Zsuzsika

(Tisztában vagyok vele, hogy most minden rendes bloggernek az lenne a dolga, hogy a tegnapi (dec.23.), az Országgyűlés épülete előtt LMP-s kezdeményezésre kirobbant tiltakozásról, illetve az ellenzéki képviselők őrizetbe vételéről írjon. Kollégáim azonban már színéről is, visszájáról is megtárgyalták a dolgot (többségükkel egyetértek), ezért én inkább most mással foglalkoznék.)

Az orbáni Kreténdiktatúra ismételten talált magának egy remek kádert. Az Országos Bírósági Hivatal élére, a posztra szakmailag (is) alkalmatlan Dr. Szájerné Dr. Handó Tünde után, most egy bankpénztárost neveznek ki a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) vezetőjének. Közös jellemzőjük: az ideológiai megbízhatóság.

A hónap elején az NFM éléről lemondott Fellegi Tamás utódlásáról véget nem érő találgatások indultak el. A számos felmerült név között azonban nem szerepelt a végül a posztra szánt Németh Lászlóné (született: Serényi Zsuzsanna) neve. A magyarországi sajtóértesülések szerint jelölése hatalmas meglepetés volt még a kormánypárti “politikusok” többsége számára is, pedig Zsuzsika bizony régi és megbízható tagja a “Fidesz Business Club“-nak.

A “Nagy Titok”

Zsuzsika jelölése (dec. 21.) nem csak a Fidesz többsége, de a sajtó számára is meglepetés volt. Újságírók tucatja, mint mérgezett egerek kezdtek rohangálni, hogy az eladdig teljesen ismeretlen “bankárról” valamilyen használható adatot szerezzenek be. Kézen fekvőnek tűnt, hogy a jelölt szakmai életrajzáért ahhoz a kizárólagosan állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) forduljanak, melyben Zsuzsika 2010 júniusától üzleti tevékenységért felelős vezérigazgató-helyetteseként, illetve a bank igazgatósági tagjaként dolgozik.

Ekkor következett a második nagy meglepetés: a bank sajtóosztályán ugyanis azzal utasították el az érdeklődő zsurnalisztákat, hogy Zsuzsika nacionáléját kormányutasításra(!) tilos kiadni!

Ember nem értette, hogy ennek ugyan mi az ördög az értelme, hiszen az a sajtó, amelyik 24 órán belül megszerezte J.M. Baroso, az ET elnökének Orbánhoz intézett “magánlevelét” (aki ismeri tartalmát inkább “ultimátumnak” nevezné), az egy-két órán belül ezt az anyagot is elő fogja kaparni – ahogyan az meg is történt. De hát ki a csoda az az épp elmével rendelkező, aki képes felfogni egy paranoiás zsebdiktatúra “gondolkodásának” módját?!

A nádszéktől a bőrfotelig

Az 1953-ban született Zsuzsika 18 esztendősen (feltehetően érettségije után) az “Artex” Külkereskedelmi Vállalatnál helyezkedett el exportbonyolítóként (mintha nem lett volna már éppen eléggé bonyolult), majd hat évvel később már üzletkötő volt. Utóbbi minőségében vietnámi nádbútorok és kosarak importjával foglalkozott (hivatalos önéletrajzában ez nem szerepel!), mely komoly feladatra az tette alkalmassá, hogy az előző évben (1976) sikeresen elvégezte a Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központ külkereskedelmi tanfolyamát.

Teltek múltak az esztendők, a KGST bedöglésével megszűnt a vietnámi biznisz is, így Zsuzsikának lépnie kellett. Egy jó nagyot … bele a bankvilágba. Miután a Bank Leumi Le Israel és az Austrian Bankers College szaktanfolyamain jelentős tudásra tett szer, 1990-től a Bank Leumi, Budapest osztályvezetője (némi Tel-Aviv-i tapasztalatszerzés után) ’92-től főosztályvezető-helyettese lett.

Zsuzsika valamit nagyon tudhatott, mert az 1995. esztendő nyara már a köztudomásúan fideszes káderinkubátorként üzemelő OTP Bank Rt.  kiemelt ügyfelekkel foglalkozó központjában találta, majd az első Orbán-kormány hatalomra jutása után a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatói tanácsadója, később pedig a hitelezési területet felügyelő ügyvezető igazgató lett.

A 2002-es “sajnálatos esemény” (Orbán bukása) azonban visszakényszerítette az OTP-hez, ahol kisebb kitérő után ismét a kiemelt ügyfelekkel foglalkozó “központ” vezető munkatársa lett. Itt egészen 2010-ig volt kénytelen enni az állami bankból kiakólbólintottak keserű kenyerét, de a “Fülkeforradalom” őt is visszasegítette az MFB-be, akárcsak egykori főnökét, a botrányos kötvénykibocsátása miatt 2002-ben kirúgott Baranyay Lászlót is.

Törvény, személyre szabva

Ahogyan azt az Idex is megírta, annak érdekében, hogy Zsuzsika kényszerű OTP-s emigrációja végte érjen, s ismét elfoglalhassa jól megérdemelt helyét a fejlesztési bankban, a második Orbán-kabinet még külön “jogalkotni” is hajlandó volt . Az MFB-re vonatkozó törvényt ugyanis 2010-ben úgy módosították, hogy kimondták: a pénzügyi felügyelet engedélye nem szükséges az MFB vezető állású személyeinek, illetve ügyvezetőjének megválasztásához, azt elég utólag bejelenteni. Emellett rögzítették, hogy nem csak az nevezhető ki vezetőnek, akinek van szakirányú végzettsége, de az is, aki “rendelkezik hitelintézetnél, vagy szakosított hitelintézetnél szerzett legalább 10 éves szakirányú vezetői gyakorlattal.

Miért volt erre szükség? Hát, akinek a fentebbiekből még nem derült volna ki, annak most külön leírom: Zsuzsikának nincs felsőfokú végzettsége! Ha nem módosítanak a törvényen személyre szabottan, Zsuzsika max. pénztáros lehetett volna az MFB-ben és nem vezérigazgató-helyettes!

*****

Joggal merül fel most a kérdés, hogy nem “gáz” miniszternek, pláne a fejlesztési tárca élére kinevezni egy olyan embert, akinek még szakirányú felsőfokú végzettsége sincs? Főleg azok után, hogy még az első Orbán-kabinet idején voltunk kénytelenek remegve izgulni Deutsch Tompikáért, hogy sikerüljön a majd’ évtizede halogatott államvizsgája, s így végre sportminisztere is lehessen az azt mindaddig méltatlanul nélkülöző Hazának?!  Orbán ugyanis akkor azt mondta: “A kormány nem teheti meg, hogy államvizsga, diploma nélküli ember legyen bármely tárca élén“. … no de, tempora mutandur … ugye?

Mellesleg: régi-új főnöke, Baranyay polgártárs kedvéért is volt törvénymódosítás. A végkielégítésekre 98%-os sarcot kivető hírehedt jogszabály eredetileg visszamenőlegesen 2005-ig terjedt volna. Csakhogy a 2002-ben fegyelmivel kirúgott Baranyay p.t. 2005-ben nyert pert az állammal szemben, így csak akkor juthatott hozzá 139 milliós végkielégítéséhez azaz: neki is perkálnia kellett volna. Hogy ezt megúszhassa, módosították a törvényt.

Ki ez a Zsuzsika?

Ha most D. Tompika lennék, feltenném a kérdést, hogy ugyan “Kijafasz ez a Zsuzsika?!“, de mivel nem vagyok fideszes EP-képviselő, csak mezei blogger inkább úgy fogalmaznék, hogy “Ki ez a Zsuzsika és miért olyan marhára alkalmas a fejlesztési miniszter posztjára?“. Mert ugye ez a hivatalos nacionáléjából egyáltalán nem derül ki. Nos, abból tényleg nem, de amit a HVG kiderített róla, abból már bizony nagyon is!

Zsuzsika ugyanis még az első Orbán-kormány idején számos olyan, közpénzeket elpazarló, elsikkasztó “vállalkozás” vezető tisztviselője is volt, melyeket részben az MFB birtokolt, s melyeket a 2002-es kormányváltást követően botrányok közepette számoltak fel, mint például a Magyar Posta Tetra Rt., vagy a méltán elhírhedt Defend Security! Nem részletezném ezeket az ügyeket, mivel egyrészt Zsuzsika ezen viselt dolgainak kitárgyalása hosszabb lenne, mint ez a poszt, másrészt megtette ezt már helyettem a HVG. Melegen ajánlom mindenkinek, olvassa el a cikket (a fentebb megadott linkre ráklikkelve): tanulságos lesz! A lényegét azonban úgy foglalhatnám össze, hogy Zsuzsika bizony régi és megbízható tagja a simlicskázásairól híresFidesz Business Club“-nak, s ez és csakis ez predesztinálja a fejlesztési tárca élére! Pfujj!

Zsuzsika az “arcpirító”

Zsuzsikát tehát Orbahnführer parancsára szerdán (dec. 21.) miniszternek jelölték, csütörtökön (dec. 22.) az MTI-n keresztül kiadtak róla egy meghamisított önéletrajzot, pénteken (dec. 23.) pedig (miközben az Országgyűlés épülete előtt az orbáni diktatúra ellen tiltakozó, mentelmi joggal rendelkező képviselőket zsuppolt rabomobilba Pintér rendőrsége) végigcibálták azon három “szakbizottságon”, melyek jóváhagyása (ma még) szükséges a kinevezéséhez.

Részletes beszámolót csak a számvevőszéki bizottság üléséről közölt a magyarországi Népszava, de a történtekről már maga a tudósítás címe is mindent elárul: “Arcpirító Orbán miniszterjelöltje“! Zsuzsika ugyanis bár papírról felolvasta a csupa közhelyet tartalmazó miniszteri “elképzeléseit”, de konkrét kérdésekre annak ellenére sem tudott válaszolni (illetve nem is volt hajlandó), hogy leendő beosztottja, Fónagy János fejlesztési államtitkár súgásként cetliket tologatott az orra alá! Bár a miniszterjelölt azzal védekezett, hogy “lámpaláza van”, a bizottság egyik szocialista tagja joggal tette fel a kérdést: “…nem gondolja-e úgy, hogy jól felfogott saját-, illetve a miniszterelnök tekintélyének megóvása érdekében vissza kellene lépnie?“. Gondolom, a választ nem kell leírnom?

Azt azonban feltétlenül, hogy ugyan miféle kormány az, amelyik egy gazdasági és pénzügyi válság kellős közepén egy simlis bankpénztárost jelöl az egyik legfontosabb tárca élére? Kreténdiktatúra?

Zsuzsika és Gyurika jól fogják kiegészíteni egymást! Vak vezet majd világtalant!

… és ezt …

szendamondja!

NAGYON KELLEMES ÉS BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK!

Reklámok

Mi lesz veled Viktor?

Régen nem írtam már nyílt levelet a Führerhez (“emigrant” köztársam sem nagyon válaszolt), de úgy érzem, most már itt az ideje. Aggódom ugyanis … ha nem is érte.

Viktor bán!

Kérlek ne haragudj, hogy így szólítalak, de nem találtam ennél jobbat. “Miniszterelnök úrnak” ugyi mégsem titulálhatlak, hiszen az, amit (főként) tavaly tavasz óta művelsz, minden, csak nem kormányzás. Ráadásul a “miniszter” azt jelenti, hogy “szolga”, te meg egyáltalán nem úgy viselkedsz (soha nem tettél így!), mint aki az országot akarná szolgálni. Éppen ellenkezőleg: immáron az az elképzelésed (ha tetszik: fixa ideád), hogy mindennek és mindenkinek kötelessége a te rendelkezésedre állni, elképzeléseidet megvalósítani, akaratodat/utasításaidat végrehajtani. Többek között ezért sem nevezhetlek “úr”-nak.

Tudom, régen nem írtam már neked. Ennek nem az az oka, hogy felhagytam tevékenységed nyomon követésével, avagy ne lett volna miről. Éppen ellenkezőleg: az elmúlt időszakban, különösen a tavaly tavaszi “győzelmed” óta se szeri se száma azoknak hibáknak, sőt, disznóságoknak, melyeket nyakra-főre elkövetsz. Ráadásul egyre nagyobbakat. Olyanokat, melyek még néhány esztendeje is elképzelhetetlenek lettek volna tőled.

Viktor!

Az a nagybüdös helyzet, hogy biza’ széthullottál. Személyiséged, politikai tehetséged és karizmád egyszerűen elmállott, mint a pirítatlanul órákig főzött lebbencstészta. Nem is beszélve a hitelességedről, ami romokban hever. Nem csak külföldön – ott már esztendők óta azt sem hiszik el neked, amit kérdezel – , hanem idehaza is. Immáron nem csak ellenfeleid (neked ők “ellenségek”, tudom!), hanem egykorvolt híveid is osztják azt a nézetet, miszerint onnan lehet tudni, éppen hazudsz, hogy mozog a szád! És most nem a közismert “nyelvpörgetéseidről” beszélek, hanem a nyilatkozataidról, a közleményeidről.

Hogyan juthattál idáig? Nos, van róla elképzelésem. Valószínűleg te ezzel nem vagy tisztában, de pont az az uralmi rendszer okozta a vesztedet, amellyel a csúcsra jutottál. Az egyszemélyi, tekintélyelvre épülő vezetés, no meg az ilyen “archia” által kitenyésztett vazallusi gárda automatikusan generálja az egyre több hibát, magában hordozza nem csak kezdeti sikerei, hanem a későbbi összeomlásának okait is.

Melyek is ezek? A legelső és talán az egyetlen, hogy a Hazugság elébb-utóbb elhiszi önmagát!

Kezdetben még úgy uralkodtál, mint anno Diocletianus, a híres római császár. Ha nem is vezetted be ugyanazt a “tetrarchiát”, de a főhatalmat megosztottad Lajos barátoddal, a döntésekbe pedig bevontad kipróbált, hű embereidet, akik az “elnökséget” alkották. Lajos volt az a bizonyos “másik augustus“, aki semmi mással nem foglalkozott, csakis a császárság gazdasági megalapozásával és fenntartásával. Az általa választott “cézárok” voltak (ha jól tudom) Fazekas és Zsuzsika miniszterek, valamint az adóhivatal élére állított Vida “Tolmácsotkérek” Ildikó. Ők semmi mással nem törődtek, csakis az anyagi háttérrel, tehát a lopással.

Te voltál a Csapat által piedesztálra emelt “Főaugustus“, aki a Külvilág, tehát például a Zemberek előtt vezetted a “Pártot“. Te voltál “A Politikus“. Te voltál az, akiről a Társuralkodód által a lopott pénzből üzemeltetett propagandagépezet, meg az “elnökség” nyilatkozatai ha nem is mindenkivel, de legalább is sokakkal elhitette, hogy magad vagy a politikai zsenialitás, a tévedhetetlen éleslátás, taktikai érzék. Te is választottál magad mellé “cézárokat”. Igaz, ölég gyakran cserélgetted őket (Stumpf, Varga, Navracsics), de mindaddig nem is volt ezzel baj, míg “sikerült”megtalálnod a mostanit (Lázár).

Viktorom!

Ezzel a pasassal te bizony “törököt fogtál”. Tudom, ideális jelöltnek látszott, hiszen azt hitted róla: genetikusan táskahordozó, ráadásul még gátlástalan hazudozó is. Ámde éppen utóbbi az, ami ellened fordult. Alamuszin alázatos képpel leste talán még a gondolataidat is, ámde azt is figyelte, hogy mikor hibázol. Ezt meg ölég gyorsan megtetted, ráadásul nem is egyszer. Hízelkedésére hallgatva olyanokkal vetted magad körül, mint ő. Olyanokkal, akik már nem a Maffia általános, és a te legfőbb érdekeit nézik, hanem csakis a sajátjukét. Akik már nem mondták meg neked, ha hülyeséget akartál elkövetni, avagy azt meg is tetted. Akik már csakis azt duruzsolták bele a füledbe, hogy te vagy a Tökéletes. Te meg kezdted elhinni magadról, hogy “Zsenialitásod” nem csak pusztán egy, a korábbi Csapat által előállított “politikai termék”, hanem maga a Valóság.

Ugyanígy jártál legújabb gazdasági haveroddal, a MOL-os Hernádival is. Ő megmutatta neked, hogyan lehet tízmilliárdokat kaszálni a gázkereskedelemmel (MET Zrt.), bevive téged a putyini erdőbe is. Mivel ez az extraprofit a Maffiaállam rendelkezéseinek jóvoltából keletkezhetett (s keletkezik ma is), komolyan elhitted, hogy nem csak az Irányításhoz, de a Pénzszerzéshez is értesz. Tehát nincs szükséged Lajosra, nem köll megosztanod vele az “augustus” címét: mindent egyedül, a saját kútforrásodból és embereid (cézárjaid) segítségével megoldhatsz.

Ámde mi is ezzel szemben a valóság? Az, hogy ugyan hízik a svájci bankszámlád, de egyre soványabb a karizmád, a hiteled. Azért, mert sem Lajos, sem pedig a korábbi tanácsadóid már nem fogják a kezedet. Nem mondják meg neked, hogy mit szabad (akkor) és mit nem (egyelőre). Így egyre nyilvánvalóbb a Famulusaid urizálása, meg persze a tiéd is. Így egymás után lepleződnek le az ügyeletek, mert nincs gátlás, nincs semmiféle kontroll. Mert már régen elfelejtetted azt a “bölcsességedet”, hogy “ne mi nyerjünk a legtöbbet“! Mert már mindenki, aki csak körülötted van, azt mondja neked: “Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökkön örökké. Ámen!“. Közben pedig tíz körömmel kaparnak maguknak, kockára téve a te bőrödet is!

Ember!

Nézd már meg, micsoda hülyeségeket műveltél és műveltetek csak az elmúlt fél esztendőben! Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy a saját lapotokban nyilvánosságra köll hozni a Korrupciós Kitiltási Botrányt? Tudom, hogy szerinted a legjobb védekezés a támadás, ráadásul Vida egy “lajosnyik”. De ha nem ugráltatok, akkor a jenkik hallgattak volna, mint a csuka. Ráadásul nem ég rátok az egész, közröhejt okozva.

Avagy vegyük csak a Quaestor-ügyet! Egyazon nap egyetlen óráján belül nem tudtatok két azonosat hazudni. A káoszt meg azzal gondoltad elintézni, hogy a Küküm (meg a többiek) pénzkivonására te magad adtál általános utasítást. Mi is lett ennek a következménye? Hát nem az, hogy téged tekintenek most zseniális látnoknak. Hanem az, hogy te lettél a “Quaestorbán“, aki gyönyörűen szarban hagyta az önkormányzatokat, no meg a “keményen dolgozó embereket”. Ezen a képen pedig főleg nem javít az, hogy most a vétlenek pénzéből akarod “kártalanítani” azokat a barmokat, akik még annyit sem voltak képesek elolvasni a “befektetési szerződésükből”, hogy a Q-kötvények semmiféle biztosítással nem rendelkeznek! No meg az egészet kineveztétek “újabb szocialista brókerbotránynak”, miközben Tarsoly Csaba ott vigyorgott mögötted (és rendszeresen) a Pancholó VIP-páholyában.

De nézzük csak a legutóbbi, miskolci nyilatkozatodat! Igen, azt amiben a te raszputyinodnak, Habony Árpádnak még a létezését is letagadtad. Mindezt alaposan indignálódva. Ezt az egészet még a legelvakultabb híved sem tudta röhögés nélkül kibírni. Hát akkor még azok, akik csak jobb híján tartanak ki melletted!

Eszednél vagy te még, Viktor?

Aligha! Hiszen már azt sem veszed észre, hogy hűségesnek hitt szolgáid éppen most kezdenek brútuszokká  válni. Látják, hogy szétestél, hogy veled tovább már nem megy a Lopás. Csakis nélküled. Keresik az Utódodat, s már ott kaffognak a bokád körül, csak egyelőre még félnek tőled, s harapni nem mernek.

De ez is eljő hamarost! Még egy pár hülye és körberöhöghető nyilatkozat, s kifenik azt a kést, kimeresztik azt az agyart.

Akkor pedig mi lesz veled Viktor?

Hová menekülsz? Valamelyik kies, keleti “illiberális demokráciába”? “Túlélési migránsként”? Netalán a köztársasági elnök székébe? Utóbbihoz már nincs meg a kétharmadod, mert alig egy esztendő alatt azt is elvesztegetted. Persze most mondhatod magadban, hogy “Majd megvesztegetem Vonát!“, ámde az a helyzet, hogy “politikai terméked” már megérezte a belőled kipárolgó dögszagot. Húz is befelé, “középre”, mint romboló a viharos tengeren, elfoglalni a megürült helyedet.

Viktor!

Nagyon úgy tűnik, hogy belőled néhány esztendő múlva muszájdzsekis gumiszoba-lakó lesz. Nem pedig befolyásos politikus. Hagyatékodat pedig széthordják majd a dögkeselyűk.

Akkor pedig levonhatom a konzekvenciát, miszerint “Te tetted ezt király!” … Önmagaddal, meg sajna velünk is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hergelők

Kicsorbult Gideon kardja, elszakadt Dávid parittyája, Botond buzogánya összetört egy kerti budi ócska ajtaján. Akela érces hangja egy pincsi nyüszítésére emlékeztet, a Nemeai Oroszlán elaggott, sörénye molyrágta, a Szfinxnek pedig már nem jut eszébe a saját találós kérdése sem. – Körülbelül ez a helyzet a korábban vérprofin működő, karaktergyilkos ellenbotrányokat sikerrel indító kormányzati propagandagépezeten belül. Bármihez nyúlnak, bármivel is próbálkoznak, csak tovább hergelik a haragot.

Az “entrópia az a fizikai fogalom, mely egy adott rendszer “rendezetlenségének” mértékét hivatott jellemezni. Ha az a bizonyos rendszer “zárt”, akkor elébb-utóbb eléri az entrópiamaximumot, azaz a teljes rendezetlenséget, tehát a Káoszt. Ez a folyamat ebben az esetben megfordíthatatlan. Ha azonban “nyílt”, akkor megtörténhet az is, hogy eme rendezetlenség az ellentétére fordul, s bekövetkezik az úgynevezett “negentrópia“, azaz a rendezettség fokozódása.

Minden Diktatúra alapvető jellemzője, hogy igyekszik egy minél zártabb rendszert létre hozni. Elszigetelni az országot a szomszédos államoktól (lásd még: “nemzeti függetlenség”, illetve “szabadságharc”!), hermetikusan elzárni a Társadalmat a Hatalom birtokosaitól (lásd még: “bürokrácia”, illetve jogfosztó jogszabályok!), a valós információktól (lásd még: államosított média és állami cenzúra!), az ellenzéket a kommunikációs csatornáktól (lásd még: Választási Törvény!), az egyes társadalmi csoportokat, illetve az azokhoz tartozó egyéneket is egymástól.

Ezen elmélet lényege ugyanis az az alapvető pszichológiai tény, hogy ha az egyén elhiszi, hogy egyedül van (hiszen elszigetelt más egyénektől, akikkel nincs információcseréje), véleményét a többség nem osztja, akkor hajlamos alkalmazkodni, s “kívülre” olyan magatartást tanúsítani, miszerint osztja az általánosnak hitt vélekedést annak ellenére, hogy annak hamisságával egyébként tisztában van. Így osztán kialakul az a helyzet, hogy a kizárólagosan birtokolt információs csatornákon keresztül a Diktatúra, tehát a Kisebbség ráerőlteti saját, éppen aktuális véleményét a Többségre, az egymás ellen kijátszott (“Divide et impera!“) és atomizált Közösséggel pedig “megvalósítja” a “Nemzeti/Társadalmi Összefogást”. Ez pedig ugye szerinte nem más, mint a “Negentrópia”, tehát a Rendezettség Fokozódása, azaz az Egységes és Hatékony (no meg “Versenyképes”), bár kissé “Illiberális” Állam megteremtődése.

Közbevetőleg:

Az egyének közötti, a “hagyományon” alapuló információáramlás lenullázására kitűnő példa saját, legkedvencebb Családom esete. Esztendőkön át minden egyes Karácsonykor elkészítettük a Szokásos (hagyományos!) Menüt: halászlé, töltött káposzta, beigli. A halászlé (csekélyke fogyás után) rendszeresen a lefolyóban, a beigli pedig (egy heti szikkadás után) a kutya gyomrában kötött ki. Osztán úgy öt esztendővel ezelőtt legidősebb fiam megkérdezte, nem lehetne-e idén valami más ünnepi étrendet összehozni. Kiderült, hogy javaslatát lényegében senki nem ellenzi (kivéve a töltött káposztát), lévén mindnyájunk nem csak marhára unta, de nem is szerette a Hagyományost. Azóta olyan jókat eszünk minden Szentestén, ami éppen az eszünkbe jut! … Na ja! Az információcsere! Mert volt a “csoportban” egyetlen bátor ember, aki kimondta azt, amire egyébként már esztendők óta mindenki gondolt. Ugyi?!

A Diktatúra “Sikeres Receptje azonban nem csak a Társadalmon, hanem az önkényuralmista rendszeren belül is “működik”. Itt is vannak “csoportok”, akik igyekeznek zárt (al)rendszereket létre hozni annak érdekében, hogy a nepotista “elvek” alapján “elnyert” stallumaikat megőrizhessék. Ez nem más, mint az a bizonyos “Felfelé nyal, lefelé rúg“-típusú paradigma, melynek lényege, hogy nem tűrök meg a környezetemben nálamnál tehetségesebb munkatársat (lévén ő az, aki veszélyezteti a pozíciómat), magam pedig igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy hülyébb vagyok a Feljebbvalómnál, hiszen így benne nem ébred fel a már előbbiekben említett “veszélyérzet”. Ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben elérni, hogy semmiféle olyan információt nem adok Felfelé, ami az ott ücsörgők által ideálisnak “kommunikált” Valóságképzetet (miszerint itten minden a legnagyobb rendben vagyon!) bármiféle módon megkérdőjelezné, megingatná (egyik eklatáns példát lásd itt!). Mert különben ki vagyok rúgva, ahogy az a beosztottam is, akit én magam távolítok el annak okán, hogy a nekem nem tetsző/engem veszélyeztető értesüléseket hoz a tudomásomra (lásd még: a felelősség áthárítása!).

Ámde mivel ez egy Zárt Rendszer, nem történhet más, mint az Entrópia fokozódása. A “Rend” igazából Rendezetlenség, az információáramlás tökéletes hiánya miatt a “Monarchia” valójában “Poligarchia”, tehát maga a tökéletes Káosz, melyből semmi más nem következhet, mint a teljes működésképtelenség! Ennek vagyunk mostanság tanúi, no meg szenvedő alanyai is.

Amikor az Önkényúr még 2012 nyarán úgy döntött, hogy a korábbi Pártelitet egy újra cseréli (ekkor nevezte ki Dzsentri Dzsonit a Miniszterelnökséget vezető államtitkárrá), elindította a mai Káoszhoz vezető folyamatot. Tette mindezt annak ellenére, hogy valójában a Totális Rend, azaz a Legteljesebb Központi Akarat megteremtését célozta meg azzal, hogy a hatalom gyakorlásából fokozatosan kiszorítsa a “Simicska & Co.“-t.

Ennek kicsúcsosodása volt az idei, “Április Hatodikai Sajnálatos Események” után bekövetkező (egyébként máig tartó) kormányzatnélküliség. Az például, hogy egészen június 5.-ig köllött “várnunk” a Harmadik Maffiakormány megalakításáig (közben pedig minden pártmameluk a segge védelmezésével, meg a székébe való kapaszkodásával töltötte az általunk drágán fizetett idejét!), melynek eredményeként a simicskás “Zsuzsika” szimpla államtitkár lett (Lázár alatt!), a Nyerges-féle Fazekas pedig bevarrt zsebű díszminiszter. Minden osztogatható pénz Dzsoni rolexes, fácánvadász kezébe, minden kommunikációs stratégia pedig az adófizetés/vállalkozás/munkahely szempontjából Magyarországon nem is létező Habony Árpádhoz került.

Ők pedig osztán alaposan hozták a “formájukat”. Legyilkolták a “norvégbűnöző” civileket, kérkedve nevezték természetesnek a jövedelmükkel semmiféle módon nem igazolható vagyonosodásukat, s amikor emiatt eszkalálódott a Civil (és nemzetközi) Harag, hát még több lapáttal tettek a tűzre: adóemelések, újabb sarcok kivetése, popfátlan magyarázatok és vállvonogatások. A Vezér pedig tolja a dumatalicskát ezerrel: nemzeti függetlenség, no meg támadás ez ellen (lásd pl.: McCain, avagy M. A. Goodfriend közellenségnek való kinevezése!), meg hogy “Megvéggyük”.

Ámde e “talicska” fülsértő nyikorgása sem tudja elfedni a mind hangosabb tiltakozások utcáról beszűrődő hangjait. Azt, hogy minden “fedőbotrány” indítása ellenére is, sőt, annál inkább harsog az “Orbán takarodj!“, meg a “Mocskos Fidesz!“. Azért nem, mert az immáron tisztán habonyista “kommunikáció” egyszerűen képtelen kezelni a Közfelháborodást, amit csakis fokoz az ilyen-olyan adóemelések teljesen hülye ötletei, no meg az orcátlan hazudozások kakofóniája. Az indulatokat pedig már nincs aki kezelje, “becsatornázza”, lévén ugyanezen Diktatúra zárt rendszerbe kényszerítette a többségében nem is tiltakozó Ellenzéket (amelyik ezt még is megtette, azt az Ellenzék és Kormánypárt közösen kiáltotta ki “Gyurcsányahibás“-nak! Ugyi?).

Most ott tartunk, hogy minden kormányzati és (hivatásos) ellenzéki erőfeszítés ellenére az Entrópia kezd Negentrópiába fordulni. Az úgynevezett “Civilek” ugyanis kezdik felfedezni a Nyílt Rendszer tagadhatatlan előnyeit. Pontosabban annak azon lehetőségét, hogy a Rendezetlenség, a Káosz helyett a Rendezettség is fokozódhat, feltéve ha a Káosz Robotosait és Haszonélvezőit minimum úgy rúgják “ürgyűrűn”, hogy legközelebb már csak a Holdon érjenek talajt!

Sok száz milliárd (meg ezernyi egzisztencia) fog addig még lefolyni az orbanista maffia közbeszerzési kanálisán. De nagyon bízom benne, hogy végül nem hiába!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Állóháború

Minden diktatúra rendszerszerűen üzemképtelen. Erre az alapigazságra nyújt tökéletes példát a Maffiapártállamon belül dúló Orbán-Simicska hatalmi harc következményei. A megmerevedett frontvonalak miatt a tavaszi “választások” óta egyszerűen leállt a magyar állam- és közigazgatás. A háttérben pedig koncra vár már az Új Elit.

Hiánypótló cikket tett közzé még hétfőn a 444.hu. A hírportál belső információkra támaszkodva részletesen elemzi azon, a Maffiapártállamon belül immáron hónapok óta dúló háború hátterét, melyet a közvélemény csak “Orbán-Simicska hatalmi harc” néven ismer.

Hogy ki is ez a Simicska Lajos, azzal a tájékozódottabbak többé-kevésbbé tisztában vannak. Ő az a pártpénztárnokból lett milliárdos “üzletember”, aki Orbán utasítására megteremtette a “Fidesz” nevű, politikai pártnak álcázott hatalmi-üzleti vállalkozás financiális hátterét. Még a kilencvenes esztendők közepén adta le a Vezér kebelbéli jóbarátjának azt a “rendelést”, hogy a pártot anyagi szempontból tegye függetlenné mindenféle bel- és külföldi érdekcsoporttól. Az erkölcsi skrupulusoktól abszolúte mentes Simicska ezt teljesítette is, melynek következtében a Fidesz állam lett az államban, cégei, élvonalbéli káderei pedig “érinthetetlenek” a köztársaság valamennyi hivatala (adóhatóság, bűnüldözés, jogszolgáltatás), illetve a politikai ellenfél számára.

Ez a “függetlenség” azonban automatikusan kitermelte az újabb függőséget. Simicska saját kádereiből és személyes lekötelezettjeiből egy olyan hálót hozott létre, mely kezdetben még csupán a párt, illetve annak mindenre rátelepedő médiapropagandájának finanszírozását volt hivatva ellátni. A 2010-es Első Kétharmad után ez az “evolúció” abban csúcsosodott ki, hogy a Klán klónjai minden olyan pozíciót sikeresen elfoglaltak, ahol az állam gazdaságával és pénzügyeivel kapcsolatos döntések születtek. Ahogyan az egyik bennfentes interpretálta:

“A Lajos egy olyan hálózatot épített ki, ami az állam szinte minden területére beszivárgott. Mivel mindenhol ott ültek az emberei, nem lehetett keresztülvinni semmilyen politikai döntést az apparátuson a beleegyezése nélkül.”

Néhány esztendő alatt így kialakult a Kettős Hatalom. A “politikát” egyértelműen Orbán uralta, de ezt a pozíciót Viktátor csakis úgy tudta megtartani, ha rendszeresen egyeztet/megalkuszik a gazdaságot, tehát a “kasszát” őrző Simicskával. Márpedig “Luigi” eredeti funkciója Orbán korlátozhatatlanságának megteremtése volt. Miután ez a Führernek 2010 után politikailag és jogilag (“alkotmányosan” kiiktatva a fékek és ellensúlyok rendszerét) sikerült, az omnipotenciát jóideje már az elmebetegségig fajulóan hajszoló Csúti Dúcse számára egykori, Kebelbéli Jóbarátja (Minden Titkainak Tudója!) fölösleges, zavaró tényezővé, hatalmának kizárólagosságát tűrhetetlenül akadályozó személyiséggé vált. Az önnön talmi nagyszerűségébe, hatalmába és “sikereibe” belegárgyult diktátori agyból ilyenkor rögvest kipattan a gondolat: elébb “domesztikálni”, majd kiiktatni, felszámolni úgy, ahogy “szoktuk”, az eleddig sikeres recept szerint (“Divide et impera!“)!

A “Simicskátlanítási Projekt be is indult. Ámde az Elmebeteg ennek start-gombját nem a tavaszi “választások” után nyomta meg, hanem sokkal korábban, egészen pontosan 2012 őszén. Ekkor “csinált” a Főnök miniszterelnökségi államtitkárt a “de génere” talpnyaló és táskacipelő Lázár Jánosból. Ő pedig alig egy esztendőn belül ki is alakította a még nálánál is gerinctelenebb seggnyalókból álló, kizárólag Orbánhoz bedrótozott “állam- és közigazgatását”, amelyre alapozva a Vezér úgy dönthetett: beindítja azt a bizonyos Projektet.

Az első lépés tavaly ősszel történt: “nem megfelelő működés“-re hivatkozva, a Simicska-káderekből álló Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetését kivették (a szintén Simicska-klón) Lászlóné Zsuzsika (“nemzeti fejlesztési miniszter”) kezéből, s azt Dzsentri Dzsoni kapta meg. Néhány hónappal később (2014. január) pedig fel is számolták az NFÜ-t (részben szélnek eresztve, részben közvetlen ellenőrzés alá véve Lajos kádereit), annak funkcióit szétterítve a Lázár (tehát Orbán) által uralt minisztériumok között.

  • Igaz, ennek az lett a következménye, hogy az EU felfüggesztette/leállította a honi beruházások 97 százalékát finanszírozó kifizetéseket, de Orbán erre csak legyintett. Egyrészt úgy gondolta, hogy a közel 14 ezer milliárdos állami költségvetés ezt simán kibírja, legfeljebb átírják a Törvényt. Ezt meg 2011. január 1. óta átlagosan kéthavonta tették meg, így senkinek nem fog feltűnni a dolog. Másrészt arra alapozott, hogy ismeri az EU döntéshozóit, különösen a “konzervatív pártcsalád” vezetőit, akik el fogják neki intézni a pénzcsapok ismételt kinyitását, hiszen egyikük (pl. Merkel kancellárasszony) sem fogja vállalni azt a presztízsveszteséget, hogy beismerje: eleddig abszolúte hibásan kezelték az “Orbán-jelenséget“. (Beszámoló erről itt!)

A második lépés volt az, amit már csak az Újabb Kétharmad megszerzése után mertek meglépni. Emlékezetes, hogy micsoda érthetetlen csönd telepedett az egész magyar állam- és közigazgatásra Április Hatodika után. A Maffiaállampártban az ilyenkor elvárható eufória helyett a legteljesebb aggodalom uralkodott el. Két teljes hónapig nem lehetett tudni, hogy miért nem alakít kormányt a Führer, miért lebegteti a káderlistát annak ellenére, hogy a választási szlogen a “Folytatjuk” volt. Ami azonban ezt követően történt, az majdnem felért a “2010-es Mészárlással”: alacsonyan röpködtek az addig bevált emberek (főleg a Simicska-klónok), illetve ismeretlen újak tűntek fel a Káderpöcegödör aljáról. Akik pedig maradhattak, a 444.hu informátorai szerint szörnyű dilemma elé kerültek:

“Vannak emberek az államigazgatásban, akik most jó nagy gondban vannak. Kihez legyenek lojálisak? Lajoshoz vagy Viktorhoz? Melyikük az erősebb? Melyikük marad tovább? Kinek a haragjától kellene jobban tartaniuk?”

Hát ez az! Ez az a tökéletes példa arra, hogy egy Diktatúra csak látszólag hatékony, valójában a legműködésképtelenebb politikai/döntéshozói formáció, amit csak el lehet képzelni. Az ilyen rendszerek utáni vágyakozás az éretlen társadalmakban szinte minden esetben egy az életszínvonalat alaposan lerontó gazdasági/pénzügyi válságok idején szokta feltámasztani.

A Demokrácia ugyanis ilyen esetekben képtelen az azonnali reakcióra. Azért az, mert szabályai szerint nem utasít, hanem egyeztet, igyekszik minél körültekintőbben figyelembe venni a különböző érdekeket és azokat a Közjó érdekében harmonizálni … tehát lassú, avagy inkább annak tűnik.

Ezzel szemben a Diktatúra napi/heti szinten “képes” reagálni minden kihívásra, hiszen ki vagyon küszöbölve a “fölösleges vita”: minden döntést egyetlen személy, avagy egy szűk kör hoz meg. Ámde ezzel a “Több szem többet lát” tapasztalati bölcsessége is ki vagyon iktatva , aminek meg az lesz a vége, hogy az egyetlen probléma hétfői “megoldásával” már legkésőbb péntekre “csinálnak” legalább még kettőt. Azokat is “megoldják”, osztán pár nap/hét/hónap múlva lesz belőlük újabb négy … és így tovább! Ez pediglen annak következménye, hogy a Felsőbbség semmiféle érdemleges információt nem kap az Alsóbbságtól, lévén ott olyan utasításvégrehajtók ülnek, akik nem csak az önálló döntéshozást nem merik megkockáztatni, de az “elvárttól” eltérő tapasztalatok (azaz a “hibajelentések”) felfelé való továbbítását sem. Innentől pedig világos, hogy az Egyetlen Lehetséges Döntéshozó képtelen helyes következtetésekre jutni, lévén a megfélemlített és kizárólag a hűség (nem pedig a rátermettség) alapján kiválasztott végrehajtóktól hibás információkat (“Egyszerűen tökéletes vagy, Vezérem!“) kap. Mi sem bizonyítja fényesebben eme Tézist a hírportált informáló fidesznyik ama nyilatkozata, miszerint:

“Minden megállt. A választás óta ebben az országban a kormány nem csinált semmit. És igen, ez Orbán és Simicska összeveszése miatt van. (…) Jönnek az ellentmondó utasítások, kérések, és egy csomó minden ezért áll. Egy csomó szerződés ezért nincs aláírva, egy csomó mindenről ezért nincs döntés.”

A Legújabb Működésképtelenségnek valódi bizonyítékaival mi, “Idelent” még alig-alig találkozhatunk. Kisebb-nagyobb, hétköznapi bosszúságokat okozó dolgok csupán ezek: hónapokra előre nincs időpont az Okmányirodába, néha-néha kigyullad a Hármas Metró, lassan ötödjére adják át a Várkert Bezárt Bazárt, büdösek és koszosak az óránként 50 kilométeres “sebességgel” közlekedő, “gyorsvonati pótdíjas” sebesvonataink, a nagy garral beharangozott fejlesztési pályázatokat nem bírálják el hónapok óta (ha meg igen, hát nincs kifizetés … hónapok óta!), a Jegybanknak május óta nincs Felügyelőbizottsága (Gyurcy költekezik is rogyásig!) és még folytathatnám.

Közben pedig várakozik már az Új Elit: Mészáros Lőri, Hernádi Zsóti, Garancsi meg Az Oroszok (lásd a korábban linkelt írást!), hogy lenyúlják tőlünk azt a maradékot, amit Luigi meghagyott nekünk! … Észhez köllene térni mán’ végre! A Fideszhívőknek legelébb!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Gáz a Vezér fejében

Az E.On-nal kötött gázcégvásárlási szerződések napvilágra kerülése után a legteljesebb nyugalommal nyilváníthatjuk “gázai“, azaz katasztrófa sújtotta övezetnek Orbán agyát. Nagy “gáz” van a Vezér fejében.

Az Átlátszó által kiperelt és tegnap közzé tett dokumentumok alapján a következő tényeket ismerhettük meg. A német E.On már régóta szeretett volna megszabadulni két, magyarországi gázcégétől, az EFT-től (“E.On Földgáz Trade“) és az EFS-től (“E.On Földgáz Storage“). Ezért 2011 májusában ezeket eladásra ajánlotta az MVM-nek (“Magyar Villamos Művek Zrt.“) összesen 1360 millió euróért. A reménybeli vevő azonban, a saját értékelése szerint, a két céget legfeljebb 384 millióra tartotta, így a biznisz kútba esett. Ámde bő egy esztendővel később ismét terítékre került a dolog, s az E.On már “csak” 875 millió eurót kért a vállalataiért, amit osztán az MVM tavaly zokszó nélkül ki is fizetett.

Joggal merült fel a kérdés, hogy vajon melyek voltak azok az indokok, amelyek meggyőzték az MVM-et arról, hogy 2013-ban már érdemes neki a két esztendővel korábban megállapított érték majd’ két és félszeresét kifizetnie az EFS/EFT-csoportért. Ezt szerette volna megtudni az Átlátszó is, s ezért közérdekű adatigénylést nyújtott be az illetékes MNV-nek (“Magyar Nemzeti Vagyonkezelő“), amely azt – az orbanista állam hivatalaitól megszokott módon – elutasított. A portál persze perre ment, s bár a hivatal “az utolsó töltényig” hadakozott, a harmadfokú bírósági döntés után nem volt más választása, mint a dokumentumok átadása.

Az iratokból kiderült, hogy ha a kormány hallgat a szakértői által készített vagyonértékelésekre és kockázatelemzésekre, akkor nem hogy fizet az E.On-nak, hanem még ő kér pénzt a német óriástól! Az EFS/EFT-csoport ugyanis egy végtelenül kockázatos, hatalmas bizonytalansági tényezőkkel terhelt, óriási pénzszivattyú csupán. Valódi értéke pedig valahol a plusz 111 milliárd és a mínusz(!) 355 milliárd forint között lehet, melynek pontos megállapítása azért lehetetlen, mert az E.On a legfontosabb dokumentumokba nem adott betekintést. Tehette pedig mindezt azért, mert még 2012 novemberében Orbán aláírt egy megállapodást a német cég vezetőjével, Johannes Teysennel, amelyben még a vételárat (875 millió euró, azaz 260 milliárd forint) is rögzítették!

A Világ Legostobább Szándéknyilatkozatában a “Nemzeti Ügyek Kormányá“-nak minimum zavart feje, belement ugyanis abba, hogy az akvizíció eldöntéséhez legfontosabb dokumentumok egy részéhez, csakis a Nyilatkozat aláírása után(!), a legszenzitívebb anyagokhoz pedig kizárólag az Adásvétel nyélbe ütését követően(!) juthat hozzá a Vevő. Ez pedig ugyi teljes mértékben kizárta annak lehetőségét, hogy a vételre kijelölt MVM, meg a tulajdonosi jogokat gyakorló MNV megállapíthassa nem csak azt, hogy érdemes-e vásárolnia (s, hogy mennyiért), hanem azt is, hogy valójában mi is kerül a tulajdonába. … Mindezt rögzített áron!

Közbevetőleg:
A Nyilatkozat aláírása után a német “Handelsblatt” című üzleti napilap egy szokatlanul gúnyos cikkben (a linket sajna nem találom) meg is dicsérte Teyissent azért, hogy milyen “ügyesen ejtette át a teljesen ostoba” Orbánt. Lássuk be, a lapnak igaza volt! Hiszen ki az a hülye, aki hajlandó szerződésben kötelezni el magát például egy olyan ingatlan megvásárlására, amelyről a címén kívül semmi mást nem tud?! … No, ezt az idiótát hívják “Orbán Viktor”-nak, akit teljes joggal lehetne mondjuk egy “gazdaságtörténeti múzeumban” mutogatni. … KITÖMVE!

A kockázatokkal és mellékhatásokkal természetesen az MVM is, az MNV is tisztában volt. Hiszen azért, mert azok vezetői egytől-egyig fidesznyikek, még nem automatikusan debilek is. Pontosan tudták, hogy itt nagy “gáz” van, s ezért kétségbe esve írogatták a memorandumaikat. Feljegyzéseket arról, hogy a tényleges érték megállapíthatatlan. Arról, hogy az egész ügylet előkészítése (a honi előírások szerint is) törvénytelen és valószínűleg sérti az EU állami támogatások tilalmára vonatkozó szabályait is. Arról, hogy lehetetlenség felmérni a kétségtelenül létező kockázatokat (különösen a “Take or Pay“-kötelezettségből eredőket – lásd alább!). Arról, hogy ezzel csontig kizsigerelik az MVM-et, amelynek így tőkepótlásra és állami garanciákra lesz szüksége. Arról, hogy “nagy gáz van”, ez az egész pedig marhára büdös, amire sokak kozmálhatnak rá.

Take or Pay
A 2000-ben (ki is volt akkor a miniszterelnök?!) megkötött és jövőre lejáró, hosszútávú orosz gázszállítási szerződés egyik pontja szerint a magyar fél akkor is köteles kifizetni az adott esztendőre megrendelt kontingensét, ha azt felhasználni/elszállítani nem tudja. Ezt a pontot a 2004-ben színre lépő E.On sem tudta módosíttatni a Gazprommal, hiszen mutassanak már egy kereskedőt, aki ne szeretné kétszer eladni ugyanazt az áruját. A visszaesett honi gázigény okán ez az idén 105 milliárdos kiadást jelentene, ámde – mint hírlik – az oroszok (valószínűleg a Pakstumért cserébe), hajlandóak voltak úgy eltérni, hogy az idei keretet 2015 után is felhasználhatjuk. Balsoje szpasziva … gaszpagyin Putyin/Orban!

A memorandumok közös jellemzője, hogy mindegyik egy-egy (“seggvédelmi”) segélykiáltás … Felfelé! Az MNV a tulajdonosának könyörög: hagyjuk az egészet a picsába! Az MNV térden állva esdekel az “őt” felügyelő/irányító NFM-nek (“Nemzeti Fejlesztési Minisztérium“): csináljon már valamit, mert ez az egész úgy szar, ahogy van! Az akkori miniszter (Lászlóné Zsuzsika) azonban csak a vállát vonogatja, s hivatkozván a kormányrendeletre kvázi kijelenti: sajnálom fiúk, ez van, ezt köll csinálni, én pedig nem vagyok hajlandó odatolni a seggemet a beszámíthatatlan meggyőzhetetlen Főnök szaros gumicsizmája elé! Így osztán a T. Magyar Honpolgár foghatta magát és kihajíthatott az ablakon összesen 465 milliárd forintot (azaz 205-tel többet, mint amit hivatalosan Orbán a szemünkbe hazudott! – lásd a táblázatot!) az “energiafüggetlenség” elérése címén olyasmiért, ami valójában (pontosabban: vélhetően) mínusz 355 milliárdot ér!

Felhasználási célok (Ft) Források (Ft)
Fix finanszírozási igény Vételár: 260 milliárd, Forgóeszköz igény 90 milliárd Bankgaranciák: 10 milliárd, Tranzakciós költségek: 8,55 milliárd tőkejuttatás: 200 milliárd hitelfelvétel: 160 milliárd
Opcionális finanszírozási igény VTB akkreditív: 105 milliárd tőkejuttatás: 105 milliárd

Ezek után nem is csodálkozom, hogy a Vagyonkezelő anyatigrisként védelmezte a nyilvánosság elől eme dokumentumokat. Hiszen ezek tökéletes bizonyítékai az orbanista maffiaállam működésképtelenségének, elképesztően centralizált döntéshozói mechanizmusának, irgalmatlanul pazarló mivoltának, kártékonyságának. Kitűnően mutatja be, hogy a túlfizetett pártkáder ugyan tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Főnök koponyájában a Józan Ész már csak molekulárisan, légnemű halmazállapotban található meg. Tudja azt is, hogy a Döntés végrehajtásával iszonyú károkat okoz az országnak, s ha egyszer majd jön(?) a számonkérés, hát az ő fejére borul a bili. Ennek ellenére nem az ilyenkor logikus lépést (lemondok, felmondok) teszi meg, hanem a felelősséget igyekszik elhárítani magáról azzal, hogy a “sejhaját” bebiztosítani hivatott memorandumokat ír, de azt is csak úgy, hogy azér’ nagy baja ne legyen belőle. Mert kell az állami állás, mert egy valódi munkahelyen helyt állni (ha egyáltalán képes rá) roppant fárasztó, mert segget nyalni könnyebb (bár undorító).

Hát ez a helyzet emberek! Egy őrült vezeti az országot, amiben pedig “légnemű” káderek segítik szorgosan. Mi meg “szívni” fogunk. Nem gázt! Ha az ukránok tényleg elzárják a csapot, a félig üres tározóinkból maximum propaganda fog elősziszegni.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Falkaforradalmi káderkeringő

Két hónappal a “választások”-nak nevezett kutyakomédia után végre(?) megalakult az új kormány, melyről nagyon gyorsan kiderült, hogy benne nem a harmadik Orbán-, hanem az első Lázár-kabinetet “tisztelhetjük”. Pont ugyanezt az érzést keltik azok a lavina-szerű hely- és fejcserék, melyek az utóbbi hetekben kezdődtek. Kíváncsi vagyok, mikor kezdenek majd “zemútnégyévezni“?

Négy esztendővel ezelőtt, pont ugyanebben a július-augusztusi időszakban kezdődött az az általános offenzíva, melyet a második Orbán-kormány indított a különböző állami vállalatok, minisztériumok és azok “háttérintézményei” ellen. Emlékezetes talán még, hogyan szállták meg rajtaütés-szerűen a cégeket az úgynevezett MFB-kommandók. Elvett mobiltelefonok, zárolt számítógépek. Egyeseket azonnal, másokat meg csak pár nap múlva hajítottak ki az utcára. Feltúrták az irattárat, benéztek a legeldugottabb sarokba is. Működött a “Csontvázbrigád“.

Mögöttük meg ott sorakozott már a Hatosztályos Hadosztály. Ennek minisztériumi ezredeit a Szabó Erika nacsasszony által Lakitelken kiképzett Nemzeti Törpetitánok alkották, a vállalati alakulatokat pedig a Simicska-Nyerges laktanya NER-kommandóasai. Elvileg az előbbi az állam- és közigazgatás, utóbbi pedig a vállalatirányítás “szakértői” lettek volna. Ámde hamar kiderült róluk: mindössze a daliás Rákosi-korszak NEReinkarnált “Munkásigazgatói“-val vagyon dolgunk. Ez meg ugyi azt jelenti, hogy szakértelmük a Seggnyalás, a péhádéjukat Utasítás-végrehajtásból írták, posztgraduálisan Bürokráciát és Korrupciót tanultak, becsületük meg a Hűség! … Utóbbi egyébként egészen konkrétan arról szólt, hogy belevésték a narancslángon pörkölt mogyorónyi agyacskáikba: a “megfelelő viselkedés” esetén a mellső végtagocskájuk soha nem lesz eleresztve, tököcskéjük pedig csak annyira vagyon szorongatva, hogy ezt el ne felejtsék.

Így telt el két esztendő. Az állami vállalatokban gőzerővel zakatolt a Simicska-Nyerges Tröszt nemzeti feltőkésítése (legfőbb alvállalkozók: Strabag és Swietelsky! … hehehe!), a minisztériumokban pedig ezen kívül az Ideológiagyártás köztes termékeinek fabrikálása (jogszabályokat, törvényjavaslatokat nem írtak, lévén ilyesmihöz nem értettek, no meg osztán köllött a lecsó a “közeli” ügyvédi irodáknak is). Az, hogy mindezek ellenére nem rogyott össze (teljesen) az egész kártyavár, mindössze azon néhány valódi szakembernek volt köszönhető, kiket valamilyen előre megfontolt véletlen folytán a posztjukon hagytak. Ők voltak azok, akik napi negyvennyolc órában a legalapvetőbb (pl.: “hejessírási” – lásd itt!) hibák kijavításán robotoltak úgy, hogy fölöttük meg ott lógott a Magyar Dumakész nermangalica-szőrre függesztett, pallosnak hazudott, szaros bugylibicskája.

  • Elősegítette továbbá mindezt az, hogy a Pártmunkás-igazgatók némelyike tapasztalati úton ráérzett arra, hogy tényleg nem ért semmihez, így legalább csak kis mértékben akadályozták a valódi munkavégzést. Ezeket persze gyorsan ki is rúgták, mint génhibás (tehát a “nyomokban gerinccel is” rendelkező) darabokat, az ellenzéki Sajtó pedig elsiratta őket. No meg fel is magasztalta annak ellenére, hogy az ilyenek teljesítményeire egy tanulékonyabb kutya, avagy egy közepesen intelligens csimpánz is képes lett volna. … Emblematikus alakja ezeknek Ángyán József, aki bár minden létező szarszemét törvényt megszavazott (hogy csak a legfőbb bűncselekményét! említsem: Tákolmány!), de amikor az általa eladdig híven szolgált Maffia-párt kibillentette őt a személyes vesszőparipájának nyergéből (Földmutyi), rögvest Ellenálló lett, a Zellenzék meg Asajtó szerint pedig Szent Ember, sőt, Mártír! (Na ne! – lásd itt!)

Osztán egy szép(?) szeptemberi napon, a Zújabb Viktor Után Kettőben (2012), a Sárvárra kihelyezett, “szezon-nyitó” frakcióértekezleten Fényességes Boldogságunk bejelentette: innentől kezdvést a “szakmairól” (mihihi?!) áttérnek a “politikai” kormányzásra (jaj ne!). Ennek előjele az volt, hogy Dzsentri Dzsoniból miniszterelnökségi államtitkár lett, de utána szinte semmit (különösebbet) nem lehetett tapasztalni. A Nádbútorosan Érett Zsuzsikáné továbbra is híven szolgálhatta a Nemzet Simicskájának miniszteriális fejlesztését (szegény Közgép még azokat a pályázatokat is megnyerte, amelyeken el sem indult!), turbo-fokozatra kapcsolt a Földmutyi, Mészáros Lőri magabiztosan araszolt a “Nyolcvannyolcadik Pozíció” felé. Tehát ugyanazok és ugyanúgy lopták továbbra is a Zemberek, meg a Zunió pénzét, mit addig.

Néhány hónappal később osztán megtapasztaltuk a “Politikai Kormányzást”. Kezdődött ugyi azzal, hogy Dzs. Dzs., a Fácánirtó kiirtotta a játékgépeket (szinte) mindenhonnan, jó alaposan alávágva a kocsmárosoknak (is). Osztán jött a Trafikmutyi, amit sikerült olyan ügyesen elintézni, hogy ha én cigicsempész lennék, hát Oszt’Kár“-díjat adnék ennek a Felkapaszkodott és Felfuvalkodott Táskacipelőnek. Később lepolipozta és leuzsorásozta a Nyolc Ínséges Esztendőt átvészelni segítő Oligarchát, mégkésőbb pedig rátette a mancsát az EU-pénzeket osztogató NFÜ-re. Ebből meg balhé lett, mert elébb csak tavaly szeptemberben és ideiglenesen, osztán meg idén áprilisban (és tartósan) befagyasztatta az Unió támogatási forrásait, s hogy az “Oszt’Kár-díjat mégjobban kiérdemelje: összeveszett a Norvég Alappal is (mínusz 40 milliárd!).

Az Április Hatodikai Sajnálatos Események után mindössze alig több, mint hatvan nappal, azaz szinte rögvest, meg is alakult az Új Kormány. Ennek meg ugyi van egy komoly betegsége, ami nem más, mint a “strukstrújája” (© A Géza), azon belül meg ugyi az, hogy itten nem egy, hanem két kormány vagyon (lásd itt!). Mindkettőnek ugyan Victor Orbanescu a miniszterelnöke, de az Egyikben vagyon egy csomó, tök fölösleges miniszter (meg egy rakás államtitkár és még több helyettes), a Másikban (ezt itten, Abszurdisztánban “Miniszterelnökségnek” híjják!) pedig ugyan csak egyetlen miniszter, de több államtitkár, mint amennyi az Elsőben csak miniszterből vagyon! … Jut eszembe: ezt minálunk “olcsó kormányzás”-nak nevezik, ami ugyan igaz is, csak nem a bekerülési költség szempontjából! …

Szóval a Tényleges Kormány élén az a bizonyos fácánirtó, táskacipelő Dzs. Dzs. áll, aki nem csak az erdei szárnyasok ipari méretű kilövöldözésében képes “nagyot alkotni”, hanem a Maffiaállam-párt úgynevezett “Gazdasági” frakciójának … khm … “háttérbe szorításában” is! No, az igaz, hogy mióta ez az Alak itten a Legfőbb Megbízott Ügyintéző, csakis az Ügyek gyűlnek, az Intézés meg legfeljebb a az Ügy-gyülesztésben (no meg a költségszámlák multiplikálásában) nyilvánul meg, ámde “nyicsevo”! Ha Az Elmeháborodott úgy döntött, akkor itten mindenki vagy Kakukk (más fészkébe beleszaró beletojó), vagy Keselyű (leváltottakból táplálkozó, újonnan kinevezett funkcionárius), vagy pediglen Zsákmányállat (a korábban kinevezettek közül kikerülő leváltottak!). Ez pediglen egyfajta “vetésforgóban”, avagy ha tetszik, Falkaforradalmi Káderkeringőben történik: néha te vagy az Egyik, néha a Másik, később meg a Harmadik (esetleg a Negyedik?), attól függően, hogy az Ápolatlan Kertitörpe ippeg mennyi “gyógyszert” kapott. … Vegyiparilag, avagy Hízelgésileg. … Előbbit a Doktoroktól, utóbbit meg Dzs. Dzs.-től.

Szóval mostan az a helyzet, hogy hullanak a fejek. A komplett magyar sajtószerűség azon tanakodik, hogy ez az egész a Dilinyós Töpszli, avagy Legújabb Jobbkeze (Dzs. Dzs.) személyes akciója-e. A kormányból kirepült néhány emberke, de közülük csupán egyetlen volt, akit nagyon megengedően “szakembernek” lehetett nevezni. Martonyinak ugyanis volt némi érzéke (és gyakorlata) a diplomácia területén, de emberileg egy akkora nulla, hogy hozzá képest a párizsi Eiffel-torony … hát … szóval. Utódja, az a bizonyos Navracsics … khm … Csomolungma? Az ő leendő “örököse” (Szíjjártó) pedig Olympos Mons (Mars – kb. 20 ezer méter). … Bocsánat a megfordított hasonlatokért!

Ámde a “mélység magassága” (leszámítva a Kissenkit, a Klerikálist, no meg a számtalan többit!) nem csak a Táskacipelő, hanem a kisvárdai cégtemetkezési vállalkozó, Seszták “Ofsór” Miklós, akit ilyen előélet után fejlesztési miniszterré tettek. Annak ellenére, hogy a “támadási felülete” kábé a Föld bolygóéval vetekszik Bár róla a szart a közismerten hatékony Amway-mosóporral simán le lehet mosni feltéve, ha Dzs. Dzs. (O.V. jóváhagyásával) fokozza a “mosóhatást”. Nos ez a pasmag ippeg most nyírja ki a komplett, állami cégvezetést. Csakis azér’, mert az Elmebetegnek ippeg az jutott a torzult eszébe, hogy most Dzs. Dzs. legyen a Főnök. Aki mögé Ő bebújhat, majd 2017-ben beülhet Káder Janó székibe.

Közben pedig Ofsórmiki, meg a Táskacipelő szépen kiirtják az állam- és közigazgatásból, a cégirányításból még azokat az időközben betanult “szintecsmpánzokat”, kissé ostoba “farokcsóvakutyákat”, akik talán már felfogták: mijafasz is az, amihez nem értenek és amit nem csinálnak, meg amit csak tovább rontanak. Helyettük az Újéhesek és a Mégostobábbak/szervilisebbek jönnek.

  • Miskolci köztársam szerint hétfőn illusztris személyiség látogatta meg Borsod Fővárosát. Ez a VIP nem volt más, mint a frissiben kinevezett eü-államtitkár, a kecskeméti Zombor Gábor. A hapsi többek között arról híres, hogy volt ő már Kecskemét (maffiapárti) polgármestere, illetve “orvosként” az ottani kórház igazgatója. Nos a pasmag, mint emberminisztériumi á.titkár aszondta Miskolcon, hogy nekije a legfőbb feladata mostan az “ellátórendszer helyzetének stabilizálása”, majd később(!) a “fenntartható növekedés lehetőségeinek megvizsgálása/megteremtése”. Aszondta még, hogy ő “reálpolitikus”, így igérni nem hajandó, terveit pedig azér’ nem nevezné “reformoknak”, mert ez a kifejezés “az elmúlt években lejáratódott”. (A vele interjút készítő “újságíró” többek között azt is elfelejtette megkérdezni, hogy a “reform” kifejezést még is ki “járatta le” és az államtitkár által belengetett 14 milliárd “gyorssegély” (elébb-utóbb, még az őszig) miért csak a 14 százaléka a szükségesnek!)

Ofsór Miki rendelkezése okán legalább augusztus végéig leáll a túlterjeszkedett Állam vállalatainak működése. Közben meg megy a lázárkáderek újlázárokra való lecserélése. Ennek indoka pedig a “hatékonytalanság”. Amit ippeg és most köll felmérni! De csakis azért, hogy a Zemútnégyév kinevezettjei rettegjenek … a Dzs. Dzs. mögé behúzódott Főnöktől! Aki (és ez szerintem már tuti!) alkalmas időben tényleg beveteti magát egy alaposan kibővített hatáskörű és a Végtelenségnél alig valamivel rövidebb mandátumú Elnöki Székbe! Hja, hogy ez már annyira orcátlan, hogy lehetetlen is? Miért, az nem az, hogy egyesek most úgy csinálnak, mit ha a 2010-14-es kabinet “egy másik kormány” lenne?!

A Falkaforradalom ippeg most falja fel a saját (torzszülött) gyermekeit! Ámen! De csak azért, hogy a még génhibásabbakat juttassa a Csúcsra (előbbieket meg a hülye, “ellenzéki sajtó” piedesztálra fogja emelni, ahogy szokta). Kíváncsi vagyok, hogy az Új Káderek közül melyik lesz az az idióta, aki hamarosan nekiáll “Zemútnégyévezni”?! … Lesz ilyen! Le is váltják majd!

… és ezt …

szendamondja!


Lipótmező lovagjai

Még a Hidegháború idején létezett egy azóta feledésbe merült “tudományág”, melyet közkeletűen csak “Kremlinológiának” neveztek. Ennek “művelői” a szovjet párton és kormányon belüli mozgásokból (és pletykákból) igyekezték minél pontosabban megtippelni: kell-e, s ha igen milyen mérvű változásokra számítani a Birodalom ideológiájában, politikájában, stratégiájában, célkitűzéseiben. Nos, ez a “lógia” most ismét feltámadt … Magyarországon.

Nem is köll ezen csodálkozni, hiszen minden diktatúra jellemző sajátja, hogy a lehető legsűrűbb ködbe és homályba burkolja a döntéshozatali mechanizmust. Azt, hogy az uralt ország sorsát gyakorta milyen pitiáner intrikák, mocskos alkuk határozzák meg. Azt, hogy micsoda tehetségtelen, amorális gazemberek ücsörögnek a különböző főnöki posztokon. Ilyenkor meg ugyi nem marad más, mint a (gyakorta megalapozott) találgatás. Azt pediglen, hogy Magyarországon diktatúra van, csak a szépelgő hülyék és a sunyi rendszerszolgák tagadhatják.

Az egyik “kremlinológusunk” szerint,rég nem látott hatalmi harc dúl” a Maffia-párton belül. A 444.hu oldalán publikáló “Véleményvezér” úgy véli, ez egyfajta “Proxy-háború” abban az értelemben, hogy az egymásnak feszülő párthatalmasságok nem nyíltan és személyesen (ezt nem engedhetik meg maguknak – lásd: Orbán!), hanem “csatlósaikon keresztül” vívják ütközeteiket. Ámde hogy kik is valójában eme összecsapás résztvevői, ki hová is tartozik, azt nagyon nehéz pontosan meghatározni … bár egyáltalán nem lehetetlen.

Az elénk táruló kép azt mutatja, hogy itt kétpalotaháború” dúl. Az egyik a Maffia Gazdasági és Politikai szárnya között. Ennek harci kürtjét még maga Orbán szólaltatta meg a majd’ két esztendővel ezelőtt, Sárvárra kihelyezett, “szezon-nyitó” frakcióértekezleten. A Töpszli ekkor jelentette ki, hogy a kabinet az addigi “szakmairól”(?!) áttér a “politikai” kormányzásra, melynek legfőbb célja “a 2014-es választások megnyerése”. Ekkor már Lázár volt a miniszterelnökségi államtitkár (a “Szolnoki Klán” környékén sündörgő Varga Misu helyett), aki egyértelműen a Politikai brancshoz tartozik, s aki még azt is elérte, amit Vargának nem sikerült: az inkább a Gazdaságiakhoz tartozó Pintér kezéből kicsavarta a titkosszolgálatok felügyeletét.

Ez volt a simicskák első veresége, amelyet számos követett még, s egyelőre a kormány jelenlegi, személyi összetételében és hatásköri eloszlásában csúcsosodott ki. A Gazdaságiak nem csak a fejlesztési források fölötti felügyeletüket vesztették el, de még miniszteriális pozícióikat is: Fazekasnak csak a földtúrás maradt (üres zsebbel), Zsuzsikánét (Lajos bácsi személyes megbízottját) pedig az egyértelműen Orbánhoz kötődő “politikai”, Seszták “Off-shore” Miklós váltotta. Hogy mikor és miért bomlott meg az addigi összhang a vezér és a Simicska-Nyerges csoport között, pontosan nem tudni. A legvalószínűbb az, amit a Figyelő pendített meg a minap (lásd itt!): a Gazdaságiak túl mohón és túl sokat nyúltak le, a Politikaiaknak így alig maradt valami, s ezért ők lázadozni kezdtek. Az egymásra uszítás taktikájával uralkodó Orbán pedig úgy döntött, egy újabb “Egyensúlyt” (pontosabban: Aszimmetriát) hoz létre azzal, hogy a hatalom jelentős részét a Politikaiak térfelére tolja át.

Csak hát az a bibi, hogy a Politikaiak alapvetően amatőrök és ostobák. Uralmi rendszerüket úgy építették ki, hogy mára sikerült eldugítani a rendszerműködtetés alapjául szolgáló EU-forrásokat, ez pedig mindnyájukat súlyosan érint. A “Meccs” tehát (és éppen ezért) itt még nincsen “lejátszva”: ha nem sikerül megnyitni a brüsszeli pénzcsapot, avagy találni valamilyen alternatívát (Moszkva, Baku, Aszmara, illetve valamelyik ezekhez hasonló, obskúrus diktatúra?), akkor véres leszámolások szemtanúi leszünk … az meg egyenes út a Széthulláshoz, a Bukáshoz (sajnos az országnak is).

A másik küzdelem pedig magán a Politikai Szárnyon belül folyik. Tétje, hogy ki lesz a Vezér Legfőbb Bizalmasa, azaz a “Főkormányzó Személye Körüli Miniszter“. Az Aspiránsok kiléte ismert: Lázár János és Rogán Antal. A közöttük dúló csata nem újkeletű, ezt már Lengyel László is alaposan kivesézte még 2012 októberében (lásd itt!), de az idő előrehaladtával egyre durvuló. Eszközökben (a jól bevált lejáratás) nem válogatva ütik-vágják egymást ahol érik, de persze nem személyesen (be-beszólunk egymásnak egy-egy sajtótájékoztatón), hanem sunyin (bele-bele sugdosunk időnként valamit a Vezér, avagy a Sajtó kagylófülibe).

Utólag visszatekintve ölég jól látszanak már e két “személyiség” lábra menő gáncsoskodásainak egyes fázisai. Rogán egyfajta “átmenetet”, avagy ha tetszik “hidat” képez a Gazdaságiak és a Politikaiak között. Ezért Lázár legelébb ezen a területen támadott: elérte Orbánnál, hogy ötszázszorosára emeljék a játékgépek adóját. Rogán hárít: kibulizza, hogy ez alól kedves barátja, az “Ötkerben” kaszinót üzemeltető Vajna Bandi legyen a kivétel. Lázár nem nyugszik: betiltatja a kaszinókat is. Ámde Rogán nemsokára eléri: Bandi három koncessziót kapjon a lehetséges nyolcból. … El tudom képzelni, milyen jól szórakozott Orbán azon, hogy hol az egyik, hol meg a másik fejét “megsimogatva”, még vadabb birkózásra késztesse őket! Azok meg uszultak is rendesen …

Jöttek persze a személyeskedések is, ráadásul nagyon régóta! Lázárról “kiderül”, hogy havi 600 ezerért béreltet magának lézerblokkolós luxuskocsit (rá is ragad a “Lézer Jani” gúnynév), majd az is, hogy miket is mondott (“… annyit is ér!“) a hódmezővásárhelyi közgyűlésen még 2008-ban (három esztendővel korábban!). A válasz: a sajtónak hirtelen feltűnik, hogy Rogán hátizsákja nem éppen “középkategóriás” és bizony a karórája sem egy “Pobjeda” (hetekig cikizik vele a szerencsétlent!). Reakció: Lázár lebukik a soponyai állami erdészetben, főrendűek társaságában folytatott vadászatával. Visszarúgás: a frakcióvezető-polgármesterről kiderül, hogy kissé amnéziásan töltötte ki vagyonnyilatkozatát, s még a javítás során is feledékenynek bizonyult. (Pont a Kampány kellős közepén! Szegény Szkinhed Zsóti, a budapesti szocielnök alig győzi megvédeni barátját: lekussoltatja az Egyenlítő blogot és még a szövetséges E-PM egyik vezetőjével is hajlandó volt ölre menni – utóbbit lásd itt!) Válaszgáncs: kiderül a még a soponyainál is dzsentristább, csehországi vadászat-megrendelés (23 milla – 3 ezer fácán!), meg a “titkos kiküldetések” kétmilliós szállodaszámlái (utóbbi “civil áldozata” lett az Origo főszerkesztője).

No ekkor lépett közbe Orbán. Lecsendesítette az egyébként általa is feltüzelt marakodókat, majd a tőle megszokott “Divde et impera“-módon újabb háborús helyzetet teremtett. Lázárnak a miniszterelnökségi miniszter funkciójával ugyan óriási hatalmat adott, de rögvest tüskét is vert a körme alá. Mint hírlik ugyanis a Vezér Rogánnak szánja az ő személyes kabinettjének vezetését, amivel Dr. Ötker ugyan Lázár beosztottja lesz, de ugyanakkor jóval közelebb is a Nagyemberhez, mint Dzsoni. Ezt ugyan még lehet ellensúlyozni azzal, hogy egyetlen percig sem mozdul el a Felséges Valag mellől, s ha a Kabinetfőnök bármivel megpróbálkozna, akkor rögvest kontrázni tud. Ámde a “zseniális” Főnök tartogatott még egy kokit az ő kedvencének.

Kéthavi lebegtetés után tegnap végre megalakult az Új Kormány. Hogy mi az ördögért köllött ilyen soká várni, azt csakis a Palotaháborúval lehet magyarázni, hiszen jelentős személyi változások nem történtek (igaz, azt még mindig sűrű homály borítja, hogy kiket nevez ki majd államtitkároknak – valósággal hemzsegni fognak a kormányon belül!), “mindössze” a Miniszterelnökség hatásköre bővült ki, de alaposan. Az alakuló ülésen azonban a Szeretett Vezető bejelentette: cuccolás lesz kedveskéim! Ő maga, a Miniszterelnökséggel egyetemben kolostorba vonul. No nem a szó szoros értelmében (sajnos), hanem úgy, hogy behurcolkodik a Várban lévő Karmelita-házba. Csomagolnia kell Hende Hadvezérnek is, kijelölt lakhelye Székesfehérvár lesz, míg Földmutyi Fazekasnak Debrecennel köll megbarátkoznia. Ők ugyan 2016 március 15-re kapták a kilakoltatási végzésüket, de a Vidékfejlesztési Államtitkárságnak az esztendő végéig mennie köll … Kecskemétre! Ez a hivatal meg ugye a Miniszterelnökséghez, az meg Lázárhoz tartozik! S hogy mi ennek az értelme? Hát azon kívül a világon semmi, hogy Dzsoninak bizony főhet a feje: ki tudja mit sutyorog majd a Kabinetfőnök az őrizetlenül hagyott Orbánnak (róla is!), míg ő fel-alá száguldozik az M5-ön Budapest és Kecskemét között?! (Röhögnék, ha lenne min.)

Hát ez a nagy büdös helyzet itten, a bizantikus Észak-Balkánon. Miközben Lipótmező Lovagjai egymásra rontanak, a kavargó küzdelem felvert porába szépen lassan belefúlnak az olyan apróságok, mint például az állam- és a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, a gazdaság irányítása, a fejlesztések, maguk a zemberek, no meg persze az ország érdekei. Remélem azok, akik így vagy úgy de újra hatalomba segítették ezt az amorális, elmebeteg bandát, most nagyon boldogok, hiszen ugyi pont erre vágytak. Ha még sem, akkor meg kezdjenek végre gondolkodni, no meg mozgolódni is!

Ha már a kormány széttelepítésénél tartunk: nem lehetne ezt az egészet úgy en bloc valami jó messze lévő helyre kihelyezni? Nekem a Hold például tökéletesen megfelelne. … Már feltéve, ha a “Lipót” újranyitása nem jöhet szóba.

… és ezt …

szendamondja!


Lázár: a Káosz és a Végzet robotosa

Talán az egész civilizált világ legfurcsább kormánya van alakuló félben Orbanisztánban. Egy olyan, kétszintű kabinet jön létre, amelyben van nyolc Kamuminisztérium, meg egy Valódi: a minden lényeges területet magába olvasztó Miniszterelnökség. Ennek élén pedig Lázár János áll, az ország (táskahordóból lett) második leghatalmasabb embere, a Káosz és a Végzet robotosa.

Egy héttel ezelőtt, emigrant köztársammal azon “röhécseltünk”, hogy micsoda állatság (öszvérség) a külgazdaságot a külüggyel összeboronálni. Olyan ez, mint ha megalakították volna az Ipari és Oktatási Minisztériumot. Elvileg van ugyan összefüggés a két terület között, hiszen az oktatás adja az iparnak a szakembereket, az meg az oktatáshoz szükséges “hardware”-eket állítja elő, de egyetlen közigazgatási egységbe ezeket összegereblézni nyilvánvaló ostobaság.

Ámde ahogyan lassan kibontakozik előttünk a Harmadik Maffia-kormány struktúrája, lényegében mindegy is, hogy melyik minisztériumi épületre milyen táblát tesznek ki. A Belügy, melynek élén a pandúrból lett rabló Pintér Sándor áll, elvileg az állami erőszakszerveket felügyeli, de a rendőrséget valójában a Legfőbb Ügyészség (Polt Péter) utasítgathatja arra, amire csak akarja (meg amit Felülről neki is megmondanak). Trócsányi Bástya nertárs úgy csinál majd, mint ha igazságügy-miniszter lenne, időnként talán még törvényjavaslatokat is benyújthat, de legfőbb feladata, hogy “az ország szuverenitásának, alkotmányos identitásának“(?!) védőbástyája legyen az EUlopakodó jogalkotásával” szemben (Anyám, borogass!). Navracsics elmolyolgathat majd őszig(?), mint kamu-külügyminiszter, osztán némi nettó zsarolások árán, alpárian hisztizős, Unió-ellenes kampánnyal benyomják őt az Európai Bizottságba – gondolom, mint “Vécépapír-ügyi és Hulladék-ujrahasznosítási Biztos“-t, azzal a kikötéssel, hogy az EB üléseire nem köll bejárnia. Hende majd dugós puskával a vállán lengeti fakardját a honvédelmi tárca élén, Fazekas túrja csak a földet (de a vidékfejlesztéssel ne törődjön), Balog páter piszmogjon csak a leépítendő egészségüggyel, az oktatással és a kultúrával, Varga Misu pedig évente egyszer úgy csinálhat, mint ha pénzügyminiszter lenne, s benyújthatja a máshol megírt Költségvetést (ennek havi módosításaival, meg az újabb és újabb adókivetésekkel nem köll törődnie, azt elintézik “okosban”, azaz a szokásos “egyéni” módon!). Talán az egész bandából Seszták (Off-shore) Miklós az egyetlen, viszonylag komolyan vehető figura (elődje, Zsuzsikáné sokkal fontosabb beosztásba távozott: ő lesz az ügyvezető igazgatója az Orbán-Simicska Klán paksi bizniszének!), de a pasas igazából bevarrt zsebbel ténfereghet majd az “áruházban”, hiszen a pénzosztogatás lényegi jogát elvették a tárcától.

Ez a nyolc minisztérium tehát lényegében csak egy-egy Kádertemető, amolyan a Társadalom és az Államhatalom közötti “áramkörbe” beépített “Előtét-ellenállás“, mellyel a Valódi Kormány akarja elszigetelni magát a Zemberektől. Ez a Tényleges Kormány pedig nem más, mint a Miniszterelnökség “szuper-frankensteine”, amely minden olyan terület fölött kizárólagosan diszponál, amit a Maffia önmaga számára lényegesnek tekint. Ide tartozik majd a közigazgatás, a gazdaság- és a vidékfejlesztés, az EU-pénzek elosztása, az építés és az építészet felügyelete, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta irányítása, az informatika, meg csak a Jóisten tudja még micsoda. Ámde ami talán a “legaranyosabb”, hogy a Miniszterelnökség feladata lesz a kormány általános politikai programjának összehangolása, valamint (és talán ezen képedtem el a legjobban – szöveghű idézet következik innen!): “…a politikai kormányzás a választói érdek képviseletét jelenti, a Miniszterelnökség feladata a kormány választók felé tett ígéreteinek számonkérése, kikövetelése, és ha kell végrehajtása“!

Nem tudom, mindenki pontosan érti-e, hogy ez valójában mit is jelent? Azt nevezetesen, hogy a Miniszterelnökségnek tulajdonképpen semmi köze(!) a kormányhoz, egyfajta “Szuper-szakszervezet“-ként, avagy ha tetszik “Népi Ellenörző Bizottság“-ként (esetleg “Nemzeti Számonkérő-szék“-ként) egyszerűen átveszi(!) az Országgyűlés és a Választók kontrolláló szerepét! Nos ez az az unikum/hungarikum, mellyel a Harmadik Orbán-kormány ösmét beírhatja magát a történelemkönyvekbe és ez az a Szuper-szervezet, melynek élén az ország második leghatalmasabb emberévé váló Lázár János áll.

Lázár életrajza egyáltalán nem hemzseg az adatoktól, lényege bőven elfér egy szellősen teleírt A/4-es íven. A jövőre negyvenedik esztendejét betöltő “Dzsoni” leérettségizett a hódmezővásárhelyi (református) gimnáziumban (1993), aztán a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát (1999). Eközben valahogy sikerült besündörögnie szülővárosának képviselő-polgármestere, a gigászi testméretéről emblematikus, KDNP-s Rapcsák András belső köreibe. Hogy ez miként és hogyan történt, arról nincsenek (tudomásom szerint) információk, de tény, hogy a mindössze másodéves(!) joghallgató a vásárhelyi hivatal jegyzői irodájának gyakornoka(!) lett (1995), két esztendővel később Rapcsák személyi titkára, diplomázása után (1999) pedig, mint az Országgyűlés Hivatalának alkalmazottja, a képviselő-polgármester parlamenti táskacipelő samesza. A Fideszbe történt belépésének esztendejében (2000) lett immáron hivatalosan is Rapcsák “politikai tanácsadója”, s mint ilyennek, hozzá tartozott Hódemzővásárhely adminisztrációjának, közigazgatásának, oktatásának, kultúrájának, városmarketingjének és -fejlesztésének felügyelete. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a friss-diplomás, friss-párttagkönyves, mindössze 25 esztendős nyikhaj, lényegében átvette a város irányítását.

Két esztendővel később osztán “turbó-fokozatra” kapcsolt az ő politikusi karrierjét a csillagos egekig emelő rakéta motorja. Meghalt Rapcsák (2002. február), s ő örökölhette meg úgy a Nagy Előd parlamenti (2002. április), mint a polgármesteri székét (2002. október) – mindkétszer már az első fordulóban győzelmet aratva. Ezt követően hétmérföldes léptekkel küzdötte fel magát a ranglétrán, egészen a Miniszterelnökségi államtitkár rangjáig (2012), s jelenleg, az úgynevezett “Befolyás-barométer” szerint ő az ország ötödik leghatalmasabb embere. Nem rossz teljesítmény mindössze egy évtized alatt, s ha még azt is számításba vesszük, hogy az új kormányzati struktúrában ezen “helyezésén” további három pozíciót “javítva” a második helyre jön fel, egyenesen fantasztikus.

Ha csak ezeket az adatokat nézzük és nem ismerjük (többé-kevésbé) a hátteret is, azt mondhatnónk, hogy ez a Dzsoni egy tehetséges ember. Ámde nem az! A manus táskacipeléssel és mameluksággal, seggnyalással és intrikákkal jutott el odáig, hogy fölötte ma már csupán egyetlen ánuszrózsa virít (Orbán), alatta pedig száz- és ezerszám nyáladznak azok a nyelvek, melyek az ő alfelét ápolják napi rendszerességgel patyolat-tisztaságúra. Lázár egyáltalán nem járta ki az “Élet Iskoláját”, úgy jutott óriási hatalomhoz, hogy nem tanulta meg, miként köll (lehet, szabad) ezzel élni és hogyan kéne viselkednie! Ebből a szempontból pedig szinte tökéletes mása, ha tetszik “ifjabb változata” a Főnökének. … De nem pontosan!

Dzsoninak ugyanis komoly hiányosságai vannak. Többek között képtelen az önmérsékletre, még annyira sem, mint Orbán. Vagyonával, megtollasodásával egyenesen kérkedik (“Amennyie van, mindenki annyit is ér!” – mondta alig 35 esztendősen, megtoldva az egészet azzal, hogy ezt szerinte “kockáról kockára” köll felépíteni.), ellentétben Orbánnal, aki strómanok mögé dugva krőzusi javait, ma is a plebejusság manírját ölti magára. Képtelen uralkodni a dzsentri allürjein. Annak ellenére, hogy egyszer már megbukott a soponyai vadászattal, most újra és ismét csak a saját nevén rendel meg egy még pazarlóbb vadászatot Csehországban, mert kényszeresen szükségét érzi annak, hogy a meghívott és az általa tömény kisebbségi komplexusokkal csodált “főrendeknek” bebizonyítsa: a hódmezővásárhelyi táskacipelő slapaj mindössze másfél évtized alatt közéjük emelkedett! (Pedig dehogy, csak ő ezt nem veszi észre, lévén kultúrálatlan és neveletlen újgazdag csupán!) Nem tudja elfojtani az indulatait sem. Igaz, hogy Főnöke ugyanúgy kirúgatta volna a vele kellemetlenkedő hírportál (“Origo“) főszerkesztőjét, de neki a tény tudomásul vétele kellő elégtétellel szolgált volna, s a továbbaikban rá se szarik az egészre. Nem úgy Lázár, aki szükségét érzi, hogy a halottat rugdosva (lásd: Sáling kérjen tőle nyilvánosan bocsánatot!) még dicsekedjen is a “fegyvertényével”, tehát kérkedjen a hatalmával. Olyan tehát, mint Újgazdagék elkényeztetett, sértődékeny és gonosz gyermeke: a Papa vagyonát és hatalmát maga mögött tudva egyre többet enged meg magának, s mivel nincsenek retorziók, mind nagyobbra tágul az egója. (Lásd pl. Csányi – egyébként jogos – leuzsorásozását!)

Kétségtelen azonban, hogy az “aprómunkához” nagy tehetsége vagyon. Szorgos szúként fúrta magát felfelé az Orbán-féle Maffia-párt fájában, s közben egyre jobban sikerült a Főnököt elszigetelnie nem csak a saját embereitől, de a Valóságtól is. Ma nincs az a fideszes (talán még maga Kövér sem), aki ne csakis Lázáron keresztül juthatna be a Vezérhez. Az új kormányzati struktúrában pedig pláne nem. A Führer kagylófüleibe meg nem csak hízelgéseket, de egyre nagyobb őrültségeket is belesugdos. Láthatjuk, hogy a harmadik kormányalakítás és a második kétharmad ellenére sincs béke, konszolidáció, sőt, még magasabban lobog a “szabadságharc” lángja. Mert Lázár Kölök valóban meg akarja tudni: lehetőségeinek határai tényleg ott vannak-e, ahol a geometria szabályai szerint a “párhuzamos egyenesek” találkoznak.

Ma úgy tudni: Dzsoni a kijelölt Trónörökös. Igaz, erre azért nem vennék mérget, hiszen Orbán semmivel nem kevésbé bizantikus, mint Lázár (ráadásul Janó olyan ügyetlen, hogy kötetszám szolgáltatja maga ellen a bizonyítékokat!), de az is igaz, hogy utóbbi sem rest, s neki is vannak “aktái” Unser Vezér viselt dolgairól, amit adott pillanatban elő is vehet (érdekes párhuzam: a csirketenyésztő Himmler apránként “nőtt fel” Hitler mögé “másodiknak”, de eközben arra használta egyre gyarapodó hatalmát, hogy még magáról a Führerről is értesüléseket gyűjtsön!).

Bármi is legyen a jövendőben, Lázár kétségtelenül Káoszt teremtett a komplett magyar közigazgatásban, s hogy most ő lesz ennek abszolut ura is, az csak tovább fog fokozódni. Ha pedig a Pártot is átveszi, … nos azzal ő lesz az, aki végre ráborítja a Maffia-pártra a Végzet Kosarát. (Elég csak arra gondolni, milyen ügyetlenül intézte az első, saját, országos méretű mutyiját – trafikok – és miként teremtett káoszt azzal, hogy most ismét átíratta az egész jogszabályt. Igaz, a legjobban menő üzletek bezáratásával a Pártbranccsal tolt ki, de neki muszáj volt kipróbálnia, hogy vajon ezt is megteheti-e. … Jé! Igen! … Ámde ezzel az Ellenségei számai is csak szaporodott, akik osztán adandó alkalommal …)

Azt mondta az Újfideszes Elit által félreállított Mellár Tamás, a virtigli jobbkonz közgazdász a 168ora.hu-nak nyilatkozva, hogy “Mára kiderült, hogy a hazai politikai elit képtelen hatékonyan működtetni a piacgazdaságot és a demokráciát. A statisztikai adatok szerint a szocializmusban hatékonyabb volt a gazdaság, mint ahogy a rendszerváltás óta teljesít“.

Hát, az ilyen Lázár-félék kitenyésztése után nem is köll ezen különösebben csodálkozni!

… és ezt …

szendamondja!


MSZP: cselez a csatársor

Normális országok normális pártjaiban egy akkora bukta után, mint amit az MSZP a hétvégén elszenvedett, lecserélik az egész csapatot … edzőstül. Idehaza? A vert sereg bevonul az öltözőbe, s ott kezdik csinálni azt, amit a pályán köllött volna: a csatár cselez, a védő hárít, mindenki gáncsol és reklamál, a bukás miatti felelősséget pedig a szurkolókra kenik.

Azt írja Föld S. Péter tegnapi blogbejegyzésében, hogy óriási a káderhiány a Vezér-pártban. Szerinte a Fidesz annak ellenére nyer sorozatban, hogy lényegében egy kutyaütő focicsapatra emlékeztet: “… a kapus bármikor képes árnyékra vetődni, a védelem átjáróház, a középpálya mintha nem is lenne. A csatárok bénák, be vannak oltva góllövés ellen“. A győzelemsorozat szerinte azért szakadatlan, mert nincs ellenfél a pályán.

Tökéletesen igaz az értékelés. Az Ellenzék válogatottját esztendők óta uralja egy olyan “Klubcsapat“, melynek lassan lecserélődő, meghatározó emberei hosszú ideje gondosan ügyelnek arra, nehogy közibük keveredjen egy-egy tehetséges is. Ha még is, akkor azt elébb a “kispadra” ültetik, majd a klubon kívülre űzik. A “Szurkolóktól” származó “jegyárbevételt” pedig az egykorvolt “Aranycsapat” nosztalgiájára építik.

Az MSZP Aranycsapata az egykorvolt MSZMP reformistáiból kikerült Alapítók voltak, azaz az első, de főleg a második Németh-kormány tagjai. Ahogyan azt Aczél Endre is írja a 168ora.hu oldalán (lásd itt!), ezek az emberek olyan magas kvalitásúak voltak, hogy bármikor bármelyikükből lehetett volna állam-, kormányfő és miniszter. Ők emelték később pajzsukra Horn Gyulát, aki aztán szép lassan eltávolította valamennyiüket úgy a “pályáról”, mint a csapatból is. Az utolsó Békesi László volt, akivel Gyula 1994-ben “végzett”. Mindezzel párhuzamosan pedig kinevelte a Következő Nemzedéket. Csupa olyan klikk- és kamarilla-poltikust (Szekeres, Szili, Baja, stb.), akik – nagyon de nagyon jó indulattal – legfeljebb államtitkároknak voltak alkalmasak. Ők természetesen hasonlóan cselekedtek: miután elsüllyesztették Hornt (is), kiutálva Gyurcsányt (és “istáit“), gondosan felnevelték a maximum helyettes segédállamtitkárnak alkalmas Ifjú Generációt (Mesterházy és tsai.).

Ez az “Alpakkacsapat az, amivel a szocipárt 2010 óta áll ki minden egyes, a fideszes Kripliklub elleni mérkőzésre. Módszerükre jellemző, hogy mindig úgy csinálnak, mintha szorgalmasan edzenének, de ez mindannyiszor kimerült abban, hogy a tehetségesebb(nek vélt) játékostársakat kifúrták az együttesből, s ha azok végre klubot váltottak, gondoskodtak arról, nehogy pályára léphessenek. (A 2011-ben kiválásra kényszerített Gyurcsányt és csapatát a Fidesz-szel összejátszó “ügyes trükkel” akadályozták meg az önálló frakció megalakításában, s ez a helyzet most is!). Amikor pedig sor került az aktuális “bajnoki összecsapásra”, nem csak az Ellenfél kapuját, de még a Játékosait is gondosan kerülték.

A legutóbbi mérkőzés “első félidejében” (2014. április 6.) ezt a módszert odáig “fejlesztették” tovább, hogy a labda helyett a saját csapattársaikat rugdosták le de serényen, a narancs-mezes támadók helyett pedig a soraikba kényszerűen beengedett, piros-trikós játékosokat gáncsolták el. Az eredmény közismert: alapos vereség (magyarázat: “Az általunk bokán rúgott vendégjátékosok a vétkesek!” – lásd még: “Gyurcsányahibás“!), a Válogatott szétszéledt, s mindenki egyénileg készült a Második Fordulóra (2014. május 25.)

A “második félidő” azonban a várton kívül néhány meglepő eredményt is produkált. A “jól felépített” Vérprofi Főcsapat ugyan elhasalt a Kripliklub előtt (a “mérkőzés” lefolyását lásd fentebb!), de nagyon kikapott a Fajmagyar Irano-moszkovita Kéményseprők FC-től is. Ugyanekkor kiderült, hogy a két, korábban lesajnált “Amatőrök” közül legalább az egyik ugyanolyan jól, ha nem jobban tud focizni, mint az Alpakkacsapat. Ezek után a játékosok bevonultak az “Öltözőbe”. Közülük az egyik, aki mindenféle teljesítménye ellenére majd a “Prémium Kasszához” léphetett öt esztendőn át havonta (Szanyi), kijelentette, hogy “torz eredmény született“, s ennek okát a csapatot felelőtlenül magára hagyó Szurkolókban nevezte meg. A Csapatkapitány (Mesterházy) pedig felajánlotta maga és játékostársai (“közös megegyezéssel” történő) felmondását a Klubelnökségnek. A Vezetőség meg most vakarhatja a fejét, hogy mit tegyen? Ha elfogadja a Felmondást, nem lesz csapata, amit a következő mérkőzésre (önkormányzati választások – 2014. ősze) minimális eséllyel kiállíthatna, ha pedig nem, akkor meg az egyre félszívűbb Hűség, illetve a Megszokás alapján tőlük rendszeresen “jegyet vásárló” Drukkerek hagyják ott a csődközeli állapotban (2 mlrd. adósság!) lévő Egyesületet.

Itt tartunk most, s feledve immáron ezt a foci-hasonlatot, folytatnám tovább a posztot!

Többször leírtam már, hogy szerintem miért és hogyan korcsosult el annyira ez a magyar közélet, hogy itten már orbánviktorok lehetnek többszörösen megválasztott miniszterelnökök, semjénzsoltok miniszterelnök-helyettesek, lázárjánosok miniszterelnökségi főminiszterek, “nézsuzsikákból” miniszterek, szíjjártókból és “rauzsikákból” államtitkárok (előbbi majdan külügyminiszter is!), budaigyulákból és kerényimrékből miniszterelnöki megbízottak, rogánatalokból frakcióvezetők, papcsákokból polgármesterek és (vakkomondoros) baloghjózsikból törvényhozók. Tudom, hogy eme díszpéldányokból sokakat kifelejtettem és azt is, hogy az “ellenoldalon” is van néhány ugyanilyen selejtes, gyanús egzisztencia (pl.: a Zuglóra ráerőltetett “TóCsa“, avagy a Közös Listára rávésett Boldvai), de – ahogy ilyenkor megjegyezni szoktam – “posztot írok és nem Bibliát!“. Ez a Degeneráció tehát a Szocipártra is vonatkozik! Amit ugyan lehet tagadni akár még a Tények ellenére is, ámde akkor az illető punkt ugyanolyan elvakult Hívő, mint amit az Orbán-féle Maffia-egyház tagjainak orrára szoktunk (jogosan) húzni!

Horn Gyulának ugyan sok dolgot lehet felróni (lásd a fentebb ismertetett káder-politikáját), de azt nem, hogy ne lett volna kötelességét tudó államférfi és pártvezér. Amikor 72 százalékos országgyűlési többséget tudott kormánya mögött, mindössze kétszer élt vissza ezzel: a népszavazások megkönnyítésekor (ezzel élt vissza sorozatosan a Maffia-párt, alkotmánybírósági segédlettel! – nota bene: most próbáljon valaki ugyanezzel a “fegyverrel” élni, avagy a fidesznyikekkel kitömött AB-hoz fordulni ebben az újmagyar NER-demokráciában!), illetve az önkormányzati választások leegyszerűsítésekor! Amikor pedig lényegében a saját hibájából (az SZDSZ leamortizálásával pártjának nem volt kellően potens, parlamenti partnere!) elveszítette az 1998-as választásokat, mindenféle taktikázás és “környülállás” nélkül lemondott pártelnöki funkciójáról!

Ehhöz képest mai Epigonja, a Horn által kitenyészett Középszer által kinevelt, “nullum cum laude“, mesterházys pártvezetés egy sokkal nagyobb (ráadásul dupla!) bukta után mit csinál? Ahelyett, hogy venné a kalapját és a Horn-módszer szerint kerek-perec lemondana, elismerve ezzel azt, hogy az Őt (és “csapatát”) “megalkotó” Párt-nómenklatúrától (lásd fentebb!) eltanult és a bányászbéka segge alá “fejlesztett” hatalmi taktikázása egyszerűen megbukott, a “felajánlással” simán áttolja a felelősséget a Botka által elnökölt Választmányra. Hogy az döntse el, melyik (maradék) ujját harapja majd meg az MSZP-nek: elfogadván a “felmondást” egy három hónapig tartó, felmenő rendszerű tisztújítással “fej nélkül” hagyja a Pártot (amelyik így még koalíciós tárgyalásokat sem folytathat az önkormányzati választásokkal kapcsolatban), avagy elutasítja, s akkor pedig a maradék támogatóit is elveszíti (a pártból nyugdíjba kényszerített Lendvai Ildikó erről szóló facebook-bejegyzését lásd itt!). S ha el is fogadja, hát kénytelen tudomásul venni a “Közös Megegyezést“, miszerint Mesterházy (akinek polgári foglalkozása, tehát egyéb egzisztenciája nincs!) továbbra is maradna azon országgyűlési frakció élén, mely szinte egytől-egyig olyan “politikusokból” áll, akik az ő “szerviensei” azaz: a Szocipárt “kétfejűvé” válik!

Tartom annyira Botka Lászlót (egyelőre), hogy képes lesz megtalálni a hosszútávú érdekeket szolgáló megoldást. Ez pedig szerintem az, hogy ne keresse tovább a “veszett fejsze nyelét”, hanem próbáljon egy újat, s ráadásul még használhatót is beszerezni! Fogadja el a “Felmondást” és indítsa be a Tisztújítást! Az önkormányzati választások ugyanis mindenképpen elbukottak, s ezen csak annyit tud enyhíteni, hogy kritika nélkül beáll a DK és az E-PM mögé! Ez majd javítja a megkopott Mundért is. Közben pedig hagyja megújulni a pártvezetést, azaz azt “mesterházytlanítani” (egyes infók szerint a megyei tagság kétharmada fordult már el a “baller d’arctagnan“-tól – hogy hová, az majd kiderül szeptemberre!), valamint találni két becsületes embert a szoci-frakcióban, akik (hat havi “függetlenkedés” után) hajlandóak átülni a DK és az E-PM csoportjába (ahogy eddigi is illett volna), megtriplázva ezzel a bal(lib)oldal parlamenti jelenlétét (ahogy eddig is köllött volna!)! Ha pedig emiatt a Mesterházy-csoport hepciáskodni kezdene, legyen elég bátorsága kijelenteni: a képviselőcsoport elárulta a Baloldali, illetve a Köztársasági Eszméket, tőlük ezért a párt megvonja a névhasználat jogát, s felszólítja minden hívét, hogy a következő választásokig a DK és az E-PM képviselőit támogassa!

Véleményem szerint ez lenne a legjobb megoldás. Nem csak a Baloldal, de az Orbánlanddá lesilányított Magyarország, a Vityu-kaganátussá torzított Köztársaság valamennyi “polgára”, igen, még a Hithű Jobberek számára is! Ámde tisztában vagyok azzal, hogy jelenlegi “politikusaink” többségét nem a Felelősség, hanem a “Vályú-vonzalom” irányít!

Bár többször leírtam már, hogy “murphysta vagyok, nem optimista“, de azért hátha … esetleg … netalántán!

… és ezt …

szendamondja!


Pancholót tojt a húsvéti nyuszi

Pancholót tojt a húsvéti nyuszi a mi Szeretett Vezetőnknek. Az “Aréna” emlékműve Orbán giccsesen megalomán ízlésének, a finanszírozására kitalált módszer (TAO) pedig ékes bizonyítéka annak, hogy Viktor a saját tulajdonának tekinti az országot, követve a Putyin-modellt. Ámde a Mintaadó “követése” drága és roppant kínos. Az elmúlt hetekben Moszkvának kényszerűen(?) tett politikai szívességek azt bizonyítják: az EU-val (is) folytatott kártyacsatában Magyarország már csak egy szükség esetén dobható lap Putyin kezében. A “Paks II.” szerződés pedig azt, hogy e pakliban Viktor Győzövics a “tökfilkó“.

Pancholót tojt Viktorkának a húsvéti nyuszi! Miközben ezt a posztot írom (ápr. 21., hétfő) a felcsúti melósok az utolsó négyzetmétereket suvickolják le gőzerővel a Nagy Megnyitóra összesereglő “Jeles Személyiségek“, illetve a szervezők által alapos megszűrt “Bárkik” tiszteletére. Magát az Arénát a Népszabadság egyik sportújságírója egy objektívnek álcázott, de nyilvánvalóan ájult hódolattal átitatott “PR-cikkben” írja le az ámuló olvasóknak. Eme opusz ugyan a nyelvhelyesség szempontjából tökéletesen kivitelezett, ámde sajtó-etikailag elhibázott, hiszen ilyen “tudósítások” végére nem a szerző nevét, hanem az “(x)“-megjelölést szokás kiírni!

A kitűnő “Galamus azonban nem esett eme hibába sőt, inkább talán a “ló” túlsó oldalára. Aczél Endre egy, tőle merőben szokatlanul keresetlen szavakat használó jegyzetében, tulajdonképpen jogos kritikákat fogalmaz meg a “Létesítmény“-nyel kapcsolatosan. A publicista szerint ez az épület egy Makovecz Imre által megálmodott, “antifunkcionális építészeti szörnyszülött“, amelynek miniszterelnökségi(!) díszpáholyában, bizonyos “tolvajok” a kispesti(!) Puskás Ferenc relikviáit állították ki, az arénának pedig (bunkó módon) a világhírű labdarúgó spanyol becenevét “adományozták”. Miután az újságíró emlékeztet arra, hogy a pénteki (ápr. 18.), Fehérváron rendezett mérkőzésre (melyen a Puskás nevével felékesített mezben virító, többségükben kiöregedett hazai, illetve hatodrangú importjátékosok “csaptak össze” a Pécs csapatával) mindössze 50, azaz ötven(!) néző volt kíváncsi, fel teszi a jogos kérdést: a közel 4 milliárdba került Pancholó mikor fogja visszahozni az árát?! Nos, a kérdés persze költői, hiszen Aczél rögtön meg is válaszolja: Garancsi István, a takszövök rapid módon lebonyolított államosításából “érdekes módon” kimaradt “Duna Takarék” (és a “Videoton-csapat“) tulajdonosa “csak visszacsöpögtet valamennyit abból az ötvenmilliárdból, amit Orbánék jóvoltából egy trükkös földgázüzletből lenyúlt“. … És ez itten a Lényeg!

A Pancholóval ugyanis nem az a legfőbb probléma, hogy a Makovecz által felvázolt, majd a Tanítványa által “organikusra” megtervezett, fából készült és Ausztriában(!) legyártott tetőtartó idomok lényegében “anorganikus” viszonyban vannak a rendkívül randa, még csak be sem “pucolt”, az öntési zsaluk “mintázatát” híven ábrázoló betonpillérekkel. A hvg.hu tizenhét felvételből álló képgalériája egyes fotóin ezek kitűnően láthatóak. Itt a legnagyobb baj a finanszírozás módjával van, s ehhöz képest az már csupán “hab a tortán”, hogy ezt miféle önellentmondó, ótvarosan hazug “kommunikációval” fűszerezik meg az Illetékes Nertársak! (Közülük is kiemelkedik Szöllősi György, a felcsúti Kakadémia fősajtósa, aki egy tavalyi blogbejegyzésében képes volt a “Magyar Labdarúgás” nevű, közpénznyelő és -mosodázó Csődtömeg minden disznóságát Gyurcsány (és a “kommunisták”) nyakába varrni , az “Aranycsapat” sikereit pedig Klebelsberg Kúnón át vitéz Kőbányai Világosra testálni! Ez nem vicc, tessenek rákattintani a linkre!)

Pető Péter, a nol.hu újságírója ugyanezen a területen kezdett kutakodni. Írásában fel is teszi a már unalomig ismételt, de jogos kérdést: miből épült-szépül a felcsúti Focipari Kombinát? Természetesen ismerteti a “hivatalos álláspontot”, miszerint sem a Pancholóban, sem pedig a Kakadémiában egyetlen fillér közpénz nincs, csakis és kizárólag magáncégek adományai, ámde mindezt ellentétbe állítja egyrészt az MLSZ beszámolójával (“A programot az Európai Bizottság az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályozásokkal összhangban lévőnek találta és jóváhagyta.“), másrészt az állami és “egyéb” “sportpolitikusok” által újra és újra hangoztatott azon kijelentésekkel, miszerint a TAO az állami szerepvállalás emblémája! Mánpedig ha a TAO nem közpénz, akkor mégis mire verik annyira a nyiszlett mellüket ezek a Zemberek, ha pedig mégis az, akkor hogy az ördögbe merészelik azt állítani, hogy “kizárólag magánpénzekről” vagyon itten szó?! … Persze nem ez lenne a fideszes “kommunikáció” szokásos logikai bakugrásainak első olyan esete, melyet a Jónép egy bizonyos, önálló gondolkodásra képtelen, de aktív kisebbsége olyan simán nyel le, mint kacsa a nokedlit. (Megjegyzem: Pető eme írása pontosan ugyanazon a napon jelent meg, mint a fentebb már említett és linkelt, Hegyi Iván által jegyzett “ikszes” cikk! Ez pedig vagy azt bizonyítja, hogy Hegyinek egyszerűen nincs ízlése és polgári öntudata, vagy azt, hogy a svájci Ringier AG. által egy joggal vélelmezhetően fideszes médiacég kezére adott Népszabadságban még csak most van folyamatban az orbanista hatalomátvétel!)

Ámde bármi is legyen az igazság (tudjuk mi az!), az egész képből az bontakozik ki, hogy Don Vittorio számára egyszerűen nincs különbség(!) magán- és közpénzek között feltéve, ha azok a személyes dilijeit és meggazdagodását szolgálják, avagy ha a Kitartottjai/Seggnyalói zsebeit hízlalják! A nolos Pető, az előző bekezdésben már linkelt cikkében megemlíti a közismert Szíjjártó Péter, egyébként “ZS”-kategóriás, dunakeszi futsal csapatát, melyet a Közgépen kívül olyan cégek is fontosnak tartottak szponzorálni, mint például a Porsche Hungária, avagy a TEVA. Mivel ebben az esetben (és a felcsútiban is!) nincs az a cégvezető, amelyik egy ilyen támogatás nyújtását a marketing szokványos céljainak elérésével jogosan tudná megindokolni, nyilvánvalóan a politikai haszonszerzés egyik minősített sőt, speciális esetéről van szó, mikor is maga a politikus használja fel közhatalmi szerepét arra, hogy magánérdekeit érvényesítse! Ez pedig nem más, mint az Ország és annak erőforrásainak magán-, illetve szűk csoporttulajdonnak való tekintése, ami pedig maga a Putyin-modell!

A Mintaadó “követése” azonban nem csak roppant kínos, de nagyon drága is! Mióta Viktor Győzövics idén január 10.-én sebtiben aláíratta “Zsuzsikáné” miniszter-asszonyával (maga a Főnök nem merte vállalni a személyes felelősséget – szokás szerint!)  a hírhedt “Paks II. Szerződést“, az időközben kirobbant orosz-ukrán válság ügyében már többször kényszerült kínos “szívességeket” tenni az orosz kormánynak a Moszkva és Brüsszel között (is) dúló, egyelőre csak diplomáciai, de a Kreml részéről mindenképpen kardcsörtető összecsapásban.

Elég hülyén veszi ki ugyanis magát az (ráadásul még önleleplező is), hogy amikor a komplett EU (és Washington is!) teljes mellszélességgel kiáll Ukrajna mellett és a magáról megfeledkezett, valószínűleg megbuggyant Putyin ellen, akkor Fidesz Castro és az ő, immáron leköszönőben lévő, seggnyaló Mű-külügyminisztere, kínosan tekeregve a begyulladt (és Putyin által egy 10 milliárd eurós hitelszerződéssel megfarkalt) aranyerükön, olyasmiket mondanak, hogy “Jó, jó! De nekünk tekintettel köll lennünk országunk gazdasági érdekeire is!“.

Ámde ha ez valóban így lenne, akkor most nem “Né-miniszter” aláírása díszelegne a “Ros(sz)atom“-os kontraktus alatt (melynek idehaza tíz esztendőre titkosított, de Moszkva által indiszkrét módon internet-nyilvánossá tett részletei szerint Unser Victor nem egy “Ravasz Ördög“, hanem egy “Tökfilkó“, egy “Nyuszi“, akivel a “Medve” bármikor kitörölheti a seggét – erről a poszt alján egy aktuális vicc olvasható!), hanem pasaparki Vargalázatos Mihály, mint gazdasági miniszteré, egy IMF-EU hitelszerződés megfelelő oldalán! Ez inkább szolgálná a “Nemzeti Érdekeket”, mint a moszkvai kontraktus! Bár ha a “nemzet” titulust felcseréljük az Orbánpárt által már bő évtizede használt terminus technicus-szal, akkor kiderül: ez – az “ország”-gal, a “magyar”-ral és a “hazá”-val egyetemben – nem más, mint maga az Orbánpárt, ami ugyan ma is pont úgy működik, mint ahogyan azt Magyar Bálint még 2001-ben (is) leírta (“Magyar polip – a szervezett felvilág“), de  Mihályi Péter szerint akkor sem szabad “maffiának” nevezni! … azt, ami egyébként az!

Az Economist karikatúrája

Mi ez a Putyin-imádat“, amely az elmúlt esztendőkben végig gördült Európa összes populista, nacionalista, szélsőjobboldali pártján, kezdve a magyar Jobbiktól, egészen a brit UKIP-ig? – teszi fel a kérdést a The Economist. A brit hetilap szerint Putyin, országa nyilvánvalóan létező, energiahordozók- és nyersanyagok exportálására alapozott befolyását arra próbálta felhasználni, hogy megteremtse az Orosz Újbirodalmat, s mindezt az EU és az USA (kényszerű) jóváhagyásával. Ámde “elmérte a farkát”, hiszen nyíltan az erőszak útjára lépett (lásd: Krím félsziget és Ukrajna), ami az említett hatalmak ellenállásába ütközött. Ezért osztán az európai poulista-nacionalista szélsőjobb megnyerésére törekszik, melyből csupán csak egyik, de ígéretes “darab” a Kreml törekvéseit immáron negyedik esztendeje elvtelenül kiszolgáló, magyar Jobbik (egyik alelnöke, külpolitikai kabinet-vezetője és EP-képviselője, az “érdekes életutat” befutott Kovács Béla, gyakorlatilag orosz ügynök! – szendam), ámde az igazi gyöngyszem a pénzért bármire kapható Orbán-kormány! Ez a kabinet ugyanis messzemenően hozzájárul ahhoz, hogy az Unió törvényhozásaiba előbb-utóbb euroszkeptikusokat ültetve, Moszkva teljhatalmat kapjon a saját birtokának tekintett ex-szovjet, illetve kelet-európai államok fölött.

Ennél egy kissé tovább megy a Le Monde. A konzervatív, francia napilap, mely Orbán április hatodikai “győzelmét” szimplán “becstelenség“-nek nevezte, azt állítja: a magyar rasszista-populista szélsőjobboldali pártot gyakorlatilag Moszkva finanszírozza! Ámde míg az orosz ügynök által instruált Vona-féle párt csupán a jövő ígérete, a “törvényesített csalásokkal” ismételt Kétharmadot szerző Fidesz-kormány lehet az a bástya, melyet az EU-tag Magyarország “személyében” Putyin beépíthet az általa szétzilálni szándékozott Unióba! Ennek volt köszönhető a Paks II. Szerződés 10 milliárd eurója, amely kontraktusból az is kiderül: az orosz Cár egyáltalán nem bízik budapesti vazallusában, hiszen a Moszkva érdekei felé túlzottan is bebiztosított szerződés alapján “az orosz vállalaté a reaktor, a fűtőanyag, a magyaroké pedig marad a beton!“.

Aczél Endre a tegnapi jegyzetében azt írja: “Ebben a felcsúti stadionban minden benne van, ami Orbán. Elejétől végig.” … Mint láthatjuk: nagyon, de nagyon igaza van!

… és ezt …

szendamondja!

(A beharangozott vicc: “Az Erdei Közösség Ügyvivő Testülete minden hajnalban végig járja a ‘birtokot’, s az egyik alkalommal azt tapasztalják, hogy a közösségi vécé ablaka tokostul ki vagyon törve. Összehívják a kommuna tagjait és felteszik a kérdést: ‘Ki volt az?’. Erre jelentkezik a Mókus és előadja, hogy amikor előző este az illemhely mellett járt, a bezárt ablakon át kinyúlt érte a Medve, berántotta és kitörölte vele a seggét. A szigorú ítélet előírta Medvének, hogy hozza helyre az okozott kárt. Pár nap múlva ugyanez az inspiciatúra hasonló állapotban találja az erdei budit. A ‘Ki volt az?’ kérdésre jelentkezik a Nyuszi, aki a Mókuséhoz hasonló történetet ad elő, mire Medvét ismét kötelezik a kár helyrehozatalára. Ámde újabb pár nappal később a Testület immáron izzé-porrá törve találja az építményt. A ‘Ki volt az?’ kérdésére pedig jelentkezik … a Sün!” … Hogy miért pont ez a vicc jutott most az eszembe és minderről, hát azt döntse el mindenki magában! szendam)