosnak hitt vélekedést annak ellenére, hogy annak hamisságával egyébként tisztában van. Így osztán kialakul az a helyzet, hogy a kizárólagosan birtokolt információs csatornákon keresztül a Diktatúra, tehát a Kisebbség ráerőlteti saját, éppen aktuális véleményét a Többségre, az egymás ellen kijátszott (“Divide et impera!“) és atomizált Közösséggel pedig “megvalósítja” a “Nemzeti/Társadalmi Összefogást”. Ez pedig ugye szerinte nem más, mint a “Negentrópia”, tehát a Rendezettség Fokozódása, azaz az Egységes és Hatékony (no meg “Versenyképes”), bár kissé “Illiberális” Állam megteremtődése.

Közbevetőleg:

Az egyének közötti, a “hagyományon” alapuló információáramlás lenullázására kitűnő példa saját, legkedvencebb Családom esete. Esztendőkön át minden egyes Karácsonykor elkészítettük a Szokásos (hagyományos!) Menüt: halászlé, töltött káposzta, beigli. A halászlé (csekélyke fogyás után) rendszeresen a lefolyóban, a beigli pedig (egy heti szikkadás után) a kutya gyomrában kötött ki. Osztán úgy öt esztendővel ezelőtt legidősebb fiam megkérdezte, nem lehetne-e idén valami más ünnepi étrendet összehozni. Kiderült, hogy javaslatát lényegében senki nem ellenzi (kivéve a töltött káposztát), lévén mindnyájunk nem csak marhára unta, de nem is szerette a Hagyományost. Azóta olyan jókat eszünk minden Szentestén, ami éppen az eszünkbe jut! … Na ja! Az információcsere! Mert volt a “csoportban” egyetlen bátor ember, aki kimondta azt, amire egyébként már esztendők óta mindenki gondolt. Ugyi?!

A Diktatúra “Sikeres Receptje azonban nem csak a Társadalmon, hanem az önkényuralmista rendszeren belül is “működik”. Itt is vannak “csoportok”, akik igyekeznek zárt (al)rendszereket létre hozni annak érdekében, hogy a nepotista “elvek” alapján “elnyert” stallumaikat megőrizhessék. Ez nem más, mint az a bizonyos “Felfelé nyal, lefelé rúg“-típusú paradigma, melynek lényege, hogy nem tűrök meg a környezetemben nálamnál tehetségesebb munkatársat (lévén ő az, aki veszélyezteti a pozíciómat), magam pedig igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy hülyébb vagyok a Feljebbvalómnál, hiszen így benne nem ébred fel a már előbbiekben említett “veszélyérzet”. Ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben elérni, hogy semmiféle olyan információt nem adok Felfelé, ami az ott ücsörgők által ideálisnak “kommunikált” Valóságképzetet (miszerint itten minden a legnagyobb rendben vagyon!) bármiféle módon megkérdőjelezné, megingatná (egyik eklatáns példát lásd itt!). Mert különben ki vagyok rúgva, ahogy az a beosztottam is, akit én magam távolítok el annak okán, hogy a nekem nem tetsző/engem veszélyeztető értesüléseket hoz a tudomásomra (lásd még: a felelősség áthárítása!).

Ámde mivel ez egy Zárt Rendszer, nem történhet más, mint az Entrópia fokozódása. A “Rend” igazából Rendezetlenség, az információáramlás tökéletes hiánya miatt a “Monarchia” valójában “Poligarchia”, tehát maga a tökéletes Káosz, melyből semmi más nem következhet, mint a teljes működésképtelenség! Ennek vagyunk mostanság tanúi, no meg szenvedő alanyai is.

Amikor az Önkényúr még 2012 nyarán úgy döntött, hogy a korábbi Pártelitet egy újra cseréli (ekkor nevezte ki Dzsentri Dzsonit a Miniszterelnökséget vezető államtitkárrá), elindította a mai Káoszhoz vezető folyamatot. Tette mindezt annak ellenére, hogy valójában a Totális Rend, azaz a Legteljesebb Központi Akarat megteremtését célozta meg azzal, hogy a hatalom gyakorlásából fokozatosan kiszorítsa a “Simicska & Co.“-t.

Ennek kicsúcsosodása volt az idei, “Április Hatodikai Sajnálatos Események” után bekövetkező (egyébként máig tartó) kormányzatnélküliség. Az például, hogy egészen június 5.-ig köllött “várnunk” a Harmadik Maffiakormány megalakításáig (közben pedig minden pártmameluk a segge védelmezésével, meg a székébe való kapaszkodásával töltötte az általunk drágán fizetett idejét!), melynek eredményeként a simicskás “Zsuzsika” szimpla államtitkár lett (Lázár alatt!), a Nyerges-féle Fazekas pedig bevarrt zsebű díszminiszter. Minden osztogatható pénz Dzsoni rolexes, fácánvadász kezébe, minden kommunikációs stratégia pedig az adófizetés/vállalkozás/munkahely szempontjából Magyarországon nem is létező Habony Árpádhoz került.

Ők pedig osztán alaposan hozták a “formájukat”. Legyilkolták a “norvégbűnöző” civileket, kérkedve nevezték természetesnek a jövedelmükkel semmiféle módon nem igazolható vagyonosodásukat, s amikor emiatt eszkalálódott a Civil (és nemzetközi) Harag, hát még több lapáttal tettek a tűzre: adóemelések, újabb sarcok kivetése, popfátlan magyarázatok és vállvonogatások. A Vezér pedig tolja a dumatalicskát ezerrel: nemzeti függetlenség, no meg támadás ez ellen (lásd pl.: McCain, avagy M. A. Goodfriend közellenségnek való kinevezése!), meg hogy “Megvéggyük”.

Ámde e “talicska” fülsértő nyikorgása sem tudja elfedni a mind hangosabb tiltakozások utcáról beszűrődő hangjait. Azt, hogy minden “fedőbotrány” indítása ellenére is, sőt, annál inkább harsog az “Orbán takarodj!“, meg a “Mocskos Fidesz!“. Azért nem, mert az immáron tisztán habonyista “kommunikáció” egyszerűen képtelen kezelni a Közfelháborodást, amit csakis fokoz az ilyen-olyan adóemelések teljesen hülye ötletei, no meg az orcátlan hazudozások kakofóniája. Az indulatokat pedig már nincs aki kezelje, “becsatornázza”, lévén ugyanezen Diktatúra zárt rendszerbe kényszerítette a többségében nem is tiltakozó Ellenzéket (amelyik ezt még is megtette, azt az Ellenzék és Kormánypárt közösen kiáltotta ki “Gyurcsányahibás“-nak! Ugyi?).

Most ott tartunk, hogy minden kormányzati és (hivatásos) ellenzéki erőfeszítés ellenére az Entrópia kezd Negentrópiába fordulni. Az úgynevezett “Civilek” ugyanis kezdik felfedezni a Nyílt Rendszer tagadhatatlan előnyeit. Pontosabban annak azon lehetőségét, hogy a Rendezetlenség, a Káosz helyett a Rendezettség is fokozódhat, feltéve ha a Káosz Robotosait és Haszonélvezőit minimum úgy rúgják “ürgyűrűn”, hogy legközelebb már csak a Holdon érjenek talajt!

Sok száz milliárd (meg ezernyi egzisztencia) fog addig még lefolyni az orbanista maffia közbeszerzési kanálisán. De nagyon bízom benne, hogy végül nem hiába!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!