Fejetlenség

Kitűnő írás jelent meg ma reggel a 444.hu oldalán. A cikk ugyan elsősorban azt igyekszik szemléletesen bemutatni, hogy miféle fejetlen kapkodás tapasztalható a Simicska-cégek kiesése okán kialakítandó újfideszes médiabirodalom körül, de rámutat egy ennél sokkal fontosabb tényre is. Arra, hogy minden szál immáron Orbán kezében fut össze, minden “közeli” vállalkozásnak lényegében ő a tulajdonosa és valamennyi kizárólag közpénzekből működik!

Fejetlenség és káderhiány jellemzi a Simicska-birodalom kiesése után kényszerből létrehozandó újfideszes médiaportfólió háza táját. A Cél ugyan vezérileg kitűzött és világos is, ám a megvalósítást olyan (“megbízható”) emberek végzik, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva erre teljesen alkalmatlanok. Nehezíti helyzetüket továbbá az is, hogy a Führernek bizonyos elvárásai vannak a tulajdonosi szerkezetet illetően, de annak személyi összetétele szinte folyamatosan változik.

Nem a “februári ámokfutás” óta tart Orbán és Simicska között a háború. Ez akkor már legalább egy esztendeje lappangott a háttérben, bár “felforrósodása”, azaz nyílttá válása kétségtelenül ekkor, a “gecizéssel” kezdődött. Az értő szem azonban már akkor is látta a belharc jeleit. Ilyenek voltak például az áprilisi “választásokat” követően majd’ három hónapig húzódó kormányalakítás; az hogy ezután számos Simicska-káder a kispadra lett ültetve; az új kabinet megalakulása ellenére is az országban gyakorlatilag megszűnt a kormányzás, lévén a pártkáderek nem tudták eldönteni, hogy melyik “tömegközéppont” felé gravitáljanak (Viktor vagy Lajos? – ez volt a Kérdés!); nem beszélve a Napi Gazdaság című lap nem túlzottan értelmes megvásárlása a Századvég részéről.

Utóbbiban azonban néhányan már azt vélték felfedezni, hogy Orbán egy alternatív, tehát Simicskától független médiahálózatot igyekszik megteremteni. Természetesen volt ebben logika, még kilátás is, hiszen masszív állami támogatással alaposan fel lehet futtatni egy mindössze naponta 3-4 ezer példányban “fogyó”, vidéken pedig még csak nem is létező napilapot. Ámde ehhöz olyanokra lett volna szükség, akik értenek is az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, s ezekből a Századvég bizony egyet sem tudott prezentálni. Már az alaposan aláásta a lap hitelét, hogy a bűnbánó Zuschlaggal igyekeztek leleplezni a szoci mutyizásokat, de amikor tavaly novemberben pont ez az orgánum szellőztette meg az akkor már legalább egy hónapja gondosan titkolt Korrupciós Kitiltási Botrányt, s okozott ezzel hónapokig tartó zűrzavart, Orbánnál elszakadt a cérna. Fejeket követelt, s így szegény Heim Péter kénytelen volt “önként” eladni tulajdonát a megbízhatóbbnak minősülő Szalay-Bobrovniczky Kristófnak.

Ezt követően úgy tűnt a médiaprojekt parkolópályára került, de osztán februárban jött a “Gecicunami” és minden felgyorsult: a “miniszterelnök” mindent és lehetőleg már tegnapelőttre követelt. Ehhöz ugyan volt némi káderháttér, hiszen jelentős “népvándorlás” indult be a Nemzet-csoporttól (Magyar Nemzet, Hír Tv, Lánchíd Rádió) az Orbán-táborba, azaz valósággal hemzsegtek a “lelkiismeretesek”. Utóbbiak egyike volt Liszkay nertárs is, aki 15 év “nemzetelése” után jött rá arra, hogy rossz urat szolgált. Ő osztán a Simicskától kapott “végkielégítésének” egy részét arra költötte, hogy kapva kapott Szalay nertárs (valószínűleg ösmét egy Orbán-iniciálta) ajánlatán, s megvette tőle a Napi Gazdaságot.

Liszkay ugyan ért az újságcsináláshoz, de szarból ő sem tud várat építeni. Bár a Napi szerkesztősége alaposan felduzzadt (lassan már öten végezték egy munkáját), de az Újak anyázni és kirugdalni kezdték a Régieket. Ebből meg káosz lett. Liszkay talán még ezen is úrrá tudott volna lenni, s középtávon egy eladható lapot csinálni (a Napi lett a kormány nemhivatalos szócsöve – példányszáma meg úgy 5 ezerre “ugrott”), de nincs az az államilag közpénzzel kitömött média, mely ilyen gyorsan és ilyen káderháttérrel produkálni lenne képes a “miniszterelnök” elképzeléseit (lásd még az “m1” hírcsatorna március 15.-i “sikerét”!). Ráadásul ugyanezen “miniszterelnök” koncepciója alapján a posztsimicska korszakban senki nem birtokolhat egyedül egy orgánumot: mindenhová két olyan tulaj köll, akik egymástól függetlenül, tehát külön-külön szállal kötődnek a Főnökhöz. Ezér’ osztán szegény Liszkay kénytelen volt átadni tulajdonrésze felét a Trafik- és az Ellátó-mutyi legfőbb nyertesének, Sánta nertársnak 70 millióért.

Ez a kettős tulajdonlás nehezíti egyébként a Nemzeti Bulvármédia kiépülését is. Nem sokkal a Gecicunami után Habony és Győri nertársak sürgősen megalapították a Modern Media Group nevű vállalkozásukat, melynek elsődleges feladata az lett volna, hogy a “fajsúlyos” Napi mellé felépítse a kormánypárti “könnyűbulvárt”. Portfóliójába egy, a Helyi Témára hasonlító nagy példányszámú, ingyenes lap, no meg egy online hírportál tartozott volna (utóbbi feladata: megtörni a “liberális web-fölényt”). A printkiadás ugyan már félmillió példányban kint vagyon a “placcon”, de a híroldal megteremtése nyúlik, mint az a bizonyos rétestészta. Ennek oka részben az, hogy a Főtanácsadó nertárs egyszerűen antiszociális (nevezzük csak nyugodtan szociopatának … is!): naponta áll elő újabb és újabb ötletekkel, ad egymásnak ellentmondó utasításokat és vész össze gyakorlatilag mindenkivel (mer’ ugyi ő hülyékkel vagyon körülvéve!), akivel csak lehet, s akivel csakis együtt tudná elvégezni a “miniszterelnök” által reá ruházott feladatát. Továbbá még csak beszélőviszonyban sincs “üzlettársával”, egyes belső pletykák szerint Győri és Habony kizárólag a “miniszterelnökön” keresztül kommunikál egymással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy elvileg már “régi üzlettársak”. Kilenc esztendővel ezelőtt ugyanis (Orbán utasítására – már megint!) együtt alapították meg a Nézőpont Intézetet, melynek négy évig Győri volt az igazgatója (ezt most vette vissza az erről “önként” lemondó Mráz Ágoston Sámueltől – “Sámuel, én téged bámuel!”)

Hát így tényleg nehéz lesz! Szocio- és pszichopatákból, tehetségtelen seggnyalókból “csapatot” építeni egyszerűen lehetetlen. Hiába a korlátlan anyagi háttér (fedezete “természetesen” a Közkassza!), no meg a Hatalom teljes támogatása és a Legfelsőbb Akarat, ha nincsen már ott senki, aki képes lenne arra, hogy átlássa a teljes hálózatot, a megfelelő embereket a megfelelő helyekre állítva pedig létre hozzon egy működőképes szervezetet. Ebből meg látható, hogy soha nem Don Vittorio volt itt az “ész”, hanem Don Luigi, s mivel az utóbbi “távozott”, hát mostanra szét is esett az egész Bűnszövetkezet, amit meg most tapasztalunk az nem más, mint az Agónia.

Hát eddig a 444.hu cikke, no meg az abból direkte leszűrhető tanulság. Ámde az írás ennél jóval tovább mutat! Ha ugyanis valaki úgy olvassa végig, hogy közben nem csak a fő témát, hanem a mögötte megbúvó tartalmat/tényeket is figyelembe veszi, akkor nincs más választása, mint megállapítani a Legfontosabbat. Azt nevezetesen, hogy ez az ország már odáig jutott, hogy minden és mindenki sorsa egyetlen “ember”, a Felkapaszkodott Alcsúti, rajta keresztül pedig gonosz és elmebeteg emberek kezében van! Továbbá: legyen egy “közeli” cégnek bárki is a “tulajdonosa”, minden és mindenki mögött valójában a “miniszterelnök” áll!

Igen, ez így van!” – vonja meg talán éppen most a vállát a Tisztelt Olvasó. Ámde én ezt a vállat nem a vonogatásra használnám inkább, hanem az Elvetemült Hatalom szorosra zárt ajtajainak betörésére. Legfőbb ideje lenne, sőt, már el is késtünk!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!
Reklámok


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s