Fejetlenség

Kitűnő írás jelent meg ma reggel a 444.hu oldalán. A cikk ugyan elsősorban azt igyekszik szemléletesen bemutatni, hogy miféle fejetlen kapkodás tapasztalható a Simicska-cégek kiesése okán kialakítandó újfideszes médiabirodalom körül, de rámutat egy ennél sokkal fontosabb tényre is. Arra, hogy minden szál immáron Orbán kezében fut össze, minden “közeli” vállalkozásnak lényegében ő a tulajdonosa és valamennyi kizárólag közpénzekből működik!

Fejetlenség és káderhiány jellemzi a Simicska-birodalom kiesése után kényszerből létrehozandó újfideszes médiaportfólió háza táját. A Cél ugyan vezérileg kitűzött és világos is, ám a megvalósítást olyan (“megbízható”) emberek végzik, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva erre teljesen alkalmatlanok. Nehezíti helyzetüket továbbá az is, hogy a Führernek bizonyos elvárásai vannak a tulajdonosi szerkezetet illetően, de annak személyi összetétele szinte folyamatosan változik.

Nem a “februári ámokfutás” óta tart Orbán és Simicska között a háború. Ez akkor már legalább egy esztendeje lappangott a háttérben, bár “felforrósodása”, azaz nyílttá válása kétségtelenül ekkor, a “gecizéssel” kezdődött. Az értő szem azonban már akkor is látta a belharc jeleit. Ilyenek voltak például az áprilisi “választásokat” követően majd’ három hónapig húzódó kormányalakítás; az hogy ezután számos Simicska-káder a kispadra lett ültetve; az új kabinet megalakulása ellenére is az országban gyakorlatilag megszűnt a kormányzás, lévén a pártkáderek nem tudták eldönteni, hogy melyik “tömegközéppont” felé gravitáljanak (Viktor vagy Lajos? – ez volt a Kérdés!); nem beszélve a Napi Gazdaság című lap nem túlzottan értelmes megvásárlása a Századvég részéről.

Utóbbiban azonban néhányan már azt vélték felfedezni, hogy Orbán egy alternatív, tehát Simicskától független médiahálózatot igyekszik megteremteni. Természetesen volt ebben logika, még kilátás is, hiszen masszív állami támogatással alaposan fel lehet futtatni egy mindössze naponta 3-4 ezer példányban “fogyó”, vidéken pedig még csak nem is létező napilapot. Ámde ehhöz olyanokra lett volna szükség, akik értenek is az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, s ezekből a Századvég bizony egyet sem tudott prezentálni. Már az alaposan aláásta a lap hitelét, hogy a bűnbánó Zuschlaggal igyekeztek leleplezni a szoci mutyizásokat, de amikor tavaly novemberben pont ez az orgánum szellőztette meg az akkor már legalább egy hónapja gondosan titkolt Korrupciós Kitiltási Botrányt, s okozott ezzel hónapokig tartó zűrzavart, Orbánnál elszakadt a cérna. Fejeket követelt, s így szegény Heim Péter kénytelen volt “önként” eladni tulajdonát a megbízhatóbbnak minősülő Szalay-Bobrovniczky Kristófnak.

Ezt követően úgy tűnt a médiaprojekt parkolópályára került, de osztán februárban jött a “Gecicunami” és minden felgyorsult: a “miniszterelnök” mindent és lehetőleg már tegnapelőttre követelt. Ehhöz ugyan volt némi káderháttér, hiszen jelentős “népvándorlás” indult be a Nemzet-csoporttól (Magyar Nemzet, Hír Tv, Lánchíd Rádió) az Orbán-táborba, azaz valósággal hemzsegtek a “lelkiismeretesek”. Utóbbiak egyike volt Liszkay nertárs is, aki 15 év “nemzetelése” után jött rá arra, hogy rossz urat szolgált. Ő osztán a Simicskától kapott “végkielégítésének” egy részét arra költötte, hogy kapva kapott Szalay nertárs (valószínűleg ösmét egy Orbán-iniciálta) ajánlatán, s megvette tőle a Napi Gazdaságot.

Liszkay ugyan ért az újságcsináláshoz, de szarból ő sem tud várat építeni. Bár a Napi szerkesztősége alaposan felduzzadt (lassan már öten végezték egy munkáját), de az Újak anyázni és kirugdalni kezdték a Régieket. Ebből meg káosz lett. Liszkay talán még ezen is úrrá tudott volna lenni, s középtávon egy eladható lapot csinálni (a Napi lett a kormány nemhivatalos szócsöve – példányszáma meg úgy 5 ezerre “ugrott”), de nincs az az államilag közpénzzel kitömött média, mely ilyen gyorsan és ilyen káderháttérrel produkálni lenne képes a “miniszterelnök” elképzeléseit (lásd még az “m1” hírcsatorna március 15.-i “sikerét”!). Ráadásul ugyanezen “miniszterelnök” koncepciója alapján a posztsimicska korszakban senki nem birtokolhat egyedül egy orgánumot: mindenhová két olyan tulaj köll, akik egymástól függetlenül, tehát külön-külön szállal kötődnek a Főnökhöz. Ezér’ osztán szegény Liszkay kénytelen volt átadni tulajdonrésze felét a Trafik- és az Ellátó-mutyi legfőbb nyertesének, Sánta nertársnak 70 millióért.

Ez a kettős tulajdonlás nehezíti egyébként a Nemzeti Bulvármédia kiépülését is. Nem sokkal a Gecicunami után Habony és Győri nertársak sürgősen megalapították a Modern Media Group nevű vállalkozásukat, melynek elsődleges feladata az lett volna, hogy a “fajsúlyos” Napi mellé felépítse a kormánypárti “könnyűbulvárt”. Portfóliójába egy, a Helyi Témára hasonlító nagy példányszámú, ingyenes lap, no meg egy online hírportál tartozott volna (utóbbi feladata: megtörni a “liberális web-fölényt”). A printkiadás ugyan már félmillió példányban kint vagyon a “placcon”, de a híroldal megteremtése nyúlik, mint az a bizonyos rétestészta. Ennek oka részben az, hogy a Főtanácsadó nertárs egyszerűen antiszociális (nevezzük csak nyugodtan szociopatának … is!): naponta áll elő újabb és újabb ötletekkel, ad egymásnak ellentmondó utasításokat és vész össze gyakorlatilag mindenkivel (mer’ ugyi ő hülyékkel vagyon körülvéve!), akivel csak lehet, s akivel csakis együtt tudná elvégezni a “miniszterelnök” által reá ruházott feladatát. Továbbá még csak beszélőviszonyban sincs “üzlettársával”, egyes belső pletykák szerint Győri és Habony kizárólag a “miniszterelnökön” keresztül kommunikál egymással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy elvileg már “régi üzlettársak”. Kilenc esztendővel ezelőtt ugyanis (Orbán utasítására – már megint!) együtt alapították meg a Nézőpont Intézetet, melynek négy évig Győri volt az igazgatója (ezt most vette vissza az erről “önként” lemondó Mráz Ágoston Sámueltől – “Sámuel, én téged bámuel!”)

Hát így tényleg nehéz lesz! Szocio- és pszichopatákból, tehetségtelen seggnyalókból “csapatot” építeni egyszerűen lehetetlen. Hiába a korlátlan anyagi háttér (fedezete “természetesen” a Közkassza!), no meg a Hatalom teljes támogatása és a Legfelsőbb Akarat, ha nincsen már ott senki, aki képes lenne arra, hogy átlássa a teljes hálózatot, a megfelelő embereket a megfelelő helyekre állítva pedig létre hozzon egy működőképes szervezetet. Ebből meg látható, hogy soha nem Don Vittorio volt itt az “ész”, hanem Don Luigi, s mivel az utóbbi “távozott”, hát mostanra szét is esett az egész Bűnszövetkezet, amit meg most tapasztalunk az nem más, mint az Agónia.

Hát eddig a 444.hu cikke, no meg az abból direkte leszűrhető tanulság. Ámde az írás ennél jóval tovább mutat! Ha ugyanis valaki úgy olvassa végig, hogy közben nem csak a fő témát, hanem a mögötte megbúvó tartalmat/tényeket is figyelembe veszi, akkor nincs más választása, mint megállapítani a Legfontosabbat. Azt nevezetesen, hogy ez az ország már odáig jutott, hogy minden és mindenki sorsa egyetlen “ember”, a Felkapaszkodott Alcsúti, rajta keresztül pedig gonosz és elmebeteg emberek kezében van! Továbbá: legyen egy “közeli” cégnek bárki is a “tulajdonosa”, minden és mindenki mögött valójában a “miniszterelnök” áll!

Igen, ez így van!” – vonja meg talán éppen most a vállát a Tisztelt Olvasó. Ámde én ezt a vállat nem a vonogatásra használnám inkább, hanem az Elvetemült Hatalom szorosra zárt ajtajainak betörésére. Legfőbb ideje lenne, sőt, már el is késtünk!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!
Reklámok

Állóháború

Minden diktatúra rendszerszerűen üzemképtelen. Erre az alapigazságra nyújt tökéletes példát a Maffiapártállamon belül dúló Orbán-Simicska hatalmi harc következményei. A megmerevedett frontvonalak miatt a tavaszi “választások” óta egyszerűen leállt a magyar állam- és közigazgatás. A háttérben pedig koncra vár már az Új Elit.

Hiánypótló cikket tett közzé még hétfőn a 444.hu. A hírportál belső információkra támaszkodva részletesen elemzi azon, a Maffiapártállamon belül immáron hónapok óta dúló háború hátterét, melyet a közvélemény csak “Orbán-Simicska hatalmi harc” néven ismer.

Hogy ki is ez a Simicska Lajos, azzal a tájékozódottabbak többé-kevésbbé tisztában vannak. Ő az a pártpénztárnokból lett milliárdos “üzletember”, aki Orbán utasítására megteremtette a “Fidesz” nevű, politikai pártnak álcázott hatalmi-üzleti vállalkozás financiális hátterét. Még a kilencvenes esztendők közepén adta le a Vezér kebelbéli jóbarátjának azt a “rendelést”, hogy a pártot anyagi szempontból tegye függetlenné mindenféle bel- és külföldi érdekcsoporttól. Az erkölcsi skrupulusoktól abszolúte mentes Simicska ezt teljesítette is, melynek következtében a Fidesz állam lett az államban, cégei, élvonalbéli káderei pedig “érinthetetlenek” a köztársaság valamennyi hivatala (adóhatóság, bűnüldözés, jogszolgáltatás), illetve a politikai ellenfél számára.

Ez a “függetlenség” azonban automatikusan kitermelte az újabb függőséget. Simicska saját kádereiből és személyes lekötelezettjeiből egy olyan hálót hozott létre, mely kezdetben még csupán a párt, illetve annak mindenre rátelepedő médiapropagandájának finanszírozását volt hivatva ellátni. A 2010-es Első Kétharmad után ez az “evolúció” abban csúcsosodott ki, hogy a Klán klónjai minden olyan pozíciót sikeresen elfoglaltak, ahol az állam gazdaságával és pénzügyeivel kapcsolatos döntések születtek. Ahogyan az egyik bennfentes interpretálta:

“A Lajos egy olyan hálózatot épített ki, ami az állam szinte minden területére beszivárgott. Mivel mindenhol ott ültek az emberei, nem lehetett keresztülvinni semmilyen politikai döntést az apparátuson a beleegyezése nélkül.”

Néhány esztendő alatt így kialakult a Kettős Hatalom. A “politikát” egyértelműen Orbán uralta, de ezt a pozíciót Viktátor csakis úgy tudta megtartani, ha rendszeresen egyeztet/megalkuszik a gazdaságot, tehát a “kasszát” őrző Simicskával. Márpedig “Luigi” eredeti funkciója Orbán korlátozhatatlanságának megteremtése volt. Miután ez a Führernek 2010 után politikailag és jogilag (“alkotmányosan” kiiktatva a fékek és ellensúlyok rendszerét) sikerült, az omnipotenciát jóideje már az elmebetegségig fajulóan hajszoló Csúti Dúcse számára egykori, Kebelbéli Jóbarátja (Minden Titkainak Tudója!) fölösleges, zavaró tényezővé, hatalmának kizárólagosságát tűrhetetlenül akadályozó személyiséggé vált. Az önnön talmi nagyszerűségébe, hatalmába és “sikereibe” belegárgyult diktátori agyból ilyenkor rögvest kipattan a gondolat: elébb “domesztikálni”, majd kiiktatni, felszámolni úgy, ahogy “szoktuk”, az eleddig sikeres recept szerint (“Divide et impera!“)!

A “Simicskátlanítási Projekt be is indult. Ámde az Elmebeteg ennek start-gombját nem a tavaszi “választások” után nyomta meg, hanem sokkal korábban, egészen pontosan 2012 őszén. Ekkor “csinált” a Főnök miniszterelnökségi államtitkárt a “de génere” talpnyaló és táskacipelő Lázár Jánosból. Ő pedig alig egy esztendőn belül ki is alakította a még nálánál is gerinctelenebb seggnyalókból álló, kizárólag Orbánhoz bedrótozott “állam- és közigazgatását”, amelyre alapozva a Vezér úgy dönthetett: beindítja azt a bizonyos Projektet.

Az első lépés tavaly ősszel történt: “nem megfelelő működés“-re hivatkozva, a Simicska-káderekből álló Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetését kivették (a szintén Simicska-klón) Lászlóné Zsuzsika (“nemzeti fejlesztési miniszter”) kezéből, s azt Dzsentri Dzsoni kapta meg. Néhány hónappal később (2014. január) pedig fel is számolták az NFÜ-t (részben szélnek eresztve, részben közvetlen ellenőrzés alá véve Lajos kádereit), annak funkcióit szétterítve a Lázár (tehát Orbán) által uralt minisztériumok között.

  • Igaz, ennek az lett a következménye, hogy az EU felfüggesztette/leállította a honi beruházások 97 százalékát finanszírozó kifizetéseket, de Orbán erre csak legyintett. Egyrészt úgy gondolta, hogy a közel 14 ezer milliárdos állami költségvetés ezt simán kibírja, legfeljebb átírják a Törvényt. Ezt meg 2011. január 1. óta átlagosan kéthavonta tették meg, így senkinek nem fog feltűnni a dolog. Másrészt arra alapozott, hogy ismeri az EU döntéshozóit, különösen a “konzervatív pártcsalád” vezetőit, akik el fogják neki intézni a pénzcsapok ismételt kinyitását, hiszen egyikük (pl. Merkel kancellárasszony) sem fogja vállalni azt a presztízsveszteséget, hogy beismerje: eleddig abszolúte hibásan kezelték az “Orbán-jelenséget“. (Beszámoló erről itt!)

A második lépés volt az, amit már csak az Újabb Kétharmad megszerzése után mertek meglépni. Emlékezetes, hogy micsoda érthetetlen csönd telepedett az egész magyar állam- és közigazgatásra Április Hatodika után. A Maffiaállampártban az ilyenkor elvárható eufória helyett a legteljesebb aggodalom uralkodott el. Két teljes hónapig nem lehetett tudni, hogy miért nem alakít kormányt a Führer, miért lebegteti a káderlistát annak ellenére, hogy a választási szlogen a “Folytatjuk” volt. Ami azonban ezt követően történt, az majdnem felért a “2010-es Mészárlással”: alacsonyan röpködtek az addig bevált emberek (főleg a Simicska-klónok), illetve ismeretlen újak tűntek fel a Káderpöcegödör aljáról. Akik pedig maradhattak, a 444.hu informátorai szerint szörnyű dilemma elé kerültek:

“Vannak emberek az államigazgatásban, akik most jó nagy gondban vannak. Kihez legyenek lojálisak? Lajoshoz vagy Viktorhoz? Melyikük az erősebb? Melyikük marad tovább? Kinek a haragjától kellene jobban tartaniuk?”

Hát ez az! Ez az a tökéletes példa arra, hogy egy Diktatúra csak látszólag hatékony, valójában a legműködésképtelenebb politikai/döntéshozói formáció, amit csak el lehet képzelni. Az ilyen rendszerek utáni vágyakozás az éretlen társadalmakban szinte minden esetben egy az életszínvonalat alaposan lerontó gazdasági/pénzügyi válságok idején szokta feltámasztani.

A Demokrácia ugyanis ilyen esetekben képtelen az azonnali reakcióra. Azért az, mert szabályai szerint nem utasít, hanem egyeztet, igyekszik minél körültekintőbben figyelembe venni a különböző érdekeket és azokat a Közjó érdekében harmonizálni … tehát lassú, avagy inkább annak tűnik.

Ezzel szemben a Diktatúra napi/heti szinten “képes” reagálni minden kihívásra, hiszen ki vagyon küszöbölve a “fölösleges vita”: minden döntést egyetlen személy, avagy egy szűk kör hoz meg. Ámde ezzel a “Több szem többet lát” tapasztalati bölcsessége is ki vagyon iktatva , aminek meg az lesz a vége, hogy az egyetlen probléma hétfői “megoldásával” már legkésőbb péntekre “csinálnak” legalább még kettőt. Azokat is “megoldják”, osztán pár nap/hét/hónap múlva lesz belőlük újabb négy … és így tovább! Ez pediglen annak következménye, hogy a Felsőbbség semmiféle érdemleges információt nem kap az Alsóbbságtól, lévén ott olyan utasításvégrehajtók ülnek, akik nem csak az önálló döntéshozást nem merik megkockáztatni, de az “elvárttól” eltérő tapasztalatok (azaz a “hibajelentések”) felfelé való továbbítását sem. Innentől pedig világos, hogy az Egyetlen Lehetséges Döntéshozó képtelen helyes következtetésekre jutni, lévén a megfélemlített és kizárólag a hűség (nem pedig a rátermettség) alapján kiválasztott végrehajtóktól hibás információkat (“Egyszerűen tökéletes vagy, Vezérem!“) kap. Mi sem bizonyítja fényesebben eme Tézist a hírportált informáló fidesznyik ama nyilatkozata, miszerint:

“Minden megállt. A választás óta ebben az országban a kormány nem csinált semmit. És igen, ez Orbán és Simicska összeveszése miatt van. (…) Jönnek az ellentmondó utasítások, kérések, és egy csomó minden ezért áll. Egy csomó szerződés ezért nincs aláírva, egy csomó mindenről ezért nincs döntés.”

A Legújabb Működésképtelenségnek valódi bizonyítékaival mi, “Idelent” még alig-alig találkozhatunk. Kisebb-nagyobb, hétköznapi bosszúságokat okozó dolgok csupán ezek: hónapokra előre nincs időpont az Okmányirodába, néha-néha kigyullad a Hármas Metró, lassan ötödjére adják át a Várkert Bezárt Bazárt, büdösek és koszosak az óránként 50 kilométeres “sebességgel” közlekedő, “gyorsvonati pótdíjas” sebesvonataink, a nagy garral beharangozott fejlesztési pályázatokat nem bírálják el hónapok óta (ha meg igen, hát nincs kifizetés … hónapok óta!), a Jegybanknak május óta nincs Felügyelőbizottsága (Gyurcy költekezik is rogyásig!) és még folytathatnám.

Közben pedig várakozik már az Új Elit: Mészáros Lőri, Hernádi Zsóti, Garancsi meg Az Oroszok (lásd a korábban linkelt írást!), hogy lenyúlják tőlünk azt a maradékot, amit Luigi meghagyott nekünk! … Észhez köllene térni mán’ végre! A Fideszhívőknek legelébb!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

2016: A Bukás Éve

Sajnos elkerülte a figyelmemet, hogy még hétfőn (április 14.) egy egészen kitűnő, roppant szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató írás jelent meg a 444.hu oldalán. Szerzője, Bede Márton ugyan “sci-fi“-nek titulálja opuszát, de én inkább a “political fantasy” kategóriájába sorolnám! Kellemes szórakozást és eltűnődést kívánok mindenkinek! (Itt-ott némi stilisztikai változtatást “eszközöltem”, de a lényeget érintetlenül hagytam!)

Így bukott meg Orbán Viktor

A lejjebb részletezett események teljességgel a képzelet szüleményei. Sem egészben, sem részleteikben nincs semmi közük a valósághoz. Csak egy mese arról, hogy mi történhet Európában 2016 végén.

2016.10.06.

Csütörtökön jelent meg a német Der Spiegel hetilap aktuális száma, címlapján egy rakás kelet-európai milliárdos képével és a provokatív címmel: Die dunkelsten Gestalten Europas – Ihre Steuern landen bei Oligarchen im Osten! (“Európa legsötétebb alakjai – Keleti oligarcháknál végzi az Ön adója!“). Bolgár, román, horvát, lengyel és magyar oligarchák szerepeltek rajta: Ivica Todoric és Vaszil Bozskov mellé odakerült Simicska Lajos és Nyerges Zsolt képe is.

https://i1.wp.com/444.hu/assets/spiegel.jpg

A Spiegel szokatlanul hosszú, 12 oldalas cikke azzal foglalkozott, hogy pontosan mi történik a Brüsszelből a kelet-európai tagállamokba érkező pénzzel. A féltucatnyi szerző által jegyzett cikkben a főszerepet Karl Schmidt, egy képzeletbeli, ingolstadti illetőségű kisvállalkozó kapta. A hetilap az ő példáján keresztül mutatta be, hogy egy

„tisztességes német adófizető” pénzéből pontosan mennyi végzi mindenféle gyanús zsebekben.

A cikk alapvetően azt sugallta, hogy szemben azzal, amit a nyugat-európai közvélemény az előző években gondolt, az EU legsötétebb alakjai nem a támogatásokkal rosszul sáfárkodó dél-európai kormányok, mint például a görög, hanem azok a kelet-európai oligarchák, akik olyan befolyással bírnak hazájuk politikai életében, hogy könnyedén el tudják téríteni az uniós pénzeket a saját érdekeltségeik felé.

A Spiegel szerzői valamennyi kelet-európai országból hasonló módszerekről számoltak be. A Magyarországgal kapcsolatos rész csak annyiban volt különleges, hogy hosszasan írt Simicska Lajos és Orbán Viktor gyakorlatilag kölyökkoruk óta összefonódó karrierjéről, és Simicska legendás APEH-elnökségéről a kilencvenes évek végén. A cikk hosszasan, egészen konkrét példákkal sorolta az uniós fejlesztési pénzek átcsatornázását a Simicska-Nyerges cégbirodalom különböző alegységeihez, a nagy infrastrukturális fejlesztésektől egészen a Fidesz érdekeihez lojális médiabirodalom kiépítéséig.

A német lap szerzőinek az érintett magyar oligarchák cégeitől senkit sem sikerült megszólaltatniuk a cikkben, és a magyar kormány részéről sem állt velük szóba senki. A Spiegel a cikkhez kapcsolódó vezércikkében azonban a legrészletesebben Magyarországgal foglalkozott, és arról írt, hogy szemben azzal, amit a német média korábban hitt, Herr Orbán nem azért a legveszélyesebb kelet-európai politikus, mert jobboldali nacionalista lenne, hanem mert vezetése alatt a magyar állam egy jól beazonosítható üzleti kör csapdájába esett.

A cikk szerint most már nem arról van szó, hogy az EU nem hagyhatja, hogy egy tagállama letérjen a demokratikus, európai útról, hanem hogy nem engedheti, hogy becsületes állampolgárainak pénze keleti oligarchák zsebébe vándoroljon.

A Spiegel szerint erre a problémára a lehető legsürgősebben megoldást kell találni, különben a nyugati tagországok választópolgárai olyan nyíltan EU-ellenes pártokra szavaznak majd, mint a brit UKIP és a csak 2015-ben alakult, de egy év alatt a közvéleménykutatások szerint a németek tíz százalékának támogatását bíró Deutsche Unabhängigkeitspartei (DUPNémet Függetlenségi Párt). Amennyiben ezek a pártok valódi befolyáshoz jutnak az egyes tagállamokban, az villámgyorsan az Unió végét jelentheti – írta a német lap.

2016.10.07.

A magyar sajtó független és baloldali része a Népszavától a Átlátszóig alaposan beszámolt a Spiegel aktuális számáról, a Magyarországgal kapcsolatos cikkrészleteket gyakorlatilag szó szerint lefordítva.

2016.10.10.

A hétvége csendje után a Fidesz-barát köz- és magánmédia vezető helyen foglalkozott a Spiegel cikkével. „Példátlan támadás Magyarország ellen” – hirdette a Magyar Nemzet szalagcíme. Az m1 esti híradójában Giró-Szász András kormányszóvivő (és a Közgép egyik középvezetője is) hosszasan beszélt arról, hogy a német lap vádjai alaptalanok, a Közgép pedig jogi lépéseket fog tenni a Spiegel ellen.

A jelentősebb európai lapok hétfői számukban hosszabb-rövidebb terjedelemben mind ismertették a Spiegel cikkét. A Financial Timestól a Le Monde-on át az El Paísig valamennyien arról írtak, hogy a „keleti oligarchák jelentik ma a legnagyobb veszélyt az EU-ra”. Természetesen a német és az osztrák napilapok foglalkoztak legrészletesebben az üggyel, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségi véleménycikkben írt arról, hogy ezt a botrányt nem lehet Brüsszelben elsimítani, a gazdagabb európai országok választópolgárai nem fogják eltűrni, hogy „gyanús figurák” egyszerűen lenyúlják a pénzüket.

2016.10.11.

A Magyar Nemzetben egy Szabó Károly nevű, korábban ismeretlen szerző egész oldalas véleménycikkben ment neki a Spiegel vádjainak. A laphoz képest is szokatlanul agresszív hangvételű cikk a magyar nemzeti önrendelkezés megkérdőjelezésével vádolja Németországot, és hosszasan részletezi, hogy

„az Új Moszkvának csak az fáj, hogy nem az ő cégeiknek csurgatja vissza a pénzt a magyar állam, hanem Magyarországon adózó, magyar emberek tízezreinek munkát adó, magyar tulajdonban lévő cégeket támogat.”

Este az m1-en Obersovszky Péternek interjút adott Orbán Viktor. Obersovszky megkérdezte, hogy milyen válaszlépéseket fontolgat a kormány a Spiegel „vérlázító” cikkére. Orbán feltűnő nyugalommal válaszolta, hogy tiszteletben tartják a nyugati sajtót, ugyanakkor magyar miniszterelnökként nem tűrheti, hogy „hazánkat hazugságokkal mocskolják”. Elmondta, hogy Rákay Philip berlini nagykövet már felvette a kapcsolatot a Spiegel főszerkesztőjével, akitől tételes helyreigazítást fognak kérni, ellenkező esetben jogi útra terelik az ügyet. „Régi barátom, Simicska Lajos egyébként köszöni mindenki érdeklődését, remekül van” – zárta az interjút Orbán.

2016.10.12.

A spiegel.de honlapján jelent meg Rákay Philip, Magyarország berlini nagykövetének írása, amelyben visszautasította a hetilap vádját. A lap szerkesztősége néhány soros bevezetőt írt Rákay szövege elé, amelyben arról van szó, hogy a nyomtatott lapban nincs lehetőség ilyen terjedelmű olvasói levél közlésére, ugyanakkor fontosnak tartották olvasóik tájékoztatását a hivatalos magyar álláspontról, így a honlapon leközlik azt.

Az írás nem cáfolja a Spiegel előző heti cikkének tételes vádjait, csak általánosságban beszélt arról, hogy Magyarországon az EU-pénzeket példás fegyelemmel kezelik, és feltette a költői kérdést: “Miért bántja a németeket az, hogy Magyarországon is vannak már olyan erős nagyvállalatok, mint a Volkswagen vagy a Siemens?“. A cikk alatti kommentekben egyértelműen magyar nicknevű felhasználók vitatkoztak: az egyik tábor szerint a Spiegel szégyellje magát, a másik viszont örült annak, hogy végre Európa is látja, mi folyik Magyarországon és részletesen kivesézte Rákay szövegének helyesírási és nyelvhelyességi hibáit.

2016.10.13.

A német Bild összeállítást közölt a Spiegelben megemlített oligarchák mindennapi életéről, címlapján feltéve a kérdést: „Mikor nyújtjuk be ezért a számlát?” A lap lesifotósai Varsótól Zágrábig luxusvillákat fotóztak, és a milliárdosok rokonságának Facebook– és Instagram-oldalairól gyűjtöttek a fényűző életvitelt dokumentáló képeket. Érdekes módon az érintett magyar pénzemberekről a Bild szakembereinek sem sikerült olyan képeket találni, mint például a “Cristal” márkájú pezsgővel lábat mosó bolgár oligarcha-csemetéről.

„Vajon a magyar állami milliárdosok ennyire el tudnak bújni, vagy csak nem tudják, hogy kell élvezni a németek pénzét?”

– tette fel a kérdést a német bulvárlap, Európa legtöbb példányban értékesített újságja.

2016.10.14.

Angela Merkel német kancellár Münchenbe látogatott, ahol megbeszéléseket folytatott a város polgármesterével. A tárgyalás után tartott sajtótájékoztatón Merkel először kapott újságírói kérdést a kelet-európai oligarchák ügyéről. A Süddeutsche Zeitung munkatársa arról kérdezte, hogy német kancellárként és az EU legbefolyásosabb államának vezetőjeként tervez-e foglalkozni az üggyel. Merkel erre azt válaszolta, hogy természetesen foglalkoztatja, hogy mi történik a németek által befizetett adóeurókkal, de még korai lenne arról beszélni, hogy ez az ügy szövetségi vagy akár uniós szinten milyen hullámokat vethet.

Szófiában időközben lemondásra kényszerült Marin Rajkov miniszterelnök, miután elvesztette saját pártja parlamenti képviselőinek támogatását. A Spiegel cikke után Bulgáriában azonnal belpolitikai válság robbant ki, szakértők szerint azért, mert a Rajkov-kormány által kevésbé favorizált oligarchacsoportok, akikkel a német lap nem foglalkozott, azonnal minden fronton támadást nyitottak az európai reflektorfénybe került pénzemberek és politikus kiszolgálóik ellen.

2016.10.18.

Szijjártó Péter külügyminiszter hivatalába rendelte Dr. Matei I. Hoffmant, Németország budapesti nagykövetét. A megbeszélés után a Bem téren várakozó újságíróknak mindkét fél azt állította, csak rutinmegbeszélés volt kettejük közt, ám a Hír Tv kormányzati forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy Szijjártó „Orbán Viktor személyes utasítására” kemény hangon tiltakozott, mert „német lapok, feltételezhetően magyar ellenzéki ügynökök buzdításának hatására” aláásták a két ország harmonikus viszonyát mind gazdasági, mind politikai területen.

2016.10.22.

A berlini Bundestag ülésére érkező Angela Merkelt a DUP zászlóját lengető tüntetők csoportja várta. A Német Függetlenségi Párt karizmatikus vezetője, Georg Dorfmeister is megjelent, és rögtönzött beszédet tartott az összesereglett újságírók előtt.

„Sok német honfitársamhoz hasonlóan magam is rendszeresen adakozom jótékony szervezeteknek, amelyek a világ legszegényebb országainak lakóin igyekeznek segíteni. Mindig gondosan figyelek arra, hogy olyan szervezetnek adjak, amely egészen biztosan a rászorulóknak juttatja el a pénzem, nem a kongói vagy kambodzsai politikusok zsebébe. Elképedve látom, hogy Horvátország az új Kongó, Magyarország az új Kambodzsa, az EU pedig egy olyan felelőtlen segélyszervezet, amely bűnözőknek osztja szét az adót, amit keményen dolgozó, tisztességes német polgárok fizetnek be az Uniónak. Honfitársaim! Németek! 2017-ben szavazzanak a DUP-ra, és én megígérem, hogy kancellárként csak oda juttatok német pénzt, ahol az jó célt szolgál. És ha ebben az Unió nem partnerem, hát megoldjuk mi magunk, Európa nélkül!”

2016.10.28.

Rendes havi ülésüket tartották Brüsszelben az EU-tagországok külügyminiszterei. A napirenden egyetlen témaként az Ukrajnának nyújtandó gázsegély ügye szerepelt, ám – ahogy arról a nyugati sajtónak több, az ülésen részt vevő forrás beszámolt – éppen a kelet-európai gazdasági helyzethez kapcsolódóan szóba került az Európa szerte már csak “Oligate”-ként ismert ügy is. Az állítólag szokatlanul élénk vitában a 28 külügyminiszter gyakorlatilag két táborra szakadt: egy oldalra kerültek a nyugati országok, a másikra pedig a Spiegel cikkében támadott posztszovjet államok.

A csúcstalálkozó után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott Nigel Farage, az EU-szkeptikus brit UKIP vezetője, aki 2015 óta az ország külügyminisztere. A rendkívüli szónoki képességeiről ismert Farage kitett magáért, és hosszasan ecsetelte, hogy David Cameron miniszterelnökkel valamint „minden épeszű” európai vezetővel együtt esküszik, hogy meg fogja állítani az EU felelős polgárai által befizetett pénz elsíbolását. Ahogy fogalmazott „Egyszer már legyőztük a tolvaj komcsikat, és megint mi fogunk nyerni!”.

2016.10.30.

Gyurcsány Ferenc a magyar országgyűlésben a miniszterelnököt arról kérdezte, hogy „mikor tervezi bíróság elé állítani bűnöző barátait?”. Orbán Viktor közel egy évtized után először volt hajlandó szóba állni a független parlamenti képviselővel, és szokatlanul szenvedélyes, helyenként az egzaltáltságot súroló válaszában leszögezte:

„Soha nem bűnöztem, soha nem hazudtam és barátaim között sem voltak hazugok vagy bűnözők. Ennél már csak abban vagyok biztosabb, hogy amíg én ezt az országot vezetem, minden magyar ember meg fogja kapni, ami jár neki. Akár a magyar államtól, akár a velünk szemben több évtizedes történelmi felelősségét még mindig nem törlesztő EU-ról van szó.”

2016.11.05.

A hazájában egyre nehezebb politikai helyzetbe kerülő, a közelgő német kampányban minden oldalról támadásra számító Angela Merkel kezdeményezésére Varsóban tartotta rendkívüli ülését az Európai Tanács, a tagországok vezetőinek kongresszusa.

A két naposra tervezett csúcstalálkozó közel négy naposra nyúlt, végül kedd hajnali négyre sikerült tető alá hozni a sajtó által „Új Varsói Szerződés”-nek” elnevezett dokumentumot, amely teljesen átszervezte az EU-pénzek kifizetési mechanizmusát. A német-francia-brit kezdeményezésre született új rendszer 2017 január elsejével lép életbe. Emellett a tanács egy független szakembert, a leköszönö chicagói polgármestert, Barack Obama egykori, közeli munkatársát, Rahm Emanuelt bízta meg azzal, hogy tárja fel a kelet-európai tagállamoknak az elmúlt évtizedben Brüsszelből kifizetett pénzek sorsát. Emanuelnek fél évet adtak az auditálás elvégzésére.

2016.11.10.

A legújabb német közvéleménykutatások szerint már nem két, hanem három párt halad fej-fej mellett, alig nyolc hónappal a 2017 szeptemberében várható szövetségi választások előtt. Angela Merkel CDU/CSU pártszövetségének már nemcsak a szociáldemokraták a kihívói, hanem a megállíthatatlanul erősödő DUP is.

2016.11.11.

Egészen váratlanul lemond Zoran Milanovic horvát miniszterelnök. Milanovic alig egy héttel azelőtt vonult vissza teljesen a politikától, hogy Zágrábba érkezett volna az Emanuel-bizottság horvát ügyekkel megbízott munkacsoportja. A lemondás összefüggésben lehet a brit The Guardian által néhány nappal korábban közölt listával, amelyen az ország leggazdagabb emberéhez, Ivica Todorovichoz köthető cégek által elnyert állami megbízások szerepeltek, több milliárd eurós tételben.

2016.11.19.

Budapesten Lázár János kancelláriaminiszter fogadja az Emanuel-bizottság magyarországi munkacsoportját.

Lázár biztosítja a magyar és a nemzetközi sajtót arról hogy a magyar kormány boldogan működik együtt az EU-val ebben az ügyben, hiszen „nincs mit takargatniuk”.

Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy 2010 előtt sok gyanús ügy lehetett az országban, amelyekről maga is hallott. Lázár szerintben ezekben az ügyekben a szálak a mostani ellenzékhez vezetnek és „olyan bankárokhoz, akiket sokan a leggazdagabb magyar embereknek tartanak”.

2016.11.20.

Orbán Viktor Facebook-oldalán megjelenik egy rövid videó, amin a miniszterelnök a felcsúti Pancho Aréna Közgép-reklámtábláján ücsörögve és tökmagozva figyeli a Puskás Akadémia FC edzését, amelyen fia, Orbán Gáspár is részt vesz.

2016.11.27.

Az Emanuel-bizottság váratlanul távozik Budapestről. A szervezet honlapján egy szűkszavú közlemény jelenik meg, amely arról ír, hogy a magyar állami szervek fontos dokumentumok átadását tagadták meg, amire pedig az Új Varsói Szerződés kötelezte volna őket. Ráadásul több esetben, a magyaroktól kapott adatsorok mintha direkt érkeztek volna teljesen kusza, feldolgozhatatlan formában. Esti sajtótájékoztatóján Rahm Emanuel arról beszél, hogy „több tagország” vagy szándékosan akadályozza a munkájukat, vagy tényleg maguk sincsenek tisztában azzal, hogy mi lett az utóbbi években Brüsszelből hozzájuk érkező pénz sorsa.

2016.12.08.

A legújabb német közvéleménykutatások szerint két ellenlábasával szemben fokozatosan lemaradó Angela Merkel kelet-európai villámkörútra indult. Szófia és Bukarest után, de Zágráb előtt Budapestre is ellátogatott, ahol azonban nem sikerül Orbán Viktorral találkoznia. Helyette csak Szíjjártó Péter irodájába jutott be, onnét távozva pedig azt nyilatkozta német újságíróknak, hogy „még az év vége előtt”, felelniük kell azoknak a kelet-európai politikai vezetőknek és üzletemberek, akik

„európai adófizetők pénzén gazdagodtak meg és építettek maffiaszerű birodalmat”.

2016.12.11.

A magyar országgyűlés utolsó 2016-os ülésnapján Orbán Viktor váratlanul bizalmi szavazást kért saját magával szemben. A kormánypárti képviselők mellette szavaztak, a baloldali ellenzék ellene, míg a Jobbik frakciója tartózkodott.

2016.12.13.

A még 2015-ben vásárolt, “Hidegkuti-1” jelzésű miniszterelnöki repülőgéppel Orbán Viktor Brüsszelbe utazott. Nemcsak ő volt ott az EU központjában, hanem szinte valamennyi kelet-európai kollégája is, akiket harminc perces turnusokban fogadott egy háromtagú, David Cameronból, Angela Merkelből és Nicolas Sarkozyből álló bizottság.

Kiszivárgott információk szerint ezeken a megbeszéléseken a hangulat pont olyan volt, mint egy gimnázium igazgatói irodájában, ahol diákok kicsapásáról döntenek.

A megbeszélések után a sajtó semmilyen tájékoztatást nem kapott, azonban a Budapestre még aznap visszatérő Orbán Viktor éjszaka szlovák és román kollégájához hasonlóan rövid közleményt adott ki, amelyben bejelentette, megromlott egészségügyi állapota miatt lemond minden tisztségéről, és visszavonul a politizálástól.

2016.12.16.

A Spiegel csütörtöki számában arról írt, hogy mind a három kelet-európai miniszterelnök lemondása annak köszönhető, hogy az EU legbefolyásosabb vezetői olyan dokumentumokat tártak eléjük, amelyek egyértelműen bebizonyították vagy ők maguk, vagy legközvetlenebb munkatársaik, családtagjaik érintettségét az Oligate-ügyben.

A Bild úgy tudja, volt olyan kelet-európai vezető, akit nemzetközi elfogatóparanccsal szembesítettek, míg a Financial Times arról írt, hogy az EU-ban komolyan fontolóra vették egy Hágában felállítandó európai korrupciós bíróság tervét.

2016.12.19.

Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy a 2015-ben megalakult Eurázsiai Unió várja a kelet-európai tagállamok esetleges csatlakozását. A Gazprom felsőbb vezetéséből származó információk szerint a potenciális csatlakozók 28,75 százalékkal olcsóbban vásárolhatnak gázt Oroszországtól, mint korábban.

2017.01.02.

Áder János köztársasági elnök első munkanapján 2017. március 5-re írta ki az országgyűlési választásokat. Lázár János és Gyurcsány Ferenc azonnal be is jelentették, hogy mindketten indulnak a miniszterelnöki székért.