Money for nothing

Money for nothing“, azaz “Pénz, semmiért” énekelte évtizedekkel ezelőtt Mark Knopfler a Dire Straits együttes frontembere. Ez lehetne a mottója a pécsi önkormányzat legújabb “bevásárlásának”. … Jellemző a Bagázsra!

Fantasztikus hírrel lepte meg Pécs és az ország szájtáti lakosságát a pecsma.hu hírportál. E szerint a baranyai megyeszékhely fideszes vezetésének sikerült újabb levélkékkel növelni a már egyébként is jelentős méreteket öltött babérkoszorúját. Hosszas egyeztetések után ugyanis Páva Zsolt polgármester tegnap végre aláírhatta azt a szerződést, melynek értelmében a város átveszi Matyi Dezső nagyvállalkozó oligarchától a helyi futballcsapatot, valamint annak minden “kapcsolt részét”.

A kontraktus értelmében a város kezébe kerül az összes “infrastruktúra”, eszköz, minden pálya és a stadion, valamint ötven esztendőre a Kinizsi-pálya használati joga, mely utóbbi felújítására “több száz millió TAO-s támogatás áll rendelkezésre“. Mivel ezzel “Pécs visszaszerezte a csapatot, az utánpótlásképzés és az akadémia jogát is“, minden helyi polgár beláthatja: az a mindössze nettó 300 millió(!), meg az átadandó nagy értékű (mennyi is?) belvárosi ingatlan, mely így Matyi nertárs tulajdonába kerül, bagatell ahhoz képest, amit Pécs kap! Nem is beszélve arról, hogy a csapatot eleddig tulajdonló PMFC Kft. alkalmazottjai (takarítónőtől vezetőedzőig) így végre hozzájuthatnak az április óta kifizetetlen bérükhöz, ráadásul őket egytől egyig átveszi az új tulaj, a Pécsi Sport Nonprofit Kft (PSN).

Örvendezzünk? Könyveljük el magunkban, hogy ímé itt egy olyan ügylet, amivel mindenki jól jár? Hogy lám, itt egy város, mely szívén viseli a sportot, s hajlandó áldozni is rá, amott meg egy vállalkozó, aki egy szerény és jó célra fordítandó (lásd: bérkifizetés!) összegért cserébe, ebben készségesen partnerséget vállal (lásd: “hosszas egyeztetések”!)? Bólintsunk rá, hogy most mindenki jól járt? Hát lássuk csak!

Matyi nertárs mindenképpen nyertes. Ő az a nagyvállalkozó, aki tulajdonolta az “Alexandra” néven futó könyvkereskedelmi üzlethálózatot, illetve az ehhöz kapcsolódó cégeket is. Ez a vállaltbirodalom az utóbbi időkben arról híresült el, hogy áttért a “biogazdálkodásra“, amit úgy köll érteni, hogy fűnek fának tartozik! A tulajdonos pedig úgy igyekezett “rendezni” az adósságokat, hogy a terhelt cégek vagyonát és bevételeit különböző “háttérkáeftékbe” irányította át, melyek felesége és leánya birtokában vannak. Ebből egyenesen következik, hogy az “elázott” cégek kiürültek, a hitelezők meg vehetik azt a bizonyos “botot”, s szaporán ütlegelhetik a pénzük nyomát.

Ahogyan valószínűleg a PMFC Kft. “dolgozói” is, bár nekik kétségtelenül vigaszt jelenthet az “átvétel”, hiszen az új alkalmazójuk (a PSN) nem az előbbi vállalkozást veszi meg, hanem csakis a jogokat és az “egyebeket”, a tartozások kivételével! De mivel (valószínűleg) többségükben maguk is pécsi polgárok, talán feltehetnék maguknak a kérdést: egy megyei elsőosztályú csapat jogai, logója, meg a fene tudja micsodája még, megér-e ennyi pénzt. Aligha!

Pécs városának ugyanis biztos a “bukta”. Nem vagyok egy futballszakértő, de annyit én is tudok, hogy az állami TAO-pazarlás ellenére olyan alacsony a színvonal, hogy a hetente prezentált “műsorra” gyakorlatilag már a kutya sem kíváncsi. Állítólag egy NB.-I.-es mérkőzés átlagos nézőszáma alig több mint kétezer fő, s a tévéközvetítésekre sem kattintanak többen. Így osztán nem csoda, hogy egy “profi” focista átlagosan 11 millió Ft./év fizetését, no meg az “egyebeket” egyszerűen nem lehet saját bevételből kigazdálkodni. Maradnak a szponzori pénzek, amiknek jelentős részét meg ellopják. A magyar profi foci tehát egyetlen nagy adósság- és csődtömeg, a vállalkozások meg nettó pénzmosodák, melyeket a kegyes állam időnként “konszolidál” (a legutóbbi óta állítólag további 4-5 milliárd gyűlt össze!) … persze a “miénkből”.

Ingatlanszakértő sem vagyok. Így csakis a józan eszem alapján tudom megítélni, valójában mekkora “értéket” is képviselhetnek, melyekhez Pécs most a fentebb említett áron hozzá jutott. Úgy vélem az összeg inkább a nullához közelít (lásd: a Quaestor győri stadion-komplexumát!), azt is alulról “teszi”, lévén az ilyesmikért nem csak, hogy nem szokás sorban állni a piacon, de működtetésük jelentős összegeket emészt fel. Nem csoda, hogy a debreceni luxusaréna üzemeltetésére kiírt pályázatra még az azt használó csapat tulajdonosa (Szima Gábor) sem jelentkezett, holott éppen elég bevételi forrást kapott a Maffiakormánytól két Mutyikaszinó pályáztatástól és adófizetéstől mentes koncessziója formájában.

Mi következik az egészből? Az, hogy aki ma (és immáron jó két évtizede!) focicsapatot tulajdonló céget, meg ahhoz kapcsolódóan sportcélú ingatlanokat vásárol, az bizony rosszban sántikál! Ha “vállalkozó”, akkor csakis az “egyéb” bevételeinek adózás alóli kivonása lehet a célja (normális adóhivatalnál ilyenkor rögvest megszólalna a vészcsengő!), együtt a szponzorokkal, lévén itt reklámértékről a nézettségi adatok alapján szó nem lehet! Bár ha az utóbbi kategóriába soroljuk azt, hogy csapattulajdonosként be lehet férkőzni a “miniszterelnök” kegyeibe, majd a felcsúti VIP-páholyba (ahol a legnagyobb üzletek köttetnek!), akkor még az adócsaló pénzmosodázást is feledve lehet felvállalni a garantált veszteséget, lévén a szintén garantált haszon ennél sokkal nagyobb: politikai befolyásszerzés és/vagy közpénzek számolatlan milliárdjai.

Nos, valami ehhöz hasonló cél mozgathatta Páva Zsoltot, amikor “bevállalta” a pécsi focicsapatot, meg az “akadémiát”: ha ügyesen csinálja a dolgot, elébb-utóbb ott sündöröghet a Főnök környezetében, ami meg nem más, mint a magasra ívelő politikai pályafutás garanciája. Ráadásul sokkal könnyebb helyzetben van, hiszen – ellentétben egy “vállalkozóval – nem a saját pénzét pazarolja, hanem a városét. Azé a Pécsét, melytől a “szerény” fizetését kapja – ugyancsak garantáltan – mindaddig, amíg az ottaniak megfelelő hányada még ezt a focidumát is benyeli tőle a következő választásokon (is), ahelyett, hogy kicsit elgondolkodnának.

Mert a pécsieknek lenne/lett volna min gondolkodniuk. Páváskodó Zsoltjuk ugyanis ölég sokba’ van már nekik is, meg nekünk is. Történt ugyanis még 2009-ben (ekkor lett Zsóti maffiás pémester Pécsett egy időközi választások jóvoltából), hogy ő, mint a város első embere úgy döntött, hogy pofátlanul viselkednek a Pécsi Vízmű Zrt. francia tulajdonosai, akik ahelyett, hogy a szolgáltatás színvonalának emelésével, illetve a díjak csökkentésével foglalkoznának, kitalicskázzák a hasznot a helyiek zsebeiből. Ezér’ osztán magára öltötte a (narancs)vörös ingét, s mint egy “pécsi Pásztor” einstandolta az osztrigafalók “üveggolyóját”: a szolgáltatás jogát a Tettye Forrásház Zrt.-nek adta, a székházat meg elfoglaltatta.

Persze a Suez Enviromental sem hagyta annyiba a dolgot: 3 milliárdos kártérítést követelt magának, amit osztán meg is kapott – az állami költségvetésből, azaz nem csak a pécsi polgárok fizették Páva Zsolt politikai pr-akcióját. Már ha ugyan az tényleg csak az volt, mert az ezt követő események azt látszanak bizonyítani, hogy a pémesternek “egyéb profitra” is fájt a foga. Csekély vigasz, hogy ezt már csak a reá szavazóknak (is) köllött kifizetniük.

A Gazdasági Versenyhivatal minapi határozata szerint ugyanis a a pávaista Tettye Zrt. 2011. májusától, visszaélve gazdasági erőfölényével “tisztességtelen és kizsákmányoló jellegű” díjszabást alkalmazott. Ennek meg az lett a következménye, hogy a nagybüdös Rezsicsta okán ugyan 20 százalékkal köllött volna csökkenniük a sarcoknak, azok mégis 9 százalékkal emelkedtek. Emiatt 1,3 millió forint bírságot szabott ki a hatóság, amit a cég – lévén önkormányzati tulajdonú – a Télakosság ösmételt megsarcolásából fog kifizetni! … Akárcsak majd a PSM Kft. a pécsi foci “feltámasztását”, aminek ára most egy Csődlovag zsebébe kerül, költsége meg a “közeli” vállalkozókéba, politikai “haszna” pedig a a pávazsoltokéba!

Pénzt fizetünk mi itt ócska fociért, leépített oktatásért, hullagyártó egészségügyért, nem működő hivatalokért, pártharsona közszolgálati médiáért, túlszámlázott, tré módon kivitelezett közberuházásokért! … Pénzt a Semmiért! … Meghunyászkodva.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

A végső megoldás: Halál

Napok óta “ródsózik” Őtökéletessége körbe-körbe az ő 93 ezer négyzetkilométeres Birtokán. Emitt autópályát, amott aquaparkot ígérget Jobbágyainak. Pécsett pedig már magát a Halált is, csak hogy “visszaszeressék” őt és a Maffiapártot. … Nincs megállás az erkölcsi lejtőn se neki(k), se nekünk!

Néhány nappal ezelőtt Kaposvárott egy elvetemült alak mindössze 22 ezer forintnyi “zsákmány” megszerzése érdekében több késszúrással meggyilkolt egy fiatal nőt. Az áldozat egy ottani mutyitrafik alkalmazottja volt, sorsát pedig annak köszönhette, hogy néhány elvetemült gazember egy Elvetemült Gazember javaslatára újraosztotta (hatalmi szóval) a dohánykiskereskedelmi piacot. Mindezt a “nemdohányzók és a kiskorúak védelme” gúnyájába bújtatták, amit többek között azzal óhajtottak igazolni, hogy kívülről “beláthatatlanná” kötelezték tenni a “nemzeti dohányboltok” helységeit.

Hiába mondták anno a Szakemberek, hogy ezzel a rendelkezéssel bűnözők csábító célpontjaivá teszik pont azokat az üzleteket, melyeket a Helyi Potentátok osztogattak ki Központi Utasítás alapján a Helyi Csókosoknak. Hiába mondták, hogy ennek elébb-utóbb beláthatatlan következményei lesznek. Elvetemültéket ez nem zavarta. Hiszen a Legfőbb Szempont nem a Józan Ész, hanem Az Elvetemült akaratának bármi áron való érvényesítése volt (s az ma is!). Felragasztatták hát a mutyitrafikok ablakaira az opálfóliákat, osztán el is indult a bűnözési hullám. Ez vezetett a minapi, kaposvári emberhalálhoz, ami ösmét ráégett a Maffiapártra további, beláthatatlan népszerűségvesztést eredményezve … belátható módon.

Ezt bármi áron meg kell akadályozni! Természetesen nem a Bűnözést (hiszen ennek “fehérgalléros” részéből élnek ők maguk is!), vagy az Idiotizmus további érvényesülését (hiszen ez uralmi rendszerük egyik Sarokpontja!). Hanem a Népszerűség zuhanását. Hiszen abból igyenöst következik a Hatalom elvesztése. Abból meg a további Lopás ellehetetlenülése, a már egyébként is krőzusi Vagyonok továbbpuffasztása.

Márpedig ez fenyeget! Ha tetszik nekik, ha nem, s ezzel biza’ tisztában is vannak a Maffia Legfelsőbb Köreiben is. Egyre-másra derülnek ki a Disznóságaik. Emiatt fogyatkozik a Nyáj, már csak a Legbirkábbak Másfélmilliója tart ki Mellettük, a Tolvaj Milliárdosok Támogatóinak Táborában. Az elmúlt bő fél esztendőben egyetlen időközi választást sem tudtak megnyerni (csak Stróman Lőrike Cége, azt is úgy, hogy a Közbe’ Szerzésen nem volt versenytárs!). Elkopott a Kétharmad, megelevenedett az összebuherált Frankenstein (Jobbik), a Politikai Termék, a Náci Jupiter (Vona Gábor) immáron Előállítójának, Orbán-Saturnusnak trónusát követeli.

Cselekedni köll! Ráadásul azonnal! – kiáltott fel végső kétségbeesésében Saturnus, majd rögvest előszólította az “Ilyennevűembernemszerepelakifizetésilistán” névre hallgató Nemtanácsadóját, hogy az találjon már ki valamit annak érdekében, hogy neki ne kölljön néhány esztendő múlva átadni Hatalmát, vagy legalább is megosztania azt a törtető Jupiterrel. “Hát élhetek én, Saturnus, Jupiter kegyelemkenyerén? Pont én, aki nem csak őt nemzettem, de ezt az egész Mutyivilágot? … Veled együtt, te kedves Ismeretlen Nemtanácsadóm!“.

Az Ismeretlen Ember nem is késlekedett az Ingyenes Tanáccsal:

Saturnusom! Tudod jól, hogy már majdnem az Idők Kezdete óta szolgállak Téged híven. Én voltam az (többek között) akinek Díjtalan Tanácsai – kifizetés majd a Szokásos Módon! – segítettek fel Isteni Trónusodra. Tudod azt is, hogy eleddig még kevés okod volt megbánni, hogy hallgattál rám. … Jó, tudom: kicsit elbaszarintottam azt a bizonyos “Rosszabbul élünk …”-kampányt, manapság sem vagyok erőm teljében, de hidd el, tudom mit kell tenned!
Nem mást, mint hogy bebizonyítod: Te vagy továbbra is Saturnus, tehát Mindenek Eldöntője. Az a Főisten, aki Ad és Elvesz úgy, ahogy Kénye és Kedve tartja.
Legelébb is vedd el Jupitertől a Levegőt! Hypoxiában még az ő parányi, egybites agya sem tud működni. Ha az ő Témája az Idegengyűlölet, hát légy Te a Méggyűlölőbb! Jelentsd ki, hogy Te, a Főisten nem tűröd Isteni Birodalmadon belül az oda mindössze életüket féltve Bemenekülőket. Mondd azt, hogy ezt mindössze Teremtményeid érdekében teszed, nem pedig azért, mert istenként a legelemibb Jószándék és Könyörület sem szorult Beléd (bár mi tudjuk, hogy ez az igazság, de nekik nem köll!)!
Ezt követően szállj le a földre, s csinálj úgy, mint ha nem csak ott is lennél, de tényleg érdekelne is teremtményeid Véleménye! Konzultálj velük! Tégy fel nekik ‘okosan’ megfogalmazott Kérdéseket, majd kínálj ‘bolondbiztos’ Válaszokat! Később ‘értékeld’ ki azokat – tőlük elrejtve – , majd állítsd azt, hogy ‘A Többség’ egyetért Veled!
Ezután jelentsd ki: hiába voltál eleddig Nagyvonalú és Jóságos, néhány elvetemült továbbra is visszaél azzal! Nem teljesítvén Isteni Törvényeidet, bátorságot merítvén Elnéző Kegyedből (hiszen a Bűnösöket csak életük fogytáig vetetted eddig Tömlöcbe!), továbbra is embereket ölnek. Márpedig ez tűrhetetlen, s Te, Saturnus – meghallván Híveid Szavát – úgy döntöttél: az ilyenektől Te is elveteted az Életüket!
Ne törődj majd azzal, hogy egyesek szerint ezzel pont azon Világ Törvényeit sérted meg, melyeken Trónusod, illetve másoknak Adó, Magadnak pedig Elvevő Hatalmad alapszik! Hiszen a Halálról csak Beszélned kell, nem pedig Cselekedned is! Előbbi elég ahhoz, hogy Híveidet visszanyerd Jupitertől, utóbbi meg ahhoz, hogy ne taszítsanak ki Téged a Szférákból.
Azzal se foglalkozz, hogy e két tettedre sokan majd azt fogják kiáltani: ‘Elképesztő Galádság és Embertelenség, mellyel önérdekből lesüllyedtél az Erkölcstelenség Legmélyebb Bugyraiba!’! Neked alá kell szállnod ahhoz, hogy Híveid előtt ismét felemelkedhess, s megtarthasd Trónusodat Jupiter ellenében is!

*

Néhány esztendővel ezelőtt egyik ismerősöm feltette nekem A Kérdést: akkor is ellenzője lennék-e a halálbüntetésnek, ha lemészárolnák a Családomat. Ez természetesen nem volt más, mint egy, a Demagógok közismert érzelmi csapdája. Hiszen ki ne lihegne első fájdalmában azonnal Bosszúért? Ki ne akarná hasonló helyzetben azonnal vérét venni a Bűnösnek, aki őt megfosztotta a Legdrágábbtól? Kiből ne bújna ki ilyenkor rövidebb-hosszabb időre az Állat, azaz a Gondolkodást, a Mérlegelést messzire elkerülő, a Bűnt Jognak (és Lehetőségnek) tekintő Szubhumán Ösztönlény?

Ámde a helyzet az, hogy mivel Isten (néhányunknak) Értelmet és (mégkevesebbünknek) Erkölcsöt is a nyakába lőcsölt, eme “Terhes Szerencse” bizonyos Kötelezettségekkel, ha tetszik, hát “Nemkívánt Mellékhatásokkal” is járt. Ezeket összefoglaló néven akár úgy is aposztrofálhatjuk, hogy “Humanizmus“!

Ezért nem volt más választásom, mint ezen Ismerősnek a következőket válaszolni:

Civilizált Ember nem nem lesz gyilkos még akkor sem, ha egy Gyilkossal áll szemben. Ha ugyanis embert ölni Bűn, akkor az is az, ha ezt vele tesszük meg … akár A Jog szerint is. Civilizált Állam legfeljebb csatatereken gyilkoltat embereket, azt is csak végszükség esetén. Civilizált Törvények nem Bosszút állnak, hanem Igazságot szolgáltatnak. Ebben pedig nem foglaltatik benne az Ölés, mert lehetetlenné teszi az időnként óhatatlanul bekövetkező Hiba, a “Justismord” helyrehozatalának lehetőségét (Mit ér a Kivégzett azzal, ha évek múlva netalán kiderül: Ártatlan volt? Hogyan lehet majd őt Elégtételben részesíteni?!). Civilizált Politikus nem követelheti a Halálbüntetés bevezetését, avagy visszaállítását egyrészt azért, amit az elébb soroltam, másrészt azért, mert az ő feladata elvileg egy Civilizált Ország és Társadalom szolgálata lenne, nem pedig Atavisztikus Indulatok gerjesztése, Szubhumán Idióták kiszolgálása, mindössze az Újraválasztása érdekében. Ennek következtében tehát, ha ilyen helyzetbe kerülnék, igyekeznék minél hamarabb visszanyerni emberi mivoltomat, majd bosszú helyett Büntetést kérni!

Amikor Orbán, kizárólag önérdekből elővette a Halálbüntetés “napirenden tartását”, Rácsmögé Tóni pedig szekundált ehhöz, igazából nem csak önmagát járatta le … már megint. Hanem Minket is, akik még mindig tűrjük ezt a Velejéig Rohadt bandát a hátunkon!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hörcsögvacok

Egyik nagy kedvencem, az “Örülünk, Vincent!“-en publikáló “jotunder” kolléga szerint Dicsőséges Kormánypártunk padlástól pincéig tele van “kleptomán hörcsögökkel“. Mindent ellopnak, a pofazacskóikba tömködnek, s bár mázsás “puttony” van már a hátukon, a legutolsó fillérért is lehajolnak. … Néhány jellemző példa következik.

Azt írja az újság, hogy a prudenciájáról ugyan nem, de a pazarlásairól már alaposan elhíresült Magyar Nemzeti Bank (MNB) – élén Elkúrcy Gyurcyval – ösmét kiszórt egy kisebb összeget az ablakon. Tette mindezt azért, mert az említett nyílászáró alatt éppen akkor haladt el az Akció BTL Kft., amelynek “fejére” a (“széles tekintetű”) Vak Szerencse 200 millió forintot pottyantott. Persze nem ingyé’. Cserébe nem csak konferenciát köll szerveznie, de diákversenyt is, nem beszélve a végtelenül megterhelő és baromi sok pénzbe kerülő “dolgozói mikulásünnepélyről” (drága ám manapság a Télapó és az sem filléres dolog, amit a puttonyában hord!).

Néhány kötözködő alak ugyan megemlítette, hogy ebben az esetben is mintha “elfelejtődött” volna a pályáztatás aktusa, de ezen fennakadni csak azok tudnak, akik nem is merik az MNB és a kft. között immáron jóideje gyümölcsöző kapcsolat előéletét. A cég ugyanis egyszer már “volt szerencsés” lehajolni 25 milliónyi jegybanki forintért, hasonló megbízások okán. Már pedig a korábbi siker, meg az azzal járó megelégedés el nem felejtődhet. Kiépült az “ismeretségen” alapuló “bizalom”, s ahogyan azt korábban már L(ukapop)Simon államtitkár úr is kegyeskedett megjegyezni: “Ugyan miért baj az, ha valaki olyan céggel dolgoztat, amelyet régóta ismer és megbízik benne?“.

Ugyanakkor el ne felejtsük, hogy ez az összesen még alig negyedmilliárd eltörpül a Jegybank által különböző alapítványokra és ingatlanok megvásárlására eleddig elköltött kb. 300 milliárd mellett! Azt se, hogy a Jegybankelnök szerint az MNB ilyenkor nem közpénzt, hanem “a saját nyereségét” költi, amihez meg a világon senkinek semmi köze! Ahogy ahhoz sem, hogy a fentebb nevezett cég tulajdonosa, Borókai Flóra (tiszta véletlenségből) az EMMI jogi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkárának, Borókainé Vajdovits Évának és a “Heti Válasz” című lap főszerkesztőjének, Borókai Gábornak (Nulladik Viktor első kabinetjének korabeli szóvivője) az “idös” leánykája. … “Rossz az, aki rosszra gondol!“. … (Füstöl az MNB konyhájának kéménye, lévén “fő a bizalom!” … hehehe!)

Mint láthatjuk, kormányszóvivőnek lenni bizalmi kérdés. Márpedig ha ezt elnyerte valaki, akkor egy “nemzetileg elkötelezett”, a nemzettel “együttműködő” kormány esetén, az kiterjed az egész Famíliára is. Függetlenül attól, hogy az illető egyenesági leszármazott, avagy csupán “szerzett rokon”, például sógor.

Giró-Szász András is volt már szóvivő, jelenleg meg egyenesen kommunikációs államtitkár. Töretlen hát benne a kormányzati bizalom (füstöl a Miniszterelnökség kéménye is, hiszen ott is “fő”! – hehehe!), ez pedig kiterjed Serfőző Péterre is. Utóbbit az előbbi azzal a bizalommal tisztelte meg, hogy feleségül vette leánytestvérét, azaz a két család egyesült, tehát a “nemzeti bizalom” immáron a “svégerre” is kiterjedhet.

Nem is csoda hát, hogy a Sógor cége (az abba helyezett maffiapárti kormánypárti Bizalom, meg a Giró-Szászos benősülés okán) olyannyira elnyerte a budapesti V. kerület korabeli maffiapárti fideszes polgármesterének támogatását, hogy mindenféle kekeckedés és bürokratikus hercehurca nélkül elébb önkormányzati tulajdonba vette (a Fővárostól!) a 292 négyzetméteres üzlethelyiséget, azt meg négy másikkal együtt betuszkolta egy “saját” cégbe, amit meg szinte rögvest eladott a Sógi vállalkozásának.

Ügyintézési rekord! – írta az index.hu tegnapi cikke, hiszen mindezt fél esztendő alatt sikerült “lezavarni”. De maga a nyereség is “rekord”, hiszen ebből lett Giró-Szásznak (meg a Sóginak) egy ingatlanja a Dorottya utcában, amiből állítólag 120 szobás szálloda lesz, no meg 70 milliója ugyanezen vállalkozásnak a fentebb említett üzlethelyiség alig másfél évvel későbbi eladásából.

Az igaz ugyan, hogy az ingatlanapportal rendelkező önkormányzati cég vevője egy kicsit “ofsór” (luxemburgi bejegyzésű) volt, no de ez ne zavarjon senkit! Hiszen ha a Fidesz frakcióvetője, mint a parlament Gazdasági Bizottságának elnöke, ma is képes eldönteni, hogy méltó-e a bizalomra az a (hatból) öt offshore vállalat, amely ügyletenként 11-14 millió forintos nyereséggel árulja a negyedmillió eurós (most már 300 ezer!) “Letelepedési Kötvényeket“, mert ismeri a “tulajdonosi hátteret” (gondolom Orbán és Tsai., pl. talán ő is!), akkor miért ne lett volna ugyanerre képes szűk öt esztendővel ezelőtt is? Miért ne tudhatta volna, hogy a “Praefinium SICAV-FIS” cég lényegében a századvéges Heim Péter, és a Giró-Szász-sógor közös vállalkozása? Tulajdonosi háttér tehát “tisztázva”, innentől pedig az “Ötker” polgármesteri hivatalának kéménye is “füstöl”. … Nemde bár?!

Ahogyan “füstölget” két nyugat-magyarországi város önkormányzatának “kéménye” is. Zalaegerszeg és Nagykanizsa például nemrég adott megbízást a “Strategopolis” nevű kft.-nek arra, hogy ugyan derítse mán’ ki: miféle gazdasági kapcsolatok vagyonnak közöttük, ezeket meg hogyan lehetne esetleg és netalántán tovább fejleszteni. Pályáztatásra persze nem volt szükség, hiszen oly’ régi már a munkakapcsolat a nevezett cég és a két város között, hogy “ihaj”. Még arra sincsen, hogy a Strategopolis avatott szakemberei a meglátásaikat és ötleteiket írásba foglalják. Ugyan minek fogyjon feleslegesen a tinta, a nyomtató és a fénymásoló festékkazettája? Takarékoskodás is, no meg Bizalom is létezik ebben a Hörcsögvilágban! Így bőven elegendő, ha a felkért szakértők egyszerűen csak beleduruzsolják az önkormányzati döntéshozók kagylófüleibe kutatásaik eredményeit, meg az ebből született, fantasztikusan jó ötleteiket.

Persze lehet azon kekeckedni, hogy ez a “szóbeli teljesítés” ugyan miként ellenőrizhető. Úgy “kéremszépenhölgyeimésuraim”, hogy a Megbízó egyszerűen aszongya, hogy “Megtörtént!“. Ráadásul annyiszor, ahányszor a Megbízó aszongya! Aki pedig nem bízik a Megbízóban, az egy … szóval AZ. Akik pedig azon szőröznek, hogy mijafaszér’ köll ezért évi nettó 7 milliót fizetni, nem veszik figyelembe, hogy ezt két olyan város fizeti, amelyeknek eleddig (pár száz esztendő óta!) fogalmuk nem volt az egymással lévő kooperációjukról. Ráadásul az összeg is bagatell. Mindössze három középiskolai pedagógus évi átlagfizetése. Ami meg (lássuk be!) tényleg “nem sok”.

Bár ha azt nézem, hogy van még idehaza egy-két nagyobb település, és ha “azokat” is csak ennyivel “húzza le” a Strategopolis évente, ráadásul költségkímélő üzemmódban (tehát “szóban”), akkor már egy egész szép összeg jön ki. Érdemes tehát még “teli puttonnyal” is a háton lehajolni minden millióért fillérért, mert ugyi “Cseppből lesz a tenger!“.

Kleptomán hörcsögökkel van tele ez az egész “Uruszág”! Pontosabban annak alvilági Felvilága. A Nagyhörcsgöknek százmilliárdok, a Közepeseknek néhány száz-tíz millió jut a pofazacskójába. A Legkisebbeknek, a Legbutácskábbaknak pedig néhány ezer hamis euró. Persze az utóbbiaknál is “fő a bizalom”, hiszen egyiküket úgy tűrte meg a Maffiapárt a saját soraiban, meg az Ifjúsági Tagozat élén, hogy tagdíj-nemfizetés miatt már évek óta kizárták. … Vártak egy pár évet, hátha megembereli magát. Nem tette. Sőt, a “Keletin” nyitogatott … ki a pénztárcát!

Hörcsögvacok lett Magyarországból! Azér’, mer’ mi hagytuk, hagyjuk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ezért nem lehet!

Karácsony Gergely, a “Párbeszéd Magyarországért” társelnöke most kezdi megtapasztalni azon bölcs mondás igazságát, miszerint “Szarból nem lehet várat építeni!“. Elébb a civileknél verte ki a “biztosítékot”, most a szociktól kapja az “ívet”. Sajnálom őt, mert alapvetően tisztességes, jószándékú embernek néz ki Zugló új polgármestere.

Zuglóban már megint áll a bál. Közvetlenül a képviselő testület őszi megalakulása után az volt a “gond”, hogy a PM-es polgármester, Karácsony Gergely javaslatára “túl sok” bizottsági hely jött létre, illetve ezek és a közgyűlés tagjai pedig az országos átlaghoz képest “kiugróan magas” javadalmazásban részesültek. Ennek okán akkor Karácsony a “civilektől” kapta az “ívet”.

Karácsony szerint a fideszes alpolgármester munkába állása anem befolyásolja az együttműködést az MSZP-vel

Most az a “baj”, hogy ugyancsak Karácsony javaslatára, a három alpolgármesteri posztból a “költségvetésért felelőset” az a fideszes Rozgonyi Zoltán kapta meg, aki az előző érában az emblematikus Papcsák Ferenc helyettese (ergo: “bűntársa” – hangzik a vád), illetve Karácsony választási ellenfele volt. A helyi szocik szerint ez nem más, mint “a baloldali emberek arculcsapása“, illetve az, hogy “az érdekek felülírták az elveket“. A “civilek” (pontosabban Várnai László) szerint pedig ezzel az a gond, hogy Karácsony így egy fenékkel két lovat akar megülni. Egyrészt függetlenedik ugyan a szociktól, de egyúttal lehetetlenné is teszi a Papcsák-korszak visszaéléseinek kivizsgálását.

Régóta mondom már, hogy az ország egyik rákfenéje, ha tetszik áfiuma az az álszenteskedő, farizeus pártfinanszírozási rendszer, ami lényegében a mai napig is “működik”. Márpedig mindenki (legyen az “civil”, avagy “pártos”) tisztában lehetne azzal, hogy “Az rendeli a zenét, aki a cigányt fizeti!“! Ha a Társadalom nem hajlandó kiemelkedően honorálni az ügyeiben eljáró/intézkedő választott és egyéb tisztviselőit, azok szervezeteit (pártok), akkor azt más fogja megtenni. (Lásd még: “Kereslet és Kínálat“!) Innentől kezdve azonban az illető kép- és tisztviselő (ill. szervezet) már nem a Köz, hanem a Finanszírozójának “embere” (pártja), aki “időnként kér valamit“. Ezt nevezzük eufemisztikusan “lobbyzásnak”, durvábban és közérthetőbben pedig “korrupciónak“.

Pontosan ezért tart itt a honi közélet, illetve az egész ország, ahol! Pontosan ez az az egyik probléma, melynek megoldásával végre kiszállhatnánk abból a mókuskerékből, melyet huszonötödik esztendeje pörgetünk serényen és egyre fáradtabban, apatikusabban. Amikor tehát Karácsony ősszel úgy döntött, hogy az adott kereteken belül a maximálisra emeli a kerület választott tisztviselőinek javadalmazását, akkor ugyan növelte a Köz kiadásait, de egyúttal csökkentette az ennél sokkal több pénzt felemésztő “Korrupciós Kockázatot”, pontosabban az erre való csábulás esélyét. … No igaz, ő is csak “hozott anyagból” dolgozhat, azaz környezetében sok olyan figura található, akik a korrumpált pártok langyos mocsárkáiból másztak elő.

Ezek egyike és legszembeötlőbb példája maga a zuglói Főszoci. Tóth Csaba (közismertebben: “TóCsa“) nacionáléjával mindenki tisztában lehet, aki nem csak odafigyelni, de nagyjából emlékezni is tud a hírekre. A pasas azzal tűnt fel először a magyar politikum (mély)horizontján, hogy évekkel ezelőtt fantom-alapszervezeteket gründolt magának Vas megyében, majd ezek “elektoraival” csináltatott magából megyei pártelnököt. Márpedig a Magyar Szocialista Pártban ez egy nagyon komoly és jelentős hatalommal járó funkció: nem csak tagjává válik így a párt legfőbb, döntéshozó testületének, de automatikusan “kijár” neki a stabilan “befutó”, listás képviselői hely is. A dologból persze botrány lett, meg némi tagrevízió, de TóCsa segge (meg az alatta lévő “szék”) érintetlen maradt. Később hasonló praktikákkal fúrta be magát a zuglói funkciójába (noná, hiszen Mesterházy feleségével közös cégük van!), s oszthatja most ott nem csak az észt, de a stallumokat is … a saját, hozzá erősen hasonlatos emberkéinek.

A kerület városgazdálkodási cége élére TóCsa kineveztette Baracskai Gábort, akiről meg (utóbb) kiderült, hogy nem más, mint a szoci alpolgármester, Hajdu Flórián sógora. Erre a funkcióra eredetileg nem Baracskai, hanem Feigli Ferenc volt szocilag “kitalálva”, ámde mivel őt korábban “alkalmatlanság” okán menesztették a Fővárosi Közterület-fentartó Zrt.-től, Karácsony megvétózta a dolgot. De, mint tudjuk, “Káder nem vész el, csak átalakul“, ezért Baracskai, amint hivatalba került, rögvest Feiglit nevezte ki helyettesének. No ezek, meg a kerületi pártelnök előélete ismeretében alaposan megmosolyogtató, hogy pont a “TóCsa népe” kiabál olyasmiket, hogy “a baloldali emberek arculcsapása”, meg hogy “az érdekek felülírták az elveket”.

Ami pedig a fideszes Rozgonyit illeti. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mint ha pont ő lett volna az a “papcsákista” alpolgármester, akitől az állami százmilliókat kaszálgató, hivatali aranybudival felszerelt ügyvéd, miután nem tudta leváltatni, megvont minden jogkört. De még ha tévednék is: mi mást tehetett volna Karácsony, mint hogy jelenkori “deákferencként” tető alá hozza a kerületi “Kiegyezést“?

A “választói bölcsesség” ugyanis úgy döntött, legyen Karácsony a polgármester, de a közgyűlésben már nem adta meg neki ehhöz a kellő többséget. Ha ő és társai bármiféle döntést meg akartak volna szavaztatni, ahhoz három további voksra lett vóna szükségük: az egyszem LMP-sé, az ugyancsak egyetlen jobbikosé és a civil Várnai Lászlóéra. Ők vajh’ miért nem voltak erre hajlandóak? Úgy gondolták, hogy valósuljon meg a kerületben is az “Esztergomi Helyzet“? Csak azért, hogy TóCsa Népéé lehessen a “vár”, az orbanistáké pedig a “lekvár”? Ha létrejön ez a stádium, akkor vajon mint mondana Karácsonyra mindenki? … Balosok, jobbosok, civilek – kórusban!

Zugló polgármestere olyan, mint a “méretes szabó”: hozott anyagból dolgozik. Egyetlen megbízható alpolgármestere van, a szintén PM-es Szabó Rebeka és talán egyetlen megbízható “embere” (a kvázi sajátjain kívül), a civil Várnai. Mindenki más “alku tárgya”, olyanok, akik ugyan “híven utálják egymást” a nyilvánosság előtt (MSZP, Fidesz), de a háttérben vígan el vannak egymással.

Ez az ATV minapi, “Doku” című műsorából elég alapossággal kiderült. A videó első részében az erősebb idegzetűek azt láthatják/hallhatják, hogy az ingatlanmutyizás miatt három évig “kaptárban” tartott Hunvald György milyen körülményesen kezeli az ő “tevékenységéhez” képest sokkal inkább bűnözőnek tekinthető, “ötkeres” Rogán Antal egyre nyilvánvalóbb ügyeit. A második részben pedig azt, hogy a Belvárosi Főszoci (Steiner Pál) milyen éneklősen nyögve-nyelve magyarázza el a műsorvezetőnek azt: miért nem ő, hanem az “Együtt“-től érkezett Juhász Péter képviselő volt az, aki alaposan kiborította a kerület ingatlanmutyista bilijét (no meg azt is, hogy miért ő az, aki ebben “jobban teljesített”, s ezek után már csak “hab a tortán” Böröcz László fidesznyik alpolgármester dumája!). Amikor pedig megkapja a kérdést Juhásztól, hogy Steiner ugyan monggya mán’ meg, hogy az ő polgármestersége idején is (összesen húsz kemény esztendeje!), ki volt a vagyongazdálkodási bizottság elnöke, akkor végkép lefagy az avatott politikus “szervere”.

Mert az a nagy helyzet, hogy az elv- és nertársak vidáman el vannak egymással, intézve egymás között a “mutyinak” nevezett korrupcióikat. Amikor pedig a napfényre kerülve olvadni kezd a fülük mögötti “vaj”, akkor elébb egymásra mutogatnak. S ha az sem megy, hát azokra, akik e tényre felhívják az egyébként mindenre süket/vak Köz figyelmét!

Hát ezért van igazuk a “civileknek”, a tüntetőknek. Ezért nem lehet a Régi Pártok régi/új embereivel visszaállítani a Köztársaságot, újrateremteni a Jogállamiságot!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Elképesztő!

Aki szorosan nyomon követi az orbanisztáni eseményeket, minden egyes stációnál azt hiszi, hogy ennél már nincs lejjebb. Osztán rendszeresen kiderül, hogy az a mocsár, melyet erősen túlzó eufemizmussal “magyar közélet”-nek nevezünk, feneketlen!

Tegnap kiderült, hogy a Rogán-féle ötödik kerületi önkormányzat még 2011-ben mélyen a piaci ár alatt adott el egy 212 négyzetméteres üzlethelyiséget. Az említett esztendő tavaszán ugyanis az egykori “Mednyánszky Terem” megüresedett, mivel a korábbi “lakó” (a “Képcsarnok“) nem volt hajlandó kifizetni az önkormányzat által szerinte irreálisan magasra emelt bérleti díjat. Rögvest akadt azonban új bérlő a Class Immo Kft. “személyében”, amely azonnal be is jelentette a vételi szándékát. A biznisz még ugyanazon esztendő novemberében nyélbe is üttetett: a kft. összesen 54,2 millió forintért (azaz négyzetméterenként 247 ezer forint leperkálása ellenében) birtokon belülre került.

Ugyancsak tegnap reagált a cikkre az érintett önkormányzat is. A sajtóreferens által kiadott közlemény szerint semmiféle törvénytelenség nem történt, lévén egy helyi rendelet minden bérlő számára lehetővé teszi, hogy a megállapított piaci ár 70 százalékán megvásárolhassa bérleményét. Igen ám, de a szakértői vélemény szerint egy ilyen üzlethelyiség piaci ára abban a kerületben négyzetméterenként 600 ezer forint körül alakul. Ha tehát a vételi szándékkal jelentkező bérlő igénybe is veheti a rendeletben foglalt 30 százalékos kedvezményt, még akkor is közel 90 milliót köllött volna fizetnie! Ehhöz képest a szintén megszólaló Rogán Antal (az egykori polgármester) azt állította, hogy 2012-ben neki is feltűnt az “értékaránytalanság”, le is folytatott egy belső vizsgálatot, s bár az törvénytelenséget valóban nem állapított meg, a bizniszt levezénylő jegyzőt “bizalomvesztés” okán menesztette.

A mutyi orrfacsaró bűzét azonban ennyivel sem sikerült elfedni. Ugyancsak hozzáértők szerint ugyanis az adás-vétel a szokásoshoz képest feltűnően rapid módon, mindössze fél esztendő alatt zajlott le. Ez pedig felveti azt a gyanút, hogy a Kerület korábban azért srófolta fel a bérleti díjat, hogy ezzel kiszekírozza a Képcsarnokot, s helyet teremtsen a Class Immo Kft-nek. Az pedig igaz ugyan, hogy Rogán kirúgta a jegyzőt, de helyére azt a Sélley Zoltánt rakta, aki a kerületi vagyonkezelő vezérigazgatójaként személyesen készítette elő és hagyta jóvá az inkriminált ügyletet.

Ezen kívül erősen bűzlik még maga a Vevő is. A nevezett kft. ugyanis Pápa Marianne tulajdona, aki pedig nem más, mint a “hírhedt” Portik Tamás élettársa. Utóbbi két ügyben került a sajtó reflektorfényébe. Először is ő az, aki Pisztrás József … khm … “vállalkozó” 1996-ban történt meggyilkolásának ügyében mint felbújtó, első fokon 11 év fegyházbüntetést kapott. Másrészt ő az a “maffiózó”, akit a korabeli, fideszes konteó szerint Szilvásy György, Gyurcsány Ferenc “titokminisztere”, Laborcz Sándor NBH-főigazgatón keresztül azzal “bízott meg”, hogy mint egyfajta agent provocateur, “hírbe hozza” az Orbánpárt egyes vezető személyiségeit. (Később persze kiderült, hogy a dolog pont fordítva történt: Portik jelentkezett be Laborcznál azzal, hogy bizonyos ellenszolgáltatás – mondjuk vádalku? – ellenében átadja azon információit, melyek a lehető legrosszabb fényben tűnteik fel a Maffiapárt legfőbb potentátjait.)

Ez volt az a pont, ahol elszakadt a Maffiaállampárt “cérnája”. Mivel A Főnök éppen Dél-Koreában haknizik (és sértegeti vendéglátóit a szokásos bunkóságaival – lásd előző posztomat itt!), Habony Árpád kommunikációs főzseni pedig csak az Isten tudja merre kószál, az így Ész és Értelem nélkül maradt Országgyűlési Frakció betöltötte a figyelemelterelős/karaktergyilkolászós propaganda-nehézágyút, s azt az alábbi Közlemény nyilvánosságra hozatalával el is sütötte:

“Cím: A Gyurcsány-kormány volt az, amely hatalma megtartása érdekében szövetkezett Portikkal
A Gyurcsány-kormány minden erkölcsi, jogállami és demokratikus határt átlépett hatalma megtartása érdekében, képes volt az alvilággal is lepaktálni. A Gyurcsány-kormányok idején a titkosszolgálatokat – akár az alvilággal karöltve is – politikai célokra használták. Gyurcsány titokminisztere, Szilvásy György maga volt az, aki megbízta Portik Tamást, hogy járasson le vezető fideszes politikusokat – köztük Rogán Antalt is. Szilvásy György tökéletesen tisztában volt azzal, ki Portik Tamás, hiszen titokminiszterként pontosan ez volt a dolga.
Ma ugyanazok és ugyanazokkal a módszerekkel próbálkoznak, de a magyar emberek idén háromszor is világosan kinyilvánították, hogy nem kérnek a hiteltelen, bukott maffiabaloldalból. Portik Tamás mint az alvilág feje a Gyurcsány-kormány idején büntetlenséget élvezett, a polgári kabinet volt az, amely büntetőeljárást indított ellene.
Aláírás: Fidesz-frakció”

Kétségtelen, hogy ez a szózagyvalék sokkal összeszedettebb, mint a Maffiaállampárt ügyvezető alelnökének híres fémkupakos nyilatkozata, de koránt sem olyan jól kivitelezett, mint az ugyancsak Kósa Lajos által prezentált rólingsztónszos/újzélandos Magyarázat (ld.: itt!). Ámde felvet néhány megkerülhetetlen kérdést is! Azt például, hogy:

  • Mit érdemel az a politikai párt, amelyik már annyira sem tiszteli a saját választóit, hogy a fentinél legalább egy hangyányival hihetőbb, konteorista Közleménnyel álljon elő?
  • Mit érdemel az a Hivatásos Ellenzék, amely mellett egy velejéig korrupt Kormánypárt bő négy esztendő alatt nem csak azt csinálhatott, amit akart, nem csak megnyerhette az összes választást (jó, “lejtett a pálya”, de talán akkor legalább ordítani köllött vóna és nem elhitetni mindenkivel, hogy “Van Esély“!), de már annyira ellustulhatott/elpofátlanadhatott, hogy ilyen (és ehhöz hasonló) Nyilatkozatokat tehessen közzé, mindenféle érdemi következmény nélkül?

Ha ép erkölcsű Társadalomban, tehát egy normális Országban élnénk, nem lenne szükség még arra se, hogy ilyen kérdéseket akár csak megfogalmazzunk is, lévén se ilyen Közlemények, se ilyen Kormánypárt, sem pedig ilyen Hivatásos Ellenzék nem is létez(het)ne. Ámde mivel Mi Itt vagyunk, Ahol, a még gondolkodni képesek, azaz az egyre elmagányosodóbb Demokraták nem tehetnek mást, mint hogy fejüket ingatva ismételten megállapítsák: “Elképesztő!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Sajtó és Szabadság

Érdekes, hogy milyen sok bölcs közmondásunk van. Például: “Olcsó húsnak híg a leve“. Az is nagyon érdekes, hogy ezek közül egynek a tanulságát sem “alkalmazzuk” a mindennapi életünkben.

Az alábbi mémek ugyan némileg csatlakoznak a poszt tartalmához, de valójában a Magyar Telekom, illetve a mögötte álló Deutsche Telekom Origo-ügyi magatartása elleni tiltakozás okán másoltam be írásomba. Tudom, hogy nem egy kül-, avagy belföldi magánvállalkozás dolga megvédeni a magyar sajtószabadságot, de az a sunyi és gyáva magatartás, melyet e két cég tanúsított, egyenesen felháborító! … és ezt szendamondja!

A fenti mondás szerintem azt jelenti, hogy az “olcsónak” általában a minősége is olyan. De azt is, hogy ha valaminek nem vagyunk hajlandóak megfizetni a tisztességes árát, akkor arra inkább előbb, mint utóbb, de nagyon ráfaragunk. Egyik ismerősömnél elromlott a mosógép. Több szerelővel is beszélt, mire kiválasztotta közülük azt, aki a legalacsonyabb árat mondta. Egy hónappal később romokban hevert a masina, kijavítása pedig négyszer annyiba került, mint ha korábban a legdrágább ajánlatot tévő emberrel szerződött volna le. Egy  másik komám tavaly nyáron mindössze kétezer forintért látott egy pár edzőcipőt. Gondolta: jó lesz az neki elmolyolgatni a kertjében. Két hét múlva dobhatta a kukába, mert a lábbeli felső és alsó része úgy döntött, hogy beadják egymással szemben a “válókeresetet”.

Takarékoskodni tehát helyes dolog, de ezt a célt nem minden esetben a legkisebb, azonnali kiadással érhetjük el. Cipős komám például, ha kéthetente vásárolgatta volna meg az újabb és újabb selejteket, körülbelül négy hónap után már akkora összeg szerepelt volna a kiadási oldalon, amiből már egy rendes termékre is futná, olyanra, amelyik évekig bírja a strapát. Nemde?

Hasonló a helyzet a Sajtóval is. Egy bármiféle ilyen termék (legyen az “print”, avagy elektronikus) előállítása pénzt igényel. Szükség van ugye emberekre, akiknek fizetést köll adni (utánuk meg befizetni a sarcokat). Szükség van eszközökre, melyek beszerzéséhez szintén pénz köll, ahogy ahhoz is, hogy ezeket fogyásuk/amortizációjuk okán periodikusan pótolják. Szükség van valamiféle helységre is, ami ugyancsak pénzt igényel (pl.: bérleti díj, rezsi). Nem szaporítván a szót a további “egyebek” felsorolásával, a lényeg az: ezeknek a költségeit valakiknek meg kell fizetniük. Ez pedig többféle módon történhet meg.

Az első, hogy a teljes költséget az adott orgánum olvasója (“médiafogyasztója”) fizeti, tehát mi, a polgárok. Ennek az lenne a következménye, hogy az adott kiadó kizárólag az olvasóitól függene, csakis azok kegyeit keresné. De az is, hogy a print-kiadások jelenlegi árai minimum megháromszorozódnának és megszűnnének az ingyenes online-hozzáférések. Ez a variáns, a megrokkant honi vásárlóerő okán, nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, hiszen olyan országban, ahol immáron a családok negyven százalékának okoz gondot pusztán a létfenntartás finanszírozása, ott elképzelhetetlen, hogy még a Sajtó is emígyen legyen eltartva. (Hogy fel volt háborodva Balog páter, amikor miniszterjelölti “meghallgatásán” a fejére olvasták az országban egyre nagyobb méreteket öltő szegénységet!)

A második a “co-payment”, azaz a sajtótermék előállítási költségeit részben az olvasók, részben pedig a hirdető cégek állják. Ennek a következménye az, hogy a Tulajdonos az olvasó-hirdető befizetése arányában kezdi keresni azokat a bizonyos kegyeket. Ebből pedig következik, hogy a lapban megjelenő “információk” bizonyos része majd nem az olvasó érdekeit, tehát a köztájékoztatást szolgálják, hanem a reklámoztatókét. Ezek pedig nem minden esetben azonosak a Társadaloméival. Ugyanakkor érvényesül itt egyfajta kiegyensúlyozó hatás is. Hiszen ha az olvasó azt tapasztalja, hogy értéktelen, szir-szar reklám-cikkekel tömik a fejét, elpártol a laptól, a hirdető pedig nem fog pénzt feccölni egy olyan orgánumba, amelyet a kutya sem olvas. Jelenleg a magyarországi, nyomtatott sajtópiacon ez a legelterjedtebb variáns.

A harmadik az “ingyenesség”, amikor a teljes cechet a hirdetők vagy/és a Tulajdonos állja – utóbbi a más területen folytatott tevékenységének bevételeiből. Az előbbi esetben még valamennyire létezik az a bizonyos, fentebb említett “moderációs hatás”, de az utóbbiban már nem. Itt ugyanis a tartalmat kizárólag a Kiadó gazdasági (és “egyéb”) érdekei határozzák meg (“vegyes” megoldás esetén pedig “befizetés-arányosan”). A csak hirdetői finanszírozásra a legjobb példa a “Metropol“, a “vegyes”-re jószerint az összes online hírportál, a “kizárólagos”-ra pedig a különböző önkormányzatok által fizetett periodikák, vagy mondjuk a “Helyi Téma” klónjai. Bárhogyan is történjen a finanszírozás, az ilyen orgánumok többségétől (különösen a kiadóiaktól) az olvasó semmiféle közérdekű információszolgáltatásra nem számíthat, már ami a közéletben való tájékozódáshoz szükséges értesüléseket illeti.

Szabad sajtó Lázár János utca.jpg

Mindebből látszik, hogy az olvasó/”médiafogyasztó”, tehát a Köz érdekét csakis és kizárólag az első variáns lenne képes szolgálni. Erre azonban minálunk, “Agyarországon” nincs esély, lévén a Társadalom jelentős része nem csak “öntudatlan”, de elszegényedett is (bár valójában az előbbi okozta az utóbbit!). Ámde a második variációtól is csak ugyanazt várhatjuk, mint a harmadiktól. Ennek oka meg az, hogy minálunk olyan helyzet alakult ki, hogy a gazdasági élet legfőbb szereplője maga az Állam, “ő” a legnagyobb hirdető is, míg az egyéb reklámoztatók, illetve a médiatulajdonosok szinte kizárólag csak “tőle” függenek (lásd: a különböző orgánumoknak jutó, illetve nem jutó hirdetéseket, avagy magát az “Origo”-ügyet!). Az Állam pedig legkésőbb 2010 óta függetlenítette “magát” a polgáraitól, tehát önálló életre kélt (lásd: Tákolmány és Tsai!), valamennyi “eszköze” (pl. jogalkotási, jogkikényszerítési és pénzügyi) pedig egy az “őt” elfoglaló hatalmi-üzleti csoport érdekeit szolgálja kizárólagosan. Az utóbbiakat módszereik miatt joggal nevezhetjük “Maffiának“, az előbbit pedig, az utóbbiak okán, “Maffia-államnak“!

Az, hogy ma szinte nem létezik független sajtó hazánkban a fentebb említett okok következményei. Ámde hogy ezek az okok “okozódhattak”, az már kizárólag a Társadalom hibája, mert akkor (a ’90-es évek elején) sem volt hajlandó finanszírozni ezt, amikor még volt ehhez gazdasági ereje. Mert nem érezte át a szükségességét, mert “takarékoskodni” akart, mert inkább az (egyre dráguló) “olcsót” vette és nem a minőséget.

  • Minálunk (meg gondolom másutt is) 1990-ig az volt a “regionális sajtóhelyzet”, hogy egyetlen napilap uralta a “piacot”. Ez természetesen az MSZMP megyei bizottságának kiadványa volt, s ugyancsak “természetesen”, a “széljárás” megfordultával a Szerkesztőség csuklás nélkül váltott át … egy másik pártra (elébb MDF, utána meg Fidesz). Informativitását jól jellemzi, hogy anno ezt az újságot “naponta megjelenő hetilap”-nak aposztrofálták. Nos ennek okán néhány bátor ember úgy döntött, hogy alternatív napilapot indít el, melynek első példánya 1990 augusztusában jelent meg. Az alacsony példányszám (12 ezer, szemben a “megyei” 96 ezrével!), valamint az ismeretlenség okán alig akadt hirdetőjük. Ezzel persze ők is számoltak, s ezért elsősorban az olvasótábor toborzására fektették a hangsúlyt. Maga a lap egészen fantasztikus volt – persze főként a “konkurenshez” képest. Friss, valóban informatív, lényeglátó, független, kitűnően szerkesztett és tördelt azaz: olvasmányos. Csak olvasója nem nagyon akadt. Lévén majd’ háromszor annyiba (29 forint) került, mint a “megyei” (9 forint 60 fillér), a Jónép inkább az unalmas pártközlöny mellett maradt, mer’ ugye igaz, hogy az új jobb, de régi “ócsóbb”. … A kezdeményezés 1991 januárjában hamvába holt, a próbálkozók még egy évig fizették az adósságaikat, a “megyei” pedig maradt a kellemesen langyos pocsétájában.

Ami végtelenül röhögtető az egészben, hogy az “olcsóra”, illetve az “ingyenesre” ácsingózók lényegében sokkal többet fizetnek ki ezekért a “kiadványokért”. Hiszen a hirdetőként/megrendelőként a piacon megjelenő Állam a befizetett adóforintokból finanszírozza ezeket az orgánumokat, melyek pedig az Államot, az meg a Maffiát szolgálja. A Maffia pedig ugye a Zemberekből él, rajtuk piócáskodik, s hogy ezt tehesse, ugyancsak a Zemberek pénzéből zárja el a Zembereket a valós információktól!

Origo, impresszum.

Független sajtó nélkül nincs Szabadság! – tudom, ez is egy közmondás, s talán elcsépelt is. Ám igazságtartalma ettől még örök, amint azt a magunk bőrén is tapasztal(hat)juk. Ha ugyanis nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű és minőségű értesülés, az elvileg négy esztendőnként rendelkezésünkre álló lehetőséggel (választások) nem hogy felelősen, de élni sem tudunk. Ha a Demokrácia portáján nincs egy Őrkutya, akkor oda bárki bemehet és bármit ellophat. Ha a különböző érdekcsoportok (különösen a mostani!) hazudozásai úgy jutnak el hozzánk, hogy nincs senki, aki ezt összevetné a valósággal, akkor olyan helyzet alakul ki, mint most: egy félretájékoztatott, elvakult ámde aktív kisebbség ráerőlteti nem csak az akaratát, hanem még egy elképesztően elvetemült társaságot is a “félaktív”, avagy a passzív többségre, s ezzel káoszba, katasztrófába dönt egy egész országot. És miért? Mert Magyarország portáján nem ugat az a bizonyos “Őrkutya”, amelyik pedig még is, annak nincs elég ereje harapni is.

Lázárkom Egyik “kedvenc” demagógiám, mellyel minimum bő évtizede él a Populizmus az, hogy csökkenteni köll a parlament létszámát, mert így lesz “olcsóbb” a dolog. Nos, a Demokrácia soha nem volt olcsó, ha a közvetlen ráfordítást számoljuk. De soha nem is okozott katasztrófát, míg a Diktatúra már rövid távon is általános elszegényedést (lásd csak a saját esetünket!), hosszabb idő alatt pedig teljes összeomlást (lásd a történelem tanúbizonyságát). Ennek árát, mely sokszorosa a demokrácia “működési költségének”, nekünk köll megfizetnünk, mint ahogy a Katasztrófához vezető út (bürokrácia és korrupció) “viteldíját” is. Szerintem teljesen mindegy, hogy 199, esetleg 386, avagy akár 1500 országgyűlési képviselőnk is van, s leszarom még azt is, ha fejenként és havonta mondjuk 10 milliót keresnek. De azok mindegyike MINŐSÉGI legyen, akiket valóban Mi és nem “Valaki Más” (mondjuk egy érdekcsoport) fizet meg.

De mi ezt nem voltunk hajlandóak megfizetni! Így osztán a törvényhozásunk tele lett vakkomondoros zsírparasztokkal (Balogh József), neveletlen vidéki dzsentrikkel (Lázár János) és felkapaszkodott szocio-pszichopatákkal (Orbán Viktor), akiket az Oligarchák, no meg az általuk létre hozott Maffia-állam fizet meg, s akik fölött így elveszítettük a rendelkezési jogunkat … akárcsak a saját tulajdonú országunk fölött is! … Mindezt azér’, mer’ nekünk minden ócsón, sőt, ha lehet ingyé’ köll. … Hát tessék: itt van!

Van egy másik közmondás is, ami erről az egészről eszembe jutott: “Az rendeli a zenét, aki a cigányt fizeti!“. … Ideje lenne már ezt nem csak tudomásul venni, de megszívlelni is!

… és ezt …

szendamondja!


Szívatás

Hanyatlik a (legális) dohánykereskedelem, döglődnek a tavaly ilyenkor még zsíros üzletnek hitt mutyitrafikok. “Ha ‘Ezeknek’ az érdekeik úgy kívánják, bárkit és bármikor képesek megszívatni. Nem csak minket, a sajátjaikat is!” – fejtette ki a nem csak ebben az ügyben képviselt sommás véleményét egy ismerősöm. … Ha minden igaz: már nyártól “szívunk”, ha szívunk.

Mindenek előtt szeretném megjegyezni: magam is tagja vagyok a honi dohányosok népes társadalmának, azon belül is pedig az “izmosabb” csoporthoz tartozom. Így osztán én vagyok az egyik, akit a “Nemdohányzók védelméről szóló törvény” lassan már a planéta felszínéről is kitilt, miközben a hetedik bőrt is leráncigálja rólam ez a sportosan pocakos kormány. Félreértés ne essék, nekem a világon semmi bajom azzal, hogy olyan helyekről, ahol e káros szenvedélynek nem hódoló polgártársainktól semmi módon elkülönülni nem tudunk, kitiltottak bennünket. No de onnan is, ahol volt lehetőség a szeparációra? Miközben az ezt elrendelő fideszes uraink akkora biznisznek tekintik ezt az egészségkárosító “hobbyt”, hogy annak piacáról mindenkit kiszorítottak, akik nem az ők csókosaik voltak?! Logikátlan … nak tűnik.

Amikor úgy egy esztendeje véglegessé vált, hogy Lázárállamtitkár és bagógyáros haverja, egy kettejük által trükkösen kieszelt koncessziós törvény parlamenti megszavaztatásával újraosztják a teljes honi, dohánykiskereskedelmi piacot, mindenki (ők is) azt hitte, hogy a mintegy 40 ezer trafikos tönkretételével is járó akcióval, olyan zsíros üzlethez juttatják önmagukat és csókosaikat, amiből fényesen meg lehet élni. A törvény ugyanis nem csak megduplázta/megháromszorozta (10-12 százalék) az addigi, kiskereskedelmi árrést (kb. 4 százalék), hanem a korábbi árushelyek számát (kb. 45 ezer) kilencedére (bő 5 ezer) korlátozva, lokális monopóliumokra adott lehetőséget. Márpedig ha nincs helyi konkurencia, akkor az adott környék valamennyi bagósa egyetlen helyre cipelheti be csak a pénzét.

Nem is csoda hát, hogy az Újarisztokrácia egymást lökdösve, taszigálva igyekezett minél több koncesszióhoz jutni (egyeseknek a törvényben előírt, maximum ötnél jóval több jutott!), a beadott “pályázataikat” pedig nem az erre elvileg hivatott állami, “nonprofit” cég, hanem a helyi fideszes potentátok “bírálták” el. A “Nyertesek Népe” pedig roppant “színesre” sikeredett, hiszen volt közöttük gyerekgyógyásztól(!) kezdve, kőgazdag kft.-ügyvezetőn át, semmirevaló polgármester-kölökig mindenki. Két dolog volt közös bennük: mindnyájan a Pártklientúra tagjai voltak, s egyikük sem értett a trafikozáshoz … nem is csoda, hogy volt közöttük legalább egy olyan balfasz is, aki alig két hónapon belül belebukott a Nagy Bizniszbe! (lásd pl. itt!)

Mit tapasztalhatott ebből a “mezei” bagós? Saját “élményeim” szerint legelébb is azt, hogy elszabadultak az árak. Én már évek óta töltöm a cigarettát, tehát külön veszem meg a dohányt és külön a hüvelyt. Az a márka, amit mai napig is megvásárolok (40 gramm), tavaly májusban még 635 forint volt. Ez június elsejétől 699, július 15-től (a trafikmonopólium napjától) 755, augusztus végére már 799, októbertől pedig (jelenleg is) 835 forint. Ez pedig ugyi több, mint 30(!) százalékos emelkedést jelent mindössze öt(!) hónap alatt, s mindezt úgy, hogy ugyanez, az azt megelőző három(!) évben a 20(!) percentet sem érte el.

A második tapasztalat az vót, hogy a Mutyimonopólium bevezetése után kilométereket köllött gyalogolnunk, ha vásárolni akartunk. Köszönhető volt ez annak, hogy az Újtulajdonosok az árudáikat olyan hozzá nem értéssel kegyeskedtek elhelyezni (Matolcsy szelleme lebegett a trafikok felett!), hogy míg hatalmas területek maradtak “szűzen”, addig másutt egymás szájába lógtak a “nemzeti szívoldák”. A mi városrészünk megelehetőst nagy kiterjedésű, többségében magánházas terület, mely egy aszimmetrikus trapézra emlékeztet. Kerülete nagyjából öt kilométer, s hozzávetőlegesen egy Pancholó Arénányi ember lakja. E területen belül egy darab trafik nincs! Korábban, ha elfogyott a dohány, elegendő volt elcaplatnom a kényelmes sétatempóban legfeljebb öt percre lévő vegyesboltig. Azóta viszont minimum fél órámat veszi el, hogy elügessek a vasútállomásunk előtt terpeszkedő térig, ahol egy ötven(!) méteres sugarú körben négy(!) trafik nyüzsög. Igaz, itt még mindig “ritkásabb” a felhozatal ahhoz képest, hogy a belvárosi helyzet szerint (egy bonmot-gyártó barátom megfogalmazása:) “Aszfaltmezőben sok kis, sovány tehén egymást feji!“.

A harmadik tapasztalat pedig az, hogy még be sem indulhattak a mutyitrafikok, az áremelkedések el sem érték az eddigi csúcsaikat, máris megjelentek a nepperek. Ezek a “Szatyortrafikosok” jelenleg 5.000-8.000 forint között árulják a vágott dohány kilóját (szemben a zárjegyes termék átlagosan húszezres(!) árával), a közepes minőségű, ukrán gyártmányú “Feszt” cigarettát pedig dobozonként 500 forint környékén (a zárjegyes átlagára most 900 forint!). Ez pedig felidézi bennem az Ezredforduló magyar rögvalóságát, mikor minden második bokorban ukrán cigiket (“Priluki“) kínáltak, a csempészettel a versenyt nem bíró, honi dohánygyárak pedig szépen lehúzták a rolót. (Utóbbiak közül egyébként a debreceni üzemet birtokló “Reemtsma” járt el a legfifikásabban: bezárta a cívisvárosi érdekeltségét, megvette a kijevi gyárat, s onnantól kezdve az ő termékeit árulták idehaza a nepperek! … Mottó: “Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére!” – Murphy)

Mit tapasztalt ebből a Csodaállam? Először is azt, hogy a Mutyimonopólium bevezetésétől kezdve, meredeken zuhanni kezdett a legális piacon értékesített cigaretták mennyisége. A Világgazdaság online kiadásában kedden megjelent cikk szerint: míg tavaly előtt 12,5 milliárd szál (azelőtt meg 13 milliárd) cigi fogyott el, addig tavaly már csak 9,3 milliárd. Idén februárban pedig még ennél is jelentősebb visszaesést mértek: mindössze 483 millió szál, ami a tavalyihoz képest 300, a tavalyelőttihez meg 500 milliós visszaesés. Az adóbevételeknél pedig ez úgy jelentkezik, hogy bár az Akarnokkormány a tavalyi 897 milliárdos, megvalósult input után idénre 932-t tervezett, a forgalom hanyatlása okán eleddig csak 125 milliárd folyt be. Ebből pedig vagy az következik, hogy a magyar bagósok tömegesen szoknak le a dohányzásról, vagy az, hogy bár továbbra is füstölnek, mint a gyárkémény, csak éppen az adózott termékek vásárlásáról szoktak le.

Mit tesz erre a Csodaállam? Netalán fokozza az ellenőrzést és igyekszik minél több csempészt és neppert lefülelni? Nos, ilyesminek nyoma sincs. A Világgazdaság fentebb már hivatkozott írásának adatai szerint annak ellenére, hogy az illegális kereskedelem már elfoglalta a dohánypiac minimum negyedét (de inkább a harmadát), a NAV felderítési adatai semmiféle érdemleges változást nem mutatnak. Esetleg a Trafiktörvény módosításával szélesebbre tárja a legális forgalmazás lehetőségét? Ugyan! Ehhöz be köllene látni, hogy a Nagy Szerzési Vágy okán akkora bakot lőttek, amilyet Tömjén Fővadász sem látott még soha. Ámde ha valami, akkor ez az, ami egyáltalán nem jellemző rájuk, hiszen ha az egymást követő római pápák “alapkivitelben” csalhatatlanok, akkor ez hatványozottan vonatkozik az egyedülvaló Viktoristenre!

Így osztán a hírek szerint arra a következtetésre jutottak, hogy (ösmét csak szokásuk szerint) a kieső bevételek pótlását adóemelésekkel igyekeznek elérni, kihasználva annak lehetőségét, hogy a Bagóadó még mindig nem éri el az Európai Unió által engedélyezett mértéket. Az igaz ugyan, hogy Pálinka-ügyben csúcsra vagyon járatva az EU elleni “Szabadságharc” legújabb ütközete, melynek során ugyi “megvéggyük” a házi piapancsolás adómentességét Brüsszel, az “Újmoszkvával” (bár ez utóbbi terminus technikus bizonyos Pakstumok okán egyelőre törölve) szemben, de mivel Orbahnführer nem cigizik (csak vedel), így a Dohánysarc már nem számít “Nemzeti Ügy“-nek.

Amikor az illegális dohánypiac előretöréséről szóló első adatok még az idei esztendő elején napvilágot láttak, egyik barátommal a kedvenc kocsmámban (hol másutt?!) ücsörögve szót ejtettünk erről is. Köztársam, aki a Maffiapárttal szemben mindig is rosszindulatú (tehát realista!) álláspontot foglalt el, igencsak érdekes megvilágításba helyezte ezt az egészet.

Éppen ma olvastam, hogy mióta tavaly kiosztották önmaguknak a dohánypiacot, alig fél év alatt kétmilliárd szállal esett vissza a legális cigarettaforgalom.idéztem a megjelent cikket.Köszönhetően annak, hogy túlzottan megemelték az árakat és túlságosan beszűkítették a legális hozzáférés keresztmetszetét. Jellemző rájuk ez az ostobaság: elébb a trafikosokat, osztán meg a saját sleppjüket teszik tönkre!
– Gondolod, hogy ez ostobaság, avagy amatörizmus? – kérdezett vissza barátom.
Mi más lenne? Csökkenteni a hozzáférés lehetőségét, s ezzel párhuzamosan emelni az árakat csakis a feketepiac elburjánzásához vezethet. Ilyet csak hülyék csinálhatnak!
– Ezek a pasasok egyáltalán nem hülyék! Úgy látom, te még mindig nem vetted tudomásul, hogy ez az államba befurakodott maffia a világon semmit nem tesz, ami ne a saját érdekeit szolgálná. Ha tehát olyan intézkedést hoztak, mellyel az illegális kereskedelem felemelkedését idézték elő, az szándékos volt, lévén övék a feketepiac!
Nem mondhatod komolyan!
– Drága barátom! Eléggé tájékozott ember vagy ahhoz, hogy ismerd Orbán jellemét (kellő összeg fejében az vesztegeti meg, aki akarja!), illetve az ő rendőrminiszterének, Pintérnek az előéletét (ő az Orbánpárttal kezdetben még csak szövetséges Alvilág legmagasabb állami beosztásba jutott, iszonyúan gazdag képviselője!). …
… Ez az a két pasas, akik tulajdonképpen Bűnözőállamot csináltak az országból. A többiek (Csányi, Simicska, Nyerges, stb.) ennek csupán a haszonélvezői.
Ámde így nagyon kitoltak a trafikokhoz juttatott sleppjükkel!
– Először is, ezek az “emberek” bármikor és bárkivel kitolnak, ha a saját érdekeik éppen úgy diktálják. Aztán, hogy el ne veszítsék a siserehad támogatását, később kárpótolják őket valamivel, aminek az árát persze nem ők, hanem mi fizetjük meg.
Ebben az esetben és például?
– Mondjuk úgy, hogy ha már nagyon jajong a trafiknép, kapnak egy újabb monopol-lehetőséget.
Honnan?
– Például a Szerencsejáték Rt.-től mondjuk úgy, hogy az online fogadóterminálok telepítésével kapcsolatosan hoz egy olyan új szabványt, amit csakis a mutyitrafikok tudnak teljesíteni. Innentől kezdve tehát, ha mondjuk lottózni akarsz, csakis náluk teheted meg. A fogadásonkénti ügynöki díjat persze alaposan felemelik, te meg az eddigi 225 forint helyett majd ötszázat fizetsz játékonként!

Lehet, hogy ez csupán egy “konteó”. Ámde több dolog történt itten már az elmúlt esztendőben (földön, vízen, levegőben), melyeket korábban még elképzelhetetlennek tartottunk!

… és ezt …

szendamondja!