Valami Amerika

Feladta: 2015, október, 18 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: Ara-Kovács, Bayer, blog, botrány, Goodfriend, Gréczy, kitiltás, komment, Mandiner, NAV, non-paper, Stumpf, USA, Vida | 1 hozzászólás

A hírhedt Kitiltási Botrány első évfordulója alakalmából az állítólag csöppet sem kormánypárti/közeli, magát szimplán bolgnak nevező, de azér’ hirdetésekkel alaposan ellátott Mandiner közzé tett egy “non-paper”-t, a “megfelelő” körítéssel. Osztán jöttek a reakciók. … Az állatorvosi paci bemutatása következik!

Majdnem pont egy esztendővel ezelőtt robbant ki Abszurdisztánban az a híres Kitiltási Botrány. Ennek lényege, hogy az Egyesült Államok adminisztrációja, az ország hatályos törvényei alapján korrupció miatt kitiltott területéről hat magyar kormánytisztviselőt/alkalmazottat, kiknek egyike (saját, “feltáró jellegű”-nek aligha nevezhető vallomása szerint) Vida Ildikó volt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nemrégiben menesztett(?)/lemondott(?) elnöke.

Ennek első évfordulója alkalmából a “Mandiner” nevezetű blog(?)/hírportál(?) közzé tett egy tavaly keletkezett, úgynevezett “non-paper”-t. Ebben az USA kormánya hat bekezdés huszonhét pontjában sorolja fel, miféle konkrét kifogásai vannak a magyarországi Maffiakabinettel kapcsolatosan, s minő intézkedéseket vár tőle ezen problémák orvoslására.

Hogy miért pont most? Erre a Mandiner magyarázata az, hogy bár már régóta fútta be a szél a szerkesztőség ablakán a dokumentumot, de előtte alaposan ellenőrizni szerették volna. Hiszen ez a kötelességük: nem tehetik meg, hogy mindenféle kamuinfóval traktálják a hozzájuk rendszeresen betérő, majd meglehetős gyakorisággal alaposan náci/fasiszta/fidesznyik/vonaista kommenteket hátra hagyó Nagyérdeműt. Tehát azokat a bizonyos Zembereket. Ámde most, hogy a verifikáció minden oldalról megtörtént, szerintük semmi akadálya a felhomályosításnak: nem csak a magyar fordítást, de az eredeti(?) angol szöveget is közzé tették.

A tavaly november hatodikán(!) a magyar külügynek állítólag André Goodfriend által átnyújtott nonpépörben a Mandiner szerint nem a kitiltásokat megalapozó információk, még csak nem is általánosan megfogalmazott kérések szerepeltek, hanem egészen konkrét, “tőmondatos követelések”. Ezeket pedig a blog/hírportál – amelynek Stumpf nevű főpublicistája szerint semmiféle kapcsolata nincs a Maffiakormánnyal – emígyen címezte meg: “Így csicskáztatná Amerika az Orbán-kormányt“, majd az önfényezésre hajazó alcím szerint “27 pontos, exkluzív non-paper a Mandineren“.

Rögvest beindult a komment-roham. Pont úgy, ahogyan arra a Mandiner joggal számított. Emelve ezzel olvasottságát, no meg a “guglis” találatok számát is.

Elsőként Gréczy Zsolt izgult rá a dologra. A Demokratikus Koalíció (DK) honlapján, mint pártszóviő közzé tett egy rövid és velősen tömör nyilatkozatot, melyben kormányzati szócsőnek titulálja a Mandinert, amely a címadásában “csicskáztatásnak” minősít egy olyan memorandumot, mely a legalapvetőbb demokratikus elvárásokat fogalmazza meg az állítólagosan “magyar” kormány számára. Olyanokat, melyeket pártja, a DK is nap nap után szokott megfogalmazni. Ez pedig nem más, mint a Fidesz Amerikaellenes hangulatkeltése csupán.

Erre reagálva Stumpf Bandi rögvest gyurcsányozni kezdett. Jegyzetének címe ugyanis az, hogy “Mandiner-ellenes hangulatkeltésbe kezdett Gyurcsány“. Bandika firkálmányában tudomásunkra hozza krédóját. Eszerint nekije még meg vagyon az a csodálatosan tökéletes érzés, amit a “független újságírás” jelent. Az, amire Gréczy talán már nem is emlékezhet (talán nem is lenne mire). Az nevezetesen, hogy csakis a tényekhez ragaszkodunk és nem pedig egy pártelnök végbele tájékáról írogatjuk a pártszóvivő tirádánkat. Mindezt úgy írta le a StupFika, hogy egyáltalán nem zavarta a tény: a Mandinert és őt csesztető pártközleményt egyáltalán nem a glosszája címében szereplő ex-miniszterelnök adta ki! (Ugyi, Bandikám?!)

Mindezt persze a Bevallottan Végbél-lények is átvették. A Huth nertárs által békemenetelt pestisracok.hu, valamint a közismerten független no meg nagyon polgári magyaridok.hu is nekiállt terjeszteni az Igét. De a “legaranyosabb” nem is lehetett más, mint az abszolajte ~~impertinens~~ independens(?) Bayerzsóti, aki szokásához híven már megint nem a Lényeggel foglalkozik, hanem a személyekkel. Szerinte Gréczy egy hisztis kis pöcs, Gyurcsány meg egy rezsón ülő, Gréczynél is nevetségesebb fasz.

A koronát az egészre azonban nem a fentebb nevezettek, hanem a DK külügyi kabinetvezetője tette fel … legalább is az én szerény véleményem szerint. Ara-Kovács Attila ugyanis arról értekezett a nepszava.hu szerint, hogy itten szándékos kiszivárogtatás történt. Ez pedig azt jelenti, hogy “jön még kutyára dér”, ne nyugodjon meg az Orbán-kormány! Amint lecseng az általuk alaposan felgerjesztett Migráns-válság, Amerika rögvest előveszi Don Vittoriot, ennek pedig az Örökös MiniElnök számára “kellemetlen következményei” lesznek.

*

Végtelenül sajnálom, hogy ezt köll írnom (ismételten!), de már egyáltalán nem csodálkozom azon, ami ebben az országban történik … immáron sok-sok esztendeje. Egyenes következményei ugyanis ezek a mindent átható ravaszul cinikus megfontoltságnak, a korrupt képmutatásnak, az általános idiotizmusnak, ostobaságnak.

Az még érthető, hogy az elkötelezettségét köröm szakadtáig tagadó Mandiner közzé tesz egy állítólagos dokumentumot, amit (ugyi?) verifikáltatott, de a hitelesítők személye pont annyira ismert/körülírt, mint a Gesta Hungarorumot megalkotó, ezzel pedig egyes korabeli főméltóságok önfényezését híven kiszolgáló Anonimus. Afölött sem csodálkozom, hogy ugyanez a portál az oknyomozásos gondos kiderítés, a “mindössze-csak-tájékoztatunk” mezébe öltözik/ködébe burkolózik, holott a közzé tett “blogpost” címe is árulkodik a szándékról. Tiszta és világos, hogy ezt az egész lufit a magyaridős bayerzsótok is igyekeznek minél feljebb juttatni a nagymagyar közélet sötéten világító egére.

Az sem meglepetés, hogy erre Gréczy Zsolt ráugrik, s joggal említi meg: az USA “követelései” nem csicskáztatások, hanem azon szövetségi rendszer alapelveinek betartására vonatkozó figyelmeztetések, melynek védőernyője alatt élünk, s melytől rengeteg anyagi támogatást kapunk. No de, hogy ugyanezen párt külügyi kabinetvezetője is annyira buta legyen, hogy bekapja ezt a cumit? Az már egyenesen elképesztő.

Ara-Kovács Attilától ugyanis elvártam volna, hogy egy kicsit gondolkodjon, mielőtt beszél. Arról például, hogy:

Mennyire hihető, hogy itt egy “szándékos kiszivárogtatás” történt volna, ráadásul majdnem pont egy esztendő múltán?
Ha ez is történt, akkor miért pont(!) a fidesznyik Mandinert találta erre alkalmasnak az Egyesült Államok kormányzata, holott az Atlantizmus, az USA alkotmányosan hirdetett elveihez sokkal inkább elkötelezett, ráadásul olvasottabb hírorgánumot/hírportált is találhattak vóna? (Ennyire hülyék lennének az amcsik?)
A Mandiner miért pont most és nem pedig a Balhé csúcspontja környékén hozta ezt nyilvánosságra akkor, amikor itt néminemű “szabadságharcolások” folytak? (A “verifikálásra” való várakozás egy nagy duma csupán … indokaimat lásd fentebb!)

De említhetném még azt is, hogy Ara-Kovács nyilatkozatából kiordít az ellenzéki tehetetlenség és tesze-foszaság! Az, hogy cselekvés helyett hátra tett kézzel várják a Deus ex machinát, azaz azt, hogy helyettük “a kreatív és hatalmas” Amerika váltsa le azt az Orbán-kormányt, amellyel ők azért egészen kényelmesen vannak összebútorozva. Még arra sem képesek, hogy lecsapkodják azokat a magas-labdákat, melyeket Maffiáék naponta tizenötször adnak nekik. Még arra sem, hogy a sorozatos disznóságok bármelyikéből össznépi felhördülést szervezzenek, s ezáltal közösségi élményt adjanak a Diktatúrától megcsömörlötteknek.

Persze szinte naponta halljuk tőlük a siránkozást, micsoda viszonyok uralkodnak idehaza fölöttünk/fölöttük. A Zemberek, meg a Zellenzék simán le vagyonnak szarva. Az Urak lopnak, mint az akadémiai szarka. A Törvényhozás csak egy Orbángyűlés, ahol meghallgatásra sem talál az ellenző, jobbító hang/javaslat. Ahol megalázzák a nemkormánypárti képviselőket, rajtuk keresztül pedig a nemkormánypárti szavazókat.

Ámde, ha ez tényleg így van (tényleg!), akkor mijafaszér’ ücsörögnek az orbángyűlési padsorokban? Köll a lóvé, meg az ócsó büfé! Ugyi? Ezzel együtt meg a szavazataink! Tényleg? No meg “valami Amerika” is, hogy a köldöknéző rendszer-eltartottak helyett valaki megdöntse már végre a Maffiauralmat, s a magát demokratikusnak nevező, Pénzfelnyaló Ellenzéket a Pályára küldje! … A Kispadról, ahol még ma is ücsörögnek és szidják az Edzőt! … Ugyi? … No meg a hülye népet, akik közül még mindig sokan tartanak ki az őket lealázó, kizsigerelő Hatalom mellett! Ahelyett, hogy az Ugyancsak Semmit választanák vakon (ahogy szokták!) … Miután Amerika megdöntötte a Diktatúrát … Nekik! … Már megint!

Hülye, korrupt nép=hülye, korrupt politikus!! Illetve vicaverza!

… és ezt …

… szendamondja!

Bakik és bűnbakok

Feladta: 2015, április, 15 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: amerika, Fazekas, földalap, Hende, kitiltás, Németh, nemzeti park, szavazás, Szíjjártó, Varga | Hozzászólás

Egyes vélemények szerint már nem csak a Maffiapárt “kommunikációja”, de belső egysége is darabokra hullott: dúl a pozícióháború az “Öreg Janicsárok” és az “Ifjútörökök” között. … Nem tudom, van-e okunk örülni.

Hatalmasat bakizott a minap Németh Zsolt, az “Országgyűlésnek” nevezett bábszínház külügyi bizottságának maffiapárti elnöke. Az ATV stúdiójában ugyanis, műsorvezetői kérdésre válaszolva azt állította, hogy az Egyesült Államokból korrupció okán kitiltott “Hatok” többségének személyazonosságával tisztában van. Ahogy mondotta volt: “Talán négy vagy öt név ismert előttem“. Osztán hozzátette, hogy mivel Colleen Bell, az új nagykövet érkezésével “jobb idők köszöntöttek be a két ország kapcsolatában“, hamarosan meg tudja majd szerezni a hiányzó egy-két érintett nevét is.

Ámde ez vagy ordas hazugság, vagy egy hatalmas csúsztatás. A közismert 7740. számú elnöki proklamáció szerint ugyanis a kitiltás nem diplomáciai, hanem idegenrendészeti procedúra. Ennek értelmében mind ennek tényét, mind pedig ennek okát kizárólag az érintettekkel lehet közölni. Az úgynevezett “harmadik féllel” nem. Németh tehát amerikai forrásokból bizonnyal nem szerezhette be “ismereteit”, kizárólag a magyar kormánytól. Annak hivatalos álláspontja azonban az, hogy az egyetlen Vida Ildikón kívül (aki maga ismerte be nyilvánosan az érintettségét) senkiről nem tud semmit. Maga Szargyártó még néhány hete is azt állította, hogy “fogalma sincs” kik lehetnek a Kitiltottak.

No, akkor most mi van? Németh egyszerűen csak elfecsegte magát? Lehetséges, hiszen ugyanebben a stúdióbeszélgetésben azt is mondta, hogy “az ügy politikai része le van zárva“, illetve azt, hogy ez az egész “méltánytalan dolog volt” az USA részéről. Ez pedig nem más, mint a korábban (óvatlanul?) megcáfolt kormányzati álláspont megerősítése, azaz a kétségtelenül létező, “belberki” kommunikációs zűrzavar egyik újabb megnyilvánulása. (Ne feledjük: a Kitiltási Botrányt a Maffiapárt által tulajdonolt “Napi Gazdaság” nevű nyomdaipari termék kegyeskedett nyilvánosságra hozni!)

Van ám azonban egy másik “olvasat” is! Köztudott, hogy egészen Fútzál Pubi feltűnéséig, mindig is Németh számított a Párt első számú külügyérének. Ennek ellenére sem az első, sem pedig a második Maffia-kormányban nem lehetett szakminiszter, mindkétszer be kellett érnie az államtitkári funkcióval. Harmadjára azonban ennyi sem jutott neki: az “Apukámtólkaptam” villa tulajdonosa ült be Martonyi székébe, Zsoltunk pedig kénytelen volt átköltözni a Bábszínház külügyi bizottságának élére, melyről a világon semmiféle befolyást gyakorolni nem tud arra a nemzetközi köznevetség tárgyát képező izére, melyet “magyar diplomáciának” neveznek. Németh tehát ma egy sértett ember. Így egyáltalán nem elvetendő feltételezés részemről, hogy az “Öreg Janicsár” ezzel az ATV-s elkottyintással akarta nehéz helyzetbe hozni a tárcát egyébként tényleg méltatlanul birtokló “Ifjútörököt“.

Hogy így van-e, azt nem tudhatom. Meglátjuk, kap-e a közeljövőben Németh valamiféle alapos “fejmosást” a mindenkit fegyelmező Korbácsos Embertől. Ő nem más, mint Dzsentri Dzsoni, a miniszterelnökségi miniszter, aki már a Kövér Házmesternek is képes volt “beszólni. … Ráadásul büntetlenül!

*

Tegnap a Bábszínház az egyik legfelháborítóbb törvényjavaslatot “tárgyalta” meg. Ennek értelmében a nemzeti parkok, tehát a természetvédelmi területek vagyonkezelői joga a botrányos földpályáztatásairól elhíresült Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez került volna át. Ennek meg az lett volna a következménye, hogy egyrészt a parkok elveszítik legfőbb bevételi forrásaikat (területalapú támogatás), másrészt a védett földeket a “szokásos módon” kiosztogatják majd az éppen megvásárolni/lefizetni szándékozott Híveknek.

Civil szervezetek garmadája tiltakozott ezen disznóság ellen, karöltve az “ellenzék” bizonyos pártjaival. De nem csak ők, hanem a Maffiafrakció egyes tagjai is veszélyt, sőt, bűzt szimmantottak meg. Azt az ótvaros dumát, miszerint így válik transzparensé ez eleddig “átláthatatlan” állami birtokkezelés (© Rogán), még az egybites, tehát agyatlan gombnyomogatásaikról elhíresült, parlamenti orbándroidok sem vették be. Hírlett, hogy hatalmas a Karámon belüli panaszos bégetés/ellenállás is, amit osztán az Ötker, az Ingatlancézár, mint frakcióvezető a kötelező szavazás elrendelésével tört le.

Ehhöz képest tegnap az történt, hogy a förmedvényjavaslat zárószavazását el köllött halasztani. Mert nem csak a Nyájból nyíltan kibégető Bencsik János (volt energiaügyi államtitkár) és Vécsey László képviselők nyomták meg a “nem” gombot, hanem Varga Mihály gazdasági, Hende Csaba honvédelmi és az erkölcsi skrupulusairól szintén nem híres Fazekas Sándor földművelési miniszter is. Utóbbi nem más, mint maga az ominózus Módosító Indítvány előterjesztője!

Persze Rácsmögé Tóni rögvest kipenderült az egyébként megfigyelni rendelt (lásd itt!) újságírók elé, s kijelentette: a miniszterek csupán “véletlenül” szavaztak úgy, ahogy. Ámde a két képviselő (Bencsik, Vécsey) komoly büntire számíthatnak. A Javaslatból pedig akkor is hatályos törvény lészen, ha a fene fenét eszik is: a Törvényalkotási Bizottságnak két hete van arra, hogy “egyeztessen az ellenzékkel” (azzal, amelyik szerint nincs is miről!).

Azt még hajlandó vagyok elhinni, hogy Hende Hadvezér, a Honvédelmi Amorózó nem képes megkülönböztetni egymástól az “igen” és a “nem” gombokat. Azt sem kétlem, hogy Bencsikből és Vécseyből bűnbakok lesznek. No de pont a “régi motoros” és karcagi Varga, a gazdasági miniszter ne tudta volna, hogy mit csinál? Avagy a szintén karcagi Fazekas, a Simicska-Nyerges-féle “Szolnoki Klán” consiglieri-e, a szakminiszter és előterjesztő?! Nane!

Dúl a háború az “Öreg Janicsárok” és az “Ifjútörökök” között. Ennek csatajeleneteit láthatjuk mostanság szinte naponta. Csak azt nem tudom eldönteni, örüljek-e neki.

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Magyarország: két szék között

Feladta: 2014, november, 25 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: botrány, diplomácia, Egyesült Államok, EU, INA, külügy, Keleti Nyitás, kitiltás, korrupció, magyar, MOL, MVM, Oroszország, Paks, Putyin, Szlovákia | 3 hozzászólás

Végső soron nem volt ostoba ötlet a “Keleti Nyitás“. Csak hát ahhoz ahhoz a “páva táncrendjét” alaposan ismerő és azt körülményesen be is tartó, vérprofi diplomatákra lett volna szükség és nem pedig a “Dunakeszi Kinizsi” futsal-csapatárá. No meg nem az ilyen alakokat a külügy falain belül eltűrő Elefántra, amelyik akkor is dűt-borít a “porcelánboltban”, ha éppen a legnagyobb óvatossággal lábujjhegyen tipeg.

Jó két esztendővel ezelőtt, amikor a Cinege utca felől először lehetett hallani a “nyitnikék“-et, magam is elszörnyedtem: obskúrus, keleti diktatúrákkal üzletelni! Osztán egy kicsit jobban belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne. Miért ne lehetne csökkenteni kicsit a Nyugat-Európától, pontosabban az EU-tól való külkereskedelmi függőséget? Miért ne részesülhetnék kissé nagyobb arányban az ázsiai olaj- és gázdiktatúrák bevételeiből, vagy a dinamikusan növekvő Kína jövedelmeiből? A kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésében még a legszőrszálhasogatóbb brüsszeliánus sem találhat kifogásolni valót, feltéve, ha az a “klubtagsággal” együtt járó írott és íratlan szabályok betartásával történik (ahogyan azt uniós tagtársaink többsége csinálja).

Ámde a helyzet az, hogy a magyar külügyeket (a diplomáciát) már akkor sem a Martonyi-féle félprofi társaság irányította, amely azért igyekezett nem túl gyakran rálépni szerződött szövetségeseink (páva)tyúkszemére, hanem a Miniszterelnökség elefántcsordája, élükön a Vezérhímmel. Az utóbbiba ugyanis – hiányos neveltetése és szocializációja okán – annyi elegancia szorult, mint a tütüben piruettező vízilóba: hetekig kerülgeti a szóbeli tiltakozójegyzéket átadni akaró, korábban lesmárolt kezű amerikai nagykövetasszonyt, születésnapi videóköszöntőjében “Kedves Angélá“-nak szólítja a német kancellárt, “pávatáncnak” nevezi a diplomáciai egyensúlyozást és még folytathatnám. Ezt ugyan igyekezett kompenzálni a szakminisztérium (Martonyi úgy a tavalyi esztendőig viszonylag tárgylóképesnek számított Nyugaton), de a Miniszterelnökség külügyi túlhatalmával (amelyet már akkor is az Ananászfejű Nyikhaj, a Dunakeszi Futsalbajnok képviselt) megmérkőzni nem tudott.

A “Keleti Nyitás” ugyanis a Miniszterelnökség olvasatában egyáltalán nem az új piacok megnyitását, a külkereskedelem bővítését jelentette! Hanem olyan, a fasisztoid diktatúrát felépíteni kívánó Rezsim finanszírozását vállalni hajlandó Alternatívát, amelyik nem kérdez semmit, nincsenek kifogásai a “demokráciadeficit” miatt (nem avatkozik a belügyeinkbe, nem csorbítja az ország “nemzeti függetlenségét”), csak kereskedni akar, illetve a kölcsöneiért cserébe kizárólag a tőke visszafizetését és az egyéb lehetőségekhez képest csimbókosan magas kamatokat kéri.

A Miniszterelnökség Ifjú Titánja, az akkor még csak államtitkárként fungáló Szíjjártó Péter (jelenlegi kükü-miniszter) rögvest meg is mutatta oroszlánkörmeit. Elébb összehozta nekünk a hatalmas diplomáciai botrányt kiváltó, azeri “Baltás-bizniszt“, aminek az lett a következménye, hogy ugyan sikerült eltőzsdézni az ország tekintélyét a “Bakui Becsületbörzén“, de a ravasz Alijev barátunk már nem volt hajlandó teljesíteni a kontraktus reá eső részét: a beígért, euromilliárdos államkötvény azeri lejegyzése elmaradt. (Ehhöz képest Szíjjártó nemrég hajlandó volt politikai nekrofiliát tanúsítva fejet hajtani Alijev Papa sírjánál, a korábban őket átverő Fiacska seggét meg “ezerrel” nyalogatta Budapesten a Mi TökéletesMiniszterelnökünk! – gyomortartalomról ne essék szólván!). Osztán megpróbálkoztak még Kínával is (a tibeti függetlenségért tüntetőket úgy takarították el a Pintérhuszárok, mint ha esztendőkkel korábban ennek legfőbb, hazai szószólói nem maguk a fideszesek lettek vóna!), de onnan csupán két dolgot tudtak kasszírozni: egy címkézett kölcsön a BorsodChem-nek (tulajdonosa kínai!), meg egy, a MÁV-val aláirattatott szerződés a valójában nem túl szükséges (azaz tök’ fölösleges) tehervasúti szárnyvonal megépítéséről (“V0”).

A kitartó próbálkozás azonban elébb-utóbb Sikerre vezet! Ez a mi esetünkben nem más, mint “visszatérés a kályhához”, azaz Oroszországhoz. Legújabb Régi Jóbarátunk, Vlagyimir ~~Iljics~~ Vlagyimírovics, minden oroszok örökös cárja ugyanis készséggel(?) volt hajlandó kisegíteni(?) magyarországi tanoncát, Viktor Győzövicset a maga által teremtett pöcegödörből. “Kedves Viktor Viktorovics! Maguknak pénz kell? Hát miért nem szóltak korábban?! Adunk mi, amennyi csak kell, hisz’ majd’ belefulladunk!” – üzente meg még tavaly Budapestre a Moszkvai Cézár. A Miénk meg nem győzött hova lenni a csodálkozástól, hiszen Ő volt az aki a “Moszkvázásért” Brüsszeltől Washingtonig mindenütt feljelentette az Zemútnyócévet, hátsó lábaira ágaskodva azt ordította, hogy “Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja!” ráadásul az anyázásig menő purparléba keveredett az akkori orosz nagykövettel. Nem is beszélve arról, hogy azzal a jelszóval, miszerint “Az oroszok már a spájzban vannak!“, s így “nem biztosított az ellátási függetlenségünk“, hatalmi szóval vásárolta ki a MOL-ból a “Szurgutnyeftegaz” nevű céget (igaz, ezért bőkezűen fizetett – persze nem a sajátjából!).

Ámde a Kremlből megnyugtatták őt, hogy az Igaz Barát akkor segít, amikor köll és nem emlegeti fel a korábbi, nem is túl jelentős nézeteltéréseket. Amikor pedig azt hallotta, hogy ellentétben Brüsszellel semmiféle, az ostobán megfogalmazott, a nemzeti függetlenséget elimináló Csatlakozási Szerződésben foglalt demokratikus alapjogokat nem fognak rajta számon kérni (csak időnként és akkori is csupán néhány, jelentéktelen “szívességet”), hát Viki Mouse-nak már fülig ért a szája. Hiszen a “szívességek” tulajdonképpen annyiak voltak, hogy belülről bomlasztani köll a Viktorisztán számára is ellenséges EU egységét, illetve átadni azokat a belső információkat, melyekre a Főkormányzó Úr az Európai Tanácsban tesz szert.

Rögvest el is készült hát a Viktor Szíjjártovics-féle “Nemzeti Függetlenségi Koncepció“. Megfelelő viselkedés esetén az oroszoktól kapjuk az olcsó földgázt, amiből finanszírozni tudjuk a “Rezsicsökkentés” nevű, parasztvakítós akciónkat. A politikai haszon mellé azonban nem ártana némi “forintos” is, így az eleve agyonadóztatott és tönkre tett E-ON-t kivásároljuk a nagykereskedelemből (gavallérosan nagy pénzért, hogy a német befogja a pofáját!). Az EU-tól pedig kapjuk a támogatásokat, amire ugyan a szabályszegéseink miatt méltatlanok vagyunk, de annyi hülye van az Európai Néppártban (pl. Seehoffer, a jelenlegi és Stoiber, a volt bajor kancellár), hogy azok, már csak a presztízsveszteség elkerülése okán is, el fognak viselni bennünket.

Ezér’ osztán Viktor tette a dolgát, s amikor idén januárban Vlagyimír füttyentett neki (“Itt egy 10 milliárd eurós kölcsön Paksra! El tudod képzelni, mennyit lehet ebből lopni?! Ha igen, akkor gyere gyorsan aláírni a Szerződést!“), akkor Viktor rohant, mint az eszement – lába is “kipörgött” így égett gumi/mutyiszag terjengett körülötte (megjegyzem: ösmét!). Miközben pedig rohant, szeme előtt ott lebegtek a milliárdok. … A magyar önrésszel együtt 3.750 milliárd forint a beruházás, melynek 40 százaléka a magyar kivitelezőket illeti. Ez közel ezer milliárd, amit a szokásos (túlszámlázós, meg al-al-alvállalkozós) módon, tehát úgy hatvan százalékban le lehet nyúlni. A Hitelt meg úgyis a Hülyék fizetik vissza, tehát a bolondnak is megéri aláírni a szerződést.

Alá is írta, de előtte nem olvasta el. Ahogyan a sokközpénzért fizetett, állítólagos Tanácsadói (valójában parazita Seggnyalói) sem. Így osztán csak utóbb derült fény arra, hogy itt valójában egy olyan hitelről vagyon szó, melyet az orosz állam adott a saját tulajdonú vállalatának (Rossatom), azt meg nekünk köll visszafizetni (kedvezőtlen kamatozással!). Amit pedig ténylegesen el lehet lopni, az csakis a magyar államkasszából jöhet. Hiszen a Kontraktus szerint a Rossatom számláz (gyakorlatilag önmagának, nekünk meg, a “mi” hitelkeretünkből pedig “túl”), ehhöz hozzá köll tenni a magyar önrészt minden esetben, a kölcsöntörlesztést pedig már idén muszáj elkezdeni (holott egy nyomorult kapavágás nem sok, annyi sem történt még), különben ki köll fizetnünk az egészet egyben, ráadásul kamatostul! … Azt, amit igazából meg sem kaptunk! (Erről egyébként itt olvasható egy meglehetősen okadatolt elemzés!)

Közben pedig jöttek a szívességkérések! Putyin barátunk kegyeskedett kirobbantani az Ukrán Háborút. Emiatt Szankciókat kapott az Egyesült Államoktól és az EU-tól. Viktor dolga lenne az, hogy ezeket megfúrja. Ő azonban csak annyit tehet (nehogy kicsöppenjen az EU-finanszírozás piksziséből), hogy hangosan ágál ezek ellen (“Lábon lőttük magunkat!“), de a tagállami vétó eszközével élni nem mer. Közben azért ravaszul megszavaztatja az Egybites Kétharmaddal az uniós tiltás alatt álló Déli Áramlat magyarországi kivitelezését. (Minek, ha a bolgárok ettől már elálltak? A földgáz majd átugorja a szerbekig tartó néhány száz kilométert?! Lajtos kocsikban és vödrökben fogják átmerni?! – Idióták!!!)

Ezért és Paksért, no meg az Unión belüli “rendbontásért”, a “túlzott oroszbarátságért” pedig megkapják a fenyítésüket az Egyesült Államoktól is. Mint “orosz lobbysta latorállam“, azaz a magyar kormány komoly figyelmeztetést kap az USÁ-tól. Elébb csak a Volt és a Jelenlegi Elnök “dícséri meg” az Orbán-kormányt, melyekre a magyar “futsal-profi” és elefánt-típusú diplomácia az elnökök lehülyézésével válaszol. Nemsokkal később újabb figyelmeztetés érkezik Washingtonból: “Mindent tudunk a disznóságaitokról!” (ld.: Korrupciós Kitiltási Botrány!). Erre meg az a válasz, hogy leanyázzák a budapesti Ügyvivőt, majd a már esztendőkkel korábban benyújtott Bizonyítékokat követelik. (Ezeket ismételten megkapva, “csak egy fecni“-nek minősítik, az Ügyvivőt – tehát “Washington Hangját” – pedig hiteltelennek … az ingatlan-növekményeivel, meg a jövedelmeivel elszámolni nem tudó Rogán Antal “személyében”!)

Most ott tartunk, hogy megy az “Állóháború”. A kormányzat szerint a Nyugat (az Ellenzék? kottájából játszva) hangulatot kelt a Kétharmados Felhatalmazottsággal szemben, annak megdöntésére törekszik (pl. a gyurcsanyista DK, ráadásul bevallottan! – pfúj!). a kifogásolt dolgokat pedig nem hogy egyelőre “pihentetnék”, hanem éppen ellenkezőleg: fokozzák! További, csakis külföldi tulajdonú cégeket érintő extraadók, a maradék Manyup-pénzek elkonfiskálása, a diktatórikus elnyomás és a nyomor további eszkalálása, kikényszerített államosítások.

Avagy a legújabb! Az, hogy az orbansta vezérlet alatt álló MOL és az MVM éppen most akarja megvásárolni a szlovák (Uniós!) energiapiac 80 százalékát! Mindezt strómanként, ugyanis a Valódi Vevő székhelye nem a Duna, hanem a Moszkva folyó partján van! Akárcsak a horvát (szintén EU-tagállam!) INA felének valószínűleg orosz kézbe való átjátszása! Ha bármelyiket megteszik, onnantól … hát, további Kitiltási Listákat olvashatunk, illetve azt, hogy alkalmazandónak vélte Brüsszel azt a bizonyos “7. cikkely“-t. … De meg fogják tenni, ezért olvasni is fogjuk, meg alkalmazni is fogják! Akkor pedig már Moszkvát sem fogjuk érdekelni, azaz “Két szék között” … a Pöcegödörbe csüccsenhetünk!

Ennek a Társaságnak ugyanis már teljesen elment a maradék esze is. “Vabankra“, Végelszámolásra játszanak. Akárcsak XV. Lajos: “Utánam a Vízözön!“. Mi meg fulladjunk bele! … Meg is érdemeljük, ha ilyen sokáig tűrjük/tűrtünk ilyeneket a hátunkon.

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Péterke nem érti

Feladta: 2014, november, 24 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: amerika, bizonyíték, Dunakeszi, futsal, jelentés, külügyminisztérium, kitiltás, korrupció, lex, manyup, nagykövetség, Szíjjártó, törvény | 13 hozzászólás

Péterke, úgy is mint újsütetű karrierdiplomata és külkereskedelmi üzletkötő, nem érti, hogy egyeseknek mostanában miért lett olyan fontos, hogy minisztériuma bizonyos alkalmazottjai a szabadidejükben milyen sporttevékenységgel foglalkoznak. Péterke azt sem érti, hogy miért fincogtatja Amerika a magyar kormányt különböző korrupciós vádakkal, amikor a dolgot a Bizonyítékok átadásával “az egészet rövidre lehetne zárni”, hiszen a kabinet már alig várja, hogy végre kivizsgálhasson. … Péterke ül a “KüKüMlő” partján és még a saját törvényeiket sem érti.

Szíjjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KüKüM) ifjú tárcavezetője egyszerűen nem érti, mostanság miért szúrja a szemét bizonyos sajtóorgánumoknak, meg egyes ellenzéki pártoknak (amelyek közül az egyik – a DK – “eszközökben nem válogatva, nyíltan a kormány megdöntésére törekszik“) az, hogy a minisztérium bizonyos munkatársai szabadidejükben milyen tevékenységet űznek. Szerinte ugyanis méltatlan dolog nepotizmust sejtetni azon tény mögött, hogy a tárca néhány beosztottja a futsalnak (teremfoci) hódol, s azt teljesen véletlenül ugyanazon csapatban (“Dunakeszi Kinizsi“) teszi, ahol maga a miniszter is szokta. (Hja, hogy most éppen a futsalcsapat kommunikációs munkatársát sikerült kinevezni az ausztráliai nagykövetségre? Na és?! Miféle alpári dolog feltételezni, hogy ha a Csajszi nertárső korábban kitűnően megállta/ülte a helyét Dunakeszin, akkor ugyanerre nem lesz képes Camberrában?!) Amíg ugyanis ezek az emberek tisztességgel és becsülettel, a minisztérium legteljesebb megelégedésére végzik munkájukat, addig senkinek semmi köze ahhoz, mi a hobbyjuk. Pláne nem a KüKüM-nek, ahol több, mint nyolcszázan dolgoznak, de a vezetés egyáltalán nem törődik azzal, hogy egyesek netán teniszeznek, bélyeget gyűjtenek, avagy esetleg szimboláznak. … Mert a magánélet, az kéremszépen szent dolog!

Kivéve akkor, ha a KüKüM (nyolcászegynehány) munkatársa szabadidőn kívül (hivatali tevékenység), avagy azon belül (pl.: tenisz, bélyeggyűjtés, avagy szimbolázás) véletlenül az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének bárminemű és -rangú beosztottjával találkozott. Akkor ugyanis részletes (igazoló/fel)jelentést köll írni, beszámolva arról, hogy mikor, hol, milyen körülmények között és miről folyt (ha folyt egyáltalán) közöttük a diskurzus. De ezzel sincsen semmi baj, hiszen erre nem a minisztérium kíváncsi, hanem a Miniszterelnökség! Hogy miért? Hát azt tessék megkérdezni tőlük!

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben

Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Igentisztelt Miniszter Úr!

Néhány nappal ezelőtt, az Országgyűlés épületén belül, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara (az EMCSEM) rendezvényén kapcsolatba kerültem András Gútfreddyvel, az USA nagykövetségének ügyvivőjével.

Ez úgy történt, hogy a talákozó végén már nagyon szorított a szükség, így elindultam az egyik férfivécé felé. Haladtamban már hallottam ugyan, hogy valaki szintén nagyon szaporázza a lépteit mögöttem, de mivel már nagyon sürgős volt a dolog, nem néztem hátra.

Már majdnem a célomnál voltam, amikor a mögöttem lépkedő rámszólt: “Sorry Sir! Where is the toilet?“.

Megfordultam és csak ekkor vettem észre, hogy engem a már nevezett Gútfreddy ügyvezető szólított meg. Mivel nem értettem a kérdését, tolmácsot kértem. Szerencsém volt, hiszen éppen arra járt egyik minisztériumi kolléganőm (Alsónekhersdhy Botorka), aki készséggel volt a segítségemre, s közölte, hogy az ügyvivő a vécé holléte iránt érdeklődik tőlem. Én udvariasan meg is mutattam neki (a Gútfreddynek), majd – miután tisztában vagyok a protokollal, a házigazda kötelességeivel (no meg már nagyon nehezen tudtam visszatartani) – rögvest előre is mentem.

Odabent nem történt közöttünk semmiféle kapcsolatfelvétel, csak annyi, hogy az ügyvivő távoztában közölte velem: “Gudbáj“. Mivel ez a férfi vécé volt, így kolléganőm nem lehetett jelen, tehát nem volt ott senki, aki közölhette volna velem: mit is kérdezett tőlem ismét a Gútfreddy. Így csak egy ismételten udvarias, de határozottan néma(!) biccentéssel reagáltam!

Ezen kívül másról beszámolni nem tudok. Jelentésem valódiságát a tolmács kolléganő igazolhatja!

Alázatos tisztelettel:

Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár

helyettes segédalállamtikár-helyettes (KüKüM, Amerikai Szekció)

*

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben

Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Mélységesen tisztelt Miniszter Úr!

Az AmCham múltheti, az Országgyűlés épületében rendezett konferenciája után a következő eseménynek voltam tanúja.

A rendezvény zártával a folyosón a kijárat felé haladtamban azt észleltem, hogy az utamba eső férfi W.C. előtt egyik hivatali kollégám (Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár, helyettes segédalállamtikár-helyettes, KüKüM, Amerikai Szekció) élénk eszmecserét folytat A. Gudfriend-del, az Egyesült Államok budapesti ügyvivőjével. Amikor a közelükbe értem, nevezett kollégám (erősen zavart arckifejezéssel) arra kért, fordítsam le az ügyvivő állítólagos kérdését. Utóbbinak borzalmas amerikai tájszólása van, de ennek ellenére mindössze két szóból (“where” és “tiolet”) azonnal arra következtettem, hogy a pasas a vécét keresi. Ezt le is fordítottam hivatali felettesemnek.

Ezek után mindketten (elébb Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay, majd Gudfriend) beléptek az ajtón. Hogy ezt követően közöttük mi történt és mennyi időn át, arról beszámolni nem tudok, lévén oda én nem mehettem utánuk. Megjegyzem azonban, hogy hivatali felettesem feltűnően zavarban volt amikor meglátott, s azt a látszatot akarta bennem kelteni, hogy nem tud angolul, holott ő is az Amerikai Szekció munkatársa.

Szerintem ez fölöttébb gyanús, de ezt persze a Mélyentisztelt Miniszter Úr elbírálására bízom!

Maradok a Miniszter Úr leghűségesebb munkatársa, a legalázatosabb tisztelettel:

Alsónekheresdhy Botorka

(beosztott alfőtolmács és fordító, KüKüm, Amerikai Szekció)

Szíjjártó Péter azt sem érti, miért “izmozik” Washington Budapesttel. Hiszen a magyar kormány a legelkötelezettebb és leghűségesebb szövetségese Amerikának! Csak azokról az orosz szankciókról ne lenne szó (amikkel “lábon lőttük magunkat“), meg Paksról, meg a “Déli Áramlatról“! A Szankció csak kárt okoz egész Európának! Há mijafaszér’ van erre szükség? Paks meg azér’ köll, hogy energiafüggetlenek lehessünk, ráadásul sokkal olcsóbban (egyelőre “alig” 3000 milliárd forint, meg a kamatok, meg a “szokásos”!), mint a “megújuló” források, csakis gazdag államok által finanszírozható “luxusa”. Az “Áramlat” meg azér’, hogy … ugyanezér’. Hiszen akkó’ már csakis a Gazprom zárhatja el a “Csapot” és nem az általunk egyébként hű szövetségesként (moszkvai utasításra nem)támogatott Ukrajna is! A vak is láthassa tehát, hogy minálunk fel sem merülhet az “árulás”. Csak arról van szó, hogy “megokosodott” állam lévén, mi is áttértünk az “értékelvű” külpolitikáról az “érdekelvűre”.

Korrupciós vádak? No, de kérem! Leghűbb Szövetségeséről Amerika igyekszik “inkorrekt módon azt a képzetet előteremteni, hogy valakiknek az alkalmatlansága miatt ide váratlanul beütött volna a krach“? Hol vannak a bizonyítékok? Amelyekre a budapesti kormány már tűkön ülve vár, s majd kivirágzik az izgalomtól, hogy egy gyümölcsöző együttműködés jegyében (a Kormányfő arca például, ahányszor csak ez a téma szóba kerül, szabályosan szederjessé válik!) végre kivizsgáltathassa Vida Ildikóval azt, hogy mijafasz baja van Amerikának például Vida Ildikóval!

Nem is beszélve arról, hogy itten, ebben a Csodaországban van ugyan némi korrupció, de az ellen ZÉRÓ a tolerancia. Misem bizonyítja ezt szebben, mint az az eljárás, melyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt korrupcióval megvádoló Horváth András ellen folytat az ország bűnüldöző hatósága! Mert Horváth már szolgáltatott bizonyítékokat … önmaga ellen. No de Amerika a Horváthot vádolókkal szemben? … No ugyi, hogy nem!

Pedig de!

Ha Szíjjártónak Bizonyítékokra van szüksége az Országot (a büdös francokat: a Maffiakormányt!) érintő korrupciós vádakra, akkor legyen csak kedves elolvasni az összes eddigi “LEX“-üket, kezdve azzal, hogy kiknek köll itt különböző címeken extraadókat kifizetni és kiknek nem! Avagy hogy miféle állampolgári, vagyonhoz fűződő jogok léteznek itten, amikor egy teljesíthetetlen feltételt szabó törvénnyel el lehet ~~kommunizálni~~ jobbkonzervativizálni/”megmenteni” (már megint!!!) a megmaradt Manyup-tagok 200 milliárdos vagyonát, tehát a saját maguk által összehordott, saját tulajdonú megtakarításait! Ha pedig már korrupció, pláne államilag/kormányzatilag menedzselt, akkor olvassa mán’ el azt a törvénymódosítást, miszerint január elsejétől kezdve a bármiféle állami támogatásokból nincsenek kirekesztve az ehhöz szükséges döntések előkészítői és meghozói sem! … Köllenek még újabb “Bizonyítékok”, Petyka?!

Ideje lenne már befejezni, lezárni ezt a Borzalmas Korszakot! Nem kéne hozzá semmi más, csak némi tömeges séta. Mondjuk Budapesten, ahol minimum 600 ezernyi “köztársasági” vagyon – állítólag. Nekik a “séta” helyben van … lenne … ha mennének … ha nem csak “anyáznának/szentségelnének”!

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Kabaré: már a fog is csikorog

Feladta: 2014, november, 21 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: avatás, Flier, kabaré, kitiltás, korrupció, Lánczi, maffiakormány, Mészáros, nemzet sportolója, Orbán, Schmitt, Századvég | 1 hozzászólás

Előző, “Kabaré“-posztjaimban már szóvá tettem, miféle elképesztő blődliségekre vetemedik a Maffiakormány, mióta egy “ügyes” kommunikációs húzással a saját fejére borította a Korrupciós Kitiltási Botrány vastagon “tartalmas” bilijét. Azóta megy az “előremenekülés” ámokfutása: az Orbánfő az ideiglenes visszavonulás, a kedélyek csillapítása helyett a balhé eszkalációja mellett döntött. … Szokás szerint.

“Kommunikáció“ – így nevezi a Maffiaállampárt azt a Hazugságcunamit és Rágalomáriát, amit önmaga fényezésére, illetve az ellene “lázadók” befeketítésére használ immáron esztendők óta a legteljesebb sikerrel. A módszer lényege, hogy az Ellenoldal kétségtelenül létező (mondjuk 100 kilós) disznóságait tonnás “triceratops”-szá fújják fel, s így próbálják a figyelem középpontjából kivonni a maguk brontoszauruszát. Kiderül, hogy korrupt, csaló gazember az egyik (? … az összes!) emberünk? Nosza előkaparunk a “Másikoldalról” egy kábé hasonlót, osztán kamerák előtt vezetgetjük pórázra fűzve. Had lássa a Jónép, addig se velünk (az “Igazságtevő Elszámoltatókkal”) foglalkozik!

“Fokozás és Előremenekülés“ – ez az a másik “csodafegyver”, amit a Maffiaállampárt akkor szokott bevetni, ha beletoccsan a saját maga által előállított és teleprodukált (korrupciós, hatalommal visszaélős) Pöcegödörbe, a ráragadt “lé” pedig már messziről bűzlik. Ennek lényege, hogy ilyenkor nem hogy visszavonulnának a “fürdőszobába” és ott lemosnák magukat “a felejtés szappanával”, hanem mégtöbbet kenve magukra kijelentik: mi sem természetesebb ennél a szagnál, erre nekik “választói felhatalmazásuk van” olyannyira, hogy akinek ez nem tetszik, az ne panaszkodjon, hanem vegyen fel gázálarcot. Ámde aki ezt megteszi, egyúttal tanúbizonyságát is adja annak: nép- és nemzetellenes áruló csupán, aki nem az Ország (tehát a Maffiaállampárt), hanem csak a saját és bizonyos “külföldiek” érdekekeit nézik, szolgálják ki (lásd például a maffiás pénzbehajtó verőlegény-kinézetű, kormányzati Rezsi(m)biztos, a méltán elbukott csepeli polgármesterkedő sajtóközleményét arról, hogy Gyurcsány Ferenc “lebukott”, hiszen bevallottan az Orbán-kormány megbuktatására törekszik, az ellenük/Ellenünk fenekedő amerikás és norvégbűnözők meg az ő “kottájából” játszanak!). Így osztán ahelyett, hogy “visszafognánk az agarakat”, tovább folytatjuk a föld- és trafikosztás országosan szervezett csalás-sorozatát, úgy csinálunk, mintha nem az évente kb. 1000 milliárdos áfacsalások lennének az ország legfőbb gondjai, hanem az ilyesmiket bizonyíték nélkül bejelentők (Horváth András), meg a mi Hótiszta Hivatalnokainkat befeketítő, szavahihetetlen diplomáciai ügyvivők (A. M. Goodfriend – Rogán Antal!!! szerint!)

Ámde mi van akkor, ha az “Ellenoldalon” még egy legyecske sincs, nem hogy “disznó”, ámde annál több pénz, potencia és profizmus (USA)? Mi van akkor, ha a Társadalom (is) megunja a sorozatos Fokozásokat, a Vissza Nem Vonulásokat, az Előremeneküléseket és (immáron végre? átlátva a szitán) nem hagyja (a szokásos Kommunikációval) eltántorítani magát az eredeti céljától, még akkor sem, ha a Hivatásos Ellenzék is ezt erőlteti (hasonló módszerekkel!)? Akkor a Gépezet elébb akadozni kezd, osztán ledarálva a fogaskerekeit csikorogni, végül elakad az egész, s maradnak az Újraindítás dülledtszemű erőlködésének egészen nevetséges jelenetei. Az a Kabaré, amit Dicsőséges Kormányunk annak ellenére ad elő nekünk változatlan vehemenciával és látszólagos nyugalommal, hogy már nem csak az a bizonyos Gépezet, de a mi fogunk is csikorog.

Lássunk akkor néhány újabb Jelenetet e Kabaré eheti előadásából! Időrendi sorrend nélkül (bocsánat!), de némi logikai összefüggések alapján!

1.) Vargamiska bejelent

A nemzetgarázdasági miniszter szerint a 2015-ös lesz az a költségvetés, mely a (soha nem látott mértékű) gazdaságfejlesztést szolgálja. Igaz, hogy egy hónappal korábban ugyanerről még azt mondta, hogy az “Az Elszámoltatás” büdzséje lesz, de legyünk jóindulatúak (ugyan minek?!) és higgyünk neki! Szerinte ez úgy fog megvalósulni, hogy a következő esztendőben a kormány 2500 milliárd forintot fog fordítani ezen célra és elsősorban a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások megerősítésére, továbbá a munkahelyteremtésre. Ezen közben, kizárólag a külföldi tulajdonban lévő élelmiszer-kiskereskedelmi láncokra sok-sokmilliárdnyi “felügyeleti díjat” akasztottak, amit azok vagy áremelésekkel, vagy elbocsájtásokkal tudnak majd kigazdálkodni. Übereli ezt a nemlétező Hobbykeresztény Pénzpárt immáron idültnek számító “ötlete”, a vasárnapi zárvatartás!

Vargamiska szerint a gazdaságfejlesztés forrását (2500 milliárd forint) a Brüsszeltől kapott pénzek jelentik (“Nem leszünk gyarmat!“), amit meg csak úgy kaphatunk meg (mármint Ők), hogy a GDP-arányos hiányt azon a bizonyos “Háromszázalék” alatt tarjuk. Ennek érdekében emelni köll a Bevételeket (újabb extra-adók kivetése) és csökkenteni a Kiadásokat (egészségügy, közoktatás – ezen belül gimnáziumok esetén mínusz 24 százalék! – , családi pótlék, álláskeresési támogatás és még ki tudja miféle lófasz, természetesen ugyanezen területekről). Kivéve a Stadionfejlesztést, aminek 160 milliárdja kőbe van vésve, meg az állami cégvásárlásokat (kb. 200 milliárd – egyelőre!).

Ugyanakkor neki továbbra sincs semmi dolga a NAV-val kapcsolatos Botránnyal. Igaz ugyan, hogy ő lenne a korrupció gyanújába alaposan belekeveredett Vida Ildikó elnökasszony közvetlen főnöke és munkáltatója, de mivel itt csak “fecnilobogtatás” vagyon és semmiféle konkrétum, hát tőle ne várja el senki, hogy támogatójává szegődjön egy Lejáratókampánynak. Ha bármi gond van, azt majd Ildikó asszony majd kivizsgálja – önellenőrzéssel! (Hehehe!)

2.) Nincs ami van (nav) és fordítva!

A NAV szerint létezik ugyan élelmiszer-kereskedelmi, láncolatos áfacsalás, de azt egyrészt ők már leleplezték, a kárérték pedig meg sem közelíti az emlegetett, évi 1000 milliárd forintot. A Hivatal által eleddig felderített visszaélések ugyanis mindössze 2 milliárdos adócsalásokat fedtek fel, ugyanakkor Vida hivatalba lépése óta már csak 900 milliárdnyi a költségvetésnek évente okozott, hasonló tevékenységből származó hátrány. (Nincs itt egy hangyányi ellentmondás?)

Ebből egyenesen következik, hogy a Hivatal vezető munkatársait érintő Kitiltás légbőlkapott, mindenféle bizonyítékok nélküli, kizárólag lejárató szándékú, politikai kampány, amely csakis azt érheti el, hogy tovább (? … amikor állítólag “javul”!) romlik az adófizetői fegyelem, illetve ezzel párhuzamosan a Hivatal tekintélye (a micsodááájaaaaa?!). Mivel azonban az, hogy a kitiltott vezetők valójában kik is, az “nem minősül közérdekből nyilvános adatnak“, tekintettel arra, hogy ezen illetők persona nongratának történt amerikai minősítése “nem a tevékenységükre vonatkozóan, vagy közfeladatuk ellátásával összefüggésben keletkezett“. (Honnan tudják ezt, ha nem tudják, mi a Kitiltás oka?)

Ugyanakkor kiderült, hogy a Nemlétező Bizonyítékok, a “csak egy fecnin” elküldött Nemtények, valójában már esztendők óta léteznek. Az élelmiszer-kereskedelmi áfacsalásokról ugyanis az étolajgyártó, amerikai tulajdonú “Bunge” nevű cég 2011-óta már többször is, ráadásul dokumentáltan tett bejelentést a NAV-nál (akárcsak a Nagykövetség), ámde soha semmi nem történt. Az áfacsalt termékek pedig – a “lefolytatott”, illetve pontosabban “lefojtott” nyomozások ellenére – a mai napig is ott vannak minden kiskereskedő pultján (pl. a CBA-nál is!).

3.) Öndícsér a Mosodás

Lánczi András, az orbanista kormányon belül világhírűnek számító politológus, saját hite szerint összeadta az egyet meg az egyet, majd ebből az egyenletből kijött nekije, hogy a “Századvég” egy baromira sikeres vállalkozás:

„Kikérek magamnak minden gyanúsítgatást. Annak a 80 embernek a nevében is, aki az alapítványban és a zrt.-ben főállásban dolgozik. Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában. Csak míg utóbbinál elvileg objektíven mérhető a teljesítmény, a mi esetünkben a politikai ellenfelek soha nem fogják elismerni”

Előzménye ennek az, hogy Mellár Tamás, az Első Viktoriánus Kabinet által kinevezett KSH-elnök, miután néhány esztendőt eltöltött a nevezett Cég vezető munkatársaként, inkább kiszállt a bizniszből, lévén szerinte ott nem szakmai munka folyt, hanem a közpénzek, … a Századvég mosodáján át, bizonyos magánzsebekbe. Mire fel az “érintett” cég Elnöke (Heim Péter) országgal és világgal közölte: Mellár egy vén hülye, akit csakis az előélete okán tűrt meg a Cégben. Ennek ellenére most fel fogja jelenteni, lévén hitelrontást követett el. Egy olyan cég respektjét ásta alá, amelyik (lásd pl. fentebb!) olyan emberekkel dolgoztat, mint pl. Lánczi nertárs, a sehol nem jegyzett tudós, G. Fodor Gábor, akinek meg Orbántól áll fel a micsodája és egy olyan, amerikai lobbyzást nyert el összesen 1,3 milliárd forintért, melynek pályázatát “egy bicikliző majom” is megírhatta volna, s amely tevékenységre (melyet a Miniszterelnökség részéről egy volt századvéges hálámtitkár “ellenőriz”) a Közkassza elvileg már fizet egy komplett apparátust. Amelyet meg úgy hínak hogy “Magyarország washingtoni Nagykövetsége“. (Netán ott is van egy szavahihetetlen nagykövet? A Szapáry nertárs? Akit egy külön és személyre szabott “Lex”-szel nevezhetett ki oda a Nevelhetetlen Hatalom, s aki időnként nagy követ dob be a “The Washington Post“, avagy a “The New York Times” olvasói oldalára?) … Lánczi ~~onániájáról~~ önmagömléséről egyébként született egy kitűnő poszt. Érdemes elolvasni! (Katt ide!)

Minden esetre Heim nertárs gondoskodott a saját (századvédes alkalmazottak által nyalt) seggéről és kijelentette: nem cáfolja ugyan azon sajtóhíreszteléseket, miszerint ő is a Kitiltott Hatok egyike, de aki ilyesmit merészel állítani, azt rögvest beperli. Ügyvédje pedig a rettegett Futó Barnabás lesz? … Talán nem véletlenül.

4.) Önavat az Autokrata Földesúr

“Zéró tolerancia van a korrupcióval kapcsolatosan!“ – mondotta volt A Nagyvezír. Emlékeztette is erre őt hétfőn az a HARMINCEZER civil, akik azért gyűltek össze a maffiás Törvényhozás épülete körül, mert elegük lett a korrupcióból. És most már tényleg ZÉRÓ TOLERANCIÁT hirdettek meg: Orbánnal és a Sleppjével szemben is! Igaz, a tüntetés szervezőit a Hivatásos Ellenzék alaposan lepiszkolta. Szerintük rossz volt a koreográfia és nem volt egyértelműen meghatározott cél, ugyanakkor egy kalap alá vették az eddig elmúlt Negyedszázadot! – miért is ne, amikor ez a Negyedszázad termelte ki a Rogánkhoz, a Lázárokhoz, meg az Orbánokhoz (s hogy igazságos legyek: a Mesterházyakhoz és Tóbiásokhoz, illetve Schifferekhez) hasonló figurákat?! … Nem is beszélve azokról, akik a Társadalomtól lenyúlt pénzükkel segítették Ezeket hatalomra! … Azok az Oligarchák, kiknek az Eltartott gyönyörűen a nyakukba ült! … Dögöljenek meg mindahányan!

Ehhöz képest a Legfőbb Oligarcha, a saját címeres marháit és hízott disznajait néhány nappal később képes volt “felavatni”, illetve agyondicsérni. A Flier– és a Mészáros-telepek (előbbi uniós támogatással, utóbbi anélkül … büszkén hirdetve!) szalagátvágásán pedig olyanokat brekegni, hogy “Magyarország alapvetően mezőgazdasági” (a GDP úgy majdnem több, mint KÉT százaléka!), így osztán kurvára fontos ám, hogy sok marha meg disznó legyen! (Az előbbiek megválasztották, az utóbbiakat, azok pedig körbenyüzsögik Őt, Legfőbbet! … q.e.d. és még egy kitűnő jegyzet erről itt!) Megjegyzem: nem csak Felcsút környékén tudja mindenki, hogy ott minden A Zorbáné, aki pedig mostanság azzal magyarázza a gimnáziumok leépítését, hogy itten kéremszépen egy ipari ország van, melynek elsősorban szakmunkásokra van szüksége és nem pedig érettségizettekre (pláne nem diplomásokra!)

5.) A Nemzet Schportolója

Amikor Gyurcsány még csak sportminiszter volt, a “Nemzet Színészei” mintájára létre hozta a “Nemzet Sportolói” elitklubját. Hasonlatosan az előbbihez, ennek is csak tucatnyian lehettek a tagjai, ugyancsak “kihalás” útján lehet oda bekerülni, amelyről a még élő tagok döntenek (“autonóman”). A klubtagsághoz életfogytiglan jár egy bizonyos tiszteletdíj, mely ma havonta félmillió forint.

Miután Grosics Gyula, az Előző Rendszer Által Elnyomott “Fekete Párduc” átköltözött a Túlvilágra, a felszabadult hely betöltéséről a még élőknek köllött dönteniük. Jelöltek voltak is ám rakásra (lásd itt!). Érdemesebbnél érdemesebb emberek, meg egy nagyrakásnyi, messziről bűzlő, többszörösen is megbukott Erkölcsi Hulla.

Nem vagyok rajongója az ökölvívásnak, de ismerve Gedó György teljesítményét és “életkörülményeit”, szívem szerint neki szántam volna a “megüresedett helyet”. Neki tényleg szüksége lett volna az öreg napjait bebiztosító, havi bruttó félmillióra, ráadásul erkölcsileg is lényegében feddhetetlen. Szerintem ezen utóbbi is nagyon fontos alapja lehetne (lehetett volna) a szelekciónak.

Ehhöz képest A Még Élő Tizenegy úgy döntött, hogy a Halott helyett egy Hullát választ be maga közé. Nevezetesen Schmitt Pált, aki nem csak arról volt híres, hogy aktív élete során az ÖSSZES RENDSZERT kiszolgálta (a maga javára), de amikor vállalni köllött vóna a Felelősséget (a görög olimpián megbukott magyar “kokszolók”), mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, inkább elment egy hajón rendezett fogadásra (kaja-pia ingyé’), a balhét pedig az akkori sportminiszterre (Gyurcsány, Ahibás!) hárította mondván: a miniszter kötelessége lett vóna megakadályozni a “kokszolást”, no meg kiállni a megbukott sportolók mellett.

Én nem akarom bántani (nem a fenéket!) a Maradék Tizeneggyet (névsorukat lásd itt!), de az már mégis elképesztő, hogy a cím- és rangkórságába belebolondult, túlságosan magasra emelkedett … hááát … khm … Alakot, ezt az nemdoktor morális niemandot maguk közé választották. Csakis azért, mert egy hozzájuk képest (sportolóként! … is?) Senkinek ez a bukott és lemondásra kényszerített köztársasági elnök, aki élethosszig tartó állami luxusellátást kap (TŐLÜNK!) a méltatlanul betöltött és nevetségbe fulladt funkciója (meg az Eltartója által meghozatott Törvény) okán, aki még helyesen írni sem képes, a “spanja”. … Az csak az egyik dolog, hogy ez a Tizenegy képes volt kinyalni egy megyei harmadosztályú focista seggét és a Halott helyett Hullát választani. No de az, hogy ez a Niemand még ezt el is fogadta, sőt, erkölcsi (mihihi?!) rehabilitációnak tekint, hát az már túl megy minden határon!

Folytathatnám még ezt a posztot a Kabaré számos és további jeleneteinek felsorolásával (pl. hogy Viktor Győzövics szerint külpolitikailag és diplomáciailag “a legjobb úton járunk”) de nem teszem. Hiszen ez csak egy poszt és nem Vádirat. … Igaz, annak is szántam!

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Kabaré

Feladta: 2014, november, 11 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: bizonyíték, Goodfriend, kitiltás, korrupció, Rogán, találkozó, Vida, video | 10 hozzászólás

Igaza van a 444.hu-nak: a szeretett emlékű Benny Hill akkor sem tudott volna olyan kabaréjelenetet összehozni, mint amit Vida Ildikó, a NAV “érintett” elnöke produkált tegnap délelőtt a Hír Tv stábjának közreműködésével, ha vért izzad is! … Folytatódik a Korrupciós Kitiltási Botrány egyre abszurdabb, kormányzati kabaréja.

Tegnap délelőtt Vida Ildikó, a NAV “érintett” elnöke, kikelt ágyából (és magából), majd mint egy (anya)Tigris tank, elindult az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége felé. Egyik hóna alá bevágta a sértett önérzetével és egy meglehetősen ostoba kommunikációs akciótervvel kitömött ridiküljét. A másik alá a Hír Tv stábját, a harmadik alá pedig Futó Barnabás ügyvédet. (Megjegyzem, ez a Barnabás az a “sötét futó”, akit rendszerint akkor szoktak a bíróságra, meg a kamerák elé szalajtani, ha valamelyik Kiemelt Maffianertárs, avagy maga az Állammaffia alaposan pöcsétes – Váradi András és Rózsa Milán után pedig minimum vérfoltos! – mundérját köll jogi mellébeszélésekkel kitisztítani!).

Mit tesz Isten, (illetve hogy, hogy nem, Nertársak) a Követség elé legelébb a simicskás stáb érkezett meg, majd rövid ideig tartó lesállás elfoglalása után, nyakon is csípték a képviselet épületéből éppen kimenekülni(?) akaró “ideiglenes ügyvivőt”, André Goodfriendet. Az ügyvivő elébb látható értetlenséggel fogadta, hogy kamerát és mikrofont dugnak az orra alá. Ámde (a Hírtévé riportere) rögvest megmagyarázta a helyzetet, eme magáról már hetek óta megfeledkezett jenkinek, s jobbra intve (naná, hogy jobbra és nem pedig a Bukott Balra, ahol Mr. Goodfriend áll/t) közölte vele: itt van a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökasszonya. … És tényleg!

Vida Ildikó, az “érintett” Nertársnő, mintegy végszóra, be is érkezett (jobbról!). Arcán azzal az öntudatos sértettséggel, mellyel a megcsalt asszonyok szokták rajtakapni csalfa férjeiket egy kikapós menyecskével. Lendülete és sebessége pedig oly’ nagy volt, amely már tényleg felidézte a legendás “Tigris” tankot, s amellyel szegény Barnabás (a “Sötét Futó”) sem bírt lépést tartani (amennyi pénzt kapott már évtizedek óta a FideSS-Maffiától, hát költhetett volna pár fillért egy kis edzésre is!).

Rövid kézfogás után, az elképedt de udvariasságából ki nem zökkent Ügyvivő arrébb tessékelte a Nertársnőt annak érdekében, hogy kamerák és mikrofonok jelenléte nélkül kérdezze meg tőle: kihez jött és van-e megbeszélt időpontja. Ámde a Kameramikrofon nemkegyelmezett, szagot fogott kopóként üldözte a Barnabással (a “Sötét Futó”) kiegészült párost. Ennek meg az lett a “hozománya”, hogy az Ügyvivő (angolul) feltett kérdését volt ott helyben valaki, aki rögvest le is fordítsa (nermagyarra) a Nertársnőnek. (Az általa kért tolmács pedig nem volt más, mint a Riporter, azaz A Magyar Elektronikus Újságírás Eme Sokkolóan Szembesítő, Tényfeltáró Ikonja!). Ő pedig erre egy határozott “nemigen”-nel válaszolt.

Az Ügyvivő még ekkor sem esett ki a határozottan udvarias magatartásából (bár a video szerint majdnem elröhögte magát), s annak ellenére hogy akkor éppen más dolga lett volna, hajlandó volt hivatalában fogadni a Barnabással és a “kommunikációsan” ostobán megszerkesztett, sértett önérzetével felszerelt Nertársőt. (Aki nem hisz, az kattintson ide és mindazt megnézheti, amit én ebből láttam!)

Ezt követően eltelt 1 óra és 20 perc. Azt, hogy ezalatt mi is történt Mr. Goodfriend hivatalában, pontosan nem tudhatjuk. Az “érintett” Nertársnő szerint gyakorlatilag semmi, lévén az Ügyvivő nem tolt az orra alá egyetlen bizonyítékot sem arról, hogy a korrupciós érintettség miatti kitiltása milyen konkrétumokon alapul. Erre meg Barnabás (a maffia sötét Futója) rögvest rá is kontrázott, miszerint “rágalmazás és jó hírnév megsértése miatt” feljelentést tesznek, s komolyan gondolkodnak azon is, hogy e perbe bevonják az Ügyvivőt is. Nemsokkal később pedig Rogán Antal, a Zezerharmad frakcióvezetője, az Országgyűlés Üléstermében a hátsó lábaira ágaskodva kijelentette: az Egyesült Államoknak semmiféle bizonyítéka nincs a korrupciós vádakra, ezért osztán elvárja (Ő!), hogy a “szavahihetetlen ügyvivő helyett” egy kompetensebb nagykövetet küldjenek Magyarországra. (Mondja ezt az a “szavahiteles politikus”, aki össze-vissza hazudozott hónapokon át a “hőre táguló” Pasa parki “szerény” hajlékáról! … No el lehetne mán menni … ODA!)

Hát ez tényleg egy Kabaré! Egy olyan elképesztően mocskos játék, melyet NEKÜNK adnak elő ŐK, akik már annyira “szagosak”, hogy például Ózdon inkább egy elmebeteg nyikhajból csináltak az ottani “pógárok” (még a “balosok” is!) pémestert, mint a vereségébe beletörődni nem hajlandó fideszes (tehát korrupt) eddig volt városfőnökből (kétharmaddal! – bazkikáim!). Egy olyan Paródia, amit a “jogállamiság” címszava alatt adnak elő nekünk a Jogállamiság (bűnszövetségben elkövető) nettó felszámolói, akik egy Valódi Jogállamtól kérik számon a saját bűneikre vonatkozó bizonyítékokat úgy, hogy közben pontosan tudják: az ottani törvények ezt nem teszik lehetővé (“felvilágosító irodalom” erről itt!). Majd pont az Ők kedvükért fogja az Egyesült Államok kormányzata áthágni a saját előírásait!

Amit az USA azonban meg fog tenni, azt ezek a Korrupt Gazemberek, ezek a szegények zsírján felhízlalt Állammaffiózók nem fogják megköszönni! Az Államoknak ugyanis nem csak pontos értesülései vannak ezen maffiaállampárti hölgyek/urak viselt dolgairól, de kidolgozott forgatókönyve is a lenullázásukra. Lehet, hogy nem pont ez (bár miért ne?!), de az biztos, hogy valami hasonló! Leállni pedig akkor sem fognak (ugye?!), ha a Vida/Futó maffiapáros hamarost netán az találná ki: Goodfriend ügyvivő nem csak megrágalmazta, de “nem kívánt (jó)barátkozásra” is kényszerítette a NAV “érintett” Nertársnőjét! … Visszaélve fizikai fölényével és nyolcvan percen át! (Hihető lenne ez is, nemde?!)

De mindegy is … már! Kapni fogják, amit kapni fognak. Amit megérdemelnek. Az internet meme-gyárosaitól csak ezt és csak ők. Amerikától és az EU-tól pedig mindnyájan! … Kivéve, ha végre fellázadunk!

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

A Ceausescu-projekt

Feladta: 2014, november, 10 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: Ceausescu, ellenzék, Finkelstein, Gorbacsov, Habony, Keleti Nyitás, kitiltás, korrupció, Orbán, tüntetés, USA | 3 hozzászólás

Orbán és kormánya már megbukott, csak még nem tud róla. A Vezér azt hiszi, még mindig kizárólag ő irányítja a ravaszul felépítettnek hitt Gépezetet, holott a közelmúlt eseményei azt bizonyítják: ez már éppen fordítva van, Teremtményének és kreatúráinak foglyává vált. Utóbbiak közül azok, akik még képesek érzékelni a realitásokat (és a veszélyt) egy ideje talán már az utódláson tanakodnak. Beindult a “Ceausescu-projekt”?

Nicolae Ceasusecu, uralkodásának utolsó esztendejében egy, a “szocialista államok” vezetőinek részvételével megrendezett bukaresti konferencián az “aggasztó” magyar és lengyel helyzetről szónokolt. Ennek során kijelentette, hogy szerinte (az “Igaz Hit” védelme érdekében) “testvéri segítséget” köllene nyújtani eme két, renitenskedő alattvalóival nem boldoguló államnak. A fejét csóváló Mihail Gorbacsovban valószínűleg ekkor érlelődött meg a végső elhatározás: mihamarabb meg köll szabadulni a (kül)politikai realitásérzékét nyilvánvalóan teljesen elveszített román diktátortól.

*

Orbán Viktor magyar diktátor, második országlásának utolsó előtti esztendejében kapitális külpolitikai hibát követett el. Figyelmen kívül hagyva országának kapcsolati rendszereit, az azokban lévő alkupozícióját (zsarolási potenciál), s úgy döntött, hogy meghirdeti a “Keleti Nyitás” politikáját. Ez azon az alapvetően helyes felismerésből indult ki, hogy a gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott ország (és a rezsim) finanszíroztatása, illetve ezzel párhuzamosan a Diktatúra kialakítása az adott szövetségi rendszerben még rövid távon sem elképzelhető. Olyan támogatókat köll tehát találni, akik fantáziát látnak az Orbán által az Európai Unió “hátsó udvarába” nyíló, szélesre tárt “kiskapuban”, ezért hajlandóak jelentős összegeket áldozni a magyar állammaffia működtetésére, mindezt pedig anélkül, hogy bármiféle (belpolitikai) feltételeket szabnának.

Első próbálkozásai nem vezettek különösebb sikerre. Kína számára Orbán országa túlzottan szűk keresztmetszetnek bizonyult ahhoz, hogy kicselezve az EU feltételeit (Brüsszel akkor nyitja meg belső piacát az ázsiai állam előtt, ha a viszonosság alapján Peking is ugyanezt teszi) számára jelentősnek tetsző hasznot érjen el. A poszt-szovjet ázsiai, olaj- és földgázdiktatúrákat pedig csak addig érdekelte az orbáni ajánlat, amíg megkapták a maguk barter-részét (baltás gyilkos kiadatása, véreskezű, obskúrus diktátorok könyveinek magyarországi, ünnepélyes megjelentetése, síremlék-koszorúzás – szégyen szemre, nemzetközi botrányokat okozva!), ámde amikor fizetni köllött volna, hát jó, ha löktek pár fillért.

Ámde az aljas szándék kitartó szorgalommal párosult, ami végül meghozta (utóbb mérgezettnek bizonyult) gyümölcsét: Viktor Győzövics rátalált Örök és Megbonthatatlan Barátjára, Vlagyimír Vlagyimirovics személyében. Moszkvát nem érdekelte, mit is művel Orbán a “Legnyugatibb Orosz Tagköztársaságban”: “olcsó” gázzal támogatták a “Rezsicsökkentés” nevű, a rendszer fennmaradását szolgáló népbutítást – aminek az árát a nyugati tulajdonban lévő szolgáltatók fizették; “nagyvonalú” (tehát csimbókosan magas kamatozású), 3000 milliárd forintos államkölcsönnel (“Pakstum“) “segítették” az ebből 600 milliárdnyit ellopni akaró Állammaffiát. Cserébe pedig “szinte semmit” nem kértek: belső információk “kiszivárogtatása”, az Unió politikai egységének, illetve döntéshozói szerveinek Moszkva számára alkalmas mértékű megakadályozása, orosz cégek (és hírszerzők) uniós “várfalak” mögé való beszivárgása.

Az orbáni taktika néhány hónapig sikeresnek látszott. Az óvatoskodó Baroso-bizottság, az orbáninál jóval komolyabb problémákkal elfoglalt Németország lényegében eltűrte, hogy Orbán személyében “rés keletkezett a pajzson”, s bár tiltakozott ellene, de a diplomáciai ejnye-bejnyézéseken kívül komolyabb lépésre nem szánta el magát. Ámde Legújabb Régi Barátunk, Vlagyimír Vlagyimirovics hódító háborút indított Ukrajna ellen (amivel alaposan kihúzta a gyufát az Egyesült Államoknál), s mivel Viktorunknak azt kötelező volt támogatnia (ha félszívvel is), maga is felkerült a washingtoni Fekete Listára. Márpedig ha az ismét felhorgadó orosz, államokat destabilizálni igyekvő, birodalmi törekvésekről van szó, akkor az USA sem Brüsszel óvatoskodási szempontjaira nincs tekintettel, sem pedig egy káeurópai államocska diktátorocskájának személyes (hatalmi/meggazdagodási) érdekeire. “Orbán vagy beáll a sorba, vagy kitörjük a nyakát!” – határozták el valakik, valahol a White House tájékán.

*

Miután Gorbacsov tehát azt tapasztalta, hogy Ceausescu nem hajlandó “beállni a sorba”, úgy döntött, kitöri a nyakát. Szándékát elősegítette az, hogy a Conducator – hála az őt szorosan körülvevő, tehetségtelen, a személyi kultuszát agyonfényező, szájtáti “tanácsadóinak” – teljesen elveszítette kapcsolatát az alattvalóival, kiknek egzisztenciáját a sorozatban meghozott, teljesen idióta döntéseivel a nyomorba taszajtotta, mindennapi életét pedig az egyre primitívebb és agresszívebb elnyomással ellehetetlenítette. Az elégedetlenség tehát egyre fokozódott, a nyílt lázadáshoz pedig elegendő volt egyetlen szikra is. Ámde kik lennének alkalmasak felszítani a lángot? A mindenhová beférkőzött Párt (és annak elnyomó gépezete, a Securitate) okán Romániában nem létezett potens, a lázadás megszervezésére alkalmas, ráadásul Moszkva számára ideológiailag is támogatható Ellenzék.

*

Orbán négy esztendei kitartó munkával egy olyan, “Hivatásrendi Társadalmat” igyekezett kialakítani, melynek minden egyes szegmensét, annak mindennapjait és főleg egzisztenciáját (no meg a komplett életpályáját!) az általa irányított Gépezet, a Klerikálfasiszta, Totális Állam uralja. Ennek érdekében minden egyes posztra (Alkotmánybíróságtól kezdve a vidéki tanoda igazgatójáig) a saját, neki teljes mértékben kiszolgáltatott és kézileg irányított kádereit helyezte el. Engedelmességükért (és gerinctelenségükért) cserébe a környezetükhöz képest kimagasló jövedelmeket és kiváltságokat (funkciótól függő mértékű törvényfelettiséget) biztosított számukra – addig, míg a hűségükről minden egyes szükséges alkalommal tanúbizonyságot adnak. A “káderek” így megtanulták: nagyon megéri parírozni és nagyon nem éri meg önállóan gondolkodni!

Hasonló helyzetbe került a politikai Ellenzék is. Az évtizedekkel korábban “megalkotott” Finanszírozási Törvény miatt a pártok anyagi működtetése a gazdasági szféra “csúcsragadozói” kezeibe kerültek, akik az általuk juttatott pénzekért cserébe időnként “kértek valamit”. Általában egy-egy csimbókosan túlárazott állami megrendelést, néha-néha pedig a számukra megfelelő törvények “megalkotását”. Orbánnak így nem volt más dolga, mint zsarolással – tehát az állam törvényhozói (parlament) és jogkikényszerítői (pl.: ügyészség, NAV) eszközeivel visszaélve – rákényszeríteni akaratát az oligarchákra. Innentől kezdve pedig az Ellenzék épp úgy kiszolgáltatottja a hatalomnak, az Ellenzék vezetői pedig kliensei/(külső?)tagjai az Állammaffiának, mint bárki más. Legyen tehát bármiféle társadalmi elégedetlenség, akár százezres tüntetés is a Főváros utcáin, nem érdekes, hiszen nincs olyan mozgalom, mely azt képes lenne organizálni és a regnáló kormányra fókuszálni.

Amit azonban Orbán nem vett számításba, hogy egy zsarolásra és korrupcióra épített rendszer minden egyes kádere maga is zsarolható, korrumpálható. Ezeket nem a “képviselt” Ideológia fűzi a Párthoz és nem is a személyes kapcsolat a Vezérhez (az ilyen embereket Orbán már régen száműzte – az Elvekkel együtt!), hanem csakis és kizárólag a Haszonszerzés. Ha pedig az ilyenek potensnek tetsző külső forrásból megfelelő ajánlatot kapnak (mondjuk megtartható egzisztencia és/vagy egy vádalku biztosította büntetlenség) bármikor hajlandóak lesznek hátba szúrni a Legfőbb Kegyurat.

Nos ez volt az a bizonyos “Lágy Altest“, ahol az Egyesült Államok támadást indított. Ha pedig Orbán nem lett volna olyan akarnok, mint amilyen (a botrány elkerülése véget fejet hajt a washingtoni akarat előtt) és nem lett volna olyan ostoba, mint amilyen (hülye tanácsadókra hallgatva ellenbotrányt indít és az Államokra mutogat), akkor most nem köllene szembe néznie az immáron konkrét fenyegetéssel, a “Ceausescu-projekt” beindításával.

*

Gorbacsovnak nem volt nehéz dolga megtalálni a maga “Ceasusecu-projektjéhez” a legmegfelelőbb kivitelezőket. A Párton és a Securitaten belül nyüzsögtek az olyan káderek, akikről tonnaszám álltak az akták a KGB irattáraiban és akik pont annyira szarták le a “kommunista eszméket”, mint magát a Kárpátok Géniuszát. Egy kis ijesztés, meg némi ígéret, s rögvest hajlandóak voltak hátba szúrni (csoportosan!) a román Caesart. Elébb csak “elnézőek” voltak az “elégedetlenkedő tömegekkel” szemben, osztán “csak” nem hajtották végre a Központi Utasításokat, végül maguk álltak a Mozgalom élére. Mire pedig a Conducator felébredt, mert a belberki szájtátik közül valaki végre vette magának a bátorságot és elmondta neki az igazságot, már hiába szuszakolta be magát (és Elenát) egy ócska Daciaba, az Árulók elfogták, s rövid úton végeztek is vele.

*

Orbán nem egy Ceausescu. Ehhöz még nem uralkodik elég hosszú ideje, bár már ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy megteremtse annak minden alapfeltételét. Az ország mindinkább a nyomorba és a jogfosztottságba süpped, emiatt pedig fokozódik az elégedetlenség, azaz már sokkal többen utálják, mint imádják őt. Lázadásra azonban egyelőre nincs esély, lévén nincs Ellenzék sem (azt is ő uralja/korrumpálja). Hasonló a helyzet a saját pártján belül is: sokan gyűlölik, szeretnének szabadulni tőle, de ott sincs Ellenzék, lévén az egzisztenciális (és a büntetőjogi) kiszolgáltatottságnak mindenki a tudatában van. Működik a propaganda is, hiszen a mindenki által elérhető, elektronikus orgánumokból (az egyszem Retektévé kivételével) ugyanaz a félrevezető szöveg ömlik immáron hetek óta (“Aljas és nemtelen támadás az Ország ellen!”, “Mutassák be a bizonyítékaikat, mert csak akkor tehetünk bármit is!”, “Beavatkozás a belügyekbe!”, “Kormányellenes összesküvés a globális tőke által!”)

A Gépezet tehát működőképes – de csak látszólag! Mert hiába nyúltak hozzá a szokásos, karaktergyilkos Finkelstein-szoftverhez, az nem működik, lévén alkalmatlan alanyra (Egyesült Államok) alkalmatlan hardverrel (önálló gondolatoktól teljesen mentes, korrupt pártkáderek) próbálják futtatni (amint nincs itthon a Főnök, a káder rögvest futni kezd minden kamera és mikrofon elől, avagy ha bekerítik, akkor meg hülyeségeket hebeg!). Ugyanakkor nem tudják (csak sejtik), mi az, amit az USA még tudhat róluk (mindent!) és azt mikor szivárogtatja ki. Közben meg odakint, az utcán tüntet a Jónép, s immáron nem a figyelemelterelő Netadó, hanem a Korrupció ellen!

Orbán azonban ennek ellenére kitart (Habony Árpád mellett). Bízik az “Informális Tőkéjében”, holott a velejéig korrupt Adóhivatala csontig korhadt Elnöke már hajlandó volt beszólni neki: “Azonnal értesítettem a kormány illetékesét!“. Jelzve ezzel azt, hogy nem csak a Főnök tud mindent róla, de ő is a Vezérről, s ha neki mennie köll, nem lesz “hálátlan”.

A Gépezet tehát bedarálta a Kreátort is! Együtt működnek és mennek lassan tönkre, dőlnek saját dugájukba. Vajon mikor fognak szólni Orbánnak, hogy ideje beülni abba a bizonyos Daciába?! (Vagy netalán a megerősített jogkörű, köztársasági elnöki funkcióba? Nem is lenne baj, akkor legalább nem úszná meg minimum börtön nélkül!)

*

A Puccs és Ceausescu kivégzése után Ion Iliescu ülhetett be a Conducator székébe, mint a “Nemzeti Megmentési Front” első embere, bár semmivel nem volt tisztább, demokratább és reformerebb, mint egykori főnöke. Amikor aztán a Mentorától eltanult módon akart maga is uralkodni, hát őt is elsöpörte egy belső lázadás!

A “Magyar Iliescu” már ott toporog az “előszobában” Hogy ki is az? Nos, ezt még ő sem tudja. De idejében szólni fognak neki.

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Ijesztő!

Feladta: 2014, november, 8 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: botrány, jegyzet, kitiltás, korrupció, L. Simon, NAV, Orbán, Russia Today, Vedomosztyi, Vida | 2 hozzászólás

Aki ismeri a történelmet tudja: minden diktatúra alapvető törekvéseinek egyike, hogy elzárja a Népet (azaz az Alattvalókat) a valódi információktól, tehát ténylegesen létező Világtól. Az ebből következő második (logikus?) lépés pedig az, hogy maga a Hatalom is ugyanezt teszi: a Tények elől bemenekül a maga által épített (bürokratikus) “Felhőkakukkvárába”. Az előbbi még érthető, az utóbbi azonban már ijesztő, hiszen az egyenes út az Összeomláshoz! … Ennek vagyunk tanúi ma, Orbanisztánban.

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy egy ország népe veszítette el immáron szinte teljes mértékben a Valósággal való kapcsolatát, avagy az, hogy ugyanez az államot gyakorlatilag teljhatalommal irányító kormányfővel történt meg? Az előbbi még érthető, hiszen a nép, az állam által irányított/szűrt információs csatornákon keresztül nem juthat olyan értesülésekhez, melyek alkalmasak lennének a saját (és az ország) helyzetének adekvát felméréséhez. Ezért tűri meg a hátán a Hatalmat és gondolja azt, hogy legfőbb problémája az internetadó esetleges kivetése és nem pedig az esztendők óta folyó általános (vagyon- és) jogfosztás, a jövőfelélés, az elképesztő mértékű korrupció, no meg az ezek miatt bekövetkező “külföldi támadások”. Az utóbbi azonban már kevéssé érthető, hiszen a miniszterelnöknek (elvileg) minden létező információ a rendelkezésére áll ahhoz, hogy tudja: mi az igazság és mi a (hazug) propaganda. Ámde ehhöz képest ma már (látszólag?) ott tart, hogy maga is elhiszi a saját hazugságait, s a Valóság elől az általa elképzelt Tények “Felhőkakukkvárába” zárkózik be (lásd itt!).

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy a miniszterelnök olyan alakok több százfős bandájával vette magát körül, akiknek mindössze egyetlen Valóság létezik: maga a miniszterelnök és az általa biztosított stallumokból származó kiváltságaik/jövedelmeik. Amiket pedig úgy igyekeznek megszolgálni, hogy nem mernek ellent mondani (azaz valós információkkal ellátni őt), hanem inkább segget nyalnak és mást se szajkóznak, mint hogy “Te vagy a Legtökéletesebb, Vezérem! Csak így tovább! Folytassuk!“? Az-e, hogy ebből a díszes társaságból az egyik (korrupt gazember) pont akkor “Ürügyminiszter“, amikor zeng az ég, csapkodnak a diplomáciai villámok, neki pedig (a nyikhajnak) semmi más nem jut eszébe, mint kioktatni (és lepiszkolni) a Világ Leghatalmasabb Emberét? Az-e, hogy ugyanezen díszes társaság másik (korrupt gazember) tagja, a tőle megszokottan szemtelen vigyorral belehazudja a Világ orcájába, hogy minálunk semmiféle korrupció nem létezik, de aki tud valamit, hát az nyissa ki a szájacskáját (mert minálunk jogállamiság vagyon ám és itten senki ellen nem szokás vizsgálatot indítani megalapozott bizonyítékok nélkül … kivéve a norvégbűnöző civil alapítványokat!). Avagy az, hogy ezeket az ótvaros dumákat már maga a miniszterelnök is elhiszi, s miközben a “nemtelen vád” tulajdonképpen őt is érinti (végül is miért nem ment október végén O.V. a beígért amerikai körútjára?), két fűszálat keresztbe nem tesz önmaga (és a bandája) legalább látszólagos (adminisztratív) tisztázására?!

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy a az országgal (elvileg) szövetséges Nyugat sajtója (és egyes diplomatái/kormánytagjai) immáron kórusban követelik az Európai Uniótól Magyarország (pontosabban annak kormánya) kitiltását a Közösségből? Az-e, hogy egyes/ugyanezen orgánumok (ugyancsak hónapok óta) az Európai Néppárt Szégyenének nevezik a miniszterelnök (állam)pártját, amelyet már rég ki köllött volna picsázni az EP-frakcióból, kiközösíteni a civilizált és/tehát demokratikus elkötelezettségű politikai mozgalmak mindegyikéből (Kivéve a bajor CSU-ból! A Hans Seidel Alapítvány csütörtöki, Münchenben rendezett konferenciáján – az alaposan kritikus német sajtó szerint – Herr Seehofer, a jelenlegi bajor kancellár, “vörös szőnyeget” terített “Európa elviselhetetlen embere” elé, a volt kancellár, Edmund Stoiber pedig letörölgette neki a legjobb széket!)? Avagy az, hogy ezt a miniszterelnököt az őt (és bandáját) kiközösíteni akaró Szövetségeseinktől ippeg punkt a Szövetségeseink Ellenlábasának számító kormány által kézivezérelt “keleti” sajtóorgánumok igyekeznek megvédeni (megvédeni?! … szuperlativuszokkal feldicsérni!)? Az-e, hogy miközben a miniszterelnök azt kukorékolja (az egyre kisebb, de mind büdösebb Szemétdombja csúcsáról), hogy “mi nem akarunk sem közeledni, sem távolodni” senkitől, és nekünk a Nyugat a “természetes” hazánk, a “Pakstum” meg a (hétfőn, az EU-tiltás ellenére megszavaztatott) Déli Áramlat pusztán egy (félreértett) “gazdasági kérdés”, a Volt Gyarmaturunk Jogutódjának egyik orgánuma “a mi emberünk“-nek nevezi ezt a “szabadságharcos” kormányfőt?

Tényleg nem tudom, mi az ijesztőbb! Az-e, hogy segg/orca/mundérvédelmi okokból továbbra is eltűreti velünk Szeretett Kormányunk és annak Legfőbb Hímtagja a bevallottan (korrupció miatt) kitiltott Adóhivatali Nacsasszonyát (aki majd önmaga fogja önmagát kivizsgálni … objektíven! … “mikroszkóppal”! … a parlamenti bizottság pedig nem rá, hanem a kitiltó kormány budapesti ügyvivőjére kíváncsi! – jézusmária!), mert ez az Zasszonyság nertársnő (tényleg) mindent(?!) tud? Az-e, hogy ez a Tökéletes Kormány három héten belül immáron sokadjára vallja be: halovány fogalma nincs(?) arról, mi is folyik a berkein belül, ott ki és mit is csinál (“A postás elveszítette a Bejelentést!” – mondotta volt az államtitkári posztig felkapaszkodott, ugyancsak korrupt (közpénz)költő – no persze! … hogy oda ne rohanjak!)? Avagy az, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának immáron minden mindegy, csak még egy pár hónapig/hétig/napig fosztogatni tudja a Közkasszát és a Közvagyont (pl. a legutóbbi: a Takarékbank 1000 milliárdos alapjának “elspéderelése“! – mindezek után és mindezek ellenére?! … utánunk a Vízözön?!) ebben pedig nem csak a Szerviensek, de Mi is aktívan/passzívan támogatjuk?

Akárhogy is nézzük, ez tényleg ijesztő! Főleg az, hogy mindezt eltűrjük!

… és ezt …

… szendamondja!

P.S.: Ugyancsak ijesztő, hogy a miniszterelnök úgy ül be a (törvényesített csalással) megválasztott Főpolgármestert és a Fővárosi Közgyűlés (törvényesített csalással) mandátumot “nyert” fidesznyik többségét hivatalába beiktató Alakuló Ülésére, hogy még ahhoz sem veszi magának a fáradtságot, hogy legalább ígérjen valamit (ennyire nem lehet szegény!). Pláne ijesztő, hogy ehhöz a fidesznyikek még tapsoltak is … élükön a kormánnyal “tarlósan” együttműködő Fő … khm. … izé … polgármester/alattvalóval!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Ha valaki még ezt sem értené … !

Feladta: 2014, október, 30 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: kitiltás, kormány, korrupció, NAV, Orbán, Való Világ, vélemény | 6 hozzászólás

Van ebben az Orbanisztánban egy dr. Feledy Botond, aki a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora (ő volt az orbanista MTI külpolitikai rovatszerkesztője 2012-ben!), ráadásul politológus és külpolitikai szakértő is. Ennek ellenére se nem orbanista, se nem klerikálfasiszta (a kettő egy és ugyanaz!). Elemzése ugyan már sokadnapi, de a szavatossága nem járt le!

Mi lesz most Magyarországgal?

Szeretnénk az ellenkezőjét hinni, de nincs olyan, ami ne történhetne meg. Egyszerű pszichológiai kényelem ez, útvonalfüggőségek mentén gondolkozunk. A nagy stratégák viszont fordulópontokat keresnek, ahol trendek homlokegyenest ellenkező irányokat vehetnek. Egy éve nem hittük volna, hogy nyugodtan nézegetjük az orosz katonák ukrán területen folyó háborújáról szóló videókat. Azt sem hittük volna, hogy Edward Snowden az elmúlt évtized amerikai jelentéseit ripsz-ropsz feltölti a netre. Ugyanígy most elképzelhetetlen, hogy Magyarország a NATO-védelmet kockáztassa, de alighanem éppen ez történik.

A következőkben klasszikus külpolitikai forgatókönyveket ismertetünk, amelyek a magyar kormány alternatíváit vázolják fel a nyílt forrásokból származó ismeretek alapján.

Felszállt az amerikai sas

A State Department nem emberbaráti intézmény. Az amerikai érdekeket emberjogi ideológiával, a szabadkereskedelem támogatásával érvényesíti, és ez így rendben is van, bárki ezt tenné a helyükben. A magyarországi eseményeknél sem egy amerikai cég miatt hajoltak le Budapestig. Sikerült a transzatlanti szövetség érdekeibe tenyerelni.

A “kitiltási-botrány”, ami olajmutyi, áfamutyi vagy éppen CIA-összeesküvés néven fut a különböző pártállású lapokban, arról szól, hogy

az elmúlt években csúnyán passzivitásra kárhoztatott magyar külpolitika miatt nem vették észre az amerikai figyelmeztetéseket a kormányzati döntéshozók. Megrázta a kormány a pofonfát, mert nem hitték, hogy gond lehet ebből, hiszen a kétharmaddal annyi minden megoldódott már.
Az egész botrány kialakulásához elengedhetetlen volt, hogy a miniszterelnököt számos olyan közeli tanácsadó vegye körül az elmúlt években, akik számára a világpolitika egy hátrasorolt terület. Még ijesztőbb: olyanok, akik ezt az ismeretlen világot a véglegetekig leegyszerűsítették a maguk számára, jókra és rosszakra felosztva, mint a Gyűrűk urában.
Ugyanígy már csak hab a tortán, hogy az centralizált, személyközpontú Fidesz-stílus miatt valóban nem mentek fel a felsőbb szintekre az esetleges, néhai, ritkuló figyelmeztető jelzések, megjegyzések. Ez is klasszikus hatalomgyakorlási hiba, G. W. Bush ugyanúgy belesétált ebbe, mint sokan mások.

A kockázat

Mindezzel az a legnagyobb kockázat, hogy most Teleki Pál XXI. századra átírt dilemmája elé néz a miniszterelnök: az amerikaiak szorításának engedni, vagy a beígért orosz együttműködésünket végigvinni?

Az amerikaiak mindent tudnak. Nemcsak Merkel és az ENSZ főtitkár telefonját hallgatták le az elmúlt időkben, legyünk nyugodtak. A kétharmadban elkényelmesedett uralkodó elit erről hajlamos megfeledkezni, különösen, hogy amúgy sem kommunikál sokat a rossznak tekintett amerikai, nyugati körökkel; inkább csak frontálisan próbálta őket tájékoztatni – sikertelenül – saját álláspontjáról.

Washington a kiújult hidegháború – grúz és ukrán fegyveres konfliktus, proxy háborúk a Közel-Keleten – idején azt szeretné, ha Magyarország nem lenne rés a pajzson: orosz kémek bejárata a transzatlanti országok felé; állampolgársági szinttől az EP-képviselőkig. Emellett a gázárral és Pakssal gúzsba kötött magyar döntéshozók önmagában órási kockázat a transzatlanti szövetségen belül, hiszen a jövőben is kénytelenek lennének az orosz kéréseknek engedni. Moszkvának pedig addig értékes a magyar kapcsolat, amíg a transzatlanti kötelékekben marad Budapest, utána ugyanolyan értéktelen, mint bármelyik csatlós állam Oroszország peremén.

Nézzük meg tehát, hogy milyen forgatókönyvek jöhetnek szóba.

A) Az amerikaiak megegyeznek Orbánnal

A kormányfő és tanácsadói megértik, vagy meggyőzik őket arról, hogy az amerikaiak mindenről tudnak, és ha kell, holnap olyan korrupciós botrányokat szellőztetnek meg, amelybe belebukhat a NER. Már 2010-ben sokkal többet tudtak a magyar belpolitikáról – köszönhetően Snowdennek, erről írásos bizonyítékok vannak – mint amit jobban tájékozott belpolitikai szereplők tudhatnak saját magukról. Ez 2014-ben sem áll máshogy, korrupció márpedig van, ezzel pedig klasszikus zsarolási-tárgyalási lehetőség adódik.
A további botrányt és esetleges bukás lehetőségét elkerülendő, a kormányfő enged a washingtoni nyomásnak a hatalom megtartása érdekében: látványosan elhatárolódik Oroszországtól néhány akció keretében, illetve összebarátkozik az IMF-fel és társaival hosszútávon.
A megfelelő körleteket ellepik az “amerikai tanácsadók”, felfüggesztik Ukrajnában az állampolgárság kiadását. Határozottabb kérés esetén felmondják Paksot, elkenik a Déli-áramlat támogatását. Néhány fej a porba hull bűnbakként, egy atlantistát megtesznek új külügyminiszternek.
Az orosz reakció sem késlekedik erre: mivel látják, hogy Washington tudott nagyobbat húzni a magyarokat szorító satun, így a geopolitikailag elveszett rovatba húzzák be Budapestet, cserébe viszont minden pénzt megpróbálnak kisajtolni az elveszett lehetőségekből, hasonlóan Ukrajnához. A felmondott paksi szerződés ebben egy dolog, a gázáremelés pedig a másik – ez utóbbi a jövőre lejáró szerződéssel különösen erős kártya most Moszkva kezében.
A magyar politikai elit rádöbben, hogy francia vagy amerikai építésű atomerőművel és sokkal több megújuló energiával egyszerűbb lett volna az élet. Kis szerencsével nem csődöl be az ország, viszont évtizedekig köhögi az orosz harag árát. Némi kis IMF-kárpótlást talán kaphat a következő kormány.

B) Az amerikaiak nem tudnak megegyezni Orbánnal …

…és hoznak helyette mást. A megosztott fideszes gazdasági holdudvarok egy része, feltehetőleg a korrupcióban jobban érintett része, végrehajtja az amerikai kéréseket a büntetlenségéért és hatalomra segítésért cserébe. Nem mellesleg a holdudvar nagyobb fele érdekelt az uniós jó viszony fenntartásában gazdasági szempontból is, hiszen arrafelé kereskednek; illetve a vagyonuk befagyasztásának sem örülnének, nem szólva arról, hogy nem fizetné többet Brüsszel a vasút-, autópálya-építést, térkövezést és kilátóemelést sem. Ez a mozgás találkozhat a Fideszen belüli, atlantista vonal esetleges növekvő belső ellenállásával.
A hatalomváltás egy jól célzott, a nem-együttműködőket támadó lejáratókampány után következik be. Orbán megbukik, azonban a holdudvar egy új, visszafogottabb fideszest hoz miniszterelnöknek. Pártütőkről már a BBC is cikkezett. Ennyiben is remek választás volt Washington részéről a korrupcióval támadni, mivel így még nagyobb rés üthető feltehetőleg a belső gazdasági táborok között, és egy-két szövetségest biztos találnak. A belpolitikai felfordulás után az első forgatókönyvvel folyik tovább a történet.
…és nem sikerül Washingtonnak eltávolítani sem Orbán Viktort, sem a Fideszt a hatalomból. A reálpolitikai érzéküket elveszítő tanácsadók szabadságharcba hajszolják a kormányfőt, aki partvonalra szorítja a belső ellenállást és a lázadó oligarchákat. Politikailag ugyan ügyesen egybefogja táborát, de ez stratégiailag most nem hozhat eredményt: Washington megelégeli, hogy “az ötös cikkely pokróca alatt” nyugodtan alszik Budapest, míg a NATO-védelem árát nem fizeti meg, így egy trükkös jogi megoldással felfüggesztik Magyarország NATO-részvételét, legalábbis bizonytalanná téve az V. cikkely alkalmazását esetünkben. Az EU követné a reakciót, szélsőséges esetben valóban felfüggesztené Magyarország szavazati jogát. Egész biztosan kizárnák az országot a schengeni együttműködésből, ezzel újra Hegyeshalomnál állítanák meg az orosz kémeket, Budapest pedig a hidegháborús Berlinhez hasonlóan kémparadicsommá válik. Az oroszok szemében elveszik Magyarország jelentősége, megintcsak legjobb esetben pénztermelési lehetőséget látnak benne, az ország a csőd szélére kerül, teljesen kiszolgáltatva Moszkvának, azonban elveszítve minden tárgyalási mozgásterét és értékét. A befektetők és a tőke menekülőre fogja.
Ennek a verziónak létezik egy Budapestről kommunikált változata: Kövér László minapi gondolatához hasonlóan a kormány előre menekül és “ kihátrál szépen lassan” az Unióból, mintha nem éppen kiszorították volna amúgy is. Materiális eredmény szempontjából ugyanoda jut Magyarország: a periféria külső határára.

C) Az oroszok és az amerikaiak sem akarják elengedni a játékszerüket, Magyarországot.

Moszkva racionális külpolitikai játékosként felméri, hogy nem kötheti meg annyira Magyarországot, hogy kizárják a transzatlanti közösségekből, mert akkor elveszik az eddigi “befektetés”. Ezért elengedik Paksot, cserébe a Déli-áramlatot tovább erőltetik, hiszen amögött több európai ország is felsorakozott.
Washington is látja, hogy bár a magyar kormány szándéka már megszületett a kooperációra a washingtoni érdekek mentén, sem ez a kormány, sem más kormány nem szakíthat rövidtávon Moszkvával, mert az biztos bukás a gázáremelés miatt. Így hagynak egy rövid pórázt Budapestnek, viszont marginalizálják, valamely ürüggyel az EU is felfüggeszti Schengent az irányunkban – pl. közegészségügyi okokból, találnak majd itt-ott egy kezeletlen ebolás beteget.
Az ország két szék közt a pad alá esik, mivel Moszkva további potenciált nem lát, csak használja a meglevő csatornáit Magyarországon keresztül a Nyugat felé; Washington pedig elveszíti bizalmát, és szintén csak pufferzónaként kihasználja Budapestet. Perifériára jut az ország, csak látszólag a periféria határának belső oldaláról.

A sakk-matt akkor áll be igazán, ha az oroszok is szorgosan gyűjtögették például a ciprusi offshore lovagok bankszámlamozgásait, és nekik is van egy gyűjteményük arról, hogy ki hol fialtatja a kimenekített pénzét; vagy más súlyos ügyletekről, amelyeket Washington és/vagy Brüsszel azonnal kénytelen lenne elítélni. Ebben az esetben a kormány részére a kérdés az, hogy melyik nagyhatalom kezdi el exponálni az ügyleteket a magyar kormány megdöntése érdekében, és hogy a másik nagyhatalom vajon besegít-e az ellenpropagandában. Ilyen golyózápor esetén ember legyen majd a talpán, aki tisztán lát, hogy melyek a koncepciós vádak és melyek az igazak. Ez persze csak kommunikációs szintje a háborúnak, a materiális szint forgatókönyvei a fentiek maradnak.

*

Ez a “sakk-matt” gyakorlatilag beállt. A Tökéletes Miniszterelnök ugyanis (stratégia híján) eltaktikázta magát. Olyan zsákutcába vitte Korrupt Társaságát (meg az egész Országot is), amiből csakis úgy lehetne kihátrálni, hogy ez a Banda (Vele együtt) hatalom és orcavesztést “szenved el”. Ámde ilyesmi őnáluk lehetetlen! Hiszen az egész országot egyfajta ATM-masinának tekintik, amelyből az éppen aktuális érdekek szerint átírt “(Alap)Törvények” szerint vehet ki bárki bármekkora pénzt a Közkasszából. Feltéve, ha azt a Főkormányzó megengedi!

Avagy már ennek híján is, hiszen a Főkormányzó manapság azt se’ tudja, hogy mi a “Való Világ“!

… és ezt …

… szendamondja!

Tüntetni kell(ene)!

Feladta: 2014, október, 26 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized | Tags: adó, botrány, Demokratikus Koalició, internet, kitiltás, kormány, korrupció, NAV, Ország Gyűlése Mozgalom, tüntetés | 15 hozzászólás

Egyetértek! Tüntetni kell a Net-adó ellen, lévén ez nem más, mint a hatalmi önkény egyik legújabb megnyilvánulása. Dicséretes tehát ez a ma délutánra meghirdetett Orbán/kormány-ellenes demonstráció, de attól tartok: a tervezett “rúgás” nem a magáról megfeledkezett Hatalom legérzékenyebb “testtájékát” fogja érni. A “lágy altest” ugyanis nem itt van!

Mire ezen posztra Olvasóim többsége rákattint, jó közelítéssel meg lehet mondani, mekkorára hízott a Net-adó ellen tiltakozók létszáma. Ha csak az azt ígérők (kb. 35 ezer fő) fele megjelenik ezen, akkor is az elmúlt esztendők legnagyobb kormányellenes megmozdulásának lehetünk majd tanúi. Ami pedig már csak azért is dicséretes, mert így talán még érzékeltetni lehetne a maga korlátlannak (“némi” joggal) hitt hatalmába belekótyagosodott Kétharmaddal, hogy azért, minden ügyködésük ellenére, még mindig nem veszett ki teljesen az országból a civil kurázsi.

Egyetértek a céllal is. Hiszen ez az adó pénzügyi/gazdasági szempontból nem csak értelmetlen, de még kontraproduktív is. Ha ugyanis készpénznek vesszük a kormányzat (egyébként hazug) propagandáját, miszerint “Magyarország jobban teljesít!“, azaz hogy itt minden, de minden a legnagyobb rendben van (a gazdaság uniós viszonylatban kiugróan magasan prosperál, emelkedése nem csak kiszámítható pályán mozog, de fenntartható is; megszűnt az infláció, a költségvetés pedig teljes mértékben kiegyensúlyozott), akkor ugyan mi szüksége van a kormánynak egy újabb adónemre, egy újabb bevételi forrásra? Kontraproduktív pedig abból a szempontból, hogy ez lényegében ellene működik azon orbáni kijelentésnek, miszerint 2018-ra (két esztendővel az uniós határidő előtt) az ország minden településén elérhető lesz a szélessávú internet. Hiszen miként lehetséges ez, ha a szolgáltatókat a mindmáig fenntartott extraadókkal tántorítják el a fejlesztésektől, a reménybéli ügyfeleket/felhasználókat pedig a túlzottan magas díjakkal? (Persze ha azt a szokásos, jogásznyelvészkedős Fidesz-módszert tekintem, hogy az “elérhetőség” nem feltétlenül azonos az “igénybevétel”-lel, akkor tulajdonképpen nekik van igazuk!) Ráadásul ez alaposan alávág a magyarországi cégek versenyképességének: nem csak az IT-alapúaknak, hanem az összes többinek is. Hiszen a megnövekedett költség okán csakis drágábban tudnak majd termelni/szolgáltatni.

Nem marad más magyarázat tehát, hogy ezen sarc bevezetése (legyen az 150 Ft/GB, avagy limitált – magánfelhasználónál 700 Ft./hó, cégnél 5.000 Ft./hó *) kizárólag politikai és propaganda-célokat szolgál. Az előbbi mi más lenne, mint az, hogy így (és nem a kínai módra, azaz nyílt cenzúrával) próbálják korlátozni az egyéni felhasználók hozzáféréseit. Úgy, ahogyan azt a ravaszul kimódolt Médiatörvénnyel is tették: olyan “jogi környezetet” teremtettek, amelyben az újságíró/szerkesztőség önmagát korlátozza, lévén nem akar(nak) csimbókos büntiket fizetni az egyébként is szegényes kasszából. Hát most ugyanezt fogja majd tenni a Netpolgár is: a bevezetendő és (valódi “hungaricum“-ként!) az adatforgalomhoz kötődő adó okán – no meg, hogy a “jólteljesítő” gazdaság miatt soványodik a pénztárcája – százszor is meg fogja gondolni, hogy szabad-e nekije január 1.-től ugyanúgy szörfölgetnie a neten, oda bármit feltöltenie, mint tette azt még december 31.-én!

(*/: Ez az adatforgalomra, tehát a felhasználókra terhelődő Net-adó jelenlegi “kommunikációja” engem élénken emlékeztet arra, ahogyan Dicsőséges Kormányunk ránk verte a Telefonadót (is). Elébb kijöttek (a kormány, illetve annak “egyéni képviselő”-nek nevezett ölebe) egy baromian csimbókos számmal. Ettől mindenki megijedt és tiltakozni kezdett. Mire jött a Jóságos Fidesz és kegyeskedett “lealkudni” azt a saját kormányánál egy alacsonyabb (2 Ft./perc, ill. sms – ez most 3 forintra emelkedett!), de az alapelvek szerint továbbra is elfogadhatatlan mértékre. Ezért, no meg a korábban megemelt (lásd: áfa!) rezsi “csökkentéséért” cserébe, szépen bekasszírozták úgy kétmilliónyi idióta aktív, meg úgy hárommilliónyi valagonülő passzív szavazatát!)

A propaganda-cél is ölég nyilvánvaló! Amíg a Jónép, a Netpolgár (tehát a Zemberek) ezzel vagyonnak elfoglalva, addig sem törődnek azzal a világraszóló botránnyal, mely a napokban szabadult rá országunkra … az Orbán-kormány jóvoltából.

Igen, ippeg és punkt a Korrupciós Kitiltásra (lásd előző posztjaimat!) szeretnék itten és most emlékeztetni! Mindenkit, aki csak részt vesz majd a mai, Netadó-ellenes tüntetésen. Mint írtam, egyetértek a célkitűzéssel. Azzal hogy jó alaposan bele köll rúgni a magáról megfeledkezett és bármire képes Hatalomba. Csakhogy az a helyzet, hogy eme “rúgás” nem a megfelelő “testtájékot” fogja érni!

Ezt az országot (meg a demokrácia iránt érzett szeretetet) már 1990-től kezdve pusztítja a Korrupció “ebolája”. Ha akkor és azonnal (szégyenlősködés nélkül) megoldják a párt- és kampányfinanszírozás dolgát, ugyan lett volna korrupció, de korántsem ekkora. Akkora, amilyet a 2010-es Kétharmad előtt még soha nem tapasztalhattunk. A Kitiltási Botrány óta a környékemen lakó fideszesek közül csak a leghülyébbek gondolják úgy, hogy ez egy újabb támadás volt a Zország ellen. Már csak az ilyenek tudják azt mondani, hogy a “coclibek” idején lett “szétlopva”, meg “gyarmatosítva” Magyarország. Ők azok, akik még mindig nem értik és simán bekajálják azt az örjöngő “függetlenségi vágyat”, melyet a simicskás Rémhír TV műsorában prezentált Gajdics Ottó. A Lánchíd Rádió főszerkesztője betépve/bepörögve fröcsögött az Egyesült Államok, az áfacsalásokat leleplező Horváth András, illetve a “norvég pénzeket elosztó” Ökotárs Alapítványra, kikérve magának(!?) az Orbán-kormányt ért korrupciós vádakat. (Érdemes megnézni ezt a bő nyolc percnyi videót, abból ugyanis megítélhető, mennyire lett tökön rúgva úgy Orbán, mint az általa a mi pénzünkön kitenyésztett “elitje”!)

Manapság a KKK-szisztéma (Kormányzatilag Koordinált Korrupció) “működik” és pontosan ezért nem az egész ország! Ha ez nem létezne, nem is lenne szükség sem Net-adóra, sem Perc-adóra, sem pedig a csalások melegágyaként szolgáló (azt NAV-ilag és persze kormányzatilag eltűrő), 27 százalékos áfára (ami ugyancsak “hungaricum”!).

Egyetértek tehát a mai, Net-adó ellen tüntetőkkel. Ámde nem a megfelelő helyen és a megfelelő okból demonstrálnak. Valódi eredményt csak úgy érhetnének el, ha nem csak hasba, hanem inkább tökönrúgnák ezt a Társaságot, azt meg vagy úgy érhetnék el, hogy holnaptól csatlakoznak a (gyurcsanyista) DK NAV-tüntetéséhez, vagy már ma odasátoroznak a Kossuth térre az OGYM mellé!

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

szendamondja

"Két végtelen van a Világegyetemben, az Idő és az Emberi Ostobaság" – A. Einstein

Valami Amerika

*

Bakik és bűnbakok

*

Magyarország: két szék között

Péterke nem érti

*

Kabaré: már a fog is csikorog

Kabaré

A Ceausescu-projekt

*

*

*

*

*

*

Ijesztő!

Ha valaki még ezt sem értené … !